„MELLÉKLETEK

ÖSSZEFOGLALÁS

I. melléklet	Az olívaolaj jellemzői
Ia. melléklet	Mintavétel közvetlen csomagolásban szállított olívaolajból vagy olívapogácsa-olajból
Ib. melléklet	Folyamatábra annak ellenőrzésére, hogy egy olívaolaj-minta megfelel-e a bejelentett kategóriának
II. melléklet	A szabad zsírsavak meghatározása hideg injektálásos módszerrel
III. melléklet	A peroxidszám meghatározása
IV. melléklet	A viasztartalom meghatározása kapilláris oszlopos gázkromatográfiával
VII. melléklet	A 2-gliceril-monopalmitát százalékos arányának meghatározása
IX. melléklet	Spektrofotometriás vizsgálat ultraibolya fényben
X. melléklet	Zsírsav-metilészterek meghatározása gázkromatográfiával
XI. melléklet	Az olívaolaj illékony halogénezett oldószereinek meghatározása
XII. melléklet	A Nemzetközi Olívatanácsnak a szűz olívaolajok érzékszervi értékelésére szolgáló módszere
XV. melléklet	Az olívamaradék olajtartalma
XVI. melléklet	A jódszám meghatározása
XVII. melléklet	A növényi olajok sztigmasztadién-tartalmának meghatározására szolgáló módszer
XVIII. melléklet	Az ECN-42-es triacil-glicerinek tényleges és elméleti mennyisége közötti különbség meghatározása
XIX. melléklet	A szterinösszetétel és -tartalom, valamint az alkoholos vegyületek meghatározása kapilláris gázkromatográfiával
XX. melléklet	A viasz-, valamint a zsírsav-metilészter- és a zsírsav-etilészter-tartalom meghatározása kapilláris gázkromatográfiával
XXI. melléklet	A 8. cikk (2) bekezdésében említett, olívaolajokon végzett megfelelőségi ellenőrzések eredményei

„I. MELLÉKLET

AZ OLÍVAOLAJ JELLEMZŐI

Minőségi jellemzők

Zsírsav-etilészterek (mg/kg)		≤ 35	—	—	—	—	—	—	—
Érzékszervi értékelés	Gyümölcsösségi medián (Gym)	Gym > 0,0	Gym > 0,0	—	—	—	—	—	—
	Hibamedián (Hm) (*)	Hm = 0,0	Hm ≤ 3,5	Hm > 3,5 (1)
Delta-K		≤ 0,01	≤ 0,01	—	≤ 0,16	≤ 0,15	—	≤ 0,20	≤ 0,18
K268 vagy K270		≤ 0,22	≤ 0,25	—	≤ 1,25	≤ 1,15	—	≤ 2,00	≤ 1,70
K232		≤ 2,50	≤ 2,60	—	—	—	—	—	—
Peroxidszám (milliekvivalens O2/kg)		≤ 20,0	≤ 20,0	—	≤ 5,0	≤ 15,0	—	≤ 5,0	≤ 15,0
Savasság (%) (*)		≤ 0,80	≤ 2,0	> 2,0	≤ 0,30	≤ 1,00	_	≤ 0,30	≤ 1,00
Kategória		1. Extra szűz olívaolaj	2. Szűz olívaolaj	3. Lampante olívaolaj	4. Finomított olívaolaj	5. Finomított olívaolajból és szűz olívaolajból álló olívaolaj	6. Nyers olívapogácsa-olaj	7. Finomított olívapogácsa-olaj	8. Olívapogácsa-olaj

Tisztasági jellemzők

2-gliceril-monopalmitát (%)

≤ 0,9, ha a palmitinsav összaránya ≤ 14,00 %

≤ 1,0, ha a palmitinsav összaránya > 14,00 %

≤ 0,9, ha a palmitinsav összaránya ≤ 14,00 %

≤ 1,0, ha a palmitinsav összaránya > 14,00 %

≤ 0,9, ha a palmitinsav összaránya ≤ 14,00 %

≤ 1,1, ha a palmitinsav összaránya > 14,00 %

≤ 0,9, ha a palmitinsav összaránya ≤ 14,00 %

≤ 1,1, ha a palmitinsav összaránya > 14,00 %

≤ 0,9, ha a palmitinsav összaránya ≤ 14,00 %

≤ 1,0, ha a palmitinsav összaránya > 14,00 %

≤ 1,4

≤ 1,4

≤ 1,2

A HPLC-módszerrel kapott ECN42-érték és az elméleti számítás útján kapott ECN42-érték különbsége

≤ |0,20|

≤ |0,20|

≤ |0,30|

≤ |0,30|

≤| 0,30|

≤ |0,60|

≤ |0,50|

≤ |0,50|

Sztigma-sztadiének (mg/kg) (3)

≤ 0,05

≤ 0,05

≤ 0,50

—

—

—

—

—

Transzlinol- + transzlinolén-izomerek összege (%)

≤ 0,05

≤ 0,05

≤ 0,10

≤ 0,30

≤ 0,30

≤ 0,10

≤ 0,35

≤ 0,35

Transzolaj-izomerek összege (%)

≤ 0,05

≤ 0,05

≤ 0,10

≤ 0,20

≤ 0,20

≤ 0,20

≤ 0,40

≤ 0,40

Zsírsavösszetétel (2)

sav (%)

≤ 0,20

≤ 0,20

≤ 0,20

≤ 0,20

≤ 0,20

≤ 0,20

≤ 0,20

≤ 0,20

Behénsav (%)

≤ 0,20

≤ 0,20

≤ 0,20

≤ 0,20

≤ 0,20

≤ 0,30

≤ 0,30

≤ 0,30

Eikozénsav (%)

≤ 0,50

≤ 0,50

≤ 0,50

≤ 0,50

≤ 0,50

≤ 0,50

≤ 0,50

≤ 0,50

Arachinsav (%)

≤ 0,60

≤ 0,60

≤ 0,60

≤ 0,60

≤ 0,60

≤ 0,60

≤ 0,60

≤ 0,60

Linolénsav (%)

≤ 1,00

≤ 1,00

≤ 1,00

≤ 1,00

≤ 1,00

≤ 1,00

≤ 1,00

≤ 1,00

Mirisztinsav (%)

≤ 0,03

≤ 0,03

≤ 0,03

≤ 0,03

≤ 0,03

≤ 0,03

≤ 0,03

≤ 0,03

Kategória

1. Extra szűz olívaolaj

2. Szűz olívaolaj

3. Lampante olívaolaj

4. Finomított olívaolaj

5. Finomított olívaolajból és szűz olívaolajból álló olívaolaj

6. Nyers olívapogácsa-olaj

7. Finomított olívapogácsa-olaj

8. Olívapogácsa-olaj

Viaszok (mg/kg) (**)		C42 + C44 + C46 ≤ 150	C42 + C44 + C46 ≤ 150	C40 + C42 + C44 + C46 ≤ 300 (6)	C40 + C42 + C44 + C46 ≤ 350	C40 + C42 + C44 + C46 ≤ 350	C40 + C42 + C44 + C46 > 350 (7)	C40 + C42 + C44 + C46 > 350	C40 + C42 + C44 + C46 > 350
Eritrodiol és uvaol (%) (**)		≤ 4,5	≤ 4,5	≤ 4,5 (6)	4,5	≤ 4,5	> 4,5 (7)	> 4,5	> 4,5
Szterinek összesen (mg/kg)		≥ 1 000	≥ 1 000	≥ 1 000	≥ 1 000	≥ 1 000	≥ 2 500	≥ 1 800	≥ 1 600
Szterinösszetétel	Delta-7-sztigmasztenol (4) (%)	≤ 0,5	≤ 0,5	≤ 0,5	≤ 0,5	≤ 0,5	≤ 0,5	≤ 0,5	≤ 0,5
	Láth. β-szitoszterin (5) (%)	≥ 93,0	≥ 93,0	≥ 93,0	≥ 93,0	≥ 93,0	≥ 93,0	≥ 93,0	≥ 93,0
	Sztigmaszterin (%)	< Kamp.	< Kamp.	–	< Kamp.	< Kamp.	–	< Kamp.	< Kamp.
	Kampeszterin (4) (%)	≤ 4,0	≤ 4,0	≤ 4,0	≤ 4,0	≤ 4,0	≤ 4,0	≤ 4,0	≤ 4,0
	Brasszikaszterin (%)	≤ 0,1	≤ 0,1	≤ 0,1	≤ 0,1	≤ 0,1	≤ 0,2	≤ 0,2	≤ 0,2
	Koleszterin (%)	≤ 0,5	≤ 0,5	≤ 0,5	≤ 0,5	≤ 0,5	≤ 0,5	≤ 0,5	≤ 0,5
Kategória		1. Extra szűz olívaolaj	2. Szűz olívaolaj	3. Lampante olívaolaj	4. Finomított olívaolaj	5. Finomított olívaolajból és szűz olívaolajból álló olívaolaj	6. Nyers olívapogácsa-olaj	7. Finomított olívapogácsa-olaj	8. Olívapogácsa-olaj

Megjegyzések:

a)	Az eredményeket ugyanannyi tizedesjeggyel kell megadni, mint amennyi az egyes jellemzőknél meg van adva. Az utolsó értékes számjegyet fel kell kerekíteni a következő számjegyre, ha az ezt követő, nem értékes számjegy 4-nél nagyobb.

b)	Ha a jellemzői közül bármelyik kívül esik a megállapított határértéken, az olajat vagy egy másik kategóriába kell sorolni, vagy e rendelet alkalmazásában nem megfelelőnek kell minősíteni.

c)	A lampante olívaolaj esetében a csillaggal (*) jelölt mindkét minőségi jellemző egyidejűleg eltérhet az adott kategóriára megállapított határértékektől.

d)

Ha valamely jellemző két csillaggal (**) van megjelölve, az a nyers olívapogácsa-olaj esetében azt jelenti, hogy mindkét vonatkozó határérték egyidejűleg eltérhet a megadott értékektől. Az olívapogácsa-olaj és a finomított olívapogácsa-olaj esetében az egyik vonatkozó határérték térhet el a megadott értékektől.

Függelék

Döntési fák

A kampeszterinre vonatkozó döntési fa szűz és extra szűz olívaolajok esetében:

A többi paraméternek meg kell felelnie a rendeletben meghatározott határértékeknek.

A delta-7-sztigmaszterinre vonatkozó döntési fa a következők esetében:

—	extra szűz és szűz olívaolajok

A többi paraméternek meg kell felelnie a rendeletben meghatározott határértékeknek.

—	olívapogácsa-olajok (nyers és finomított)

A többi paraméternek meg kell felelnie a rendeletben meghatározott határértékeknek.

„Ib. MELLÉKLET

FOLYAMATÁBRA ANNAK ELLENŐRZÉSÉRE, HOGY EGY OLÍVAOLAJ-MINTA MEGFELEL-E A BEJELENTETT KATEGÓRIÁNAK

Áttekintő táblázat

1. táblázat – Extra szűz olívaolaj – Minőségi kritériumok

2. táblázat – Szűz olívaolaj – Minőségi kritériumok

3. táblázat – Extra szűz olívaolaj és szűz olívaolaj – Tisztasági kritériumok

4. táblázat – Lampante olívaolaj – Tisztasági kritériumok

5. táblázat – Finomított olívaolaj – Minőségi kritériumok

6. táblázat – Olívaolaj (finomított olívaolajból és szűz olívaolajból) – Minőségi kritériumok

7. táblázat – Finomított olívaolaj, valamint finomított olívaolajból és szűz olívaolajból álló olívaolaj – Tisztasági kritériumok

8. táblázat – Nyers olívapogácsa-olaj – Tisztasági kritériumok

9. táblázat – Finomított olívapogácsa-olaj – Minőségi kritériumok

10. táblázat – Olívapogácsa-olaj – Minőségi kritériumok

11. táblázat – Finomított olívapogácsa-olaj és olívapogácsa-olaj – Tisztasági kritériumok

„XIX. MELLÉKLET

A SZTERINÖSSZETÉTEL ÉS -TARTALOM, VALAMINT AZ ALKOHOLOS VEGYÜLETEK MEGHATÁROZÁSA KAPILLÁRIS GÁZKROMATOGRÁFIÁVAL

1.   ALKALMAZÁSI KÖR

A módszer az olívaolajokban és az olívapogácsa-olajokban, valamint ezek keverékeiben található egyes alkoholos vegyületek mennyiségének és az ilyen vegyületek összmennyiségének meghatározására szolgáló eljárást ismerteti.

Az olívaolajok és az olívapogácsa-olajok alkoholos vegyületei lehetnek alifás alkoholok, szterinek és triterpén-dialkoholok.

2.   ALAPELV

Az olajakat, amelyekhez belső standardként α-kolesztanolt és 1-eikozanolt adnak, etanolos kálium-hidroxid-oldattal elszappanosítják, majd az el nem szappanosítható anyagot etiléterrel kivonják.

A különböző alkoholos vegyületek frakcióit vagy vékonyréteg-kromatográfiával, bázisos szilikagél lemezen (referencia-módszer), vagy nagy teljesítményű folyadékkromatográfiával (HPLC), szilikagél oszlop alkalmazásával elválasztják az el nem szappanosítható anyagtól. A szilikagél felhasználásával elvégzett elválasztás útján visszanyert frakciókat trimetilszilil-éterré alakítják és kapilláris oszlopos gázkromatográfia alkalmazásával elemzik.

1. RÉSZ

AZ EL NEM SZAPPANOSÍTHATÓ ANYAG ELŐÁLLÍTÁSA

1.   ALKALMAZÁSI KÖR

Ez a rész az el nem szappanosítható anyag előállításának és kivonásának módját ismerteti. Az olíva- és olívapogácsa-olajokból származó, el nem szappanosítható anyag előállítását és kivonását foglalja magában.

2.   ALAPELV

A vizsgált mennyiséget az etanolos kálium-hidroxid-oldattal, visszafolyatás mellett történő forralással elszappanosítják. Az el nem szappanosítható anyagot dietil-éterrel kivonják.

3.   BERENDEZÉS

Hagyományos laboratóriumi felszerelés különös tekintettel a következőkre:

3.1.	250 ml-es, gömbölyű fenekű lombik visszafolyós hűtővel és csiszolt üvegcsatlakozókkal.

3.2.	500 ml-es elválasztó tölcsér.

3.3.	250 ml-es lombikok.

3.4.	100 μl-es és 500 μl-es mikrofecskendők.

3.5.	Megközelítőleg 2 cm átmérőjű és megközelítőleg 5 cm magas, vákuum alatti szűrésre alkalmas hengeres szűrőtölcsér G3 porózus válaszfallal (15–40 μm-es porozitás), csiszolt üveg apacsatlakozóval.

3.6.	A szűrőtölcsérhez (3.5.) csatlakoztatható, 50 ml-es Erlenmeyer-lombik csiszolt üveg anyacsatlakozóval.

3.7.	10 ml-es, kúpos fenekű kémcső csiszolt üvegdugóval.

3.8.	Kalcium-kloriddal működő szárítóberendezés.

4.   REAGENSEK

4.1.	Kálium-hidroxid (minimális titer: 85 %).

4.2.	Kálium-hidroxid megközelítőleg 2 M etanolos oldata. 130 g kálium-hidroxid (4.1.) hűtés közben feloldva 200 ml desztillált vízben, majd etanollal (4.7.) feltöltve egy liter mennyiségűre. Az oldatot jól lezárt, sötét színű üvegben kell tárolni, legfeljebb 2 napig.

4.3.	Analízis céljára alkalmas minőségű etiléter.

4.4.	Analízis céljára alkalmas minőségű, vízmentes nátrium-szulfát.

4.5.	Kromatográfia céljára alkalmas minőségű aceton.

4.6.	Kromatográfia céljára alkalmas minőségű etiléter.

4.7.	Analízis céljára alkalmas minőségű etanol.

4.8.	Analízis céljára alkalmas minőségű etil-acetát.

4.9.	Belső standard, α-kolesztanol, 99 % feletti tisztaságú (a tisztaságot gázkromatográfiás elemzéssel kell ellenőrizni).

4.10.

α-kolesztanol belső standard oldat, 0,2 % (m/V) oldat etil-acetátban (4.8.).

4.11.

Fenolftaleinoldat, 10 g/l etanolban (4.7.).

4.12.

0,1 %-os (m/V) 1-eikozanol-oldat etil-acetátban (belső standard).

5.   ELJÁRÁS

Egy 500 μl-es mikrofecskendő (3.4.) segítségével tegyen a 250 ml-es lombikba (3.1.) olyan mennyiségű α-kolesztanol belső standard oldatot (4.10.) és olyan mennyiségű 1-eikozanolt (4.12.), amelyben a kolesztanol, illetve az eikozanol mennyisége a minta szterin- és alkoholtartalmának megközelítőleg 10 %-a. Például 5 g olívaolaj-mintához adjon 500 μl α-kolesztanol-oldatot (4.10.) és 250 μl 1-eikozanol-oldatot (4.12.). Az olívapogácsa-olajok esetében az α-kolesztanol-oldatból (4.10.) és az 1-eikozanol-oldatból (4.12.) egyaránt 1 500 μl-t adjon a mintához. Enyhe nitrogénáramban való párologtatással, meleg vízfürdőben szárítsa ki. A lombik lehűtése után mérjen 5,00 ± 0,01 g-ot a száraz, szűrt mintából ugyanabba a lombikba.

1. megjegyzés:

Az észlelhető mennyiségű koleszterint tartalmazó állati vagy növényi olajok és zsírok esetében olyan csúcsok jelenhetnek meg, amelyek retenciós ideje megegyezik a kolesztanoléval. Ennek előfordulása esetén a szterinfrakció esetében két elemzést kell végezni, az egyiket belső standard nélkül, a másikat pedig belső standarddal.

Adjon hozzá 50 ml 2 M etanolos kálium-hidroxid-oldatot (4.2.) és néhány forrkövet, csatlakoztassa a visszafolyós hűtőt, és vízfürdőben fokozatosan hevítse forrásig, amíg a szappanképződés meg nem indul (az oldat tisztává válik). Folytassa a melegítést további 20 percen keresztül, majd adjon hozzá 50 ml desztillált vizet a visszafolyós hűtő tetején keresztül, ezután szerelje le a hűtőt, és hűtse le a lombikot megközelítőleg 30 oC-ra.

A lombik tartalmát töltse át egy 500 ml-es elválasztó tölcsérbe (3.2.) több rész desztillált vízzel (50 ml) történő öblítés mellett. Adjon hozzá megközelítőleg 80 ml etilétert (4.6.) és körülbelül 60 másodpercen keresztül rázza erőteljesen; a nyomás kiengedéséhez időnként fordítsa át az elválasztó tölcsért és nyissa meg az elzárócsapot. Hagyja állni, amíg a két fázis teljesen szét nem válik (2. megjegyzés). Ezután válassza le a szappanos oldatot amennyire csak lehetséges, és helyezze át egy másik elválasztó tölcsérbe. Végezzen két további kivonást a vizes-alkoholos fázison hasonló módon, esetenként 60–70 ml etiléter (4.6.) felhasználásával.

2. megjegyzés:

Az emulziók megszüntethetők kis mennyiségű etanol (4.7.) hozzáadásával.

A három éterkivonatot keverje össze egy közös elválasztó tölcsérben 50 ml vízzel. Folytassa az átmosást vízzel (50 ml-enként), amíg a mosóvíz már nem válik rózsaszínűvé egy csepp fenolftaleinoldat (4.11.) hozzáadására. A mosóvíz eltávolítását követően szűrje át vízmentes nátrium-szulfáton (4.4.) egy 250 ml-es lombikba, amelynek súlyát előzőleg lemérte; a tölcsért és a szűrőt mossa ki több adagban, kis mennyiségű etiléterrel (4.6.).

Desztillációval párologtassa el az oldószert rotációs bepárlóban, 30 °C-on, vákuumban. Adjon hozzá 5 ml acetont (4.5.), és az illékony oldószert teljesen távolítsa el enyhe nitrogénáramban. Kemencében 103 ± 2 °C-os hőmérsékleten szárítsa a maradékot 15 percen keresztül. Szárítóberendezésben hagyja kihűlni, és mérje meg a súlyát 0,1 mg pontossággal.

2. RÉSZ

AZ ALKOHOLOS VEGYÜLETEK FRAKCIÓINAK ELVÁLASZTÁSA

1.   ALKALMAZÁSI KÖR

Az 1. részben foglaltak szerint előállított, el nem szappanosítható anyagnak a különböző alkoholos vegyületek – az alifás alkoholok, a szterinek és a triterpén-dialkoholok (eritrodiol és uvaol) – frakcióira bontása.

2.   ALAPELV

Az el nem szappanosítható anyag bázisos vékonyréteg-kromatográfiával (referencia-módszer) frakcionálható, kimutatható, a megfelelő sávok pedig lekaparhatóak és kivonhatóak. Alternatív elválasztási módszerként HPLC is alkalmazható szilikagél oszlop és UV-detektor használatával, összegyűjtve a különböző frakciókat. Az alifás és a triterpén-alkoholok, valamint a szterin és a triterpén-dialkoholok együtt kerülnek elkülönítésre.

3.   BERENDEZÉS

Hagyományos laboratóriumi felszerelés különös tekintettel a következőkre:

3.1.	Komplett elemzőberendezés vékonyréteg-kromatográfiához, 20 × 20 cm-es nagyságú üveg tárgylemezekkel.

3.2.	366 vagy 254 nm hullámhosszúságú ultraibolya lámpa.

3.3.	100 μl-es és 500 μl-es mikrofecskendők.

3.4.	Megközelítőleg 2 cm átmérőjű és megközelítőleg 5 cm magas, vákuum alatti szűrésre alkalmas hengeres szűrőtölcsér G3 porózus válaszfallal (15–40 μm-es porozitás), csiszolt üveg apacsatlakozóval.

3.5.	A szűrőtölcsérhez (3.4.) csatlakoztatható, 50 ml-es Erlenmeyer-lombik csiszolt üveg anyacsatlakozóval.

3.6.	10 ml-es, kúpos fenekű kémcső csiszolt üvegdugóval.

3.7.	Kalcium-kloriddal működő szárítóberendezés.

3.8.	HPLC-rendszer, amely a következőkből áll: 3.8.1. Bináris pumpa. 3.8.2. 200 μl-es injektáló hurokkal felszerelt kézi vagy automatikus injektor. 3.8.3. Integrált gáztalanító. 3.8.4. UV-VIS vagy infravörös detektor.

3.9.	HPLC-oszlop (25 cm × 4 mm belső átmérő), szilikagél 60 használatával (5 μm-es részecskeméret).

3.10.

0,45 μm-es fecskendőszűrő.

3.11.

25 ml-es Erlenmeyer-lombik.

4.   REAGENSEK

4.1.	Kálium-hidroxid (minimális titer: 85 %).

4.2.	Kálium-hidroxid megközelítőleg 2 M etanolos oldata. 130 g kálium-hidroxid (4.1.) hűtés közben feloldva 200 ml desztillált vízben, majd etanollal (4.9.) feltöltve egy liter mennyiségűre. Az oldatot jól lezárt, sötét színű üvegben kell tárolni, legfeljebb 2 napig.

4.3.	Analízis céljára alkalmas minőségű etiléter.

4.4.	Kálium-hidroxid megközelítőleg 0,2 M etanolos oldata. 13 g kálium-hidroxid (4.1.) feloldva 20 ml desztillált vízben, majd etanollal (4.9.) feltöltve egy liter mennyiségűre.

4.5.	Szilikagél bevonatú, 0,25 mm vastagságú, 20 x 20 cm-es üveg tárgylemezek, fluoreszcens indikátor nélkül (kereskedelmi fogalomban használatra készen kapható).

4.6.	Kromatográfia céljára alkalmas minőségű aceton.

4.7.	Kromatográfia céljára alkalmas minőségű n-hexán.

4.8.	Kromatográfia céljára alkalmas minőségű etiléter.

4.9.	Analízis céljára alkalmas minőségű etanol.

4.10.

Analízis céljára alkalmas minőségű etil-acetát.

4.11.

Referenciaoldat a vékonyréteg-kromatográfiához: koleszterin, fitoszterinek, alkoholok és eritrodiol 5 %-os oldata etil-acetátban (4.10.)

4.12.

2,7–diklór-fluoreszcein 0,2 %-os oldata etanolban. Enyhén meglúgosítva néhány csepp 2 M alkoholos kálium-hidroxid-oldat (4.2.) hozzáadásával.

4.13.

n-hexán (4.7.) és etiléter (4.8.) 65:35 térfogatarányú (V/V) elegye.

4.14.

A HPLC mozgófázisa: n-hexán (4.7.) és etiléter (4.8.) 1:1 (V/V) arányban.

5.   REFERENCIA-MÓDSZER: AZ ALKOHOLOS VEGYÜLETEK ELVÁLASZTÁSA BÁZISOS VÉKONYRÉTEG-KROMATOGRÁFIÁS LEMEZ HASZNÁLATÁVAL

A bázisos vékonyréteg-kromatográfiás lemezek előkészítése. Merítse vagy mártsa be a szilikagél bevonatú lemezeket (4.5.) 4 cm mélységben 0,2 M etanolos kálium-hidroxid-oldatba (4.4.) 10 másodpercig, majd hagyja őket füstszekrényben száradni két órán át, végül helyezze őket 100 °C hőmérsékletű kemencébe egy órára.

Vegye ki a lemezeket a kemencéből, és felhasználásig tegye őket kalcium-kloriddal működő szárítóberendezésbe (3.7.) (az így kezelt lemezeket 15 napon belül fel kell használni).

A hexán és az etiléter elegyét (4.13.) (3. megjegyzés) vezesse egy futtatókádba megközelítőleg 1 cm mélységben. Zárja le a kádat megfelelő fedéllel, és hagyja hűvös helyen legalább egy fél órán keresztül annak érdekében, hogy beálljon az egyensúly a gőz és a folyadék között. A kád belső felületein az eulensbe merülő szűrőpapírcsíkok helyezhetők el. Ezzel megközelítőleg egyharmadával csökkenthető a futtatási idő, és egyenletesebb lesz az összetevők eluálódása.

3. megjegyzés:

A futtatóelegyet a tökéletesen reprodukálható elúciós körülmények megteremtése érdekében minden vizsgálatnál cserélni kell. Alternatív megoldásként használható n-hexán és etiléter 50:50 térfogatarányú (V/V) oldata is.

Az 1. részben foglaltaknak megfelelően előállított, el nem szappanosítható anyagból készítsen megközelítőleg 5 %-os etil-acetátos (4.10.) oldatot, és a 100 μl-es mikrofecskendő (3.3.) segítségével ebből az oldatból 0,3 ml-t vigyen fel egyenletes és vékony csíkban egy kromatográfiás lemez (4.5.) alsó részére (2 cm-re a szélétől). A csíkhoz igazodva vigyen fel 2–3 μl-t a megadott anyagok referenciaoldatából (4.11.) annak érdekében, hogy a szterin-, triterpén-dialkohol- és alkoholsávok azonosíthatók legyenek a futtatás után.

Helyezze a lemezt a futtatókádba (3.1.). A környezeti hőmérsékletet 15–20 °C között kell tartani (4. megjegyzés). Azonnal zárja le a kádat a fedéllel, és hagyja a lemezt eluálódni, amíg az oldószerfront el nem éri a lemez felső szélétől számított 1 cm távolságot. Ekkor vegye ki a lemezt a futtatókádból, és meleglevegő-áram segítségével vagy a lemezt rövid időre elszívófülkébe helyezve párologtassa el az oldószert.

4. megjegyzés:

Magasabb hőmérséklet hatására romlik az elválasztás hatásfoka.

Kismértékben és egyenletesen permetezze be a lemezt 2,7–diklór-fluoreszcein-oldattal (4.12.), és hagyja megszáradni. A lemez ultraibolya lámpa (3.2.) alatti vizsgálatakor a szterin-, triterpén-dialkohol- és alkoholsávokat a referenciaoldat (4.11.) által hagyott foltok segítségével lehet elkülöníteni. A fluoreszkáló terület mentén fekete ceruzával jelölje be a sávok határait (lásd az 1. ábrán látható vékonyréteg-kromatográfiás lemezt).

A kijelölt területen található szilikagélt kaparja le egy fémspatulával. Az eltávolított és apróra zúzott anyagot tegye egy szűrőtölcsérbe (3.4.). Adjon hozzá 10 ml forró etil-acetátot (4.10.), és alaposan keverje össze a fémspatula segítségével, majd (szükség esetén vákuumban) szűrje le, a szűrletet gyűjtse össze a szűrőtölcsérhez csatlakoztatott Erlenmeyer-lombikban (3.5.).

A lombikban maradó anyagot mossa ki háromszor etiléterrel (4.3.) (minden alkalommal megközelítőleg 10 ml-rel), a szűrletet gyűjtse ugyanabba a tölcsérhez csatlakoztatott lombikba. Párolja be a szűrletet megközelítőleg 4–5 ml térfogatúra, és a maradék oldatot töltse egy 10 ml-es kémcsőbe (3.6.), amelynek súlyát előzőleg lemérte; enyhe melegítéssel, gyenge nitrogénáramban párologtatva szárítsa ki az oldatot, pótolja ki újra néhány csepp acetonnal (4.6.), majd párologtassa el újra a kiszáradásig. A kémcsőben maradt anyag a szterin- és a triterpén-dialkohol, illetve az alkoholok és a triterpén-alkoholok frakcióiból áll

6.   AZ ALKOHOLOS FRAKCIÓ ELVÁLASZTÁSA NAGY TELJESÍTMÉNYŰ FOLYADÉKKROMATOGRÁFIÁVAL (HPLC)

Az 1. részben foglaltaknak megfelelően előállított, el nem szappanosítható anyagot oldja fel 3 ml mozgófázisban (4.14.), majd szűrje át az oldatot egy fecskendőszűrővel (3.10.), és tegye félre.

Fecskendezzen be 200 μl-t az el nem szappanosított anyag leszűrt oldatából a HPLC-rendszerbe (3.8.)

Futtassa a HPLC-elválasztást 0,8 ml/perc sebességgel, öntse ki az első 5 percben átáramlott mennyiséget, majd gyűjtse 25 ml-es Erlenmeyer-lombikokba (3.11.) az 5 és 10 perc közötti idősávban átáramló oldatot az alifás és a triterpén-alkoholok, aztán a 11 és 25 perc közötti idősávban átáramló oldatot a szterinek, az eritrodiol és az uvaol elválasztásához (5. megjegyzés).

Az elválasztás 210 nm-es hullámhosszra beállított UV-detektorral vagy törésmutató detektorral követhető nyomon (lásd a 6. ábrát).

A frakciókat párologtatással ki kell szárítani és elő kell készíteni a kromatográfiás elemzéshez.

5. megjegyzés:

Gondosan felügyelje a HPLC-pumpa nyomását: az etiléter növelheti a nyomást, ezért az áramlást a nyomás megfelelő szinten tartása érdekében szükség szerint ki kell igazítani.

3. RÉSZ

AZ ALKOHOLOS VEGYÜLETEK FRAKCIÓINAK GÁZKROMATOGRÁFIÁS ELEMZÉSE

1.   ALKALMAZÁSI KÖR

Ez a rész általános útmutatást ad az e módszer 2. részében ismertetett eljárás szerint elkülönített alkoholos vegyületek minőségi és mennyiségi összetételének kapilláris oszlopos gázkromatográfia alkalmazásával történő meghatározásához.

2.   ALAPELV

Az el nem szappanosítható anyagból vékonyréteg-kromatográfiával vagy nagy teljesítményű folyadékkromatográfiával kigyűjtött frakciókat származékképzés útján trimetilszilil-éterekké alakítják át, majd megosztó (split) injektor és lángionizációs detektor használatával végzett kapilláris oszlopos gázkromatográfia alkalmazásával elemzik.

3.   BERENDEZÉS

Hagyományos laboratóriumi felszerelés különös tekintettel a következőkre:

3.1.	10 ml-es, kúpos fenekű kémcső csiszolt üvegdugóval.

3.2.

Megosztó injektoros kapilláris oszloppal használható gázkromatográf, amely a következőkből áll: 3.2.1. termosztatikus kamra az oszlopok számára (oszlopkemence), amely alkalmas arra, hogy a kívánt hőmérsékletet ± 1 °C pontossággal fenntartsa; 3.2.2. szabályozható hőmérsékletű befecskendező egység perszilanizált üvegből készült gőzölögtető elemmel és megosztásos (split) rendszerrel; 3.2.3. lángionizációs detektor (FID); 3.2.4. a lángionizációs detektorral (3.10.3.) használható, manuális integrációra alkalmas adatgyűjtő rendszer.

3.3.	Olvasztott szilícium-dioxidból készült, 20–30 m hosszúságú, 0,25–0,32 mm belső átmérőjű, egyenletes 0,10–0,30 μm vastagságú, 5 % difenil- és 95 % dimetil-polisziloxán összetételű bevonattal ellátott (SE-52 vagy SE-54 vagy ezekkel egyenértékű állófázist tartalmazó) kapilláris oszlop.

3.4.	10 μl térfogatú mikrofecskendő gázkromatográfiához, megosztó injektáláshoz alkalmas cementált tűvel.

4.   REAGENSEK

4.1.	Kromatográfia céljára alkalmas minőségű vízmentes piridin.

4.2.	Analízis céljára alkalmas minőségű hexametil-diszilazán.

4.3.	Analízis céljára alkalmas minőségű trimetil-klórszilán.

4.4.	Szterin-trimetilszilil-éterek referenciaoldatai. A felhasználáskor kell előállítani az azokat tartalmazó olajokból származó szterinekből és eritrodiolból.

4.5.	C20–C28 alifás alkoholok trimetilszilil-étereinek standard oldatai. A felhasználáshoz tiszta alkoholok elegyeiből frissen készíthetők el.

4.6.	Vivőgáz: gázkromatográfiás tisztaságú hidrogén vagy hélium.

4.7.	Segédgázok: gázkromatográfiás tisztaságú hidrogén, hélium, nitrogén és levegő.

4.8.	Szililező reagens piridin, hexametil-diszilazán és trimetil-klórszilán 9:3:1 (V/V/V) térfogatarányú elegyéből.

4.9.	Kromatográfia céljára alkalmas minőségű n-hexán.

5.   A TRIMETILSZILIL-ÉTEREK ELŐÁLLÍTÁSA

Töltse az alkoholos vegyület frakcióját tartalmazó kémcsőbe (3.1.) a szililező reagenst (4.8.) (6. megjegyzés), az alkoholos vegyület minden milligrammjához 50 μl-nyi mennyiségben, úgy, hogy az közben ne vegyen fel nedvességet (7. megjegyzés).

6. megjegyzés:

A használatra kész oldatok kereskedelmi forgalomban kaphatók. Egyéb szililező reagensek – például a bisz-trimetilszilil-trifluor-acetamid + 1 % trimetil-klórszilán, amelyet azonos térfogatú vízmentes piridinnel kell hígítani – szintén kaphatók. A piridin helyettesíthető azonos mennyiségű acetonitrillel.

7. megjegyzés:

Kismértékű opálosság kialakulhat; ez normális jelenség, nem okoz problémát. A fehér pelyhek képződése vagy a rózsaszín elszíneződés megjelenése nedvesség jelenlétét, illetve a reagens elhasználódását jelzi. Ilyen esetben a tesztet meg kell ismételni (kizárólag hexametil-diszilazán és trimetil-klórszilán elegyének használata esetén).

Zárja le a kémcsövet (3.1.), és óvatosan (felfordítás nélkül) rázza addig, amíg az összetevők teljesen fel nem oldódnak. Hagyja az oldatot legalább 15 percig szobahőmérsékleten állni, majd ezt követően centrifugálja néhány percig. A tiszta oldat készen áll a gázkromatográfiás elemzésre.

6.   GÁZKROMATOGRÁFIÁS ELEMZÉS

6.1.   Előzetes műveletek és az oszlop tömítése

A kapilláris oszlopot (3.3.) illessze be a gázkromatográfba úgy, hogy az oszlop bemenetét csatlakoztassa a megosztó injektorhoz, az oszlop kimenetét pedig a detektorhoz.

Végezze el a gázkromatográfiás berendezés általános ellenőrzését (gázszerelvények szivárgása, a detektor hatásfoka, a megosztásos rendszer és a regisztráló rendszer hatásfoka stb.).

Amennyiben első alkalommal használja az oszlopot, célszerű azt kondicionálni: vezessen át egy enyhe gázáramot a kapilláris oszlopon, majd kapcsolja be a gázkromatográfiás berendezést, és kezdje el fokozatosan melegíteni addig, amíg a hőmérséklet legalább 20 °C-kal meghaladja az üzemi hőmérsékletet (8. megjegyzés). Ezt a hőmérsékletet tartsa legalább két órán keresztül, majd helyezze az egész berendezést üzemi körülmények közé (a gázáramok és a megosztásos folyamat szabályozása, a láng begyújtása, csatlakoztatás az elektronikus íróhoz, az oszlop beszabályozása, a detektor és az injektor hőmérsékletének beállítása stb.), és rögzítse a jelet az analízis során tervezett legmagasabb szintnél legalább kétszer nagyobb érzékenységgel. Az alapvonalnak lineárisnak kell lennie, mindennemű csúcs és ingadozás nélkül. A negatív irányú, egyenes vonalú elmozdulás az oszlop csatlakozásainak tökéletlen tömítettségét jelzi, míg a pozitív irányú elmozdulás azt mutatja, hogy az oszlop kondicionálása nem megfelelő.

8. megjegyzés:

A kondicionálás hőmérsékletének mindig legalább 20 °C-kal alacsonyabbnak kell lennie az alkalmazott állófázis esetében várható maximális hőmérsékletnél.

6.2.   Üzemi körülmények

Optimalizálja a hőmérséklet programozását és a vivőgáz áramlását annak érdekében, hogy a 3–6. ábrán láthatóhoz hasonló kromatogramokat kapjon.

A következő paraméterek vizsgálat tárgyát képezték és hasznosnak bizonyultak:

6.2.1.   Alifás alkoholok

A kemence programozása	180 °C (8 perc) → 260 °C (5 °C/perc) → 260 °C (15 perc)
Az injektor hőmérséklete	280 °C
A detektor hőmérséklete	290 °C
A vivőgáz lineáris sebessége	hélium (20–30 cm/s); hidrogén (30–50 cm/s)
Megosztási arány	1:50 – 1:100
Befecskendezett mennyiség	0,5–1 μl TMSE-oldat

6.2.2.   Szterin és triterpén-dialkoholok

A kemence programozása	260 ± 5 °C, izotermikus
Az injektor hőmérséklete	280–300 °C
A detektor hőmérséklete	280–300 °C
A vivőgáz lineáris sebessége	hélium (20–30 cm/s); hidrogén (30–50 cm/s)
Megosztási arány	1:50 – 1:100
Befecskendezett mennyiség	0,5–1 μl TMSE-oldat

A fenti feltételek az oszlop és a gázkromatográf jellemzőinek megfelelően módosíthatók, hogy a kapott kromatogramok megfeleljenek a következő feltételeknek:

—	A C26 alkohol retenciós idejének 18 ± 5 percnek kell lennie.

—	A C22 alkoholcsúcsnak a teljes skálára vonatkozó érték 80 ± 20 %-ának kell lennie az olívaolaj esetében, és a teljes skálára vonatkozó érték 40 ± 20 %-ának kell lennie az olívapogácsa-olaj esetében.

—	A β-szitoszterin-csúcs retenciós idejének 20 ± 5 percnek kell lennie.

—	A kampeszterin-csúcsnak olívaolaj esetében (3 %-os átlagos tartalom mellett) a teljes skála 20 ± 5 %-ának kell lennie.

—

Minden jelen lévő szterint el kell választani. A szétválasztáson túl a csúcsokat teljesen fel kell bontani, azaz a csúcs vonalának a következő csúcs kezdete előtt vissza kell térnie az alapvonalhoz. Azonban a nem teljes felbontás elfogadható abban az esetben, ha az 1,02 értékű relatív retenciós időhöz tartozó csúcs (szitosztanol) a függőleges segítségével kiszámítható.

6.3.   Az elemzési eljárás

A 10 μl-es mikrofecskendővel (3.4.) szívjon fel 1 μl hexánt, majd 0,5 μl levegőt, ezt követően pedig 0,5–1 μl mintaoldatot. A mikrofecskendő dugattyúját felfelé mozgatva ürítse ki a tűt. A tűt vezesse be az injektor válaszfalán, majd 1–2 másodperc elmúltával fecskendezze be gyorsan az oldatot, és körülbelül 5 másodperc múlva lassan húzza ki a tűt. Automatikus injektor is alkalmazható.

Folytassa a rögzítést mindaddig, amíg a jelen lévő alkoholos vegyületek TMSE-elegyének elúciója teljesen végbe nem ment. Az alapvonalnak továbbra is meg kell felelnie a vonatkozó üzemi körülmények (6.2.1. vagy 6.2.2.) követelményeinek.

6.4.   A csúcsok azonosítása

Az egyes csúcsok azonosítását a retenciós idők alapján, valamint az alifás és a triterpén-alkoholok, illetve a szterin és a triterpén-dialkoholok azonos körülmények között elemzett TMSE-elegyével összehasonlítva végezze. A 3. ábrán az alifás és a triterpén-alkoholok frakciójának kromatogramja látható, míg a szterinekre és a triterpén-dialkoholokra vonatkozó kromatogramokat a 2. ábra illusztrálja.

Az alifás alkoholok a következő sorrendben eluálódnak: C20-ol (belső standard), C22-ol, C23-ol, C24-ol, C25-ol, C26-ol, C27-ol és C28-ol.

A szterinek és a triterpén-dialkoholok a következő sorrendben eluálódnak: koleszterin, brasszikaszterin, ergoszterin, 24–metilén-koleszterin, kampeszterin, kampesztanol, sztigmaszterin, Δ7–kampeszterin, Δ5,23–sztigmasztadienol, kleroszterin, β-szitoszterin, szitosztanol, Δ5–avenaszterin, Δ5,24–sztigmasztadienol, Δ7–sztigmasztenol, Δ7–avenaszterin, eritrodiol és uvaol.

6.5.   Mennyiségi értékelés

Az 1-eikozanol és a C22, C24, C26 és C28 alifás alkoholok csúcsterületeit adatgyűjtő rendszer használatával kell kiszámítani. Az 1-eikozanol választényezőjének értékét vegye 1-nek.

Az α-kolesztanol, valamint a szterin és a triterpén-dialkoholok csúcsainak területét az integrátor segítségével számítsa ki. Hagyja figyelmen kívül az 1. táblázat felsorolásában nem szereplő vegyületekhez tartozó csúcsokat (az ergoszterin esetében nem kell elvégezni a számítást). Az α-kolesztanol választényezőjének értékét vegye 1-nek.

Az egyes alkoholos vegyületek zsírban mért, mg/kg mértékegységben kifejezett koncentrációja a következő módon számítandó ki:

ahol:

Ax	=	az x alkoholos vegyület csúcsának területe a rendszer által használt mértékegységben.
As	=	az 1-eikozanol/α–kolesztanol csúcsának területe a rendszer által használt mértékegységben.
ms	=	a hozzáadott 1-eikozanol/α–kolesztanol tömege milligrammban.
m	=	a meghatározás céljára használt minta tömege grammban.

7.   AZ EREDMÉNYEK KIFEJEZÉSE

Jegyezze fel az egyes alifás és triterpén-alkoholok zsírban mért koncentrációját mg/kg mértékegységben, illetve ezen értékek összegét mint „teljes alifásalkohol-tartalmat”. A teljes tartalom a C22, C24, C26 és C28 alkoholok mennyiségének összege.

Az egyes alkoholos vegyületek összetételét egy tizedes pontosságig kell megadni.

A teljes szterinkoncentrációt tizedes nélkül kell megadni.

Az egyes szterinek koncentrációját a vonatkozó csúcs területének és az összes szterincsúcs területének hányadosából határozza meg:

ahol:

Ax	=	az x szterin csúcsának területe.
ΣA	=	az összes szterincsúcs területe.

Látható β-szitoszterin: Δ5,23-sztigmasztadienol + kleroszterin + β-szitoszterin + szitosztanol + Δ5-avenaszterin + Δ5,24-sztigmasztadienol.

Számítsa ki az eritrodiol és az uvaol százalékos arányát:

ahol:

AEr	=	az eritrodiol területe a rendszer által használt mértékegységben.
AUv	=	az uvaol területe a rendszer által használt mértékegységben.
Σ AT	=	a szterin + az eritrodiol + az uvaol összterülete a rendszer által használt mértékegységben.

Az egyes szterinek és triterpén-dialkoholok relatív százalékos arányának és a szterinek összkoncentrációjának a kiszámításán túlmenően az eritrodiol és az uvaol koncentrációját és ezek összegét is ki kell számítani (zsírban mért koncentráció mg/kg mértékegységben), a következőképpen fejezve ki az eredményeket:

ahol:

AEr	=	az eritrodiol csúcsának területe a rendszer által használt mértékegységben.
AUv	=	az uvaol területe a rendszer által használt mértékegységben.
As	=	az α–kolesztanol csúcsának területe a rendszer által használt mértékegységben.
ms	=	a hozzáadott α–kolesztanol tömege milligrammban.
m	=	a meghatározás céljára használt minta tömege grammban.

Függelék

1. Szénhidrogének 2. α-Tokoferol 3. Prenolok 4. Triterpén-alkoholok 5. Alifás alkoholok 6. Metil-szterinek 7. Szterinek 8. Triterpén-dialkoholok

1. ábra – Az olívapogácsa-olaj hexán és dietil-éter (65:35 térfogatarányú) elegyével kétszer eluált, SO4H2 (50 %) alkalmazásával futtatott és melegített, el nem szappanosítható frakciójának vékonyréteg-kromatográfiája A lekaparandó sávok azok, amelyek a téglalapokon belül találhatók; az 1. téglalap az alifás alkoholokhoz tartozó sávokat, a 2. téglalap a szterinekhez és a triterpén-dialkoholokhoz tartozó sávokat tartalmazza.

I. táblázat – A szterinek relatív retenciós ideje

Csúcs	Megnevezés		Relatív retenciós idő
			SE 54 oszlop	SE 52 oszlop
1.	Koleszterin	Δ-5-kolesztén-3ß-ol	0,67	0,63
2.	Kolesztanol	5α-kolesztán-3ß-ol	0,68	0,64
3.	Brasszikaszterin	[24S]-24-metil-Δ-5,22-kolesztadién-3β-ol	0,73	0,71
*	Ergoszterin	[24S]-24-metil-Δ-5,7,22-kolesztatrién-3β-ol	0,78	0,76
4.	24-metilén-koleszterin	24-metilén-Δ-5,24-kolesztadién-3ß-ol	0,82	0,80
5.	Kampeszterin	(24R)-24-metil-Δ-5-kolesztén-3ß-ol	0,83	0,81
6.	Kampesztanol	(24R)-24-metil-kolesztán-3ß-ol	0,85	0,82
7.	Sztigmaszterin	(24S)-24-etil-Δ-5,22-kolesztadién-3ß-ol	0,88	0,87
8.	Δ-7-kampeszterin	(24R)-24-metil-Δ-7-kolesztén-3ß-ol	0,93	0,92
9.	Δ-5,23-sztigmasztadienol	(24R,S)-24-etil-Δ-5,23-kolesztadién-3ß-ol	0,95	0,95
10.	Kleroszterin	(24S)-24-etil-Δ-5,25-kolesztadién-3ß-ol	0,96	0,96
11.	ß-szitoszterin	(24R)-24-etil-Δ-5-kolesztén-3ß-ol	1,00	1,00
12.	Szitosztanol	24-etil-kolesztán-3ß-ol	1,02	1,02
13.	Δ-5-avenaszterin	(24Z)-24-etilidén-Δ-kolesztén-3ß-ol	1,03	1,03
14.	Δ-5,24-sztigmasztadienol	(24R,S)-24-etil-Δ-5,24-kolesztadién-3ß-ol	1,08	1,08
15.	Δ-7-sztigmasztenol	(24R,S)-24-etil-Δ-7-kolesztén-3ß-ol	1,12	1,12
16.	Δ-7-avenaszterin	(24Z)-24-etilidén-Δ-7-kolesztén-3ß-ol	1,16	1,16
17.	Eritrodiol	5α-oleán-12-én-3β,28-diol	1,41	1,41
18.	Uvaol	Δ12-urszén-3β,28-diol	1,52	1,52

2. ábra – Finomított olívaolajból nyert szterin és triterpén-dialkoholok lángionizációs detektorral végzett gázkromatográfia szerinti profilja (a továbbiakban: GC-FID kromatográfiás profil). 1. koleszterin, 2. α-kolesztanol (belső standard), 3. 24-metilén-koleszterin, 4. kampeszterin, 5. kampesztanol, 6. sztigmaszterin, 7. Δ5,23-sztigmasztadienol, 8. kleroszterin, 9. β-szitoszterin, 10. szitosztanol, 11. Δ5-avenaszterin, 12. Δ5,24-sztigmasztadienol, 13. Δ7-sztigmasztenol, 14. Δ7-avenaszterin, 15. eritrodiol, 16. uvaol.

3. ábra – Lampante olívaolajból nyert szterin és triterpén-dialkoholok GC-FID kromatográfiás profilja. 1. koleszterin, 2. α-kolesztanol, 3. brasszikaszterin, 4. 24-metilén-koleszterin, 5. kampeszterin, 6. kampesztanol, 7. sztigmaszterin, 8. Δ7-kampeszterin, 9. Δ5,23-sztigmasztadienol, 10. kleroszterin, 11. β-szitoszterin, 12. szitosztanol, 13. Δ5-avenaszterin, 14. Δ5,24-sztigmasztadienol, 15. Δ7-sztigmasztenol, 16. Δ7-avenaszterin, 17. eritrodiol, 18. uvaol.

4. ábra – Az olívaolaj alifás alkoholjainak és triterpén-alkoholjainak GC-FID kromatográfiás profilja. (Belső standard) C20-ol, 1. C22-ol, 2. C24-ol, 3. C26-ol, 4. C28-ol, 5. triterpén-alkoholok.

5. ábra – Finomított olívaolaj és egy második centrifugáláson átesett olívaolaj alifás alkoholjainak és triterpén-alkoholjainak GC-FID kromatográfiás profilja. (Belső standard) C20-ol, 1. C22-ol, 2. C24-ol, 3. C26-ol, 4. C28-ol, 5. triterpén-alkoholok.

6. ábra – El nem szappanosítható, UV-detektor alkalmazásával végzett HPLC-vel szétválasztott olívaolaj HPLC-kromatogramja. 1. alifás és triterpén-alkoholok; 2. szterinek és triterpén-dialkoholok.