(1)   A tagállamok minden év január 31-éig éves halászati és kapacitásgazdálkodási tervet fogadnak el a trópusi tonhalra vonatkozóan.

(2)   A tagállamok biztosítják, hogy horogsoros és erszényes kerítőhálós flottájuk teljes kapacitása az (1) bekezdésben említett éves halászati és kapacitásgazdálkodási terveknek megfelelően legyen kezelve, különösen a trópusi tonhalfélék fogásainak korlátozása érdekében, az uniós jog által megállapított fogási korlátokkal összhangban.

(3)   A tagállamok nem növelik a segédhajók számát a 2023 júniusában rögzített számokhoz képest.

(4)   A tagállamok beszámolnak a Bizottságnak arról, hogy mely napokon érték el a trópusi tonhalfélékre vonatkozó teljes fogási korlátjukat. A Bizottság ezen információkat haladéktalanul megküldi az ICCAT titkárságának.

(5)   Az uniós erszényes kerítőhálós hajók és a nagy méretű horogsoros hajók (20 méteres vagy annál nagyobb teljes hosszúság) esetében a tagállamok havonta, a fogási korlátjuk 80 %-ának elérését követően pedig hetente jelentést tesznek a Bizottságnak a trópusi tonhalfélék fogásairól.

(6)   A tagállamok háromhavonta jelentik a Bizottságnak a lobogójuk alatt közlekedő hajók által kifogott trópusi tonhalfélék fajonkénti mennyiségére vonatkozó információkat, a fogási időszak végét követő 15 naptári napon belül, azaz minden év április 15-ig, július 15-ig és október 15-ig, valamint a következő év január 15-ig, kivéve, ha ezen információkat havi rendszerességgel küldik meg a Bizottságnak. Ezen információkat – akár háromhavonta, akár havi rendszerességgel küldik meg őket – az összesített fogási adatokat tartalmazó jelentés formátumát alkalmazva kell megküldeni. A Bizottság ezen információkat minden év április 30-ig, július 30-ig és október 30-ig, valamint a következő év január 30-ig megküldi az ICCAT titkárságának.”

(1)   A trópusi tonhalfélék halászatára engedéllyel rendelkező uniós erszényes kerítőhálós hajók minden kifogott trópusi tonhalfélét a fedélzeten tartanak, kirakodnak vagy kikötőbe átraknak.

(2)   Az uniós erszényes kerítőhálós hajók által kifogott trópusi tonhalféléket tilos visszadobni a háló teljes bezárását és a háló több mint felének begyűjtését követően. Ha technikai probléma merül fel a háló bezárásával vagy begyűjtésével kapcsolatban, és ennek következtében ez a tilalom nem alkalmazható, a parancsnokok vagy a személyzet nevükben eljáró tagjai mindent megtesznek annak érdekében, hogy a tonhalféléket a lehető leggyorsabban visszaengedjék a vízbe.

(3)   Az (1) bekezdéstől eltérve a trópusi tonhalfélék a következő esetekben dobhatók vissza:

(4)   A halászhajók parancsnokai jelentést tesznek a hajók lobogója szerinti tagállamoknak a megfigyeltek szerint visszadobott halakról. A tagállamok a Task I. és II. adatok részeként visszadobási jelentést küldenek a Bizottságnak.”

(1)   A nagyszemű tonhalra vonatkozó tagállami éves kvóta vagy fogási korlát fel nem használt része vagy többlete adott esetben hozzáadható a megfelelő kvótához vagy fogási korláthoz vagy levonható abból a kiigazítási év során vagy azt megelőzően a nagyszemű tonhalra vonatkozó érvényben lévő ICCAT-ajánlásokkal összhangban.

(2)   A nagyszeműtonhal-fogások fel nem használt, valamely tagállam által egy adott évben átvihető maximális része nem haladhatja meg az ICCAT által az ezen adott évre engedélyezett mennyiséget.”

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy a lobogójuk alatt közlekedő hajók az uniós jog alapján megállapított tilalmi időszakok kezdetét megelőző 15 napos időszakra ne telepítsenek sodródó FAD-okat.

(2)   A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a lobogójuk alatt közlekedő, trópusi tonhalfélék halászatára engedéllyel rendelkező hajók minimális, a következők szerinti megfigyelői lefedettséget hozzanak létre:

A tagállamok április 30-ig beszámolnak az ICCAT titkárságának, valamint az ICCAT Kutatási és Statisztikai Állandó Bizottságának a megfigyelők vagy a jóváhagyott elektronikus megfigyelőrendszer által az előző évre vonatkozóan gyűjtött információkról, figyelembe véve a 72. cikkben említett bizalmas kezelésre vonatkozó követelményeket.”

(1)   A tagállamok az (EU) 2017/2403 európai parlamenti és tanácsi rendeletben (*1) megállapított rendelkezésekkel összhangban halászati engedélyeket állítanak ki a lobogójuk alatt közlekedő nagy méretű fogóhajók számára annak érdekében, hogy azok az ICCAT-egyezmény hatálya alá tartozó területen észak- és dél-atlanti germonra halásszanak.

(2)   Az észak- és dél-atlanti germon halászatára engedéllyel rendelkező hajók ICCAT-nyilvántartásában nem szereplő nagy méretű halászhajók nem kaphatnak engedélyt arra, hogy az ICCAT-egyezmény hatálya alá tartozó területről származó észak- és dél-atlanti germont halásszanak, tartsanak fedélzetükön, rakjanak át, szállítsanak, helyezzenek át, dolgozzanak fel vagy rakodjanak ki. Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (1) bekezdése ilyen esetekben nem alkalmazandó.

(3)   Az (1) bekezdés értelmében az észak- és dél-atlanti germon halászatára vonatkozó engedéllyel nem rendelkező uniós halászhajók számára engedélyezhető az észak- és dél-atlanti germon járulékos fogásainak fedélzeten tartása, átrakása, szállítása, feldolgozása vagy kirakodása az ilyen hajókra vonatkozó maximális fedélzeti járulékos fogási korlátnak megfelelően. A tagállamok az éves jelentés részeként jelentést tesznek a Bizottságnak lobogójuk alatt közlekedő hajók számára általuk engedélyezett maximális járulékos fogási korlátról.

(1)   Az észak- és dél-atlanti germonra vonatkozó tagállami éves kvóta vagy fogási korlát fel nem használt része vagy többlete adott esetben hozzáadható a megfelelő kvótához vagy fogási korláthoz vagy levonható abból a kiigazítási év során vagy azt megelőzően az észak- és dél-atlanti germonra vonatkozó érvényben lévő ICCAT-ajánlásokkal összhangban.

(2)   Az észak- és dél-atlanti germon fogásainak fel nem használt, valamely tagállam által egy adott évben átvihető maximális része nem haladhatja meg az ICCAT által az ezen adott évre engedélyezett mennyiséget.

(1)   A hobbihorgászatra vonatkozó nemzeti vagy uniós jog szerinti esetleges tilalmak sérelme nélkül, a hobbihorgászatot folytató természetes vagy jogi személyek hajónként és naponta a földközi-tengeri germon legfeljebb három egyedét foghatják ki, tarthatják a fedélzeten, rakhatják át vagy rakodhatják ki.

(2)   A földközi-tengeri germon hobbihorgászat keretében kifogott egyedeit tilos értékesíteni.

(3)   A tagállamok legalább 15 nappal a tevékenység végzése előtt a Bizottság és az ICCAT titkárságának rendelkezésére bocsátják a földközi-tengeri germon halászatát folytató valamennyi halászhajó jegyzékét. Az e jegyzékben nem szereplő hajók nem kaphatnak engedélyt a földközi-tengeri germon halászatára.”

(1)   A tagállamok az (EU) 2017/2403 rendeletben megállapított rendelkezésekkel összhangban halászati engedélyeket állítanak ki a lobogójuk alatt közlekedő nagy méretű fogóhajók számára annak érdekében, hogy azok az ICCAT-egyezmény hatálya alá tartozó területen észak- és dél-atlanti kardhalra halásszanak.

(2)   Az észak- és dél-atlanti kardhal halászatára engedéllyel rendelkező hajók ICCAT-nyilvántartásában nem szereplő nagy méretű halászhajók nem kaphatnak engedélyt arra, hogy az ICCAT-egyezmény hatálya alá tartozó területről származó észak- és dél-atlanti kardhalat halásszanak, tartsanak fedélzetükön, rakjanak át, szállítsanak, helyezzenek át, dolgozzanak fel vagy rakodjanak ki. Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (1) bekezdése ilyen esetekben nem alkalmazandó.

(3)   Az (1) bekezdés értelmében az észak- és dél-atlanti kardhal halászatára vonatkozó engedéllyel nem rendelkező uniós halászhajók számára engedélyezhető az észak- és dél-atlanti kardhal járulékos fogásainak fedélzeten tartása, átrakása, szállítása, feldolgozása vagy kirakodása az ilyen hajókra vonatkozó maximális fedélzeti járulékos fogási korlátnak megfelelően. A tagállamok az éves jelentés részeként jelentést tesznek a Bizottságnak a lobogójuk alatt közlekedő hajók számára általuk engedélyezett maximális járulékos fogási korlátról.

(1)   Az észak- és dél-atlanti kardhalra vonatkozó tagállami éves kvóta vagy fogási korlát fel nem használt része hozzáadható a megfelelő kvótához vagy fogási korláthoz a kiigazítási év során vagy azt megelőzően az észak- és dél-atlanti kardhalra vonatkozó érvényben lévő ICCAT-ajánlásokkal összhangban.

(2)   Az észak- és dél-atlanti kardhal fogásainak fel nem használt, valamely tagállam által egy adott évben átvihető maximális része nem haladhatja meg az ICCAT által az ezen adott évre engedélyezett mennyiséget.”

(1)   Az uniós nyílt vízi horogsoros hajóknak és az uniós erszényes kerítőhálós hajóknak a lehetséges mértékben haladéktalanul vissza kell engedniük a halászeszközök behúzásakor életben lévő összes kormos marlint (Makaira nigricans), fehér marlint (Tetrapturus albidus) és kerekpikkelyes lándzsáshalat (Tetrapturus georgei) – kellő figyelmet fordítva a személyzet tagjainak biztonságára – oly módon, hogy az a lehető legkevesebb sérülést okozza az egyedeknek, és maximalizálja a visszaengedést követő túlélést.

(2)   A tagállamok a flottájukra vonatkozó iránymutatások kidolgozásával ösztönzik a 19-05. sz. ICCAT-ajánlás 1. mellékletében meghatározott, a biztonságos kezelésre és az élve történő visszaengedési eljárásokra vonatkozó minimumszabályok végrehajtását. A kifogott, életben lévő kormos marlinok, fehér marlinok és kerekpikkelyes lándzsáshalak biztonságos visszaengedése érdekében az uniós halászhajóknak a fedélzeten és a személyzet tagjai számára könnyen hozzáférhető módon rendelkezniük kell a következőkkel: emelőberendezés, csavarvágó, horogeltávolító és zsinórvágó.

(3)   A tagállamok gondoskodnak arról, hogy halászhajóik parancsnokai és személyzetének tagjai megfelelő képzésben részesüljenek, tisztában legyenek a megfelelő mérséklési, azonosítási, kezelési és visszaengedési technikákkal, és alkalmazzák őket, valamint a fedélzeten tartsanak a kormos marlinok, a fehér marlinok és a kerekpikkelyes lándzsáshalak visszaengedéséhez szükséges valamennyi eszközt a biztonságos kezelésre és az élve történő visszaengedési eljárásokra vonatkozó minimumszabályokról szóló, a (2) bekezdésben említett iránymutatásokkal összhangban.

(4)   A tagállamok törekednek arra, hogy az ICCAT által szabályozott halászati tevékenységeik végzése során minimálisra csökkentsék a kormos marlinok, a fehér marlinok és a kerekpikkelyes lándzsáshalak visszaengedés utáni mortalitását.

(5)   A tagállamok engedélyezhetik a lobogójuk alatt közlekedő nyílt vízi horogsoros és erszényes kerítőhálós hajók számára, hogy fogási korlátjukon belül már nem élő kormos marlinokat és fehér marlinokat, valamint kerekpikkelyes lándzsáshalakat foghassanak ki, és azokat a fedélzeten tartsák, átrakják vagy kirakodják.

(1)   Azon hajók lobogó szerinti tagállamai, amelyek kormos marlin, fehér marlin és kerekpikkelyes lándzsáshal hobbihorgászatát folytatják, a kormos marlint, a fehér marlint és a kerekpikkelyes lándzsáshalat érintő versenyek során a kirakodott halmennyiség 5 %-ára terjesztik ki a tudományos megfigyelők tevékenységét.

(2)   A kormos marlin hobbihorgászata során az alsó állkapocstól a farok tövéig mért 251 cm hosszúságú minimális állományvédelmi referenciaméret alkalmazandó.

(3)   A fehér marlin és a kerekpikkelyes lándzsáshal hobbihorgászata során az alsó állkapocstól a farok tövéig mért 168 cm hosszúságú minimális állományvédelmi referenciaméret alkalmazandó.

(4)   A kormos marlin, a fehér marlin és a kerekpikkelyes lándzsáshal hobbihorgászat keretében kifogott egyedeit – akár egészben, akár daraboltan – tilos értékesíteni vagy értékesítésre kínálni.

(5)   A tagállamok megfelelő intézkedéseket hoznak annak biztosítása céljából, hogy hobbihorgászat során a visszaengedendő halakat a lehető legkíméletesebb módon kelljen visszaengedni.

(1)   A tagállamok olyan adatgyűjtési programokat hajtanak végre, amelyek biztosítják, hogy a Task I. és II. adatok benyújtására vonatkozó ICCAT-követelményekkel összhangban pontos adatokat szolgáltassanak az ICCAT-nak a kifogott vitorláskardoshal-félékre, az erőkifejtésre, a méretre és a visszadobásra vonatkozóan.

(2)   A tagállamok benyújtják a Bizottságnak a 18-05. sz. ICCAT-ajánlás 1. mellékletében meghatározott, a vitorláskardoshal-félékre vonatkozó ellenőrző lapokat, beleértve a fogások nyomon követése, illetve a vitorláskardoshal-félék védelme és a velük folytatott gazdálkodás érdekében belföldön hozott intézkedésekre vonatkozó információkat.

(3)   A 01-06. sz. ICCAT-határozattal és a 11-15. sz. ICCAT-ajánlással összhangban a kormos marlinra, a fehér marlinra és a kerekpikkelyes lándzsáshalra vonatkozó Task I. adatok – beleértve az elpusztult egyedek visszadobására vonatkozó adatokat – bejelentésének elmulasztása esetén e fajok egyedeit tilos megtartani.”

(1)   Az uniós halászhajók által kifogott észak-atlanti lándzsafogú cápákban nem szabad kárt tenni, és azokat a gyakorlatban megvalósítható mértékben haladéktalanul vissza kell engedni a tengerbe, kellő figyelmet fordítva a személyzet tagjainak biztonságára.

(2)   A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a lobogójuk alatt közlekedő hajók alkalmazzák az észak-atlanti lándzsafogú cápa biztonságos kezelésére és visszaengedésére vonatkozó, a IX. mellékletben meghatározott minimumszabályokat.

(1)   A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a lobogójuk alatt közlekedő hajók alkalmazzák a dél-atlanti lándzsafogú cápa biztonságos kezelésére és visszaengedésére vonatkozó, a IX. mellékletben meghatározott minimumszabályokat.

(2)   A tagállamok havonta jelentést tesznek a Bizottságnak a lobogójuk alatt közlekedő hajóknak a dél-atlanti lándzsafogú cápa összes megengedhető kirakodásáról. E jelentéseket a fogás naptári hónapjának végét követő 15 napon belül benyújtják a Bizottság részére. Ezen túlmenően a tagállamok minden évben jelentést tesznek a Bizottságnak a lobogójuk alatt közlekedő hajók által visszadobott elpusztult példányokról, élve visszaengedett példányokról és az összes fogásról.

(3)   Azon hajók lobogó szerinti tagállamai, amelyek dél-atlanti lándzsafogú cápa egyedeit fogták ki (kirakodások és visszadobott elpusztult példányok), minden év június 30-áig közlik a Bizottsággal a visszadobott elpusztult példányok és az élve visszaengedett példányok számának becsléséhez használt statisztikai módszertant. A kisüzemi halászattal rendelkező tagállamok továbbá tájékoztatást nyújtanak az adatgyűjtési programjaikról.

(4)   A tagállamok a Task I. és II. adatokra vonatkozó éves adatszolgáltatásuk részeként a dél-atlanti lándzsafogú cápára vonatkozó valamennyi releváns adatot, beleértve a visszadobott elpusztult példányok és az élve visszaengedett példányok becsült mennyiségét is, az ICCAT Kutatási és Statisztikai Állandó Bizottsága által jóváhagyott módszerek alkalmazásával közlik a Bizottsággal.

(5)   A dél-atlanti lándzsafogú cápát megtartó halászhajók számára tilos az ICCAT által szabályozott halászati tevékenység keretében fogott dél-atlanti lándzsafogú cápa részleges vagy teljes átrakása.”

(1)   A tagállamok olyan adatgyűjtési programokat hajtanak végre, amelyek biztosítják, hogy a Task I. és II. adatok benyújtására vonatkozó ICCAT-követelményekkel összhangban pontosan szolgáltassanak adatokat az ICCAT-nak a kifogott cápákra, az erőkifejtésre, a méretre és a visszadobásra vonatkozóan.

(2)   A tagállamok benyújtják a Bizottságnak a 18-06. sz. ICCAT-ajánlás 1. mellékletében meghatározott, a cápákra vonatkozó végrehajtási ellenőrző lapokat, beleértve a fogások nyomon követése, illetve a cápák védelme és a velük folytatott gazdálkodás érdekében belföldön hozott intézkedésekre vonatkozó információkat.”

(1)   A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a lobogójuk alatt közlekedő, ICCAT regionális megfigyelőket szállító valamennyi hajó valamennyi út teljes időtartama során megfelelő biztonsági felszereléssel rendelkezzen, beleértve a következőket:

(2)   Az ICCAT regionális megfigyelőt szállító valamennyi uniós halászhajónak vészhelyzeti cselekvési tervet kell kidolgoznia és végrehajtania, amelyet abban az esetben kell követni, ha egy megfigyelő meghal, eltűnik vagy feltételezhetően a vízbe esik, olyan súlyos betegségben szenved vagy olyan sérülés áldozata lesz, amely veszélyezteti a megfigyelő egészségét, biztonságát vagy jólétét, vagy ha a megfigyelőt bántalmazták, megfélemlítették, megfenyegették vagy zaklatták. Az ilyen vészhelyzeti cselekvési terveknek tartalmazniuk kell többek között a 19-10. sz. ICCAT-ajánlás 1. mellékletében meghatározott elemeket.

(3)   Az ICCAT regionális megfigyelőt szállító valamennyi uniós halászhajónak be kell nyújtania a Bizottság részére az ICCAT honlapján való közzététel céljából az ICCAT részére továbbítandó vészhelyzeti cselekvési tervet. Az új vagy módosított, az ICCAT honlapján való közzététel céljából az ICCAT részére továbbítandó vészhelyzeti cselekvési tervet – amint rendelkezésre áll – a Bizottság rendelkezésére kell bocsátani.

(4)   Bármely uniós halászhajó csak akkor szállíthat ICCAT regionális megfigyelőt, ha vészhelyzeti cselekvési tervet nyújtott be. Ezen túlmenően, ha a Bizottság a vészhelyzeti cselekvési tervben szereplő információk alapján a 19-10. sz. ICCAT-ajánlás 1. mellékletében meghatározott előírásokkal való ellentmondásokat állapít meg, dönthet úgy, hogy a megfigyelőnek az érintett lobogó szerinti tagállam hajójára való kiküldését elhalasztja mindaddig, amíg az ellentmondást megfelelően meg nem szüntetik.”

(1)   Minden tagállam előírja a megfigyelők számára különösen az alábbi feladatok elvégzését:

(2)   A tagállamok biztosítják, hogy a megfigyelők:

(3)   Azon hajók parancsnokainak, amelyekre a megfigyelőt kirendelték:

(4)   Az egyes tagállamok:

(1)   A tagállamok az illetékes hatóságaik által az ICCAT-egyezmény hatálya alá tartozó területen végzett vizsgálati és felügyeleti műveletek révén a lehető legtöbb információt gyűjtik össze abban az esetben, ha olyan uniós halászhajót, harmadik országbeli halászhajót vagy honosság nélküli hajót észlelnek halászat vagy halászattal kapcsolatos tevékenység (például átrakás) során, amelyről feltételezhető, hogy IUU-halászatot folytat.

(2)   A tagállamok a hajók észlelésére vonatkozó információkat a 19-09. sz. ICCAT-ajánlás mellékletében meghatározott észlelési adatlapnak megfelelően gyűjtik.

(3)   Egy hajó (1) bekezdésnek megfelelő észlelése esetén az érintett tagállam (a továbbiakban: az észlelő tagállam) indokolatlan késedelem nélkül értesíti az észlelt hajó lobogója szerinti tagállam, a lobogó szerinti szerződő fél vagy a lobogó szerinti nem szerződő fél megfelelő hatóságait, és átadja a hajóról készült felvételeket, valamint:

(1)   A fel nem használt kvóták automatikus átvitele nem engedélyezhető.

(2)   A tagállamok kérhetik éves kvótájuk legfeljebb 5 %-ának a következő évre történő átvitelét. Az érintett tagállam ezt a kérést belefoglalja az éves halászati és kapacitásgazdálkodási tervébe az ICCAT által jóváhagyandó uniós halászati és kapacitásgazdálkodási tervbe való felvétel céljából.”

(1)   Halászati tervük részeként az egyes tagállamok elektronikus formában benyújtják a Bizottságnak azon halgazdaságok jegyzékét, amelyeknek a kékúszójú tonhal tekintetében történő üzemeltetése engedélyezett az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren. E jegyzéknek a következő információkat kell tartalmaznia:

A Bizottság továbbítja ezeket az információkat az ICCAT titkárságának azzal a céllal, hogy az említett halgazdaságokat felvegyék a kékúszójútonhal-tenyésztő létesítmények ICCAT-nyilvántartásába.

(2)   A kékúszójútonhal-tenyésztő létesítmények ICCAT-nyilvántartásában nem szereplő halgazdaságokat úgy kell tekinteni, hogy nem rendelkeznek engedéllyel arra, hogy az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren kékúszójú tonhalak tekintetében üzemeljenek.

(3)   A tenyésztési tevékenységekre jóváhagyott földrajzi koordinátákon kívüli tenyésztési tevékenységek – beleértve a hizlalási célú etetést vagy a lehalászást – nem engedélyezhetők.

(4)   A tagállamok haladéktalanul értesítik a Bizottságot a halgazdaságaik jegyzékeinek minden kiegészítéséről, a jegyzékből való minden törléséről vagy a jegyzék bármilyen módosításáról. A Bizottság az ilyen változtatásokat haladéktalanul továbbítja az ICCAT titkárságának.

(5)   A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy ne kerülhessen kékúszójú tonhal olyan halgazdaságba, amely nem szerepel a kékúszójútonhal-tenyésztő létesítmények ICCAT-nyilvántartásában, és hogy a halgazdaságok ne fogadjanak kékúszójú tonhalat olyan hajókról, amelyek nem kerültek be a hajók ICCAT-nyilvántartásába. A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy megtiltsák a kékúszójútonhal-tenyésztő létesítmények ICCAT-nyilvántartásában nem szereplő halgazdaságokban végzett műveleteket.”

(1)   Ha a 43. cikkben említett videofelvétel nem felel meg a videofelvétel-készítési eljárásokra vonatkozó, a X. mellékletben meghatározott minimumelőírásoknak, és különösen, ha annak minősége és tisztasága nem elégséges az áthelyezett kékúszójútonhal-egyedek számának meghatározásához, az átadó üzemeltető önkéntes áthelyezéseket végezhet.

(2)   Ha nem került sor önkéntes áthelyezésre, vagy ha az önkéntes áthelyezés ellenére sem lehet meghatározni az áthelyezésre kerülő kékúszójútonhal-egyedek számát, az átadó üzemeltető lobogója vagy csapdájának vagy halgazdaságának helye szerinti tagállam illetékes hatósága ellenőrzési célú áthelyezést rendel el, amelyet addig kell megismételni, amíg a videofelvétel minősége lehetővé nem teszi az áthelyezésre kerülő kékúszójútonhal-egyedek számának meghatározását.

(3)   Az önkéntes és az ellenőrzési célú áthelyezések során a halakat üres ketrecbe kell áthelyezni. Az áthelyezett kékúszójútonhal-egyedeknek az érvényes önkéntes vagy ellenőrzési célú áthelyezés során meghatározott számát kell felhasználni a halászati napló és az ITD kitöltéséhez, valamint az eBCD vonatkozó szakaszainak kitöltéséhez.

(4)   A szállítóketrecnek az erszényes kerítőhálós hajótól, a csapdától vagy a halgazdasági ketrectől való elválasztása addig nem történhet meg, amíg az erszényes kerítőhálós hajó fedélzetén lévő, vagy a halgazdaságban vagy csapdánál jelen lévő regionális ICCAT-megfigyelő el nem végezte a vonatkozó feladatokat.

(5)   Amennyiben az önkéntes áthelyezésekről készült videofelvétel minősége még mindig nem teszi lehetővé az áthelyezett egyedek számának meghatározását, az átadó üzemeltető szerinti tagállam illetékes hatósága engedélyezheti a szállítóketreceknek az erszényes kerítőhálós hajótól, a csapdától vagy a halgazdaságtól való elválasztását. Ebben az esetben az átadó üzemeltető szerinti tagállam illetékes hatósága elrendeli az érintett szállítóketrecek ajtóinak pecséttel való lezárását a XVa. mellékletben meghatározott eljárásnak megfelelően, és előírja, hogy egy meghatározott időben és helyen, a lobogó, a csapda vagy a halgazdaság helye szerinti tagállam illetékes hatóságának jelenlétében ellenőrzési célú áthelyezéseket hajtsanak végre.

(6)   Abban az esetben, ha a lobogó, a csapda vagy a halgazdaság helye szerinti tagállam illetékes hatóságai nem tudnak jelen lenni az ellenőrzési célú áthelyezéskor, az ellenőrzési célú áthelyezésre egy regionális ICCAT-megfigyelő jelenlétében kerül sor. Ebben az esetben az áthelyezésre kerülő kékúszójútonhal-egyedek tulajdonjogával rendelkező halgazdaság üzemeltetője felelős a regionális ICCAT-megfigyelő ellenőrzési célú áthelyezés ellenőrzése céljából történő kirendeléséért.”

(1)   Az átadó üzemeltető szerinti tagállam illetékes hatóságai kivizsgálnak minden olyan esetet, amikor:

Az első albekezdés a) pontjában említett 10 %-os hibahatárt az átadó üzemeltető adatainak százalékában kell kifejezni.

A vizsgálat megkezdésekor az átadó üzemeltető szerinti tagállam illetékes hatósága tájékoztatja az érintett vontatóhajók lobogója szerinti tagállam vagy szerződő fél illetékes hatóságát a vizsgálatról, és gondoskodik arról, hogy a vizsgálat lezárásáig ne engedélyezzék az érintett szállítóketrecből vagy -ketrecbe történő áthelyezést.

Adott esetben a vizsgálatnak ki kell terjednie az összes vonatkozó videofelvétel elemzésére. Az ilyen vizsgálatot a halgazdaságban történő ketrecbe helyezés időpontja előtt, de mindenképpen a vizsgálat megindításától számított 96 órán belül le kell zárni, kivéve a vis maior esetét. A vizsgálat eredményeinek megszületéséig ketrecbe helyezés nem engedélyezhető, és az eBCD-ben nem hitelesíthető az erre vonatkozó szakasz.

(2)   Minden olyan áthelyezési művelet esetében, ahol videofelvételre van szükség, az átadó üzemeltető által az ITD-ben bejelentett áthelyezésre kerülő kékúszójútonhal-egyedek száma és az átadó üzemeltető szerinti tagállam vagy szerződő fél illetékes hatósága által megállapított egyedszám közötti, 10 %-nál nagyobb eltérés az érintett halászhajó, csapda vagy halgazdaság potenciális meg nem felelésének minősül.”

(1)   Minden halgazdaság helye szerinti tagállam kijelöl egy olyan illetékes hatóságot, amely felelős a joghatósága alatt végzett ketrecbehelyezési műveletekre vonatkozó információk gyűjtésének és ellenőrzésének koordinálásáért, a joghatósága alá tartozó halgazdaságokban végzett tevékenységek ellenőrzéséért, valamint a ketrecbe helyezett tonhalat kifogó hajók vagy csapdák esetében a lobogó szerinti, valamint a csapda helye szerinti tagállam és szerződő felek illetékes hatóságai felé történő jelentéstételért és az azokkal történő együttműködésért.

(2)   A kékúszójú tonhal halászatával és tenyésztésével kapcsolatos valamennyi tevékenységet a 14. cikk alapján benyújtott éves nyomonkövetési, ellenőrzési és ellenőrző vizsgálati tervben meghatározott ellenőrzésnek kell alávetni.

(3)   A ketrecbe helyezéssel kapcsolatos tevékenységekben részt vevő tagállamok információt cserélnek és együttműködnek annak biztosítása érdekében, hogy a ketrecbe helyezésre szánt kékúszójútonhal-egyedek száma és tömege pontos legyen és összhangban legyen az erszényes kerítőhálós hajó parancsnoka vagy a csapda üzemeltetője által bejelentett és az eBCD megfelelő szakaszaiban közölt fogási mennyiségekkel.

(4)   A halgazdaság helye szerinti tagállamok biztosítják, hogy a halgazdaságok üzemeltetői mindenkor pontos tervrajzzal rendelkezzenek a halgazdaságaikról, amelyen az összes ketrec tekintetében feltüntetik a 45c. cikkben említett egyedi azonosító számokat és a ketrecek halgazdaságban elfoglalt egyedi elhelyezkedését. Az említett tervrajzot ellenőrzés céljából mindenkor a halgazdaság helye szerinti tagállam illetékes hatósága és a halgazdaságba kihelyezett regionális ICCAT-megfigyelő rendelkezésére kell bocsátani. A tervrajz naprakésszé tétélét minden esetben előzetesen be kell jelenteni a halgazdaság helye szerinti tagállam illetékes hatóságának. A tervrajzot minden olyan esetben naprakésszé kell tenni, amikor módosul a tenyésztőketrecek száma vagy elosztása.

(5)   A halgazdaság helye szerinti tagállam illetékes hatósága legalább 3 évig megőriz a joghatósága alá tartozó halgazdaságokban végzett ketrecbehelyezési műveletekkel kapcsolatos valamennyi információt, dokumentációt és anyagot, és az információkat mindaddig tárolja, amíg az a végrehajtás érdekében szükséges. Ez a kötelezettség értelemszerűen vonatkozik a halgazdaságok üzemeltetőire a halgazdaságaikban végzett ketrecbehelyezési műveletek tekintetében.

(1)   A kékúszójútonhal-halászati kampány kezdete előtt a halgazdaság helye szerinti tagállam illetékes hatósága egyedi azonosító számot (a továbbiakban: a ketrecszám) rendel a joghatósága alá tartozó halgazdaságokhoz kapcsolódó minden egyes ketrechez, beleértve a halak halgazdaságba történő szállításához használt ketreceket is.

(2)   A ketrecszámokat egy egyedi számozási rendszernek megfelelően kell kiadni, amelyeknek legalább a halgazdaság helye szerinti tagállamot azonosító háromjegyű alfanumerikus kódot és azt követően három számjegyet kell tartalmazniuk. A ketrecszámok állandó érvényűek és nem vihetők át egyik ketrecről a másikra.

(3)   A ketrecszámokat a ketrec gyűrűjének két ellentétes oldalán, a vízvonal felett kell felfesteni vagy felpecsételni, az azon háttérrel kontrasztos színben, amelyre felfestették vagy felpecsételték, és azoknak ellenőrzés céljából bármikor láthatónak és olvashatónak kell lenniük. A betűk és számok magasságának legalább 20 cm-nek kell lennie, a vonalvastagságnak pedig legalább 4 cm-nek.

(4)   A (3) bekezdéstől eltérve, a ketrecszám ketrecen való feltüntetésére alternatív módszerek is megengedettek, feltéve, hogy ugyanolyan garanciát nyújtanak a láthatóságra, az olvashatóságra és a sérthetetlenségre.

(1)   Minden ketrecbehelyezési művelet a (2)–(4) bekezdésben meghatározott eljárás hatálya alá tartozik.

(2)   A halgazdaság üzemeltetőjének ketrecbe helyezésre vonatkozó, a halgazdaság helye szerinti tagállam illetékes hatósága által kiállítandó engedélyt kell kérnie. A ketrecbe helyezésre vonatkozó engedélynek a következő információkat kell tartalmaznia:

(3)   A halgazdaság helye szerinti tagállam illetékes hatósága jelenti a (2) bekezdésben említett információkat az érintett, kifogó lobogó szerinti vagy csapda helye szerinti tagállamok vagy szerződő felek illetékes hatóságainak, és megerősítést kér arra vonatkozóan, hogy a ketrecbehelyezési művelet engedélyezhető-e.

(4)   A kifogó lobogó szerinti vagy csapda helye szerinti tagállamok illetékes hatóságai 3 munkanapon belül értesítik a halgazdaság helye szerinti tagállam vagy szerződő fél illetékes hatóságát arról, hogy az érintett ketrecbehelyezési művelet engedélyezhető-e vagy azt el kell-e utasítani. Elutasítás esetén a kifogó lobogó szerinti vagy csapda helye szerinti tagállam illetékes hatósága meghatározza az elutasítás indokait. Az elutasításnak tartalmaznia kell az ebből következő visszaengedési utasítást.

(5)   A halgazdaság helye szerinti tagállam a ketrecbe helyezésre vonatkozó engedélyt az érintett kifogó lobogó szerinti vagy csapda helye szerinti tagállam vagy szerződő fél illetékes hatósága által adott megerősítés kézhezvételét követően haladéktalanul kiadja. E megerősítés hiányában a ketrecbehelyezési műveletet a halgazdaság helye szerinti tagállam illetékes hatósága nem engedélyezheti.

(6)   A ketrecbe helyezés nem engedélyezhető, ha a ketrecbe helyezésre vonatkozó engedély tárgyát képező halakat nem kíséri a (2) bekezdésben előírt valamennyi információ.

(7)   A 44. cikkben említett, a kifogó lobogó szerinti vagy csapda helye szerinti tagállam vagy szerződő fél illetékes hatósága által lefolytatott vizsgálat eredményéig a ketrecbe helyezés nem engedélyezhető, és az eBCD megfelelő, a fogási információkra és élő halak kereskedelmével kapcsolatos információkra vonatkozó szakaszai nem hitelesíthetők.

(8)   Ha a ketrecbe helyezésre vonatkozó engedélyt a halgazdaság helye szerinti tagállam vagy szerződő fél illetékes hatósága nem adja ki 1 hónapon belül azt követően, hogy a halgazdaság üzemeltetője kérelmezte a ketrecbe helyezésre vonatkozó engedélyt, a halgazdaság helye szerinti tagállam illetékes hatósága a XII. melléklettel összhangban elrendeli az érintett szállítóketrecben lévő összes hal visszaengedését, és eljár ennek érdekében. A halgazdaság helye szerinti tagállam illetékes hatósága haladéktalanul tájékoztatja a kifogó lobogó szerinti vagy csapda helye szerinti tagállam vagy szerződő fél érintett illetékes hatóságát, valamint az ICCAT titkárságát a visszaengedésről.”

(1)   A fogóhajóért vagy csapdáért felelős tagállam illetékes hatósága elutasítja a ketrecbe helyezés jóváhagyását, ha úgy ítéli meg, hogy:

(2)   Ha a fogóhajóért vagy csapdáért felelős tagállam elutasítja a ketrecbe helyezés jóváhagyását, akkor:

(1)   A vontatóhajónak a halgazdaság közelébe érkezésekor a halgazdaság helye szerinti tagállam illetékes hatósága biztosítja, hogy a vontatóhajó legalább 1 tengeri mérföld távolságra maradjon a halgazdaság bármely létesítményétől, amíg a halgazdaság helye szerinti tagállam illetékes hatósága fizikailag jelen nem lesz. Az említett vontatóhajók helyzetét és tevékenységét folyamatosan figyelemmel kell kísérni.

(2)   A halgazdaság helye szerinti tagállam illetékes hatósága nem engedélyezheti a ketrecbe helyezés megkezdését az említett hatóságnak és a regionális ICCAT-megfigyelőnek a jelenléte nélkül, illetve azt megelőzően, hogy a kifogó lobogó szerinti vagy csapda helye szerinti tagállamok vagy szerződő felek illetékes hatóságai kitöltötték és hitelesítették volna az eBCD megfelelő, a fogási információkra és az élő halak kereskedelmével kapcsolatos információkra vonatkozó szakaszait.

(3)   Tilos a szállítóketreceket – a halak olyan áttelepítése nélkül, amely lehetővé teszi sztereoszkopikus kamerás felvételek készítését – a halgazdaságban tenyésztőketrecekként lehorgonyozni.

(4)   A kékúszójútonhal-egyedeknek a vontatóketrecből a tenyésztőketrecbe történő átszállítását követően a halgazdaság helye szerinti tagállam ellenőrző hatósága biztosítja, hogy a kékúszójú tonhal egyedeit tartalmazó tenyésztőketrecek mindenkor pecséttel le legyenek zárva. A pecsét felbontása csak a halgazdaság helye szerinti tagállam illetékes hatóságának jelenlétében és annak engedélye alapján lehetséges. A halgazdaság helye szerinti tagállam ellenőrző hatósága protokollokat hoz létre a tenyésztőketrecek lezárására vonatkozóan, amely protokolloknak biztosítaniuk kell a hivatalos pecsétek használatát és azt, hogy ezeket a pecséteket úgy helyezzék el, hogy megakadályozzák az ajtóknak a pecsétek feltörése nélküli kinyitását.

(5)   A halgazdaság helye szerinti tagállamok biztosítják, hogy a kékúszójútonhal-fogások külön ketrecekben vagy ketreccsoportokban, egymástól a lobogó szerinti származási tagállam vagy szerződő fél és a fogási év alapján elkülönítve kerüljenek elhelyezésre. Azonban, ha a kékúszójú tonhalat közös halászati művelet keretében fogták ki, az érintett fogásokat külön ketrecekben vagy ketreccsoportokban kell elhelyezni, egymástól a közös halászati művelet és a fogási év alapján elkülönítve.

(6)   A halakat minden év augusztus 22-e előtt ketrecbe kell helyezni, kivéve, ha a halgazdaságért felelős tagállam illetékes hatóságai ennek elmulasztását alaposan megindokolják, beleértve a vis maiort is, és az indokolást a ketrecbehelyezési jelentés benyújtásakor csatolják. A halakat semmilyen esetben sem lehet ketrecbe helyezni az adott év szeptember 7-e után. A fenti határidők a halgazdaságok közötti áthelyezésekre nem alkalmazandók.”

(1)   A halgazdaság helye szerinti tagállamok gondoskodnak arról, hogy ellenőrző hatóságaik hagyományos és sztereoszkopikus kamerák segítségével egyaránt nyomon kövessék a ketrecbehelyezési műveleteket. Minden egyes ketrecbehelyezési műveletről videofelvételt kell készíteni, összhangban a videofelvétel-készítési eljárásokra vonatkozó, a X. mellékletben meghatározott minimumelőírásokkal.

(2)   Amennyiben a ketrecbe helyezett kékúszójútonhal-egyedek számának és tömegének meghatározásához használt, ellenőrző kamerával rögzített videofelvételek minősége nem felel meg a videofelvétel-készítési eljárásokra vonatkozó, a X. mellékletben meghatározott minimumelőírásoknak, a halgazdaság helye szerinti tagállam illetékes hatósága elrendeli az ellenőrzési célú ketrecbe helyezést, amíg lehetővé nem válik a kékúszójútonhal-egyedek számának és tömegének meghatározása. A ketrecbehelyezési művelet megismétléséhez nincs szükség új ketrecbe helyezésre vonatkozó engedélyre.

(3)   Ellenőrzési célú ketrecbe helyezés esetén a halgazdaság helye szerinti tagállam illetékes hatósága biztosítja, hogy az átadó halgazdaság ketrecét pecséttel lezárják, és hogy a ketrecet az új ketrecbehelyezési műveletet megelőzően ne lehessen manipulálni. Az ellenőrzési célú ketrecbe helyezéshez használt átvevő tenyésztőketreceknek üresnek kell lenniük.

(4)   A ketrecbehelyezési művelet befejezésekor a halgazdaság helye szerinti tagállam illetékes hatósága biztosítja, hogy a regionális ICCAT-megfigyelő azonnal hozzáférjen az összes ellenőrző kamerával rögzített videofelvételhez, és másolatot készíthessen annak érdekében, hogy a felvételek elemzésének feladatát szükség szerint más időpontban vagy más helyen teljesíthesse.

(5)   A halgazdaság helye szerinti tagállamok biztosítják, hogy a halgazdaság üzemeltetője minden egyes ketrecbehelyezési műveletről a tényleges ketrecbehelyezési műveletet követő 1 héten belül ICCAT ketrecbehelyezési nyilatkozatot nyújtson be a XIV. mellékletben meghatározott minta felhasználásával.

(1)   Amennyiben egy fogási művelet esetében a kékúszójú tonhalak ketrecbe helyezés alatt álló egyedeinek a halgazdaság helye szerinti tagállam illetékes hatósága által az 51. cikk (3) bekezdésével összhangban közölt száma több mint 10 %-kal eltér az eBCD-ben vagy az ITD-ben fogottként és/vagy áthelyezettként bejelentett mennyiségtől, a kifogó lobogó szerinti vagy csapda helye szerinti tagállam illetékes hatósága vizsgálatot indít azon pontos fogási tömeg meghatározása érdekében, amelyet le kell vonni a nemzeti kékúszójútonhal-kvótából.

(2)   Az (1) bekezdésben említett vizsgálat alátámasztására a kifogó lobogó szerinti vagy csapda helye szerinti tagállam illetékes hatósága bekéri az összes kiegészítő információt és a vonatkozó videofelvételek elemzésének eredményeit, amelyeket az érintett szállítási és ketrecbehelyezési műveletben részt vevő lobogó szerinti és halgazdaság helye szerinti tagállam illetékes hatóságai végeztek.

(3)   A tagállamok illetékes hatóságai – beleértve azon hajók lobogó szerinti tagállamait is, amelyek részt vettek a halak szállításában – aktívan együttműködnek, többek között a rendelkezésére álló valamennyi információ és dokumentáció megosztása révén.

(4)   A kifogó lobogó szerinti vagy csapda helye szerinti tagállam illetékes hatósága a vizsgálatot a ketrecbe helyezés eredményeinek a halgazdaság helye szerinti tagállam illetékes hatósága általi közlésétől számított 1 hónapon belül lezárja.

(5)   Az érintett hajó vagy csapda által kifogott, bejelentett kékúszójú tonhal-egyedek és a kifogó lobogó szerinti vagy csapda helye szerinti tagállam illetékes hatósága által a vizsgálat eredményeként meghatározott szám közötti, 10 %-nál nagyobb eltérés potenciálisan az érintett hajó vagy csapda meg nem felelésének minősül.

(6)   Az (1) és az (5) bekezdésben említett 10 %-os hibahatárt a halászhajó parancsnoka vagy a parancsnok képviselője, vagy a csapda üzemeltetője vagy a csapda üzemeltetőjének képviselője által bejelentett számadatok százalékában kell kifejezni, és az egyes ketrecbehelyezési műveletek szintjén kell alkalmazni.

(7)   A kifogó lobogó szerinti vagy csapda helye szerinti tagállam meghatározza a kékúszójú tonhalnak a kékúszójú tonhalra vonatkozó nemzeti kvótájából levonandó tömegét, figyelembe véve a ketrecbe helyezett mennyiségeket, amelyeket a XI. melléklettel összhangban számolnak ki, biztosítva, hogy a ketrecbe helyezéskor mért tömeget a vadon élő halakra vonatkozó hossz-tömeg arány, valamint a XIII. melléklettel összhangban a bejelentett mortalitás alapján számítsák ki.

(8)   Amikor azonban az e cikk (1) bekezdésében említett vizsgálat arra a következtetésre jut, hogy a kékúszójútonhal-egyedek a XIII. mellékletben meghatározottak szerint elveszített halak, az elveszített halak tömegét a XIII. mellékletnek megfelelően le kell vonni a tagállam kvótájából, úgy, hogy a fogásban található kékúszójútonhal-egyedeknek a lobogó szerinti vagy csapda helye szerinti tagállam illetékes hatósága által meghatározott számát, amely a vizsgálat keretében az első áthelyezés videofelvételeinek elemzése alapján adódik, megszorozzák a halgazdaság helye szerinti tagállam illetékes hatósága által közölt, a ketrecbe helyezéskor mért átlagos egyedtömeggel.

(9)   A (8) bekezdéstől eltérve, a halaknak a rendeltetési hely szerinti halgazdaságig történő szállításában részt vevő lobogó szerinti tagállammal folytatott konzultációt követően a lobogó szerinti vagy csapda helye szerinti tagállam illetékes hatósága dönthet úgy, hogy nem vonja le a tagállam kvótájából a vizsgálat során elveszítettnek minősített halakat, amennyiben a veszteségeket az üzemeltető vis maiorként megfelelően dokumentálta (pl. a sérült ketrecről készített képek, meteorológiai jelentések révén), a vonatkozó információkat az eseményt követően azonnal közölte az üzemeltető szerinti tagállam illetékes hatóságával, és a veszteségek nem eredményeztek ismert mortalitást.

(1)   A halgazdaság helye szerinti tagállam illetékes hatósága a halgazdaság üzemeltetője által az egyes ketrecbe helyezésekről rendelkezésre bocsátott videofelvételek elemzésével meghatározza a ketrecbe helyezés alatt álló kékúszójútonhal-egyedek számát és tömegét. Az említett elemzés elvégzéséhez a halgazdaság helye szerinti tagállam illetékes hatóságai a XI. mellékletben meghatározott eljárásokat követik.

(2)   Ha a halgazdaság helye szerinti tagállam illetékes hatósága által meghatározott egyedszám vagy tömeg és az ICCAT ketrecbehelyezési nyilatkozatban bejelentett megfelelő adatok között 10 %-nál nagyobb eltérés van, a halgazdaság helye szerinti tagállam illetékes hatósága vizsgálatot indít az eltérés okainak megállapítása érdekében, és adott esetben kiigazítja a ketrecbe helyezett kékúszójútonhal-egyedek számát és/vagy tömegét. Ezt a 10 %-os hibahatárt a halgazdaság üzemeltetője által megadott adatok százalékában kell kifejezni.

(3)   A ketrecbehelyezési művelet, vagy – közös halászati művelet vagy ugyanazon tagállam csapdái esetében – az említett közös halászati művelethez vagy az említett csapdákhoz kapcsolódó utolsó ketrecbehelyezési művelet befejezését követően a halgazdaság helye szerinti tagállam a XI. melléklet B. szakaszának 2. pontjával összhangban közli a XI. mellékletben említett sztereoszkopikus program eredményeit a kifogó lobogó szerinti vagy csapda helye szerinti tagállammal vagy szerződő féllel.

(4)   A halgazdaság helye szerinti tagállam a (3) bekezdésben említett sztereoszkopikus program eredményeit közli azzal a szervezettel is, amely az ICCAT regionális megfigyelői programot az ICCAT megbízásából működteti.

(5)   A (3) bekezdésben említett sztereoszkopikus programot a XI. mellékletben meghatározott eljárásoknak megfelelően kell végrehajtani. Alternatív módszerek csak akkor alkalmazhatók, ha azokat az ICCAT éves ülésén jóváhagyta.

(6)   A halgazdaságok helye szerinti minden tagállam minden év szeptember 30-ig benyújtja a Bizottságnak a sztereoszkopikus programmal vagy az (5) bekezdésben említett alternatív módszerekkel kapcsolatos eljárásokat és eredményeket, hogy azokat minden év október 31-ig továbbítsák az SCRS-nek.

(7)   A halgazdaság üzemeltetőjének a XIII. melléklettel összhangban jelentést kell tennie minden olyan kékúszójú tonhalról, amely a ketrecbehelyezési művelet során elpusztul.

(8)   A kifogó lobogó szerinti vagy csapda helye szerinti tagállam a XII. mellékletben megállapított eljárásokkal összhangban visszaengedési utasítást ad ki a ketrecbe helyezett azon mennyiségek tekintetében, amelyek meghaladják a kifogott és áthelyezett halak bejelentett mennyiségeit, amennyiben:

A többlet visszaengedését az ellenőrző hatóságok jelenlétében kell elvégezni.

(9)   A sztereoszkopikus program eredményeit fel kell használni az arról történő döntéshez, hogy szükséges-e a visszaengedés, a ketrecbehelyezési nyilatkozatokat és a BCD vonatkozó szakaszait pedig ennek megfelelően kell kitölteni. A halak visszaengedésének elrendelése esetén a halgazdaság üzemeltetőjének kérelmeznie kell, hogy a visszaengedés megfigyelése céljából legyen jelen valamely nemzeti ellenőrző hatóság és egy regionális ICCAT-megfigyelő.

(1)   A visszaengedendő halak meghatározását a XI. melléklet B. szakaszának 3. pontja szerint kell elvégezni.

(2)   Ha a ketrecbe helyezés alatt álló kékúszójú tonhal tömege meghaladja a kifogottként és/vagy áthelyezettként bejelentett tömeget, a kifogó lobogó szerinti vagy csapda helye szerinti tagállam illetékes hatósága visszaengedési utasítást ad ki, és erről haladéktalanul tájékoztatja a halgazdaság helye szerinti érintett tagállam illetékes hatóságát. A visszaengedési utasítást a XI. melléklet B. szakaszának 3. pontjával összhangban kell kiadni, figyelembe véve – a XI. melléklet B. szakaszának 5. pontjával összhangban – a közös halászati művelet vagy a csapda szintjén történő esetleges kompenzációt.

(3)   A visszaengedési műveletet a XII. mellékletben meghatározott protokollal összhangban kell végrehajtani.”

(1)   A halgazdaságokban vagy csapdákban tevékenykedni szándékozó feldolgozóhajóknak legalább 48 órával a halgazdaságok vagy csapdák területére való megérkezésük előtt előzetes értesítést kell küldeniük a halgazdaság vagy a csapda helye szerinti tagállamnak. Az előzetes értesítésnek tartalmaznia kell legalább az érkezés dátumát és becsült időpontját, valamint az arra vonatkozó információt, hogy a feldolgozóhajó fedélzetén van-e kékúszójú tonhal, és ha igen, akkor részletesen meg kell adnia a rakomány adatait, beleértve a feldolgozott és az élőtömegben kifejezett mennyiségeket, valamint a fedélzeten lévő kékúszójú tonhal eredetére (halgazdaság vagy csapda és tagállam vagy szerződő fél) vonatkozó adatokat.

(2)   A halgazdaságokban vagy csapdákban végzett bármilyen lehalászási művelethez a halgazdaság vagy a csapda helye szerinti tagállam engedélye szükséges. E célból a kékúszójú tonhalat lehalászni szándékozó halgazdaság vagy csapda üzemeltetőjének engedélykérelmet kell benyújtani a halgazdaság vagy a csapda szerinti tagállamhoz, amely kérelemnek legalább a következő információkat kell tartalmaznia:

(3)   Az elpusztuláshoz közel álló kékúszójútonhal-egyedek kivételével semmilyen lehalászási művelet nem engedélyezhető azelőtt, hogy az 50. cikk (7)–(9) bekezdésével összhangban megállapították volna a kvótafelhasználás eredményeit, és elvégezték volna a kapcsolódó visszaengedéseket.

(4)   Lehalászási műveletekre nem kerülhet sor csapdák esetében a nemzeti megfigyelőnek, halgazdaságban történő lehalászás esetében pedig a regionális ICCAT-megfigyelőnek a jelenléte nélkül. A halfeldolgozó hajókra szállított halak esetében a nemzeti megfigyelő vagy a regionális ICCAT-megfigyelő a halfeldolgozó hajóról végezheti vonatkozó feladatait.

(5)   A halgazdaság vagy csapda helye szerinti tagállamok illetékes hatóságai ellenőrzik és keresztellenőrzik a tagállamuk joghatósága alá tartozó halgazdaságokban és csapdákban végzett valamennyi lehalászási művelet eredményeit, felhasználva a birtokukban lévő összes vonatkozó információt. A halgazdaság vagy csapda helye szerinti tagállam illetékes hatóságai ellenőrzik a feldolgozóhajókra szánt kékúszójú tonhalra irányuló összes lehalászási műveletet, valamint kockázatelemzés alapján a többi lehalászási művelet egy bizonyos százalékát.

(6)   Ha a kékúszójú tonhal rendeltetési helye egy halfeldolgozó hajó, a halfeldolgozó hajó parancsnokának vagy annak képviselőjének feldolgozási nyilatkozatot kell kitöltenie. Ha a lehalászott kékúszójú tonhalat közvetlenül a kikötőben kívánják kirakodni, a halgazdaság vagy a csapda üzemeltetőjének lehalászási nyilatkozatot kell kitöltenie. A feldolgozási és a lehalászási nyilatkozatokat a lehalászásnál jelen lévő nemzeti megfigyelőnek vagy regionális ICCAT-megfigyelőnek hitelesítenie kell.

(7)   A feldolgozási és lehalászási nyilatkozatokat a lehalászási művelettől számított 48 órán belül e-mailben továbbítani kell a halgazdaság helye szerinti tagállam illetékes hatóságainak a XVb. mellékletben meghatározott minta használatával.

(1)   Halgazdaságon belüli áthelyezésre nem kerülhet sor a halgazdaság helye szerinti illetékes hatóság engedélye és jelenléte nélkül. Minden egyes áthelyezést ellenőrző kamerákkal kell rögzíteni, hogy igazolják az áthelyezett kékúszójútonhal-egyedek számát. A videofelvételeknek meg kell felelniük a videofelvétel-készítési eljárásokra vonatkozó, a X. mellékletben meghatározott minimumelőírásoknak. A halgazdaság helye szerinti tagállam illetékes hatósága nyomon követi és ellenőrzi ezeket az áthelyezéseket, valamint biztosítja azt, hogy minden halgazdaságon belüli áthelyezést rögzítsenek az eBCD-rendszerben.

(2)   A ketrecbe helyezés 5. cikk 30. pontja szerintit fogalommeghatározásától eltérve, a kékúszójú tonhal egyedeinek ugyanazon halgazdaság két különböző helye közötti, szállítóketrecben történő áttelepítése (a továbbiakban: a halgazdaságon belüli áthelyezés) a 7. szakasz alkalmazásában nem minősül ketrecbe helyezésnek.

(3)   A halgazdaságon belüli áthelyezések során a halgazdaság helye szerinti tagállam illetékes hatósága engedélyezheti az azonos lobogó szerinti származású és az azonos közös halászati műveletből származó halak átcsoportosítását, feltéve, hogy fenntartják a nyomonkövethetőséget és az SCRS növekedési rátáinak alkalmazhatóságát.

(4)   A halgazdaság helye szerinti tagállam illetékes hatóságának és a halgazdaság üzemeltetőjének legalább 3 évig meg kell őriznie a joghatósága alá tartozó halgazdaságokban végzett halgazdaságokon belüli áthelyezések valamennyi videofelvételét, és az információkat mindaddig meg kell őriznie, amíg az a végrehajtás érdekében szükséges.

(1)   A halgazdaság helye szerinti tagállam illetékes hatósága a következő erszényes kerítőhálós hajós és csapdás halászati idény kezdete előtt alaposan felméri a joghatósága alá tartozó halgazdaságokban tartott élő kékúszójú tonhal átvitt mennyiségét. E célból az érintett élő kékúszójú tonhalakat üres ketrecekbe kell áthelyezni, és az áthelyezett kékúszójútonhal-egyedek számának és tömegének meghatározása érdekében ellenőrző kamerák segítségével meg kell azokat figyelni.

(2)   Az (1) bekezdéstől eltérve, a kékúszójú tonhalnak az olyan évekből és olyan ketrecekből történő átvitelét, amelyekben, illetve amelyekből nem történt lehalászás, az 56e. cikkben meghatározott szúrópróbaszerű ellenőrzési eljárás alkalmazásával évente ellenőrizni kell.

(3)   Az átvitt élő kékúszójú tonhalat a halgazdaságban külön ketrecekben vagy ketreccsoportokban kell elhelyezni, és a közös halászati művelet vagy ugyanazon csapda szerinti származási tagállam vagy szerződő fél és a fogási év alapján kell elkülöníteni.

(4)   A halgazdaság helye szerinti tagállam illetékes hatósága biztosítja, hogy az átvitelek értékeléséhez szükséges áthelyezések ellenőrző kamerával készített videofelvételei megfeleljenek a videofelvétel-készítési eljárásokra vonatkozó, a X. mellékletben meghatározott minimumelőírásoknak, és hogy a kékúszójú tonhal átvitt egyedei számának és tömegének meghatározása összhangban legyen a XI. melléklet A. szakaszával.

(5)   Amíg az SCRS ki nem dolgoz egy algoritmust a hizlalt, tenyésztett, vagy hizlalt és tenyésztett halak hosszának tömegre történő átváltására, az átvitt kékúszójútonhal-egyedek tömegét az SCRS által készített legfrissebb növekedésiráta-táblázatok alapján kell meghatározni.

(6)   A kékúszójútonhal-egyedek számában adódó azon eltérést, amely az átvitel értékeléséből származó egyedszám és a lehalászás után várt egyedszám között mutatkozik, a halgazdaság helye szerinti tagállam illetékes hatósága megfelelően kivizsgálja, valamint rögzíti az eBCD-rendszerben. Többlet esetén a halgazdaság helye szerinti tagállam illetékes hatósága elrendeli a kékúszójú tonhal megfelelő számú egyedének visszaengedését. A visszaengedési műveletet a XII. melléklettel összhangban kell végrehajtani. Az eltéréseknek a halgazdaság különböző ketrecei közötti kiegyenlítése nem megengedett. A halgazdaság helye szerinti tagállam illetékes hatósága legfeljebb 5 %-os hibahatárt engedélyezhet a kékúszójú tonhal egyedeinek az átvitel értékelése révén megállapított száma és a ketrecben lévő egyedek várt száma között.

(7)   A halgazdaság helye szerinti tagállam illetékes hatósága legalább 3 évig megőrzi a joghatósága alá tartozó halgazdaságokban az átvitelre irányulóan végzett értékelésekről készült videofelvételt és az összes vonatkozó dokumentációt, és ezeket az információkat mindaddig megőrzi, amíg az a végrehajtás érdekében szükséges.

(1)   A halgazdaság helye szerinti tagállamok illetékes hatóságai kitöltik és a felülvizsgált tenyésztésszervezési tervhez csatolva, az átvitel értékelésének befejezését követően 10 napon belül továbbítják a Bizottság részére az éves átviteli nyilatkozatot. Az említett nyilatkozatnak legalább a következő információkat kell tartalmaznia:

A Bizottság az éves átviteli nyilatkozatot az átvitel értékelését célzó művelet befejezését követő 15 napon belül továbbítja az ICCAT titkárságának.

(2)   A sztereoszkopikus rendszerről szóló jelentést adott esetben csatolni kell az éves átviteli nyilatkozathoz.

(1)   A halgazdaság helye szerinti tagállam illetékes hatósága szúrópróbaszerű ellenőrzéseket végez a joghatósága alá tartozó halgazdaságokban. A (2) bekezdésben említett minimális szúrópróbaszerű ellenőrzéseket a ketrecbehelyezési műveletek befejezése és a következő év első ketrecbe helyezése között kell elvégezni a halgazdaságokban. Az ilyen ellenőrzések során a kékúszójú tonhal valamennyi egyedét kötelezően át kell helyezni a tenyésztőketrecekből másik tenyésztőketrecekbe annak érdekében, hogy a kékúszójú tonhal egyedeinek számát ellenőrző videofelvételek segítségével meg lehessen számolni.

(2)   Minden halgazdaság helye szerinti tagállam meghatározza a joghatósága alá tartozó egyes halgazdaságokban elvégzendő szúrópróbaszerű ellenőrzések minimális számát. A szúrópróbaszerű ellenőrzések számának el kell érnie az egyes halgazdaságokban lévő ketrecek számának legalább 10 %-át a ketrecbehelyezési műveletek befejezése után, és halgazdaságonként legalább egy ellenőrzést el kell végezni, szükség esetén felfelé kerekítve. Az ellenőrizendő ketrecek kiválasztásának kockázatelemzésen kell alapulnia. A 14. cikkben említett tagállami nyomonkövetési, ellenőrzési és ellenőrző vizsgálati tervnek tükröznie kell az elvégzendő szúrópróbaszerű ellenőrzések tervezését.

(3)   Bár nem kötelező, a halgazdaság helye szerinti tagállam illetékes hatósága legfeljebb 2 naptári nappal korábban előzetes értesítést küldhet az érintett halgazdaságoknak arról, hogy szúrópróbaszerű ellenőrzésre fog sor kerülni. Ebben az esetben a halgazdaság helye szerinti tagállam illetékes hatósága kizárólag az érintett halgazdaságba való megérkezésekor tájékoztathatja a halgazdaság üzemeltetőjét a kiválasztott ketrecekről.

(4)   A halgazdaságok üzemeltetőinek minden megfelelő lépést meg kell tenniük a szúrópróbaszerű ellenőrzések elősegítése érdekében, és amennyiben sor került előzetes értesítésre, gondoskodniuk kell arról, hogy valamennyi eszköz rendelkezésre álljon ahhoz, hogy a halgazdaság helye szerinti tagállam illetékes hatósága bármikor, a halgazdaság bármely ketrecében elvégezhesse a szúrópróbaszerű ellenőrzéseket.

(5)   A halgazdaság helye szerinti tagállam illetékes hatósága törekszik arra, hogy lerövidítse a szúrópróbaszerű ellenőrzések elrendelése és az ellenőrzési műveletek végrehajtásának időpontja közötti időtartamot. A halgazdaság helye szerinti tagállam illetékes hatósága biztosítja, hogy minden szükséges intézkedést megtegyenek annak érdekében, hogy a szúrópróbaszerű ellenőrzés elvégzése előtt a halgazdaság üzemeltetőjének ne legyen lehetősége az érintett ketrecek manipulálására.

(6)   A szúrópróbaszerű ellenőrzést követően a kékúszójú tonhal egyedeinek a szúrópróbaszerű ellenőrzések révén megállapított száma és a ketrecben lévő egyedek várt száma közötti bármilyen eltérést megfelelően ki kell vizsgálni és rögzíteni kell az eBCD-rendszerben. Többlet esetén a halgazdaság helye szerinti tagállam illetékes hatósága elrendeli a kékúszójú tonhal megfelelő számú egyedének visszaengedését. A visszaengedési műveletet a XII. melléklettel összhangban kell végrehajtani. Az eltéréseknek a halgazdaság különböző ketrecei közötti kiegyenlítése nem megengedett. A halgazdaság helye szerinti tagállam illetékes hatósága 5 %-os hibahatárt engedélyezhet a kékúszójú tonhal egyedeinek az ellenőrzési célú áthelyezés révén megállapított száma és a ketrecben lévő egyedek várt száma között.

(7)   A halgazdaság helye szerinti tagállam illetékes hatósága legalább 3 évig megőrzi a joghatósága alá tartozó halgazdaságokban végzett szúrópróbaszerű ellenőrzésekről készült valamennyi videofelvételt, és ezeket az információkat mindaddig megőrzi, amíg az a végrehajtás érdekében szükséges.

(8)   A szúrópróbaszerű ellenőrzések eredményeit a Bizottság a 17. cikkel összhangban, az egyes tagállamokra alkalmazandó új erszényes kerítőhálós hajós halászati idény kezdete előtt közli az ICCAT titkárságával az ICCAT Megfelelési Bizottságának való továbbítás céljából.

(1)   A kékúszójú tonhal élő egyedeit két különböző halgazdaság között csak a halgazdaságok helye szerinti érintett tagállamok illetékes hatóságainak előzetes írásbeli engedélyével lehet áthelyezni.

(2)   Az átadó halgazdaság ketrecéből a szállítóketrecbe történő áthelyezésnek meg kell felelnie a 6. szakaszban meghatározott követelményeknek, beleértve a kékúszójú tonhal áthelyezett egyedeinek számát igazoló videofelvételt, az ITD kitöltését és a műveletnek a regionális ICCAT-megfigyelő általi ellenőrzését.

(3)   A (2) bekezdés ellenére, amennyiben a teljes tenyésztőketrecet átszállítják a rendeltetési hely szerinti halgazdaságba, a műveletet nem szükséges videofelvételen rögzíteni, és a ketrecet pecséttel lezártan kell a rendeltetési hely szerinti halgazdaságba szállítani.

(4)   A kékúszójú tonhal rendeltetési hely szerinti halgazdaságban történő ketrecbe helyezése a 46a. és a 49. cikkben, valamint az 51. cikk (1), (2) és (7) bekezdésében a ketrecbehelyezési műveletekre vonatkozóan megállapított követelmények hatálya alá tartozik, beleértve a ketrecbe helyezett kékúszójútonhal-egyedek számát és tömegét igazoló videofelvételt, valamint a műveletnek a regionális ICCAT-megfigyelő általi ellenőrzését. A más halgazdaságból származó, ketrecbe helyezés alatt álló kékúszójútonhal-egyedek tömegének meghatározása mindaddig nem alkalmazandó, amíg az SCRS ki nem dolgoz egy algoritmust a hossznak a hizlalt vagy tenyésztett halak, vagy mindkettő tömegére történő átszámítására.”