<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><CONCLUSION NNC="YES" xmlns:fmx="http://opoce" xmlns:xsi="http://www.w3.org/2001/XMLSchema-instance" xsi:noNamespaceSchemaLocation="http://formex.publications.europa.eu/schema/formex-05.58-20161101.xd"><BIB.CONCLUSION><REF.CASE FILE="n.a."><NO.CASE>C-160/19 P</NO.CASE></REF.CASE><NO.CELEX>62019CC0160</NO.CELEX><NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2020:591">EU:C:2020:591</NO.ECLI><NO.SEQ>0001</NO.SEQ><PAGE.FIRST.ECR>1</PAGE.FIRST.ECR><PAGE.SEQ>1</PAGE.SEQ><PAGE.LAST.ECR>19</PAGE.LAST.ECR><PAGE.TOTAL>19</PAGE.TOTAL></BIB.CONCLUSION><CURR.TITLE><PAGE.HEADER><P><HT TYPE="SC">Kokott főtanácsnok indítványa – C‑160/19. P. sz. ügy</HT></P><P><HT TYPE="SC">Comune di Milano kontra Bizottság</HT></P></PAGE.HEADER></CURR.TITLE><TITLE><TI><P><HT TYPE="UC">Juliane Kokott</HT></P><P><HT TYPE="UC">Főtanácsnok Indítványa</HT></P><P>Az ismertetés napja: <DATE ISO="20200716">2020. július 16.</DATE><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0001"><P>Eredeti nyelv: német.</P></NOTE></P></TI><STI><P><HT TYPE="BOLD">C‑160/19. P. sz. ügy</HT></P><P>Comune di Milano</P><P>kontra</P><P>Európai Bizottság</P></STI></TITLE><INTERMEDIATE><INDEX IDX.CLOSE="”" SEPARATOR=" – " IDX.OPEN="„"><KEYWORD>Fellebbezés</KEYWORD><KEYWORD>Állami támogatás</KEYWORD><KEYWORD>Az anyavállalat általi tőkejuttatás formájában nyújtott támogatás</KEYWORD><KEYWORD>Földi kiszolgálási szolgáltatások a Milánó‑Linate és a Milánó‑Malpensa repülőtéren</KEYWORD><KEYWORD>Az állami forrás betudhatóságának bizonyítása</KEYWORD><KEYWORD>Valószínűsítő körülmények vizsgálata</KEYWORD><KEYWORD>Egymást követő intézkedések egyetlen intézkedésként való értékelése</KEYWORD><KEYWORD>Az uniós bíróságok által az állami támogatásra vonatkozó bizottsági határozatok esetében végzett vizsgálat terjedelme</KEYWORD><KEYWORD>A piacgazdasági magánbefektető kritériuma</KEYWORD><KEYWORD>A bizonyítási teher megoszlása</KEYWORD><KEYWORD>Releváns információk</KEYWORD></INDEX></INTERMEDIATE><CONTENTS.CONCLUSION><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">I.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Bevezetés</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0001"><NO.P>1.</NO.P><TXT>A valamely leányvállalat veszteségének fedezésére szolgáló tőkejuttatás kimerítheti az állami támogatásnak az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése szerinti tényállását, ha a tőkejuttatást nyújtó anyavállalat az állam tulajdonában van. Kizárt azonban a támogatás, ha egy fiktív piacgazdasági magánbefektető ugyanúgy végrehajtotta volna a szóban forgó intézkedést.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0002"><NO.P>2.</NO.P><TXT>A jelen ügyben a tagállam nem nyújtott be a Bizottságnak a közigazgatási eljárásban az anyavállalatnak a leányvállalata részére nyújtott tőkejuttatást megelőző döntéshozatali folyamatára vonatkozó, ezen időszakból származó megfelelő dokumentumokat. A Törvényszék véleménye szerint ezért nem teljesül a piacgazdasági magánbefektető kritériuma. A Comune di Milano (Milánó önkormányzata, Olaszország) fellebbezésének tárgyát többek között az képezi, hogy a Törvényszék ennek során a megfelelő bizonyítási követelményeket alkalmazta‑e, és különösen megfelelően osztotta‑e meg a bizonyítási terhet.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">II.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Jogi háttér</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0003"><NO.P>3.</NO.P><TXT>A Törvényszék nemcsak az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésére, hanem a tagállamok és a közvállalkozások közötti pénzügyi kapcsolatok átláthatóságáról, illetve egyes vállalkozások pénzügyi átláthatóságáról szóló 2006/111/EK irányelvre<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0002"><P><DATE ISO="20061116">2006. november 16‑i</DATE> bizottsági irányelv (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="318" PAGE.FIRST="17" DATE.PUB="2006">HL 2006. L 318., 17. o.</REF.DOC.OJ>).</P></NOTE> is hivatkozik. Ezen irányelv 2. cikke b) pontjának második bekezdése az alábbi vélelmet állítja fel a közvállalkozások tekintetében:</TXT><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0001" REF.END="QE0001"/>Ennek az irányelvnek az alkalmazásában: […]</P><?PAGE NO="2"?><P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>a <QUOT.START CODE="00BB" ID="QS0002" REF.END="QE0002"/>közvállalkozás<QUOT.END REF.START="QS0002" CODE="00AB" ID="QE0002"/>: minden olyan vállalkozás, amelyre a hatóságok közvetlen vagy közvetett módon meghatározó befolyást gyakorolhatnak annak tulajdonosaként, a vállalkozásban fennálló pénzügyi részesedésükön keresztül vagy a vállalkozásra vonatkozó szabályok által.</TXT><P>A hatóságok meghatározó befolyása vélelmezhető abban az esetben, ha ezek a hatóságok, közvetlenül vagy közvetve, egy vállalkozással kapcsolatban:</P><P>[…]</P><P><LIST TYPE="roman"><ITEM><NP><NO.P>ii.</NO.P><TXT>a vállalkozás által kibocsátott részvényekhez kötődő szavazati jogok többségével rendelkeznek […]<QUOT.END REF.START="QS0001" CODE="201D" ID="QE0001"/>.</TXT></NP></ITEM></LIST></P></NP></ITEM></LIST></P></QUOT.S></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">III.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">A tényállás és az eljárás</HT></TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A jogvita háttere</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0004"><NO.P>4.</NO.P><TXT>A SEA SpA (a továbbiakban: SEA) a Milánó‑Linate és a Milánó‑Malpensa (Olaszország) repülőteret működtető társaság. 2002 és 2010 között a társaság csaknem kizárólagosan hatóságok, mégpedig 84,56%‑ban a fellebbező Comune di Milano, 14,56%‑ban a Provincia di Milano (Milánó megye, Olaszország), 0,88%‑ban pedig más köz‑ és magánszektorbeli részvényesek tulajdonában állt.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0005"><NO.P>5.</NO.P><TXT><DATE ISO="20020601">2002. június 1</DATE>‑jéig a SEA maga nyújtotta a földi kiszolgálási szolgáltatásokat a Milánó‑Linate és a Milánó‑Malpensa repülőtéren. Új uniós jogi előírások miatt a SEA ezt követően egy teljesen az irányítása alatt álló társaságot hozott létre SEA Handling SpA néven (a továbbiakban: SEA Handling), amely <DATE ISO="20020601">2002. június 1</DATE>‑jétől földi kiszolgálási szolgáltatásokat nyújt a Milánó‑Linate és a Milánó‑Malpensa repülőtéren.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0006"><NO.P>6.</NO.P><TXT><DATE ISO="20020326">2002. március 26‑án</DATE> megállapodás jött létre Milánó önkormányzata, a SEA és különböző szakszervezetek között (a továbbiakban: 2002. évi szakszervezeti megállapodás), amelyben Milánó önkormányzata többek között megerősítette, hogy a SEA legalább további öt évig megtartja a SEA Handlingben fennálló többségi részesedését, és hogy a SEA fenntartja leányvállalatánál a költségek és az árbevétel egyensúlyát, <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0003" REF.END="QE0003"/>megőrizve [annak] irányítási kapacitásait és érzékelhetően javítva […] működés[ének] lehetőségeit a nemzeti és nemzetközi piacokon<QUOT.END REF.START="QS0003" CODE="201D" ID="QE0003"/>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0007"><NO.P>7.</NO.P><TXT>2002 és 2010 között a SEA összesen <FT TYPE="NUMBER">359644000</FT> euró összegben nyújtott tőkejuttatást a SEA Handling részére. Ugyanebben az időszakban a SEA Handling összesen <FT TYPE="NUMBER">339784000</FT> euró veszteséget volt kénytelen elkönyvelni.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">B.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A vitatott határozat</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0008"><NO.P>8.</NO.P><TXT>Miután a Bizottság egy panasz alapján megvizsgálta a tőkejuttatást, <DATE ISO="20121219">2012. december 19‑én</DATE> meghozta a SEA által a SEA Handling részére nyújtott tőkejuttatásról szóló 2015/1225 határozatot (az értesítés a C(2012) 9448. számú dokumentummal történt)<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0003"><P>A SEA SpA által a SEA Handling SpA részére nyújtott tőkejuttatásról (SA.21420 [C 14/10] [korábbi NN 25/10] [korábbi CP 175/06] sz. ügy) szóló, <DATE ISO="20121219">2012. december 19‑i</DATE> (EU) 2015/1225 bizottsági határozat (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="201" PAGE.FIRST="1" DATE.PUB="2015">HL 2015. L 201., 1. o.</REF.DOC.OJ>).</P></NOTE> (a továbbiakban: vitatott határozat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0009"><NO.P>9.</NO.P><TXT>A vitatott határozat rendelkező részében a Bizottság megállapította többek között, hogy a SEA által leányvállalata, a SEA Handling részére a 2002–2010 közötti időszakban nyújtott tőkejuttatás az EUMSZ 107. cikk értelmében állami támogatásnak minősül, amely nem összeegyeztethető a belső piaccal, és amelyet ezért vissza kell követelni.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><?PAGE NO="3"?><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">C.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A Törvényszék előtti eljárás</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0010"><NO.P>10.</NO.P><TXT><DATE ISO="20130318">2013. március 18‑i</DATE> megsemmisítés iránti keresetével a fellebbező az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése alapján megtámadta a vitatott határozatot. Szintén benyújtott ideiglenes intézkedés iránti kérelmétől a fellebbező később elállt.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0011"><NO.P>11.</NO.P><TXT><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20181213">2018. december 13‑i</DATE> <NAME.CASE>Comune di Milano kontra Bizottság</NAME.CASE> ítéletével (<NO.CASE>T‑167/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2018:940">EU:T:2018:940</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) (a továbbiakban: megtámadott ítélet) a Törvényszék helybenhagyta a Bizottság határozatát, következésképpen elutasította a keresetet, és Milánó önkormányzatát kötelezte a költségek viselésére.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">D.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A Bíróság előtti fellebbezési eljárás</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0012"><NO.P>12.</NO.P><TXT>Milánó önkormányzata a Törvényszék ítélete ellen <DATE ISO="20190222">2019. február 22‑én</DATE> benyújtotta a jelen fellebbezést.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0013"><NO.P>13.</NO.P><TXT>Milánó önkormányzata azt kéri, hogy a Bíróság:</TXT><P><LIST TYPE="NDASH"><ITEM><P>helyezze hatályon kívül a Törvényszék által a T‑167/13. sz., Comune di Milano kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="20181213">2018. december 13‑án</DATE> hozott ítéletet;</P></ITEM><ITEM><P>semmisítse meg a SEA SpA által a SEA Handling SpA részére nyújtott tőkejuttatásról (SA.21420 [C 14/10] [korábbi NN 25/10] [korábbi CP 175/06] sz. ügy) szóló, <DATE ISO="20121219">2012. december 19‑i</DATE> (EU) 2015/1225 európai bizottsági határozatot;</P></ITEM><ITEM><P>a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére, ideértve a T‑167/13. R. sz., ideiglenes intézkedés iránti eljárással összefüggésben felmerült költségeket.</P></ITEM></LIST></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0014"><NO.P>14.</NO.P><TXT>A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:</TXT><P><LIST TYPE="NDASH"><ITEM><P>teljes egészében utasítsa el a fellebbezést mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant és/vagy nyilvánvalóan megalapozatlant;</P></ITEM><ITEM><P>Milánó önkormányzatát kötelezze a jelen eljárás és az elsőfokú eljárás, valamint az ideiglenes intézkedés iránti eljárás költségeinek viselésére.</P></ITEM></LIST></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0015"><NO.P>15.</NO.P><TXT>A felek írásbeli észrevételeket, <DATE ISO="20200604">2020. június 4‑én</DATE> pedig szóbeli észrevételeket terjesztettek elő a fellebbezéssel kapcsolatban.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">IV.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Jogi értékelés</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0016"><NO.P>16.</NO.P><TXT>Fellebbezésének alátámasztása érdekében Milánó önkormányzata négy jogalapra hivatkozik, amelyek mindegyike arra vonatkozik, hogy a Törvényszék megsértette az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését, mert a jelen esetben nem áll fenn állami támogatás.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0017"><NO.P>17.</NO.P><TXT>Négy feltétel együttes teljesülése esetén feltételezhető az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése szerinti állami támogatás fennállása. Először is a beavatkozásnak az állam által vagy állami forrásból kell történnie, másodszor szükséges, hogy e beavatkozás alkalmas legyen arra, hogy érintse a tagállamok közötti kereskedelmet, harmadszor a beavatkozásnak előnyt kell nyújtania, negyedszer pedig torzítania kell a versenyt, vagy azzal kell fenyegetnie.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="4"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0018"><NO.P>18.</NO.P><TXT>Az első három jogalap az állami forrás ismérvére, illetve a forrás államnak való betudhatóságára vonatkozik (erről lásd az A., B. és C. pontot). A negyedik jogalap a piacgazdasági magánbefektető kritériumára vonatkozik, amely azon kérdéssel kapcsolatban bír jelentőséggel, hogy a támogatás kedvezményezettje előnyben részesül‑e (erről lásd a D. pontot).</TXT></NP.ECR><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Az első jogalapról – állami forrás</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0019"><NO.P>19.</NO.P><TXT>A támogatás akkor minősül az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében a tagállamok által vagy állami forrásból nyújtottnak, ha a nyújtott előny egyrészt állami forrásból származik, másrészt pedig az előny alapját képező döntés egy állami szereplőnek tudható be.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0004"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20020516">2002. május 16‑i</DATE> <NAME.CASE>Franciaország kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑482/99</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2002:294">EU:C:2002:294</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0024">24.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20131219">2013. december 19‑i</DATE> <NAME.CASE>Vent De Colère! és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑262/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:851">EU:C:2013:851</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0016">16.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0020"><NO.P>20.</NO.P><TXT>Az első jogalapban a fellebbező vitatja, hogy az állítólagos támogatási intézkedések kapcsán állami forrást vettek igénybe (az első jogalap első része), és kifogásolja azt a módszert, amelyet a Törvényszék annak megállapítására használt, hogy a szóban forgó intézkedések a fellebbezőnek tudhatók‑e be (az első jogalap második része).</TXT></NP.ECR><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">1.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">Az első jogalap első részéről</HT></TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">a)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">Az első jogalap első részének elfogadhatóságáról</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0021"><NO.P>21.</NO.P><TXT>A Bizottság kételkedik abban, hogy elfogadható a fellebbezőnek az első jogalap első részével kapcsolatos érvelése, mert Milánó önkormányzata először fellebbezésében vitatta az igénybe vett forrás állami jellegét. A kereseten túlterjedő határozathozatalnak minősül, hogy a Törvényszék a megtámadott ítéletben ennek ellenére döntött e kérdésben, ami viszont nem teszi lehetővé a fellebbező számára, hogy az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése e tényállási elemeinek fennállását első alkalommal a fellebbezési eljárásban vitassa.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0022"><NO.P>22.</NO.P><TXT>A Bíróság eljárási szabályzata 170. cikke (1) bekezdésének második mondata értelmében a Törvényszék előtti jogvita tárgyát a fellebbezésben nem lehet megváltoztatni.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0005"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="19940601">1994. június 1</DATE>‑jei <NAME.CASE>Bizottság kontra Brazzelli Lualdi és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑136/92 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1994:211">EU:C:1994:211</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0059">59.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20070201">2007. február 1</DATE>‑jei <NAME.CASE>Sison kontra Tanács</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑266/05 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2007:75">EU:C:2007:75</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0095">95.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20171116">2017. november 16‑i</DATE> <NAME.CASE>Ludwig‑Bölkow‑Systemtechnik kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑250/16 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:871">EU:C:2017:871</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0029">29.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Önmagában nézve tehát az első jogalap első része elfogadhatatlan lehet, mert először kérdőjelezi meg kifejezetten az állami forrás fogalmával kapcsolatos ítélkezési gyakorlat Bizottság által képviselt és a Törvényszék által helybenhagyott értelmezését.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0023"><NO.P>23.</NO.P><TXT>A Bizottság azonban figyelmen kívül hagyja a fellebbező Törvényszék előtti érvelését.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0024"><NO.P>24.</NO.P><TXT>Igaz ugyan, hogy az eljárás e szakaszában a fellebbező még nem adott elő a forrás állami jellegére kihegyezett érvelést, hanem elsősorban azzal foglalkozott, hogy a Bizottság az olasz hatóságoknak tudta be az intézkedéseket.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0025"><NO.P>25.</NO.P><TXT>A fellebbező azonban már az első fokon benyújtott keresetlevelében<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0006"><P>A keresetlevél 11. és azt követő pontjai.</P></NOTE> leszögezte, hogy nem ért egyet a Bizottságnak az igénybe vett forrás állami jellegére vonatkozó értékelésével. Magából az érvelésből, mindenekelőtt azonban a jogalap megjelöléséből, valamint az – állítólagosan téves – bizottsági határozat ismertetéséből egyértelműen kitűnik, hogy a fellebbező nemcsak az intézkedések betudhatóságát, hanem azt is vitatja, hogy azok állami forrásból származnának.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="5"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0026"><NO.P>26.</NO.P><TXT>E körülmények között még a jogvita tárgyába tartoznak a Törvényszéknek az igénybe vett forrás állami jellegével kapcsolatos megállapításai. A fellebbező ezért vitathatja e megállapításokat. Lehetősége van érvelését így felépíteni. Következésképpen az első jogalap első része elfogadható.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">b)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">Az első jogalap első részének megalapozottságáról – az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami forrás</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0027"><NO.P>27.</NO.P><TXT>A fellebbezőnek a tőkejuttatás során felhasznált forrás állami jellegével szembeni kifogásai a megtámadott ítélet 63., valamint 65–67. pontja ellen irányulnak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0028"><NO.P>28.</NO.P><TXT>A megtámadott ítélet 63. pontjában a Törvényszék abból kiindulva minősítette állami forrásnak a SEA Handling részére nyújtott pénzügyi juttatást, hogy a SEA tőkéjét több mint 99%‑ban állami szervek birtokolták. A megtámadott ítélet 65. pontjában a Törvényszék a SEA szervezeti struktúrájának vizsgálata útján támasztotta alá az igénybe vett forrás állami ellenőrzését. A megtámadott ítélet 65. és 66. pontjában végül a Törvényszék megállapította, hogy a szervezeti struktúrára és az olasz hatóságok mint többségi tulajdonosok azzal összefüggő jogaira és kötelezettségeire tekintettel meghatározó állami befolyás állt fenn, és a SEA által a SEA Handling részére biztosított pénzügyi eszközök folyamatosan a hatóságok ellenőrzése alatt álltak. A Törvényszék ennek során a 2006/111 irányelv 2. cikke b) pontjának második albekezdése szerinti vélelmet is felhasználta az olasz állam és a SEA‑ra gyakorolt meghatározó befolyás közötti kapcsolat megteremtéséhez.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0029"><NO.P>29.</NO.P><TXT>A fellebbező úgy véli, hogy <HT TYPE="ITALIC">először is</HT> a valamely vállalkozásban fennálló többségi állami részesedés nem elegendő az adott vállalkozás rendelkezésére álló forrás állami jellegének alátámasztásához; <HT TYPE="ITALIC">másodszor</HT> az állami forrásnak ahhoz, hogy ilyennek minősüljön, folyamatos állami ellenőrzés alatt kellene állnia; végül <HT TYPE="ITALIC">harmadszor</HT> a Törvényszék tévesen alapozta a 2006/111 irányelvre az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésével összefüggő érvelését annak alátámasztása érdekében, hogy az állam meghatározó befolyást gyakorol valamely vállalkozásra. Ez az irányelv kizárólag az EUMSZ 106. cikk szerinti közvállalkozásokra vonatkozó szabályozásokra vonatkozik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0030"><NO.P>30.</NO.P><TXT>A jogalapnak helyt kell adni, ha a Törvényszék indokolása téves, és az ítélet azon alapul. A Törvényszék jelen ügybeli indokolása azonban lényegében helyes. Még ha a 2006/111 irányelv 2. cikke b) pontjának második albekezdése szerinti vélelemre való hivatkozás adott esetben téves is, az ítélet nem azon alapul.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0031"><NO.P>31.</NO.P><TXT>Az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése minden olyan pénzügyi eszközt magában foglal, amelyet az állam ténylegesen felhasználhat vállalkozások támogatására, anélkül hogy jelentősége lenne annak, hogy ezen eszközök állandó jelleggel az állam vagyonába tartoznak‑e.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0007"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20000516">2000. május 16‑i</DATE> <NAME.CASE>Franciaország kontra Ladbroke Racing és Bizottság</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑83/98 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2000:248">EU:C:2000:248</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0050">50.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20020516">2002. május 16‑i</DATE> <NAME.CASE>Franciaország kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑482/99</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2002:294">EU:C:2002:294</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0037">37.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20080717">2008. július 17‑i</DATE> <NAME.CASE>Essent Netwerk Noord és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑206/06</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2008:413">EU:C:2008:413</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0070">70.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20131219">2013. december 19‑i</DATE> <NAME.CASE>Vent De Colère! és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑262/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:851">EU:C:2013:851</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0021">21.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20170913">2017. szeptember 13‑i</DATE> <NAME.CASE>ENEA</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑329/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:671">EU:C:2017:671</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0025">25.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Ez a tényleges felhasználhatóság különösen akkor áll fenn, ha az állam meghatározó befolyást gyakorol a szóban forgó forrást nyújtó vállalkozásra, és ezáltal irányítja a forrás felhasználását.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0008"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20020516">2002. május 16‑i</DATE> <NAME.CASE>Franciaország kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑482/99</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2002:294">EU:C:2002:294</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0038">38.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20170518">2017. május 18‑i</DATE> <NAME.CASE>Fondul Proprietatea</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑150/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:388">EU:C:2017:388</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0017">17.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20170913">2017. szeptember 13‑i</DATE> <NAME.CASE>ENEA</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑329/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:671">EU:C:2017:671</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0031">31.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20171109">2017. november 9‑i</DATE> <NAME.CASE>Bizottság kontra TV2/Danmark</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑656/15 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:836">EU:C:2017:836</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0047">47.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> A meghatározó befolyás másfelől az állami szereplő adott vállalkozásban fennálló részesedési viszonyaiból eredhet.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0009"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20020516">2002. május 16‑i</DATE> <NAME.CASE>Franciaország kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑482/99</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2002:294">EU:C:2002:294</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0038">38.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20170518">2017. május 18‑i</DATE> <NAME.CASE>Fondul Proprietatea</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑150/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:388">EU:C:2017:388</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0033">33.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0032"><NO.P>32.</NO.P><TXT>Ezt a SEA feletti állami irányításból a tőkejuttatás állami jellegére nézve levont következtetést kifogásolja a fellebbező az ENEA ügyre<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0010"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20170913">2017. szeptember 13‑i</DATE> <NAME.CASE>ENEA</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑329/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:671">EU:C:2017:671</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> hivatkozva.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="6"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0033"><NO.P>33.</NO.P><TXT>Igaz, hogy az ENEA ügyben az említett következtetést nem lehetett levonni a vállalkozások felett ténylegesen fennálló állami irányítási jogkörökből. Ennek oka azonban az volt, hogy a nyújtott előny semmiféle összefüggésben nem állt ezzel az irányítással, hanem egy törvény következménye volt: egy olyan mechanizmusról volt ugyanis szó, amely abból állt, hogy a villamosenergia‑szolgáltatók számára azt írta elő, hogy a végfelhasználók számára évente értékesített villamos energia 15%‑át kapcsolt energiatermelésből szerezzék be. E villamosenergia‑szolgáltatók némelyike állami irányítás alatt állt ugyan, de ezzel nem váltak állami forrásokká a kapcsolt energiatermelésből származó villamos energia előállítói részére teljesített kifizetéseik. Az állam ugyanis nem e vállalkozások feletti társasági jog irányítási jogkörével élve, hanem jogalkotási hatásköreit gyakorolva ösztönözte a kifizetést, az átvételi kötelezettség tehát minden villamosenergia‑szolgáltatóra vonatkozott az állami részesedéstől függetlenül. A villamos energia árát viszont a piaci viszonyok határozták meg.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0011"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20170913">2017. szeptember 13‑i</DATE> <NAME.CASE>ENEA</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑329/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:671">EU:C:2017:671</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>, 27., valamint 31–35. pont).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0034"><NO.P>34.</NO.P><TXT>A jelen ügyben azonban nem ez a helyzet. A SEA Handling részére nyújtott tőkejuttatásra vonatkozó döntések nem jogszabályon, hanem a SEA döntésein alapultak, amely részesedési struktúrája alapján olasz állami szervek irányítása alatt állt. A Törvényszék következésképpen nem alkalmazta tévesen a jogot a megtámadott ítéletben, amikor kapcsolatot teremtett egyrészt az irányítási jogkör és az abból eredő meghatározó befolyás, másrészt a forrás állami jellege között. Megfelelően figyelembe vette a jelen ügy kontextusát, és e körülmények között tekintettel volt a vonatkozó ítélkezési gyakorlatra.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0035"><NO.P>35.</NO.P><TXT>A fentiek összességéből következően nem kell választ adni arra, hogy tévesen alkalmazta‑e a Törvényszék a jogot, amikor a megtámadott ítélet 65. pontjában a 2006/111 irányelv 2. cikke b) pontjának második albekezdésére hivatkozott. Nem egyértelmű ugyan, hogy a Bíróság továbbra is úgy véli‑e, hogy ezen irányelv értékelései az EUMSZ 107. cikk tényállása szempontjából is irányadók, mivel a Bíróság – amennyire megállapítható – csak egyszer támaszkodott<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0012"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20020516">2002. május 16‑i</DATE> <NAME.CASE>Franciaország kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑482/99</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2002:294">EU:C:2002:294</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0034">34.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> az ezen irányelvet megelőző szabályozásra.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0013"><P>Az <DATE ISO="19930930">1993. szeptember 30‑i</DATE> 93/84/EGK bizottsági irányelvvel (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="254" PAGE.FIRST="16" DATE.PUB="1993">HL 1993. L 254., 16. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 72. o.) módosított, a tagállamok és a közvállalkozások közötti pénzügyi kapcsolatok átláthatóságáról szóló, <DATE ISO="19800625">1980. június 25‑i</DATE> 80/723/EGK bizottsági irányelv (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="195" PAGE.FIRST="35" DATE.PUB="1980">HL 1980. L 195., 35. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 20. o.) 2. cikke első bekezdésének második francia bekezdése.</P></NOTE> A Törvényszék ezen érve mindazonáltal csak kiegészíti az indokolást, és az e tekintetben elkövetett téves jogalkalmazás ezért nem kérdőjelezné meg a megtámadott ítéletet.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0014"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20081211">2008. december 11‑i</DATE> <NAME.CASE>Bizottság kontra Département du Loiret</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑295/07 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2008:707">EU:C:2008:707</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0074">74.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">2.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">Az első jogalap második részéről – Az intézkedés államnak való betudhatóságával kapcsolatos értékelés módszere</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0036"><NO.P>36.</NO.P><TXT>Az első jogalap második részében a fellebbező elsősorban arra hivatkozik, hogy a Törvényszék tévesen értett egyet a Bizottság értékelésével azon megállapítást illetően, hogy a tőkejuttatás az olasz hatóságoknak tudható be. A Bizottság pusztán arra a vélelemre alapozta az intézkedések betudását, hogy az állami szervek részt vettek a tőkejuttatásról való döntéshozatalban, nem támasztotta azonban alá a betudhatóságot ténybeli bizonyítékokkal.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="7"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0037"><NO.P>37.</NO.P><TXT>Igaz, hogy az állam által irányított vállalkozás által végrehajtott intézkedések betudhatósága az állami szervek döntéshozatalban való részvételét feltételezi. Ezt a részvételt azonban nem kell konkrétan, például részletes vizsgálat alapján bizonyítani.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0015"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20020516">2002. május 16‑i</DATE> <NAME.CASE>Franciaország kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑482/99</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2002:294">EU:C:2002:294</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0052">52.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0053">53.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20140917">2014. szeptember 17‑i</DATE> <NAME.CASE>Commerz Nederland</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑242/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:2224">EU:C:2014:2224</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>, 31. és azt követő pontok).</P></NOTE> A betudhatóság megállapítása sokkal inkább az eset körülményeiből és az intézkedés hátterét képező összefüggésekből eredő valószínűsítő körülmények összességéből is levezethető. E tekintetben akár az is elegendő lehet, ha e valószínűsítő körülmények pusztán valószínűtlenné teszik, hogy az állam nem működött közre az adott intézkedés elfogadásában.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0016"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20020516">2002. május 16‑i</DATE> <NAME.CASE>Franciaország kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑482/99</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2002:294">EU:C:2002:294</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0055">55.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0056">56.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20140917">2014. szeptember 17‑i</DATE> <NAME.CASE>Commerz Nederland</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑242/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:2224">EU:C:2014:2224</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0032">32.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0033">33.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0038"><NO.P>38.</NO.P><TXT>A fellebbező állításával ellentétben azonban a Törvényszék nem kizárólag erre támaszkodott: amennyiben a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék kizárólag az állami közreműködés nélküli intézkedés vélelmezett valószínűtlenségéből vezette le a tőkejuttatás olasz államnak való betudhatóságát, annyiban ez a megtámadott ítélet téves értelmezésén alapul. A Törvényszék ugyanis csak az egyes valószínűsítő körülmények és a különböző intézkedések közötti időbeli összefüggést illetően folyamodik e vélelemhez.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0039"><NO.P>39.</NO.P><TXT>Hatástalan viszont a fellebbező azon érve, amellyel a 38. pontban említett kifogáson túl az intézkedések betudhatóságával kapcsolatos vizsgálat téves voltát kifogásolja. Az intézkedések betudhatóságát illetően a Törvényszék sokkal inkább egy sor olyan valószínűsítő körülményt értékelt, amelyek a tőkejuttatás olasz államnak való betudhatósága mellett, illetve ellen szólhatnak, és ezáltal eleget tett az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0004" REF.END="QE0004"/>állami forrás<QUOT.END REF.START="QS0004" CODE="201D" ID="QE0004"/> ezen elemének bizonyítását illetően az ítélkezési gyakorlatból eredő követelményeknek.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0040"><NO.P>40.</NO.P><TXT>A Törvényszék valószínűsítő körülményként megvizsgálta különösen a szakszervezetek, a SEA és Milánó önkormányzata között létrejött megállapodást, a már említett 2002. évi szakszervezeti megállapodást, amelyben a SEA kötelezettséget vállalt arra, hogy fenntartja leányvállalatánál a költségek és az árbevétel egyensúlyát (a megtámadott ítélet 77–83. pontja).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0041"><NO.P>41.</NO.P><TXT>A kialakult benyomás alátámasztása érdekében a Törvényszék – bizonyító erejük kritikus vizsgálatát követően – hivatkozott továbbá a SEA igazgatótanácsának üléseiről készült jegyzőkönyvekre. Ezekből kiderül többek között, hogy a fellebbező egyetértett a SEA Handling 2007‑től kezdődő időszakra vonatkozó üzleti fejlesztési tervével (a megtámadott ítélet 85. pontja).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0042"><NO.P>42.</NO.P><TXT>A Törvényszék megvizsgálta továbbá a milánói polgármesternek a SEA igazgatótanácsa elnökének 2006. évi lemondásában játszott szerepét (a megtámadott ítélet 86. pontja) és azt a körülményt, hogy a polgármester üres lemondó nyilatkozatokat kapott a SEA igazgatótanácsának tagjaitól (a megtámadott ítélet 87. pontja). E körülmények között aztán a Törvényszék a megtámadott ítélet 88. pontjában a tőkejuttatás államnak való betudhatóságát valószínűsítő körülményként meg tudta erősíteni a Bizottságnak a SEA‑csoport általános stratégiájának keretében hozott döntések jelentőségével kapcsolatos következtetését.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0043"><NO.P>43.</NO.P><TXT>A Törvényszék ezt követően megállapította, hogy azok a valószínűsítő körülmények, amelyekre a fellebbező önállóan és a Bizottság érvelésétől függetlenül hivatkozott, nem alkalmasak arra, hogy megkérdőjelezzék a befolyásgyakorlásra utaló jeleket, és ezáltal kizárják az intézkedések betudhatóságát. A Törvényszék ennek során egyenként vizsgálta meg a hivatkozott valószínűsítő körülményeket, azok meggyőző erejét azonban e körülmények összességére tekintettel is értéktelte. A Törvényszék foglalkozott azzal a körülménnyel, hogy a városi tanács egyik tagjának titoktartási okokból nem engedélyezték a betekintést bizonyos dokumentumokba (a megtámadott ítélet 90. pontja), valamint a fellebbező és a SEA között ezzel kapcsolatban folyt levelezéssel, amely a<?PAGE NO="8"?> kettejük közötti nézeteltérésekről árulkodik (a megtámadott ítélet 91. pontja). A Törvényszék megvizsgálta továbbá a SEA és a városi tanács egyik tagja közötti levelezést (a megtámadott ítélet 92. pontja), valamint azt a körülményt, hogy az alpolgármesterrel nem közölték a szakszervezeti tárgyalás bizonyos részleteit (a megtámadott ítélet 93. pontja).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0044"><NO.P>44.</NO.P><TXT>Egyébként ugyanezen okokból a jelen ügyben a fellebbező félelmeivel szemben az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése hatályának minden államilag irányított magánvállalkozásra történő kiterjesztéséről sincs szó: a Törvényszék – mint bemutattam – éppen nemcsak a vállalkozáscsoport szervezeti struktúrája, hanem a konkrét körülmények vizsgálata alapján tudta be az intézkedéseket az olasz hatóságoknak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0045"><NO.P>45.</NO.P><TXT>Mivel e körülmények között az első jogalap második része sem megalapozott, az első jogalapot teljes egészében el kell utasítani.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">B.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A második jogalapról – A betudhatóság bizonyítása</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0046"><NO.P>46.</NO.P><TXT>A második jogalapban Milánó önkormányzata azt állítja, hogy a Törvényszék két szempontból is megsértette a betudhatóság bizonyításával kapcsolatban az ítélkezési gyakorlatból következő elveket, mégpedig egyrészt azzal, hogy kevésbé szigorú követelményeket támasztott a betudhatóság pozitív bizonyításával szemben, mint az ellenbizonyítással szemben (a második jogalap első része), másrészt pedig azzal, hogy nem követelte meg minden egyes tőkejuttatás betudhatóságának teljes körű bizonyítását (a második jogalap második része).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0047"><NO.P>47.</NO.P><TXT>A fellebbező konkrétan azt kifogásolja a második jogalap első részében, hogy a Törvényszék ténybeli valószínűsítő körülményeket kívánt meg a fellebbezőtől az intézkedések olasz hatóságoknak való betudhatóságának ellenbizonyítását illetően, míg a Bizottság vélelemre alapozhatta e betudhatóság bizonyítását, és a fellebbező e tekintetben eltérő bánásmódra hivatkozik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0048"><NO.P>48.</NO.P><TXT>E kifogás mindazonáltal nem megalapozott. Amint azt a 38. pontban kifejtettem, a fellebbező tévesen értelmezi a megtámadott ítélet 75. és 80. pontját: abból indul ki, hogy a Törvényszék elfogadta, hogy a Bizottság kizárólag arra a vélelemre alapozta a betudhatóságot, hogy nem valószínű, hogy az olasz hatóságok nem működtek közre a szóban forgó intézkedések elfogadásában. Az említett pontokban azonban a Törvényszék valójában több valószínűsítő körülmény egyikeként értékeli az említett vélelmet, mely körülmények együttesen amellett szólnak, hogy a tőkejuttatást az olasz hatóságoknak kell betudni. A Törvényszék emellett csupán azon tőkejuttatások betudhatóságával összefüggésben veszi figyelembe ezt a vélelmet, amelyeket nem közvetlenül a 2002. évi szakszervezeti megállapodás létrejöttét követően nyújtottak. A Törvényszék egyébként az ítélkezési gyakorlatban kialakított elvekre tekintettel ugyanúgy foglalkozott az intézkedések olasz államnak való betudhatóságát valószínűsítő körülményekkel, mint az ennek ellenkezőjét valószínűsítő körülményekkel.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0049"><NO.P>49.</NO.P><TXT>A fellebbező azon érve sem hatásos, hogy egyszerűen képtelen megdönteni az említett vélelmet. Egyrészt ugyanis – amint kifejtettem – nem magát a vélelmet kell megdönteni, hanem a valószínűsítő körülményekből eredő összbenyomást. Másrészt ez nem egy‑egy konkrét ellenbizonyítékon múlik, hanem azon, hogy elegendő valószínűsítő körülményt adnak‑e elő az ellenkező alátámasztására. Az a körülmény, hogy az előadott valószínűsítő körülmények nem győzték meg a Bizottságot és a Törvényszéket, nem az alkalmazott bizonyítási mércének, hanem e körülmények tartalmi értékelésének tudható be.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0050"><NO.P>50.</NO.P><TXT>A második jogalap első része ezért megalapozatlan.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="9"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0051"><NO.P>51.</NO.P><TXT>Ugyanez vonatkozik a második jogalap második részére. E tekintetben a fellebbező véleménye szerint a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, mivel egyrészt nem vizsgálta meg minden egyes tőkejuttatás betudhatóságát, másrészt pedig tévesen alkalmazta az ítélkezési gyakorlatot. Igaz ugyan, hogy korábbi ítélkezési gyakorlatában a Bíróság bizonyos körülmények között egyetlen intézkedésként értékelt egymást követő intézkedéseket. Ezt azonban más összefüggésben tette így, és ezért ez nem feltétlenül alkalmazható az intézkedések államnak való betudhatósága esetében. A Törvényszék e tekintetben elferdítette az ítélkezési gyakorlatot.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0052"><NO.P>52.</NO.P><TXT>Ez az érvelés valószínűleg a fellebbező azon feltevésén alapul, hogy az intézkedések különálló vizsgálata esetén nem tudtak volna be az olasz államnak egyes tőkejuttatásokat, vagy akár egyik tőkejuttatást sem. Mivel ez nem zárható ki eleve, felmerül a kérdés, hogy a Bizottság és a Törvényszék egységes intézkedésként értékelhette‑e a betudhatósággal összefüggésben az egyes tőkejuttatásokat.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0053"><NO.P>53.</NO.P><TXT>Amint azt Milánó önkormányzata is elismeri, több egymást követő támogatási intézkedést egyetlen intézkedésnek lehet tekinteni, ha az időbeli sorrendjükre, a céljukra és a vállalkozásnak az intézkedések időpontjában fennálló helyzetére tekintettel olyan szorosan kapcsolódnak egymáshoz, hogy nem lehet azokat elválasztani.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0017"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130319">2013. március 19‑i</DATE> <NAME.CASE>Bouygues és Bouygues Télécom kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑399/10 P és C‑401/10 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:175">EU:C:2013:175</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0103">103.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0104">104.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20150604">2015. június 4‑i</DATE> <NAME.CASE>Bizottság kontra MOL</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑15/14 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:362">EU:C:2015:362</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0097">97.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20200326">2020. március 26‑i</DATE> <NAME.CASE>Larko kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑244/18 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2020:238">EU:C:2020:238</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0033">33.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0054"><NO.P>54.</NO.P><TXT>Igaz, hogy ez az ítélkezési gyakorlat olyan ügyekben alakult ki, amelyekben az állami támogatások jogával kapcsolatos elemzés középpontjában az állami forrás fogalma,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0018"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130319">2013. március 19‑i</DATE> <NAME.CASE>Bouygues és Bouygues Télécom kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑399/10 P és C‑401/10 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:175">EU:C:2013:175</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>, 89. és azt követő pontok).</P></NOTE> az intézkedés szelektív jellege,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0019"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20150604">2015. június 4‑i</DATE> <NAME.CASE>Bizottság kontra MOL</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑15/14 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:362">EU:C:2015:362</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>, 88. és azt követő pontok).</P></NOTE> illetve a piacgazdasági magánbefektető kritériumának alkalmazása<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0020"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20200326">2020. március 26‑i</DATE> <NAME.CASE>Larko kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑244/18 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2020:238">EU:C:2020:238</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0027">27</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0034">34.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> állt. A fellebbező állításával ellentétben azonban ebből nem következik az, hogy ezen ítélkezési gyakorlat kizárólag az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének ezen elemeire vonatkozik. Ez az ítélkezési gyakorlat ugyanis kifejezetten az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése alkalmazásának céljaira mint egészre vonatkozik,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0021"><P>Lásd a 18. lábjegyzetben hivatkozott ítéleteket.</P></NOTE> és konkrét megállapításaiban nem tesz különbséget e rendelkezés egyes elemei között. Az <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0005" REF.END="QE0005"/>állami forrás<QUOT.END REF.START="QS0005" CODE="201D" ID="QE0005"/> fogalmának egyik vonatkozásaként valamely intézkedés betudhatósága is az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének egyik eleme. Az említett ítélkezési gyakorlat érvelési mintái ezért annak vizsgálatára is alkalmazhatók, hogy az egymást követő intézkedések egyetlen intézkedésnek tekinthetők‑e az államnak való betudhatóságuk szempontjából.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0055"><NO.P>55.</NO.P><TXT>E körülmények között a jelen esetben sem állapítható meg a Törvényszék általi téves jogalkalmazás. A megtámadott ítélet 72. és 73. pontjában a Törvényszék az említett kritériumok fényében vizsgálta meg a Bizottság megállapításait, és az időbeli összekapcsolódást a veszteségek fedezésére vonatkozó többéves stratégia<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0022"><P>E stratégia elfogadása képezi a jelen indítvány 61., valamint 64. és azt követő pontjaiban szereplő fejtegetések tárgyát.</P></NOTE> elfogadásával magyarázta, amely alapján sor került az egyes tőkejuttatások nyújtására. Az ilyen stratégia alkalmas az egyes intézkedéseket egymással oly módon összekapcsolni, hogy nem lehet azokat elválasztani.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0056"><NO.P>56.</NO.P><TXT>E tekintetben ezért a jogalap második része is megalapozatlan. A harmadik jogalap keretében kell megvizsgálni azt a további érvet, amellyel a fellebbező többek között a tények elferdítéseként kifogásolja a stratégiára vonatkozó következtetést.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><?PAGE NO="10"?><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">C.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A harmadik jogalapról – A bizonyítékok elferdítése a betudhatóság bizonyítása során</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0057"><NO.P>57.</NO.P><TXT>A harmadik jogalapban a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék elferdítette a bizonyítékokat, amikor a Bizottság által annak alátámasztása érdekében előadott valószínűsítő körülményeket értékelte, hogy az intézkedések állítólag betudhatók Milánó önkormányzatának. Ezzel összefüggésben a bizonyítékok Törvényszék általi elferdítésének azt az esetét is meg kell vizsgálni, amelyet a fellebbező a második jogalap keretében kifogásol.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0058"><NO.P>58.</NO.P><TXT>A Bíróság alapokmánya 58. cikkének első bekezdésével összefüggésben értelmezett EUMSZ 256. cikk értelmében a Bíróság kizárólag a Törvényszék által megállapított vagy értékelt tények jogi minősítését és az abból levont jogkövetkezményeket vizsgálhatja felül. A tények értékelése ezért – a Törvényszék elé terjesztett bizonyítékok elferdítésének esetét kivéve – nem minősül a Bíróság felülvizsgálata alá tartozó jogkérdésnek.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0023"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20200326">2020. március 26‑i</DATE> <NAME.CASE>Larko kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑244/18 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2020:238">EU:C:2020:238</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0025">25.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0059"><NO.P>59.</NO.P><TXT>Ilyen elferdítés akkor valósul meg, ha a meglévő bizonyítékok értékelése nyilvánvalóan tévesnek tűnik.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0024"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20100617">2010. június 17‑i</DATE> <NAME.CASE>Lafarge kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑413/08 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2010:346">EU:C:2010:346</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0017">17.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE> E tekintetben az elferdítésnek nyilvánvalóan ki kell tűnnie az ügy irataiból, anélkül hogy szükséges lenne a tényállás és a bizonyítékok újbóli értékelése.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0025"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20140403">2014. április 3‑i</DATE> <NAME.CASE>Franciaország kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑559/12 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:217">EU:C:2014:217</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0080">80.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20191211">2019. december 11‑i</DATE> <NAME.CASE>Mytilinaios Anonymos Etairia – Omilos Epicheiriseon kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑332/18 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:1065">EU:C:2019:1065</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0150">150.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Az elferdítésre vonatkozó kifogás kivételes jellegére tekintettel, az EUMSZ 256. cikkből, a Bíróság alapokmánya 58. cikkének első bekezdéséből és a Bíróság eljárási szabályzata 168. cikke (1) bekezdésének d) pontjából különösen az következik, hogy a fellebbezőnek pontosan meg kell jelölnie a Törvényszék által állítólagosan elferdített elemeket, és bizonyítania kell azokat az értékelési hibákat, amelyek mérlegelése szerint ehhez az elferdítéshez vezettek.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0026"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20040107">2004. január 7‑i</DATE> <NAME.CASE>Aalborg Portland és társai kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑204/00 P, C‑205/00 P, C‑211/00 P, C‑213/00 P, C‑217/00 P és C‑219/00 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2004:6">EU:C:2004:6</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0050">50.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20111020">2011. október 20‑i</DATE> <NAME.CASE>PepsiCo kontra Grupo Promer Mon Graphic</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑281/10 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:679">EU:C:2011:679</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0078">78.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20171109">2017. november 9‑i</DATE> <NAME.CASE>TV2/Danmark kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑649/15 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:835">EU:C:2017:835</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0051">51.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20190116">2019. január 16‑i</DATE> <NAME.CASE>Lengyelország kontra Stock Polska és EUIPO</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑162/17 P</NO.CASE>, nem tették közzé, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:27">EU:C:2019:27</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0071">71.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0060"><NO.P>60.</NO.P><TXT>A fellebbező először is azt állítja a második jogalap keretében, hogy a Törvényszék elferdítette a bírósági eljárásban előadott érvelését. A fellebbező e tekintetben, úgy tűnik, a megtámadott ítélet 72. pontjában szereplő megállapításra hivatkozik. E megállapítás szerint a fellebbező annak bármilyen indokolás nélküli kijelentésére szorítkozott, hogy a Bizottság nem bizonyította az azon valószínűsítő körülmények közötti logikát és koherenciát, amelyeket annak érdekében mutatott be, hogy valamennyi, a szóban forgó időszak során hozott intézkedést az olasz államnak tudja be. A fellebbező azonban nem közli, hogy véleménye szerint a Törvényszék melyik érvet ferdítette el. Ezért az említett érv nem elfogadható.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0061"><NO.P>61.</NO.P><TXT>A második jogalap keretében a fellebbező kifejti továbbá, hogy az olasz hatóságok és a SEA a megtámadott ítélet 72. pontjának egy további megállapításával szemben nem ismerték el, hogy létezett volna egy, <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0006" REF.END="QE0006"/>a veszteségek fedezésére vonatkozó többéves stratégia<QUOT.END REF.START="QS0006" CODE="201D" ID="QE0006"/>. Ellenkezőleg, különböző dokumentumokban csak egy szerkezetátalakítási stratégiáról volt szó. A fellebbező ezzel mindazonáltal elismeri a második jogalap keretében vitatott meghatározó elemet: az évenkénti tőkejuttatások egy általános stratégiába illeszkednek, és azokat ezért az imént taglalt ítélkezési gyakorlat<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0027"><P>Lásd a fenti 53. és 54. pontot.</P></NOTE> alapján nem külön kell vizsgálni. E tekintetben nincs jelentősége annak, hogy a stratégia konkrétan a veszteségek fedezésére vagy általánosabb jelleggel szerkezetátalakításra irányult‑e. Ez az érv következésképpen nem támasztja alá a bizonyítékok releváns elferdítését.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="11"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0062"><NO.P>62.</NO.P><TXT>A második jogalap keretében a fellebbező hangsúlyozza végül azt a Törvényszék előtt előadott érvét, amely szerint minden egyes tőkejuttatást a saját összefüggése jellemzett. Ezen érvet illetően azonban voltaképpen nem elferdítést ró fel a Törvényszéknek, hanem csak azt kifogásolja, hogy a Törvényszék nem fogadta el az érvelését. Következésképpen ezen érv újbóli értékelését kívánja elérni, ami azonban a fellebbezési eljárásban elfogadhatatlan.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0063"><NO.P>63.</NO.P><TXT>Ennélfogva el kell utasítani a második jogalap keretében a bizonyítékok elferdítésével kapcsolatban megfogalmazott kifogásokat.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0064"><NO.P>64.</NO.P><TXT>A harmadik jogalapban a fellebbező azt állítja, hogy a 2002. évi szakszervezeti határozatból nem vonható le az a Bizottság és a Törvényszék által levont következtetés, hogy az intézkedések az olasz hatóságoknak tudhatók be. A határozat nem értelmezhető úgy, hogy az a SEA‑t bármilyen módon arra kötelezte volna, hogy tőkejuttatással kompenzálja a SEA Handling veszteségeit.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0065"><NO.P>65.</NO.P><TXT>A fellebbező mindazonáltal ezen érvvel is a tények – ez esetben a 2002. évi szakszervezeti határozat – újbóli értékelését kéri.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0066"><NO.P>66.</NO.P><TXT>A fellebbező elsősorban arra hivatkozik, hogy az értelmezés során a Törvényszék nem vette figyelembe a szakszervezeti határozat időbeli és jogi kontextusát. Ezzel azonban a fellebbező éppen a bizonyítékok értékelésének kérdését veti fel. Ahhoz, hogy érvelése elfogadható legyen, ezzel szemben azzal kellett volna érvelnie, hogy a szakszervezeti határozat önmagában nem engedi meg a Törvényszék által levont következtetések levonását.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0067"><NO.P>67.</NO.P><TXT>Amennyiben a fellebbező arra hivatkozik, hogy a 2002. évi szakszervezeti határozat nem említ tőkejuttatást és veszteségeket, a fellebbező érvelése úgy értelmezhető, hogy az megfelel a bizonyítékok elferdítésével kapcsolatos jogalap elfogadhatósági feltételeinek. Ez akkor van így, ha a fellebbező állításából azt a véleményt olvassuk ki, hogy az említett elemek hiányában a szakszervezeti határozat nem enged arra következtetni, hogy a SEA köteles volt a SEA Handling veszteségeit kompenzálni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0068"><NO.P>68.</NO.P><TXT>A Törvényszék értékelése azonban nem tűnik nyilvánvalóan tévesnek, és ezért nem ferdíti el a bizonyítékokat. Nem eleve kizárt ugyanis a 2002. évi szakszervezeti határozatnak a megtámadott ítélet 77. pontjában idézett részeiből, amelyek szerint a SEA több éven át köteles fenntartani a SEA Handlingnél a költségek és az árbevétel egyensúlyát, a Bizottsághoz és a Törvényszékhez hasonlóan azt a következtetést levonni, hogy a SEA köteles volt leányvállalatának veszteségeit kompenzálni. Ehhez különösen nincs szükség arra, hogy konkrétan rögzítve legyen a költségek és az árbevétel egyensúlya fenntartásának módja. A Bizottság és a Törvényszék következtetését nem zárja ki tehát, hogy a szakszervezeti határozat nem említi a veszteségek tőkejuttatással történő kompenzálását. A Törvényszék következésképpen nem ferdítette el a szakszervezeti határozatot.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0069"><NO.P>69.</NO.P><TXT>Ennélfogva a harmadik jogalapot is el kell utasítani.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">D.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A negyedik jogalapról – piacgazdasági magánbefektető</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0070"><NO.P>70.</NO.P><TXT>A negyedik jogalapban a fellebbező a Törvényszéknek a piacgazdasági magánbefektető kritériumával kapcsolatos megállapításait vitatja.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="12"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0071"><NO.P>71.</NO.P><TXT>Ez a kritérium azon a megfontoláson alapul, hogy az intézkedés nem minősül az EUMSZ 107. cikk értelmében vett támogatásnak, ha a kedvezményezett állami vállalkozás az állami források felhasználásával rendelkezésére bocsátott előnnyel azonos előnyhöz a rendes piaci feltételeknek megfelelő körülmények között is hozzájuthatott volna.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0028"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="19910321">1991. március 21‑i</DATE> <NAME.CASE>Olaszország kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑303/88</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1991:136">EU:C:1991:136</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0020">20.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20120605">2012. június 5‑i</DATE> <NAME.CASE>Bizottság kontra EDF és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑124/10 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2012:318">EU:C:2012:318</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0078">78.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> E kérdés mérlegelése során az eljáró állami szervekéhez a lehető legközelebbi helyzetben lévő szereplőt, a jelen esetben tehát egy fiktív magánbefektetőt kell alapul venni.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0029"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20120605">2012. június 5‑i</DATE> <NAME.CASE>Bizottság kontra EDF és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑124/10 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2012:318">EU:C:2012:318</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0078">78.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0079">79.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20200326">2020. március 26‑i</DATE> <NAME.CASE>Larko kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑244/18 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2020:238">EU:C:2020:238</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0028">28.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0072"><NO.P>72.</NO.P><TXT>A fellebbező fő érve egyrészt a Törvényszék által alkalmazott vizsgálati mércére, másrészt pedig a bizonyításfelvételre vonatkozik. A fellebbező négy részre, mégpedig a 2002. évi szakszervezeti megállapodás értékelésével (erről lásd az 1. pontot), a piacgazdasági magánbefektető kritériumának Bizottság általi értékelésével (erről lásd a 3. pontot), az uniós bíróságok vizsgálati mércéjével (erről lásd a 2. pontot), valamint a bizonyítási teherrel (erről lásd a 4. pontot) kapcsolatos részre osztja a negyedik jogalapot.</TXT></NP.ECR><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">1.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A negyedik jogalap első részéről – A 2002. évi szakszervezeti megállapodás értékelése</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0073"><NO.P>73.</NO.P><TXT>A negyedik jogalap első részében a fellebbező a negyedik jogalap keretében is azt kifogásolja, hogy a Bizottság és a Törvényszék a veszteségek fedezésére vonatkozó többéves stratégiából indult ki. Ilyen stratégia sem a 2002. évi szakszervezeti megállapodásból, sem más dokumentumokból nem következik. A Bizottság és a Törvényszék ezért nem vehetett volna figyelembe egy ilyen stratégiát a magánbefektető kritériumának értékelése keretében.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0074"><NO.P>74.</NO.P><TXT>Amint azt azonban már a harmadik jogalappal összefüggésben kifejtettem,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0030"><P>Lásd a fenti 64. és azt követő pontokat.</P></NOTE> ezt az érvet el kell utasítani, mivel a bizonyítékok Törvényszék általi értékelése ellen irányul. Nem tűnik nyilvánvalóan tévesnek, hogy a Törvényszék elfogadta a Bizottság által levont következtetést, amely szerint a 2002. évi szakszervezeti megállapodás arra kötelezte a SEA‑t, hogy több éven át fedezze a SEA Handling veszteségeit.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">2.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A negyedik jogalap harmadik részéről – Az uniós bíróságok vizsgálati mércéje</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0075"><NO.P>75.</NO.P><TXT>A negyedik jogalap harmadik részében a fellebbező arra hivatkozik, hogy a Törvényszék tévesen indult ki abból, hogy csak korlátozottan vizsgálhatja felül a Bizottság által a piacgazdasági magánbefektető kritériumával összefüggésben elvégzett összetett gazdasági vizsgálatot, és ezért tévesen alkalmazta a jogot, amikor a Bizottság értékelése során elkövetett nyilvánvaló hiba bizonyítását kívánta meg.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0076"><NO.P>76.</NO.P><TXT>Ezt az érvet is el kell utasítani.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0077"><NO.P>77.</NO.P><TXT>Igaz ugyan, hogy a Törvényszék az EUMSZ 263. cikk második bekezdése alapján főszabály szerint korlátlan hatáskörrel rendelkezik az uniós jogi aktusok ellen hatáskör hiánya, lényeges eljárási szabályok megsértése, a Szerződések vagy az alkalmazásukra vonatkozó bármely jogi rendelkezés megsértése vagy hatáskörrel való visszaélés miatt benyújtott keresetek vizsgálatára.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0078"><NO.P>78.</NO.P><TXT>A magánbefektető kritériumának alkalmazásakor azonban a Bizottság feladata olyan átfogó mérlegelés lefolytatása, amely figyelembe veszi az adott ügyben releváns minden olyan adatot, amely lehetővé teszi számára annak eldöntését, hogy a kedvezményezett vállalkozás egy piacgazdasági magánszereplőtől nyilvánvalóan nem jutott volna‑e hasonló könnyítésekhez.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="13"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0079"><NO.P>79.</NO.P><TXT>Az ilyen átfogó értékelés alapját képező összetett gazdasági értékelések felett szintén felülvizsgálatot gyakorol az uniós bíróság.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0031"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20071122">2007. november 22‑i</DATE> <NAME.CASE>Spanyolország kontra Lenzing</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑525/04 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2007:698">EU:C:2007:698</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0056">56.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0057">57.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20100902">2010. szeptember 2‑i</DATE> <NAME.CASE>Bizottság kontra Scott</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑290/07 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2010:480">EU:C:2010:480</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0064">64.</REF.NP.ECR>, <REF.NP.ECR REF="NP0065">65.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130124">2013. január 24‑i</DATE> <NAME.CASE>Frucona Košice kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑73/11 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:32">EU:C:2013:32</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0075">75.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Ez a felülvizsgálat azonban korlátozott annyiban, amennyiben az uniós bíróság a Bizottság értékelését nem helyettesítheti a sajátjával, és érdemben csak azt vizsgálhatja, hogy nem áll‑e fenn nyilvánvaló mérlegelési hiba vagy hatáskörrel való visszaélés.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0032"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20071122">2007. november 22‑i</DATE> <NAME.CASE>Spanyolország kontra Lenzing</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑525/04 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2007:698">EU:C:2007:698</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0059">59</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0061">61.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20100902">2010. szeptember 2‑i</DATE> <NAME.CASE>Bizottság kontra Scott</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑290/07 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2010:480">EU:C:2010:480</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0064">64</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0066">66.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130124">2013. január 24‑i</DATE> <NAME.CASE>Frucona Košice kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑73/11 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:32">EU:C:2013:32</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0074">74</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0076">76.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20200326">2020. március 26‑i</DATE> <NAME.CASE>Larko kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑244/18 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2020:238">EU:C:2020:238</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0038">38</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0041">41.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Az uniós bíróságok emellett azt is vizsgálhatják, hogy tiszteletben tartották‑e az eljárási szabályokat és az indokolási kötelezettséget, valamint hogy a tényállás tárgyi szempontból pontos‑e.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0033"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20100902">2010. szeptember 2‑i</DATE> <NAME.CASE>Bizottság kontra Scott</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑290/07 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2010:480">EU:C:2010:480</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0066">66.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20200507">2020. május 7‑i</DATE> <NAME.CASE>BTB Holding Investments és Duferco Participations Holding kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑148/19 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2020:354">EU:C:2020:354</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0056">56.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0080"><NO.P>80.</NO.P><TXT>Ezen mit sem változtat, hogy a fellebbező a kartell jogcímén kiszabott bírságok felülvizsgálatával kapcsolatos ítélkezési gyakorlatra hivatkozik.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0034"><P>A fellebbező a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20111208">2011. december 8‑i</DATE> <NAME.CASE>KME és társai kontra Bizottság</NAME.CASE> ítéletre (<NO.CASE>C‑272/09 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:810">EU:C:2011:810</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0094">94.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>) és a <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Chalkor kontra Bizottság</NAME.CASE> ítéletre (<NO.CASE>C‑386/10 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:815">EU:C:2011:815</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0062">62.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>) hivatkozik.</P></NOTE> E területen ugyanis az uniós bíróságok az EUMSZ 261. cikk és a vonatkozó rendeletek alapján korlátlan felülvizsgálati jogkörrel rendelkeznek.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0035"><P><REF.DOC.ECR><NAME.CASE>KME és társai kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑272/09 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:810">EU:C:2011:810</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0093">93.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Chalkor kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑386/10 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:815">EU:C:2011:815</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0063">63.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). Lásd még: a <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Frucona Košice kontra Bizottság</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványom (<NO.CASE>C‑73/11 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2012:535">EU:C:2012:535</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0080">80.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Az állami támogatásra vonatkozó határozatok felülvizsgálatára viszont az itt ismertetett felülvizsgálati mércék vonatkoznak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0081"><NO.P>81.</NO.P><TXT>A megtámadott ítélet ennélfogva nem tartalmaz téves jogalkalmazást azért, mert a megtámadott ítélet 107. és 108. pontjában a Törvényszék ilyen módon korlátozta a piacgazdasági magánbefektető kritériumának alkalmazásával kapcsolatos bizottsági értékelésre vonatkozó felülvizsgálatát.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">3.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A negyedik jogalap második részéről – A piacgazdasági magánbefektető kritériuma</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0082"><NO.P>82.</NO.P><TXT>A negyedik jogalap második részében a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék elfogadta azt a fiktív magánbefektetőt, amellyel a Bizottság összehasonlította a SEA magatartását. A SEA nem egy tetszőleges anyavállalat, amelynek döntenie kell arról, hogy továbbműködtet‑e egy veszteséges leányvállalatot, hanem egy két repülőtér működtetésére vonatkozó hosszú távú koncesszió jogosultja. Az ezáltal hosszú távra biztosított bevételek miatt a SEA Handling fenntartása nem igényel részletes terveket vagy e vállalkozás rövid távú jövedelmezőségét.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0083"><NO.P>83.</NO.P><TXT>Ezen érv tárgyát mindazonáltal a SEA Handling részére nyújtott tőkejuttatásokat jellemző összetett gazdasági összefüggések Bizottság által elvégzett értékelése képezi. Az értékelés részét képezi egy összehasonlítási alap és annak kapcsán egy fiktív magánbefektető meghatározása is. Az uniós bíróságok e tekintetben – amint már kifejtettem – nem helyettesíthetik a Bizottság gazdasági értékelését a sajátjukkal, és ennélfogva csak azt vizsgálhatják, hogy nem áll‑e fenn nyilvánvaló mérlegelési hiba.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0036"><P>Lásd a fenti 79. pontot.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0084"><NO.P>84.</NO.P><TXT>A Törvényszék ezért teljes mértékben helyesen állapította meg a megtámadott ítélet 120. pontjában, hogy a Bizottságnak a megtámadott ítélet 97. pontjában felidézett, az összehasonlítható magánbefektetővel kapcsolatos differenciált megfontolásai nem tartalmaznak nyilvánvaló mérlegelési hibát. Ellenkezőleg, a Bizottságnak lehetősége volt különösen arra az álláspontra helyezkedni, hogy az ilyen magánbefektető nem követett volna hasonló stratégiát, amelynek keretében évente kompenzálja leányvállalatának jelentős veszteségeit anélkül, hogy e tekintetben felső összeghatárt állapítana meg, értékelné az addigi juttatások eredményességét, vagy alternatív forgatókönyveket vizsgálna meg.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="14"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0085"><NO.P>85.</NO.P><TXT>A vitatott határozatnak a megtámadott ítélet 97. pontjában szereplő felidézése és még egyértelműbben a vitatott határozat indokolásának e felidézés alapjául szolgáló részei e tekintetben többek között a SEA többéves működtetési koncesszióján is alapulnak, amelyet egyébként a Törvényszék a 112. pontban legalábbis hallgatólagosan figyelembe vesz. Ugyanis csak ennek fényében válik érthetővé a SEA Handlingre vonatkozó többéves vállalati stratégiára való hivatkozás, amelyet mind a Törvényszék, mind a Bizottság kifejezetten figyelembe vesz a vizsgálat során.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0037"><P>A vitatott határozat (225), (226) és (229) preambulumbekezdése; a megtámadott ítélet 97. és 112. pontja.</P></NOTE> Az a körülmény, hogy a Bizottság e helyzetből végső soron nem azt a következtetést vonta le, hogy egy többéves működtetési koncesszióval rendelkező körültekintő magánbefektető a SEA‑hoz hasonlóan járt volna el, mindenképpen mérlegelési jogkörébe tartozik, és a Törvényszék ezért nem is kifogásolhatta ezt.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0086"><NO.P>86.</NO.P><TXT>Ennélfogva amennyiben a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék elfogadta a Bizottság által összehasonlításképpen figyelembe vett fiktív befektetőt, annyiban a negyedik jogalap második részét mint megalapozatlant el kell utasítani.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">4.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A negyedik jogalap negyedik részéről – Bizonyítási teher és valamennyi releváns körülmény figyelembevétele</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0087"><NO.P>87.</NO.P><TXT>A negyedik jogalap második része mindazonáltal egy másik kifogást is tartalmaz, amely a jogalap negyedik részében teljesedik ki. A fellebbező e kifogással a Törvényszék által feltételezett bizonyítási terhet és különösen azt kifogásolja, hogy a terhére veszik figyelembe, hogy a Bizottság bizonyos feltevéseit nem cáfolta meg. A fellebbező ezenkívül kifogásolja, hogy nem vettek figyelembe a javára egy általa benyújtott, csak a kifogásolt intézkedéseket követően elkészült szakvéleményt.</TXT></NP.ECR><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">a)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A vizsgálati mércéről</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0088"><NO.P>88.</NO.P><TXT>Konkrétan a piacgazdasági magánbefektető kritériumát illetően a Bíróság hangsúlyozza, hogy a Bizottság feladata olyan átfogó mérlegelés lefolytatása, amely figyelembe veszi az adott ügyben releváns minden olyan adatot, amely lehetővé teszi számára annak eldöntését, hogy a kedvezményezett vállalkozás ilyen piacgazdasági magánszereplőtől nyilvánvalóan nem jutott volna‑e hasonló könnyítésekhez.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0038"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20120605">2012. június 5‑i</DATE> <NAME.CASE>Bizottság kontra EDF és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑124/10 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2012:318">EU:C:2012:318</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0086">86.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130124">2013. január 24‑i</DATE> <NAME.CASE>Frucona Košice kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑73/11 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:32">EU:C:2013:32</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0073">73.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20200326">2020. március 26‑i</DATE> <NAME.CASE>Larko kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑244/18 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2020:238">EU:C:2020:238</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0029">29.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0089"><NO.P>89.</NO.P><TXT>Az uniós bíróságok ezt követően nem csupán a hivatkozott bizonyítékok tárgyi valószerűségét, megbízhatóságát és koherenciáját vizsgálják felül, hanem azt is ellenőrzik, hogy e bizonyítékok tartalmazzák‑e az adott összetett helyzet értékeléséhez figyelembe veendő összes adatot, valamint hogy alátámasztják‑e a belőlük levont következtetéseket.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0039"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20100902">2010. szeptember 2‑i</DATE> <NAME.CASE>Bizottság kontra Scott</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑290/07 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2010:480">EU:C:2010:480</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0065">65.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130124">2013. január 24‑i</DATE> <NAME.CASE>Frucona Košice kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑73/11 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:32">EU:C:2013:32</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0076">76.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Emellett – amint már említettem – adott esetben meg kell vizsgálni, hogy tiszteletben tartották‑e az eljárási szabályokat és az indokolási kötelezettséget.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0040"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20100902">2010. szeptember 2‑i</DATE> <NAME.CASE>Bizottság kontra Scott</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑290/07 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2010:480">EU:C:2010:480</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0066">66.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20200507">2020. május 7‑i</DATE> <NAME.CASE>BTB Holding Investments és Duferco Participations Holding kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑148/19 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2020:354">EU:C:2020:354</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0056">56.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0090"><NO.P>90.</NO.P><TXT>E megfontolásokra tekintettel meg kell vizsgálni, hogy a Törvényszék megfelelően vizsgálta‑e felül a Bizottságnak a piacgazdasági magánbefektető kritériumával kapcsolatos megállapításait.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><?PAGE NO="15"?><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">b)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A SEA saját helyzetének figyelembevételéről</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0091"><NO.P>91.</NO.P><TXT>A Bizottság értékelésével szemben támasztott követelményekre tekintettel különösen a SEA azon jellemzői, amelyekre a fellebbező a negyedik jogalap második részével összefüggésben hivatkozik,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0041"><P>A jelen indítvány 82. pontja.</P></NOTE> azon szempontok közé tartoznak, amelyeket a Bizottságnak figyelembe kellett vennie a SEA magatartásának a feltételezett fiktív befektető magatartásával való összehasonlítása során.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0092"><NO.P>92.</NO.P><TXT>A Törvényszék csak hallgatólagosan említi meg ezen érvet a megtámadott ítélet 112. pontjában, ahol az olasz oldal által előadott stratégiai megfontolásokra hivatkozik. Ebben azonban nem fedezhető fel téves jogalkalmazás és különösen az indokolás hiánya. Az indokolási kötelezettség nem kötelezi a Törvényszéket arra, hogy olyan magyarázatot adjon, amely egyenként és kimerítően követi az eljárás felei által előadott összes érvet. Az indokolás tehát lehet hallgatólagos is, feltéve hogy lehetővé teszi az érdekeltek számára, hogy megismerjék érvelésük Törvényszék általi elutasításának okait, és elegendő információt nyújt a Bíróság számára a felülvizsgálat elvégzéséhez.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0042"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20040107">2004. január 7‑i</DATE> <NAME.CASE>Aalborg Portland és társai kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑204/00 P, C‑205/00 P, C‑211/00 P, C‑213/00 P, C‑217/00 P és C‑219/00 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2004:6">EU:C:2004:6</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0372">372.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20140911">2014. szeptember 11‑i</DATE> <NAME.CASE>MasterCard és társai kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑382/12 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:2201">EU:C:2014:2201</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0189">189.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20190919">2019. szeptember 19‑i</DATE> <NAME.CASE>Lengyelország kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑358/18 P</NO.CASE>, nem tették közzé, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:763">EU:C:2019:763</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0075">75.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0093"><NO.P>93.</NO.P><TXT>A jelen esetben ez a helyzet, mivel a Törvényszék magyarázatából egyértelműen kiderül, hogy milyen elemekre lett volna szüksége a Bizottságnak ahhoz, hogy hihetőnek tűnjön, hogy a tőkejuttatásra vonatkozó döntést egy összehasonlítható piacgazdasági magánbefektető is meghozta volna. Így a megtámadott ítélet 113. pontjában a Törvényszék helybenhagyta a Bizottság azon értékelését, hogy a veszteségkompenzációt szolgáló hosszabb távú befektetés kockázatát mind annak várható mértékét, mind annak potenciális hasznát illetően egyértelműbben kellett volna körvonalazni egy magánbefektető újabb tőkejuttatásokra való ösztönzéséhez.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0094"><NO.P>94.</NO.P><TXT>Azt a körülményt, hogy a Bizottság figyelembe vette ezt a szempontot, egyébként a vitatott határozat (225) preambulumbekezdése mutatja.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0095"><NO.P>95.</NO.P><TXT>Következésképpen azt az érvet, hogy a Törvényszék nem vette megfelelően figyelembe a SEA helyzetét, mint megalapozatlant el kell utasítani.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">c)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">Bizonyítékok hiánya</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0096"><NO.P>96.</NO.P><TXT>A fellebbező legfontosabb kifogása a Törvényszék által a megtámadott ítélet 113–117. pontjában tett, az olasz oldalon bizonyos információk hiányát hangsúlyozó – legalábbis félreérthető – megállapítások, valamint a Törvényszéknek a megtámadott ítélet 121–132. pontjában szereplő, arra vonatkozó megállapításai ellen irányul, hogy bizonyos érvek alkalmatlanok voltak arra, hogy megcáfolják a Bizottság megállapításait. A Törvényszék e megállapításai úgy is értelmezhetők, hogy valamely tagállamnak, illetve valamely intézkedés kedvezményezettjének eleve bizonyítania kell, hogy az intézkedést egy összehasonlítható magánbefektető is meghozta volna.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0097"><NO.P>97.</NO.P><TXT>A bizonyítási teher ilyen megoszlása összeegyeztethetetlen lenne a piacgazdasági magánbefektető kritériumával kapcsolatos ítélkezési gyakorlattal. A Bíróság ugyanis kifejezetten elvetette a piacgazdasági magánbefektető kritériumának a támogatás fogalma alóli kivételként való értelmezését.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0043"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20120605">2012. június 5‑i</DATE> <NAME.CASE>Bizottság kontra EDF és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑124/10 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2012:318">EU:C:2012:318</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0103">103.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20170920">2017. szeptember 20‑i</DATE> <NAME.CASE>Bizottság kontra Frucona Košice</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑300/16 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:706">EU:C:2017:706</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0023">23.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20200326">2020. március 26‑i</DATE> <NAME.CASE>Larko kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑244/18 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2020:238">EU:C:2020:238</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0064">64.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><?PAGE NO="16"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0098"><NO.P>98.</NO.P><TXT>A piacgazdasági magánbefektető kritériuma sokkal inkább szerepel azon megfontolások között, amelyeket a Bizottság bizonyos esetekben köteles figyelembe venni a támogatás fennállásának alátámasztásához.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0044"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20120605">2012. június 5‑i</DATE> <NAME.CASE>Bizottság kontra EDF és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑124/10 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2012:318">EU:C:2012:318</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0086">86.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20200326">2020. március 26‑i</DATE> <NAME.CASE>Larko kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑244/18 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2020:238">EU:C:2020:238</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0064">64.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Ezt a közelmúltban úgy fogalmazta meg a Bíróság, hogy a Bizottságra hárul annak bizonyítása, hogy a piacgazdasági magánbefektető kritériumának alkalmazási feltételei teljesülnek‑e, vagy sem.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0045"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20200326">2020. március 26‑i</DATE> <NAME.CASE>Larko kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑244/18 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2020:238">EU:C:2020:238</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0065">65.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Ezt úgy értelmezem, hogy a Bizottságnak egyértelműen el kell döntenie, hogy egy magánbefektető meghozta volna‑e a szóban forgó intézkedéseket. Ha a Bizottság nem rendelkezik az ennek eldöntéséhez szükséges bizonyítékokkal, a tagállam nem szenvedhet hátrányt.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0099"><NO.P>99.</NO.P><TXT>A kritérium alapvető alkalmazhatóságának bizonyítása viszont az érintett tagállamra hárul. Az alkalmazhatóságnak ugyanis az a feltétele, hogy az érintett tagállam egyáltalán piacgazdasági magánszereplőként járjon el. Különösen, ha az érintett tagállam a szóban forgó intézkedés elfogadásakor közhatalmi jogosítványait alkalmazza, ez nem túl valószerű. Ilyen kétséges esetekben a Bíróság megköveteli a tagállamtól, hogy egyértelműen, objektív és ellenőrizhető szempontok alapján bizonyítsa, hogy a végrehajtott intézkedés piacgazdasági magánszereplői minőségéből ered.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0046"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20120605">2012. június 5‑i</DATE> <NAME.CASE>Bizottság kontra EDF és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑124/10 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2012:318">EU:C:2012:318</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0082">82.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20200326">2020. március 26‑i</DATE> <NAME.CASE>Larko kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑244/18 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2020:238">EU:C:2020:238</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0063">63.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0100"><NO.P>100.</NO.P><TXT>Mindazonáltal még az ilyen minőségben való eljárás sem jelenti feltétlenül azt, hogy egy összehasonlítható magánbefektető ugyanúgy járt volna el. Ezt továbbra is a Bizottságnak kell megvizsgálnia, amely e tekintetben az ismertetett szempontok szerint viseli a bizonyítási terhet.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0101"><NO.P>101.</NO.P><TXT>A jelen esetben azonban azt mutatják a vitatott határozat (219) és azt követő preambulumbekezdései, valamint a megtámadott ítélet 102. és azt követő pontjai, hogy sem a Bizottságnak, sem a Törvényszéknek nem voltak kétségei e kritérium alkalmazhatóságát illetően. Ez logikus is, mivel a leányvállalatok feltőkésítése formai szempontból olyan intézkedés, amellyel magánbefektetők is élnek.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0102"><NO.P>102.</NO.P><TXT>Következésképpen a Bizottságnak bizonyítania kellett, hogy egy összehasonlítható magánbefektető nem hajtotta volna végre a szóban forgó tőkejuttatásokat, és e célból fel kellett hívnia az érintett tagállamot minden releváns információ szolgáltatására.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0047"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20120605">2012. június 5‑i</DATE> <NAME.CASE>Bizottság kontra EDF és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑124/10 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2012:318">EU:C:2012:318</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0103">103.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0104">104.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20200326">2020. március 26‑i</DATE> <NAME.CASE>Larko kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑244/18 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2020:238">EU:C:2020:238</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0068">68.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0103"><NO.P>103.</NO.P><TXT>A Törvényszéknek e tekintetben különösen azt kellett megvizsgálnia, hogy a Bizottság ennek során valamennyi releváns körülményt figyelembe vette‑e. A megtámadott ítéletet összességében vizsgálva kitűnik, hogy a Törvényszék végeredményben így is járt el.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0104"><NO.P>104.</NO.P><TXT>E tekintetben azok a körülmények bírnak döntő jelentőséggel, amelyeket a Törvényszék a fent hivatkozott félreérthető megállapításokon túlmenően már pozitív módon ismertetett a Bizottság értékelésének részeként. Nem vitatott, hogy a SEA kilenc éven át jelentős összegeket – összesen körülbelül 360 millió eurót – biztosított a SEA Handling részére, miközben körülbelül 340 millió euró veszteség keletkezett.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0048"><P>Lásd a fenti 7. pontot.</P></NOTE> Amint már kifejtettem, a Törvényszék helyesen hagyta helyben a Bizottság azon értékelését, hogy a tőkejuttatások esetében állami forrásról volt szó.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0049"><P>Lásd a fenti 19. és azt követő pontokat.</P></NOTE> A fellebbező pedig sikertelenül kifogásolta a Törvényszék azon megállapítását, hogy lényegében a 2002. évi szakszervezeti megállapodás képezte ezen intézkedések alapját.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0050"><P>Lásd a fenti 64. és azt követő pontokat, valamint a 73. és 74. pontot.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><?PAGE NO="17"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0105"><NO.P>105.</NO.P><TXT>A Törvényszék megállapította tehát, hogy a SEA több éven át folyamatosan kompenzálta leányvállalatának hatalmas veszteségeit, mert közérdekből erre kötelezték. Ezek a pozitív módon megállapított tények mindenekelőtt arra utalnak, hogy egy magánbefektető nem feltétlenül így járt volna el. E körülmények között a határozathozatalhoz szükséges további információk hiánya is bizonyító erővel bír, mert abból kell kiindulni, hogy egy magánbefektető alapvető megfontolásokat tett volna, mielőtt hasonló döntést hozott volna. A Törvényszék – amint kifejtettem – a megtámadott ítélet 113. és azt követő pontjaiban pontosan e megfontolások hiányát állapította meg.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0106"><NO.P>106.</NO.P><TXT>Nem kell választ adni arra, hogy a tagállam <HT TYPE="ITALIC">köteles‑e</HT> a befektetést megelőzően elvégezni a befektetése jövedelmezőségének megfelelő előzetes értékelését, amint ezt a Törvényszék a megtámadott ítélet 110. pontjában a Bíróságra hivatkozva<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0051"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20171123">2017. november 23‑i</DATE> <NAME.CASE>SACE és Sace BT kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑472/15 P</NO.CASE>, nem tették közzé, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:885">EU:C:2017:885</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0107">107.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). A Törvényszék ezt a megfogalmazást eredetileg a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20150625">2015. június 25‑i</DATE> <NAME.CASE>SACE és Sace BT kontra Bizottság</NAME.CASE> ítéletben (<NO.CASE>T‑305/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2015:435">EU:T:2015:435</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0182">182.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>) dolgozta ki, és azóta a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180116">2018. január 16‑i</DATE> <NAME.CASE>EDF kontra Bizottság</NAME.CASE> ítéletben (<NO.CASE>T‑747/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2018:6">EU:T:2018:6</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>), valamint a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20181211">2018. december 11‑i</DATE> <NAME.CASE>BTB Holding Investments és Duferco Participations Holding kontra Bizottság</NAME.CASE> ítéletben (<NO.CASE>T‑100/17</NO.CASE>, nem tették közzé, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2018:900">EU:T:2018:900</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) is használta.</P></NOTE> feltételezi. Az ilyen értékelés hiányát azonban legalábbis meggyőzően meg kell magyarázni. Az máskülönben azt valószínűsíti, hogy egy összehasonlítható magánbefektető nem teljesítette volna a kifizetéseket.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0107"><NO.P>107.</NO.P><TXT>Ezt a megfontolást alátámasztja a közvállalkozás sajátos helyzete. Egyrészt a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy vállalkozási tevékenységet folytassanak, és már csak a köz‑ és magánvállalkozások közötti egyenlő bánásmód elve miatt sem járhat a vállalkozásokban fennálló minden állami (többségi) részesedés azzal, hogy minden előny, amelyet ilyen vállalkozások nyújtanak, kimeríti az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének tényállását. Másfelől pontosan ez a lehetőség a támogatások elsődleges jogi tilalmának megkerülését sem eredményezheti.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0052"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20020516">2002. május 16‑i</DATE> <NAME.CASE>Franciaország kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑482/99</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2002:294">EU:C:2002:294</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>, 23., valamint 68. és azt követő pontok).</P></NOTE> A mindkét szempontnak való megfeleléshez bizonyos fokú rugalmasságra van szükség, amelyet a piacgazdasági magánbefektető kritériuma tesz lehetővé. Ez azt jelenti, hogy a tagállamoknak, illetve a tulajdonukban lévő vállalkozásoknak főszabály szerint úgy kell dokumentálniuk döntéseiket, hogy meg lehessen állapítani, hogy magánbefektetői minőségben piackonform módon jártak‑e el az adott helyzetben.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0108"><NO.P>108.</NO.P><TXT>A Törvényszék bizonyos információk benyújtásának elmulasztására vonatkozó hivatkozásait elsősorban ilyen értelemben kell érteni. Kizárólag a rendelkezésre álló információk alapján a Törvényszék nem értette, hogy a pozitív módon megállapított körülményekből eredő látszat ellenére a tőkejuttatásnak miért kellene megfelelnie egy magánbefektető eljárásának.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0109"><NO.P>109.</NO.P><TXT>Ezenfelül azok a Bizottság egyes megállapításai megcáfolásának hiányával kapcsolatos megállapításokkal együtt azt mutatják, hogy a fellebbező nem mutatott be további olyan körülményeket, amelyeket a Bizottságnak szintén figyelembe kellett volna vennie értékelése során.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0110"><NO.P>110.</NO.P><TXT>A tényállás Bizottság általi feltárásával kapcsolatos szélesebb körű követelmények túlzottan megnehezítenék az állami támogatások ellenőrzését abban az esetben, ha a tagállamok magánjogi formában járnak el szelektív előnyök nyújtása érdekében. Hogyan állapítsa meg ugyanis a Bizottság, hogy piackonform magatartás áll‑e fenn, ha nem az előnyt nyújtó vállalkozás döntéshozatallal kapcsolatos irataiból?</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0111"><NO.P>111.</NO.P><TXT>A fellebbező azon kifogása sem változtat ezen, hogy a Bizottság nem tárta fel megfelelően a földi kiszolgálási szolgáltatások piacán uralkodó viszonyokat, és különösen nem készített ezzel kapcsolatban saját tanulmányt. Nem zárható ki ugyan, hogy bizonyos esetekben szükség van ilyen tényfeltárási intézkedésekre, hogy minden releváns adatot figyelembe lehessen venni. A jelen esetben azonban nem jelent nyilvánvaló mérlegelési hibát a feltőkésítési intézkedések mértékére és időtartamára, valamint az azokkal párhuzamosan keletkezett veszteségekre vonatkozó megállapítások alapján arra a következtetésre jutni, hogy egy magánbefektető nem így járt volna el.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="18"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0112"><NO.P>112.</NO.P><TXT>A Törvényszéknek ennélfogva nem kellett kifogásolnia a Bizottság azon értékelését, hogy egy összehasonlítható magánbefektető így nem hozta volna meg a vitatott intézkedéseket. A Bizottság sokkal inkább komoly bizonyítékokra alapozta megállapítását. A Törvényszék következésképpen helybenhagyhatta azt.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0113"><NO.P>113.</NO.P><TXT>Sajnálatos ugyan, hogy a Törvényszék nem mutatta be egyértelműen értékelésének ezen alapját, amikor bizonyos információk hiányát hangsúlyozta. E tekintetben is igaz azonban, hogy az ítélet indokolása hallgatólagos megállapításokat, illetve ugyanazon ítélet más pontjainak indokolására vonatkozó hallgatólagos hivatkozásokat is tartalmazhat.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0053"><P>Lásd a fenti 92. pontot.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0114"><NO.P>114.</NO.P><TXT>Ezért végső soron a fellebbező ezen érvét is mint megalapozatlant el kell utasítani.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">d)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A bizonyítékok időpontja</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0115"><NO.P>115.</NO.P><TXT>A fellebbező végezetül kifogásolja, hogy a megtámadott ítélet 114. pontjában a Törvényszék elutasította a szóban forgó intézkedések elfogadása után készült tanulmány figyelembevételét.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0116"><NO.P>116.</NO.P><TXT>A Törvényszék e megállapítása szintén nem tartalmaz téves jogalkalmazást, hanem megfelel a Bizottság vizsgálati kötelezettségének. A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a Bizottság akár meg is tagadhatja az információk vizsgálatát, ha az előterjesztett bizonyítékok a kérdéses tőkejuttatás végrehajtásáról szóló döntés meghozatalát követően keletkeztek. A piacgazdasági magánbefektető kritériumának alkalmazása szempontjából ugyanis csak a beruházás végrehajtásáról szóló döntés meghozatalának időpontjában rendelkezésre álló adatok és előrelátható fejlemények relevánsak.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0054"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20120605">2012. június 5‑i</DATE> <NAME.CASE>Bizottság kontra EDF és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑124/10 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2012:318">EU:C:2012:318</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0104">104.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0105">105.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20151001">2015. október 1</DATE>‑jei <NAME.CASE>Electrabel és Dunamenti Erőmű kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑357/14 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:642">EU:C:2015:642</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0103">103.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20171123">2017. november 23‑i</DATE> <NAME.CASE>SACE és Sace BT kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑472/15 P</NO.CASE>, nem tették közzé, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:885">EU:C:2017:885</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0107">107.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0117"><NO.P>117.</NO.P><TXT>Bár abszolút formájában a Bíróság e kijelentése túl messzire megy, mivel elképzelhető, hogy a szóban forgó intézkedést követően keletkezett bizonyítékokból következtetések vonhatók le a döntés meghozatalának időpontjában rendelkezésre álló adatokra nézve. Gondoljunk például az érdekelt feleknek a döntéshozatal történeti folyamatával kapcsolatos későbbi kijelentéseire. Igaz azonban, hogy a döntéshozatali folyamat hibái utólag nem orvosolhatók.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0118"><NO.P>118.</NO.P><TXT>Ugyanígy járt el a Törvényszék a megtámadott ítélet 114. és 117. pontjában. Egyrészt megvizsgálta a kérdéses szakvéleményben a tőkejuttatással kapcsolatos döntéshozatal folyamatára vonatkozó információkat, másrészt pedig leszögezte, hogy a szakvélemény nem pótolhatja a döntéshozatali folyamatban elmulasztott megfontolásokat.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0119"><NO.P>119.</NO.P><TXT>Következésképpen ezt az érvet is és ezáltal a negyedik jogalap egészét mint megalapozatlant el kell utasítani.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">V.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">A költségekről</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0120"><NO.P>120.</NO.P><TXT>Az eljárási szabályzat 184. cikkének (2) bekezdése értelmében a Bíróság már csak a fellebbezési eljárás költségeiről határoz, ha a fellebbezés megalapozatlan. A 138. cikk (1) bekezdése értelmében, amely az eljárási szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése szerint a fellebbezési eljárásra is alkalmazandó, a pervesztes felet kell kötelezni a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0121"><NO.P>121.</NO.P><TXT>Mivel a fellebbező pervesztes lett, őt kell kötelezni a fellebbezési eljárás költségeinek viselésére.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><?PAGE NO="19"?><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">VI.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Végkövetkeztetés</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0122"><NO.P>122.</NO.P><TXT>Azt javasolom tehát a Bíróságnak, hogy a következőképpen határozzon:</TXT><P><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P>1.</NO.P><TXT>A Bíróság Milánó önkormányzatának fellebbezését elutasítja.</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>2.</NO.P><TXT>Milánó önkormányzata viseli az eljárás költségeit.</TXT></NP></ITEM></LIST></P></NP.ECR></GR.SEQ></CONTENTS.CONCLUSION></CONCLUSION>