Ideiglenes változat

ANDREA BIONDI

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2026. október 8.(1)

C‑390/25. sz. ügy

HUS‑yhtymä;

a Cloudia OY,

a SC Software OY

részvételével

(a Korkein hallinto‑oikeus [legfelsőbb közigazgatási bíróság, Finnország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„ Előzetes döntéshozatal – Közbeszerzési szerződések – 2014/24/EU irányelv – 30. cikk – Versenypárbeszéd – A 67. cikk (5) bekezdése – Az odaítélési szempontok relatív súlyozása – A súlyozás értéktartományok révén történő kifejezése – A relatív súlyozásnak a végleges ajánlattételi felhívásban történő feltüntetése – Az eljárást megindító hirdetményben olyan értéktartományok használata, amelyekből az odaítélési szempontok végleges sorrendje nem tűnik ki ”






I.      Bevezetés

1.        A Korkein hallinto‑oikeus (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Finnország) a kérdést előterjesztő bíróság által benyújtott, előzetes döntéshozatal iránti jelen kérelem tárgyát két, a közbeszerzések terén releváns szempont képezi.

2.        E kérelem egyrészt alkalmat kínál a Bíróságnak arra, hogy első ízben értelmezze a 2014/24/EU irányelv(2) versenypárbeszédet, a jellemzően a műszaki, jogi vagy pénzügyi szempontból összetett szerződések odaítélésére alkalmazott, több szakaszból álló eljárást szabályozó rendelkezéseit. Másrészt azt is lehetővé teszi a Bíróság számára, hogy pontosítsa azt, az ajánlatkérő szerveket az ezen irányelv 67. cikkének (5) bekezdése alapján terhelő kötelezettséget, miszerint azok különösen értéktartományok alkalmazása során kötelesek feltüntetni a közbeszerzési szerződés odaítélése egyes szempontjainak relatív súlyát. A jelen ügy középpontjában a közbeszerzés szerződések szabályozásának a 2014/24 irányelvben előírt e két szempontja közötti kölcsönhatás áll.

3.        A kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet a Helsinki és Nyland betegápolási körzeteit alkotó önkormányzatok konzorciuma (később HUS‑yhtymä) mint ajánlatkérő szerv által közbeszerzési szerződés odaítélése céljából versenypárbeszéd formájában szervezett eljárás tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztette elő. A szóban forgó közbeszerzési szerződés tárgyát a közbeszerzések kezelését szolgáló teljes rendszer és az ahhoz kapcsolódó szakértői szolgáltatások beszerzése képezte.

4.        Az eljárást megindító hirdetményből kitűnt, hogy az ajánlatkérő szerv a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat szempontja alapján ítéli oda a közbeszerzési szerződést. Ezen felül az ajánlatkérő szerv az eljárásnak az eljárást megindító hirdetményhez mellékelt leírásában egyértelművé tette, hogy az ajánlatokat a végleges ajánlattételi felhívásban leírt módon hasonlítja össze. Ugyanebben a dokumentumban az is szerepelt, hogy az indikatív odaítélési szempontok és az azokra vonatkozó súlyozási értéktartományok a következők:

–        Ár: 30–70%,

–        Funkcionális jellemzők: 15–35%,

–        A szakértői csoport képességei: 15–35%.

5.        A HUS‑yhtymä a részvételi jelentkezéseket benyújtók közül kiválasztott négy részvételre jelentkezővel folytatott párbeszédet követően végleges ajánlattételi felhívást intézett e részvételre jelentkezőkhöz. A felhívásból kitűnt, hogy a minőség/ár arány és az odaítélési szempontok végleges súlyozása a következő volt:

„–      Ár 30%,

–      Minőség 70%,

–        Kiegészítő funkciók (35 pont),

–        Párbeszéd (35 pont)”.

6.        A HUS‑yhtymä az odaítélésről szóló határozatval, majd helyesbítő határozatával a közbeszerzési szerződést az SC Software Oy részére ítélte oda, és a Cloudia Oy‑t jelölte ki helyettesítő szolgáltatónak.

7.        A Cloudia Oy a közbeszerzési szerződés odaítéléséről szóló határozat ellen keresetet nyújtott be az elsőfokú bírósághoz, amelyben arra hivatkozott, hogy az ajánlatkérő szerv által az eljárást megindító hirdetményben meghatározott, az odaítélési szempontok súlyozására vonatkozó, 30% és 70% közötti értéktartomány túlzott terjedelme miatt nem megfelelő. Az elsőfokú bíróság helyt adott a keresetnek, és az odaítélést megsemmisítette. A HUS‑yhtymä ekkor megtámadta ezt az ítéletet a kérdést előterjesztő bíróság előtt.

8.        A kérdést előterjesztő bíróságnak az előtte folyamatban lévő ügyben két értelmezési kétsége van. A kérdést előterjesztő bíróság ezért úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő két kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„1)      Köteles‑e az ajánlatkérő szerv a 2014/24 irányelv 30. cikke szerinti versenypárbeszédben a benyújtott ajánlatokat az eljárást megindító hirdetményben vagy az ismertetőben meghatározott odaítélési szempontok és azok relatív súlyozása alapján értékelni, vagy jogosult‑e a tárgyalásokat követően az ajánlattevőknek megküldött végleges ajánlattételi felhívásban pontosítani a hirdetményben vagy az ismertetőben meghatározott odaítélési szempontok relatív súlyozását, különösen ha e súlyozást az eljárást megindító hirdetményben vagy az ismertetőben az irányelv 67. cikke (5) bekezdésének második albekezdése értelmében vett értéktartomány alkalmazásával határozta meg?

2)      Ha az ajánlatkérő szerv jogosult a végleges ajánlattételi felhívás elkészítésekor az eljárást megindító hirdetményben vagy az ismertetőben az irányelv 67. cikke (5) bekezdésének második albekezdése értelmében vett értéktartomány alkalmazásával feltüntetett súlyozást pontosítani: összeegyeztethetőnek tekinthető‑e az irányelv 67. cikke (5) bekezdésének második albekezdésével az ajánlatkérő szerv által a jelen ügyben alkalmazott súlyozási értéktartomány, különösen egyrészt annak figyelembevételével, hogy az ajánlatkérő szerv által alkalmazott értéktartomány nem az árra és minőségre vonatkozó odaítélési szempontok végső sorrendjét eredményezi, másrészt annak figyelembevételével, hogy az odaítélési szempontok és azok relatív súlyozása a végleges ajánlatételi felhívásban az eljárást megindító hirdetményben feltüntetett értéktartományon belül volt?”

II.    Elemzés

9.        A kérdést előterjesztő bíróság által előzetes döntéshozatalra előterjesztett két kérdés a 2014/24 irányelv 67. cikke (5) bekezdésének konkrétan az ezen irányelv 30. cikke szerinti versenypárbeszéd területén történő alkalmazására vonatkozik.

10.      Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a 2014/24 irányelv 67. cikke meghatározza a közbeszerzési szerződés odaítélési szempontjaira vonatkozó általános szabályokat. E cikk (5) bekezdése arra vonatkozik, hogy az ajánlatkérő szervek kötelesek feltüntetni e szempontok relatív súlyát. A szóban forgó (5) bekezdés három albekezdésre oszlik.

11.      Az első albekezdés úgy rendelkezik, hogy „[a]z ajánlatkérő szervnek a közbeszerzési dokumentumokban fel kell tüntetnie, hogy a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat meghatározásánál milyen relatív súllyal veszi figyelembe a [közbeszerzési szerződés] választott egyes odaítélési szempont[jait], kivéve, ha a kiválasztás egyedüli szempontja az ár.”

12.      A második albekezdés úgy rendelkezik, hogy „[a]z egyes súlyok – megfelelő maximális terjedelmű – tartományként is megadhatók.”

13.      A harmadik albekezdés úgy rendelkezik, hogy „[a]mennyiben a [relatív] súlyozás objektív okokból nem lehetséges, az ajánlatkérő szervnek csökkenő fontossági sorrendben kell feltüntetnie a szempontokat.”

14.      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett két kérdés azokat az értéktartományokat illetően, amelyeket a HUS‑yhtymä az általa alkalmazni kívánt odaítélési szempontok relatív súlyozásának kifejezésére használt, a 2014/24 irányelv 67. cikke (5) bekezdésének második albekezdésére vonatkozik. Az első kérdés lényegében arra vonatkozik, hogy az ajánlatkérő szerv a versenypárbeszédre irányuló eljárás keretében mikor határozhatja meg véglegesen az eljárást megindító hirdetményben értéktartományokban kifejezett relatív súlyozást; ezzel szemben a második kérdés a HUS‑yhtymä által a szóban forgó közbeszerzés keretében alkalmazott értéktartományok keretében előírt eltérés „megfelelő” jellegére vonatkozik.

15.      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett e két kérdés megválaszolása érdekében elöljáróban célszerűnek tűnik röviden ismertetni a versenypárbeszédre irányuló eljárásnak a 2014/24 irányelv által szabályozott alapvető jellemzőit.

A.      A versenypárbeszédre irányuló eljárás áttekintése

16.      A versenypárbeszéd különösen összetett közbeszerzési szerződések odaítélését szolgáló rugalmas eljárás. Akkor mutatkozik hasznosnak, amikor az ajánlatkérő szervek nem tudják meghatározni, hogy igényeik milyen eszközzel teljesíthetők, vagy nem tudják felmérni, hogy a piac milyen technikai, pénzügyi vagy jogi megoldásokat tud kínálni.(3) Ez lehet a helyzet például innovatív projektek, illetve átalakítást vagy tervezést igénylő áruk vagy szolgáltatások esetében, például olyan összetett beszerzések esetében, mint például az összetett termékek, szellemi szolgáltatások, köztük a tanácsadási szolgáltatások beszerzése.(4) A versenypárbeszédre irányuló eljárás alapvető célja annak lehetővé tétele az ajánlatkérő szerv számára, hogy az elfogadott részvételre jelentkezőkkel folytatott párbeszéd útján – a végleges ajánlattételre való felhívás előtt megtalálja és meghatározza az igényeinek kielégítésére leginkább alkalmas eszközöket.

17.      A jogalkotó versenypárbeszédet először a 2004/18 irányelvben(5) éppen azért vezette be az uniós jogba, hogy rugalmas eljárás biztosításával jogszerű és átlátható utat kínáljon az ajánlatkérő szervek számára a piaccal való párbeszédhez, ha az – különösen a közbeszerzési szerződés összetettsége miatt – szükséges. A 2014/24 irányelv megőrizte az eljárás eredeti logikáját, ám azt aktualizált szabályozási keretbe illesztette be.

18.      Az ajánlatkérő szervek nem férhetnek hozzá szabadon a versenypárbeszédre irányuló eljáráshoz, hanem az a 2014/24 irányelv 26. cikkének (4) bekezdésében megjelölt bizonyos alkalmazási előfeltételek teljesülésétől függ. Az ajánlatkérő szerv így kizárólag a következő egy vagy több körülmény fennállása esetén alkalmazhatja a versenypárbeszédet: ha igényeit az azonnal rendelkezésre álló megoldások kiigazítása nélkül nem lehet kielégíteni; a közbeszerzési szerződés tárgyát képező építési beruházások, árubeszerzések vagy szolgáltatások tervezést vagy innovatív megoldásokat tartalmaznak; a szerződés a jellegével, összetettségével vagy jogi és pénzügyi kialakításával kapcsolatos sajátos körülmények vagy az ezekhez kötődő kockázatok miatt előzetes tárgyalások nélkül ítélhető oda, vagy a műszaki leírást nem tudja kellő pontossággal elkészíteni.

19.      A versenypárbeszédre irányuló eljárást a 2014/24 irányelv 30. cikke szabályozza, és az lényegében négy szakaszra oszlik.

20.      Az első szakasz az eljárásnak az ajánlatkérő szerv által közzétett, eljárást megindító hirdetmény útján történő megindítása. Az ajánlatkérő szervnek az eljárást megindító hirdetményben vagy az ismertetőben meg kell neveznie és meg kell határoznia az igényeit, a követelményeket és a kiválasztott odaítélési szempontokat.(6) A kiválasztási kritériumoknak megfelelő bármely érdekelt gazdasági szereplő kérelmezheti a versenypárbeszédben való részvételét.(7)

21.      A második szakasz maga a párbeszéd, amely az eljárás lényegét képezi. Mindenekelőtt, az ajánlatkérő szerv a kiválasztott gazdasági szereplőket egyidejűleg írásban felhívja a párbeszédben való részvételre;(8) e felhívás tartalmát a 2014/24 irányelv IX. melléklete rögzíti.

22.      Az ajánlatkérő szerv ezt követően a kiválasztott részvételre jelentkezőkkel párbeszédet kezd abból a célból, hogy megtalálja és meghatározza az igényei kielégítésére leginkább alkalmas eszközöket. E párbeszéd a közbeszerzési szerződés minden szempontjára kiterjedhet. A párbeszéd egymást követő szakaszokban is lefolytatható annak érdekében, hogy egyfajta fokozatos lefölözéssel, mindazonáltal az eljárást megindító hirdetményben vagy az ismertetőben meghatározott odaítélési szempontok alkalmazása révén csökkentsék a megoldások számát.(9)

23.      A párbeszéd során az ajánlatkérő szervnek minden résztvevő tekintetében biztosítania kell az egyenlő bánásmódot, különösen pedig anélkül, hogy hátrányosan megkülönböztető módon olyan tájékoztatást adna, amely egyes résztvevőket másokkal szemben előnyhöz juttathat.(10) A párbeszéd során a titoktartás elve is érvényesül: az ajánlatkérő szerv a részvételre jelentkező által javasolt megoldásokat vagy általa közölt egyéb bizalmas információkat annak beleegyezése nélkül nem közölheti a többi résztvevővel.(11) A párbeszéd mindaddig folytatódik, amíg az ajánlatkérő szerv meg nem találja azt a megoldást vagy azokat a megoldásokat, amely(ek) az igényei kielégítésére alkalmas(ak).(12)

24.      A harmadik szakaszban az ajánlatkérő szerv – miután bejelentette, hogy a párbeszéd lezárult – felkéri a fennmaradó versenytársakat, hogy a párbeszéd folyamán meghatározott megoldások alapján nyújtsák be végleges ajánlatukat.(13)

25.      Végül a negyedik szakasz a beérkezett ajánlatoknak az eljárást megindító hirdetményben vagy az ismertetőben megállapított odaítélési szempontok alapján történő értékelése,(14) valamint a közbeszerzési szerződés ezt követő végleges odaítélése.

B.      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésről

26.      Az előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésével arra vár választ, hogy úgy kell‑e értelmezni a 2014/24 irányelv 30. cikkét és 67. cikke (5) bekezdésének második albekezdését, hogy az az ajánlatkérő szerv, amely a versenypárbeszédre irányuló eljárás keretében az eljárást megindító hirdetményben vagy az ismertetőben értéktartományok alkalmazásával tüntette fel az odaítélési szempontok relatív súlyozását, e relatív súlyozást a résztvevőkkel folytatott párbeszédet követően részükre megküldendő végleges ajánlattételi felhívásban véglegesítheti.

27.      A fentieknek megfelelően a 2014/24 irányelv 67. cikke (5) bekezdésének első és második albekezdése lehetővé teszi, hogy az ajánlatkérő szerv a közbeszerzési dokumentumokban a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat meghatározását szolgáló odaítélési szempontok relatív súlyozását megfelelő maximális terjedelmű tartományokkal adhassa meg.

28.      A versenypárbeszéd jellege miatt az ilyen típusú eljárásokban különösen javasolt az értéktartományok alkalmazása. Ugyanis a fentiek szerint a versenypárbeszéd természeténél fogva jelentős mértékű rugalmasságnak az ajánlatkérő szervek javára történő elismerését feltételezi, mivel az ajánlatkérő szervek akkor alkalmaznak ilyen típusú eljárást, ha még nem tudják pontosan meghatározni az igényeik kielégítésére alkalmas eszközöket.

29.      A megfelelő maximális terjedelmű értéktartományok alkalmazásának lehetősége, tehát a relatív súlyok szigorú előzetes meghatározásának mellőzése ebben az összefüggésben a közbeszerzési szerződés odaítélési szempontjai alkalmazásának módját illetően jelentős mérlegelési mozgásteret és rugalmasságot biztosít az ajánlatkérő szervek számára. Egyúttal az értéktartományok – amennyiben megfelelőek – kellően pontos keretet kínálnak a résztvevők számára ahhoz, hogy megértsék a szerződés odaítéléséhez vezető értékelés alapvető elemeit.

30.      A relatív súlyozás értéktartományok által történő feltüntetésének időzítését illetően a 2014/24 irányelv IX. mellékletéből, különösen pedig ezen irányelv 30. cikke (2) bekezdésének utolsó mondatával és 54. cikkével összefüggésben értelmezett 1. pontjának e) alpontjából kifejezetten kitűnik, hogy az odaítélési szempontok relatív súlyozását fel kell tüntetni az eljárást megindító hirdetményben, vagy a szándék megerősítésére vonatkozó felhívásban, a műszaki leírásban vagy az ismertetőben.

31.      Ez végeredményben megfelel a Bíróság azon ítélkezési gyakorlatának, amely szerint az ajánlatkérő szervek arra vonatkozó kötelezettségéből, hogy a hirdetményben vagy az ajánlattételhez szükséges dokumentációban megjelöljék az egyes odaítélési szempontok „relatív súlyozását”, az következik, hogy a súlyozási szabályokat a közbeszerzési eljárás kezdetétől egyértelműen rögzíteni kell, oly módon, hogy az ajánlatkérő nem alkalmazhat az odaítélési szempontokra vonatkozó olyan súlyozási szabályokat vagy alszempontokat, amelyeket nem ismertetett előzetesen az ajánlattevőkkel.(15)

32.      Következésképpen egyértelmű, hogy a relatív súlyozás értéktartományokban történő feltüntetésének az átláthatóság és az egyenlő bánásmód elvével összhangban a versenypárbeszédre irányuló eljárás kezdetén kell megtörténnie.

33.      Mindazonáltal arra az esetre, ha az ajánlatkérő szerv az értéktartományok alkalmazása mellett dönt, a 2014/24 irányelv nem rögzíti, hogy az odaítélési eljárásnak, különösen pedig a versenypárbeszéd összetett eljárásának mely szakaszában kell véglegesen meghatároznia e relatív súlyozást.

34.      A kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő ügyben az ajánlatkérő szerv a relatív súlyozást véglegesen a kiválasztott résztvevőkkel folytatott párbeszéd végén, a végleges ajánlattételi felhívásban határozta meg.

35.      A párbeszéd szakaszának célja e tekintetben az ajánlatkérő szerv igényeinek lehető legjobb kielégítését lehetővé tévő módozatoknak a megtalálása és meghatározása. Az ajánlatkérő szervek ennek keretében strukturált megbeszéléseket folytatnak a kiválasztott résztvevőkkel; e megbeszélések a közbeszerzési szerződés minden aspektusára kiterjedhetnek, és azoknak az célja, hogy a párbeszéd során meghatározzák az ezen eljárásra vonatkozó információkat. A résztvevők kizárólag akkor nyújtják be végleges ajánlataikat, ha ez a párbeszéd befejeződik, mivel az ajánlatkérő szerv megtalálta az igényeinek kielégítésére alkalmas megoldást vagy megoldásokat.

36.      Ebből következik, hogy amíg a versenypárbeszéd nem fejeződik be, mivel az ajánlatkérő szervnek még nem sikerült kielégítő megoldásokat találnia, lehetővé kell tenni számára, hogy fenntarthassa a versenypárbeszédre irányuló eljárásban e megoldások meghatározása céljából számára biztosított rugalmasságot. Ebben a szakaszban tehát nem feltétlenül szükséges, hogy az ajánlatkérő szerv az odaítélési szempontok értéktartományokban feltüntetett relatív súlyozását véglegesen meghatározza. Egyébiránt az ajánlatkérő szerv arra való kötelezése, hogy a párbeszéd szakaszának vége előtt véglegesen meghatározza e súlyozást, korlátozhatja, sőt értelmetlenné teheti az ezen eljárás által kifejezetten biztosított rugalmasságot.

37.      Az ajánlatkérő szerv azonban a versenypárbeszéd befejezését, tehát a lehetséges megoldás(ok) végleges tisztázását követően az előzetesen feltüntetett értéktartományokon belül meghatározhatja az odaítélési szempontok végleges relatív súlyozását, hogy a párbeszéd fennmaradó résztvevői figyelembe vehessék azokat a végleges ajánlataik elkészítése során.

38.      A releváns rendelkezések ilyen értelmezése egyébként mind az egyenlő bánásmód elvének,(16) mind pedig az abból eredő átláthatósági kötelezettségnek(17) a tiszteletben tartását biztosítja.

39.      A fentiekből az következik, hogy álláspontom szerint az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre a következő választ kell adni: a 2014/24 irányelv 30. cikkét és 67. cikke (5) bekezdésének második albekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes, hogy az az ajánlatkérő szerv, amely a versenypárbeszédre irányuló eljárás keretében az eljárást megindító hirdetményben vagy az ismertetőben értéktartomány alkalmazásával tüntette fel az odaítélési szempontok relatív súlyozását, e relatív súlyozást a résztvevőkkel folytatott párbeszédet követően részükre megküldendő végleges ajánlattételi felhívásban véglegesítheti.

C.      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésről

40.      Az előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésével arra vár választ, hogy úgy kell‑e értelmezni a 2014/24 irányelv 67. cikke (5) bekezdésének második albekezdését ezen irányelv 30. cikkével összefüggésben, hogy az ajánlatkérő szerv versenypárbeszédre irányuló eljárás keretében az eljárást megindító hirdetményben alkalmazhat a közbeszerzési szerződés odaítélési szempontjainak relatív súlyozására olyan értéktartományokat, amelyekből e szempontok végleges sorrendje nem tűnik ki, oly módon, hogy a végleges ajánlattételi felhívásban feltüntetett odaítélési szempontok és azok relatív súlyozása az eljárást megindító hirdetményben közölt értéktartományba esik.

41.      A kérdést előterjesztő bíróság ezt a kérdést előzetes döntéshozatal céljából olyan kontextusban terjeszti elő, amelyben – amint az a jelen indítvány 4. pontjából kitűnik – az előtte folyamatban lévő ügyben szóban forgó közbeszerzési eljárásban az ajánlatkérő szerv által az odaítélési szempontok relatív súlyozásának feltüntetésére alkalmazott értéktartományok az ár tekintetében 30–70%‑os értéktartományt, a minőség tekintetében pedig két, a funkcionális feltételeket illetően 15–35%‑os, a szakértői csoport képességeit illetően pedig 15–35%‑os értéktartományt foglaltak magukban.

42.      Ezen értéktartományok alkalmazása tehát az eljárást megindító hirdetmény közzétételének időpontjában nem tette lehetővé az odaítélési szempontok fontossági sorrendjének, konkrétan pedig annak meghatározását, hogy a közbeszerzési szerződés végleges odaítélése szempontjából az ár és a minőséggel kapcsolatos két szempont közül melyik játszik döntő szerepet. Ugyanis az ilyen értéktartományok alkalmazása számtalan lehetőséget eredményezhetett két határesetben: az egyik határeset az, amelyben a végleges relatív súlyozás meghatározását követően az ár 70%‑ban, míg a minőség 30%‑ban számít; vagy épp ellenkezőleg – ahogyan az történt – a minőség 70%‑ban, az ár pedig csak 30%‑ban számít.

43.      Ebben az összefüggésben – az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésben foglaltaknak megfelelően – annak vizsgálata érdekében, hogy az ilyen értéktartományok versenypárbeszédre irányuló eljárás keretében történő alkalmazása összeegyeztethető‑e a 2014/24 irányelv 67. cikke (5) bekezdésének második albekezdésével, úgy vélem, hogy mindenekelőtt e rendelkezést kell értelmezni annak meghatározása érdekében, hogy az általános jelleggel lehetővé teszi‑e a közbeszerzési szerződés odaítélési szempontjai relatív súlyozásának céljából olyan értéktartományok alkalmazását, amelyekből nem következik az odaítélési szempontok végleges sorrendje. Ezt követően azt kell megvizsgálni, hogy konkrétan a versenypárbeszéd mint odaítélési eljárás keretében indokolt‑e egy, ezen eljárás sajátos jellemzőire tekintettel meghatározott megközelítést alkalmazni.

1.      A 67. cikk (5) bekezdése második albekezdésének értelmezéséről

44.      Az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy valamely uniós jogi szabály értelmezéséhez nemcsak annak szövegét, hanem annak szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az részét képezi, (18)valamint adott esetben e szabályozás keletkezéstörténetét(19).

45.      A 2014/24 irányelv 67. cikke (5) bekezdésének második albekezdése szöveg szerint úgy rendelkezik, hogy az odaítélési szempontok relatív súlya – megfelelő maximális terjedelmű – tartományként is megadható.(20)

46.      E rendelkezés szó szerinti elemzése nem teszi lehetővé annak végleges tisztázását, hogy az odaítélési szempontok relatív súlyozásának értéktartományok révén történő feltüntetésének tartalmaznia kell‑e e szempontok végleges sorrendjét.

47.      Egyrészt ugyanis a „relatív súlyozás” fogalma – mint olyan – nem feltételezi szükségszerűen a figyelembe vett tényezők végleges sorrendjének meghatározását.

48.      Terminológiai szempontból a súlyozás a statisztikában olyan (más néven mérlegelésnek nevezett) művelet, amellyel az átlagszámítás során minden egyes kifejezéshez olyan együtthatót (úgynevezett súlyt) rendelnek, amely kifejezi magának a kifejezésnek a többihez viszonyított relatív jelentőségét. Mivel a súlyozás „relatív”, egyértelmű, hogy lehetővé kell tennie, hogy jelentős kapcsolatot lehessen azonosítani az összes figyelembe vett körülmény között. Mindazonáltal abban az esetben, ha a súlyozás értéktartományok alkalmazásával történik – jóllehet abból általában a körülmények legalább részleges fontossági sorrendjének meghatározása következik – nem feltétlenül tartalmaz teljes és egyértelmű sorrendet. Ez az értéktartományok meghatározásának módjától függ.

49.      Tehát abban az esetben, ha az értéktartományok nem fedik egymást (például: A = 40–50%, B = 25–35%, C = 15–20%), a különböző tényezők közötti végleges fontossági sorrend beépül az értéktartományokba. Amennyiben viszont az értéktartományok a szóban forgó közbeszerzési eljárást megindító hirdetményben alkalmazott értéktartományokhoz hasonlóan fedik egymást (például: A = 30–50%, B = 25–45%, C = 10–30%), az értéktartományokban feltüntetett végleges értékek végleges meghatározása előtt nem lehet bizonyossággal megállapítani a tényezők végleges sorrendjét.

50.      A 2014/24 irányelv 67. cikke (5) bekezdésének második albekezdése egyébiránt úgy rendelkezik, hogy a megadott maximális terjedelmű tartománynak „megfelelőnek” kell lennie. A 2014/24 irányelv azonban – álláspontom szerint szándékosan – nem rögzíti, hogy mit kell a „megfelelő” terjedelem alatt érteni, így az értelmezőre, végső soron pedig a Bíróságra bízza e fogalom terjedelmének az adott esetben történő meghatározását.

51.      Ebben az összefüggésben tehát el kell végezni a 2014/14 irányelv 67. cikke (5) bekezdése második albekezdésének rendszertani és teleologikus elemzését annak meghatározása érdekében, hogy e rendelkezés lehetővé teszi‑e az odaítélési szempontok relatív súlyozásának olyan értéktartományok által történő feltüntetését, amelyek nem határozzák meg előzetesen az e rendelkezésben foglalt e szempontok végleges sorrendjét.

52.      Rendszertani szempontból a szóban forgó rendelkezés e tekintetben a 67. cikk (5) bekezdésének keretébe illeszkedik, amely – a fenti 10–13. pontban foglaltak szerint – három albekezdésből áll. Az első albekezdés mindenekelőtt az ajánlatkérő szervek azon elvi kötelezettségét írja elő, hogy fel kell tüntetniük a közbeszerzési szerződés odaítélési szempontjainak relatív súlyozását.

53.      A (90) preambulumbekezdésből, valamint a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy e kötelezettség megfelel az egyenlő bánásmód elve és az abból eredő átláthatósági kötelezettség tiszteletben tartásának biztosítására vonatkozó követelménynek. Ugyanis annak célja az, hogy a közbeszerzési eljárásban részt vevő valamennyi gazdasági szereplő észszerű mértékig tájékozott legyen azon szempontok és szabályok tekintetében, amelyeket a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat kiválasztására alkalmazni fognak. E kötelezettség az ajánlatkérő szervek 2024/14 irányelv 18. cikkének (1) bekezdésében előírt azon kötelezettségének felel meg, hogy a gazdasági szereplőket egyenlő és hátrányos megkülönböztetéstől mentes bánásmódban részesítsék, és átlátható módon járjanak el.(21)

54.      Az említett (5) bekezdés második albekezdése, vagyis az értelmezés tárgyát képező rendelkezés lehetővé teszi az ajánlatkérő szervek számára, hogy értéktartományok alkalmazásával tüntessék fel a relatív súlyozást, ezáltal rugalmasságot biztosít számukra. Ez semmilyen célszerűségi feltételtől nem függ. Az ajánlatkérő szerv saját belátása szerint alkalmazhatja az értéktartományokat; ennek egyetlen feltétele, hogy „megfelelő maximális terjedelmű tartományok legyenek”. Még ha a 2014/24 irányelv – a fentiek szerint – nem is rögzíti a „megfelelő terjedelem” fogalmát, egyértelmű, hogy annak a relatív súlyozás feltüntetésére vonatkozó kötelezettség célján kell alapulnia, amely – az előző pontban foglaltak szerint – az egyenlő bánásmód elve és az abból eredő átláthatósági kötelezettség tiszteletben tartása biztosításának követelményére vonatkozik.

55.      A (90) preambulumbekezdéssel összefüggésben értelmezett harmadik albekezdés értelmében az ajánlatkérő szervek az odaítélési szempontok relatív súlyozásának feltüntetésére vonatkozó kötelezettségtől egyedül abban az esetben térhetnek el, ha e súlyozás – különösen a közbeszerzési szerződés összetettsége miatt – nem állapítható meg előre. A súlyozás előzetes feltüntetésének kötelezettségétől való ilyen eltérésnek azonban kellően indokoltnak és magyarázattal ellátottnak kell lennie. Egyébiránt ilyen esetben szükséges, hogy az ajánlatkérő szervek az odaítélési szempontokat mindenesetre csökkenő fontossági sorrendben tüntessék fel.

56.      Következésképpen úgy tűnik, hogy a 2014/24 irányelv 67. cikke (5) bekezdésének rendszerében a közbeszerzési szerződés odaítélési szempontjai csökkenő fontossági sorrendjének feltüntetése az az áthághatatlan korlát, amely szükséges ahhoz, hogy – a közbeszerzési szerződés odaítélési szempontjai jelentősége előzetes ismeretének szükségességével összefüggésben – az egyenlő bánásmód és az átláthatóság elvét a részvételre jelentkezők vonatkozásában tiszteletben lehessen tartani. Arra az esetre, ha objektív és megalapozott okokból nem lehetséges e szempontok relatív súlyozása, a 2014/24 irányelv előírja, hogy legalább e szempontok csökkenő fontossági sorrendjét fel kell tüntetni.

57.      Mindazonáltal, ha az odaítélési szempontok csökkenő fontossági sorrendjének feltüntetése az ajánlatkérő szerveknek a részvételre jelentkezők odaítélési szempontok konkrét jelentőségéről történő előzetes tájékoztatására vonatkozó kötelezettsége teljesítése során az ajánlatkérő szervek számára hagyott mérlegelési mozgástér áthághatatlan korlátját képezi, ebből szükségszerűen az következik, hogy e korlátot a szóban forgó szempontok relatív súlyozásának értéktartományok által történő feltüntetése során is tiszteletben kell tartani. Egyébiránt úgy vélem, hogy ebben az összefüggésben logikátlan lenne, ha a harmadik albekezdéstől rendkívüli körülmények esetére és másodlagosan biztosított – kellő indokolás magyarázattal ellátás kötelezettségével érintett – eltérés lehetősége az ajánlatkérők mérlegelési mozgásterének a második albekezdésben előírt általánosabb szabályhoz képest szigorúbb és korlátozóbb szabályozását valósítaná meg. A „megfelelő” terjedelmű értéktartományok előírására vonatkozó kötelezettség egyébiránt éppen annak megakadályozását szolgálja, hogy az ajánlatkérő szervek olyan homályos súlyokat határozzanak meg, amelyek nem teszik lehetővé a versenytársak számára, hogy kezdettől fogva megértsék az egyes odaítélési szempontok relatív jelentőségét.

58.      A szóban forgó rendelkezés ilyen értelmezését egyébként látszólag a rendelkezés keletkezéstörténete is megerősíti. A jelenleg a 2014/24 irányelv 67. cikkének (5) bekezdésében foglalt rendelkezést e tekintetben a 2004/18 irányelv 53. cikkének (2) bekezdése vezette be a közbeszerzési szerződések uniós szabályozásába. Ezen irányelv előkészítő munkálataiból(22) kitűnik, hogy az odaítélési szempontok relatív súlyozásának feltüntetésére vonatkozó kötelezettséget éppen azért vezették be, hogy korlátozzák az ajánlatkérő szervek túlzottnak tekintett mérlegelési mozgásterét, amely az e rendelkezés hatálybalépése előtt hatályban lévő azon egyszerű kötelezettségükből következett, hogy az ajánlattételhez szükséges dokumentációban vagy az eljárást megindító hirdetményben „lehetőség szerint csökkenő fontossági sorrendben” kellett feltüntetni az alkalmazni kívánt odaítélési szempontokat.(23) Ez megerősíti, hogy a harmadik albekezdésben foglalt szabályozás az ajánlatkérő szervek mérlegelési mozgásterének korlátozása tekintetében nem lehet szigorúbb a második albekezdésben foglalt szabályozásnál.

59.      Tisztán teleologikus szempontból viszont úgy vélem, hogy az ajánlatkérő szervek arra vonatkozó lehetőségének elismerése, hogy az eljárást megindító hirdetményben olyan értéktartományokat alkalmazzanak, amelyek lehetővé teszik az odaítélési szempontok fontossági sorrendjének későbbi módosítását, sérti az egyenlő bánásmód és az átláthatóság elvét; ezeket az elveket a 2014/24 irányelv 18. cikke értelmében az ajánlatkérő szerveknek a odaítélési eljárás során mindvégig tiszteletben kell tartaniuk,(24) és azok tiszteletben tartását – amint arra az a jelen indítvány fenti 55. pontjában rámutattam – éppen az irányelv 67. cikkének (5) bekezdése tűzi ki célul.

60.      Az olyan értéktartományok alkalmazásának elismerése ugyanis, amelyek nem teszik lehetővé a relatív fontossági sorrend megértését, fenntartaná az ajánlatkérő szervek számára azt a lehetőséget, hogy az ajánlatok értékelése során az odaítélési szempontokhoz meghatározott súlyozást, tehát az ajánlattevők számára nem ismert relatív értéket rendeljenek hozzá. Ez lehetővé tenné az ajánlatkérő szervek számára, hogy még az ajánlatok felbontását követően is előre nem látható jelentőséget tulajdonítsanak egy vagy több szempontnak, lehetővé téve ezáltal az ajánlatkérő szervek számára, hogy az egyiket vagy a másikat részesítsék előnyben.(25)

61.      A Bíróság ítélkezési gyakorlatából egyébiránt nem csak az tűnik ki egyértelműen, hogy a közbeszerzési eljárás kezdetétől egyértelműen rögzíteni kell az egyes odaítélési szempontok relatív súlyozását, hogy az ajánlattevők objektíven felmérhessék, hogy az egyes odaítélési szempontok az ajánlatkérő szerv általi későbbi értékelésükkor ténylegesen milyen jelentőséggel bírnak a többi szemponthoz képest, hanem az is, hogy az eljárás egésze során nem változtatható az egyes odaítélési szempontok relatív súlyozása.(26)

62.      A Bíróság az odaítélési alszempontok tekintetében e korlátozó megközelítés alól egyetlen kivételt fogadott el, az egyenlő bánásmód védelmére vonatkozó követelményeket és az abból eredő átláthatósági kötelezettséget tiszteletben tartása mellett.(27)

63.      Következésképpen úgy vélem, a fentiekből az következik, hogy a 2014/14 irányelv 67. cikke (5) bekezdésének második albekezdése nem teszi lehetővé, hogy az ajánlatkérő szerv az odaítélési szempontok relatív súlyozását olyan értéktartományok által tüntesse fel, amelyek előzetesen nem határozzák meg e szempontok végleges sorrendjét. Következésképpen az ilyen értéktartományok e rendelkezés értelmében nem tekinthetők „megfelelőnek”.

2.      A 2014/24 irányelv 67. cikke (5) bekezdése második albekezdésének a versenypárbeszéd sajátos területén történő alkalmazásáról

64.      Meg kell ugyanakkor vizsgálni, hogy a versenypárbeszédre irányuló eljárásnak a fenti 16–25. pontban kiemelt jellemzőire és sajátosságaira tekintettel indokolt‑e a 67. cikk (5) bekezdése második albekezdésének ezen odaítélési eljárás keretében történő alkalmazását illetően különleges megközelítést alkalmazni.

65.      Amint az e pontokból kitűnik, a versenypárbeszédre irányuló odaítélési eljárás annak sajátos célja miatt – ami annak lehetővé tétele az ajánlatkérő szerv számára, hogy az elfogadott részvételre jelentkezőkkel folytatott párbeszéd útján a végleges ajánlattételre való felhívás előtt megtalálja és meghatározza az igényeinek kielégítésére leginkább alkalmas eszközöket – magában foglalja az ajánlatkérő szervet más közbeszerzési eljárásokhoz képest megillető nagyobb mérlegelési mozgástér elismerését.

66.      A fentieknek megfelelően ugyanis az ajánlatkérő szerveknek érdekében áll ezt az eljárási formát alkalmazni, ha nem tudják meghatározni a szükségleteik kielégítésére alkalmas eszközöket, vagy nem tudják értékelni azokat a megoldásokat, amelyeket a piac a műszaki, pénzügyi vagy jogi igényeikre kínálhat. Az ajánlatkérő szerv, különösen a versenypárbeszédet jellemző párbeszéd keretében, azt tartja szem előtt, hogy milyen funkciókkal kíván rendelkezni, vagy milyen szolgáltatásokat kíván elérni. Ilyen körülmények között nem kizárt, hogy az, hogy az ajánlatkérő szerv számára lehetetlen előre konkrétan megjósolni az igényei kielégítésének módját, azzal a következménnyel jár, hogy kezdetben nem tudja pontosan súlyozni a közbeszerzési szerződés odaítélési szempontjait.

67.      Ebben az összefüggésben vetődik fel az a kérdés, hogy e súlyozást illetően milyen terjedelmű mérlegelési mozgásteret kell az ajánlatkérő szerv tekintetében elismerni.

68.      Kétségtelen, hogy a 67. cikk (5) bekezdésének második albekezdése – azáltal, hogy lehetővé teszi e súlyozás értéktartományok révén történő feltüntetését – lehetővé teszi az ajánlatkérő szerv számára, hogy a súlyozást előre ne határozza meg pontosan, tehát már jelentős mérlegelési mozgásteret hagy. A „megfelelő” terjedelem fogalmát – a fentiek szerint – a versenypárbeszéd összefüggésében tágan kell értelmezni. E mérlegelési mozgástér terjedelme azonban nem teheti lehetővé az ajánlatkérő szervek számára, hogy a szóban forgó rendelkezés harmadik albekezdésében foglaltaktól eltérve ne tüntessék fel az odaítélési szempontok csökkenő fontossági sorrendjét.

69.      E tekintetben megjegyzem, hogy először is, a 2014/24 irányelv egyetlen konkrét rendelkezése sem ír elő a versenypárbeszédre irányuló odaítélési eljárás sajátos keretében az ezen irányelv 67. cikkének (5) bekezdésében foglalt rendelkezésektől való eltérést vagy azok eltérő vagy különös alkalmazását. A 2014/24 irányelv 67. cikkének (5) bekezdése általános hatállyal rendelkezik, és azt ezen irányelvben előírt valamennyi odaítélési eljárásra teljes egészében alkalmazni kell.

70.      Másodszor, a 2014/24 irányelv 30. cikke (3) bekezdésének második albekezdéséből kifejezetten az tűnik ki, hogy az ajánlatkérő szerv a versenypárbeszéd keretében az eljárás során mindvégig köteles tiszteletben tartani az egyenlő bánásmód és az átláthatóság elvét.

71.      Még ha ezeket az elveket – a versenypárbeszédből álló odaítélési eljárás sajátosságára tekintettel, amiből önmagában széles mérlegelési mozgástér következik – figyelembe is kell venni és alkalmazni kell, a fenti 59–61. pontból következően annak lehetővé tétele, hogy az ajánlatkérő szervek azt követően módosíthassák az odaítélési szempontok fontossági sorrendjét, hogy tudomást szereztek a különböző résztvevők által javasolt megoldásokról, a versenypárbeszéd összefüggésében is potenciálisan sértheti az ajánlattevők közötti egyenlő bánásmód elvét.

72.      Álláspontom szerint ebből az következik, hogy a 2014/24 irányelv 67. cikke (5) bekezdésének a jelen indítvány fenti 63. pontjában értelmezett második albekezdését – a versenypárbeszédre irányuló eljárás keretében az ajánlatkérő szervek számára elismert széles mérlegelési mozgástér ellenére – ezen odaítélési eljárásra is teljes mértékben alkalmazni kell.

73.      Végül rá kell mutatni arra, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés utolsó mondata – amely arra vonatkozik, hogy a jelen ügyben a végleges ajánlattételi felhívásban feltüntetett odaítélési szempontok és azok relatív súlyozása az eljárást megindító hirdetményben közölt értéktartományba tartozott – az e kérdésre adandó válasz szempontjából nem tűnik relevánsnak. A végleges ajánlattételi felhívásban ugyanis olyan odaítélési szempontoknak vagy azok relatív súlyozása olyan végleges értékeinek feltüntetése, amelyek nem felelnek meg az eljárást megindító hirdetményben szereplő adatoknak és értéktartományoknak, sérti az egyenlő bánásmód és az átláthatóság elvét, valamint a 2014/24 irányelv 67. cikke (5) bekezdése második albekezdését.

74.      Álláspontom szerint a fentiekből végső soron az következik, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre a következőképpen kell válaszolni: A 2014/24 irányelv 67. cikke (5) bekezdésének az ezen irányelv 30. cikkével összefüggésben értelmezett második albekezdését úgy kell értelmezni, hogy a versenypárbeszédre irányuló eljárás keretében az ajánlatkérő szerv a hirdetményben nem alkalmazhat olyan tartományokat a közbeszerzési szerződés odaítélési szempontjainak relatív súlyozására, amelyekből nem tűnik ki e szempontok végleges sorrendje.

III. Végkövetkeztetés

75.      A fenti megfontolások összességére tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a Korkein hallinto‑oikeus (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Finnország) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következő választ adja:

1)      A 2014/24 irányelv 30. cikkét és 67. cikke (5) bekezdésének második albekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes, hogy az az ajánlatkérő szerv, amely a versenypárbeszédre irányuló eljárás keretében az eljárást megindító hirdetményben vagy az ismertetőben értéktartomány alkalmazásával tüntette fel az odaítélési szempontok relatív súlyozását, e relatív súlyozást a résztvevőkkel folytatott párbeszédet követően a részükre megküldendő végleges ajánlattételi felhívásban véglegesítheti.

2)      A 2014/24 irányelv 67. cikke (5) bekezdésének második albekezdését ezen irányelv 30. cikkével összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy az ajánlatkérő szerv egy versenypárbeszédre irányuló eljárás keretében az eljárást megindító hirdetményben nem alkalmazhat olyan értéktartományokat a szerződés odaítélési szempontjainak relatív súlyozására, amelyekből nem tűnik ki e szempontok végleges sorrendje.


1      Eredeti nyelv: olasz.


2      A közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. február 26‑i 2014/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2014. L 94., 65. o.; helyesbítések: HL 2020. L 211., 22. o.; HL 2015. L 275., 68. o.; H L, 2023/90063).


3      Lásd a 2014/24 irányelv (42) preambulumbekezdését.


4      Lásd a 2014/24 irányelv (42) és (43) preambulumbekezdését.


5      Az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31‑i 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2004. L 134., 114. o.; magyar nyelvű különkiadás: 6. fejezet, 7. kötet, 132. o.; helyesbítés: HL 2014. L 339., 14. o.). Lásd különösen ezen irányelv 29. cikkét.


6      Lásd a 2014/24 irányelv 30. cikke (1) bekezdésének első albekezdését és (2) bekezdését.


7      Lásd a 2014/24 irányelv 30. cikke (1) bekezdésének első albekezdését.


8      Lásd a 2014/24 irányelv 30. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdését és 54. cikkét.


9      A 2014/24 irányelv 30. cikkének (4) bekezdése.


10      A 2014/24 irányelv 30. cikke (3) bekezdésének második albekezdése.


11      A 2014/24 irányelv 30. cikke (3) bekezdésének harmadik albekezdése.


12      A 2014/24 irányelv 30. cikkének (5) bekezdése.


13      A 2014/24 irányelv 30. cikkének (6) bekezdése.


14      A 2014/24 irányelv 30. cikkének (7) bekezdése.


15      Lásd ebben az értelemben, a 2004/18 irányelv 53. cikkének (2) bekezdésével kapcsolatban: 2016. július 14‑i TNS Dimarso ítélet (C‑6/15, EU:C:2016:555, 24. és 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).


16      Az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy ez az elv megköveteli, hogy valamennyi ajánlattevő azonos esélyekkel rendelkezzen ajánlata összeállításakor, és ebből következően azt a követelményt is magában foglalja, hogy valamennyi versenytárs tekintetében ugyanazon feltételek vonatkozzanak az ajánlatokra (lásd többek között: 2019. július 11‑i Telecom Italia ítélet (C‑697/17, EU:C:2019:599, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).


17      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint e kötelezettség célja alapvetően annak biztosítása, hogy valamennyi érdekelt gazdasági szereplő el tudja dönteni, hogy a releváns információk egésze alapján ajánlatot tesz‑e a pályázati felhívásra, illetve hogy ne merüljön fel annak kockázata, hogy az odaítélő hatóság kivételez vagy önkényesen jár el Lásd: 2019. április 4‑i Allianz Vorsorgekasse ítélet (C‑699/17, EU:C:2019:290, 62. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).


18      Lásd többek között: 2026. január 15‑i AVR‑Afvalverwerking ítélet (C‑692/23, EU:C:2026:4, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.


19      Lásd többek között: 2015. április 22‑i Drukarnia Multipress ítélet (C‑357/13, EU:C:2015:253, 22. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.


20      Lásd a fenti 12. pontot.


21      A 2004/18 irányelv 53. cikkének (2) bekezdését illetően lásd: 2016. július 14‑i TNS Dimarso ítélet (C‑6/15, EU:C:2016:555, 21. pont).


22      Lásd az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslat indokolását (COM/2000/275 végleges) (HL 2001. C 29E., 11 o.). Lásd különösen a 6.2. és 6.3. pontot.


23      E tekintetben lásd: Mengozzi főtanácsnok TNS Dimarso ügyre vonatkozó indítványa (C‑6/15, EU:C:2016:160, 22. pont).


24      E tekintetben lásd többek között legutóbb: 2026. március 5‑i AESTE‑ítélet (C‑210/24, EU:C:2026:145, 52. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).


25      E tekintetben lásd még egyrészt az irányelvjavaslat fent említett indoklásának (COM/2000/275 végleges) 6.2. pontját, másrészt pedig az Európai Bizottság versenypárbeszédről szóló magyarázó megjegyzését (CC/2005/04 dokumentum, 7. o., utolsó bekezdés).


26      A 2004/18 irányelv 53. cikkének (2) bekezdését illetően lásd: 2016. július 14‑i TNS Dimarso ítélet (C‑6/15, EU:C:2016:555, 25. pont).


27      A Bíróság elismerte, hogy az ajánlatkérő szervek az ajánlattételi határidő lejárta után is meghatározhatnak a lényegében a korábban az ajánlattévők tudomására hozott szempontoknak megfelelő alszempontokra vonatkozó súlyszámokat három feltétel teljesülése esetén, vagyis ha az említett utólagos meghatározás először is nem módosítja a szerződés odaítélésének az ajánlattételhez szükséges dokumentációban vagy a hirdetményben meghatározott szempontjait, másodszor, nem tartalmaz olyan elemeket, amelyek ismerete az ajánlat elkészítésének időpontjában befolyásolhatta volna annak elkészítését, és harmadszor, nem olyan szempontok figyelembevételével született meg, amelyek hátrányosan különböztethetik meg bármelyik ajánlattevőt. Lásd: 2016. július 14‑i TNS Dimarso ítélet (C‑6/15, EU:C:2016:555, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).