TARTALOMJEGYZÉK

1. Bevezetés 3

2. A 2000. január 1. és 2010. december 31. közötti fejlemények 4

2.1. A jogszabály módosításai 4

2.2. Az információk közzététele a Hivatalos Lapban 4

2.3. A bizottság ülései 5

2.4. Nemzetközi összefüggések 5

2.4.1. Az UNESCO- és az UNIDROIT-egyezmények ratifikálása 5

2.4.2. A WCO/UNESCO kiviteli engedélymintája 5

2.5. Az európai kontextus 5

3. A rendelet 2000. január 1. és 2010. december 31. közötti végrehajtása 6

3.1. Statisztikai adatok a rendelet tagállami végrehajtásáról 6

3.1.1. A végrehajtási rendelet 2. cikkének (1) pontjában meghatározottak szerinti normál kiviteli engedély használata 6

3.1.2. A végrehajtási rendelet 2. cikkének (2) bekezdésében meghatározottak szerinti egyedi nyílt engedély használata 7

3.1.3. A végrehajtási rendelet 2. cikkének (3) bekezdésében meghatározottak szerinti általános nyílt engedély használata 7

3.1.4. A normál engedélyek elutasítása 7

3.1.5. Azok a szállítmányok, amelyek nem feleltek meg a szabályoknak 8

3.2. A vámhatóságok ellenőrzési stratégiája 8

3.3. Az illetékes vámhivatalok számának korlátozása 8

3.4. Igazgatási együttműködés 8

3.5. Az elektronikus rendszerek alkalmazása 9

3.6. A tagállamok által közölt javaslatok 9

3.6.1. A kulturális javak egyes kategóriáinak küszöbértékein végrehajtott módosítások 9

3.6.2. A gyors információcsere biztosításának eszköze 9

4. Következtetések 10

5. Mellékletek 11

5.1. 1. melléklet: Normál kiviteli engedélyek 12

5.2. 2. melléklet: Normál kiviteli engedélyek helyzetének alakulása 2003–2010 között 14

5.3. 3. melléklet: Egyedi nyílt engedélyek 15

5.4. 4. melléklet: Egyedi nyílt engedéllyel rendelkező személyek/szervezetek 17

5.5. 5. melléklet: Általános nyílt engedélyek 18

5.6. 6. melléklet: Elutasított kiviteli engedélyek 20

5.7. 7. melléklet: A nem megfelelő szállítmányok 22

BEVEZETÉS

A 2008. december 18-i 116/2009/EK tanácsi rendelet (kodifikált változat, a továbbiakban: alaprendelet)[1] rendelkezéseket állapít meg annak biztosítására, hogy a kulturális javak kivitele egységes ellenőrzés alá kerüljön az Unió külső határainál. A rendelet által érintett kulturális tárgyak kategóriáit az I. melléklete tartalmazza.

A kulturális javaknak az Unió vámterületén kívülre történő kivitele kiviteli engedély bemutatásához kötött. Ezen engedélyt azon tagállam illetékes hatósága adja meg, amelynek területén a kulturális tárgy törvényes helye található. A kulturális javak egyes kategóriáihoz csak akkor szükséges kiviteli engedély, ha a tárgy értéke eléri a rendelet I. mellékletében meghatározott megfelelő pénzügyi küszöbértéket. Amennyiben szükséges, a kiviteli engedély megadásáért felelős illetékes hatóság konzultál az érintett tárgy származási helye szerinti tagállam illetékes hatóságával. A vámellenőrzések biztosítják, hogy csak az érvényes kiviteli engedéllyel rendelkező kulturális javak hagyhatják el az Unió vámterületét.

Az alaprendelet végrehajtásához szükséges rendelkezések megállapítására az 1993. március 30-i 752/93/EGK bizottsági rendeletben[2] került sor. Ez a végrehajtási rendelet a kiviteli engedélynek az alábbi három típusát vetíti előre: a normál engedély, az egyedi nyílt engedély és az általános nyílt engedély.

Az alaprendelet 10. cikke előírja, hogy a Bizottság rendszeresen bemutatja a szóban forgó rendelet végrehajtásáról szóló jelentését az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak. Az első bizottsági jelentést[3] 2000-ben nyújtották be. E jelentés 2000. január 1-jétől 2010. december 31-ig tartó időszakra terjed ki, felvázolva az Unió egészére jellemző helyzetet a két egymást követő – 2004. május 1-jén és 2007. május 1-jén – lezajlott bővítést megelőzően és követően.

E jelentés eredményei a tagállami szervek által a Bizottság által körbeküldött kérdőívre válaszul nyújtott információkon alapulnak. A jelentés a 2000–2010 közötti évekre vonatkozó engedélyek használatára vonatkozó adatgyűjtést is magában foglalta.

A 2000. JANUÁR 1. ÉS 2010. DECEMBER 31. KÖZÖTTI FEJLEMÉNYEK

A jogszabály módosításai

Az eredeti alaprendelet (3911/92/EGK tanácsi rendelet) módosítására a felülvizsgálat idején kétszer került sor az alábbiak szerint:

- A 974/2001/EK tanácsi rendelettel[4] sor került – az euró 2002. január 1-jei bevezetésének figyelembevételével – a szükséges módosítások végrehajtására és a korábban alkalmazandó „nulla” pénzügyi küszöbérték jelentésének tisztázására, amely szó helyébe a „bármilyen értékű” kifejezés lépett.

- A 806/2003/EK tanácsi rendelet[5] a 8. cikk szövegét a „komitológiáról” szóló 1999/468/EK tanácsi határozat[6] rendelkezéseihez illesztette.

Az eredeti alaprendeletet hatályon kívül helyezték és egy kodifikációs gyakorlat eredményeként helyébe a 116/2009/EK tanácsi rendelet lépett. A kodifikáció az alap-jogiaktus valamennyi rendelkezését és későbbi módosítását egységes új jogi aktusba rendezi, eltörölve az elavult rendelkezéseket és összehangolva az alkalmazott terminológiát, aminek köszönhetően a jogszabály hozzáférhetőbb és átláthatóbb lesz.

A végrehajtási rendelet (752/93/EGK bizottsági rendelet) módosítására a felülvizsgálati időszak során egyszer került sor. A 656/2004/EK bizottsági rendelettel[7] az I. mellékletben található normál kiviteli engedély formanyomtatvány helyébe egy új lépett annak érdekében, hogy az összhangba kerüljön az Egyesült Nemzetek kereskedelmi okmányokra vonatkozó mintatervével,[8] és magyarázatok hozzáfűzése révén egységesen és hibátlanul lehessen azt összeállítani. A rendelet továbbá lehetővé tette a tagállamok számára, hogy a formanyomtatványt elektronikus úton is elkészíthessék.

A végrehajtási rendeletre hasonlóképp vonatkozik a kodifikációs folyamat. A megfelelő eljárás folyamatban van.

Az információk közzététele a Hivatalos Lapban

A kulturális javakra vonatkozó kiviteli engedély kibocsátására felhatalmazott hatóságok legfrissebb jegyzékét[9] az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdésével összhangban 2009 júliusában tették közzé.

A kulturális javakra vonatkozó kiviteli engedély kibocsátására felhatalmazott hatóságok legfrissebb jegyzékét[10] az alaprendelet 5. cikkének (2) bekezdésével összhangban 2009 júniusában tették közzé.

A bizottság ülései

A kulturális javak kivitelével és visszaszolgáltatásával foglalkozó bizottság nyolc alkalommal ült össze a felülvizsgálat alatti időszakban. Ez a bizottság a tagállam területéről jogellenesen kiszállított kulturális tárgyak visszaszolgáltatásáról szóló 93/7/EGK tanácsi irányelv[11] alkalmazásából eredő kérdéseket is megvizsgálja.

Nemzetközi összefüggések

Az UNESCO- és az UNIDROIT-egyezmények ratifikálása

Jóllehet a ratifikálások száma megemelkedett a felülvizsgálati időszakban, eddig csupán 22 tagállam erősítette meg az 1970-ben létrehozott UNESCO-egyezményt[12] és 12 tagállam az 1995-ben kötött UNIDROIT-egyezményt[13].

A WCO/UNESCO kiviteli engedélymintája

2005-ben a WCO és az UNESCO közösen kidolgozta a kulturális javakra vonatkozó WCO-UNESCO kiviteli engedélymintát, hogy a vámellenőrzés megkönnyítése és a hamis okmányok felderítésének lehetővé tétele érdekében összehangolják a világszerte forgalomban lévő különböző kiviteli engedélyeket. A javasolt engedély az Európai Unió normál kiviteli engedélyének mintáján alapul.

Az európai kontextus

A kulturális javak kivitele tekintetében uniós szinten bevezetett rendszer – e jelentés témája – kiegészíti a kulturális javak védelmére irányuló többi eszközt és kezdeményezést.

A Bizottság 2000-ben, 2005-ben és 2009-ben[14] három jelentést tett közzé a 93/7/EGK tanácsi irányelv[15] alkalmazásáról. Az utolsó jelentés következtetése szerint mérlegelni kell az irányelv átdolgozását. Ennek megfelelően a Bizottság felállított a kulturális javak kivitelével és visszaszolgáltatásával foglalkozó bizottságon belül egy ad hoc munkacsoportot, amelynek célja az irányelv alkalmazásában felmerülő problémák azonosítása és megoldások javaslata. A munkacsoport már teljesítette megbízását, és következtetéseit 2011-ben a bizottság elé fogja tárni. Mivel ezen irányelv melléklete megegyezik az alaprendelet I. mellékletével, az irányelv módosítására vonatkozó döntés közvetlen hatással lehet a rendeletre.

A gyűjtemények mobilitásával foglalkozó munkacsoportot az európai kulturális menetrend[16] végrehajtásának keretében a Tanács hozta létre a 2008–2010-es időszakra vonatkozó kulturális munkatervében. A csoport végső jelentését[17] 2010 júniusában mutatta be. E csoport munkája alapján és a 2011–2014-es időszakra vonatkozó kulturális munkaterv[18] részeként egy új munkacsoport fogja megvizsgálni a kölcsönadás-kölcsönbevétel folyamatának egyszerűsítési módjait és eszközeit, figyelemmel az állami garanciavállalási rendszerekre.

A 2008 novemberi tanácsi következtetések hangsúlyozták annak szükségességét, hogy meg kell akadályozni és szüntetni a kulturális termékek tiltott kereskedelmét. Ebben az összefüggésben a Bizottság szerződést ítélt oda a kulturális termékek tiltott kereskedelmének megakadályozásáról és megszüntetéséről szóló tanulmány elkészítésére, amelyet 2011 végén kell lezárni.

A RENDELET 2000. JANUÁR 1. ÉS 2010. DECEMBER 31. KÖZÖTTI VÉGREHAJTÁSA

Statisztikai adatok a rendelet tagállami végrehajtásáról

A végrehajtási rendelet 2. cikkének (1) pontjában meghatározottak szerinti normál kiviteli engedély használata

Az alaprendelet hatálya alá tartozó kivitel tekintetében általában normál kiviteli engedélyt használnak. A tagállamok által kiadott normál kiviteli engedélyek számának áttekintése az 1. mellékletben található.

A 2. melléklet bemutatja a kiadott engedélyek száma tekintetében a felülvizsgálat időszakában a helyzet alakulását, a 2003. évi EU-15-től a 2010. évi EU-27-ig. Azt is mutatja, hogy az összes kiadott engedélyből való részesedés mely része tulajdonítható az egyes tagállamoknak. Az adatok arról árulkodnak, hogy a kulturális javaknak az Európai Unióból való kivitele három tagállamban összpontosul, elsősorban az Egyesült Királyságban, ahol a 2000–2010-es időszakban ez átlagosan 45%-ot tett ki, őt követi Olaszország (durván 26%) és Franciaország (durván 15%).

A 2004. május 1-jei bővítés óta a kiviteli engedélyek teljes számának csupán 1%-át adták ki az új tagállamokban. Ezek közül 46% volt a Cseh Köztársaságnak tulajdonítható; ez az egyetlen ország, amely a kiadott engedélyek jelentős számáról tett bejelentést.

Az összes kiadott normál kiviteli engedély száma a 2000. évi 16 117-ről 2007-ben 21 557-re (+ 34%) emelkedett, majd 2010-ben 18 176-ra csökkent. Mivel az új tagállamokban a kiadott normál kiviteli engedélyek száma nagyon alacsony, a regisztrált növekedés nem tulajdonítható a bővítésnek.

A végrehajtási rendelet 2. cikkének (2) bekezdésében meghatározottak szerinti egyedi nyílt engedély használata

Az egyedi nyílt engedély hatálya alá tartozik meghatározott kulturális javaknak bizonyos személy vagy szervezet általi ismételt ideiglenes kivitele. A tagállamokban forgalomban lévő egyedi nyílt engedélyek számának áttekintése a 3. mellékletben található.

Az adatok azt mutatják, hogy csak hét tagállam (Görögország, Franciaország, Ciprus, Hollandia, Lengyelország, Szlovénia és az Egyesült Királyság) alkalmazta ezt a fajta engedélyt, közülük egyértelműen Lengyelország a legnagyobb mértékű felhasználó.

A 4. melléklet tartalmazza az egyedi nyílt engedéllyel rendelkező személyek és szervezetek számát.

A végrehajtási rendelet 2. cikkének (3) bekezdésében meghatározottak szerinti általános nyílt engedély használata

Az általános nyílt engedély hatálya alá tartozik valamely múzeum vagy más intézmény állandó gyűjteményének részét képező kulturális javak ideiglenes kivitele. A tagállamokban forgalomban lévő általános nyílt engedélyek számának áttekintése az 5. mellékletben található.

Az adatok azt mutatják, hogy csak nyolc tagállam (Bulgária, Németország, Görögország, Franciaország, Ciprus, Lengyelország, Portugália és Szlovénia) alkalmazta ezt a fajta engedélyt.

Noha az egyedi és az általános nyílt engedélyek korlátozott számú tagállamban használatosak, e tagállamok arról számolnak be, hogy lényeges eszközként működnek a kulturális javak kivitelének kezelésében és ellenőrzésében.

A normál engedélyek elutasítása

A tagállamok illetékes hatóságai által elutasított engedély iránti kérelmek számának áttekintése a 6. mellékletben található.

Az engedélyek elutasításának legfontosabb okai az alábbiak voltak: i. hiányos kérelmek benyújtása; ii. a kivitelre szánt tárgy nemzeti kincs az érintett tagállamban.

Az elutasított engedélyek százalékos aránya az Unió egészében nagyon alacsony, ami az összes kiadott engedély 0,3%-ának felel meg.

Azok a szállítmányok, amelyek nem feleltek meg a szabályoknak

A 7. melléklet mutatja azon szállítmányok számát, amelyek nem feleltek meg az alkalmazandó szabályoknak. A tagállamok tíz év alatt összesen 473 esetről számoltak be, amely adat nagyon alacsony, ha az összes kiadott engedély számával hasonlítjuk össze.

Néhány tagállam jelezte, hogy a nem szabályszerű szállítmányokat általában vámhatóságaik fedezték fel. Az egyes esetektől és az alkalmazandó nemzeti jogszabályoktól függően az illetékes hatóságok vagy az államügyészek foglalkoztak a továbbiakban az ügyekkel. Egyes esetekben a helyzet megoldható azáltal, ha a kiviteli engedélyeket visszamenőlegesen adják meg.

A vámhatóságok ellenőrzési stratégiája

A tagállamok nagy száma azt jelzi, hogy a kulturális javak védelme szakpolitikájuk lényeges eleme és ezért a vámhatóságokat arra képzik, hogy felderítsék a kulturális javak esetleges tiltott kivitelét.

A tagállamok arról számoltak be, hogy vámszolgáltatásaik a szállítmányok kiviteli ellenőrzésre történő kiválasztásánál felhasználják a kockázatkezelést. Azt is jelzik továbbá, hogy a magas kockázattal járó szállítmányok esetében az ellenőrzést intenzívebbé teszik.

Egyes tagállamok kiemelték, hogy különösen az utazókra összpontosítanak.

Az illetékes vámhivatalok számának korlátozása

Az alaprendelet 5. cikkének (1) bekezdése lehetőséget teremt a tagállamok számára, hogy korlátozzák a kulturális javak kivitelével kapcsolatos vámalakiságok kezelésére felhatalmazott vámhivatalok számát.

Kilenc tagállam (Bulgária, Görögország, Spanyolország, Ciprus, Luxemburg, Magyarország, Málta, Portugália és az Egyesült Királyság) élt ezzel a lehetőséggel. Az általános vélemény szerint ezáltal hatékonyabb ellenőrzések hajthatók végre és eredményesebb lehet a közreműködés a kijelölt vámhivatalokhoz közeli múzeumokkal és egyéb tudományos intézetekkel is.

Igazgatási együttműködés

A legtöbb tagállam a különböző hatóságok közötti (engedélyezési és vámhatóságok, rendőrség) eredményes nemzeti szintű együttműködésről számol be. Ez az együttműködés rendszeres találkozókra és közös képzési tevékenységekre támaszkodik. Egyes tagállamokban az együttműködés egyetértési megállapodások vagy az érintett hatóságok között létrejött hasonló megállapodások alapján szerveződik.

Olaszország jelezte, hogy az engedélyezési hatóságok közvetlen kapcsolatban állnak a Comando Carabinieri Tutela Patrimonio Culturale elnevezésű, kulturális javakkal foglalkozó szakosodott rendőri egységgel.

Egyes tagállamok az együttműködés elégtelen mértékéről számoltak be uniós szinten. 2003-ban megállapodás született az igazgatási együttműködésre vonatkozó iránymutatásokról a kulturális javak kivitelével és visszaszolgáltatásával foglalkozó bizottságon belül végzett munka eredményeként. Nehéznek bizonyult azonban ezt a munkaeszközt naprakészen tartani.

Nemzetközi szinten olyan szervek bevonásával zajlik az együttműködés, mint az EUROPOL és az INTERPOL.

Az elektronikus rendszerek alkalmazása

A tagállamok túlnyomó többségében még mindig nem lehetséges a kiviteli engedély iránti kérelem elektronikus formanyomtatvány használatával történő benyújtása. Még azokban az esetekben is, amikor elérhetők az elektronikus formanyomtatványok, a tényleges kérelmet nyomtatott formában kell benyújtani.

Egyes tagállamok azt jelezték, hogy elektronikus rendszereket fejlesztenek ki, hogy lehetővé váljon a kulturális javakra vonatkozó kérelmek benyújtása és a kiviteli engedélyek kiadása is.

A tagállamok által közölt javaslatok

A kulturális javak egyes kategóriáinak küszöbértékein végrehajtott módosítások

Az alaprendelet 10. cikke értelmében lehetőség nyílik az I. mellékletben feltüntetett pénzügyi küszöbértékeknek a gazdasági és monetáris mutatószámok alapján történő aktualizálására.

A kulturális javak kivitelével és visszaszolgáltatásával foglalkozó bizottságban folytatott viták azt mutatták, hogy a tagállamok többsége nem támogatja a meglévő küszöbértékek változtatását, és a Bizottság ezért nem tervezi javaslat benyújtását aktualizálás céljából.

A gyors információcsere biztosításának eszköze

Számos tagállam kifejezte a véleményét arról, hogy a tagállamok és a Bizottság közötti információcserét javítani kell, és hogy webalapú eszközön keresztül legyenek elérhetőek a naprakész adatok.

E javaslatokra válaszul a Bizottság úgy határozott, hogy a CIRCA-n (Kommunikációs és Információs Forrásközpont) belül létrehoz egy különleges, a kulturális javak kivitelével foglalkozó érdekcsoportot. Ez a közigazgatás szükségleteinek megfelelően hangolt extranet eszköz, amely külön helyet biztosít az interneten az információk és dokumentumok, valamint egyéb funkciók megosztására.

E kereten belül kialakítottak egy részt, ahol a nemzeti hatóságokkal való kapcsolattartásra vonatkozó információk találhatók. Nehéznek bizonyult azonban ezt az információt naprakészen tartani.

KÖVETKEZTETÉSEK

A tagállamok nem tettek jelentést az alaprendelet és az ahhoz tartozó végrehajtási rendelet rendelkezéseinek napi szintű végrehajtása terén jelentkező lényeges problémákról. Úgy tűnik, hogy a kulturális javaknak az Unió határain kívülre történő kivitelének ellenőrzésére 1993-ban bevezetett rendszert a tagállamok túlnyomó többsége ténylegesen – ám nagyon eltérő mértékben – alkalmazta.

A rendszer működése javítható lenne a tagállamok és a Bizottság közötti szorosabb együttműködés mechanizmusainak kifejlesztése révén.

A Bizottság egyéb olyan uniós és nemzetközi szintű kezdeményezésekkel összefüggésben is követni fogja a fejleményeket, amelyek hatással lehetnek e jelentés témájára. Különös figyelmet fog fordítani a 2.5. bekezdésben említett tiltott kereskedelemről szóló tanulmány következtetéseire. Amennyiben e kezdeményezések eredményeként a rendszer további fejlesztése szükségesnek bizonyul, a Bizottság készen áll majd arra, hogy foglalkozzon a kérdéssel.

* * *

A Bizottság ezért felkéri az Európai Parlamentet, a Tanácsot, valamint az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot, hogy vegyék tudomásul ezt a jelentést.

MELLÉKLETEK

1. melléklet: Normál kiviteli engedélyek[19]

Év |

| 2000 |2001 |2002 |2003 |2004 |2005 |2006 |2007 |2008 |2009 |2010 | |BE | 0 |0 |0 |0 |0 |0 |0 |0 |0 |n/a |n/a | | BG | | | | | | | |21 |5 |0 |0 | | CZ | | | | |0 |0 |0 |0 |61 |2 |53 | | DK | 0 |0 |0 |0 |0 |0 |0 |1 |1 |n/a |n/a | | DE | 0 |0 |0 |0 |0 |0 |0 |0 |0 |0 |0 | | EE | | | | |0 |0 |0 |0 |0 |0 |0 | | IE | 0 |0 |0 |0 |0 |0 |0 |0 |0 |0 |0 | | EL | 0 |0 |0 |1 |2 |0 |0 |0 |0 |0 |0 | | ES | 0 |0 |0 |1 |1 |0 |0 |0 |0 |n/a |n/a | | FR | 17 |18 |17 |18 |6 |12 |12 |7 |22 |28 |18 | | IT | 0 |0 |0 |0 |0 |0 |0 |0 |0 |0 |0 | | CY | | | | |0 |0 |0 |0 |0 |0 |0 | | LV | | | | |0 |0 |0 |0 |0 |0 |0 | | LT | | | | |0 |0 |0 |0 |0 |0 |0 | | LU | 0 |0 |0 |0 |0 |0 |0 |0 |0 |n/a |n/a | | HU | | | | |0 |0 |0 |0 |0 |n/a |n/a | | MT | | | | |0 |0 |0 |0 |0 |0 |0 | | NL | 0 |0 |0 |0 |0 |1 |0 |0 |0 |0 |3 | | AT | 0 |0 |0 |0 |0 |1 |1 |0 |0 |1 |1 | | PL | | | | |79 |0 |0 |0 |0 |0 |0 | | PT | 0 |1 |0 |0 |0 |0 |0 |0 |0 |0 |0 | | RO | | | | | | | |0 |0 |0 |0 | | SI | | | | |0 |0 |0 |0 |0 |n/a |n/a | | SK | | | | |0 |0 |0 |0 |0 |0 |0 | | FI | 0 |0 |0 |0 |7 |6 |2 |0 |1 |0 |1 | | SE | 0 |0 |0 |0 |0 |0 |0 |2 |1 |0 |3 | | UK | 9 |9 |3 |1 |2 |3 |0 |6 |0 |2 |3 | | | | | | | | | | | | | | | Összesen | 26 |28 |20 |21 |97 |23 |15 |37 |91 |33 |82 | |

[pic]

[1] A Tanács 2008. december 18-i 116/2009/EK rendelete a kulturális javak kiviteléről (kodifikált változat) (HL L 39, 2009.2.10., 1. o.). E rendelet az 1993. március 30-a óta hatályban lévő, a kulturális javak kiviteléről szóló, 1992. december 9-i 3911/92/EGK tanácsi rendelet (HL L 395., 1992.12.31., 1. o.) helyébe lépett.

[2] A Bizottság 1993. március 30-i 752/93/EGK rendelete a kulturális javak kiviteléről szóló, 3911/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról (HL L 77., 1993.3.31., 24. o.).

[3] A Bizottság jelentése a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek és a Gazdasági és Szociális Bizottságnak a kulturális javak kiviteléről szóló, 3911/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtásáról és a tagállam területéről jogellenesen kiszállított kulturális tárgyak visszaszolgáltatásáról szóló 93/7/EGK tanácsi irányelvről (COM(2000) 325, 2000.5.25.).

[4] A Tanács 2001. május 14-i 974/2001/EK rendelete a kulturális javak kiviteléről szóló 3911/92/EGK rendelet módosításáról (HL L 137., 2001.5.19., 10. o.).

[5] A Tanács 2003. április 14-i 806/2003/EK rendelete a Bizottságot a konzultációs eljárással összhangban (minősített többség) elfogadott tanácsi jogi aktusokban megállapított végrehajtási hatásköreinek gyakorlása során segítő bizottságokkal kapcsolatos rendelkezéseknek az 1999/468/EK határozathoz történő hozzáigazításáról (HL L 122., 2003.5.16., 1. o.).

[6] A Tanács 1999. június 28-i 1999/468/EK határozata a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról (HL L 184., 1999.7.17., 23. o.).

[7] A Bizottság 2004. április 7-i 656/2004/EK rendelete a kulturális javak kiviteléről szóló 3911/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 752/93/EGK rendelet módosításáról (HL L 104., 2004.4.8., 50. o.).

[8] Az Egyesült Nemzetek kereskedelmi okmányokra vonatkozó mintaterve, New York és Genf, 2002. (ECE/TRADE/270).

[9] HL C 164., 2009.7.16., 6. o.

[10] HL C 134., 2009.6.13., 9. o.

[11] A Tanács 1993. március 15-i 93/7/EGK irányelve a tagállam területéről jogellenesen kiszállított kulturális tárgyak visszaszolgáltatásáról (HL L 74., 1993.3.27., 74. o.).

[12] UNESCO-egyezmény a kulturális javak jogtalan importjának, exportjának és tulajdonjog-átruházásának tilalmát és megakadályozását szolgáló eszközökről, Párizs, 1970. november 14., amelyet az alábbi tagállamok ratifikáltak: Belgium, Bulgária, a Cseh Köztársaság, Dánia, Németország, Észtország, Görögország, Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Ciprus, Litvánia, Magyarország, Hollandia, Lengyelország, Portugália, Románia, Szlovénia, Szlovákia , Finnország, Svédország és az Egyesült Királyság.

[13] UNIDROIT-egyezmény a lopott vagy illegálisan exportált kulturális javakról, Róma, 1995. június 24., amelyet az alábbi tagállamok ratifikáltak: Dánia, Görögország, Spanyolország, Olaszország, Ciprus, Litvánia, Magyarország, Portugália, Románia, Szlovénia, Szlovákia és Finnország.

[14] COM(2000) 325, 2000.5.25. (lásd a fenti 3. lábjegyzetet), COM(2005) 675, 2005.12.21. és COM(2009) 408, 2009.7.30.

[15] Lásd a fenti 11. lábjegyzetet.

[16] Az európai kulturális menetrendről szóló 2007. november 16-i tanácsi következtetések (HL C 287., 2007.11.29., 1. o.).

[17] Zárójelentés és ajánlások a Kulturális Bizottság számára a gyűjtemények mobilitásának növelését szolgáló eszközök javításáról, (OMC) a gyűjtemények mobilitásával foglalkozó szakértői munkacsoport, 2010 június.

[18] A Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által elfogadott következtetések a 2011–2014-es időszakra szóló kulturális munkatervről (HL C 325., 2010.12.2., 1. o.).

[19] Kisebb eltérések megjelenhetnek ezekben az adatokban azon tagállamok esetében, amelyek statisztikáikról kategóriánként tettek jelentést, mivel egy engedély több mint egy kategóriát is magában foglalhat.