<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><CONCLUSION NNC="YES" xmlns:fmx="http://opoce" xmlns:xsi="http://www.w3.org/2001/XMLSchema-instance" xsi:noNamespaceSchemaLocation="http://formex.publications.europa.eu/schema/formex-05.55-20141201.xd"><BIB.CONCLUSION><REF.CASE FILE="n.a."><NO.CASE>C‑133/15</NO.CASE></REF.CASE><NO.CELEX>62015CC0133</NO.CELEX><NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:659">EU:C:2016:659</NO.ECLI><NO.SEQ>0001</NO.SEQ><PAGE.FIRST.ECR>1</PAGE.FIRST.ECR><PAGE.SEQ>1</PAGE.SEQ><PAGE.LAST.ECR>25</PAGE.LAST.ECR><PAGE.TOTAL>25</PAGE.TOTAL></BIB.CONCLUSION><CURR.TITLE><PAGE.HEADER><P>SZPUNAR FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA – C‑133/15. SZ. ÜGY</P><P>CHAVEZ‑VILCHEZ ÉS TÁRSAI</P></PAGE.HEADER></CURR.TITLE><TITLE><TI><P><HT TYPE="UC">Maciej Szpunar</HT></P><P><HT TYPE="UC">Főtanácsnok indítványa</HT></P><P>Az ismertetés napja: <DATE ISO="20160908">2016. szeptember. 8.</DATE><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0001"><P>Eredeti nyelv: francia.</P></NOTE></P></TI><STI><P><HT TYPE="BOLD">C‑133/15. sz. ügy</HT></P><P><HT TYPE="BOLD">H. C. Chavez‑Vilchez,</HT></P><P><HT TYPE="BOLD">P. Pinas,</HT></P><P><HT TYPE="BOLD">U. Nikolic,</HT></P><P><HT TYPE="BOLD">X. V. Garcia Perez,</HT></P><P><HT TYPE="BOLD">J. Uwituze,</HT></P><P><HT TYPE="BOLD">I. O. Enowassam,</HT></P><P><HT TYPE="BOLD">A. E. Guerrero Chavez,</HT></P><P><HT TYPE="BOLD">Y. R. L. Wip</HT></P><P><HT TYPE="NORMAL">(a Centrale Raad van Beroep [társadalombiztosítási fellebbviteli bíróság, Hollandia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)</HT></P></STI></TITLE><INDEX><KEYWORD>Előzetes döntéshozatal</KEYWORD><KEYWORD>Uniós polgárság</KEYWORD><KEYWORD>EUMSZ 20. cikk</KEYWORD><KEYWORD>A tartózkodási jog megtagadása az egyik tagállamban egy kiskorú gyermeke tényleges felügyeletét ellátó, harmadik országbeli állampolgártól</KEYWORD><KEYWORD>Az ugyanezen tagállamban állampolgársággal rendelkező szülő ezen állam területén való jelenléte</KEYWORD><KEYWORD>A harmadik országbeli állampolgár arra vonatkozó bizonyítási kötelezettsége, hogy a másik szülő képtelen gondoskodni a gyermekről, és emiatt e gyermek kénytelen elhagyni azon tagállam területét, amelynek állampolgára, amennyiben a harmadik országbeli állampolgár szülőjétől megtagadják a tartózkodási jogot</KEYWORD></INDEX><TOC><TITLE><TI><P>Tartalomjegyzék</P></TI></TITLE><TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>I –</NO.ITEM><ITEM.CONT>Bevezetés</ITEM.CONT><ITEM.REF>3</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>II –</NO.ITEM><ITEM.CONT>Jogi háttér</ITEM.CONT><ITEM.REF>3</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>A –</NO.ITEM><ITEM.CONT>Az uniós jog</ITEM.CONT><ITEM.REF>3</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>1.</NO.ITEM><ITEM.CONT>Az Európai Unió működéséről szóló szerződés</ITEM.CONT><ITEM.REF>3</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.ITEM><NO.ITEM>2.</NO.ITEM><ITEM.CONT>Az Európai Unió Alapjogi Chartája</ITEM.CONT><ITEM.REF>3</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.ITEM><NO.ITEM>3.</NO.ITEM><ITEM.CONT>A 2004/38/EK irányelv</ITEM.CONT><ITEM.REF>4</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK></TOC.BLK><?PAGE NO="2"?><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>B –</NO.ITEM><ITEM.CONT>A holland szabályozás</ITEM.CONT><ITEM.REF>4</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>III –</NO.ITEM><ITEM.CONT>Az alapeljárások alapját képező tényállások, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések és a Bíróság előtti eljárás</ITEM.CONT><ITEM.REF>7</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>IV –</NO.ITEM><ITEM.CONT>Elemzés</ITEM.CONT><ITEM.REF>10</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>A –</NO.ITEM><ITEM.CONT>Előzetes megfontolások</ITEM.CONT><ITEM.REF>10</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>1.</NO.ITEM><ITEM.CONT>A gyermek mindenek felett álló érdeke</ITEM.CONT><ITEM.REF>11</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.ITEM><NO.ITEM>2.</NO.ITEM><ITEM.CONT>Az alapügyben szereplő tényállások sokfélesége</ITEM.CONT><ITEM.REF>12</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.ITEM><NO.ITEM>3.</NO.ITEM><ITEM.CONT>A holland hatóságok gyakorlata, és az idegenrendészeti eljárások</ITEM.CONT><ITEM.REF>13</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>B –</NO.ITEM><ITEM.CONT>H. C. Chavez‑Vilchez és Y. R. L. Wip, valamint lányaik helyzetének vizsgálata az EUMSZ 21. cikk (1) bekezdése és a 2004/38 irányelv alapján</ITEM.CONT><ITEM.REF>14</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>1.</NO.ITEM><ITEM.CONT>Annak következményéről, hogy H. C. Chavez‑Vilchez lánya gyakorolta a szabad mozgáshoz való jogát</ITEM.CONT><ITEM.REF>14</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>a)</NO.ITEM><ITEM.CONT>Rövid emlékeztető azon ítélkezési gyakorlatra, amelynek tárgya a 2004/38 irányelv alkalmazhatósága olyan esetben, amikor a mozgási szabadságával ténylegesen és előzetesen élő uniós polgár abba a tagállamba utazik, amelyiknek az állampolgárságával rendelkezik</ITEM.CONT><ITEM.REF>15</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.ITEM><NO.ITEM>b)</NO.ITEM><ITEM.CONT>A 2004/38 irányelv 5. cikkének alkalmazhatósága abban az esetben, amikor egy mozgási szabadságával ténylegesen és előzetesen élő kiskorú uniós polgár, harmadik országban állampolgársággal rendelkező, és kizárólagos felügyeletét ellátó felmenője kíséretében abba a tagállamba utazik, amelyiknek az állampolgárságával rendelkezik</ITEM.CONT><ITEM.REF>16</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>2.</NO.ITEM><ITEM.CONT>Annak következményéről, hogy Y. R. L. Wip lánya gyakorolta a szabad mozgáshoz való jogát</ITEM.CONT><ITEM.REF>17</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>C –</NO.ITEM><ITEM.CONT>A tényleges felügyeletüket ellátó anyjukkal együtt mindvégig a saját tagállamukban tartózkodó gyermekek helyzetének vizsgálata az EUMSZ 20. cikk alapján</ITEM.CONT><ITEM.REF>18</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>1.</NO.ITEM><ITEM.CONT>Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első és a második kérdés</ITEM.CONT><ITEM.REF>18</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>a)</NO.ITEM><ITEM.CONT>Az uniós polgárság: az uniós polgárok alapvető jogállása</ITEM.CONT><ITEM.REF>19</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.ITEM><NO.ITEM>b)</NO.ITEM><ITEM.CONT>Az alapügyben szereplő helyzetek sajátosságairól</ITEM.CONT><ITEM.REF>20</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.ITEM><NO.ITEM>c)</NO.ITEM><ITEM.CONT>Az arányosság elvének tiszteletben tartásáról, valamint a harmadik országbeli állampolgár szülő és az uniós polgár gyermeke között fennálló eltartotti viszony mértékéről</ITEM.CONT><ITEM.REF>22</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.ITEM><NO.ITEM>d)</NO.ITEM><ITEM.CONT>Közbenső következtetés</ITEM.CONT><ITEM.REF>23</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>2.</NO.ITEM><ITEM.CONT>Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdésről</ITEM.CONT><ITEM.REF>23</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK></TOC.BLK></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>V –</NO.ITEM><ITEM.CONT>Végkövetkeztetések</ITEM.CONT><ITEM.REF>25</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK></TOC.BLK></TOC><?PAGE NO="3"?><CONTENTS.CONCLUSION><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P>I –</NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Bevezetés</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0001"><NO.P>1.</NO.P><TXT>A Centrale Raad van Beroep (társadalombiztosítási fellebbviteli bíróság, Hollandia) által feltett kérdések lényege, hogy ellentétes‑e az EUMSZ 20. cikkel, ha egy tagállam annak ellenére megtagadja a tartózkodási jogot az e tagállamban állampolgársággal rendelkező és kezdettől fogva ott tartózkodó kiskorú gyermek harmadik országban állampolgársággal rendelkező szülőjétől, hogy az ténylegesen gondoskodik a kiskorú gyermek eltartásáról, és nem bizonyított, hogy az e tagállam állampolgárságával rendelkező másik szülő ténylegesen gondoskodni tud‑e ennek a gyermeknek az eltartásáról.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0002"><NO.P>2.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság rámutat, hogy a holland közigazgatási gyakorlat a Ruiz Zambrano‑ítéleten<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0002"><P><DATE ISO="20110308">2011. március 8‑i</DATE> ítélet (<REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑34/09</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:124">EU:C:2011:124</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> alapuló ítélkezési gyakorlatot korlátozóan értelmezi oly módon, hogy ezen ítélkezési gyakorlat alapján a harmadik ország állampolgárságával rendelkező szülő az Európai Unió területének elhagyásával nem fosztja meg az egyik tagállamban állampolgársággal rendelkező gyermekét az uniós polgárság jogállása révén biztosított jogok lényegének tényleges élvezetétől. Az illetékes holland hatóságok szerint ezt az ítélkezési gyakorlatot kizárólag akkor kell alkalmazni, ha az apa azért nem tud a gyermekről gondoskodni, mert meghalt, börtönbüntetését tölti, elmegyógyintézetben tartózkodik, cselekvőképtelen, holléte ismeretlen, illetve a bíróság az uniós polgár gyermek felügyelete iránti kérelmét elutasította.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0003"><NO.P>3.</NO.P><TXT>Ezt az ítéletet, amelyben a Bíróság úgy ítélte meg, hogy az uniós joggal ellentétesek azok a nemzeti intézkedések, amelyek azzal a hatással járnak, hogy megfosztják az uniós polgárokat az uniós polgárság jogállása révén biztosított jogok lényegének tényleges élvezetétől, kétségtelenül a gyermek mindenek felett álló érdekének figyelembevételével hozta meg a Bíróság. Véleményem szerint a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem alapján a Bíróságnak ezt az elvet egyértelműbben kell majd megvizsgálnia.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P>II –</NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Jogi háttér</HT></TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P>A –</NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">Az uniós jog</HT></TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P>1.</NO.P><TXT>Az Európai Unió működéséről szóló szerződés</TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0004"><NO.P>4.</NO.P><TXT>Az EUMSZ 20. cikk (1) bekezdése létrehozza az uniós polgárságot, és akként rendelkezik, hogy uniós polgár mindenki, <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0001" REF.END="QE0001"/>aki valamely tagállam állampolgára<QUOT.END REF.START="QS0001" CODE="201D" ID="QE0001"/>. A 20. cikk (2) bekezdésének a) pontjával összhangban az uniós polgárok <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0002" REF.END="QE0002"/>jogosultak a tagállamok területén szabadon mozogni és tartózkodni<QUOT.END REF.START="QS0002" CODE="201D" ID="QE0002"/>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0005"><NO.P>5.</NO.P><TXT>Az EUMSZ 21. cikk (1) bekezdése kifejti, hogy ez a jog <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0003" REF.END="QE0003"/>a Szerződésekben és a végrehajtásukra hozott intézkedésekben megállapított korlátozásokkal és feltételekkel<QUOT.END REF.START="QS0003" CODE="201D" ID="QE0003"/> gyakorolható.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P>2.</NO.P><TXT>Az Európai Unió Alapjogi Chartája</TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0006"><NO.P>6.</NO.P><TXT>Az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 7. cikke <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0004" REF.END="QE0004"/>A magán‑ és a családi élet tiszteletben tartása<QUOT.END REF.START="QS0004" CODE="201D" ID="QE0004"/> címet viseli, és kimondja, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0005" REF.END="QE0005"/>[m]indenkinek joga van ahhoz, hogy magán‑ és családi életét, otthonát és kapcsolattartását tiszteletben tartsák<QUOT.END REF.START="QS0005" CODE="201D" ID="QE0005"/>.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><?PAGE NO="4"?><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P>3.</NO.P><TXT>A 2004/38/EK irányelv<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0003"><P>Az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, <DATE ISO="20040429">2004. április 29‑i</DATE> 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="158" PAGE.FIRST="77" DATE.PUB="2004">HL L 158., 77. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás: 5. fejezet, 5. kötet, 46. o.; helyesbítés: <REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="274" PAGE.FIRST="47" DATE.PUB="2009">HL 2009. L 274., 47. o.</REF.DOC.OJ>).</P></NOTE></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0007"><NO.P>7.</NO.P><TXT>A 2004/38/EK irányelv 5. cikkének (1) és (4) bekezdése a következőképpen rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="005.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0006" REF.END="QE0006"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA>A nemzeti határellenőrzéskor alkalmazandó, úti okmányokra vonatkozó rendelkezések sérelme nélkül, a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az uniós polgárok érvényes személyazonosító igazolvánnyal vagy útlevéllel, és családtagjaik, akik nem valamelyik tagállam állampolgárai, érvényes útlevéllel beutazhassanak a területükre.</ALINEA></PARAG><P>[…]</P><PARAG IDENTIFIER="005.004"><NO.PARAG>(4)</NO.PARAG><ALINEA>Ha egy uniós polgár, vagy olyan családtagja, aki nem valamelyik tagállam állampolgára, nem rendelkezik a szükséges úti okmánnyal, vagy ha szükséges, az előírt vízummal, az érintett tagállamnak a visszairányításukat megelőzően minden észszerű lehetőséget biztosítania kell számukra a szükséges dokumentumok beszerzéséhez, vagy azokat észszerű időn belül be kell szereznie részükre [helyesen: ahhoz, hogy a szükséges dokumentumokat beszerezzék, vagy észszerű időn belül mással elhozassák], vagy igazolnia, vagy más módon bizonyítania kell, hogy rendelkeznek a szabad mozgás és tartózkodás jogával.<QUOT.END REF.START="QS0006" CODE="201D" ID="QE0006"/></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P>B –</NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A holland szabályozás</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0008"><NO.P>8.</NO.P><TXT>A Vreemdelingenwet 2000 (a külföldiek jogállásáról szóló 2000. évi törvény, a továbbiakban: külföldiek jogállásáról szóló törvény) 1. cikke a következőképpen rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0007" REF.END="QE0007"/>E törvény és az azon alapuló rendelkezések alkalmazásában:</P><P>[…]</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>e)</NO.P><TXT><QUOT.START CODE="00BB" ID="QS0008" REF.END="QE0008"/>közösségi polgárok<QUOT.END REF.START="QS0008" CODE="00AB" ID="QE0008"/>:</TXT><P><LIST TYPE="OTHER"><ITEM><NP><NO.P>1°.</NO.P><TXT>az Európai Unió tagállamainak azon állampolgárai, akik az Európai Közösséget létrehozó szerződés alapján jogosultak egy másik tagállam területére beutazni és ott tartózkodni;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>2°.</NO.P><TXT>az 1. alpontban említett személyek harmadik ország állampolgárságával rendelkező családtagjai, akik az Európai Közösséget létrehozó szerződés végrehajtása keretében hozott határozat alapján jogosultak egy tagállam területére beutazni és ott tartózkodni;</TXT></NP></ITEM></LIST></P></NP></ITEM></LIST><P>[…]<QUOT.END REF.START="QS0007" CODE="201D" ID="QE0007"/></P></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0009"><NO.P>9.</NO.P><TXT>E törvény 8. cikke kimondja:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0009" REF.END="QE0009"/>Külföldi kizárólag az alábbi esetekben tartózkodik jogszerűen Hollandiában:</P><P>[…]</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>e)</NO.P><TXT>közösségi polgárként, ha hollandiai tartózkodása valamely, az Európai Közösséget létrehozó szerződés vagy az Európai Gazdasági Térségről szóló szerződés alapján elfogadott szabályozáson alapul;</TXT></NP></ITEM><?PAGE NO="5"?><ITEM><NP><NO.P>f)</NO.P><TXT>a […] tartózkodási engedély kiadása iránti kérelem tárgyában történő határozathozatal időpontjáig, amennyiben e törvény, e törvény alapján elfogadott rendelkezés vagy bírósági határozat kimondja, hogy a kitoloncolás nem hajtható végre, amíg a kérelem tárgyában határozatot nem hoztak;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>g)</NO.P><TXT>a […] tartózkodási engedély kiadása iránti kérelem tárgyában történő határozathozatal vagy a […] tartózkodási engedély érvényességi ideje meghosszabbításának vagy ezen érvényességi idő módosításának időpontjáig, amennyiben e törvény, e törvény alapján elfogadott rendelkezés vagy bírósági határozat kimondja, hogy a kitoloncolás nem hajtható végre, amíg a kérelem tárgyában határozatot nem hoztak;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>h)</NO.P><TXT>a panasz vagy a kereset tárgyában történő határozathozatal időpontjáig, amennyiben e törvény, e törvény alapján elfogadott rendelkezés vagy bírósági határozat kimondja, hogy a kitoloncolás nem hajtható végre, amíg a panasz vagy a kereset tárgyában határozatot nem hoztak<QUOT.END REF.START="QS0009" CODE="201D" ID="QE0009"/>.</TXT></NP></ITEM></LIST></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0010"><NO.P>10.</NO.P><TXT>Ugyanezen törvény 10. cikke a következőket tartalmazza:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="010.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0010" REF.END="QE0010"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA>A Hollandiában nem jogszerűen tartózkodó külföldi nem igényelheti pénzbeli ellátások, szolgáltatások és természetbeni ellátások közigazgatási hatósági határozat útján történő nyújtását. Az első mondat megfelelően alkalmazandó a törvény vagy rendelet által előírt mentességekre és engedélyekre is. Az első mondat megfelelően alkalmazandó a törvény vagy rendelet által előírt mentességekre és engedélyekre is.</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="010.002"><NO.PARAG>(2)</NO.PARAG><ALINEA>Az (1) bekezdéstől el lehet térni, ha az igénylés szakképzésre, orvosi szempontból szükséges ellátáshoz való hozzáférésre, a közegészség sérelmének elkerülésére vagy költségmentességnek a külföldi részére történő biztosítására vonatkozik.</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="010.003"><NO.PARAG>(3)</NO.PARAG><ALINEA>Az igény teljesítése nem keletkeztet jogot a jogszerű tartózkodásra<QUOT.END REF.START="QS0010" CODE="201D" ID="QE0010"/>.</ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0011"><NO.P>11.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság kiemeli, hogy a külföldiek jogállásáról szóló törvény végrehajtása a védelmi és igazságügy államtitkár (Staatssecretaris van Veiligheid en Justitie, a továbbiakban: államtitkár) hatáskörébe tartozik. A bevándorlási és honosítási szolgálat (Immigratie en Naturalisatiedienst, a továbbiakban: IND) feladata többek között a külföldiek jogállására vonatkozó törvény végrehajtása, ami azt jelenti, hogy minden tartózkodási engedély iránti kérelmet az IND vizsgál meg, és e szolgálat határoz a kérelemről az államtitkár nevében.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0004"><P>Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kiderül, hogy idegenrendészeti ügyekben a Raad van State (államtanács, Hollandia) közigazgatási jogvitákkal foglalkozó részlege a legfelsőbb bírósági fórum. A munkavállalásról és a szociális segélyről szóló törvénnyel (Wet Werk en Bijstand, a továbbiakban: szociális segélyről szóló törvény) kapcsolatos ügyekben a kérdést előterjesztő bíróság a legfelsőbb bírósági fórum. A családi támogatásokról szóló törvénnyel (Algemene Kinderbijslagwet, a továbbiakban: családi támogatásokról szóló törvény) kapcsolatos ügyekben a kérdést előterjesztő bíróság határozataival szemben még felülvizsgálati kérelem terjeszthető a Hoge Raad (holland legfelsőbb bíróság) elé a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0011" REF.END="QE0011"/>biztosított<QUOT.END REF.START="QS0011" CODE="201D" ID="QE0011"/> fogalmának (ennek körében e fogalom nemzetközi jogi vonatkozásainak) értelmezése tárgyában.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0012"><NO.P>12.</NO.P><TXT>A külföldiek jogállásáról szóló 2000. évi körlevél (Vreemdelingencirculaire 2000, a továbbiakban: külföldiek jogállásáról szóló körlevél) az államtitkár által kiadott iránymutatásokat tartalmazza. Bárki hozzáférhet ehhez a körlevélhez, illetve hivatkozhat a benne foglalt iránymutatásokra. A tartózkodási engedélyek iránti kérelmek vizsgálata során az IND, mint e tárgyban hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság, köteles betartani ezeket az iránymutatásokat. Kizárólag indoklással tekinthet el ezektől olyan kivételes esetekben, amelyek ezen iránymutatások megfogalmazása során nem kerültek figyelembevételre.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="6"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0013"><NO.P>13.</NO.P><TXT>A külföldiek jogállásáról szóló körlevél alapeljárás időpontjában hatályos változata B. részének 2.2 pontja a következő iránymutatásokat tartalmazza:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0012" REF.END="QE0012"/>A külföldi akkor tartózkodik jogszerűen Hollandiában a [külföldiek jogállásáról szóló törvény]értelmében, ha az alábbiakban felsorolt valamennyi feltétel teljesül:</P><LIST TYPE="DASH"><ITEM><P>a külföldinek holland állampolgársággal rendelkező kiskorú gyermeke van;</P></ITEM><ITEM><P>a külföldi gondoskodik e gyermek eltartásáról, és vele együtt lakik, és</P></ITEM><ITEM><P>abban az esetben, ha a külföldi nem kap tartózkodási jogot, a gyermeknek követnie kell a külföldit, és el kell hagynia az Európai Unió területét.</P></ITEM></LIST><P>Az IND semmiképpen sem abból indul ki, hogy a gyermeknek [akinek apja vagy anyja külföldi] követnie kell [külföldi szülőjét], és el kell hagynia az Európai Unió területét, ha a másik szülő [a külföldiek jogállásáról szóló törvény] szerint jogszerűen tartózkodik Hollandiában, vagy holland állampolgársággal rendelkezik, és e szülő ténylegesen képes gondoskodni a gyermekről.</P><P>Az IND mindenképpen abból indul ki, hogy a másik szülő ténylegesen képes gondoskodni a gyermekről, ha:</P><LIST TYPE="DASH"><ITEM><P>a másik szülő gyakorolja a felügyeleti jogot a gyermek felett, vagy a felügyeleti jog még neki ítélhető, és</P></ITEM><ITEM><P>a másik szülő hatóságok vagy civil szervezetek részéről nyújtott segítséget és támogatást vehet igénybe a gondozáshoz és neveléshez. Ez alatt az IND az állami forrásokból nyújtott, a holland állampolgárokat Hollandiában főszabály szerint megillető pénzbeli ellátás folyósítását is érti.</P></ITEM></LIST><P>Az IND mindenképpen abból indul ki, hogy a másik szülő ténylegesen nem képes gondoskodni a gyermekről, ha e szülő:</P><LIST TYPE="DASH"><ITEM><P>fogvatartott, vagy</P></ITEM><ITEM><P>bizonyítja, hogy nem ítélhető a gyermek feletti felügyelet.<QUOT.END REF.START="QS0012" CODE="201D" ID="QE0012"/></P></ITEM></LIST></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0014"><NO.P>14.</NO.P><TXT>A holland szabályozás értelmében azok a harmadik ország állampolgárságával rendelkező szülők részesülhetnek a szociális segélyről szóló törvény, illetve a családi támogatásokról szóló törvény szerinti támogatásokból, akik tartózkodási joggal rendelkeznek.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0015"><NO.P>15.</NO.P><TXT><DATE ISO="19980701">1998. július 1‑jén</DATE> hatályba lépett a külföldiek jogállásáról szóló törvény és egyes más törvények módosításáról, valamint a külföldiek természetbeni ellátásokra, szolgáltatásokra és pénzbeli ellátásokra, mentességekre és engedélyekre való, hatóságokkal szemben fennálló jogosultságának a külföldiek jogszerű hollandiai tartózkodásához kapcsolásáról szóló, <DATE ISO="19980326">1998. március 26‑i</DATE> törvény. E törvényt <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0013" REF.END="QE0013"/>kapcsolótörvénynek<QUOT.END REF.START="QS0013" CODE="201D" ID="QE0013"/> is szoktak nevezni. E törvény szerint ahhoz, hogy a nem uniós polgár külföldi a holland állampolgárokkal egyenlő bánásmódban részesülhessen, a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóság által megadott tartózkodási engedély követelményét vezette be a szociális segélyre vonatkozó jogszabályi rendelkezésekbe, a családi támogatásokról szóló törvénybe pedig ezzel egyenértékű kötelezettséget annak érdekében, hogy a külföldi biztosítottnak minősülhessen.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0016"><NO.P>16.</NO.P><TXT>A tartózkodási engedély iránti kérelmet az IND‑hez kell benyújtani. E szolgálat az államtitkár nevében határoz a tartózkodási jogról.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0017"><NO.P>17.</NO.P><TXT>A családi támogatásokról szóló törvény szerinti családi ellátások iránti kérelmet a társadalombiztosítási pénztárhoz (Sociale verzekeringsbank [SvB], Hollandia) kell benyújtani.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="7"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0018"><NO.P>18.</NO.P><TXT>A szociális segélyről szóló törvény szerinti szociális segély iránti kérelmeket az érintettnek a lakóhelye szerinti önkormányzat települési tanácsánál kell benyújtania.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0019"><NO.P>19.</NO.P><TXT>A szociális segélyről szóló törvény 11. cikke a következőt írja elő:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="011.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0014" REF.END="QE0014"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA>Minden, Hollandiában lakóhellyel rendelkező holland állampolgár, aki belföldön olyan helyzetben van, amely nem teszi lehetővé számára alapvető szükségleteinek saját forrásokból történő fedezését, vagy annak veszélye fenyeget, hogy ilyen helyzetbe kerül, állami szociális segélyre jogosult.</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="011.002"><NO.PARAG>(2)</NO.PARAG><ALINEA>A [külföldiek jogállásáról] szóló törvény 8. cikkének a)–e) és l) pontja szerint jogszerűen Hollandiában tartózkodó, belföldi lakóhellyel rendelkező külföldiek a 2004/38/EK irányelv 24. cikkének (2) bekezdésében említett esetek kivételével az (1) bekezdés szerinti holland állampolgárokkal egyenlő bánásmódban részesülnek.</ALINEA><ALINEA>[…]<QUOT.END REF.START="QS0014" CODE="201D" ID="QE0014"/>.</ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0020"><NO.P>20.</NO.P><TXT>E törvény 16. cikke kimondja:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="016.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0015" REF.END="QE0015"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA>A szociális segélyre nem jogosult személy részére a [települési] tanács a konkrét eset összes körülményére tekintettel e bekezdéstől eltérően rendkívül sürgős esetben szociális segélyt nyújthat.</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="016.002"><NO.PARAG>(2)</NO.PARAG><ALINEA>Az (1) bekezdés nem alkalmazható a 11. cikk (2) és (3) bekezdése szerinti külföldiektől eltérő személyekre<QUOT.END REF.START="QS0015" CODE="201D" ID="QE0015"/>.</ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0021"><NO.P>21.</NO.P><TXT>A családi támogatásokról szóló törvény 6. cikke így rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="006.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0016" REF.END="QE0016"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA><P>A jelen törvény rendelkezései értelmében biztosítottnak minősülnek:</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>a belföldi lakóhellyel rendelkező személyek;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>a belföldön lakóhellyel nem rendelkező és munkaviszony keretében Hollandiában végzett keresőtevékenység után jövedelemadó‑fizetésre kötelezett személyek.</TXT></NP></ITEM></LIST></ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="006.002"><NO.PARAG>(2)</NO.PARAG><ALINEA>Nem minősülnek biztosítottnak azok a külföldiek, akik a [külföldiek jogállásáról] szóló törvény 8. cikkének a)–e) és l) pontja szerint nem jogszerűen tartózkodnak Hollandiában.<QUOT.END REF.START="QS0016" CODE="201D" ID="QE0016"/></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P>III –</NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Az alapeljárások alapját képező tényállások, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések és a Bíróság előtti eljárás</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0022"><NO.P>22.</NO.P><TXT>A nyolc alapeljárás tárgyát a felpereseknek a szociális segélyről szóló törvény szerinti szociális segély (<HT TYPE="ITALIC">bijstandsuitkering</HT>) és/vagy a családi támogatásokról szóló törvény szerinti családi támogatás (<HT TYPE="ITALIC">kinderbijslag</HT>) iránti kérelmei képezik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0023"><NO.P>23.</NO.P><TXT>H. C. Chavez‑Vilchez, venezuelai állampolgár 2007–2008‑ban utazott be Hollandiába turistavízummal a holland állampolgárságú Koopman meglátogatása céljából. A párnak <DATE ISO="20090330">2009. március 30‑án</DATE> leánygyermeke – Angelina – született, akit Koopman gyermekeként elismert, és aki ezáltal holland állampolgársággal rendelkezik. 2011‑ig mindhárman Németországban éltek. 2011 júniusának végén Koopman arra kényszerítette H. C. Chavez‑Vilchezt és a lányukat, hogy hagyják el a lakást. H. C. Chavez‑Vilchez és lánya elhagyta Németországot, jelentkezett az arnhemi önkormányzat krízisotthonában, és egy ideig ott laktak. Ettől kezdve H. C. Chavez‑Vilchez gyakorolja a felügyeletet lánya felett, és nyilatkozott arról, hogy Koopman sem ez utóbbi eltartásához, sem neveléséhez nem járul hozzá.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="8"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0024"><NO.P>24.</NO.P><TXT>P. Pinas szurinámi állampolgár <DATE ISO="20040206">2004. február‑6</DATE>‑tól rendelkezett tartózkodási engedéllyel, amelyet 2006‑ban visszavontak. Almere‑ben lakik, négy gyermek édesanyja. Egyik gyermeke Shine, aki <DATE ISO="20091223">2009. december 23‑án</DATE> született a holland állampolgárságú R. R. Mawny‑vel folytatott kapcsolatából. Az apa e gyermeket sajátjaként ismerte el, így ez utóbbi holland állampolgársággal rendelkezik. P. Pinas és R. R. Mawny közösen gyakorolják a felügyeleti jogot lányuk felett, de külön élnek, és ez utóbbi nem járul hozzá lánya eltartásához. Apa és lánya tartják egymással a kapcsolatot, de nem került sor a kapcsolattartásról szóló megállapodásra.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0025"><NO.P>25.</NO.P><TXT>U. Nikolic 2003‑ban utazott be Hollandiába az egyik volt jugoszláv tagállamból. U. Nikolic állampolgársága a személyazonosító okmányok hiánya miatt nem teljesen tisztázott. A kérdést előterjesztő bíróság szerint lehetséges, hogy horvát állampolgár. 2009‑ben elutasították tartózkodási engedély iránti kérelmét. <DATE ISO="20100126">2010. január 26‑án</DATE> született meg Esther nevű leánygyermeke a holland állampolgárságú F. van de Pluijmmal folytatott kapcsolatából. F. van de Pluijm a gyermeket elismerte, aki így holland állampolgársággal rendelkezik. U. Nikolic Amszterdamban (Hollandia) lakik és ő gyakorolja lánya felett a felügyeleti jogot. Mindketten az önkormányzatuk egyik befogadó otthonában élnek. U. Nikolic előadta, hogy ő és a lánya apja azért nem lakhatnak együtt, mert az apa egy önálló lakhatást segítő létesítményben él.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0026"><NO.P>26.</NO.P><TXT>X. V. Garcia Perez nicaraguai állampolgár 2001–2002‑ben utazott be Hollandiába Costa Ricából a holland állampolgárságú Schwenkével. Kapcsolatukból <DATE ISO="20080409">2008. április 9‑én</DATE> jött világra lányuk, Angely. Schwencke elismerte az apaságát, és Angely így holland állampolgársággal rendelkezik. X. V. Garcia Perez Haarlemben (Hollandia) lakik, és ő gyakorolja a felügyeleti jogot Angely felett. Schwencke nem nyújt hozzájárulást Angely eltartásához, és jelenlegi tartózkodási helye ismeretlen. A népesség‑nyilvántartásból az derül ki, hogy Schwencke <DATE ISO="20090708">2009. július 8‑án</DATE> Costa Ricára távozott. X. V. Garcia Pereznek egy másik gyermeke is van, akinek nem Schwencke az apja. A család egy önkormányzati befogadó otthonban él.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0027"><NO.P>27.</NO.P><TXT>J. Uwituze ruandai állampolgár. <DATE ISO="20111212">2011. december 12‑én</DATE> szülte meg lányát, Habibatout. A. Fofana holland állampolgár elismerte a gyermekét, aki ezáltal holland állampolgárságra tett szert. Az apa nem vesz részt Habibatou eltartásában és nevelésében. Úgy nyilatkozott, hogy nem tud és nem is akar gondoskodni a gyermekről. J. Uwituze lányával Bois‑le‑Duc‑ben (Hollandia) lakik egy önkormányzati befogadó otthonban.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0028"><NO.P>28.</NO.P><TXT>Y. R. L. Wip szurinámi állampolgár két gyermeknek adott életet: <DATE ISO="20091125">2009. november 25‑én</DATE> Shalomie, <DATE ISO="20121123">2012. november 23‑án</DATE> pedig Joe született. Panka és a gyermekek holland állampolgárok. Noha az Y. R L. Wip és Panka közötti kapcsolat már korábban felbomlott, Panka hetente többször lép kapcsolatba gyermekeivel. Panka szociális segélyben és családi támogatásban részesül. A családi támogatást Y. R. L. Wipnek adja, de többel nem járul hozzá a gyermekek eltartáshoz. Y. R. L. Wip Amszterdamban lakik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0029"><NO.P>29.</NO.P><TXT>I. O. Enowassam kameruni állampolgár 1999‑ben utazott be Hollandiába. Arrey holland állampolgárral folytatott viszonyából <DATE ISO="20080502">2008. május 2‑án</DATE> született meg leánygyermeke, Philomena. Arrey elismerte Philomenát, aki így holland állampolgársággal rendelkezik. I. O. Enowassam és Arrey közösen gyakorolják a felügyeleti jogot Philomena felett, de külön élnek. Philomena Arrey lakcímére van bejelentve, ténylegesen azonban anyjánál lakik Hágában (Hollandia). A hágai önkormányzat krízisotthonában vannak elhelyezve. Megállapodás született az Arrey és lánya közötti kapcsolattartásról. Philomena havonta három hétvégén és néha a szünetekben apjánál tartózkodik. Arrey havi 200 euró tartásdíjat fizet. Arrey ezen túlmenően családi támogatásban részesül, amelyet I. O. Enowassamnak ad. Arrey teljes munkaidőben dolgozik, és előadta, hogy ezért nem képes gondoskodni lányáról.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="9"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0030"><NO.P>30.</NO.P><TXT>A. E. Guerrero Chavez venezuelai állampolgár <DATE ISO="20071024">2007. október 24‑én</DATE> utazott be Hollandiába, és <DATE ISO="20091102">2009. november 2‑án</DATE> tért vissza Venezuelába. 2011 januárjában újból beutazott Hollandiába, jelenleg Schiedam‑ban (Hollandia) lakik. A holland állampolgárságú Maasszal folytatott viszonyából <DATE ISO="20110331">2011. március 31‑én</DATE> született meg gyermeke, Salamo. Maas elismerte a gyermeket, aki így holland állampolgársággal rendelkezik. Maas és A. E. Guerrero Chavez között már nem áll fenn kapcsolat, és nem laknak együtt, A. E. Guerrero Chavez és fia azonban Maas mostohaapjánál és fivérénél laknak. Maas csaknem napi kapcsolatban áll fiával, nem áll készen azonban a szülői felügyelet átvállalására, és korlátozottan járul hozzá a költségekhez. A. E. Guerrero Chavez gondoskodik napi szinten a fiáról, és ő gyakorolja a felügyeleti jogot felette.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0031"><NO.P>31.</NO.P><TXT>Az érintett holland közigazgatási szervek a megtámadott határozatokban valamennyi felperes szociális segély és/vagy családi támogatás iránti kérelmét elutasították azzal az indokkal, hogy a holland szabályozás értelmében a felperesek a tartózkodási jog szerinti jogállásuk alapján nem jogosultak ezen ellátásokra. E szabályozás szerint ugyanis a konkrét, jogszerű tartózkodási jogállással nem rendelkező szülő nem minősül <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0017" REF.END="QE0017"/>jogosultnak<QUOT.END REF.START="QS0017" CODE="201D" ID="QE0017"/> (<HT TYPE="ITALIC">rechthebbende</HT>), illetve <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0018" REF.END="QE0018"/>biztosítottnak<QUOT.END REF.START="QS0018" CODE="201D" ID="QE0018"/> (<HT TYPE="ITALIC">verzekerde</HT>), és ezért nem jogosult az ellátásokra.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0032"><NO.P>32.</NO.P><TXT>A fent említett ellátások iránti kérelmek elutasításával érintett időszakokban<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0005"><P>Mindegyik felperes esetén 2010 és 2013 közötti negyedéves időszakokról van szó.</P></NOTE> a felperesek tartózkodási engedély iránti kérelmét a külföldiek jogállásáról szóló törvény alapján elutasították. Néhány érintett ebben az időszakban jogszerűen tartózkodott Hollandiában, lényegében a tartózkodási engedély iránti kérelemről történő határozathozatal időpontjáig. A többiek ezen időszakokban (illetve azok egy részében) nem jogszerűen tartózkodtak Hollandiában, és önként távozniuk kellett volna az országból. Nem került sor kitoloncolási intézkedések végrehajtására. A felperesek nem vállalhattak munkát.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0033"><NO.P>33.</NO.P><TXT>A felperesek fellebbezést nyújtottak be a Centrale Raad van Beroep (társadalombiztosítási fellebbviteli bíróság) előtt a kért támogatások nyújtását elutasító határozatokkal szemben.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0034"><NO.P>34.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság felteszi a kérdést, hogy a fent ismertetett körülmények között a felpereseket, akik mindnyájan valamely harmadik ország állampolgárai, uniós polgársággal rendelkező gyermekük anyjaként az EUMSZ 20. cikk alapján megilletheti‑e tartózkodási jog. Úgy véli, hogy ebben az esetben a szociális segélyről szóló törvény és a családi támogatásról szóló törvény egyenlő bánásmódra vonatkozó rendelkezései alapján potenciálisan jogosultak az e törvények szerinti ellátásokra.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0035"><NO.P>35.</NO.P><TXT>Ezzel összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság a Ruiz Zambrano‑ítélet<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0006"><P><DATE ISO="20110308">2011. március 8‑i</DATE> ítélet (<REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑34/09</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:124">EU:C:2011:124</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> és a Dereci és társai ítélet<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0007"><P><DATE ISO="20111115">2011. november 15‑i</DATE> ítélet (<REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑256/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:734">EU:C:2011:734</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> alapján arra a következtetésre jutott, hogy a felpereseket közvetlenül az EUMSZ 20. cikken alapuló tartózkodási jog illeti meg, amely gyermekük tartózkodási jogából ered, ha a gyermek az említett ítéletek szerinti helyzetben van. Úgy gondolja, el kellene dönetni, hogy fennállnak‑e olyan körülmények, amelyek miatt a gyermek valóban kénytelen elhagyni az Unió területét, ha az anyjától megtagadják a tartózkodási jogot. A kérdést előterjesztő bíróság ugyanis azt kérdezi, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatára tekintettel – az alapügy körülményei között – mekkora figyelmet kell szentelni annak a ténynek, az uniós polgár apa Hollandiában tartózkodik.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="10"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0036"><NO.P>36.</NO.P><TXT>Ilyen előzmények után a Centrale Raad van Beroep (társadalombiztosítási fellebbviteli bíróság) <DATE ISO="20150316">2015. március 16‑i</DATE> ítéletében, amely <DATE ISO="20150318">2015. március 18‑án</DATE> érkezett a Bíróság Hivatalához, úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><LIST TYPE="OTHER"><ITEM><NP><NO.P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0019" REF.END="QE0019"/>1)</NO.P><TXT>Úgy kell‑e értelmezni az EUMSZ 20. cikket, hogy az megtiltja a tagállam számára, hogy megtagadja a területén történő tartózkodáshoz való jogot attól a harmadik országbeli állampolgártól, aki napi szinten ténylegesen gondoskodik az adott tagállam állampolgárságával rendelkező kiskorú gyermekéről?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>2)</NO.P><TXT>Jelentőséggel bír‑e e kérdés megválaszolása szempontjából, hogy e szülő jogi, gazdasági és/vagy érzelmi szempontból nem egyedül viseli gondját a gyermeknek, és nem kizárt, hogy az adott tagállam állampolgárságával rendelkező másik szülő ténylegesen képes lehet gondoskodni a gyermekről?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>3)</NO.P><TXT>Valószínűsítenie kell‑e a harmadik országbeli állampolgár szülőnek ebben az esetben, hogy e másik szülő nem képes átvállalni a gyermekről való gondoskodást, és ezért a gyermek kénytelen elhagyni az Unió területét, ha a harmadik országbeli állampolgár szülőtől megtagadják a tartózkodási jogot?<QUOT.END REF.START="QS0019" CODE="201D" ID="QE0019"/></TXT></NP></ITEM></LIST></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0037"><NO.P>37.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság kérésére a Bíróság elnöke elrendelte, hogy a jelen ügyet a Bíróság eljárási szabályzata 53. cikkének (3) bekezdése értelmében soron kívül kezelik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0038"><NO.P>38.</NO.P><TXT>H. C. Chavez‑Vilchez és Y. R. L. Wip, a holland, a belga, a dán, a litván, a lengyel kormány, az Egyesült Királyság Kormánya, valamint az Európai Bizottság terjesztett elő írásbeli észrevételt. A <DATE ISO="20160510">2016. május 10‑i</DATE> tárgyaláson H. C. Chavez‑Vilchez és Y. R. L. Wip, a dán, a francia, a litván, a holland, a lengyel kormány és az Egyesült Királyság Kormánya, a norvég kormány, továbbá az Európai Bizottság terjesztette elő szóbeli észrevételeit.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P>IV –</NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Elemzés</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0039"><NO.P>39.</NO.P><TXT>Mielőtt elemezném a kérdést előterjesztő bíróság által a Bíróságnak feltett kérdéseinek lényeges vetületeit, előzetesen megvizsgálom, hogy melyek azok az előfeltevések, amelyekre a kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra utaló határozatát építette.</TXT></NP.ECR><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P>A –</NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">Előzetes megfontolások</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0040"><NO.P>40.</NO.P><TXT>Mindenekelőtt emlékeztetni szeretnék arra, hogy az elé terjesztett ügy konkrét tényállásának a megállapítása és megítélése, valamint a nemzeti jog értelmezése és alkalmazása kizárólag a kérdést előterjesztő bíróság hatáskörébe tartozik.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0008"><P>Lásd az ezzel kapcsolatos állandó ítélkezési gyakorlatból friss példaként: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20160608">2016. június 8‑i</DATE> <NAME.CASE>Hünnebeck</NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>C‑479/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:412">EU:C:2016:412</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0036">36.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0041"><NO.P>41.</NO.P><TXT>Ilyen körülmények között az elemzést három részben fogom elvégezni. Először a gyermek mindenek felett álló érdekének elvére hivatkozom majd. Másodszor az alapügyben szereplő helyzetek jobb megértése érdekében megvizsgálom e tényállások sokszínűségét. Harmadszor bemutatom e tényállások környezetét, és kifejtem a kérdést előterjesztő bíróságnak a holland közigazgatásról szóló szabályozásra és gyakorlatra, valamint az alapügy felperesei által benyújtott tartózkodási kérelmek alapján indult idegenrendészeti ügyekben folytatott eljárások eredményeire vonatkozó megfontolásait.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="11"?><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P>1.</NO.P><TXT>A gyermek mindenek felett álló érdeke</TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0042"><NO.P>42.</NO.P><TXT>A gyermek mindenek felett álló érdeke egyike az uniós jogrendszert átható elveknek.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0009"><P>Az Unió gyermekek jogaival kapcsolatos vívmányainak áttekintéséhez lásd: Európai Bizottság, Jogérvényesülési Főigazgatóság: <HT TYPE="ITALIC">EU acquis and policy documents on the rights of the child</HT>, Európai Bizottság, Igazságügyi Főigazgatóság, 2015. december, 1–83. o.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0043"><NO.P>43.</NO.P><TXT>Egyfelől valamennyi tagállam ratifikálta az Egyesült Nemzetek Szervezetének a gyermekek jogairól szóló, <DATE ISO="19891120">1989. november 20‑án</DATE> New Yorkban kötött egyezményét (a továbbiakban: gyermekek jogairól szóló egyezmény).<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0010"><P>Ez az egyezmény <DATE ISO="19900902">1990. szeptember 2‑án</DATE> lépett hatályba.</P></NOTE> Ezen egyezmény 3. cikkének (1) bekezdése szerint <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0020" REF.END="QE0020"/>[a] szociális védelem köz‑ és magánintézményei, a bíróságok, a közigazgatási hatóságok és a törvényhozó szervek minden, a gyermeket érintő döntésükben a gyermek mindenek felett álló érdekét veszik figyelembe elsősorban<QUOT.END REF.START="QS0020" CODE="201D" ID="QE0020"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0011"><P>Ugyanezen egyezmény 9. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0021" REF.END="QE0021"/>[a]z Egyezményben részes államok gondoskodnak arról, hogy a gyermeket szüleitől, ezek akarata ellenére, ne válasszák el, kivéve ha az illetékes hatóságok, bírói felülvizsgálat lehetőségének fenntartásával, és az erre vonatkozó törvényeknek és eljárásoknak megfelelően úgy döntenek, hogy ez az elválasztás a gyermek mindenek felett álló érdekében szükséges. Ilyen értelmű döntés szükséges lehet bizonyos különleges esetekben, például akkor, ha a szülők durván kezelik vagy elhanyagolják gyermeküket, illetőleg ha különválva élnek, és dönteni kell a gyermek elhelyezéséről<QUOT.END REF.START="QS0021" CODE="201D" ID="QE0021"/>.</P></NOTE>. A Bíróság ezen túlmenően már azt is elismerte, hogy a gyermekek jogairól szóló egyezmény mindegyik tagállamot köti, és hogy az emberi jogok védelmére vonatkozó nemzetközi okmányok közé tartozik, amelyeket a Bíróság figyelembe vesz az uniós jog általános elveinek alkalmazásakor.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0012"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20060627">2006. június 27-i</DATE> <NAME.CASE>Parlament kontra Tanács</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑540/03</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2006:429">EU:C:2006:429</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0037">37.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0044"><NO.P>44.</NO.P><TXT>Másfelől az EUSZ 3. cikk (3) bekezdése, amelynek első albekezdése szerint <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0022" REF.END="QE0022"/>[a]z Unió egy belső piacot hoz létre<QUOT.END REF.START="QS0022" CODE="201D" ID="QE0022"/>, második albekezdésében rögzíti, hogy az Unió <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0023" REF.END="QE0023"/>küzd a társadalmi kirekesztés és megkülönböztetés ellen, és előmozdítja a társadalmi igazságosságot és védelmet, a nők és férfiak közötti egyenlőséget, a nemzedékek közötti szolidaritást és a <HT TYPE="ITALIC">gyermekek jogainak védelmét</HT><QUOT.END REF.START="QS0023" CODE="201D" ID="QE0023"/>. Emellett a gyermekek jogai a Chartában is szerepelnek.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0013"><P>Valóban, a Charta 51. cikke (1) bekezdése értelmében a tagállamok csak annyiban címzettjei a Charta rendelkezéseinek, amennyiben az Unió jogát hajtják végre. Ugyanakkor a jelen esetben, amennyiben az alapeljárásokban szereplő tényállások vizsgálatát követően megállapítható, hogy az említett esetek az uniós jog hatálya alá tartoznak, a kérdést előterjesztő bíróságnak azt kell eldöntenie, hogy az alapeljárás felperesei származékos tartózkodási jogának megtagadása és az ellátásokra irányuló kérelmének elutasítása sérti‑e a Charta 7. cikkében előírt, a magán‑ és családi élet tiszteletben tartásához való jogot. Lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20111115">2011. november 15‑i</DATE> <NAME.CASE>Dereci és társa</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑256/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:734">EU:C:2011:734</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0072">72.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> A Charta 24. cikke elismeri, hogy a gyermekek függetlenül és önállóan rendelkeznek jogokkal. Úgy rendelkezik továbbá, hogy a gyermek mindenek felett álló érdekét a hatóságoknak és a magánintézményeknek is elsődleges szempontnak kell tekinteniük.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0014"><P>Lásd továbbá: az <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0024" REF.END="QE0024"/>EU gyermekjogi ütemterve<QUOT.END REF.START="QS0024" CODE="201D" ID="QE0024"/> címet viselő, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett <DATE ISO="20110215">2011. február 15‑i</DATE> bizottsági közlemény (COM(2011) 60 végleges, 3. o.).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0045"><NO.P>45.</NO.P><TXT>Ezzel összefüggésben a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a gyermek mindenek felett álló érdekének elve az a prizma, amelyen keresztül kell az uniós jog rendelkezéseit értelmezni.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0015"><P>Azon kiskorú gyermekek családegyesítéshez való jogával kapcsolatban, akik soha nem gyakorolták a szabad mozgáshoz való jogukat, és mindig annak a tagállamnak a területén tartózkodtak, amelynek állampolgárai, lásd többek között: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20121206">2012. december 6‑i</DATE> <NAME.CASE>O és társa</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑356/11 és C‑357/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2012:776">EU:C:2012:776</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0076">76</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0078">78.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). Az áruk szabad mozgásával kapcsolatban lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20080214">2008. február 14‑i</DATE> <NAME.CASE>Dynamic Medien</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑244/06</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2008:85">EU:C:2008:85</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0039">39</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0042">42.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0052">52.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). A házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, <DATE ISO="20031127">2003. november 27‑i</DATE> 2201/2003/EK tanácsi rendelettel (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="338" PAGE.FIRST="1" DATE.PUB="2003">HL 2003. L 338., 1. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 243. o.) kapcsolatban lásd többek között: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20090402">2009. április 2‑i</DATE> <NAME.CASE>A</NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>C‑523/07</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2009:225">EU:C:2009:225</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0061">61.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0064">64.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0046"><NO.P>46.</NO.P><TXT>Egészen pontosan, a Bíróság által az uniós polgársággal, valamint az EUMSZ 20. cikkel és 21. cikkel kapcsolatban kialakított értelmezés lehetővé tette a Szerződés és a másodlagos jog rendelkezéseinek egységes alkalmazását.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0016"><P>Meg kell jegyeznem, hogy az uniós jogrendszer koherenciájának nem az uniós jog <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0025" REF.END="QE0025"/>teljességében, hanem egységében<QUOT.END REF.START="QS0025" CODE="201D" ID="QE0025"/> való olvasatából kell erednie. Lásd ebben az értelemben: Simon, D., <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0026" REF.END="QE0026"/>Cohérence et ordre juridique communautaire<QUOT.END REF.START="QS0026" CODE="201D" ID="QE0026"/>, <HT TYPE="ITALIC">Le droit, les institutions et les politiques de l’Union européenne face à l’impératif de cohérence</HT>, Michel. V. (szerk.), Presses universitaires de Strasbourg, Strasbourg, 2009., 25–40. o., különösen a 30. o. Ezzel kapcsolatban Pierre Pescatore rámutatott a bíró szerepére egy adott jogrendszer egységességének a különböző jogrendszerek közötti rendszerbeli kapcsolatokban meghatározott teljeskörű biztosításában. Lásd: Pescatore, P., <HT TYPE="ITALIC">Le droit de l’intégration. Émergence d'un phénomène nouveau dans les relations internationales selon l’expérience des Communautés européennes</HT>, A. W. Sijthoff, Leiden, 1972., 82. o.</P></NOTE> Különösen fontosnak tűnik számomra kiemelni, hogy a Bíróság már kimondta, hogy [az uniós polgársággal rendelkező gyermek] hivatkozhat a[z uniós] jog által számára<?PAGE NO="12"?> biztosított <HT TYPE="ITALIC">szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogára</HT>. Valamely tagállami állampolgár azon lehetősége, hogy a Szerződés és a másodlagos jog által biztosított jogok jogosultja legyen, nem köthető ahhoz a feltételhez, hogy az illető elérje a jogképességhez, a fenti jogok önálló gyakorlásához szükséges életkort”<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0017"><P>Lásd <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20041019">2004. október 19‑i</DATE> <NAME.CASE>Zhu és Chen</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑200/02</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2004:639">EU:C:2004:639</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0020">20.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Kiemelés tőlem.</P></NOTE>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0047"><NO.P>47.</NO.P><TXT>Elemzésemnek ez az elv a kiindulópontja.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P>2.</NO.P><TXT>Az alapügyben szereplő tényállások sokfélesége</TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0048"><NO.P>48.</NO.P><TXT>Kiindulásként rá kell mutatni, hogy amint elkezdjük az alapeljárásban szereplő helyzetek vizsgálatát, rögtön nyilvánvalóvá válik, hogy ezek a helyzetek nem egyfélék.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0049"><NO.P>49.</NO.P><TXT>Valóban, amint az az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kiderül, az alapeljárások nyolc felperese mind harmadik ország olyan állampolgára, aki nem rendelkezik érvényes tartózkodási engedéllyel,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0018"><P>Ez a helyzet U. Nikolic, X. V. Garcia Perez, J. Uwituze, I. O. Enowassam és A. E. Guerrero Chavez esetében. H. C. Chavez‑Vilchez, P. Pinas és Y. R. L. Wip helyzetével kapcsolatban lásd a jelen indítvány 52. pontját.</P></NOTE> és legalább egy az állampolgársága szerinti tagállamban, a jelen esetben a Holland Királyságban lakó (3–7 éves kor közötti) kiskorú uniós polgár anyja. Ezen gyermekek közül mindegyiket elismerte a holland állampolgárságú apja, azonban valamennyien anyjukkal élnek, aki napi rendszerességgel és ténylegesen gondoskodik róluk. Mindegyik esetben a szóban forgó ellátásokra irányuló kérelmek elutasításának időszakában az apa külön élt a gyermektől és anyjától.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0050"><NO.P>50.</NO.P><TXT>E hasonlóságokon felül az alapeljárásokban szereplő tényállások olyan további sajátosságokkal bírnak, amelyeket figyelembe kell venni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0051"><NO.P>51.</NO.P><TXT>Így mindenekelőtt a holland állampolgárságú apák helyzetével, a gyermekek eltartásának költségeihez való hozzájárulásukkal, a gyermekek feletti felügyeleti jog gyakorlásával kapcsolatban az előzetes döntéshozatalra utaló határozat megállapította, hogy a gyermekek és az apjuk közötti kapcsolat vagy gyakori,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0019"><P>Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat szerint ez a helyzet Shalomie, Joe, Philomena és Salamo esetében. Lásd a jelen indítvány 28–30. pontját.</P></NOTE> vagy ritka, vagy nem létező volt.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0020"><P>Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat szerint ez a helyzet Angelina, Angely és Habibatou esetében. Lásd a jelen indítvány 23., 26. és 27. pontját.</P></NOTE> Egy esetben ugyanis az apa holléte ismeretlen volt,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0021"><P>Angely apjával, Schwenckével kapcsolatban a kérdést előterjesztő bíróság a tárgyaláson rámutatott, hogy X. V. Garcia Perez családon belüli erőszak áldozata volt. Emellett az előzetes döntéshozatalra utaló határozat szerint a népeeség‑nyilvántartásból az derül ki, hogy Schwenke <DATE ISO="20090708">2009. július 8‑án</DATE> Costa Ricára távozott. Lásd a jelen indítvány 26. pontját.</P></NOTE> egy másikban támogatott lakhatási programban vett részt.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0022"><P>Ezzel összefüggésben a tárgyaláson U. Nikolic képviselője előadta, hogy Esther apja, Van de Pluijm fiatal szülő, akit hosszú időtartamú kezelés céljából egy intézményben helyeztek el, ennélfogva kizárt, hogy képes lenne gyermekéről gondoskodni.</P></NOTE> Három esetben az apa hozzájárult a gyermek eltartásának költségeihez,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0023"><P>Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat szerint Shalomie, Philomena és Salamo apái hozzájárulnak az eltartásuk költségeihez. Lásd a jelen indítvány 28–30. pontját.</P></NOTE> míg a többi esetben semmilyen hozzájárulást nem fizetett.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0024"><P>Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban előadott tényállás szerint ez a helyzet Angelina, Shine, Esther, Angely és Habibatou esetében. Lásd a jelen indítvány 23–27. pontját.</P></NOTE> A nyolcból két esetben a felügyeletet a két szülő közösen,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0025"><P>Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat szerint közös felügyelet van Shine és Philomena esetében. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy Philomena anyjával együtt egy krízisközpontban lakik. Lásd a jelen indítvány 24. és 29. pontját.</P></NOTE> míg a többi esetben ténylegesen és napi rendszerességgel az anya egyedül gyakorolta.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0026"><P>Kizárólag az anya gyakorolja a felügyeletet Angelina, Esther, Angely, Habibatou, Shalomie és Joe, valamint Salamo felett. Lásd a jelen indítvány 23., 25–28. és 30. pontját.</P></NOTE> Egyetlen esetben az anya úgy gyakorolta gyermeke felügyeletét, hogy gyermekével együtt az apa mostohaapjánál és testvérénél lakott.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0027"><P>Ebben a helyzetben van A. E. Guerrero Chavez és fia, Salamo. Lásd a jelen indítvány 30. pontját.</P></NOTE> Az esetek felénél a gyermekek anyjukkal együtt krízis esetén befogadó intézményben laktak.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0028"><P>Ez a helyzete Angelinának, Esthernek, Angelynak, Habibatounak és Philomenának.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><?PAGE NO="13"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0052"><NO.P>52.</NO.P><TXT>Emellett, az alapeljárások felpereseinek az <HT TYPE="ITALIC">Unió területén fennálló helyzetével</HT> kapcsolatban az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból az is kiderül, hogy P. Pinas <DATE ISO="20110517">2011. május 17‑én</DATE> határozott időre szóló tartózkodási engedélyt kapott. Ezenkívül Y. R. L. Wip és H. C. Chavez‑Vilchez képviselői, valamint a holland kormány a tárgyaláson rámutattak, hogy e két felperes jelenleg szabályos tartózkodási jogosultsággal rendelkezik. Y. R. L. Wip ugyanis nemrég tartózkodási engedélyt kapott Belgiumban, ahol dolgozik, és lányával együtt lakik.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0029"><P>Y. R. L. Wip írásbeli észrevételeiből kiderül, hogy az EJEE 8. cikke alapján benyújtott holland letelepedési engedély iránti kérelmét is elutasították. A közigazgatási szervezet úgy tekintette, hogy az apa és Shalomie, Y. R. L. Wip lánya közötti kapcsolat <HT TYPE="ITALIC">nem elegendő</HT> a családi élet fennállásának megállapításához.</P></NOTE> H. C. Chavez‑Vilchez az EJEE 8. cikk alapján tartózkodási engedélyt kapott Hollandiában, és állása van Belgiumban.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0053"><NO.P>53.</NO.P><TXT>Végezetül, H. C. Chavez‑Vilchez, illetve Y. R. L. Wip lányainak sajátos helyzetével kapcsolatban rá kell mutatni, hogy úgy tűnik, mindketten gyakorolták a szabad mozgáshoz való jogukat.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0054"><NO.P>54.</NO.P><TXT>Később még visszatérek arra, hogy ezek a tényezők milyen hatással vannak az alapügyekre.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P>3.</NO.P><TXT>A holland hatóságok gyakorlata, és az idegenrendészeti eljárások</TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0055"><NO.P>55.</NO.P><TXT>Először is, a <HT TYPE="ITALIC">hatóságok gyakorlatával</HT> kapcsolatban a kérdést előterjesztő bíróság rámutat, hogy Hollandiában számos hatóság a Ruiz Zambrano‑ítéletet<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0030"><P><DATE ISO="20110308">2011. március 8‑i</DATE> ítélet (<REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑34/09</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:124">EU:C:2011:124</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> és a Dereci és társai ítéletet<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0031"><P><DATE ISO="20111115">2011. november 15‑i</DATE> ítélet (<REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑256/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:734">EU:C:2011:734</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> korlátozóan értelmezi, és úgy véli, hogy ezt az ítélkezési gyakorlatot csak olyan esetekben lehet alkalmazni, amelyekben a holland állampolgárságú apa tárgyilagos szempontok szerint mérlegelve összességében nem képes a holland állampolgárságú gyermekéről gondoskodni, például fogva tartás, intézményi vagy klinikai elhelyezés vagy halál esetén. Ezen esetektől eltekintve a harmadik országbeli állampolgár szülőnek valószínűsítenie kell, hogy holland állampolgárságú apa nem képes – adott esetben harmadik személy segítségével – a holland állampolgárságú gyermekről gondoskodni. A kérdést előterjesztő bíróság szerint ugyanis a külföldiek jogállásáról szóló körlevél úgy rendelkezik, hogy annak bizonyítása, hogy a holland szülő ténylegesen nem képes gondoskodni a holland gyermekről, a harmadik országbeli állampolgár szülőt terheli.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0056"><NO.P>56.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság hozzáteszi, hogy az alapeljárásokban a támogatások és ellátások kifizetéséért felelős hatóságoknak – a jelen ügyekben a különböző települési tanácsoknak és az SvB‑nek – az érintettek által közölt információk alapján, az IND‑vel egyetértésben megfelelően meg kell vizsgálniuk, hogy eredeztethető‑e az EUMSZ 20. cikkből hollandiai tartózkodási jog. Az IND több ügyben állásfoglalást adott az érintett hatóságok kérésére. Néhány ügyben már határozat született a felperesek némelyike által indított idegenrendészeti eljárásban. A tartózkodási jog vizsgálata során az IND a külföldiek jogállásáról szóló körlevélben található iránymutatásokat alkalmazza.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0057"><NO.P>57.</NO.P><TXT>Másodszor, az idegenrendészeti eljárások keretében intézett <HT TYPE="ITALIC">tartózkodási engedély iránti kérelmekkel</HT> összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy adott esetben az érintett települési tanácsok, az SvB és az IND nem tulajdonítottak jelentőséget annak a körülménynek, hogy az uniós polgár gyermek napi szintű tényleges gondozását a harmadik országbeli állampolgár anya, nem pedig az uniós polgár apa látta el. Nem tekintették ugyanis fontosnak megvizsgálni a gyermek és az apa közötti kapcsolattartás intenzitását, azt, hogy az apa milyen formában járult hozzá az eltartáshoz és a neveléshez, és hogy az apa készen áll‑e a gondoskodni a gyermekről. Ugyanígy nem tekintették relevánsnak azt a tényt sem, hogy az apa nem gyakorolt felügyeleti jogot a gyermek felett, mivel nem valószínűsítették, hogy nem lenne az apának ítélhető a felügyeleti jog. A gyermek felügyeletét ellátó harmadik országbeli állampolgár szülőnek kellene bizonyítania, hogy a holland szülő ténylegesen nem<?PAGE NO="14"?> képes gondoskodni a gyermekről. Csak akkor feltételezik, hogy a gyermek olyan mértékben függ a harmadik országbeli állampolgár anyától, hogy valójában kénytelen elhagyni az Uniót, ha e szülőtől megtagadják a tartózkodási jogot, ha e szülő valószínűsíti, hogy az apa objektíve akadályoztatva van abban, hogy a gyermekről gondoskodjon.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0058"><NO.P>58.</NO.P><TXT>Tekintettel az alapeljárásokban szereplő tényállások sokféleségére, valamint a holland közigazgatási gyakorlatnak a kérdést előterjesztő bíróság által kifejtett sajátosságaira, meg kell vizsgálni, hogy a kiskorú uniós polgárok és kizárólagos felügyeletüket ellátó harmadik országbeli állampolgár anyjuk az uniós jog hatálya alá tartoznak‑e. Ezzel összefüggésben egyfelől az EUMSZ 21. cikk és a 2004/38 irányelv alapján megvizsgálom H. C. Chavez‑Vilchez és Y. R. L. Wip lányainak egyedi eseteit, másfelől az EUMSZ 20. cikk alapján azon gyermekek esetét, akik anyjukkal együtt továbbra is az állampolgárságuk szerinti országban laknak.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P>B –</NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">H. C. Chavez‑Vilchez és Y. R. L. Wip, valamint lányaik helyzetének vizsgálata az EUMSZ 21. cikk (1) bekezdése és a 2004/38 irányelv alapján</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0059"><NO.P>59.</NO.P><TXT>Ahogy a Bíróság többször megállapította, még ha a kérdést előterjesztő bíróság formálisan csupán az EUMSZ 20. cikk értelmezésére korlátozta is a kérdéseit, e körülmény nem képezi akadályát annak, hogy a Bíróság a nemzeti bíróság részére az uniós jognak az előtte folyamatban lévő ügy elbírálásához hasznos, valamennyi értelmezési szempontját megadja, függetlenül attól, hogy ez a bíróság kérdései megfogalmazásában utalt‑e azokra, vagy sem.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0032"><P>Lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130919">2013. szeptember 19‑i</DATE> <NAME.CASE>Betriu Montull</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑5/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:571">EU:C:2013:571</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0041">41.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20131001">2013. október 1</DATE>‑jei <NAME.CASE>Alokpa és Moudoulou</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑86/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:645">EU:C:2013:645</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0020">20.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0060"><NO.P>60.</NO.P><TXT>Mindenekelőtt emlékeztetek arra, hogy a 2004/38 irányelv (3) preambulumbekezdése értelmében ezen irányelv célja valamennyi uniós polgár szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogának egyszerűsítése és megerősítése. Ez a jog, amint azt a jelen indítvány 46. pontjában megjegyeztem, vonatkozik a kiskorú uniós polgárra.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0033"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20041019">2004. október 19‑i</DATE> <NAME.CASE>Zhu és Chen</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑200/02</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2004:639">EU:C:2004:639</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0020">20.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P>1.</NO.P><TXT>Annak következményéről, hogy H. C. Chavez‑Vilchez lánya gyakorolta a szabad mozgáshoz való jogát</TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0061"><NO.P>61.</NO.P><TXT>Tekintve, hogy H. C. Chavez‑Vilchez lánya gyakorolta a szabad mozgáshoz való jogát, amikor 2011‑ig Németországban tartózkodott, ahol apja dolgozott,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0034"><P>Arra hivatkozom, hogy sem az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban, sem a Bíróság rendelkezésére bocsátott iratanyagban nincs utalás arra, hogy H. C. Chavez‑Vilchez lánya a Németországi Szövetségi Köztársaságban vagy a Holland Királyságban született‑e. Mindenesetre e határozatból az kiderül, hogy H. C. Chavez‑Vilchez lánya holland állampolgárságú, mivel holland állampolgársággal rendelkező apja elismerte gyermekének.</P></NOTE> és a kérdést előterjesztő bíróság megállapítása szerint jelenleg anyjával együtt Belgiumban lakik, ahol ez utóbbi alkalmazásban áll, véleményem szerint H. C. Chavez‑Vilchezre mint a 2004/38 irányelv 2. cikkének 2. pontja értelmében vett uniós polgárt kísérő családtagra főszabály szerint ezen irányelvet kell alkalmazni.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0035"><P>Ezzel összefüggésben emlékeztetek arra, hogy az uniós jog rendelkezései által harmadik ország állampolgáraira ruházott lehetséges jogok nem az említett állampolgárok saját jogai, hanem az uniós polgár szabad mozgáshoz való jogának gyakorlásából származtatott jogok. Lásd többek között: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130508">2013. május 8‑i</DATE> <NAME.CASE>Ymeraga és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑87/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:291">EU:C:2013:291</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0035">35.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20131001">2013. október 1</DATE>‑jei <NAME.CASE>Alokpa és Moudoulou</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑86/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:645">EU:C:2013:645</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0022">22.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20140312">2014. március 12‑i</DATE> <NAME.CASE>O. és B.</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑456/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:135">EU:C:2014:135</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0036">36.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Ugyanakkor, véleményem szerint megváltoztak a 2004/38 irányelvnek H. C. Chavez‑Vilchez és lánya esetében történő alkalmazásának következményei, amikor ez utóbbiak helyet változtattak</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="15"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0062"><NO.P>62.</NO.P><TXT>Mivel H. C. Chavez‑Vilchez jelenleg Belgiumban dolgozik, és emiatt nem kizárt, hogy ebben a tagállamban él lányával együtt, hangsúlyozni kell, hogy tekintettel arra, hogy H. C. Chavez‑Vilchez az EJEE 8. cikke alapján nemrég tartózkodási engedélyt kapott Hollandiában, az esetleges belgiumi lakóhelye csak abban az esetben releváns, ha ez utóbbi tagállamban kér esetlegesen tartózkodási engedélyt, vagy ha az EUMSZ 20. cikk értelmezése céljából a Bíróság ítélkezési gyakorlatában meghatározott feltételek megítéléséhez figyelembe kell venni a jogszerű hollandiai tartózkodását.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0036"><P>Ezzel összefüggésben, mivel H. C. Chavez‑Vilchez jelenleg hollandiai tartózkodási engedéllyel rendelkezik, nehezen elképzelhető, hogy a lánya ténylegesen olyan helyzetbe kerüljön, amikor kénytelen az Unió egészének területét elhagyni, ami azzal a hatással járna, hogy megfosztja őt az uniós polgárság jogállásából következő jogok lényegének tényleges élvezetétől.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0063"><NO.P>63.</NO.P><TXT>A H. C. Chavez‑Vilchez lánya által gyakorolt szabad mozgáshoz való jogra vonatkozóan az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból, valamint az írásbeli és szóbeli észrevételekből kiderül, hogy 2011‑ig szüleivel együtt Németországban tartózkodott, ahol apja lakott és dolgozott, míg ez utóbbi arra kényszerítette őt anyjával együtt, hogy hagyják el a családi otthont<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0037"><P>H. C. Chavez‑Vilchez írásbeli észrevételeiből kiderül, hogy mivel lányával együtt utcára került, a német segélyszervezetek és a rendőrség célszerűnek tartotta, hogy Angelina és anyja visszatérjen Hollandiába, ahol Angelina holland állampolgárként teljeskörűen gyakorolhatja jogait.</P></NOTE>. Ezt követően anyja kíséretében visszatért Hollandiába, az állampolgársága szerinti tagállamba.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0064"><NO.P>64.</NO.P><TXT>Úgy vélem, érdemes H. C. Chavez‑Vilchez és lánya németországi utazását a 2004/38 irányelvvel összefüggésben elemezni. Ez az elemzés ugyanis hasznos lehet a kérdést előterjesztő bíróság számára, az alapeljárásban szereplő ellátások iránti kérelmekkel érintett időszakra kifejtett hatása miatt.</TXT></NP.ECR><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>Rövid emlékeztető azon ítélkezési gyakorlatra, amelynek tárgya a 2004/38 irányelv alkalmazhatósága olyan esetben, amikor a mozgási szabadságával ténylegesen és előzetesen élő uniós polgár abba a tagállamba utazik, amelyiknek az állampolgárságával rendelkezik</TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0065"><NO.P>65.</NO.P><TXT>Emlékeztetek arra, hogy az uniós polgárok valamely tagállam állampolgárságával nem rendelkező családtagjainak esetleges jogait illetően a 2004/38 irányelv (5) preambulumbekezdése hangsúlyozza, hogy a tagállamok területén való szabad mozgás és tartózkodás valamennyi uniós polgárt megillető jogát e jognak a szabadság és a méltóság objektív feltételei mellett történő gyakorlásának a lehetővé tétele érdekében a családtagok számára is biztosítani kell, állampolgárságukra tekintet nélkül.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0038"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20080725">2008. július 25‑i</DATE> <NAME.CASE>Metock és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑127/08</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2008:449">EU:C:2008:449</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0083">83.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20141218">2014. december 18‑i</DATE> <NAME.CASE>McCarthy és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑202/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:2450">EU:C:2014:2450</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0033">33.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0066"><NO.P>66.</NO.P><TXT>A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint azt az uniós polgárt, aki, miután gyakorolta a szabad mozgás jogát egy másik tagállamban, ahol egy harmadik országbeli állampolgár családtagjával tartózkodott, visszatér az állampolgársága szerinti tagállamba, megilleti az a jog, hogy e családtagja kísérje, függetlenül attól, hogy az uniós polgár aktív<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0039"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19920707">1992. július 7‑i</DATE> <NAME.CASE>Singh</NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>C‑370/90</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1992:296">EU:C:1992:296</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>). Ebben az ítéletben a Bíróság úgy ítélte meg, hogy az állampolgársága szerinti tagállamba önálló vállalkozókénti tevékenység folytatása céljából azt követően visszatérő polgárt, hogy bizonyos ideig egy másik tagállamban munkavállalói tevékenységet folytatott, a Szerződések és a másodlagos jog alapján megilleti a jog, hogy harmadik országbeli állampolgár házastársa a másodlagos jogban meghatározott feltételekkel azonos feltételek mellett kísérje.</P></NOTE> vagy inaktív<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0040"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20071211">2007. december 11‑i</DATE> <NAME.CASE>Eind</NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>C‑291/05</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2007:771">EU:C:2007:771</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>). A Bíróság úgy ítélte meg, hogy egy tagállami állampolgárt, akihez, miközben egy másik tagállamban dolgozott, egy harmadik országból megérkezett a lánya, megilleti a jog, hogy az utóbbi kísérje, amikor inaktívként visszatér az állampolgársága szerinti tagállamba.</P></NOTE>.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0041"><P>Ezen ítélkezési gyakorlat elemzése tekintetében lásd a <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>McCarthy és társai</NAME.CASE> ügyben ismertetett indítványom (<NO.CASE>C‑202/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:345">EU:C:2014:345</NO.ECLI>) <REF.NP.ECR REF="NP0061">61</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0088">88.</REF.NP.ECR> pontját</REF.DOC.ECR>.</P></NOTE> Ez az ítélkezési gyakorlat a polgár részére biztosított családegyesítési jogra vonatkozik a szabad mozgáshoz való jog előzetes vagy<?PAGE NO="16"?> egyidejű gyakorlását követően, és az az akadályozás tilalmán alapul. Ebben az ítélkezési gyakorlatban a Bíróság a 2004/38 irányelvet analógia útján alkalmazta.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0042"><P>Az <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19920707">1992. július 7‑i</DATE> <NAME.CASE>Singh</NAME.CASE>‑ítéletben (<NO.CASE>C‑370/90</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1992:296">EU:C:1992:296</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) a származékos tartózkodási jogokat a Bíróság az EGK‑Szerződés 52. cikke (jelenleg EUMSZ 49. cikk), és a 2004/38 irányelv által hatályon kívül helyezett és felváltott, a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás területén a tagállamok állampolgárainak Közösségen belüli mozgására és tartózkodására vonatkozó korlátozások eltörléséről szóló, <DATE ISO="19730521">1973. május 21‑i</DATE> 73/148/EGK tanácsi irányelv (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="172" PAGE.FIRST="14" DATE.PUB="1973">HL 1973, L 172., 14 o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 167. o.) alapján ismerte el. Ily módon a <DATE ISO="20071211">2007. december 11‑i</DATE> Eind‑ítélet indokolásának alapját ugyanannyira jelentik a Szerződés (EK 39. cikk, jelenleg EUMSZ 45. cikk), mint a 2004/38 irányelvvel módosított, a munkavállalók Közösségen belüli szabad mozgásáról szóló, <DATE ISO="19681015">1968. október 15‑i</DATE> 1612/68/EGK tanácsi rendelet (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="257" PAGE.FIRST="2" DATE.PUB="1968">HL 1968, L 257., 2. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 15. o.) rendelkezései. A <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20140312">2014. március 12‑i</DATE> 2014, <NAME.CASE>O. és B</NAME.CASE>. ítéletben (<NO.CASE>C‑456/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:135">EU:C:2014:135</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>), a Bíróság úgy tekintette, hogy az EUMSZ 21. cikk (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy a 2004/38 irányelv rendelkezései analógia útján alkalmazandók olyan helyzetben, amikor az uniós polgár harmadik állam állampolgárával családi életet alakított ki vagy szilárdított meg valamely, az állampolgársága szerinti tagállamtól eltérő tagállamban a 2004/38 irányelv 7. cikkének (1) és (2) bekezdésében, vagy 16. cikkének (1) és (2) bekezdésében meghatározott feltételek szerint és azokkal összhangban történő tényleges tartózkodás folyamán, amikor az említett uniós polgár visszatér az állampolgársága szerinti tagállamba az érintett családtagjával. Lásd e tekintetben a McCarthy és társa ügyben ismertetett indítványom (<REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑202/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:345">EU:C:2014:345</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) 77. és azt követő pontjait.</P></NOTE> E ponton elemezni szükséges azt az ítélkezési gyakorlatot, amelyben a Bíróság ezen irányelvet az analógia útján történő alkalmazása helyett közvetlenül alkalmazva tágabban értelmezte.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>A 2004/38 irányelv 5. cikkének alkalmazhatósága abban az esetben, amikor egy mozgási szabadságával ténylegesen és előzetesen élő kiskorú uniós polgár, harmadik országban állampolgársággal rendelkező, és kizárólagos felügyeletét ellátó felmenője kíséretében abba a tagállamba utazik, amelyiknek az állampolgárságával rendelkezik</TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0067"><NO.P>67.</NO.P><TXT>A 2004/38 irányelv 6. cikkében foglalt beutazási és rövid távú tartózkodási joggal kapcsolatban a Bíróság a McCarthy és társai ítéletben<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0043"><P><DATE ISO="20141218">2014. december 18‑i</DATE> ítélet (<REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑202/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:2450">EU:C:2014:2450</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> a 2004/38 irányelvet egy uniós polgár harmadik ország országbeli állampolgár családtagja vonatkozásában alkalmazta. Ebben az ítéletben a Bíróság a 2004/38 irányelv koherensebb, az uniós jogforrások rendszerét és az uniós polgárság szerepét figyelembe vevő értelmezését adta meg. Amint arra Bíróság mindenekelőtt emlékeztetett, <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0027" REF.END="QE0027"/>a 2004/38 irányelv célja – amint az az állandó ítélkezési gyakorlatból következik –, hogy megkönnyítse a tagállamok területén való szabad mozgás és tartózkodás alapvető és egyéni jogának a gyakorlását, amelyet közvetlenül az EUMSZ 21. cikk (1) bekezdése biztosít az uniós polgároknak, továbbá az említett jog megerősítése.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0044"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20141218">2014. december 18‑i</DATE> <NAME.CASE>McCarthy és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑202/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:2450">EU:C:2014:2450</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0031">31.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). Lásd még: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20140312">2014. március 12‑i</DATE> <NAME.CASE>O. és B</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑456/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:135">EU:C:2014:135</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0035">35.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE> Ezt követően emlékeztetett arra, hogy „a[z ezen] irányelv szabályozási környezetére és kitűzött céljaira tekintettel, a[…] rendelkezései nem értelmezhetők megszorítóan, és semmiképp sem lehet akadályozni azok hatékony érvényesülését<QUOT.END REF.START="QS0027" CODE="201D" ID="QE0027"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0045"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20080725">2008. július 25‑i</DATE> <NAME.CASE>Metock és társa</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑127/08</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2008:449">EU:C:2008:449</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0084">84.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE>. Ezzel összefüggésben a Bíróság végül megállapította, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0028" REF.END="QE0028"/>[a 2004/38 irányelv 5. cikkéből] egyáltalán nem az tűnik ki, hogy az uniós polgárok valamely tagállam állampolgárságával nem rendelkező családtagjainak a beutazási joga az uniós polgár származási tagállamától eltérő tagállamokra korlátozódna<QUOT.END REF.START="QS0028" CODE="201D" ID="QE0028"/>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0068"><NO.P>68.</NO.P><TXT>E tekintetben véleményem szerint a 2004/38 irányelv alkalmazandó az uniós polgár ezen irányelv 2. cikk 2. pontja szerinti harmadik országbeli állampolgár családtagjaira, amennyiben azt követően, hogy az uniós polgár előzetesen gyakorolta szabad mozgáshoz való jogát, és ténylegesen egy másik tagállam területén tartózkodott, a polgár és családtagjai a polgár állampolgársága szerinti tagállamba utaznak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0069"><NO.P>69.</NO.P><TXT>A jelen ügyben az a kérdés, hogy H. C. Chavez‑Vilchez lánya a szabad mozgáshoz való jogát gyakorolta‑e, amikor szüleivel együtt Németországban tartózkodott, ahol apja lakóhelye van és ahol vállalkozói tevékenységet folytat, ami biztosítja számára és anyja számára a 2004/38 irányelv védelmét a Hollandiába, az állampolgársága szerinti tagállamba való visszatérésekor.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0070"><NO.P>70.</NO.P><TXT>Úgy gondolom, igennel kell válaszolni.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="17"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0071"><NO.P>71.</NO.P><TXT>Valóban, A. McCarthyval<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0046"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20141218">2014. december 18‑i</DATE> <NAME.CASE>McCarthy és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑202/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:2450">EU:C:2014:2450</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> ellentétben, aki szintén egy harmadik ország állampolgára, és egy uniós polgár családtagja, a 2004/38 irányelv 10. cikke alapján kiállított érvényes tartózkodási kártyával rendelkezett, az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból nem derül ki, hogy H. C. Chavez‑Vilchez a holland területre történő belépésekor rendelkezett‑e az ezen irányelv 5. cikk szerinti úti okmánnyal. Ugyanakkor úgy vélem, hogy a 2004/38 irányelv 5. cikke (1) és (4) bekezdésének együttes értelmezése feljogosítja H. C. Chavez‑Vilchezt a Holland Királyság területére beutazásra és rövid távú ott tartózkodásra. Ezen irányelv 5. cikkének (4) bekezdése ugyanis úgy rendelkezik, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0029" REF.END="QE0029"/>[h]a egy uniós polgár, vagy olyan családtagja, aki nem valamelyik tagállam állampolgára, nem rendelkezik a szükséges úti okmánnyal, vagy ha szükséges, az előírt vízummal, az érintett tagállamnak a visszairányításukat megelőzően minden észszerű lehetőséget biztosítania kell számukra ahhoz, hogy a szükséges dokumentumokat beszerezzék, vagy észszerű időn belül mással elhozassák vagy igazolnia, vagy más módon bizonyítania kell, hogy rendelkeznek a szabad mozgás és tartózkodás jogával<QUOT.END REF.START="QS0029" CODE="201D" ID="QE0029"/>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0072"><NO.P>72.</NO.P><TXT>Így az Unióban utazó,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0047"><P>Emlékeztetek arra, hogy ez az utazás a holland állampolgárságú apja szabad mozgásgyakorlásával kapcsolatos volt, aki egy másik tagállamban kívánt letelepedni és dolgozni. Következésképpen véleményem szerint a fent említett ítélkezési gyakorlatot mindenképpen lehet analógia útján alkalmazni.</P></NOTE> és sajnálatos körülmények<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0048"><P>Lásd a jelen indítvány 37. lábjegyzetét.</P></NOTE> miatt az állampolgársága szerinti tagállamba visszatérő uniós állampolgárként H. C. Chavez‑Vilchez lányára az EUMSZ 21. cikk (1) bekezdését és a 2004/38 irányelv 5. cikke (1) és (4) bekezdését kellett volna alkalmazni, és ezáltal anyját megillette volna a beutazási és rövid távú tartózkodási jog, ami lehetővé tette volna ez utóbbi, a tényleges felügyeletet ellátó személy számára hogy ténylegesen ellássa a felügyeletét és olyan munkát találjon, amely elegendő forrást biztosít számukra, hogy ne jelentsenek indokolatlan terhet a Holland Királyság szociális segítségnyújtási rendszerére.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0049"><P>E tekintetben megjegyzem, hogy a szóban forgó nemzeti szabályozás a tartózkodási engedély hiányában nem engedi meg a munkavállalást egy uniós polgár harmadik országbeli állampolgár családtagja számára.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0073"><NO.P>73.</NO.P><TXT>Amikor egy harmadik országbeli állampolgár felmenő a 2004/38 irányelv 6. cikkében szereplő három hónapos határidőn belül nem rendelkezik elegendő forrással ahhoz, hogy megillesse az ezen irányelvben biztosított védelem, véleményem szerint az EUMSZ 21. cikkével nem ellentétes e felmenő tartózkodási engedélyének megtagadása, annak ellenére sem, hogy ő látja el egy vele együtt élő kiskorú uniós polgár tényleges felügyeletét.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0074"><NO.P>74.</NO.P><TXT>Ugyanakkor ebben az esetben az uniós állampolgárságú gyermek és a harmadik ország állampolgárságával rendelkező felmenője helyzetét az EUMSZ 20. cikke szempontjából kell megvizsgálni. Mindazonáltal, amint ez már említésre került, H. C. Chavez‑Vilchez nemrégiben az EJEE 8. cikke alapján tartózkodási engedélyt kapott Hollandiában. Következésképpen úgy vélem, nem szükséges annak vizsgálata, hogy az EUMSZ 20. cikk alapján <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0030" REF.END="QE0030"/>nem lehet‑e kivételes jelleggel mégis megadni számára a tartózkodási jogot, mivel ellenkező esetben sérülne az érintett gyermek[é]t megillető uniós polgárság hatékony érvényesülése, mivel a tartózkodási jog megtagadásának következtében a gyermek[…] gyakorlatilag kénytelen[…] lenn[e] elhagyni az Unió egészének területét, és ezzel megfosztanák ő[t] az uniós polgárság jogállása révén biztosított jogok lényegének tényleges élvezetétől<QUOT.END REF.START="QS0030" CODE="201D" ID="QE0030"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0050"><P>Lásd <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20131001">2013. október 1</DATE>‑jei <NAME.CASE>Alokpa és Moudoulou</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑86/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:645">EU:C:2013:645</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0033">33.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE>.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P>2.</NO.P><TXT>Annak következményéről, hogy Y. R. L. Wip lánya gyakorolta a szabad mozgáshoz való jogát</TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0075"><NO.P>75.</NO.P><TXT>A tárgyaláson Y. R. L. Wip képviselője és a holland kormány megerősítette, hogy e felperes és lánya jelenleg Belgiumban lakik, ahol Y. R. L. Wip tartózkodási engedélyt kapott, és munkát vállalt. Ennélfogva egyértelmű, hogy a lánya a szabad mozgáshoz való jogát uniós polgárként gyakorolta az állampolgársága szerint tagállamtól eltérő tagállamba, így az őt családtagjaként elkísérő Y. R. L. Wip<?PAGE NO="18"?> esetére a 2004/38 irányelv 3. cikkét kell alkalmazni. Holland állampolgársága és ebből következően uniós polgársága folytán Y. R. L. Wip lányának joga van az EUMSZ 21. cikk (1) bekezdésére hivatkozni. A Szerződés e cikke és a 2004/38 irányelv főszabály szerint tartózkodási jogot biztosít számára a fogadó tagállamban, a jelen esetben a Belga Királyságban.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0076"><NO.P>76.</NO.P><TXT>Ezzel összefüggésben a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kiderül, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0031" REF.END="QE0031"/>annak megtagadása, hogy a tagállami állampolgársággal vagy harmadik ország állampolgárságával rendelkező szülő, aki ténylegesen egy uniós polgár kiskorú gondviselője, ezzel az uniós polgárral együtt tartózkodhasson a fogadó tagállamban, megfosztaná ez utóbbi személy tartózkodási jogát a hatékony érvényesüléstől, mivel a kisgyermek tartózkodási jogának gyakorlása szükségszerűen maga után vonja azon gyermek jogát, hogy a ténylegesen gondját viselő személy elkísérje, és következésképpen hogy ez a személy a tartózkodás idején vele együtt tartózkodhasson a fogadó tagállamban<QUOT.END REF.START="QS0031" CODE="201D" ID="QE0031"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0051"><P>Lásd többek között: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20041019">2004. október 19‑i</DATE> <NAME.CASE>Zhu és Chen</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑200/02</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2004:639">EU:C:2004:639</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0045">45.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20121108">2012. november 8‑i</DATE> <NAME.CASE>Iida</NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>C‑40/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2012:691">EU:C:2012:691</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0069">69.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20131001">2013. október 1</DATE>‑jei <NAME.CASE>Alokpa és Moudoulou</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑86/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:645">EU:C:2013:645</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0028">28.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE>. Azonban az uniós polgárokat valamely másik tagállam területén megillető ezen tartózkodási jogot a Szerződés, valamint a végrehajtására hozott rendelkezések által meghatározott korlátozásokkal és feltételekkel ismerik el.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0052"><P>Lásd többek között: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20020917">2002. szeptember 17‑i</DATE> <NAME.CASE>Baumbast és R</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑413/99</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2002:493">EU:C:2002:493</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0084">84.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0085">85.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20041019">2004. október 19‑i</DATE> <NAME.CASE>Zhu és Chen</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑200/02</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2004:639">EU:C:2004:639</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0026">26.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> E tekintetben emlékeztetek arra, hogy ezeket a korlátozásokat és feltételeket az uniós jog által előírt korlátozásokat tiszteletben tartva és az uniós jog általános elveinek,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0053"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20020917">2002. szeptember 17‑i</DATE> <NAME.CASE>Baumbast és R</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑413/99</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2002:493">EU:C:2002:493</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0091">91.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20041019">2004. október 19‑i</DATE> <NAME.CASE>Zhu és Chen</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑200/02</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2004:639">EU:C:2004:639</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0032">32.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> véleményem szerint különösen a gyermek mindenek felett álló érdeke elvének megfelelően kell alkalmazni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0077"><NO.P>77.</NO.P><TXT>Mindazonáltal, mivel Y. R. L. Wip tartózkodási engedélyt kapott és munkát vállalt Belgiumban, a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy lánya uniós polgárként főszabály szerint gyakorlatilag kénytelen lenne‑e elhagyni az Unió egészének területét, ami megfosztaná őt az uniós polgárság jogállása révén biztosított jogok lényegének tényleges élvezetétől. Következésképpen, amint H. C. Chavez‑Vilchez (aki Hollandiában tartózkodási engedélyt kapott) és lánya esetében, itt is szükségesnek tartom e helyzet elemzését az EUMSZ 20. cikk fényében.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P>C –</NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A tényleges felügyeletüket ellátó anyjukkal együtt mindvégig a saját tagállamukban tartózkodó gyermekek helyzetének vizsgálata az EUMSZ 20. cikk alapján</HT></TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P>1.</NO.P><TXT>Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első és a második kérdés</TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0078"><NO.P>78.</NO.P><TXT>Együttesen vizsgálandó első és második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kíván választ kapni, hogy az EUMSZ 20. cikkel ellentétes‑e, ha egy tagállam egy harmadik országban állampolgársággal rendelkező szülőtől,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0054"><P>A jogirodalom szerint az EUMSZ 20. cikk keretében nincs jelentősége a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0032" REF.END="QE0032"/>harmadik ország állampolgárságával rendelkező<QUOT.END REF.START="QS0032" CODE="201D" ID="QE0032"/> kifejezésnek. A 2004/38 irányelv keretében, amelyben a szabad mozgás és tartózkodás gyakorlása két tagállamot (azt, amelynek állampolgárságával az uniós polgár rendelkezik, és a fogadó államot) érint, az uniós polgár családtagja ténylegesen harmadik ország állampolgára. Azonban, az EUMSZ 20. cikk értelmében, az ítélkezési gyakorlat értelmezése szerint kizárólag az a tagállam érintett, amelynek állampolgárságával az uniós polgár rendelkezik. Következésképpen, amennyiben az említett polgár családtagja nem <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0033" REF.END="QE0033"/>harmadik ország<QUOT.END REF.START="QS0033" CODE="201D" ID="QE0033"/> állampolgára, javasolt egy másik kifejezés, a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0034" REF.END="QE0034"/>nem EU‑állampolgár<QUOT.END REF.START="QS0034" CODE="201D" ID="QE0034"/>vagy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0035" REF.END="QE0035"/>nem európai állampolgár<QUOT.END REF.START="QS0035" CODE="201D" ID="QE0035"/> kitétel használata. Lásd ebben az értelemben: Davies, G., <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0036" REF.END="QE0036"/>The Family Rights of European Children: Expulsion of non‑Europeans Parents<QUOT.END REF.START="QS0036" CODE="201D" ID="QE0036"/>, <HT TYPE="ITALIC">EUI Working Papers</HT>, RSCAS 2012/04, 1–22. o., 3. o.. Mindazonáltal a jelen indítványban a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0037" REF.END="QE0037"/>harmadik ország állampolgára<QUOT.END REF.START="QS0037" CODE="201D" ID="QE0037"/> kifejezést alkalmasnak találom arra, hogy egy, az Unión kívüli ország állampolgárát jelöljem meg vele.</P></NOTE> aki ténylegesen ellátja uniós polgársággal rendelkező kiskorú gyermekének felügyeletét,megtagadja a tartózkodási jogot abban az tagállamban, ahol e gyermek állampolgársággal rendelkezik, amennyiben nem bizonyított, hogy az e tagállam állampolgárságával rendelkező másik szülő egymaga el tudja látni a gyermek tényleges felügyeletét.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0079"><NO.P>79.</NO.P><TXT>Ahhoz, hogy ezekre a kérdésekre válaszolni lehessen, el kell dönteni, hogy az EUMSZ 20. cikk és a Bíróság ítélkezési gyakorlata alapján egy ilyen helyzet az uniós jog hatálya alá tartozik‑e.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="19"?><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>Az uniós polgárság: az uniós polgárok alapvető jogállása</TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0080"><NO.P>80.</NO.P><TXT><DATE ISO="20161101">2016. november 1‑jén</DATE> az uniós polgárság intézménye 23 éves lesz.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0055"><P>A Bíróságnak az uniós polgárságra vonatkozó ítélkezési gyakorlatában bekövetkezett fejlődés áttekintéséhez lásd: Trifonidou, A., <HT TYPE="ITALIC">The Impact of Union Citizenship on the EU’s Market Freedoms</HT>, Hartpublishing, London, 2016., 23–58. o. A szerző négy részben, a kezdetek (1993–1997), a növekedés és fejlődés (1998–2005), a kamaszkor (2006 + 2009) és a felnőttkor (2010–) szakaszában vizsgálja az ítélkezési gyakorlatot,.</P></NOTE> 1992‑ben, a Maastrichti Szerződés aláírásával jött létre, célja elősegíteni, hogy a ragállamok állampolgárai azonosulni tudjanak az Unióval.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0056"><P>Lásd ebben az értelemben: Barnard, C., <HT TYPE="ITALIC">The Substantive Law of the EU. The Four Freedoms</HT>, Oxford University Press, Oxford, 2013, 431. és 432. o. Ez a szerző a polgárságot <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0038" REF.END="QE0038"/>a tagállamok valamennyi állampolgárát egymáshoz ragasztó kátránynak<QUOT.END REF.START="QS0038" CODE="201D" ID="QE0038"/> tekinti.</P></NOTE> Az uniós polgárság, mint az uniós polgárok alapvető jogállása különösen a fiatalabb generációk számára egy olyan Európa létrehozásának lehetőségét testesíti meg, amelyben minden polgár emberi lényként szabadon mozoghat, tartózkodhat, dolgozhat, tanulhat, szolgáltatást nyújthat, vagy más tagállamba költözhet, jólétben élhet, házasodhat vagy hasonló életközösségben élhet, családot alapíthat, békében<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0057"><P>Lásd EUSZ 3. cikk.</P></NOTE> és biztonságban élhet.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0081"><NO.P>81.</NO.P><TXT>Így az uniós polgárság a polgárok részvételének megerősítésével legitimálta az európai integráció folyamatát. Ezt a legitimációt az uniós polgárság bevezetésének kezdetétől a Bíróságnál a főtanácsnokok előtérbe helyezték. Többek között Lenz főtanácsnok, aki 1994‑ben megjegyezte, hogy „[a]z uniós polgárság bevezetése felkeltette a reményt, hogy az uniós polgárok – legalábbis a közösségi jog előtt – egyenlők lesznek.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0058"><P>Lásd Lenz főtanácsnoknak a <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Faccini Dori</NAME.CASE> ügyben ismertetett indítványának (<NO.CASE>C‑91/92</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1994:45">EU:C:1994:45</NO.ECLI>) <REF.NP.ECR REF="NP0053">53.</REF.NP.ECR> pontját</REF.DOC.ECR>.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0082"><NO.P>82.</NO.P><TXT>Két évvel később, 1996‑ban Léger főtanácsnok az ilyen polgárság elismerésére hivatkozva, a következő szavakat címezte a Bírósághoz: <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0039" REF.END="QE0039"/>[ez a polgárság] erősen jelképes értékkel bír, az Európa felépítése felé tett lépések egyike, amelyik a leginkább számot tart a közvélemény érdeklődésére. Ez az elképzelés a közösségi jog fejlődésével valóban legnagyobbrészt teljesült, és így megvalósította a közösségi vívmányok konszolidációját. <HT TYPE="ITALIC">Azonban az Önök feladata megadni ennek a jelentéstartalmát</HT>. Márpedig, ha levonunk minden olyan következtetést, amely ehhez az elképzeléshez kapcsolódik, valamennyi uniós polgárnak, állampolgárságától függetlenül pontosan ugyanazokkal a jogokkal kell rendelkeznie, és ugyanazon kötelezettségeknek kell terhelnie őket<QUOT.END REF.START="QS0039" CODE="201D" ID="QE0039"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0059"><P>Lásd Léger főtanácsnoknak a <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Boukhalfa</NAME.CASE> ügyben ismertetett indítványának (<NO.CASE>C‑214/94</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1995:381">EU:C:1995:381</NO.ECLI>) <REF.NP.ECR REF="NP0063">63.</REF.NP.ECR> pontját</REF.DOC.ECR>. Ebben az értelemben lásd még La Pergola főtanácsnoknak a <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Stöber és Piosa Pereira</NAME.CASE> egyesített ügyekben ismertetett indítványának (<NO.CASE>C‑4/95 és C‑5/95</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1996:225">EU:C:1996:225</NO.ECLI>) <REF.NP.ECR REF="NP0050">50.</REF.NP.ECR> pontját</REF.DOC.ECR>. Kiemelés tőlem.</P></NOTE>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0083"><NO.P>83.</NO.P><TXT>Ebben az értelemben egy évvel később Ruiz‑Jarabo Colomer főtanácsnok megjegyezte, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0040" REF.END="QE0040"/>[a]z uniós polgárság létrehozása, […] amelyből a jogosultak tagállamok területén való szabad mozgása következik, jelentős <HT TYPE="ITALIC">minőségi előrelépést</HT> jelent, ugyanis, amint arra a Bizottság helyes megfontolással felhívta a figyelmet, az említett mozgáshoz való szabadságot elválasztotta annak funkcionális és intézményi elemeitől (<HT TYPE="ITALIC">mivel az többé nem kapcsolódik a gazdasági tevékenység gyakorlásához vagy a belső piac létrehozásához</HT>), és azt egy sajátos, önálló joggá emelte, amely elválaszthatatlan az Unió polgárainak politikai státuszától<QUOT.END REF.START="QS0040" CODE="201D" ID="QE0040"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0060"><P>Ruiz‑Jarabo Colomer főtanácsnoknak a <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Shingara és Radiom</NAME.CASE> egyesített ügyekben ismertetett indítványa (<NO.CASE>C‑65/95 és C‑111/95</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1996:451">EU:C:1996:451</NO.ECLI>), <REF.NP.ECR REF="NP0034">34.</REF.NP.ECR> pont.</REF.DOC.ECR> Kiemelés tőlem. Nemrégiben Wathelet főtanácsnok az <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>NA</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványában (<NO.CASE>C‑115/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:259">EU:C:2016:259</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0111">111.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>) rámutatott, az uniós polgárság intézményének célja, hogy biztosítsa a tagállamok állampolgárainak alapvető jogállását, <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0041" REF.END="QE0041"/>[E]nnélfogva az nem lehet üres forma<QUOT.END REF.START="QS0041" CODE="201D" ID="QE0041"/>.</P></NOTE> .</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="20"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0084"><NO.P>84.</NO.P><TXT>Azóta a Bíróság az előzetes döntéshozatali eljárás keretében a nemzeti bíróságokkal történő szoros együttműködésben széles körű ítélkezési gyakorlatával fokozatosan érvényre juttatta az uniós polgárságot.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0061"><P>Ezzel összefüggésben lásd a <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Rendón Marín és CS</NAME.CASE> egyesített ügyekben ismertetett indítványom (<NO.CASE>C‑165/14 és C‑304/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:75">EU:C:2016:75</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) 107. és azt követő pontjait.</P></NOTE> Ezen jogi irányvonalba illeszkedik a kérdést előterjesztő bíróság által feltett első és második kérdés. E kérdések lényegében az EUMSZ 20. cikknek a Ruiz Zambrano‑ítélet<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0062"><P><DATE ISO="20110308">2011. március 8‑i</DATE> ítélet (<REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑34/09</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:124">EU:C:2011:124</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>). Számomra nyilvánvaló, hogy ez az ítélet nem esetleges. Ezzel összefüggésben lásd a <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Rendón Marín és CS</NAME.CASE> egyesített ügyekben ismertetett indítványom (<NO.CASE>C‑165/14 és C‑304/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:75">EU:C:2016:75</NO.ECLI>) <REF.NP.ECR REF="NP0111">111</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0115">115.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0117">117.</REF.NP.ECR> pontját</REF.DOC.ECR>. Ez az ítélet az ítélkezési gyakorlatban egy nagyobb fejlődés eredménye, amely a Bíróság által az ugyanezen ítéletben elfogadott megoldás alapját képezte.</P></NOTE> és a Dereci és társai ítélet<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0063"><P><DATE ISO="20111115">2011. november 15‑i</DATE> ítélet (<REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑256/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:734">EU:C:2011:734</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> alapján történő értelmezésére vonatkoznak a jelen alapügyhöz hasonló esetekben, ahol nem bizonyított, hogy a gyermeke állampolgársága és lakóhelye szerinti tagállam állampolgárságával rendelkező szülő képes‑e gondoskodni gyermekéről a harmadik ország állampolgárságával rendelkező másik szülő esetleges kitoloncolásakor.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>Az alapügyben szereplő helyzetek sajátosságairól</TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0085"><NO.P>85.</NO.P><TXT>A jelen ügyben<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0064"><P>Mivel H. C. Chavez‑Vilchez, aki nemrégiben az EJEE 8. cikke alapján holland tartózkodási engedélyt kapott, és Y. R. L. Wip, aki belga tartózkodási engedélyt szerzett, lányainak helyzetét a jelen indítványom 61–77. pontjában elemeztem, most arra a kérdéssel foglalkozom, hogy az alapügy hat másik felperesének és gyermekeiknek a helyzete az uniós jog hatálya alá tartozik‑e.</P></NOTE> P. Pinas,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0065"><P>P. Pinast illetően emlékeztetek arra, hogy amint az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kiderül, határozott időre szóló tartózkodási engedélyt kapott, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell felülvizsgálnia. Ennélfogva, főszabály szerint nem fenyegeti a kitoloncolás veszélye, így a lánya sem köteles ténylegesen elhagyni Hollandiát. Ugyanakkor a kérdést előterjesztő bíróságnak, ha megállapítja, hogy P. Pinas nem rendelkezik érvényes tartózkodási engedéllyel Hollandiában, elemeznie kell ez utóbbi helyzetét.</P></NOTE> U. Nikolic, X. V. García Perez, J. Uwituze, I. O. Enowassam, A. E. Guerrero Chavez kisgyermekeivel kapcsolatban, akik sosem gyakorolták a szabad mozgáshoz való jogukat, és mindvégig az állampolgárságuk szerinti tagállamban tartózkodtak, megállapítom, hogy nem tartoznak a 2004/38 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése szerinti <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0042" REF.END="QE0042"/>kedvezményezettek<QUOT.END REF.START="QS0042" CODE="201D" ID="QE0042"/> körébe, így ez az irányelv sem rájuk, sem anyjukra nem alkalmazható.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0086"><NO.P>86.</NO.P><TXT>Ezzel szemben tekinthetjük‑e az alapügyben szereplő tényállásokat az EUMSZ 20. cikk hatálya alá tartozónak?</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0087"><NO.P>87.</NO.P><TXT>Ezzel összefüggésben emlékeztetek arra, hogy a Ruiz Zambrano ítéletben a Bíróság úgy ítélte meg, hogy az EUMSZ 20. cikkel ellentétesek azok a nemzeti intézkedések, amelyek azzal a hatással járnak, hogy megfosztják az uniós polgárokat az uniós polgárként meglévő jogállás révén biztosított jogok lényegének tényleges élvezetétől.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0066"><P><DATE ISO="20110308">2011. március 8‑i</DATE> ítélet (<REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑34/09</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:124">EU:C:2011:124</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0042">42.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). Amint azt a <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Rendón Marín és CS</NAME.CASE> egyesített ügyekben ismertetett indítványom (<NO.CASE>C‑165/14 és C‑304/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:75">EU:C:2016:75</NO.ECLI>) <REF.NP.ECR REF="NP0116">116.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>jában már kifejtettem, a Ruiz Zambrano‑ítélet célja az azon tagállami állampolgárok által követelt jogok elismerése, akik uniós polgárként a jogi védelmük szükségességére és az integráció iránti igényükre nemcsak a fogadó tagállamban, hanem a saját tagállamukban is hivatkoznak. Az a tény ugyanis, hogy a tagállami állampolgárok számára egy olyan alapvető jogállás biztosított, mint az uniós polgárság, a Bíróság szerint magában foglalja, hogy az uniós joggal ellentétesek azok a nemzeti intézkedések, amelyek azzal a hatással járnak, hogy megfosztják őket az e jogállás révén biztosított jogok lényegének tényleges gyakorlásától. Ez lenne a helyzet, ha egy uniós polgársággal rendelkező kiskorú gyermekei felett tényleges felügyeletet ellátó, harmadik országbeli állampolgártól megtagadnák az abban a tagállamban való tartózkodás jogát, amelyben ezek a gyermekek tartózkodnak, és amelynek állampolgárai, mivel ez az intézkedés a gyermekeket is az Unió területének elhagyására kötelezi.</P></NOTE> Az ezen ítéletben kidolgozott elveknek megfelelően az uniós jog védelme alkalmazandó, az alapügyben, mivel P. Pinas, U. Nikolic, X. V. García Perez, J. Uwituze, I. O. Enowassam és A. E. Guerrero Chavez gyermekei az anyjuk – aki felettük kizárólagos felügyeletet gyakorol – származékos tartózkodási engedély hiányában történő kiutasítása miatt kénytelenek ezt a szülőt követni, és így elhagyni az Unió <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0043" REF.END="QE0043"/>egészének<QUOT.END REF.START="QS0043" CODE="201D" ID="QE0043"/> területét. Az anyjaik esetleges kiutasítása ugyanis megfosztaná őket azon jogok lényegének tényleges gyakorlásától, amelyeket részükre az uniós polgárként meglévő jogállásuk mindazonáltal biztosít. Így az ettől való megfosztás sértheti annak az uniós polgárságnak a hatékony érvényesülését, amellyel a gyermekek rendelkeznek.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="21"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0088"><NO.P>88.</NO.P><TXT>Márpedig a Bíróság ezt követően kifejtette a Ruiz Zambrano‑ítélet<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0067"><P><DATE ISO="20110308">2011. március 8‑i</DATE> ítélet (<REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑34/09</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:124">EU:C:2011:124</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> tartalmát, és megállapította, hogy az <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0044" REF.END="QE0044"/>egészen különleges tényállások[ra alkalmazandó], amelyekben – noha a harmadik országok állampolgárainak tartózkodási jogára vonatkozó másodlagos jog nem alkalmazható, és az érintett uniós polgár nem él a szabad mozgáshoz való jogával – kivételes jelleggel nem tagadható meg a tartózkodási jog harmadik ország olyan állampolgárától, aki egy uniós polgár családtagja, mivel ellenkező esetben sérülne az általa gyakorolt uniós polgárság hatékony érvényesülése, ha a tartózkodási jog megtagadásának következtében az uniós polgár valójában kénytelen lenne elhagyni az Unió egészének területét, és ezzel megfosztanák őt az uniós polgárság jogállása révén biztosított jogok lényegének tényleges gyakorlásától<QUOT.END REF.START="QS0044" CODE="201D" ID="QE0044"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0068"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20110308">2011. március 8‑i</DATE> <NAME.CASE>Ruiz Zambrano</NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>C‑34/09</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:124">EU:C:2011:124</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0043">43.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0044">44.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20111115">2011. november 15‑i</DATE> <NAME.CASE>Dereci és társa</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑256/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:734">EU:C:2011:734</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0067">67.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). Lásd még: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20121108">2012. november 8‑i</DATE> <NAME.CASE>Iida</NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>C‑40/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2012:691">EU:C:2012:691</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0071">71.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20121206">2012. december 6‑i</DATE> <NAME.CASE>O és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑356/11 és C‑357/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2012:776">EU:C:2012:776</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0048">48.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130508">2013. május 8‑i</DATE> <NAME.CASE>Ymeraga és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑87/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:291">EU:C:2013:291</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0036">36.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20131001">2013. október 1</DATE>‑jei <NAME.CASE>Alokpa és Moudoulou</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑86/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:645">EU:C:2013:645</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0032">32.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). Konkrétan M. Dereci török állampolgár volt, akinek <HT TYPE="ITALIC">felesége és három gyermeke osztrák volt</HT>, és mindig is Ausztriában tartózkodott, ahol M. Dereci velük kívánt élni. Ebben a helyzetben sem a három gyermek, sem pedig az anya nem volt megfosztva a jogaik lényegének gyakorlásától, mert a <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Ruiz Zambrano</NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>C‑34/09</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:124">EU:C:2011:124</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) alapjául szolgáló üggyel ellentétben ezek a gyermekek a megélhetésük érdekében nem függtek az apjuktól, és így Ausztriában tartózkodhattak.</P></NOTE>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0089"><NO.P>89.</NO.P><TXT>Ebben az összefüggésben meg kell vizsgálni, hogy az EUMSZ 20. cikk fényében az alapügyben szereplőkhöz hasonló helyzetek a fent említett ítélkezési gyakorlat szerinti különleges tényállásoknak minősülnek‑e.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0090"><NO.P>90.</NO.P><TXT>Véleményem szerint az a tény, hogy ezek a gyermekek valamennyien valamely tagállam állampolgárságával, nevezetesen holland állampolgársággal rendelkeznek, amely megszerzésének feltételei egyértelműen a Holland Királyság hatáskörébe tartozik,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0069"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="19920707">1992. július 7‑i</DATE> <NAME.CASE>Micheletti és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑369/90</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1992:295">EU:C:1992:295</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0029">29.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20100302">2010. március 2‑i</DATE> <NAME.CASE>Rottmann</NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>C‑135/08</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2010:104">EU:C:2010:104</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0039">39.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> kétségtelenül magában foglalja azt is, hogy uniós polgári jogállással rendelkeznek.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0070"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20031002">2003. október 2‑i</DATE> <NAME.CASE>Garcia Avello</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑148/02</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2003:539">EU:C:2003:539</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0021">21.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20041019">2004. október 19‑i</DATE> <NAME.CASE>Zhu és Chen</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑200/02</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2004:639">EU:C:2004:639</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0021">21.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). Lásd még Tizzano főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Zhu és Chen</NAME.CASE> ügyben ismertetett indítványának (<NO.CASE>C‑200/02</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2004:307">EU:C:2004:307</NO.ECLI>) <REF.NP.ECR REF="NP0047">47</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0052">52.</REF.NP.ECR> pontját</REF.DOC.ECR>.</P></NOTE> Következésképpen uniós polgárként ezek a gyermekek jogosultak a tagállamok területén szabadon mozogni és tartózkodni, és e jog <HT TYPE="ITALIC">mindennemű korlátozása</HT> az uniós jog hatálya alá tartozik<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0071"><P>Lásd a <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Rendón Marín és CS</NAME.CASE> egyesített ügyekben ismertetett indítványom (<NO.CASE>C‑165/14 és C‑304/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:75">EU:C:2016:75</NO.ECLI>) <REF.NP.ECR REF="NP0120">120.</REF.NP.ECR> pontját</REF.DOC.ECR>. Uniós polgárként nem azért nem részesülnek ebből a jogból, mert nem gyakorolták az Unió területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogukat. Épp ellenkezőleg, emlékeztetek arra, a Szerződés uniós polgárságra vonatkozó rendelkezései nem biztosítanak önálló jogot a harmadik országok állampolgárai számára. Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20121108">2012. november 8‑i</DATE> <NAME.CASE>Iida</NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>C‑40/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2012:691">EU:C:2012:691</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0066">66.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130508">2013. május 8‑i</DATE> <NAME.CASE>Ymeraga és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑87/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:291">EU:C:2013:291</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0034">34.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0091"><NO.P>91.</NO.P><TXT>Következésképpen, főszabály szerint úgy vélem, hogy a Bíróság rendelkezésére bocsátott információk alapján az alapügyben szereplő tényállások a Ruiz Zambrano‑ítéletből<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0072"><P><DATE ISO="20110308">2011. március 8‑i</DATE> ítélet (<REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑34/09</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:124">EU:C:2011:124</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>). Emlékeztetek arra, hogy e különleges tényállások, amelyekben az uniós polgár nem gyakorolta a szabad mozgáshoz való jogát, közös jellemzője, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0045" REF.END="QE0045"/>bár olyan rendelkezések szabályozzák ezeket, amelyek <HT TYPE="ITALIC">a priori</HT> a tagállamok hatáskörébe tartoznak, nevezetesen harmadik országok állampolgárainak beutazási és tartózkodási jogára vonatkozó, a másodlagos jog rendelkezéseinek a hatálya alá nem tartozó rendelkezések, amelyek bizonyos feltételek mellett előírják az ilyen jog megadását, mégis szoros összefüggésben állnak az uniós polgár szabad mozgáshoz való jogával, amellyel ellentétben áll, ha abban a tagállamban, ahol az uniós polgár tartózkodik, a harmadik országok állampolgáraitól megtagadják a beutazás és a tartózkodás jogát, mert különben sérülne a szabad mozgáshoz való jog<QUOT.END REF.START="QS0045" CODE="201D" ID="QE0045"/>. Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20121108">2012. november 8‑i</DATE> <NAME.CASE>Iida</NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>C‑40/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2012:691">EU:C:2012:691</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0072">72.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130508">2013. május 8‑i</DATE> <NAME.CASE>Ymeraga és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑87/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:291">EU:C:2013:291</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0037">37.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> következő ítélkezési gyakorlat értelmében különleges tényállásoknak minősülnek. Ezek a tényállások ugyanis olyan következményekkel járhatnak, amelyek megfoszthatják az érintett gyermekeket az őket uniós polgárként meglévő jogállás révén biztosított jogok lényegének tényleges gyakorlásától. Úgy gondolom tehát, hogy ezek a tényállások az uniós jog hatálya alá tartoznak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0092"><NO.P>92.</NO.P><TXT>E körülmények között tehát azt kell eldönteni, hogy az alapügyben szereplő nemzeti határozatok az érintett gyermekeket megillető tartózkodási jogba való beavatkozást jelentik‑e, és ha igen, ez igazolható‑e.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="22"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0093"><NO.P>93.</NO.P><TXT>Számomra egyértelmű. hogy az érintett gyermekek jogaiba történő lehetséges beavatkozás valósul meg, ha az anyjuk tartózkodási engedélyének megtagadása következtében ezek a gyermekek kénytelenek ténylegesen elhagyni az Unió egészének területét. Azonban az alapügyhöz hasonló különleges körülmények között ez a beavatkozás elfogadható‑e?</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P>c)</NO.P><TXT>Az arányosság elvének tiszteletben tartásáról, valamint a harmadik országbeli állampolgár szülő és az uniós polgár gyermeke között fennálló eltartotti viszony mértékéről</TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0094"><NO.P>94.</NO.P><TXT>Előzetesen felmerül a kérdés, hogy a holland állampolgárságú apa jelenléte Hollandiában önmagában<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0073"><P>Emlékeztetek ara, hogy Schwencke, Angel apja holléte ismeretlen, és a népesség‑nyilvántartásból az derül ki, hogy 2009. óta nem tartózkodik Hollandiában.</P></NOTE> <HT TYPE="ITALIC">automatikusan</HT> megakadályozza‑e, hogy uniós polgár gyermeke részesüljön az EUMSZ 20. cikkében foglalt, a Bíróság ítélkezési gyakorlata által értelmezett védelemből.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0095"><NO.P>95.</NO.P><TXT>Véleményem szerint a holland állampolgárságú apa jelenléte Hollandiában önmagában nem igazolja az alapügyekben szóban forgó tagállami határozatokat, és nem kérdőjelezi meg az <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0046" REF.END="QE0046"/>uniós polgárként meglévő jogállás révén biztosított jogok lényegének tényleges gyakorlásától való megfosztásra<QUOT.END REF.START="QS0046" CODE="201D" ID="QE0046"/> vonatkozó feltételt sem anélkül, hogy a kérdést előterjesztő bíróság vizsgálná, hogy ezek a határozatok tiszteletben tartják‑e az arányosság elvét, többek között azon következmények tekintetében, amelyekkel e határozatok az alapügy felpereseinek uniós polgársággal rendelkező gyermekei helyzetére nézve az uniós jog szempontjából járnak.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0074"><P>Lásd analógia útján: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20100302">2010. március 2‑i</DATE> <NAME.CASE>Rottmann</NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>C‑135/08</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2010:104">EU:C:2010:104</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0054">54</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0056">56.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0096"><NO.P>96.</NO.P><TXT>Az arányosság elvének tiszteletben tartása több érdeket érint, így a bevándorlással kapcsolatos nemzetközi érdekeket<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0075"><P>A bevándorlási jog területén fennálló hatáskörök átruházásának elvével kapcsolatban lásd a <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Rendón Marín és CS</NAME.CASE> egyesített ügyekben ismertetett indítványom (<NO.CASE>C‑165/14 és C‑304/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:75">EU:C:2016:75</NO.ECLI>) <REF.NP.ECR REF="NP0074">74.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0075">75.</REF.NP.ECR> pontját</REF.DOC.ECR>: <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0047" REF.END="QE0047"/>a tagállamok főszabály szerint megőrzik a bevándorlási jog területén fennálló hatásköreiket. Ugyanakkor olyan helyzetben, amelyben az uniós jog szerinti szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogról van szó, az a mérlegelési mozgástér, amellyel a tagállamok a bevándorlás területén rendelkeznek, <HT TYPE="ITALIC">nem sértheti az uniós polgárságra vagy a szabad mozgásra vonatkozó rendelkezések alkalmazását</HT> még akkor sem, ha ezek a rendelkezések nemcsak az uniós polgár helyzetét, hanem annak valamely harmadik országbeli családtagját is érintik<QUOT.END REF.START="QS0047" CODE="201D" ID="QE0047"/>.</P></NOTE>, az uniós polgársággal kapcsolatos jogokat, a gyermek mindenek felett álló érdekét és a vonatkozó nemzeti családjogi jogokat, így többek között a felügyeleti jogokat.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0097"><NO.P>97.</NO.P><TXT>Ezért a szóban forgó nemzeti határozatokban az arányosság elvének vizsgálatához többféle elemet kell figyelembe venni, amelyek közül a legfontosabb véleményem szerint a harmadik országbeli állampolgár szülő és uniós polgár gyermeke között fennálló eltartotti viszony mértéke.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0098"><NO.P>98.</NO.P><TXT>E tekintetben alapvető fontosságú annak megállapítása, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0048" REF.END="QE0048"/>jogi, gazdasági <HT TYPE="ITALIC">vagy</HT> érzelmi szempontból<QUOT.END REF.START="QS0048" CODE="201D" ID="QE0048"/> ki a gondviselő.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0076"><P>Előnyben részesítem ezt, a Bíróság által a családegyesítésre vonatkozóan <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20121206">2012. december 6‑i</DATE> <NAME.CASE>O és társai</NAME.CASE> ítéletben (<NO.CASE>C‑356/11 és C‑357/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2012:776">EU:C:2012:776</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0056">56.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>) alkalmazott fordulatot. Kiemelés tőlem. Véleményem szerint ez a megfogalmazás megfelel a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0049" REF.END="QE0049"/>tényleges felügyelet<QUOT.END REF.START="QS0049" CODE="201D" ID="QE0049"/> kifejezésnek.</P></NOTE> A Bíróság ugyanis már megállapította, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0050" REF.END="QE0050"/><HT TYPE="ITALIC">éppen az eltartotti viszony a kiskorú uniós polgár és a harmadik ország azon állampolgára között</HT>, akitől megtagadták a tartózkodás jogát, az, amely akadályozza az uniós polgárság hatékony érvényesülését, tekintve hogy ez az eltartotti viszony vezet ahhoz, hogy az az uniós polgár az ilyen elutasító határozat következményeképpen valójában kénytelen elhagyni nemcsak azon tagállam területét, amelynek állampolgára, hanem egyáltalán az Unió egészének területét is<QUOT.END REF.START="QS0050" CODE="201D" ID="QE0050"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0077"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20110308">2011. március 8‑i</DATE> <NAME.CASE>Ruiz Zambrano</NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>C‑34/09</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:124">EU:C:2011:124</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0043">43.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0045">45.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20111115">2011. november 15‑i</DATE> <NAME.CASE>Dereci és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑256/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:734">EU:C:2011:734</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0065">65</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0067">67.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20121206">2012. december 6‑i</DATE> <NAME.CASE>O és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑356/11 és C‑357/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2012:776">EU:C:2012:776</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0056">56.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0099"><NO.P>99.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálattól függően, úgy tűnik, a Bíróság rendelkezésére bocsátott ügyirat alapján megállapítható, hogy ez az eltartotti viszony az uniós polgár gyermekek és a harmadik ország állampolgárságával rendelkező anyjaik között fennáll.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0078"><P>Ez a megállapítás még abban a két esetben is érvényes, amikor – P. Pinas és I. O. Enowassam lánya esetében – megosztott felügyeletről van szó. Ki kell hangsúlyoznom ugyanis, hogy ez utóbbi felperes lányával együtt egy krízisközpontban lakik.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><?PAGE NO="23"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0100"><NO.P>100.</NO.P><TXT>Emellett, a szóban forgó érdekek mérlegelése esetén, amennyiben az alapügyben szereplő tényállások az uniós jog hatálya alá tartoznak, a kérdést előterjesztő bíróságnak figyelembe kell vennie azokat az alapvető jogokat is, amelyek tiszteletben tartását a Bíróság biztosítja, különösen a magán‑ és családi élet tiszteletben tartásához való jogot, amelyet a Charta 7. cikke rögzít, amelyet a gyermeknek a Charta 24. cikkének (2) pontjában elismert mindenek felett álló érdekével összefüggésben kell értelmezni.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0079"><P>Lásd ebben a tekintetben Wathelet főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>NA</NAME.CASE>‑ügyben ismertetett indítványának (<NO.CASE>C‑115/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:259">EU:C:2016:259</NO.ECLI>) <REF.NP.ECR REF="NP0125">125.</REF.NP.ECR> pontját</REF.DOC.ECR>: <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0051" REF.END="QE0051"/>[ú]gy tűnik egyébként számomra, hogy az, hogy a nemzeti bíróság a Charta 7. cikkére is hivatkozott az EUMSZ 20. cikk alkalmazására vonatkozó értékelése során, nem eredményezi az uniós jog hatályának a kiterjesztését, amely kiterjesztés ellentétes lenne a Charta 51. cikkének (2) bekezdésével<QUOT.END REF.START="QS0051" CODE="201D" ID="QE0051"/>.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0101"><NO.P>101.</NO.P><TXT>Ebben az összefüggésben számomra lényegesnek tűnik feltenni a kérdést, hogy az uniós joggal összeegyeztethető‑e az uniós polgár gyermek azon jogának korlátozása, hogy az Unió területén szabadon tartózkodjon, kizárólag olyan megfontolások alapján, mint amilyen az, hogy <HT TYPE="ITALIC">nem bizonyított, hogy az apa képes‑e gondoskodni gyermeke eltartásáról</HT>, holott ez annak megállapításával is egyenértékű, hogy nem bizonyított, hogy az apa képes‑e gyakorolni a felügyeleti jogot gyermeke felett! Ezzel összefüggésben fontosnak tartom megjegyezni, hogy a kérdést előterjesztő bíróság kifejtette, hogy a jelen esetben nem került sor annak megállapítására, hogy a felügyelet jog odaítélésének megváltoztatása továbbra is lehetséges‑e.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0080"><P>Meg kell jegyeznem, hogy amint az a Bíróság rendelkezésére bocsátott iratanyagból kiderül, a holland közigazgatási gyakorlat nem tekinti lehetetlennek a gyermekéről történő gondoskodást az olyan apa esetén, akinek holléte ismeretlen, súlyos testi problémákkal küzd, családi erőszaknak minősülő cselekményt követett el az anya ellen (mint X. V. García Pérez esetében), hosszú időtartamú kezelésre specializálódott intézményben helyezték el (mint Esther apját, Van de Pluijmot), vagy régóta semmilyen kapcsolata nincs gyermekével (mint X. V. García Pérez és J. Uwituze gyermekei esetén)!</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0102"><NO.P>102.</NO.P><TXT>Azt a következtetést vonom tehát le, hogy az alapeljárásban szereplőkhöz hasonló helyzetekben aránytalan volna a kiskorú uniós polgártól és harmadik országbeli állampolgár anyjától automatikusan, pusztán azon az alapon megtagadni a származékos tartózkodási engedélyt, hogy az uniós polgár apa az érintett tagállamban tartózkodik. Emlékeztetek arra, hogy az uniós polgárok tartózkodási jogától való bármilyen eltérést szolgáló kifogást <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0052" REF.END="QE0052"/>megszorítóan kell értelmezni, és annak tartalmát a tagállamok nem határozhatják meg egyoldalúan, az uniós intézmények ellenőrzése nélkül<QUOT.END REF.START="QS0052" CODE="201D" ID="QE0052"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0081"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20070607">2007. június 7‑i</DATE> <NAME.CASE>Bizottság kontra Hollandia</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑50/06</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2007:325">EU:C:2007:325</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0042">42.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE>.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P>d)</NO.P><TXT>Közbenső következtetés</TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0103"><NO.P>103.</NO.P><TXT>Az EUMSZ 20. cikket akként kell értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha egy tagállam egy harmadik országban állampolgársággal rendelkező szülőtől, aki ténylegesen ellátja uniós polgársággal rendelkező kiskorú gyermekének felügyeletét, megtagadja a tartózkodási jogot abban az tagállamban, ahol e gyermek állampolgársággal rendelkezik és lakik, mivel az ilyen határozatok megfosztják az említett gyermeket az uniós polgárként meglévő jogállás révén biztosított jogok lényegének tényleges élvezésétől, amennyiben nem bizonyított, hogy az e tagállam állampolgárságával rendelkező másik szülő egymaga el tudja látni a gyermek tényleges felügyeletét. E tekintetben nem elegendő annak bizonyítása, hogy nem kizárt, hogy ez a másik szülő képes lenne ténylegesen gondoskodni e gyermekről.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P>2.</NO.P><TXT>Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdésről</TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0104"><NO.P>104.</NO.P><TXT>Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdés tárgya, hogy kit terhel az uniós polgár gyermeknek a harmadik ország állampolgárságával rendelkező szülőjétől való tényleges függőségének bizonyítása.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="24"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0105"><NO.P>105.</NO.P><TXT>Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból következik, hogy a külföldiek jogállásáról szóló körlevél, amelyet a támogatások és ellátások kifizetéséért felelős holland szervezeteknek szem előtt kell tartaniuk, előírja, hogy a harmadik országbeli állampolgár szülőt terheli annak bizonyítása, hogy a holland szülő nem tud ténylegesen gondoskodni a gyermekéről. Annak elfogadásához, hogy a gyermek olyan mértékben függ a harmadik országbeli állampolgár szülőtől, hogy ténylegesen kénytelen elhagyni az Uniót, ha e szülőtől megtagadják a tartózkodási jogot, ha e szülőnek kell bizonyítania, hogy az apa objektíve akadályoztatva van abban, hogy a gyermekről gondoskodjon.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0106"><NO.P>106.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság ezzel összefüggésben azt kérdezi, hogy a külföldiek jogállásáról szóló körlevél e rendelkezése megfelel‑e a Ruiz Zambrano‑ítélet<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0082"><P><DATE ISO="20110308">2011. március 8‑i</DATE> ítélet, <REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑34/09</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:124">EU:C:2011:124</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>.</P></NOTE> túlságosan korlátozó értelmezésének.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0107"><NO.P>107.</NO.P><TXT>A holland kormány írásbeli észrevételeiben kiemelte, hogy a bizonyítás a tartózkodási engedély kérelmezőjét terheli, azon általános szabálynak megfelelően, amely szerint, aki bizonyos jogokra, vagy ezen jogok következményeire hivatkozik, bizonyítani köteles, hogy ezek a jogok alkalmazhatóak az adott helyzetben.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0108"><NO.P>108.</NO.P><TXT>Véleményem szerint abban az esetben, amikor egyik fél arra hivatkozik, hogy helyzete az EUMSZ 20. cikkének hatálya alá tartozik, a tagállam nemzeti hatóságainak feladata hivatalból eldönteni, hogy e rendelkezés alkalmazásának feltételei teljesülnek‑e.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0109"><NO.P>109.</NO.P><TXT>Amikor a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok értékelik az ahhoz szükséges feltételeket, hogy egy harmadik ország állampolgára, aki egy uniós polgár gyermek szülője, tartózkodási engedélyt kapjon, egyértelmű, hogy ezek a hatóságok egyrészről a gyermeket uniós polgárként meglévő jogállásához közvetlenül kapcsolódó kérdésekkel, másrészről szigorúan a nemzeti családjog hatálya alá tartozó kérdésekkel találkoznak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0110"><NO.P>110.</NO.P><TXT>Mivel olyan kérdésekről van szó, amelyek az érintett gyermeket uniós polgárként megillető jogállásra vonatkoznak, a bizonyítási teher megoszlása kérdésének nem lenne szabad megakadályoznia az uniós jogban a gyermekre ruházott jogok tényleges érvényesülését. Ezért úgy látom, hogy a bizonyítási teherre vonatkozó szóban forgó nemzeti rendelkezés szigorú alkalmazása veszélyeztetheti az EUMSZ 20. cikk tényleges érvényesülését.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0111"><NO.P>111.</NO.P><TXT>A nemzeti családjogi rendelkezések vonatkozásainak értékelése kapcsán, amennyiben a jelen alapeljárásban szereplőkhöz hasonló tényállások az uniós jog hatálya alá tartoznak, a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok, az arányosság és a gyermek mindenek felett álló érdeke elvének figyelembevétele mellett, hivatalból kötelesek vizsgálni azt az előzetes kérdést, hogy a gyermek felügyeletét az a másik szülő is el tudja‑e látni, aki ugyanazon állampolgársággal rendelkezik, mint az ezáltal uniós polgársággal bíró gyermeke.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0112"><NO.P>112.</NO.P><TXT>Ráadásul, úgy vélem, az EUMSZ 20. cikk és az általános jogelvek tényleges érvényesülésével ellentétes, ha a gyermek tényleges felügyeletét ellátó, harmadik országbeli állampolgár szülőt, adott esetben az anyát arra kényszerítenek, hogy a saját, és esetlegesen a gyermek érdekével ellentétes kérelmet nyújtson be! Rá kell mutatnom ugyanis, hogy egy ilyen, a felügyeleti jognak a másik szülőre való átruházására irányuló kérelem célja annak bizonyítása, hogy a holland apa nem képes ténylegesen gondoskodni a gyermekről, és ennek következtében annak megállapítása, hogy a gyermek e kérdésben az anyjától függ, és ezért ténylegesen kénytelen lesz elhagyni az Unió területét, ha ez utóbbitól megtagadják a tartózkodási jogot.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0083"><P>A Bíróság rendelkezésére bocsátott iratanyagból, valamint a tárgyaláson ismertetett észrevételekből kiderül, hogy annak bizonyítására, hogy holland apa nem képes ténylegesen gondoskodni a gyermekről, a tényleges felügyeletet ellátó harmadik tagállam állampolgárságával rendelkező anyának akár akarata ellenére is családjogi eljárást kell indítania annak megállapítására, hogy az apa képtelen a gyermekről gondoskodni.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><?PAGE NO="25"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0113"><NO.P>113.</NO.P><TXT>A fenti megfontolásokra tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a harmadik kérdésre azt a választ adja, hogy a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok feladata annak hivatalból történő vizsgálata és megállapítása, hogy a gyermek tényleges felügyeletét a másik szülő is el tudja‑e látni. E hatóságoknak az arányosság elvét és a gyermek mindenek felett álló érdekének elvét figyelembe véve az ügy valamennyi körülményét számításba kell venniük.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P>V –</NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Végkövetkeztetések</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0114"><NO.P>114.</NO.P><TXT>A fenti megfontolásokra tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a következőképpen válaszoljon a Centrale Raad van Beroep (társadalombiztosítási fellebbviteli bíróság, Hollandia) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre:</TXT><P><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P>1)</NO.P><TXT>Az EUMSZ 20. cikket akként kell értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha egy tagállam egy harmadik országban állampolgársággal rendelkező szülőtől, aki ténylegesen ellátja uniós polgársággal rendelkező kiskorú gyermekének felügyeletét, megtagadja a tartózkodási jogot abban az tagállamban, ahol e gyermek állampolgársággal rendelkezik és lakik, mivel az ilyen határozatok megfosztják az említett gyermeket az uniós polgárként meglévő jogállás révén biztosított jogok lényegének tényleges élvezetétől, amennyiben nem bizonyított, hogy az e tagállam állampolgárságával rendelkező másik szülő egymaga el tudja látni a gyermek tényleges felügyeletét. E tekintetben nem elegendő annak bizonyítása, hogy nem kizárt, hogy ez a másik szülő képes lenne ténylegesen gondoskodni e gyermekről.</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>2)</NO.P><TXT>A hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok feladata annak vizsgálata és megállapítása, hogy a gyermek tényleges felügyeletét a másik szülő is el tudja‑e látni. E hatóságoknak az arányosság elvét és a gyermek mindenek felett álló érdekének elvét figyelembe véve az ügy valamennyi körülményét számításba kell venniük.</TXT></NP></ITEM></LIST></P></NP.ECR></GR.SEQ></CONTENTS.CONCLUSION></CONCLUSION>