European flag

Az Európai Unió
Hivatalos Lapja

HU

L sorozat


2024/2674

2024.10.14.

A BIZOTTSÁG (EU) 2024/2674 HATÁROZATA

(2024. július 26.)

a Magyarország által a reklámbevétel adózására vonatkozóan végrehajtott SA.39235 (2015/C) állami támogatási intézkedésről

(az értesítés a C(2024) 5283. számú dokumentummal történt)

(Csak a magyar nyelvű szöveg hiteles)

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 108. cikke (2) bekezdésének első albekezdésére,

mivel:

1.   Az eljárás

(1)

2014 júliusában a Bizottság tudomására jutott, hogy Magyarország elfogadta a reklámadóról szóló 2014. évi XII. törvényt (1) (a továbbiakban: a reklámadóról szóló törvény), amely a reklámtevékenységből származó árbevétel megadóztatásáról (a továbbiakban: reklámadó) rendelkezett. A Bizottság 2014. augusztus 13-i és december 1-jei leveleiben tájékoztatást kért a magyar hatóságoktól, amelyekre a hatóságok 2014. október 2-i és december 16-i levelükben válaszoltak.

(2)

A Bizottság 2015. február 2-án kelt levelében arról tájékoztatta a magyar hatóságokat, hogy a 659/1999/EK tanácsi rendelet (2) 11. cikkének (1) bekezdése szerinti felfüggesztő rendelkezésről szóló határozat meghozatalát tervezi. 2015. február 17-i levelükben a magyar hatóságok megtették az e levélre vonatkozó észrevételeiket.

(3)

A Bizottság 2015. március 12-i határozatával megindította az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 108. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárást (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló határozat), és a 659/1999/EK rendelet 11. cikkének (1) bekezdése szerinti felfüggesztő rendelkezést bocsátott ki a szóban forgó intézkedés tekintetében.

(4)

Az eljárás megindításáról szóló határozatot és a felfüggesztő rendelkezést közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában (3). A Bizottság felkérte az érintetteket, hogy nyújtsák be észrevételeiket a szóban forgó intézkedéssel kapcsolatban.

(5)

A Bizottság három érdekelt féltől kapott észrevételeket, amelyeket továbbított a magyar hatóságoknak, biztosítva számukra a válaszadás lehetőségét.

(6)

A magyar hatóságok 2015. április 21-én javaslattervezetet küldtek a Bizottságnak a reklámadóról szóló törvény módosításáról. A Bizottság 2015. május 8-án tájékoztatást kért Magyarországtól e tervezett módosításról.

(7)

Magyarország 2015. június 4-én módosította a reklámadóról szóló törvényt. 2015. július 5-én a módosítás hatályba lépett.

(8)

Magyarország 2015. július 6-i levelében az eljárás megindításáról szóló határozatra és az érdekelt felek észrevételeire vonatkozó megjegyzéseket, valamint a reklámadóról szóló törvény módosításával kapcsolatos pontosításokat nyújtott.

(9)

2016. november 4-én a Bizottság a Magyarország által a reklámbevétel adózására vonatkozóan végrehajtott intézkedésről szóló határozatával (4) (a továbbiakban: végső határozat) lezárta a hivatalos vizsgálati eljárást, megállapítva, hogy az intézkedés jogellenes és összeegyeztethetetlen állami támogatásnak minősül, és elrendelte a támogatás visszafizettetését.

(10)

2016. december 16-án a magyar hatóságok arról tájékoztatták a Bizottság szolgálatait, hogy a végső határozat (96) preambulumbekezdésével összhangban törvényt kívánnak elfogadni a reklámadó megszüntetéséről, amelyet a jövőben egy új adóval kívánnak felváltani.

(11)

A Törvényszék Hivatalához 2017. január 16-án benyújtott keresetlevelével Magyarország a végső határozat megsemmisítése iránti keresetet nyújtott be (T-20/17. sz. ügy).

(12)

2016. december 16-án, 2017. január 26-án és február 17-én a Bizottság szolgálatai és Magyarország levélváltást folytattak, amelynek eredményeként 2017. február 27-én konferenciahívásra került sor a reklámadó megszüntetésének megvitatása céljából.

(13)

Magyarország 2017. május 15-én a 2017. június 30-ig tartó időszakra visszamenőleges hatállyal eltörölte a reklámadót, amelyet új reklámadóval váltott fel (lásd alább a (23) preambulumbekezdést). A reklámadóról szóló törvény módosítása 2017. július 1-jén lépett hatályba (5).

(14)

A Törvényszék a T-20/17. sz., Magyarország kontra Bizottság ügyben 2019. június 27-én hozott ítéletében (6) megsemmisítette a végső határozatot, miután megállapította, hogy a Bizottság nem bizonyította az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatás fennállását.

(15)

Magyarország 2019. július 23-án egy újabb módosítással 2022 decemberéig felfüggesztette a reklámadót (7).

(16)

2019. augusztus 6-án a Bizottság fellebbezést nyújtott be a Törvényszék ítélete ellen. A Bíróság a C-596/19. P. sz. ügyben 2021. március 16-án hozott ítéletével (8) elutasította a Bizottság fellebbezését, és helybenhagyta a Törvényszék ítéletét.

(17)

Miután a Törvényszék megsemmisítette a végső határozatot, és a határozat megsemmisítését a Bíróság is megerősítette, a hivatalos vizsgálati eljárás még folyamatban van, és azt határozat útján le kell zárni.

2.   Háttér és az intézkedés ismertetése

(18)

Az eljárás megindításáról szóló határozatban értékelt intézkedés a reklámtevékenységből származó árbevételre kivetett adó, amelyet Magyarország 2014-ben a 2014. június 11-én elfogadott 2014. évi XXII. törvénnyel (a továbbiakban: a törvény) vezetett be, amely 2014. július 18-án lépett hatályba, és amelyhez 2014. július 4-én és november 18-án további módosításokat fogadtak el.

(19)

Az adó meredek progresszív struktúrát tartalmazott, amelynek értelmében az adókulcs az alacsony reklámárbevétellel rendelkező vállalatok esetében alkalmazott 0 %-tól a magas reklámárbevétellel rendelkező vállalkozások esetében alkalmazott 50 %-ig terjedt (a továbbiakban: a 2014-es változat):

—

az árbevétel 0,5 milliárd HUF alatti része után: 0 %

—

az árbevétel 0,5 milliárd és 5 milliárd HUF közötti része után: 1 %

—

az árbevétel 5 milliárd és 10 milliárd HUF közötti része után: 10 %

—

az árbevétel 10 milliárd és 15 milliárd HUF közötti része után: 20 %

—

az árbevétel 15 milliárd és 20 milliárd HUF közötti része után: 30 %

—

az árbevétel 20 milliárd HUF feletti része után: 50 % (9).

(20)

Az eljárás megindításáról szóló határozat elfogadását követően Magyarország a 2015. június 4-én elfogadott 2015. évi LXII. törvénnyel módosította a reklámadóról szóló törvényt, amelynek nyomán a hat adókulcsra épülő progresszív rendszert egy két adókulcsra épülő rendszer váltotta fel (a továbbiakban: a 2015-ös változat) az alábbiak szerint:

—

Az árbevétel 100 millió HUF alatti része után: 0 %

—

Az árbevétel 100 millió HUF feletti része után: 5,3 % (10).

(21)

A Bizottság 2016 novemberében az elutasító végső határozat elfogadásával lezárta a hivatalos vizsgálati eljárást.

(22)

A végső határozat a reklámadó 2014. és 2015. évi változatát is megvizsgálta. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a 2015-ös változat ugyanazon a progresszivitási elven alapult, és hatását tekintve ugyanúgy előnyben részesítette a kisebb vállalkozásokat a nagyobb vállalkozásokkal szemben, mint az adó 2014-es változata.

(23)

A végső határozat elfogadását követően Magyarország 2017-ben a reklámadóról szóló törvény újabb módosításával módosította a reklámadót (11). A módosító törvény:

—

a végső határozat által összeegyeztethetetlennek nyilvánított reklámadót (azaz a reklámadó 2014-es és 2015-es változatát) a reklámadó új változatával váltotta fel (12),

—

a 2014. július 18. és 2017. június 30. között a megszüntetett reklámadó alapján bevallott és megfizetett adót az adózás rendjéről szóló törvény szerinti túlfizetésnek minősítette, amelyre az adózás rendjéről szóló törvény adó-visszatérítésre vonatkozó szabályait kell alkalmazni (13).

3.   Az intézkedés hatályon kívül helyezése

(24)

A reklámadóról szóló törvény hatálybalépése óta hatályos és már megfizetett adó tekintetében a 2017. évi XLVII. törvény úgy rendelkezett, hogy a 2017. június 30-ig terjedő adóévekre vonatkozóan:

—

„a bevallott és megfizetett adó az adózás rendjéről szóló törvény szerinti túlfizetésnek minősül, amelynek visszatérítésére az adózás rendjéről szóló törvény adó-visszatérítésre vonatkozó szabályait kell alkalmazni. Az e § szerint adó-visszatérítésre jogosult, 3. § (1) bekezdés szerinti adóalanyokat az állami adóhatóság értesíti a reklámadó visszatérítésének lehetőségéről és feltételeiről.”

—

„a 2017. június 30-ig lezárult adóévekre bevallott, de meg nem fizetett adót nem kell megfizetni.”

(25)

Az adózás rendjéről szóló magyar törvénynek a 2017. évi XLVII. törvény hatálybalépésekor hatályos rendelkezései szerint a „túlfizetés” olyan helyzet, amelyben az adózónak „fizetési kötelezettségét meghaladó összeg áll az adószámlán a rendelkezésére” (14).

(26)

Ha tehát az adózó megfizette a reklámadót, a (24) és (25) preambulumbekezdésben említett rendelkezések adójóváírást keletkeztettek az adózó számláján.

(27)

Az adózás rendjéről szóló törvény többféle lehetőséget biztosít az adózók számára a túlfizetésből eredő adójóváírás felhasználására.

(28)

Először is, az adózó kérheti, hogy a túlfizetést egy másik adónemmel kapcsolatos adókötelezettségei fedezésére használják fel (15). Másodszor, az adózó a túlfizetés visszatérítését kérheti, ha nincs adótartozása, és adóbevallási kötelezettségeinek eleget tett (16). Harmadszor, az adóhatóságok a túlfizetés megtartásával az adózó azonos adónembe tartozó jövőbeli adókötelezettségeit is fedezhetik (17).

(29)

A 2017. évi XLVII. törvény elfogadása tehát biztosította a 2014-től 2017. június 30-ig terjedő időszakban esedékes reklámadó-tartozás teljes összegének eltörlését és az ezen időszak alatt megfizetett reklámadó adózóknak való visszatérítését vagy az említett adózók más adókötelezettségeinek fedezésére való felhasználását.

(30)

A Bizottság végül azt az észrevételt teszi, hogy a Bíróság a C-596/19. P. sz. ügyben hozott ítéletében elismerte (18), hogy a 2017. évi XLVII. törvény „visszaható hatállyal eltörölte a szóban forgó adóintézkedést” (19).

(31)

A fentiek fényében a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy mivel Magyarország visszamenőleges hatállyal eltörölte a hivatalos vizsgálati eljárás tárgyát képező reklámadót és – ebből következően – a vonatkozó adótartozást, és visszatérítette a befizetett adót, a hivatalos vizsgálati eljárás tárgytalanná vált.

4.   Következtetés

Az EUMSZ 108. cikkének (2) bekezdésében meghatározott eljárás tárgytalanná vált, mivel Magyarország visszamenőleges hatállyal eltörölte az intézkedést, és ezért az eljárásnak le kell zárulnia,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

Az EUMSZ 108. cikkének (2) bekezdése alapján az SA.39235 számú ügyben 2015. március 12-én indított eljárás tárgytalanná vált és lezárult.

2. cikk

Ennek a határozatnak Magyarország a címzettje.

Kelt Brüsszelben, 2024. július 26-án.

a Bizottság részéről

Margrethe VESTAGER

ügyvezető alelnök


(1)  A reklámadóról szóló 2014. évi XXII. törvényt 2014. június 11-én fogadta el az Országgyűlés, és 2014. július 18-án lépett hatályba.

(2)  A Tanács 659/1999/EK rendelete (1999. március 22.) az Európai Unió működéséről szóló szerződés 108. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról (HL L 83., 1999.3.27., 1. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/1999/659/oj), amelyet hatályon kívül helyezett és felváltott az Európai Unió működéséről szóló szerződés 108. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2015. július 13-i (EU) 2015/1589 tanácsi rendelet (HL L 248., 2015.9.24., 9. o. ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2015/1589/oj).

(3)   HL C 136., 2015.4.24., 7. o.

(4)  A Bizottság (EU) 2017/329 határozata (2016. november 4.) Magyarország által a reklámbevétel adózására vonatkozóan végrehajtott SA.39235 (2015/C) (ex 2015/NN) intézkedésről (HL L 49., 2017.2.25., 36. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/dec/2017/329/oj).

(5)  A módosító törvény a 2017. május 15-én elfogadott és 2017. július 1-jén hatályba lépett 2017. évi XLVII. törvény.

(6)  A Törvényszék 2019. június 27-i Magyarország kontra Bizottság ítélete, T-20/17, EU:T:2019:448.

(7)  A 2019. évi LXXIII. törvény (2019. július 23.).

(8)  A Bíróság 2021. március 16-i Bizottság kontra Magyarország ítélete, C-596/19 P, ECLI:EU:C:2021:202.

(9)  A felső sávot a 2014. évi LXXIV. törvény 2015. január 1-jétől 40 %-ról 50 %-ra emelte.

(10)  A módosítás bevezette a visszamenőleges alkalmazás lehetőségét: az adózó a korábbi időszakot illetően választhatott, hogy az új, két adókulcsra épülő 2015-ös rendszer hatálya alá kíván tartozni, vagy továbbra is a 2014-es, hat adókulcsra épülő progresszív adószerkezet szerint adózik.

(11)  A módosító törvény a 2017. május 15-én elfogadott és 2017. július 1-jén hatályba lépett 2017. évi XLVII. törvény.

(12)  A 2017. évi XLVII. törvény 1. §-a.

(13)  A 2017. évi XLVII. törvény 2. §-a.

(14)  Az adózás rendjéről szóló, 2003. november 10-én elfogadott 2003. évi XCII. törvény (43. §). A Bizottság megjegyzi, hogy az adótörvényt később módosították, ez azonban érdemben nem érintette a vonatkozó rendelkezéseket (az adózás rendjéről szóló, 2017. november 14-én elfogadott és 2018. január 1-jétől hatályos 2017. évi CL. törvény [74. §]).

(15)  Az adózás rendjéről szóló, 2003. november 10-én elfogadott 2003. évi XCII. törvény [43. §, (5) bekezdés]. „[A]z adóhatóság a túlfizetés összegét kérelemre az adózó […] által megjelölt adószámlára […] számolja el.”

(16)  Az adózás rendjéről szóló, 2003. november 10-én elfogadott 2003. évi XCII. törvény [43. §, (6) bekezdés]. „Ha az adózónak adótartozása nincs, és bevallási kötelezettségeinek eleget tett, rendelkezhet a fennmaradó összeg visszatérítéséről”.

(17)  Az adózás rendjéről szóló, 2003. november 10-én elfogadott 2003. évi XCII. törvény [43. §, (6) bekezdés]. „Rendelkezés hiányában az adóhatóság a túlfizetést a később esedékes adó kiegyenlítésére számolja el. Az adóhatóság a fennmaradó összeget csak akkor térítheti vissza, ha a befizetőnek nincs általa nyilvántartott, adók módjára behajtandó köztartozása.”

(18)  Lásd a Bíróság ítéletének 22. pontját 2021.

(19)  Lásd még ebben az értelemben a Törvényszék T-20/17. sz. ügyben hozott, fent hivatkozott ítéletének 31. pontját.


ELI: http://data.europa.eu/eli/dec/2024/2674/oj

ISSN 1977-0731 (electronic edition)