<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><JUDGMENT xmlns:fmx="http://opoce" xmlns:xsi="http://www.w3.org/2001/XMLSchema-instance" xsi:noNamespaceSchemaLocation="http://formex.publications.europa.eu/schema/formex-05.21-20110601.xd"><BIB.JUDGMENT><REF.CASE FILE="ECRCJ2010HUA.1000907301.case.xml"><NO.CASE>C-389/08</NO.CASE></REF.CASE><NO.CELEX>62008CJ0389</NO.CELEX><NO.SEQ>0005.0002</NO.SEQ><PAGE.FIRST.ECR>I-9094</PAGE.FIRST.ECR><PAGE.SEQ>1</PAGE.SEQ><PAGE.LAST.ECR>I-9118</PAGE.LAST.ECR><PAGE.TOTAL>25</PAGE.TOTAL><AUTHOR>CJ</AUTHOR></BIB.JUDGMENT><CURR.TITLE><LEFT><DATE ISO="20100610">2010. 10. 06-I</DATE> ÍTÉLET – C-389/08. SZ. ÜGY</LEFT><RIGHT>BASE ÉS TÁRSAI</RIGHT></CURR.TITLE><TITLE><TI><P><HT TYPE="UC">A Bíróság ítélete</HT> (negyedik tanács)</P><P><DATE ISO="20101006">2010. október 6.</DATE><NOTE NUMBERING="STAR" TYPE="FOOTNOTE" NOTE.ID="E0001"><P>Az eljárás nyelve: holland.</P></NOTE></P></TI></TITLE><JUDGMENT.INIT><P>A C-389/08. sz. ügyben,</P><P>az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Grondwettelijk Hof (Belgium) a Bírósághoz <DATE ISO="20080908">2008. szeptember 8-án</DATE> érkezett, <DATE ISO="20080901">2008. szeptember 1-jei</DATE> határozatával terjesztett elő az előtte</P></JUDGMENT.INIT><PARTIES><PLAINTIFS><P>a <HT TYPE="BOLD">Base NV és társai</HT></P></PLAINTIFS><AGAINST>és</AGAINST><DEFENDANTS><P>a <HT TYPE="BOLD">Ministerraad</HT></P><P>között,</P><P>a <HT TYPE="BOLD">Belgacom NV</HT></P><P>folyamatban lévő eljárásban,</P><P>részvételével</P></DEFENDANTS></PARTIES><?PAGE NO="I-9095"?><PREAMBLE><PREAMBLE.INIT><P>A BÍRÓSÁG (negyedik tanács),</P><P>tagjai: J.-C. Bonichot (előadó) tanácselnök, C. Toader, K. Schiemann, P. Kūris és L. Bay Larsen bírák,</P><P>főtanácsnok: P. Cruz Villalón,</P><P>hivatalvezető: M. Ferreira főtanácsos,</P></PREAMBLE.INIT><GR.VISA><VISA>tekintettel az írásbeli szakaszra és a <DATE ISO="20100317">2010. március 17-i</DATE> tárgyalásra,</VISA></GR.VISA><GR.CONSID><CONSID><P>figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:</P><LIST TYPE="DASH"><ITEM><P>a Base NV és társai képviseletében D. Arts és T. De Cordier advocaten,</P></ITEM><ITEM><P>a Belgacom NV képviseletében F. Vandendriessche és H. Viaene advocaten,</P></ITEM><ITEM><P>a belga kormány képviseletében M. Jacobs, meghatalmazotti minőségben, segítője: S. Depré advocaat,</P></ITEM><?PAGE NO="I-9096"?><ITEM><P>az Európai Bizottság képviseletében H. van Vliet és A. Nijenhuis, meghatalmazotti minőségben,</P></ITEM></LIST></CONSID></GR.CONSID><GR.VISA><VISA>a főtanácsnok indítványának a <DATE ISO="20100622">2010. június 22-i</DATE> tárgyaláson történt meghallgatását követően,</VISA></GR.VISA><PREAMBLE.FINAL>meghozta a következő</PREAMBLE.FINAL></PREAMBLE><CONTENTS.JUDGMENT><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">Ítéletet</HT></P></TI></TITLE><NP><NO.P>1</NO.P><TXT>Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló, <DATE ISO="20020307">2002. március 7-i</DATE> 2002/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (egyetemes szolgáltatási irányelv) (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="108" PAGE.FIRST="51" DATE.PUB="2002">HL L 108., 51. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 29. kötet, 367. o.) 12. cikkének értelmezésére vonatkozik.</TXT></NP><NP><NO.P>2</NO.P><TXT>Ezt a kérelmet a Base NV és társai (a továbbiakban: Base és társai) által az egyes rendelkezések megállapításáról szóló, <DATE ISO="20070425">2007. április 25-i</DATE> törvény (IV) (a <HT TYPE="ITALIC">Moniteur belge</HT> <DATE ISO="20070508">2007. május 8-i</DATE> száma, 25103. o., a továbbiakban: <DATE ISO="20070425">2007. április 25-i</DATE> törvény) 173. cikke 3. és 4. pontjának, 200., 202. és 203. cikkének megsemmisítése iránt indított kereset tárgyában terjesztették elő, amely törvény módosította az elektronikus hírközlésről szóló <DATE ISO="20050613">2005. június 13-i</DATE> törvényt (a <HT TYPE="ITALIC">Moniteur belge</HT> <DATE ISO="20050620">2005. június 20-i</DATE> száma, 28070. o., a továbbiakban: <DATE ISO="20050613">2005. június 13-i</DATE> törvény), amely többek között rögzíti azokat a feltételeket, amelyek mellett meghatározzák a nyilvános telefonszolgáltatást nyújtó üzemeltetők által az egyetemes szolgáltatási kötelezettségei miatt viselt úgynevezett méltánytalan terhek kompenzálását.</TXT></NP><?PAGE NO="I-9097"?><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">Jogi háttér</HT></P></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P><HT TYPE="ITALIC">Az Unió joga</HT></P></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><P>A keretirányelv</P></TI></TITLE><NP><NO.P>3</NO.P><TXT>Az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló, <DATE ISO="20020307">2002. március 7-i</DATE> 2002/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (keretirányelv) (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="108" PAGE.FIRST="33" DATE.PUB="2002">HL L 108., 33. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 29. kötet, 349. o.) (11) preambulumbekezdése szerint:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><CONSID><P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0001" REF.END="QE0001"/>A szabályozói és üzemeltetői funkciók elkülönítésének elvével összhangban a tagállamoknak biztosítaniuk kell a nemzeti szabályozó hatóság – vagy hatóságok – függetlenségét határozataik pártatlanságának biztosítása érdekében. A függetlenség e követelménye nem sérti a tagállamok intézményeinek autonómiáját és a tagállamok alkotmányos kötelezettségeit, sem az [EK] 295. cikkben megállapított, a tulajdoni rendszerre irányadó tagállami szabályokra vonatkozó semlegesség elvét. A nemzeti szabályozó hatóságoknak rendelkezniük kell a feladataik ellátásához szükséges minden erőforrással a személyi állomány, a szakértelem és a pénzügyi eszközök tekintetében.<QUOT.END REF.START="QS0001" CODE="201D" ID="QE0001"/></P></CONSID></QUOT.S></P></NP><NP><NO.P>4</NO.P><TXT>A keretirányelv 2. cikkének g) pontja szerint <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0002" REF.END="QE0002"/><QUOT.END REF.START="QS0002" CODE="00BB" ID="QE0002"/>nemzeti szabályozó hatóság<QUOT.START CODE="00AB" ID="QS0003" REF.END="QE0003"/>: a tagállam által az ezen irányelvben és a különös irányelvekben foglalt szabályozási feladatok bármelyikével megbízott szerv vagy szervek<QUOT.END REF.START="QS0003" CODE="201D" ID="QE0003"/>.</TXT></NP><?PAGE NO="I-9098"?><NP><NO.P>5</NO.P><TXT>A keretirányelv <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0004" REF.END="QE0004"/>Nemzeti szabályozó hatóságok<QUOT.END REF.START="QS0004" CODE="201D" ID="QE0004"/> című 3. cikke szerint:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="003.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0005" REF.END="QE0005"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA>A tagállamok biztosítják, hogy az ebben az irányelvben és a különös irányelvekben a nemzeti szabályozó hatóságokra ruházott valamennyi feladatot a hatáskörrel rendelkező szerv végezze.</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="003.002"><NO.PARAG>(2)</NO.PARAG><ALINEA>A tagállamok azáltal biztosítják a nemzeti szabályozó hatóságok függetlenségét, hogy gondoskodnak e hatóságoknak minden, elektronikus hírközlő hálózatokat, berendezéseket vagy elektronikus hírközlési szolgáltatásokat nyújtó szervezettől való jogi elkülönüléséről és funkcionális függetlenségéről. Azok a tagállamok, amelyek elektronikus hírközlő hálózatokat, illetve elektronikus hírközlési szolgáltatásokat szolgáltató vállalkozásokat állami tulajdonban tartanak, vagy ilyenekben meglévő ellenőrzésüket fenntartják, gondoskodnak arról, hogy a szabályozó funkció a tulajdonlással, illetve ellenőrzéssel összefüggő tevékenységektől szerkezetileg ténylegesen elkülönüljön.</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="003.003"><NO.PARAG>(3)</NO.PARAG><ALINEA><P>A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok pártatlanul és átlátható módon gyakorolják hatáskörüket.</P><P>[…]<QUOT.END REF.START="QS0005" CODE="201D" ID="QE0005"/></P></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP><NP><NO.P>6</NO.P><TXT>A keretirányelv 4. cikkének (1) bekezdése szerint:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0006" REF.END="QE0006"/>A tagállamok gondoskodnak arról, hogy nemzeti szinten olyan hatékony mechanizmusok létezzenek, amelyek keretében a nemzeti szabályozó hatóság határozata által érintett minden felhasználó, illetve elektronikus hírközlő hálózatokat szolgáltató vagy<?PAGE NO="I-9099"?> elektronikus hírközlési szolgáltatásokat nyújtó vállalkozás a határozat ellen a felektől független jogorvoslati szervnél jogorvoslattal élhet. E szervnek, amely lehet bíróság, rendelkeznie kell a feladatai elvégzését lehetővé tevő megfelelő szakértelemmel. A tagállamok gondoskodnak az ügyek érdemi elbírálásáról, és arról, hogy hatékony jogorvoslati mechanizmus álljon rendelkezésre. Az ilyen jogorvoslat elbírálásáig a nemzeti szabályozó hatóság határozata hatályban marad, kivéve ha a jogorvoslati szerv másként határoz.<QUOT.END REF.START="QS0006" CODE="201D" ID="QE0006"/></ALINEA></QUOT.S></P></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><P>A 2002/22 irányelv</P></TI></TITLE><NP><NO.P>7</NO.P><TXT>A 2002/22 irányelv (4) preambulumbekezdése kimondja, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0007" REF.END="QE0007"/>[a]z egyetemes szolgáltatás biztosítása (azaz szolgáltatások meghatározott minimális készletének megfizethető áron történő nyújtása minden végfelhasználó számára) során egyes szolgáltatásokat egyes végfelhasználók részére a szokásos piaci feltételekből eredőtől eltérő árakon nyújthatnak. Azonban az ilyen szolgáltatások ilyen körülmények között történő nyújtására kijelölt vállalkozások kompenzációjának nem feltétlenül kell a verseny bármiféle torzulását eredményeznie, feltéve hogy a kijelölt vállalkozásokat a felmerülő konkrét nettó költség tekintetében kompenzálják, továbbá feltéve, hogy a nettó költségteher megtérülésének biztosítása versenysemleges módon történik<QUOT.END REF.START="QS0007" CODE="201D" ID="QE0007"/>.</TXT></NP><NP><NO.P>8</NO.P><TXT>A 2002/22 irányelvnek <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0008" REF.END="QE0008"/>Az egyetemes szolgáltatások rendelkezésre állása<QUOT.END REF.START="QS0008" CODE="201D" ID="QE0008"/> című 3. cikke szerint:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="003.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0009" REF.END="QE0009"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA>A tagállamok biztosítják, hogy az e fejezetben meghatározott szolgáltatások a területükön, földrajzi elhelyezkedéstől függetlenül, meghatározott minőségben és – a konkrét nemzeti feltételek fényében – megfizethető áron minden végfelhasználónak rendelkezésére álljanak.</ALINEA></PARAG><?PAGE NO="I-9100"?><PARAG IDENTIFIER="003.002"><NO.PARAG>(2)</NO.PARAG><ALINEA>A tagállamok meghatározzák azt a megközelítést, amely – a tárgyilagosság, az átláthatóság, a megkülönböztetés-mentesség és az arányosság elvét tiszteletben tartva – az egyetemes szolgáltatás teljesítésének biztosításához a leghatékonyabb és a legmegfelelőbb. A tagállamok – miközben védik a közérdeket – a piac torzulásainak, különösen a szokásos kereskedelmi feltételektől eltérő árakon vagy feltételek mellett történő szolgáltatásnyújtásnak a minimalizálására törekednek.<QUOT.END REF.START="QS0009" CODE="201D" ID="QE0009"/></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP><NP><NO.P>9</NO.P><TXT>A 2002/22 irányelvnek <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0010" REF.END="QE0010"/>A vállalkozások kijelölése<QUOT.END REF.START="QS0010" CODE="201D" ID="QE0010"/> című 8. cikke a következőképpen rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="008.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0011" REF.END="QE0011"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA>A tagállamok […] [az] egyetemes szolgáltatások nyújtásának garantálása céljából egy vagy több vállalkozást jelölhetnek ki […]</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="008.002"><NO.PARAG>(2)</NO.PARAG><ALINEA>Amikor a tagállamok az államterület egy részén vagy egészén egyetemes szolgáltatási kötelezettséggel rendelkezőként jelölnek ki vállalkozásokat, ezt hatékony, tárgyilagos, átlátható és megkülönböztetéstől mentes kijelölési mechanizmus alkalmazásával teszik, amelynek révén egyetlen vállalkozás sincs eleve kizárva a kijelölésből. Az ilyen kijelölési módszerek biztosítják, hogy az egyetemes szolgáltatást költséghatékony módon nyújtsák, és e módszerek használhatók az egyetemes szolgáltatási kötelezettség nettó költségének 12. cikk szerinti meghatározása eszközeként.<QUOT.END REF.START="QS0011" CODE="201D" ID="QE0011"/></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP><NP><NO.P>10</NO.P><TXT>A 2002/22 irányelvnek <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0012" REF.END="QE0012"/>A díjak megfizethetősége<QUOT.END REF.START="QS0012" CODE="201D" ID="QE0012"/> című 9. cikke előírja:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="009.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0013" REF.END="QE0013"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA>A nemzeti szabályozó hatóságok figyelemmel kísérik a 4., 5., 6. és 7. cikkben az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek körébe tartozóként meghatározott, és a kijelölt vállalkozások által nyújtott szolgáltatások kiskereskedelmi díjszabásának alakulását és szintjét, különösen a nemzeti fogyasztói árakkal és jövedelmekkel összefüggésben.</ALINEA></PARAG><?PAGE NO="I-9101"?><PARAG IDENTIFIER="009.002"><NO.PARAG>(2)</NO.PARAG><ALINEA><P>A nemzeti feltételek tükrében a tagállamok előírhatják, hogy a kijelölt vállalkozások olyan díjszabási lehetőségeket vagy díjcsomagokat kínáljanak a fogyasztóknak, amelyek eltérnek a szokásos kereskedelmi feltételek szerint biztosítottaktól, különösen annak biztosítása érdekében, hogy az alacsony jövedelmű, illetve a különleges szociális helyzetű fogyasztókat ne gátolják a nyilvánosan elérhető telefonszolgáltatáshoz való hozzáférésben vagy annak használatában.</P><P>[…]<QUOT.END REF.START="QS0013" CODE="201D" ID="QE0013"/></P></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP><NP><NO.P>11</NO.P><TXT>A 2002/22 irányelvnek <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0014" REF.END="QE0014"/>Az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek költségeinek számítása<QUOT.END REF.START="QS0014" CODE="201D" ID="QE0014"/> című 12. cikke kimondja:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0015" REF.END="QE0015"/>Amennyiben a nemzeti szabályozó hatóságok úgy ítélik meg, hogy az egyetemes szolgáltatás 3–10. cikkben meghatározott teljesítése az egyetemes szolgáltatások nyújtására kijelölt vállalkozásokra méltánytalan terhet róhat, kiszámítják a kérdéses szolgáltatásnyújtás nettó költségeit.</P><P>E célból a nemzeti szabályozó hatóságok:</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>a IV. melléklet A. részével összhangban kiszámítják az egyetemes szolgáltatási kötelezettség nettó költségét, figyelembe véve az egyetemes szolgáltatás nyújtására kijelölt vállalkozásnál jelentkező bármilyen piaci előnyt; vagy</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>azegyetemes szolgáltatás nyújtása kapcsán felmerült, és a 8. cikk (2) bekezdésének megfelelő kijelölési mechanizmus keretében meghatározott nettó költségeket használják fel.<QUOT.END REF.START="QS0015" CODE="201D" ID="QE0015"/></TXT></NP></ITEM></LIST></ALINEA></QUOT.S></P></NP><?PAGE NO="I-9102"?><NP><NO.P>12</NO.P><TXT>A 2002/22 irányelvnek az <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0016" REF.END="QE0016"/>Az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek finanszírozása<QUOT.END REF.START="QS0016" CODE="201D" ID="QE0016"/> című 13. cikkének (1) bekezdése szerint:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="013.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0017" REF.END="QE0017"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA><P>Amennyiben a nettó költség 12. cikkben említett számítása alapján a nemzeti szabályozó hatóság megállapítja, hogy valamely vállalkozásra méltánytalan teher hárul, az érintett tagállam a kijelölt vállalkozás kérelmére határoz:</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>olyan mechanizmus bevezetéséről, amely az adott vállalkozásnak állami forrásokból, átlátható feltételek mellett kompenzációt biztosít a meghatározott nettó költségekre vonatkozóan; és/vagy</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek nettó költségének az elektronikus hírközlő hálózatok és hírközlési szolgáltatások nyújtói közötti megosztásáról.[…]<QUOT.END REF.START="QS0017" CODE="201D" ID="QE0017"/></TXT></NP></ITEM></LIST></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP><NP><NO.P>13</NO.P><TXT>A 2002/22 irányelv IV. mellékletének A része a következőképpen írja le az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek nettó költsége kiszámításának módját:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0018" REF.END="QE0018"/>[…]</P><P>A nemzeti szabályozó hatóságok minden olyan eszközt mérlegelnek, amellyel a (kijelölt vagy nem kijelölt) vállalkozásoknak az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek költséghatékony teljesítéséhez megfelelő ösztönzést adhatnak. Az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek nettó költségét a kijelölt vállalkozás számára egyetemes szolgáltatási kötelezettségek teljesítése mellett, és egyetemes szolgáltatási kötelezettségek teljesítése nélkül felmerülő nettó költségek közötti különbözetként kell kiszámítani. Ezt attól függetlenül kell alkalmazni, hogy egy adott tagállamban a hálózat már teljesen kiépített-e, vagy még mindig fejlesztés és bővítés alatt áll. Kellő figyelmet kell fordítani az olyan költségek helyes felmérésére, amelyeket bármelyik kijelölt vállalkozás elkerült volna, ha nem lett volna egyetemes szolgáltatási kötelezettsége. A nettó<?PAGE NO="I-9103"?> költségszámítás keretében fel kell mérni az egyetemes szolgáltatás üzemeltetőjénél jelentkező hasznot, beleértve a nem tárgyi hasznot is.</P><P>[…]<QUOT.END REF.START="QS0018" CODE="201D" ID="QE0018"/></P></QUOT.S></P></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P><HT TYPE="ITALIC">A nemzeti szabályozás</HT></P></TI></TITLE><NP><NO.P>14</NO.P><TXT>A <DATE ISO="20070425">2007. április 25-i</DATE> törvénnyel módosított <DATE ISO="20050613">2005. június 13-i</DATE> törvény 74. cikke a következőképpen fogalmaz:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0019" REF.END="QE0019"/>Az egyetemes szolgáltatás szociális eleme a kedvezményezettek meghatározott csoportjaira vonatkozó különleges díjszabási feltételeknek a fogyasztók számára nyilvánosan hozzáférhető telefonszolgáltatást nyújtó valamennyi üzemeltető általi biztosítását jelenti.</P><P>A kedvezményezettek (1) bekezdésben említett csoportjait és a díjszabási feltételeket, valamint az e díjszabási feltételek elnyeréséhez szükséges eljárást a melléklet rögzíti.</P><P>A [belga posta és távközlésügyi] intézet (a továbbiakban: intézet) évente jelentést készít a miniszter részére az üzemeltetőknek a szociálisan rászoruló előfizetők teljes számából való – a piaci részesedésükhöz viszonyított – relatív részesedéséről, amelyet a nyilvánosan hozzáférhető telefonszolgáltatások piacán megvalósított forgalom alapján állapítanak meg.</P><?PAGE NO="I-9104"?><P>A szociális díjszabások terén létrejön egy egyetemes szolgáltatási alap, amelynek feladata a szociális díjszabások nyújtóinak kompenzálása az intézethez benyújtott erre irányuló kérelem alapján. Ezen alap jogi személyiséggel rendelkezik, és az intézet irányítása alatt áll.</P><P>A király a Miniszterek Tanácsa által kibocsátott rendelettel, az Intézet véleményének kikérését követően meghatározza e mechanizmus működési módját.</P><P>Ha megállapítást nyer, hogy a valamely üzemeltető által biztosított díjszabás-kedvezmények száma nem éri el azt a számot, amely megfelelne a nyilvánosan hozzáférhető telefonszolgáltatások piacának összforgalmából az adott üzemeltető által elért részesedésnek, az üzemeltetőnek a különbséget ki kell egyenlítenie.</P><P>Ha megállapítást nyer, hogy a valamely üzemeltető által biztosított díjszabáskedvezmények száma meghaladja azt a számot, amely megfelelne a nyilvánosan hozzáférhető telefonszolgáltatások piacának összforgalmából az adott üzemeltető által elért részesedésnek, az üzemeltető az e különbséget kiegyenlítő kompenzációban részesül.</P><P>Az előző bekezdésekben említett kompenzáció megfizetése azonnal esedékes. A tényleges kompenzációra az alapon keresztül kerül sor, amint az működőképessé válik, de legkésőbb az e cikk hatálybalépését követő egy éven belül.</P><P>Az intézet a mellékletben meghatározott módszerrel kiszámítja a szociális díjszabásnak az e célból az intézethez kérelmet benyújtott valamennyi üzemeltetőre érvényes nettó költségét.</P><?PAGE NO="I-9105"?><P>Az intézet a költségek és a kompenzáció kiszámításának módjait az e törvény és melléklete által meghatározott kereteken belül maga határozhatja meg.<QUOT.END REF.START="QS0019" CODE="201D" ID="QE0019"/></P></ALINEA></QUOT.S></P></NP><NP><NO.P>15</NO.P><TXT>A <DATE ISO="20050613">2005. június 13-i</DATE> törvénybe a <DATE ISO="20070425">2007. április 25-i</DATE> törvény 200. cikkével beillesztett 45a. cikk határozza meg a szociális díjszabás nettó költsége kiszámításánál alkalmazandó módszert. Az említett 45a. cikk a következőképpen rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0020" REF.END="QE0020"/>Az egyetemes szolgáltatás szociális díjszabásainak nettó költsége a szociális díjszabások szolgáltatói által rendes gazdasági feltételek mellett elkönyvelhető bevételek és az általuk a szociális díjszabás kedvezményezettjei javára az e törvény alapján nyújtott kedvezmények mellett elkönyvelt bevételek közötti különbségből számítható ki.</P><P>A törvény hatálybalépésétől számított első öt évben a szociális díjszabások szolgáltatói által adott esetben kapott kompenzáció az intézet által megállapított százalékkal csökken.</P><P>Az előző bekezdésben említett százalékot a közvetett haszon alapján kell megállapítani. Az intézet ezzel összefüggésben figyelembe veszi a szociális díjszabások szolgáltatói nettó költségeinek megállapítása során már elvégzett számításokat.<QUOT.END REF.START="QS0020" CODE="201D" ID="QE0020"/></P></ALINEA></QUOT.S></P></NP><?PAGE NO="I-9106"?><NP><NO.P>16</NO.P><TXT>A <DATE ISO="20070425">2007. április 25-i</DATE> törvény 202. cikke szerint:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0021" REF.END="QE0021"/>A […] <DATE ISO="20050613">2005. június 13-i</DATE> törvény 74. cikkének utolsó bekezdésében az Az előző bekezdésekben említett kompenzáció megfizetése azonnal esedékes szövegrészt a következőképpen kell értelmezni:</P><P>A […] <DATE ISO="20050613">2005. június 13-i</DATE> törvény előkészítésekor az egyetemes szolgáltatásról szóló [2002/22] irányelvben meghatározott feltételek figyelembevétele mellett és az egyetemes szolgáltatás nyújtójának erre irányuló kérelme alapján, valamint az egyetemes szolgáltatás nettó költségeinek az intézet általi megállapítását követően nemzeti szabályozó hatóságként eljáró jogalkotó megállapította a teher ésszerűtlen jellegét. E tekintetben a jogalkotó, ahogyan azt egyebekben a Conseil d’État (államtanács) megállapította, azon a véleményen volt, hogy – amennyiben minden közvetett hasznot figyelembe vesznek, ideértve az e szolgáltatás teljesítése révén elkönyvelhető nem tárgyi hasznot is – az e számításból adódó valamennyi veszteséges helyzet ténylegesen ésszerűtlen tehernek minősül.<QUOT.END REF.START="QS0021" CODE="201D" ID="QE0021"/></P></ALINEA></QUOT.S></P></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés</HT></P></TI></TITLE><NP><NO.P>17</NO.P><TXT>A Base és társai a távközlési ágazatban működő vállalkozások, amelyek távközlési egyetemes szolgáltatást nyújthatnak.</TXT></NP><NP><NO.P>18</NO.P><TXT><DATE ISO="20071106">2007. november 6-án</DATE> a Base és társai a <DATE ISO="20070425">2007. április 25-i</DATE> törvény 173. cikke 3. és 4. pontjának, 200., 202. és 203. cikkének megsemmisítésére irányuló indítványt terjesztettek a Grondwettelijk Hof (alkotmánybíróság) elé. A Base és társai azt állították, hogy ezek a rendelkezések, amelyek az egyetemes szolgáltatási kötelezettségekből és különösen a szociális díjszabás nyújtásának kötelezettségéből eredő teher méltánytalan jellegének értékelésére vonatkozó szabályokat határozzák meg, ellentétesek a hátrányos megkülönböztetés tilalmának alkotmányos elvével. Ezek a jogszabályi rendelkezések ugyanis<?PAGE NO="I-9107"?> a Base és társaihoz képest előnyös helyzetbe hozzák a Belgacom NV-t – amely a <DATE ISO="20050613">2005. június 13-i</DATE> törvény hatályba lépése előtt az egyedüli egyetemes szolgáltató volt –, mivel a jogalkotó eleve úgy vélte, hogy az egyetemes szolgáltatás nyújtása a Belgacom NV számára <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0022" REF.END="QE0022"/>méltánytalan terhet<QUOT.END REF.START="QS0022" CODE="201D" ID="QE0022"/> jelent, míg a Base és társai esetében az ilyen teher fennállását megállapították, és azt az intézet a jövőben felülvizsgálhatja. A Base és társai azt állították továbbá, hogy a Belgacom NV esetében az egyetemes szolgáltatási kötelezettség nettó költségének meghatározását a jogalkotó a 2001-es könyvelési adatokra alapozta, míg a Base és társai esetében az intézet az aktuális adatokat vette alapul.</TXT></NP><NP><NO.P>19</NO.P><TXT>A Grondwettelijk Hof, mivel úgy vélte, hogy a hozzá benyújtott keresetről való határozathozatalhoz szükség van a 2002/22 irányelv 12. cikkének értelmezésére, felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0023" REF.END="QE0023"/>Értelmezhető-e a […] 2002/22[…] irányelv (egyetemes szolgáltatási irányelv) 12. cikke oly módon, hogy az lehetővé teszi, hogy valamely tagállam nemzeti szabályozó hatóságként fellépő, hatáskörrel rendelkező jogalkotója általánosan és az egyetemes szolgáltatás korábban egyedüli nyújtója nettó költségeinek kiszámítása alapján állapítsa meg, hogy az egyetemes szolgáltatás teljesítése méltánytalan terhet jelenthet az egyetemes szolgáltatás teljesítésére kijelölt vállalkozások számára?<QUOT.END REF.START="QS0023" CODE="201D" ID="QE0023"/></P></QUOT.S></P></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről</HT></P></TI></TITLE><NP><NO.P>20</NO.P><TXT>Előzetesen meg kell állapítani, hogy az előterjesztett kérdésnek két vonatkozása van. Egyrészt, az arra kér választ, hogy a 2002/22 irányelv 12. cikkével – amennyiben az a nemzeti szabályozó hatóságok feladatává teszi annak értékelését, hogy az egyetemes szolgáltatás teljesítése méltánytalan terhet jelenthet az erre kijelölt vállalkozásoknak – ellentétes-e, hogy ezt az értékelést formálisan a nemzeti jogalkotó végzi.<?PAGE NO="I-9108"?> Másrészt ez a kérdés arra kér választ, hogy az említett 12. cikkel ellentétes-e, hogy ezt az értékelést ténylegesen általában a vállalkozások összessége esetében az egyetemes szolgáltatás egyedüli nyújtójának nettó költsége alapján végzik, amely korábban a történelmi szolgáltató volt.</TXT></NP><NP><NO.P>21</NO.P><TXT>A kérdés e két vonatkozását külön kell megvizsgálnia a Bíróságnak.</TXT></NP><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P><HT TYPE="ITALIC">A nemzeti jogalkotó nemzeti szabályozó hatósági szerepéről</HT></P></TI></TITLE><NP><NO.P>22</NO.P><TXT>A keretirányelv 2. cikkének g) pontja szerint a nemzeti szabályozó hatóság a tagállam által az ezen irányelvben és a különös irányelvekben foglalt szabályozási feladatok bármelyikével megbízott szerv vagy szervek. A keretirányelv 2. cikkének g) pontjában meghatározott különös irányelvnek minősülő 2002/22 irányelv 2. cikkének első bekezdése szerint ez utóbbi irányelv alkalmazásában ezt a fogalom-meghatározást kell alkalmazni.</TXT></NP><NP><NO.P>23</NO.P><TXT>Sem a keretirányelv, sem a 2002/22 irányelv nem jelölik ki a tagállamok azon szerveit, amelyekre a tagállamoknak meg kellene bízniuk az említett hatóság szabályozási feladataival.</TXT></NP><?PAGE NO="I-9109"?><NP><NO.P>24</NO.P><TXT>Ebben a tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EK 249. cikkből az következik, hogy a tagállamok az irányelv átültetésekor kötelesek annak teljes érvényesülését biztosítani, az eszközök megválasztását illetően azonban széles mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek (lásd többek között a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-216/05" PAGE.ECR="I-10787" YEAR="2006">C-216/05. sz., Bizottság kontra Írország ügyben <DATE ISO="20061109">2006. november 9-én</DATE> hozott ítélet [EBHT 2006., I-10787. o.]</REF.DOC.ECR> 26. pontját).</TXT></NP><NP><NO.P>25</NO.P><TXT>Emlékeztetni kell arra is, hogy egy irányelv végrehajtásának biztosítására szánt módozatok és eszközök megválasztásának szabadsága nem érinti az egyes tagállamok arra irányuló kötelezettségét, hogy az érintett irányelv teljes hatályának biztosítása érdekében – az irányelv céljával összhangban – valamennyi szükséges intézkedést megtegyenek (lásd többek között a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-268/06" PAGE.ECR="I-2483" YEAR="2008">C-268/06. sz. Impact-ügyben <DATE ISO="20080415">2008. április 15-én</DATE> hozott ítélet [EBHT 2008., I-2483. o.]</REF.DOC.ECR> 40. pontját).</TXT></NP><NP><NO.P>26</NO.P><TXT>Ha e körülmények között a tagállamok e területen intézményi önállósággal rendelkeznek is a keretirányelv 2. cikkének g) pontja szerinti szabályozó hatóságok szervezésének és felépítésének tekintetében, ezen önállóságukat csak az ezen irányelv által meghatározott célkitűzések és kötelezettségek tiszteletben tartásával gyakorolhatják (a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-82/07" PAGE.ECR="I-1265" YEAR="2008">C-82/07. sz. Comisión del Mercado de las Telecomunicaciones ügyben <DATE ISO="20080306">2008. március 6-án</DATE> hozott ítélet [EBHT 2008., I-1265. o.]</REF.DOC.ECR> 24. pontja).</TXT></NP><NP><NO.P>27</NO.P><TXT>Így valamely tagállam csak abban az esetben juttathat a nemzeti jogalkotónak a keretirányelv és a 2002/22 irányelv szerint a nemzeti szabályozó hatóságra háruló feladatokat, ha a jogalkotó szerv a feladatai gyakorlásában megfelel azoknak a szervezési és működési feltételeknek, amelyeket ezen hatóságok számára az említett irányelvek előírnak.</TXT></NP><NP><NO.P>28</NO.P><TXT>Ebben a vonatkozásban a keretirányelv (11) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a szabályozói és üzemeltetői funkciók elkülönítésének elvével összhangban a tagállamoknak biztosítaniuk kell a nemzeti szabályozó hatóság – vagy hatóságok – függetlenségét határozataik pártatlanságának biztosítása érdekében, és biztosítaniuk kell,<?PAGE NO="I-9110"?> hogy ezek a hatóságok rendelkezzenek a feladataik ellátásához szükséges minden erőforrással a személyi állomány, a szakértelem és a pénzügyi eszközök tekintetében.</TXT></NP><NP><NO.P>29</NO.P><TXT>Így tehát a keretirányelv 3. cikke szerint a tagállamok többek között biztosítják, hogy a nemzeti szabályozó hatóságokra ruházott valamennyi feladatot a hatáskörrel rendelkező szerv végezze, biztosítják e hatóságok függetlenségét azáltal, hogy gondoskodnak e hatóságoknak minden, elektronikus hírközlő hálózatokat, berendezéseket vagy elektronikus hírközlési szolgáltatásokat nyújtó szervezettől való jogi elkülönüléséről és funkcionális függetlenségéről, és biztosítják, hogy az említett hatóságok pártatlanul és átlátható módon gyakorolják hatáskörüket. Ezenkívül ugyanezen irányelv 4. cikkének megfelelően biztosítani kell, hogy az e hatóságok határozataival szemben az érintett felektől független szervnél tényleges jogorvoslattal lehessen élni.</TXT></NP><NP><NO.P>30</NO.P><TXT>Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a 2002/22 irányelvvel főszabály szerint nem ellentétes, ha a nemzeti jogalkotó a keretirányelv értelmében vett nemzeti szabályozó hatóságként lép fel, amennyiben e feladat gyakorlása során eleget tesz az említett irányelvekben előírt szakértelemre, függetlenségre, pártatlanságra és átláthatóságra vonatkozó feltételeknek, és ha az általa hozott határozatokkal szemben az érintett felektől független szervnél tényleges jogorvoslattal lehet élni.</TXT></NP><NP><NO.P>31</NO.P><TXT>A Grondwettelijk Hof feladata annak vizsgálata, hogy a keretirányelvben és a 2002/22 irányelvben rögzített valamennyi feltételnek eleget tevő nemzeti szabályozó hatóságnak tekinthető-e az elektronikus hírközlési szolgáltatások területén nemzeti szabályozó hatóságként fellépő belga jogalkotó.</TXT></NP></GR.SEQ><?PAGE NO="I-9111"?><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P><HT TYPE="ITALIC">Az egyetemes szolgáltatás nyújtása által képviselt teher esetleges méltánytalan jellegének a nemzeti szabályozó hatóság általi értékelésének módjáról</HT></P></TI></TITLE><NP><NO.P>32</NO.P><TXT>Emlékeztetni kell arra, hogy 2002/22 irányelv olyan harmonizált szabályozási keretet kíván létrehozni, amely az elektronikus hírközlési ágazatban biztosítja az egyetemes szolgáltatást, azaz a szolgáltatások meghatározott minimális készletének megfizethető áron történő nyújtását minden végfelhasználó számára. Ezen irányelv 1. cikkének (1) bekezdése szerint az irányelv egyik célja, hogy a hatékony verseny és választás révén az Európai Közösség egészében biztosítsa a jó minőségű, nyilvánosan elérhető szolgáltatások rendelkezésre állását (a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-220/07" PAGE.ECR="I-95" YEAR="2008">C-220/07. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben <DATE ISO="20080619">2008. június 19-én</DATE> hozott ítélet [EBHT 2008., I-95. o.]</REF.DOC.ECR> 28. pontja).</TXT></NP><NP><NO.P>33</NO.P><TXT>Az említett irányelv 3. cikkének (2) bekezdése szerint a tagállamok meghatározzák azt a megközelítést, amely – a tárgyilagosság, az átláthatóság, a megkülönböztetés-mentesség és az arányosság elvét tiszteletben tartva – az egyetemes szolgáltatás teljesítésének biztosításához a leghatékonyabb és a legmegfelelőbb, és a közérdek védelme mellett a piac torzulásainak minimalizálására törekednek (a fent hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben hozott ítélet 29. pontja).</TXT></NP><NP><NO.P>34</NO.P><TXT>Ahogyan a 2002/22 irányelv (4) preambulumbekezdése kimondja, az egyetemes szolgáltatás biztosítása során egyes szolgáltatásokat egyes végfelhasználók részére a szokásos piaci feltételekből eredőtől eltérő árakon nyújthatnak. Ezért a közösségi jogalkotó az említett irányelv (18) preambulumbekezdésében előírta, hogy a tagállamoknak mechanizmusokat kell kialakítaniuk az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek nettó költségének finanszírozására olyan esetekben, amelyekben kimutatható, hogy a kötelezettségeket csak veszteségesen vagy olyan nettó költség mellett lehet teljesíteni, amely a szokásos kereskedelmi normáktól eltér.</TXT></NP><?PAGE NO="I-9112"?><NP><NO.P>35</NO.P><TXT>Ily módon a 2002/22 irányelv 12. cikkének (1) bekezdése szerint amennyiben a nemzeti szabályozó hatóságok úgy ítélik meg, hogy az egyetemes szolgáltatás 3–10. cikkben meghatározott teljesítése az egyetemes szolgáltatások nyújtására kijelölt vállalkozásokra indokolatlan terhet róhat, kiszámítják a kérdéses szolgáltatásnyújtás nettó költségeit.</TXT></NP><NP><NO.P>36</NO.P><TXT>Meg kell állapítani, hogy bár a 2002/22 irányelv 12. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében, illetve IV. mellékletében szereplő rendelkezések rögzítik azon szabályokat, amelyek alapján az egyetemes szolgáltatás nettó költségét ki kell számítani abban az esetben, ha a nemzeti szabályozó hatóságok úgy vélik, hogy az méltánytalan terhet jelenthet, nem következik sem az említett 12. cikk (1) bekezdéséből, sem az említett irányelv más rendelkezéséből, hogy a közösségi jogalkotó maga kívánta volna rögzíteni azon feltételeket, amelyek alkalmazásával az említett hatóságoknak előzetesen meg kell ítélniük, hogy az említett szolgáltatásnyújtás ilyen méltánytalan terhet jelenthet-e.</TXT></NP><NP><NO.P>37</NO.P><TXT>Ezzel szemben a 2002/22 irányelv 13. cikkének rendelkezéseiből következik, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok csak az egyetemes szolgáltatás nyújtása nettó költségének az említett irányelv 12. cikkében említett számítása alapján állapíthatják meg, hogy az egyetemes szolgáltatás nyújtására kijelölt vállalkozást ténylegesen méltánytalan teher terheli, és ezt követően azt, hogy a tagállamoknak e vállalkozás kérelmére döntést kell hozniuk e költség kompenzációjának feltételeiről.</TXT></NP><NP><NO.P>38</NO.P><TXT>E megfontolásokra tekintettel, ez a körülmény nem képezi akadályát annak, hogy a Bíróság a nemzeti bíróság részére a közösségi jognak az előtte folyamatban lévő ügy elbírálásához esetleg hasznos, összes értelmezési szempontját megadja, függetlenül attól, hogy ezen bíróság – kérdései megfogalmazásában – utalt-e azokra, vagy sem (lásd többek között a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-251/06" PAGE.ECR="I-9689" YEAR="2007">C-251/06. sz. ING. AUER ügyben <DATE ISO="20071108">2007. november 8-án</DATE> hozott ítélet [EBHT 2007., I-9689. o.]</REF.DOC.ECR> 38. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot),<?PAGE NO="I-9113"?> még akkor sem, ha a kérdést előterjesztő bíróság kérdései kifejezetten a 2002/22 irányelv 12. cikke értelmezésére irányultak).</TXT></NP><NP><NO.P>39</NO.P><TXT>Ennélfogva tekintettel a hozzá benyújtott kereset keretében a Grondwettelijk Hof előtt folyamatban lévő jogvita céljaira, meg kell vizsgálni, hogy a 2002/22 irányelv 13. cikkével ellentétes-e az a mód, ahogyan a belga jogalkotóhoz hasonló nemzeti jogalkotó nemzeti szabályozó hatóságként eljárva megállapította, hogy az egyetemes szolgáltatás nyújtása méltánytalan terhet jelent.</TXT></NP><NP><NO.P>40</NO.P><TXT>Ebből a szemszögből hangsúlyozni kell, hogy a 2002/22 irányelv 12. cikke (1) bekezdése első albekezdésének, valamint ugyanezen irányelv IV. mellékletének rendelkezéseivel összhangban a nettó költséget az egyetemes szolgáltatás nyújtására kijelölt valamennyi vállalkozás esetében ki kell számítani.</TXT></NP><NP><NO.P>41</NO.P><TXT>Egyebekben, mivel annak megállapítása, hogy az említett szolgáltatás nyújtása méltánytalan terhet jelent egy vagy több ilyen vállalkozás számára, szükséges előfeltétele annak, hogy a tagállamok az említett vállalkozás vagy vállalkozások által viselt költségek kompenzációjára szolgáló mechanizmusokat hozzanak létre, meg kell határozni, hogy mit kell érteni <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0024" REF.END="QE0024"/>méltánytalan teher<QUOT.END REF.START="QS0024" CODE="201D" ID="QE0024"/> alatt, mivel e fogalom meghatározása nem szerepel a 2002/22 irányelvben.</TXT></NP><NP><NO.P>42</NO.P><TXT>E vonatkozásban a 2002/22 irányelv (21) preambulumbekezdéséből következik, hogy a közösségi jogalkotó az egyetemes szolgáltatások nyújtása folytán valamely vállalkozásnál esetlegesen felmerülő nettó költségek fedezésének mechanizmusait az e vállalkozásra rótt túlzott teher fennállásához kívánta kapcsolni. Ezen összefüggésben – mivel úgy vélte, hogy az egyetemes szolgáltatás nettó költsége nem szükségszerűen jelent túlzott költséget valamennyi érintett vállalkozás esetében – ki kívánta zárni azt az esetet, hogy az egyetemes szolgáltatás nyújtásának valamennyi nettó költsége automatikusan jogosultságot adjon a kompenzációra. E feltételek mellett azon<?PAGE NO="I-9114"?> méltánytalan teher, amelynek a fennállását a nemzeti szabályozó hatóságnak bármilyen kompenzációt megelőzően meg kell állapítania, az a teher, amely valamennyi érintett vállalkozás esetében azok tűrőképességére tekintettel túlzott jelleget mutat, figyelembe véve valamennyi sajátosságát, különösen felszereltségének szintjét, gazdasági és pénzügyi helyzetét, valamint piaci részesedését.</TXT></NP><NP><NO.P>43</NO.P><TXT>Jóllehet a 2002/22 irányelvben szereplő ezirányú pontosítás hiányában a nemzeti szabályozó hatóság kötelezettsége, hogy általános és személytelen módon rögzítse az azon küszöbértékek rögzítését lehetővé tévő kritériumokat, amelyek felett – figyelembe véve az előző pontban említett sajátosságokat – az adott teher túlzottnak tekinthető, az említett hatóság csak azzal a feltétellel állapíthatja meg, hogy az egyetemes szolgáltatás nyújtásának terhe az említett irányelv 13. cikkének alkalmazása vonatkozásában méltánytalan, hogy az említett kritériumokra tekintettel elvégzi valamennyi érintett vállalkozás helyzetének konkrét vizsgálatát.</TXT></NP><NP><NO.P>44</NO.P><TXT>Ha a nemzeti szabályozó hatóság megállapítja, hogy az egyetemes szolgáltatás nyújtására kijelölt egy vagy több vállalkozást méltánytalan teher terheli, és ha e vállalkozások e teher kompenzációja iránt kérelmet terjesztenek elő, a tagállam feladata az e célból szükséges mechanizmusok létrehozása a 2002/22 irányelv 13. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összhangban, amelyből ezenfelül az következik, hogy e kompenzációnak kapcsolódnia kell az említett irányelv 12. cikkének alkalmazásával kiszámított nettó költségekhez.</TXT></NP><NP><NO.P>45</NO.P><TXT>A fentiek összességéből következik, hogy a tagállamok – a 2002/22 irányelvből eredő kötelezettségek megsértése nélkül – nem állapíthatják meg, hogy az egyetemes szolgáltatás nyújtása ténylegesen kompenzációra jogosító, méltánytalan terhet jelent, anélkül hogy elvégeznék azon nettó költség kiszámítását, amelyet e teher az ilyen szolgáltatásnyújtásra kötelezett egyes vállalkozások esetében képvisel, illetve értékelnék, hogy e költség túlzott terhet jelent-e az említett vállalkozás számára. A tagállamok olyan kompenzációs rendszert sem fogadhatnak el, amelyben az említett teher nem kapcsolódik az említett nettó költséghez.</TXT></NP><?PAGE NO="I-9115"?><NP><NO.P>46</NO.P><TXT>A <DATE ISO="20050613">2005. június 13-i</DATE> törvénynek a <DATE ISO="20070425">2007. április 25-i</DATE> törvénnyel értelmezett 74. cikkéből következik, hogy annak a következtetésnek a levonásához, hogy az egyetemes szolgáltatás szociális elemének nyújtása méltánytalan terhet jelent, a belga jogalkotó szerint – amennyiben az e szolgáltatás nettó költségének kiszámítása során figyelembe vették az e szolgáltatás által esetlegesen generált, a nem tárgyi hasznot is magában foglaló valamennyi közvetett hasznot – <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0025" REF.END="QE0025"/>az e számítás eredményeként megjelenő valamennyi veszteséges helyzet […] ésszerűtlen terhet jelent<QUOT.END REF.START="QS0025" CODE="201D" ID="QE0025"/>. Ugyanezen 74. cikkből következik, hogy az említett jogalkotó úgy döntött, hogy amennyiben kiderül, hogy a gazdasági szereplő által nyújtott díjcsökkentések száma nagyobb a nyilvános távközlési piac összforgalmának rá eső részének megfelelő díjcsökkentések számánál, e gazdasági szereplő a különbözet alapján meghatározott összegű kompenzációra jogosult.</TXT></NP><NP><NO.P>47</NO.P><TXT>Amikor a belga jogalkotó 2005-ben így rendelkezett az egyetemes szolgáltatás címén kínált szociális díjszabás nettó költségének méltánytalan jellegéről, az intézet által 2002-ben kiadott – a történelmi szolgáltató Belgacom által viselt költségekkel kapcsolatos és a 2003. évet érintő becslésekre vonatkozó – véleményre támaszkodott.</TXT></NP><NP><NO.P>48</NO.P><TXT>Ahogyan az a jelen ítélet 36. pontjában tett megállapításból következik, semmivel nem ellentétes, ha a nemzeti szabályozó hatóság – annak ellenére, hogy a jogszabály az említett időponttól kezdve valamennyi távközlési üzemeltetőt kötelezi, hogy szociális díjszabást kínáljon – a fent említettekhez hasonló adatok alapján úgy véli, hogy az egyetemes szolgáltatás nyújtásának költsége <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0026" REF.END="QE0026"/>esetlegesen<QUOT.END REF.START="QS0026" CODE="201D" ID="QE0026"/> méltánytalan terhet jelenthet a 2002/22 irányelv 12. cikke értelmében.</TXT></NP><NP><NO.P>49</NO.P><TXT>Ezzel szemben a kompenzációra jogosító méltánytalan teher meghatározásának az említett törvényben szereplő módozatai nem tűnnek összeegyeztethetőnek a 2002/22 irányelv 13. cikkében előírt követelményekkel.</TXT></NP><?PAGE NO="I-9116"?><NP><NO.P>50</NO.P><TXT>Először is, mivel úgy vélte, hogy a nettó költség számításából adódó valamennyi veszteséges helyzet <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0027" REF.END="QE0027"/>ésszerűtlen tehernek<QUOT.END REF.START="QS0027" CODE="201D" ID="QE0027"/> minősül az olyan nemzeti szabályozó hatóság, mint a jelen eljárás keretében a belga jogalkotó, eleve kompenzációra tette jogosulttá a gazdasági szereplőket, még akkor is, ha az őket terhelő egyetemes szolgáltatási kötelezettség folytán viselt nettó költségek nem jelentettek túlzott terhet, jóllehet a jelen ítélet 42. pontjában leírtakból következik, hogy bár a veszteséges helyzet teher, az nem szükségképpen jelent valamennyi gazdasági szereplő számára túlzott terhet.</TXT></NP><NP><NO.P>51</NO.P><TXT>Másodszor ennek az egyetemes szolgáltatás nyújtásához kapcsolódó túlzott jellegnek a megítélése feltételezi az említett szolgáltatásnyújtás által az egyes érintett számára képviselt nettó költség, valamint az e gazdasági szereplők olyan sajátosságainak konkrét vizsgálatát is, mint a felszereltségük szintje, gazdasági és pénzügyi helyzetük, valamint piaci részesedésük, ahogyan a jelen ítélet 40. és 42. pontjából következik. Az ügynek a Bíróság elé terjesztett irataiból sem következik, hogy a nemzeti jogalkotó figyelembe vette volna valamennyi fenti sajátosságot azon következtetés levonásakor, hogy az egyetemes szolgáltatás nyújtása méltánytalan terhet jelent.</TXT></NP><NP><NO.P>52</NO.P><TXT>Harmadszor a <DATE ISO="20050613">2005. június 13-i</DATE> törvényhez hasonló törvény – annak előírásával, hogy ha valamely üzemeltető által biztosított díjszabás-kedvezmények száma miatt az általa viselt összes költség arányosan meghaladja a piaci részesedését azt automatikusan kompenzálni kell – olyan mechanizmust vezet be, amely az egyetemes szolgáltatás nyújtása nettó költségével kapcsolatban nem álló kompenzációt eredményez, amelyet a jelen ítélet 40. pontjában felidézett feltételek alapján kellene kiszámítani.</TXT></NP><NP><NO.P>53</NO.P><TXT>A fenti megfontolások összességére tekintettel a következőképpen kell válaszolni a kérdést előterjesztő bíróság kérdésére:</TXT><P><LIST TYPE="DASH"><ITEM><P>a 2002/22 irányelvvel főszabály szerint nem ellentétes, ha a nemzeti jogalkotó a keretirányelv értelmében vett nemzeti szabályozó hatóságként lép fel, amennyiben e<?PAGE NO="I-9117"?> feladat gyakorlása során eleget tesz az említett irányelvekben előírt szakértelemre, függetlenségre, pártatlanságra és átláthatóságra vonatkozó feltételeknek, és ha az általa hozott határozatokkal szemben az érintett felektől független szervnél tényleges jogorvoslattal lehet élni, amit a Grondwettelijk Hofnak kell megvizsgálnia;</P></ITEM><ITEM><P>a 2002/22 irányelv 12. cikkével nem ellentétes, hogy a tagállam nemzeti szabályozó hatósága általánosan és az egyetemes szolgáltatás korábban egyedüli nyújtója nettó költségeinek kiszámítása alapján állapítsa meg, hogy az egyetemes szolgáltatás teljesítése méltánytalan terhet jelenthet az egyetemes szolgáltatás teljesítésére kijelölt vállalkozásoknak, és</P></ITEM><ITEM><P>a 2002/22 irányelv 13. cikkével ellentétes, ha az említett hatóság ugyanezen a módon és ugyanezen számítás alapján azt állapítja meg, hogy az e szolgáltatásnyújtás miatt ezen vállalkozások számára ténylegesen méltánytalan terhet írtak elő, anélkül hogy külön megvizsgálta volna az egyes vállalkozások helyzetét.</P></ITEM></LIST></P></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">A költségekről</HT></P></TI></TITLE><NP><NO.P>54</NO.P><TXT>Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><?PAGE NO="I-9118"?><JURISDICTION><INTRO>A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:</INTRO><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">1)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló, <DATE ISO="20020307">2002. március 7-i</DATE> 2002/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (egyetemes szolgáltatási irányelv) főszabály szerint nem ellentétes, ha a nemzeti jogalkotó az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló, <DATE ISO="20020307">2002. március 7-i</DATE> 2002/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (keretirányelv) értelmében vett nemzeti szabályozó hatóságként lép fel, amennyiben e feladat gyakorlása során eleget tesz az említett irányelvekben előírt szakértelemre, függetlenségre, pártatlanságra és átláthatóságra vonatkozó feltételeknek, és ha az általa hozott határozatokkal szemben az érintett felektől független szervnél tényleges jogorvoslattal lehet élni, amit a Grondwettelijk Hofnak kell megvizsgálnia.</HT></TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">2)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">A 2002/22 irányelv 12. cikkével nem ellentétes, hogy a tagállam nemzeti szabályozó hatósága általánosan és az egyetemes szolgáltatás korábban egyedüli nyújtója nettó költségeinek kiszámítása alapján állapítsa meg, hogy az egyetemes szolgáltatás teljesítése méltánytalan terhet jelenthet az egyetemes szolgáltatás teljesítésére kijelölt vállalkozásoknak.</HT></TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">3)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">A 2002/22 irányelv 13. cikkével ellentétes, ha az említett hatóság ugyanezen a módon és ugyanezen számítás alapján, az egyes vállalkozások helyzetének külön vizsgálata nélkül megállapítja, hogy e szolgáltatásnyújtás ezen vállalkozásokra ténylegesen méltánytalan terhet ró.</HT></TXT></NP></ITEM></LIST></JURISDICTION></CONTENTS.JUDGMENT><SIGNATURE.CASE><P>Aláírások</P></SIGNATURE.CASE></JUDGMENT>