1.

Jelen megsemmisítés iránti keresettel a Parlament a Bizottságnak a Fülöp-szigeteki Köztársaság határainak biztonságára vonatkozó, az Európai Közösségek általános költségvetésének 19 10 02 sz. költségvetési jogcíméből finanszírozandó projektet (ASIA/2004/016-924. sz. Philippine Border Management Project) jóváhagyó határozatának (a továbbiakban: megtámadott határozat) megsemmisítését kéri. A Bizottság ezt a határozatot szabályozási bizottsági eljárás keretében hozta az ázsiai és latin-amerikai fejlődő országoknak nyújtandó pénzügyi és műszaki segítségről és a velük folytatott gazdasági együttműködésről szóló, 1992. február 25-i 443/92/EGK tanácsi rendelet ( 2 ) (a továbbiakban: 443/92 rendelet) végrehajtására.

2.

A Parlament álláspontja az, hogy a Bizottság a megtámadott határozat meghozatalával túllépte végrehajtási hatásköreit. A megtámadott határozat tárgya a terrorizmus és a nemzetközi bűnözés elleni küzdelem; abban nem a 443/92 rendelet szerinti fejlesztési segítségnyújtásról van szó.

3.

A 443/92 rendelet tárgya az azon ázsiai és latin-amerikai fejlődő országokkal történő együttműködés (továbbiakban: ALA fejlődő országok), amelyek nem szerződő felei a Loméi Egyezménynek, vagy amelyekre a Közösség mediterrán harmadik országokkal folytatott együttműködési politikája nem irányul.

4.

A rendelet 1. cikke előírja, hogy az ALA fejlődő országokkal történő közösségi együttműködést folytatni kell, és ki kell szélesíteni. Az említett cikk értelmében az együttműködés a tagállamok által nyújtott segítség mellett pénzügyi és műszaki fejlesztési segítségnyújtást és gazdasági együttműködést foglal magában. A Közösség ezzel összefüggésben „kiemelkedő jelentőséget tulajdonít annak, hogy kölcsönös érdekből folytatott politikai, gazdasági és szociális kérdéseket felölelő, erősödő párbeszéd segítségével támogassa az emberi jogokat, a demokratizálódás folyamatát, a hatékony kormányzást, a környezetvédelmet, a kereskedelem liberalizációját és a kulturális dimenzió erősítését”.

5.

A 443/92 rendelet 4–6. cikke vonatkozik a pénzügyi és műszaki segítségnyújtásra.

6.

A 4. cikk értelmében a pénzügyi és műszaki segítségnyújtás „elsődlegesen a lakosság legszegényebb rétegeit és a két régió legszegényebb országait célozza meg”.

7.

Az 5. cikk megnevezi a pénzügyi és műszaki segítségnyújtás szabályozási tárgyait és azokat az alapelveket, amelyeket a végrehajtás során figyelembe kell venni. Így például az említett cikk (1) bekezdése előírja, hogy a pénzügyi és műszaki segítségnyújtás „elsődlegesen a vidéki ágazat fejlesztését és az élelmezésbiztonság szintjének javítását célozza”. A (7) bekezdés szerint a támogatást többek között a demokrácia, a hatékony kormányzás és az emberi jogok elterjesztését célzó projektek között kell felosztani.

8.

A 6. cikk előírja, hogy a pénzügyi és műszaki segítségnyújtás kiterjed az aránylag fejlettebb ALA fejlődő országokra, különösen az ott felsorolt sajátos területeken és esetekben. Ezen területek egyikeként szerepel az ötödik franciabekezdésben az „intézmények, különösen a közigazgatási szervek erősítése”.

9.

A 443/92 rendelet 7. és 8. cikke vonatkozik a gazdasági együttműködésre.

10.

A 7. cikk (1) bekezdése értelmében a gazdasági együttműködés hozzájárul „az ALA fejlődő országok fejlődéséhez azáltal, hogy segíti azokat abban, hogy intézményi kapacitásukat a befektetésnek és a fejlődésnek kedvezőbb környezet kialakítása céljából kiépítsék, és azáltal, hogy a nemzetközi kereskedelem (ideértve az európai egységes piacot) növekedése, valamint a tagállamokból származó üzletemberek, technológia és know-how szerepének különösen a magánszektorban és a kis- és középvállalkozásokban történő növelése miatt megnyílt lehetőségeket a legjobban kihasználják”.

11.

A 8. cikk meghatározza, hogy a gazdasági együttműködés különösen három ágazatot foglal magában: elsőként a „tudományos és technológiai potenciál[t], valamint a gazdasági, szociális és kulturális környezet fejlesztés[ét] képzési rendszerek és know-how átadása útján”; másodszor az„intézményi szerkezet fejlesztés[ét] a partnerekkel folytatott elmélyültebb párbeszéddel egyetemben, abból a célból, hogy a gazdasági, jogi, közigazgatási és szociális légkör kedvezőbb legyen a fejlődés számára”; harmadszor a „vállalkozások támogatás[át], például a kereskedem ösztönzésével, képzési és műszaki segítségnyújtási rendszerekkel, vállalkozások közti kapcsolatok létrehozásával, valamint a köztük lévő együttműködés szervezett elősegítésével”.

12.

A 14. cikk (1) bekezdése értelmében az olyan támogatási projekteket és programokat, amelyek közösségi fedezete meghaladja az 1 millió eurót, valamint a jóváhagyott projektek és programok bármely olyan jelentős módosítását és lehetséges túllépését, amely meghaladja az eredetileg elfogadott összeg 20%-át, a 15. cikk (3) bekezdésében megállapított eljárásnak megfelelően kell elfogadni. A 15. cikk (3) bekezdése másfelől utal az 1999/468/EK ( 3 ) határozat 5. és 7. cikkére. A 14. cikk (2) bekezdése értelmében ugyanezt az eljárást kell követni a fő partnerországokra vonatkozóan javasolt több évre szóló iránymutatások, illetve a tárgy vagy az ágazat szerinti együttműködési területek meghatározásához szükséges jogi aktusok elfogadásához.

13.

A 443/92 rendelet 15. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a Bizottság irányítja a pénzügyi és műszaki segítségnyújtást, valamint a gazdasági együttműködést. A 15. cikk (2) bekezdése értelmében a Bizottság tevékenységét egy bizottság segíti.

14.

A 443/92 rendeletet hatályon kívül helyezte a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló, 2006. december 18-i 1905/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 4 ), amely 2007. január 1-je óta hatályos. Ezen rendelet 39. cikke (2) bekezdésének első mondata értelmében a 443/92 rendeletet továbbra is alkalmazni kell a 2007-et megelőző költségvetési évek jogi aktusaira és kötelezettségvállalásaira.

15.

A megtámadott határozat első preambulumbekezdése hivatkozik a 2002. július 22-i tanácsi határozatra, amelyben hangsúlyozzák, hogy az Európai Unió támogatja a harmadik országokat az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának 1373 (2001) határozatából (a továbbiakban: az 1373 (2001) határozat) eredő kötelezettségeik teljesítésében az EU gyorsreagálású mechanizmus eszközeivel.

16.

Az említett határozat második preambulumbekezdése utal a Bizottság által elfogadott, a Fülöp-szigetek részére kialakított „Nemzeti indikatív program 2002–2004”-re, amely a terrorizmus leküzdésére irányuló intézkedésekre helyezi a hangsúlyt. Megállapítja továbbá, hogy a Bizottság a terrorizmus elleni küzdelemben való segítségnyújtást a határigazgatásra, különösen a bevándorlásra és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemre kívánja összpontosítani.

17.

A harmadik preambulumbekezdés a határozattal engedélyezett projekt átfogó céljaként nevezi meg az 1373 (2001) határozata végrehajtásának támogatását.

18.

A projekt célja a negyedik preambulumbekezdés szerint az, hogy a nemzetközi normákkal és jegyzőkönyvekkel összhangban hozzájáruljanak a Fülöp-szigeteki kormány által a biztonság és a Fülöp-szigetek határigazgatásának javítása érdekében tett erőfeszítésekhez.

19.

A megtámadott határozat 1. cikke úgy rendelkezik az (1) bekezdésben, hogy a Bizottság jóváhagyja a „Philippines Border Management Project”-et (a továbbiakban: a projekt), amelynek szövegét mellékletként csatolták a határozathoz. A (2) bekezdés 4900000 euró összegben határozza meg a Közösség hozzájárulásának felső határát, amelyet a rendelkezésre álló eszközök keretein belül a Közösség 2004. évi általános költségvetésének 19 10 02 sz. költségvetési jogcíméből kell finanszírozni.

20.

A megtámadott határozat 2. cikke a végrehajtás részleteit szabályozza és meghatározza a határidőket.

21.

A határozathoz mellékletként csatolt projektleírás értelmében a projekt a Fülöp-szigeteki hatóságokat a következő célok elérése érdekében hivatott segíteni:

22.

A megtámadott határozat tárgyát képezte a 443/92 rendelet szerinti szabályozási bizottság 2004. november 17–18-i ülésének. Mivel azonban néhány tagállamnak kétsége volt a választott jogalap tekintetében, a határozatot ezen az ülésen még nem fogadták el, hanem ehelyett áttértek az írásbeli eljárásra. Ezt 2004. december 7-én minősített többségű pozitív döntéssel fejezték be. A Bizottság a megtámadott határozatot 2004. december 21-én fogadta el.

23.

A határozatot a Hivatalos Lapban nem tették közzé. 2004. december 14-én küldték meg a Parlamentnek a 2004. november 17–18-i ülés jegyzőkönyvét.

24.

Ezt követően a Parlament két tagja írásbeli kérdéseket intézett a Bizottsághoz ( 5 ) annak érdekében, hogy bővebb információkat kapjanak a megtámadott határozatról. Ezeket a kérdéseket a Bizottság 2005. március 14-én ( 6 ) illetve április 22-én ( 7 ) válaszolta meg.

25.

A Parlament fejlesztési bizottsága 2005. május 25-i levelében a megtámadott határozat szövegének megküldését kérte a Bizottságtól. A Bizottság azt állítja, hogy e kérésre 2005. június 22-i levelével válaszolt.

26.

A Parlament szerint azonban ő nem kapott választ. Csak a 2005. augusztus 26-i megkeresésre érkezett 2005. szeptember 9-én válasz, amelyhez csatolták a megtámadott határozat másolatát. Így a Parlament először csak 2005. szeptember 9-én szerzett tudomást a megtámadott határozat szövegéről.

27.

A felek nem vitatják, hogy ezt megelőzően volt levelezés a Parlament és a Bizottság munkatársai között a megtámadott határozat tárgyában.

28.

Így a Bizottság manilai küldöttségének egyik munkatársa 2005. május 12-én a projektre vonatkozó dokumentumokat küldött meg a Parlament fejlesztési bizottsága titkárságának. Annyiban viszont vita van a felek között, hogy e dokumentumok között szerepelt-e a megtámadott határozat szövege.

29.

A Parlament jogi szolgálatának egyik munkatársa kérésére a Bizottság jogi szolgálatának egyik munkatársa 2005. július 19-én megküldte részére e-mailen a megtámadott határozat szövegét. A Parlament jogi szolgálatának munkatársa 2005. július 19-én visszaigazolta a szöveg kézhezvételét szintén e-mail útján.

30.

2005. november 17-i keresetével a Parlament azt kéri, hogy a Bíróság:

31.

A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

32.

A Bíróság elnöke a 2006. március 28-i végzésével megengedte a Spanyol Királyság beavatkozását a jelen ügyben a Bizottság kérelmeinek támogatására.

33.

A Bíróság előtti eljárás során a felek írásbeli és szóbeli észrevételeket terjesztettek elő; a beavatkozó az eljárás írásbeli szakaszában vett részt.

34.

A Bizottság elfogadhatatlannak tartja a keresetet, mert nem attól az időponttól számított két hónapon belül nyújtották be, hogy a Parlament tudomást szerzett a megtámadott határozatról.

35.

Még ha a Bizottság ezzel egyidejűleg ki is fejti, hogy nem hivatkozik elfogadhatatlansági kifogásra a keresettel kapcsolatban, ennek nincs jelentősége, mivel a keresetindítási határidő betartása feltétlen alkalmazást igénylő szabály, amelyet a Bíróságnak kell hivatalból vizsgálnia ( 8 ).

36.

Az EK 230. cikk ötödik bekezdése szerint a megsemmisítés iránti keresetet két hónapos határidőn belül kell benyújtani. E határidőt az esettől függően, a jogi aktus kihirdetésétől vagy a felperessel történő közlésétől, illetve ennek hiányában attól a naptól kell számítani, amikor arról a felperes tudomást szerzett.

37.

A megtámadott határozatot a Hivatalos Lapban nem tették közzé. Az EK 254. cikk (1) és (2) bekezdéséből nem is következik a megtámadott határozat közzétételére vonatkozó kötelezettség. Mivel a Parlament nem címzettje a megtámadott határozatnak, ezt az EK 254. cikk (3) bekezdése szerint formálisan nem is közölték vele. Ebből következően a két hónapos keresetindítási határidő jelen ügyben azon a napon kezdődik, amikor a Parlament a megtámadott határozatról ténylegesen tudomást szerzett.

38.

A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a felperes egy jogi aktusról ténylegesen abban az időpontban szerez tudomást, amelyben pontos ismereteket szerez a szóban forgó jogi aktus tartalmáról és indokolásáról ( 9 ). Csak ekkor kerül olyan helyzetbe, hogy átgondoltan gyakorolni tudja keresetindítási jogát. A jogvita tárgyát képező határozat puszta összefoglalójának ismerete ebből a szempontból nem elegendő, az ismeretnek sokkal inkább a határozat szövegére kell vonatkoznia ( 10 ).

39.

Így vizsgálni kell, hogy a Parlament mely időponttól rendelkezett pontos ismeretekkel a határozat tartalmáról és annak indokolásáról, tehát a megtámadott határozat szövegéről.

40.

A komitológiai bizottság 2004. november 17–18-i üléséről készült jegyzőkönyv Parlament részére történő megküldése nem tekinthető a határozatról történő tudomásszerzésnek. Mert ebből a jelentésből kivehető, hogy a megtámadott határozatot még nem fogadták el, hanem – mivel nem jött létre megegyezés – áttértek az írásbeli eljárásra. Így ebből a jegyzőkönyvből a Parlament nem szerezhetett tudomást a megtámadott határozatról.

41.

A megtámadott határozat szövegét a Parlament fejlesztési bizottsága nem vitatottan a Bizottság 2005. szeptember 2-i levelével kapta meg, amely a Parlamenthez 2005. szeptember 9-én érkezett meg. A fejlesztési bizottság és így a Parlament tehát ebben az időpontban szerzett igazolhatóan tudomást a határozat pontos tartalmáról. Amennyiben ebből az időpontból indulunk ki, az Európai Parlament a távolságra tekintettel a Bíróság eljárási szabályzata 81. cikke 2. §-a szerinti tíznapos határidőt is figyelembe véve 2005. november 17-én, határidőn belül nyújtotta be a keresetlevelét.

42.

A kereset elfogadhatatlansága a határidő elmulasztása miatt így csak akkor állna fenn, ha a Parlament korábbi – tehát 2005. szeptember 9. előtti – tudomásszerzéséből kellene kiindulni. A Bizottság által előadott egyik tény sem sugallja azonban azt a következtetést, hogy a Parlament korábbi tudomásszerzését kellene elfogadni.

43.

Nem tekinthető a Parlament általi korábbi tudomásszerzésnek a Bizottság illetékes munkatársa által a Parlament fejlesztési bizottságához írt 2005. június 22-i levél. Mert a Bizottság a Parlament vitatásával szemben semmilyen bizonyítékot nem hozott fel arra vonatkozóan, hogy ez a levél, amelyhez a határozat szövege állítólag csatolva volt, megérkezett a fejlesztési bizottsághoz.

44.

Szintén a bizonyítottság hiánya miatt nem indulhatunk ki abból a jelen ügyben, hogy a fejlesztési bizottság titkársága a Bizottság manilai küldöttségétől már 2005. május 12-én megkapta a megtámadott határozat szövegét. A Parlament vitatja ugyanis ennek kapcsán, hogy a megtámadott határozat szövegét megkapta. Erre vonatkozóan sem terjesztett elő semmilyen ellenkező bizonyítékot a Bizottság.

45.

Végül a Parlament a Bizottság és a Parlament jogi szolgálatainak a kommunikációja során sem ismerte meg a határozat szövegét. Igaz ugyan, hogy a Parlament egyik munkatársa 2005. július 19-én nem vitatottan megkapta a határozat egy másolatát. Amennyiben ezt tekintenénk a megismerés időpontjának, akkor a Parlament keresete elkésett.

46.

Mégsem tekinthető úgy, hogy a Parlament a jogi szolgálatának munkatársa útján megismerte a határozatot, mivel tisztán informális tudomásszerzésről volt szó. Egyetlen munkatárs informálisan szerzett ismerete alapján nem tekinthető úgy, hogy a Parlament is rendelkezett az ismerettel. Mert nem lehet abból kiindulni, hogy az informálisan szerzett információkat közvetlenül továbbítják a Parlament illetékes szerveinek, különösen mivel – ahogy az az eljárás irataiból is kitűnik – a munkatárs abból indult ki, hogy az információt a Parlamentnek még egyszer hivatalosan is át fogják küldeni.

47.

A kereset elfogadhatóságának más megítélése adódhat ugyanakkor a Bíróság azon ítélkezési gyakorlatából, amely szerint a tényleges megismerés időpontjától függetlenül egy kereset elkésettnek tekintendő, ha az, aki a szóban forgó jogi aktusról tudomást szerez, elmulasztja ésszerű határidőn belül kérni a teljes szöveget ( 11 ).

48.

Először azt kell vizsgálni, hogy az ilyen határidő vonatkozik-e az intézményekre mint privilegizált felperesekre ( 12 ). Ezzel szemben egyfelől az hozható fel érvként, hogy a megtámadott határozat esetében nem az ítélkezési gyakorlat szerinti, a Parlamentet „érintő aktusról” van szó. A Parlamentet közvetlenül nem érinti olyan mértékben az aktus, mint például egy magánvállalkozást. Ennek megfelelően egy vállalkozás számára összehasonlíthatatlanul könnyebb megállapítani, hogy valamely aktus a vállalkozást érinti, aminek következtében szükséges az aktus szövegének a megkérése. A Parlamentnek mint privilegizált felperesnek a helyzete nem hasonlítható össze ezzel a helyzettel, mert számos határozat születik, amelyek potenciálisan alkalmat adnak megtámadási kereset benyújtására. Ha pusztán a potenciálisan megtámadandó aktusról szerzett tudomás már kiváltja a Parlament kötelezettségét, hogy annak szövegét megkérje, akkor ez a kötelezettség nem jelentéktelen követelményeket támaszt a parlamenti munka szervezésével szemben. A megkérési határidő léte tehát további akadályt képezhet a Parlament keresetindítási jogának hatékony gyakorlása előtt.

49.

A keresetindítási határidő követelménye – és a felperes ezzel összefüggő további, az intézkedés szövegének ésszerű időn belül történő megkérésére vonatkozó kötelezettsége – mellett viszont magasabb jogi érdek hozható fel, nevezetesen a jogbiztonság ( 13 ). Éppen a jelen ügy szemlélteti látványosan, hogy a rövid időn belüli keresetindítás nagy jelentőséggel bír a jogbiztonság szempontjából. Jelen ügyben ugyanis a Közösség a megtámadott határozat alapján kötelezettségeket vállalt egy nemzetközi szervezettel szemben a projektvezetésre, és minden bizonnyal fizetéseket is teljesített az esedékességkor.

50.

Ezen két ellentétes érdek – nevezetesen egyfelől a jogbiztonság, másfelől a Parlament hatékony keresetindítási joga – közötti egyensúlyt úgy lehet elérni, ha a Parlament mint felperes esetében egy jogi aktus ismeretének magas szintjét kívánjuk meg ahhoz, hogy a keresetindítási határidő megkezdődjön. Annál a kérdésnél is, hogy mi tekinthető „ésszerű határidőnek”, adott esetben figyelembe lehet venni egy intézményi felperes sajátos helyzetét,

51.

Jelen ügyben a Parlament nem vitatottan 2005. március 14-től ismerte az illetékes biztos által egy képviselőnek a megtámadott határozattal kapcsolatos írásbeli kérdésére adott választ. Ebben a válaszban a Bizottság tisztázta, hogy a megtámadott határozatot 2004. december 21-én fogadták el, és ismerteti annak jogalapját és fő céljait. Még ha szigorú mércét állítunk is a megtámadott határozat létezésének ismeretével szemben, abból kell kiindulnunk, hogy a Parlament ettől az időponttól a megtámadandó határozat lényeges ismérveiről ismerettel rendelkezett, és így kötelessége volt ésszerű határidőn belül kérni a határozat szövegét.

52.

A Parlament csak 2005. május 25-én kérte meg a megtámadott határozat szövegét, immár több mint két hónappal a megtámadott határozat létezéséről történő tudomásszerzést követően.

53.

Egy több mint két hónapos határidő még egy intézményi felperes különleges helyzetének figyelembevétele esetén sem tekinthető ésszerűnek ( 14 ). A megtámadott aktus szövegének megkérésére rendelkezésre álló határidő ugyanis semmiképpen nem lehet hosszabb, mint a keresetindítási határidő, ami az intézményi felperesek esetén is csak két hónap.

54.

Az Európai Parlament a keresetet így nem határidőben nyújtotta be. A kereset ezért elfogadhatatlan.

55.

Arra az esetre, ha a Bíróság a kereset elfogadhatósága tárgyában más eredményre jut, a továbbiakban kisegítő jelleggel megvizsgálom a kereset megalapozottságát.

56.

A keresetének alátámasztására a Parlament csak egyetlen jogalapot hoz fel. Álláspontja szerint a Bizottság túllépte a 443/92 rendelet által biztosított végrehajtási hatáskörét. Szerinte a megtámadott határozat tárgya a nemzetközi terrorizmus és a nemzetközi bűnözés elleni küzdelem. Mivel ezeket a célokat a 443/92 rendelet kifejezetten nem említi, a megtámadott határozatott nem lehetett volna erre a jogalapra alapítani.

57.

A Bizottság ezzel szemben azt az álláspontot képviseli, hogy a terrorizmus elleni küzdelemnek a 443/92 rendeletben történő megemlítésének hiányából nem következik, hogy a megtámadott intézkedést nem lehet arra alapítani.

58.

A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint az olyan végrehajtási intézkedésnek, amelyet a Parlament meghallgatása nélkül bocsátottak ki, tekintettel kell lennie az alapjául szolgáló, a Parlament meghallgatása után kibocsátott jogi aktusra ( 15 ). A továbbiakban meg kell vizsgálni, hogy a megtámadott határozat érvényesen kibocsátható volt-e a 443/92 rendelet alapján. A megtámadott határozat megállapítja, hogy az „különösen [az említett rendelet] 7. és 8. cikkén” alapul. A Bíróság előtti eljárásban ugyanakkor a Bizottság hivatkozott a szóban forgó rendelet 5. cikkének (7) bekezdésére és 6. cikkére is.

59.

A 4–6. cikk a pénzügyi és műszaki segítségnyújtásra vonatkozik. A 6. cikk értelmében a pénzügyi és műszaki segítségnyújtás kiterjed az aránylag fejlettebb ALA fejlődő országokra, különösen az ott felsorolt sajátos területeken és esetekben. Ezen területek egyikeként szerepel a 6. cikk ötödik franciabekezdésben az „intézmények, különösen a közigazgatási szervek erősítése”.

60.

A megtámadott határozattal engedélyezett projekt tárgya a meglévő nemzeti határigazgatási módszerek és gyakorlatok ellenőrzése és értékelése, egy IT-rendszer létrehozása az információcsere érdekében, a hamis személyazonossági okmányok forgalmának megakadályozása és a határigazgatás személyzetének oktatása.

61.

Tág értelemben a közigazgatás fogalma magában foglal minden olyan igazgatást, amely állami feladatot valósít meg. Egy ilyen tág értelmezés esetén ezért a határigazgatás és a határigazgatással foglalkozó hatóságok az „intézmények”, illetve a „közigazgatás” körébe tartoznak, és így a projekt keretében meghozott intézkedések az intézményi fejlődést, illetve a közigazgatás kiépítését segítik.

62.

Egyedül a 6. cikk szövegéből kiindulva nem következik semmilyen korlátozás a közigazgatás tekintetében, amely a rendelet értelmében a pénzügyi és műszaki segítségnyújtás tárgya lehet. Eszerint ugyanakkor például a katonai közigazgatás támogatását szolgáló intézkedések is a 6. cikk alá tartoznának, a 6. cikk hatálya így szinte korlátlan lenne. Felmerül ezért a kérdés, hogy a 6. cikk e tág értelmezése összeegyeztethető-e a 443/92 rendelet szellemével.

63.

Ugyanakkor nem ez a helyzet. Ugyanis, bár önmagából a 6. cikk szövegéből alapvetően nem következik semmilyen korlátozás, a 443/92 rendelet egészében nézve igenis korlátozást von maga után. A 6. cikk keretében is a közigazgatás fejlesztésének tiszteletben kell tartania a fejlesztési segítségnyújtás meghatározását, amely a 443/92 rendelet alapjául szolgál. A közigazgatások megerősítése nem valósíthat meg önálló célt, hanem a közigazgatás fejlesztésével közvetlenül a 443/92 rendelet egyik fejlesztési célját kell követni. A 6. cikk a közigazgatás fejlesztésének csak azt a fajtáját öleli fel, amely főként a rendelet fejlesztési céljait szolgálja. Például a választások szervezését végző közigazgatás megerősítésére vonatkozó intézkedések a rendelet által fejlesztési célként megnevezett demokratizálást, ( 16 ) vagy az agrárigazgatás megerősítése a rendeletben említett élelmezésbiztonságot szolgálná ( 17 ).

64.

A továbbiakban azt kell tehát vizsgálni, hogy a megtámadott határozat által követett cél a 443/92 rendelet fejlesztési céljai közé tartozik-e.

65.

A megtámadott határozat rövid távú céljaként („purpose”) a Fülöp-szigeteki kormánynak a biztonság javítása és a határigazgatás körében történő támogatását nevezi meg. A megtámadott határozat távoli céljaként („overall objective”) a Fülöp-szigeteki kormánynak a terrorizmus és a nemzetközi bűnözés elleni harcban az 1373 (2001) határozat végrehajtása érdekében történő támogatását jelöli meg.

66.

Egyrészről a nemzetközi terrorizmus és a nemzetközi bűnözés speciális problémája, másrészről pedig a Fülöp-szigetek fejlődési helyzete közötti összefüggésre vonatkozóan azonban a megtámadott határozatból és a projektleírásból nem olvashatók ki részletes információk.

67.

A projektleírás hivatkozik ugyan egy helyen terroristafenyegetésre, amelynek a Fülöp-szigeteki kormány különösen a legutolsó választás óta ki van téve, egy másik helyen pedig utal Mindanao tartományra, amelyben instabilitás uralkodik. A megtámadott határozatról így felismerhető, hogy a Fülöp-szigetek belső stabilitásának és biztonságának javítását célozza.

68.

Ezért a továbbiakban meg kell vizsgálni, hogy a 443/92 rendelet 6. cikke vonatkozik-e olyan intézkedésekre, amelyek lényegében a belső biztonság és stabilitás javítását szolgálják.

69.

A Bizottsággal abban ugyan egyet lehet érteni, hogy a stabilitás és a biztonság alapfeltétele lehet bármilyen további fejlődésnek. A Parlamentnek az eljárás szóbeli szakaszában előterjesztett észrevételéből az is kitűnik, hogy a Parlament nem kíván alapvetően ellentmondani a stabilitás és a fejlődés közötti összefüggésnek.

70.

Ugyanakkor a 443/92 rendeletben nem található hivatkozás a stabilitásra és a biztonságra. A rendelet a hetedik preambulumbekezdésében ugyan megállapítja, hogy a rendelet nemcsak a fejlesztési támogatások klasszikus tevékenységi területeit kívánja megerősíteni, hanem új prioritásokat is kíván mutatni. A stabilitást és a biztonságot ugyanakkor a felsorolt új tevékenységi területek között nem említi meg.

71.

Természetesen az új prioritásokat a rendelet nem sorolja fel taxatíve. Abból, hogy a felsorolás nem taxatív, a rendelet szövegében szereplő további támpont nélkül semmiképpen nem lehet arra következtetni, hogy az irányelv hatálya alá tartozik minden elképzelhető tevékenységi terület. Ilyen következtetéshez jogalapot kell találni a rendelet szövegében.

72.

Ilyen jogalap azonban nem található a 443/92 rendelet szövegében. A Bizottság ebben az értelemben a Bíróság előtti eljárásban maga is kifejti, hogy a fejlesztési támogatás fogalma csak az utóbbi években változott meg úgy, hogy az magában foglalja a biztonság és stabilitás javítására szolgáló intézkedéseket annak érdekében, hogy a további fejlődés alapfeltételét biztosítsák. Ebben az összefüggésben utal különböző dokumentumokra, mint például a Bizottság 2003. évi közleményére ( 18 ) és az Egyesült Nemzetek 2000. évi millenniumi nyilatkozatára ( 19 ). A Bizottság ezzel ugyanakkor maga ismeri el, hogy a 443/92 rendelet alapjául éppenséggel nem szolgált ez a tág értelmezés.

73.

Nincs tehát így támpont arra, hogy a fejlesztési támogatás eredeti fogalma, amelyen a 443/92 rendelet alapul, és amely a rendelet tárgya, felöleli a terrorizmus elleni harcra, valamint a belső stabilitás és biztonság erősítésére vonatkozó intézkedéseket.

74.

A Spanyol Királysággal abban ugyan egyet lehet érteni, hogy a Bizottság a 443/92 rendelet végrehajtása során széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik. Ez azonban csak a segítségnyújtási intézkedések módjára vonatkozhat, tehát arra, hogy hol, mennyi és milyen konkrét projektet hajtanak végre.

75.

Ez a mérlegelési jogkör azonban nem teszi lehetővé, hogy a Bizottság a rendelet végrehajtása keretében a fejlesztési segítségnyújtás fogalmát továbbfejlessze, és új tevékenységi területekre terjessze ki a fejlesztési segítségnyújtás fogalmának fejlődésére tekintettel.

76.

Nem lenne megengedett a Bizottságnak a 443/92 rendelet által adott végrehajtási hatáskört úgy értelmezni, hogy az felöleli a Bizottság hatáskörét a fejlesztési támogatás koncepciójának a továbbfejlesztésére.

77.

A Bíróság ugyan a végrehajtás fogalmát tágan értelmezi az ítélkezési gyakorlatában ( 20 ). De megállapította azt is, hogy az alapul szolgáló jogi aktus lényeges elemeinek a szabályozását nem lehet átruházni ( 21 ). A „lényeges elemek” közé azok az előírások tartoznak, amelyek révén a közösségi politika alapvető céljait meg kell valósítani ( 22 ).

78.

A rendelet hatályának kiterjesztése a fejlesztési segítségnyújtás új biztonság és stabilitás elnevezésű területére az ebből eredő következmények jelentőségére tekintettel a „szabályozandó kérdés lényeges elemeinek” területéhez sorolandó, és már nem a „végrehajtáshoz”.

79.

Itt a fejlesztési segítségnyújtási politika alapvető irányvonalának kérdéséről van szó, amit nem lehet átruházni a Bizottságra. Csak az alaprendeletnek a Szerződésben előírt, a komitológiai eljárással szemben átláthatóbb és magasabb demokratikus legitimációval rendelkező jogalkotási eljárás keretében történő módosítása révén kerülhet sor a fejlesztési segítségnyújtás fogalmának megfelelő kiszélesítésére.

80.

Az új tevékenységi területek bevonása a fejlesztési segítségnyújtásba tehát az alapul szolgáló jogi aktus számára fenntartott, és ezért a 443/92 rendeletet úgy kell értelmezni, hogy az a Bizottságot nem jogosítja fel arra, hogy a rendelet végrehajtása keretében új tevékenységi területet vegyen fel a rendelet hatálya alá.

81.

Ebben az összefüggésben egyébként arra is utalni kell, hogy a Bizottság már 2002-ben tervezetet nyújtott be a Parlamenthez a 443/92 rendelet módosítására, amelyben a terrorizmus elleni harc mint a fejlesztési segítségnyújtás egyik területe kifejezetten fel volt sorolva ( 23 ). Ez a jogalkotási eljárás azonban meghiúsult. Csak a Stabilitási Eszköz létrehozásáról szóló, 2006. november 15-i 1717/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel ( 24 ) lépett hatályba azon alapvető jogi aktus, amely immár a stabilitás és biztonság javítására és a terrorizmus leküzdésére vonatkozó intézkedéseket irányoz elő a fejlesztési segítségnyújtás keretében.

82.

Az, hogy a 443/92 rendeletet tágan kellene értelmezni, és hogy általában felöleli az abban fel nem sorolt fejlesztési célokat, nem következik abból a tényből sem, hogy a 443/92 rendeletet az EK-Szerződés 235. cikke (jelenleg EK 308. cikk) alapján fogadták el. A Bizottság álláspontja szerint ebből az következik, hogy a rendeletet tágan kell értelmezni. Ez azonban nem meggyőző. Egyedül abból a tényből, hogy egy rendeletet az EK 308. cikk szerinti kiegészítő hatáskör alapján bocsátottak ki, nem következik, hogy azt úgyszintén tágan kell értelmezni, és hogy az egy szabadon kiterjeszthető hatáskört alapoz meg a végrehajtási intézkedések kibocsátására.

83.

Összefoglalásul tehát megállapítható, hogy a megtámadott határozatnak nem szolgáltat jogalapot a 443/92 rendelet 6. cikke. A megtámadott határozattal engedélyezett projekt tárgya ugyan a priori a „közigazgatási szervek erősítése” fogalmába tartozik, az azzal elérni kívánt cél, a terrorizmus elleni küzdelem ugyanakkor nem felel meg a fejlesztési segítségnyújtás fogalmának, ami a 443/92 rendelet alapjául szolgál.

84.

A Bizottság álláspontjával szemben a rendelet bemutatott értelmezéséből semmi esetre sem következik, hogy számos, a Közösség által kivitelezett és a biztonsággal összefüggésben álló fejlesztési segítségnyújtási projektnek – mint például taposóaknák eltávolítására vonatkozó intézkedések – nem nyújt megfelelő jogalapot a 443/92 rendelet. Mert különösen az aknamentesítési projektek példája mutatja látványosan, hogy a biztonság szempontjából lényeges intézkedések, amennyiben azok a rendelet kifejezetten felsorolt céljával közvetlen összefüggésben állnak – jelen esetben többek között: a vidéki ágazat fejlesztése, az élelmezésbiztonság javítása, a gyerekek védelme az 5. cikk (1) és (9) bekezdése alapján –, teljes mértékben alapulhatnak a rendeleten.

85.

Ebben az összefüggésben tisztázni kell azt is, hogy ezen érveknek nincs hatása a fejlesztési segítségnyújtás EK 177. és az azt követő cikkek szerinti fogalmának meghatározására vonatkozóan.

86.

A Szerződés értelmezésénél egy rendelet végrehajtásától eltérően így például figyelembe vehető a fejlesztési segítségnyújtás fogalom fejlődése. Az EK 177. cikk (3) bekezdése szerint a fejlesztési segítségnyújtásnak az Egyesült Nemzetek és más nemzetközi szervezetek keretében meghatározott új és kibővített céljait is figyelembe kell venni. A nemzetközi kontextus tehát befolyásolhatja ugyan a Közösség hatáskörét, de nem feltétlenül befolyásolhatja az intézményi hatáskörök Közösségen belül történő elosztását.

87.

A Szerződés keretei között így a belső biztonságot és stabilitást célzó intézkedéseket is lehet alapítani a fejlesztési segítségnyújtásra vonatkozó hatáskörre, amennyiben a Portugália kontra Tanács ügyben ( 25 ) hozott ítélet értelmében ezeknek az intézkedéseknek a lényeges tárgya a fejlődő országok gazdasági és szociális fejlődése és a szegénység elleni küzdelem. Amennyiben egy ország belső biztonsága és stabilitása a további fejlődés alapfeltétele, úgy ennyiben a stabilitás biztosítására irányuló intézkedések is számításba jöhetnek az EK 177. cikk szerinti fejlesztési segítségnyújtás keretében.

88.

A megtámadott határozat nem alapítható a 443/92 rendelet 5. cikkének hetedik bekezdésére sem, mivel a pénzügyi és műszaki támogatást „[e]nnek megfelelően, többek között a demokrácia, a hatékony kormányzás és az emberi jogok elterjesztését célzó projektek között kell felosztani”.

89.

Az 5. cikk (7) bekezdésénél a közigazgatási szervek erősítésének feltételessége már a szóhasználatból következik. Mert az „[e]nnek megfelelően” bevezetéssel a (7) bekezdés a két megelőző cikkre utal, amelyek tárgya a fejlődés emberi és kulturális dimenziója. A közigazgatási szervek erősítésének tehát kapcsolatban kell állnia az emberi és kulturális fejlődéssel.

90.

Ezt még megerősíti azon összefüggés, amelyben a közigazgatási szervek erősítését a (7) bekezdés megemlíti. Emellett a demokratizálódásra és az emberi jogokra vonatkozó projekteket nevez meg. Jellegzetes az is, hogy ott nemcsak a hatékony, hanem az igazságos kormányzásról is szó van. A közigazgatási szervek erősítése tehát az 5. cikk értelmében összefüggésben áll az emberi jogokkal, a demokráciával és a jogállammal.

91.

Így tehát nem mindenféle közigazgatási támogatás alapítható az 5. cikk (7) bekezdésére, hanem csak az olyan, amely főként az ott megnevezett célokat és értékeket követi, tehát lényegében a kulturális és emberi fejlődést, a demokráciát és az emberi jogokat szolgálja.

92.

A megtámadott határozat célként a terrorizmus és a nemzetközi bűnözés elleni küzdelmet nevezi meg.

93.

A terrorizmus és a nemzetközi bűnözés ugyan hordozhatnak következményeket a demokratizálódási folyamatokra és az emberi jogokra vonatkozóan, így az azok elleni küzdelem érdekében hozott intézkedések közvetetten hozzájárulnak a demokratizálódáshoz és az emberi fejlődéshez. Amennyiben azonban az ilyen közvetett összefüggések elegendőek lennének ahhoz, hogy egy intézkedést a rendelet 5. cikkének (7) bekezdése szerinti intézkedésnek tekintsünk, akkor ennek az előírásnak az alkalmazási területét aligha lehetne behatárolni. Különösen nem lenne azonban érthető, hogy a rendelet miért tesz különbséget egyrészről a pénzügyi és műszaki segítségnyújtás, másrészről a gazdasági együttműködés között, mivel aligha vitatható, hogy a gazdasági intézkedések pusztán jóléti támogatásként is következményekkel járnak a demokratizálódási és emberi jogi fejlődésre, és a közigazgatás tág értelemben vett támogatásába tartoznak.

94.

A megtámadott határozat nem áll a rendelet 5. cikkének (7) bekezdése keretében szükséges szoros összefüggésben a kulturális és emberi fejlődéssel, így a határozatot erre a rendelkezésre sem lehet alapítani. Amennyiben a rendelkezésre álló projektleírás a projekt keresztmetszeti témájaként („crosscutting issue”) formálisan is képviseli az emberi jogokat, és a hatékony határigazgatás lehetséges következményeként az emberkereskedelem megakadályozását is felsorolja, ezeknek a pusztán elméleti mellékhatásoknak a kifejezett megjelölése nem változtat azon, hogy az intézkedést lényeges tartalma alapján kell megítélni, amit jelen esetben – ahogy bemutattam – nem fed az 5. cikk (7) bekezdése.

95.

Meg kell még vizsgálni, hogy a megtámadott határozatot érvényesen meg lehetett-e hozni a 443/92 rendelet 7. és 8. cikke alapján.

96.

A rendelet 7. és 8. cikkének tárgya a Közösség gazdasági együttműködése az ALA fejlődő országokkal. A 7. cikk (1) bekezdése rögzíti, hogy a Közösség és a partnerországai kölcsönös érdekeinek szolgálatára létrehozott gazdasági együttműködés hozzájárul az ALA fejlődő országok fejlődéséhez azáltal, hogy segíti azokat abban, hogy intézményi kapacitásukat a befektetésnek és a fejlődésnek kedvezőbb környezet kialakítása céljából kiépítsék. A 8. cikk 2. pontja azon három terület egyikeként, amelyekre a gazdasági együttműködés kiterjed, megnevezi „az intézményi szerkezet fejlesztés[ét] […] abból a célból, hogy a gazdasági, jogi, közigazgatási és szociális légkör kedvezőbb legyen a fejlődés számára”.

97.

Ahogy már bemutattam, a fogalom tág értelmezése esetén a 7. és 8. cikk keretében is tekinthető a megtámadott határozat az intézmények kiépítését vagy az intézményi szerkezet fejlesztését szolgáló intézkedésnek.

98.

Azonban a 7. és 8. cikk sem öncélúan teszi lehetővé az intézményi kapacitások kiépítését. Az intézményeket sokkal inkább egyenesen a „befektetésnek és a fejlődésnek kedvezőbb környezet kialakítása céljából” építik ki az ALA fejlődő országokban, illetve „abból a célból, hogy a gazdasági, jogi, közigazgatási és szociális légkör kedvezőbb legyen a fejlődés számára”. Következésképpen a rendelet 7. és 8. cikke nem minden, az intézményi kapacitások megerősítését célzó támogatástípushoz szolgálhat jogi alapként, hanem csak azokhoz, amelyek elsődlegesen a gazdaság támogatására és a beruházások ösztönzésére szolgálnak. Szoros és speciális összefüggésre van szükség a szóban forgó intézkedés és a gazdasági támogatás között. Azok az intézkedések, amelyek csak közvetetten gyakorolnak hatást a gazdasági fejlődésre – például azzal, hogy stabil biztonsági helyzetet szolgálnak –, nem elégítik ki ezt a követelményt.

99.

Egy ilyen összefüggés követelménye egyrészről mindenekelőtt abból következik, hogy a 443/92 rendelet 7. és 8. cikke a „Gazdasági együttműködés” cím alatt található, és a hagyományos fogalomértelmezés szerint nem tartozik ide a „gazdasági együttműködés” minden területe csak azért, mert minden együttműködésnek végső soron kihatása van a gazdasági kapcsolatokra és a partnerek gazdasági viszonyaira.

100.

Mindenekelőtt a tág fogalomértelmezés hipotetikus következményeire vetett rövid pillantás nyilvánvalóvá teszi, hogy a befektetésnek és a fejlődésnek kedvezőbb környezet kialakítását célzó intézkedések a 443/92 rendelet 7. és 8. cikke értelmében semmi esetre sem foglalnak magukba minden elképzelhető intézkedést, amely hatással lehet a befektetési és fejlődési keretfeltételekre. Az ilyen tág fogalomértelmezés ugyanis egyenértékű lenne a rendeletalkotó által a Bizottságra ruházott általános felhatalmazással arra vonatkozóan, hogy a „fejlődési együttműködés” puszta címe alatt tetszése szerinti állami projekteket támogasson a fejlődő országokban. Mert végső soron minden állami intézkedés a befektetési és fejlődési környezeti feltételek mozaikköve, mivel – eltérő mértékben és eltérő intenzitással – legalább közvetlen hatással van a gazdaságra.

101.

A megtámadott határozat, valamint a befektetési és fejlődési környezeti feltételek közötti, a 443/92 rendelet 7. és 8. cikke által megkövetelt ezen lényeges és közvetlen kapcsolat sem a preambulumbekezdéséből, sem a projektleírásból nem tűnik ki. Nem tartalmaz semmilyen részletes utalást a Fülöp-szigetek gazdasági és befektetési környezetére. A projektleírás is szinte kizárólag a terrorizmus és a biztonság témaköreivel foglalkozik.

102.

A megtámadott határozatból nem derül ki, hogy a Fülöp-szigeteken milyen problémák állnak fenn a befektetési és gazdasági környezetben, és e tekintetben a határigazgatás javítása mennyiben eredményezne javulást ezen a téren. Így nem derül ki, hogy az engedélyezett projekt milyen közvetlen hatásokkal van a befektetési és gazdasági környezetre. Ez nem azt jelenti, hogy a határigazgatás támogatása nem lehet közvetlen hatással is a gazdasági helyzetre: az áruknak a határon történő vámkezelése például vitathatatlanul ilyen javítást szolgáló intézkedés lenne. A megtámadott határozatból azonban nem derül ki, hogy az lényegében a gazdaság és a befektetések fejlesztését szolgálja.

103.

Pusztán a befektetési és gazdasági környezetre gyakorolt közvetett következmények – ahogy azt már bemutattam – nem elegendőek a 7. és 8. cikk alkalmazásában.

104.

Amennyiben a projektleírás ezért a külföldön dolgozó Fülöp-szigetekiek kapcsán arra utal, hogy a „nemzetközi utazás tartóssága” („sustainability of international travel”) döntő jelentőségű a nemzeti gazdaságra és a Fülöp-szigetek stabilitására nézve, minden további nélkül elképzelhető kölcsönhatás a határigazgatás hatékonysága és az illegális beutazás, valamint az ahhoz kapcsolódó biztonsági veszélyek között. Jelen esetben nem bizonyították, és a legkisebb utalás sem történt arra, hogy a modern útlevél- és határellenőrzések mennyiben gyakorolnak közvetlen befolyást a vendégmunkások gazdasági helyzetére, vagy összességében a Fülöp-szigeteki gazdaságra. Ebben az összefüggésben is sokkal inkább a Fülöp-szigetek stabilitása áll az előtérben.

105.

Ebből a szemszögből elképzelhető, hogy a határprojekt így nem mentes a befektetési és fejlődési környezetre irányuló minden befolyástól. Azok az intézkedések ugyanis, amelyek a belső stabilitást és biztonságot erősítik, közvetetten sok más tényezővel együtt a gazdasági prosperitást is elősegíthetik.

106.

Valamely, a belső és külső biztonság és stabilitás javítását célzó intézkedés ugyanakkor nem áll szoros és közvetlen kapcsolatban a gazdaság támogatásával, hanem inkább csak általánosságban vonatkozik a társasági, gazdasági és politikai élet alapfeltételeire. A befektetési és fejlődési környezet ilyen intézkedéseknél nem áll a középpontban.

107.

Ugyanez vonatkozik a belső biztonság és a turizmus közötti összefüggésre, amire a Bizottság utalt a Bíróság előtti eljárásban. Egyet kell érteni a Bizottsággal abban, hogy a megtámadott intézkedés hozzájárulhat a biztonság erősödéséhez, és ezzel az egyik alapfeltételt biztosíthatja általánosságban a gazdasághoz és a fejlődéshez, különösen pedig a turizmushoz. Ez a közvetett kapcsolat és mellékhatás azonban nem teszi lehetővé, hogy a megtámadott határozat a befektetés- és gazdaságfejlesztést szolgáló intézkedésnek minősüljön a 443/92 rendelet 7. és 8. cikke értelmében.

108.

A megtámadott határozat így nem rendelkezik a szükséges, a gazdaságfejlesztéssel való szoros és közvetlen kapcsolattal, és ezért nem szolgálhat annak jogalapjául a 7. és 8. cikk.

109.

Végül még ki kell térni arra, hogy a Parlament a válaszbeadványban olyan érveket hozott fel, amelyek nemcsak a Bizottság végrehajtási hatásköreinek a túllépésére vonatkoznak, hanem a költségvetési jogi hatáskörök megsértésére is.

110.

Ez az előterjesztés az eljárási szabályzat 42. cikkének 2. §-a alapján elkésett. Olyan új jogalapról van szó, amelyeket először a válaszbeadványban érvényesítettek. Keresetlevelében a Parlament csupán egy jogalapra hivatkozott, és csak a végrehajtási intézkedésnek a 443/92 rendeletbe ütközését kifogásolta.

111.

Összefoglalásul meg kell állapítani, hogy a kereset elfogadhatatlan, mert a Parlament nem tartotta be a keresetindítási határidőt. Amennyiben a Bíróság az ügyet mégis érdemben vizsgálná, úgy a megtámadott határozatot meg kellene semmisíteni.

112.

Amennyiben a Bíróság elfogadhatónak tartaná a keresetet, és annak helyt adna, még arról is döntenie kellene, hogy az ítélet hatályát korlátozni kell-e. A Bizottság ugyan nem kérte a megsemmisített határozat joghatásainak fenntartását abban az esetben, ha a Bíróság helyt ad a keresetnek.

113.

Ugyanakkor a Bíróság hivatalból is gyakorolhatja az EK 231. cikk második bekezdése által részére biztosított hatáskört a határozat joghatásainak fenntartására vonatkozóan. A határozat megsemmisítésére olyan időpontban kerül sor, amelyben már fizetéseket teljesítettek a megtámadott határozattal jóváhagyott projekttel összefüggésben, és kötelezettségeket vállaltak különösen a projekt végrehajtásával megbízott International Organisation for Migrationnel szemben.

114.

Így a bizonyos rendeletek megsemmisítését megalapozó okokhoz hasonló, a jogbiztonságból eredő alapos okok indokolják, hogy a Bíróság az EK 231. cikk második bekezdése által rendeletek megsemmisítése esetére biztosított hatáskörével éljen, és megjelölje a megtámadott határozatnak azokat a joghatásait, amelyek továbbra is fennmaradnak ( 26 ).

115.

A jelen ügy különleges körülményei között ezért úgy kellene dönteni, hogy a megsemmisítés a vitatott döntés alapján teljesített fizetéseket és vállalt kötelezettségeket nem érinti ( 27 ).

116.

A Bíróság eljárási szabályzata 69. cikkének 2. §-a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a keresetet mint elfogadhatatlant el kell utasítani, a Parlamentet kötelezni kell a költségek viselésére. Az eljárási szabályzat 69. cikkének 4. §-ával összhangban a Spanyol Királyság – mint beavatkozó – maga viseli saját költségeit.

117.

A fenti megfontolások alapján azt javaslom, hogy a Bíróság a következőképpen határozzon: