Az 1996 december 2-i 118/97/EK tanácsi rendelettel (
A
A közrendi, közbiztonsági vagy közegészségügyi okok alapján indokolt korlátozásokra is figyelemmel a munkavállalók szabad mozgása jogot biztosít a munkavállalónak arra, hogy: […]
[...]
A 14–17. cikk rendelkezéseire is figyelemmel: [...]
Az a nyugdíjas, aki egy, két vagy több tagállam jogszabályai szerint nyugdíjra jogosult, de aki a lakóhelye szerinti tagállamban nem jogosult ellátásokra, mégis részesül – mind ő, mind családtagjai – ezekben az ellátásokban, amennyiben – szükség esetén a 18. cikk és a VI. melléklet rendelkezéseinek figyelembevételével – azokra jogosult lenne a nyugdíj tekintetében illetékes tagállam vagy tagállamok egyikének jogszabályai szerint, ha lakóhelye azon állam területén lenne. Az ellátásokat a következő feltételekkel nyújtják: Az (1) bekezdésben említett esetekben a természetbeni ellátások költségeit az alábbi szabályoknak megfelelően meghatározott intézmény viseli: [...]
és
Az említett átalány kiszámításához szükséges tényezőket a következő szabályoknak megfelelően kell meghatározni:
[…] A 6.3.1. cikk szerinti járulékot a [ZVW] 69. cikkének (1) bekezdésében hivatkozott, nyugdíjra jogosult személy és családtagjai esetében a nyugdíjat folyósító intézmény levonja ebből a nyugdíjból, és átutalja a Zorgverzekeringsfonds részére.
Vagyis Belgiumban (J. C. Ramaer), Spanyolországban (J. A. van Delft és J. M. van Willigen), Franciaországban (J. F. van der Nat és O. Fokkens) és Máltán (C. M. Janssen).
A kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy a járulék mértéke az érintett lakóhelye szerinti ország átlagos egészségbiztosítási ellátási kiadásaihoz igazodik, elosztva azt a holland egészségbiztosítási ellátás egy biztosítottra eső átlagos kiadásával, más néven a lakóhely tényezővel.
A Centrale Raad van Beroep különösen a
A
A fent hivatkozott ítélet 40. pontja.
Lásd különösen a
E rendelkezés alkalmazásával kapcsolatosan lásd a
Az 1408/71 rendelet II. címének rendelkezései a kollíziós szabályok összetett és egységes rendszerét alkotják, amelynek célja nemcsak a több nemzeti szabályozás egyidejű alkalmazásának és az esetlegesen ebből eredő bonyodalmaknak az elkerülése, hanem annak megakadályozása is, hogy az említett rendelet hatálya alá tartozó személyek a rájuk nézve irányadó szabályozás hiányában a szociális biztonsági rendszer nyújtotta védelem nélkül maradjanak. Lásd különösen a
E tekintetben emlékeztetek arra, hogy az 1408/71 rendelet 13. cikke tartalmazza
Nevezetesen a
Lásd az 1408/71 rendelet (11) és (16) preambulumbekezdését.
Az említett 28. cikk kötelező jelleggel határozza meg, hogy a nyugdíjas legalább egy tagállam jogszabályai szerint természetbeni ellátásokban
Így, az 1408/71 rendelet kifejezetten lehetővé teszi a döntés lehetőségét a diplomáciai és konzuli képviseletek személyzete, valamint az Európai Közösségek kisegítő alkalmazottai (16. cikk, (2) és (3) bekezdés), ugyanúgy a nyugdíjasok (17a. cikk) számára is. A választás szintén megilleti a munkanélküli határ menti ingázót is, ami az említett rendelet 69. és 71. cikkéből következik, lásd a fent hivatkozott Aubin-ügyben hozott ítélet 18. és 19. pontját.
A
Az említett rendelet negyedik preambulumbekezdése kimondja:
A
A magánbiztosítási szerződésekre hivatkozva különbséget tennék a kötelező biztosítás és a kiegészítő biztosítás között. Ugyanakkor a kötelező biztosítási szerződések is magánjogi szerződések. A holland kötelező rendszer ugyanis egyrészt kötelezi a biztosítottakat, hogy bizonyos károk esetére biztosítsák magukat, és másrészt a biztosítókat arra, hogy általánosított szerződéseket készítsenek, amelyek lefedik az alapellátásokat a kockázatok egyedi mérlegelése nélkül, hangsúlyozva, hogy Hollandiában nincsenek állami egészségbiztosító pénztárak.
Lásd különösen a
A
A
Lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Adanez–Vega-ügyben hozott ítélet 18. pontját és az ott hivatkozott ítéleteket. Ez az ítélkezési gyakorlat az 1408/71 rendelet II. és III. címében foglalt általános és különös utaló szabályokra egyaránt vonatkozik.
A fent hivatkozott ügyben hozott ítélet 40., 47. és 53. pontja.
A fent hivatkozott Van der Duin és ANOZ Zorgverzekeringen ügyben ismertetett indítvány 26. pontja.
Lásd ennek analógiájára az E 101 nyomtatvánnyal kapcsolatos ítélkezési gyakorlatot, amely szerint a nyomtatvány kiállításának az a célja, hogy megállapítsa a jogok fennállását, és nem az, hogy létrehozza azokat, megjegyzem továbbá, hogy ez a dokumentum megegyezik a nyugdíjasok nyilvántartásba vételéről szóló E 121 igazolással (a
Ugyanebben az értelemben az 574/72 rendelet 29. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy az érintett együttműködésének hiányában a lakóhely szerinti tagállam közvetlenül is kérheti a folyósításért felelős tagállamtól az ez utóbbi jogszabályai alapján fennálló ellátásokra való jogosultság fennállását bizonyító igazolást.
Meg kell említeni, hogy az érintett tagállamnak nem kötelessége, hanem csak lehetősége visszatartani a társadalombiztosítási járulékokat, figyelembe véve, hogy más pénzügyi eszközökkel is élhet.
A
Részletesebben: a
A fent hivatkozott ügyben hozott ítélet 40–42. pontja.
Ezzel szemben egy tagállamnak lehetősége van lemondani az általa egy másik tagállam nevében nyújtott ellátásokért járó ellenszolgáltatásról az 1408/71 rendelet 36. cikke (3) bekezdésének megfelelően.
Lásd
Emlékeztetek arra, hogy az EK 42. cikk a szociális biztonság területén olyan rendszer létrehozását írja elő, amely lehetővé teszi a migráns munkavállalók és az azok jogán jogosultak számára egyrészt a különböző nemzeti szabályozások által figyelembe vett összes időszak összevonását az ellátásokra való jogosultság megszerzése és fenntartása, valamint az ellátások összegének kiszámítása céljából, és másrészt az ellátások kifizetését a tagállamok területén lakó személyek számára.
A
A
A
A tárgyaláson van Delft, van Willigen és Janssen képviselői megerősítették, hogy közel
A
Lásd különösen a
A kettős járulékok tilalmával és megfelelő szociális védelmet nem nyújtó kiegészítő járulékokkal kapcsolatban lásd különösen a
Lásd különösen a
A
A fent hivatkozott Tas-Hagen és Tas ügyben hozott 33. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
Lásd különösen a fent hivatkozott Nerkowska-ügyben hozott ítélet 42. és 43. pontját.
Átfogóan abban a tekintetben, hogy a jogalkotónak elő kellett volna írnia a felkínált védelem színvonalának fenntartását az egészségbiztosítás rendszer által nyújtott alapellátások esetében épp úgy, mint a magánbiztosítási szerződések alapján nyújtott kiegészítő ellátások esetén.
A fent hivatkozott. van Pommeren–Bourgondiën-ügyben hozott ítélet EK 39. cikkre vonatkozó 44. és 45. pontja.
Lásd különösen a
Lásd különösen a