(1)

Az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) 2013. május 27-én a 490/2013/EU rendelettel (2) (a továbbiakban: ideiglenes rendelet) ideiglenes dömpingellenes vám kivetéséről határozott az Argentínából és Indonéziából (a továbbiakban: érintett országok) származó biodízel behozatalára.

(2)

A 2012. augusztus 29-én megindított eljárásra (3) azt követően került sor, hogy az Unión belüli biodízelgyártás több mint 60 %-át képviselő uniós gyártók (a továbbiakban: panaszosok) nevében panaszt nyújtottak be.

(3)

Az ideiglenes rendelet (5) preambulumbekezdésének megfelelően a dömping és a kár vizsgálata a 2011. július 1-jétől2012. június 30-ig terjedő időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak) vonatkozott. A kár felmérése szempontjából fontos tendenciák vizsgálata a 2009. január 1-je és a vizsgálati időszak vége közötti időszakot foglalta magában (a továbbiakban: figyelembe vett időszak).

(4)

Azon alapvető tények és szempontok nyilvánosságra hozatalát követően, amelyek alapján ideiglenes dömpingellenes vám bevezetéséről döntöttek (a továbbiakban: ideiglenes nyilvánosságra hozatal), számos érdekelt fél nyújtotta be írásban az ideiglenes megállapításokra vonatkozó észrevételeit. A meghallgatást kérő felek lehetőséget kaptak észrevételeik megtételére.

(5)

A Bizottság folytatta azon információk összegyűjtését és ellenőrzését, amelyeket szükségesnek tartott a végleges megállapítások kialakításához. Az érdekelt felek szóbeli és írásbeli észrevételeit mérlegelték, és az ideiglenes megállapításokat indokolt esetben ezeknek megfelelően módosították.

(6)

Ezt követően valamennyi fél tájékoztatást kapott azokról a főbb tényekről és megfontolásokról, amelyek alapján a Bizottság az Argentínából és Indonéziából származó biodízel behozatalára végleges dömpingellenes vámok kivetését és az ideiglenes vám révén biztosított összegek végleges beszedését kívánta javasolni (a továbbiakban: végleges nyilvánosságra hozatal). A felek számára határidőt biztosítottak ahhoz, hogy a végleges nyilvánosságra hozatallal kapcsolatban közölhessék észrevételeiket.

(7)

Az érdekelt felek észrevételeit mérlegelték és indokolt esetben figyelembe vették.

(8)

Az argentin és indonéz exportáló gyártók körében végzett mintavételre vonatkozó további észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (10)–(14) és (16)–(20) preambulumbekezdésében foglalt ideiglenes megállapítások megerősítést nyernek.

(9)

Egy érdekelt fél további információkat kért az uniós gyártókból álló minta reprezentatív jellegét illetően, mind az ideiglenes rendelet (23) preambulumbekezdésében említett ideiglenes kiválasztás, mind az ideiglenes rendelet (83) preambulumbekezdésében említett végleges kiválasztás tekintetében.

(10)

A mintába ideiglenesen kiválasztott uniós gyártók a vizsgálati időszakban az uniós biodízelgyártás 32,5 %-át képviselték. Az ideiglenes rendelet (24) preambulumbekezdésében részletezett változást követően a végleges mintát az uniós gyártás összesen 27 %-át képviselő nyolc vállalat alkotta. Ezért a minta az uniós gazdasági ágazatra nézve reprezentatívnak minősült.

(11)

Egy érdekelt fél szerint a mintába kiválasztott vállalatok közül két uniós gyártót argentin exportáló gyártókkal meglévő kapcsolataik miatt ki kell zárni a mintából. Az állítólagos kapcsolatot az ideiglenes intézkedések bevezetését megelőzően megvizsgálták, és a Bizottság az ideiglenes rendelet (82) preambulumbekezdésében tette közzé következtetéseit.

(12)

Az argentin exportáló gyártók és a mintába kiválasztott szóban forgó két vállalat közötti állítólagos kapcsolatot ismételten megvizsgálták, ám nem bizonyosodott be a közöttük fennálló közvetlen kapcsolat, ami indokolta volna az említett uniós gyártók kizárását a mintából. A minta ezért változatlan maradt.

(13)

Egy másik érdekelt fél szerint az uniós gyártókból álló minta kiválasztása hibás bizottsági eljárás révén történt, mivel a Bizottság azelőtt tett javaslatot a mintára, hogy a vizsgálatot megkezdte volna.

(14)

A Bizottság elutasítja az állítást. A Bizottság a végleges mintát a vizsgálat megkezdése után választotta ki, ami teljes mértékben összhangban áll az alaprendelet rendelkezéseivel.

(15)

Egyéb kérelem és észrevétel hiányában az ideiglenes rendelet (22)–(25) preambulumbekezdésében foglaltak megerősítést nyernek.

(16)

Az ideiglenes rendelet (29) preambulumbekezdésében foglaltaknak megfelelően az ideiglenesen meghatározott érintett termék Argentínából és Indonéziából származó, jelenleg az ex 1516 20 98 , ex 1518 00 91 , ex 1518 00 95 , ex 1518 00 99 , ex 2710 19 43 , ex 2710 19 46 , ex 2710 19 47 , 2710 20 11 , 2710 20 15 , 2710 20 17 , ex 3824 90 97 , 3826 00 10  és ex 3826 00 90 KN-kód alá besorolt, szintézissel és/vagy hidrogénezéssel előállított, nem fosszilis eredetű, zsírsav-monoalkil-észterek és/vagy paraffingázolajok akár tisztán, akár keverék formájában (a továbbiakban: érintett termék, amelyre általában „biodízelként” hivatkoznak).

(17)

Egy indonéz exportáló gyártó szerint az ideiglenes rendelet (34) preambulumbekezdésében foglaltakkal ellentétben az Indonéziában előállított pálmaolaj-metil-észter (a továbbiakban: PME) jellemzői nem egyeznek meg az Unióban előállított repcemagolaj-metil-észter (a továbbiakban: RME) és egyéb biodízelek, illetve az Argentínában előállított szójaolaj-metil-észter (a továbbiakban: SME) jellemzőivel, mivel a PME hidegszűrhetőségi határhőmérséklete (a továbbiakban: CFPP) jóval magasabb, ami azt vonja maga után, hogy uniós felhasználását megelőzően elegyíteni kell.

(18)

A Bizottság elutasítja az állítást. Az Indonéziában előállított PME és az Unióban előállított biodízel – beleértve az RME mellett a pálmaolajból és más takarmánynövényekből előállított biodízelt – között versenyhelyzet áll fenn. Az RME-hez és az SME-hez hasonlóan, használat előtti, más biodízellel történő elegyítés mellett a PME egész évben használható az Unióban. A PME ezért felcserélhető az Unióban előállított biodízellel, melynek következtében hasonló terméknek minősül.

(19)

Az ideiglenes rendelet (35) preambulumbekezdése szerint az egyik indonéz gyártó kérelmezte, hogy a szakaszosan előállított metil-észtereket zárják ki az eljárásban érintett termékek köréből. A gyártó fenntartotta kérelmét az ideiglenes nyilvánosságra hozatalhoz fűzött észrevételében, és az ideiglenes nyilvánosságra hozatal előtti érvelésétől nem állt el.

(20)

Ugyanakkor az uniós gazdasági ágazat kétségbe vonta a kérelem helytállóságát, és azt állította, hogy a szakaszosan előállított metil-észterek biodízelnek minősülnek, és továbbra is a termékkör részét kell képezniük.

(21)

Az ideiglenes szakaszt követően beérkezett észrevételek nyomán az ideiglenes rendelet (36) preambulumbekezdésében szereplő bizottsági döntés megerősítést nyer. Tekintet nélkül arra, hogy a különböző zsírsav-metil-észterek eltérő Chemical Abstracts Service (CAS) számmal rendelkeznek, és ezen észtereket eltérő folyamatok révén állítják elő, továbbá felhasználási módjuk is különbözhet, a szakaszosan előállított metil-észterek zsírsav-metil-észterek, és használhatók üzemanyagként. A zsírsav-metil-észterek a behozatal helyén vegyi elemzés hiányában nehezen különböztethetők meg egymástól, melyből – abban az esetben, ha a PME biodízelt pálmaolajból szakaszosan előállított metil-észterként sorolják be – a vámok megkerülésének eshetősége következik.

(22)

Az ideiglenes rendelet (37) preambulumbekezdése szerint a pálmamagbélolajból előállított zsírsav-metil-észter (a továbbiakban: PKE) egyik európai importőre kérelmezte, hogy importját vagy részesítsék meghatározott célra történő felhasználás miatti vámkedvezményben, vagy a szóban forgó terméket zárják ki az eljárásban érintett termékek köréből.

(23)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően az uniós gazdasági ágazat észrevételt tett a PKE meghatározott célra történő felhasználás miatti vámkedvezménye és a javasolt vámok megkerülésének eshetősége kapcsán. Tekintettel a biodízel helyettesíthető jellegére, nem értettek egyet azzal, hogy a Bizottság engedélyezze az említett kedvezményrendszer dömpingellenes vámok tekintetében történő alkalmazását; mivel a nem üzemanyagként bejelentett biodízel megegyező fizikai tulajdonságaiból adódóan üzemanyagként is használható. A PKE üzemanyagként is felhasználható, a PKE-ből előállított telítetlen zsíralkohol további feldolgozás révén szintén biodízelt eredményezhet, továbbá a meghatározott célra történő felhasználás miatti vámkedvezmény alá tartozó import esetében a vámhatóságok mindössze korlátozott ellenőrzéseket végezhetnek amellett, hogy e rendszer alkalmazása jelentős gazdasági teherhez vezet.

(24)

A kérdésben folytatott konzultációkat követően, továbbá tekintettel arra, hogy a nem üzemanyagként és az üzemanyagként bejelentett biodízel fizikai tulajdonságai megegyeznek, a jelen esetben nem helyénvaló a PKE-t meghatározott célra történő felhasználás miatti vámkedvezményben részesíteni.

(25)

Egy német importőr ismételten olyan pálmamagbélolajból előállított zsírsav-metil-észter (PKE) vonatkozásában kérelmezte a termékkörből történő kizárást vagy a termék meghatározott célra történő felhasználás miatti vámkedvezményben részesítését, melyet az Unión belül nem üzemanyagcélú felhasználásra szánnak. A kérelmező megismételte az ideiglenes szakaszban visszautasított állásfoglalását, és nem nyújtott be új bizonyítékokat, amelyek megváltoztathatnák azt a következtetést, miszerint nem nyújtható meghatározott célra történő felhasználás miatti vámkedvezmény, továbbá miszerint a pálmamagbélolajnak továbbra is a termékkör részét kell képeznie.

(26)

Egy indonéz exportáló gyártó szintén szakaszosan előállított metil-észterek tekintetében kérelmezett meghatározott célra történő felhasználás miatti vámkedvezményt, arra hivatkozva, hogy telített zsíralkohol előállításához használt importra kér kedvezményt. A fentiekben kifejtettek értelmében a Bizottság az összes meghatározott célra történő felhasználás miatti vámkedvezmény iránti kérelmet elutasította, és ez utóbbi érdekelt fél érvei sem változtattak e következtetésen.

(27)

Az érintett termékre és a hasonló termékre vonatkozó további észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (29)–(39) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(28)

Az ideiglenes rendelet (44) és (64) preambulumbekezdése rámutat, hogy az argentin és az indonéz biodízelpiac államilag szigorúan szabályozott, ezért megállapítást nyert, hogy a hazai értékesítés nem a szokásos kereskedelmi forgalom keretén belül zajlik. Ennek megfelelően a hasonló termék rendes értékét az alaprendelet 2. cikkének (3) és (6) bekezdése alapján kellett megállapítani. Mivel egyik érdekelt fél sem emelt kifogást, a megállapítás megerősítést nyert.

(29)

Mind Argentína, mind Indonézia esetében az ideiglenes szakaszban alkalmazott képzett rendes értéket a vállalatok vizsgálati időszakban felmerült tényleges (és dokumentált) előállítási költségei, az értékesítési költségek, az általános és adminisztratív költségek (ez utóbbiak a továbbiakban: SGA-költségek) és egy ésszerű haszonkulcs alapján számították ki. Az ideiglenes rendelet (45) és (63) preambulumbekezdése kifejezetten hangsúlyozza, hogy a Bizottság tovább vizsgálja azt az állítást, miszerint az Argentínában és Indonéziában alkalmazott differenciált exportadórendszer torzítja a nyersanyagárakat, így az érintett termék gyártásával kapcsolatos költségek nem tükröződnek megfelelő módon az előállításra vonatkozó költségnyilvántartásokban.

(30)

A részletesebb vizsgálat rámutatott, hogy a differenciált exportadórendszer Argentínában és Indonéziában is valóban mesterségesen leszorítja a fő nyersanyag hazai árait – ezt részletesebben Argentínára vonatkozólag a (35) preambulumbekezdés, Indonéziára vonatkozólag pedig a (66) preambulumbekezdés tárgyalja –, ami következésképpen mindkét érintett országban hatással van a biodízelgyártók költségeire. A megállapítás fényében, tekintettel az Argentínát és Indonéziát egyaránt jellemző különleges piaci helyzetre, a Bizottság megalapozottnak tekinti a fő nyersanyagok torzult költségeinek figyelembevételét mindkét ország rendes értékének meghatározásakor.

(31)

A Törvényszék megerősítette (4), hogy amikor a nyersanyagárak olyan szabályozás alá esnek, amely az árakat a hazai piacon mesterségesen alacsonyan tartja, feltételezhető, hogy az érintett termék előállítási költségére e torzulás hatással van. A Törvényszék megítélése szerint az adott körülmények között az uniós intézmények jogosan vonják le azt a következtetést, hogy a nyilvántartás egyik tétele nem tekinthető ésszerűnek, ezért az kiigazításra szorul.

(32)

A Törvényszék emellett megállapította, hogy az alaprendelet 2. cikke (5) bekezdésének első albekezdése egyértelműen kimondja, hogy az érintett fél nyilvántartása nem szolgál a rendes érték kiszámításának alapjául, amennyiben a vizsgált termék előállításával kapcsolatosan felmerülő költségeket a nyilvántartás nem tükrözi ésszerű módon. Ilyen esetekben az első albekezdés második mondata értelmében a költségek kiigazítandók, vagy a nyilvántartáson kívüli egyéb információforrások alapján állapítandók meg. A szóban forgó információ származhat más gyártók vagy exportőrök esetében felmerült költségadatokból, illetve amennyiben ilyen információ nem áll rendelkezésre vagy nem használható fel, bármely más ésszerű információforrásból, beleértve a más reprezentatív piacokról származó információkat.

(33)

Az előzetes számításokban az argentin exportáló gyártók esetében a szójabab tényleges belföldi beszerzési árát, az indonéz exportáló gyártók esetében a nyers pálmaolaj tényleges könyvelt költségét vették alapul az előállítási költségek kiszámításához.

(34)

Tekintettel arra, hogy megállapítást nyert, miszerint egyes előállítási költségelemek, pontosabban a fő nyersanyag (Argentínában szójabab és szójababolaj, Indonéziában nyers pálmaolaj) költsége torzult, az előállítási költségeket az érintett országok illetékes hatóságai által közölt referenciaárak alapján állapították meg. Ezek az árak megfelelnek a nemzetközi áraknak.

(35)

A fent említetteknek megfelelően a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a differenciált exportadórendszer Argentínában torzítja a biodízelgyártókra háruló előállítási költségeket. A vizsgálat megállapította továbbá, hogy a vizsgálati időszakban a nyersanyagok exportvámja (35 % a szójabab és 32 % a szójababolaj esetében) lényegesen meghaladta a késztermék exportvámját (20 % nominális vám a biodízel vonatkozásában, ami az adóvisszatérítés figyelembevételével ténylegesen 14,58 %). A szójabab és a biodízel exportvámja közötti különbség 20,42 százalékpont, a szójababolaj és a biodízel exportvámja között pedig 17,42 százalékpont volt a vizsgálati időszakban.

(36)

A szójabab és a szójababolaj exportvámszintjének meghatározása érdekében az Argentin Mezőgazdasági, Állattenyésztési és Halászati Minisztérium naponta közzéteszi a szójabab és a szójababolaj FOB-árát, ez tekintendő „refereciaárnak” (5). E referenciaár tükrözi a nemzetközi árszinteket (6), és ez alapján számítják ki az adóhatóságoknak fizetendő exportvám mértékét.

(37)

A hazai árak ugyanakkor a nemzetközi árakban mutatkozó tendenciákat követik. A vizsgálat megállapította, hogy a szójabab és a szójababolaj hazai és nemzetközi ára közötti különbség megegyezik a termékre kirótt exportvám és az export kapcsán felmerülő egyéb költségek összegével. A szójabab és a szójababolaj hazai referenciaárát az Argentin Mezőgazdasági Minisztérium FAS elméleti árként (7) is közzéteszi. A szójabab- és szójababolaj-termelők ebből adódóan tekintet nélkül arra, hogy exportra, vagy belföldre értékesítenek, ugyanazt a nettó árat alkalmazzák.

(38)

Következésképpen Argentínában a biodízelgyártók által használt fő nyersanyag hazai ára a megállapítások értelmében mesterségesen alacsonyabb a nemzetközi áraknál, amit az argentin exportadórendszer okozta torzulás idéz elő, és ennek megfelelően az alaprendelet 2. cikke (5) bekezdésének a fentiekben részletezett, Törvényszék általi értelmezése szerint a fő nyersanyagköltségek nem tükröződnek ésszerű módon a vizsgálatba bevont argentin gyártók nyilvántartásaiban.

(39)

A Bizottság ezért az ideiglenes rendelet (63) preambulumbekezdésének felülvizsgálata mellett döntött, és figyelmen kívül hagyja (a biodízel előállításához fő alapanyagként beszerzett és használt) szójabab érintett vállalatok nyilvántartásaiban szereplő tényleges költségeit, melyek helyébe az az ár lép, amelyen az említett vállalatok a szójababot a torzulás hiánya esetén szerezték volna be.

(40)

Azon ár meghatározása végett, amelyen az említett vállalatok a szójababot a torzulás hiánya esetén szerezték volna be, a Bizottság az Argentin Mezőgazdasági Minisztérium által a vizsgálati időszakban argentin FOB-típusú export vonatkozásában közzétett szójabab-referenciárak átlagát (8) vette alapul.

(41)

Az argentin biodízelgyártók szövetsége (a továbbiakban: CARBIO) és az argentin hatóságok emlékeztettek arra, hogy a vállalatok által viselt költségeknek az alaprendelet 2. cikke (5) bekezdése szerinti kiigazítása kizárólag akkor lehetséges, ha az érintett termék gyártásával és értékesítésével kapcsolatos költségek nem tükröződnek ésszerű módon az érintett fél nyilvántartásaiban – nem pedig a vállalatoknál felmerült költségekben. Állításuk szerint a Bizottság gyakorlatilag hozzáadta az exportvámot ahhoz az árhoz, amelyen a vállalatok beszerezték a szójababot, és ezzel az előállítási költségekbe olyan tételt is beleszámított, amely nem kapcsolódik az érintett termék gyártásához, illetve értékesítéséhez. Úgy érveltek továbbá, hogy a Törvényszék Acron-ügyben hozott, a nyilvánosságra hozott dokumentumban (9) hivatkozott ítélete a WTO dömpingellenes megállapodása 2.2.1.1. cikkének hibás értelmezésén alapszik, és az ítélet ellen fellebbezést nyújtottak be a Bírósághoz. Mindazonáltal az említett ügy tényszerű megfontolásai eltérnek a jelen ügyétől, mivel Argentínában a nyersanyagárak nem tartoznak olyan szabályozás alá, mint például a gázárak Oroszországban, továbbá nem torzultak, és megállapításuk állami beavatkozás nélkül történik, amiből következik, hogy Argentínát nem jellemzi olyan egyedi piaci helyzet, ami lehetővé tenné, hogy a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (5) bekezdését alkalmazza. A CARBIO és az argentin hatóságok úgy nyilatkoztak, hogy az argentin differenciált exportadórendszer összhangban áll a kereskedelmi normákkal. Emellett a CARBIO azt is állította, hogy az exportár megállapításakor az exportvámokat figyelmen kívül hagyták, melynek következtében a Bizottság a képzett rendes értéket (az exportvámok figyelembevételével) és az exportárat (az exportvámok figyelembevétele nélkül) nem tisztességesen hasonlította össze.

Érvelésük szerint továbbá az a tény, hogy a rendes érték kiszámításakor a Chicagói Kereskedelmi Igazgatóság (a továbbiakban: CBOT) által megállapított nemzetközi szójababárakra történik hivatkozás, ám ezzel szemben az exportár megállapításakor a CBOT fedezeti műveleteihez kapcsolódó nyereségeket és veszteségeket figyelmen kívül hagyják (lásd alább), ismételten azt jelzi, hogy a Bizottság a rendes árat és az exportárat nem tisztességesen hasonlította össze. A CARBIO emellett azt is állította, hogy a vizsgálatba bevont vállalatok által nyilvántartásba vett költségek nemzetközi árral történő egyszerű helyettesítése révén a Bizottság figyelmen kívül hagyta az argentin gyártók természetes versenyelőnyét. Végezetül a CARBIO úgy érvelt, hogy a Bizottság nem vette figyelembe azt a tényt, hogy az argentin differenciált exportadórendszer hiányában a szójabab CBOT-árai jóval alacsonyabbak lettek volna.

(42)

Ezeket az állításokat el kell utasítani. Függetlenül attól, hogy az Acron-ügy tényállása eltér a jelen ügy tényállásától vagy sem, a Törvényszék megállapította azt a jogelvet, hogy a vállalkozás nyilvántartása nem szolgál a rendes érték kiszámításának alapjául, amennyiben a vizsgált termék előállításával kapcsolatosan felmerülő költségeket a nyilvántartás nem tükrözi megfelelő módon. Az Acron-ügyben az érintett vállalkozás nyilvántartásai nem tükrözték megfelelő módon a költségeket, mert a gáz ára szabályozás alá esett. A jelen ügyben megállapítást nyert, hogy az érintett vállalkozások nyilvántartásai nem tükrözik ésszerű módon az érintett termék előállításával kapcsolatosan felmerülő költségeket, mivel az argentin differenciált exportadórendszer az árakat mesterségesen alacsony szintre szorítva torzítja. Mindez attól függetlenül is igaz, hogy a differenciált exportadórendszerek általánosságban ellentétesek-e vagy sem a WTO-megállapodással. Ezenfelül a Bizottság azt az álláspontot képviseli, hogy a Törvényszék ítélete a WTO dömpingellenes megállapodásának helyes értelmezésén alapszik. A Kína kontra Broilers ügyben (10) a testület arra a megállapításra jutott, hogy annak ellenére, hogy a WTO dömpingellenes megállapodásának 2.2.1.1. cikke feltételezi, hogy a válaszadó könyvelését és nyilvántartásait rendszerint felhasználják az előállítási költségek kiszámításához, a vizsgálati hatóságnak jogában áll az említett könyvelést figyelmen kívül hagyni, amennyiben az i) nem felel meg az általánosan elfogadott számviteli alapelveknek, vagy ii) nem tükrözi ésszerű módon a vizsgált termék előállításával és értékesítésével kapcsolatos költségeket. Amennyiben a normától eltér, a vizsgálati hatóságnak döntését indokolnia kell. Ezzel az értelmezéssel összhangban, és tekintettel a differenciált exportadórendszer által előidézett, különleges piaci helyzetet okozó torzulásra, a Bizottság az érintett argentin vállalatoknál nyilvántartásba vett nyersanyag-beszerzési árakat azzal az árral helyettesítette, amelyet a megállapított torzulás hiánya esetén fizettek volna. Az a tény, hogy pusztán számszaki szempontból az eredmények hasonlóak, nem jelenti egyúttal azt is, hogy a Bizottság által alkalmazott módszer egyszerűen abból állt, hogy hozzáadták az exportvámokat a nyersanyagköltségekhez. A nemzetközi nyersanyagárakat a kereslet és a kínálat határozza meg, és nem áll rendelkezésre bizonyíték arra vonatkozóan, hogy az argentin differenciált exportadórendszer hatással lenne a CBOT-árakra. Ezért minden olyan állítás és kifogás megalapozatlan, amely szerint a nemzetközi ár alkalmazása révén a Bizottság a rendes értéket és az exportárat tisztességtelenül hasonlította volna össze. Ugyanez vonatkozik arra az állításra, miszerint a Bizottság figyelmen kívül hagyta az argentin gyártók természetes versenyelőnyét, mivel a vállalatok által nyilvántartott költségek helyettesítésére a hazai piacot jellemző mesterségesen alacsony nyersanyagárak – és nem a versenyelőny – miatt volt szükség.

(43)

Az ideiglenes rendelet (45) preambulumbekezdése részletezi, hogy mivel a hazai értékesítés nem a szokásos kereskedelmi forgalom keretén belül zajlik, a rendes értékét az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének c) pontja alapján egy ésszerű mértékű, 15 %-os haszon alkalmazásával kellett megállapítani. Egyes exportáló gyártók azt állították, hogy a Bizottság a rendes érték kiszámítása során valószerűtlenül magas ésszerű haszonkulcsot (15 %) alkalmazott, ami radikális eltérést jelentett több hasonlóan nyersanyag-orientált piac vizsgálatában alkalmazott gyakorlattól (melyek esetében hozzávetőlegesen 5 % volt az alkalmazott haszonkulcs).

(44)

Az állítást el kell utasítani. Először, nem állja meg a helyét az az állítás, miszerint a Bizottság módszeresen 5 %-os haszonkulcsot alkalmaz a rendes érték kiszámításakor. Minden helyzetet egyedileg, az ügy sajátos körülményeit figyelembe véve értékelnek. Az Egyesült Államokkal szembeni 2009-es biodízel-ügyben például több különböző nyereségszintet alkalmaztak, és a súlyozott átlagos nyereség jóval meghaladta a 15 %-ot. A Bizottság emellett az Argentínában alkalmazott rövid és középtávú hitelkamatlábat is vizsgálta, ami a Világbank adatai szerint 14 % körül alakul. Nyilvánvalóan ésszerű a hazai biodízel piacokon folytatott vállalkozás eredményeként a tőkekölcsönzés költségeit meghaladó haszonkulccsal számolni. Továbbá, ez a haszon elmarad az érintett termék gyártóinak a vizsgálati időszakban elért nyereségétől, annak ellenére, hogy a szóban forgó nyereségszint a differenciált exportadórendszerből és az államilag szabályozott biodízelárakból adódó költségtorzulásoknak tudható be. Ebből, valamint a fentiekben kifejtettekből következően a Bizottság fenntartja, hogy a 15 %-os haszonkulcs olyan ésszerű érték, amelyet egy viszonylag új, tőkeigényes iparág Argentínában elérhet.

(45)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően a CARBIO és az argentin hatóságok úgy érveltek, hogy i. az USA-ügyben a referencia-nyereségszint megalapozatlan volt; ii. a középtávú hitelkamatláb, mint referenciaérték vizsgálata nem logikus, arra korábban soha nem történt hivatkozás, és amennyiben az említett referenciaértéket alkalmazzák, nem ésszerű Argentínát alapul venni, mivel a külföldi gazdálkodó egységekkel közös beruházásokat USA-dollárban realizálták; iii. az argentin gyártók által ténylegesen elért nyereséget a különleges piaci helyzet miatt nem lehetett volna figyelembe venni; és iv. az uniós gazdasági ágazattal szemben az előirányzott haszonkulcsot 11 %-ban rögzítették.

(46)

Ezeket az állításokat el kell utasítani. A Bizottság megítélése szerint a 15 %-os haszonkulcs az argentin biodízel-ágazat esetében ésszerű, mivel a vizsgálati időszakban a szóban forgó iparág Argentínában még újnak és tőkeigényesnek számított. Az USA-ügyben alkalmazott haszonkulcsra történő hivatkozás azt az állítást hivatott cáfolni, miszerint a Bizottság módszeresen 5 %-os haszonkulcsot alkalmaz a rendes érték kiszámításakor. A középtávú hitelkamatlábra történő hivatkozás célja szintén nem referenciaérték rögzítése volt, hanem az alkalmazott haszonkulcs ésszerűségének alátámasztása. Ugyanez vonatkozik a mintában szereplő vállalkozások tényleges nyereségére. Másrészt azonban dömpingelt behozatal hiányában a rendes érték kiszámításának célja nem egyezik meg az uniós gazdasági ágazattal szemben előirányzott haszonkulcs kiszámításának céljával, a két érték közötti bármely összehasonlítás irreleváns. Így az ideiglenes rendelet (46) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(47)

Az egyik exportáló gyártó részben saját üzemeiben, részben egy független gyártóval érvényben lévő ármegállapodás révén állít elő biodízelt. Ez az exportáló gyártó kérelmezte, hogy előállítási költségeit saját és partnere előállítási költségei vonatkozásában az ideiglenes szakaszban a Bizottság által alkalmazottól eltérő súlyozott átlaggal számítsák újra. A kérelmet megvizsgálták, és indokoltnak találták, ennek megfelelően az érintett vállalkozás előállítási költségeit újraszámították.

(48)

A Bizottsághoz több kisebb, egyes vállalkozásokra vonatkozó észrevétel érkezett, ám ezek a fentiekben részletezett, a rendes érték kiszámítására vonatkozó módszer megváltoztatásával vitathatókká váltak. Ennek következtében az ideiglenes rendelet (40)–(46) preambulumbekezdésében foglalt megállapítások a fentiekben kifejtett módosítások figyelembevételével megerősítést nyernek.

(49)

Az ideiglenes rendelet (49) preambulumbekezdése részletezi, hogy abban az esetben, ha az exportértékesítést uniós kapcsolódó vállalatokon keresztül bonyolították, az exportárat az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdésével összhangban a kapcsolódó kereskedő felhalmozódó nyereségét figyelembe véve kiigazították. A számításhoz az uniós kapcsolódó kereskedő tekintetében 5 %-os haszonkulcsot tekintettek ésszerűnek. Két exportáló gyártó úgy érvelt, hogy az uniós kapcsolódó kereskedő tekintetében alkalmazott 5 %-os haszonkulcs a nyersanyag-kereskedelemben túl magasnak számít, melynek következtében semmilyen, vagy jóval alacsonyabb (vállalattól függően legfeljebb 2 %-os) nyereséggel kellene számolni.

(50)

Semmilyen bizonyítékot nem szolgáltattak azonban ennek az állításnak az alátámasztására. Az adott körülmények között az uniós kapcsolódó kereskedők 5 %-os nyereségszintje megerősítést nyer.

(51)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően a CARBIO fenntartotta állítását, miszerint az 5 %-os haszonkulcs a nyersanyag-kereskedelemben túl magasnak számít, és a KPMG kifejezetten e célból készített tanulmányára hivatkozott, melyet 2013. július 1-jén, az ideiglenes rendelet nyilvánosságra hozatalát követően nyújtottak be a Bizottságnak. A Bizottság megítélése szerint a tanulmány következtetései nem vehetők figyelembe a tanulmányban hivatkozott elemzési módszerek korlátai miatt: korlátozott számban választottak ki kereskedelmi vállalatokat, továbbá ezek fele nem folytatott kereskedelmet mezőgazdasági termékekkel. Ebből adódóan a benyújtott bizonyítékot nem tekintették meggyőzőnek. Következésképpen az uniós kapcsolódó kereskedők 5 %-os haszonkulcsa megerősítést nyer.

(52)

Egy exportáló gyártó kifogásolta, hogy az exportár meghatározásakor a Bizottság nem vette figyelembe a fedezeti ügyletek eredményét, azaz a gyártó esetében a Chicagói Kereskedelmi Igazgatóságnál (a továbbiakban: CBOT) értékesített vagy vásárolt majdan megkötendő szójababolaj-szerződések esetében a gyártó nyereségét, illetve veszteségét. A vállalkozás kitartott amellett, hogy a fedezeti ügyletek a biodízel-vállalkozások szükséges elemei, egyrészt mivel a nyersanyagárak ingadozóak, másrészt a biodízel értékesítéséből származó bevétel részét nem csupán a vételi ár, hanem a fedezeti ügyletekből származó nyereség (vagy veszteség) is képezi.

(53)

Az állítást el kell utasítani, mivel az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdése egyértelműen előírja, hogy az exportár az exportra értékesített termékért ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár, tekintet nélkül a fedezeti ügyletekből keletkező, az exportárral adott esetben kapcsolatban is álló nyereségre vagy veszteségre.

(54)

Az exportárakra vonatkozó további észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (47)–(49) preambulumbekezdése a fentiekben említett változtatásokat figyelembe véve megerősítést nyer.

(55)

Az ideiglenes rendelet (53) preambulumbekezdése részletezi, hogy abban az esetben, ha az exportértékesítést az Unión kívüli székhelyű, kapcsolódó vállalatokon keresztül bonyolítják, a Bizottság megvizsgálta, hogy a szóban forgó kapcsolódó kereskedők jutalékos alapon működő ügynökségnek minősülnek-e, és ha igen, az exportértékesítési árakat az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja értelmében a kereskedőnek juttatott képzett árrés figyelembevétele végett kiigazították.

(56)

Egy vállalat azt állította, hogy egy az Unión kívüli székhelyű, kapcsolódó vállalat esetében a Bizottság által képzett árrésként alkalmazott haszonkulcs túl magas volt, és ésszerűbb lenne egy alacsonyabb haszonkulcs használata.

(57)

A Bizottság alaposan megvizsgálta az exportáló gyártó érvelését, ám arra a következtetésre jutott, hogy a kapcsolódó kereskedők kiterjedt tevékenysége fényében az 5 %-os haszonkulcs ésszerűnek bizonyult. Az állítást ezért el kell utasítani.

(58)

Az összehasonlításra vonatkozó egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (50)–(55) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(59)

Az összes argentin exportáló gyártó kérelmezte, hogy amennyiben az Argentínából származó teljes biodízel-behozatalra dömpingellenes vámot vetnek ki, azonos vámtétel vonatkozzon valamennyi együttműködő exportáló gyártóra, melyet a mintában szereplő összes exportáló gyártóra alkalmazandó dömpingellenes vám súlyozott átlaga alapján állapítanak meg. Kérelmüket azzal támasztották alá, hogy a mintában szereplő gyártók egymással kereskedelmi vagy egyéb kapcsolatban állnak, egymásnak gyártanak, értékesítenek és kölcsönöznek biodízelt, valamint csereüzleteket is bonyolítanak egymás között, ami gyakran azzal jár, hogy az Unióba történő szállításkor több vállalat termékeit rakodják egyazon tengeri hajóra, így a vámhatóságoknak nem áll módjában megkülönböztetni a különböző gyártók termékeit. Állításuk értelmében e különleges körülményből adódóan kivitelezhetetlen az egyedi vámok kivetése.

(60)

Noha a kérelemhez az összes exportáló gyártó csatlakozott – beleértve azokat is, amelyek egyedi dömpingkülönbözete alacsonyabb a dömpingkülönbözetek súlyozott átlagánál –, továbbá a vámhatóságok szempontjából felmerülő lehetséges egyszerűsítés ellenére a kérelmet el kell utasítani. Az esetleges gyakorlati nehézségek csak olyan esetben indokolhatják az alaprendelettől való eltérést, ha azok elkerülhetetlenek. Ebben az esetben a vállalatok érintett termékkel folytatott csereüzletei, kölcsönzései és elegyítései önmagukban nem feltételezik, hogy az egyedi vámok kivetése az alaprendelet 9. cikkének (6) bekezdése értelmében kivitelezhetetlen.

(61)

Három vállalat kérelmezte, hogy vegyék fel őket az együttműködő exportáló gyártók listájára, annak érdekében, hogy ne a „minden más vállalatra” alkalmazandó dömpingellenes vámtételben, hanem a mintában nem szereplő együttműködő vállalatokra kirótt dömpingellenes vámtételben részesüljenek.

(62)

A három vállalat közül kettő a vizsgálati időszakban már gyártott biodízelt a hazai piacra, illetve más exportáló gyártókkal ármegállapodást kötött, noha ők maguk nem exportáltak az Unióba. A harmadik vállalat a vizsgálati időszakban nem állított elő biodízelt, mivel üzemének kialakítása még folyamatban volt.

(63)

A Bizottság megítélése szerint a három fenti vállalat esetében nem teljesülnek az együttműködő exportáló gyártó státus feltételei. Ez nem csak arra a vállalatra vonatkozik, amely a vizsgálati időszakban egyáltalán nem állított elő biodízelt, hanem azokra is, amelyek mintavételi formanyomtatvány benyújtása révén együttműködtek a vizsgálatban, ám válaszukban egyértelműen jelezték, hogy hazai piacra, illetve harmadik feleknek gyártanak biodízelt, ugyanakkor saját vállalkozásuk nem exportált biodízelt az Unióba.

(64)

A kérelmet ezért el kell utasítani, és a szóban forgó vállalatokra a „minden más vállalatra” alkalmazandó dömpingellenes vámtételt kell alkalmazni.

(65)

Figyelembe véve a rendes érték és az exportár fentiek szerinti kiigazítását, illetve további észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (59) preambulumbekezdésében szereplő táblázat helyébe az alábbi táblázat lép, és az uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezett, vámfizetés nélküli végleges dömpingkülönbözetek az alábbiak:

(66)

A (28)–(34) preambulumbekezdésben említetteknek megfelelően a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az indonéz differenciált exportadórendszer torzítja az indonéz biodízelgyártók előállítási költségeit, és ennélfogva a vizsgálatban részt vevő indonéz gyártók nyilvántartásai nem tükrözik ésszerű módon az érintett termék előállításával és értékesítésével összefüggő költségeket.

(67)

A Bizottság ezért az ideiglenes rendelet (63) preambulumbekezdésének felülvizsgálata mellett döntött, és figyelmen kívül hagyja a biodízel előállításához fő alapanyagként beszerzett és használt nyers pálmaolaj (a továbbiakban: CPO) érintett vállalatok nyilvántartásaiban szereplő tényleges költségeit, melyek helyébe az az ár lép, amelyen az említett vállalatok a pálmaolajat az említett torzulás hiánya esetén szerezték volna be.

(68)

A vizsgálat megerősítette, hogy a CPO belföldi kereskedelme a nemzetközi referenciaárhoz képest jelentősen leszorított áron zajlik, a különbség pedig közel azonos a CPO esetében alkalmazott exportvámmal. A differenciált exportadórendszer korlátozza a CPO-export lehetőségeit, így a hazai piacon nagyobb mennyiségű CPO áll rendelkezésre, ami leszorítja a hazai CPO-árakat. Mindez különleges piaci helyzetet eredményez.

(69)

A vizsgálati időszakban a biodízel exportjára 2–5 %-os vámtételt alkalmaztak. Ugyanebben az időszakban a CPO-export vámtétele 15–20 % között mozgott, míg az RBD pálmaolaj exportvámja 5–18,5 % között alakult. A különböző vámtarifákat a megfelelő referenciaár-tartományok szerint alakítják ki (melyek a nemzetközi piaci trendeket követik, azonban nem veszik figyelembe a minőségbeli eltéréseket). A pálmatermés exportvámjára 40 %-os átalányérték alkalmazandó.

(70)

A fent említettekből adódóan az ideiglenes rendelet (63) preambulumbekezdését felülvizsgálták, és az alaprendelet 2. cikkének (5) bekezdése értelmében az érintett vállalatok nyilvántartásaiban szereplő fő nyersanyag (CPO) árát a CPO indonéz hatóságok által közölt, nyilvánosságra hozott nemzetközi árakon alapuló (Rotterdam, Malajzia, Indonézia) referencia-exportárával (az export-ellenőrzési árral) (11) helyettesítették. A kiigazításokat mind a kapcsolódó, mind a független vállalatoktól beszerzett CPO tekintetében elvégezték. Az egyazon jogalany által előállított saját termelésű CPO költségét a Bizottság elfogadta, mivel nem merült fel bizonyíték arra vonatkozóan, hogy az egyazon jogalany által előállított saját termelésű CPO költségét a torzulás befolyásolta volna.

(71)

Valamennyi indonéz exportáló gyártó, valamint az indonéz kormány azt állította, hogy a vállalatok által nyilvántartott CPO-költségeknek a CPO indonéz referencia-exportárával való helyettesítése nem áll összhangban sem a WTO szabályaival, sem az alaprendelet 2. cikke (5) bekezdésével, ezért jogellenes. E tekintetben az indonéz kormány azt állította, hogy a Bizottság tévesen tekintette Indonéziát nem piacgazdasággal rendelkező országnak. A vállalatok érvelése az alábbiak szerint foglalható össze. A Bizottság nem támasztotta alá, hogy miért tér el a nyilvántartott tényleges költségektől, továbbá nem bizonyította, hogy az érintett termék gyártásával kapcsolatos költségek nem tükröződnek ésszerű módon a szóban forgó költségekben; ezzel szemben egyszerűen kijelentette, hogy a kapcsolódó költségek a nemzetközi árakhoz képest mesterségesen alacsonyak, ezért azok helyettesítésére van szükség.

Mindez ellentétes a WTO szabályaival, melyek szerint egy adott költségelem előállítási költségek kiszámításához való felhasználhatóságát az dönti el, hogy az kapcsolódik-e a termék előállításához és értékesítéséhez, nem pedig az a megfontolás, hogy a költségek ésszerű módon tükrözik-e a piaci értéket. Ezenfelül, ha az alaprendelet 2. cikkének (5) bekezdése lehetővé is teszi a kiigazítást, a szóban forgó cikk alkalmazása olyan helyzetekre korlátozódik, amikor az állam közvetlenül, az árak mesterséges leszorítása révén avatkozik be a piaci folyamatokba. E konkrét esetben a Bizottság azt állítja, hogy a CPO hazai árát nem az állami szabályozás, hanem egyszerűen a CPO-ra kivetett exportvám szorítja le mesterségesen. Még abban az esetben is, ha ez az állítás megállná a helyét, a hazai árra gyakorolt hatás mindössze véletlen egybeesésnek, vagy az exportvámrendszer puszta mellékhatásának tekinthető. Emellett a Bizottság a CPO-kiigazítás jogszerűségének alátámasztása végett tévesen veszi alapul az Acron-ügyben hozott ítéletet. Az ítélet fellebbezés alatt áll, így nem lehet rá precedensként hivatkozni. Mindazonáltal az Acron-ügy tényállása eltér a szóban forgó tényállástól, mivel az indonéz piacon szabadon megállapított CPO-árakkal ellentétben ott államilag szabályozott gázárak képezik az ügy tárgyát. Végezetül az indonéz kormány azt állította, hogy a 2. cikk (5) bekezdése szerinti kiigazítást kizárólag azért végezték, hogy a dömpingkülönbözeteket az adózásban mutatkozó különbségek okán növeljék.

(72)

Azon állítást, miszerint az alaprendelet 2. cikkének (5) bekezdése szerinti kiigazítás a WTO, illetve az Unió szabályai szerint jogellenes, el kell utasítani. Az alaprendelet átültette a WTO dömpingellenes megállapodását, ezért úgy lehet tekinteni, hogy annak valamennyi rendelkezése – beleértve az alaprendelet 2. cikkének (5) bekezdését – összhangban áll az Unió WTO-megállapodás szerinti kötelezettségeivel. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az alaprendelet 2. cikkének (5) bekezdése piacgazdaságokra és nem piacgazdasággal rendelkező országokra egyaránt alkalmazandó. Amint arra a (42) preambulumbekezdés is kitér, az Acron-ügyben a Törvényszék megállapította azt a jogelvet, hogy a vállalkozások nyilvántartása nem szolgál a rendes érték kiszámításának alapjául, amennyiben a vizsgált termék előállításával kapcsolatosan felmerülő költségeket a nyilvántartás nem tükrözi ésszerű módon, továbbá hogy az alaprendelet 2. cikke (5) bekezdésének megfelelően az ilyen költségek piaci tényezők által meghatározott árakat tükröző költségekkel helyettesíthetők. Az a tény, miszerint az Acron-ügy tárgyát államilag szabályozott árak képezték, nem értelmezhető úgy, hogy a Bizottságnak nem áll módjában alkalmazni az alaprendelet 2. cikkének (5) bekezdését egyéb olyan állami beavatkozásokkal szemben, melyek az árak mesterséges leszorítása révén közvetlenül vagy közvetetten torzítanak egy adott piacot. A Kína kontra Broilers ügyben a testület nemrégiben hasonló következtetést vont le a WTO dömpingellenes megállapodásának 2.2.1.1. pontja értelmezése során. A jelen esetben a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az érintett vállalkozások nyilvántartásai nem tükrözik megfelelő módon az érintett termék előállításával kapcsolatosan felmerülő költségeket, mivel az indonéz differenciált exportadórendszer azokat mesterségesen alacsony szintre szorítja. Ezért teljes mértékben jogszerű volt, hogy a Bizottság a COP-költségeket az alaprendelet 2. cikke (5) bekezdése értelmében kiigazította. Az indonéz kormány állítása tekintetében megjegyzendő, hogy a 2. cikk (5) bekezdése szerinti kiigazítás alapját a hazai és nemzetközi CPO-árak bizonyított különbsége, nem pedig az adózásban mutatkozó különbség képezi.

(73)

Két indonéz exportáló gyártó állítása szerint a Bizottság nem szolgált bizonyítékkal arra vonatkozóan, hogy a CPO indonéz belföldi piaci ára torzult. Érvelésük szerint a Bizottság azon alapfeltevése, miszerint a differenciált exportadórendszer korlátozza a CPO-export lehetőségeket, így a hazai piacon nagyobb mennyiségű CPO áll rendelkezésre, ami leszorítja a hazai CPO-árakat, ténybeli tévedés, mivel a CPO-t nagy mennyiségben (a teljes termelés 70 %-a) exportálják. Még ha a hazai CPO-piacot a differenciált exportadórendszerből adódóan torzultnak is tekintenék, az export-ellenőrzési ár hasonlóképpen torzult, mivel annak alapját az exportvámot tartalmazó nemzetközi exportárak képezik. Ebből következik, hogy a CPO-költségek kiigazításakor az export-ellenőrzési ár a CPO tekintetében nem alkalmazható megfelelő referenciaárként.

(74)

Noha a CPO-t nagy mennyiségben exportálják Indonéziából, a vizsgálat feltárta, hogy a CPO hazai ára a nemzetközi árakkal összehasonlítva mesterségesen alacsony. Ezenfelül a megállapított árkülönbözet megközelíti a differenciált exportadórendszerben kivetett exportadót. Ezért ésszerű azt a következtetést levonni, hogy az alacsony hazai árszintet a differenciált exportadórendszer által előidézett torzulás okozza. Ezenfelül a nemzetközi nyersanyagárakat, köztük a CPO-árakat, a piaci tényezők változásait tükröző kereslet és kínálat határozza meg. Egy fél sem szolgáltatott olyan bizonyítékot, amely alátámasztotta volna, hogy az említett piaci tényezők az indonéz differenciált exportadórendszer miatt torzultak volna. Ezért azon állítást, miszerint az export-ellenőrzési ár nem megfelelő referenciaérték, a Bizottság elutasítja.

(75)

Egy, a megállapítások értelmében reprezentatív hazai értékesítéssel nem rendelkező exportáló gyártó (az ideiglenes rendelet (60) preambulumbekezdése) azt állította, hogy a Bizottság a reprezentatív jelleget illetően tévesen mérlegelt, mert a kapcsolódó vállalatok értékesítéseit nem a csoporton belüli valamennyi vállalat értékesítéseire együttesen, hanem egyenként vette figyelembe. Ez az exportáló gyártó egyúttal elismeri, hogy ez a vélt tévedés nincs hatással a hozzá fűződő ideiglenes megállapításra. Meg kell jegyezni, hogy ezen exportáló gyártó vonatkozásában egy kapcsolódó vállalat sem felelt meg a reprezentatív jelleg feltételeinek. Ezért abban az esetben, ha az állítás megalapozottnak bizonyulna is, az összes kapcsolódó vállalat együttes hazai értékesítése alapján értékelt reprezentatív jelleg egyértelműen nem befolyásolhatta volna az ideiglenes megállapításokat, ahogy azt az exportáló gyártó is elismeri. További észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (60)–(62) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(76)

Egy érdekelt félnek az ideiglenes rendelet (63) preambulumbekezdése tekintetében tett észrevétele értelmében az esetében túlzó SGA-költségekkel számoltak. Az állítás vizsgálatát követően kiderült, hogy az SGA-költségeket mind a hazai, mind az exportértékesítések esetében felhasználták a rendes érték kiszámításához. Az SGA-költségek használatát oly módon helyesbítették, hogy azokat csak a hazai értékesítések esetén vegyék számításba.

(77)

Az egyik érdekelt fél kétségbe vonta a rendes érték kiszámítását, különösen az ideiglenes rendelet (65) preambulumbekezdésében leírt, a 2. cikk (6) bekezdése szerinti módszer alkalmazását. A 2. cikk (6) bekezdése az SGA-költségek és a haszon megállapításának három alternatív módszeréről rendelkezik, amennyiben a vállalat tényleges adatai nem használhatók fel. Ez az érdekelt fél úgy érvelt, hogy a három módszer mérlegelését azok ismertetési sorrendje szerint kell végezni, ezért a 2. cikk (6) bekezdése a) és b) pontjának alkalmazását kell először fontolóra venni.

(78)

Mivel az ideiglenes rendelet látszólag kizárólag a 2. cikk (6) bekezdése c) pontja szerinti módszert ismerteti, az alábbi preambulumbekezdések részletesen leírják, hogy a 2. cikk (6) bekezdése a) és b) pontja miért nem alkalmazható a jelen esetben.

(79)

A 2. cikk (6) bekezdésének a) pontja nem alkalmazható, mivel a mintába felvett indonéz (és argentin) vállalatok esetében szokásos kereskedelmi forgalomban bonyolított értékesítések hiányában nem állapítottak meg tényleges összegeket. Ebből adódóan a 2. cikk (6) bekezdésének a) pontja alkalmazásához szükséges, (a mintában szereplő) exportőröktől vagy gyártóktól származó tényleges összegekkel kapcsolatos adatok nem állnak rendelkezésre.

(80)

A 2. cikk (6) bekezdésének b) pontja nem alkalmazható, mivel a mintába felvett indonéz (és argentin) vállalatok nem értékesítenek szokásos kereskedelmi forgalomban ugyanazon általános termékkategórián belüli termékeket.

(81)

A 2. cikk (6) bekezdésének b) pontjával kapcsolatosan a szóban forgó érdekelt fél azzal is érvelt, hogy az alaprendelet annyiban nem áll összhangban a WTO-megállapodással, hogy a 2. cikk (6) bekezdésének b) pontja azt a feltételt írja elő, hogy az értékesítéseknek rendes kereskedelmi forgalom keretében kell megvalósulniuk. Ugyanakkor amint arra a (72) preambulumbekezdés is kitér, az alaprendelet átültette a WTO dömpingellenes megállapodását, ezért annak valamennyi rendelkezése, beleértve az alaprendelet 2. cikkének (6) bekezdését, az Unió WTO-megállapodás szerinti kötelezettségeivel összhangban állónak tekinthető, így a rendes kereskedelmi forgalom keretében zajló értékesítés követelménye teljes mértékben megfelel a WTO szabályainak.

(82)

Így a haszonkulcs megállapítására a 2. cikk (6) bekezdésének c) pontja szerint alkalmazott ésszerű módszer kiválasztása megerősítést nyert.

(83)

Emellett több érdekelt fél megítélése szerint is túlzó volt a rendes érték kiszámításakor alkalmazott 15 %-os haszonkulcs. Érvelésük szerint az ideiglenes rendelet nem ad magyarázatot arra, hogy a Bizottság miért 15 %-os haszonkulccsal kalkulált, ezért feltételezik, hogy a Bizottság a kár kiszámításakor használt 15 %-os haszonkulcsot vette alapul. Állításuk szerint számos más, nyersanyagokkal kapcsolatos ügyben a Bizottság 5 % körüli haszonkulcsot alkalmazott. Több érdekelt fél is javasolta, hogy az USA-val szembeni bioetanol-ügy esetében alkalmazott haszonkulcsot vegyék ezúttal is alapul. Egy érdekelt fél emellett azt javasolta, hogy abban az esetben, ha ásványi dízellel elegyített biodízelt értékesítenek, alacsonyabb legyen a haszonkulcs. Ezenfelül az indonéz kormány azt állította, hogy a CPO-költségeknek az alaprendelet 2. cikke (5) bekezdése értelmében történő helyettesítése, és azzal párhuzamosan a 2. cikk (6) bekezdése c) pontja szerinti 15 %-os haszonkulcs alkalmazása megkettőzi a kívánt hatást, és egy olyan piac haszonkulcsát tükrözi, amelyen nincs jelen torzulás..

(84)

Először, nem állja meg a helyét az az állítás, miszerint a Bizottság módszeresen 5 %-os haszonkulcsot alkalmaz a rendes érték kiszámításakor. Minden helyzetet egyedileg, az ügy sajátos körülményeit figyelembe véve értékelnek. Az Egyesült Államokkal szembeni 2009-es biodízel-eljárásban például több különböző nyereségszintet alkalmaztak, és a súlyozott átlagos nyereség jóval meghaladta a 15 %-ot. Tekintve továbbá, hogy az Indonéziában alkalmazott rövid és középtávú hitelkamatláb a Világbank adatai szerint 12 % körül alakul, ésszerűnek tűnik a hazai biodízelpiacon folytatott vállalkozás eredményeként a tőkekölcsönzés költségeit meghaladó haszonkulccsal számolni. Továbbá függetlenül attól, hogy az ásványi dízellel elegyített biodízel értékesítése ugyanazon általános termékkategórián belül zajlik-e, az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének b) pontja előírja – amint arra a (80) preambulumbekezdés is kitér –, hogy az ilyen értékesítéseknek rendes kereskedelmi forgalom keretében kell megvalósulniuk. Tekintve, hogy a biodízel hazai értékesítése nem a szokásos kereskedelmi forgalom keretén belül zajlik, az ásványi dízellel elegyített biodízel értékesítése értelemszerűen nem tekinthető szokásos kereskedelmi forgalomban folytatott értékesítésnek. Ebből, valamint a fentiekben kifejtettekből következően a 15 %-os haszonkulcs olyan ésszerű érték, amelyet egy viszonylag új, tőkeigényes iparág Indonéziában elérhet. Az indonéz kormánynak a kívánt hatás megkettőzése tekintetében tett észrevétele nem fogadható el, mivel a 2. cikk (5) bekezdése értelmében tett kiigazítások, illetve a 2. cikk (6) bekezdésének c) pontja szerinti ésszerű nyereség egymástól elkülönülő kérdések. Így az ideiglenes rendelet (65) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(85)

Az egyik érdekelt fél úgy érvelt, hogy mivel a CPO export-ellenőrzési ára tartalmazza a nemzetközi fuvarozási költségeket, továbbá mivel a CPO hazai ára nemzetközi CPO-árszint szerinti kiigazításának célja a CPO torzulásmentes hazai árának megállapítása, a CPO export-ellenőrzési árát a fuvarozási költségek kiküszöbölése érdekében lefelé kell kiigazítani.

(86)

Az állítást el kell utasítani. A Bizottság több lehetőséget is fontolóra vett a nemzetközi referenciaárként szolgáló legmegfelelőbb ár kiválasztása érdekében. Emlékeztetni kell arra, hogy az exportvámok szintjének kiszámításánál maguk az indonéz hatóságok is referenciaértékként használják az export-ellenőrzési árat. Ebből következik, hogy az indonéz hatóságok által meghatározott export-ellenőrzési árat tekintették a legmegfelelőbb nemzetközi referenciaárnak az Indonézia vonatkozásában a biodízelgyártás költségei terén jelentkező torzulás szintjének megállapítása végett.

(87)

Két érdekelt fél úgy érvelt, hogy a Bizottság elmulasztotta figyelembe venni, hogy ők a biodízelt takarmánynövényekből, azaz pálmazsírsav-desztillátumból (a továbbiakban: PFAD), finomított pálmaolajból (a továbbiakban: RPO) vagy finomított pálmasztearinből (a továbbiakban: RST) állítják elő, ami nem azonos a CPO-val. Mivel a Bizottság nem vette figyelembe, hogy az említett felek ténylegesen milyen nyersanyagot használnak a biodízelgyártáshoz, a CPO-kiigazítást (részletesebben lásd a (70) preambulumbekezdést) nem a megfelelő nyersanyagra alkalmazták, ami téves szintű képzett rendes értéket eredményezett.

(88)

Az állításokat el kell utasítani. Hangsúlyozandó, hogy a Bizottság kizárólag a kapcsolódó vagy független beszállítóktól biodízel előállítása céljából vásárolt CPO költségét helyettesítette. A megvásárolt CPO feldolgozása révén előállított melléktermékek – köztük a PFAD, az RPO és az RST – esetében, melyeket biodízel gyártása céljából további feldolgozásnak vetnek alá, nem került sor kiigazításra.

(89)

Az érdekelt felek érvelése szerint a Bizottság figyelmen kívül hagyta, hogy abban az esetben, ha kapcsolódó vállalataiktól vásárolnak CPO-t, a vásárlást saját termelésnek kell tekinteni, minek következtében a 2. cikk (5) bekezdése szerinti kiigazítás (amint azt a (70) preambulumbekezdés részletezi) nem alkalmazandó. Az érdekelt felek azt állítják, hogy a csoporton belüli ügyleteket szokásos piaci feltételek szerint bonyolították, így szükségtelen a nemzetközi ár szerinti kiigazítás, illetve helyettesítés. Emellett egy exportáló gyártó azt állította, hogy a képzett rendes értéket a vizsgálati időszak minden hónapjára külön-külön meg kellene állapítani.

(90)

Mivel a belső ügyletekre érvényes árak nem tekinthetők megbízhatónak, a Bizottság bevett gyakorlat szerint ellenőrzi, hogy a kapcsolódó felek közötti ügyleteket ténylegesen a szokásos piaci feltételek szerint bonyolították-e. Ennek érdekében a Bizottság a kapcsolódó felek közötti árat összeveti a megfelelő piaci árral. Mivel a megfelelő hazai piaci ár torzult, a Bizottságnak nem áll módjában az említett ellenőrzést elvégezni. Ezért a Bizottságnak a szóban forgó megbízhatatlan árat olyan ésszerű árral kell helyettesítenie, amelyet szokásos piaci feltételek mellett számítanának fel. Ez esetben a nemzetközi ár alkalmazandó. A képzett rendes érték havonta elvégzett kiszámításával kapcsolatos érvelés tekintetében a rendelkezésre bocsátott és ellenőrzött információk nem bizonyultak kellően részletesnek a szóban forgó számítások elvégzéséhez. Ezért mindkét állítást elutasították.

(91)

Az uniós gazdasági ágazat azt állította, hogy az alaprendelet 2. cikkének (5) bekezdése értelmében az egyazon jogalany által előállított saját termelésű CPO költségét is ki kell igazítani, mivel a differenciált exportadórendszerből adódó torzulások arra is hatással vannak.

(92)

Az állítást el kell utasítani. Jóllehet a biodízelgyártás folyamata során a nyersanyagokat több szakaszban finomítják/dolgozzák fel, e gyártási szakaszok költségei megbízhatónak tekinthetők, mivel egyetlen jogalanyt érintenek, és a fentiekben leírt megbízhatatlan transzferárazásra nem kerül sor.

(93)

Egy exportáló gyártó állítása értelmében a Bizottságnak úgynevezett árengedményeket kellett volna levonnia a képzett rendes értékből. Ez az állítás nem elfogadható. A képzett rendes értéket a költségek alapján állapították meg, ezért nem lenne helyénvaló árakkal kapcsolatos megfontolások alapján engedményeket tenni.

(94)

Egy érdekelt fél kétségbe vonta az exportár megállapításának helytállóságát, mivel szerinte a fedezeti nyereséget, illetve veszteséget egyaránt figyelembe kell venni, és állítása szerint a biodízel fedezeti nyeresége és vesztesége tekintetében következetlen elszámolási módszert alkalmaztak.

(95)

Azon állítást, miszerint a fedezeti nyereséget, illetve veszteséget egyaránt figyelembe kell venni, el kell utasítani. Az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdése egyértelműen előírja, hogy az exportár az exportra értékesített termékért ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár, tekintet nélkül a fedezeti ügyletekből keletkező, az exportárral adott esetben kapcsolatban is álló nyereségre vagy veszteségre. Így az ideiglenes rendelet (66)–(67) preambulumbekezdésében említett módszer megerősítést nyer.

(96)

A Bizottság elismeri, hogy az ideiglenes szakaszban egy érdekelt fél esetében a biodízel fedezeti nyeresége és vesztesége tekintetében következetlen elszámolási módszert alkalmaztak. Az állítást a Bizottság elfogadja, és a szükséges helyesbítéseket elvégezték.

(97)

Az ideiglenes rendelet (68) preambulumbekezdésére vonatkozóan egy érdekelt fél azt állította, hogy az uniós kapcsolódó kereskedelmi vállalatok esetében alkalmazott 5 %-os haszonkulcs túlzott tőkemegtérülést eredményez, és túlbecsüli a független kereskedők biodízel értékesítéséből származó nyereségét. Állítása szerint a szokásos tőkemegtérülés esetén 1,3–1,8 %-os haszonkulccsal lehet számolni.

(98)

Tekintettel a független importőrök együttműködésének hiányára, valamint arra a tényre, hogy a kereskedelmi vállalatok jelentős tőkebefektetés nélküli szolgáltató vállalkozások, a tőkemegtérülésre vonatkozó fenti állítás irreleváns, ezért a Bizottság elutasítja azt, és fenntartja, hogy az 5 %-os haszonkulcs ez esetben ésszerűnek tekinthető. Így az ideiglenes rendelet (68) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(99)

Az ideiglenes rendelet (69) preambulumbekezdésére vonatkozóan egy érdekelt fél azt állította, hogy a kétszeresen beszámított biodízelre nyújtott kedvezményt hozzá kell adni az exportárhoz, tekintve hogy ez az olasz jogszabályok puszta végrehajtásának felel meg.

(100)

Még akkor is, ha a Bizottság elfogadná ezt az érvelést, és a kedvezményt hozzáadná az exportárhoz, azt az exportár és ugyanazon rendes érték összehasonlítása végett az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségek kellő figyelembevétele mellett a 2. cikk (10) bekezdésének k) pontja értelmében ismét le kellene vonnia. Figyelembe véve, hogy Indonéziában nem nyújtanak kedvezményt a kétszeresen beszámított biodízelre, az olasz exportár nem lenne közvetlenül összehasonlítható. Ezt az állítást tehát ennélfogva elutasítják és az ideiglenes rendelet (69) preambulumbekezdését megerősítik.

(101)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően az említett fél megismételte állítását. Nem bocsátott azonban rendelkezésre olyan további lényeges érveket, amelyek megváltoztathatták volna a Bizottság általi értékelést. Ennélfogva az ideiglenes rendelet (69) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(102)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően számos exportáló gyártó hívta fel a Bizottság figyelmét arra, hogy a dömpingkülönbözet számítása több elírást tartalmaz. Ezeket az állításokat megvizsgálták, és indokolt esetben kijavították a számításokat.

(103)

Az összehasonlításra vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (70)–(75) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(104)

Figyelembe véve a rendes érték és az exportár fenti preambulumbekezdések szerinti kiigazítását, illetve további észrevételek hiányában a CIF uniós határparitásos ár százalékában kifejezett, vámfizetés nélküli végleges dömpingkülönbözetek az alábbiak:

(105)

Az ideiglenes rendelet (80)–(82) preambulumbekezdése meghatározta az uniós gazdasági ágazatot és megerősítette, hogy három vállalatot az érintett országokból származó importtevékenységük miatt kizártak az uniós gazdasági ágazatot képviselő csoportból, mivel az érintett országokból általuk importált biodízel mennyisége jóval meghaladta saját termelésüket.

(106)

További két vállalatot azért zártak ki az uniós gazdasági ágazatot képviselő csoportból, mert a vizsgálati időszakban nem gyártottak biodízelt.

(107)

Az ideiglenes rendelet közzétételét követően észrevételek érkeztek, melyek szerint az érintett országokkal folytatott biodízelimportjuk okán más vállalatokat is ki kell zárni a gazdasági ágazatot képviselő csoportból, továbbá kizárásukat az is indokolja, hogy kapcsolódó argentin és indonéz exportáló gyártók révén kivonják magukat a dömping negatív következményei alól.

(108)

Az érveket a Bizottság elutasítja. Az exportáló gyártók és az uniós gazdasági ágazat közötti kapcsolatra vonatkozó állítás vizsgálatát követően azt a következtetést vonták le, hogy egy holdingtársaság az egyik argentin exportáló gyártó és az egyik uniós gyártó részvényese.

(109)

Bebizonyosodott, hogy e vállalatok egymással szemben az uniós piacon nyílt versenyt folytattak ugyanazon ügyfél megszerzése végett, ami alátámasztotta, hogy kapcsolatuk nem befolyásolta sem az argentin exportáló gyártó, sem az uniós gyártó üzletmenetét.

(110)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően az egyik érdekelt fél információkat kért a Bizottság azon következtetésére vonatkozóan, hogy az argentin exportőrök és az uniós gazdasági ágazat az európai piacon ugyanazon ügyfelekért versenyeznek. Az uniós gyártók, valamint az argentin exportőrök vizsgálata mutatott rá erre a tényre, és nem állt rendelkezésre olyan bizonyíték, ami alátámasztotta volna azt az elképzelést, miszerint az argentin exportőrök és az uniós gyártók olyan megállapodást kötöttek, hogy nem versenyeznek a végfelhasználóknak történő biodízel-értékesítés terén. A főként nagy olajfinomítók körébe tartozó végfelhasználók száma viszonylag csekély, ők uniós gyártóktól és importőröktől egyaránt vásárolnak.

(111)

A fenti (108) preambulumbekezdésben említett uniós gyártó fő érdekeltsége a megállapítások értelmében az Unión belül található, különösen a gyártási és a kapcsolódó értékesítési tevékenysége, valamint kutatási tevékenysége tekintetében. Ebből az a következtetés vonható le, hogy az alaprendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében a kapcsolat nem indokolta a szóban forgó vállalat kizárását a gazdasági ágazatot képviselő csoportból.

(112)

Az a tény, hogy az uniós gazdasági ágazathoz tartozó valamely vállalat biodízelt importál az érintett országokból, nem elegendő ok az uniós gazdasági ágazat meghatározásának módosításához. Amint arra az ideiglenes rendelet is rámutat, az uniós gazdasági ágazat saját érdekében importált az érintett országokból. Továbbá megállapítást nyert, hogy néhány, az érintett országokkal importtevékenységet folytató uniós gyártó fő érdekeltsége az Unión belül található; ezen vállalatok saját termelése volumen tekintetében felülmúlta az importjukat, emellett kutatási tevékenységeiket az Unión belül végezték.

(113)

Az egyik érdekelt fél jelezte, hogy az uniós gazdasági ágazatnak magába kellene foglalnia azokat a vállalatokat is, amelyek a biodízelt vásárlást követően ásványi dízellel elegyítik, mivel ezek a keverékek szintén az érintett termékek köréhez tartoznak. A Bizottság elutasítja ezt az állítást. Az érintett termék tiszta, vagy keverékbe elegyített biodízel. Ebből következően az érintett termék gyártói a biodízelgyártók, nem pedig a biodízelt ásványi dízellel elegyítő vállalatok.

(114)

Az uniós gazdasági ágazatnak az ideiglenes rendelet (80)–(82) preambulumbekezdésében rögzített meghatározása ezért megerősítést nyer, hasonlóan az ideiglenes rendelet (83) preambulumbekezdésében a vizsgálati időszakra megállapított termelési volumenhez.

(115)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően az uniós gazdasági ágazat helyesbítette a 2009-re vonatkozó értékesítési adatait, ami a szóban forgó év uniós felhasználásának kiigazítását eredményezte. A helyesbítés nem érinti az ideiglenes rendelet adataiból kiolvasható tendenciákat, illetve következtetéseket. Az 1. táblázat helyesbített változata az alábbiakban található. Észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (84)–(86) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(116)

Az ideiglenes rendelet (88)–(90) preambulumbekezdésében a Bizottság megállapította, hogy teljesülnek az Argentínából és Indonéziából származó behozatal összesített értékelésének feltételei. Egy érdekelt fél ezt kétségbe vonta, és azt állította, hogy az Indonéziából származó PME és az Argentínából származó SME Unióban előállított biodízellel szembeni versenyhelyzete nem azonos, továbbá hogy a PME a kedvezőbb nyersanyagárból (takarmánynövények) adódóan olcsóbb volt az Unióban rendelkezésre álló drágább takarmánynövényekből az Unióban előállított biodízelnél.

(117)

Az érveket a Bizottság elutasítja. Unión belüli előállításuk mellett mind az SME-t, mind a PME-t importálják az Unióba, és RME-vel vagy más uniós gyártású biodízellel elegyítik mielőtt értékesítik, vagy ásványi dízellel elegyítik. A keveréket előállítók különböző takarmánynövényekből készült és különböző országokból származó biodízeltípusok közül választhatnak a végtermék gyártásához, döntésüket az év során változó piaci és éghajlati körülményekre alapozva. A PME-t a nyári hónapokban nagyobb mennyiségben értékesítik, mint a téliekben, ennek ellenére versenyben áll az RME-vel, az uniós gyártású biodízellel, valamint az Argentínából származó SME-vel is.

(118)

Így az ideiglenes rendelet (90) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(119)

Egy érdekelt fél kétségbe vonta az ideiglenes rendelet 2. táblázatában szereplő importadatokat, és azt állította, hogy az Indonéziából származó import jóval elmarad a táblázatban szereplő értékektől. A 2. táblázat importadatainak alapját Eurostat-adatok képezték, melyeket körültekintő ellenőrzést követően helytállónak találtak, amellett hogy ezek összhangban álltak az indonéz exportőrök által szolgáltatott adatokkal. A biodízel viszonylag új termék, és a biodízelimportra alkalmazandó vámkódok az utóbbi években többször is változtak. Ezért az Eurostat-adatok lekérésekor az adatok pontosságának biztosítása végett az aktuális kódok alkalmazandók. Mindez magyarázatot nyújt arra, hogy az érdekelt fél adatgyűjtése miért hiányos, illetve miért jelez a 2. táblázatban szereplő teljes adatállománynál alacsonyabb importot.

(120)

Az 1. táblázatban az uniós felhasználást érintő kisebb helyesbítésből adódóan a 2. táblázatban feltüntetett, Argentína 2009-es piaci részesedésére vonatkozó adatok is némileg módosultak, ám Indonézia tekintetében nem került sor ilyen módosításra. Mindez azonban nem érinti a táblázat adataiból kiolvasható tendenciákat, illetve következtetéseket. A helyesbített piaci részesedés az alábbiak szerint alakul.

(121)

Az ideiglenes rendelet (94)–(96) preambulumbekezdésében foglaltak szerint az áralákínálás meghatározásához az argentin és indonéz importárakat a mintába felvett vállalatok adatait használva összehasonlították az uniós gazdasági ágazat értékesítési árával. Az összehasonlítás során az áralákínálás kiszámításakor kizárták az uniós gazdasági ágazat által viszonteladás céljából importált biodízelt.

(122)

Az érdekelt felek jelezték, hogy a a CFPP-t alapul vevő módszer eltért az USA-ból származó biodízelt érintő korábbi dömpingellenes vizsgálatban alkalmazott módszertől, amikor az összehasonlítást a felhasznált takarmánynövények figyelembevételével végezték.

(123)

Az argentin és indonéz exportáló gyártóktól eltérően az uniós gazdasági ágazat nem értékesít takarmánynövényekből előállított biodízelt; ezzel szemben több takarmánynövény keverékéből állítják elő az értékesítendő biodízel végterméket. A végfelhasználó nincs tisztában a megvásárolt termék összetételével, vagy nem mutat iránta érdeklődést, amennyiben a termék megfelel a CFPP-követelményeknek. A felhasználó esetében a CFPP a lényeges szempont, tekintet nélkül arra, hogy a biodízelt milyen takarmánynövényekből állították elő. E körülmények között az eljárásban helyénvalónak találták, hogy az árak összehasonlítását a CFPP alapján végezzék el.

(124)

Az uniós gazdasági ágazat 13 °C, illetve 0 °C CFPP-vel rendelkező értékesítési árai közötti különbség alapján kiigazítást végeztek azon Indonéziából származó import tekintetében, melynek CFPP-je 13 °C vagy magasabb; ezt az indokolta, hogy összehasonlítsák az Indonéziából származó 13 °C vagy annál magasabb CFPP-vel rendelkező biodízelt a 0 °C CFPP-vel rendelkező, Unióban előállított és elegyített biodízellel. Egy indonéz exportáló gyártó jelezte, hogy az uniós gazdasági ágazat 13 °C CFPP-vel rendelkező értékesítéseit ügyletenként kisebb mennyiségben bonyolították, így ezeket az árakat hasonló volumenű 0 °C CFPP-ügyletekkel kell összehasonlítani. A 0 °C CFPP-ügyletek hasonló mennyiség/ügylet melletti vizsgálata rámutatott, hogy az árkülönbözet összhangban állt az összes 0 °C CFPP-ügyletet figyelembe vevő különbözettel, ennek megfelelően az árkülönbözetek az átlag alatt és felett mozogtak. Ennek eredményeképpen az ideiglenes rendelet (97) preambulumbekezdésében megállapított áralákínálás szintjét változatlanul hagyták.

(125)

Egy indonéz exportáló gyártó kérelmezte, hogy a Bizottság hozza nyilvánosságra az uniós gazdasági ágazat által értékesített keverékek termékkódját és az uniós gazdasági ágazat saját termelésű értékesítéseinek takarmánynövény-arányát. A kár megállapítása végett végzett összehasonlítás kizárólag a CFPP-értéket vette alapul, így e kérelmet visszautasították.

(126)

Egy érdekelt fél szerint árkülönbözet mutatkozott a megújulóenergia-irányelv (RED) követelményeinek megfelelő (RED-minősített) biodízel és a követelményeket nem teljesítő biodízel között. Érvelése értelmében az indonéz import nem felelt meg a megújulóenergia-irányelv követelményeinek, és a RED-minősített biodízel jegyzett ára magasabb volt, ezért kiigazításra van szükség.

(127)

A állítást elutasították. A vizsgálati időszakban az Indonéziából származó import túlnyomó része RED-minősített volt. A tagállamok nemzeti jogszabályaikban csak 2012 folyamán hajtották végre a megújulóenergia-irányelvben meghatározott követelményeket, így a vizsgálati időszak túlnyomó részében a biodízel megújulóenergia-irányelv szerinti minősítésének nem volt hatása.

(128)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően az egyik indonéz exportáló gyártó az áralákínálás kiszámításával kapcsolatban tett észrevételt, és azt állította, hogy az Indonéziából származó PME-importot az uniós gazdasági ágazat teljes értékesítésével kell összehasonlítani. Az áralákínálás kiszámításakor valójában az Indonéziából származó PME-importot az uniós gazdasági ágazat teljes 0 °C CFPP-értékesítésével hasonlították össze oly módon, hogy az Indonéziából származó PME-import árát az uniós gazdasági ágazat 13 °C, illetve 0 °C CFPP-vel rendelkező értékesítéseinek összehasonlítása révén kiszámított ártényezővel növelték. Ezért az állítást a Bizottság elutasítja. Ugyanenek az érdekelt félnek az állítása, miszerint a kár kiszámításakor importált terméket is figyelembe vettek, ez tényszerűleg megalapozatlan, ezért azt a Bizottság elutasítja. Mindazonáltal az importált és az Unióban előállított biodízelt elegyítve ugyanazon az áron értékesítették, mint az importált biodízelt nem tartalmazó keverékeket.

(129)

Egy indonéz exportáló gyártó kétségbe vonta a behozatalt követő költségek kiszámításának helyességét. E költségeket azonban oly módon ellenőrizték, hogy a biodízel behozatalának tényleges költségeiből kivonták a végső rendeltetési helyre történő kiszállítás költségeit, és nem szükséges módosítani.

(130)

Az ideiglenes rendelet (101) preambulumbekezdésében foglaltaknak megfelelően a teljes uniós gazdasági ágazatra vonatkozó információk alapján a következő makrogazdasági mutatókat értékelték: termelés, termelési kapacitás, kapacitáskihasználás, az értékesítés volumene, piaci részesedés, növekedés, foglalkoztatás, termelékenység, a dömpingkülönbözet nagysága, és a korábbi dömping hatásának leküzdése.

(131)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően az uniós gazdasági ágazat jelezte, hogy az ideiglenes rendelet 4. táblázatának kapacitásadatai között olyan kapacitások szerepeltek, amelyek felszámolására nem került sor, ám azok mégsem álltak rendelkezésre biodízel előállításához a vizsgálati időszakban vagy az előző évek tekintetében. E kapacitást „üres kapacitásként” határozták meg, melyet nem kellett volna rendelkezésre álló kapacitásként figyelembe venni. A 4. táblázat kapacitáskihasználási adatait ebből adódóan alulértékelték. Az ismételten benyújtott adatok körültekintő vizsgálatát követően az érvelést elfogadták, a 4. táblázatot pedig az alábbiak szerint módosították. Az ideiglenes rendeletben megállapított 43–41 %-os kapacitáskihasználási ráta így 46–55 %-ra módosult. Az uniós gazdasági ágazat a 2009-es termelési adatokat is helyesbítette az alábbi táblázatban találhatók szerint.

(132)

Az ideiglenes rendelet (103) preambulumbekezdése az előző kapacitáskihasználási adatokat elemezte, megjegyezve, hogy a termelés stabil kapacitás mellett nőtt. A felülvizsgált adatok fényében a termelés növekvő tendenciája nem változik, ám a használható kapacitás ugyanezen időszakban csökkent. Ez rámutat, hogy az uniós gazdasági ágazat, reagálva a piaci tendenciákra, a fokozódó argentin és indonéz import fényében csökkentette a rendelkezésre álló kapacitást. A felülvizsgált adatok így jobban igazodnak az uniós gazdasági ágazat és az uniós gyártók nyilvános nyilatkozataihoz, melyek szerint a figyelembe vett időszakban több üzemben leállt a termelés, továbbá a kialakított kapacitás késedelmesen, vagy csak jelentős ismételt beruházást követően állt rendelkezésükre.

(133)

Több érdekelt fél kétségbe vonta a kapacitásra és a kapacitáskihasználásra vonatkozó felülvizsgált adatokat. Ugyanakkor egy érdekelt fél sem mutatott fel alternatívákat. A felülvizsgálat alapját a panaszos által rendelkezésre bocsátott, a teljes uniós gazdasági ágazatot lefedő felülvizsgált kapacitásadatok képezték. A felülvizsgált adatokat nyilvánosan hozzáférhető adatok alapján ellenőrizték, különösen az üres kapacitás, valamint a pénzügyi nehézségek miatt tevékenységüket szüneteltető gyártók kapacitása tekintetében. A 6. pontban (Makrogazdasági mutatók) kifejtetteknek megfelelően a felülvizsgált adatok az ideiglenes rendeletben eredetileg szereplő és közzétett adatokkal szemben pontosabb adatállománnyal szolgálnak a biodízel gyártásához a figyelembe vett időszakban rendelkezésre álló kapacitás vonatkozásában.

(134)

Egy érdekelt fél azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazatot nem érte kár, mivel a termelés volumene a fogyasztással párhuzamosan emelkedett. Ezt az érvelést elutasítják, mivel más lényeges kármutatók egyértelműen rámutatnak a kár fennállására, különösen a piaci részesedés érintett országokból érkező importtal szembeni csökkenésére, és a nyereségesség veszteséget eredményező csökkenő tendenciájára.

(135)

Egy másik érdekelt fél szintén azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat nem károsult, ha kizárólag 2011 és a vizsgálati időszak, nem pedig 2009. január 1-je és a vizsgálati időszak vége közötti (a figyelembe vett időszak) tendenciákat vizsgálják. A vizsgálati időszak magában foglalja 2011 felét, így a 2011 és a vizsgálati időszak közötti összehasonlítás nem pontos. Emellett ahhoz, hogy az összehasonlításnak legyen értelme, a kárfelmérés szempontjából lényeges tendenciákat kellően hosszú időszakra vetítve kell vizsgálni, ahogyan azt jelen esetben is tették. Az állítást ezért a Bizottság elutasítja.

(136)

Ugyanez az érdekelt fél jelezte, hogy az ideiglenes rendeletben a Bizottság nem közölte az uniós gazdasági ágazat értékesítéseinek összértékét, és kérelmezte, hogy ezt az adatot hozzák nyilvánosságra. A teljes körű kárfelmérés érdekében az alaprendelet 3. cikke (5) bekezdésében említett valamennyi lényeges tényezőt megvizsgálták. A mintában szereplő, az uniós gazdasági ágazatot kellően reprezentáló vállalatok eladásainak értékét a Bizottság bekérte és ellenőrizte.

(137)

Ugyanez az érdekelt fél jelezte, hogy az uniós gazdasági ágazat növelte a foglalkoztatást, ami arra enged következtetni, hogy a vizsgálati időszakban az uniós gazdasági ágazatot nem érte kedvezőtlen hatás.

(138)

Ugyanakkor az ideiglenes rendelet (106) preambulumbekezdésében részletezetteknek megfelelően ebben a tőkeigényes ágazatban a foglalkoztatás viszonylag alacsony. Így a számadatok csekély változása az indexált adatokban jelentősebb változást idézhet elő. Amint azt egyéb mutatók is jelzik, a foglalkoztatás általános növekedése nem vonja kétségbe az uniós gazdasági ágazatnak okozott kárt.

(139)

További észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (103)–(110) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(140)

Az ideiglenes rendelet (102) preambulumbekezdésében rögzítetteknek megfelelően a mintában szereplő uniós gyártók ellenőrzött adatai alapján a következő mikrogazdasági mutatókat elemezték: átlagos egységárak, egységnyi költség, bérköltségek, készletek, jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások, a beruházások megtérülése, tőkebevonási képesség.

(141)

Ide vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (111)–(117) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(142)

Több fél is vitatta az ideiglenes rendeletben megállapított, kárra vonatkozó következtetést azon az alapon, hogy 2011 és a vizsgálati időszak között több kármutató is javulni látszott. Annak ellenére, hogy egyes mutatók (köztük a termelés és az értékesítés) 2011 és a vizsgálati időszak között javuló tendenciát mutattak, amint arra az ideiglenes rendelet (111) preambulumbekezdése is rámutatott, az ágazatnak ebben az időszakban nem állt módjában a költségnövekedést továbbhárítani. Mindez az ágazat helyzetének további romlását eredményezte, a 2011-es 0,2 %-os veszteséggel szemben a vizsgálati időszakot jellemző 2,5 %-os veszteség mellett. A Bizottság megítélése szerint ezért abban az esetben is bebizonyosodna az ágazatot ért jelentős kár, ha az elemzést a 2011 és a vizsgálati időszak közötti időre korlátoznák.

(143)

Egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (118)–(120) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(144)

Egy érdekelt fél szerint az Argentínából származó import nem okozhatta a kárt, mivel a behozatal volumene 2010 és a vizsgálati időszak vége között stabilnak mutatkozott, 2011 és a vizsgálati időszak vége között némi csökkenéssel.

(145)

A pontosnak minősülő adatot az ideiglenes rendelet 2. táblázata tartalmazza. Ugyanakkor a Bizottság elemzése a figyelembe vett időszak kezdetétől a vizsgálati időszak végéig terjed ki, melynek alapján az import 48 %-os, a piaci részesedés pedig 41 %-os emelkedést mutat. Ezenfelül az ideiglenes rendelet (90) preambulumbekezdésében részletezetteknek megfelelően az elemzés az Argentínából származó import mellett az Indonéziából származó importra is kiterjedt.

(146)

Ugyanez az érdekelt fél az árak évenkénti összehasonlításából kiindulva megjegyezte, hogy az Argentínából származó import árai gyorsabb ütemben növekedtek, mint az uniós gazdasági ágazat értékesítési árai. Ugyanakkor az Argentínából származó import továbbra is az uniós gazdasági ágazat árai alá kínált, ami magyarázattal szolgál arra, hogy az uniós árak miért nem növekedhettek hasonló ütemben.

(147)

A dömpingelt behozatal hatásaival kapcsolatos egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (123)–(128) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(148)

Észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (129) preambulumbekezdésének megállapítása, miszerint a harmadik országokból származó behozatal nem okozott kárt, megerősítést nyer.

(149)

A (38) és (70) preambulumbekezdésben említettek szerint a 2. cikk (5) bekezdésének alkalmazásában nem találtak az érintett országokból származó nem dömpingelt behozatalt. Így az ideiglenes rendelet (130) preambulumbekezdését ennek megfelelően felülvizsgálják.

(150)

Észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (131) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(151)

Az ideiglenes rendelet (132)–(136) preambulumbekezdése megállapítja, hogy a figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat jelentős mennyiségben importált biodízelt az érintett országokból, és a vizsgálati időszakban az érintett országokból érkező behozatal a teljes import 60 %-át is elérte.

(152)

Az egyik érdekelt fél azt állította, hogy erre az importra korántsem az uniós gazdasági ágazat védelmében került sor, hanem azon körültekintően kidolgozott hosszú távú stratégiája részeként, hogy az uniós gazdasági ágazat Argentínából szerezze be a biodízelt és az Argentínából származó biodízelbe fektessen be.

(153)

Azt állította továbbá, hogy a szójababolaj Unióba történő importját és Unión belüli biodízellé történő feldolgozását gazdaságilag soha semmi nem indokolta, valamint hogy gazdaságilag csak az minősül kifizetődőnek, ha az Argentínában feldolgozott szójababolajból előállított biodízelt exportálják.

(154)

Ezeket az állításokat el kell utasítani. Az említett hosszú távú stratégia igazolására nem szolgáltak semmilyen bizonyítékkal, és ennek meglétét az uniós gazdasági ágazat tagadta. Egyértelmű, hogy amennyiben az uniós gazdasági ágazatnak szándékában állna biodízel-termelését Argentínában előállított, majd importált késztermékkel kiegészíteni, ésszerűtlen és logikátlan lenne a szóban forgó import ellen panaszt benyújtani.

(155)

Az egyik érdekelt fél ismételten felhívta a figyelmet arra, hogy az uniós gazdasági ágazat a saját védelmében folytatott biodízelimportját hosszú távú kereskedelmi stratégia részeként bonyolította. Ezt az állítást nem támasztották alá bizonyítékokkal, ezért azt a Bizottság elutasítja. Az említett stratégia meglétére vonatkozóan pusztán észrevételek érkeztek, bizonyítékkal egyik fél sem szolgált. Az érintett uniós gyártók szempontjából logikátlannak tűnne a panaszhoz való csatlakozás, és hasonlóképpen ésszerűtlen lenne az egyes esetekben jellemző uniós kapacitás növelése a termelési igények import révén történő teljesítésére irányuló stratégiával párhuzamosan.

(156)

Ugyanez az érdekelt fél azzal is érvelt, hogy az uniós gazdasági ágazat piaci részesedését a saját érdekükben folytatott import beszámításával kell kiszámítani. Ezt a kérelmet elutasították, mivel a piaci részesedésre irányuló számításoknak az uniós gazdasági ágazat saját előállításból származó értékesítéseit kell tükrözniük, és nem a dömpingelt behozatal növekvő volumene melletti, késztermékkel folytatott kereskedelmi tevékenységét.

(157)

Az uniós gazdasági ágazat arra is rámutatott, hogy az előző években a szójababolaj és a pálmaolaj biodízel előállítása céljából folytatott importja gazdaságilag életképes volt. Az érdekelt fél nem szolgáltatott ezzel ellentétes bizonyítékokat. A késztermék importja kizárólag a differenciált exportadórendszer torzító hatása következtében válik gazdaságilag ésszerűvé, mert kifizetődőbb biodízelt exportálni, mint a nyersanyagokat megvásárolni.

(158)

Az egyik érdekelt fél azt állította, hogy maga a szóban forgó import volt az egyik kártényező, mivel kizárólag az uniós gazdasági ágazat rendelkezett az Argentínából származó SME és az Indonéziából származó PME elegyítéséhez szükséges kapacitással, míg az uniós előállítású biodízelt dízelfinomítóknak viszontértékesítették. Az állítás megalapozatlan. Az elegyítés egyszerű művelet, melyet tárolótartályaiban számos kereskedelmi vállalatnak módjában áll elvégezni. Nem érkezett bizonyíték arra vonatkozóan, hogy kizárólag az uniós gyártók lennének képesek az elegyítésre, ezért a Bizottság az állítást elutasította.

(159)

Az egyik indonéz exportáló gyártó továbbá azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat által bonyolított importra nem az ágazat saját érdekében került sor, és a 2011-es naptári év adatait a 2011-ből hat hónapot magában foglaló vizsgálati időszak adataival hasonlította össze. Az összehasonlítás ezért nem pontos, amennyiben a vizsgálati időszak nem felezhető meg. Ezt az állítást a Bizottság elutasítja.

(160)

Az uniós gazdasági ágazat exportjára vonatkozó további észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (132)–(136) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(161)

Az ideiglenes rendelet (137)–(140) preambulumbekezdése jelzi, hogy az uniós gazdasági ágazat kapacitáskihasználása a teljes figyelembe vett időszakban alacsony volt, ugyanakkor a mintába kiválasztott vállalatok helyzete a kapacitáskihasználás hasonló mértékű csökkenésének hiányában romlott.

(162)

Az ideiglenes következtetés értelmében az állandó alacsony kapacitáskihasználási arány nem okozhatta az uniós gazdasági ágazatot ért kárt.

(163)

Egy érdekelt fél észrevételt fűzött az ideiglenes rendeletben szereplő adatokhoz, miszerint az import teljes hiánya esetén az uniós gazdasági ágazat kapacitáskihasználása a vizsgálati időszakban 53 % lett volna. Egyúttal rámutat a termelési kapacitásban 2009 és a vizsgálati időszak vége között jelentkező növekedésre, ami a figyelembe vett időszakban a kapacitáskihasználás csökkenését vonta maga után.

(164)

Az érdekelt fél ugyanakkor nem nyújtott be bizonyítékokat arra nézve, hogy az említett alacsony kapacitáskihasználás olyan mértékű kárt okozott volna, hogy megszüntesse a dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazat romló helyzete közötti okozati összefüggést. Az állandó költségek a teljes előállítási költség csekély részét (hozzávetőlegesen 5 %-ot) teszik ki, ami arra utal, hogy az alacsony kapacitáskihasználás egyike volt a kártényezőknek, azonban nem játszott jelentős szerepet. Ezenfelül, az alacsony kapacitáskihasználás egyik oka, hogy a különleges piaci helyzetből adódóan az uniós gazdasági ágazat magát a készterméket importálta.

(165)

A felülvizsgált kapacitáskihasználási adatok figyelembevételét követően a figyelembe vett időszakra vetítve az uniós gazdasági ágazat kapacitása csökkent, kapacitáskihasználása pedig 46 %-ról 55 %-ra nőtt. Mindez azt mutatja, hogy az uniós gazdasági ágazat kapacitáskihasználása a dömpingelt import hiányában a fent említett 53 %-os értékhez képest jelentősen nőne.

(166)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően több érdekelt fél kétségbe vonta azt a következtetést, miszerint az alacsony kapacitáskihasználás nem játszott döntő szerepet a kár előidézésében. Állításuk szerint a biodízel-ágazat állandó költségei jóval meghaladják a fentiekben jelzett csekély mértéket. Ezen állításukat azonban nem bizonyították, ezért azt a Bizottság elutasítja. Mindazonáltal az állandó költségek nincsenek hatással a kapacitáskihasználási arányra. A mintában szereplő vállalatok ellenőrzése során megállapították, hogy az állandó költségek teljes termelési költséghez viszonyított aránya a vizsgálati időszakban 3 % és 10 % között mozgott.

(167)

E tekintetben az az észrevétel érkezett, hogy az uniós gazdasági ágazat többletkapacitása olyan magas volt, hogy még a dömpingelt import hiányában sem mutatott volna kellő nyereségességet. Ezt az állítást semmilyen bizonyíték nem támasztotta alá, és az a tény, hogy az uniós gazdasági ágazat 2009-ben alacsony kapacitáskihasználás mellett nyereséges volt, arra enged következtetni, hogy a dömpingelt import hiányában fokozott nyereséget érhetett volna el.

(168)

Ezenfelül úgy is érveltek, hogy az üzemek bezárásának és a tovább működő üzemek kapacitáscsökkentésének költségei révén maga az uniós gazdasági ágazat kapacitáscsökkenése is hozzájárult a kárhoz. Ezt az állítást nem támasztották alá, és nem nyújtottak be bizonyítékokat arra nézve, hogy a kapacitáscsökkentés, illetve az üzemek bezárásának költségei jelentős összegnek minősültek.

(169)

Végezetül a kapacitás tekintetében azt állították, hogy a figyelembe vett időszakban az a vállalat, amely növelte biodízelgyártó kapacitását, felelőtlen üzleti döntést hozott. Ezt az állítást semmilyen bizonyíték nem támasztotta alá. Sőt, az a tény, hogy egyes vállalatok az Argentínából és Indonéziából származó biodízel dömpingelt importja mellett tudták növelni kapacitásukat, rámutat, hogy termékeik iránt piaci kereslet mutatkozott.

(170)

A felülvizsgált makrogazdasági mutatók szintén jelzik, hogy az említett időszakban egyes vállalatok csökkentették kapacitásukat, és a vizsgálati időszak vége felé megkezdték a nem életképes üzemek bezárását. A vállalatokat egyenként vizsgálva a kapacitás növekedése elsősorban az úgynevezett „második generációs” biodízelüzemek terjedésének tudható be, amelyek hulladékolajat vagy sűrű növényi zsírt használnak a termeléshez. Ebből adódóan az uniós gazdasági ágazat megkezdte kapacitásának racionalizálását annak érdekében, hogy megfeleljen az uniós követelményeknek.

(171)

Az uniós gazdasági ágazat kapacitására vonatkozó egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (137)–(140) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(172)

A nyersanyagokhoz való hozzáférésre vonatkozó új észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (141) és (142) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(173)

Az ideiglenes rendelet (143)–(146) preambulumbekezdése azzal az állítással foglalkozik, miszerint a kétszeres beszámításon alapuló rendszer – miszerint egyes tagállamokban a hulladékolajból előállított biodízel kétszeresen számít az előírt elegyítési arányba – hozzájárult az uniós gazdasági ágazatot ért kárhoz, legalábbis azon uniós gyártók esetében, melyek szűz olajokból állítanak elő biodízelt.

(174)

Egy érdekelt fél említést tett az egyik uniós gyártó észrevételéről, amely szerint 2011-ben csökkent az értékesítésük a kétszeres beszámításra alkalmas biodízelt előállító gyártók előnyére.

(175)

A szóban forgó gyártó által érzékelt kedvezőtlen hatás azonban korlátozottnak, ideiglenesnek és a vizsgálati időszak mindössze egy részére érvényesnek minősült, mivel a kétszeres beszámításon alapuló rendszert a vállalat székhelye szerinti tagállamban csak 2011 szeptemberében fogadták el. Tekintettel arra, hogy a mintába kiválasztott vállalatok pénzügyi eredménye 2011 szeptemberét követően romlott, és a szóban forgó vállalat a mintába tartozott, a kétszeres beszámítás nem tekinthető a kár forrásának.

(176)

Az uniós gazdasági ágazatot hulladékolajból biodízelt előállító, és a kétszeres beszámítás előnyeit élvező vállalatok, valamint a szűz olajakból biodízelt előállító vállalatok együttesen alkotják, így a keresletben mutatkozó ingadozás hatásai az uniós gazdasági ágazaton belül maradnak. A kétszeres beszámítás alá eső biodízel gyártásához szükséges használtolaj véges kínálatából következően a kétszeresen beszámított biodízel gyártásának lényeges növekedése akadályokba ütközik. Ez az első generációs biodízel iránti folyamatos fokozott keresletet vonja maga után. A vizsgálati időszakban nem találtak jelentős mennyiségű kétszeres beszámítás alá eső biodízelimportot, ami megerősíti, hogy a kétszeres beszámítás a keresletet magán az uniós gazdasági ágazaton belül módosítja, és nem generál importigényt. Az érdekelt féltől nem érkezett olyan adat a Bizottsághoz, amely alátámasztotta volna, hogy a figyelembe vett időszakban a kétszeres beszámítás alá eső biodízel okozta volna a szűz olajból előállított biodízel árának csökkenését. Az adatok inkább arra mutatnak rá, hogy a kétszeres beszámítás alá eső biodízel ára a szűz olajból készült, ásványi dízel árához kapcsolódó biodízel árával szemben csekély kedvezményt tartalmaz.

(177)

A mindkét termelőtípust magában foglaló uniós gazdasági ágazat teljesítményének csökkenése nem tudható be a néhány tagállamban érvénybe léptetett kétszeres beszámításon alapuló rendszernek. Az ideiglenes rendelet (145) preambulumbekezdésében említetteknek megfelelően a tény, hogy a kétszeresen beszámított biodízelt gyártó, mintában szereplő vállalatok teljesítménye szintén romlik, rámutat, hogy a dömpingelt import által előidézett kár a teljes ágazatot érinti.

(178)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően több érdekelt fél is úgy érvelt, hogy a kétszeresen beszámított biodízel mennyiségét alulbecsülték. Ugyanakkor az uniós piacon a vizsgálati időszakban a teljes biodízel-értékesítéshez viszonyítva korlátozott mennyiségben állt rendelkezésre a kétszeresen beszámított biodízel. Ezenfelül, amennyiben egy tagállamban érvényben van a kétszeres beszámítás, az azon alapuló rendszer követelményeinek megfelelő biodízelt az Unióban állítják elő, így a kereslet az uniós gazdaságon belül marad. Nem merült fel olyan új bizonyíték, amely módosította volna e következtetést.

(179)

A szabályozási tényezőkre vonatkozó további új észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (143)–(146) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(180)

Az ideiglenes rendelet (147)–(153) preambulumbekezdése az érdekelt felek állításait tárgyalja, melyek szerint az olyan tagállami korlátozások, mint például a kvóta- és adórendszerek hivatottak az érintett országokból származó behozatalt korlátozni, amiből az következik, hogy az uniós gazdasági ágazat kárát – különösen egyes tagállamokban – nem okozhatta az import.

(181)

Ezt az érvelést ideiglenesen elutasították, többek között azért, mert az érintett országokból érkező dömpingelt behozatal a legtöbb tagállamban jelen van. Továbbá az egyik tagállamba történő behozatalt követően az importot más tagállamokban is lehet értékesíteni.

(182)

Egy érdekelt fél jelezte, hogy 2011-ben a francia vámhivatal kis mennyiségű argentin biodízelt vámkezelt, és ugyanebben az időszakban szintén kis mennyiségű német importot jelentettek be.

(183)

Amint arra a fenti magyarázat utal, az egyik tagállamban vámkezelt biodízel más tagállamokban is értékesíthető, ami az ilyen jellegű adatokat megbízhatatlanná teszi. Ezenfelül a mintába kiválasztott francia és német vállalatok rámutattak a saját termelésük és az érintett országokból származó import közötti árversenyre, és az annak következtében bekövetkezett kárra.

(184)

Egy másik érdekelt fél azt állította, hogy a biodízel-ágazat előnyére kialakított rendszerek visszavonása révén több tagországban csökkentek a biodízel-vállalatok bevételei, ami kárt okozott. Különösen rámutatnak Franciaországban az adókedvezmény fokozatos visszavonására, és Németországban a „zöld üzemanyagokra” kivetett adókra.

(185)

Ugyanakkor e változások időben nem esnek egyértelműen egybe az uniós gazdasági ágazat pénzügyi teljesítményének visszaesésével. A kedvezmények közül több is a biodízel-felhasználókra, és nem a gyártókra irányult, emellett legtöbbjük a vizsgálati időszakban még érvényben volt. Nem áll rendelkezésre olyan bizonyíték, ami alátámasztaná, hogy a tagállamok kötelező elegyítési követelményeknek való megfelelés érdekében változó szakpolitikái az uniós gazdasági ágazat kárát idézték volna elő.

(186)

Egy indonéz exportáló gyártó jelezte, hogy a Versenypolitikai Főigazgatóság vizsgálatot folytat amiatt, mert az olaj- és bioüzemanyag-termékek árának Platts általi értékelése során az eljárásban részt vevő vállalatok állítólagosan torzított árakat nyújtottak be a Platts felé, és kérelmezte, hogy e vizsgálat tárgyát tekintsék az okozott kár lehetséges tényezőjének. Az állítást elutasították, mivel a vizsgálat folyamatban van, és annak megállapításait még nem hozták nyilvánosságra.

(187)

A tagállami szakpolitikákat érintő egyéb észrevétel hiányában az ideiglenes rendelet (147)–(153) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(188)

Az érintett országokból származó érintett termék importja a vizsgálati időszakban dömpingelt formában történt, és az uniós gazdasági ágazat értékesítési árai alá kínált. Egyértelmű a dömpingelt import volumenének növekedése és az uniós gazdasági ágazat helyzetének romlása közötti időbeli egybeesés. A dömpingelt import közvetlen versenyben állt az uniós gazdasági ágazat termelésével, melynek eredményeképpen a figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat vesztett nyereségességéből és piaci részesedéséből. Nem kizárt, hogy a fentiekben említett egyéb tényezők bizonyos mértékben hatással voltak az uniós gazdasági ágazat teljesítményére, ugyanakkor továbbra is érvényes, hogy az érintett országokból származó dömpingelt behozatal kárt okoz az uniós gazdasági ágazatnak.

(189)

Nem merült fel olyan új bizonyíték, amely módosította volna a következtetést, miszerint az egyéb tényezők önállóan vagy együttesen nem gyakoroltak olyan mértékű hatást, hogy az megszüntetné a dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár közötti okozati összefüggést. Az okozati összefüggéssel kapcsolatos következtetésre vonatkozó egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (154)–(157) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(190)

Az uniós gazdasági ágazat helyzetére vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (159)–(161) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(191)

Egy indonéz exportáló gyártó állítása szerint a javasolt vámok kedvezőtlen hatással lennének az importőrökre és a kereskedőkre, ugyanakkor ezt nem támasztotta alá bizonyítékokkal. Állításában ennek ellenkezője szerepelt, jelezve hogy a vám magasabb árak révén továbbhárítható a felhasználókra és a fogyasztókra, ami az importőrök és a kereskedők szempontjából semmiféle hatást nem váltana ki.

(192)

Biodízel-importőröktől és -kereskedőktől nem érkezett észrevétel az ideiglenes intézkedések közzétételét követően.

(193)

A független importőrök és kereskedők érdekeit érintő egyéb észrevétel hiányában az ideiglenes rendelet (162)–(163) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(194)

Egy indonéz exportáló gyártó jelezte, hogy a javasolt vámok emelnék a biodízel árát, ezáltal csökkentve a bioüzemanyaggal működő járművek vásárlása iránti hajlandóságot.

(195)

A Bizottság elutasítja az állítást. A biodízelt főként ásványi dízellel elegyítve alkalmazzák és értékesítik a vásárlóknak, ezért nincs szükség olyan speciális jármű vásárlására, amely tiszta bioüzemanyaggal működik.

(196)

Az ideiglenes rendeletben leírtaknak megfelelően a biodízel-összetevő ára emelkedne, amennyiben azt Argentínából és Indonéziából importálják, ugyanakkor a vásárlóknak értékesített dízelben alacsony arányban található biodízel, így a csekély áremelkedés a fogyasztók számára észrevétlen maradna.

(197)

Az intézkedések hatása a fogyasztóknak értékesített dízel végleges árára – ami a fentiekkel összhangban várhatóan csekély – nem veszélyezteti a megújulóenergia-irányelv célkitűzéseit.

(198)

Az ideiglenes rendelethez felhasználók, fogyasztók vagy az azokat képviselő szervezetek nem fűztek észrevételt.

(199)

A fogyasztók érdekére vonatkozó további észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (164)–(166) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(200)

A nyersanyag-beszállítók érdekére vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (167)–(169) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(201)

Nem érkezett olyan észrevétel, amely módosította volna az uniós érdek ideiglenes rendelet szerinti elemzését, ezért az intézkedések bevezetése továbbra is az Unió érdekében áll. Ennek következtében az ideiglenes rendelet (170)–(171) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(202)

Több érdekelt fél vitatta az uniós gazdasági ágazatra az ideiglenes rendelet (175) preambulumbekezdése szerint előirányzott 15 %-os haszonkulcs alkalmazását, mivel azt az uniós biodízel-ágazat tekintetében irreálisan magas elvárásnak vélték.

(203)

Ezen érdekelt felek többsége ugyanakkor javasolta, hogy az előirányzott 15 %-os haszonkulcsot más időszakok vagy egyéb vizsgálatok adataival helyettesítsék, de elmulasztottak magyarázatot adni arra, hogy egy másik időszak vagy vizsgálat figyelembevétele miért lenne megfelelőbb.

(204)

Az ideiglenes rendeletben kifejtettek szerint a 15 %-os haszonkulcs annak a forgalom százalékos arányában kifejezett nyereségnek felel meg, melyet az uniós gazdasági ágazat 2004 és 2006 között, a dömpingelt import hiányában ért el. Ez volt az utolsó időszak, melynek során a dömpingelt import hiányában nyereséget értek el, majd 2006-tól kezdődően a dömpingelt behozatal – először az USA-ból, majd Argentínából és Indonéziából – folyamatosan jelen volt az uniós piacon.

(205)

Az uniós biodízelpiac 2004 és 2006 között több tekintetben is jelentős fejlődést mutatott. A dömpingelt import 2004 és 2006 között elhanyagolható piaci részesedéssel bírt, és az egyéb import is alacsony volt. A vizsgálati időszakban a dömpingelt import 19 %-os piaci részesedéssel rendelkezett. Az uniós gazdasági ágazatot 2004 és 2006 között 40 vállalat alkotta, ami mára több mint 200 vállalatra bővült, kiélezve a piaci versenyt.

(206)

A fogyasztás 2004 és 2006 között jelentős mértékben, 2 millió MT-ról 5 millió MT-ra nőtt, míg a figyelembe vett időszakban a fogyasztás mindössze enyhe növekedést mutatott. A kapacitáskihasználás 2004 és 2006 között 90 %-os volt, míg a vizsgálati időszakban 55 %-ra esett vissza.

(207)

Következésképpen a fenti piaci fejlemények figyelembevétele az előirányzott haszonkulcs kiigazításával együtt indokoltnak tekinthető, tükrözve az uniós gazdasági ágazat jelenlegi piaci körülmények közötti várható nyereségét.

(208)

Ezért a százalékos nyereségértékek alkalmazása helyett a szóban forgó három év EUR/értékesített MT-ban kifejezett tényleges nyereségét számolták ki. Minden év tekintetében figyelembe vették a 2011-es árakat, majd kiszámították az átlagot. A vizsgálati időszakban az uniós gazdasági ágazatra előirányzott, a forgalom százalékos arányában kifejezett haszonkulcs 11 %.

(209)

Ennek alapján a kár megszüntetéséhez szükséges különbözetet újraszámították.

(210)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően az egyik érdekelt fél az kárkülönbözet kiszámításával kapcsolatban azt állította, hogy az RBD pálmaolaj uniós importjára kivetett 5,1 %-os importvámot ki kell zárni az uniós gyártók termelési költségeiből. Ezt az érvelést a Bizottság elutasítja, mivel a szóban forgó vám költségeit a pálmaolajat importáló uniós gyártók viselik, és azt ennek megfelelően figyelembe kell venni.

(211)

Egy indonéz exportáló gyártó vitatta az uniós gazdasági ágazatra előirányzott haszonkulcs kiszámítását, valamint a 2004–2006 közötti időszak adatainak alkalmazását, és javasolta, hogy az előirányzott haszonkulcs kiszámításához kizárólag a 2004. év adatait vegyék figyelembe. Az Egyesült Államokból származó importtal szembeni előző vizsgálat azonban megállapította, hogy a három év átlagának figyelembevétele pontosabb eredményhez vezetett, mint kizárólag a 2004-es adatok használata. Nem adtak elő olyan érdemi érvet, ami ettől eltérő következtetésre vezetne.

(212)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően a panaszosok úgy érveltek, hogy az ideiglenes szakaszban javasolt 15 %-os előirányzott haszonkulcson nem kell változtatni. Ugyanakkor érvelésük nem kapcsolódik az előirányzott haszonkulcs megállapításának céljához, azaz az uniós gazdasági ágazat dömpingelt import hiányában elért nyereségének meghatározásához. Az érvelést ezért a Bizottság elutasítja.

(213)

A kár megszüntetéséhez szükséges szintre vonatkozó egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (176) és (177) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(214)

A dömpinggel, a kárral, az okozati összefüggéssel és az uniós érdekkel kapcsolatban levont következtetéseket figyelembe véve, és az alaprendelet 9. cikkének (4) bekezdésével összhangban, a dömping- és kárkülönbözet szintje közül az alacsonyabbikat figyelembe véve végleges dömpingellenes intézkedéseket kell bevezetni az érintett termék behozatalára, az alacsonyabb vám szabályának megfelelően.

(215)

A dömpingellenes vámok megállapításához összehasonlították a kár megszüntetéséhez szükséges különbözeteket és a dömpingkülönbözeteket. Ennek alapján a végleges dömpingellenes vámok a vámfizetés előtti, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(216)

Mivel a dömpingellenes vám a tiszta biodízelre és azokra a keverékekre is alkalmazandó, amelyek biodízelt tartalmaznak (a biodízel-tartalom tömegével arányosan), annak érdekében, hogy a tagállamok vámhatóságai a vámot megfelelően szedjék be, pontosabb és helyénvalóbb a vámot EUR/tonna nettó tömeg szerinti rögzített értékben kifejezni és az importált tiszta biodízelre, valamint a keverékek biodízel-tartalmára alkalmazni.

(217)

Az ideiglenes rendelet (183) preambulumbekezdése megjegyzi, hogy a biodízel érintett országokból származó behozatalára nyilvántartásba vételt vezettek be oly módon, hogy szükség esetén a vámok az ideiglenes intézkedések bevezetése előtt 90 nappal beszedhetők.

(218)

A nyilvántartásba vett termékekre kirótt vámok beszedése csak akkor lehetséges, ha az alaprendelet 10. cikkének (4) bekezdésében előírt feltételek teljesülnek. A nyilvántartásba vétel bevezetését követő importra vonatkozó importstatisztikák rámutattak, hogy az import jelentősen visszaesett, ahelyett, hogy az ideiglenes intézkedések bevezetését megelőzően lényeges importnövekedésre került volna sor. Az említett feltételek ezért nem teljesülnek, így a nyilvántartásba vett behozatalra nem szednek vámot.

(219)

Az e rendeletben meghatározott, egyes vállalatokra alkalmazandó egyedi dömpingellenes vámokat a jelenlegi vizsgálat eredményei alapján állapították meg. Így ezek az értékek a vizsgálat során a vállalatokkal kapcsolatban feltárt helyzetet tükrözik. Ezen vámok (ellentétben a „minden más vállalatra” alkalmazandó országos vámokkal) ennélfogva kizárólag az érintett országokból származó érintett termékek behozatalára alkalmazandók, amelyeket az említett vállalatok és az említett konkrét jogi személyek állítottak elő. Azok az érintett importált termékek, melyeket az e rendelet rendelkező részében külön nem említett egyéb vállalatok gyártanak – ideértve a külön említett vállalatokkal kapcsolatban álló egységeket is – nem részesülhetnek e vámok előnyeiből, ezekre a „minden más vállalatra” alkalmazandó vámok vonatkoznak.

(220)

A vállalatspecifikus egyedi dömpingellenes vámok alkalmazására irányuló bármely kérelmet (például a jogalany nevében bekövetkezett változást követően, illetve új gyártási vagy értékesítési egységek létrehozását követően benyújtott kérelmeket) haladéktalanul a Bizottsághoz (12) kell címezni, mellékelve minden releváns információt, különös tekintettel a vállalatnak a gyártáshoz, belföldi és exportértékesítésekhez kapcsolódó olyan tevékenységeiben bekövetkezett változásokra, amelyek például névváltozással vagy a gyártási és értékesítési egységekben bekövetkezett változással függenek össze. Adott esetben a rendeletet ennek megfelelően módosítják az egyedi vámtételekben részesülő vállalatok listájának aktualizálásával.

(221)

Valamennyi fél tájékoztatást kapott azokról a főbb tényekről és megfontolásokról, amelyek alapján a Bizottság az Argentínából és Indonéziából származó biodízel behozatalára végleges dömpingellenes vámok kivetését és az ideiglenes vám révén biztosított összegek végleges beszedését kívánta javasolni (a továbbiakban: végleges nyilvánosságra hozatal). A felek számára határidőt biztosítottak ahhoz, hogy a végleges nyilvánosságra hozatallal kapcsolatban közölhessék észrevételeiket.

(222)

Az érdekelt felek által benyújtott szóbeli és írásbeli észrevételeket a Bizottság megvizsgálta és adott esetben figyelembe vette.

(223)

Két indonéz exportáló gyártó hasonló árra vonatkozó kötelezettségvállalást ajánlott fel az alaprendelet 8. cikke (1) bekezdésével összhangban. Meg kell jegyezni, hogy a termék esetében – figyelembe véve a nyersanyag árában mutatkozó számottevő különbségeket – nem lehetséges rögzített árra vonatkozó kötelezettségvállalást tenni. Ebben az összefüggésben mindkét vállalat javasolta a minimális importáraknak a nyers pálmaolaj (CPO) változásainak függvényében történő rendszeres indexálását a nyersanyagköltségre alkalmazott együttható révén.

(224)

A két exportáló gyártó felajánlásával kapcsolatban megjegyezendő, hogy a megfelelően indexált minimális importár megállapítása érdekében figyelembe kellene venni azt a számos egyéb tényezőt, amelyek jelentős szerepet játszanak és rámutatnak a biodízelpiac ingadozásaira. A biodízelpiac rendkívül ingadozó, és a biodízel-vállalkozásokat számos egyéb tényező befolyásolja, köztük a biodízel kereskedelmi rendszerének összetettsége, a gázolaj és a biodízel közötti árkülönbség, a növényiolaj-piacok ingadozása és fejleményei, a különböző típusú növényi olajok egymástól való függése, valamint az USD/EUR átváltási árfolyamának alakulása. Ezek a tényezők roppant összetett, többszörös napi indexálást igényelnének ahhoz, hogy az indexálás megfelelő legyen. Ezért a felajánlás szerinti, kizárólag CPO-ra vonatkozó, havonta végzett indexálás nem tekinthető megfelelőnek, és nem éri el a kívánt hatást.

(225)

Ezenfelül lényeges keresztkompenzációs kockázatokra derült fény a szóban forgó indonéz exportőrökkel és ügyfeleikkel kapcsolatban, mivel a biodízelen kívül egyéb termékeket is exportálnak az Unióba, továbbá az ágazatban rendhagyó, biodízellel, CPO-val, illetve más termékekkel foglalkozó vállalatok között folytatott kölcsön- és csereügyletek miatt.

(226)

A fenti tényezőkből adódóan rendkívüli terhet jelentene a kötelezettségvállalások hatékony végrehajtása és figyelemmel kísérése, és adott esetben kivitelezhetetlen is lenne. A fenti indokok alapján a felajánlott kötelezettségvállalások nem elfogadhatók.

(227)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően az egyik érdekelt fél azt állította, hogy az ideiglenes szakaszban a dömpingkülönbözetek számítása elírásokat tartalmazott, illetve a helyes adatok alkalmazása csekély összegű dömpingkülönbözetet eredményezett volna. Következésképpen az érdekelt fél kérelmezte, hogy az ideiglenes dömpingellenes vámokat ne szedjék be. Ezt a kérelmet el kell utasítani, mivel a végleges dömpingellenes vám egyértelműen meghaladja az ideiglenes vámot.

(228)

Tekintettel a megállapított dömpingkülönbözetekre, és figyelembe véve az uniós gazdasági ágazatnak okozott kár mértékét, az ideiglenes rendelettel kivetett, ideiglenes dömpingellenes vámok formájában biztosított összegeket véglegesen be kell szedni,