MELLÉKLET

5. iránymutatás: A munkaerő-kereslet fellendítése

Tekintettel a foglalkoztatásra vonatkozóan 2030-ra kitűzött uniós kiemelt és nemzeti célokra, a tagállamoknak aktívan elő kell mozdítaniuk a fenntartható szociális piacgazdaságot, valamint meg kell könnyíteniük és támogatniuk kell a minőségi munkahelyek megteremtésébe történő beruházásokat, kihasználva a digitális és zöld kettős átállásban rejlő potenciált is. Ennek érdekében csökkenteniük kell a munkaerőfelvétel terén a vállalkozások előtt álló akadályokat, ösztönözniük kell a felelős vállalkozói tevékenységet és a valódi önfoglalkoztatást, továbbá különösen támogatniuk kell a mikro-, kis- és középvállalkozások létrehozását és növekedését, többek között a finanszírozáshoz való hozzáférés megkönnyítése, valamint a megújuló energián alapuló és körforgásos gazdaságban rejlő potenciál kiaknázása révén. A tagállamoknak aktívan elő kell mozdítaniuk a szociális gazdaság – köztük a szociális vállalkozások – fejlesztését és teljes potenciáljának kiaknázását. Megfelelő intézkedéseket és stratégiákat kell kidolgozniuk a szociális gazdaság számára, ösztönözniük kell a szociális innovációt, valamint – célzott pénzügyi és technikai támogatás révén is – bátorítaniuk kell azokat az üzleti modelleket, amelyek különösen helyi szinten minőségi munkalehetőségeket és szociális jólétet teremtenek, többek között a körforgásos gazdaságban és a zöld gazdaságra való átállás által leginkább érintett területeken.

Az esetleges gazdasági és/vagy munkaerőpiaci sokkhatásokkal, illetve a tartós strukturális változásokkal szembeni reziliencia megerősítése tekintetében fontos szerepet játszanak a jól megtervezett csökkentett munkaidős foglalkoztatási lehetőségek és a hasonló intézkedések. A tagállamok azzal is támogathatják a strukturális átalakulásokat, hogy megkönnyítik és támogatják a szerkezetátalakítási folyamatokat, csakúgy, mint a munkaerő hanyatló ágazatokból feltörekvő ágazatokba történő átcsoportosítását, és ezáltal növelik a termelékenységet és a versenyképességet, megőrzik a munkahelyeket, és többek között a kapcsolódó készségfejlesztés révén elősegítik a gazdaság korszerűsítését. A szociális partnerekkel szoros együttműködésben kidolgozott, jól megtervezett, a munkaerő-felvételt és az átmenetet támogató ösztönzőket, valamint továbbképzési és átképzési intézkedéseket kell mérlegelni azzal a céllal, hogy támogatni lehessen a minőségi munkahelyteremtést és a munkahelyváltásokat a munkával töltött életszakasz egésze alatt, továbbá hogy kezelni lehessen a munkaerő- és szakemberhiányt, többek között a digitális és a zöld átállásra, a demográfiai változásokra, valamint az Oroszország Ukrajna elleni agressziós háborúja által kiváltott hatásra figyelemmel.

Az adóztatást a munkáról más, a foglalkoztatást és az inkluzív növekedést fokozottabban támogató, valamint az éghajlatpolitikai és környezetvédelmi célkitűzésekkel összhangban álló adóbevételi forrásokra kell áthelyezni, figyelemmel az adórendszer újraelosztási hatására, illetve a nők munkaerőpiaci részvételére gyakorolt hatásaira, ugyanakkor megóvva a megfelelő szociális védelmi és növekedésserkentő kiadásokhoz szükséges bevételeket.

A tagállamoknak – beleértve azokat is, ahol létezik jogszabályban meghatározott minimálbér – ösztönözniük kell a bérmegállapítás céljából folytatott kollektív tárgyalásokat, és biztosítaniuk kell a szociális partnerek tényleges, átlátható és kiszámítható módon történő bevonását, hogy ezáltal a béreket megfelelő rugalmassággal lehessen a termelékenységi fejleményekhez igazítani, és elő lehessen mozdítani a tisztességes életszínvonalat lehetővé tévő méltányos béreket, különös figyelmet fordítva az alacsonyabb és közepes jövedelmű csoportokra a felfelé irányuló társadalmi és gazdasági konvergencia megerősítése érdekében. A bérmegállapítási mechanizmusoknak figyelembe kell venniük a társadalmi-gazdasági körülményeket is, ideértve a foglalkoztatás növekedését, a versenyképességet és a vásárlóerőt, valamint a regionális és ágazati fejleményeket. A tagállamoknak és a szociális partnereknek – a nemzeti gyakorlatokat és a szociális partnerek autonómiáját tiszteletben tartva – biztosítaniuk kell, hogy minden munkavállalónak megfelelő bére legyen azáltal, hogy közvetve vagy közvetlenül részesül a kollektív szerződések kínálta előnyökben vagy jogszabályban meghatározott megfelelő minimálbérben, figyelembe véve ezeknek a versenyre, a minőségi munkahelyteremtésre, a vásárlóerőre és a dolgozói szegénységre gyakorolt hatását.

6. iránymutatás: A munkaerő-kínálat növelése, valamint a munkavállalási lehetőségeknek, továbbá a készségek és a kompetenciák egész életen át történő folyamatos elsajátításának a javítása

Tekintettel a készségekre vonatkozóan 2030-ra kitűzött kiemelt uniós célokra és nemzeti célokra is, a digitális és zöld kettős átállásnak, a demográfiai változásoknak és Oroszország Ukrajna elleni agressziós háborújának összefüggésében a tagállamoknak elő kell mozdítaniuk a fenntarthatóságot, a termelékenységet, a versenyképességet, a foglalkoztathatóságot, az inkluzivitást és a humántőke-fejlesztést, minden életszakaszban ösztönözve a készségek és kompetenciák elsajátítását, valamint kielégítve az aktuális és jövőbeli munkaerőpiaci szükségleteket. A tagállamoknak emellett korszerűsíteniük kell oktatási és képzési rendszereiket, és be kell ruházniuk azokba, hogy biztosítsák a magas színvonalú és inkluzív oktatást és képzést – beleértve a szakképzést is –, javítsák az oktatási eredményeket, csakúgy mint a többek között a zöld és a digitális átálláshoz szükséges készségek és kompetenciák fejlesztésére rendelkezésre álló lehetőségeket, továbbá hogy biztosítsák egyrészt a digitális tanuláshoz és a nyelvtanuláshoz való hozzáférést (pl. a többek között az Ukrajnából érkező menekültek esetében, illetve a határokon átnyúló régiókban a munkaerőpiachoz való hozzáférés megkönnyítése érdekében), másrészt a vállalkozói készségek elsajátítását. A tagállamoknak együtt kell működniük a szociális partnerekkel, oktatási és képzési szolgáltatókkal, vállalkozásokkal és más érdekelt felekkel azzal a céllal, hogy kezeljék az oktatási és képzési rendszerek strukturális gyengeségeit, és javítsák azok színvonalát és munkaerőpiaci relevanciáját, többek között célzott pénzügyi és technikai támogatás révén. Mindez hozzájárulna a zöld és digitális kettős átállás előmozdításához, valamint a készségigények és a készségkínálat közötti összhang hiányának és a munkaerőhiánynak a felszámolásához is, többek között a nettó zéró kibocsátási célt szolgáló és a digitális iparágakhoz kapcsolódó tevékenységek esetében, beleértve az EU gazdasági biztonsága szempontjából releváns tevékenységeket, valamint a zöld átálláshoz kapcsolódó olyan tevékenységeket, mint például a megújuló energia bevezetése vagy az épületfelújítás.

Kiemelt figyelmet kell fordítani a fiatalok oktatási teljesítménye tekintetében jelentkező kihívásokra, különösen az alapkészségek területén. Intézkedésekre van szükség a tanári szakma előtt álló kihívások kezelése érdekében, többek között a tanári szakma vonzereje, a tanárhiány leküzdése, valamint a tanárok és oktatók digitális készségekkel kapcsolatos kompetenciáiba való beruházás szükségessége tekintetében. Ezen túlmenően az oktatási és képzési rendszereknek minden tanulót fel kell vértezniük kulcskompetenciákkal, többek között alap- és digitális készségekkel, transzverzális kompetenciákkal, valamint a dezinformáció jelentette fenyegetés fényében kritikai gondolkodással, hogy ezáltal le lehessen fektetni a minden életszakaszban szükséges alkalmazkodóképesség és reziliencia alapjait, és ennek során biztosítani kell azt is, hogy a tanárok felkészültek legyenek arra, hogy fejlesszék a tanulók e kompetenciáit. A tagállamoknak támogatniuk kell a munkaképes korú felnőttek képzéshez való hozzáférését, a munkáltatók körében fel kell hívniuk a figyelmet az egész életen át tartó tanulást lehetővé tévő munkakörnyezet fontosságára, és több ösztönzőt, illetve motivációt kell kínálniuk az egyének számára a képzésben való részvételhez, például egyrészről adott esetben egyéni tanulási számlák révén, biztosítva e számlák átvihetőségét a szakmai pályamódosítások során, másrészről a képzések minőségének megbízható értékelési rendszere révén. A tagállamoknak fel kell mérniük, hogy a mikrotanúsítványok használata hogyan mozdíthatja elő az egész életen át tartó tanulást és a foglalkoztathatóságot. E rendszereknek mindenkit képessé kell tenniük arra, hogy előre felmérhesse a munkaerőpiaci igényeket és jobban alkalmazkodhasson azokhoz, mindenekelőtt folyamatos továbbképzések és átképzések, valamint integrált iránymutatás és tanácsadás igénybevétele révén, hogy ezáltal is támogatni lehessen a mindenki szempontjából méltányos és igazságos átállást, erősíteni lehessen a foglalkoztatást, a társadalmi eredményeket és a termelékenységet, kezelni lehessen a munkaerőpiaci hiányokat és a strukturális munkaerőhiányt, javítani lehessen a gazdaság sokkhatásokkal szembeni általános rezilienciáját, és könnyebben véghez lehessen vinni az esetleges kiigazításokat.

A tagállamoknak az oktatási és képzési rendszereken belüli egyenlőtlenségek – ezen belül a regionális lefedettséggel kapcsolatos problémák – kezelése révén ösztönözniük kell az esélyegyenlőséget mindenki számára. Az új „barcelonai célokkal” és az európai gyermekgaranciával összhangban biztosítani kell a gyermekek számára a megfizethető és színvonalas kisgyermekkori neveléshez és gondozáshoz való hozzáférést. A tagállamoknak növelniük kell a képzettség általános szintjét, csökkenteniük kell a korai iskolaelhagyók számát, támogatniuk kell a hátrányos helyzetű csoportokból és távoli területekről származó gyermekek oktatásba való bejutását, növelniük kell a szakképzés vonzerejét, támogatniuk kell a felsőoktatáshoz való hozzáférést és az ilyen tanulmányok sikeres befejezését, valamint növelniük kell a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika (TTMM) területén végzett személyek – különösen a nők – arányát mind a szakképzésben, mind a felsőoktatásban. Emellett, ami az oktatási eredményeket illeti, elő kell mozdítani a kiemelkedő teljesítményt és a kiválóságot is, tekintettel ezeknek az EU jövőbeli innovációs potenciáljának előmozdításában betöltött szerepére. A tagállamoknak színvonalas gyakornoki programok és tanulószerződéses gyakorlati képzések révén meg kell könnyíteniük a fiatalok számára az oktatásból a foglalkoztatásba való átmenetet, valamint növelniük kell a felnőttek részvételét a folyamatos tanulásban, különösen a hátrányos hátterű és a legkevésbé képzett tanulók körében, és ennek során kezelniük kell a nemspecifikus és egyéb olyan akadályokat, amelyek befolyásolhatják a fiatalok hozzáférését és részvételét. Figyelembe véve a digitális és zöld, illetve az idősödő társadalom támasztotta új követelményeket, a tagállamoknak korszerűsíteniük és bővíteniük kell a rugalmas szakmai alap- és továbbképzési kínálatot és növelniük kell annak kihasználtságát, meg kell erősíteniük a szakképzési rendszereikben a munkaalapú tanulást, többek között hozzáférhető, minőségi és hatékony tanulószerződéses gyakorlati képzések révén, valamint támogatniuk kell az alacsony képzettségű felnőtteket is foglalkoztathatóságuk fenntartásában. Olyan képzési lehetőségeket kell biztosítani, amelyek keretében a munkavállalók munkaidőben (és a munkavállalók számára költségmentesen) részt vehetnek képzési programokban. A tagállamoknak fokozniuk kell továbbá a felsőoktatás és adott esetben a kutatás munkaerőpiaci relevanciáját; javítaniuk kell a készségek nyomon követését és előrejelzését; láthatóbbá és összehasonlíthatóbbá kell tenniük a készségeket és a képesítéseket, beleértve a külföldön szerzetteket is, és biztosítaniuk kell az egész Unióra kiterjedő osztályozási rendszerek (pl. ESCO) következetesebb alkalmazását; valamint növelniük kell a formális oktatás és képzés keretein kívül megszerzett készségek és kompetenciák elismerésének és érvényesítésének lehetőségeit, többek között a menekültek és az átmeneti védelemben részesülő személyek esetében. Az uniós belföldi munkaerőben rejlő kihasználatlan potenciál kiaknázásán felül az Unión kívüli tehetségek és készségek irányított bevándorlás révén való vonzása, a kizsákmányoló munkakörülmények megelőzése és a be nem jelentett munkavégzés elleni küzdelem is hozzájárulhat a készség- és a munkaerőhiány enyhítéséhez, többek között a zöld és a digitális átállás összefüggésében, például a TTMM-ágazatokban, az egészségügyi ellátásban és a tartós ápolásban-gondozásban.

A tagállamoknak a munkanélküli és inaktív személyek számára hatékony, időszerű, összehangolt és személyre szabott segítséget kell nyújtaniuk, amely munkakeresési, képzési, továbbképzési és átképzési támogatáson, valamint egyéb támogatási szolgáltatásokhoz való hozzáférésen alapul, különös figyelmet fordítva a kiszolgáltatott helyzetben lévő személyekre, valamint a zöld és digitális kettős átállás vagy a munkaerőpiaci sokkhatások érintette személyekre. A tartós és strukturális munkanélküliség jelentős csökkentése és megelőzése érdekében a munkanélküli személyek mélyreható egyéni értékelését is magukban foglaló konkrét lépéseket kell tenni, mégpedig minél hamarabb, de legkésőbb 18, munkanélküliként eltöltött hónap után. Továbbra is kezelni kell az ifjúsági munkanélküliséget és a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalok (NEET-fiatalok) kérdését, mégpedig a korai iskolaelhagyás megelőzése és az iskolából a munkába való átmenet strukturális javítása révén, többek között a megerősített ifjúsági garancia teljes körű végrehajtásával, ami várhatóan támogatást nyújt a színvonalas ifjúsági foglalkoztatási lehetőségek terén. Emellett a tagállamoknak fokozniuk kell arra irányuló erőfeszítéseiket, hogy hangsúlyozzák, a zöld és digitális kettős átállás milyen új perspektívát kínál a jövőre nézve, és milyen lehetőségeket kínál a fiatalok számára a munkaerőpiacra való belépésre illetve a munkaerőpiacon maradásra.

A tagállamoknak törekedniük kell arra, hogy felszámolják a munkaerőpiaci részvétel előtt álló akadályokat és visszatartó tényezőket, valamint ösztönzőket nyújtsanak a munkaerőpiacon való részvételhez, különösen az alacsony jövedelműek, a második keresők (akik gyakran nők) és a munkaerőpiacról leginkább kiszorult személyek számára. Tekintettel az egyes foglalkozásokban és ágazatokban (mindenekelőtt a TTMM-ágazatokban, az IKT területén, az egészségügyi ellátásban, a tartós ápolásban-gondozásban, az oktatásban, a közlekedésben és az építőiparban) tapasztalható jelentős munkaerőhiányra, a tagállamoknak hozzá kell járulniuk a munkaerő-kínálat bővítéséhez, különösen a megfelelő bérek és méltányos munkafeltételek előmozdítása révén, biztosítva, hogy az adó- és juttatási rendszerek kialakítása ösztönözze a munkaerőpiaci részvételt, valamint hogy az aktív munkaerőpiaci intézkedések – a szociális partnerek szerepének és autonómiájának tiszteletben tartása mellett – hatékonyak és hozzáférhetőek legyenek. A tagállamoknak ezenfelül támogatniuk kell a fogyatékossággal élő személyek számára megfelelő munkakörnyezet kialakítását, többek között célzott pénzügyi és technikai támogatással, tájékoztatással, tudatosságnöveléssel, valamint olyan szolgáltatásokkal, amelyek képessé teszik az érintetteket a munkaerőpiacon és a társadalomban való részvételre. Foglalkozni kell a nemek közötti foglalkoztatási és bérkülönbségekkel, valamint a nemi sztereotípiákkal. A tagállamoknak biztosítaniuk kell a nemek közötti egyenlőséget és a nők fokozott munkaerőpiaci részvételét, többek között egyenlő esélyek és szakmai előmenetel biztosításával, valamint a döntéshozatal minden szintjén a vezetői pozíciókhoz való hozzáférés útjában álló akadályok megszüntetésével, továbbá a munkában tapasztalható – elsősorban nőket érintő – erőszak és zaklatás problémájának megoldásával. Biztosítani kell az egyenlő bért az egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért és a bérek átláthatóságát. Mind a nők, mind a férfiak esetében elő kell mozdítani a munka, a család és a magánélet összeegyeztethetőségét, különösen a megfizethető, színvonalas tartós ápoláshoz-gondozáshoz és kisgyermekkori nevelési és gondozási szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint a digitalizáció által a munka világában előidézett változásokhoz illeszkedő megfelelő szakpolitikák révén. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a szülők és más, gondozási kötelezettségekkel rendelkező személyek számára megfelelő családi szabadság és rugalmas munkafeltételek álljanak rendelkezésre a munka, a családi élet és a magánélet egyensúlyban tartása érdekében, és elő kell mozdítaniuk e jogosultságoknak a szülők közötti kiegyensúlyozott igénybevételét.

7. iránymutatás: A munkaerőpiacok működésének és a szociális párbeszéd hatékonyságának javítása

A dinamikus és termelékeny munkaerőből, valamint az új munkavégzési mintákból és üzleti modellekből fakadó előnyök kihasználása érdekében a tagállamoknak a szociális partnerekkel közösen méltányos, átlátható és kiszámítható munkafeltételek kialakításán kell munkálkodniuk, egyensúlyt teremtve a jogok és a kötelezettségek között. Csökkenteniük kell és meg kell akadályozniuk a munkaerőpiacokon belüli szegmentációt, küzdeniük kell a be nem jelentett munkavégzés és a színlelt önfoglalkoztatás ellen, és ösztönözniük kell a határozatlan időre szóló foglalkoztatási formákra való átállást. A foglalkoztatásvédelmi szabályoknak, a munkajognak és az intézményeknek egyrészről biztosítaniuk kell mind a megfelelő környezetet a munkaerő-felvételhez, mind a megfelelő rugalmasságot a munkaadók számára ahhoz, hogy a gazdasági kontextusban bekövetkező változásokhoz gyorsan alkalmazkodhassanak, másrészről védeniük kell a munkavállalói jogokat, és biztosítaniuk kell a szociális védelmet, minden munkavállaló megfelelő szintű biztonságát, valamint az egészséges, biztonságos és jól kialakított munkakörnyezetet. A rugalmas munkafeltételek – például a távmunka – alkalmazásának előmozdítása hozzájárulhat a magasabb arányú foglalkoztatáshoz és a befogadóbb munkaerőpiacokhoz. A tagállamoknak továbbá támogatniuk kell a munkavállalókat, a vállalkozásokat és más szereplőket a digitális átállásban, többek között az etikus és megbízható mesterségesintelligencia-eszközök elterjedésének előmozdítása révén. Ez magában foglalhat szakpolitikákat, a munkavállalók pályamódosítását előmozdító továbbképzési és átképzési programokat, valamint vállalati ösztönzőket, amelyek olyan technológiák kifejlesztésére és alkalmazására irányulnak, amelyek növelhetik a termelékenységet, kiegészíthetik az emberi munkaerőt és enyhíthetik a munkaerőhiányt a kritikus ágazatokban. Általánosságban véve, és különösen az éghajlatváltozás és a digitális transzformáció összefüggésében, fontos biztosítani a munkavállalók jogainak tiszteletben tartását a munkafeltételeknek (többek között a munkaidő és a hőhullámokat is figyelembe vevő munkarendek), a munkahelyi mentális egészségnek, valamint a munka és a magánélet közötti egyensúlynak a tekintetében. Az algoritmusok használata során méltányosságot, átláthatóságot és elszámoltathatóságot kell biztosítani, továbbá fel kell lépni az atipikus szerződések jelentette visszaéléssel szemben, hogy meg lehessen akadályozni a bizonytalan munkafeltételekhez vezető munkaviszonyokat, többek között a platform-munkavállalók esetében. A méltánytalan elbocsátások esetében biztosítani kell a hatékony, pártatlan vitarendezéshez való hozzáférést, valamint a jogorvoslathoz való jogot, adott esetben a megfelelő kártérítést is beleértve.

A szakpolitikáknak törekedniük kell arra, hogy javítsák és támogassák a munkaerőpiaci részvételt, a kereslet és a kínálat összehangolását és a pályamódosításokat, és figyelembe vegyék a demográfiai változásokat, többek között a hátrányos helyzetű régiókban is. A tagállamoknak hatékonyan aktivizálniuk kell a munkaerőpiaci részvételre képes személyeket és e részvételre képessé kell tenniük őket, különösen az alulreprezentált csoportokat, például a nőket és a fiatalokat, valamint a kiszolgáltatott helyzetben lévőket, például az alacsonyabban képzetteket és a tartósan munkanélkülieket, a fogyatékossággal élőket, a migráns háttérrel rendelkező személyeket, köztük az ideiglenes védelemben részesülő személyeket, a marginalizált roma közösségekből származókat és az idősebb munkavállalókat. A tagállamoknak meg kell erősíteniük az aktív munkaerőpiaci politikák alkalmazhatóságát és hatékonyságát azáltal, hogy növelik azok célirányosságát, ismertségét és hatókörét, és jobban összekapcsolják azokat a munkanélkülieknek az álláskeresés időszakában – jogaik és kötelezettségeik alapján – nyújtott szociális szolgáltatásokkal, képzésekkel és jövedelemtámogatással. A tagállamoknak a lehető legjobban ki kell használniuk az uniós finanszírozást és technikai támogatást abból a célból, hogy fejlesszék az állami foglalkoztatási szolgálatok kapacitását az álláskeresők támogatását célzó, időszerű és személyre szabott segítségnyújtás, az aktuális és jövőbeli munkaerőpiaci igényekre való reagálás és a teljesítményalapú irányítás megvalósítása érdekében, ami egyúttal az adatok és a digitális technológiák használatára kész kapacitásukat is támogatja. E tekintetben a magán foglalkoztatási szolgálatok is szerepet játszanak.

A tagállamoknak a munkanélküliek számára észszerű időtartamra szóló, megfelelő munkanélküli ellátást kell nyújtaniuk, az általuk befizetett hozzájárulásokkal és a nemzeti jogosultsági szabályokkal összhangban. A munkanélküli ellátás nem tarthatja vissza a foglalkoztatásba való gyors visszatérést, és aktív munkaerőpiaci intézkedésekkel kell együtt járnia, beleértve a munkaerő- és szakemberhiányt figyelembe vevő továbbképzési és átképzési intézkedéseket is.

Fokozni kell és megfelelő támogatásban kell részesíteni a tanulók, a tanulószerződéses tanulók és a munkavállalók mobilitását, különösen a kevesebb mobilitási tapasztalattal rendelkező, szakképzésben részt vevő tanulók esetében, hogy javítani lehessen az érintettek készségfejlesztését és foglalkoztathatóságát, ki lehessen aknázni az európai munkaerőpiac teljes potenciálját, valamint hozzá lehessen járulni az uniós szintű versenyképességhez, ugyanakkor kezelni kell a mobilitás esetleges kedvezőtlen demográfiai hatásait (többek között az agyelszívást). Választ kell adni az EU-n belüli munkavállalói mobilitással kapcsolatos kihívásokra, beleértve a szakmai képesítések elismerésére vagy a megszerzett társadalombiztosítási jogok átvitelére irányuló eljárásokat is. Méltányos és tisztességes feltételeket kell biztosítani a határokon átnyúló tevékenységet folytató minden személy számára, elkerülve a hátrányos megkülönböztetést, biztosítva az egyenlő bánásmódot, érvényre juttatva a nemzeti és uniós jogszabályokat, valamint az Európai Munkaügyi Hatóság biztosította segítségnyújtás igénybevétele mellett fokozva a nemzeti közigazgatások közötti igazgatási együttműködést a mobil munkavállalók tekintetében.

Ideiglenes határlezárások alkalmával támogatni kell a kulcsfontosságú munkakörökben dolgozó, valamint a határt átlépő munkavállalók, az idénymunkások és a kiküldött munkavállalók mobilitását, figyelemmel a népegészségügyi megfontolásokra is. A tagállamoknak – nemzeti jogszabályaiknak és gyakorlataiknak megfelelően – meg kell erősíteniük a jogszerű migrációs lehetőségeket, és hatékony integrációs szakpolitikát kell kialakítaniuk a munkavállalók és családjaik számára, amely magában foglalja az oktatást és képzést – beleértve a nyelvi képzést –, a foglalkoztatást, az egészségügyet és a lakhatást is.

A tagállamoknak arra is törekedniük kell, hogy megfelelő feltételeket teremtsenek az új munkavégzési formák és munkamódszerek számára, kiaknázva munkahely-teremtési potenciáljukat, ugyanakkor biztosítva, hogy azok megfeleljenek a meglévő szociális jogoknak. Tanácsadást és iránymutatást kell nyújtaniuk az atipikus szerződésekkel és az új munkavégzési formákkal – például a digitális munkaplatformokon keresztül történő munkavégzéssel és a távmunkával – összefüggésben alkalmazandó jogokról és kötelezettségekről. E tekintetben a szociális partnerek fontos szerepet játszhatnak, és a tagállamoknak támogatniuk kell őket az atipikus és új munkavégzési formákban érintett emberek megszólításában és képviseletében. A tagállamoknak emellett mérlegelniük kell a munkaszervezés új formáiból – például a digitális technológiák és a mesterséges intelligencia használatából, így az algoritmikus irányításból, a munkavállalók felügyeletéből és a távmunkából – eredő kihívásokkal kapcsolatos jogérvényesítés támogatásának biztosítását, például a munkaügyi felügyelőségek számára kialakított iránymutatások vagy célzott képzések révén. A tájékoztatáshoz és konzultációhoz való jog és a kollektív tárgyalások hatékony érvényesítése kulcsfontosságú a munkavállalók jogainak a digitalizációs folyamatokkal összefüggésben történő fejlesztése és tiszteletben tartása szempontjából, csakúgy mint a mesterséges intelligencia és az algoritmusok munkaszervezésben és munkaügyi kapcsolatokban való használata szempontjából.

A meglévő nemzeti gyakorlatokra építve a tagállamoknak – a nemzeti joggal és/vagy gyakorlattal összhangban, a szociális partnerekkel folytatott konzultációt követően és velük szoros együttműködésben, autonómiájuk tiszteletben tartása mellett – elő kell mozdítaniuk a munkahelyi demokráciát és minden szinten biztosítaniuk kell a két- és háromoldalú szociális párbeszédet lehetővé tevő környezetet, beleértve a kollektív tárgyalásokat is. A tagállamoknak módszeresen, érdemben és időben be kell vonniuk a szociális partnereket a foglalkoztatási, szociális és adott esetben gazdasági és egyéb közpolitikák kialakításába és végrehajtásába, többek között a jogszabályban meghatározott minimálbérek meghatározásába és aktualizálásába. A tagállamoknak elő kell mozdítaniuk a kollektív tárgyalások szélesebb körben történő alkalmazását, többek között a szociális partnerek kapacitásépítésének és -bővítésének előmozdítása révén, minden megfelelő szinten lehetővé kell tenniük a hatékony kollektív tárgyalásokat, és ösztönözniük kell e szintek egymás közötti és horizontális koordinációját. A szociális partnereket – autonómiájuk és a kollektív fellépéshez való joguk teljes tiszteletben tartása mellett – arra kell ösztönözni, hogy az őket érintő kérdésekben tárgyalásokat folytassanak és kollektív szerződéseket kössenek. A szociális partnerek döntő szerepet játszanak olyan kiegyensúlyozott megoldások kialakításában és megvalósításában, amelyek elősegítik a dekarbonizált gazdaságra való méltányos átállást.

Amennyiben ez releváns, a tagállamoknak a meglévő nemzeti gyakorlatokra építve figyelembe kell venniük az érintett civil társadalmi szervezetek foglalkoztatási és szociális kérdésekkel kapcsolatos tapasztalatait is.

8. iránymutatás: A mindenki számára biztosítandó esélyegyenlőség előmozdítása, a társadalmi befogadás ösztönzése és a szegénység elleni küzdelem

A tagállamoknak elő kell mozdítaniuk a mindenki előtt nyitott, befogadó munkaerőpiacokat, mégpedig olyan, hatékony intézkedések bevezetésével, amelyek a hátrányos megkülönböztetés valamennyi formájának felszámolására és a mindenkire – különösen a munkaerőpiacon alulreprezentált csoportokra – kiterjedő esélyegyenlőség biztosítására irányulnak, kellő figyelmet fordítva a regionális és területi dimenzióra is. Egyenlő bánásmódot kell biztosítaniuk a foglalkoztatás, az álláskeresők támogatása, a szociális védelem, az egészségügyi ellátás, a kisgyermekkori nevelés és gondozás, a tartós ápolás-gondozás, az oktatás, valamint az árukhoz és szolgáltatásokhoz – például a lakhatáshoz – való hozzáférés tekintetében, nemtől, faji vagy etnikai származástól, vallástól vagy meggyőződéstől, fogyatékosságtól, életkortól vagy szexuális irányultságtól függetlenül.

A tagállamoknak korszerűsíteniük kell szociális védelmi rendszereiket annak érdekében, hogy megfelelő, hatékony, eredményes és fenntartható szociális védelmet nyújtsanak mindenki számára, valamennyi életszakaszban, elősegítve a társadalmi befogadást és a felfelé irányuló társadalmi mobilitást, ösztönözve a munkaerőpiaci részvételt, támogatva a szociális beruházást, fellépve a szegénység és a társadalmi kirekesztés ellen és kezelve az egyenlőtlenségeket, többek között adó- és ellátórendszereik kiigazítása révén, valamint értékelve a szakpolitikák elosztási hatását. Az univerzális megközelítések célirányos megközelítésekkel történő kiegészítése javítani fogja a szociális védelmi rendszerek hatékonyságát. A szociális védelmi rendszerek korszerűsítése során törekedni kell arra, hogy javuljon e rendszerek sokrétű kihívásokkal szembeni rezilienciája is. Különös figyelmet kell fordítani a zöld és a digitális átállás, valamint a magas megélhetési költségek – köztük a magas lakhatási és energiaköltségek – által érintett, kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartásokra. Az atipikus munkavégzési formák térnyerésének fényében a tagállamoknak továbbra is foglalkozniuk kell a munkavállalók és az önfoglalkoztatók szociális védelemhez való hozzáférése terén fennálló hiányosságokkal.

A tagállamoknak fejleszteniük és integrálniuk kell az aktív befogadás három ágát, melyek a következők: megfelelő jövedelemtámogatás, befogadó munkaerőpiacok és a minőségi támogató szolgáltatásokhoz való hozzáférés az egyéni szükségletek kielégítése érdekében. A szociális védelmi rendszereknek megfelelő, foglalkoztatást helyettesítő támogatást kell biztosítaniuk mindenkinek, akinek nincs elégséges forrása, és elő kell mozdítaniuk a társadalmi befogadást azáltal, hogy többek között célzott szociális szolgáltatások nyújtása révén támogatják és ösztönzik az embereket a munkaerőpiacon és a társadalomban való aktív részvételre. A megfizethető, hozzáférhető lakhatás és minőségi szolgáltatások – így például a kisgyermekkori nevelés és gondozás, az iskolán kívüli gondozás, az oktatás, a képzés, az egészségügyi ellátás és a tartós ápolás-gondozás – rendelkezésre állása szükséges feltétele az esélyegyenlőség biztosításának. A szegénység csökkentésére vonatkozóan 2030-ra kitűzött uniós kiemelt és nemzeti célokkal összhangban különös figyelmet kell fordítani a szegénység – így a dolgozói szegénység – és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre. Különösen a gyermekszegénységet és a társadalmi kirekesztést kell átfogó és integrált intézkedésekkel kezelni, többek között az európai gyermekgarancia teljes körű végrehajtása révén. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a jó minőségű alapvető szolgáltatásokhoz mindenki hozzáférhessen, a gyermekeket is beleértve. A rászorulók és a kiszolgáltatott helyzetben levők esetében gondoskodniuk kell megfelelő és megfizethető lakhatásról – a szociális bérlakáshoz jutást is beleértve – vagy lakhatási támogatásról is. Biztosítaniuk kell egyúttal a tiszta és méltányos energetikai átállást, és kezelniük kell az energiaszegénységet – ami a szegénység egyre nagyobb teret nyerő formája –, adott esetben például a kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartásokat érintő célzott támogatási intézkedések révén. A tagállamoknak – adott esetben – ténylegesen igénybe kell venniük uniós finanszírozást és technikai támogatást a szociális lakhatásba vagy a lakhatási támogatásba, a lakásfelújításba és a kapcsolódó szolgáltatásokba való beruházások céljára, és kezelniük kell a megfizethető és megfelelő lakhatás iránti sürgős igényt. E szolgáltatások kapcsán a fogyatékossággal élő személyek sajátos szükségleteit – beleértve az akadálymentességet – is figyelembe kell venni. A hajléktalanságot kifejezetten megelőző intézkedésekkel és az állandó lakhatáshoz való hozzáférésnek, valamint a támogató szolgáltatások nyújtásának az előmozdításával kell kezelni.

A tagállamoknak – a fenntarthatóság hosszú távú megőrzése mellett – időben hozzáférést kell biztosítaniuk megfizethető megelőző és gyógyító egészségügyi ellátásokhoz, valamint magas színvonalú tartós ápoláshoz-gondozáshoz. A tartós ápolás-gondozás iránti növekvő kereslet összefüggésében – amely a demográfiai változásokhoz is kapcsolódik – foglalkozni kell a tartós ápolás-gondozás megfelelőségében mutatkozó hiányosságokkal, valamint a munkaerőhiánnyal és a rossz munkafeltételekkel.

Oroszország Ukrajna elleni agressziós háborújára figyelemmel és a 2001/55/EK tanácsi irányelv (1) aktiválásával összhangban a tagállamoknak továbbra is megfelelő szintű védelmet kell kínálniuk az Ukrajnából érkező, lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyeknek. A kísérő nélküli kiskorúak esetében a tagállamoknak végre kell hajtaniuk a szükséges intézkedéseket. Az európai gyermekgaranciával összhangban biztosítani kell a lakóhelyüket elhagyni kényszerült gyermekek számára a kisgyermekkori neveléshez és gondozáshoz, valamint más kulcsfontosságú szolgáltatásokhoz való hozzáférést.

A növekvő élettartam és a demográfiai változások kontextusában a tagállamoknak biztosítaniuk kell a nyugdíjrendszerek megfelelőségét és fenntarthatóságát a munkavállalók és az önfoglalkoztatók számára, egyenlő esélyeket biztosítva a nőknek és a férfiaknak a nyugdíjjogosultság megszerzéséhez, többek között a megfelelő időskori jövedelmet biztosító kiegészítő rendszerek révén. A nyugdíjreformokat olyan szakpolitikákkal kell támogatni, amelyek a nyugdíjak terén a nemek között fennálló egyenlőtlenség csökkentésére, a tevékeny és egészséges időskor előmozdítására, valamint a munkával töltött életszakasz meghosszabbítására irányulnak, például a tényleges nyugdíjkorhatár emelése révén, mindenekelőtt az idősebb munkavállalók munkaerőpiaci részvételének elősegítésével és annak biztosításával, hogy a munkafeltételeket hozzáigazítsák a szükségleteikhez. A tagállamoknak konstruktív párbeszédet kell folytatniuk a szociális partnerekkel és más releváns érdekelt szereplőkkel, és lehetővé kell tenniük a reformok kellően fokozatos bevezetését.

(1)  A Tanács 2001/55/EK irányelve (2001. július 20.) a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek tömeges beáramlása esetén nyújtandó átmeneti védelem minimumkövetelményeiről, valamint a tagállamok e személyek befogadása és a befogadás következményeinek viselése tekintetében tett erőfeszítései közötti egyensúly előmozdítására irányuló intézkedésekről (HL L 212., 2001.8.7., 12. o.).