<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><CONCLUSION NNC="YES" xmlns:fmx="http://opoce" xmlns:xsi="http://www.w3.org/2001/XMLSchema-instance" xsi:noNamespaceSchemaLocation="http://formex.publications.europa.eu/schema/formex-05.58-20161101.xd"><BIB.CONCLUSION><REF.CASE FILE="n.a."><NO.CASE>C-311/18</NO.CASE></REF.CASE><NO.CELEX>62018CC0311</NO.CELEX><NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:1145">EU:C:2019:1145</NO.ECLI><NO.SEQ>0001</NO.SEQ><PAGE.FIRST.ECR>1</PAGE.FIRST.ECR><PAGE.SEQ>1</PAGE.SEQ><PAGE.LAST.ECR>74</PAGE.LAST.ECR><PAGE.TOTAL>74</PAGE.TOTAL></BIB.CONCLUSION><CURR.TITLE><PAGE.HEADER><P><HT TYPE="SC">Saugmandsgaard Øe főtanácsnok indítványa – C‑311/18. sz. ügy</HT></P><P><HT TYPE="SC">Facebook Ireland és Schrems</HT></P></PAGE.HEADER></CURR.TITLE><TITLE><TI><P><HT TYPE="UC">Henrik Saugmandsgaard Øe</HT></P><P><HT TYPE="UC">Főtanácsnok indítványa</HT></P><P>Az ismertetés napja: <DATE ISO="20191219">2019. december 19.</DATE><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0001"><P>Eredeti nyelv: francia.</P></NOTE></P></TI><STI><P><HT TYPE="BOLD">C‑311/18. sz. ügy</HT></P><P>Data Protection Commissioner</P><P>kontra</P><P>Facebook Ireland Ltd,</P><P>Maximillian Schrems,</P><P>a United States of America,</P><P>az Electronic Privacy Information Centre,</P><P>a BSA Business Software Alliance, Inc.,</P><P>a Digitaleurope részvételével</P><P><HT TYPE="NORMAL">(a High Court [felsőbíróság, Írország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)</HT></P></STI></TITLE><INTERMEDIATE><INDEX IDX.CLOSE="”" SEPARATOR=" – " IDX.OPEN="„"><KEYWORD>Előzetes döntéshozatal</KEYWORD><KEYWORD>A természetes személyek védelme a személyes adatok kezelése vonatkozásában</KEYWORD><KEYWORD>(EU) 2016/679 rendelet</KEYWORD><KEYWORD>A 2. cikk (2) bekezdése</KEYWORD><KEYWORD>Hatály</KEYWORD><KEYWORD>Személyes adatok kereskedelmi célú továbbítása az Amerikai Egyesült Államokba</KEYWORD><KEYWORD>A továbbított adatok nemzetbiztonsági célú kezelése az Amerikai Egyesült Államok hatóságai által</KEYWORD><KEYWORD>45. cikk</KEYWORD><KEYWORD>A harmadik országban biztosított védelmi szint megfelelőségének értékelése</KEYWORD><KEYWORD>46. cikk</KEYWORD><KEYWORD>Az adatkezelő által nyújtott megfelelő garanciák</KEYWORD><KEYWORD>Általános adatvédelmi kikötések</KEYWORD><KEYWORD>Az 58. cikk (2) bekezdése</KEYWORD><KEYWORD>A felügyeleti hatóságok hatáskörei</KEYWORD><KEYWORD>2010/87/EU határozat</KEYWORD><KEYWORD>Érvényesség</KEYWORD><KEYWORD>(EU) 2016/1250 végrehajtási határozat</KEYWORD><KEYWORD><QUOT.START CODE="00BB" ID="QS0001" REF.END="QE0001"/>EU–USA adatvédelmi pajzs<QUOT.END REF.START="QS0001" CODE="00AB" ID="QE0001"/></KEYWORD><KEYWORD>Érvényesség</KEYWORD><KEYWORD>Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7., 8. és 47. cikke</KEYWORD></INDEX><TOC><TITLE><TI><P>Tartalomjegyzék</P></TI></TITLE><TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>I.</NO.ITEM><ITEM.CONT>Bevezetés</ITEM.CONT><ITEM.REF>3</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>II.</NO.ITEM><ITEM.CONT>Jogi háttér</ITEM.CONT><ITEM.REF>5</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>A.</NO.ITEM><ITEM.CONT>A 95/46/EK irányelv</ITEM.CONT><ITEM.REF>5</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.ITEM><NO.ITEM>B.</NO.ITEM><ITEM.CONT>A GDPR</ITEM.CONT><ITEM.REF>6</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.ITEM><NO.ITEM>C.</NO.ITEM><ITEM.CONT>A 2010/87 határozat</ITEM.CONT><ITEM.REF>11</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.ITEM><NO.ITEM>D.</NO.ITEM><ITEM.CONT>Az adatvédelmi pajzsról szóló határozat</ITEM.CONT><ITEM.REF>15</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK></TOC.BLK><?PAGE NO="2"?><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>III.</NO.ITEM><ITEM.CONT>Az alapeljárás, az előzetes döntéshozatala előterjesztett kérdések és a Bíróság előtti eljárás</ITEM.CONT><ITEM.REF>16</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>IV.</NO.ITEM><ITEM.CONT>Elemzés</ITEM.CONT><ITEM.REF>25</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>A.</NO.ITEM><ITEM.CONT>Előzetes megfontolások</ITEM.CONT><ITEM.REF>25</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>B.</NO.ITEM><ITEM.CONT>Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságáról</ITEM.CONT><ITEM.REF>26</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>1.</NO.ITEM><ITEM.CONT>A 95/46 irányelv időbeli hatályáról</ITEM.CONT><ITEM.REF>27</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.ITEM><NO.ITEM>2.</NO.ITEM><ITEM.CONT>A DPC által ismertetett kétségek ideiglenes jellegéről</ITEM.CONT><ITEM.REF>28</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.ITEM><NO.ITEM>3.</NO.ITEM><ITEM.CONT>A ténybeli háttér meghatározása körüli bizonytalanságokról</ITEM.CONT><ITEM.REF>28</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>C.</NO.ITEM><ITEM.CONT>Az uniós jognak a személyes adatok olyan harmadik országba történő, kereskedelmi célú továbbításaira való alkalmazhatóságáról, ahol azokat nemzetbiztonsági célból használhatják fel (első kérdés)</ITEM.CONT><ITEM.REF>29</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>D.</NO.ITEM><ITEM.CONT>Az általános szerződési feltételeken alapuló adattovábbítás során megkövetelt védelmi szintről (a hatodik kérdés első része)</ITEM.CONT><ITEM.REF>31</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>E.</NO.ITEM><ITEM.CONT>A 2010/87 határozat érvényességéről a Charta 7., 8. és 47. cikke fényében (hetedik, nyolcadik és tizenegyedik kérdés)</ITEM.CONT><ITEM.REF>32</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>1.</NO.ITEM><ITEM.CONT>Az adatkezelőket terhelő kötelezettségekről</ITEM.CONT><ITEM.REF>34</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.ITEM><NO.ITEM>2.</NO.ITEM><ITEM.CONT>A felügyeleti hatóságokat terhelő kötelezettségekről</ITEM.CONT><ITEM.REF>36</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>F.</NO.ITEM><ITEM.CONT>Arról, hogy nem kell válaszolni az előzetes döntéshozatalra előterjesztett egyéb kérdésekre, illetve nem kell megvizsgálni az adatvédelmi pajzsról szóló határozat érvényességét</ITEM.CONT><ITEM.REF>39</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>1.</NO.ITEM><ITEM.CONT>A Bíróság válaszainak szükségtelenségéről az alapeljárás tárgya tekintetében</ITEM.CONT><ITEM.REF>40</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.ITEM><NO.ITEM>2.</NO.ITEM><ITEM.CONT>Az az ellen szóló indokokról, hogy a Bíróság vizsgálatot végezzen a DPC előtt folyamatban levő eljárás tárgyát illetően</ITEM.CONT><ITEM.REF>42</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>G.</NO.ITEM><ITEM.CONT>Az adatvédelmi pajzsról szóló határozat joghatásaival és érvényességével kapcsolatos kiegészítő észrevételek</ITEM.CONT><ITEM.REF>44</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>1.</NO.ITEM><ITEM.CONT>Az adatvédelmi pajzsról szóló határozat hatásáról egy szerződéses garanciákon alapuló adattovábbítás jogszerűségével kapcsolatos panasz felügyeleti hatóság általi elbírálása során</ITEM.CONT><ITEM.REF>44</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>2.</NO.ITEM><ITEM.CONT>Az adatvédelmi pajzsról szóló határozat érvényességéről</ITEM.CONT><ITEM.REF>46</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>a)</NO.ITEM><ITEM.CONT>A megfelelőségi határozat érvényességével kapcsolatos vizsgálat tartalmára vonatkozó pontosítások</ITEM.CONT><ITEM.REF>47</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>1)</NO.ITEM><ITEM.CONT>A védelmi szint <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0002" REF.END="QE0002"/>lényegi azonosságának<QUOT.END REF.START="QS0002" CODE="201D" ID="QE0002"/> értékelését lehetővé tévő összehasonlítás feltételei</ITEM.CONT><ITEM.REF>47</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.ITEM><NO.ITEM>2)</NO.ITEM><ITEM.CONT>A megfelelő védelmi szint biztosításának szükségességéről az adattovábbítás szakaszában</ITEM.CONT><ITEM.REF>53</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.ITEM><NO.ITEM>3)</NO.ITEM><ITEM.CONT>A Bizottság és a kérdést előterjesztő bíróság által az Egyesült Államok joga kapcsán tett ténybeli megállapítások figyelembevételéről</ITEM.CONT><ITEM.REF>54</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.ITEM><NO.ITEM>4)</NO.ITEM><ITEM.CONT>A <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0003" REF.END="QE0003"/>lényegi azonosság<QUOT.END REF.START="QS0003" CODE="201D" ID="QE0003"/> standardjának tartalmáról</ITEM.CONT><ITEM.REF>55</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK></TOC.BLK><?PAGE NO="3"?><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>b)</NO.ITEM><ITEM.CONT>Az adatvédelmi pajzsról szóló határozat érvényességéről a magánélet tiszteletben tartásához, valamint a személyes adatok védelméhez való jogra figyelemmel</ITEM.CONT><ITEM.REF>57</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>1)</NO.ITEM><ITEM.CONT>A beavatkozások fennállásáról</ITEM.CONT><ITEM.REF>57</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.ITEM><NO.ITEM>2)</NO.ITEM><ITEM.CONT>A beavatkozások <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0004" REF.END="QE0004"/>törvényben rögzítettségéről<QUOT.END REF.START="QS0004" CODE="201D" ID="QE0004"/></ITEM.CONT><ITEM.REF>58</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.ITEM><NO.ITEM>3)</NO.ITEM><ITEM.CONT>Az alapvető jogok lényeges tartalma megsértésének hiányáról</ITEM.CONT><ITEM.REF>60</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.ITEM><NO.ITEM>4)</NO.ITEM><ITEM.CONT>A jogszerű cél követéséről</ITEM.CONT><ITEM.REF>63</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.ITEM><NO.ITEM>5)</NO.ITEM><ITEM.CONT>A beavatkozások szükségességéről és arányosságáról</ITEM.CONT><ITEM.REF>65</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>c)</NO.ITEM><ITEM.CONT>Az adatvédelmi pajzsról szóló határozat érvényességéről a hatékony jogorvoslathoz való jog szempontjából</ITEM.CONT><ITEM.REF>68</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>1)</NO.ITEM><ITEM.CONT>Az amerikai jogban előírt bírói jogorvoslatok hatékonyságáról</ITEM.CONT><ITEM.REF>69</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.ITEM><NO.ITEM>2)</NO.ITEM><ITEM.CONT>A közvetítési mechanizmus hatékony jogorvoslathoz való jog szintjére gyakorolt hatásáról</ITEM.CONT><ITEM.REF>72</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK></TOC.BLK></TOC.BLK></TOC.BLK></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>V.</NO.ITEM><ITEM.CONT>Végkövetkeztetés</ITEM.CONT><ITEM.REF>74</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK></TOC.BLK></TOC></INTERMEDIATE><CONTENTS.CONCLUSION><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">I.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Bevezetés</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0001"><NO.P>1.</NO.P><TXT>A személyes adatok védelmének világszintű közös garanciái hiányában az ilyen adatok határokon átnyúló áramlásaihoz az a kockázat kapcsolódik, hogy megtörik az Európai Unión belül biztosított védelmi szint folytonossága. E kockázat korlátozása mellett az áramlások megkönnyítésére törekvő uniós jogalkotó három mechanizmust vezetett be, amely alapján a személyes adatok továbbíthatók az Unióból harmadik országba.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0002"><NO.P>2.</NO.P><TXT>Először is ilyen továbbításra sor kerülhet egy olyan határozat alapján, amelyben az Európai Bizottság megállapítja, hogy a szóban forgó harmadik ország az oda továbbított adatok számára <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0005" REF.END="QE0005"/>megfelelő védelmi szintet<QUOT.END REF.START="QS0005" CODE="201D" ID="QE0005"/> biztosít.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0002"><P>Lásd a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, <DATE ISO="20160427">2016. április 27‑i</DATE> (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendeletet (általános adatvédelmi rendelet) (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="119" PAGE.FIRST="1" DATE.PUB="2016">HL 2016. L 119., 1. o.</REF.DOC.OJ>; helyesbítések: <REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="314" PAGE.FIRST="72" DATE.PUB="2016">HL 2016. L 314., 72. o.</REF.DOC.OJ>; <REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="127" PAGE.FIRST="2" DATE.PUB="2018">HL 2018. L 127., 2. o.</REF.DOC.OJ>; a továbbiakban: GDPR).</P></NOTE> Másodsorban, ilyen határozat hiányában a továbbítás akkor engedélyezett, ha azt <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0006" REF.END="QE0006"/>megfelelő garanciák<QUOT.END REF.START="QS0006" CODE="201D" ID="QE0006"/> övezik.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0003"><P>Lásd a GDPR 46. cikkét.</P></NOTE> E garanciák az adatátadó és az adatátvevő között kötött, a Bizottság által elfogadott általános adatvédelmi kikötéseket tartalmazó szerződés formáját ölthetik. A GDPR harmadszor bizonyos eltéréseket határoz meg, amelyek többek között az érintett személy hozzájárulásán alapulnak, amelyek lehetővé teszik a harmadik országba történő továbbítást megfelelőségi határozat és a megfelelő garanciák hiányában is.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0004"><P>Lásd a GDPR 49. cikkét.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><?PAGE NO="4"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0003"><NO.P>3.</NO.P><TXT>A High Court (felsőbíróság, Írország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem a második ilyen mechanizmust érinti. Közelebbről a 2010/87/EU határozat<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0005"><P>A <DATE ISO="20161216">2016. december 16‑i</DATE> (EU) 2016/2297 bizottsági végrehajtási határozattal (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="344" PAGE.FIRST="100" DATE.PUB="2016">HL 2016. L 344., 100. o.</REF.DOC.OJ>) módosított, a 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alapján a személyes adatok harmadik országbeli adatfeldolgozók részére történő továbbítására vonatkozó általános szerződési feltételekről szóló, <DATE ISO="20100205">2010. február 5‑i</DATE> bizottsági határozat (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="039" PAGE.FIRST="5" DATE.PUB="2010">HL 2010. L 39., 5. o.</REF.DOC.OJ>; a továbbiakban: 2010/87 határozat).</P></NOTE> érvényességére vonatkozik, amely révén a Bizottság egyes továbbítás‑kategóriák vonatkozásában általános szerződési feltételeket állapított meg, az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 7., 8. és 47. cikkére figyelemmel.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0004"><NO.P>4.</NO.P><TXT>E kérelmet a Data Protection Commissioner (adatvédelmi biztos, Írország, a továbbiakban: DPC) és a Facebook Ireland Ltd, valamint Maximillian Schrems között folyó jogvitában terjesztették elő. Az utóbbi azzal kapcsolatos panaszt terjesztett a DPC elé, hogy a rá vonatkozó személyes adatokat a Facebook Ireland továbbította a Facebook Inc., vagyis az Amerikai Egyesült Államokban (a továbbiakban: Egyesült Államok) található anyavállalata részére. A DPC úgy véli, hogy e panasz elbírálása attól függ, hogy érvényes‑e a 2010/87 határozat. Ebben az összefüggésben a kérdést előterjesztő bírósághoz fordult, felkérve azt, hogy intézzen kérdést a Bírósághoz.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0005"><NO.P>5.</NO.P><TXT>Kiindulásként jelzem, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések vizsgálata álláspontom szerint nem tárt fel olyan körülményt, amely kihathat a 2010/87 határozat érvényességére.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0006"><NO.P>6.</NO.P><TXT>Egyébként a kérdést előterjesztő bíróság kiemelt bizonyos kétségeket, amelyek lényegében az Egyesült Államok által biztosított védelmi szint megfelelőségét érintik azon beavatkozásokra figyelemmel, amelyeket az amerikai hírszerzési hatóságok tevékenysége eredményez azon személyek alapvető jogainak gyakorlására nézve, akiknek adatait e harmadik országba továbbították. E kétségek közvetve a Bizottság által ezzel kapcsolatban az (EU) 2016/1250 végrehajtási határozatban<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0006"><P>A [95/46 irányelv] alapján az EU–USA adatvédelmi pajzs által biztosított védelem megfelelőségéről szóló, <DATE ISO="20160712">2016. július 12‑i</DATE> bizottsági határozat (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="207" PAGE.FIRST="1" DATE.PUB="2016">HL 2016. L 207., 1. o.</REF.DOC.OJ>, a továbbiakban: az adatvédelmi pajzsról szóló határozat).</P></NOTE> végzett értékeléseket kérdőjelezik meg. Noha az alapeljárás elbírálása nem igényli a Bíróság részéről e kérdés eldöntését, és ezért azt javaslom neki, hogy ne tegye azt meg, másodlagosan ismertetem azokat az indokokat, amelyek miatt megkérdőjelezem e határozat érvényességét.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0007"><NO.P>7.</NO.P><TXT>Elemzésem egészét az egyensúly keresése vezérli, egyrészt azon követelmény között, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0007" REF.END="QE0007"/>észszerű mértékű pragmatizmust tanúsítsunk annak érdekében, hogy együtt tudjunk működni a világ többi részével<QUOT.END REF.START="QS0007" CODE="201D" ID="QE0007"/>,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0007"><P>Lásd a korábbi európai adatvédelmi biztos, P. Hustinx beszédét: <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0008" REF.END="QE0008"/>Le droit de l’Union européenne sur la protection des données: la révision de la directive 95/46/CE et la proposition de règlement général sur la protection des données<QUOT.END REF.START="QS0008" CODE="201D" ID="QE0008"/>, 49. o., elérhető a következő internetcímen: https://edps.europa.eu/sites/edp/files/publication/14‑09‑15_article_eui_fr.pdf.</P></NOTE> másrészt pedig azon követelmény között, amely szerint érvényesítenünk kell az Unió és tagállamai jogrendjében, különösen a Chartában elismert alapvető értékeket.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><?PAGE NO="5"?><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">II.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Jogi háttér</HT></TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">A.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">A 95/46/EK irányelv</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0008"><NO.P>8.</NO.P><TXT>A személyes adatok feldolgozása [helyesen: kezelése] vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0008"><P>A <DATE ISO="20030929">2003. szeptember 29‑i</DATE> 1882/2003/EK európai parlamenti és tanács irányelvvel módosított, <DATE ISO="19951024">1995. október 24‑i</DATE> európai parlamenti és tanács irányelv (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="281" PAGE.FIRST="31" DATE.PUB="1995">HL 1995. L 281., 31. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás: 13. fejezet, 15. kötet, 355. o. a továbbiakban: 95/46 irányelv).</P></NOTE> 3. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezett:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0009" REF.END="QE0009"/>Az irányelv nem alkalmazandó [helyesen: nem alkalmazható] az alábbi személyesadat‑feldolgozásokra [helyesen: személyesadat‑kezelésekre]:</P><LIST TYPE="NDASH"><ITEM><P>a közösségi jog hatályán kívül eső tevékenységek, mint például az Európai Unióról szóló szerződés V. és VI. címében megállapítottak, valamint a közbiztonsággal, a védelemmel, a nemzetbiztonsággal (beleértve az ország gazdasági jólétét is, ha a feldolgozási [helyesen: az adatkezelési] művelet nemzetbiztonsági ügyre vonatkozik [helyesen: nemzetbiztonsági üggyel kapcsolatos]), továbbá a büntetőjog területén az állami tevékenységekkel kapcsolatos feldolgozási [helyesen: adatkezelési] műveletek,</P></ITEM></LIST><P>[…]<QUOT.END REF.START="QS0009" CODE="201D" ID="QE0009"/></P></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0009"><NO.P>9.</NO.P><TXT>Ezen irányelv 13. cikkének (1) bekezdése a következőket tartalmazta:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0010" REF.END="QE0010"/>A tagállamok jogszabályokat fogadhatnak el a 6. cikk (1) bekezdésében, a 10. cikkben. a 11. cikk (1) bekezdésében, valamint a 12. és a 21. cikkben foglalt jogok és kötelezettségek körének korlátozására, amennyiben a korlátozás az alábbiak biztosításához szükséges:</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>nemzetbiztonság;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>honvédelem;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>c)</NO.P><TXT>közbiztonság;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>d)</NO.P><TXT>bűncselekmények vagy a szabályozott foglalkozások etikai vétségeinek megelőzése, vizsgálata, felderítése és az ezekkel kapcsolatos eljárások lefolytatása;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>e)</NO.P><TXT>valamely tagállam vagy az [Unió] fontos gazdasági vagy pénzügyi érdeke, beleértve a monetáris, a költségvetési és az adózási kérdéseket;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>f)</NO.P><TXT>a c), d) és e) pontban említett esetekben esetlegesen a hatósági feladatok gyakorlásához kapcsolódó ellenőrzési, felügyeleti és szabályozási tevékenység;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>g)</NO.P><TXT>az érintett védelme vagy mások jogainak és szabadságainak védelme.<QUOT.END REF.START="QS0010" CODE="201D" ID="QE0010"/></TXT></NP></ITEM></LIST></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0010"><NO.P>10.</NO.P><TXT>Az említett irányelv 25. cikke a következőket írta elő:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="025.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0011" REF.END="QE0011"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA>A tagállamoknak rendelkezniük kell arról, hogy a feldolgozásra [helyesen: kezelésre] kerülő vagy továbbítás után feldolgozásra [helyesen: kezelésre] szánt személyes adatok csak akkor továbbíthatók harmadik országba, ha – az ezen irányelv egyéb rendelkezései értelmében elfogadott nemzeti rendelkezéseknek való megfelelés sérelme nélkül – az adott harmadik ország megfelelő védelmi szintet tud biztosítani [helyesen: biztosít].</ALINEA></PARAG><?PAGE NO="6"?><PARAG IDENTIFIER="025.002"><NO.PARAG>(2)</NO.PARAG><ALINEA>A harmadik ország által nyújtott védelem szintjének megfelelő mivoltát az adattovábbítási művelet vagy adattovábbítási műveletsorozat feltételeinek figyelembevételével kell értékelni; különös figyelmet kell fordítani az adatok jellegére, a tervezett adatfeldolgozási [helyesen: adatkezelési] művelet vagy műveletek céljára és időtartamára, a kiindulási és a célországra, az adott harmadik országban hatályos, általános és ágazati jogrendre, valamint az adott országban érvényesülő szakmai szabályokra és biztonsági intézkedésekre.</ALINEA></PARAG><P>[…]</P><PARAG IDENTIFIER="025.006"><NO.PARAG>(6)</NO.PARAG><ALINEA>A Bizottság a 31. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően megállapíthatja, hogy a harmadik ország megfelelő védelmi szintet biztosít e cikk (2) bekezdése értelmében, az egyének magánéletének, jogainak és szabadságainak védelmére vonatkozó belföldi jog, vagy a vállalt nemzetközi kötelezettségek, különösen az (5) bekezdésben említett tárgyalások végeredménye alapján [helyesen: belföldi joga vagy az egyének magánéletének, alapvető jogainak és szabadságainak védelme érdekében, különösen az (5) bekezdésben említett tárgyalások végeredménye alapján vállalt nemzetközi kötelezettségei alapján].</ALINEA><ALINEA>A tagállamok megtesznek minden szükséges intézkedést a Bizottság határozatának teljesítésére.<QUOT.END REF.START="QS0011" CODE="201D" ID="QE0011"/></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0011"><NO.P>11.</NO.P><TXT>Ugyanezen irányelv 26. cikkének (2) és (4) bekezdése előírta:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="026.002"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0012" REF.END="QE0012"/>(2)</NO.PARAG><ALINEA>Az (1) bekezdés sérelme nélkül a tagállamok engedélyezhetik a személyes adatok olyan harmadik országba irányuló továbbítását vagy továbbítássorozatát, amely a 25. cikk (2) bekezdése értelmében nem biztosít megfelelő szintű védelmet, amennyiben az adatkezelő megfelelő garanciákat teremt az egyének magánéletének, alapvető jogainak és szabadságainak védelme, továbbá a kapcsolódó jogok gyakorlása tekintetében; ilyen garanciát jelenthetnek elsősorban a megfelelő szerződési feltételek.</ALINEA></PARAG><P>[…]</P><PARAG IDENTIFIER="026.004"><NO.PARAG>(4)</NO.PARAG><ALINEA>Amennyiben a Bizottság […] úgy dönt, hogy egyes általános szerződési feltételek megfelelő biztosítékot nyújtanak a (2) bekezdés értelmében, a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket a Bizottság határozatának teljesítésére.<QUOT.END REF.START="QS0012" CODE="201D" ID="QE0012"/></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0012"><NO.P>12.</NO.P><TXT>A 95/46 irányelv 28. cikke (3) bekezdésének szövege a következő volt:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0013" REF.END="QE0013"/>A hatóságok különösen a következő jogosultságokkal rendelkeznek:</P><P>[…]</P><LIST TYPE="NDASH"><ITEM><P>tényleges beavatkozási jogosultságok, mint például a 20. cikknek megfelelően végzett adatfeldolgozási [helyesen: adatkezelési] műveletek megkezdése előtti véleményezés joga, e vélemények megfelelő közzétételének biztosítása, az adatok zárolásának, törlésének vagy megsemmisítésének elrendelése, az adatfeldolgozás [helyesen: adatkezelés] átmeneti vagy végleges tilalmának megállapítása, az adatkezelő figyelmeztetése vagy megrovása, illetve az ügy nemzeti parlament vagy más politikai intézmény elé terjesztése,</P></ITEM></LIST><P>[…]<QUOT.END REF.START="QS0013" CODE="201D" ID="QE0013"/></P></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">B.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">A GDPR</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0013"><NO.P>13.</NO.P><TXT>A 94. cikkének (1) bekezdése alapján a GDPR <DATE ISO="20180525">2018. május 25‑i</DATE> hatállyal felváltotta a 95/46 irányelvet, amely időponttól kezdve az említett rendeletet 99. cikke (2) bekezdésének megfelelően alkalmazni kell.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="7"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0014"><NO.P>14.</NO.P><TXT>Az említett rendelet 2. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0014" REF.END="QE0014"/>E rendelet nem alkalmazandó a személyes adatok kezelésére, ha azt:</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>az uniós jog hatályán kívül eső tevékenységek során végzik;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>a tagállamok az EUSZ V. címe 2. fejezetének hatálya alá tartozó tevékenységek során végzik;</TXT></NP></ITEM></LIST><P>[…]</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>d)</NO.P><TXT>az illetékes hatóságok bűncselekmények megelőzése, nyomozása, felderítése, vádeljárás lefolytatása vagy büntetőjogi szankciók végrehajtása céljából végzik, ideértve a közbiztonságot fenyegető veszélyekkel szembeni védelmet és e veszélyek megelőzését.<QUOT.END REF.START="QS0014" CODE="201D" ID="QE0014"/></TXT></NP></ITEM></LIST></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0015"><NO.P>15.</NO.P><TXT>Ugyanezen rendelet 4. cikkének 2. pontja szerint az <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0015" REF.END="QE0015"/>adatkezelés<QUOT.END REF.START="QS0015" CODE="201D" ID="QE0015"/> a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0016" REF.END="QE0016"/>személyes adatokon vagy adatállományokon automatizált vagy nem automatizált módon végzett bármely művelet vagy műveletek összessége, így a gyűjtés, rögzítés, rendszerezés, tagolás, tárolás, átalakítás vagy megváltoztatás, lekérdezés, betekintés, felhasználás, közléstovábbítás, terjesztés vagy egyéb módon történő hozzáférhetővé tétel útján, összehangolás vagy összekapcsolás, korlátozás, törlés, illetve megsemmisítés<QUOT.END REF.START="QS0016" CODE="201D" ID="QE0016"/>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0016"><NO.P>16.</NO.P><TXT>A GDPR 23. cikke szerint:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="023.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0017" REF.END="QE0017"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA><P>Az adatkezelőre vagy adatfeldolgozóra alkalmazandó uniós vagy tagállami jog jogalkotási intézkedésekkel korlátozhatja a 12–22. cikkben és a 34. cikkben foglalt, valamint a 12–22. cikkben meghatározott jogokkal és kötelezettségekkel összhangban lévő rendelkezései tekintetében az 5. cikkben foglalt jogok és kötelezettségek hatályát, ha a korlátozás tiszteletben tartja az alapvető jogok és szabadságok lényeges tartalmát, valamint az alábbiak védelméhez szükséges és arányos intézkedés egy demokratikus társadalomban:</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>nemzetbiztonság;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>honvédelem;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>c)</NO.P><TXT>közbiztonság;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>d)</NO.P><TXT>bűncselekmények megelőzése, nyomozása, felderítése és a vádeljárás lefolytatása, illetve büntetőjogi szankciók végrehajtása, beleértve a közbiztonságot fenyegető veszélyekkel szembeni védelmet és e veszélyek megelőzését;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>e)</NO.P><TXT>az Unió vagy valamely tagállam egyéb fontos, általános közérdekű célkitűzései, különösen az Unió vagy valamely tagállam fontos gazdasági vagy pénzügyi érdeke […];</TXT></NP></ITEM></LIST><P>[…]</P></ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="023.002"><NO.PARAG>(2)</NO.PARAG><ALINEA><P>Az (1) bekezdésben említett jogalkotási intézkedések adott esetben részletes rendelkezéseket tartalmaznak legalább:</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>az adatkezelés céljaira vagy az adatkezelés kategóriáira,</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>a személyes adatok kategóriáira,</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>c)</NO.P><TXT>a bevezetett korlátozások hatályára,</TXT></NP></ITEM><?PAGE NO="8"?><ITEM><NP><NO.P>d)</NO.P><TXT>a visszaélésre, illetve a jogosulatlan hozzáférésre vagy továbbítás megakadályozását célzó garanciákra,</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>e)</NO.P><TXT>az adatkezelő meghatározására vagy az adatkezelők kategóriáinak meghatározására,</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>f)</NO.P><TXT>az adattárolás időtartamára, valamint az alkalmazandó garanciákra, figyelembe véve az adatkezelés vagy az adatkezelési kategóriák jellegét, hatályát és céljait,</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>g)</NO.P><TXT>az érintettek jogait és szabadságait érintő kockázatokra, és</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>h)</NO.P><TXT>az érintettek arra vonatkozó jogára, hogy tájékoztatást kapjanak a korlátozásról, kivéve, ha ez hátrányosan befolyásolhatja a korlátozás célját.<QUOT.END REF.START="QS0017" CODE="201D" ID="QE0017"/></TXT></NP></ITEM></LIST></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0017"><NO.P>17.</NO.P><TXT>E rendelet <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0018" REF.END="QE0018"/>Az adattovábbításra vonatkozó általános elv<QUOT.END REF.START="QS0018" CODE="201D" ID="QE0018"/> című 44. cikke a következőket mondja ki:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0019" REF.END="QE0019"/>Olyan személyes adatok továbbítására – ideértve a személyes adatok harmadik országból vagy nemzetközi szervezettől egy további harmadik országba vagy további nemzetközi szervezet részére történő újbóli továbbítását is –, amelyeket harmadik országba vagy nemzetközi szervezet részére történő továbbításukat követően adatkezelésnek vetnek alá vagy szándékoznak alávetni, csak abban az esetben kerülhet sor, e rendelet egyéb rendelkezéseinek betartása mellett, ha az adatkezelő és az adatfeldolgozó teljesíti az e fejezetben rögzített feltételeket. E fejezet valamennyi rendelkezését alkalmazni kell annak biztosítása érdekében, hogy a természetes személyek számára e rendeletben garantált védelem szintje ne sérüljön.<QUOT.END REF.START="QS0019" CODE="201D" ID="QE0019"/></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0018"><NO.P>18.</NO.P><TXT>Az említett rendelet <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0020" REF.END="QE0020"/>Adattovábbítás megfelelőségi határozat alapján<QUOT.END REF.START="QS0020" CODE="201D" ID="QE0020"/> című 45. cikke szerint:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="045.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0021" REF.END="QE0021"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA>Személyes adatok harmadik országba vagy nemzetközi szervezet részére történő továbbítására akkor kerülhet sor, ha a Bizottság megállapította, hogy a harmadik ország, a harmadik ország valamely területe, vagy egy vagy több meghatározott ágazata, vagy a szóban forgó nemzetközi szervezet megfelelő védelmi szintet biztosít. Az ilyen adattovábbításhoz nem szükséges külön engedély.</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="045.002"><NO.PARAG>(2)</NO.PARAG><ALINEA><P>A védelmi szint megfelelőségének mérlegelése során a Bizottság különösen a következő tényezőket veszi figyelembe:</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>a jogállamiság, az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartása, a vonatkozó általános és ágazati jogszabályok, köztük a közbiztonságra, a védelemre, valamint a nemzetbiztonságra vonatkozó és a büntetőjogi rendelkezések, a közhatalmi szerveknek a személyes adatokhoz való hozzáférését szabályozó rendelkezések, valamint e jogszabályok végrehajtása, adatvédelmi szabályok, szakmai szabályok és biztonsági intézkedések, ideértve a személyes adatok másik harmadik ország vagy nemzetközi szervezet részére történő újbóli továbbítására vonatkozó azon szabályokat, amelyeknek az adott országban vagy nemzetközi szervezeten belül meg kell felelni; ítélkezési gyakorlat, továbbá az, hogy az érintettek, akiknek a személyes adatait továbbítják, rendelkeznek‑e hatékonyan érvényesíthető – a hatékony közigazgatási és bírósági jogorvoslatot is magukban foglaló – jogokkal;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>a szóban forgó harmadik országban létezik‑e egy vagy több olyan független és hatékonyan működő felügyeleti hatóság – a szóban forgó nemzetközi szervezet pedig ilyen hatóság ellenőrzése alatt áll‑e –, amely felelős az adatvédelmi szabályok betartásának biztosításáért és végrehajtásáért, rendelkezik többek között megfelelő kikényszerítési hatáskörrel, és felelős az érintettek részére történő, a jogaik gyakorlásával kapcsolatos segítségnyújtásért és tanácsadásért, valamint a tagállami felügyeleti hatóságokkal való együttműködésért; továbbá</TXT></NP></ITEM><?PAGE NO="9"?><ITEM><NP><NO.P>c)</NO.P><TXT>a szóban forgó harmadik ország vagy nemzetközi szervezet nemzetközi kötelezettségei vagy egyéb, jogilag kötelező erejű egyezményekből vagy jogi eszközökből, valamint többoldalú vagy regionális rendszerekben való részvételéből eredő – különösen a személyes adatok védelmével kapcsolatos – kötelezettségei.</TXT></NP></ITEM></LIST></ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="045.003"><NO.PARAG>(3)</NO.PARAG><ALINEA>A védelmi szint megfelelőségének értékelését követően a Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján határozhat arról, hogy a harmadik ország, a harmadik ország valamely területe, illetve egy vagy több meghatározott ágazata, illetve valamely nemzetközi szervezet a (2) bekezdés értelmében biztosítja a megfelelő védelmi szintet. A végrehajtási jogi aktusban rendelkezni kell egy rendszeres, legalább négyévente elvégzendő felülvizsgálatra irányuló mechanizmusról, amely az adott harmadik országban vagy nemzetközi szervezetnél végbement valamennyi releváns fejleményt figyelembe vesz. […]</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="045.004"><NO.PARAG>(4)</NO.PARAG><ALINEA>A Bizottság folyamatosan figyelemmel kíséri a harmadik országokban és a nemzetközi szervezeteknél végbement azon fejleményeket, amelyek érinthetik az e cikk (3) bekezdése, valamint a 95/46/EK irányelv 25. cikkének (6) bekezdése alapján elfogadott határozatok végrehajtását.</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="045.005"><NO.PARAG>(5)</NO.PARAG><ALINEA>A Bizottság – a rendelkezésekre álló információk, különösen az e cikk (3) bekezdésében említett felülvizsgálat alapján – határoz arról, hogy a harmadik ország, a harmadik ország valamely területe vagy meghatározott ágazata, vagy valamely nemzetközi szervezet már nem biztosítja az e cikk (2) bekezdése értelmében vett megfelelő védelmi szintet, és a szükséges mértékben, az e cikk (3) bekezdésében említett korábbi határozatot végrehajtási jogi aktus útján, visszaható hatály nélkül hatályon kívül helyezi, módosítja vagy felfüggeszti. […]</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="045.006"><NO.PARAG>(6)</NO.PARAG><ALINEA>A Bizottság konzultációt kezdeményez a harmadik országgal vagy nemzetközi szervezettel az (5) bekezdés szerinti határozat meghozatalához vezető helyzet orvoslását illetően.</ALINEA></PARAG><P>[…]</P><PARAG IDENTIFIER="045.009"><NO.PARAG>(9)</NO.PARAG><ALINEA>A Bizottság által a 95/46/EK irányelv 25. cikkének (6) bekezdése alapján elfogadott határozatok mindaddig hatályban maradnak, amíg azokat az e cikk (3) vagy az (5) bekezdésével összhangban elfogadott bizottsági határozat nem módosítja, nem váltja fel vagy nem helyezi hatályon kívül.<QUOT.END REF.START="QS0021" CODE="201D" ID="QE0021"/></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0019"><NO.P>19.</NO.P><TXT>Ugyanezen rendelet <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0022" REF.END="QE0022"/>Megfelelő garanciák alapján történő adattovábbítások<QUOT.END REF.START="QS0022" CODE="201D" ID="QE0022"/> című 46. cikke a következőképpen szól:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="046.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0023" REF.END="QE0023"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA>A 45. cikk (3) bekezdése szerinti határozat hiányában az adatkezelő vagy adatfeldolgozó csak abban az esetben továbbíthat személyes adatokat harmadik országba vagy nemzetközi szervezet részére, ha az adatkezelő vagy adatfeldolgozó megfelelő garanciákat nyújtott, és csak azzal a feltétellel, hogy az érintettek számára érvényesíthető jogok és hatékony jogorvoslati lehetőségek állnak rendelkezésre.</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="046.002"><NO.PARAG>(2)</NO.PARAG><ALINEA><P>A felügyeleti hatóság külön engedélye nélkül az (1) bekezdés szerinti megfelelő garanciákat az alábbiak jelenthetik:</P><P>[…]</P><P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>c)</NO.P><TXT>a Bizottság által a 93. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban elfogadott általános adatvédelmi kikötések;</TXT></NP></ITEM></LIST></P></ALINEA></PARAG><P>[…]</P><?PAGE NO="10"?><PARAG IDENTIFIER="046.005"><NO.PARAG>(5)</NO.PARAG><ALINEA>A valamely tagállam vagy felügyeleti hatóság által a 95/46/EK irányelv 26. cikkének (2) bekezdése alapján kiadott engedélyek hatályban maradnak mindaddig, amíg azokat szükség esetén a felügyeleti hatóság nem módosítja, nem váltja fel vagy nem helyezi hatályon kívül. A Bizottság által a 95/46/EK irányelv 26. cikkének (4) bekezdése alapján elfogadott határozatok mindaddig hatályban maradnak, amíg azokat szükség esetén az e cikk (2) bekezdésével összhangban elfogadott bizottsági határozat nem módosítja, nem váltja fel vagy nem helyezi hatályon kívül.<QUOT.END REF.START="QS0023" CODE="201D" ID="QE0023"/></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0020"><NO.P>20.</NO.P><TXT>A GDPR 58. cikkének (2), (4) és (5) bekezdése értelmében:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="058.002"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0024" REF.END="QE0024"/>(2)</NO.PARAG><ALINEA><P>A felügyeleti hatóság korrekciós hatáskörében eljárva:</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>figyelmezteti az adatkezelőt vagy az adatfeldolgozót, hogy egyes tervezett adatkezelési tevékenységei valószínűsíthetően sértik e rendelet rendelkezéseit;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>elmarasztalja az adatkezelőt vagy az adatfeldolgozót, ha adatkezelési tevékenysége megsértette e rendelet rendelkezéseit;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>c)</NO.P><TXT>utasítja az adatkezelőt vagy az adatfeldolgozót, hogy teljesítse az érintettnek az e rendelet szerinti jogai gyakorlására vonatkozó kérelmét;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>d)</NO.P><TXT>utasítja az adatkezelőt vagy az adatfeldolgozót, hogy adatkezelési műveleteit – adott esetben meghatározott módon és meghatározott időn belül – hozza összhangba e rendelet rendelkezéseivel;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>e)</NO.P><TXT>utasítja az adatkezelőt, hogy tájékoztassa az érintettet az adatvédelmi incidensről;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>f)</NO.P><TXT>átmenetileg vagy véglegesen korlátozza az adatkezelést, ideértve az adatkezelés megtiltását is;</TXT></NP></ITEM></LIST><P>[…]</P><LIST TYPE="OTHER"><ITEM><NP><NO.P>i)</NO.P><TXT>a 83. cikknek megfelelően közigazgatási bírságot szab ki, az adott eset körülményeitől függően az e bekezdésben említett intézkedéseken túlmenően vagy azok helyett; és</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>j)</NO.P><TXT>elrendeli a harmadik országbeli címzett vagy nemzetközi szervezet felé irányuló adatáramlás felfüggesztését.</TXT></NP></ITEM></LIST></ALINEA></PARAG><P>[…]</P><PARAG IDENTIFIER="058.004"><NO.PARAG>(4)</NO.PARAG><ALINEA>Az e cikk alapján a felügyeleti hatóságra ruházott hatáskörök gyakorlására megfelelő garanciák mellett kerülhet sor, ideértve az uniós és a tagállami jogban a Chartával összhangban meghatározott hatékony bírósági jogorvoslatot és tisztességes eljárást is.</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="058.005"><NO.PARAG>(5)</NO.PARAG><ALINEA>A tagállamok jogszabályban előírják, hogy a felügyeleti hatóságuk hatáskörrel rendelkezik arra, hogy e rendelet megsértéséről tájékoztassa az igazságügyi hatóságokat, és adott esetben bírósági eljárást kezdeményezzen vagy abban más módon részt vegyen e rendelet rendelkezéseinek érvényre juttatása érdekében.<QUOT.END REF.START="QS0024" CODE="201D" ID="QE0024"/></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP.ECR></GR.SEQ><?PAGE NO="11"?><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">C.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">A 2010/87 határozat</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0021"><NO.P>21.</NO.P><TXT>A 95/46 irányelv 26. cikkének (4) bekezdése alapján a Bizottság három határozatot fogadott el, amelyekben megállapította, hogy az azokban szereplő általános szerződési feltételek megfelelő biztosítékot nyújtanak az egyének magánélethez való jogának, alapvető jogainak és szabadságjogainak védelmét, valamint a megfelelő jogok gyakorlását illetően (a továbbiakban: ÁSZF‑határozatok).<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0009"><P>A [95/46] irányelv alapján a személyes adatok harmadik országokba irányuló továbbítására vonatkozó általános szerződési feltételekről szóló, <DATE ISO="20010615">2001. június 15‑i</DATE> 2001/497/EK bizottsági határozat (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="181" PAGE.FIRST="19" DATE.PUB="2001">HL 2001. L 181., 19. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 26. kötet, 347. o.); a [2001/497] határozat módosításáról a személyes adatoknak harmadik országokba irányuló továbbadására vonatkozó alternatív általános szerződési feltételek bevezetéséről szóló, <DATE ISO="20041227">2004. december 27‑i</DATE> 2004/915/EK bizottsági határozat (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="385" PAGE.FIRST="74" DATE.PUB="2004">HL 2004. L 385., 74. o.</REF.DOC.OJ>); valamint a 2010/87 határozat.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0022"><NO.P>22.</NO.P><TXT>Ezek közé tartozik a 2010/87 határozat, amelynek 1. cikke szerint <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0025" REF.END="QE0025"/>[a] mellékletben szereplő általános szerződési feltételek megfelelő biztosítékot nyújtónak minősülnek, tekintettel az egyének magánélethez való jogának, alapvető jogainak és szabadságjogainak védelmére, valamint a [95/46] irányelv 26. cikkének (2) bekezdése által előírt megfelelő jogok gyakorlására<QUOT.END REF.START="QS0025" CODE="201D" ID="QE0025"/>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0023"><NO.P>23.</NO.P><TXT>E határozat 3. cikke értelmében:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0026" REF.END="QE0026"/>E határozat alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:</P><P>[…]</P><P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>c)</NO.P><TXT><QUOT.START CODE="00BB" ID="QS0027" REF.END="QE0027"/>adatátadó<QUOT.END REF.START="QS0027" CODE="00AB" ID="QE0027"/>: a személyes adatokat továbbító adatkezelő;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>d)</NO.P><TXT><QUOT.START CODE="00BB" ID="QS0028" REF.END="QE0028"/>adatátvevő<QUOT.END REF.START="QS0028" CODE="00AB" ID="QE0028"/>: egy harmadik országban letelepedett olyan feldolgozó, aki vállalja, hogy az adatátadó utasításaival és e határozat feltételeivel összhangban történt adattovábbítást követően átveszi az adatátadótól a személyes adatokat – annak nevében történő – adatfeldolgozás céljából, és aki nem tartozik egy harmadik ország – [95/46] irányelv 25. cikkének (1) bekezdése szerinti – megfelelő védelmet biztosító rendszerének hatálya alá;</TXT></NP></ITEM></LIST></P><P>[…]</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>f)</NO.P><TXT><QUOT.START CODE="00BB" ID="QS0029" REF.END="QE0029"/>alkalmazandó adatvédelmi jog<QUOT.END REF.START="QS0029" CODE="00AB" ID="QE0029"/>: az egyének alapvető jogaik és szabadságjogaik, különösen – a személyes adatok feldolgozásával kapcsolatban – a magánélet tiszteletben tartásához való jogaik védelméről szóló, az adatátadó letelepedési helye szerinti tagállamban tevékenykedő adatkezelőre vonatkozó jogszabály;</TXT></NP></ITEM></LIST><P>[…]<QUOT.END REF.START="QS0026" CODE="201D" ID="QE0026"/></P></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0024"><NO.P>24.</NO.P><TXT>Eredeti változatában az említett határozat 4. cikkének (1) bekezdése a következőket írta elő:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0030" REF.END="QE0030"/>A [95/46] irányelv II., III., V. és VI. fejezete alapján elfogadott nemzeti rendelkezéseknek való megfelelés céljából tett intézkedésekre vonatkozó hatásköröket nem érintve, a tagállamok illetékes hatóságai a magánszemélyek – személyes adatainak feldolgozására tekintettel történő – védelme érdekében élhetnek azzal a jogukkal, hogy megtilthatják vagy felfüggeszthetik a harmadik országokba történő adattovábbítást olyan esetekben, ha:</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>megállapítják, hogy az adatátvevőre vagy a további feldolgozóra irányadó jog olyan követelményeket támaszt vele szemben, amelyek értelmében el kell térnie az alkalmazandó adatvédelmi jogtól, valamint amelyek – a [95/46] irányelv 13. cikkében foglalt, a demokratikus társadalomban<?PAGE NO="12"?> szükséges korlátozásokat – túllépik; és amennyiben ezek a követelmények vélhetően jelentős hátrányos hatással lesznek az alkalmazandó adatvédelmi jog és az általános szerződési feltételek által nyújtott garanciákra;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>az illetékes hatóság megállapította, hogy az adatátvevő vagy a további feldolgozó nem tartotta be a mellékletben szereplő általános szerződési feltételeket; vagy</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>c)</NO.P><TXT>nagy a valószínűsége, hogy a mellékletben szereplő általános szerződési feltételeknek nem tesznek eleget vagy nem fognak eleget tenni, és az adattovábbítás folytatása súlyosan veszélyeztetné az érintetteket.<QUOT.END REF.START="QS0030" CODE="201D" ID="QE0030"/></TXT></NP></ITEM></LIST></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0025"><NO.P>25.</NO.P><TXT>A 2010/87 határozat (EU) 2016/2297 végrehajtási határozat<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0010"><P>A [95/46] irányelv alapján a személyes adatok harmadik országokba és harmadik országbeli adatfeldolgozók részére történő továbbítására vonatkozó általános szerződési feltételekről szóló [2001/497] és [2010/87] határozatok módosításáról szóló, <DATE ISO="20161216">2016. december 16‑i</DATE> bizottsági határozat (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="344" PAGE.FIRST="100" DATE.PUB="2016">HL 2016. L 344., 100. o.</REF.DOC.OJ>).</P></NOTE> általi módosításából következő jelenlegi változatának 4. cikke azt mondja ki, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0031" REF.END="QE0031"/>[h]a a tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai oly módon gyakorolják a [95/46 irányelv] 28. cikkének (3) bekezdése alapján őket megillető jogköreiket, hogy ez – az egyéneknek a személyes adataik kezelése tekintetében történő védelme érdekében – harmadik országokba irányuló adatáramlás felfüggesztéséhez vagy végleges tilalmához vezet, az érintett tagállam haladéktalanul tájékoztatja erről a Bizottságot, amely továbbítja ezt a tájékoztatást a többi tagállamnak<QUOT.END REF.START="QS0031" CODE="201D" ID="QE0031"/>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0026"><NO.P>26.</NO.P><TXT>A 2010/87 határozat mellékletében több általános szerződési feltétel szerepel. Közelebbről az e mellékletben található <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0032" REF.END="QE0032"/>A kedvezményezett harmadik személyről szóló rendelkezés<QUOT.END REF.START="QS0032" CODE="201D" ID="QE0032"/> című 3. általános szerződési feltétel az alábbiakat írja elő:</TXT><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0033" REF.END="QE0033"/>(1) Az érintett az adatátadóval szemben – kedvezményezett harmadik személyként – érvényesítheti ezt az általános szerződési feltételt, a 4. általános szerződési feltétel b)–i) pontját, az 5. általános szerződési feltétel a)–e), valamint g)–j) pontját, a 6. általános szerződési feltétel (1) és (2) bekezdését, a 7. általános szerződési feltételt, a 8. általános szerződési feltétel (2) bekezdését, valamint a 9–12. általános szerződési feltételt.</P><P>(2) Az érintett az adatátvevővel szemben érvényesítheti ezt az általános szerződés feltételt, az 5. általános szerződési feltétel a)–e) és g) pontját, a 6. és 7. általános szerződési feltételt, a 8. általános szerződési feltétel (2) bekezdését, valamint a 9–12. általános szerződési feltételt azokban az esetekben, amikor az adatátadó vállalkozása ténylegesen vagy jogilag megszűnik létezni, feltéve hogy nincs olyan jogutód, amely az adatátadó valamennyi jogi kötelezettségét szerződéses vagy jogszabályi úton átvállalta, aminek eredményeként gyakorolja az adatátadó jogait és kötelezettségeit, amely esetben az érintett ezeket érvényesítheti e jogutóddal szemben.</P><P>[…]<QUOT.END REF.START="QS0033" CODE="201D" ID="QE0033"/></P></QUOT.S></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0027"><NO.P>27.</NO.P><TXT>Az említett melléklet <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0034" REF.END="QE0034"/>Az adatátadó kötelezettségei<QUOT.END REF.START="QS0034" CODE="201D" ID="QE0034"/> című 4. általános szerződési feltétele a következőképpen rendelkezik:</TXT><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0035" REF.END="QE0035"/>Az adatátvevő elfogadja és garantálja, hogy:</P><P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>a személyes adatok feldolgozása, ideértve magát az adattovábbítást is, megfelelt és továbbra is megfelel az alkalmazandó adatvédelmi jog vonatkozó hatályos rendelkezéseinek (és adott esetben erről értesítették az adatátadó letelepedési helye szerinti tagállam hatóságait), valamint nem sérti az adott állam vonatkozó rendelkezéseit;</TXT></NP></ITEM><?PAGE NO="13"?><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>ellátta és a személyes adatok feldolgozása során folyamatosan ellátja az adatátvevőt arra vonatkozó utasításokkal, hogy a továbbított személyes adatokat csak az adatátadó megbízásából és az alkalmazandó adatvédelmi joggal, továbbá az általános szerződési feltételekkel összhangban lehet feldolgozni;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>c)</NO.P><TXT>az adatátvevő elegendő garanciával szolgál majd e szerződéshez csatolt 2. függelékben meghatározott technikai és szervezési biztonsági intézkedések tekintetében;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>d)</NO.P><TXT>az alkalmazandó adatvédelmi jog követelményeinek értékelését követően a biztonsági intézkedések alkalmasak a személyes adatok véletlen vagy jogellenes megsemmisülése, illetve a véletlen elvesztés, megváltozás, adatok jogosulatlan közlése vagy az azokhoz történő jogosulatlan hozzáférés elleni védelemre, különösen azokban az esetekben, ahol az adatfeldolgozás része az adatok hálózaton történő továbbítása, valamint az adatfeldolgozás egyéb jogellenes formái elleni védelemre; továbbá azt, hogy ezek az intézkedések olyan szintű biztonságot nyújtanak, amely arányos a megvédendő adatok jellegével és az adatfeldolgozás kockázataival, tekintettel a mindenkori aktuális körülményekre és a végrehajtás költségeire;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>e)</NO.P><TXT>gondoskodik a biztonsági intézkedések tiszteletben tartásáról;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>f)</NO.P><TXT>amennyiben az adattovábbítás különleges adatkategóriákat érint, az érintettet az adattovábbítást megelőzően vagy – a lehető legrövidebb időn belül – az adattovábbítást követően tájékoztatják arról, hogy az adatokat egy olyan harmadik országba továbbítják, amely nem biztosítja a [95/46 irányelv] szerinti megfelelő mértékű védelmet;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>g)</NO.P><TXT>továbbítja az adatvédelmi felügyeleti hatóság felé az adatátvevőtől és bármely további feldolgozótól az 5. általános szerződési feltétel b) pontja és a 8. általános szerződési feltétel (3) bekezdése értelmében átvett értesítést, amennyiben az adatátadó úgy dönt, hogy folytatja az adattovábbítást vagy megszünteti a felfüggesztést;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>h)</NO.P><TXT>az érintettek kérésére rendelkezésükre bocsátja az általános szerződési feltételek egy példányát, a 2. függelék kivételével, és a biztonsági intézkedések összefoglaló leírását, valamint a további feldolgozásra vonatkozó – általános szerződési feltételekkel összhangban megkötendő – szerződések egy példányát, feltéve, hogy az általános szerződési feltételek vagy a szerződés nem tartalmaznak üzleti információt, amely esetben eltávolíthatja ezen üzleti információkat;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>i)</NO.P><TXT>további feldolgozás esetén a feldolgozási tevékenységet a további feldolgozó a 11. általános szerződési feltétellel összhangban végzi a személyes adatok és az érintett jogainak legalább olyan szintű biztosítása mellett, mint amilyet általános szerződési feltétel alapján az adatátvevő biztosítana; és</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>j)</NO.P><TXT>biztosítja a 4. általános szerződési feltétel a)–i) pontjának való megfelelést.<QUOT.END REF.START="QS0035" CODE="201D" ID="QE0035"/></TXT></NP></ITEM></LIST></P></QUOT.S></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0028"><NO.P>28.</NO.P><TXT>Az említett melléklet <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0036" REF.END="QE0036"/>Az adatátvevő kötelezettségei (<HT TYPE="SUP">1</HT>)<QUOT.END REF.START="QS0036" CODE="201D" ID="QE0036"/> című 5. általános szerződési feltétele a következőképpen rendelkezik:</TXT><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0037" REF.END="QE0037"/>Az adatátvevő elfogadja és garantálja, hogy:</P><P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>csak az átadó nevében, utasításaival és az általános szerződési feltételekkel összhangban dolgozza fel a személyes adatokat; amennyiben bármely oknál fogva nem képes megfelelni ezeknek a követelményeknek, haladéktalanul tájékoztatja erről az adatátadót, aki ez esetben jogosult felfüggeszteni az adattovábbítást és/vagy a szerződéstől elállni;</TXT></NP></ITEM><?PAGE NO="14"?><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>nincs tudomása arról, hogy a rá vonatkozó jogszabályok akadályoznák az adatátadótól kapott utasítások és a szerződésben vállalt kötelezettségek teljesítését – abban az esetben, ha a jogszabályok módosítása előreláthatóan jelentősen hátrányos hatással lenne az általános szerződési feltételekben rá vonatkozóan megállapított garanciákra és kötelezettségekre, mihelyt azonban tudomást szerez erről, azonnal értesíti a módosításról az adatátadót –, ebben az esetben az adatátadó jogosult felfüggeszteni az adattovábbítást és/vagy a szerződéstől elállni;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>c)</NO.P><TXT>a továbbított személyes adatok feldolgozása előtt végrehajtotta a 2. függelékben meghatározott technikai és szervezési biztonsági intézkedéseket;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>d)</NO.P><TXT>azonnal értesíti majd az adatátadót a következőkről:</TXT><P><LIST TYPE="roman"><ITEM><NP><NO.P>i.</NO.P><TXT>ellenkező értelmű tilalom – például egy bűnügyi nyomozás titkosságának megőrzése érdekében fennálló büntetőjogi tilalom – hiányában a bűnüldöző szervek jogilag kötelező erejű felhívása a személyes adatok közlésére;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>ii.</NO.P><TXT>bármilyen véletlen vagy jogosulatlan hozzáférés; és</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>iii.</NO.P><TXT>közvetlen az érintettek részéről érkező kérelem, erre adott válasz nélkül, kivéve, ha erre felhatalmazást kapott.</TXT></NP></ITEM></LIST></P></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>e)</NO.P><TXT>azonnal és szakszerűen reagál az adatátadótól érkező, az adattovábbítás tárgyát képező személyes adatok feldolgozására vonatkozó valamennyi kérdésre, és követi a felügyeleti hatóság adatfeldolgozásra vonatkozó javaslatait;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>f)</NO.P><TXT>az adatátadó kérésére rendelkezésre bocsátja az adatfeldolgozó berendezéseket az általános szerződési feltételek hatálya alá eső feldolgozói tevékenységek ellenőrzése céljából, amelyet az adatátadó vagy a megfelelő szakképzettséggel rendelkező, az adatok bizalmas kezelésére kötelezett, az adatátadó által – adott esetben a felügyeleti hatóság beleegyezésével – kiválasztott, független szakértőkből álló testület végez;</TXT></NP></ITEM></LIST></P><P>[…]<QUOT.END REF.START="QS0037" CODE="201D" ID="QE0037"/></P></QUOT.S></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0029"><NO.P>29.</NO.P><TXT>A 2010/87 rendelet mellékletében található 5. általános szerződési feltételben hivatkozott 1. lábjegyzet szerint:</TXT><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0038" REF.END="QE0038"/>Az adatátvevőre vonatkozó nemzeti jogszabályok kötelező követelményei, amelyek nem lépnek túl azon, amire a [95/46] irányelv 13. cikkének (1) bekezdésében felsorolt érdekek valamelyike alapján egy demokratikus társadalomban szükség van; vagyis amennyiben ezek az érdekek olyan intézkedések alkalmazását írják elő, amelyek a nemzetbiztonsági, honvédelmi, közbiztonsági érdekek érvényesítését, a bűncselekmények megelőzését, a nyomozást, felderítését vagy üldözését, vagy – szabályozott szakmákban – etikai szabályok megsértését, az állam fontos gazdasági vagy pénzügyi érdekének védelmét, az érintett védelmét vagy mások jogainak vagy szabadságainak védelmét érintik, és nem ellentétesek az általános szerződési feltételekkel. Egy demokratikus társadalomban ezen elengedhetetlenül szükséges követelmények közé tartoznak többek között a nemzetközileg elfogadott szankciók, adóügyi követelmények, illetve a pénzmosás megelőzését szolgáló bejelentési követelmények.<QUOT.END REF.START="QS0038" CODE="201D" ID="QE0038"/></P></QUOT.S></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0030"><NO.P>30.</NO.P><TXT>Az e mellékletben található, <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0039" REF.END="QE0039"/>Felelősség<QUOT.END REF.START="QS0039" CODE="201D" ID="QE0039"/> című 6. általános szerződési feltétel szövege a következő:</TXT><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0040" REF.END="QE0040"/>(1) A felek megállapodnak abban, hogy az érintett, aki a 3. vagy a 11. általános szerződési feltételben említett kötelezettségek egyik fél vagy a további felhasználó általi megsértésének következményeként kárt szenved, kártérítésre jogosult az adatátadótól.</P><?PAGE NO="15"?><P>(2) Amennyiben az érintett – az adatátvevőnek vagy az által megbízott további feldolgozónak a 3. vagy a 11. általános szerződési feltételben meghatározott kötelezettsége valamelyikének megszegéséből eredően – nem tudja érvényesíteni az (1) bekezdés szerinti kártérítési igényt az adatátadóval szemben azért, mert az adatátadó ténylegesen megszűnt, jogilag megszűnt létezni vagy fizetésképtelenné vált, az adatátvevő hozzájárul ahhoz, hogy az érintett vele szemben érvényesíthesse az adatátadóval szembeni kártérítési igényét, feltéve hogy nincs olyan jogutód, amely az adatátadó valamennyi jogi kötelezettségét szerződéses vagy jogszabályi úton átvállalta, amely esetben az érintett e jogutóddal szemben érvényesítheti jogait.</P><P>[…]<QUOT.END REF.START="QS0040" CODE="201D" ID="QE0040"/></P></QUOT.S></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0031"><NO.P>31.</NO.P><TXT>Az említett melléklet <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0041" REF.END="QE0041"/>Közvetítés és joghatóság<QUOT.END REF.START="QS0041" CODE="201D" ID="QE0041"/> című 7. általános szerződési feltétele a következőképpen rendelkezik:</TXT><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0042" REF.END="QE0042"/>(1) Az adatátvevő elfogadja, hogy amennyiben az érintett érvényesíteni kívánja vele szemben a kedvezményezett harmadik személy jogait, és/vagy az általános szerződési feltételek alapján követeli a károk megtérítését, az adatátvevő elfogadja az érintett következő döntéseit:</P><P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>a jogvitával közvetítés céljából egy független személyhez vagy – adott esetben – a felügyeleti hatósághoz fordul;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>a jogvitával az adatátadó letelepedési helye szerinti tagállam bíróságához fordul.</TXT></NP></ITEM></LIST></P><P>(2) A felek megállapodnak abban, hogy az érintett választása nem érinti az érintett arra vonatkozó anyagi vagy eljárási jogait, hogy a nemzeti vagy nemzetközi jog egyéb rendelkezéseivel összhangban jogorvoslattal éljen.<QUOT.END REF.START="QS0042" CODE="201D" ID="QE0042"/></P></QUOT.S></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0032"><NO.P>32.</NO.P><TXT>Az ugyanezen mellékletben található, <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0043" REF.END="QE0043"/>Irányadó jog<QUOT.END REF.START="QS0043" CODE="201D" ID="QE0043"/> című 9. általános szerződési feltétel azt írja elő, hogy az általános szerződési feltételekre az adatátadó letelepedési helye szerinti tagállam joga az irányadó.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">D.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Az adatvédelmi pajzsról szóló határozat</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0033"><NO.P>33.</NO.P><TXT>A 95/46 határozat 25. cikkének (6) bekezdése alapján a Bizottság két egymást követő határozatot fogadott el, amelyek révén megállapította, hogy az Egyesült Államok megfelelő szintű védelmet biztosít az azon egyesült államokbeli vállalkozásokhoz továbbított személyes adatok tekintetében, amelyek egy öntanúsítási eljárás révén csatlakoznak az e határozatokban rögzített elvekhez.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0034"><NO.P>34.</NO.P><TXT>A Bizottság először elfogadta az Egyesült Államok Kereskedelmi Minisztériuma által kiadott <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0044" REF.END="QE0044"/>biztonságos kikötő<QUOT.END REF.START="QS0044" CODE="201D" ID="QE0044"/> elvek által biztosított védelem megfelelőségéről és az ezzel kapcsolatos gyakran felvetődő kérdésekről szóló 2000/520/EK határozatot.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0011"><P><DATE ISO="20000726">2000. július 26‑i</DATE> határozat, a [95/46] irányelv alapján (HL L 200. L 215., 7. o., a továbbiakban: <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0045" REF.END="QE0045"/>biztonságos kikötő<QUOT.END REF.START="QS0045" CODE="201D" ID="QE0045"/> határozat).</P></NOTE> A <DATE ISO="20151006">2015. október 6‑i</DATE> Schrems ítéletben<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0012"><P><REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑362/14</NO.CASE> (<NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:650">EU:C:2015:650</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>, a továbbiakban: Schrems ítélet).</P></NOTE> a Bíróság érvénytelennek nyilvánította e határozatot.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0035"><NO.P>35.</NO.P><TXT>Ezen ítéletet követően a Bizottság másodszorra elfogadta az adatvédelmi pajzsról szóló határozatot:</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0036"><NO.P>36.</NO.P><TXT>E határozat 1. cikke a következőképpen rendelkezik:</TXT><P><PARAG IDENTIFIER="001.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0046" REF.END="QE0046"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA>A [95/46 irányelv] 25. cikke (2) bekezdésének alkalmazásában az Egyesült Államok megfelelő szintű védelmet biztosít az EU–USA adatvédelmi pajzs keretében az Unióból az egyesült államokbeli szervezetekhez továbbított személyes adatok tekintetében.</ALINEA></PARAG><?PAGE NO="16"?><PARAG IDENTIFIER="001.002"><NO.PARAG>(2)</NO.PARAG><ALINEA>Az EU–USA adatvédelmi pajzsot az Egyesült Államok Kereskedelmi minisztériuma által <DATE ISO="20160707">2016. július 7‑én</DATE> kibocsátott, a II. mellékletben ismertetett elvek, valamint az I. és a III–VII. mellékletben felsorolt dokumentumokban foglalt hivatalos nyilatkozatok és kötelezettségvállalások alkotják.</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="001.003"><NO.PARAG>(3)</NO.PARAG><ALINEA>Az (1) bekezdés alkalmazásában a személyes adatok az EU–USA adatvédelmi pajzs keretében kerülnek továbbításra, amennyiben az Unióból egy olyan egyesült államokbeli szervezethez továbbítják azokat, amelyet – a II. mellékletben ismertetett elvek I. és III. szakaszának megfelelően – felvettek az <QUOT.START CODE="00BB" ID="QS0047" REF.END="QE0047"/>adatvédelmi pajzsban részt vevő szervezetek listájára<QUOT.END REF.START="QS0047" CODE="00AB" ID="QE0047"/><QUOT.END REF.START="QS0046" CODE="201D" ID="QE0046"/>, amelyet az Egyesült Államok Kereskedelmi Minisztériuma vezet és a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tesz.”</ALINEA></PARAG></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0037"><NO.P>37.</NO.P><TXT>E határozat <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0048" REF.END="QE0048"/>EU–USA adatvédelmi pajzs ombudsmani mechanizmus<QUOT.END REF.START="QS0048" CODE="201D" ID="QE0048"/> című, az akkori Secretary of State (külügyminiszter, Egyesült Államok), John Kerry <DATE ISO="20160707">2016. július 7‑i</DATE> leveléhez csatolt III. A. melléklet tartalmaz egy, a külügyminiszter által kinevezett <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0049" REF.END="QE0049"/>nemzetközi informatikai diplomáciai főkoordinátor<QUOT.END REF.START="QS0049" CODE="201D" ID="QE0049"/> (a továbbiakban: ombudsman) előtt folyó új közvetítési eljárást ismertető feljegyzést.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0038"><NO.P>38.</NO.P><TXT>A feljegyzés szerint ezt az eljárást <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0050" REF.END="QE0050"/>az [Unióból] az Egyesült Államokba az adatvédelmi pajzs keretében továbbított adatokhoz nemzetbiztonsági okokból történő hozzáférés iránti kérelmek kezelésének elősegítésére [vezették be], az általános szerződéses feltételeket (SCC‑k), a kötelező erejű vállalati szabályokat (BCR‑ek), az <QUOT.START CODE="00BB" ID="QS0051" REF.END="QE0051"/>eltéréseket<QUOT.END REF.START="QS0051" CODE="00AB" ID="QE0051"/> vagy <QUOT.START CODE="00BB" ID="QS0052" REF.END="QE0052"/>esetleges jövőbeli eltéréseket<QUOT.END REF.START="QS0052" CODE="00AB" ID="QE0052"/>, az Egyesült Államok vonatkozó jogszabályai és politikája szerinti bevezetett csatornákon keresztül, valamint az ilyen kérelmekre adott válaszokat.[helyesen: „azért {vezették be}, hogy elősegítsék az [Unió]ból az Egyesült Államokba az adatvédelmi pajzs, általános szerződési feltételek (SCC‑k), kötelező erejű vállalati szabályok (BCR‑ek), <QUOT.START CODE="00BB" ID="QS0053" REF.END="QE0053"/>eltérések<QUOT.END REF.START="QS0053" CODE="00AB" ID="QE0053"/> vagy <QUOT.START CODE="00BB" ID="QS0054" REF.END="QE0054"/>esetleges jövőbeli eltérések<QUOT.END REF.START="QS0054" CODE="00AB" ID="QE0054"/> keretében, az Egyesült Államok vonatkozó jogszabályai és politikája szerint bevezetett csatornákon keresztül továbbított adatokhoz nemzetbiztonsági okokból történő hozzáférés iránti kérelmek kezelését, valamint az ilyen kérelmekre adott válaszokat]<QUOT.END REF.START="QS0050" CODE="201D" ID="QE0050"/></TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">III.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Az alapeljárás, az előzetes döntéshozatala előterjesztett kérdések és a Bíróság előtti eljárás</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0039"><NO.P>39.</NO.P><TXT>M. Schrems, Ausztriában lakóhellyel rendelkező osztrák állampolgár a Facebook közösségi háló felhasználója. E szociális háló Unió területén lakó valamennyi felhasználójának a regisztráció során alá kell írnia egy szerződést az Egyesült Államokban letelepedett Facebook Inc. leányvállalatával, a Facebook Irelanddel. E felhasználók személyes adatait részben vagy egészben a Facebook Inc. Egyesült Államokban található szervereire továbbítják, és ott kezelik azokat.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0040"><NO.P>40.</NO.P><TXT><DATE ISO="20130625">2013. június 25‑én</DATE> M. Schrems panaszt nyújtott be a DPC‑hez, amelyben lényegében azt kérte, hogy tiltsa meg a Facebook Ireland számára a személyes adatai Egyesült Államokba való továbbítását. Azzal érvelt, hogy e harmadik ország hatályos joga és gyakorlata nem biztosít a területén tárolt személyes adatok számára elégséges védelmet a hatóságok által folytatott megfigyelési tevékenységekből következő beavatkozásokkal szemben. M. Schrems e tekintetben az Edward Snowden által az Egyesült Államok hírszerző szolgálatainak, és különösen a National Security Agency‑nek (NSA) (Nemzetbiztonsági Ügynökség, Egyesült Államok) a tevékenységére vonatkozóan kiszivárogtatott információkra hivatkozott.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0041"><NO.P>41.</NO.P><TXT>E panaszt elutasították, többek között azzal az indokkal, hogy az Egyesült Államokban biztosított védelem megfelelőségére vonatkozó minden kérdést a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0055" REF.END="QE0055"/>biztonságos kikötő<QUOT.END REF.START="QS0055" CODE="201D" ID="QE0055"/> határozattal összhangban kell vizsgálni. E határozatban a Bizottság megállapította, hogy e harmadik ország a területén található, az említett határozatban rögzített elvekhez csatlakozó vállalkozások részére továbbított személyes adatok tekintetében megfelelő védelmi szintet biztosít.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="17"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0042"><NO.P>42.</NO.P><TXT>M. Schrems a panaszát elutasító határozattal szemben keresetet nyújtott be a High Court (felsőbíróság) előtt. E bíróság úgy ítélte meg, hogy bár M. Schrems formálisan nem kérdőjelezte meg a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0056" REF.END="QE0056"/>biztonságos kikötő<QUOT.END REF.START="QS0056" CODE="201D" ID="QE0056"/> határozat érvényességét, panasza valójában az e határozattal létrehozott rendszer jogszerűségét vitatja. E körülmények között az említett bíróság lényegében azzal kapcsolatban terjesztett kérdéseket a Bíróság elé, hogy a tagállam adatvédelemért felelős hatóságait (a továbbiakban: felügyeleti hatóságok), amennyiben valamely személy harmadik országba továbbított személyes adatainak kezelésével összefüggésben jogainak és szabadságainak védelmével kapcsolatos panaszt terjeszt eléjük, kötelezik‑e az e harmadik ország által biztosított védelmi szint megfelelősége kapcsán a Bizottság által a 95/46 irányelv 25. cikkének (6) bekezdése alapján tett megállapítások, noha maga a panaszos is vitatja azokat.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0043"><NO.P>43.</NO.P><TXT>Miután a Bíróság a Schrems ítélet 51. és 52. pontjában megállapította, hogy a megfelelőségi határozat addig kötelezi a felügyeleti hatóságokat, amíg nem állapítják meg annak érvénytelenségét, ezen ítélet 63. és 65. pontjában a következőket mondta ki:</TXT><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0057" REF.END="QE0057"/>(63) […] [A]mennyiben valamely személy, akinek a személyes adatait olyan harmadik országba továbbították vagy továbbíthatják, amely a Bizottság által a 95/46 irányelv 25. cikkének (6) bekezdése alapján hozott határozat tárgyát képezi, e személyes adatok kezelése vonatkozásában kérelemmel fordul a nemzeti felügyelő hatósághoz jogainak vagy szabadságainak védelmével kapcsolatban, és e kérelem keretében – az alapügyhöz hasonlóan – e határozatnak a személyek magánélete, valamint alapvető jogai és szabadságai védelmével való összeegyeztethetőségét vitatja, e hatóság feladata, hogy kellő gondossággal megvizsgálja az említett kérelmet.</P><P>[…]</P><P>(65) [H]a az említett hatóság megalapozottnak ítéli meg [az e] személy által felhozott kifogásokat, ugyanezen hatóságnak – a 95/46 irányelvnek a Charta 8. cikke (3) bekezdésével összefüggésben értelmezett 28. cikke (3) bekezdése harmadik albekezdésének harmadik francia bekezdése alapján – lehetőséggel kell rendelkeznie ahhoz, hogy bírósági eljárást indítson. Ezzel összefüggésben a nemzeti jogalkotó feladata, hogy előírja azon jogorvoslati lehetőségeket, amelyek lehetővé teszik az érintett nemzeti felügyelő hatóság számára, hogy a nemzeti bíróságok előtt az általa megalapozottnak talált kifogásokra hivatkozzon annak érdekében, hogy amennyiben az utóbbiak osztják e hatóságnak a bizottsági határozat érvényessége tekintetében fennálló kétségeit, előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezhessenek e határozat érvényességének vizsgálata céljából.<QUOT.END REF.START="QS0057" CODE="201D" ID="QE0057"/></P></QUOT.S></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0044"><NO.P>44.</NO.P><TXT>A Bíróság az említett ítéletben a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0058" REF.END="QE0058"/>biztonságos kikötő<QUOT.END REF.START="QS0058" CODE="201D" ID="QE0058"/> határozat érvényességét is megvizsgálta a Charta fényében értelmezett 95/46 irányelvből következő követelmények alapján. E vizsgálat eredményeként érvénytelennek nyilvánította az említett határozatot.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0013"><P>Lásd: Schrems ítélet (106. pont).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0045"><NO.P>45.</NO.P><TXT>A Schrems ítéletet követően a kérdést előterjesztő bíróság megsemmisítette azt a határozatot, amellyel a DPC elutasította M. Schrems panaszát, és azt vizsgálat céljából visszautalta a DPC elé. Az utóbbi vizsgálatot indított és felhívta M. Schrems‑et arra, hogy fogalmazza át panaszát, figyelemmel a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0059" REF.END="QE0059"/>biztonságos kikötő<QUOT.END REF.START="QS0059" CODE="201D" ID="QE0059"/> határozat érvénytelenné nyilvánítására.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0046"><NO.P>46.</NO.P><TXT>Ennek érdekében M. Schrems felhívta a Facebook Irelandet, hogy jelölje meg a Facebook közösségi háló felhasználói személyes adatainak az Unióból az Egyesült Államokba történő továbbításának jogalapjait. A Facebook Ireland, anélkül hogy megjelölte volna azokat a jogalapokat, amelyekre támaszkodik, egy közötte és a Facebook Inc. között kötött, <DATE ISO="20151120">2015. november 20.</DATE> óta alkalmazandó adattovábbítási és adatkezelési megállapodásra <HT TYPE="ITALIC">(data transfer processing agreement)</HT> utalt, valamint hivatkozott a 2010/87 határozatra.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="18"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0047"><NO.P>47.</NO.P><TXT>Újrafogalmazott panaszában M. Schrems kifejti egyrészt, hogy az e megállapodásban szereplő kikötések nem felelnek meg a 2010/87 határozat mellékletében található általános szerződési feltételeknek. Másrészt M. Schrems előadja, hogy ezek az általános szerződési feltételek semmiképpen nem alapozhatják meg személyes adatainak az Egyesült Államokba való továbbítását. Ennek oka, hogy az amerikai jog azt írja elő a Facebook Inc. számára, hogy a Charta 7., 8. és 47. cikkében biztosított jogok gyakorlását akadályozó megfigyelési programok keretében a felhasználók személyes adatait bocsássa az olyan amerikai hatóságok rendelkezésére, mint az NSA és a Federal Bureau of Investigation (FBI) (Szövetségi Nyomozóiroda, Egyesült Államok). M. Schrems azt állítja, hogy semmilyen jogorvoslati lehetőség nem teszi lehetővé az érintettek számára, hogy érvényesítsék a magánélet tiszteletben tartásához és a személyes adatok védelméhez való jogukat. E körülmények között M. Schrems azt kéri, hogy a DPC a 2010/87 határozat 4. cikke alapján függessze fel ezt az adattovábbítást.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0048"><NO.P>48.</NO.P><TXT>A Facebook Ireland a DPC vizsgálata keretében elismerte, hogy továbbra is továbbítja a Facebook közösségi háló Unióban lakóhellyel rendelkező felhasználói személyes adatait az Egyesült Államokba, valamint hogy e célból nagyrészt a 2010/87 határozat mellékletében szereplő általános szerződési feltételekre támaszkodik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0049"><NO.P>49.</NO.P><TXT>A DPC vizsgálata annak eldöntésére irányult, hogy egyrészt az Egyesült Államok az uniós polgárok személyes adatai számára megfelelő védelmi szintet biztosít‑e, illetve másrészt, hogy nemleges esetben az ÁSZF‑határozatok elegendő biztosítékot szolgáltatnak‑e az uniós polgárok alapvető jogainak és szabadságainak védelmét illetően.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0050"><NO.P>50.</NO.P><TXT>E tekintetben egy határozattervezetben <HT TYPE="ITALIC">(draft decision)</HT> a DPC ideiglenesen úgy ítélte meg, hogy az amerikai jog nem biztosít a Charta 47. cikkének értelmében vett hatékony jogorvoslati lehetőségeket azon uniós polgárok számára, akiknek személyes adatait az Egyesült Államokba továbbították, ahol fennáll annak veszélye, hogy az amerikai ügynökségek ezeket a Charta 7. és 8. cikkével összeegyeztethetetlen módon használják fel nemzetbiztonsági célokra. Az ÁSZF‑határozatok mellékletében szereplő feltételekben előírt garanciák nem orvosolják e hiányosságot, mivel azok nem kötelezőek az Egyesült Államok hatóságaira vagy ügynökségeire nézve, és csak szerződéses jogokat ruháznak az érintettekre az adatátadóval és/vagy az adatátvevővel szemben.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0051"><NO.P>51.</NO.P><TXT>E körülmények között a DPC úgy ítélte meg, hogy nem bírálhatja el M. Schrems panaszát anélkül, hogy a Bíróság ne vizsgálná meg az ÁSZF‑határozatok érvényességét. A Schrems ítélet 65. pontjában előírtaknak megfelelően a DPC tehát arra irányuló eljárást indított a kérdést előterjesztő bíróság előtt, hogy az, amennyiben osztja a DPC kétségeit, intézzen előzetes döntéshozatal iránti kérelmet a Bírósághoz az említett határozatok érvényességét illetően.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0052"><NO.P>52.</NO.P><TXT>Az Egyesült Államok kormánya, az Electronic Privacy Information Centre (EPIC), a Business Software Alliance (BSA) és a Digitaleurope számára engedélyezték a beavatkozást a kérdést előterjesztő bíróság előtt.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0053"><NO.P>53.</NO.P><TXT>Annak eldöntése céljából, hogy egyetért‑e az ÁSZF‑határozatok érvényessége kapcsán a DPC által megfogalmazott kétségekkel, a High Court (felsőbíróság) megvizsgálta a jogvita felei által benyújtott bizonyítékokat és meghallgatta az általuk és a beavatkozók által ismertetett érveket. Közelebbről az Egyesült Államok jogának rendelkezései kapcsán szakértői véleményeket ismertettek. Az ír jogban a külföldi jogot olyan ténybeli elemnek tekintik, amelyet ugyanolyan módon kell bizonyítani, mint bármely más tényt. E bizonyítékok alapján a kérdést előterjesztő bíróság értékelte az Egyesült Államok jogának azon rendelkezéseit, amelyek lehetővé teszik a hatóságok és a kormányzati ügynökségek számára a megfigyelést, a két nyilvánosan elismert megfigyelési program (a PRISM és az Upstream) működését, az azon egyének számára nyitva álló jogorvoslati lehetőségeket, akiknek jogait a<?PAGE NO="19"?> megfigyelési intézkedések megsértették, valamint a rendszerszintű garanciákat és a felügyeleti mechanizmusokat. Az említett bíróság e mérlegelés eredményeit az előzetes döntéshozatalra utaló végzéshez csatolt, <DATE ISO="20171003">2017. október 3‑i</DATE> ítéletben rögzítette (a továbbiakban: a High Court [felsőbíróság] <DATE ISO="20171003">2017. október 3‑i</DATE> ítélete).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0054"><NO.P>54.</NO.P><TXT>Ebben az ítéletben a kérdést előterjesztő bíróság – az amerikai hírszerző szolgálatok részére a külföldi közlések lehallgatását lehetővé tévő jogalapok között – hivatkozott a Foreign Intelligence Surveillance Act (FISA) (a külföldi hírszerzői tevékenység megfigyeléséről szóló törvény) 702. cikkére, valamint az Executive Order 12333‑ra (12333. sz. elnöki rendelet, a továbbiakban: EO 12333).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0055"><NO.P>55.</NO.P><TXT>Az említett ítéletben rögzített megállapítások szerint a FISA 702. cikke lehetővé teszi az Attorney General (főügyész, Egyesült Államok) és a Director of National Intelligence (DNI) (nemzeti hírszerzési igazgató) részére, hogy külföldi hírszerzési információk szerzése céljából összesen egyéves időtartamra engedélyezze olyan személyek megfigyelését, akik nem amerikai állampolgárok és akik nem tartózkodnak tartósan az Egyesült Államokban (ún. nem amerikai személyek), amennyiben észszerűen feltételezhető, hogy azok az Egyesült Államok területén kívül tartózkodnak.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0014"><P>50 U. S. C. 1881 (a).</P></NOTE> A FISA szerint a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0060" REF.END="QE0060"/>külföldi hírszerzés<QUOT.END REF.START="QS0060" CODE="201D" ID="QE0060"/> fogalma a kormánynak a terrorizmussal és a tömegpusztító fegyverek elterjedésével szembeni védekezési képességével, valamint az Egyesült Államok külügyeivel kapcsolatos információkat jelöli.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0015"><P>50 U. S. C. 1881 (e).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0056"><NO.P>56.</NO.P><TXT>Ezeket az éves engedélyeket, valamint a megfigyelendő személyekre irányultságot és a megszerzett információk kezelését (<QUOT.START CODE="201E" ID="QS0061" REF.END="QE0061"/>adattakarékosság<QUOT.END REF.START="QS0061" CODE="201D" ID="QE0061"/>)<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0016"><P>A kérdést előterjesztő bíróság megállapította, hogy a személyre irányultsággal kapcsolatos eljárások azt a módot érintik, amely szerint a végrehajtó hatalom eldönti, hogy észszerűen feltételezhető, hogy egy adott egyén az Egyesült Államokon kívül található nem amerikai személy, valamint hogy az e személyre irányuló megfigyelés alkalmas külföldi hírszerzési információk megszerzésére. Az adattakarékossági eljárások a FISA 702. cikke alapján amerikai személlyel kapcsolatosan megszerzett valamennyi, nem nyilvános információ megszerzésére, tárolására, felhasználására és terjesztésére vonatkoznak.</P></NOTE> szabályozó eljárásokat jóvá kell hagynia a Foreign Intelligence Surveillance Courtnak (FISC) (külföldi hírszerzési tevékenységek megfigyelésével foglalkozó bíróság, Egyesült Államok). Míg a FISA más rendelkezésein alapuló <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0062" REF.END="QE0062"/>hagyományos<QUOT.END REF.START="QS0062" CODE="201D" ID="QE0062"/> megfigyelés feltétele az, hogy megállapítsák egy olyan <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0063" REF.END="QE0063"/>valószínűsíthető indok<QUOT.END REF.START="QS0063" CODE="201D" ID="QE0063"/> fennállását, amely alapján feltételezhető, hogy a megfigyelt személyek külföldi hatalomhoz tartoznak vagy annak ügynökei, addig a FISA 702. cikke alapján végzett megfigyelési tevékenységnek nem feltétele sem az ilyen <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0064" REF.END="QE0064"/>valószínűsíthető indok<QUOT.END REF.START="QS0064" CODE="201D" ID="QE0064"/> megállapítása, sem az, hogy a FISC bizonyítsa a meghatározott személyekre irányultságot. Ezenkívül, továbbra is a kérdést előterjesztő bíróság megállapításai szerint, az adattakarékossági eljárások nem alkalmazandók az Egyesült Államokon kívül található nem amerikai személyekre.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0057"><NO.P>57.</NO.P><TXT>A gyakorlatban a FISC által megadott engedélyt követően az NSA elküldi az egyesült államokbeli elektronikus hírközlési szolgáltatók részére a megcélzott személyhez kapcsolódó, <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0065" REF.END="QE0065"/>kiválasztási tényezőknek<QUOT.END REF.START="QS0065" CODE="201D" ID="QE0065"/> nevezett keresési szempontokat (például telefonszámokat vagy e‑mail‑címeket) tartalmazó utasításokat. E szolgáltatók kötelesek az NSA kiválasztási tényezőinek megfelelő adatok továbbítására és kötelesek titkosan kezelni a részükre adott utasításokat. A szolgáltatók az NSA utasításának módosítására vagy hatályon helyezésére irányuló kérelmet terjeszthetnek a FISC elé. A FISC határozatával szemben fellebbezést lehet benyújtani a Foreign Intelligence Surveillance Court of Review‑hoz (FISCR) (külföldi hírszerzési tevékenységek megfigyelésével foglalkozó fellebbviteli bíróság, Egyesült Államok).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0058"><NO.P>58.</NO.P><TXT>A High Court (felsőbíróság) megállapította, hogy a FISA 702. cikke a jogalapja a PRISM és Upstream programoknak.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="20"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0059"><NO.P>59.</NO.P><TXT>A PRISM program keretében az elektronikus hírközlési szolgáltatók kötelesek átadni az NSA részére minden, az utóbbi által közölt kiválasztási tényezőtől <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0066" REF.END="QE0066"/>származó<QUOT.END REF.START="QS0066" CODE="201D" ID="QE0066"/> vagy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0067" REF.END="QE0067"/>neki címzett<QUOT.END REF.START="QS0067" CODE="201D" ID="QE0067"/> közlést. E közlések egy részét továbbítják az FBI és a Central Intelligence Agency (CIA) (Központi Hírszerző Ügynökség, Egyesült Államok) felé. 2015‑ben <FT TYPE="NUMBER">94386</FT> személyt figyeltek meg, 2011‑ben pedig az Egyesült Államok kormánya több mint 250 millió közlést szerzett meg e program keretében.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0060"><NO.P>60.</NO.P><TXT>Az Upstream program alapja azon vállalkozások kötelező segítségnyújtása, amelyek a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0068" REF.END="QE0068"/>gerinchálózatot<QUOT.END REF.START="QS0068" CODE="201D" ID="QE0068"/> – vagyis azon kábelek, kapcsolók és routerek hálózatát – üzemeltetik, amelyen továbbítják a telefonos és az internetes közléseket. E vállalkozások kötelesek lehetővé tenni az NSA számára, hogy lemásolják és szűrjék az internetes adatáramlást, annak érdekében, hogy megszerezzék az ügynökség utasításában megjelölt kiválasztási tényezőtől <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0069" REF.END="QE0069"/>származó<QUOT.END REF.START="QS0069" CODE="201D" ID="QE0069"/>, <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0070" REF.END="QE0070"/>neki címzett<QUOT.END REF.START="QS0070" CODE="201D" ID="QE0070"/> vagy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0071" REF.END="QE0071"/>rá vonatkozó<QUOT.END REF.START="QS0071" CODE="201D" ID="QE0071"/> közlést. A kiválasztási tényezőre <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0072" REF.END="QE0072"/>vonatkozó<QUOT.END REF.START="QS0072" CODE="201D" ID="QE0072"/> közlések azokat jelölik, amelyek utalnak e kiválasztási tényezőre, anélkül hogy az említett kiválasztási tényezőhöz kapcsolódó nem amerikai személy abban szükségképpen részt venne. Bár a FISC <DATE ISO="20170426">2017. április 26‑i</DATE> véleményéből az következik, hogy ezen időponttól kezdődően az amerikai kormány nem gyűjti és nem szerzi meg a kiválasztási tényezőre <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0073" REF.END="QE0073"/>vonatkozó<QUOT.END REF.START="QS0073" CODE="201D" ID="QE0073"/> közléseket, e vélemény nem tartalmazza azt, hogy az NSA felhagyott volna a megfigyelő eszközén továbbított kommunikációáramlás lemásolásával és szűrésével. Az Upstream program ily módon azt vonja maga után, hogy az NSA hozzáfér a közlések metaadataihoz és tartalmához is. 2011 óta az NSA évente körülbelül 26,5 millió közlést gyűjtött be az Upstream program keretében, ami ugyanakkor az e program alapján végzett szűrési eljárásnak alávetett közléseknek csak egy kis részét teszi ki.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0061"><NO.P>61.</NO.P><TXT>Egyébként a High Court (felsőbíróság) megállapításai szerint az EO 12333 megengedi az elektronikus kommunikáció megfigyelését az Egyesült Államok területén kívül, lehetővé téve külföldi hírszerzési célból a hozzáférést az e terület felé <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0074" REF.END="QE0074"/>továbbítás alatt álló<QUOT.END REF.START="QS0074" CODE="201D" ID="QE0074"/>, illetve az e területen <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0075" REF.END="QE0075"/>áthaladó<QUOT.END REF.START="QS0075" CODE="201D" ID="QE0075"/>, de nem ottani kezelésre szánt adatokhoz, valamint ezek gyűjtését és tárolását. Az EO 12333 a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0076" REF.END="QE0076"/>külföldi hírszerzés<QUOT.END REF.START="QS0076" CODE="201D" ID="QE0076"/> fogalmát úgy határozza meg, hogy az a külföldi kormányok, külföldi szervezetek, illetve külföldi személyek képességeivel, szándékaival, illetve tevékenységeivel kapcsolatos információkra terjed ki.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0017"><P>EO 12333, 3.5. pont e) alpontja.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0062"><NO.P>62.</NO.P><TXT>Az EO 12333 felhatalmazza az NSA‑t arra, hogy hozzáférjen az Atlanti‑óceán fenekén található tenger alatti kábelekhez, amelyek révén az adatokat az Unióból az Egyesült Államokba továbbítják, azt megelőzően, hogy ezen adatok az Egyesült Államokba érkeznének, és ezáltal a FISA rendelkezéseinek hatálya alá kerülnének. Ugyanakkor nincs bizonyíték semmilyen, ezen elnöki rendelet alapján végrehajtott programot illetően.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0063"><NO.P>63.</NO.P><TXT>Noha az EO 12333 rögzít korlátozásokat az információk gyűjtését, tárolását és terjesztését illetően, e korlátozások nem vonatkoznak a nem amerikai személyekre. Az utóbbiakra kizárólag a Presidential Policy Directive 28‑ban (28. sz. elnöki politikai irányelv, a továbbiakban: PPD 28) rögzített garanciák vonatkoznak, amely minden jelfelderítési külföldi hírszerzési információ gyűjtésével és felhasználásával kapcsolatos tevékenységre alkalmazandó. A PPD 28 kimondja, hogy a magánélet tiszteletben tartása szerves részét képezi az e tevékenységek tervezése során figyelembe veendő megfontolásoknak, hogy az adatgyűjtés egyetlen célja a külföldi hírszerzési információk megszerzése, illetve a kémelhárítás lehet, továbbá hogy az említett tevékenységeknek <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0077" REF.END="QE0077"/>a lehető legcélzottabbaknak kell lenniük<QUOT.END REF.START="QS0077" CODE="201D" ID="QE0077"/>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0064"><NO.P>64.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság szerint az NSA EO 12333‑on – amelyet az Egyesült Államok elnöke bármikor módosíthat vagy visszavonhat – alapuló tevékenységeit nem törvény szabályozza, azok nem tartoznak bírósági felügyelet alá és nem lehet velük kapcsolatban bírósági jogorvoslattal élni.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="21"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0065"><NO.P>65.</NO.P><TXT>E megállapítások alapján e bíróság úgy véli, hogy az Egyesült Államok tömegesen és megkülönböztetés nélkül kezel személyes adatokat, ami kiteszi az érintetteket azon veszélynek, hogy megsértik az őket a Charta 7. és 8. cikke alapján megillető jogokat.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0066"><NO.P>66.</NO.P><TXT>Ezenfelül az említett bíróság kiemeli, hogy nem ugyanazon bírósági jogorvoslatok állnak az uniós polgárok rendelkezésére személyes adataiknak az amerikai hatóságok általi jogellenes kezelése esetében, mint az amerikai állampolgároknak. Az Egyesült Államok Alkotmányának negyedik kiegészítése, amely a legfontosabb védelmet jelenti a jogellenes megfigyeléssel szemben, nem alkalmazható azon uniós polgárokra, akiknek nincs jelentős önkéntes kapcsolatuk az Egyesült Államokkal. Noha az utóbbiakat megilletik bizonyos egyéb jogorvoslatok, azok jelentős akadályokba ütköznek.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0067"><NO.P>67.</NO.P><TXT>Közelebbről az Egyesült Államok Alkotmánya alapján a szövetségi bíróságok előtti minden jogorvoslat feltétele az, hogy az érintett bizonyítsa kereshetőségi jogát <HT TYPE="ITALIC">(standing)</HT>. A kereshetőségi jog feltétele többek között az, hogy e személy bizonyítsa, hogy valós kárt szenvedett el, amely egyrészt konkrét és részletezett, másrészt bekövetkezett vagy várható. Többek között a Supreme Court of the United States (az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága) Clapper kontra Amnesty International US ítéletére<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0018"><P>133 S.Ct. 1138 (2013).</P></NOTE> hivatkozva a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy e feltétel a gyakorlatban rendkívül nehezen teljesíthető, tekintettel többek között arra, hogy semmilyen tájékoztatási kötelezettség nem áll fenn az érintettek felé a velük szemben alkalmazott megfigyelési intézkedések kapcsán.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0019"><P>A kérdést előterjesztő bíróság ugyanakkor megállapította, hogy azon elv alól, amely szerint nem kell értesíteni a megfigyelési intézkedéssel érintett személyt, van egy kivétel, amennyiben az amerikai kormány a FISA 702. cikke alapján gyűjtött adatokat fel kívánja használni az említett személlyel szembeni büntető‑ vagy közigazgatási eljárás során.</P></NOTE> Az uniós polgárok rendelkezésére álló jogorvoslatok egy része esetében ezenkívül további korlátozó feltételek is érvényesülnek, mint a vagyoni kár bizonyításának szükségessége. A hírszerző ügynökségek vonatkozásában elismert szuverén mentesség, valamint az érintett információk titkosítása szintén akadályát képezi egyes jogorvoslati lehetőségek érvényesítésének.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0020"><P>A kérdést előterjesztő bíróság így rámutatott arra, hogy bár a Judicial Redress Act (JRA) (a bírói jogvédelemről szóló törvény) kiterjesztette a Privacy Act (a magánélet védelméről szóló törvény) rendelkezéseinek hatályát az uniós polgárokra, amely törvény lehetővé teszi a természetes személyek számára, hogy hozzáférjenek az egyes ügynökségek által bizonyos harmadik országokkal kapcsolatban rögzített, rájuk vonatkozó adatokhoz, az NSA nem szerepel a JRA alapján kijelölt ügynökségek között.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0068"><NO.P>68.</NO.P><TXT>A High Court (felsőbíróság) ezenfelül megjelöli a hírszerző ügynökségek tevékenységének különböző felülvizsgálati és felügyeleti mechanizmusait.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0069"><NO.P>69.</NO.P><TXT>Ezek közé tartozik egyrészt az, hogy a FISC évente jóváhagyja a FISA 702. cikkén alapuló programokat, ennek során azonban a FISC nem engedélyezi az egyedi kiválasztási tényezőket. Egyebekben semmilyen előzetes bírói felülvizsgálat nem szabályozza a külföldi hírszerzési információk EO 12333 alapján történő gyűjtését.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0070"><NO.P>70.</NO.P><TXT>Másrészt a kérdést előterjesztő bíróság utal a hírszerzési tevékenység több bíróságon kívüli felügyeleti mechanizmusára. Hivatkozik különösen az Inspectors General (főellenőrök, Egyesült Államok) szerepére, akiknek feladata az egyes hírszerző ügynökségeken belül a megfigyelési tevékenységek felügyelete. Ezenkívül a Privacy and Civil Liberties Oversight Board (PCLOB) (adatvédelmi és polgári szabadságjog felügyeleti tanács, Egyesült Államok), a végrehajtó hatalmon belül működő független ügynökség jelentéseket kap az egyes ügynökségeken belül polgári szabadságjogi és adatvédelmi tisztviselőként <HT TYPE="ITALIC">(civil liberties or privacy officers)</HT> kijelölt személyektől. A PCLOB rendszeresen jelentéseket nyújt be a parlamenti bizottságok és az elnök számára. Az érintett ügynökségeknek a külföldi hírszerzési információk gyűjtésére vonatkozó szabályok és eljárások megsértésével járó eseményekről tájékoztatniuk kell többek között a DNI‑t. Ezeket az eseményeket a FISC felé is jelentik. Az Egyesült Államok Kongresszusának, a Képviselőház és a Szenátus hírszerzési bizottsága révén szintén a felelősségi körébe tartozik a külföldi hírszerzési tevékenység felügyelete.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="22"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0071"><NO.P>71.</NO.P><TXT>A High Court (felsőbíróság) ugyanakkor kiemeli az alapvető különbséget egyrészt az adatok jogszerű megszerzésének, illetve a megszerzést követően azok visszaélésszerű használata elkerülésének biztosítását célzó szabályok, másrészt pedig az e szabályok megsértése esetén rendelkezésre álló jogorvoslatok között. Az érintett személyek alapvető jogainak védelme csak akkor biztosított, ha a hatékony jogorvoslati lehetőségek lehetővé teszik számuk jogaik érvényesítését az említett szabályok megsértése esetén.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0072"><NO.P>72.</NO.P><TXT>E körülmények között a kérdést előterjesztő bíróság megalapozottnak tartja a DPC által hivatkozott azon érveket, amelyek szerint az amerikai jog által azon személyek jogorvoslati joga kapcsán előírt korlátozások, akiknek adatait az Unióból továbbítják, nem tartják tiszteletben a Charta 47. cikkében biztosított jog lényeges tartalmát és mindenféleképpen aránytalan beavatkozásokat jelentenek e jog gyakorlásába.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0073"><NO.P>73.</NO.P><TXT>A High Court (felsőbíróság) szerint az, hogy az Egyesült Államok kormánya bevezette az adatvédelmi pajzsról szóló határozatban ismertetett közvetítési mechanizmust, nem elegendő ezen értékelés megkérdőjelezéséhez. Miután kiemelte, hogy e mechanizmus elérhető azon uniós polgárok számára, akik észszerű alapon úgy vélik, hogy adataikat az ÁSZF‑határozatoknak<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0021"><P>A kérdést előterjesztő bíróság ezzel kapcsolatban az adatvédelmi pajzsról szóló határozat III. A. mellékletére hivatkozik (lásd a jelen indítvány 37. és 38. pontját).</P></NOTE> megfelelően továbbították, e bíróság megjegyezte, hogy az ombudsman nem minősül a Charta 47. cikkében foglalt követelményeknek megfelelő bíróságnak, és különösen nem független a végrehajtó hatalomtól.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0022"><P>A kérdést előterjesztő bíróság a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20050127">2005. január 27‑i</DATE> <NAME.CASE>Denuit és Cordenier</NAME.CASE> ítéletre (<NO.CASE>C‑125/04</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2005:69">EU:C:2005:69</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0012">12.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>) hivatkozik.</P></NOTE> Az említett bíróság számára az is kétséges, hogy az ombudsman eljárása, akinek határozataival szemben nincs helye bírósági jogorvoslatnak, hatékony jogorvoslatnak minősül‑e. Ez az eljárás ugyanis nem teszi lehetővé a kártérítés, illetve a jogellenes cselekmények megszüntetésére kötelezés elérését azon személyek számára, akiknek adatait jogellenesen gyűjtötték, kezelték vagy osztották meg, mivel az ombudsman nem erősíti meg, illetve nem is cáfolja, hogy a felperes elektronikus megfigyelési intézkedés tárgya volt.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0074"><NO.P>74.</NO.P><TXT>Miután a fentiek szerint ismertette aggályait az amerikai jog által előírt garanciák és a Charta 7., 8. és 47. cikkéből következő követelmények lényegi azonosságát illetően, a kérdést előterjesztő bíróság ismertette az azzal kapcsolatos kérdéseket, hogy az ÁSZF‑határozatokban előírt általános szerződési feltételek – amelyek jellegüknél fogva nem kötelezik az amerikai hatóságokat – mindazonáltal alkalmasak‑e az érintettek alapvető jogai védelmének biztosítására. E bíróság ebből azt a következtetést vonta le, hogy osztja a DPC e határozatok érvényességével kapcsolatos kétségeit.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0075"><NO.P>75.</NO.P><TXT>E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság közelebbről úgy véli, hogy a 95/46 irányelv – 2010/87 határozat 4. cikkében hivatkozott – 28. cikkének (3) bekezdése, amennyiben elismeri a felügyeleti hatóságok hatáskörét az e határozatban előírt általános szerződési feltételeken alapuló adattovábbítás felfüggesztésére vagy megtiltására, nem elegendő e kétségek eloszlatására. Azonkívül, hogy e hatáskör álláspontja szerint pusztán diszkrecionális jellegű, a kérdést előterjesztő bíróság felveti a kérdést, hogy a 2010/87 határozat (11) preambulumbekezdésének fényében van‑e lehetőség annak gyakorlására abban az esetben, ha a megállapított hiányosságok nem egyedi és kivételes esetre vonatkoznak, hanem általános és rendszerszerű jellegűek.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0023"><P>A 2010/87 határozat (11) preambulumbekezdése szerint: <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0078" REF.END="QE0078"/>A tagállamok felügyeleti hatóságai kulcsfontosságú szerepet játszanak e szerződéses mechanizmusban, mivel ők biztosítják, hogy a személyes adatok továbbításukat követően megfelelő védelemben részesüljenek. Kivételes esetekben, amikor az adatátadók nem hajlandók vagy nem képesek megfelelő módon tájékoztatni az adatátvevőket – ami az érintettek számára súlyos károkat okozhat –, az általános szerződési feltételeknek lehetővé kell tenniük, hogy a felügyeleti hatóságok ellenőrizhessék az adatátvevőket és további feldolgozókat, és – adott esetben – rájuk nézve kötelező határozatokat hozzanak. A felügyeleti hatóságoknak megfelelő hatáskörrel kell rendelkezniük ahhoz, hogy az általános szerződési feltételek alapján megtiltsanak vagy felfüggesszenek adattovábbítást vagy adattovábbításokat azokban a kivételes esetekben, amikor megállapítást nyer, hogy egy szerződés alapján teljesített adattovábbításnak vélhetően súlyosan hátrányos hatása lesz az érintettek számára megfelelő védelmet biztosító garanciákra és kötelezettségekre.<QUOT.END REF.START="QS0078" CODE="201D" ID="QE0078"/></P></NOTE> Úgy véli továbbá, hogy annak veszélye, hogy a különböző tagállamokban eltérő határozatokat hoznak, az ellen szólhatnak, hogy e hiányosságok megállapítását a felügyeleti hatóságokra bízzák.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="23"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0076"><NO.P>76.</NO.P><TXT>E körülmények között a High Court (felsőbíróság, Írország) a Bírósághoz <DATE ISO="20180509">2018. május 9‑én</DATE> érkezett, <DATE ISO="20180504">2018. május 4‑i</DATE> határozatával<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0024"><P>A Facebook Ireland az előzetes döntéshozatalra utaló határozattal szemben fellebbezést nyújtott be a Supreme Courthoz (legfelsőbb bíróság, Írország). E fellebbezést a <DATE ISO="20190531">2019. május 31‑i</DATE>, a The Data Protection Commissioner v. Facebook Ireland Limited and Maximillian Schrems, Appeal n<HT TYPE="SUP">o</HT> 2018/68 ítélet (a továbbiakban: a Supreme Court [legfelsőbb bíróság] <DATE ISO="20190531">2019. május 31‑i</DATE> ítélete) elutasította.</P></NOTE> az eljárást felfüggesztette, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><LIST TYPE="OTHER"><ITEM><NP><NO.P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0079" REF.END="QE0079"/>1)</NO.P><TXT>Olyan körülmények között, amikor valamely magánvállalkozás az [Unió] tagállamából harmadik országbeli magánvállalkozás részére kereskedelmi célból személyes adatot továbbít [a 2010/87 határozat] alapján, és a szóban forgó harmadik országban annak hatóságai nemzetbiztonsági célból, ezen felül azonban bűnüldözési célból, valamint e harmadik ország külügyi tevékenysége céljából is e személyes adatok további kezelését végezhetik, az EUSZ 4. cikk (2) bekezdésének nemzeti biztonsággal kapcsolatos rendelkezései és a [95/46 irányelv] 3. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdésében foglalt, a közbiztonsággal, a védelemmel és a nemzetbiztonsággal kapcsolatos rendelkezései ellenére alkalmazható‑e az uniós jog (ideértve [a Chartát]) az adattovábbításra?</TXT></NP></ITEM></LIST><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P>2)</NO.P><TXT><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>Annak meghatározása során, hogy sérti‑e valamely magánszemély jogát az [Unióból] [a 2010/87 határozat] alapján harmadik országba irányuló adattovábbítás, ahol ezeket az adatokat nemzetbiztonsági okból további kezelés alá vonhatják, vajon a vonatkozó összehasonlítási alap [a 95/46 irányelv] értelmében:</TXT><P><LIST TYPE="roman"><ITEM><NP><NO.P>i.</NO.P><TXT>a Charta, az EUSZ, az EUMSZ, [a 95/46 irányelv], [a Rómában <DATE ISO="19501104">1950. november 4‑én</DATE> aláírt, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény {kihirdette: 1993. évi XXXI. törvény, a továbbiakban: EJEE}] (vagy az uniós jog valamely más rendelkezése); vagy</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>ii.</NO.P><TXT>egy vagy több tagállam nemzeti jogszabályai?</TXT></NP></ITEM></LIST></P></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>Amennyiben a [ii. alpont] a vonatkozó összehasonlítási alap, be kell‑e vonni az összehasonlítási alapba egy vagy több tagállam nemzetbiztonsággal kapcsolatos gyakorlatát?</TXT></NP></ITEM></LIST></TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>3)</NO.P><TXT>Annak értékelése során, hogy valamely harmadik ország [a 95/46 irányelv] 26. cikke értelmében biztosítja‑e az uniós jog által a szóban forgó országba továbbított személyes adatokkal összefüggésben megkövetelt szintű védelmet, a védelem e harmadik országban biztosított szintjét az alábbiak közül melyekre való hivatkozással kell vizsgálni:</TXT><P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>a harmadik országban a saját nemzeti jogszabályaiból vagy nemzetközi kötelezettségvállalásaiból eredően alkalmazandó szabályokra, és az e szabályokkal való összhang biztosítását szolgáló gyakorlatra, beleértve a harmadik országban érvényesülő szakmai szabályokat és biztonsági intézkedéseket;</TXT></NP></ITEM></LIST></P><P>vagy</P><P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>az a) pontban hivatkozott szabályokra az adott harmadik országban fennálló közigazgatási, szabályozási és megfelelőségi gyakorlattal és szakpolitikai biztosítékokkal, eljárásokkal, protokollokkal, felügyeleti mechanizmusokkal és bíróságon kívüli jogorvoslatokkal együtt?</TXT></NP></ITEM></LIST></P></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>4)</NO.P><TXT>Tekintettel a High Court (felsőbíróság) által az Egyesült Államok jogával kapcsolatban tett ténymegállapításokra, sérti‑e a magánszemélyeknek a Charta 7. és/vagy 8. cikkében foglalt jogait, ha a személyes adatokat [az Unióból] az Egyesült Államokba [a 2010/87 határozat] alapján továbbítják?</TXT></NP></ITEM><?PAGE NO="24"?><ITEM><NP><NO.P>5)</NO.P><TXT>Tekintettel a High Court (felsőbíróság) által az Egyesült Államok jogával kapcsolatban tett ténymegállapításokra, ha a személyes adatokat [az Unióból] az Egyesült Államokba [a 2010/87 határozat] alapján továbbítják:</TXT><P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>Az Egyesült Államok által biztosított védelem szintje tiszteletben tartja‑e a Charta 47. cikke által a magánszemélyeknek az adatvédelmi jogai megsértése miatti bírósági jogorvoslathoz való joga lényegét?</TXT></NP></ITEM></LIST><P>Az a) kérdésre adott igenlő válasz esetében:</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>Az Egyesült Államok jogában előírt, valamely magánszemély bírósági jogorvoslathoz való jogának az Egyesült Államok nemzetbiztonságával összefüggésben való korlátozása arányos‑e a Charta 52. cikkének értelmében, és nem haladja‑e meg azt, ami egy demokratikus társadalomban nemzetbiztonsági szempontból szükséges?</TXT></NP></ITEM></LIST></P></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>6)</NO.P><TXT><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>Milyen szintű védelmet kell biztosítani a harmadik országokba [a 95/46 irányelv 26. cikkének (4) bekezdése] szerint hozott bizottsági határozatnak megfelelően elfogadott általános szerződési feltételek alapján továbbított személyes adatok tekintetében, figyelemmel [ezen] irányelv rendelkezéseire, és különösen a Chartával összhangban értelmezett 25. és 26. cikkére?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>Milyen szempontokat szükséges figyelembe venni annak értékelése során, hogy valamely harmadik országba [a 2010/87 határozat] alapján továbbított adatok tekintetében biztosított védelem szintje megfelel‑e [a 95/46 irányelvben] és a Chartában foglalt követelményeknek?</TXT></NP></ITEM></LIST></TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>7)</NO.P><TXT>Az a körülmény, hogy az általános szerződési feltételek az adatátadó és az adatátvevő között érvényesülnek, és valamely harmadik ország nemzeti hatóságaira nézve nem kötelezőek, amely ország előírhatja az adatátadó részére, hogy a biztonsági szolgálatai számára további adatkezelés céljából tegye hozzáférhetővé [a 2010/87 határozatban] megállapított feltételek alapján továbbított személyes adatokat, megakadályozza‑e, hogy e feltételek megfelelő garanciákat teremtsenek, amint azt [a 95/46 irányelv] 26. cikkének (2) bekezdése előírja?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>8)</NO.P><TXT>Amennyiben valamely harmadik országbeli adatátvevő [olyan] felügyeleti jogszabályok hatálya alá tartozik, [amelyek a felügyeleti hatóság] álláspontja szerint [a 2010/87 határozat] mellékletében foglalt feltételekbe, vagy [a 95/46 irányelv] 25. és 26. cikkébe, és/vagy a Charta rendelkezéseibe ütközik, [a felügyeleti hatóság] köteles‑e gyakorolni [a 95/46 irányelv] 28. cikkének (3) bekezdése szerinti végrehajtási jogkörét az adatáramlás felfüggesztése iránt vagy az ilyen jogosultságok gyakorlása, figyelemmel [a 2010/87 határozat (11) preambulumbekezdésében] foglaltakra, kizárólag kivételes esetekre korlátozódik, vagy pedig az adatvédelmi hatóság saját mérlegelési jogkörében eljárva dönthet úgy, hogy nem függeszti fel az adatáramlást?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>9)</NO.P><TXT><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>[A 95/46 irányelv] 25. cikkének (6) bekezdése értelmében [az adatvédelmi pajzsról szóló határozat] olyan általános hatályú, a tagállamok [felügyeleti hatóságaira] és bíróságaira nézve kötelező megállapításnak minősül, amely alapján az [Egyesült Államok] [a 95/46 irányelv] 25. cikkének (2) bekezdése értelmében a nemzeti joga, illetve az általa vállalt nemzetközi kötelezettségek révén megfelelő szintű védelmet biztosít?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>Amennyiben nem biztosít megfelelő szintű védelmet, adott esetben milyen jelentősége van [az adatvédelmi pajzsról szóló határozatnak] az Egyesült Államokba [a 2010/87 határozat] alapján továbbított adatok tekintetében nyújtott biztosítékok megfelelőségének vizsgálata során?</TXT></NP></ITEM></LIST></TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>10)</NO.P><TXT>Tekintettel a High Court (felsőbíróság) által az Egyesült Államok jogával kapcsolatban tett ténymegállapításokra, [az adatvédelmi pajzsról szóló határozat] III. mellékletének A. mellékletében foglalt, adatvédelmi ombudsmanra vonatkozó rendelkezés, amennyiben azt az Egyesült Államok fennálló rendszerével összefüggésben értelmezzük, gondoskodik‑e arról, hogy az<?PAGE NO="25"?> Egyesült Államok a Charta 47. cikkével összeegyeztethető jogorvoslatot biztosít azon érintettek számára, akiknek a személyes adatait [a 2010/87 határozat] alapján az Egyesült Államokba továbbítják?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>11)</NO.P><TXT>Sérti‑e [a 2010/87 határozat] a Charta 7., 8. és/vagy 47. cikkében foglaltakat?<QUOT.END REF.START="QS0079" CODE="201D" ID="QE0079"/></TXT></NP></ITEM></LIST></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0077"><NO.P>77.</NO.P><TXT>A DPC, a Facebook Ireland, M. Schrems, az Egyesült Államok kormánya, az EPIC, a BSA, a Digitaleurope, Írország, a belga, a cseh, a német, a holland, az osztrák, a lengyel, a portugál kormány, az Egyesült Királyság kormánya, az Európai Parlament, valamint a Bizottság terjesztett elő írásbeli észrevételeket a Bíróság előtt. A DPC, a Facebook Ireland, M. Schrems, az Egyesült Államok kormánya, az EPIC, a BSA, a Digitaleurope, Írország, a német, a francia, a holland, az osztrák kormány, az Egyesült Királyság kormánya, a Parlament, a Bizottság, valamint az Európai Adatvédelmi Testület (European Data Protection Board, EDPB) képviseltette magát a <DATE ISO="20190709">2019. július 9‑i</DATE> tárgyaláson.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">IV.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Elemzés</HT></TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">A.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Előzetes megfontolások</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0078"><NO.P>78.</NO.P><TXT>Azt követően, hogy a Bíróság a Schrems ítéletben érvénytelenné nyilvánította a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0080" REF.END="QE0080"/>biztonságos kikötő<QUOT.END REF.START="QS0080" CODE="201D" ID="QE0080"/> határozatot, a személyes adatok Egyesült Államokba történő továbbítása más jogalapokon folytatódott. Közelebbről, az adatátadó társaságok olyan szerződéseket köthettek az adatátvevőkkel, amelyek tartalmazzák a Bizottság által kidolgozott általános szerződési feltételeket. E feltételek képezik a jogalapját a számos olyan más országba irányuló adattovábbításoknak, amelyek kapcsán a Bizottság nem hozott megfelelőségi szóló határozatot.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0025"><P>A BSA állítása szerint az e szövetséghez tartozó, az ezzel kapcsolatos vizsgálat során választ adó vállalkozások 70%‑a jelezte, hogy a személyes adatok harmadik országokba való továbbításának elsődleges jogalapjaként általános szerződési feltételekre támaszkodik. A Digitaleurope is úgy véli, hogy az általános szerződési feltételek jelentik az ilyen adattovábbítások alátámasztása céljából hivatkozott elsődleges jogi eszközt.</P></NOTE> Az adatvédelmi pajzsról szóló határozat immár lehetővé teszi az említett határozatban rögzített elvekhez csatlakozásról öntanúsítással rendelkező vállalkozások számára a személyes adatok további alaki követelmények nélküli továbbítását az Egyesült Államokba.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0079"><NO.P>79.</NO.P><TXT>Amint azt az előzetes döntéshozatalra utaló határozat kifejezetten kiemeli és amint azt a BSA, a Digitaleurope, Írország, az osztrák és a francia kormány, a Parlament, valamint a Bizottság hangsúlyozza, a High Court (felsőbíróság) előtt folyamatban lévő alapeljárás egyetlen tárgya annak eldöntése, hogy érvényes‑e az a határozat, vagyis a 2010/87 határozat, amely révén a Bizottság bevezette az M. Schrems panaszában említett adattovábbítások alátámasztása céljából hivatkozott általános szerződési feltételeket.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0026"><P>Noha a kérdést előterjesztő bíróság kiemeli, hogy előzetes döntéshozatal iránti kérelme mindhárom ÁSZF‑határozat érvényességére vonatkozik, mivel azokat a DPC határozattervezetében, valamint a <DATE ISO="20171003">2017. október 3‑i</DATE> ítéletben vizsgálták meg, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések kizárólag a 2010/87 határozatra vonatkoznak. Ugyanez a helyzet amiatt is, hogy e bíróság előtt a Facebook Ireland e határozatot jelölte meg a Facebook közösségi háló európai felhasználói személyes adatai Egyesült Államokba történő továbbításának jogalapjaként. Elemzésem tehát kizárólag e határozatra vonatkozik.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0080"><NO.P>80.</NO.P><TXT>A jogvita alapja egy panasz, amelyben a DPC azt kérte a kérdést előterjesztő bíróságtól, hogy előzetes döntéshozatal céljából terjesszen a 2010/87 határozat érvényességére vonatkozó kérdést a Bíróság elé. E bíróság szerint az alapeljárás ily módon azon jogorvoslat gyakorlását érinti, amelynek tagállamok általi bevezetését a Bíróság a Schrems ítélet 65. pontjában írta elő.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0081"><NO.P>81.</NO.P><TXT>Emlékeztetőül, ezen ítélet 63. pontjában a Bíróság azt mondta ki, hogy a felügyeleti hatóság köteles a kellő gondossággal megvizsgálni az olyan panaszt, amelynek keretében egy olyan személy, akinek a személyes adatait olyan harmadik országba továbbították vagy továbbíthatják, amely megfelelőségi határozat tárgyát képezi, vitatja e határozat összeegyeztethetőségét a Chartában rögzített alapvető jogokkal. Az említett ítélet 65. pontja szerint, amennyiben az említett hatóság megalapozottnak ítéli meg az e panaszban felhozott kifogásokat, a 95/46 irányelvnek – a Charta 8. cikke (3) bekezdésével<?PAGE NO="26"?> összefüggésben értelmezett – 28. cikke (3) bekezdése harmadik albekezdésének harmadik francia bekezdése alapján (amelynek a GDPR 58. cikkének (5) bekezdése felel meg) lehetőséggel kell rendelkeznie arra, hogy bírósági eljárást indítson. E tekintetben a nemzeti jogalkotónak olyan jogorvoslati lehetőségeket kell kialakítania, amelyek lehetővé teszik e hatóság számára, hogy a nemzeti bíróságok előtt e kifogásokra hivatkozzon annak érdekében, hogy amennyiben az utóbbiak osztják e hatóság kétségeit, előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezhessenek e határozat érvényessége kapcsán.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0082"><NO.P>82.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bírósághoz hasonlóan úgy vélem, hogy e következtetések analógia útján alkalmazandók, amennyiben a felügyeleti hatóságnak az elé terjesztett panasz elbírálása során nem egy megfelelőségi határozat, hanem egy a 2010/87 határozathoz hasonló, a személyes adatok harmadik országba való továbbítása céljából általános szerződési feltételeket megállapító határozat érvényessége kapcsán vannak kétségei. Ellentétben a német kormány által előadottakkal, nem releváns, hogy e kétségek a panaszos által e hatóság tudomására hozott kifogásoknak felelnek‑e meg, vagy pedig e hatóság saját kezdeményezésére kérdőjelezi meg a szóban forgó határozat érvényességét. A Bíróság indokolásának alapját képező, a GDPR 58. cikkének (5) bekezdéséből és a Charta 8. cikkének (3) bekezdéséből következő követelmények ugyanis attól függetlenül alkalmazandók, hogy mi a felügyeleti hatóságokhoz benyújtott panaszban hivatkozott adattovábbítás jogalapja és milyen indokok alapozták meg a panasz elbírálása során e hatóság kétségét az érintett határozat érvényességét illetően.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0083"><NO.P>83.</NO.P><TXT>Ezt leszögezve, a DPC azzal az indokkal kérte a kérdést előterjesztő bíróságtól, hogy intézzen kérdést a Bírósághoz a 2010/87 határozat érvényességét illetően, hogy álláspontja szerint szükséges a Bíróság felvilágosítása azon panasz elbírálásához, amely révén M. Schrems azt kéri tőle, hogy a 95/46 irányelv 28. cikke (3) bekezdésének második francia bekezdésében ráruházott – azóta pedig a GDPR 58. cikke (2) bekezdésének f) pontjában részére biztosított – hatáskört gyakorolva függessze fel M. Schrems személyes adatainak Facebook Ireland általi továbbítását a Facebook Inc. részére.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0084"><NO.P>84.</NO.P><TXT>Ily módon, míg az alapeljárás kizárólag a 2010/87 határozat <HT TYPE="ITALIC">in abstracto</HT> érvényességére vonatkozik, addig a DPC előtt folyamatban levő mögöttes eljárás tárgya a DPC részéről arra irányuló hatáskörének gyakorlása, hogy <HT TYPE="ITALIC">egy konkrét ügyben</HT> korrekciós intézkedéseket fogadjon el. Azt javaslom a Bíróságnak, hogy a 2010/87 határozat érvényességének meghatározásához szükséges mértékben szorítkozzon az előterjesztett kérdések vizsgálatára, mivel e vizsgálat elegendő a kérdést előterjesztő bíróság számára az előtte folyamatban levő eljárás elbírálásához.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0027"><P>Lásd a jelen indítvány 167–186. pontját.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0085"><NO.P>85.</NO.P><TXT>E határozat érvényességének értékelését megelőzően el kell utasítani az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságával kapcsolatban felhozott kifogást.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">B.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságáról</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0086"><NO.P>86.</NO.P><TXT>Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságát különböző okok miatt vitatták, amelyek lényegében az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekben hivatkozott 95/46 irányelv <HT TYPE="ITALIC">ratione temporis</HT> alkalmazhatatlanságára (1. rész), illetve arra vonatkoztak, hogy a DPC előtt folyó eljárás nem jutott kellően előrehaladott szakaszba ahhoz, hogy igazolja a kérelem szükségességét (2. rész), továbbá arra, hogy bizonytalanságok maradtak fenn a kérdést előterjesztő bíróság által ismertetett ténybeli hátteret illetően (3. rész).</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="27"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0087"><NO.P>87.</NO.P><TXT>Ezen elfogadhatatlansági kifogásokra az EUMSZ 267. cikk alapján a Bíróság elé terjesztett kérdések relevanciájának vélelmét szem előtt tartva fogok válaszolni. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Bíróság csak akkor utasíthatja el az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet, ha az uniós jog kért értelmezése nyilvánvalóan semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával, ha a probléma hipotetikus jellegű, vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azok a ténybeli vagy jogi elemek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az elé terjesztett kérdésekre hasznos választ adhasson.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0028"><P>Lásd többek között: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20181210">2018. december 10‑i</DATE> <NAME.CASE>Wightman és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑621/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:999">EU:C:2018:999</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0027">27.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20191119">2019. november 19‑i</DATE> <NAME.CASE>A. K. és társai</NAME.CASE> ítélet (A legfelsőbb bíróság fegyelmi tanácsának függetlensége) (<NO.CASE>C‑585/18, C‑624/18 és C‑625/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:982">EU:C:2019:982</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0098">98.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">1.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A 95/46 irányelv időbeli hatályáról</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0088"><NO.P>88.</NO.P><TXT>A Facebook Ireland az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések elfogadhatatlanságára hivatkozik, azzal az indokkal, hogy azok a 95/46 irányelvre hivatkoznak, holott ezt az irányelvet a GDPR <DATE ISO="20180525">2018. május 25‑i</DATE> hatállyal hatályon kívül helyezte és felváltotta.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0029"><P>Lásd a GDPR 94. cikkének (1) bekezdését és 99. cikkének (1) bekezdését.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0089"><NO.P>89.</NO.P><TXT>Egyetértek azzal az állásponttal, amely szerint a 2010/87 határozat érvényességét a GDPR rendelkezéseinek fényében kell megvizsgálni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0090"><NO.P>90.</NO.P><TXT>E rendelet 94. cikkének (2) bekezdése szerint <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0081" REF.END="QE0081"/>[a] hatályon kívül helyezett irányelvre történő hivatkozásokat az [említett] rendeletre történő hivatkozásnak kell tekinteni<QUOT.END REF.START="QS0081" CODE="201D" ID="QE0081"/>. Ebből álláspontom szerint az következik, hogy a 2010/87 határozatot, amennyiben jogalapként a 95/46 irányelv 26. cikkének (4) bekezdésére hivatkozik, úgy kell értelmezni, mint amely az említett rendelkezés tartalmát lényegében átvevő GDPR 46. cikke (2) bekezdésének c) pontjára hivatkozik.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0030"><P>Hangsúlyozom, hogy a GDPR 46. cikke (5) bekezdésének megfelelően a Bizottság által a 95/46 irányelv 26. cikkének (4) bekezdése alapján elfogadott határozatok mindaddig hatályban maradnak, amíg nem módosítják, nem váltják fel vagy nem helyezik hatályon kívül azokat.</P></NOTE> Következésképpen a Bizottság által a 95/46 irányelv 26. cikkének (4) bekezdése alapján a GDPR hatálybalépése előtt elfogadott végrehajtási határozatokat e rendeletre figyelemmel kell értelmezni. Szintén e rendelet alapján kell adott esetben értékelni azok érvényességét.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0091"><NO.P>91.</NO.P><TXT>E következtetést nem kérdőjelezi meg az az ítélkezési gyakorlat, amely szerint az uniós intézkedések jogszerűségét az intézkedés meghozatalának időpontjában fennálló ténybeli és jogi elemek függvényében kell elbírálni. Ez az ítélkezési gyakorlat ugyanis a jogi aktus érvényességének a meghozatala időpontjában releváns ténybeli körülményekre,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0031"><P>Lásd többek között: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19790207">1979. február 7‑i</DATE> <NAME.CASE>Franciaország kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>15/76 és 16/76</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1979:29">EU:C:1979:29</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0007">7.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20010517">2001. május 17‑i</DATE> <NAME.CASE>IECC kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑449/98 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2001:275">EU:C:2001:275</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0087">87.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20131017">2013. október 17‑i</DATE> <NAME.CASE>Schaible</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑101/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:661">EU:C:2013:661</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0050">50.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> illetve a meghozatalát szabályozó eljárási szabályokra<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0032"><P>Lásd többek között: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20150416">2015. április 16‑i</DATE> <NAME.CASE>Parlament kontra Tanács</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑540/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:224">EU:C:2015:224</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0035">35.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20150416">2015. április 16‑i</DATE> <NAME.CASE>Parlament kontra Tanács</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑317/13 és C‑679/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:223">EU:C:2015:223</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0045">45.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20160922">2016. szeptember 22‑i</DATE> <NAME.CASE>Parlament kontra Tanács</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑14/15 és C‑116/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:715">EU:C:2016:715</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0048">48.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> figyelemmel történő vizsgálatára vonatkozik. Ezzel szemben a Bíróság a másodlagos jogi aktusok érvényességét visszatérően az e jogi aktusok meghozatalát követően hatályba lépett magasabb szintű normákra figyelemmel vizsgálta.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0033"><P>Közelebbről a Schrems ítéletben a Bíróság a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0082" REF.END="QE0082"/>biztonságos kikötő<QUOT.END REF.START="QS0082" CODE="201D" ID="QE0082"/> határozat érvényességét a Charta rendelkezéseire figyelemmel értékelte, amelynek elfogadására e határozat meghozatalát követően került sor. Lásd még: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20110317">2011. március 17‑i</DATE> <NAME.CASE>AJD Tuna</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑221/09</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:153">EU:C:2011:153</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0048">48.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20150611">2015. június 11‑i</DATE> <NAME.CASE>Pfeifer &amp; Langen</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑51/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:380">EU:C:2015:380</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0042">42.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0092"><NO.P>92.</NO.P><TXT>Ugyanakkor az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések szövegében egy olyan jogi aktus megjelölése, amely <HT TYPE="ITALIC">ratione temporis</HT> már nem alkalmazható, noha a kérdések átfogalmazását indokolttá teszi, nem vonhatja maga után az elfogadhatatlanságot.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0034"><P>Lásd többek között: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20100715">2010. július 15‑i</DATE> <NAME.CASE>Pannon Gép Centrum</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑368/09</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2010:441">EU:C:2010:441</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0030">30</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0035">35.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20110210">2011. február 10‑i</DATE> <NAME.CASE>Andersson</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑30/10</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:66">EU:C:2011:66</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0020">20.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0021">21.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20181025">2018. október 25‑i</DATE> <NAME.CASE>Roche Lietuva</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑413/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:865">EU:C:2018:865</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0017">17</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0020">20.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Amint azt a DPC és M. Schrems kifejtik, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések szövegében a 95/46 irányelvre való hivatkozásokat egyébként a jelen üggyel kapcsolatos eljárás ütemezése is igazolhatja, mivel e kérdéseket a GDPR hatálybalépése előtt terjesztették a Bíróság elé.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="28"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0093"><NO.P>93.</NO.P><TXT>Mindenesetre a GDPR azon rendelkezései, amelyeket az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések elemzése céljából tárgyalok – vagyis különösen a 45., 46. és 58. cikk – lényegében átveszik a 95/46 irányelv 25., 26. és 28. cikkének tartalmát, ugyanakkor fejlesztve és némiképp árnyalva azt. Ami ezek a 2010/87 határozat érvényességének elbírálása szempontjából való relevanciáját illeti, nem látom okát annak, hogy a GDPR e rendelkezéseinek a 95/46 irányelv megfelelő rendelkezéseitől eltérő tartalmat tulajdonítsak.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0035"><P>Lásd e tekintetben: Bobek főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Fashion ID</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványa (<NO.CASE>C‑40/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:1039">EU:C:2018:1039</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0087">87.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">2.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A DPC által ismertetett kétségek ideiglenes jellegéről</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0094"><NO.P>94.</NO.P><TXT>A német kormány szerint az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatatlan, mivel a Schrems ítélet 65. pontjában hivatkozott jogorvoslati eljárás azt feltételezi, hogy a felügyeleti hatóság végleges véleményt alakított ki a felperes által a szóban forgó határozat érvényességével szemben kifejtett kifogások megalapozottságát illetően. Ez álláspontja szerint a jelen ügyben nem áll fenn, mivel a DPC a 2010/87 határozat érvényességével kapcsolatos, egyébként M. Schrems által sem vitatott kétségeit egy ideiglenes határozat tervezetében ismertette, a Facebook Ireland és M. Schrems által esetlegesen benyújtott további észrevételeket nem sértve.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0095"><NO.P>95.</NO.P><TXT>Véleményem szerint a DPC által ismertetett kétségek ideiglenes jellege nincs kihatással az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságára. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés elfogadhatóságának feltételeit ugyanis a jogvita kérdést előterjesztő bíróság által meghatározott tárgyára figyelemmel kell értékelni.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0036"><P>Lásd a jelen indítvány 87. pontját.</P></NOTE> Márpedig nem vitatott, hogy az a 2010/87 határozat érvényességére vonatkozik. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat és az ahhoz csatolt ítélet megfogalmazása szerint e bíróság úgy vélte, hogy a DPC által ismertetett kétségek – függetlenül attól, hogy azok ideiglenesek vagy véglegesek – megalapozottak, és ezért kérdést intézett a Bírósághoz az említett határozat érvényességére vonatkozóan. E körülmények között a Bíróság e tárgyban adandó felvilágosítása kétséget kizáróan releváns a kérdést előterjesztő bíróság számára az elé terjesztett jogvita eldöntése céljából.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">3.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A ténybeli háttér meghatározása körüli bizonytalanságokról</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0096"><NO.P>96.</NO.P><TXT>Az Egyesült Királyság kormánya szerint a kérdést előterjesztő bíróság által ismertetett ténybeli háttér több olyan hiányosságot tartalmaz, amely elfogadhatatlanná teszi az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseket. E bíróság nem tette egyértelművé, hogy M. Schrems személyes adatait ténylegesen továbbították‑e az Egyesült Államokba, illetve igenlő válasz esetén, hogy azokat az amerikai hatóságok gyűjtötték‑e. Ezen esetleges adattovábbítások jogalapjának biztos azonosítása is elmaradt, az előzetes döntéshozatalra utaló határozat ugyanis pusztán arra utal, hogy a Facebook közösségi háló európai felhasználóinak adatait <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0083" REF.END="QE0083"/>nagyrészt<QUOT.END REF.START="QS0083" CODE="201D" ID="QE0083"/> a 2010/87 határozat által előírt általános szerződési feltételek alapján továbbították. Semmiféleképpen sem bizonyították, hogy a Facebook Ireland és a Facebook Inc. között kötött, a vitatott adattovábbítás alátámasztása céljából hivatkozott szerződés hűen átveszi e feltételeket. A német kormány vitatja továbbá azon indok alapján is az előzetes döntéshozatalra utalás elfogadhatóságát, hogy a kérdést előterjesztő bíróság nem vizsgálta meg, hogy M. Schrems kétséget kizáróan hozzájárult‑e a szóban forgó adattovábbításokhoz, amely esetben azok megalapozottan alapultak volna a 95/46 irányelv 26. cikkének (1) bekezdésén (amelynek tartalmát a GDPR 49. cikke (1) bekezdésének d) pontja lényegében átveszi).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0097"><NO.P>97.</NO.P><TXT>Ezek az érvek egyáltalán nem kérdőjelezik meg az előzetes döntéshozatalra utalás relevanciáját az alapeljárás tárgya szempontjából. Mivel a jogvita abból ered, hogy a DPC élt a Schrems ítélet 65. pontjában előírt jogorvoslattal, e jogvita arra irányul, hogy a nemzeti bíróság terjesszen elő előzetes döntéshozatal iránti kérelmet a 2010/87 határozat érvényességét illetően. A német kormány, valamint<?PAGE NO="29"?> az Egyesült Királyság kormánya az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések szükségességét valójában nem az említett határozat érvényességének eldöntése céljából vitatja, hanem annak érdekében, hogy lehetővé tegye a DPC számára, hogy konkrét döntést hozzon M. Schrems panaszát illetően.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0098"><NO.P>98.</NO.P><TXT>Mindenesetre még ezen, az alapeljárás mögött meghúzódó eljárás szempontjából sem tűnnek irrelevánsnak a 2010/87 határozat érvényességére vonatkozóan előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések. A kérdést előterjesztő bíróság ugyanis megállapította, hogy a Facebook Ireland a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0084" REF.END="QE0084"/>biztonságos kikötő<QUOT.END REF.START="QS0084" CODE="201D" ID="QE0084"/> határozat érvénytelenné nyilvánítását követően is folytatta felhasználói adatainak továbbítását az Egyesült Államokba, valamint hogy ezen adattovábbítások legalábbis részben a 2010/87 határozaton alapultak. Ezenfelül, noha hasznos lenne, ha az összes releváns tény megállapítására sor kerülne az EUMSZ 267. cikken alapuló hatáskörének gyakorlását megelőzően, kizárólag a kérdést előterjesztő bíróságra tartozik annak értékelése, hogy az eljárás mely szakaszában van szüksége a Bíróság előzetes döntésére.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0037"><P>Lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19820401">1982. április 1</DATE>‑jei <NAME.CASE>Holdijk és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>141/81–143/81</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1982:122">EU:C:1982:122</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0005">5.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20031209">2003. december 9‑i</DATE> <NAME.CASE>Gasser</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑116/02</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2003:657">EU:C:2003:657</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0027">27.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0099"><NO.P>99.</NO.P><TXT>A fentiek összességére figyelemmel úgy vélem, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadható.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">C.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Az uniós jognak a személyes adatok olyan harmadik országba történő, kereskedelmi célú továbbításaira való alkalmazhatóságáról, ahol azokat nemzetbiztonsági célból használhatják fel (első kérdés)</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0100"><NO.P>100.</NO.P><TXT>Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy az uniós jog alkalmazandó‑e a személyes adatok valamely tagállambeli társaság által harmadik országban székhellyel rendelkező társaság részére kereskedelmi okokból végzett továbbítására, amennyiben az adattovábbítás megkezdését követően az adatokat a harmadik ország hatóságai a nemzetbiztonság védelmére kiterjedő célokból kezelhetik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0101"><NO.P>101.</NO.P><TXT>E kérdés tétje az alapeljárás eldöntése szempontjából abban rejlik, hogy amennyiben az ilyen adattovábbítás kívül esne az uniós jog hatályán, a 2010/87 határozat érvényességével szemben a jelen ügyben felhozott valamennyi kifogás alaptalannak bizonyulna.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0102"><NO.P>102.</NO.P><TXT>Amint azt a kérdést előterjesztő bíróság megjegyezte, a nemzetbiztonsági célú adatkezelések a 95/46 irányelv 3. cikkének (2) bekezdése alapján ki voltak zárva az irányelv hatálya alól. A GDPR 2. cikkének (2) bekezdése immár rögzíti, hogy e rendelet nem alkalmazandó többek között a személyes adatok uniós jog hatályán kívül eső tevékenységek során történő kezelésére, illetve a közbiztonság védelme terén illetékes hatóságok által végzett kezelésére. E rendelkezések azt tükrözik, hogy az EUSZ 4. cikk (2) bekezdése elismeri a tagállami hatáskörök fenntartását a nemzetbiztonság területén.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0103"><NO.P>103.</NO.P><TXT>A DPC, M. Schrems, Írország, a német, az osztrák, a belga, a cseh, a holland, a lengyel és a portugál kormány, valamint a Parlament és a Bizottság előadja, hogy az M. Schrems panaszában hivatkozottakhoz hasonló adattovábbítások nem tartoznak e rendelkezések hatálya alá, és így az uniós jog alkalmazási körébe esnek. A Facebook Ireland ellentétes álláspontot képvisel. Az előbbiek álláspontjával értek egyet.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="30"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0104"><NO.P>104.</NO.P><TXT>E tekintetben fontos kiemelni, hogy a személyes adatok valamely tagállamból egy harmadik országba továbbítása önmagában a valamely tagállam területén végzett, a GDPR 4. cikkének (2) bekezdése értelmében vett <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0085" REF.END="QE0085"/>adatkezelésnek<QUOT.END REF.START="QS0085" CODE="201D" ID="QE0085"/> minősül.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0038"><P>Lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20060530">2006. május 30‑i</DATE> <NAME.CASE>Parlament kontra Tanács és Bizottság</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑317/04 és C‑318/04</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2006:346">EU:C:2006:346</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>, a továbbiakban: PNR‑ítélet, 56. pont), valamint Schrems ítélet (45. pont). A GDPR 4. cikkének (2) bekezdése lényegében átveszi az <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0086" REF.END="QE0086"/>adatkezelés<QUOT.END REF.START="QS0086" CODE="201D" ID="QE0086"/> 95/46 irányelv 2. cikkének b) pontjában szereplő fogalmát.</P></NOTE> Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés tárgya éppen annak eldöntése, hogy alkalmazandó‑e az uniós jog azon <HT TYPE="ITALIC">adatkezelésre, amelyet maga az adattovábbítás képez</HT>. E kérdés nem arra vonatkozik, hogy alkalmazható‑e az uniós jog az Egyesült Államokba továbbított adatok amerikai hatóságok által nemzetbiztonsági céllal végzett esetleges későbbi továbbításaira, amelyek nem tartoznak a GDPR területi hatálya alá.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0039"><P>A GDPR 3. cikkének (1) bekezdése szerint e rendeletet kell alkalmazni a személyes adatoknak az Unióban tevékenységi hellyel rendelkező adatkezelők vagy adatfeldolgozók tevékenységeivel összefüggésben végzett valamennyi adatkezelésére, függetlenül attól, hogy az adatkezelés az Unió területén történik, vagy sem. Az uniós jog Unión kívüli, harmadik ország hírszerző szolgálata által végzett adatkezelésekre való alkalmazhatóságának kérdését meg kell különböztetni az ezen adatkezelésekhez a szóban forgó harmadik országban kapcsolódó szabályok és gyakorlatok által annak eldöntése szempontjából képviselt relevancia kérdésétől, hogy e harmadik országban megfelelő védelmi szintet biztosítanak‑e. Az utóbbi témakör képezi az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés tárgyát, és azt a jelen indítvány 201–229. pontjában tárgyalom.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0105"><NO.P>105.</NO.P><TXT>Ebből a szempontból annak eldöntése céljából, hogy az uniós jog alkalmazandó‑e a szóban forgó adattovábbításra, kizárólag azon tevékenységet kell figyelembe venni, amelybe az adattovábbítás illeszkedik, a továbbított adatok kapcsán a célországnak számító harmadik ország hatóságai által esetlegesen végzett későbbi adatkezelések céljától függetlenül.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0040"><P>A <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Ministerio Fiscal</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványomban (<NO.CASE>C‑207/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:300">EU:C:2018:300</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0047">47.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>) hangsúlyoztam a különbséget egyrészt a személyes adatok államhatalmi tevékenységek során végzett közvetlen kezelése, másrészt pedig a kereskedelmi célú, később hatósági felhasználás által követett adatkezelés között.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0106"><NO.P>106.</NO.P><TXT>Márpedig az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az M. Schrems panaszában hivatkozott adattovábbítás kereskedelmi tevékenység részét képezi. Erre az adattovábbításra egyébként nem a szóban forgó adatok amerikai hatóságok általi későbbi nemzetbiztonsági célú kezelésének lehetővé tétele érdekében került sor.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0107"><NO.P>107.</NO.P><TXT>Mindemellett a Facebook Ireland által javasolt megközelítés megfosztaná hatékony érvényesülésétől a GDPR harmadik országba irányuló adattovábbításról szóló rendelkezéseit, mivel soha nem zárható ki, hogy a kereskedelmi tevékenység keretében továbbított adatokat a továbbítást követően nemzetbiztonsági célból kezelik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0108"><NO.P>108.</NO.P><TXT>Az általam javasolt értelmezést támasztja alá a GDPR 45. cikke (2) bekezdése a) pontjának szövege is. E rendelkezés szerint, amikor megfelelőségi határozatot hoz, a Bizottság figyelembe veszi többek között az érintett harmadik ország <HT TYPE="ITALIC">nemzetbiztonsági</HT> jogszabályait. Ebből levezethető, hogy annak lehetősége, hogy az adatokat a célországnak számító harmadik ország hatóságai nemzetbiztonsági célból kezelik, nem teszi alkalmazhatatlanná az uniós jogot az adatok e harmadik országba való továbbítása által képzett adatkezelés tekintetében.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0109"><NO.P>109.</NO.P><TXT>A Bíróság által a Schrems ítéletben követett okfejtés, illetve az elfogadott következtetések szintén ezen az előfeltevésen alapulnak. A Bíróság így ebben az ítéletben a 95/46 irányelv Charta fényében értelmezett 25. cikkének (6) bekezdése szempontjából vizsgálta meg a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0087" REF.END="QE0087"/>biztonságos kikötő<QUOT.END REF.START="QS0087" CODE="201D" ID="QE0087"/> határozat érvényességét, amennyiben az a személyes adatok Egyesült Államokba való továbbítására vonatkozott, ahol fennállt a lehetősége annak, hogy azokat a nemzetbiztonság védelmét szolgáló célokból gyűjtik és kezelik.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0041"><P>Ugyanilyen módon a <DATE ISO="20170726">2017. július 26‑i</DATE> 1/15 (EU‑Kanada PNR‑megállapodás) véleményében a Bíróság megvizsgálta, hogy összeegyeztethető‑e a Charta 7., 8. és 47. cikkével egy olyan, Kanada és az Unió közötti megállapodás tervezete, amely azon adatokra vonatkozik, amelyeket a Kanadába történő továbbítást követően a hatóságok nemzetbiztonsági célból kezelnek.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><?PAGE NO="31"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0110"><NO.P>110.</NO.P><TXT>E megfontolásokra figyelemmel úgy vélem, hogy az uniós jog akkor alkalmazandó a személyes adatok valamely tagállamból egy harmadik országba való továbbítására, ha ez az adattovábbítás kereskedelmi tevékenység keretében zajlik, anélkül hogy jelentősége lenne annak, hogy a továbbított adatok esetében fennáll‑e annak kockázata, hogy azokat e harmadik országbeli hatóságok a nemzetbiztonság védelme céljából kezelik.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">D.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Az általános szerződési feltételeken alapuló adattovábbítás során megkövetelt védelmi szintről (a hatodik kérdés első része)</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0111"><NO.P>111.</NO.P><TXT>Hatodik kérdésének első része szerint az előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy az érintettek alapvető jogai védelmének milyen szintjét kell biztosítani ahhoz, hogy a személyes adatokat a 2010/87 határozatban előírt általános szerződési feltételek alapján továbbítani lehessen harmadik országba.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0112"><NO.P>112.</NO.P><TXT>E bíróság hangsúlyozza, hogy a Schrems ítéletben a Bíróság úgy értelmezte a 95/46 irányelv 25. cikkének (6) bekezdését (amelynek tartalmát a GDPR 45. cikkének (3) bekezdése lényegében átvette), amennyiben az azt írja elő, hogy a Bizottság csak azt követően hozhat megfelelőségi határozatot, hogy meggyőződött arról, hogy az érintett harmadik ország <HT TYPE="ITALIC">megfelelő</HT> védelmi szintet biztosít, hogy az azt feltételezi, hogy a Bizottság megállapítja, hogy az említett ország ténylegesen az Unióban a Chartával összefüggésben értelmezett 95/46 irányelv által biztosított védelmi szinttel <HT TYPE="ITALIC">lényegében azonos</HT> védelmi szintet biztosít az alapvető jogok és szabadságok számára.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0042"><P>Schrems ítélet (73. pont). A Bíróság megerősítette e megállapítást az 1/15 véleményben (134. pont).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0113"><NO.P>113.</NO.P><TXT>Ebben az összefüggésben az előzetes döntéshozatalra előterjesztett hatodik kérdés első része annak meghatározására kéri a Bíróságot, hogy a Bizottság által a 95/46 irányelv 25. cikkének (6) bekezdése alapján elfogadott <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0088" REF.END="QE0088"/>általános szerződési feltételeknek<QUOT.END REF.START="QS0088" CODE="201D" ID="QE0088"/> – amelyek megfelelnek az azóta a GDPR 46. cikke (2) bekezdésének c) pontjában hivatkozott <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0089" REF.END="QE0089"/>általános adatvédelmi kikötéseknek<QUOT.END REF.START="QS0089" CODE="201D" ID="QE0089"/> – ugyanazon, <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0090" REF.END="QE0090"/>lényegében azonos<QUOT.END REF.START="QS0090" CODE="201D" ID="QE0090"/> követelménynek megfelelő védelmi szint elérését kell lehetővé tenniük.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0114"><NO.P>114.</NO.P><TXT>Ezzel összefüggésben a GDPR 46. cikkének (1) bekezdése azt írja elő, hogy megfelelőségi határozat hiányában az adatkezelő csak abban az esetben továbbíthat személyes adatokat harmadik országba, ha <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0091" REF.END="QE0091"/><HT TYPE="ITALIC">megfelelő garanciákat</HT> nyújtott, és csak azzal a feltétellel, hogy az érintettek számára érvényesíthető jogok és hatékony jogorvoslati lehetőségek állnak rendelkezésre<QUOT.END REF.START="QS0091" CODE="201D" ID="QE0091"/> (kiemelés tőlem).<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0043"><P>A 95/46 irányelv 26. cikkének (2) bekezdése azt írta elő, hogy a tagállam akkor engedélyezhet ilyen adattovábbítást, <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0092" REF.END="QE0092"/>amennyiben az adatkezelő <HT TYPE="ITALIC">megfelelő garanciákat</HT> teremt az egyének magánéletének, alapvető jogainak és szabadságainak védelme, továbbá a kapcsolódó jogok gyakorlása tekintetében<QUOT.END REF.START="QS0092" CODE="201D" ID="QE0092"/> (kiemelés tőlem). Az e rendelkezésben hivatkozott <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0093" REF.END="QE0093"/>megfelelő garanciák<QUOT.END REF.START="QS0093" CODE="201D" ID="QE0093"/> és a GDPR 46. cikkének (1) bekezdésében hivatkozott <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0094" REF.END="QE0094"/>megfelelő garanciák<QUOT.END REF.START="QS0094" CODE="201D" ID="QE0094"/> fogalom tartalma álláspontom szerint megegyezik.</P></NOTE> A GDPR 46. cikke (2) bekezdésének c) pontja szerint e garanciák többek között a Bizottság által kidolgozott általános adatvédelmi kikötésekből következhetnek.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0115"><NO.P>115.</NO.P><TXT>A DPC‑hez, M. Schrems‑hez és Írországhoz hasonlóan úgy vélem, hogy az adatkezelő által nyújtott <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0095" REF.END="QE0095"/>megfelelő garanciáknak<QUOT.END REF.START="QS0095" CODE="201D" ID="QE0095"/>, amelyekre a GDPR 46. cikkének (1) bekezdése hivatkozik, azt kell biztosítaniuk, hogy azon személyek jogai, akiknek az adatait továbbítják, ahogy a megfelelőségi határozaton alapuló adattovábbítás esetében is, lényegében azonos védelemben részesüljenek, mint amely a Charta fényében értelmezett GDPR‑ből következik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0116"><NO.P>116.</NO.P><TXT>A fenti következtetés e rendelkezés céljából, valamint azon jogi aktusból adódik, amelynek e rendelkezés részét képezi.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="32"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0117"><NO.P>117.</NO.P><TXT>A GDPR 45. és 46. cikkének célja a személyes adatok e rendelet által biztosított magas szintű védelmének fenntartása, amennyiben azokat az Unión kívülre továbbítják. A GDPR <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0096" REF.END="QE0096"/>Az adattovábbításra vonatkozó általános elv<QUOT.END REF.START="QS0096" CODE="201D" ID="QE0096"/> című 44. cikke ugyanis a harmadik országokba irányuló adattovábbításokkal kapcsolatos V. fejezet legelején szerepel, és kimondja, hogy e fejezet valamennyi rendelkezését úgy kell alkalmazni, hogy a természetes személyek számára a GDPR‑ben garantált védelem szintje ne sérüljön harmadik országba történő adattovábbítás esetén.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0044"><P>E tekintetben a GDPR (6) preambulumbekezdése azt mondja ki, hogy az adatvédelem <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0097" REF.END="QE0097"/>magas szintű<QUOT.END REF.START="QS0097" CODE="201D" ID="QE0097"/> védelmét kell biztosítani mind az Unión belül, mind az azon kívülre irányuló adattovábbítás esetén. Lásd még a GDPR (101) preambulumbekezdését.</P></NOTE> E szabály célja annak elkerülése, hogy az uniós jogból következő védelmi követelményeket ne lehessen megkerülni a személyes adatok harmadik országba való továbbításával, az ottani kezelés céljából.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0045"><P>Lásd: Schrems ítélet (73. pont), valamint 1/15 vélemény (214. pont).</P></NOTE> E cél szempontjából közömbös, hogy az adattovábbítás megfelelőségi határozaton, vagy pedig az adatkezelő által többek között szerződési feltételek révén biztosított garanciákon alapul. A Charta által biztosított alapvető jogok védelmi követelményeit illetően nincs különbség azon jogalaptól függően, amelyen az adott adattovábbítás alapul.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0046"><P>Ez nem sérti annak lehetőségét, hogy a személyes adatok továbbítására megfelelő garanciák hiányában is sor kerülhet a GDPR 49. cikkének (1) bekezdésében előírt eltérési okok alapján.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0118"><NO.P>118.</NO.P><TXT>Ezzel szemben a magas szintű védelem fenntartásának módja eltér az adattovábbítás jogalapjától függően.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0119"><NO.P>119.</NO.P><TXT>Egyrészt a megfelelőségi határozat tárgya annak megállapítása, hogy az érintett harmadik ország maga biztosít lényegében azonos védelmet azzal, amelyet az Unión belül kell elérni. A megfelelőségi határozat elfogadásának feltétele, hogy a Bizottság egy adott harmadik ország kapcsán előzetesen értékeli az e harmadik ország joga és gyakorlatai által garantált védelmi szintet, a GDPR 45. cikkének (3) bekezdésében rögzített tényezők fényében. A személyes adatok ilyen esetben anélkül továbbíthatók az említett harmadik országba, hogy az adatkezelőnek külön engedélyt kellene beszereznie.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0120"><NO.P>120.</NO.P><TXT>Másrészt, amint azt a következő részben részletesebben kifejtem, az adatkezelő által nyújtott megfelelő garanciák célja magas védelmi szint biztosítása abban az esetben, amikor nem állnak rendelkezésre megfelelő garanciák a célországnak számító harmadik országban. Ily módon, noha a GDPR 46. cikkének (1) bekezdése lehetővé teszi a személyes adatok továbbítását olyan harmadik országba, amely nem biztosít megfelelő szintű védelmet, e rendelkezés csak akkor engedélyezi az ilyen adattovábbításokat, ha más módon nyújtanak megfelelő garanciákat. A Bizottság által elfogadott általános szerződési feltételek e tekintetben az adattovábbításokra a célországnak számító harmadik országtól és az ott biztosított védelmi szinttől függetlenül alkalmazandó általános mechanizmust képeznek.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">E.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">A 2010/87 határozat érvényességéről a Charta 7., 8. és 47. cikke fényében (hetedik, nyolcadik és tizenegyedik kérdés)</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0121"><NO.P>121.</NO.P><TXT>Hetedik kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy a 2010/87 határozat érvénytelen‑e amiatt, hogy nem kötelező azokra a harmadik országbeli hatóságokra nézve, amelyek felé az e határozat mellékletében előírt általános szerződési feltételek alapján az adatokat továbbítják, és különösen nem gátolja meg őket abban, hogy előírják az adatátvevő számára, hogy bocsássa rendelkezésükre ezeket az adatokat. Ily módon e kérdés az ilyen adatok megfelelő védelmi szintje kizárólagosan szerződéses mechanizmusok révén történő biztosításának lehetőségét kérdőjelezi meg. A tizenegyedik kérdés általánosabb jelleggel, a Charta 7., 8. és 47. cikke fényében érinti a 2010/87 határozat érvényességét.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="33"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0122"><NO.P>122.</NO.P><TXT>A nyolcadik kérdés arra kéri a Bíróságot, hogy állapítsa meg, hogy a felügyeleti hatóság köteles‑e gyakorolni a GDPR 58. cikke (2) bekezdésének f) és j) pontjában rá ruházott hatásköröket annak érdekében, hogy felfüggessze a harmadik országba irányuló, a 2010/87 határozatban előírt általános szerződési feltételeken alapuló adattovábbítást, amennyiben úgy ítéli meg, hogy az adatátvevőt ott olyan kötelezettségek terhelik, amelyek megakadályozzák e feltételek tiszteletben tartásában, és amelyek eredményeként nem biztosított a továbbított adatok megfelelő védelme. Mivel az e kérdésre adandó válasz álláspontom szerint kihat a 2010/87 határozat<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0047"><P>Lásd a jelen indítvány 128. pontját.</P></NOTE> érvényességére, azt együtt tárgyalom a hetedik és a tizenegyedik kérdéssel.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0123"><NO.P>123.</NO.P><TXT>A GDPR 46. cikke (1) bekezdésének szövegezése, amennyiben azt írja elő, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0098" REF.END="QE0098"/><HT TYPE="ITALIC">[a] 45. cikk (3) bekezdése szerinti határozat hiányában</HT> az adatkezelő vagy adatfeldolgozó csak abban az esetben továbbíthat személyes adatokat harmadik országba […] ha […] megfelelő garanciákat <HT TYPE="ITALIC">nyújtott</HT> […]<QUOT.END REF.START="QS0098" CODE="201D" ID="QE0098"/> (kiemelés tőlem), bemutatja a 2010/87 határozatban előírthoz hasonló szerződéses mechanizmusok által követett logikát. Amint azt a GDPR (108) és (114) preambulumbekezdése hangsúlyozza, e mechanizmusok célja az adattovábbítások lehetővé tétele azon harmadik országokba, amelyek vonatkozásában a Bizottság nem hozott megfelelőségi határozatot: ilyenkor az e harmadik ország jogrendjében biztosított védelem esetleges elégtelenségeit olyan garanciák <HT TYPE="ITALIC">kompenzálják</HT>, amelyek tiszteletben tartását az adatátadó és az adatátvevő szerződésben vállalta.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0124"><NO.P>124.</NO.P><TXT>Mivel a szerződéses garanciák célja éppen a célországnak számító harmadik ország által nyújtott védelem bármilyen lehetséges hiányosságainak orvoslása, a Bizottság által hozott olyan határozat érvényessége, amellyel megállapítja, hogy egyes általános szerződési feltételek megfelelően pótolják e hiányosságokat, nem függhet az egyes olyan harmadik országokban biztosított védelem szintjétől, amelyekbe az adatokat esetlegesen továbbítani lehet. Az ilyen határozat érvényessége kizárólag az e kikötések által a célországnak számító harmadik ország által nyújtott védelem esetleges elégtelenségének kompenzálása céljából nyújtott garanciák erősségétől függ. E garanciák tényleges érvényesülését azon biztosítékokat is figyelembe véve kell értékelni, amelyeket a felügyeleti hatóságok GDPR 58. cikkének (2) bekezdésének alapuló hatáskörei képeznek.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0125"><NO.P>125.</NO.P><TXT>E tekintetben, amint arra lényegében a DPC, M. Schrems, a BSA, Írország, az osztrák, a francia, a lengyel és a portugál kormány, valamint a Bizottság is rámutatott, az általános szerződési feltételekben szereplő garanciák mérsékelhetők, sőt megszüntethetők, amennyiben a célországnak számító harmadik ország az e kikötések által előírtakkal ellentétes kötelezettségeket ír elő az adatátvevő számára. Ily módon a célországnak számító harmadik országban érvényesülő jogi háttér az adattovábbítás konkrét körülményeitől függően<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0048"><P>Képzeljük el például, hogy egy harmadik ország azt a kötelezettséget írja elő a távközlési szolgáltatók számára, hogy bármilyen korlátozás és garanciák nélkül biztosítsanak hozzáférést a továbbított adatokhoz a hatóságok számára. Bár e szolgáltatók nem lennének képesek az általános szerződési feltételek tiszteletben tartására, azok a vállalkozások, amelyekre nem vonatkozik e kötelezettség, nem lennének akadályoztatva abban.</P></NOTE> lehetetlenné teheti az e feltételek által előírt kötelezettségek teljesítését.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0126"><NO.P>126.</NO.P><TXT>E körülmények között, amint azt M. Schrems és a Bizottság hangsúlyozta, a GDPR 46. cikke (2) bekezdésének c) pontjában előírt szerződéses mechanizmus a felelősségnek az adatátadóra, illetve másodlagosan a felügyeleti hatóságra telepítésén alapszik. Az adatkezelőnek, illetve ennek hiányában a felügyeleti hatóságnak minden konkrét adattovábbítás vonatkozásában <HT TYPE="ITALIC">esetről esetre</HT> kell megvizsgálnia, hogy a célországnak számító harmadik ország joga akadályát képezi‑e az általános szerződési feltételek végrehajtásának, és ebből következően a továbbított adatok megfelelő védelmének, és hogy ily módon meg kell‑e tiltani vagy fel kell‑e függeszteni az adattovábbításokat.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="34"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0127"><NO.P>127.</NO.P><TXT>Ezen észrevételeket figyelembe véve úgy vélem, hogy az, hogy a 2010/87 határozat és az abban rögzített általános szerződési feltételek nem kötelezik a célországnak számító harmadik ország hatóságait, önmagában nem teszi érvénytelenné e határozatot. A 2010/87 határozat megfelelése a Charta 7., 8. és 47. cikkének álláspontom szerint attól függ, hogy léteznek‑e olyan kellően erős mechanizmusok, amelyek lehetővé teszik annak biztosítását, hogy az általános szerződési feltételeken alapuló adattovábbításokat felfüggesszék vagy megtiltsák a feltételek megsértése, illetve tiszteletben tartásuk lehetetlensége esetén.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0128"><NO.P>128.</NO.P><TXT>Ezzel kapcsolatban a GDPR 46. cikkének (1) bekezdése azt írja elő, hogy a megfelelő garanciákon alapuló adattovábbításra csak <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0099" REF.END="QE0099"/>azzal a feltétellel [kerülhet sor], hogy az érintettek számára érvényesíthető jogok és hatékony jogorvoslati lehetőségek állnak rendelkezésre<QUOT.END REF.START="QS0099" CODE="201D" ID="QE0099"/>. Meg kell vizsgálni, hogy a 2010/87 határozat mellékletében szereplő feltételekben előírt garanciák – a felügyeleti hatóságok hatásköreivel kiegészülve – lehetővé teszik‑e ezen feltétel tiszteletben tartásának biztosítását. Álláspontom szerint ez csak akkor igaz, ha fennáll egy, az adatkezelőket (1. rész), illetve ezek tétlensége esetén a felügyeleti hatóságokat (2. rész) terhelő <HT TYPE="ITALIC">kötelezettség</HT> az adattovábbítás felfüggesztésére vagy megtiltására, amennyiben az általános szerződési feltételekből következő kötelezettségek és a célországnak számító harmadik ország joga által előírt kötelezettségek ütközése miatt az említett feltételeket nem lehet tiszteletben tartani.</TXT></NP.ECR><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">1.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Az adatkezelőket terhelő kötelezettségekről</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0129"><NO.P>129.</NO.P><TXT>Először is, a 2010/87 határozat mellékletében szereplő általános szerződési feltételek azt írják elő, hogy az általuk előírt kötelezettségek és a célországnak számító harmadik ország jogából következő előírások ütközése esetén az említett feltételekre nem lehet hivatkozni az e harmadik országba irányuló adattovábbítás alátámasztása érdekében, vagy pedig, ha az adattovábbítást az említett feltételek alapján már megkezdték, az adatátadót tájékoztatni kell az ütközésről és az felfüggesztheti az említett adattovábbítást.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0130"><NO.P>130.</NO.P><TXT>Ily módon az 5. általános szerződési feltétel a) pontja alapján az adatátvevő vállalja, hogy a továbbított személyes adatokat kizárólag az adatátadó nevében kezeli, utasításainak és az általános szerződési feltételeknek megfelelően. Amennyiben az adatátvevő nem képes megfelelni ezeknek a feltételeknek, haladéktalanul tájékoztatja erről az adatátadót, aki ez esetben jogosult felfüggeszteni az adattovábbítást és/vagy a szerződéstől elállni.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0049"><P>Egyébként megjegyzem, hogy az 5. szerződéses feltétel d) pontjának i. alpontja mentesíti az adatátvevőt azon kötelezettsége alól, hogy értesítse az adatátadót a harmadik ország bűnüldöző szervének a személyes adatok közlésére irányuló jogilag kötelező erejű felhívásáról, amennyiben az ilyen értesítés a harmadik ország jogával ellentétes. Ilyen esetben az adatátadónak nincs lehetősége az adattovábbítás felfüggesztésére, amennyiben e közlés, amelyről nincsen tudomása, sérti az általános szerződési feltételeket. Ugyanakkor az 5. szerződéses feltétel a) pontja alapján az adatátvevő továbbra is köteles adott esetben tájékoztatni az adatátvevőt arról, hogy úgy véli, hogy az említett harmadik ország jogszabályai megakadályozzák abban, hogy teljesítse a kikötött általános szerződési feltételeken alapuló kötelezettségeit.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0131"><NO.P>131.</NO.P><TXT>Az 5. szerződéses feltételre vonatkozó 5. lábjegyzet rögzíti, hogy az általános szerződési feltételeket nem sérti, ha az adatátvevő a rá a harmadik országban alkalmazandó nemzeti jogszabály kötelező követelményeinek tesz eleget, amennyiben e követelmények nem lépnek túl azon, amire a 95/46 irányelv 13. cikkének (1) bekezdésében (amelynek tartalmát a GDPR 23. cikkének (1) bekezdése lényegében átvette) felsorolt érdekek valamelyike alapján egy demokratikus társadalomban szükség van: ezek között szerepel a közbiztonság és a nemzetbiztonság. Ezzel szemben e feltételek figyelmen kívül hagyását a célországnak számító harmadik ország jogán alapuló olyan kötelező kötelezettségnek való megfelelés céljából, amely túlmegy az Unió által elismert jogos érdek megőrzése érdekében arányos mértéken, az említett feltételek megsértésének kell tekinteni.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="35"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0132"><NO.P>132.</NO.P><TXT>Álláspontom szerint, ahogy azt M. Schrems és a Bizottság is kifejti, az 5. általános szerződési feltétel a) pontját nem lehet úgy értelmezni, hogy az azt jelenti, hogy az adattovábbítás felfüggesztése vagy a szerződéstől való elállás csak lehetőség, amennyiben az adatátvevő nem képes az általános szerződési feltételek tiszteletben tartására. Bár e feltétel csak az adatátadó ilyen értelmű jogára utal, e szövegezést azon szerződéses háttér alapján kell értelmezni, amelybe az illeszkedik. Az, hogy az adatátadót <HT TYPE="ITALIC">az adatátvevővel fennálló kétoldalú kapcsolataiban</HT> felruházták az adattovábbítás felfüggesztésének vagy a szerződéstől való elállásnak a jogával, amennyiben az adatátvevő nem képes az általános szerződési feltételek tiszteletben tartására, nem hat ki az adatátadó azon kötelezettségére, hogy ily módon járjon el <HT TYPE="ITALIC">az érintettek jogainak védelmére irányuló, a GDPR‑ből következő kötelezettségre tekintettel</HT>. Bármely más értelmezés a 2010/87 határozat érvénytelenségét vonná maga után, mivel az abban rögzített általános szerződési feltételek nem teszik lehetővé az adattovábbítás <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0100" REF.END="QE0100"/>megfelelő garanciákkal<QUOT.END REF.START="QS0100" CODE="201D" ID="QE0100"/> való körülbástyázását, amint azt a GDPR Charta rendelkezéseinek fényében értelmezett 46. cikkének (1) bekezdése megköveteli.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0050"><P>Az ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy a végrehajtási aktus rendelkezéseit azon alapul szolgáló jogi aktus rendelkezéseivel összhangban kell értelmezni, amellyel a jogalkotó engedélyezte a végrehajtási aktus meghozatalát (lásd ebben az értelemben többek között: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20170726">2017. július 26‑i</DATE> <NAME.CASE>Cseh Köztársaság kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet [<NO.CASE>C‑696/15 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:595">EU:C:2017:595</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0051">51.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>]; <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180517">2018. május 17‑i</DATE> <NAME.CASE>Evonik Degussa</NAME.CASE> ítélet [<NO.CASE>C‑229/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:323">EU:C:2018:323</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0029">29.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>]; <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20190620">2019. június 20‑i</DATE> <NAME.CASE>ExxonMobil Production Deutschland</NAME.CASE> ítélet [<NO.CASE>C‑682/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:518">EU:C:2019:518</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0112">112.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>]). Ezenkívül az uniós jogi aktust – amennyire lehetséges – úgy kell értelmezni, hogy ne váljon kérdésessé annak érvényessége, és hogy megfeleljen az elsődleges jog egészének, különösen a Charta rendelkezéseinek (lásd többek között: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20190514">2019. május 14‑i</DATE> <NAME.CASE>M és társai</NAME.CASE> ítélet [<NO.CASE>C‑391/16, C‑77/17 és C‑78/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:403">EU:C:2019:403</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0077">77.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat]).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0133"><NO.P>133.</NO.P><TXT>Ezenfelül az 5. általános szerződési feltétel b) pontja szerint az adatátvevő igazolja, hogy nincs tudomása arról, hogy a rá vonatkozó jogszabályok akadályoznák az adatátadótól kapott utasítások és a szerződésben vállalt kötelezettségek teljesítését. Abban az esetben, ha a jogszabályok módosítása előreláthatóan jelentősen hátrányos hatással lenne az általános szerződési feltételekben rá vonatkozóan megállapított garanciákra és kötelezettségekre, az adatátvevő azonnal köteles értesíteni a módosításról az adatátadót – ebben az esetben az adatátadó jogosult felfüggeszteni az adattovábbítást és/vagy a szerződéstől elállni. A 4. általános szerződési feltétele g) pontja szerint az adatátadó, amennyiben úgy dönt, hogy folytatja az adattovábbítást, köteles továbbítani az adatátvevőtől kapott értesítést az illetékes felügyeleti hatóság részére.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0134"><NO.P>134.</NO.P><TXT>Álláspontom szerint itt néhány pontosítást kell tenni azon vizsgálat tartalmát illetően, amelyet a szerződés feleinek az 5. általános szerződésre vonatkozó lábjegyzetre figyelemmel annak eldöntése céljából kell elvégezniük, hogy a harmadik ország joga által az adatátvevő részére előírt kötelezettségek az általános szerződési feltételek megsértésével járnak‑e, és ebből következően megakadályozzák‑e azt, hogy az adattovábbítást megfelelő garanciákkal vegyék körül. E problémakört lényegében az előzetes döntéshozatalra előterjesztett hatodik kérdés második felében hozták fel.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0135"><NO.P>135.</NO.P><TXT>Az ilyen vizsgálat álláspontom szerint az egyes adattovábbításokra jellemző valamennyi körülmény figyelembevételével jár: ezek közé tartozhat az adatok jellege és esetleges különleges volta, az adatátadó és/vagy az adatátvevő által az adattovábbítás biztonságának garantálása érdekében érvényesített mechanizmusok,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0051"><P>E tekintetben a GDPR (109) preambulumbekezdése arra ösztönzi az adatátadót és az adatátvevőt, hogy további garanciákkal egészítsék ki az általános adatvédelmi kikötéseket, többek között szerződéses úton.</P></NOTE> a harmadik ország hatóságai adatkezeléseinek jellege és célja, ezek részletszabályai, továbbá a harmadik ország által biztosított korlátozások és garanciák. A hatóságok adatkezelési tevékenységére jellemző elemek és az említett harmadik ország jogrendjében alkalmazandó garanciák álláspontom szerint átfedésben lehetnek a GDPR 45. cikkének (2) bekezdésében rögzítettekkel.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0136"><NO.P>136.</NO.P><TXT>Másodsorban, a 2010/87 határozat mellékletében rögzített általános szerződési feltételek az adatátadóval, és másodlagosan az adatátvevővel szemben érvényesíthető jogokat, illetve jogorvoslati lehetőségeket biztosítanak az érintettek számára.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="36"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0137"><NO.P>137.</NO.P><TXT>Ily módon <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0101" REF.END="QE0101"/>A kedvezményezett harmadik személyről szóló rendelkezés<QUOT.END REF.START="QS0101" CODE="201D" ID="QE0101"/> című 3. általános szerződési feltétel (1) bekezdése jogorvoslati jogot biztosít az adatátadóval szemben, többek között az 5. általános szerződési feltétel a) vagy b) pontjának megsértése esetén. A 3. általános szerződési feltétel (2) bekezdése szerint, amennyiben az adatátadó vállalkozása ténylegesen vagy jogilag megszűnik létezni, az érintett az adatátvevővel szemben érvényesítheti ezt az általános szerződési feltételt.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0138"><NO.P>138.</NO.P><TXT>A 6. általános szerződési feltétel (1) bekezdése szerint az érintett, aki a 3. általános szerződési feltételben említett kötelezettségek megsértésének következményeként kárt szenved, kártérítésre jogosult az adatátadótól. A 7. általános szerződési feltétel (1) bekezdése alapján az adatátvevő vállalja, hogy amennyiben az érintett érvényesíteni kívánja vele szemben a kedvezményezett harmadik személy jogait, és/vagy az általános szerződési feltételek alapján követeli a károk megtérítését, elfogadja az érintett azon döntését, hogy a jogvitával közvetítés céljából egy független személyhez vagy adott esetben a felügyeleti hatósághoz fordul, illetve hogy a jogvitával az adatátadó letelepedési helye szerinti tagállam bíróságához fordul.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0139"><NO.P>139.</NO.P><TXT>A 2010/87 határozat mellékletében szereplő általános szerződési feltételek alapján őket megillető jogorvoslati lehetőségek mellett az érintett személyek, amennyiben úgy vélik, hogy e feltételeket megsértették, a felügyeleti hatóságoktól a 2010/87 határozat 4. cikkében hivatkozott GDPR 58. cikkének (2) bekezdése alapján korrekciós intézkedések meghozatalát kérhetik.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0052"><P>Bár a 2010/87 határozat 4. cikkének (1) bekezdése a 95/46 irányelv 28. cikkének (3) bekezdésére hivatkozik, megismétlem, hogy a GDPR 94. cikkének (2) bekezdése alapján az említett irányelvre való hivatkozásokat úgy kell értelmezni, mint amelyek a GDPR megfelelő rendelkezéseire utalnak.</P></NOTE></TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">2.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A felügyeleti hatóságokat terhelő kötelezettségekről</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0140"><NO.P>140.</NO.P><TXT>Az alábbi okok miatt M. Schrems‑hez, Írországhoz, a német, az osztrák, a belga, a holland és a portugál kormányhoz, valamint az EDPB‑hez hasonlóan úgy vélem, hogy a GDPR 58. cikkének (2) bekezdése arra kötelezi a felügyeleti hatóságot, amennyiben gondos vizsgálat eredményeként úgy véli, hogy a harmadik országba továbbított adatok a kikötött általános szerződési feltételek tiszteletben tartásának elmaradása miatt nem részesülnek megfelelő védelemben, hogy hozzon megfelelő intézkedéseket a jogellenesség orvoslása céljából, szükséges esetén elrendelve az adattovábbítás felfüggesztését.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0141"><NO.P>141.</NO.P><TXT>Elsőként megjegyzem, hogy a DPC által előadottakkal ellentétben a 2010/87 határozat egyetlen rendelkezése sem korlátozza kivételes esetekre a felügyeleti hatóságokat a GDPR 58. cikke (2) bekezdésének f) és j) pontja alapján megillető azon hatáskörök gyakorlását, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0102" REF.END="QE0102"/>átmenetileg vagy véglegesen korlátozz[ák] az adatkezelést, ideértve az adatkezelés megtiltását is<QUOT.END REF.START="QS0102" CODE="201D" ID="QE0102"/>, illetve hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0103" REF.END="QE0103"/>[elrendeljék] a harmadik országbeli címzett vagy nemzetközi szervezet felé irányuló adatáramlás felfüggesztését<QUOT.END REF.START="QS0103" CODE="201D" ID="QE0103"/>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0142"><NO.P>142.</NO.P><TXT>A 2010/87 határozat 4. cikke (1) bekezdésének eredeti szövege vitathatatlanul a határokon átnyúló adatáramlások felfüggesztésére vagy megtiltására korlátozta a felügyeleti hatóságok hatásköreit egyes olyan esetekben, amikor bizonyítást nyert, hogy a szerződéses feltételeken alapuló adattovábbítás jelentősen hátrányos hatással lehet az érintett védelmét szolgáló garanciákra. Ugyanakkor e határozat 4. cikke, amelyet a Bizottság 2016‑ban a Schrems ítéletnek való megfelelés céljából módosított,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0053"><P>Lásd a 2016/2297 határozat (6) és (7) preambulumbekezdését. A Schrems ítélet 101–104. pontjában a Bíróság érvénytelennek nyilvánította a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0104" REF.END="QE0104"/>biztonságos kikötő<QUOT.END REF.START="QS0104" CODE="201D" ID="QE0104"/> határozat egy olyan rendelkezését, amely <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0105" REF.END="QE0105"/>kivételes esetekre<QUOT.END REF.START="QS0105" CODE="201D" ID="QE0105"/> korlátozta a 95/46 irányelv 28. cikke által a felügyeleti hatóságokra ruházott hatásköröket, azzal az indokkal, hogy a Bizottságnak nincs hatásköre e hatáskörök korlátozására.</P></NOTE> immár pusztán utal e hatáskörökre, anélkül hogy azokat bármilyen módon korlátozná. Mindenesetre a 2010/87 határozathoz hasonló bizottsági végrehajtási határozat nem korlátozhatja érvényesen a GDPR által a felügyeleti hatóságokra ruházott hatásköröket.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0054"><P>Lásd: Schrems ítélet (103. pont).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><?PAGE NO="37"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0143"><NO.P>143.</NO.P><TXT>E következtetést nem kérdőjelezi meg a 2010/87 határozat (11) preambulumbekezdése, amely szerint a felügyeleti hatóságok az adattovábbítások felfüggesztésére és megtiltására irányuló hatásköröket csak <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0106" REF.END="QE0106"/>kivételes esetekben<QUOT.END REF.START="QS0106" CODE="201D" ID="QE0106"/> gyakorolhatják. Ez a – már a határozat eredeti változatában is meglevő – preambulumbekezdés az említett határozat korábbi 4. cikkének (1) bekezdésére vonatkozik, amely korlátozta a felügyeleti hatóságok hatásköreit. A 2010/87 határozatnak a 2016/2297 határozattal történő felülvizsgálata során a Bizottság elmulasztotta az említett preambulumbekezdés hatályon kívül helyezését vagy módosítását annak érdekében, hogy tartalmát az új 4. cikkben előírtakhoz igazítsa. A 2016/2297 határozat (5) preambulumbekezdése ugyanakkor megerősítette a felügyeleti hatóságok hatáskörét az általuk az uniós joggal ellentétesnek ítélt bármely adattovábbítás többek között amiatt történő felfüggesztésére vagy betiltására, hogy az adatátvevő nem tartja tiszteletben az általános szerződési feltételeket. A 2010/87 határozat (11) preambulumbekezdését elavultnak kell tekinteni, mivel immár ellentmond a határozat egy jogilag kötelező rendelkezése szövegének és céljának is.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0055"><P>Mindenesetre az uniós jogi aktus preambulumának nincs kötelező jogi ereje és arra nem lehet hivatkozni az ugyanezen aktus rendelkezéseitől való eltérés érdekében. Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19981119">1998. november 19‑i</DATE> <NAME.CASE>Nilsson és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑162/97</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1998:554">EU:C:1998:554</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0054">54.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20050512">2005. május 12‑i</DATE> <NAME.CASE>Meta Fackler</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑444/03</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2005:288">EU:C:2005:288</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0025">25.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20060110">2006. január 10‑i</DATE> <NAME.CASE>IATA és ELFAA</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑344/04</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2006:10">EU:C:2006:10</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0076">76.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0144"><NO.P>144.</NO.P><TXT>Másodsorban, ellentétben a DPC által előadottakkal, a GDPR 58. cikke (2) bekezdésének f) és j) pontjában előírt felfüggesztési és megtiltási hatáskör immár nem a felügyeleti hatóságok mérlegelésére bízott puszta lehetőség. E megállapítás következik álláspontom szerint a GDPR 58. cikke (2) bekezdésének e rendelet más rendelkezései és a Charta fényében végzett értelmezéséből, valamint a 2010/87 határozat általános rendszeréből és céljaiból.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0145"><NO.P>145.</NO.P><TXT>Közelebbről, a GDPR 58. cikkének (2) bekezdését a Charta 8. cikke (3) bekezdésének, valamint az EUMSZ 16. cikk (2) bekezdésének fényében kell értelmezni. E rendelkezéseknek megfelelően a személyes adatok védelméhez való alapvető joggal járó követelmények tiszteletben tartását független hatóságok ellenőrzik. Ezen, a személyes adatok védelmével kapcsolatos követelmények tiszteletben tartásával kapcsolatos felügyeleti feladat, amely a GDPR 57. cikke (1) bekezdésének a) pontjában is szerepel, a felügyeleti hatóságok arra irányuló kötelezettségével jár, hogy az e rendelet megfelelő alkalmazását biztosító módon járjanak el.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0146"><NO.P>146.</NO.P><TXT>Ily módon a felügyeleti hatóságnak kellő gondossággal meg kell vizsgálnia az azon személy által benyújtott panaszt, akinek adatait állítólagosan az adattovábbításra alkalmazandó általános szerződési feltételeket megsértve továbbították harmadik országba.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0056"><P>Lásd analógia útján: Schrems ítélet (63. pont).</P></NOTE> A GDPR 58. cikkének (1) bekezdése ennek érdekében jelentős vizsgálati hatáskörökkel ruházza fel a felügyeleti hatóságokat.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0057"><P>Ehhez hozzáteszem, hogy a 2010/87 határozat mellékletében található 8. általános szerződési feltétel (2) bekezdése szerint a szerződés felei megállapodnak abban, hogy a felügyeleti hatóság számára hatáskört biztosítanak arra, hogy ugyanolyan feltételek mellett végezzen ellenőrzéseket az adatátvevőnél, mint az alkalmazandó jog alapján az adatátadónál végzendő ellenőrzések esetében.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0147"><NO.P>147.</NO.P><TXT>Az illetékes felügyeleti hatóság köteles továbbá megfelelően reagálni az érintett jogainak az általa folytatott vizsgálat eredményeként megállapított esetleges megsértéseire. E tekintetben a GDPR 58. cikkének (2) bekezdése alapján minden felügyeleti hatóság az eszközök széles skálájával – a korrekciós intézkedések elfogadására irányuló, e rendelkezésben felsorolt hatáskörökkel – rendelkezik, a rá háruló feladat ellátása érdekében.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0058"><P>Lásd ebben az értelemben: Schrems ítélet (43. pont).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0148"><NO.P>148.</NO.P><TXT>Noha a leghatékonyabb módszernek a szóban forgó adattovábbítás összes körülményére figyelemmel történő kiválasztása az illetékes felügyeleti hatóság mérlegelési jogkörébe tartozik, e hatóság köteles teljes mértékben ellátni a rábízott felügyeleti feladatot. Adott esetben e hatóságnak fel kell függesztenie az adattovábbítást, ha azt állapítja meg, hogy nem tartották tiszteletben az általános szerződési feltételeket, és hogy a továbbított adatok megfelelő védelme, azon kívül, hogy az adatátadó megszünteti az adattovábbítást, más eszközzel nem biztosítható.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="38"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0149"><NO.P>149.</NO.P><TXT>Ezt az értelmezést megerősíti a GDPR 58. cikkének (4) bekezdése is, amely azt írja elő, hogy e cikk alapján a felügyeleti hatóságra ruházott hatáskörök gyakorlására megfelelő garanciák mellett kerülhet sor, ideértve a Charta 47. cikkének megfelelően a hatékony bírósági jogorvoslathoz való jogot is. A GDPR 78. cikkének (1) és (2) bekezdése egyébként elismeri minden személy jogát a hatékony bírósági jogorvoslatra a felügyeleti hatóság rá vonatkozó, jogilag kötelező erejű döntésével szemben, illetve ha a felügyeleti hatóság elmulasztja panasz kivizsgálását.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0059"><P>A GDPR (141) preambulumbekezdésének megfogalmazása szerint minden személy jogosult arra, hogy a Charta 47. cikkével összhangban hatékony bírósági jogorvoslattal éljen, ha úgy ítéli meg, hogy a felügyeleti hatóság <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0107" REF.END="QE0107"/>nem jár el olyan esetben, amikor fellépése [e személy] jogainak védelmében szükséges lenne<QUOT.END REF.START="QS0107" CODE="201D" ID="QE0107"/>. Lásd még a GDPR (129) és (143) preambulumbekezdését.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0150"><NO.P>150.</NO.P><TXT>E rendelkezések eredményeként, amint azt lényegében M. Schrems, a BSA, Írország, a lengyel kormány és az Egyesült Királyság kormánya, valamint a Bizottság kifejti, bírósági felülvizsgálat tárgyát képezheti az a határozat, amely révén a felügyeleti hatóság tartózkodik attól, hogy egy olyan személy kérelmére megtiltson vagy felfüggesszen egy harmadik országba irányuló adattovábbítást, aki annak veszélyére hivatkozik, hogy a rá vonatkozó adatokat alapvető jogaival ellentétes módon fogják kezelni. Márpedig a bírósági jogorvoslathoz való jog elismerése feltételezi a felügyeleti hatóságok kötött, nem tisztán diszkrecionális jogkörének fennállását. Ezenkívül M. Schrems és a Bizottság megalapozottan hangsúlyozták, hogy a hatékony bírósági felülvizsgálat gyakorlása azt igényli, hogy a vitatott aktust kiadó hatóság megfelelően indokolja meg azt.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0060"><P>Lásd többek között: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20110728">2011. július 28‑i</DATE> <NAME.CASE>Samba Diouf</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑69/10</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:524">EU:C:2011:524</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0057">57.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20111117">2011. november 17‑i</DATE> <NAME.CASE>Gaydarov</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑430/10</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:749">EU:C:2011:749</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0041">41.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Ezen indokolási kötelezettség álláspontom szerint kiterjed a felügyeleti hatóságok részéről a GDPR 58. cikkének (2) bekezdése által rájuk ruházott hatáskörök közül annak kiválasztására is, amelyet gyakorolni fognak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0151"><NO.P>151.</NO.P><TXT>Ugyanakkor még meg kell válaszolni azokat az érveket, amelyekben a DPC előadja, hogy bár a felügyeleti hatóságok kötelesek felfüggeszteni vagy megtiltani az adattovábbítást, ha az érintett jogainak védelme ezt igényli, a 2010/87 határozat érvényessége azonban ettől még nem biztosított.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0152"><NO.P>152.</NO.P><TXT>Először, a DPC úgy véli, hogy az ilyen kötelezettség nem orvosolja az Egyesült Államokhoz hasonló országokban a megfelelő garanciák hiányához kapcsolódó, rendszerszintű problémákat. A felügyeleti hatóságok hatásköreit ugyanis csak esetről esetre lehet gyakorolni, miközben az amerikai jogra jellemző hiányosságok általános és szerkezeti jellegűek. Ebből annak a veszélye következik, hogy a különböző felügyeleti hatóságok eltérő határozatokat fogadnak el összehasonlítható adattovábbítások vonatkozásában.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0153"><NO.P>153.</NO.P><TXT>E kérdést illetően nem lehet figyelmen kívül hagyni az azon jogalkotói döntéshez kapcsolódó gyakorlati nehézségeket, hogy a felügyeleti hatóságokra telepítik annak felelősségét, hogy gondoskodjanak az érintettek alapvető jogainak tiszteletben tartásáról a konkrét adattovábbítások, illetve az adott címzett felé tartó adatáramlások során. E nehézségek álláspontom szerint ugyanakkor nem vonják maguk után a 2010/87 határozat érvénytelenségét.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0154"><NO.P>154.</NO.P><TXT>Az uniós jog ugyanis véleményem szerint nem követeli meg azt, hogy átfogó és preventív megoldás szülessen egy adott harmadik országba irányuló valamennyi olyan adattovábbítás vonatkozásában, amely az alapvető jogok megsértésének ugyanolyan veszélyét hordozza.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0155"><NO.P>155.</NO.P><TXT>Ezenfelül a különböző felügyeleti hatóságok által követett megközelítések töredezettségének kockázata elválaszthatatlan a jogalkotó által elérni kívánt decentralizált felügyeleti struktúrától.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0061"><P>Lásd ezzel kapcsolatban: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180605">2018. június 5‑i</DATE> <NAME.CASE>Wirtschaftsakademie Schleswig‑Holstein</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑210/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:388">EU:C:2018:388</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0069">69</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0073">73.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Mindemellett, amint azt a német kormány kiemelte, a GDPR <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0108" REF.END="QE0108"/>Együttműködés és egységesség<QUOT.END REF.START="QS0108" CODE="201D" ID="QE0108"/> című VII. fejezete e veszély elkerülését célzó mechanizmusokat alakít ki. E rendelet 60. cikke határokon<?PAGE NO="39"?> átnyúló adatkezelés esetén az érintett felügyeleti hatóságok és az adatkezelő tevékenységi központja szerinti felügyeleti hatóság – a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0109" REF.END="QE0109"/>fő felügyeleti hatóság<QUOT.END REF.START="QS0109" CODE="201D" ID="QE0109"/> – közötti együttműködési eljárást ír elő.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0062"><P>Lásd a GDPR 56. cikkének (1) bekezdését. E rendelet 61. cikke szerint a felügyeleti hatóságok kölcsönösen segítséget nyújtanak egymásnak. Az említett rendelet 62. cikke felhatalmazza őket közös műveletek végrehajtására.</P></NOTE> Eltérő vélemények esetén a vitát az EDPB dönti el.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0063"><P>Lásd a GDPR 65. cikkét.</P></NOTE> E testület arra is hatáskörrel rendelkezik, hogy egy felügyeleti hatóság kérelmére több tagállamot érintő véleményt bocsásson ki.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0064"><P>Lásd a GDPR 64. cikkének (2) bekezdését.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0156"><NO.P>156.</NO.P><TXT>Másodszor a DPC arra hivatkozik, hogy a 2010/87 határozat a Charta 47. cikkére figyelemmel, azzal az indokkal érvénytelen, hogy a felügyeleti hatóságok csak a jövőre nézve védhetik meg az érintettek jogait, anélkül hogy megoldást kínálhatnának azon érintettek számára, akiknek adatait már továbbították. Közelebbről a DPC rámutat, hogy a GDPR 58. cikkének (2) bekezdése nem ír elő hozzáférési, helyesbítési vagy törlési jogot a harmadik országbeli hatóságok által gyűjtött adatok vonatkozásában, ahogy az érintettek által elszenvedett károk megtérítésének lehetőségét sem.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0157"><NO.P>157.</NO.P><TXT>A gyűjtött adatokkal kapcsolatos hozzáférési, helyesbítési vagy törlési jog állítólagos hiányát illetően meg kell állapítani, hogy amennyiben semmilyen hatékony jogorvoslat nem áll fenn a célországnak számító harmadik országban, az Unión belül az adatkezelővel szemben előírt jogorvoslatok nem teszik lehetővé annak elérését, hogy az említett harmadik ország hatóságai hozzáférést biztosítsanak ezen adatokhoz, illetve helyesbítsék vagy töröljék azokat.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0158"><NO.P>158.</NO.P><TXT>Álláspontom szerint e kifogás ugyanakkor nem igazolja a 2010/87 határozatnak a Charta 47. cikkével való összeegyeztethetetlenségét. E határozat érvényessége ugyanis nem az egyes, olyan harmadik országokban fennálló védelmi szinttől függ, amelybe az adatokat a határozatban rögzített általános szerződési feltételek alapján továbbítani lehetne. Ha a célországnak számító harmadik ország joga megakadályozza, hogy az adatátvevő tiszteletben tartsa e feltételeket, előírva számára, hogy anélkül biztosítson hozzáférést az adatokhoz, hogy ehhez megfelelő jogorvoslati lehetőségeket biztosítana, a felügyeleti hatóságoknak kell korrekciós intézkedéseket hozniuk, amennyiben az adatátadó a 2010/87 határozat mellékletében szereplő 5. általános kikötés a) vagy b) pontja alapján nem függesztette fel az adattovábbítást.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0159"><NO.P>159.</NO.P><TXT>Egyebekben, amint azt M. Schrems hangsúlyozza, azon személyeket, akiknek jogait megsértették, a GDPR 82. cikke alapján immár megilleti az e rendelet megsértésének eredményeként elszenvedett vagyoni vagy nem vagyoni kár megtérítésének joga az adatkezelővel vagy az adatfeldolgozóval szemben.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0065"><P>A GDPR 83. cikke (5) bekezdésének c) pontja az adatkezelőt terhelő bírságokat is előír e rendelet 44–49. cikkének megsértése esetén.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0160"><NO.P>160.</NO.P><TXT>Amint az a fenti megfontolások összességéből következik, elemzésem során nem derült fény olyan körülményre, amely kihathatna a 2010/87 határozat érvényességére a Charta 7., 8. és 47. cikkének fényében.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">F.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Arról, hogy nem kell válaszolni az előzetes döntéshozatalra előterjesztett egyéb kérdésekre, illetve nem kell megvizsgálni az adatvédelmi pajzsról szóló határozat érvényességét</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0161"><NO.P>161.</NO.P><TXT>A jelen részben kifejtem azokat az elsődlegesen az alapeljárás tárgyának a 2010/87 határozat érvényességére korlátozásával kapcsolatos okokat, amelyek miatt úgy vélem, hogy nem kell megválaszolni az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második, harmadik, negyedik, ötödik, valamint kilencedik és tizedik kérdést, valamint nem kell dönteni az adatvédelmi pajzsról szóló határozat érvényességéről.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="40"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0162"><NO.P>162.</NO.P><TXT>Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés azon védelmi előírások azonosításával kapcsolatos, amelyeket a harmadik országnak tiszteletben kell tartania ahhoz, hogy az adatokat jogszerűen továbbítani lehessen oda az általános szerződési feltételek alapján, amennyiben elképzelhető, hogy ezeket az adatokat a továbbításukat követően az említett harmadik ország hatóságai nemzetbiztonsági célokra használják fel. A Bíróság elé terjesztett harmadik kérdés a célországnak számító harmadik országban alkalmazandó védelmi rendszerre jellemző azon körülmények meghatározásra vonatkozik, amelyeket figyelembe kell venni annak ellenőrzése során, hogy ezen ország megfelel‑e az említett előírásoknak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0163"><NO.P>163.</NO.P><TXT>Negyedik, ötödik és hatodik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy figyelemmel az általa az Egyesült Államok jogát illetően megállapított tényekre, abban megfelelő garanciákat írnak‑e elő az amerikai hírszerzési hatóságok beavatkozásaival szemben az olyan alapvető jogok gyakorlását illetően, mint a magánélet tiszteletben tartása, a személyes adatok védelme és a hatékony bírói jogvédelem.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0164"><NO.P>164.</NO.P><TXT>Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kilencedik kérdés arra vonatkozik, hogy a felügyeleti hatóság által annak ellenőrzése érdekében folyatott vizsgálat során, hogy egy, az Egyesült Államokba irányuló, a 2010/87 határozatban előírt általános szerződési feltételeken alapuló adattovábbításhoz megfelelő garanciák kapcsolódnak‑e, milyen jelentősége van annak a körülménynek, hogy a Bizottság az adatvédelmi pajzsról szóló határozatban azt állapította meg, hogy az Egyesült Államok megfelelő védelmi szintet biztosít az érintett személyek alapvető jogai tekintetében az ilyen beavatkozásokkal szemben.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0165"><NO.P>165.</NO.P><TXT>Az adatvédelmi pajzsról szóló határozat érvényességével kapcsolatos kérdést kifejezetten nem tette fel a kérdést előterjesztő bíróság – noha amint azt a fentiekben kifejtettem,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0066"><P>Lásd a jelen indítvány 175. pontját.</P></NOTE> az előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik, ötödik és hatodik kérdés közvetve azon megfelelőségi megállapítás megalapozottságát kérdőjelezi meg, amelyet a Bizottság e határozatban tett.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0166"><NO.P>166.</NO.P><TXT>Álláspontom szerint a fenti elemzésből következő körülményekre figyelemmel a Bíróság e kérdésekkel kapcsolatos felvilágosítása nem hathat ki a 2010/87 határozat absztrakt érvényességével kapcsolatos megállapítására, és így nem befolyásolhatja az alapeljárás kimenetelét sem (1. rész). Egyebekben, noha a Bíróság által az említett kérdésekre adandó válaszok egy későbbi szakaszban hasznosak lehetnének a DPC számára abból a célból, hogy a jelen jogvita mögötti eljárás keretében eldöntse, hogy a szóban forgó adattovábbításokat konkrétan fel kell‑e függeszteni a megfelelő garanciák állítólagos hiánya miatt, álláspontom szerint korai lenne ezek eldöntése a jelen ügy során (2. rész).</TXT></NP.ECR><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">1.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A Bíróság válaszainak szükségtelenségéről az alapeljárás tárgya tekintetében</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0167"><NO.P>167.</NO.P><TXT>Emlékeztetek arra, hogy az alapeljárás abból ered, hogy a DPC élt a Schrems ítélet 65. pontjában ismertetett jogorvoslati lehetőséggel; e pont szerint minden tagállamnak lehetővé kell tennie a felügyeleti hatóság számára, hogy amikor szükségesnek ítéli azt az elé terjesztett panasz elbírálása céljából, felhívja a nemzeti bíróságot arra, hogy a megfelelőségi határozat – illetve analógia útján az általános szerződési feltételeket bevezető határozat – érvényességével kapcsolatban előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést nyújtson be a Bírósághoz.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="41"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0168"><NO.P>168.</NO.P><TXT>E tekintetben a High Court (felsőbíróság) hangsúlyozta, hogy a DPC kérelmét követően kizárólag két lehetősége volt: a 2010/87 határozat érvényességével kapcsolatos, a DPC által kért előzetes döntéshozatalra utalás kezdeményezése, amennyiben osztja az e határozat érvényességével kapcsolatos kétségeket, vagy pedig ellenkező esetben e kérelem elutasítása. E bíróság úgy véli, hogy amennyiben a második lehetőség mellett döntött volna, akkor meg kellett volna tagadnia az eljárást, mivel a DPC panaszának nem volt más tárgya.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0067"><P>A High Court (felsőbíróság) <DATE ISO="20171003">2017. október 3‑i</DATE> ítélete (337. pont).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0169"><NO.P>169.</NO.P><TXT>Ehhez hasonlóan a Facebook Ireland által az előzetes döntéshozatalra utaló határozat ellen benyújtott fellebbezés ügyében eljáró Supreme Court (legfelsőbb bíróság, Írország) úgy ismertette az alapeljárást, mint egy olyan deklaratív eljárást, amely révén a DPC azt kéri a kérdést előterjesztő bíróságtól, hogy előzetes döntéshozatal céljából terjesszen a 2010/87 határozat érvényességével kapcsolatos kérdést a Bíróság elé. Az ír legfőbb bírói szerv szerint a kérdést előterjesztő bíróság és a Bíróság előtt felmerülő egyetlen lényeges kérdés tehát e határozat érvényességét érinti.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0068"><P>A Supreme Court (legfelsőbb bíróság) <DATE ISO="20190531">2019. május 31‑i</DATE> ítélete (2.7 pont) szerint <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0110" REF.END="QE0110"/>[t]he sole relief claimed by the DPC is, in substance, a reference to the CJEU under Article 267 [TFUE]<QUOT.END REF.START="QS0110" CODE="201D" ID="QE0110"/>. Ezen ítélet 2.9 pontjában a következő szerepel: <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0111" REF.END="QE0111"/>Here, the only issue of substance which arises before either the Irish courts or the CJEU is the question of the validity or otherwise of Union measures. Whatever the view taken by the CJEU on that issue, <HT TYPE="ITALIC">the Irish courts will have no further role, for the measures under question will either be found to be valid or invalid and in either event, that will be the end of the matter</HT><QUOT.END REF.START="QS0111" CODE="201D" ID="QE0111"/> (kiemelés tőlem).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0170"><NO.P>170.</NO.P><TXT>Tekintettel az alapeljárás ily módon körülhatárolt tárgyára, a kérdést előterjesztő bíróság a Bíróság elé terjesztette első tíz kérdését, mivel úgy ítélte meg, hogy ezek vizsgálata hozzájárulna ahhoz az átfogó vizsgálathoz, amelyet a Bíróságnak a tizenegyedik, a 2010/87 határozatnak a Charta 7., 8. és 47. cikke tekintetében való érvényességével kapcsolatos kérdés eldöntése céljából kell elvégeznie. E kérdés az előzetes döntéshozatalra utaló határozat megfogalmazása szerint az azt megelőző kérdések logikus következményét képezi.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0171"><NO.P>171.</NO.P><TXT>Ebből a szempontból a második, harmadik, negyedik, ötödik, illetve a kilencedik és tizedik kérdést álláspontom szerint az az előfeltevés támasztja alá, amely szerint a 2010/87 határozat érvényessége az alapvető jogok azon harmadik országokban előírt védelmi szintjétől függ, amelyekbe az adatokat a határozat által előírt általános szerződési feltételek alapján továbbíthatók. Márpedig a hetedik kérdéssel kapcsolatos elemzésemből kitűnik,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0069"><P>Lásd a jelen indítvány 124. pontját.</P></NOTE> hogy ez az előfeltevés álláspontom szerint téves. A célországnak számító harmadik ország jogának vizsgálata csak akkor releváns, ha a Bizottság megfelelőségi határozatot hoz, vagy ha az adatkezelő – vagy ennek hiányában az illetékes felügyeleti hatóság – megvizsgálja, hogy a GDPR 46. cikke (1) bekezdésének értelmében vett megfelelő garanciákon alapuló adattovábbítás során az említett harmadik ország joga által az adatátvevő számára előírt kötelezettségek nem veszélyeztetik‑e az e garanciák által biztosított védelem tényleges érvényesülését.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0172"><NO.P>172.</NO.P><TXT>Következésképpen a Bíróság fent hivatkozott kérdésekre adott válaszai nem hathatnak ki a tizenegyedik kérdéssel kapcsolatos következtetésére.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0070"><P>Ugyanezen ok miatt a Supreme Court (legfelsőbb bíróság) <DATE ISO="20190531">2019. május 31‑i</DATE> ítéletében (8.1–8.5 pont), megállapítva hatásköre hiányát a kérdést előterjesztő bíróság azon határozatának megkérdőjelezésre, amellyel az a Bíróság elé terjesztette az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseket, valamint annak módosítására, kifejezte kétségeit egyes kérdések szükségességét illetően. Ezen ítélet 8.5 pontja konkrétan a következőket mondja ki: <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0112" REF.END="QE0112"/>The sole purpose of the proceedings before the courts in Ireland was to enable the High Court to refer that question of validity to the CJEU and obtain a definitive answer from the only court which has competence to make the decision in question. It is difficult, therefore, to see how the High Court needs answers to many of the questions which have been referred, for the answers to those questions are only relevant to the question of the validity of the challenged measures […].<QUOT.END REF.START="QS0112" CODE="201D" ID="QE0112"/></P></NOTE> Így tehát azokat az alapeljárás tárgya szempontjából nem kell megválaszolni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0173"><NO.P>173.</NO.P><TXT>Azt javaslom a Bíróságnak, hogy a jelen ügyet e jogvita tárgyára szorítkozva bírálja el. A Bíróság álláspontom szerint nem léphet túl azon, amit az említett jogvita eldöntése igényel, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseknek a DPC előtt folyamatban lévő mögöttes eljárás szempontjából történő taglalása révén. Amint azt az alábbiakban kifejtem, e visszafogottságra való felhívás egyrészt azon törekvésből fakad, hogy ne kerüljük meg azon eljárás rendes lefolyását,<?PAGE NO="42"?> amelynek a DPC előtt kell folytatódnia, miután a Bíróság döntött a 2010/87 határozat érvényességét illetően. Másrészt a jelen ügy tényállására figyelemmel álláspontom szerint némileg elsietett lenne még ezen eljárás eredménye szempontjából is, ha a Bíróság megvizsgálná a második, harmadik, negyedik, ötödik, illetve a kilencedik és tizedik kérdésben felvetett problémaköröket.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">2.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Az az ellen szóló indokokról, hogy a Bíróság vizsgálatot végezzen a DPC előtt folyamatban levő eljárás tárgyát illetően</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0174"><NO.P>174.</NO.P><TXT>A DPC‑hez benyújtott panaszában M. Schrems azt kéri e felügyeleti hatóságtól, hogy gyakorolja a GDPR 58. cikke (2) bekezdésének f) pontja alapján őt megillető hatáskört, és kötelezze a Facebook Irelandet arra, hogy függessze fel személyes adatai Egyesült Államokba irányuló, szerződéses feltételeken alapuló továbbítását. E kérelem alátámasztására M. Schrems lényegében az alapvető jogainak gyakorlásába való, az amerikai hírszerző szolgálatok tevékenységéből következő beavatkozásokkal kapcsolatos szerződéses garanciák nem megfelelő jellegére hivatkozik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0175"><NO.P>175.</NO.P><TXT>M. Schrems érvelése azt a Bizottság által az adatvédelmi pajzsról szóló határozatban rögzített megállapítást kérdőjelezi meg, amely szerint az Egyesült Államok megfelelő szintű védelmet biztosít az e határozat alapján továbbított adatok tekintetében, figyelemmel az ezen adatokhoz való hozzáférést, illetve az amerikai hírszerző szolgálatok általi felhasználásukat érintő korlátozásokra, valamint az érintettek számára biztosított jogvédelemre.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0071"><P>Lásd az adatvédelmi pajzsról szóló határozat (64)–(141) preambulumbekezdését. Emlékeztetek arra, amint az e határozat 1. cikkének (2) bekezdéséből is kitűnik, hogy az adatvédelmi pajzs nem csak azon elvekből áll, amelyekhez az említett határozat alapján adatokat továbbítani kívánó vállalkozásoknak csatlakozniuk kell, hanem az Egyesült Államok kormányától kapott, a határozathoz csatolt dokumentumokban szereplő hivatalos nyilatkozatokból és kötelezettségvállalásokból is.</P></NOTE> A DPC által ideiglenes jelleggel kifejtett, illetve a kérdést előterjesztő bíróság által negyedik, ötödik és tizedik kérdésében ismertetett aggodalmak<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0072"><P>A DPC határozattervezete megelőzte az adatvédelmi pajzsról szóló határozat elfogadását. Amint azt a DPC e tervezetben kimondta, noha ideiglenesen azt állapította meg, hogy az Egyesült Államok joga által előírt garanciák nem tették lehetővé legalább annak biztosítását, hogy ezek az e harmadik országba irányuló adattovábbítások megfeleljenek a Charta 47. cikkének, e szakaszban nem vizsgálta, illetve vette figyelembe az adatvédelmi pajzsról szóló egyezmény tervezetében szereplő új megállapodásokat, mivel azt még nem fogadták el. Ezt követően, <DATE ISO="20171003">2017. október 3‑i</DATE> ítéletének 307. pontjában a High Court (felsőbíróság) a következőket állapítja meg: <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0113" REF.END="QE0113"/>It is fair to conclude […] that the decision of the Commission in regard to the adequacy of the protections afforded to EU citizens against interference by the intelligence authorities in the [U. S.] with the fundamental rights of EU citizens whose data are transferred from the [EU] to the [U. S.], conflicts with the case made by the DPC to this court<QUOT.END REF.START="QS0113" CODE="201D" ID="QE0113"/>.</P></NOTE> közvetve szintén e megállapodással kapcsolatos kétségeket rögzítenek.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0176"><NO.P>176.</NO.P><TXT>Kétségtelen, hogy az adatvédelmi pajzsról szóló határozat az abban rögzített elveknek megfelelően az Egyesült Államokban székhellyel rendelkező, az említett határozatban rögzített elvekhez csatlakozásról öntanúsítással rendelkező vállalkozások számára továbbított személyes adatok védelmi szintje megfelelőségének megállapítására szorítkozik.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0073"><P>Lásd az adatvédelmi pajzsról szóló határozat 1. cikkének (1) és (3) bekezdését, valamint (14)–(16) preambulumbekezdését.</P></NOTE> Az e határozatban szereplő megállapítások ugyanakkor túllépnek az e határozat hatálya alá tartozó adattovábbítások összefüggésén, amennyiben a továbbított adatok nemzetbiztonsági célú kezelését illetően az e harmadik országban hatályos jogra és gyakorlatra vonatkoznak. Amint azt a Facebook Ireland, M. Schrems, az Egyesült Államok kormánya és a Bizottság lényegében megjegyezte, az amerikai hírszerzési hatóságok által folytatott megfigyelés, valamint az azzal járó visszaélési kockázatok elleni garanciák, illetve az ezek tiszteletben tartásának ellenőrzését szolgáló mechanizmusok az uniós jog szempontjából az adattovábbítás alátámasztása céljából hivatkozott jogalaptól függetlenül alkalmazandók.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0177"><NO.P>177.</NO.P><TXT>Ebből a szempontból az a kérdés, hogy az e tárgyban az adatvédelmi pajzsról szóló határozatban tett megállapítások kötelezik‑e a felügyeleti hatóságokat, amikor egy olyan általános szerződési feltételeken alapuló adattovábbítás jogszerűségét vizsgálják, amely releváns lehet M. Schrems panaszának a DPC általi elbírálása tekintetében. Az e kérdésre adandó igenlő válasz esetén az a kérdés merül fel, hogy érvényes‑e ez a határozat.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="43"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0178"><NO.P>178.</NO.P><TXT>Nem tanácsolom ugyanakkor a Bíróság számára, hogy kizárólag annak érdekében döntsön e kérdésekről, hogy segítséget nyújtson a DPC számára e panasz elbírálásához, noha nincs helye abból a célból megválaszolni a kérdéseket, hogy lehetővé tegyék a kérdést előterjesztő bíróság számára az alapeljárásbeli döntéshozatalt. Mivel az EUMSZ 267. cikkben előírt eljárás a bíróságok közötti párbeszédet alakít ki, a Bíróságnak nem kell felvilágosítást adnia kizárólag abból a célból, hogy segítséget nyújtson egy közigazgatási hatóság számára az e jogvita mögött meghúzódó eljárással összefüggésben.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0179"><NO.P>179.</NO.P><TXT>A tartózkodás álláspontom szerint annál is inkább indokolt, mivel az adatvédelmi pajzsról szóló határozat érvényességének kérdését kifejezetten nem terjesztették a Bíróság elé – e határozat egyébként már megsemmisítés iránti kereset tárgya az Európai Unió Törvényszéke előtt.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0074"><P>A folyamatban lévő T‑738/16. sz. La Quadrature du Net és társai kontra Bizottság ügy (<REF.DOC.OJ COLL="C" NO.OJ="006" PAGE.FIRST="39" DATE.PUB="2017">HL 2017. C 6., 39. o.</REF.DOC.OJ>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0180"><NO.P>180.</NO.P><TXT>Ezenfelül a fent ismertetett problémák eldöntése esetén a Bíróság álláspontom szerint megzavarná azon eljárás rendes menetét, amelynek a jelen ügyben hozott ítélet követően kell lezajlania. Ezen eljárás során a DPC‑nek a Bíróság által az előzetes döntéshozatalra előterjesztett tizenegyedik kérdésre adott válasz figyelembevételével kell elbírálnia M. Schrems panaszát. Amennyiben a Bíróság javaslatomnak megfelelően és a DPC által előadottakkal ellentétben úgy dönt, hogy a 2010/87 határozat nem érvénytelen a Charta 7., 8. és 47. cikkére tekintettel, úgy a DPC‑nek álláspontom szerint lehetőséget kell biztosítani az előtte folyó eljárás iratainak ismételt vizsgálatára. Amennyiben a DPC úgy véli, hogy nem tudja elbírálni M. Schrems panaszát anélkül, hogy a Bíróság előzetesen ne döntené el, hogy az adatvédelmi pajzsról szóló határozat akadályát képezi‑e a szóban forgó adattovábbítás felfüggesztésével kapcsolatos hatáskörei gyakorlásának, és kétségei lennének e határozat érvényességét illetően, akkor ismét megkeresheti a nemzeti bíróságokat annak érdekében, hogy azok ezzel kapcsolatban intézzenek kérdést a Bírósághoz.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0075"><P>Egyebekben megjegyem, hogy írásbeli észrevételeiben a DPC nem foglalt állást az adatvédelmi pajzsról szóló határozatnak az elé terjesztett panasz elbírálására gyakorolt hatásáról.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0181"><NO.P>181.</NO.P><TXT>Ebben az esetben olyan eljárás kezdődne, amely a Bíróság alapokmánya 23. cikkének második bekezdésében hivatkozott valamennyi fél és érdekelt számára lehetővé teszi, hogy észrevételeket tegyen kifejezetten az adatvédelmi pajzsról szóló határozat érvényességét illetően, feltüntetve adott esetben az általa vitatott, konkrét értékeléseket, valamint azokat az okokat, amelyek miatt úgy véli, hogy a Bizottság túllépett a rendelkezésére álló korlátozott mérlegelési mozgástéren.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0076"><P>Lásd e tekintetben: Schrems ítélet (78. pont).</P></NOTE> Egy ilyen eljárás során a Bizottságnak lehetősége lenne arra, hogy konkrétan és részletesen választ adjon az említett határozattal szemben felhozott valamennyi esetleges kifogásra. Noha a jelen ügy lehetőséget nyújtott a felek és a Bíróság elé észrevételt terjesztő érdekeltek számára egyes, az adatvédelmi pajzsról szóló határozat Charta 7., 8. és 47. cikkének való megfelelését illetően releváns szempontok megvitatására, e kérdés, tárgyára figyelemmel, kimerítő és alapos vitát igényel.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0182"><NO.P>182.</NO.P><TXT>Álláspontom szerint az óvatosság azt követeli meg, hogy várjuk meg, amíg ezen eljárási szakaszokra sor kerül, mielőtt a Bíróság megvizsgálná azt a hatást, amelyet az adatvédelmi pajzsról szóló határozat gyakorol az Egyesült Államokba irányuló, a GDPR 46. cikkének (1) bekezdése alapján végzett adattovábbítás felfüggesztése iránti kérelem felügyeleti hatóság általi elbírálására, és döntene e határozat érvényességéről.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0183"><NO.P>183.</NO.P><TXT>Annál is inkább ez a helyzet, mivel a Bíróság elé terjesztett iratok alapján nem állapítható meg, hogy M. Schrems panaszának a DPC általi elbírálása szükségszerűen attól függ, hogy az adatvédelmi pajzsról szóló határozattal ellentétes‑e az, ha a felügyeleti hatóságok gyakorolják az általános szerződési feltételeken alapuló adattovábbítás felfüggesztésére irányuló hatáskörüket.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="44"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0184"><NO.P>184.</NO.P><TXT>E tekintetben először is nem kizárt, hogy a DPC‑nek fel kell függesztenie a szóban forgó adattovábbítást, az Egyesült Államok által az érintettek alapvető jogait érintő, az amerikai hírszerző szolgálatok tevékenységéből következő jogsértésekkel szemben biztosított védelem állítólagos meg nem feleléséből következő indokoktól eltérő okokból. A kérdést előterjesztő bíróság így kiemelte, hogy M. Schrems a DPC‑hez benyújtott panaszában előadja, hogy a Facebook Ireland által ezen adattovábbítás alátámasztása céljából hivatkozott szerződéses feltételek nem tükrözik hűen a 2010/87 határozat mellékletében rögzített feltételeket. M. Schrems ezenkívül azt állítja, hogy az említett adattovábbítás nem e határozat hatálya alá tartozik, hanem más ÁSZF‑határozatok hatálya alá.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0077"><P>M. Schrems ezen állítás alátámasztására előadja, hogy a Facebook Inc.‑et nem pusztán adatfeldolgozónak kell tekinteni, hanem a GDPR 4. cikke (7) bekezdésének értelmében vett <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0114" REF.END="QE0114"/>adatkezelőnek<QUOT.END REF.START="QS0114" CODE="201D" ID="QE0114"/> is, a Facebook közösségi háló felhasználói személyes adatainak kezelése tekintetében. Lásd e tekintetben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180605">2018. június 5‑i</DATE> <NAME.CASE>Wirtschaftsakademie Schleswig‑Holstein</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑210/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:388">EU:C:2018:388</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0030">30.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0185"><NO.P>185.</NO.P><TXT>Másodszor, a DPC és a kérdést előterjesztő bíróság hangsúlyozta, hogy a Facebook Ireland az M. Schrems panaszában hivatkozott adattovábbítás alátámasztására nem hivatkozott az adatvédelmi pajzsról szóló határozatra,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0078"><P>Lásd a High Court (felsőbíróság) <DATE ISO="20171003">2017. október 3‑i</DATE> ítéletét (66. pont).</P></NOTE> amit a tárgyalás során e társaság is megerősített. Noha a Facebook Inc. <DATE ISO="20160930">2016. szeptember 30.</DATE> óta öntanúsítással rendelkezik az adatvédelmi pajzs elveihez való csatlakozásról,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0079"><P>Lásd az adatvédelmi pajzs honlapját (https://www.privacyshield.gov/participant_search).</P></NOTE> a Facebook Ireland azt állítja, hogy e csatlakozás csak egyes adatkategóriák, mégpedig a Facebook Inc. üzleti partnereire vonatkozó adatok továbbítását érinti. Álláspontom szerint helytelen lenne, ha a Bíróság előrevetítené azokat a kérdéseket, amelyek e tárgyban felmerülhetnek, megvizsgálva azt, hogy azt feltételezve, hogy a Facebook Ireland a szóban forgó adattovábbítás alátámasztása érdekében nem hivatkozhat a 2010/87 határozatra, ez az adattovábbítás mégis az adatvédelmi pajzsról szóló határozat hatálya alá tartozik‑e, noha a Facebook Ireland ezt az érvet nem hozta fel sem a kérdést előterjesztő bíróság, sem a DPC előtt.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0186"><NO.P>186.</NO.P><TXT>Mindezek alapján megállapítom, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második, harmadik, negyedik, ötödik kérdés, illetve kilencedik és tizedik kérdés megválaszolásának, valamint az adatvédelmi pajzsról szóló határozat érvényessége vizsgálatának nincs helye.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">G.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Az adatvédelmi pajzsról szóló határozat joghatásaival és érvényességével kapcsolatos kiegészítő észrevételek</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0187"><NO.P>187.</NO.P><TXT>Noha a fenti elemzés alapján azt javaslom a Bíróságnak, hogy elsődlegesen ne határozzon az adatvédelmi pajzsról szóló határozatnak az M. Schrems által a DPC‑hez benyújtotthoz hasonló panasz elbírálására gyakorolt hatásáról, valamint e határozat érvényességről, álláspontom szerint másodlagosan és fenntartásokkal érdemes néhány nem kimerítő észrevételt tenni e tárgyat illetőn.</TXT></NP.ECR><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">1.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Az adatvédelmi pajzsról szóló határozat hatásáról egy szerződéses garanciákon alapuló adattovábbítás jogszerűségével kapcsolatos panasz felügyeleti hatóság általi elbírálása során</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0188"><NO.P>188.</NO.P><TXT>Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kilencedik kérdés azt veti fel, hogy az adatvédelmi pajzsról szóló határozatban a továbbított adatokhoz való hozzáférést és az adatok amerikai hatóságok által nemzetbiztonsági célokra történő felhasználását illető korlátozásokra, valamint az érintettek jogvédelmére tekintettel az Egyesült Államokban biztosított védelmi szint megfelelő jellegével kapcsolatban tett állítás akadályát jelenti‑e annak, hogy a felügyeleti hatóság felfüggesszen egy ezen országba irányuló, általános szerződési feltételeken alapuló adattovábbítást.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="45"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0189"><NO.P>189.</NO.P><TXT>E problémakört álláspontom szerint a Schrems ítélet 51. és 52. pontja alapján kell felfogni, amelyből kitűnik, hogy a megfelelőségi határozat addig kötelezi a felügyeleti hatóságokat, amíg nem nyilvánítják azt érvénytelenné. Az a felügyeleti hatóság, amelyhez egy olyan személy nyújtott be panaszt, akinek adatait megfelelőségi határozattal érintett harmadik országba továbbították, tehát nem függesztheti fel az adattovábbítást azzal az indokkal, hogy az említett országban a védelmi szint nem megfelelő, anélkül hogy a Bíróság ne nyilvánította volna előzetesen érvénytelenné az említett határozatot.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0080"><P>Lásd ebben az értelemben: Schrems ítélet (59. pont).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0190"><NO.P>190.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy az adatvédelmi pajzsról szóló határozathoz vagy azt megelőzően a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0115" REF.END="QE0115"/>biztonságos kikötő<QUOT.END REF.START="QS0115" CODE="201D" ID="QE0115"/> határozathoz hasonló, a vállalkozások határozatban szereplő elvekhez való önkéntes csatlakozásán alapuló megfelelőségi határozat esetében e következtetés csak abban esetben érvényes‑e, ha a szóban forgó harmadik országba irányuló adattovábbítás az említett határozat hatálya alá tartozik, vagy akkor is, ha az eltérő jogalapon alapul.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0191"><NO.P>191.</NO.P><TXT>M. Schrems, a német, a holland, a lengyel és a portugál kormány, valamint a Bizottság szerint az adatvédelmi pajzsról szóló határozatban rögzített megfelelőségi megállapítás nem fosztja meg a felügyeleti hatóságokat azon hatáskörüktől, hogy felfüggesszék vagy megtiltsák az Egyesült Államokba irányuló, általános szerződési feltételeken alapuló adattovábbítást. Amennyiben az Egyesült Államok felé irányuló adattovábbítás nem az adatvédelmi pajzsról szóló határozaton alapul, a felügyeleti hatóságokat e határozat formailag nem kötelezi a GDPR 58. cikkének (2) bekezdésében rájuk ruházott hatáskörök gyakorlása során. Másként fogalmazva, e hatóságok eltérhetnek a Bizottságnak az amerikai hatóságok érintett személyek alapvető jogainak gyakorlásába történő beavatkozásával szembeni védelem szintjének megfelelőségére vonatkozó megállapításaitól. A holland kormány és a Bizottság kiemeli, hogy a felügyeleti hatóságoknak ugyanakkor figyelembe kell venniük ezeket, amikor e hatásköröket gyakorolják. A német kormány véleménye szerint e hatóságok csak a Bizottság által tett megállapítások a releváns elemekre kiterjedő elemzést magában foglaló, érdemi vizsgálatának eredményeként juthatnak ellentétes értékelésre.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0192"><NO.P>192.</NO.P><TXT>Ezzel szemben a Facebook Ireland és az Egyesült Királyság kormánya lényegében azt adja elő, hogy a megfelelőségi határozat kötelező hatálya a jogbiztonság és az uniós jog egységes alkalmazása követelményeinek fényében azt jelenti, hogy a felügyeleti hatóságok nem jogosultak az említett határozatban szereplő megállapítások megkérdőjelezésére, még az e határozattól eltérő jogalapon a szóban forgó harmadik országba irányuló adatáramlások felfüggesztésére irányuló panasz elbírálásával összefüggésben sem.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0193"><NO.P>193.</NO.P><TXT>E két megközelítés közül az elsővel értek egyet. Mivel az adatvédelmi pajzsról szóló határozat hatálya az e határozat alapján öntanúsítással rendelkező vállalkozások részére végzett adattovábbításokra korlátozódik, az említett határozat formálisan nem kötelezheti a felügyeleti hatóságokat azon adattovábbítások tekintetében, amelyek nem tartoznak e hatály alá. Az adatvédelmi pajzsról szóló határozat ehhez hasonlóan a jogbiztonságot csak azon adatátadók vonatkozásában kívánja garantálni, amelyek az általa rögzített keretben végeznek adattovábbítást. Álláspontom szerint a felügyeleti hatóságok GDPR 52. cikkében elismert függetlenségével is ellentétes lenne az, ha még a határozat hatályán kívül is köteleznék őket a Bizottság által a megfelelőségi határozatban tett megállapítások.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0194"><NO.P>194.</NO.P><TXT>Természetesen az adatvédelmi pajzsról szóló határozatban szereplő, az Egyesült Államokban a hírszerző szolgálatok tevékenységével kapcsolatos beavatkozásokkal szemben biztosított védelmi szint megfelelőségére vonatkozó megállapítások képezik a kiindulópontját annak az elemzésnek, amely révén a felügyeleti hatóság esetről esetre értékeli, hogy egy általános szerződési feltételeken alapuló<?PAGE NO="46"?> adattovábbítást fel kell‑e függeszteni az ilyen beavatkozások miatt. Ha ugyanakkor alapos vizsgálatot követően úgy ítéli meg, hogy nem tud egyetérteni e megállapításokkal az elé terjesztett adattovábbítást illetően, a felügyeleti hatóság álláspontom szerint megőrzi lehetőségét a GDPR 58. cikke (2) bekezdésének f) és j) pontjával ráruházott hatáskörök gyakorlására.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0195"><NO.P>195.</NO.P><TXT>Ezt követően, amennyiben a Bíróság az itt megvizsgált kérdésre az általam javasolttal ellentétes választ kívánna adni, akkor meg kellene vizsgálni, hogy e hatásköröket nem kell‑e mégis visszaállítani az adatvédelmi pajzsról szóló határozat érvénytelensége miatt.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">2.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Az adatvédelmi pajzsról szóló határozat érvényességéről</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0196"><NO.P>196.</NO.P><TXT>Az alábbi megfontolások bizonyos kérdéseket vetnek fel az Egyesült Államok által az amerikai hírszerzési hatóságok által az elektronikus kommunikáció megfigyelésével kapcsolatban folytatott tevékenységekkel összefüggésben biztosított védelmi szint GDPR 45. cikke (1) bekezdésének értelmében vett megfelelő jellege kapcsán, az adatvédelmi pajzsról szóló határozatban található értékelések megalapozottságát illetően. Ezek az észrevételek nem arra irányulnak, hogy végleges vagy kimerítő álláspontot ismertessek e határozat érvényességét illetően. Pusztán olyan reflexiókat tartalmaznak, amelyek hasznosak lehetnek a Bíróság számára, amennyiben javaslatommal ellentétesen kívánna dönteni e kérdést illetően.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0197"><NO.P>197.</NO.P><TXT>E vonatkozásban az adatvédelmi pajzsról szóló határozat (64) preambulumbekezdéséből és II. melléklete I. szakaszának 5. pontjából kitűnik, hogy az e határozatban rögzített elvekhez való csatlakozást korlátozhatják többek között a nemzetbiztonsággal, a közérdekkel és a törvény tiszteletben tartásával kapcsolatos követelmények, valamint az amerikai jogból fakadó kötelezettségek.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0198"><NO.P>198.</NO.P><TXT>A Bizottság ezért értékelte az Egyesült Államok jogában a továbbított adatokhoz való amerikai hatóságok általi, különösen nemzetbiztonsági célú hozzáférést és azok felhasználását érintően biztosított garanciákat.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0081"><P>Lásd az adatvédelmi pajzsról szóló határozat (65) preambulumbekezdését.</P></NOTE> Az amerikai kormány bizonyos kötelezettségvállalásokat tett a Bizottság felé, amelyek egyrészt a továbbított adatokhoz való amerikai hatóságok általi, különösen nemzetbiztonsági célú hozzáférést és azok felhasználását érintik, másrészt pedig az érintett számára biztosított jogvédelmet.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0082"><P>Lásd az adatvédelmi pajzsról szóló határozat III–VII. mellékletét.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0199"><NO.P>199.</NO.P><TXT>A Bíróság előtt M. Schrems az adatvédelmi pajzsról szóló határozat érvénytelenségére hivatkozik, azzal az indokkal, hogy az ily módon ismertetett garanciák nem elegendőek azon személyek alapvető jogait illetően a megfelelő védelmi szint biztosítására, akiknek adatait az Egyesült Államokban továbbították. A DPC, az EPIC, az osztrák, a lengyel és a portugál kormány, anélkül hogy közvetlenül<?PAGE NO="47"?> megkérdőjelezné e határozat érvényességét, vitatja a Bizottság által abban az amerikai hírszerző szolgálatok tevékenységéből következő beavatkozásokkal szembeni védelem szintjének megfelelőségére vonatkozóan tett megállapításokat. E kétségek a Parlament,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0083"><P>Az EU–USA adatvédelmi pajzs által nyújtott védelem megfelelőségéről szóló, <DATE ISO="20170406">2017. április 6‑i</DATE> európai parlamenti állásfoglalás, P8_TA(2017)0131, valamint az EU–USA adatvédelmi pajzs által nyújtott védelem megfelelőségéről szóló, <DATE ISO="20180705">2018. július 5‑i</DATE> európai parlamenti állásfoglalás, P8_TA(2018)0315.</P></NOTE> az EDPB<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0084"><P>Lásd: a 29. cikk alapján létrehozott adatvédelmi munkacsoport (a továbbiakban: 29. csoport), Opinion 1/2016 on the EU‑U. S. Privacy Shield draft adequacy decision, <DATE ISO="20160413">2016. április 13.</DATE>, WP 238; 29. csoport, EU‑US Privacy Shield – First Annual Joint Review, <DATE ISO="20171128">2017. november 28.</DATE>, WP 255, valamint EDPB, EU‑US Privacy Shield – Second Annual Joint Review, <DATE ISO="20190122">2019. január 22.</DATE> A 29. csoportot a 95/46 irányelv 29. cikkének (1) bekezdése alapján hozták létre, amely előírta, hogy a csoport tanácsadói státuszban működik és függetlenül jár el. E cikk (2) bekezdése szerint e csoport az egyes nemzeti felügyelő hatóságok képviselőjéből, a közösségi intézmények és szervek nevében létrehozott egyes hatóságok képviselőjéből, továbbá a Bizottság egy képviselőjéből áll. A GDPR hatálybalépése óta a 29. csoportot az EDPB váltotta fel (lásd e rendelet 94. cikkének (2) bekezdését).</P></NOTE> és az európai adatvédelmi biztos<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0085"><P>Lásd az európai adatvédelmi biztos EU–USA adatvédelmi pajzs megfelelőségéről szóló határozattervezetről szóló, <DATE ISO="20160530">2016. május 30‑i</DATE> 4/2016. sz. véleményét. Az európai adatvédelmi biztos intézményét a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, <DATE ISO="20011218">2001. december 18‑i</DATE> 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="008" PAGE.FIRST="1" DATE.PUB="2001">HL 2001. L 8., 1. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 26. kötet, 102. o.) 1. cikkének (2) bekezdése hozta létre. A biztos e rendelet rendelkezéseinek alkalmazását ellenőrzi.</P></NOTE> által kifejezett aggodalmakat tükrözik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0200"><NO.P>200.</NO.P><TXT>Az adatvédelmi pajzsról szóló határozatban szereplő megfelelőségi megállapítás értékelését megelőzően pontosítani kell azt a módszert, amelyet e vizsgálat során követni kell.</TXT></NP.ECR><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">a)</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A megfelelőségi határozat érvényességével kapcsolatos vizsgálat tartalmára vonatkozó pontosítások</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="5"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">1)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A védelmi szint <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0116" REF.END="QE0116"/>lényegi azonosságának<QUOT.END REF.START="QS0116" CODE="201D" ID="QE0116"/> értékelését lehetővé tévő összehasonlítás feltételei</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0201"><NO.P>201.</NO.P><TXT>A GDPR 45. cikke (3) bekezdésének, valamint a Bíróság ítélkezési gyakorlatának<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0086"><P>Lásd a jelen indítvány 112. pontját.</P></NOTE> megfelelően a Bizottság csak akkor állapíthatja meg, hogy egy harmadik ország megfelelő védelmi szintet biztosít, ha kellően megindokolt módon megállapította, hogy az érintett alapvető jogainak védelmi szintje az említett országban <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0117" REF.END="QE0117"/>lényegében azonos<QUOT.END REF.START="QS0117" CODE="201D" ID="QE0117"/> az Unióban ezen, a Charta fényében értelmezett rendelet által megkövetelt szinttel.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0202"><NO.P>202.</NO.P><TXT>Ily módon a harmadik országban biztosított védelmi szint megfelelőségének vizsgálata szükségképpen egyfelől az e harmadik országban érvényesülő szabályok és gyakorlatok, másfelől pedig az Unióban érvényes védelmi standardok összehasonlításával jár. Második kérdésével az előterjesztő bíróság arra kéri a Bíróságot, hogy pontosítsa ezen összehasonlítás feltételeit.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0087"><P>Emlékeztetek arra, hogy a harmadik ország által biztosított védelmi szint lényegi egyenértékűségét az Unió által megkövetelthez képest akkor is értékelni kell, amikor a 2010/87 határozatban előírt általános szerződési feltételeken alapuló konkrét adattovábbítással összefüggésben az adatkezelő, illetve ennek hiányában az illetékes felügyeleti hatóság megvizsgálja, hogy a célországnak számító harmadik ország hatóságai olyan követelményeket támasztanak‑e az adatátvevővel szemben, amelyek túllépnek a demokratikus társadalomban szükséges rendelkezéseken korlátain (lásd a 2010/87 határozat mellékletében található 5. általános szerződési feltételt, valamint az arra vonatkozó lábjegyzetet). Lásd a jelen indítvány 115., 134. és 135. pontját.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0203"><NO.P>203.</NO.P><TXT>Konkrétabban e bíróság azt kívánja megtudni, hogy az EUSZ 4. cikk (2) bekezdése és a GDPR 2. cikkének (2) bekezdése által elismert, a nemzetbiztonság területén a tagállamoknak fenntartott hatáskör azt jelenti‑e, hogy az uniós jogrend nem tartalmaz olyan védelmi standardokat, amelyekkel a megfelelőség értékelése céljából össze kell hasonlítani a valamely harmadik országban a hatóságok részéről a továbbított adatok nemzetbiztonsági célú kezelését övező garanciákat. Igenlő válasz esetén a bíróság azt kívánja megtudni, hogy miként kell meghatározni a releváns viszonyítási alapot.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="48"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0204"><NO.P>204.</NO.P><TXT>E vonatkozásban szem előtt kell tartani, hogy az uniós jog által a személyes adatok nemzetközi továbbítása tekintetében meghatározott, az érintettek jogait érintő védelmi szint folytonosságának biztosítását megkövetelő korlátozások indoka az, hogy elkerüljék az Unión belül alkalmazandó standardok kijátszásának kockázatát.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0088"><P>Lásd a jelen indítvány 117. pontját.</P></NOTE> Amint azt lényegében a Facebook Ireland kifejti, e célra tekintettel egyáltalán nem lenne igazolt, ha a harmadik országtól olyan követelmények tiszteletben tartását várnák el, amelyek nem felelnek meg a tagállamokat terhelő kötelezettségeknek.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0205"><NO.P>205.</NO.P><TXT>Az 51. cikkének (1) bekezdése szerint a Charta a tagállamokra csak akkor alkalmazandó, amennyiben azok az Unió jogát hajtják végre. Következésképpen egy megfelelőségi határozat érvényessége, figyelemmel az érintettek célországnak számító harmadik ország szabályozásából következő alapvető jogainak gyakorlását érintő korlátozásokra, csak akkor függ e korlátozások és a tagállamok részéről a Charta rendelkezései által engedélyezett korlátozások összehasonlításától, <HT TYPE="ITALIC">ha a tagállam hasonló szabályozása az uniós jog hatálya alá tartozna</HT>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0206"><NO.P>206.</NO.P><TXT>Ugyanakkor a célországnak számító harmadik országban biztosított védelmi szint megfelelőségét nem lehet az érintettek alapvető jogainak gyakorlását érintő, többek között a nemzetbiztonság területén érvényesített olyan állami intézkedésekből fakadó esetleges beavatkozások figyelmen kívül hagyásával értékelni, amelyek, ha azokat valamely tagállam fogadná el őket, az uniós jog hatályán kívül esnének. Ezen értékelés céljából a GDPR 45. cikke (2) bekezdésének a) pontja az e harmadik országban hatályos nemzetbiztonsági szabályozások korlátozás nélküli figyelembevételét követeli meg.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0207"><NO.P>207.</NO.P><TXT>Az állami intézkedések megfelelőségének e védelmi intézkedésekre tekintettel történő értékelése álláspontom szerint azt vonja maga után, hogy az ezen intézkedésekhez kapcsolódó garanciákat össze kell hasonlítani az Unión belül a tagállamok joga által előírt védelmi szinttel, beleértve az általuk az EJEE alapján vállalt kötelezettségeket is. Mivel a tagállamok EJEE‑hez való csatlakozása arra kötelezi őket, hogy belső jogukat hozzák összhangba ezen egyezmény rendelkezéseivel, és az ily módon, amint azt lényegében a Facebook Ireland, a német és a cseh kormány, valamint a Bizottság hangsúlyozta, közös nevezőt képez a tagállamok vonatkozásában, e rendelkezéseket tekintem az említett értékelés céljából a releváns összehasonlítási alapnak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0208"><NO.P>208.</NO.P><TXT>A jelen esetben, amint azt fent kifejtettem,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0089"><P>Lásd a jelen indítvány 197. pontját.</P></NOTE> az Egyesült Államok nemzetbiztonságával kapcsolatos követelmények elsőbbséget élveznek az adatvédelmi pajzsról szóló határozat alapján az öntanúsítással rendelkező vállalkozásokat terhelő kötelezettségekkel szemben. Így tehát e határozat érvényessége attól a kérdéstől függ, hogy e követelményekhez olyan garanciák kapcsolódnak‑e, amelyek lényegében azonos védelmi szintet biztosítanak, mint amelyet az Unióban kell biztosítani.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0209"><NO.P>209.</NO.P><TXT>Az e kérdésre adandó válaszhoz előzetesen azonosítani kell azokat a standardokat – vagyis a Chartán és az EJEE‑n alapuló standardokat – amelyeknek az Unión belül a Bizottság által az adatvédelmi pajzsról szóló határozatban vizsgáltakhoz hasonló, az elektronikus kommunikáció megfigyelésével kapcsolatos szabályozásoknak meg kell felelniük. Az alkalmazandó standardok azonosítása attól a kérdéstől függ, hogy a FISA 702. cikkéhez és az EO 12333‑hoz hasonló szabályozások, ha valamely tagállamtól származnának, a GDPR hatályát érintő, e rendelet 2. cikkének az EUSZ 4. cikk (2) bekezdése fényében értelmezett (2) bekezdésén alapuló korlátozás alá esnének‑e.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="49"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0210"><NO.P>210.</NO.P><TXT>Ezzel kapcsolatban az EUSZ 4. cikk (2) bekezdéséből, valamint az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy az uniós jog és különösen a személyes adatok védelmére vonatkozó másodlagos jogi aktusok nem alkalmazandók a nemzetbiztonság védelmével kapcsolatos tevékenységekre, mivel azok az állam vagy az állami hatóságok sajátos tevékenységei, és nem tartoznak a magánszemélyek tevékenységei közé.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0090"><P>Lásd többek között: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20031106">2003. november 6‑i</DATE> <NAME.CASE>Lindqvist</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑101/01</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2003:596">EU:C:2003:596</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0043">43.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0044">44.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); PNR ítélet (58. pont); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20081216">2008. december 16‑i</DATE> <NAME.CASE>Satakunnan Markkinapörssi és Satamedia</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑73/07</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2008:727">EU:C:2008:727</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0041">41.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20161221">2016. december 21‑i</DATE> <NAME.CASE>Tele2 Sverige és Watson és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑203/15 és C‑698/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:970">EU:C:2016:970</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>, a továbbiakban: Tele2 Sverige ítélet, 69. pont); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20181002">2018. október 2‑i</DATE> <NAME.CASE>Ministerio Fiscal</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑207/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:788">EU:C:2018:788</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>, a továbbiakban: Ministerio Fiscal ítélet, 32. pont).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0211"><NO.P>211.</NO.P><TXT>Ez az elv <HT TYPE="ITALIC">egyrészt</HT> azt jelenti, hogy a nemzetbiztonság védelmével kapcsolatos szabályozás nem tartozik az uniós jog hatálya alá, amennyiben kizárólag állami tevékenységeket szabályoz, a magánszemélyek tevékenységei pedig teljesen kívül esnek azon. Következésképpen e jog álláspontom szerint nem alkalmazandó a személyes adatok gyűjtésével és felhasználásával kapcsolatos, az állam által a nemzetbiztonság védelme céljából közvetlenül végrehajtott, a magángazdasági szereplőkre sajátos kötelezettséggel nem járó nemzeti intézkedésekre. Közelebbről, amint azt a Bizottság a tárgyalás során kifejtette, a tagállam által hozott, az EO 12333‑hoz hasonlóan a biztonsági szolgálatok számára az állam területe felé továbbított adatokhoz közvetlen hozzáférést engedő intézkedések nem tartoznak az uniós jog hatálya alá.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0091"><P>E kérdést illetően az egyértelműség kedvéért hangsúlyozom, hogy az adatvédelmi pajzsról szóló határozatban a Bizottság nem tudta meghatározni, hogy az Egyesült Államok ténylegesen lehallgatja‑e a transzatlanti kábeleken áthaladó közléseket, mivel az amerikai hatóságok nem erősítették meg és nem is cáfolták e felvetést (lásd e határozat (75) preambulumbekezdését, valamint Robert Litt <DATE ISO="20160222">2016. február 22‑i</DATE> levelét, amely a határozat VI. melléklete I. pontjának a) alpontjában található). Ugyanakkor mivel az Egyesült Államok kormánya nem tagadta, hogy az EO 12333 alapján gyűjti az állam területe felé továbbított adatokat, álláspontom szerint a Bizottságnak a megfelelőség megállapítása előtt biztosítékokat kellett szereznie e kormánytól, amelyek szerint erre az adatgyűjtésre, amennyiben arra sor kerülne, megfelelő garanciák vonatkoznának a visszaélés kockázatával szemben. A Bizottság az említett határozat (68)–(77) preambulumbekezdésében ebből a szempontból vizsgálta meg azokat a korlátozásokat és garanciákat, amelyeket a PPD 28 alapján ilyen helyzetben alkalmazni kell.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0212"><NO.P>212.</NO.P><TXT>Egyébként jóval összetettebb <HT TYPE="ITALIC">másrészt</HT> az a kérdés, hogy azok a nemzeti rendelkezések, amelyek a FISA 702. cikkéhez hasonlóan arra kötelezik a nemzeti elektronikus hírközlési szolgáltatókat, hogy a nemzetbiztonság területén nyújtsanak támogatást az illetékes hatóságok számára, annak érdekében, hogy lehetővé tegyék hozzáférésüket bizonyos személyes adatokhoz, szintén kívül esnek‑e az uniós jog hatályán.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0213"><NO.P>213.</NO.P><TXT>Míg a PNR ítélet az e kérdésre adandó igenlő válasz mellett szól, addig a Tele2 Sverige ítéletben és a Ministerio Fiscal ítéletben követett okfejtés nemleges választ indokolhatna.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0214"><NO.P>214.</NO.P><TXT>A PNR ítéletben a Bíróság megsemmisítette azt a határozatot, amellyel a Bizottság megállapította, hogy a légi utasok utasnyilvántartási adatállományában tárolt, az amerikai vám‑ és határvédelmi hatóság részére továbbított személyes adatok (Passenger Name Records, PNR) védelme megfelelő szintű.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0092"><P>Az Egyesült Államok Vámügyi és Határvédelmi Irodája rendelkezésére bocsátott, a légi utasok utasnyilvántartási adatállományában tárolt személyes adatok megfelelő védelméről szóló, <DATE ISO="20040514">2004. május 14‑i</DATE> 2004/535/EK bizottsági határozatról (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="235" PAGE.FIRST="11" DATE.PUB="2011">HL 2011. L 235., 11. o.</REF.DOC.OJ>) volt szó.</P></NOTE> A Bíróság megállapította, hogy az e határozat tárgyát képező adatkezelés – vagyis a PNR‑adatok légitársaságok által továbbítása a szóban forgó hatóság felé – <HT TYPE="ITALIC">tárgyára tekintettel</HT> a 95/46 irányelv 3. cikkének (2) bekezdése alapján ki van zárva az irányelv hatálya alól. A Bíróság szerint ez az adatkezelés nem szolgáltatás nyújtásához, hanem a közbiztonság fenntartása és a bűnüldözés érdekében<?PAGE NO="50"?> volt szükséges. Mivel a szóban forgó adattovábbítás háttere közhatalmi jellegű és közbiztonsági célú volt, az nem tartozott az említett irányelv hatálya alá, annak ellenére, hogy a PNR‑adatokat eredetileg magángazdasági szereplők gyűjtötték az említett irányelv hatálya alá tartozó kereskedelmi tevékenység keretében, valamint az adattovábbítást az utóbbiak szervezték meg.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0093"><P>PNR ítélet (56–58. pont). Egyébként a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20090210">2009. február 10‑i</DATE> <NAME.CASE>Írország kontra Parlament és Tanács</NAME.CASE> ítéletben (<NO.CASE>C‑301/06</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2009:68">EU:C:2009:68</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0090">90.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0091">91.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>) a Bíróság megállapította, hogy a PNR‑ítéletben kifejtett megfontolások nem ültethetők át a nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtása, illetve a nyilvános hírközlő hálózatok szolgáltatása keretében előállított vagy feldolgozott adatok megőrzéséről és a 2002/58/EK irányelv módosításáról szóló, <DATE ISO="20060315">2006. március 15‑i</DATE> 2006/24/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="105" PAGE.FIRST="54" DATE.PUB="2006">HL 2006. L 105., 54. o.</REF.DOC.OJ>; helyesbítés: <REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="050" PAGE.FIRST="52" DATE.PUB="2009">HL 2009. L 50., 52. o.</REF.DOC.OJ>) hivatkozott adatkezelésekre. A Bíróság e megállapítást azzal indokolta, hogy a 2006/24 irányelv a PNR ítéletben szereplő határozattól eltérően kizárólag a belső piacon működő szolgáltatásnyújtók tevékenységére vonatkozik, és nem tartalmaz szabályozást a közhatalmi szervek bűnüldöző tevékenységeit illetően. Ezen okfejtéssel a Bíróság láthatóan azt állította, hogy <HT TYPE="ITALIC">a contrario</HT> a PNR ítéletben szereplő következtetés átültethető a tárolt adatokhoz való, ezen hatóság általi hozzáféréssel, illetve azok felhasználásával kapcsolatos rendelkezésekre.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0215"><NO.P>215.</NO.P><TXT>Az ezt követő Tele2 Sverige ítéletben<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0094"><P>Tele2 Sverige ítélet (67–81. pont).</P></NOTE> a Bíróság azt mondta ki, hogy a 2002/58/EK irányelv<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0095"><P>Az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló, <DATE ISO="20020712">2002. július 12‑i</DATE> 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (egyetemes szolgáltatási irányelv) (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="201" PAGE.FIRST="37" DATE.PUB="2002">HL 2002. L 201., 37. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 29. kötet, 514. o.).</P></NOTE> 15. cikkének (1) bekezdésén alapuló, mind a forgalmi és helymeghatározó adatok hírközlési szolgáltatók általi tárolását, mind pedig a hatóságok tárolt adatokhoz való, az érintett rendelkezésekben meghatározott – a bűnüldözésre és a nemzetbiztonság védelmére is kiterjedő – célú hozzáférését szabályozó nemzeti rendelkezések az említett irányelv, és ebből következően a Charta hatálya alá tartoznak. A Bíróság szerint sem az adattárolásra vonatkozó rendelkezések, sem a tárolt adatokhoz való hozzáférésre vonatkozó rendelkezések nem tartoznak az irányelv hatálya alóli, az irányelv 1. cikkének (3) bekezdésében előírt kivétel alá, amely többek között a bűnüldözéssel és a nemzetbiztonság védelmével kapcsolatos állami tevékenységekre utal.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0096"><P>Mivel a 2002/58 irányelv az azóta a tartalmát nagymértékben átvevő GDPR által hatályon kívül helyezett 95/46 irányelv követelményeit konkretizálja, a 2002/58 irányelv 1. cikke (3) bekezdésének értelmezésére vonatkozó ítélkezési gyakorlat analógia útján alkalmazandónak tűnik a GDPR 2. cikke (2) bekezdésének értelmezése kapcsán. Lásd ebben az értelemben: Tele2 Sverige ítélet (69. pont), valamint Ministerio Fiscal ítélet (32. pont).</P></NOTE> A Bíróság a Ministerio Fiscal ítéletben<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0097"><P>Ministerio Fiscal ítélet (34., 35. és 37. pont).</P></NOTE> megerősítette ezt az ítélkezési gyakorlatot.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0216"><NO.P>216.</NO.P><TXT>A FISA 702. cikke ugyanakkor eltér az ilyen szabályozástól, mivel e rendelkezés nem telepít semmilyen, az adatok tárolására, illetve a hírszerzési hatóságoktól származó, az adatokhoz való hozzáférés iránti megkeresés hiányában más adatkezelés végzésére irányuló kötelezettséget az elektronikus hírközlési szolgáltatókra.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0217"><NO.P>217.</NO.P><TXT>Ezért felmerül a kérdés, hogy a GDPR és ebből következően a Charta hatálya alá tartoznak‑e az olyan nemzeti intézkedések, amelyek <HT TYPE="ITALIC">bármely tárolási kötelezettségtől függetlenül</HT> arra kötelezik e szolgáltatókat, hogy nemzetbiztonsági célból bocsássanak adatokat a hatóságok rendelkezésére.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0098"><P>Ugyanezen kérdés a Bíróság előtt folyamatban lévő három másik előzetes döntéshozatali iránti kérelem tárgyát képezi. Lásd: C‑623/17, Privacy International ügy (<REF.DOC.OJ COLL="C" NO.OJ="022" PAGE.FIRST="29" DATE.PUB="2018">HL 2018. C 22., 29. o.</REF.DOC.OJ>); C‑511/18 és C‑512/18, La Quadrature du Net és társai, valamint French Data Network és társai egyesített ügyek (<REF.DOC.OJ COLL="C" NO.OJ="392" PAGE.FIRST="7" DATE.PUB="2018">HL 2018. C 392., 7. o.</REF.DOC.OJ>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0218"><NO.P>218.</NO.P><TXT>Az <HT TYPE="ITALIC">első megközelítés</HT> az lehetne, hogy a lehető leginkább összehangoljuk az ítélkezési gyakorlat fent hivatkozott két irányvonalát, oly módon értelmezve a Bíróság által a Tele2 Sverige ítéletben és a Ministerio Fiscal ítéletben rögzített, az uniós jog azon intézkedésekre való alkalmazhatóságára vonatkozó megállapítást, amelyek a hatóságok többek között nemzetbiztonsági célú adathozzáférését<?PAGE NO="51"?> szabályozzák,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0099"><P>A Tele2 Sverige ítéletben, noha a Bíróság a szóban forgó tárolási és hozzáférési intézkedésekből következő beavatkozások igazolásának vizsgálatára koncentrált, a bűncselekmények elleni küzdelem céljára figyelemmel, az általa levont következtetés megfelelően alkalmazandó akkor is, ha az ilyen intézkedések a nemzetbiztonság védelmére irányuló célt követnek. A 2002/58 irányelv 15. cikkének (1) bekezdése ugyanis az ilyen intézkedések igazolására alkalmas célok között hivatkozik mind a bűncselekmények elleni küzdelemre, mind a nemzetbiztonság védelmére. Egyébként a 2002/58 irányelv 1. cikkének (3) bekezdése és a GDPR 2. cikkének (2) bekezdése kizárják az említett jogi aktusok hatálya alól az állami tevékenységeket mind a nemzetbiztonság, mind pedig a büntetőjog területén. A Tele2 Sverige ítélet alapjául szolgáló ügyben szereplő intézkedések egyébként a nemzetbiztonsággal kapcsolatos célt is követtek. Ezen ítélet 119. pontjában a Bíróság kifejezetten kitért a forgalmi és helymeghatározó adatok tárolásával és az azokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos intézkedések igazolására a nemzetbiztonság védelmének céljára tekintettel, amennyiben az magában foglalja a terrorizmus elleni küzdelmet.</P></NOTE> hogy azok azon esetekre korlátozódnak, amelyekben az adatokat a 2002/58 irányelv 15. cikkének (1) bekezdése alapján bevezetett <HT TYPE="ITALIC">jogszabályi kötelezettség alapján</HT> tárolják. E megállapítás ellenben nem alkalmazandó a PNR ítélet eltérő ténybeli hátterére, amely a légitársaságok által kereskedelmi célból tárolt adatok egy illetékes amerikai belbiztonsági hatóság részére történő továbbítására vonatkozott, azok saját kezdeményezésére.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0219"><NO.P>219.</NO.P><TXT>A Bizottság által támogatott és általam is meggyőzőbbnek ítélt <HT TYPE="ITALIC">második megközelítés</HT> szerint a Tele2 Sverige ítéletben és a Ministerio Fiscal ítéletben követett okfejtés igazolja az uniós jog alkalmazhatóságát az elektronikus hírközlési szolgáltatók számára azt előíró nemzeti szabályokra, hogy nyújtsanak segítséget a nemzetbiztonságért felelős hatóságok számára annak érdekében, hogy azok hozzáférhessenek bizonyos adatokhoz, <HT TYPE="ITALIC">anélkül hogy releváns lenne, hogy e szabályok az adatok előzetes tárolására irányuló kötelezettséghez kapcsolódnak‑e, vagy sem</HT>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0220"><NO.P>220.</NO.P><TXT>Ezen okfejtés fókuszában ugyanis nem a szóban forgó rendelkezések célja áll, mint a PNR ítélet esetében, hanem az, hogy e rendelkezések a szolgáltatók tevékenységét szabályozzák, adatkezelést írva elő számukra. E tevékenységek nem minősültek állami tevékenységnek a 2002/58 irányelv 1. cikkének (3) bekezdésében és a 95/46 irányelv 3. cikkének (2) bekezdésében – amelynek tartalmát a GDPR 2. cikkének (2) bekezdése lényegében átveszi – hivatkozott területeteken.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0221"><NO.P>221.</NO.P><TXT>Ily módon a Tele2 Sverige ítéletben a Bíróság megjegyezte, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0118" REF.END="QE0118"/>[a] szolgáltatók által tárolt adatokhoz [való hozzáférés] a személyes adatok <HT TYPE="ITALIC">ez utóbbiak általi</HT> kezelésére vonatkozik, ami ezen irányelv hatálya alá tartozik<QUOT.END REF.START="QS0118" CODE="201D" ID="QE0118"/>.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0100"><P>Tele2 Sverige ítélet (78. pont, kiemelés tőlem). Amint azt a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0119" REF.END="QE0119"/>továbbá<QUOT.END REF.START="QS0119" CODE="201D" ID="QE0119"/> kifejezés használata is mutatja, a Bíróság kizárólag a 2002/58 irányelv alkalmazhatóságára vonatkozó következtetésének alátámasztása céljából hangsúlyozta ezen ítélet 79. pontjában az ezen ítélet alapjául szolgáló ügyben a szóban forgó adatok tárolására irányuló kötelezettség és a nemzeti hatóságok tárolt adatokhoz való hozzáférésére vonatkozó rendelkezések közötti szerves kapcsolatot.</P></NOTE> A Ministerio Fiscal ítéletben a Bíróság ugyanígy kimondta, hogy az elektronikus hírközlési szolgáltatókat arra kötelező jogszabályi intézkedések, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak biztosítsanak hozzáférést a tárolt adatokhoz, <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0120" REF.END="QE0120"/>szükségképpen magában foglalja az említett adatok <HT TYPE="ITALIC">e szolgáltatók</HT> általi kezelését<QUOT.END REF.START="QS0120" CODE="201D" ID="QE0120"/>.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0101"><P>Ministerio Fiscal ítélet (37. pont, kiemelés tőlem).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0222"><NO.P>222.</NO.P><TXT>Márpedig az adatkezelő részéről az adatoknak a hatóság rendelkezésére bocsátása megfelel a GDPR 4. cikkének (2) bekezdésében rögzített <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0121" REF.END="QE0121"/>adatkezelés<QUOT.END REF.START="QS0121" CODE="201D" ID="QE0121"/> fogalmának.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0102"><P>Lásd ebben az értelemben: Ministerio Fiscal ítélet (38. pont).</P></NOTE> Ugyanez vonatkozik az adatok keresési feltételek révén történő előzetes szűrésére, annak érdekében, hogy elszigeteljék azokat, amelyekhez a hatóságok hozzáférést igényeltek.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0103"><P>Lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20140513">2014. május 13‑i</DATE> <NAME.CASE>Google Spain és Google</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑131/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:317">EU:C:2014:317</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0028">28.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0223"><NO.P>223.</NO.P><TXT>Mindezek alapján megállapítom, hogy a Bíróság által a Tele2 Sverige ítéletben és a Ministerio Fiscal ítéletben követett okfejtés nyomán a GDPR, és ebből következően a Charta alkalmazandó az olyan nemzeti szabályozásra, amely arra kötelezi az elektronikus hírközlési szolgáltatót, hogy nyújtson segítséget a nemzetbiztonságért felelős hatóságok számára, adatokat bocsátva rendelkezésükre, adott esetben szűrést követően, még az ezen adatok tárolására vonatkozó jogszabályi kötelezettség hiányában is.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="52"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0224"><NO.P>224.</NO.P><TXT>Ezenfelül láthatóan ez az értelmezés következik, legalábbis hallgatólagosan, a Schrems ítéletből. Amint azt a DPC, az osztrák és a lengyel kormány, valamint a Bizottság hangsúlyozta, a Bíróság a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0122" REF.END="QE0122"/>biztonságos kikötő<QUOT.END REF.START="QS0122" CODE="201D" ID="QE0122"/> határozat érvényességének vizsgálata során kimondta, hogy a megfelelőségi határozat által érintett harmadik ország jogának a hatóságok érintettek alapvető jogaiba való nemzetbiztonsági célú beavatkozásaival szemben lényegében azonos garanciákat kell nyújtania, mint amelyek a Charta 7., 8. és 47. cikkéből következnek.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0104"><P>Schrems ítélet (91–96. pont). Az adatvédelmi pajzsról szóló határozat (90), (124) és (141) preambulumbekezdésében a Bizottság egyébként hivatkozott a Charta más rendelkezéseire, ily módon elfogadva azt az elvet, amely szerint az alapvető jogok nemzetbiztonsági célú korlátozásainak meg kell felelniük a Chartának.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0225"><NO.P>225.</NO.P><TXT>Ebből konkrétabban az következik, hogy nem tartozik a GDPR 2. cikke (2) bekezdésének hatálya alá az elektronikus hírközlési szolgáltatók számára azt előíró nemzeti intézkedés, hogy teljesítsék a nemzetbiztonságért felelős illetékes hatóságok e szolgáltatók által bármely jogi kötelezettségtől függetlenül üzleti tevékenységük során tárolt adatokhoz való hozzáférés iránti megkeresését, a kért adatokat előzetesen kiválasztási tényezők alkalmazása révén azonosítva (mint a PRISM‑program keretében). Ugyanez vonatkozik az olyan nemzeti intézkedésre, amely arra kötelezi a távközlési <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0123" REF.END="QE0123"/>gerinchálózatot<QUOT.END REF.START="QS0123" CODE="201D" ID="QE0123"/> üzemeltető vállalkozásokat, hogy biztosítsanak hozzáférést a nemzetbiztonságért felelős hatóságok számára az általuk üzemeltetett infrastruktúrán áthaladó adatokhoz (mint az Upstream program során).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0226"><NO.P>226.</NO.P><TXT>Ezzel szemben azt követően, hogy az adatok az állami hatóságok birtokába kerültek, e hatóságok általi későbbi nemzetbiztonsági célú tárolásukra és felhasználásukra a fenti 211. pontban kifejtettekkel azonos okokból álláspontom szerint kiterjed a GDPR 2. cikkének (2) bekezdésében előírt eltérés, így azok nem tartoznak e rendelet és ebből következően a Charta hatálya alá sem.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0227"><NO.P>227.</NO.P><TXT>A fentiekre figyelemmel úgy vélem, hogy az adatvédelmi pajzsról szóló határozat érvényességének vizsgálata, az ott rögzített elvek azon korlátozásaira figyelemmel, amelyek az amerikai hírszerzési hatóságok tevékenységeiből fakadhatnak, kettős ellenőrzést igényel.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0228"><NO.P>228.</NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">Először</HT> azt kell megvizsgálni, hogy az Egyesült Államok lényegében azonos védelmi szintet biztosít‑e a FISA 702. cikkének alkalmazásából következő korlátozásokkal szemben, mint amely a GDPR és a Charta rendelkezéseiből következik, mivel e rendelkezés lehetővé teszi az NSA számára, hogy előírja a szolgáltatóknak a személyes adatok rendelkezésére bocsátását.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0229"><NO.P>229.</NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">Másodszor</HT> az EJEE rendelkezései képeznek releváns viszonyítási alapot annak értékelése szempontjából, hogy az EO 12333 végrehajtása által eredményezhető korlátozások – amennyiben az lehetővé teszi a hírszerzési hatóságok számára, hogy a magángazdasági szereplő segítsége nélkül maguk gyűjtsenek személyes adatokat – megkérdőjelezik‑e az Egyesült Államok által biztosított védelmi szint megfelelőségét. E rendelkezések szolgáltatják továbbá az e védelmi szint megfelelőségének értékelését lehetővé tévő összehasonlítási standardokat az e hatóságok által nemzetbiztonsági céllal megszerzett adatok tárolását és felhasználását illetően.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0230"><NO.P>230.</NO.P><TXT>El kell ugyanakkor még dönteni azt, hogy a megfelelőségi megállapítás feltételezi‑e azt, hogy az EO 12333‑on alapuló adatgyűjtéshez lényegében azonos szintű védelem kapcsolódik‑e, mint amelyet az Unión belül kell biztosítani, <HT TYPE="ITALIC">még akkor is, ha erre az adatgyűjtésre az Egyesült Államok területén kívül kerül sor</HT>, abban a szakaszban, amikor az adatokat az Unióból e harmadik ország felé továbbítják.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><?PAGE NO="53"?><GR.SEQ LEVEL="5"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">2)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A megfelelő védelmi szint biztosításának szükségességéről az adattovábbítás szakaszában</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0231"><NO.P>231.</NO.P><TXT>A Bíróság előtt három eltérő álláspontot képviseltek meg azzal kapcsolatban, hogy a Bizottságnak a harmadik ország biztosított védelmi szint megfelelőségének értékelése során figyelembe kell‑e vennie az e harmadik ország hatóságai adatokhoz való hozzáférésével kapcsolatos nemzeti intézkedéseket az államterületen kívül azon szakaszban, amikor az adatokat az Unióból e harmadik ország területe felé továbbítják.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0232"><NO.P>232.</NO.P><TXT>Először is, a Facebook Ireland, valamint az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság kormánya lényegében arra hivatkozik, hogy az ilyen intézkedések fennállása semmilyen hatást nem gyakorolt a megfelelőségi megállapítással összefüggésben. Az utóbbiak e megközelítés alátámasztására arra hivatkoznak, hogy a harmadik ország nem képes valamennyi területén kívüli olyan kommunikációs csatorna ellenőrzése, amelyen keresztül az Unióból származó adatok haladnak át, így fogalmilag soha nem lehet garantálni, hogy másik harmadik ország nem gyűjti titokban az adatokat, amikor azok továbbítás alatt állnak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0233"><NO.P>233.</NO.P><TXT>Másodszor, a DPC, M. Schrems, az EPIC, az osztrák és a holland kormány, a Parlament és az EDPB előadja, hogy a védelmi szint folytonosságának a GDPR 44. cikkében szereplő követelménye azt jelenti, hogy e szintnek megfelelőnek kell lennie a továbbítás teljes tartama alatt, beleértve azt is, amikor az adatok a tenger alatti kábeleken haladnák át, mielőtt elérnék a célországnak számító harmadik ország területét.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0234"><NO.P>234.</NO.P><TXT>Ezen elv elismerése mellett a Bizottság harmadszor előadja, hogy a megfelelőségi megállapítás tárgya az érintett harmadik ország által <HT TYPE="ITALIC">határain belül</HT> nyújtott védelemre korlátozódik, így az a körülmény, amely szerint a megfelelő védelmi szint nem garantált az ezen ország felé <HT TYPE="ITALIC">továbbítás alatt</HT>, nem kérdőjelezi meg a megfelelőségi határozat érvényességét. Mindazonáltal a GDPR 32. cikkének megfelelően az adatkezelőnek kell gondoskodnia a személyes adatok továbbításának lehető legnagyobb fokú biztonságáról, amikor azokat az említett harmadik ország felé továbbítják.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0235"><NO.P>235.</NO.P><TXT>E tekintetben megjegyzem, hogy a GDPR 44. cikke szerint harmadik országba irányuló adattovábbításra akkor kerülhet sor, ha teljesülnek az e rendelet V. fejezetének rendelkezéseiben rögzített feltételek, amennyiben <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0124" REF.END="QE0124"/>továbbításukat követően<QUOT.END REF.START="QS0124" CODE="201D" ID="QE0124"/> az adatokat esetlegesen adatkezelésnek vethetik alá. E megfogalmazást vagy úgy lehetne érteni, amint azt az Egyesült Államok kormánya állította a Bíróság kérdéseire adott írásbeli válaszában, hogy e feltételeket <HT TYPE="ITALIC">azt követően</HT> kell tiszteletben tartani, <HT TYPE="ITALIC">hogy az adatok rendeltetési helyükre érkeztek</HT>, vagy pedig úgy, hogy azok <HT TYPE="ITALIC">azt követően</HT> kötelezőek, <HT TYPE="ITALIC">hogy megkezdődött az adattovábbítás</HT> (az adattovábbítási szakaszt is beleértve).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0236"><NO.P>236.</NO.P><TXT>Mivel a GDPR 44. cikkének szövegezése nem egyértelmű, a teleologikus értelmezés alapján a második értelmezéssel értek egyet, és ebből következően a fent említett második megközelítéshez csatlakozom. Ha ugyanis úgy tekintenénk, hogy a védelmi szint folytonosságának e rendelkezésben előírt követelménye csak a célországnak számító harmadik ország területén belül végrehajtott megfigyelési intézkedésekre terjed ki, akkor azt ki lehetne játszani, amikor az említett harmadik ország területén kívül, az adatok továbbítás alatt állásának szakaszában alkalmaz ilyen intézkedéseket. E kockázat elkerülése érdekében a harmadik ország által biztosított védelmi szint megfelelősége értékelésének a harmadik ország jogrendjének valamennyi rendelkezésre ki kell terjednie, különösen a nemzetbiztonság területén,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0105"><P>Lásd ebben az értelemben: Schrems ítélet (74. és 75. pont).</P></NOTE> ezek között pedig ugyanúgy szerepelnek az ország területén folyó megfigyelésre vonatkozó rendelkezések, mint azok, amelyek az e terület felé továbbítás alatt álló adatok megfigyelését teszik lehetővé.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0106"><P>Lásd ebben az értelemben: EDPB, EU‑US Privacy Shield – Second Annual Joint Review, <DATE ISO="20190122">2019. január 22.</DATE> (17. o., 86. pont).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><?PAGE NO="54"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0237"><NO.P>237.</NO.P><TXT>Mindazonáltal senki sem vitatja, hogy – amint azt az EDPB hangsúlyozta – a védelmi szint megfelelőségének értékelése, amint az a GDPR 45. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, kizárólag <HT TYPE="ITALIC">az adatok célországának számító harmadik ország</HT> jogrendjének rendelkezéseire vonatkozik. Az, hogy nem lehet garantálni, hogy egy másik harmadik ország ne gyűjtse titokban ezeket az adatokat továbbításuk alatt, amint arra a Facebook Ireland, valamint az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság kormánya hivatkozik, nem hat ki erre az értékelésre. Mindemellett az ilyen kockázat nem zárható ki azt követően sem, hogy az adatok a célországnak számító harmadik ország területére érkeztek.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0238"><NO.P>238.</NO.P><TXT>Egyébként az is igaz, hogy a Bizottság, amikor a harmadik ország által biztosított védelmi szint megfelelőségét értékeli, adott esetben azzal szembesülhet, hogy az említett harmadik ország nem jelzi, hogy fennállnak bizonyos titkos megfigyelési programok. Ebből azonban nem következik az, hogy a<HT TYPE="ITALIC">mikor ilyen programok létezéséről tájékoztatják</HT>, akkor a Bizottság a megfelelőségi vizsgálat során eltekinthet azok figyelembevételétől. Ehhez hasonlóan, amennyiben a megfelelőségi határozat elfogadását követően az érintett harmadik ország által a területén, illetve az adatok e terület felé továbbítás alatt állása során végrehajtott bizonyos titkos megfigyelési programok fennállásáról tájékoztatják, a Bizottság köteles felülvizsgálni az e harmadik ország által biztosított védelmi szint megfelelőségére vonatkozó megállapítását, amennyiben a közlés alapján e tárgyban kétségek merülnek fel.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0107"><P>Lásd a GDPR 45. cikkének (5) bekezdését. Lásd még: Schrems ítélet (76. pont).</P></NOTE></TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="5"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">3)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A Bizottság és a kérdést előterjesztő bíróság által az Egyesült Államok joga kapcsán tett ténybeli megállapítások figyelembevételéről</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0239"><NO.P>239.</NO.P><TXT>Noha nem vitatott, hogy a Bíróságnak nincs hatásköre a harmadik ország jogának olyan értelmezésére, amely annak jogrendjében kötelező lenne, az adatvédelmi pajzsról szóló határozat érvényessége a Bizottság által az Egyesült Államok joga és gyakorlatai által azon személyek alapvető jogai tekintetében biztosított védelmi szint kapcsán végzett értékelések megalapozottságától függ, akinek adatait ebbe a harmadik országba továbbítják. A Bizottság ugyanis köteles volt megfelelőségi megállapítását megindokolni, a többek között az említett harmadik ország jogának tartalmára vonatkozó, a GDPR 45. cikkének (2) bekezdésében hivatkozott elemekre figyelemmel.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0108"><P>Ily módon a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0125" REF.END="QE0125"/>biztonságos kikötő<QUOT.END REF.START="QS0125" CODE="201D" ID="QE0125"/> határozatot érvénytelennek nyilvánították, azzal az indokkal, hogy a Bizottság nem állapította meg ebben a határozatban, hogy az Egyesült Államok belföldi joga, vagy vállalt nemzetközi kötelezettségei alapján ténylegesen megfelelő védelmi szintet biztosít (Schrems ítélet, 97. pont). A Bizottság így nem állapította meg sem az érintettek alapvető jogaiba való esetleges beavatkozások korlátozására irányuló állami szabályok (Schrems ítélet, 88. pont), sem pedig az ilyen jellegű beavatkozásokkal szembeni hatékony bírói jogvédelem (Schrems ítélet, 89. pont) fennállását.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0240"><NO.P>240.</NO.P><TXT>A High Court (felsőbíróság) <DATE ISO="20171003">2017. október 3‑i</DATE> ítéletében a jogvita felei által benyújtott bizonyítékok értékelését követően részletes megállapításokat ismertetett, amelyek bemutatták az amerikai jog releváns vetületeit.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0109"><P>A jelen indítvány 54–73. pontja foglalja össze ezeket a megállapításokat.</P></NOTE> E bemutatás nagyrészt egybevág a továbbított adatok amerikai hírszerzési hatóságok általi gyűjtésével és az azokhoz való hozzáférésükkel kapcsolatos szabályok tartalmát, illetve a jogorvoslati lehetőségeket és az e tevékenységekkel kapcsolatos felügyeleti mechanizmusokat illetően a Bizottság által az adatvédelmi pajzsról szóló határozatban tett megállapításokkal.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0241"><NO.P>241.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság, valamint több fél és a Bíróság elé észrevételt terjesztő érdekelt inkább azokat a jogkövetkezményeket kérdőjelezi meg, amelyeket a Bizottság e megállapításokra alapított – vagyis azon következtetést, amely szerint az Egyesült Államok megfelelő védelmi szintet biztosít azon személyek alapvető jogai tekintetében, akiknek adatait e határozat alapján továbbították –, nem pedig az általa az amerikai jog tartalma kapcsán benyújtott ismertetést.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="55"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0242"><NO.P>242.</NO.P><TXT>E körülmények között az adatvédelmi pajzsról szóló határozat érvényességét lényegében a Bizottság által az amerikai jog tartalmát illetően tett megállapítások fényében értékelem, megvizsgálva, hogy azok igazolták‑e ezen megfelelőségi határozat elfogadását.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0243"><NO.P>243.</NO.P><TXT>Ennek kapcsán nem értek egyet azzal a DPC és M. Schrems által képviselt állásponttal, amely szerint a High Court (felsőbíróság) által az Egyesült Államok joga kapcsán tett megállapítások kötik a Bíróságot az adatvédelmi pajzsról szóló határozat érvényességének vizsgálatával összefüggésben. Az utóbbiak kifejtik, hogy mivel a külföldi jog az ír eljárási jog szerint ténybeli kérdésnek minősül, kizárólag a kérdést előterjesztő bíróság rendelkezik hatáskörrel e jog tartalmának megállapítására.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0244"><NO.P>244.</NO.P><TXT>Az állandó ítélkezési gyakorlat kétségkívül elismeri, hogy a nemzeti bíróság rendelkezik kizárólagos hatáskörrel a releváns tények megállapítására, valamint a tagállam jogának értelmezésére és az előtte folyamatban levő jogvitára alkalmazására.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0110"><P>Lásd többek között: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19990504">1999. május 4‑i</DATE> <NAME.CASE>Sürül</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑262/96</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1999:228">EU:C:1999:228</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0095">95.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20080911">2008. szeptember 11‑i</DATE> <NAME.CASE>Eckelkamp és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑11/07</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2008:489">EU:C:2008:489</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0032">32.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20161026">2016. október 26‑i</DATE> <NAME.CASE>Senior Home</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑195/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:804">EU:C:2016:804</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0020">20.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Ez az ítélkezési gyakorlat a Bíróság és a kérdést előterjesztő bíróság között a feladatok EUMSZ 267. cikkben kialakított eljárással összefüggő megosztásának felel meg. Míg kizárólag a Bíróság rendelkezik hatáskörrel az uniós jog értelmezésére és a másodlagos jog érvényességének megállapítására, addig az előtte fekvő konkrét ügyben dönteni kénytelen nemzeti bíróságra tartozik az ügy ténybeli és szabályozási összefüggésének megállapítása, annak érdekében, hogy a Bíróság hasznos választ tudjon nyújtani a számára.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0245"><NO.P>245.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság e kizárólagos hatáskörének indoka álláspontom szerint nem ültethető át a harmadik ország joga, mint olyan körülmény megállapítására, amely alkalmas lehet a Bíróság által egy másodlagos jogi aktus érvényességét illetően levont következtetés befolyásolására.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0111"><P>Lásd e tekintetben a Supreme Court (legfelsőbb bíróság) <DATE ISO="20190531">2019. május 31‑i</DATE> ítéletét (6.18. pont).</P></NOTE> Mivel az ilyen jogi aktus érvénytelenségének megállapítása <HT TYPE="ITALIC">erga omnes</HT> hatályú az uniós jogrendben,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0112"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19810513">1981. május 13‑i</DATE> <NAME.CASE>International Chemical Corporation</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>66/80</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1981:102">EU:C:1981:102</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0012">12.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0013">13.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> a Bíróság következtetése nem függhet az előzetes döntéshozatalra utalás eredetétől. Márpedig amint azt a Facebook Ireland és az Egyesült Államok kormánya kiemelte, az ettől függene, amennyiben a Bíróságot kötnék a kérdést előterjesztő bíróság által a harmadik ország joga kapcsán tett megállapítások, mivel azok az e megállapításokat tevő nemzeti bíróságtól függően változhatnak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0246"><NO.P>246.</NO.P><TXT>E megfontolásokra figyelemmel úgy vélem, hogy amennyiben egy uniós jogi aktus érvényességére vonatkozó előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre adandó válasz egy harmadik ország joga tartalmának értékelésével jár, a Bíróságot nem kötik a kérdést előterjesztő bíróság által e harmadik ország joga kapcsán tett megállapítások, noha figyelembe veheti azokat. A Bíróság adott esetben eltérhet ezektől vagy kiegészítheti őket a kontradiktórius eljárás elvének tiszteletben tartása mellett más forrásokat is figyelembe véve, annak érdekében, hogy megállapítsa a szóban forgó jogi aktus érvényességének értékeléséhez szükséges körülményeket.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0113"><P>Lásd e tekintetben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20120322">2012. március 22‑i</DATE> <NAME.CASE>GLS</NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>C‑338/10</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2012:158">EU:C:2012:158</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0015">15.</REF.NP.ECR>, <REF.NP.ECR REF="NP0033">33.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0034">34.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>), amelyben a Bíróság egy dömpingellenes vám kivetéséről szóló rendelet érvényességének értékelése céljából figyelembe vette a Bíróság felhívására a Bizottság által benyújtott Eurostat‑statisztikákat. Lásd még: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19911022">1991. október 22‑i</DATE> <NAME.CASE>Nölle</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑16/90</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1991:402">EU:C:1991:402</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>, 17. 23. és 24. pont). Ehhez hasonlóan a Schrems ítéletben (90. pont) a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0126" REF.END="QE0126"/>biztonságos kikötő<QUOT.END REF.START="QS0126" CODE="201D" ID="QE0126"/> határozat érvényességének vizsgálata során a Bíróság figyelembe vette a Bizottság egyes közleményeit.</P></NOTE></TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="5"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">4)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0127" REF.END="QE0127"/>lényegi azonosság<QUOT.END REF.START="QS0127" CODE="201D" ID="QE0127"/> standardjának tartalmáról</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0247"><NO.P>247.</NO.P><TXT>Emlékeztetek arra, hogy az adatvédelmi pajzsról szóló határozat érvényessége attól a kérdéstől függ, hogy az Egyesült Államok jogrendje azon személyek számára, akiknek az adatait az Unióból e harmadik országba továbbítják, <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0128" REF.END="QE0128"/>lényegében azonos<QUOT.END REF.START="QS0128" CODE="201D" ID="QE0128"/> szintű védelmet biztosít‑e azzal, amilyet a tagállamokban a GDPR és a Charta, illetve az uniós jog hatályán kívül eső területeken az EJEE‑n alapuló kötelezettségvállalások alapján biztosítanak.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="56"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0248"><NO.P>248.</NO.P><TXT>Amint azt a Bíróság a Schrems ítéletben<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0114"><P>Schrems ítélet (73. és 74. pont).</P></NOTE> hangsúlyozta, e standard nem azt jelenti, hogy a védelmi szintnek az Unióban megkövetelttel <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0129" REF.END="QE0129"/>megegyezőnek<QUOT.END REF.START="QS0129" CODE="201D" ID="QE0129"/> kell lennie. Jóllehet azok az eszközök, amelyeket a harmadik ország az érintettek védelme céljából igénybe vesz, különbözhetnek azoktól az eszközöktől, amelyeket a Chartával összefüggésben értelmezett GDPR ír elő, <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0130" REF.END="QE0130"/>ezen eszközöknek a gyakorlatban […] hatékonynak kell lenniük ahhoz, hogy az Unióban biztosított védelemmel lényegében azonos védelmet biztosítsanak<QUOT.END REF.START="QS0130" CODE="201D" ID="QE0130"/>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0249"><NO.P>249.</NO.P><TXT>Ebből álláspontom szerint az is következik, hogy a célországnak számító harmadik ország joga tükrözheti saját értékrendjét, amelynek függvényében eltérhet a különböző jelen levő érdekeknek tulajdonított súly attól, amelyet azokhoz az uniós jog rendel. Végeredményben a személyes adatok Unión belül érvényesülő védelme egy különösen magas standardnak felel meg a világ többi részében érvényes védelmi szinthez képest. A <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0131" REF.END="QE0131"/>lényegi azonosság<QUOT.END REF.START="QS0131" CODE="201D" ID="QE0131"/> kritériumát tehát álláspontom szerint oly módon kell alkalmazni, hogy megőrzünk bizonyos rugalmasságot annak érdekében, hogy figyelembe vegyük az eltérő jogi és kulturális hagyományokat. E feltétel ugyanakkor azt jelenti, hacsak nem fosztjuk meg lényegétől, hogy a Chartából és az EJEE‑ből fakadó alapvető jogokkal kapcsolatos egyes minimális garanciák és általános védelmi követelmények megfelelői megtalálhatók a célországnak számító harmadik ország jogrendjében.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0115"><P>Lásd ebben az értelemben: 29. csoport, <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0132" REF.END="QE0132"/>Adequacy Referential (updated)<QUOT.END REF.START="QS0132" CODE="201D" ID="QE0132"/>, <DATE ISO="20171128">2017. november 28.</DATE>, WP 254 (3., 4. és 9. o.).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0250"><NO.P>250.</NO.P><TXT>E tekintetben a Charta 52. cikkének (1) bekezdése értelmében a Chartában elismert jogok és szabadságok gyakorlása csak a törvény által, e jogok lényeges tartalmának tiszteletben tartásával, és az arányosság elvére figyelemmel annyiban korlátozhatók, amennyiben az elengedhetetlen, és ténylegesen az Unió által elismert valamely általános érdekű célkitűzést vagy mások jogainak és szabadságainak védelmét szolgálja. E követelmények lényegében megfelelnek az EJEE 8. cikkének (2) bekezdésében rögzítetteknek.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0116"><P>Az EJEE 8. cikkének (2) bekezdése ugyanakkor nem utal a magánélet tiszteletben tartásához való jog <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0133" REF.END="QE0133"/>lényeges tartalmára<QUOT.END REF.START="QS0133" CODE="201D" ID="QE0133"/>. Lásd e tekintetben a jelen indítvány fenti 161. pontját.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0251"><NO.P>251.</NO.P><TXT>A Charta 52. cikke (3) bekezdésének megfelelően, amennyiben a Charta 7., 8. és 47. cikkében garantált jogok megfelelnek az EJEE 8. és 13. cikkében szereplő jogoknak, úgy tartalmuk és terjedelmük azonos azokéval, azzal, hogy az uniós jog ugyanakkor kiterjedtebb védelmet nyújthat. Ebből a szempontból, amint az előadásomból kitűnik, a Charta 7., 8. és 47. cikkéből következő, a Bíróság által értelmezett standardok bizonyos szempontokból szigorúbbak, mint az EJEE 8. cikkéből következők, ahogy azokat az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB) értelmezte.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0252"><NO.P>252.</NO.P><TXT>Azt is megjegyzem, hogy az e bíróságok előtt folyamatban lévő egyes ügyekben arra hívják fel őket, hogy mérlegeljék újra ítélkezési gyakorlatuk egyes elemeit. Egyrészt felülvizsgálat céljából az EJEB két, az elektronikus kommunikáció megfigyelésével kapcsolatos közelmúltbeli ítéletét – a Centrüm för Rättvisa kontra Svédország ítélet<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0117"><P>EJEB, <DATE ISO="20180619">2018. június 19.</DATE> (CE:ECHR:2018:0619JUD003525208, a továbbiakban: Centrüm för Rättvisa ítélet).</P></NOTE> és a Big Brother Watch kontra Egyesült Királyság ítélet<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0118"><P>EJEB, <DATE ISO="20180913">2018. szeptember 13.</DATE> (CCE:ECHR:2018:0913JUD005817013, a továbbiakban: Big Brother Watch ítélet).</P></NOTE> – is a Nagykamara elé utalták. Másrészt három nemzeti bíróság terjesztett olyan előzetes döntéshozatal iránti kérelmeket a Bíróság elé, amelyek megnyitják a vitát arról, hogy el kell‑e térnie a Tele2 Sverige ítéletből következő ítélkezési gyakorlatától.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0119"><P>Lásd a jelen indítvány 98. lábjegyzetében hivatkozott ügyeket, valamint a C‑520/18. sz. Ordre des barreaux francophones et germanophones és társai ügyet.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0253"><NO.P>253.</NO.P><TXT>E pontosításokat követően most megvizsgálom az adatvédelmi pajzsról szóló határozat érvényességét a GDPR 45. cikkének a Charta és az EJEE fényében értelmezett (1) bekezdésére figyelemmel, amennyiben ezek garantálják egyrészt a magánélet tiszteletben tartásához, valamint a személyes adatok védelméhez való jogot (a b) rész), másrészt pedig a hatékony bírói jogvédelemhez való jogot (a c) rész).</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><?PAGE NO="57"?><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">b)</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Az adatvédelmi pajzsról szóló határozat érvényességéről a magánélet tiszteletben tartásához, valamint a személyes adatok védelméhez való jogra figyelemmel</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0254"><NO.P>254.</NO.P><TXT>Negyedik kérdésében a kérdést előterjesztő bíróság lényegében az Egyesült Államok által biztosított védelmi szint és az érintetteket az Unióban a magánélet tiszteletben tartásához, valamint a személyes adatok védelméhez való jog alapján megillető védelmi szint lényegi azonosságát kérdőjelezi meg.</TXT></NP.ECR><GR.SEQ LEVEL="5"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">1)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A beavatkozások fennállásáról</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0255"><NO.P>255.</NO.P><TXT>Az adatvédelmi pajzsról szóló határozat (67)–(124) preambulumbekezdésében a Bizottság azon lehetőségre utal, hogy az amerikai hatóságok hozzáférjenek az Unióból továbbított adatokhoz és azokat nemzetbiztonsági célokra használják fel a különösen a FISA 702. cikkén, illetve az EO 12333‑on alapuló programok keretében.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0256"><NO.P>256.</NO.P><TXT>E programok végrehajtása olyan behatásokkal jár az amerikai hírszerzési hatóságok részéről, amelyeket, ha egy tagállam hatóságaitól erednének, a Charta 7. cikke és az EJEE 8. cikke által garantált, a magánélet tiszteletben tartásához való jog gyakorlásába való beavatkozásnak tekintenének. Azt is kifejti, hogy az érintettek annak kockázatával szembesülnek, hogy személyes adataikat a Charta 8. cikkében rögzítetteknek meg nem felelő módon fogják kezelni.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0120"><P>Noha az adatkezelés sértheti egyszerre a Charta 7. és 8. cikkét, a 8. cikk alkalmazása szempontjából releváns elemzési keret szerkezetileg eltér a 7. cikkhez kapcsolódótól. A személyes adatok védelméhez való jog a Charta 8. cikkének (2) bekezdése szerint azt jelenti, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0134" REF.END="QE0134"/>[a]z ilyen adatokat csak tisztességesen és jóhiszeműen, meghatározott célokra, az érintett személy hozzájárulása alapján vagy valamilyen más, a törvényben rögzített jogos okból lehet kezelni. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy a róla gyűjtött adatokat megismerje, és joga van azokat kijavíttatni<QUOT.END REF.START="QS0134" CODE="201D" ID="QE0134"/>. E jog megsértése azt feltételezi, hogy a személyes adatokat e követelményeket megsértve kezelik. Ez a helyzet többek között akkor, ha az adatkezelés alapja nem az érintett személy hozzájárulása, <HT TYPE="ITALIC">sem pedig más, a törvényben rögzített jogos ok</HT>. Ilyen helyzetben, noha a beavatkozás fennállásának és igazolásának kérdése a 7. cikkel összefüggésben fogalmilag elkülönül, a Charta 8. cikke vonatkozásában ezek keverednek.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0257"><NO.P>257.</NO.P><TXT>Kiindulásként kiemelem, hogy a magánélet tiszteletben tartásához, valamint a személyes adatok védelméhez való jog nemcsak a közlések tartalmára, hanem a forgalmi adatokra<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0121"><P>A 2002/58 irányelv 2. cikke második bekezdésének b) pontja úgy határozza meg a forgalmi adat fogalmát, hogy az <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0135" REF.END="QE0135"/>egy közlésnek az elektronikus hírközlő hálózaton keresztül történő továbbítása vagy erre vonatkozó számlázás céljából kezelt minden adat<QUOT.END REF.START="QS0135" CODE="201D" ID="QE0135"/>.</P></NOTE> és helymeghatározó adatokra (a továbbiakban együtt: metaadatok) is kiterjed. Mind a Bíróság, mint az EJEB elismerte ugyanis, hogy a metaadatok a tartalmi adatokhoz hasonlóan az egyén életét illetően igen pontos információk feltárását tehetik lehetővé.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0122"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20140408">2014. április 8‑i</DATE> <NAME.CASE>Digital Rights Ireland és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑293/12 és C‑594/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:238">EU:C:2014:238</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>, a továbbiakban: Digital Rights Ireland ítélet, 27. pont), valamint Tele2 Sverige ítélet (99. pont). Lásd még: EJEB, <DATE ISO="19840802">1984. augusztus 2.</DATE>, Malone kontra Egyesült Királyság (CE:ECHR:1984:0802JUD000869179, 84. §) és <DATE ISO="20180208">2018. február 8.</DATE>, Ben Faiza kontra Franciaország (CE:ECHR:2018:0208JUD003144612, 66. §).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0258"><NO.P>258.</NO.P><TXT>A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a Charta 7. cikkében garantált jogba történő beavatkozás fennállásának megállapítása szempontjából nem bír jelentőséggel, hogy az érintett adatok szenzitívek‑e, vagy hogy az érintettnek esetlegesen származtak‑e kellemetlenségei a szóban forgó megfigyelési intézkedésekből.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0123"><P>Lásd: Digital Rights Ireland ítélet (33. pont); 1/15 vélemény (124. pont); Ministerio Fiscal ítélet (51. pont).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0259"><NO.P>259.</NO.P><TXT>Ennek felidézését követően a FISA 702. cikkén alapuló megfigyelési programok először is beavatkozásokkal járnak azon személyek alapvető jogaiba, akiknek közlései megfelelnek az NSA által megválasztott kiválasztási tényezőknek és amelyeket ebből következően az elektronikus hírközlési szolgáltatók megküldenek az utóbbinak.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0124"><P>Lásd az adatvédelmi pajzsról szóló határozat (78)–(81) preambulumbekezdését, valamint VI. mellékletének II. pontját.</P></NOTE> A szolgáltatókat terhelő azon kötelezettség, hogy <HT TYPE="ITALIC">bocsássák</HT> az adatokat az NSA <HT TYPE="ITALIC">rendelkezésére</HT>, mivel eltér a közlések titkosságának elvétől,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0125"><P>Lásd e tekintetben: Digital Rights Ireland ítélet (32. pont).</P></NOTE> önmagában<?PAGE NO="58"?> beavatkozással jár, még ha ezeket az adatokat a hírszerzési hatóságok utóbb nem is tekintik meg, illetve nem is használják fel.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0126"><P>Lásd ebben az értelemben: 1/15 vélemény (124. és 125. pont), amelyből kitűnik, hogy az adatok harmadik személlyel történő közlése az érintettek alapvevő jogába történő beavatkozásnak minősül, függetlenül attól, hogy azokat utóbb mire használják.</P></NOTE> A rendelkezésükre bocsátott közlések metaadatainak és tartalmának <HT TYPE="ITALIC">tárolása</HT> és az azokhoz való tényleges <HT TYPE="ITALIC">hozzáférés</HT> e hatóságok részéről, valamint az adatok <HT TYPE="ITALIC">felhasználása</HT> szintén további beavatkozásoknak minősülnek.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0127"><P>Lásd ebben az értelemben: Digital Rights Ireland ítélet (35. pont); Schrems ítélet (87. pont); 1/15 vélemény (123–126. pont).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0260"><NO.P>260.</NO.P><TXT>Ezenfelül, a kérdést előterjesztő bíróság megállapításai,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0128"><P>Lásd a jelen indítvány 60. pontját.</P></NOTE> illetve más források, mint a PCLOB FISA 702. cikke alapján végrehajtott programokról szóló, a Bírósághoz az amerikai kormány által benyújtott jelentése<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0129"><P>PCLOB, Report on the Surveillance Program Operated Pursuant to Section 702 of the [FISA], <DATE ISO="20140702">2014. július 2.</DATE> (a továbbiakban: PCLOB‑jelentés, 84. és 111. o.). Lásd még: 29. csoport, EU‑U. S. Privacy Shield – First Annual Joint Review, <DATE ISO="20171128">2017. november 28.</DATE>, WP 255 (B.1.1. pont, 15. o.).</P></NOTE> szerint az NSA az Upstream program keretében már a távközlési <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0136" REF.END="QE0136"/>gerinchálózaton<QUOT.END REF.START="QS0136" CODE="201D" ID="QE0136"/> áthaladó kommunikációáramlásban részt vevő, az NSA által megjelölt kiválasztási tényezőket nem tartalmazó közléseket hordozó adatok jelentős tömegeihez (<QUOT.START CODE="201E" ID="QS0137" REF.END="QE0137"/>csomagok<QUOT.END REF.START="QS0137" CODE="201D" ID="QE0137"/>) fért hozzá. Az NSA ezeket az adattömegeket csak annak gyors, automatizált eldöntése érdekében vizsgálhatja, hogy tartalmazzák‑e az említett kiválasztási tényezőket. Kizárólag az ily módon megszűrt közléseket tárolják ezt követően az NSA adatbázisaiban. Az adatokhoz való ezen hozzáférés, azok szűrése céljából, álláspontom szerint szintén beavatkozásnak minősül az érintett személyek magánélet tiszteletben tartásához való jogának gyakorlásába, függetlenül attól, hogy a tárolt adatokat utóbb mire használják.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0130"><P>Lásd a jelen indítvány 126. lábjegyzetét.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0261"><NO.P>261.</NO.P><TXT>Egyébként a szóban forgó adatok rendelkezésre bocsátása és szűrése,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0131"><P>Lásd e tekintetben a jelen indítvány 222. pontját.</P></NOTE> az ezen adatokhoz való hozzáférés a hírszerzési hatóságok részéről, valamint az említett adatok esetleges tárolása, elemzése és felhasználása a GDPR 4. cikke (2) bekezdésének, valamint a Charta 8. cikke (2) bekezdésének értelmében vett adatkezelés körébe tartozik. Ezeknek az adatkezeléseknek tehát meg kell felelniük az utóbbi rendelkezés által előírt követelményeknek.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0132"><P>Lásd: 1/15 vélemény (123. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0262"><NO.P>262.</NO.P><TXT>Az EO 12333‑on alapuló megfigyelés az államterület felé továbbítás alatt álló adatokhoz való közvetlen hozzáféréssel járhat a hírszerzési hatóságok részéről, ezáltal az EJEE 8. cikkében garantált jog gyakorlásába való beavatkozást vonva maga után. E beavatkozáshoz csatlakozik az említett adatok esetleges utóbbi felhasználása által megvalósított beavatkozás.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="5"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">2)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A beavatkozások <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0138" REF.END="QE0138"/>törvényben rögzítettségéről<QUOT.END REF.START="QS0138" CODE="201D" ID="QE0138"/></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0263"><NO.P>263.</NO.P><TXT>A Bíróság<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0133"><P>Lásd többek között: 1/15 vélemény (146. pont).</P></NOTE> és az EJEB<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0134"><P>Lásd többek között: EJEB, <DATE ISO="19840802">1984. augusztus 2.</DATE>, Malone kontra Egyesült Királyság (CE:ECHR:1984:0802JUD000869179, 66. §); <DATE ISO="20060629">2006. június 29‑i</DATE> Weber és Saravia kontra Németország határozat (CE:ECHR:2006:0629DEC005493400, a továbbiakban: Weber és Saravia határozat, 84. §, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); <DATE ISO="20151204">2015. december 4‑i</DATE> Zakharov kontra Oroszország ítélet (CE:ECHR:2015:1204JUD004714306, a továbbiakban: Zakharov ítélet, 228. §).</P></NOTE> ítélkezési gyakorlata értelmében az a követelmény, hogy az alapvető jogok gyakorlásába való bármely beavatkozást a Charta 52. cikke (1) bekezdésének, valamint 8. cikke (2) bekezdésének értelmében <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0139" REF.END="QE0139"/>törvényben kell rögzíteni<QUOT.END REF.START="QS0139" CODE="201D" ID="QE0139"/>, nem csak azt jelenti, hogy a beavatkozást előíró intézkedésnek törvényi alappal kell rendelkeznie a belső jogban, hanem azt is, hogy e törvényi alapnak bizonyos hozzáférhetőségi és előreláthatósági tulajdonságokkal kell rendelkeznie az önkényesség kockázatának elkerülése érdekében.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0264"><NO.P>264.</NO.P><TXT>E tekintetben a felek és a Bíróság elé észrevételt terjesztő érdekeltek között lényegében azzal kapcsolatban van vita, hogy a FISA 702. cikke és az EO 12333 megfelelnek‑e a törvény előreláthatóságára vonatkozó feltételnek.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="59"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0265"><NO.P>265.</NO.P><TXT>Ez a Bíróság<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0135"><P>Lásd többek között: Digital Rights Ireland ítélet (54. és 65. pont); Schrems ítélet (91. pont); Tele2 Sverige ítélet (109. pont); 1/15 vélemény (141. pont).</P></NOTE> és az EJEB<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0136"><P>Lásd többek között: Weber és Saravia határozat (94. és 95. §); Zakharov ítélet (236. §), valamint EJEB, <DATE ISO="20160112">2016. január 12.</DATE>, Szabó és Vissy kontra Magyarország (CE:ECHR:2016:0112JUD003713814, a továbbiakban: Szabó és Vissy ítélet, 59. §).</P></NOTE> által értelmezett feltétel azt követeli meg, hogy a magánélet tiszteletben tartásához való jog gyakorlásába történő beavatkozást tartalmazó szabályozásnak egyértelmű és pontos szabályokat kell tartalmaznia a szóban forgó intézkedés hatálya és alkalmazása vonatkozásában, és minimális követelményeket kell előírnia, oly módon, hogy az érintettek elegendő olyan biztosítékkal rendelkezzenek, amely lehetővé teszi az adataiknak a visszaélések veszélyeivel, valamint az azokat érintő minden jogellenes hozzáféréssel és felhasználással szembeni védelmét. E szabályoknak meg kell jelölniük, hogy e személyes adatok hatóságok általi megőrzése, valamint az azokhoz való hozzáférés és azok felhasználása milyen körülmények között és milyen feltételek alapján lehetséges.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0137"><P>Lásd: Tele2 Sverige ítélet (117. pont), valamint 1/15 vélemény (190. pont). Lásd még többek között: EJEB, <DATE ISO="19840802">1984. augusztus 2.</DATE>, Malone kontra Egyesült Királyság (CE:ECHR:1984:0802JUD000869179, 67. §); Zakharov ítélet (229. §); Szabó és Vissy ítélet (62. §). AZ EJEB itt kimondja, hogy az előreláthatóság követelményének nem lehet ugyanolyan tartalma a kommunikáció megfigyelésének területén, mint más területeken. A titkos megfigyelési intézkedésekkel összefüggésben <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0140" REF.END="QE0140"/>[a]z előreláthatóság […] nem jelenti azt, hogy az egyénnek előre tudnia kell a hatóságok valószínű megfigyelési tevékenységéről, hogy így ehhez igazíthassa a viselkedését<QUOT.END REF.START="QS0140" CODE="201D" ID="QE0140"/>.</P></NOTE> Egyébként a beavatkozást lehetővé tevő jogalapnak magának kell meghatároznia a magánélet tiszteletben tartásához való jog gyakorlásával kapcsolatos korlátozás terjedelmét.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0138"><P>1/15 vélemény (139. pont). Lásd még ebben az értelemben: EJEB, <DATE ISO="19830325">1983. március 25.</DATE>, Silver és társai kontra Egyesült Királyság (CE:ECHR:1983:0325JUD000594772, 88. és 89. §).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0266"><NO.P>266.</NO.P><TXT>M. Schrems‑hez és az EPIC‑hez hasonlóan kétlem, hogy az EO 12333 és a valamennyi jelfelderítési tevékenységhez kapcsolódóan garanciákat rögzítő PPD 28<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0139"><P>Az adatvédelmi pajzsról szóló határozat (69)–(77) preambulumbekezdése, valamint VI. mellékletének I. pontja tartalmazza a PPD 28 ismertetését. Ebben az szerepel, hogy ez az elnöki irányelv mind a FISA 702. cikkén alapuló, mind az Egyesült Államok területén kívül végzett hírszerzési tevékenységre alkalmazandó.</P></NOTE> kellően előrelátható ahhoz, hogy törvénynek minősüljön.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0267"><NO.P>267.</NO.P><TXT>E jogi aktusok kifejezetten rögzítik, hogy nem ruháznak jogilag érvényesíthető jogokat az érintettekre.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0140"><P>Az EO 12333 3.7. pontjának c) alpontja a következőket mondja ki: <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0141" REF.END="QE0141"/>[t]his order is intended only to improve the internal management of the executive branch and is not intended to, and does not, create any right or benefit, substantive or procedural, enforceable at law or in equity, by any party against the United States, its departments, agencies or entities, its officers, employees, or agents, or any other person<QUOT.END REF.START="QS0141" CODE="201D" ID="QE0141"/>. A PPD 28 6. cikkének d) pontja is a következőket írja elő: <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0142" REF.END="QE0142"/>This directive is not intended to, and does not, create any right or benefit, substantive or procedural, enforceable at law or in equity by any party against the United States, its departments, agencies, or entities, its officers, employees, or agents, or any other person<QUOT.END REF.START="QS0142" CODE="201D" ID="QE0142"/>.</P></NOTE> Azok tehát nem hivatkozhatnak a PPD 28 által előírt garanciákra bíróság előtt.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0141"><P>Lásd ebben az értelemben: EDPB, EU‑U. S. Privacy Shield – Second Annual Joint Review, <DATE ISO="20190122">2019. január 22.</DATE> (99. pont).</P></NOTE> A Bizottság egyébként az adatvédelmi pajzsról szóló határozatban úgy tekintette, hogy az ezen elnöki irányelvben rögzített garanciák, noha kötelező jellegűek a hírszerző szolgálatokra nézve,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0142"><P>Lásd az adatvédelmi pajzsról szóló határozat (69)–(77) preambulumbekezdését.</P></NOTE> <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0143" REF.END="QE0143"/>nem ezzel a jogi kifejezéssel éltek [helyesen: nem jogi formában vannak megfogalmazva]<QUOT.END REF.START="QS0143" CODE="201D" ID="QE0143"/>.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0143"><P>Az adatvédelmi pajzsról szóló határozat (76) preambulumbekezdése.</P></NOTE> Az EO 12333 és a PPD 28 inkább olyan belső közigazgatási utasításoknak tűnnek, amelyeket az Egyesült Államok elnöke visszavonhat vagy módosíthat. Márpedig az EJEB már kimondta, hogy a belső közigazgatási irányelvek nem minősülnek törvénynek.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0144"><P>Lásd: EJEB, <DATE ISO="19830325">1983. március 25.</DATE>, Silver és társai kontra Egyesült Királyság (CE:ECHR:1983:0325JUD000594772, 26. és 86. §).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0268"><NO.P>268.</NO.P><TXT>Ami a FISA 702. cikkét illeti, e rendelkezés előreláthatóságát M. Schrems arra hivatkozva kérdőjelezi meg, hogy az az adatok szűrése céljából használt kiválasztási tényezők megválasztásához nem rendel megfelelő garanciákat a visszaélés veszélyével szemben. Mivel a problémakör a FISA 702. cikkében előírt beavatkozások szigorúan szükséges jellegét is érinti, azt indítványom későbbi részében vizsgálom meg azt.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0145"><P>Lásd a jelen indítvány 295–301. pontját. A Tele2 Sverige ítélet (116. és 117. pont), valamint az 1/15 vélemény (140. és 141. pont) a törvény előreláthatóságának feltételét úgy mutatta be, mint amely szervesen kapcsolódik a beavatkozás szükségességének és arányosságának feltételéhez. Ugyanígy az EJEB ítélkezési gyakorlata szerint a visszaélés kockázataival szembeni hatékony garanciák fennállása a beavatkozás <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0144" REF.END="QE0144"/>előreláthatóságára<QUOT.END REF.START="QS0144" CODE="201D" ID="QE0144"/> vonatkozó feltételnek, valamint az <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0145" REF.END="QE0145"/>egy demokratikus társadalomban szükséges<QUOT.END REF.START="QS0145" CODE="201D" ID="QE0145"/> jellegére vonatkozó feltételnek része: e két feltétel tiszteletben tartását együttesen kell megvizsgálni. Lásd többek között: EJEB, <DATE ISO="20100518">2010. május 18.</DATE>, Kennedy kontra Egyesült Királyság (CE:ECHR:2010:0518JUD002683905, 155. §); Zakharov ítélet (236. §); Centrüm för Rättvisa ítélet (107. §); Big Brother Watch ítélet (322. §).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><?PAGE NO="60"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0269"><NO.P>269.</NO.P><TXT>Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdés átfedésben van a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0146" REF.END="QE0146"/>törvényi minőségre<QUOT.END REF.START="QS0146" CODE="201D" ID="QE0146"/> vonatkozó feltétel tiszteletben tartásával. E kérdéssel a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy a harmadik országban biztosított védelmi szint megfelelőségét kizárólag az e harmadik országban hatályos jogilag kötelező szabályokra és az azok tiszteletben tartásának biztosítására irányuló gyakorlatokra figyelemmel kell‑e megvizsgálni, vagy a különböző ott alkalmazott nem kötelező aktusokat és bíróságon kívüli felülvizsgálati mechanizmusokat is figyelembe kell venni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0270"><NO.P>270.</NO.P><TXT>E tárgyban a GDPR 45. cikke (2) bekezdésének a) pontja tartalmazza azon körülmények nem kimerítő listáját, amelyeket a Bizottságnak figyelembe kell vennie a harmadik ország által nyújtott védelem megfelelőségének értékelése céljából. E körülmények között szerepelnek az alkalmazandó jogszabályok, valamint azok végrehajtásának módja. E rendelkezés utal más normatípusok, így a szakmai szabályok és biztonsági intézkedések hatására is. Ezenkívül előírja a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0147" REF.END="QE0147"/>tényleges és érvényesíthető [jogok]<QUOT.END REF.START="QS0147" CODE="201D" ID="QE0147"/>, valamint <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0148" REF.END="QE0148"/>az [érintetteket], akiknek a személyes adatait továbbítják, [megillető] hatékonyan érvényesíthető […] közigazgatási és bírósági [jogorvoslatok]<QUOT.END REF.START="QS0148" CODE="201D" ID="QE0148"/> figyelembevételét.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0146"><P>Lásd továbbá a GDPR (104) preambulumbekezdését.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0271"><NO.P>271.</NO.P><TXT>Összességében értelmezve, a rendeletben található lista nem teljeskörű jellegére is figyelemmel az említett rendelkezés álláspontom szerint azt jelenti, hogy a nem valamely elérhető és előrelátható jogalapra alapított gyakorlatok és aktusok figyelembe vehetők a szóban forgó harmadik ország által nyújtott védelmi szint összesített értékelése során, oly módon, hogy azok megerősítik az ilyen jellegű jogalapokon alapuló garanciákat. Ezzel szemben, amint azt lényegében a DPC, M. Schrems az osztrák kormány és az EDPB kifejtik, az ilyen aktusok vagy gyakorlatok nem helyettesíthetik az ilyen garanciákat, és így maguk nem biztosíthatják a megkövetelt védelmi szintet.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="5"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">3)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">Az alapvető jogok lényeges tartalma megsértésének hiányáról</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0272"><NO.P>272.</NO.P><TXT>A Charta 52. cikkének (1) bekezdésében rögzített azon követelmény, amely szerint a Chartában garantált jogok és szabadságok gyakorlása csak e jogok lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható, azt jelenti, hogy amennyiben a beavatkozás ezt sérti, az semmilyen jogszerű céllal nem igazolható. A beavatkozást ilyenkor a Chartával ellentétesnek tekintik, anélkül hogy meg kellene vizsgálni, hogy alkalmas és szükséges‑e a követett cél elérésére.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0273"><NO.P>273.</NO.P><TXT>Ennek kapcsán a Bíróság kimondta, hogy az olyan szabályozás, amely lehetővé teszi a hatóságok számára, hogy általános jelleggel hozzáférjenek az elektronikus közlések <HT TYPE="ITALIC">tartalmához</HT>, a Charta 7. cikkében biztosított magánélet tiszteletben tartásához való jog lényegét sérti.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0147"><P>Lásd: Schrems ítélet (94. pont). Lásd még: Digital Rights Ireland ítélet (39. pont), valamint Tele2 Sverige ítélet (101. pont). Figyelemmel a magánélet tiszteletben tartásához való jog és a személyes adatok védelméhez való jog közötti szoros kapcsolatra, a hatóságok számára a közlések tartalmához általános jelleggel hozzáférést biztosító nemzeti intézkedés álláspontom szerint a Charta 8. cikkében rögzített jog lényeges tartalmát is sértené.</P></NOTE> Ezzel szemben hangsúlyozva a <HT TYPE="ITALIC">forgalmi és helymeghatározó adatokhoz</HT> való hozzáféréshez és azok elemzéséhez kapcsolódó kockázatokat,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0148"><P>Lásd a jelen indítvány 257. pontját. A Tele2 Sverige ítéletben (99. pont) a Bíróság kiemelte, hogy a metaadatok közelebbről eszközül szolgálnak az érintett személyek profiljának megalkotásához. Az elektronikus kommunikáció hírszerzési és nemzetbiztonsági célokból történő megfigyeléséről szóló, <DATE ISO="20140410">2014. április 10‑i</DATE> 04/2014. sz. véleményében (WP 215, 5. o.) a 29. csoport megjegyezte, hogy strukturált jellegük miatt a metaadatokat könnyebb összesíteni és elemezni, mint a tartalmi adatokat.</P></NOTE> a Bíróság úgy ítélte meg, hogy e jog lényeges tartalmát nem érinti, ha a nemzeti szabályozás általános jelleggel hozzáférést enged a hatóságok számára ezen adatokhoz.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0149"><P>Lásd: Tele2 Sverige ítélet (99. pont). Egyes kommentátorok a technológia és a kommunikációs módszerek fejlődésére figyelemmel megkérdőjelezték a közlések tartalmához való általános jellegű hozzáférés és a metaadatokhoz való általános jellegű hozzáférés közötti megkülönböztetés megalapozottságát. Lásd Falot, N. és Hijmans, H., <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0149" REF.END="QE0149"/>Tele2: de afweging tussen privacy en veiligheid nader omlijnd<QUOT.END REF.START="QS0149" CODE="201D" ID="QE0149"/>, <HT TYPE="ITALIC">Nederlands Tijdschrift voor Europees Recht</HT>, 3. sz., 2017 (48. o.), valamint Ojanen, T., <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0150" REF.END="QE0150"/>Making essence of the rights real: the Court of Justice of the European Union clarifies the structure of fundamental rights under the Charter<QUOT.END REF.START="QS0150" CODE="201D" ID="QE0150"/> (a Schrems ítélet kommentárja), <HT TYPE="ITALIC">European Constitutional Law Review</HT>, 2016 (5. o.).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><?PAGE NO="61"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0274"><NO.P>274.</NO.P><TXT>A FISA 702. cikkét álláspontom szerint nem lehet úgy tekinteni, mint amely általános jellegű hozzáférést engedélyez az amerikai hírszerzési hatóságok számára az elektronikus közlések tartalmához.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0275"><NO.P>275.</NO.P><TXT>Egyrészt ugyanis a FISA 702. cikke alapján a hírszerzési hatóságok adatokhoz való hozzáférése <HT TYPE="ITALIC">azok esetleges elemzése és felhasználása céljából</HT> az egyedi célpontokhoz kapcsolódó kiválasztási tényezőknek megfelelő adatokra korlátozódik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0276"><NO.P>276.</NO.P><TXT>Másrészt az Upstream program vitathatatlanul általános jellegű hozzáférést eredményezhetne az elektronikus közlések tartalmához <HT TYPE="ITALIC">azok automatikus szűrése céljából</HT>, amennyiben a kiválasztási tényezőket nem kizárólag a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0151" REF.END="QE0151"/>honnan<QUOT.END REF.START="QS0151" CODE="201D" ID="QE0151"/> és <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0152" REF.END="QE0152"/>hová<QUOT.END REF.START="QS0152" CODE="201D" ID="QE0152"/> mezőkre alkalmaznák, hanem az áramlás tartalmának egészére (a szelekciós tényezővel <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0153" REF.END="QE0153"/>kapcsolatos<QUOT.END REF.START="QS0153" CODE="201D" ID="QE0153"/> keresés).<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0150"><P>Lásd az adatvédelmi pajzsról szóló határozat 87. lábjegyzetét. Ugyanakkor az EPIC észrevételei, illetve az Egyesült Államok kormánya által a Bíróság kérdéseire adott írásbeli válasz szerint a FISC 2017‑ben a kiválasztási tényezővel <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0154" REF.END="QE0154"/>kapcsolatos<QUOT.END REF.START="QS0154" CODE="201D" ID="QE0154"/> keresések felfüggesztését írta elő, az ilyen típusú kereséseket érintő szabálytalanságok miatt. A Kongresszus azonban a FISA‑t ismételten engedélyező, 2018‑ban elfogadott jogi aktusban rögzítette az ilyen típusú keresés ismételt bevezetésének lehetőségét, a FISC és a Kongresszus hozzájárulásával. Lásd még: EDPB, EU‑U. S. Privacy Shield – Second Annual Joint Review, <DATE ISO="20190122">2019. január 22.</DATE> (27. o., 55. pont).</P></NOTE> Ugyanakkor, amint azt a Bizottság előadja, ellentétben M. Schrems és az EPIC állításával, a hírszerzési hatóságok ideiglenes hozzáférése az elektronikus közlések teljes tartalmához, kizárólag azok kiválasztási tényezők révén történő szűrése céljából, nem tekinthető az e tartalomhoz való általános jellegű hozzáférésnek.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0151"><P>Ebből a szempontból a kérdést előterjesztő bíróság <DATE ISO="20171003">2017. október 3‑i</DATE> ítéletének 188. és 189. pontjában megkülönbözteti a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0155" REF.END="QE0155"/>tömeges<QUOT.END REF.START="QS0155" CODE="201D" ID="QE0155"/> keresést, az adatok <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0156" REF.END="QE0156"/>tömeges<QUOT.END REF.START="QS0156" CODE="201D" ID="QE0156"/> megszerzésétől, gyűjtésétől, illetve tárolásától. E bíróság lényegében úgy ítéli meg, hogy bár az Upstream program <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0157" REF.END="QE0157"/>tömeges<QUOT.END REF.START="QS0157" CODE="201D" ID="QE0157"/> kereséssel jár a távközlési <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0158" REF.END="QE0158"/>gerinchálózaton<QUOT.END REF.START="QS0158" CODE="201D" ID="QE0158"/> áthaladó adatáramlás egészében, az adatok megszerzése, gyűjtése és tárolása célzott abban az értelemben, hogy azok tárgyát kizárólag a szóban forgó kiválasztási tényezőket tartalmazó adatok képezik.</P></NOTE> Álláspontom szerint ebből az időben az automatikus szűrés céljaira korlátozott hozzáférésből következő beavatkozás súlyossága nem éri el azon beavatkozás súlyosságát, amely a hatóságok e tartalomhoz való általános jellegű hozzáféréséből következik, annak elemzése és esetleges felhasználása céljából.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0152"><P>Lásd ebben az értelemben: a Supreme Court (legfelsőbb bíróság) <DATE ISO="20190531">2019. május 31‑i</DATE> ítélete (1.12. és 1.13. pont). E bíróság e pontokban a következőket emeli ki: <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0159" REF.END="QE0159"/>[I]t is inevitable that any screening process designed to identify data of interest will necessarily involve all of the data available, for the whole point of the screening process is to identify within that entire universe of available data the relevant material which may be of interest and thus require closer scrutiny. Perhaps part of the problem lies in the fact that the term <QUOT.START CODE="00BB" ID="QS0160" REF.END="QE0160"/>processing<QUOT.END REF.START="QS0160" CODE="00AB" ID="QE0160"/> covers a wide range of activity, apparently, in the view of the DPC, including screening. On the assumption that that is a correct view of the law, then it is technically correct to describe bulk screening as involving indiscriminate processing. But the use of that terminology might be taken to imply that other forms of processing, which are significantly more invasive, are carried out on an indiscriminate basis.<QUOT.END REF.START="QS0159" CODE="201D" ID="QE0159"/></P></NOTE> A szűrés célját szolgáló ideiglenes hozzáférés nem teszi lehetővé e hatóságok számára a közlések olyan metaadatainak vagy tartalmának tárolását, amelyek nem felelnek meg a kiválasztási tényezőknek, és különösen azt nem, amint azt az amerikai kormány megjegyzi, hogy profilokat alkossanak az e kritériumok által meg nem célzott egyénekről.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0277"><NO.P>277.</NO.P><TXT>Mindezek alapján a kiválasztási tényezők megválasztásának keretétől függ az a kérdés, hogy a FISA 702. cikkén alapuló, kiválasztási tényezők révén elért személyre irányultság ténylegesen korlátozza‑e a hírszerzési hatóságok hatásköreit.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0153"><P>Lásd: 1/15 vélemény (122. pont). Lásd még a Jog a Demokráciáért Európai Bizottság (Velencei Bizottság) <DATE ISO="20151215">2015. december 15‑i</DATE> jelentését a jelfelderítési információkat gyűjtő ügynökségek demokratikus ellenőrzéséről, 719/2013. sz. tanulmány, (CDL‑AD(2015)011, 11. o.): <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0161" REF.END="QE0161"/>A gyakorlatban az a kérdés, hogy e folyamat megfelelően korlátozza‑e a felesleges beavatkozásokat az ártalmatlan személyes közlésekbe, annak eldöntéséhez vezet, hogy a kiválasztási tényező kellően releváns és konkrét‑e, valamint hogy a kiválasztott paraméterek keretében a releváns adatok azonosítására alkalmazott szoftver algoritmusának minősége kielégítő‑e […]<QUOT.END REF.START="QS0161" CODE="201D" ID="QE0161"/>.</P></NOTE> M. Schrems e tekintetben előadja, hogy az ezzel kapcsolatos megfelelő ellenőrzés hiányában az amerikai jog nem ír elő garanciát a közlések tartalmához való általános jellegű hozzáféréssel szemben már a szűrés szakaszában és az ily módon az érintettek magánélet tiszteletben tartásához való jogának lényegét sérti.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0278"><NO.P>278.</NO.P><TXT>Amint azt lent részletesebben kifejtem,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0154"><P>Lásd a jelen indítvány 297–301. pontját.</P></NOTE> hajlok arra, hogy egyetértsek e kétségekkel a kiválasztási tényezők megválasztási keretének elégséges jellegét illetően, a beavatkozások előreláthatóságával és arányosságával kapcsolatos feltételeknek való megfelelés szempontjából. E keret létezése azonban – még ha nem is tökéletes – kizárja azt a következtetést, amely szerint a FISA 702. cikke az elektronikus közlések tartalmához való általános jellegű hozzáférést engedélyez a hatóságok számára, és ennélfogva egyenértékű a Charta 7. cikkében rögzített jog lényegének megsértésével.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="62"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0279"><NO.P>279.</NO.P><TXT>Azt is hangsúlyozom, hogy 1/15 véleményében a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a személyes adatok védelméhez való, a Charta 8. cikkében biztosított jog lényeges tartalma akkor nem sérül, ha az adatkezelés céljai meghatározottak és ahhoz többek között az adatok biztonságának, titkosságának és sértetlenségének biztosítását, valamint jogellenes hozzáféréssel és kezelésekkel szembeni védelmét célzó szabályok kapcsolódnak.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0155"><P>1/15 vélemény (150. pont).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0280"><NO.P>280.</NO.P><TXT>Az adatvédelmi pajzsról szóló határozatban a Bizottság megállapította, hogy mind a FISA 702. cikke, mind pedig a PPD 28 körülhatárolja azon célokat, amelyek érdekében az adatokat a FISA 702. cikke alapján végrehajtott programok keretében gyűjteni lehet.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0156"><P>Lásd az adatvédelmi pajzsról szóló határozat (70), (103) és (109) preambulumbekezdését.</P></NOTE> A Bizottság e határozatban arra is rámutatott, hogy a PPD 28 az adatokhoz való hozzáférést, valamint tárolásukat és terjesztésüket meghatározó szabályokat ír elő, az adatok biztonságának biztosítása és az engedély nélküli hozzáférés megakadályozása céljából.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0157"><P>Lásd az adatvédelmi pajzsról szóló határozat (83)–(87) preambulumbekezdését, valamint VI. melléklete I. pontjának c) alpontját. Megjegyzem, hogy a PCLOB jelentése (51–66. pont) szerint az NSA FISA 702. cikkén alapuló <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0162" REF.END="QE0162"/>adattakarékossági<QUOT.END REF.START="QS0162" CODE="201D" ID="QE0162"/> eljárásainak legtöbb vetülete csak az amerikai személyeket érinti. A PPD 28 ki kívánta kiterjeszteni az alkalmazandó garanciákat a nem amerikai személyekre. Lásd PCLOB, Report to the President on the Implementation of [PPD 28]: Signals Intelligence Activities, elérhető: https://www.pclob.gov/reports/report‑PPD28/ (2. o.). Mindezek alapján az adatok – azok hatóságok általi megszerzését követő – nemzetbiztonsági célú tárolása és felhasználása álláspontom szerint nem tartozik az uniós jog hatálya alá (lásd a jelen indítvány 226. pontját). Az e tevékenységekkel összefüggésben biztosított védelmi szint megfelelőségét tehát csak az EJEE 8. cikkére figyelemmel kell értékelni.</P></NOTE> Amint azt a későbbiekben kifejtem,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0158"><P>Lásd a jelen indítvány 283–289. pontját.</P></NOTE> különösen azzal kapcsolatban vannak kétségeim, hogy a szóban forgó adatkezelések céljai kellő egyértelműséggel és pontossággal vannak‑e meghatározva ahhoz, hogy lényegében azonos védelmi szintet biztosítsanak az uniós jogrendben érvényesülővel. Ezek az esetleges hiányosságok azonban álláspontom szerint nem alapozzák meg azt a megállapítást, amely szerint az ilyen programok, ha azokat az Unión belül hajtanák végre, sértenék a személyes adatok védelméhez való jog lényeges tartalmát.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0281"><NO.P>281.</NO.P><TXT>Egyebekben emlékeztetek arra, hogy az EO 12333‑on alapuló megfigyelési tevékenységekkel összefüggésben biztosított védelmi szint megfelelőségét az EJEE rendelkezései alapján kell értékelni. Ennek kapcsán az adatvédelmi pajzsról szóló határozatból kitűnik, hogy a nem amerikai személyekre vonatkozó adatok gyűjtését célzó, az EO 12333‑on alapuló intézkedések végrehajtása kapcsán érvényesülő korlátozásokat egyedül a PPD 28 tartalmazza.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0159"><P>A Bizottság így az adatvédelmi pajzsról szóló határozat (127) preambulumbekezdésében megállapította, hogy az Egyesült Államok Alkotmányának negyedik kiegészítése nem alkalmazandó a nem amerikai személyekre.</P></NOTE> Ez az elnöki irányelv azt mondja ki, hogy a külföldi hírszerzési információk felhasználásának <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0163" REF.END="QE0163"/>a lehető legcélzottabbnak kell lennie<QUOT.END REF.START="QS0163" CODE="201D" ID="QE0163"/>. Kifejezetten utal ugyanakkor az amerikai területen kívüli a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0164" REF.END="QE0164"/>tömeges<QUOT.END REF.START="QS0164" CODE="201D" ID="QE0164"/> adatgyűjtés lehetőségére, egyes konkrét nemzetbiztonsági célok elérése érdekében.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0160"><P>Lásd az adatvédelmi pajzsról szóló határozat (73) és (74) preambulumbekezdését, valamint VI. melléklete I. pontjának b) alpontját. E célok közé tartozik a kémkedés, valamint a külföldi hatalmak Egyesült Államok és érdekei ellen irányuló egyéb fenyegetései és tevékenységei ellen irányuló küzdelem; a terrorista fenyegetések elleni küzdelem; a tömegpusztító fegyverek fejlesztéséből, birtoklásából, elterjedéséből vagy felhasználásából eredő fenyegetések elleni küzdelem; a kiberbiztonsághoz kapcsolódó fenyegetések elleni küzdelem; az Egyesült Államok vagy szövetségesei fegyveres erőit érintő fenyegetések elleni küzdelem; valamint a nemzetközi bűnözés fenyegetései elleni küzdelem. A PPD 28 5. lábjegyzete szerint a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0165" REF.END="QE0165"/>tömegesen<QUOT.END REF.START="QS0165" CODE="201D" ID="QE0165"/> gyűjtött adatok felhasználását igazoló célok korlátozása nem érvényesül akkor, ha az ilyen adatgyűjtés pusztán ideiglenes és a célzott adatgyűjtés megkönnyítését célozza.</P></NOTE> M. Schrems álláspontja szerint a magánszemélyek számára jogokat egyébként nem keletkeztető PPD 28 rendelkezései nem nyújtanak védelmet az érintettek számára az elektronikus közléseik tartalmához való általános jellegű hozzáférésekkel szemben.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="63"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0282"><NO.P>282.</NO.P><TXT>E tárgyban pusztán annyit jegyzek meg, hogy az EJEB az EJEE 8. cikkére vonatkozó ítélkezési gyakorlatában nem alkalmazta a magánélet tiszteletben tartásához való jog lényeges tartalma, illetve lényege megsértésének fogalmát.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0161"><P>Noha az EJEE rendelkezései nem utalnak az alapvető jogok <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0166" REF.END="QE0166"/>lényeges tartalmára<QUOT.END REF.START="QS0166" CODE="201D" ID="QE0166"/>, az azzal egyenértékű alapvető jog <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0167" REF.END="QE0167"/>lényegének<QUOT.END REF.START="QS0167" CODE="201D" ID="QE0167"/> fogalma megjelenik az EJEB egyes ilyen rendelkezésekkel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatában. Lásd az EJEE 6. cikkében garantált tisztességes tárgyaláshoz való jog lényegét illetően: EJEB, <DATE ISO="19850525">1985. május 25.</DATE>, Ashingdane kontra Egyesült Királyság (CE:ECHR:1985:0528JUD000822578, 57. és 59. §); <DATE ISO="20001221">2000. december 21.</DATE>, Heaney és McGuinness kontra Írország (CE:ECHR:2000:1221JUD003472097, 55. és 58. §); valamint <DATE ISO="20160623">2016. június 23.</DATE>, Baka kontra Magyarország (CE:ECHR:2016:0623JUD002026112, 121. §). Az EJEE 12. cikkében rögzített házasságkötéshez való jog lényegét illetően lásd: EJEB, <DATE ISO="20020711">2002. július 11.</DATE>, Christine Goodwin kontra Egyesült Királyság (CE:ECHR:2002:0711JUD002895795, 99. és 101. §). Az EJEE 1. kiegészítő jegyzőkönyvében szereplő oktatáshoz való jog lényegét illetően lásd: EJEB, <DATE ISO="19680723">1968. július 23.</DATE>, a belga nyelvi kérdés ügye (CE:ECHR:1968:0723JUD000147462, 5. §).</P></NOTE> E bíróság mindeddig nem tekintette úgy, hogy az elektronikus közlések akár tömeges megfigyelését lehetővé tévő rendszerek ö<HT TYPE="ITALIC">nmagukban túllépnek a tagállamok mérlegelési mozgásterén</HT>. Az EJEB úgy véli, hogy az ilyen rendszerek összeegyeztethetők az EJEE 8. cikkének (2) bekezdésével, amennyiben azokhoz bizonyos számú minimális garancia kapcsolódik.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0162"><P>Lásd különösen Centrüm för Rättvisa ítélet (112–114. §, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat) és Big Brother Watch ítélet (337. §).</P></NOTE> E körülmények között álláspontom szerint nem lenne helyes azt megállapítani, hogy az EO 123333‑ban előírthoz hasonló megfigyelési rendszer túllép a tagállamok mérlegelési mozgásterén anélkül, hogy valamilyen módon megvizsgálnánk az ahhoz kapcsolódó garanciákat.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="5"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">4)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A jogszerű cél követéséről</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0283"><NO.P>283.</NO.P><TXT>A Charta 52. cikkének (1) bekezdése szerint a Chartában rögzített jogok korlátozásának ténylegesen meg kell felelnie valamely az Unió által elismert általános érdekű célkitűzésnek. A Charta 8. cikkének (2) bekezdése azt is kimondja, hogy a személyes adatok olyan kezelésének, amelynek alapja nem az érintett személy hozzájárulása, <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0168" REF.END="QE0168"/>a törvényben rögzített jogos [okon]<QUOT.END REF.START="QS0168" CODE="201D" ID="QE0168"/> kell alapulnia. Az EJEE 8. cikkének (2) bekezdése felsorolja azokat a célokat, amelyek igazolhatják a beavatkozását a magánélet tiszteletben tartásához való jog gyakorlásába.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0284"><NO.P>284.</NO.P><TXT>Az adatvédelmi pajzsról szóló határozat értelmében a határozatban rögzített elvekhez való csatlakozás korlátozható nemzetbiztonsággal, a közérdekkel és a törvény tiszteletben tartásával kapcsolatos kötelezettségek teljesítése céljából.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0163"><P>Lásd a jelen indítvány 197. pontját.</P></NOTE> E határozat (67)–(124) preambulumbekezdése vizsgálja meg konkrétabban azokat a korlátozásokat, amelyek abból fakadnak, hogy az amerikai hatóságok nemzetbiztonsági célokból hozzáférnek az adatokhoz és felhasználják azokat.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0285"><NO.P>285.</NO.P><TXT>Nem vitatott, hogy a nemzetbiztonság védelme olyan jogszerű célnak minősül, amely igazolhatja az eltérést a GDPR‑en alapuló követelményektől,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0164"><P>Lásd a GDPR 23. cikke (1) bekezdésének a) pontját.</P></NOTE> valamint a Charta 7. és 8. cikkében,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0165"><P>Lásd: Schrems ítélet (88. pont). A Bíróság úgy ítélte meg, hogy az EUMSZ rendelkezéseinek értelmében vett <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0169" REF.END="QE0169"/>közbiztonság<QUOT.END REF.START="QS0169" CODE="201D" ID="QE0169"/> szomszédos fogalma, mint az uniós jognak a tagállamok belső és külső biztonságát is lefedő önálló fogalma megengedi az EUMSZ által garantált alapvető szabadságoktól való eltérést (lásd többek között: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19991026">1999. október 26‑i</DATE> <NAME.CASE>Sirdar</NAME.CASE> ítélet [<NO.CASE>C‑273/97</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1999:523">EU:C:1999:523</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0017">17.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>]; <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20160913">2016. szeptember 13‑i</DATE> <NAME.CASE>CS</NAME.CASE> ítélet [<NO.CASE>C‑304/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:674">EU:C:2016:674</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0039">39.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat]). Míg a belső biztonságra hatással lehet például az érintett tagállam népessége nyugalmának és fizikai biztonságának közvetlen veszélyeztetése, addig a külső biztonságot többek között a külkapcsolatok vagy a nemzetek békés egymás mellett élése komoly megzavarásának a kockázata veszélyeztetheti. Anélkül, hogy egyoldalúan meghatározhatnák e fogalmak tartalmát, az egyes tagállamok bizonyos mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek lényeges biztonsági érdekeik meghatározása terén. Lásd különösen: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180502">2018. május 2‑i</DATE> <NAME.CASE>K. és H. F.</NAME.CASE> ítélet (Tartózkodáshoz való jog és háborús bűncselekmények gyanúja) (<NO.CASE>C‑331/16 és C‑366/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:296">EU:C:2018:296</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0040">40</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0042">42.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). E megfontolások álláspontom szerint átültethetők a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0170" REF.END="QE0170"/>nemzetbiztonság<QUOT.END REF.START="QS0170" CODE="201D" ID="QE0170"/>, mint olyan érdek fogalmának értelmezésére, amelynek védelme igazolhatja a GDPR rendelkezéseit, valamint a Charta 7. és 8. cikkében garantált jogokat érintő korlátozásokat.</P></NOTE> illetve az EJEE 8. cikkének (2) bekezdésében rögzített jogoktól. M. Schrems, az osztrák kormány és az EPIC ugyanakkor megjegyezték, hogy a FISA 702. cikkére, valamint az EO 12333‑ra alapított megfigyelési programok keretében követett célok túllépnek a puszta nemzetbiztonságon. E jogi aktusok célja ugyanis <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0171" REF.END="QE0171"/>külföldi hírszerzési információk<QUOT.END REF.START="QS0171" CODE="201D" ID="QE0171"/> szerzése: e fogalom különböző típusú információkat takar, beleértve a nemzetbiztonságra vonatkozó információkat is, de nem korlátozódik szükségképpen ezekre.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0166"><P>Lásd e tekintetben az adatvédelmi pajzsról szóló határozat (89) preambulumbekezdését és 97. lábjegyzetét.</P></NOTE> Ily módon a FISA 702. cikke értelmében vett külső hírszerzési információk közé tartoznak a külüggyel<?PAGE NO="64"?> kapcsolatos információk.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0167"><P>Lásd a jelen indítvány 55. pontját.</P></NOTE> Az EO 12333 e fogalmat úgy határozza meg, hogy az a külföldi kormányok, külföldi szervezetek, illetve külföldi személyek képességeivel, szándékaival, illetve tevékenységeivel kapcsolatos információkra terjed ki.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0168"><P>Lásd a jelen indítvány 61. pontját.</P></NOTE> M. Schrems megkérdőjelezi az ily módon hivatkozott cél jogszerűségét, mivel az túlmegy a nemzetbiztonságon.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0286"><NO.P>286.</NO.P><TXT>Álláspontom szerint a külügyekkel kapcsolatos érdekek védelme bizonyos mértékig a nemzetbiztonság körébe tartozhat.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0169"><P>A Centrüm för Rättvisa ítéletben (111. §) az EJEB kimondta, hogy a Svédország külpolitikájának, védelempolitikájának és biztonságpolitikájának támogatását, valamint a Svédországban szervezett külső fenyegetések azonosítását célzó megfigyelési intézkedések a nemzetbiztonsággal kapcsolatos jogszerű célokat követnek.</P></NOTE> Egyébként elképzelhető, hogy a FISA 702. cikkében, valamint az EO 12333‑ban meghatározott külső hírszerzési információk fogalma alá tartozó, a nemzetbiztonság védelmétől eltérő egyes célok megfelelnek a magánélet tiszteletben tartásához való jogba és a személyes adatok védelméhez való jogba történő beavatkozás igazolására alkalmas általános érdekű célkitűzéseknek. Az érintettek alapvető jogai és a beavatkozás által elérni kíván cél mérlegelése során e célok mindenféleképpen kisebb súlyt képviselnek, mint a nemzetbiztonság megóvása.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0170"><P>Lásd ebben az értelemben: Tele2 Sverige ítélet (115. pont), valamint Ministerio Fiscal ítélet (55. pont). A Bíróság ezekben az ítéletekben hangsúlyozta a kapcsolatot a beavatkozás súlyossága és az annak igazolása érdekében hivatkozott érdek között.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0287"><NO.P>287.</NO.P><TXT>Ugyanakkor a Charta 52. cikke (1) bekezdésének megfelelően még az is szükséges, hogy a szóban forgó beavatkozásokat előíró intézkedések ténylegesen a nemzetbiztonság célját vagy egy másik jogszerű célt kövessenek.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0171"><P>A 29. csoport az elektronikus kommunikáció hírszerzési és nemzetbiztonsági célokból történő megfigyeléséről szóló, <DATE ISO="20141205">2014. december 5‑i</DATE> munkaanyagában (WP 228, 27. o.) kiemelte, hogy fontos, hogy kritikusan értékeljék, hogy a megfigyelést ténylegesen nemzetbiztonsági célokból végzik‑e.</P></NOTE> Ezenkívül a beavatkozások céljait oly módon kell meghatározni, amely megfelel a világosság és az egyértelműség követelményeinek.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0172"><P>Lásd: 1/15 vélemény (181. pont), amelyben a Bíróság kimondta, hogy a beavatkozásokat előíró jogszabályi rendelkezések nem feleltek meg a világosság és az egyértelműség követelményeinek és így nem korlátozódtak a szigorúan szükséges mértékre. Ugyanebből a szempontból Bot főtanácsnok a <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Schrems</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványában (<NO.CASE>C‑362/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:627">EU:C:2015:627</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0181">181</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0184">184.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>) úgy ítélte meg, hogy a megfigyelési intézkedések céljait túl általánosan fogalmazták meg ahhoz, hogy azokat a nemzetbiztonság kivételével általános érdekű célnak lehessen tekinteni.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0288"><NO.P>288.</NO.P><TXT>Márpedig M. Schrems szerint a FISA 702. cikkében, valamint az EO 12333‑ban előírt megfigyelési intézkedések célját nem jelölik meg kellően pontosan ahhoz, hogy biztosított legyen az előreláthatóság és az arányosság garanciájának tiszteletben tartása. Ez különösen annyiban igaz, amennyiben e jogi aktusok a külső hírszerzési információk fogalmát rendkívül szélesen határozzák meg. Ezenfelül a Bizottság az adatvédelmi pajzsról szóló határozat (109) preambulumbekezdésében azt állapította meg, hogy a FISA 702. cikke azt követeli meg, hogy a külső hírszerzési információk gyűjtése az adatgyűjtés <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0172" REF.END="QE0172"/>jelentős céljának<QUOT.END REF.START="QS0172" CODE="201D" ID="QE0172"/> minősüljön, e megfogalmazás pedig első ránézésre nem zárja ki más, meg nem határozott célok követését, amint arra az EPIC is rámutatott.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0289"><NO.P>289.</NO.P><TXT>A fenti okok miatt – anélkül, hogy kizárt lenne, hogy a FISA 702. cikkén, valamint az EO 12333‑on alapuló megfigyelési intézkedések jogszerű céloknak felelnek meg– felmerülhet a kérdés, hogy azok kellően egyértelműen és pontosan vannak‑e meghatározva a visszaélés veszélyének elkerüléséhez, illetve ahhoz, hogy lehetővé tegyék az azokból fakadó beavatkozások arányosságával kapcsolatos vizsgálatot.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0173"><P>Az európai adatvédelmi biztos hasonló kétségeket fejtet ki az EU–USA adatvédelmi pajzs megfelelőségéről szóló határozattervezettel kapcsolatos <DATE ISO="20160530">2016. május 30‑i</DATE> 4/2016. sz. véleményében (8. o.).</P></NOTE></TXT></NP.ECR></GR.SEQ><?PAGE NO="65"?><GR.SEQ LEVEL="5"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">5)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A beavatkozások szükségességéről és arányosságáról</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0290"><NO.P>290.</NO.P><TXT>A Bíróság ismételten kimondta, hogy a Charta 7. és 8. cikkében rögzített jogok nem abszolút jogok, hanem azokat a társadalomban betöltött szerepük függvényében kell vizsgálni, egyúttal az arányosság elvével összhangban biztosítva, hogy egyensúlyban legyenek más alapvető jogokkal.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0174"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20101109">2010. november 9‑i</DATE> <NAME.CASE>Volker und Markus Schecke és Eifert</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑92/09 és C‑93/09</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2010:662">EU:C:2010:662</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0048">48.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); 1/15 vélemény (136. pont); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20190924">2019. szeptember 24‑i</DATE> <NAME.CASE>Google</NAME.CASE> ítélet (Linkek közüli törlés területi hatálya) (<NO.CASE>C‑507/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:772">EU:C:2019:772</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0060">60.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Amint azt a Facebook Ireland kiemelte, e más jogok közé tartozik a Charta 6. cikkében rögzített, biztonsághoz való jog.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0291"><NO.P>291.</NO.P><TXT>E tekintetben a szintén állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Charta 7. és 8. cikkében biztosított jogokba való bármely beavatkozás esetében szigorú arányossági vizsgálatnak van helye.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0175"><P>Lásd többek között: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20081216">2008. december 16‑i</DATE> <NAME.CASE>Satakunnan Markkinapörssi és Satamedia</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑73/07</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2008:727">EU:C:2008:727</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0056">56.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); Digital Rights Ireland ítélet (48. és 52. pont); Schrems ítélet (78. és 92. pont); 1/15 vélemény (139. és 140. pont). Lásd még az adatvédelmi pajzsról szóló határozat (140) preambulumbekezdését.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0292"><NO.P>292.</NO.P><TXT>A Schrems ítéletből így kitűnik, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0173" REF.END="QE0173"/>nem a feltétlenül szükségesre korlátozódik az olyan szabályozás, amely általános jelleggel lehetővé teszi [az] összes személyes [adat]ának tárolását, […] anélkül hogy a kitűzött cél alapján bármilyen különbségtételt, korlátozást vagy kivételt alkalmazna, és anélkül, hogy olyan objektív kritériumot írna elő, amely lehetővé tenné a hatóságok adatokhoz való hozzáférésének és azok későbbi felhasználásának meghatározott célokra történő, szigorúan behatárolt, valamint az ezen adatokhoz való hozzáférés és az azok felhasználása által okozott beavatkozás igazolására alkalmas korlátozását<QUOT.END REF.START="QS0173" CODE="201D" ID="QE0173"/>.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0176"><P>Schrems ítélet (93.pont). Lásd még ebben az értelemben: Digital Rights Ireland ítélet (60. pont).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0293"><NO.P>293.</NO.P><TXT>A Bíróság azt is kimondta, hogy a kellően indokolt sürgős esetek kivételével a hozzáférésnek előzetes felülvizsgálat tárgyát kell képeznie, amelyet olyan bíróság vagy független közigazgatási szerv végez, amely határozatának célja az adatokhoz való hozzáférésnek és az adatok felhasználásának a követett cél eléréséhez feltétlenül szükséges mértékre történő korlátozása.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0177"><P>Lásd: Tele2 Sverige ítélet (120. pont), valamint 1/15 vélemény (202.pont).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0294"><NO.P>294.</NO.P><TXT>A GDPR 23. cikkének (2) bekezdése immár egy sor olyan garanciát rögzít, amelyeket a tagállamnak elő kell írnia, amennyiben eltér e rendelet rendelkezéseitől. Az ilyen eltérést lehetővé tévő szabályozásnak tartalmaznia kell többek között az adatkezelés céljaira, az eltérés terjedelmére, a visszaélések megakadályozását célzó garanciákra, az adattárolás időtartamára, valamint az érintettek eltérésről való tájékoztatáshoz való jogára (amennyiben ez nem befolyásolhatja hátrányosan az eltérés célját) vonatkozó rendelkezéseket.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0295"><NO.P>295.</NO.P><TXT>A jelen ügyben M. Schrems azt állítja, hogy a FISA 702. cikkéhez nem kapcsolódnak elégséges garanciák az adatokkal való visszaéléssel, illetve a jogosulatlan hozzáféréssel szemben. Közelebbről a kiválasztási tényezők megválasztása nem kellően szabályozott, így e rendelkezés nem nyújt biztosítékokat a közlések tartalmához való általános jellegű hozzáféréssel szemben.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0296"><NO.P>296.</NO.P><TXT>Az Egyesült Államok kormánya és a Bizottság ezzel szemben előadja, hogy a FISA 702. cikke objektív kritériumok révén korlátozza a kiválasztási tényezők megválasztását, mivel e rendelkezés az Egyesült Államokon kívül található nem amerikai személyek elektronikus közléseire vonatkozó adatok gyűjtését kizárólag külső hírszerzési információk megszerzése céljából teszi lehetővé.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0297"><NO.P>297.</NO.P><TXT>Álláspontom szerint megkérdőjelezhető e kritériumok kellően egyértelmű és pontos jellege, valamint a visszaélés veszélyének elkerülését célzó elégséges garanciák fennállása.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="66"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0298"><NO.P>298.</NO.P><TXT>Mindenekelőtt az adatvédelmi pajzsról szóló határozat (109) preambulumbekezdésében az szerepel, hogy a kiválasztási tényezőket alkalmazásuk előtt egyedileg nem hagyja jóvá sem a FISC, sem más független bírói vagy közigazgatási szerv. A Bizottság e preambulumbekezdésben azt állapította meg, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0174" REF.END="QE0174"/>a FISC nem egyéni megfigyelési intézkedéseket, hanem megfigyelési programokat […] engedélyez […] éves tanúsítványok alapján<QUOT.END REF.START="QS0174" CODE="201D" ID="QE0174"/>, amit a Bíróság előtt az Egyesült Államok kormánya megerősített. E preambulumbekezdés kimondja, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0175" REF.END="QE0175"/>a FISC által jóváhagyott tanúsítványok nem tartalmaznak információkat a célba vett egyes egyének tekintetében, hanem a [gyűjthető] külföldi hírszerzési információk kategóriáit határozzák meg<QUOT.END REF.START="QS0175" CODE="201D" ID="QE0175"/>. A Bizottság azt is megállapítja, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0176" REF.END="QE0176"/>a FISC nem értékeli – a valószínű ok vagy bármely más standard alapján –, hogy az egyéneket megfelelően veszik‑e célba a külföldi hírszerzési információk megszerzéséhez<QUOT.END REF.START="QS0176" CODE="201D" ID="QE0176"/>, noha azt a feltételt ellenőrzi, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0177" REF.END="QE0177"/>az adatszerzés jelentős célja külföldi hírszerzési információk megszerzése[‑e]<QUOT.END REF.START="QS0177" CODE="201D" ID="QE0177"/>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0299"><NO.P>299.</NO.P><TXT>Végül az említett preambulumbekezdés szerint a FISA 702. cikke csak akkor engedélyezi az NSA számára a közlések gyűjtését, <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0178" REF.END="QE0178"/>ha megalapozottan feltételezhető, hogy az adott kommunikációs eszközt külföldi hírszerzési információk közlésére használják<QUOT.END REF.START="QS0178" CODE="201D" ID="QE0178"/>. Az adatvédelmi pajzsról szóló határozat (70) preambulumbekezdése ehhez hozzáteszi, hogy a kiválasztási tényezők megválasztása a nemzeti hírszerzési prioritási keretben (National Intelligence Priorities Framework, NIPF) történik. E határozat nem tartalmaz a kiválasztási tényezők megválasztása kapcsán pontosabb indokolási vagy igazolási követelményeket az NSA‑t kötelező fenti adminisztratív prioritásokra tekintettel.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0178"><P>A PCLOB jelentése (45. o.) az alábbiakat tartalmazza: <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0179" REF.END="QE0179"/>With respect to the foreign intelligence purpose, the NSA targeting procedures require the analyst only to <QUOT.START CODE="00BB" ID="QS0180" REF.END="QE0180"/>identify<QUOT.END REF.START="QS0180" CODE="00AB" ID="QE0180"/> the foreign power or foreign territory regarding which the foreign intelligence information is to be acquired. By policy, but not as a requirement of the targeting procedures, the NSA also requires that all taskings be accompanied by a very brief statement (typically no more than one sentence long) that further explains the analyst’s rationale for assessing that tasking the selector in question will result in the acquisition of the types of foreign intelligence information authorized by the Section 702 certification.<QUOT.END REF.START="QS0179" CODE="201D" ID="QE0179"/></P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0300"><NO.P>300.</NO.P><TXT>Végül az adatvédelmi pajzsról szóló határozat (71) preambulumbekezdése arra a PPD 28‑ban rögzített követelményre utal, amely szerint a külföldi hírszerzési információk gyűjtésének <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0181" REF.END="QE0181"/>a lehető legcélzottabbnak kell lennie<QUOT.END REF.START="QS0181" CODE="201D" ID="QE0181"/>. Azonkívül, hogy ez az elnöki irányelv magánszemélyek számára jogokat nem keletkeztet, a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0182" REF.END="QE0182"/>lehető legcélzottabb<QUOT.END REF.START="QS0182" CODE="201D" ID="QE0182"/> tevékenység feltétele és a Charta 52. cikkének (1) bekezdésében a Charta 7. és 8. cikkében garantált jogok gyakorlásába való beavatkozás igazolásához előírt <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0183" REF.END="QE0183"/>feltétlen szükségesség<QUOT.END REF.START="QS0183" CODE="201D" ID="QE0183"/> feltétele közötti lényegi azonosság számomra egyáltalán nem tűnik nyilvánvalónak.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0179"><P>Lásd ebben az értelemben: 29. csoport, Opinion 1/2016 on the EU–U. S. Privacy Shield draft adequacy decision, <DATE ISO="20160413">2016. április 13.</DATE>, WP 238 (3.3.1 pont, 38. o.); az EU–USA adatvédelmi pajzs által nyújtott védelem megfelelőségéről szóló, <DATE ISO="20170406">2017. április 6‑i</DATE> parlamenti állásfoglalás, P8_TA(2017)0131 (17. pont), valamint a nagy adathalmazok alapjogi vonatkozásairól szóló, <DATE ISO="20170220">2017. február 20‑i</DATE> parlamenti jelentés: magánélet, adatvédelem, megkülönböztetésmentesség, biztonság és bűnüldözés, A8–0044/2017 (17. pont).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0301"><NO.P>301.</NO.P><TXT>E megfontolásokra figyelemmel nem biztos, hogy az adatvédelmi pajzsról szóló határozatban ismertetett körülmények alapján a FISA 702. cikkén alapuló megfigyelési intézkedésekhez olyan, a megfigyelési intézkedések esetleges tárgyát képező személyi körre, illetve az adatgyűjtés céljainak korlátozására vonatkozó garanciák kapcsolódnak, amelyek lényegében azonosak a Charta 7. és 8. cikkének fényében értelmezett GDPR által megköveteltekkel.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0180"><P>Lásd ebben az értelemben: 29. csoport, EU–U. S. Privacy Shield – First Annual Joint Review, <DATE ISO="20171128">2017. november 28.</DATE>, WP 255 (3. o.); az EU–USA adatvédelmi pajzs által nyújtott védelem megfelelőségéről szóló, <DATE ISO="20180705">2018. július 5‑i</DATE> parlamenti állásfoglalás, P8_TA(2018)0315 (22. pont), valamint EDPB, EU–U. S. Privacy Shield – Second Annual Joint Review, <DATE ISO="20190122">2019. január 22.</DATE> (81–83. és 87. pont).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0302"><NO.P>302.</NO.P><TXT>Ami egyébként az EO 12333 alapján végzett megfigyeléssel kapcsolatos védelmi szint megfelelőségének értékelését illeti, az EJEB elismeri, hogy a tagállamokat széles mérlegelési mozgástér illeti meg a nemzetbiztonságuk védelmét szolgáló eszközök megválasztása terén, e mozgásteret azonban korlátozza a visszaélésekkel szemben megfelelő és elégséges garanciák előírásának<?PAGE NO="67"?> követelménye.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0181"><P>Lásd többek között: Zakharov ítélet (232. §), valamint Szabó és Vissy ítélet (57. §).</P></NOTE> A titkos megfigyelési intézkedésekkel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatában az EJEB azt vizsgálja meg, hogy az ezen intézkedések alapját képező belső jog elegendő és tényleges garanciát és korlátot tartalmaz‑e ahhoz, hogy teljesüljön az <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0184" REF.END="QE0184"/>előreláthatóság<QUOT.END REF.START="QS0184" CODE="201D" ID="QE0184"/> és <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0185" REF.END="QE0185"/>a demokratikus társadalomban [való] szükségesség<QUOT.END REF.START="QS0185" CODE="201D" ID="QE0185"/> követelménye.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0182"><P>Lásd többek között: Zakharov ítélet (237. §); Centrüm för Rättvisa ítélet (111. §), valamint Big Brother Watch ítélet (322. §).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0303"><NO.P>303.</NO.P><TXT>Az EJEB ezzel kapcsolatban rögzít néhány minimális garanciát. E garanciák tárgya azon bűncselekmények természetének megjelölése, amelyek alapján lehallgatás rendelhető el, azon személykategóriák meghatározása, akiknek közlései lehallgathatók, az intézkedés végrehajtási időtartamának korlátozása, a megszerzett adatok vizsgálata, felhasználása és tárolása kapcsán követendő eljárás, az adatok más személyekkel való közlése kapcsán teendő óvintézkedések, valamint azon körülmények, amelyek között a rögzített adatok törlése vagy megsemmisítése megtörténhet, illetve meg kell történnie.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0183"><P>Lásd többek között: Weber és Saravia határozat (95. §); EJEB, <DATE ISO="20070628">2007. június 28.</DATE>, Association pour l’intégration européenne et les droits de l’homme és Ekimdjiev (CE:ECHR:2007:0628JUD006254000, 76. §), valamint Zakharov ítélet (231. §).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0304"><NO.P>304.</NO.P><TXT>A beavatkozással kapcsolatos garanciák megfelelő és tényleges jellege az ügy valamennyi körülményének függvénye, beleértve az intézkedések jellegét, terjedelmét és időtartamát, az elrendelésükhöz szükséges indokokat, az intézkedések lehetővé tételére, végrehajtására és ellenőrzésére hatáskörrel rendelkező hatóságokat, valamint a belső jog által biztosított jogorvoslat típusát.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0184"><P>Lásd többek között: Weber és Saravia határozat (106. §); Zakharov ítélet (232. §), valamint Centrüm för Rättvisa ítélet (104. §).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0305"><NO.P>305.</NO.P><TXT>Közelebbről, egy titkos megfigyelési intézkedés igazolásának értékelése során az EJEB a megfigyelés <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0186" REF.END="QE0186"/>elrendelésekor<QUOT.END REF.START="QS0186" CODE="201D" ID="QE0186"/>, <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0187" REF.END="QE0187"/>lefolytatása során<QUOT.END REF.START="QS0187" CODE="201D" ID="QE0187"/> és <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0188" REF.END="QE0188"/>befejeződése után<QUOT.END REF.START="QS0188" CODE="201D" ID="QE0188"/> végzett valamennyi ellenőrzést figyelembe veszi.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0185"><P>Lásd többek között: EJEB, <DATE ISO="19780906">1978. szeptember 6.</DATE>, Klass és társai kontra Németország (CE:ECHR:1978:0906JUD000502971, 55. §); Zakharov ítélet (233. §), valamint Centrüm för Rättvisa ítélet (105. §).</P></NOTE> Az említett három szakasz közül az elsővel kapcsolatban az EJEB azt követeli meg, hogy az ilyen intézkedést független szerv engedélyezze. Noha álláspontja szerint a bírói hatalmi ág biztosítja a függetlenség, pártatlanság és megfelelő eljárás legjobb garanciáit, a szóban forgó szervnek nem kell feltétlenül a bírósági szervezethez tartoznia.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0186"><P>Lásd többek között: Klass ítélet (56. §); EJEB, <DATE ISO="20100518">2010. május 18.</DATE>, Kennedy kontra Egyesült Királyság ítélet (CE:ECHR:2010:0518JUD002683905, 167. §), valamint Zakharov ítélet (233. és 258. §).</P></NOTE> A későbbi szakaszokban folytatott alapos bírósági felülvizsgálat ellensúlyozhatja az engedélyezési eljárás esetleges hiányosságait.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0187"><P>Lásd: Szabó és Vissy ítélet (77. §), valamint Centrüm för Rättvisa ítélet (133. §).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0306"><NO.P>306.</NO.P><TXT>A jelen esetben az adatvédelmi pajzsról szóló határozatból kitűnik, hogy kizárólag az adatok Egyesült Államok területén kívüli gyűjtését és felhasználását korlátozó garanciák szerepelnek a PPD 28‑ban, mivel a FISA 702. cikke nem alkalmazandó e területen kívül. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy e garanciák elegendőek lehetnek az <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0189" REF.END="QE0189"/>előreláthatóság<QUOT.END REF.START="QS0189" CODE="201D" ID="QE0189"/> és <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0190" REF.END="QE0190"/>a demokratikus társadalomban [való] szükségesség<QUOT.END REF.START="QS0190" CODE="201D" ID="QE0190"/> követelményének teljesüléséhez.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0307"><NO.P>307.</NO.P><TXT>Először is már rámutattam, hogy ez az elnöki irányelv magánszemélyek számára jogokat nem keletkeztet. Ezt követően, kétlem, hogy a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0191" REF.END="QE0191"/>lehető legcélzottabb<QUOT.END REF.START="QS0191" CODE="201D" ID="QE0191"/> megfigyelés biztosításának követelménye kellően egyértelműen és pontosan van megfogalmazva ahhoz, hogy megfelelő védelmet biztosítson az érintettek számára a visszaélés veszélyével szemben.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0188"><P>Még inkább ez a helyzet a jelen indítvány 281. pontjában kifejtett megfontolásokra figyelemmel.</P></NOTE> Végül az adatvédelmi pajzsról szóló határozat nem állapítja meg azt, hogy az EO 12333‑on alapuló megfigyelést utólag független szerv felülvizsgálja, vagy hogy az utólagos bírósági felülvizsgálat tárgya lehet.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0189"><P>Lásd a jelen indítvány 330. és 331. pontját.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><?PAGE NO="68"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0308"><NO.P>308.</NO.P><TXT>E körülmények között kérdéses számomra azon megállapítás megalapozottsága, amely szerint az Egyesült Államok, hírszerző szolgálatainak a FISA 702. cikkének, valamint az EO 12333‑on alapuló tevékenységei során a GDPR 45. cikkének a Charta 7. és 8. cikkének, illetve az EJEE 8. cikkének fényében értelmezett (1) bekezdése értelmében vett megfelelő szintű védelmet biztosít.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">c)</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Az adatvédelmi pajzsról szóló határozat érvényességéről a hatékony jogorvoslathoz való jog szempontjából</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0309"><NO.P>309.</NO.P><TXT>Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett ötödik kérdés annak eldöntésére hívja fel a Bíróságot, hogy azon személyek, akiknek adatait az Egyesült Államokba továbbítják, ott lényegében azonos védelmet élveznek‑e, mint amelyet a Charta 47. cikke alapján az Unióban kell biztosítani. Tizedik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi a Bíróságtól, hogy az ötödik kérdésre igenlő választ kell‑e adni, figyelemmel arra, hogy az adatvédelmi pajzsról szóló határozat bevezette a közvetítési mechanizmust.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0310"><NO.P>310.</NO.P><TXT>Kiindulásként megállapítom, hogy a Bizottság e határozat (115) preambulumbekezdésében elismeri, hogy az amerikai jogrendszer az egyének bírói jogvédelmét illetően hiányosságokkal rendelkezik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0311"><NO.P>311.</NO.P><TXT>E preambulumbekezdés szerint először is a bírói jogorvoslati lehetőségek <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0192" REF.END="QE0192"/>nem terjednek ki legalább néhány olyan jogalapra (pl. az [EO 12333‑ra]), amelyet az Egyesült Államok hírszerzési hatóságai igénybe vehetnek<QUOT.END REF.START="QS0192" CODE="201D" ID="QE0192"/>. Az EO 12333 és a PPD 28 ugyanis nem keletkeztetnek jogokat az érintettek számára és azokra nem lehet hivatkozni bíróság előtt. Márpedig a hatékony bírói jogvédelem feltételezi legalább azt, hogy a magánszemélyek bíróság előtt hivatkozható jogokkal rendelkeznek.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0312"><NO.P>312.</NO.P><TXT>Másodszor, <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0193" REF.END="QE0193"/>még ha elvben léteznek is bírósági jogorvoslati lehetőségek a nem amerikai személyek számára, például a FISA alapján végzett megfigyelés esetében, a rendelkezésre álló kereseti jogcímek korlátozottak, és [a] kereseteket elfogadhatatlannak nyilvánítják, amennyiben nem tudnak olyan <QUOT.START CODE="00BB" ID="QS0194" REF.END="QE0194"/>perképességet<QUOT.END REF.START="QS0194" CODE="00AB" ID="QE0194"/> igazolni, amely korlátozza a rendes bíróságokhoz fordulást<QUOT.END REF.START="QS0193" CODE="201D" ID="QE0193"/>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0313"><NO.P>313.</NO.P><TXT>Az adatvédelmi pajzsról szóló határozat (116)–(124) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy az ombudsman intézménye korlátozások kompenzálását célozza. A Bizottság e határozat (139) preambulumbekezdésében megállapítja, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0195" REF.END="QE0195"/>az adatvédelmi pajzs által előírt <HT TYPE="ITALIC">felügyeleti</HT> és <HT TYPE="ITALIC">jogorvoslati</HT> mechanizmusok <HT TYPE="ITALIC">összességében véve</HT> […] jogorvoslatok[at] [biztosítanak] az érintetteknek ahhoz, hogy betekinthessenek a rájuk vonatkozó személyes adatokba, és esetleg helyesbítsék vagy töröljék ezeket az adatokat<QUOT.END REF.START="QS0195" CODE="201D" ID="QE0195"/> (kiemelés tőlem).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0314"><NO.P>314.</NO.P><TXT>Felidézve a Bíróság és az EJEB közlések megfigyelésére vonatkozó intézkedésekkel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatából következő elveket, a továbbiakban megvizsgálom, hogy az amerikai jog által előírt, az adatvédelmi pajzsról szóló határozatban ismertetett bírói jogorvoslatok lehetővé teszik‑e az érintettek megfelelő bírói jogvédelmének biztosítását (1. rész). Ezt követően megvizsgálom, hogy a közvetítés bíróságon kívüli mechanizmusának bevezetése lehetővé teszi‑e adott esetben az e személyek bírói jogvédelmét jellemző esetleges hiányosságok kompenzálását (2. rész).</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="69"?><GR.SEQ LEVEL="5"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">1)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">Az amerikai jogban előírt bírói jogorvoslatok hatékonyságáról</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0315"><NO.P>315.</NO.P><TXT>A Charta 47. cikkének első bekezdése értelmében mindenkinek, akinek az Unió joga által biztosított jogait és szabadságait megsértették, joga van a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0190"><P>A Chartához fűzött magyarázatok e tekintetben kifejtik, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0196" REF.END="QE0196"/>[a]z uniós jogban [a Charta 47. cikke által biztosított] védelem szélesebb körű, [mint az EJEE 13. cikke által előírt,] mivel bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz való jogot biztosít<QUOT.END REF.START="QS0196" CODE="201D" ID="QE0196"/>. Lásd még: Wathelet főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Berlioz Investment Fund</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványa (<NO.CASE>C‑682/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:2">EU:C:2017:2</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0037">37.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> E cikk második bekezdése szerint mindenkinek joga van arra, hogy ügyét független és pártatlan bíróság tárgyalja.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0191"><P>A Charta 47. cikke alapján valamely szerv <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0197" REF.END="QE0197"/>bírósági<QUOT.END REF.START="QS0197" CODE="201D" ID="QE0197"/> minőségének értékelése céljából figyelembe kell venni azt, hogy e szerv jogszabály alapján jött‑e létre, állandó jelleggel működik‑e, hatásköre kötelező jellegű‑e, az eljárása kontradiktórius jellegű‑e, jogszabályokat alkalmaz‑e, valamint hogy független‑e. Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180227">2018. február 27‑i</DATE> <NAME.CASE>Associação Sindical dos Juízes Portugueses</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑64/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:117">EU:C:2018:117</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0038">38.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE> A független bírósághoz való hozzáférés a Charta 47. cikkében garantált jog lényeges tartalmához tartozik.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0192"><P>Lásd többek között: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180725">2018. július 25‑i</DATE> <NAME.CASE>Minister for Justice and Equality (Az igazságszolgáltatási rendszer hiányosságai)</NAME.CASE> (<NO.CASE>C‑216/18 PPU</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:586">EU:C:2018:586</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0059">59.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0063">63.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20191105">2019. november 5‑i</DATE> <NAME.CASE>Bizottság kontra Lengyelország</NAME.CASE> ítélet (A rendes bíróságok függetlensége) (<NO.CASE>C‑192/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:924">EU:C:2019:924</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0106">106.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20191119">2019. november 19‑i</DATE> <NAME.CASE>A. K. és társai</NAME.CASE> ítélet (A legfelsőbb bíróság fegyelmi tanácsának függetlensége) (<NO.CASE>C‑585/18, C‑624/18 és C‑625/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:982">EU:C:2019:982</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0120">120.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0316"><NO.P>316.</NO.P><TXT>Ez az egyéni bírói jogvédelemhez való jog ahhoz a tagállamokat a Charta 7. és 8. cikke alapján terhelő kötelezettséghez kapcsolódik, hogy kellően indokolt sürgős esetek kivételével minden megfigyelési intézkedést előzetesen felül kell vizsgálnia egy bíróságnak vagy egy független közigazgatási hatóságnak.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0193"><P>Lásd a jelen indítvány 293. pontját. A GDPR 45. cikke (3) bekezdésének a) pontja azt írja elő, hogy a harmadik ország által nyújtott védelmi szint megfelelőségének mérlegelése során figyelembe kell venni az érintettek által hatékonyan érvényesíthető <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0198" REF.END="QE0198"/>hatékony közigazgatási és bírósági jogorvoslatot<QUOT.END REF.START="QS0198" CODE="201D" ID="QE0198"/> (kiemelés tőlem). Ugyanígy, a GDPR (104) preambulumbekezdése szerint a megfelelőségi határozat feltételeként meg kell követelni, hogy az adott harmadik országban az érintettek <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0199" REF.END="QE0199"/>hatékony közigazgatási és bírósági jogorvoslati lehetőségekkel<QUOT.END REF.START="QS0199" CODE="201D" ID="QE0199"/> rendelkezzenek (kiemelés tőlem). Lásd még: 29. csoport, EU–U. S. Privacy Shield – First Annual Joint Review, <DATE ISO="20171128">2017. november 28.</DATE>, WP 255 (B. 3. pont); az EU–USA adatvédelmi pajzs által nyújtott védelem megfelelőségéről szóló, <DATE ISO="20180705">2018. július 5‑i</DATE> parlamenti állásfoglalás, P8_TA(2018)0315 (25. és 30. pont), valamint EDPB, EU–U. S. Privacy Shield – Second Annual Joint Review, <DATE ISO="20190122">2019. január 22.</DATE> (94–97. pont).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0317"><NO.P>317.</NO.P><TXT>Nem vitás, amint azt a német és a francia kormány is kifejti, hogy a hatékony bírósági jogorvoslathoz való jog nem jelent abszolút garanciát,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0194"><P>Lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130228">2013. február 28‑i</DATE> <NAME.CASE>Arango Jaramillo és társai kontra EBB</NAME.CASE> ítélet (felülvizsgálat), (<NO.CASE>C‑334/12 RX‑II</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:134">EU:C:2013:134</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0043">43.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> mivel e jog nemzetbiztonsági okokból korlátozható. Eltérések azonban csak akkor megengedettek, ha azok nem sértik e jog lényeges tartalmát és feltétlenül szükségesek valamely jogszerű cél eléréséhez.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0318"><NO.P>318.</NO.P><TXT>E tekintetben a Bíróság a Schrems ítéletben kimondta, hogy az olyan szabályozás, amely nem biztosít a jogalany számára <HT TYPE="ITALIC">semmilyen jogorvoslati lehetőséget</HT> abból a célból, hogy a rá vonatkozó személyes adatokhoz hozzáférést kapjon, vagy azokat helyesbíttesse, illetve töröltesse, nem tartja tiszteletben a Charta 47. cikkében szereplő alapvető jogot.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0195"><P>Schrems ítélet (95. pont).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0319"><NO.P>319.</NO.P><TXT>Hangsúlyozom, hogy e hozzáférési jog magával vonja annak lehetőségét, hogy jogszerű érdekének érvényesítéséhez szigorúan szükséges eltérések kivételével valamely személy <HT TYPE="ITALIC">visszajelzést kapjon arra vonatkozóan, hogy személyes adatainak kezelése folyamatban van‑e</HT>.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0196"><P>A GDPR <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0200" REF.END="QE0200"/>Az érintett hozzáférési joga<QUOT.END REF.START="QS0200" CODE="201D" ID="QE0200"/> című 15. cikkének (1) bekezdése szerint e személy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0201" REF.END="QE0201"/>jogosult arra, hogy az adatkezelőtől visszajelzést kapjon arra vonatkozóan, hogy személyes adatainak kezelése folyamatban van‑e, és ha ilyen adatkezelés folyamatban van, jogosult arra, hogy a személyes adatokhoz […] hozzáférést kapjon<QUOT.END REF.START="QS0201" CODE="201D" ID="QE0201"/>. Az adatvédelmi pajzsról szóló határozat II. melléklete II. 8. pontjának a) alpontjában előírt <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0202" REF.END="QE0202"/>hozzáférési elv<QUOT.END REF.START="QS0202" CODE="201D" ID="QE0202"/> jelentése ugyanez.</P></NOTE> Álláspontom szerint ez a gyakorlati tartalma a hozzáférési jognak, amennyiben az érdekelt személy nem tudja, hogy a hatóságok tároltak‑e vele kapcsolatos személyes adatokat többek között az elektronikus kommunikációáramlások automatikus szűrését szolgáló eljárás eredményeként.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="70"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0320"><NO.P>320.</NO.P><TXT>Egyébként az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a tagállami hatóságok főszabály szerint kötelesek tájékoztatást adni az adatokhoz való hozzáférésről, <HT TYPE="ITALIC">amikor e tájékoztatás már nem veszélyeztetheti a folyamatban levő nyomozást</HT>.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0197"><P>Tele2 Sverige ítélet (121. pont), valamint 1/15 vélemény (220. pont). Amint azt a Facebook Ireland megjegyzi, a hatóságok adatokhoz való hozzáréséről szóló tájékoztatás tehát nem követelhető meg rendszerszerűen. Ennek kapcsán az EJEB úgy véli, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0203" REF.END="QE0203"/>[a] gyakorlatban elképzelhető, hogy nem lehet utólagos tájékoztatást előírni<QUOT.END REF.START="QS0203" CODE="201D" ID="QE0203"/>, mivel a megfigyelési intézkedések tárgyát képező fenyegetés <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0204" REF.END="QE0204"/>évekig, sőt évtizedekig fennállhat<QUOT.END REF.START="QS0204" CODE="201D" ID="QE0204"/> ezen intézkedések megszüntetését követően, így a tájékoztatás <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0205" REF.END="QE0205"/>veszélyeztetheti a megfigyelést eredetileg indokolttá tévő hosszú távú célt<QUOT.END REF.START="QS0205" CODE="201D" ID="QE0205"/>, valamint <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0206" REF.END="QE0206"/>felfedheti a hírszerző szolgálatok munkamódszereit, tevékenységi körüket és […] ügynökeik személyét<QUOT.END REF.START="QS0206" CODE="201D" ID="QE0206"/> (Zakharov ítélet [287. §], valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Tájékoztatás hiányában, noha a jogszabályi előírások megsértése esetén az egyéni jogorvoslati lehetőségek ebből következően nem gyakorolhatók, más garanciák elegendőek lehetnek a magánélet tiszteletben tartásához való jog megvédéséhez (lásd még a Centrüm för Rättvisa ítéletet, 164–167. és 171–178. §). Lásd a jelen indítvány 330. pontját.</P></NOTE> E tájékoztatás ugyanis előfeltétele a Charta 47. cikkében rögzített jogorvoslathoz való jognak.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0198"><P>Lásd e tekintetben a jelen indítvány 210. pontját.</P></NOTE> E kötelezettség immár a GDPR 23. cikke (2) bekezdésének h) pontjában is szerepel.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0321"><NO.P>321.</NO.P><TXT>Az adatvédelmi pajzsról szóló határozat (111)–(135) preambulumbekezdése röviden ismerteti az azon személyek rendelkezésére álló valamennyi jogorvoslati lehetőséget, akiknek adatait továbbították, amennyiben attól tartanak, hogy ezeket az adatokat az amerikai hírszerző szolgálatok az adattovábbítást követően felhasználták. E jogorvoslati lehetőségeket a High Court (felsőbíróság) <DATE ISO="20171003">2017. október 3‑i</DATE> ítélete, valamint többek között az Egyesült Államok kormányának észrevételei is ismertetik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0322"><NO.P>322.</NO.P><TXT>Ezen észrevételek tartalmát nem szükséges részletesen felidézni. A kérdést előterjesztő bíróság ugyanis az érintettek jogvédelmére vonatkozó garanciák megfelelőségét lényegében azzal az indokkal kérdőjelezi meg, hogy a kereshetőségi joggal (<HT TYPE="ITALIC">standing</HT>) kapcsolatos különösen szigorú követelmények,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0199"><P>Lásd a jelen indítvány 67. pontját.</P></NOTE> a megfigyelési intézkedés tárgyát képező személyek tájékoztatására vonatkozó bármely kötelezettség nélkül, <HT TYPE="ITALIC">még akkor is, ha a tájékoztatás már nem veszélyeztetné a célokat</HT>, a gyakorlatban túlzottan nehézzé tennék az Egyesült Államok jogában előírt jogorvoslati lehetőségek gyakorlását. E kétségeket osztja a DPC, M. Schrems, az osztrák, a lengyel és a portugál kormány, valamint az EDPB.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0200"><P>Lásd: EDPB, EU‑U. S. Privacy Shield – Second Annual Joint Review, <DATE ISO="20190122">2019. január 22.</DATE> (18. o., 97. pont).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0323"><NO.P>323.</NO.P><TXT>Ezzel kapcsolatban annak felidézésére szorítkozom, hogy a kereshetőségi joggal kapcsolatos szabályok nem sérthetik a hatékony bírói jogvédelmet,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0201"><P>Lásd többek között: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19910711">1991. július 11‑i</DATE> <NAME.CASE>Verholan és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑87/90–C‑89/90</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1991:314">EU:C:1991:314</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0024">24.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), továbbá <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130228">2013. február 28‑i</DATE> <NAME.CASE>Arango Jaramillo és társai kontra EBB</NAME.CASE> ítélet (felülvizsgálat), <NO.CASE>C‑334/12 RX‑II</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:134">EU:C:2013:134</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0043">43.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> valamint megállapítom, hogy az adatvédelmi pajzsról szóló határozat egyáltalán nem utal az érintettek arról való tájékoztatásával kapcsolatos követelményre, hogy megfigyelési intézkedés tárgyát képezték.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0202"><P>Az Egyesült Államok kormánya ugyanakkor a kérdést előterjesztő bírósághoz hasonlóan kiemelte, hogy a FISA 702. cikken alapuló megfigyelési intézkedésről tájékoztatni kell a célszemélyt, amennyiben a gyűjtött adatokat bírósági eljárás során felhasználják ellene.</P></NOTE> Mivel alkalmas lehet a bírósági jogorvoslati lehetőségek érvényesítésének megakadályozására, az ilyen intézkedésről való tájékoztatásra irányuló kötelezettség hiánya, még abban az esetben is, ha az érintett értesítése immár nem ártana az intézkedés hatékonyságának, problematikusnak tűnik a jelen indítvány fenti 320. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatra figyelemmel.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0324"><NO.P>324.</NO.P><TXT>Az adatvédelmi pajzsról szóló határozat 169. lábjegyzete ezenkívül elismeri, hogy a rendelkezésre álló kereseti jogcímek <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0207" REF.END="QE0207"/>megkövetelik a kár megvalósulását […] vagy annak igazolását, hogy […] a kormány fel kívánja használni vagy nyilvánosságra szándékozik hozni azokat az információkat, amelyeket az érintett személy elektronikus megfigyelésével szereztek<QUOT.END REF.START="QS0207" CODE="201D" ID="QE0207"/>. Amint azt a kérdést előterjesztő<?PAGE NO="71"?> bíróság, a DPC és M. Schrems hangsúlyozta, e követelmény ellentétben áll a Bíróság azon ítélkezési gyakorlatával, amely szerint az érintett magánélet tiszteletben tartásához való alapvető jogába történő beavatkozás megállapítása érdekében nem szükséges, hogy az érintetteknek az állítólagos beavatkozás esetleges kellemetlenséget okozzon.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0203"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20030520">2003. május 20‑i</DATE> <NAME.CASE>Österreichischer Rundfunk és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑465/00, C‑138/01 és C‑139/01</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2003:294">EU:C:2003:294</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0075">75.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); Digital Rights Ireland ítélet (33. pont); Schrems ítélet (87. pont); 1/15 vélemény (124. pont).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0325"><NO.P>325.</NO.P><TXT>Egyébként számomra nem meggyőző a Facebook Ireland és az Egyesült Államok kormánya által kifejtett álláspont, amely szerint az azon személyek bírói jogvédelmét jellemző hiányosságokat, akiknek adatait az Egyesült Államokba továbbították, kompenzálják a FISC által végzett előzetes és utólagos ellenőrzések, valamint a végrehajtó hatalom és a jogalkotó hatalom keretében kialakított több felügyeleti mechanizmus.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0204"><P>E mechanizmusokat az adatvédelmi pajzsról szóló határozat (95)–(110) preambulumbekezdése ismerteti. A Bizottság ezekben a rendelkezésekben a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0208" REF.END="QE0208"/>hatékony jogvédelemre<QUOT.END REF.START="QS0208" CODE="201D" ID="QE0208"/> vonatkozó szabályok kategóriáján belül megkülönbözteti a felügyeleti mechanizmusokat (lásd a (92–(110) preambulumbekezdést) és az egyéni jogorvoslatokat (lásd a (111)–(124) preambulumbekezdést).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0326"><NO.P>326.</NO.P><TXT>Már rámutattam, hogy egyrészt az adatvédelmi pajzsról szóló határozatban szereplő megállapításoknak megfelelően a FISC nem ellenőrzi az egyéni megfigyelési intézkedéseket azok végrehajtását megelőzően.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0205"><P>Lásd a jelen indítvány 298. pontját.</P></NOTE> Másrészt, amint az e határozat (109) preambulumbekezdésében szerepel, és amint azt az Egyesült Államok kormánya a Bíróság kérdéseire adott írásbeli válaszában megerősítette, a kiválasztási tényezők alkalmazását érintő utólagos ellenőrzés célja a kiválasztási tényezők megválasztását szabályozó, az éves tanúsításokban előírt feltételek tiszteletben tartásának ellenőrzése, amennyiben valamely hírszerző ügynökség a személyre irányultságra és az adattakarékosságra vonatkozó eljárások esetleges megsértésével kapcsolatos eseményre hívta fel a FISC figyelmét.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0206"><P>Az adatvédelmi pajzsról szóló határozat (109) preambulumbekezdése szerint <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0209" REF.END="QE0209"/>[a] legfőbb ügyész és [az NSA] igazgatója ellenőrzi a megfelelést és az ügynökségek kötelesek bármely megfelelés hiányára utaló eseményt bejelenteni a FISC‑nek […], amely ennek alapján módosíthatja az engedélyezést<QUOT.END REF.START="QS0209" CODE="201D" ID="QE0209"/>.</P></NOTE> A FISC előtti eljárás tehát láthatóan nem biztosít tényleges egyéni jogorvoslati lehetőséget azon személyek számára, akiknek adatait az Egyesült Államokba továbbítják.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0327"><NO.P>327.</NO.P><TXT>Az adatvédelmi pajzsról szóló határozat (95)–(110) preambulumbekezdésében említett ellenőrzési mechanizmusok, noha adott esetben megerősíthetik az esetleges bírósági jogorvoslati lehetőségeket, álláspontom szerint nem lehetnek elegendőek ahhoz, hogy megfelelő védelmi szintet biztosítsanak az érintett személyek jogorvoslathoz való joga tekintetében. Közelebbről az egyes ügynökségek belső szervezetéhez tartozó főellenőrök véleményem szerint nem minősülnek független ellenőrzési mechanizmusnak. A PCLOB és a Kongresszus hírszerzési bizottságai által gyakorolt felügyelet nem egyenértékű a megfigyelési intézkedésekkel szemben egyéni jogorvoslati mechanizmussal.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0328"><NO.P>328.</NO.P><TXT>Ennélfogva meg kell vizsgálni, hogy az ombudsman intézménye orvosolja‑e ezeket a hiányosságokat, hatékony jogorvoslati lehetőséget biztosítva az érintettek számára egy független és pártatlan szerv előtt.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0207"><P>Lásd a jelen indítvány 333–340. pontját.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0329"><NO.P>329.</NO.P><TXT>Másodszor, emlékeztetek arra, hogy az adatvédelmi pajzsról szóló határozatban szereplő megfelelőségi megállapítás megalapozottságának az azon személyek rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségekre tekintettel történő értékelése szempontjából, akik úgy vélik, hogy az EO 12333 alapján megfigyelték őket, a releváns viszonyítási alapot az EJEE rendelkezései jelentik.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="72"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0330"><NO.P>330.</NO.P><TXT>Amint azt korábban kifejtettem,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0208"><P>Lásd a jelen indítvány 305. pontját.</P></NOTE> annak értékelése során, hogy egy megfigyelési intézkedés megfelel‑e az <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0210" REF.END="QE0210"/>előreláthatóság<QUOT.END REF.START="QS0210" CODE="201D" ID="QE0210"/> és az EJEE 8. cikke (2) bekezdésének értelmében vett <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0211" REF.END="QE0211"/>a demokratikus társadalomban szükségesség<QUOT.END REF.START="QS0211" CODE="201D" ID="QE0211"/> követelményének,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0209"><P>A távközlés megfigyelését szolgáló intézkedésekkel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatában az EJEB a jogorvoslati lehetőségek kérdésére a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0212" REF.END="QE0212"/>törvényi minőség<QUOT.END REF.START="QS0212" CODE="201D" ID="QE0212"/> és az EJEE 8. cikkében garantált jog gyakorlásába való beavatkozás szükségességének vizsgálata során tért ki (lásd többek között: Zakharov ítélet [236. §] és Centrüm för Rättvisa ítélet [107. §]). Az EJEB a <DATE ISO="20080701">2008. július 1</DATE>‑jei Liberty és társai kontra Egyesült Királyság ítéletben (CE:ECHR:2008:0701JUD005824300, 73.) és a Zakharov ítéletben (307. §), miután megállapította az EJEE 8. cikkének megsértését, nem tartotta szükségesnek az ezen egyezmény 13. cikkére alapított jogalap külön vizsgálatát.</P></NOTE> az EJEB összességükben vizsgálja az intézkedést <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0213" REF.END="QE0213"/>megelőzően, az alatt és azt követően<QUOT.END REF.START="QS0213" CODE="201D" ID="QE0213"/> érvényesített ellenőrzési és felügyeleti mechanizmusokat. Amennyiben az egyéni jogorvoslat érvényesítésének akadályát az jelenti, hogy a megfigyelési intézkedésről való tájékoztatás csak az intézkedés hatékonyságának veszélyeztetésével tehető meg,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0210"><P>Az EJEB szerint, noha a tájékoztatás elmaradása egyik szakaszban sem jelenti szükségképpen akadályát annak, hogy a megfigyelési intézkedés megfeleljen <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0214" REF.END="QE0214"/>a demokratikus társadalomban szükségesség<QUOT.END REF.START="QS0214" CODE="201D" ID="QE0214"/> feltételének, az veszélyezteti a bíróságokhoz való hozzáférést és ebből következően a jogorvoslatok tényleges érvényesülését (lásd többek között: <DATE ISO="19780906">1978. szeptember 6.</DATE>, Klass és társai kontra Németország [CE:ECHR:1978:0906JUD000502971, 57. és 58. §]; Weber és Saravia határozat [135. §]; Zakharov ítélet [302. §]).</P></NOTE> e hiányosságot ellensúlyozhatja a szóban forgó intézkedés alkalmazását megelőzően végrehajtott független ellenőrzés.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0211"><P>Lásd ebben az értelemben: Centrum för Rättvisa ítélet (105. §).</P></NOTE> Ily módon az EJEB, noha úgy véli, hogy e tájékoztatás <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0215" REF.END="QE0215"/>kívánatos<QUOT.END REF.START="QS0215" CODE="201D" ID="QE0215"/>, amennyiben arra a megfigyelési intézkedés hatékonyságának lerontása nélkül sor kerülhet, ezt nem fogalmazta meg követelményként.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0212"><P>A Big Brother Watch ítéletben (317. §) az EJEB megtagadta az érintett személyek megfigyelésről való tájékoztatására vonatkozó követelmény beiktatását az elektronikus közlések tömeges megfigyelésével járó megfigyelési szabályozásra alkalmazandó minimális garanciák közé. Lásd még: Centrum för Rättvisa ítélet (164. §). Annak, hogy ezen ítéleteket az EJEB Nagykamarája elé utalták, többek között e következtetés felülvizsgálata volt a célja.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0331"><NO.P>331.</NO.P><TXT>E tekintetben az adatvédelmi pajzsról szóló határozatból nem tűnik ki, hogy az EO 12333‑on alapuló megfigyelési intézkedésekről tájékoztatnák az érintetteket, illetve hogy azokhoz elfogadásuk vagy végrehajtásuk bármely szakaszában független bírósági vagy közigazgatási felülvizsgálati mechanizmusok kapcsolódnának.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0332"><NO.P>332.</NO.P><TXT>E körülmények között azt kell megvizsgálni, hogy az ombudsmanhoz fordulás mindazonáltal lehetővé teszi‑e a megfigyelési intézkedések független ellenőrzését, abban az esetben is, ha azok az EO 12333‑on alapulnak.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="5"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">2)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A közvetítési mechanizmus hatékony jogorvoslathoz való jog szintjére gyakorolt hatásáról</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0333"><NO.P>333.</NO.P><TXT>Az adatvédelmi pajzsról szóló határozat (116) preambulumbekezdése szerint az e határozat III. A. mellékletében ismertetett közvetítési mechanizmus célja az, hogy további jogorvoslati lehetőséget biztosítson minden olyan személy számára, akinek adatait az Európai Unióból az Egyesült Államokba továbbították.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0334"><NO.P>334.</NO.P><TXT>Amint azt az Egyesült Államok kormánya kiemelte, az ombudsmanhoz benyújtott panasz elfogadhatóságának nem feltétele az amerikai bíróságokhoz fordulást szabályozókhoz hasonló, a kereshetőségi jogra vonatkozó szabályok tiszteletben tartása. Az említett határozat (119) preambulumbekezdése ezzel kapcsolatban kimondja, hogy az ombudsmanhoz fordulásnak nem feltétele, hogy az érintett bizonyítsa, hogy az Egyesült Államok kormánya betekintett a rá vonatkozó adatokba.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0335"><NO.P>335.</NO.P><TXT>A DPC‑hez, M. Schrems‑hez, a lengyel és a portugál kormányhoz, valamint az EPIC‑hez hasonlóan kétségeim vannak azzal kapcsolatban, hogy e mechanizmus képes‑e kompenzálni az azon személyek részére nyújtott bírói védelem hiányosságait, akiknek adatait az Európai Unióból az Egyesült Államokba továbbították.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="73"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0336"><NO.P>336.</NO.P><TXT>Mindenekelőtt, noha egy bíróságon kívüli jogorvoslati mechanizmus az EUMSZ 47. cikk értelmében vett hatékony jogorvoslatnak minősülhet, ez különösen csak akkor áll fenn, ha a szóban forgó szerv jogszabály alapján jött‑e létre és megfelel a függetlenség követelményének.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0213"><P>A függetlenség fogalmának van egy első, külső vonatkozása, amely azt feltételezi, hogy az érintett szerv védve van az olyan külső beavatkozástól vagy nyomástól, amely veszélyeztetheti tagjai ítéletalkotásának függetlenségét az eléjük kerülő jogvitákat illetően. A második, belső vonatkozás a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0216" REF.END="QE0216"/>pártatlanság<QUOT.END REF.START="QS0216" CODE="201D" ID="QE0216"/> fogalmával áll összefüggésben, és arra vonatkozik, hogy egyenlő távolságot kell tartani a jogvitában részt vevő felektől, illetve e feleknek a jogvita tárgyához fűződő mindenkori érdekeitől. Lásd többek között: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20060919">2006. szeptember 19‑i</DATE> <NAME.CASE>Wilson</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑506/04</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2006:587">EU:C:2006:587</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0050">50</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0052">52.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180725">2018. július 25‑i</DATE> <NAME.CASE>Minister for Justice and Equality (Az igazságszolgáltatási rendszer hiányosságai)</NAME.CASE> (<NO.CASE>C‑216/18 PPU</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:586">EU:C:2018:586</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0063">63.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0065">65.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20191119">2019. november 19‑i</DATE> <NAME.CASE>A. K. és társai</NAME.CASE> ítélet (A legfelsőbb bíróság fegyelmi tanácsának függetlensége) (<NO.CASE>C‑585/18, C‑624/18 és C‑625/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:982">EU:C:2019:982</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0121">121.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0122">122.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). A hatalmi ágak elválasztása elvének megfelelően a bíróságok függetlenségét a jogalkotó és a végrehajtó hatalommal szemben kell biztosítani. Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20191119">2019. november 19‑i</DATE> <NAME.CASE>A. K. és társai</NAME.CASE> ítélet (A legfelsőbb bíróság fegyelmi tanácsának függetlensége) (<NO.CASE>C‑585/18, C‑624/18 és C‑625/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:982">EU:C:2019:982</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0127">127.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0337"><NO.P>337.</NO.P><TXT>Márpedig az adatvédelmi pajzsról szóló határozatból kitűnik, hogy a PPD 28‑on alapuló közvetítési mechanizmus<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0214"><P>Az adatvédelmi pajzsról szóló határozat III. A. melléklete e tekintetben a PPD 28 4. szakaszának d) pontjára utal.</P></NOTE> nem jogszabály alapján jött létre. Az ombudsmant a külügyminiszter nevezi ki és szerves részét képezi az Egyesült Államok külügyminisztériumának.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0215"><P>Lásd az adatvédelmi pajzsról szóló határozat (116) preambulumbekezdését.</P></NOTE> E határozat egyáltalán nem utal arra, hogy az ombudsman visszahívásához vagy kinevezésének megszüntetéséhez bármilyen különös garancia kapcsolódna.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0216"><P>A <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20050531">2005. május 31‑i</DATE> <NAME.CASE>Syfait és társai</NAME.CASE> ítéletben (<NO.CASE>C‑53/03</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2005:333">EU:C:2005:333</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0031">31.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>) a Bíróság hangsúlyozta az ilyen garanciák fontosságát a függetlenség követelményének teljesülése szempontjából. Lásd még e tekintetben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20190624">2019. június 24‑i</DATE> <NAME.CASE>Bizottság kontra Lengyelország</NAME.CASE> ítélet (A legfelsőbb bíróság függetlensége), (<NO.CASE>C‑619/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:531">EU:C:2019:531</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0076">76.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20191105">2019. november 5‑i</DATE> <NAME.CASE>Bizottság kontra Lengyelország</NAME.CASE> ítélet (A rendes bíróságok függetlensége) (<NO.CASE>C‑192/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:924">EU:C:2019:924</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0113">113.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Noha az ombudsmant úgy írják le, hogy az független a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0217" REF.END="QE0217"/>hírszerző szervezetektől<QUOT.END REF.START="QS0217" CODE="201D" ID="QE0217"/>, a külügyminiszter felé felel, ennélfogva nem független a végrehajtó hatalomtól.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0217"><P>Lásd az adatvédelmi pajzsról szóló határozat (65) és (121) preambulumbekezdését, valamint III. A. mellékletének 1. pontját.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0338"><NO.P>338.</NO.P><TXT>Ezt követően, a bíróságon kívüli jogorvoslati lehetőség hatékonysága álláspontom szerint a szóban forgó szerv azon képességétől is függ, hogy kötelező és indokolt határozatokat fogadjon el. E kérdést illetően az adatvédelmi pajzsról szóló határozat semmilyen utalást nem tartalmaz arra vonatkozóan, hogy az ombudsman ilyen határozatokat hozna. Nem rögzíti, hogy az ombudsman intézménye lehetővé teszi a kérelmezők számára a hozzáférést a rájuk vonatkozó adatokhoz, illetve azok kijavítását vagy törlését, továbbá az ombudsman nem ítél meg kártérítést a megfigyelési intézkedés által sértett személyek számára. Közelebbről, amint az e határozat III. A. melléklete 4. pontjának e) alpontjából kitűnik, <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0218" REF.END="QE0218"/>[az] ombudsman nem erősíti meg és nem is cáfolja, hogy az egyén megfigyelés célpontja volt, és […] nem erősíti meg az alkalmazott konkrét jogorvoslatot<QUOT.END REF.START="QS0218" CODE="201D" ID="QE0218"/>.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0218"><P>Ezenkívül az adatvédelmi pajzsról szóló határozat (121) preambulumbekezdésében az szerepel, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0219" REF.END="QE0219"/>az ombudsmannak kell megerősítenie, hogy i. a panaszt megfelelően kivizsgálták, valamint ii. betartották a vonatkozó amerikai jogot – így különösen a VI. mellékletben ismertetett korlátozásokat és biztosítékokat –, vagy a megfelelés hiánya esetén orvosolták ezt a jogsértést<QUOT.END REF.START="QS0219" CODE="201D" ID="QE0219"/>.</P></NOTE> Noha az amerikai kormány kötelezettséget vállalt arra, hogy a hírszerzés érintett szervezetének orvosolnia kell az alkalmazandó szabályok ombudsman által felderített bármely megsértését,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0219"><P>A Bizottság az adatvédelmi pajzs harmadik éves felülvizsgálata során megállapította, hogy az Egyesült Államok kormányának nyilatkozatai alapján abban az esetben, ha az ombudsman vizsgálata a személyre irányultságra és az adattakarékosságra vonatkozó, a FISC által jóváhagyott eljárások megsértését állapítja meg, erről tájékoztatnia kell e bíróságot. A FISC ilyenkor független vizsgálatot folytat és szükség esetén kötelezi az érintett hírszerző szervet az említett jogsértés orvoslására. Lásd: Commission staff working document accompanying the report from the Commission to the European Parliament and the Council on the third annual review of the functioning of the EU‑U. S. Privacy Shield, <DATE ISO="20191023">2019. október 23.</DATE>, SWD(2019) 390 végleges, 28. o. A Bizottság a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0220" REF.END="QE0220"/>Privacy Shield Ombudsperson Mechanism Unclassified Implementation Procedure<QUOT.END REF.START="QS0220" CODE="201D" ID="QE0220"/> című, az alábbi címen elérhető dokumentumra hivatkozik: https://www.state.gov/wp‑content/uploads/2018/12/Ombudsperson‑Mechanism‑Implementation‑Procedures‑UNCLASSIFIED.pdf (4. és 5. o.).</P></NOTE> az említett határozat nem rögzít az e kötelezettségvállaláshoz kapcsolódó olyan jogszabályi garanciákat, amelyekre az érintett egyének hivatkozhatnának.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0339"><NO.P>339.</NO.P><TXT>Következésképpen az ombudsman intézménye álláspontom szerint nem nyújt olyan független szerv előtti jogorvoslati lehetőséget, amely lehetőséget kínál azon személyek számára, akiknek adatait továbbították, arra, hogy az adatokhoz való hozzáféréshez való jogukra hivatkozzanak, vagy kifogásolják a hírszerző szolgálatokra alkalmazandó szabályok megsértését.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="74"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0340"><NO.P>340.</NO.P><TXT>Végül az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a Charta 47. cikkében biztosított jog tiszteletben tartása feltételezi, hogy ha e közigazgatási hatóság határozata maga nem felel meg a függetlenség és pártatlanság feltételeinek, az később olyan bíróság felülvizsgálatának tárgya lehet, amely hatáskörrel rendelkezik valamennyi releváns kérdés eldöntésére.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0220"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20170516">2017. május 16‑i</DATE> <NAME.CASE>Berlioz Investment Fund</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑682/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:373">EU:C:2017:373</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0055">55.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20171213">2017. december 13‑i</DATE> <NAME.CASE>El Hassani</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑403/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:960">EU:C:2017:960</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0039">39.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Ugyanakkor az adatvédelmi pajzsról szóló határozatban szereplő adatok szerint az ombudsman határozatait független bíróság nem vizsgálja felül.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0341"><NO.P>341.</NO.P><TXT>E körülmények között, amint azt a DPC, M. Schrems, az EPIC, valamint a lengyel és a portugál kormány kifejti, az Egyesült Államok jogrendjében azon személyek számára biztosított bírói jogvédelem, akiknek adatait az Unióból ebbe az országba továbbították, valamint a Charta 47. cikkének és az EJEE 8. cikkének fényében értelmezett GDPR‑ből következő védelem közötti lényegi azonosság álláspontom szerint kérdéses.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0342"><NO.P>342.</NO.P><TXT>A fenti megfontolások összességére figyelemmel bizonyos kétségeim vannak azzal kapcsolatban, hogy az adatvédelmi pajzsról szóló határozat megfelel‑e a GDPR 45. cikke – Charta 7., 8. és 47. cikkének, valamint az EJEE 8. cikkének fényében értelmezett – (1) bekezdésének.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ></GR.SEQ></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">V.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Végkövetkeztetés</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0343"><NO.P>343.</NO.P><TXT>Azt javaslom a Bíróságnak, hogy a High Court (felsőbíróság, Írország) által előzetes döntéshozatal céljából feltett kérdésekre a következőképpen válaszoljon:</TXT><P>Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések elemzése nem tárt fel olyan körülményt, amely kihatna a <DATE ISO="20161216">2016. december 16‑i</DATE> (EU) 2016/2297 bizottsági végrehajtási határozattal módosított, a 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alapján a személyes adatok harmadik országbeli adatfeldolgozók részére történő továbbítására vonatkozó általános szerződési feltételekről szóló, <DATE ISO="20100205">2010. február 5‑i</DATE> 2010/87/EU bizottság határozat érvényességére.</P></NP.ECR></GR.SEQ></CONTENTS.CONCLUSION></CONCLUSION>