<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><CONCLUSION NNC="YES" xmlns:fmx="http://opoce" xmlns:xsi="http://www.w3.org/2001/XMLSchema-instance" xsi:noNamespaceSchemaLocation="http://formex.publications.europa.eu/schema/formex-05.21-20110601.xd"><BIB.CONCLUSION><REF.CASE FILE="ECRCJ2011HUB.0300213101.case.xml"><NO.CASE>C-96/09 P</NO.CASE></REF.CASE><NO.CELEX>62009CC0096</NO.CELEX><NO.SEQ>0035.0001</NO.SEQ><PAGE.FIRST.ECR>I-2137</PAGE.FIRST.ECR><PAGE.SEQ>1</PAGE.SEQ><PAGE.LAST.ECR>I-2176</PAGE.LAST.ECR><PAGE.TOTAL>40</PAGE.TOTAL></BIB.CONCLUSION><CURR.TITLE><LEFT>CRUZ VILLALÓN FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA – C-96/09. P. SZ. ÜGY</LEFT><RIGHT>ANHEUSER-BUSCH KONTRA BUDĚJOVICKÝ BUDVAR</RIGHT></CURR.TITLE><TITLE><TI><P><HT TYPE="UC">Pedro Cruz Villalón</HT></P><P><HT TYPE="UC">Főtanácsnok indítványa</HT></P><P>Az ismertetés napja: <DATE ISO="20100914">2010. szeptember 14.</DATE><NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0001"><P>Eredeti nyelv: spanyol.</P></NOTE></P></TI></TITLE><CONTENTS.CONCLUSION><TOC><TITLE><TI><P>Tartalomjegyzék</P></TI></TITLE><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>I –</NO.ITEM><ITEM.CONT>Bevezetés</ITEM.CONT><ITEM.REF>I - 2139</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>II –</NO.ITEM><ITEM.CONT>Jogi háttér</ITEM.CONT><ITEM.REF>I - 2141</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>A –</NO.ITEM><ITEM.CONT>A Lisszaboni Megállapodás</ITEM.CONT><ITEM.REF>I - 2141</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>B –</NO.ITEM><ITEM.CONT>A kétoldalú egyezmény</ITEM.CONT><ITEM.REF>I - 2142</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>C –</NO.ITEM><ITEM.CONT>A közösségi jog</ITEM.CONT><ITEM.REF>I - 2142</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>III –</NO.ITEM><ITEM.CONT>Az Elsőfokú Bíróság által megállapított tényállás és a megtámadott ítélet</ITEM.CONT><ITEM.REF>I - 2143</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>A –</NO.ITEM><ITEM.CONT>Az OHIM által megállapított tényállás és az OHIM előtti eljárás</ITEM.CONT><ITEM.REF>I - 2143</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>B –</NO.ITEM><ITEM.CONT>A megtámadott ítélet összefoglalása</ITEM.CONT><ITEM.REF>I - 2145</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>IV –</NO.ITEM><ITEM.CONT>A Bíróság eljárása és a felek kérelmei</ITEM.CONT><ITEM.REF>I - 2148</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>V –</NO.ITEM><ITEM.CONT>A 40/94 rendelet 8. cikkére vonatkozó néhány előzetes megállapítás</ITEM.CONT><ITEM.REF>I - 2148</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>A –</NO.ITEM><ITEM.CONT>A korábban lajstromozott védjegyre alapított felszólalás: a 8. cikk (1) és (2) bekezdése</ITEM.CONT><ITEM.REF>I - 2149</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>B –</NO.ITEM><ITEM.CONT>Egyéb megjelölésre alapított felszólalás: a 8. cikk (4) bekezdése</ITEM.CONT><ITEM.REF>I - 2150</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>1.</NO.ITEM><ITEM.CONT>A 8. cikk (4) bekezdésének hatálya rendkívül eltérő megjelölésekre terjed ki</ITEM.CONT><ITEM.REF>I - 2150</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>2.</NO.ITEM><ITEM.CONT>A 8. cikk (4) bekezdésében előírt követelmények arra irányulnak, hogy biztosítsák a rendelkezés alapján hivatkozott megjelölések szilárdságát</ITEM.CONT><ITEM.REF>I - 2153</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK></TOC.BLK><?PAGE NO="I-2138"?><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>C –</NO.ITEM><ITEM.CONT>A 8. cikk (1)–(4) bekezdésében meghatározott követelmények analógia útján való alkalmazásának megalapozottságáról</ITEM.CONT><ITEM.REF>I - 2154</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>VI –</NO.ITEM><ITEM.CONT>A fellebbezés elemzése</ITEM.CONT><ITEM.REF>I - 2156</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>A –</NO.ITEM><ITEM.CONT>A 40/94 rendelet 8. cikke (4) bekezdésének megsértésére vonatkozó első fellebbezési jogalapról</ITEM.CONT><ITEM.REF>I - 2156</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>1.</NO.ITEM><ITEM.CONT>Az első fellebbezési jogalap első része: az OHIM-nak a 8. cikk (4) bekezdése alapján hivatkozott jog érvényessége megállapítására vonatkozó hatásköre</ITEM.CONT><ITEM.REF>I - 2156</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>a)</NO.ITEM><ITEM.CONT>Az álláspontok ismertetése</ITEM.CONT><ITEM.REF>I - 2156</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>b)</NO.ITEM><ITEM.CONT>Értékelés</ITEM.CONT><ITEM.REF>I - 2157</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>2.</NO.ITEM><ITEM.CONT>Az első fellebbezési jogalap második része: a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0001" ID="QS0001"/>kereskedelmi forgalomban való használat<QUOT.END REF.START="QS0001" CODE="201D" ID="QE0001"/> követelménye</ITEM.CONT><ITEM.REF>I - 2159</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>a)</NO.ITEM><ITEM.CONT>A használat mértéke és minősége</ITEM.CONT><ITEM.REF>I - 2159</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>i)</NO.ITEM><ITEM.CONT>Az álláspontok ismertetése</ITEM.CONT><ITEM.REF>I - 2159</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>ii)</NO.ITEM><ITEM.CONT>Értékelés</ITEM.CONT><ITEM.REF>I - 2160</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>b)</NO.ITEM><ITEM.CONT>A <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0002" ID="QS0002"/>kereskedelmi forgalomban való használat<QUOT.END REF.START="QS0002" CODE="201D" ID="QE0002"/> bizonyítása szempontjából releváns terület</ITEM.CONT><ITEM.REF>I - 2163</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>i)</NO.ITEM><ITEM.CONT>Az álláspontok ismertetése</ITEM.CONT><ITEM.REF>I - 2163</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>ii)</NO.ITEM><ITEM.CONT>Értékelés</ITEM.CONT><ITEM.REF>I - 2163</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>c)</NO.ITEM><ITEM.CONT>A <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0003" ID="QS0003"/>kereskedelmi forgalomban való használat<QUOT.END REF.START="QS0003" CODE="201D" ID="QE0003"/> igazolása szempontjából releváns időszak</ITEM.CONT><ITEM.REF>I - 2165</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>i)</NO.ITEM><ITEM.CONT>Az álláspontok ismertetése</ITEM.CONT><ITEM.REF>I - 2165</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>ii)</NO.ITEM><ITEM.CONT>Értékelés</ITEM.CONT><ITEM.REF>I - 2166</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>d)</NO.ITEM><ITEM.CONT>Következmények</ITEM.CONT><ITEM.REF>I - 2168</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>3.</NO.ITEM><ITEM.CONT>Az első fellebbezési jogalap harmadik része: a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0004" ID="QS0004"/>helyi jelentőségűt meghaladó mérték<QUOT.END REF.START="QS0004" CODE="201D" ID="QE0004"/> követelménye</ITEM.CONT><ITEM.REF>I - 2168</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>a)</NO.ITEM><ITEM.CONT>Az álláspontok ismertetése</ITEM.CONT><ITEM.REF>I - 2168</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><?PAGE NO="I-2139"?><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>b)</NO.ITEM><ITEM.CONT>Értékelés</ITEM.CONT><ITEM.REF>I - 2168</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>4.</NO.ITEM><ITEM.CONT>Következtetések</ITEM.CONT><ITEM.REF>I - 2172</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>B –</NO.ITEM><ITEM.CONT>A 40/94 rendelet 8. cikke (4) bekezdésének és a 74. cikke (1) bekezdésének megsértésére vonatkozó második fellebbezési jogalapról</ITEM.CONT><ITEM.REF>I - 2173</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>1.</NO.ITEM><ITEM.CONT>Az álláspontok ismertetése</ITEM.CONT><ITEM.REF>I - 2173</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>2.</NO.ITEM><ITEM.CONT>Értékelés</ITEM.CONT><ITEM.REF>I - 2173</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>C –</NO.ITEM><ITEM.CONT>A fellebbezés megalapozottságának megállapítása és az ügy Törvényszék elé való visszautalása</ITEM.CONT><ITEM.REF>I - 2175</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>VII –</NO.ITEM><ITEM.CONT>A költségekről</ITEM.CONT><ITEM.REF>I - 2175</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>VIII –</NO.ITEM><ITEM.CONT>Végkövetkeztetések</ITEM.CONT><ITEM.REF>I - 2176</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK></TOC><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">I –</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Bevezetés</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>1.</NO.P><TXT>A jelen fellebbezés az észak-amerikai Anheuser-Busch és a cseh Budějovický Budvar, národní podnik (a továbbiakban: Budvar) sörgyár között folyamatban lévő eljárások hosszú történetének egy újabb fejezetét alkotja, amelynek során már a jelen Bíróság is számos ítéletet hozott<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0002"><P>A legutolsó a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-214/09 P" PAGE.ECR="I-7665" YEAR="2010">C-214/09. P. sz., Anheuser-Busch kontra OHIM, Budějovický Budvar ügyben <DATE ISO="20100729">2010. július 29-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 2010., I-7665. o.)</REF.DOC.ECR>. A jogvita történeti előzményeire és az utolsó bírósági fejezetekre vonatkozó további információért lásd Ruiz-Jarabo Colomer főtanácsnok <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-478/07" PAGE.ECR="I-7721" YEAR="2009">C-478/07. sz. Budějovický Budvar ügyben <DATE ISO="20090205">2009. február 5-én</DATE> ismertetett indítványát (<DATE ISO="20090908">2009. szeptember 8-án</DATE> hozott ítélet [EBHT 2009., I-7721. o.]</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE>. Jóllehet ezek a korábbi ítéletek néhány ponton érinthetik a jelen pert, a jelen ügy által felvetett jogi problémával a mi ítélkezési gyakorlatunk még nem foglalkozott.</TXT></NP><?PAGE NO="I-2140"?><NP><NO.P>2.</NO.P><TXT>Az Elsőfokú Bíróság a Budějovický Budvar kontra OHIM, Anheuser-Busch (BUD) ügyben <DATE ISO="20081216">2008. december 16-án</DATE> hozott – jelen fellebbezéssel megtámadott – ítéletében<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0003"><P>A <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="T-225/06+T-255/06+T-257/06+T-309/06" PAGE.ECR="II-3555" YEAR="2008">T-225/06., T-255/06., T-257/06. és T-309/06. sz. egyesített ügyek (EBHT 2008., II-3555. o.)</REF.DOC.ECR>.</P></NOTE> helyt adott a Budvar által a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (a továbbiakban: OHIM) második fellebbezési tanácsának különböző határozatai ellen benyújtott kereseti kérelmeknek, amelyekben az elutasította a Budvar azon felszólalását, amelyet az Anheuser-Busch Bud kifejezésre vonatkozó közösségi védjegybejelentése ellen nyújtott be.</TXT></NP><NP><NO.P>3.</NO.P><TXT>Az ügy sajátossága abban áll, hogy a Budvar a közösségi védjegyről szóló, <DATE ISO="19931220">1993. december 20-i</DATE> 40/94/EK tanácsi rendelet 8. cikkének(4) bekezdése<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0004"><P><REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="011" PAGE.FIRST="1" DATE.PUB="1994">HL 1994., L 11., 1. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.</P></NOTE> alapján terjesztette elő felszólalását a Bud közösségi védjegyként történő lajstromozása ellen, arra hivatkozással, hogy a Bud eredetmegjelölés vonatkozásában két nemzetközi szerződés értelmében már fennáll egy korábbi jog egy Ausztriában és Franciaországban oltalom alatt álló eredetmegjelölés alapján.</TXT></NP><NP><NO.P>4.</NO.P><TXT>A Bíróság feladata tehát, hogy első alkalommal értelmezze a 40/94 rendelet 8. cikkének (4) bekezdését. Mégpedig egy olyan esetben kell ezt tennie, amely az említett rendelkezés alkalmazásának nem a legtipikusabb esete. A 8. cikk (4) bekezdésének belső logikája ugyanis könnyebben alkalmazható azokra a jogokra, amelyek egy bizonyos megjelölés puszta használatából fakadnak (például a nem lajstromozott védjegyek, de a nemzeti szabályozás függvényében bizonyos cégnevek, cégtáblák és más megkülönböztető képességgel rendelkező megjelölések), mint azokra, amelyek a szabályszerű lajstromozásnak köszönhetően részesülnek oltalomban, amint az a jelen esetben is történik.</TXT></NP><NP><NO.P>5.</NO.P><TXT>Talán ez utóbbi körülmény nagyobb hangsúlyt kapott az Elsőfokú Bíróság ítéletének általános értelmében, álláspontom szerint azonban ez nem befolyásolhatja a fellebbezés elbírálását. A 8. cikk (4) bekezdését kétségtelenül elég rugalmasan kell értelmezni ahhoz, hogy az annak hatálya alá tartozó, rendkívül változatos képet mutató valamennyi megjelölésre alkalmazni lehessen. Mindazonáltal ennek az értelmezésnek szintén az egységességre kell törekednie. Különben a rendelkezés által előírt követelmények nem tudnák betölteni azt az alapvető – a közösségi jogalkotó által kijelölt – funkciójukat, hogy biztosítsák az említett megjelölések hitelességét és valódiságát.</TXT></NP><NP><NO.P>6.</NO.P><TXT>Valójában ezek a követelmények legfőképpen a tények szintjén jelennek meg, és ebből a szempontból kell vizsgálni a teljesülésüket. Véleményem szerint a jelen ügyhöz hasonló esetekben is így kell lennie, amikor is egy formális és nemzetközi jogi oltalom fennállásából arra lehetne következtetni, hogy szükséges a megjelölések <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0005" ID="QS0005"/>használatára<QUOT.END REF.START="QS0005" CODE="201D" ID="QE0005"/> és<?PAGE NO="I-2141"?> <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0006" ID="QS0006"/>jelentőségére<QUOT.END REF.START="QS0006" CODE="201D" ID="QE0006"/> vonatkozó követelmények áthangolása.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">II –</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Jogi háttér</HT></TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P>A –</NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A Lisszaboni Megállapodás</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>7.</NO.P><TXT>Az eredetmegjelölések oltalmára és nemzetközi lajstromozására vonatkozó Lisszaboni Megállapodás<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0005"><P>Az <DATE ISO="19851031">1985. október 31-én</DATE> elfogadott, <DATE ISO="19670714">1967. július 14-én</DATE> Stockholmban felülvizsgált és <DATE ISO="19790928">1979. szeptember 28-án</DATE> módosított szerződés (az Egyesült Nemzetek Szerződéseinek Tára, 828. kötet, 13172. sz., 205. o.).</P></NOTE> 1. cikkének(2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ezen megállapodás hatálya alá tartozó országok<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0006"><P>Jelenleg 26 ország, köztük a Cseh Köztársaság, alkotja az úgynevezett <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0007" ID="QS0007"/>Lisszaboni Uniót<QUOT.END REF.START="QS0007" CODE="201D" ID="QE0007"/> (http:wipo.int/treaties/en).</P></NOTE> kötelezik magukat, hogy a területükön oltalomban részesítik a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0008" ID="QS0008"/>Külön Unió<QUOT.END REF.START="QS0008" CODE="201D" ID="QE0008"/> többi országának termékeire vonatkozó eredetmegjelöléseket, ha azokat a származási ország e minőségükben elismeri és oltalomban részesíti, és a Szellemi Tulajdon Világszervezetét (a továbbiakban: WIPO) létrehozó Egyezményben megnevezett Szellemi Tulajdon Nemzetközi Irodája lajstromozta.</TXT></NP><NP><NO.P>8.</NO.P><TXT>A Lisszaboni Megállapodás 5. cikkének értelmében az eredetmegjelölések lajstromozása a szerződő országok hivatalainak a kérelmére történik azon természetes vagy jogi személynek, illetve közületnek vagy magánszemélynek a nevében, akik a nemzeti jogszabályaik alapján ezen eredetmegjelölések használatának jogosultjai. Ilyen körülmények között a szerződő országok hivatalai az indokok megjelölésével és a lajstromozásról szóló értesítés kézhezvételétől számított egy éven belül kijelenthetik, hogy nem biztosítják az eredetmegjelölésnek az oltalmát.</TXT></NP><NP><NO.P>9.</NO.P><TXT>A 6. cikk és a 7. cikk (1) bekezdése értelmében a Lisszaboni Megállapodás alapján lajstromozott eredetmegjelölést nem lehet szokásossá vált megjelölésnek tekinteni mindaddig, amíg a származási országban eredetmegjelölésként oltalom alatt áll.</TXT></NP><NP><NO.P>10.</NO.P><TXT>A Lisszaboni Megállapodás Végrehajtási Szabályzatának 16. szabálya alapján, ha a nemzetközi lajstromozás hatályát a szerződő országban érvénytelenítik, és az érvénytelenítéssel szemben további fellebbezésnek nincs helye, az érintett szerződő ország illetékes hivatala erről értesíti a Nemzetközi Irodát.</TXT></NP><NP><NO.P>11.</NO.P><TXT>A <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0009" ID="QS0009"/>Bud<QUOT.END REF.START="QS0009" CODE="201D" ID="QE0009"/> eredetmegjelölést <DATE ISO="19750310">1975. március 10-én</DATE> 598. szám alatt lajstromozta a Szellemi Tulajdon Világszervezete a Lisszaboni Megállapodás alapján.</TXT></NP></GR.SEQ><?PAGE NO="I-2142"?><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P>B –</NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A kétoldalú egyezmény</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>12.</NO.P><TXT>Az Osztrák Köztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság <DATE ISO="19760611">1976. június 11-én</DATE> az eredetjelzők, az eredetmegjelölések és a mezőgazdasági és ipari termékek eredete egyéb elnevezéseinek oltalmára vonatkozó szerződést (a továbbiakban: kétoldalú egyezmény) kötött<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0007"><P>A szerződést Ausztriában a Bundesgesetzblatt für die Republik Österreich (az Osztrák Köztársaság Hivatalos Lapja) <DATE ISO="19810219">1981. február 19-én</DATE> (BGBl. 75/1981. sz.) tette közzé, és <DATE ISO="19810226">1981. február 26-án</DATE> határozatlan időre hatályba lépett.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>13.</NO.P><TXT>Ennek 2. cikke úgy rendelkezik, hogy a földrajzi jelzések, az eredetmegjelölések, valamint a mezőgazdasági és ipari termékek eredetének egyéb elnevezései a kétoldalú egyezmény értelmében magukban foglalnak minden olyan megjelölést, amely közvetlenül vagy közvetve valamely termék eredetére vonatkozik.</TXT></NP><NP><NO.P>14.</NO.P><TXT>A 3. cikkének (1) bekezdése alapján <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0010" ID="QS0010"/>az egyezménybe a 6. cikk alapján felvett csehszlovák megjelöléseket […] az Osztrák Köztársaságban kizárólag csehszlovák termékeknek tartják fenn<QUOT.END REF.START="QS0010" CODE="201D" ID="QE0010"/>. Az 5. cikk (1) bekezdésének B2. pontja a söröket is a kétoldalú egyezménnyel bevezetett oltalomban részesített cseh termékkategóriák között említi; és az egyezmény – a kétoldalú egyezmény 6. cikke által hivatkozott – B. melléklete a Bud megjelölést a mezőgazdasági és ipari termékekre vonatkozó csehszlovák elnevezések közé sorolja (a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0011" ID="QS0011"/>sör<QUOT.END REF.START="QS0011" CODE="201D" ID="QE0011"/> kategóriában).</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P>C –</NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A közösségi jog</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>15.</NO.P><TXT><DATE ISO="20090413">2009. április 13-ától</DATE> kezdődően a közösségi védjegyek szabályozása az új, 207/2009 rendeleten alapul<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0008"><P>A közösségi védjegyről szóló, <DATE ISO="20090226">2009. február 26-i</DATE> tanácsi rendelet (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="078" PAGE.FIRST="1" DATE.PUB="2009">HL 2009. L 78., 1. o.</REF.DOC.OJ>).</P></NOTE>. Azonban ratione temporis a jelen fellebbezés elbírálására a 40/94/EK rendelet rendelkezéseit kell alkalmazni.</TXT></NP><NP><NO.P>16.</NO.P><TXT>A 40/94 rendelet 8. cikkének (4) bekezdése, amelynek értelmezése a jelen fellebbezés egyik kérdése, az alábbiak szerint rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><P><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0012" ID="QS0012"/>A nem lajstromozott védjegy, illetve a helyi jelentőségűt meghaladó mértékű kereskedelmi forgalomban használt bármely más megjelölés jogosultjának felszólalása alapján nem részesülhet védjegyoltalomban a megjelölés, ha – az irányadó tagállami jogszabályok szerint –</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>a megjelöléshez fűződő jogokat a közösségi védjegybejelentés bejelentési napjánál, illetve – elsőbbség igénylése esetén – az elsőbbség napjánál korábban szerezték meg;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>a megjelöléshez fűződő jogok alapján a jogosult megtilthatja a későbbi védjegy használatát.<QUOT.END REF.START="QS0012" CODE="201D" ID="QE0012"/></TXT></NP></ITEM></LIST></ALINEA></QUOT.S></P></NP><?PAGE NO="I-2143"?><NP><NO.P>17.</NO.P><TXT>Ugyanazon rendelet 43. cikkének (2) és (3) bekezdése a következőképpen rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="043.002"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0013" ID="QS0013"/>2.</NO.PARAG><ALINEA>Ha a felszólalást korábbi közösségi védjegy jogosultja nyújtotta be, a bejelentő kérelmére igazolnia kell, hogy a közösségi védjegybejelentés meghirdetését megelőző öt évben a felszólalás alapjául szolgáló korábbi közösségi védjegy tényleges használatát az árujegyzékben szereplő és a felszólalásban hivatkozott árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban a Közösségben megkezdte, vagy kellőképpen igazolja a használat elmaradását, feltéve hogy a korábbi közösségi védjegyet a közösségi védjegybejelentés meghirdetésének napjánál legalább öt évvel korábban lajstromozták. Ilyen igazolás hiányában a felszólalást el kell utasítani. Ha a korábbi közösségi védjegyet csak az árujegyzékben szereplő áruk, illetve szolgáltatások egy részével kapcsolatban használták, a felszólalás vizsgálata során úgy kell tekinteni, mintha a védjegyet csak a szóban forgó áruk, illetve szolgáltatások tekintetében lajstromozták volna.</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="043.003"><NO.PARAG>3.</NO.PARAG><ALINEA>A 8. cikk (2) bekezdésének a) albekezdésében említett korábbi nemzeti védjegyre a (2) bekezdést kell alkalmazni, azzal az eltéréssel, hogy a Közösségben való használaton az abban a tagállamban való használatot kell érteni, amelyben a korábbi nemzeti védjegy oltalom alatt áll.<QUOT.END REF.START="QS0013" CODE="201D" ID="QE0013"/></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP><NP><NO.P>18.</NO.P><TXT>A 40/94 rendelet 74. cikkének (1) bekezdése értelmében <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0014" ID="QS0014"/>a Hivatal [OHIM] az előtte folyó eljárásban a tényeket hivatalból vizsgálja. A lajstromozás viszonylagos kizáró okaival összefüggő eljárásban azonban a Hivatal [OHIM] a vizsgálat során a felek által előterjesztett tényálláshoz, bizonyítékokhoz és érvekhez, valamint a kérelem szerinti igényekhez kötve van.<QUOT.END REF.START="QS0014" CODE="201D" ID="QE0014"/></TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">III –</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Az Elsőfokú Bíróság által megállapított tényállás és a megtámadott ítélet</HT></TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P>A –</NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">Az OHIM által megállapított tényállás és az OHIM előtti eljárás</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>19.</NO.P><TXT>Az Anheuser-Busch Inc. <DATE ISO="19960401">1996. április 1-jén</DATE>, <DATE ISO="19990728">1999. július 28-án</DATE>, <DATE ISO="20000411">2000. április 11-én</DATE> és <DATE ISO="20000704">2000. július 4-én</DATE> négy közösségi védjegy-bejelentési kérelmet nyújtott be az OHIM-hoz a Bud (ábrás és szó-) védjegy lajstromozása tekintetében.</TXT></NP><NP><NO.P>20.</NO.P><TXT><DATE ISO="19990305">1999. március 5-én</DATE>, <DATE ISO="20000801">2000. augusztus 1-jén</DATE>, <DATE ISO="20010522">2001. május 22-én</DATE> és <DATE ISO="20010605">2001. június 5-én</DATE> a Budvar a 40/94 rendelet 42. cikke alapján felszólalt a védjegybejelentésekkel szemben, hivatkozással először is a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján a <FT TYPE="NUMBER">361566</FT>. számon lajstromozott nemzetközi<?PAGE NO="I-2144"?> ábrás védjegyre, amely lajstromozásnak a hatálya Ausztriára, a Benelux államokra és Olaszországra terjed ki; másodsorban ugyanezen rendelet 8. cikkének (4) bekezdése alapján az <DATE ISO="19750310">1975. március 10-én</DATE> a Lisszaboni Megállapodás alapján a WIPO-nál lajstromozott <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0015" ID="QS0015"/>Bud<QUOT.END REF.START="QS0015" CODE="201D" ID="QE0015"/> eredetmegjelölésre, amely bejegyzésnek a hatálya Franciaországra, Olaszországra és Portugáliára terjed ki, valamint az Ausztriában a kétoldalú megállapodás alapján oltalomban részesített ugyanezen elnevezés eredetmegjelölésére is.</TXT></NP><NP><NO.P>21.</NO.P><TXT><DATE ISO="20040716">2004. július 16-i</DATE> határozatával (2326/2004. sz.) a felszólalási osztály részben helyt adott az egyik bejelentett védjegy lajstromozása elleni felszólalásnak. Ezzel szemben a <DATE ISO="20041223">2004. december 23-i</DATE> (4474/2004. és 4475/2004. sz.) és a <DATE ISO="20050126">2005. január 26-i</DATE> (117/2005. sz.) határozatokkal a felszólalási osztály elutasította a Budvar által a másik három védjegy lajstromozása ellen tett felszólalást. A Budvar fellebbezést nyújtott be a felszólalási osztály ezen három elutasító határozata ellen, az Anheuser-Busch pedig megtámadta a <DATE ISO="20040716">2004. július 16-i</DATE> részben helyt adó határozatot.</TXT></NP><NP><NO.P>22.</NO.P><TXT>Az OHIM második fellebbezési tanácsa a <DATE ISO="20060614">2006. június 14-i</DATE> (R 234/2005-2. sz. ügy), a <DATE ISO="20060628">2006. június 28-i</DATE> (R 241/2005-2. sz. ügy) és a <DATE ISO="20060901">2006. szeptember 1-jei</DATE> (R 305/2005-2. sz. ügy) határozatával elutasította a Budvar által benyújtott fellebbezéseket. A fellebbezési tanács a <DATE ISO="20060628">2006. június 28-i</DATE> határozatával (R 802/2004-2. sz. ügy) helyt adott az Anheuser-Busch által benyújtott fellebbezésnek, és teljes egészében elutasította a Budvar által tett felszólalást.</TXT></NP><NP><NO.P>23.</NO.P><TXT>A négy határozatban a fellebbezési tanács mindenekelőtt megjegyezte, hogy a Budvar felszólalásainak alátámasztására mintha már nem a <FT TYPE="NUMBER">361566</FT>. sz. nemzetközi ábrás védjegyre, hanem kizárólag a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0016" ID="QS0016"/>Bud<QUOT.END REF.START="QS0016" CODE="201D" ID="QE0016"/> eredetmegjelölésre hivatkozott volna.</TXT></NP><NP><NO.P>24.</NO.P><TXT>Másodszor a fellebbezési tanács megállapította, hogy nehéz látni, hogy miként lehetne a BUD megjelölést eredetmegjelölésnek vagy akár a földrajzi eredet közvetett jelölésének tekinteni, és ebből arra a következtetésre jutott, hogy egy felszólalás a 40/94 rendelet 8. cikkének (4) bekezdése szerint nem lehet eredményes valamely eredetmegjelölésként fennálló jog alapján, amely ráadásul még csak nem is eredetmegjelölés.</TXT></NP><NP><NO.P>25.</NO.P><TXT>Harmadszor a fellebbezési tanács, értelemszerűen alkalmazva a 40/94 rendelet 43. cikkének(2) és (3) bekezdését, valamint a 2868/95/EK rendelet 22. szabályát<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0009"><P>A 40/94/EK rendelet végrehajtásáról szóló, <DATE ISO="19951213">1995. december 13-i</DATE> bizottsági rendelet (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="303" PAGE.FIRST="1" DATE.PUB="1995">HL 1995. L 303., 1. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 189. o.).</P></NOTE>, úgy vélte, a Budvar által a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0017" ID="QS0017"/>Bud<QUOT.END REF.START="QS0017" CODE="201D" ID="QE0017"/> eredetmegjelölés Ausztriában, Franciaországban, Olaszországban és Portugáliában történő használatára<?PAGE NO="I-2145"?> vonatkozóan benyújtott bizonyítékok nem kielégítőek.</TXT></NP><NP><NO.P>26.</NO.P><TXT>Negyedszer és végül a fellebbezési tanács úgy vélte, hogy a felszólalást azon indokokkal is el kell utasítani, hogy a Budvar nem bizonyította, hogy a szóban forgó eredetmegjelölés olyan jogot biztosít számára, amely alapján megtilthatja a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0018" ID="QS0018"/>Bud<QUOT.END REF.START="QS0018" CODE="201D" ID="QE0018"/> kifejezés védjegyként történő használatát Ausztriában vagy Franciaországban.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P>B –</NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A megtámadott ítélet összefoglalása</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>27.</NO.P><TXT><DATE ISO="20060826">2006. augusztus 26-án</DATE><NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0010"><P>A T-225/06. sz. ügy.</P></NOTE>, szeptember 15-én<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0011"><P>A T-225/06. és T–257/06. sz. ügyek.</P></NOTE> és november 14-én<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0012"><P>A T-309/06. sz. ügy.</P></NOTE> a Budvar hatályon kívül helyezés iránti keresetet nyújtott be az Elsőfokú Bírósághoz a fellebbezési tanács valamennyi említett határozata ellen. A fellebbező, keresetének alátámasztása érdekében egyetlen jogalapra, a 40/94 rendelet 8. cikke (4) bekezdésének megsértésére hivatkozott. A Budvar által hivatkozott egyetlen jogalap két részből állt: az egyik a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0019" ID="QS0019"/>Bud<QUOT.END REF.START="QS0019" CODE="201D" ID="QE0019"/> eredetmegjelölés érvényességével kapcsolatos (a fellebbezési tanács vitatta, hogy a BUD megjelölés eredetmegjelölésnek minősülne); míg a másik a 40/94 rendelet 8. cikkének (4) bekezdésében előírt követelmények alkalmazhatóságára vonatkozik (amelyet a Budvar állításával szemben a fellebbezési tanács elutasított).</TXT></NP><NP><NO.P>28.</NO.P><TXT>Az Elsőfokú Bíróság – a jelen fellebbezéssel megtámadott – <DATE ISO="20081216">2008. december 16-i</DATE> ítéletével helyt adott a Budvar által benyújtott hatályon kívül helyezés iránti keresetnek az említett egyetlen jogalap első és második részére hivatkozással.</TXT></NP><NP><NO.P>29.</NO.P><TXT>A Bíróság elfogadta a jogalap első részét oly módon, hogy a jogalap vizsgálata során különbséget tett a Lisszaboni Megállapodás alapján lajstromozott <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0020" ID="QS0020"/>Bud<QUOT.END REF.START="QS0020" CODE="201D" ID="QE0020"/> eredetmegjelölés és a kétoldalú egyezmény alapján oltalomban részesített <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0021" ID="QS0021"/>Bud<QUOT.END REF.START="QS0021" CODE="201D" ID="QE0021"/> megjelölés között.</TXT></NP><NP><NO.P>30.</NO.P><TXT>Ami a jogalap első részét illeti, a Bíróság emlékeztetett arra, hogy az ítélkezési gyakorlat alapján <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0022" ID="QS0022"/>egy nemzeti védjegy érvényessége nem vonható kétségbe valamely közösségi védjegy lajstromozására irányuló eljárás keretében<QUOT.END REF.START="QS0022" CODE="201D" ID="QE0022"/> (88. pont), és ebből arra következtetett, hogy <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0023" ID="QS0023"/>a 40/94 rendelettel létrehozott rendszer feltételezi, hogy az OHIM figyelembe veszi a nemzeti szinten oltalomban részesített korábbi jogok fennállását<QUOT.END REF.START="QS0023" CODE="201D" ID="QE0023"/> (89. pont). Mivel Franciaországban a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0024" ID="QS0024"/>Bud<QUOT.END REF.START="QS0024" CODE="201D" ID="QE0024"/> eredetmegjelölés hatályát nem érvénytelenítették jogerősen, az Elsőfokú Bíróság úgy vélte, hogy a fellebbezési tanácsnak az irányadó nemzeti jogot és a Lisszaboni Megállapodás alapján történt lajstromozást kellett volna figyelembe vennie, és nem vonhatta volna kétségbe, hogy a hivatkozott korábbi jog <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0025" ID="QS0025"/>eredetmegjelölés<QUOT.END REF.START="QS0025" CODE="201D" ID="QE0025"/> volt-e (90. pont).</TXT></NP><?PAGE NO="I-2146"?><NP><NO.P>31.</NO.P><TXT>A második jogalapot illetően az Elsőfokú Bíróság hangsúlyozta, hogy a kétoldalú egyezmény 2. cikke értelmében a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0026" ID="QS0026"/>kétoldalú egyezményben történő feltüntetéshez elegendő, hogy az érintett jelölések vagy elnevezések közvetlenül, vagy közvetve kapcsolódnak egy termék eredetéhez, és ilyen alapon részesülnek a kétoldalú egyezmény által biztosított oltalomban<QUOT.END REF.START="QS0026" CODE="201D" ID="QE0026"/> (94. pont). Ezen elemekre tekintettel az Elsőfokú Bíróság megállapította, hogy a fellebbezési tanács tévesen vélte úgy, hogy a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0027" ID="QS0027"/>Bud<QUOT.END REF.START="QS0027" CODE="201D" ID="QE0027"/> elnevezés kimondottan <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0028" ID="QS0028"/>eredetmegjelölésként<QUOT.END REF.START="QS0028" CODE="201D" ID="QE0028"/> részesül oltalomban a kétoldalú egyezmény alapján (95. pont). Ezenkívül az Elsőfokú Bíróság megjegyezte, hogy a kétoldalú egyezmény a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0029" ID="QS0029"/>Bud<QUOT.END REF.START="QS0029" CODE="201D" ID="QE0029"/> elnevezés oltalmára még hatállyal bír Ausztriában, mivel semmi sem utal arra, hogy Ausztria vagy a Cseh Köztársaság felmondták volna az említett megállapodást, ráadásul az Ausztriában folyamatban lévő eljárás nem vezetett jogerős bírósági határozat elfogadásához (98. pont).</TXT></NP><NP><NO.P>32.</NO.P><TXT>A fentiekre tekintettel az Elsőfokú Bíróság megállapította, hogy a fellebbezési tanács megsértette a 40/94 rendelet 8. cikkének (4) bekezdését azáltal, hogy mindenekelőtt úgy vélte, hogy a hivatkozott korábbi jog nem egy <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0030" ID="QS0030"/>eredetmegjelölés<QUOT.END REF.START="QS0030" CODE="201D" ID="QE0030"/>, majd hogy <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0031" ID="QS0031"/>másodlagos jelentőségű<QUOT.END REF.START="QS0031" CODE="201D" ID="QE0031"/> az a kérdés, hogy a Bud megjelölést többek között Franciaországban és Ausztriában oltalom alatt álló eredetmegjelölésként kezelik-e, és végül annak megállapításával, hogy a felszólalás ezen az alapon nem lehet sikeres (a megtámadott ítélet 92. és 97. pontja).</TXT></NP><NP><NO.P>33.</NO.P><TXT>Az Elsőfokú Bíróság helyt adott a hatályon kívül helyezés iránti jogalap második részének, amely a 40/94 rendelet 8. cikkének (4) bekezdésében foglalt követelmények alkalmazásával kapcsolatos. A Budvar a jogalap második részében ugyanakkor két kifogást is megfogalmazott.</TXT></NP><NP><NO.P>34.</NO.P><TXT>Az első kifogás a megjelölés kereskedelmi forgalomban való használatával és annak a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0032" ID="QS0032"/>helyi jelentőségűt meghaladó mértékével<QUOT.END REF.START="QS0032" CODE="201D" ID="QE0032"/> kapcsolatos követelményekre vonatkozik.</TXT></NP><NP><NO.P>35.</NO.P><TXT>A kérdéses megjelölések kereskedelmi forgalomban való használatára vonatkozó követelmény vizsgálatát illetően az Elsőfokú Bíróság megállapította, hogy a fellebbezési tanács tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy döntött, hogy analógia útján a korábbi védjegy <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0033" ID="QS0033"/>tényleges<QUOT.END REF.START="QS0033" CODE="201D" ID="QE0033"/> használatára vonatkozó közösségi rendelkezéseket alkalmazza (a 40/94 rendelet 43. cikkének(2) és (3) bekezdése). Először is a 40/94 rendelet 8. cikkének (4) bekezdése nem érinti a felszólalás alátámasztása céljából hivatkozott megjelölés <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0034" ID="QS0034"/>tényleges<QUOT.END REF.START="QS0034" CODE="201D" ID="QE0034"/> használatát (a megtámadott ítélet 164. pontja). Másodszor a 40/94 rendelet 9. cikkének (1) bekezdése, a 89/104/EGK irányelv<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0013"><P>A védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, <DATE ISO="19881221">1988. december 21-i</DATE> tanácsi irányelv (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="040" PAGE.FIRST="1" DATE.PUB="1989">HL 1989. L 40., 1. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 17. kötet, 1. fejezet, 92. o.).</P></NOTE> 5. cikkének (1) bekezdése és 6. cikkének (1) bekezdése<?PAGE NO="I-2147"?> keretében a Bíróság és az Elsőfokú Bíróság egyértelműen úgy vélték, hogy <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0035" ID="QS0035"/>a megjelölés használatára a <QUOT.START CODE="00BB" REF.END="QE0036" ID="QS0036"/>gazdasági tevékenység körében<QUOT.END REF.START="QS0036" CODE="00AB" ID="QE0036"/> került sor, lévén, hogy a gazdasági előnyre törekvő kereskedelmi tevékenység keretében történik, és nem magáncélú használat során<QUOT.END REF.START="QS0035" CODE="201D" ID="QE0035"/> (165. pont). Harmadszor a 40/94 rendelet 8. cikke (4) bekezdésének keretében <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0037" ID="QS0037"/>bizonyos megjelölések nem veszthetik el a hozzájuk fűződő jogokat, annak ellenére sem, hogy nem képezik <QUOT.START CODE="00BB" REF.END="QE0038" ID="QS0038"/>tényleges<QUOT.END REF.START="QS0038" CODE="00AB" ID="QE0038"/> használat tárgyát<QUOT.END REF.START="QS0037" CODE="201D" ID="QE0037"/> (166. pont). Negyedszer a Bíróság hangsúlyozta, hogy a 40/94 rendelet 43. cikke (2) és (3) bekezdésének és a 2868/95 rendelet 22. szabályának analógia útján a jelen ügyre való alkalmazása során a fellebbezési tanács többek között külön-külön elemezte a szóban forgó megjelölés Ausztriában, Franciaországban, Olaszországban és Portugáliában történő használatát, vagyis minden olyan területre vonatkozóan, amelyen a Budvar szerint a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0039" ID="QS0039"/>Bud<QUOT.END REF.START="QS0039" CODE="201D" ID="QE0039"/> elnevezés oltalom alatt áll, annak ellenére, hogy a rendelet 8. cikkének (4) bekezdése alá tartozó megjelölések <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0040" ID="QS0040"/>oltalom alatt állhatnak egy meghatározott területen, jóllehet azokat ott nem, csak más területen használják<QUOT.END REF.START="QS0040" CODE="201D" ID="QE0040"/> (167. pont).</TXT></NP><NP><NO.P>36.</NO.P><TXT>Az Elsőfokú Bíróság továbbá megállapította, hogy <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0041" ID="QS0041"/>egy termék földrajzi eredetének jelzésére szolgáló jelölés a védjegyhez hasonlóan használható a kereskedelmi forgalomban<QUOT.END REF.START="QS0041" CODE="201D" ID="QE0041"/>, de ez nem jelenti azt, hogy az érintett elnevezést <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0042" ID="QS0042"/>védjegyként<QUOT.END REF.START="QS0042" CODE="201D" ID="QE0042"/> használják, és ezért elveszti az elsődleges funkcióját (a megtámadott ítélet 175. pontja).</TXT></NP><NP><NO.P>37.</NO.P><TXT>Az Elsőfokú Bíróság a jelentőséggel kapcsolatos követelményt illetően úgy ítélte meg, hogy a 40/94 rendelet 8. cikkének (4) bekezdése a szóban forgó megjelölés jelentőségére, és nem annak használatának a jelentőségére vonatkozik. Ezen megjelölés jelentősége az oltalmának a földrajzi kiterjedését foglalja magában, amely nem lehet csupán helyi. Következésképpen megállapította, hogy a fellebbezési tanács tévesen alkalmazta a jogot, amikor Franciaország tekintetében kapcsolatot létesített az érintett megjelölés használatára vonatkozó bizonyíték, és azon tényre vonatkozó feltétel között, hogy a szóban forgó jognak a helyi jelentőségűt meghaladó mértékűnek kell lennie (180. és 181. pont).</TXT></NP><NP><NO.P>38.</NO.P><TXT>A fentiekre tekintettel a Bíróság megállapította, hogy az egyetlen jogalap második részében foglalt első kifogásnak helyt kell adni, mivel az megalapozott.</TXT></NP><NP><NO.P>39.</NO.P><TXT>Az egyetlen jogalap második részében előterjesztett kifogás a felszólalás alátámasztása céljából hivatkozott megjelölésből származó joggal foglalkozott. E tekintetben, a fellebbezési tanács […] utalt az Ausztriában és Franciaországban hozott bírósági határozatokra annak megállapítása céljából, hogy a Budvar nem szolgáltatott bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a szóban forgó megjelölés biztosította számára egy későbbi védjegy használata megtiltásának a jogát. Az Elsőfokú Bíróság emlékeztetett azonban arra, hogy a hivatkozott bírósági határozatok egyike sem lett jogerős, ezért a fellebbezési tanács nem hivatkozhatott kizárólag e határozatokra a<?PAGE NO="I-2148"?> megállapításának alátámasztására, és […] figyelembe kellett volna vennie a Budvar által hivatkozott nemzeti jogi rendelkezéseket is, beleértve a Lisszaboni Megállapodást és a kétoldalú egyezményt (192. pont). E tekintetben az Elsőfokú Bíróság emlékeztetett arra, hogy az OHIM-nak hivatalból kell tájékozódnia – az erre megfelelőnek tartott módon – az illető tagállam nemzeti jogáról (193. pontja). Következésképpen megállapította, hogy a fellebbezési tanács tévedett, amikor nem vette figyelembe az összes releváns ténybeli és jogi elemet annak meghatározása céljából, hogy a 40/94 rendelet 8. cikkének (4) bekezdése alapján az érintett tagállam joga biztosítja-e a Budvarnak a későbbi védjegy használata megtiltásának a jogát (199. pont).</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">IV –</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">A Bíróság eljárása és a felek kérelmei</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>40.</NO.P><TXT>Az Anheuser-Bush <DATE ISO="20090310">2009. március 10-én</DATE> fellebbezést nyújtott be a Bíróság Hivatalához, amelyet a Budvar és az OHIM válaszbeadványa követett május 22-én és 25-én, választ és viszonválaszt nem terjesztettek elő a felek.</TXT></NP><NP><NO.P>41.</NO.P><TXT>Az Anheuser-Busch azt kéri, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet (a rendelkező résznek az ügyek egyesítésére vonatkozó 1. pontja kivételével), és az első fokon előterjesztett keresetet elutasítva hozzon végleges ítéletet a jogvitában, vagy másodlagosan utalja vissza az ügyet az Elsőfokú Bíróság elé, valamint kötelezze a Budvart az eljárás költségeinek viselésére.</TXT></NP><NP><NO.P>42.</NO.P><TXT>Az OHIM a fellebbezővel azonos kérelmet terjesztett elő, míg a Budvar azt kéri, hogy a Bíróság hagyja helyben a megtámadott ítéletet, és kötelezze a fellebbező felet a költségek viselésére.</TXT></NP><NP><NO.P>43.</NO.P><TXT>A <DATE ISO="20100602">2010. június 2-án</DATE> megtartott tárgyaláson az Anheuser-Busch, a Budvar és az OHIM képviselői előadták szóbeli észrevételeiket, valamint válaszoltak a nagytanács tagjai és a főtanácsnok által feltett kérdésekre.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">V –</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">A 40/94 rendelet 8. cikkére vonatkozó néhány előzetes megállapítás</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>44.</NO.P><TXT>A jelen fellebbezés vizsgálata előtt általánosságban is szükséges áttekinteni a 40/94 rendelet 8. cikkének (4) bekezdését, mivel a jogvita központi kérdése e rendelkezés értelmezése, amely a Bíróság ítélkezési gyakorlatában még nem fordult elő. Az említett 8. cikk többi bekezdését is figyelembe kell venni ahhoz, hogy megfelelően értelmezhessük az adott rendelkezést.</TXT></NP><?PAGE NO="I-2149"?><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P>A –</NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A korábban lajstromozott védjegyre alapított felszólalás: a 8. cikk (1) és (2) bekezdése</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>45.</NO.P><TXT>A 40/94 rendelet 8. cikkének(1) és(2) bekezdése szabályozza a közösségi védjegy lajstromozása elleni, korábbi védjegyre alapított felszólalást. Többek között a (2) bekezdés biztosítja a korábban lajstromozott – akár közösségi, nemzeti vagy nemzetközi – védjegyre alapított felszólalás lehetőségét, és ugyanolyan elbánásban részesíti azokat a nemzeti védjegyeket, amelyek, bár nem lajstromozott védjegyek<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0014"><P>A 8. cikk (2) bekezdésének c) pontja nem határozza meg pontosan ezeket.</P></NOTE>, a különösen gyakori használatból eredően mégis közismertek az adott tagállamban<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0015"><P>Az ipari tulajdon oltalmára az <DATE ISO="18830320">1883. március 20-án</DATE> létesült Párizsi Egyezmény 6bis cikke (Egyesült Nemzetek Szerződéseinek Gyűjteménye, 828. kötet, 11847. sz., 108. o.), amelyre a közösségi rendelet is hivatkozik, e tekintetben biztosítja a közismert védjegyek védelmét az Egyezmény kedvezményezettjei részére.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>46.</NO.P><TXT>A 40/94 rendelet számos feltételt ír elő annak érdekében, hogy az ilyen korábbi védjegyre alapított felszólalás eredményes legyen.</TXT></NP><NP><NO.P>47.</NO.P><TXT>Először is a rendelet 43. cikkének (2) és (3) bekezdése alapján szükséges a hivatkozás alapjául szolgáló korábbi védjegynek az Unióban vagy az adott tagállamban való tényleges használata az árujegyzékben szereplő árukkal vagy szolgáltatásokkal kapcsolatban, méghozzá a közösségi védjegybejelentés meghirdetését megelőző öt évben.</TXT></NP><NP><NO.P>48.</NO.P><TXT>Másodsorban, a rendelet 8. cikkének(1) bekezdésében foglaltak szerint a korábbi védjegy jogosultjának továbbá igazolnia kell, hogy a felszólalással érintett védjegy azonos az ő védjegyével, vagy ahhoz hasonló, és az azon a területen, ahol a korábbi védjegy oltalom alatt áll, összetéveszthető az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0016"><P>Mindazonáltal, ha azonosak a védjegyek, valamint az áruk és a szolgáltatások is megegyeznek, fennáll az összetévesztés veszélye: erre lehet következtetni a rendelet 8. cikke (1) bekezdésének a) pontjából.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>49.</NO.P><TXT>A harmadik feltétel tehát az úgynevezett specialitás elve: csak abban az esetben van helye felszólalásnak, ha a védjegybejelentés olyan árukra vagy szolgáltatásokra vonatkozik, amelyek azonosak vagy hasonlóak azokhoz, amelyek tekintetében a korábbi védjegy oltalomban részesül. A specialitás elvének alkalmazása alól kivételt képez azonban a Közösségben vagy egy tagállamban jó hírnévvel rendelkező védjegyek esete. Ebben az esetben akkor is eredményes lesz a felszólalás, ha az áruk és szolgáltatások nem hasonlóak, és a megjelölés alapos ok nélkül történő használata sértené vagy tisztességtelenül kihasználná a korábbi védjegy megkülönböztető képességét vagy jó hírnevét (a 8. cikk (5) bekezdése).</TXT></NP></GR.SEQ><?PAGE NO="I-2150"?><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P>B –</NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">Egyéb megjelölésre alapított felszólalás: a 8. cikk (4) bekezdése</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>50.</NO.P><TXT>Az előbbiektől függetlenül a 40/94 rendelet 8. cikke biztosítja, hogy a közösségi védjegy lajstromozása elleni felszólalásban más olyan megjelölésekre is lehessen hivatkozni, amelyek nem minősülnek sem lajstromozott, sem közismert védjegyeknek.</TXT></NP><NP><NO.P>51.</NO.P><TXT>Pontosabban a 8. cikk (4) bekezdése lehetővé teszi, hogy <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0043" ID="QS0043"/>a nem lajstromozott védjegy, illetve a helyi jelentőségűt meghaladó mértékű kereskedelmi forgalomban használt bármely más megjelölés jogosultja<QUOT.END REF.START="QS0043" CODE="201D" ID="QE0043"/> felszólalást terjesszen elő. A rendelkezés így a megjelölések viszonylag meghatározatlan kategóriájához vezet (1), jóllehet előír bizonyos követelményeket, amelyek a kategória egységességét biztosítják (2).</TXT></NP><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P>1.</NO.P><TXT>A 8. cikk (4) bekezdésének hatálya rendkívül eltérő megjelölésekre terjed ki</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>52.</NO.P><TXT>A megjelölések természetére vonatkozó pontatlan meghatározásnak köszönhetően – amely azok védelmére is felhozható – a (4) bekezdés a gyakorlatban egyfajta gyűjtő záradékként vagy a megjelölések rendhagyó halmazaként működik, amelybe nemcsak azok a nem lajstromozott védjegyek tartoznak, amelyek nem közismertek<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0017"><P>Különben a felszólalást a (2) bekezdés c) pontjára kellene alapítani.</P></NOTE>, hanem bármely más olyan megjelölés is, amelyet a helyi jelentőségűt meghaladó mértékű kereskedelmi forgalomban használnak.</TXT></NP><NP><NO.P>53.</NO.P><TXT>A rendelkezés tárgyi hatályának kezdeti pontatlan meghatározása nagy mértékben annak a körülménynek tulajdonítható, hogy a nem lajstromozott védjegyeket és az említett (4) bekezdésben foglalt egyéb megjelöléseket a nemzeti jogok alkották, ismerték el és részesítették oltalomban, ezért meglehetősen változatos képet mutatnak. Ezt a változatosságot tükrözi az OHIM által kiadott <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0044" ID="QS0044"/>Opposition Guidelines<QUOT.END REF.START="QS0044" CODE="201D" ID="QE0044"/><NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0018"><P>Guidelines Concerning Proceedings before the Office for Harmonization in the Internal Market (Trade Marks and Designs). C rész: OPPOSITION GUIDELINES (312–339. o.).</P></NOTE>, amely tartalmaz egy hozzávetőleges jegyzéket azon megjelölésekről, amelyek a 40/94 rendelet 8. cikkének (4) bekezdése értelmében <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0045" ID="QS0045"/>korábbi jogoknak<QUOT.END REF.START="QS0045" CODE="201D" ID="QE0045"/> minősülhetnek a különböző tagállamokban. A hivatkozott Guidelines a nem lajstromozott védjegyeken kívül a megjelölések között említi a kereskedelmi és cégneveket, a cégtáblákat, a kiadványok neveit és a földrajzi jelzéseket. Általában véve tehát a vizsgált rendelkezés<?PAGE NO="I-2151"?> kiterjed azokra a különböző megjelölésekre, amelyek a jelzett kereskedelmi tevékenységet megkülönböztető és azonosító szerepet töltik be, illetve azon megjelölésekre is, amelyek az általuk jelzett áruk és szolgáltatások eredetére vonatkoznak.</TXT></NP><NP><NO.P>54.</NO.P><TXT>Ezen megjelölések (akár védjegyek, akár nem) nem illeszkednek bele a lajstromozás klasszikus sémájába, mivel a kizárólagos használatukhoz való jogot a használat során lehet megszerezni vagy megerősíteni, anélkül hogy szükség lenne formális bejegyzésre<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0019"><P>Az Opposititon Guidelinesban szereplő megjelölések jegyzékéből vett adatok.</P></NOTE>. Mindazonáltal a 8. cikk (4) bekezdésének hatálya kiterjed az előzetesen lajstromozott megjelölésekre is, ideértve – bár az nem a rendelkezés alkalmazásának a legtipikusabb esete – egy adott tagállam által arra tekintettel oltalomban részesített földrajzi jelzéseket is, hogy azokat a Lisszaboni Megállapodás vagy valamely más nemzetközi szerződés keretében lajstromozták.</TXT></NP><NP><NO.P>55.</NO.P><TXT>Itt érdemes talán kitérni annak meghatározására, hogy pontosan milyen földrajzi jelzésekre lehet hivatkozni a 8. cikk (4) bekezdése alapján.</TXT></NP><NP><NO.P>56.</NO.P><TXT>Először is ki kell zárni a közösségi szinten bejegyzett földrajzi jelzéseket, bár a 40/94 rendelet nem határozza meg pontosan ezeket, az 510/2006/EK rendelet<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0020"><P>A mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló, <DATE ISO="20060320">2006. március 20-i</DATE> tanácsi rendelet (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="093" PAGE.FIRST="12" DATE.PUB="2006">HL 2006. L 93., 12. o.</REF.DOC.OJ>).</P></NOTE> 14. cikke úgy rendelkezik, hogy <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0046" ID="QS0046"/>ha egy eredetmegjelölést vagy földrajzi jelzést e rendelet alapján jegyeznek be, a 13. cikkben említett körülmények valamelyikének megfelelő és ugyanarra a termékcsoportra vonatkozó védjegybejelentést el kell utasítani, ha a védjegybejelentést a bejegyzés iránti kérelem Bizottsághoz való benyújtásának időpontját követően nyújtották be<QUOT.END REF.START="QS0046" CODE="201D" ID="QE0046"/>. Az előbbiekkel összhangban a közösségi védjegyről szóló új rendelet<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0021"><P>A már említett 207/2009 rendelet.</P></NOTE> 7. cikke (1) bekezdésének k) pontja a közösségi védjegyek lajstromozását feltétlen kizáró okok közé sorolja az eredetmegjelöléseket és a földrajzi jelzéseket.</TXT></NP><NP><NO.P>57.</NO.P><TXT>Következésképpen a 8. cikk(4) bekezdése csak azokra a földrajzi jelzésekre lesz irányadó, amelyek közösségi szinten ugyan <HT TYPE="ITALIC">nincsenek</HT> bejegyezve, azonban nemzeti szinten oltalomban részesülnek. Ezek között előfordulhatnak olyan jelzések, amelyeket a Lisszaboni<?PAGE NO="I-2152"?> Megállapodás vagy valamely más nemzetközi szerződés keretében jegyeztek be<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0022"><P>Úgy vélem, hogy a Bíróság által a Budějovický Budvar ügyben <DATE ISO="20090908">2009. szeptember 8-án</DATE> hozott – már említett – ítéletben foglaltak alapján létezhetnek ilyen típusú földrajzi jelzések, amennyiben ezek egyszerű jelzéseknek minősülnek, és nem tartoznak az 510/2006 rendelet hatálya alá. Ellenkezőleg, a hivatkozott ítéletből arra lehet következtetni, hogy azokat a minősített eredetmegjelöléseket és földrajzi jelzéseket, amelyeket közösségi szinten lajstromozhattak volna, de mégsem tették, nemzeti szinten nem lehet további oltalomban részesíteni, különösen nem a tagállamok közötti kétoldalú egyezmény alapján. Az ítéletben foglaltak szerint a BUD megjelölésre mint <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0047" ID="QS0047"/>eredetmegjelölésre<QUOT.END REF.START="QS0047" CODE="201D" ID="QE0047"/> kifejezetten a Budvar hivatkozott. A valódi természetével kapcsolatban felmerülő kétségeken túl az a puszta tény, hogy a megjelölésre mint közösségi szinten nem bejegyzett eredetmegjelölésre hivatkoztak, az 510/2006 rendelet kimerítő jellegére hivatkozó, már említett ítélkezési gyakorlat alkalmazásával a megjelölés érvényességének megtagadásához vezethet a felszólalás alapján. Mindazonáltal bizonyos, hogy a fenti észrevételek nem befolyásolják a jelen eljárást, mivel az Anheuser-Busch nem utalt a hivatkozott megjelölés e lehetséges hiányosságára. és itt nem egy olyan jogalapról van szó, amelyet a Bíróság hivatalból értékelhet vagy értékelnie kellene, különösen nem a fellebbezés keretein belül.</P><P>A <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0048" ID="QS0048"/>közrend<QUOT.END REF.START="QS0048" CODE="201D" ID="QE0048"/> okaival kapcsolatban lásd Jacobs főtanácsnok <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-210/98 P" PAGE.ECR="I-5843" YEAR="2000">C-210/98. P. sz., Salzgitter kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="20000330">2000. március 30-án</DATE> ismertetett indítványának (<DATE ISO="20000713">2000. július 13-én</DATE> hozott ítélet [EBHT 2000., I-5843. o.]</REF.DOC.ECR>) 141–143. pontját, Mengozzi főtanácsnok <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-443/05 P" PAGE.ECR="I-7209" YEAR="2007">C-443/05. P. sz. Common Market Fertilizers ügyben <DATE ISO="20070301">2007. március 1-jén</DATE> ismertetett indítványának (<DATE ISO="20070913">2007. szeptember 13-én</DATE> hozott ítélet [EBHT 2007., I-7209. o.]</REF.DOC.ECR>) 102 és 103. pontját. Hasonlóképpen tájékozódni lehet: Vesterdorf, B.: <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0049" ID="QS0049"/>Le relevé d’office par le juge communautaire<QUOT.END REF.START="QS0049" CODE="201D" ID="QE0049"/>, en Une Communauté de droit: Festschrift für G.C. Rodríguez Iglesias, Nomos, 2003., 551. és az azt követő oldalakon.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>58.</NO.P><TXT>Az ilyen típusú megjelölések formálisabb oltalom alatt állnak, így előzetesen bejegyzik azokat. Véleményem szerint, amennyiben ennek a bejegyzésnek konstitutív hatálya van, a bejegyzés fennmaradása az egyetlen olyan elem, amelyet figyelembe kell venni a hivatkozott földrajzi jelzés érvényességének meghatározásakor. Mindazonáltal ez nem jelenti azt, hogy a bejegyzés önmagában elegendő lenne a 8. cikk (4) bekezdésének alkalmazásához: a használat, a jelentőség és az említett rendelkezés által biztosított jog sajátosságaira vonatkozó követelmények is megkövetelhetőek a nem közösségi földrajzi jelzések esetében, amelyek csak a közösségi védjegybejelentéssel szemben érvényesíthetők a 8. cikk (4) bekezdése alapján.</TXT></NP><NP><NO.P>59.</NO.P><TXT>Ebből következően, illetve a Budvar által a tárgyaláson előadottakkal ellentétben<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0023"><P>A Budvar ugyanezt az álláspontot képviselte az OHIM előtti felszólalási eljárásban, amint ez a fellebbezési tanács <DATE ISO="20060614">2006. június 14-i</DATE> – már említett – határozata 13. pontjának b) bekezdésében is rögzítésre került.</P></NOTE> úgy vélem, hogy az ilyen típusú megjelölések sajátos természete és nemzetközi szinten való bejegyzéséből eredő oltalom nem mentesít a jelen rendelkezésben előírt feltételek teljesítése alól. Csak e követelmények teljesítése biztosíthatja – annak ellenére, hogy egyszerű földrajzi jelzésekről van szó (éppen ezért van kizárva a közösségi oltalom lehetősége) –, hogy olyan tartalmasak és szilárdak legyenek, amely erre a különleges oltalomra alkalmassá teszi ezeket. Enélkül a megjelölést ugyanúgy kezelnék, mint a közösségi eredetmegjelöléseket és földrajzi jelzéseket.</TXT></NP></GR.SEQ><?PAGE NO="I-2153"?><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P>2.</NO.P><TXT>A 8. cikk (4) bekezdésében előírt követelmények arra irányulnak, hogy biztosítsák a rendelkezés alapján hivatkozott megjelölések szilárdságát</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>60.</NO.P><TXT>A 8. cikk (4) bekezdésének kezdeti terjedelmét, amely a felszólaláshoz való jogot biztosító megjelölések típusait illetően széles körű, azonnal számos olyan követelmény meghatározásával korlátozzák, amelyek a közösségi védjegy lajstromozásának megtagadására szolgálnak.</TXT></NP><NP><NO.P>61.</NO.P><TXT>Az ilyen jellegű követelmények legfőbb célja pontosan a felszólalási jogalap hatályának korlátozása oly módon, hogy csak a különösen szilárd és jelentős megjelölések jogosultjai hivatkozhatnak ezekre. Így az említett (4) bekezdés előír:</TXT><P><LIST TYPE="DASH"><ITEM><P>egyrészt két olyan követelményt, amelyek a megjelölés nemzeti szintű sajátos oltalmát biztosítják (különösen azt, hogy <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0050" ID="QS0050"/>a jogosult megtilthatja a későbbi védjegy használatát<QUOT.END REF.START="QS0050" CODE="201D" ID="QE0050"/>), valamint megköveteli a jogosulttól a megjelölésnek a közösségi védjegybejelentést, illetve az elsőbbség napját megelőző használatát. A 8. cikk (4) bekezdésének a) és b) pontjában foglalt két követelményt értelemszerűen az említett megjelölésre <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0051" ID="QS0051"/>irányadó tagállami jogszabályok szerint<QUOT.END REF.START="QS0051" CODE="201D" ID="QE0051"/> kell vizsgálni;</P></ITEM><ITEM><P>másrészt, két olyan feltételt (a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0052" ID="QS0052"/>kereskedelmi forgalomban való használatot<QUOT.END REF.START="QS0052" CODE="201D" ID="QE0052"/> és a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0053" ID="QS0053"/>helyi jelentőségűt meghaladó mértéket<QUOT.END REF.START="QS0053" CODE="201D" ID="QE0053"/>), amely biztosítja, hogy a nemzeti oltalmon túl bizonyos kereskedelmi jelenléttel és jelentőséggel bíró megjelölésekről van szó.</P></ITEM></LIST></P></NP><NP><NO.P>62.</NO.P><TXT>A közösségi jogalkotó abból indult ki, hogy szükség van a nemzeti szinten elismert megjelölések védelmére, de kétszintű védelmet biztosít: az elsőt azokra a megjelölésekre, amelyek különös jelentőséggel bírnak a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0054" ID="QS0054"/>kereskedelmi forgalomban használt<QUOT.END REF.START="QS0054" CODE="201D" ID="QE0054"/> és a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0055" ID="QS0055"/>helyi jelentőségűt meghaladó mértékű<QUOT.END REF.START="QS0055" CODE="201D" ID="QE0055"/> sajátosságuk miatt, és meggátolhatják a közösségi védjegy lajstromozását a 40/94 rendelet 8. cikkének (4) bekezdése alapján; a második szint a helyi jelentőségű jogokra vonatkozik, amelyek ugyan nem akadályozhatják meg a közösségi védjegy lajstromozását, annak azon a területen való használatát azonban igen, ahol ez a jog a rendelet 107. cikke alapján oltalom alatt áll.</TXT></NP><NP><NO.P>63.</NO.P><TXT>A nemzeti megjelölések közül különösen azokat választja ki és részesíti oltalomban a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0056" ID="QS0056"/>használat<QUOT.END REF.START="QS0056" CODE="201D" ID="QE0056"/> és <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0057" ID="QS0057"/>jelentőség<QUOT.END REF.START="QS0057" CODE="201D" ID="QE0057"/> kettős kritériuma alapján, amelyek bizonyos sajátosságaiknak köszönhetően alátámasztják a védjegy közösségi szintű lajstromozásának megakadályozását. Ugyanis, ahogy arra találóan utal a fellebbező, ha bármely nemzeti jelzés megakadályozhatná egy közösségi védjegy nyilvántartásba vételét, gyakorlatilag lehetetlenné válna az egész Európai Unióban elfogadott egységes védjegy lajstromozása. A nyilvántartásba vételt követően a közösségi védjegy<?PAGE NO="I-2154"?> az Unió egész területén érvényes, és oltalom alatt áll (a 40/94 rendelet 1. cikke). Ebből következően ahhoz, hogy egy nemzeti vagy egy több tagállamban oltalomban részesített megjelölés megakadályozhassa a nyilvántartásba vételi eljárást, különös erővel kell rendelkeznie, mondhatni olyan sajátosságokkal, amelyek az egész Unióra kiterjedően meggátolhatják a védjegy lajstromozását.</TXT></NP><NP><NO.P>64.</NO.P><TXT>Álláspontom szerint ezek a sajátosságok nem az esetleges lajstromozás közvetlen következményei. Úgy tűnik, hogy a jogalkotó által használt kifejezések azt jelzik, hogy a tényekre jobban alapozó értékelésre van szükség, amely a kereskedelmi forgalomban betöltött jelentőséghez kapcsolódik. Végeredményben olyan követelményekről van szó, amelyeket a jogalkotó tudatosan helyez egy olyan ténybeli síkra, amely szorosabban kötődik a tényekhez, mint a jogi oltalom absztrakt tényéhez.</TXT></NP><NP><NO.P>65.</NO.P><TXT>A jelen cikk hatálya alá tartozó megjelölések nagy részénél mindkét elem párhuzamosan fennáll. Arra az esetre, ha ez nem következik be – mint a jelen esetben –, a 8. cikk (4) bekezdése előírja a ténybeli adatokra vonatkozó kiegészítő vizsgálatot a tekintetben, hogy hol, mikor és milyen körülmények között használták az adott megjelölést. Még ha a megjelölések nemzeti szintű jogi oltalma független e tényektől, és annak fennállásához semmilyen használat nem szükséges, a felszólalásban csak akkor lehetne rájuk hivatkozni, ha megfelelnek azoknak a követelményeknek, amelyek egy minimális szilárdságot biztosítanak.</TXT></NP><NP><NO.P>66.</NO.P><TXT>Végezetül úgy vélem, hogy már ezen előzetes okfejtésben le kell szögezni, hogy a 8. cikk (4) bekezdésében meghatározott követelmények és sajátosságok a jogalkotó által egy meghatározott helyzetre alkalmazott <HT TYPE="ITALIC">ad hoc</HT> keretbe illeszkednek bele, és azokat nem lehet összehasonlítani a közösségi védjegy lajstromozása elleni más felszólalási okokkal szemben támasztott követelményekkel.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P>C –</NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A 8. cikk (1)–(4) bekezdésében meghatározott követelmények analógia útján való alkalmazásának megalapozottságáról</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>67.</NO.P><TXT>A megtámadott ítélet és a fellebbezés is rendszeresen hivatkozik arra – ki-ki a saját érdekének megfelelően –, hogy a 8. cikk (4) bekezdése tekintetében megalapozott, illetve megalapozatlan a 8. cikk (1) bekezdésében és más kapcsolódó rendelkezésekben, például a 43. cikkben a korábbi védjegyre alapított felszólalás tekintetében meghatározott követelmények alkalmazása. Az analógia ilyen jellegű részleges alkalmazása, ahogy a továbbiakban látni fogjuk, egymással össze nem függő megoldásokat eredményezett. Az említett 8. cikk (1) bekezdése és a 43. cikk (2) és (3) bekezdése – analógia útján való – alkalmazásának alátámasztására felhozott fő érv az, hogy a védjegyeknek kedvezőbb elbírálásban kell részesülniük, mint az egyéb megjelöléseknek, mivel mind a (harmonizált) nemzeti védjegyek,<?PAGE NO="I-2155"?> mind a közösségi védjegyek szabályozása az Unió egész területén elfogadott egységes szabályokon alapul, és ezért nagyobb biztosítékot nyújtanak, mint a 8. cikk (4) bekezdésében foglalt nem lajstromozott védjegyek vagy bármely más megjelölés.</TXT></NP><NP><NO.P>68.</NO.P><TXT>Álláspontom szerint a fenti érvelés teljes egészében megalapozatlan. A 40/94 rendelet több csoportba sorolja a közösségi védjegy lajstromozása elleni felszólalást megalapozó okokat, különböző követelményeket társítva minden egyes okhoz, és túlságosan leegyszerűsítenénk a dolgokat azzal, ha a magasabbtól az alacsonyabb szint felé csökkenő fokozatokat különböztetnénk meg a követelményeket illetően, a közösségi jogalkotó által az adott megjelölés vonatkozásában tanúsított magasabb vagy alacsonyabb bizalmi szintnek megfelelően. Ha az említett feltételeket közelebbről megnézzük, ez az elmélet nem állja meg a helyét.</TXT></NP><NP><NO.P>69.</NO.P><TXT>Kétségtelen, hogy a közösségi lajstromozás vagy harmonizáció olyan elem, amelyet a jogalkotó is figyelembe vett, azonban az érintett megjelölés természetével összefüggésben: csak ez lehet a magyarázata annak, hogy a közösségi eredetmegjelölések használatára vonatkozóan semmilyen feltételt nem határoztak meg<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0024"><P>Az 510/2006 rendelet 14. cikke és a közösségi védjegyről szóló új, 207/09 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének k) pontja.</P></NOTE>, ezzel szemben a közösségi védjegyeket illetően 5 év tényleges használatot követelnek meg. A 8. cikk (4) bekezdésében foglalt megjelöléseket illetően a jogalkotó eltérő követelményrendszert kívánt meghatározni, amely kellőképpen szigorú ahhoz, hogy a rendelkezés hatálya ne terjedjen túl a szükséges mértéken, ugyanakkor eléggé rugalmas ahhoz, hogy igazodjon mindazokhoz a különböző megjelölésekhez, amelyek a hivatkozott rendelkezés hatálya alá tartozhatnak.</TXT></NP><NP><NO.P>70.</NO.P><TXT>Ez a sokféleség szerintem az egyetlen olyan tényező, amely megmagyarázhatja azt a tényt, hogy a 8. cikk(4) bekezdése nem írja elő a specialitás elvének alkalmazását a rendelkezés alapján tett felszólalások esetében. A korábbi védjegyre alapított felszólalással szemben – amely csak akkor lehetséges, ha a korábbi védjegy olyan árukra vagy szolgáltatásokra vonatkozik, amelyek azonosak azokkal vagy hasonlóak azokhoz, amelyek ahhoz a védjegyhez kapcsolódnak, amelynek lajstromozása ellen a felszólalást előterjesztették –, amennyiben egy nem lajstromozott védjegyre vagy bármely más megjelölésre történik hivatkozás, nem szükséges feltétel a tárgy azonossága vagy hasonlósága (kivéve, ha ezt a nemzeti jog írja elő abból a célból, hogy a megjelölés jogosultja <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0058" ID="QS0058"/>megtilthassa a későbbi védjegy használatát<QUOT.END REF.START="QS0058" CODE="201D" ID="QE0058"/>). Ez sokkal inkább meglepő lehet arra tekintettel, hogy a specialitás elve igenis szükséges ahhoz, hogy eredményesen lehessen hivatkozni egy közösségi eredetmegjelölésre vagy földrajzi jelzésre mint egy későbbi közösségi védjegy lajstromozását megakadályozó feltétlen kizáró okra<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0025"><P>Lásd az előző lábjegyzetben hivatkozott rendelkezéseket.</P></NOTE>.</TXT></NP><?PAGE NO="I-2156"?><NP><NO.P>71.</NO.P><TXT>Úgy vélem, hogy az eddigiek azt bizonyítják, hogy a közösségi vagy harmonizált jogcímek által nyújtott nagyobb <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0059" ID="QS0059"/>biztosíték<QUOT.END REF.START="QS0059" CODE="201D" ID="QE0059"/>, legalábbis elméletileg, nem az egyetlen tényező, amit figyelembe kell venni egy bizonyos megjelölésnek valamely későbbi közösségi védjegy elleni felszólalásban való alkalmazhatóságához szükséges feltételek értelmezésekor. Különösen a 8. cikk (4) bekezdésében előírt feltételekre egységként kell tekinteni, és azokat nem lehet összehasonlítani a jogalkotó által más helyzetekre meghatározott megoldásokkal.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">VI –</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">A fellebbezés elemzése</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>72.</NO.P><TXT>A fellebbező két jogalapra hivatkozik, az egyik a 40/94 rendelet 8. cikke (4) bekezdésének megsértése, a másik pedig ugyanezen rendelet 8. cikke (4) bekezdésének és 74. cikke (1) bekezdésének megszegése.</TXT></NP><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P>A –</NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A 40/94 rendelet 8. cikke (4) bekezdésének megsértésére vonatkozó első fellebbezési jogalapról</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>73.</NO.P><TXT>A 40/94 rendelet 8. cikke (4) bekezdésének megsértésére vonatkozó első fellebbezési jogalap három részből áll.</TXT></NP><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P>1.</NO.P><TXT>Az első fellebbezési jogalap első része: az OHIM-nak a 8. cikk (4) bekezdése alapján hivatkozott jog érvényessége megállapítására vonatkozó hatásköre</TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>Az álláspontok ismertetése</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>74.</NO.P><TXT>Az Anheuser-Busch úgy véli, hogy az Elsőfokú Bíróság tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 79–100. pontjában megállapította, hogy a fellebbezési tanács nem rendelkezett hatáskörrel annak meghatározására, hogy a Budvar bizonyította-e a 40/94 rendelet 8. cikkének (4) bekezdése alapján hivatkozott korábbi jogok érvényességét.</TXT></NP><NP><NO.P>75.</NO.P><TXT>Az Anheuser-Busch fellebbezésében fenntartja, hogy az OHIM-nak kell megállapítania, hogy valóban léteznek-e a hivatkozott formában azok a jogok, amelyekre a felszólalást alapítják, alkalmazhatóak-e, és lehet-e rájuk hivatkozni a közösségi védjegybejelentéssel szemben. A fellebbező véleménye szerint az adott jog nemzeti bejegyzésére való puszta hivatkozás nem elegendő annak megállapítására, hogy fenn áll-e ez a jog: a nyilvántartásba vétel csak egy egyszerű törvényi vélelmet hoz létre.</TXT></NP><NP><NO.P>76.</NO.P><TXT>Az Anheuser-Busch ugyancsak kifogásolja, hogy az Elsőfokú Bíróság – álláspontja<?PAGE NO="I-2157"?> alátámasztására – a 40/94 rendelet<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0026"><P>Az Elsőfokú Bíróság <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="T-6/01" PAGE.ECR="II-4335" YEAR="2002">T-6/01. sz., Matratzen Concord kontra OHIM, Hukla Germany (MATRATZEN) ügyben <DATE ISO="20021023">2002. október 23-án</DATE> hozott ítéletének (EBHT 2002., II-4335. o.)</REF.DOC.ECR> 55. pontja; a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="T-186/02" PAGE.ECR="II-1887" YEAR="2004">T-186/02. sz., BMI Bertollo kontra OHIM, Diesel (DIESELIT) ügyben <DATE ISO="20040630">2004. június 30-án</DATE> hozott ítéletének (EBHT 2004., II-1887. o.)</REF.DOC.ECR> 71. pontja; a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="T-269/02" PAGE.ECR="II-1341" YEAR="2005">T-269/02. sz., PepsiCo kontra OHIM, Intersnack Knabber-Gebäck (RUFFLES) ügyben <DATE ISO="20050421">2005. április 21-én</DATE> hozott ítéletének (EBHT 2005., II-1341. o.)</REF.DOC.ECR> 26. pontja és a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="T-364/05" PAGE.ECR="II-757" YEAR="2007">T-364/05. sz., Saint-Gobain Pam kontra OHIM, Propamsa (PAM PLUVIAL) ügyben <DATE ISO="20070322">2007. március 22-én</DATE> hozott ítéletének (EBHT 2007., II-757. o.)</REF.DOC.ECR> 88. pontja.</P></NOTE> 8. cikkének (1) bekezdésével kapcsolatos ítélkezési gyakorlatára hivatkozik, annak analógia útján történő alkalmazását sugallva. Ezen ítélkezési gyakorlat értelmében egy nemzeti védjegy érvényessége nem vonható kétségbe valamely közösségi védjegy lajstromozására irányuló eljárás keretében. A fellebbező úgy véli, hogy a 8. cikk (1) bekezdése nem alapozza meg az analógia alkalmazását, mivel a védjegyek területén megvalósuló harmonizáció biztosítja, hogy a lajstromozott védjegyekre ugyanazokat a követelményeket és szabályokat alkalmazzák az Unió egész területén, mialatt a 8. cikk (4) bekezdésében foglalt megjelöléseket nem harmonizálták.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>Értékelés</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>77.</NO.P><TXT>Álláspontom szerint helytelen azt állítani, hogy az Elsőfokú Bíróság a 40/94 rendelet 8. cikkének (1) bekezdését analógia útján alkalmazta volna. A megtámadott ítélet valójában csak kiterjeszti az ítélkezési gyakorlat lajstromozott nemzeti védjegyekkel kapcsolatban kifejtett érvelését a (4) bekezdésben meghatározott megjelölésekre, és megállapítja, hogy az OHIM-nak nincs hatásköre állást foglalni ezen megjelölések érvényességéről, mivel azok – a hivatkozott védjegyekhez hasonlóan – az adott tagállam nemzeti szabályozásának hatálya alá tartoznak, és csak ennek keretén belül lehet az érvényességükről dönteni.</TXT></NP><NP><NO.P>78.</NO.P><TXT>Az a tény, hogy a nemzeti védjegyeket harmonizálták, míg az egyéb megjelöléseket nem, véleményem szerint nem minősül meghatározó tényezőnek e tekintetben.</TXT></NP><NP><NO.P>79.</NO.P><TXT>A közösségi jogalkotó a 8. cikk (4) bekezdésében megfogalmazott felszólalási jogalap megalkotásával bizalmat szavazott az ott hivatkozott nemzeti jogoknak azzal az egyetlen feltétellel, hogy a rendelkezés hatályának korlátozására irányuló követelmények teljesülését ellenőrizni szükséges (a jog időbeli elsőbbsége, valamely nemzeti szinten különösen védett megjelölés érintettsége, a kereskedelmi forgalomban való használata és a helyi jelentőségűt meghaladó mértéke). Az Unió szervei csak ezeknek a követelményeknek a teljesülését vizsgálhatják, azonban nem vitathatják az érintett nemzeti jog érvényességét, és az adott tagállamban a védelem idejét. Ennek ellenkezője esetén el kellene ismerni, hogy az OHIM jogosult a nemzeti jogszabályok értelmezésére és alkalmazására, ez pedig teljesen idegen lenne a hatáskörétől, és súlyos beavatkozást eredményezne a megjelölések nemzeti szintű alkalmazásába és védelmébe.</TXT></NP><?PAGE NO="I-2158"?><NP><NO.P>80.</NO.P><TXT>Megítélésem szerint ebből következően kizárólag a megjelölés védelmének az érintett tagállamban (jogerős határozatban vagy megfelelő eljárásban) való végleges érvénytelenítése esetén vehette volna figyelembe az OHIM és kellett volna figyelembe vennie ezt a tényt és elutasítania az említett megjelölésre alapított felszólalást.</TXT></NP><NP><NO.P>81.</NO.P><TXT>A fentiekben kifejtettek különösen akkor tekinthetők nyilvánvalónak, ha a megjelölés védelme – a jelen esethez hasonlóan – egy olyan formális cselekményből ered, mint a lajstromozás. E körülmény fennállása esetén megszokott, hogy ezen megjelölés érvényességét nem lehet vitatni a közösségi védjegy nyilvántartásba vételére irányuló eljárásban, hanem csak a megfelelő törlési eljárásban, a lajstromozásra irányadó szabályok alapján.</TXT></NP><NP><NO.P>82.</NO.P><TXT>A Lisszaboni Megállapodás alapján csak a szerződő országok hivatala érvénytelenítheti a már lajstromozott eredetmegjelölés hatályát, akár úgy, hogy a lajstromozásról szóló értesítés kézhezvételétől számított egyéves határidőn belül kijelenti, hogy nem tudja biztosítani az eredetmegjelölés oltalmát (a Lisszaboni Megállapodás 5. cikke), vagy úgy, hogy a származási országban érvénytelenítik az oltalmat (a Lisszaboni Megállapodás 6. és 7. cikke). E két eljáráson kívül nem lehet vitatni a nemzetközi bejegyzés érvényességét és a különböző szerződő országok által biztosított oltalom hatályát.</TXT></NP><NP><NO.P>83.</NO.P><TXT>A kétoldalú egyezmény által biztosított oltalmat illetően véleményem szerint csak az egyezmény felmondása, annak módosítása vagy az érintett ország által biztosított oltalom megszüntetését kimondó jogerős bírósági ítélet zárhatja ki egy olyan megjelölés fennállását, amelyre a 40/94 rendelet 8. cikkének (4) bekezdésére alapított felszólalás hivatkozhat.</TXT></NP><NP><NO.P>84.</NO.P><TXT>A jelen esetben a fellebbezési tanács úgy vélte, hogy <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0060" ID="QS0060"/>másodlagos jelentőségű<QUOT.END REF.START="QS0060" CODE="201D" ID="QE0060"/> az a kérdés, hogy a Bud megjelölést Franciaországban, Olaszországban és Portugáliában a Lisszaboni Megállapodás alapján, Ausztriában pedig az e tagállam és a Cseh Köztársaság között kötött kétoldalú szerződés alapján oltalomban részesített eredetmegjelölésként kezelik-e, mivel <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0061" ID="QS0061"/>a felszólalás nem járhat sikerrel egy eredetmegjelölésként fennálló jog alapján, amely valójában nem is eredetmegjelölés<QUOT.END REF.START="QS0061" CODE="201D" ID="QE0061"/>. Erre tekintettel az OHIM azokra a sajátosságokra hivatkozott, amelyeket az ítélkezési gyakorlat és maga a közösségi szabályozás<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0027"><P>Az 510/2006 rendelet.</P></NOTE> határoz meg a megjelölés eredetmegjelölésként való minősítésére, és arra következtetett, hogy ezek nem jellemzőek a hivatkozott megjelölésre. Az előbbiekben kifejtettekre tekintettel azonban ezek a megállapítások közel sem minősülnek döntőnek. Amennyiben a hivatkozott jogokat nem<?PAGE NO="I-2159"?> érvénytelenítették véglegesen a számukra oltalmat biztosító jog által meghatározott eljárásoknak megfelelően, a fellebbezési tanács nem vitathatta azok érvényességét, sem azt, hogy <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0062" ID="QS0062"/>eredetmegjelölésnek<QUOT.END REF.START="QS0062" CODE="201D" ID="QE0062"/> minősülnek-e.</TXT></NP><NP><NO.P>85.</NO.P><TXT>Ebből következően úgy vélem, hogy az első fellebbezési jogalap első részét el kell utasítani.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P>2.</NO.P><TXT>Az első fellebbezési jogalap második része: a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0063" ID="QS0063"/>kereskedelmi forgalomban való használat<QUOT.END REF.START="QS0063" CODE="201D" ID="QE0063"/> követelménye</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>86.</NO.P><TXT>A fellebbező arra hivatkozott, hogy az Elsőfokú Bíróság tévesen értelmezte a 8. cikk (4) bekezdésében megfogalmazott <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0064" ID="QS0064"/>kereskedelmi forgalomban való használat<QUOT.END REF.START="QS0064" CODE="201D" ID="QE0064"/> követelményét három szempontból, azáltal hogy: egyrészt a használat mértékét és minőségét nem vizsgálta a közösségi védjegyekkel szemben megkövetelt <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0065" ID="QS0065"/>tényleges használat<QUOT.END REF.START="QS0065" CODE="201D" ID="QE0065"/> szempontjából; másrészt a használat helyét illetően megállapította, hogy figyelembe lehet venni azokat a bizonyítékokat, amelyek a hivatkozott jogot oltalomban részesítő tagállamtól eltérő tagállamokból származnak; harmadrészt pedig a használat bizonyításával kapcsolatos releváns időszakra vonatkozóan a védjegybejelentés napját mint releváns időpontot elvetette, és helyette a bejelentés közzétételének napját tekintette irányadónak.</TXT></NP><NP><NO.P>87.</NO.P><TXT>Ily módon az Elsőfokú Bíróság a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0066" ID="QS0066"/>kereskedelmi forgalomban való használat<QUOT.END REF.START="QS0066" CODE="201D" ID="QE0066"/> követelményét a lehető legtágabban értelmezte, így tévesen alkalmazta a jogot.</TXT></NP><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>A használat mértéke és minősége</TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="5"><TITLE><TI><NP><NO.P>i)</NO.P><TXT>Az álláspontok ismertetése</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>88.</NO.P><TXT>A három kifogás közül az első a megtámadott ítélet 160–178. pontját érinti. Ezekben az Elsőfokú Bíróság megállapította, hogy a 40/94 rendelet 8. cikkének (4) bekezdésében megfogalmazott <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0067" ID="QS0067"/>kereskedelmi forgalomban való használat<QUOT.END REF.START="QS0067" CODE="201D" ID="QE0067"/> feltételét nem lehet ugyanúgy értelmezni, mint – az ugyanazon rendelet 43. cikkének (2) és (3) bekezdésében a korábbi védjegyre alapított felszólalás esetére előírt – <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0068" ID="QS0068"/>tényleges használat<QUOT.END REF.START="QS0068" CODE="201D" ID="QE0068"/> követelményét, ahogy ezt a fellebbezési tanács tette.</TXT></NP><NP><NO.P>89.</NO.P><TXT>A fellebbező arra hivatkozással kifogásolja ezt az értelmezési megoldást, hogy amennyiben a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0069" ID="QS0069"/>tényleges használat<QUOT.END REF.START="QS0069" CODE="201D" ID="QE0069"/> követelményét<?PAGE NO="I-2160"?> a 8. cikk (4) bekezdésének összefüggésében nem alkalmaznák, a lajstromozott védjegyekre a későbbi közösségi védjegy lajstromozása elleni felszólalásban való alkalmazásuk során szigorúbb feltételek vonatkoznának, mint az említett (4) bekezdésben foglalt megjelölésekre. Arra tekintettel, hogy a védjegy megsértésének megállapításához is kevésbé szigorú feltételeknek kell megvalósulnia (a 40/94 rendelet 9. cikkének (1) bekezdése), mint a védjegy fenntartásához (a rendelet 15. cikke és 43. cikkének (2) és (3) bekezdése), az Anheuser-Busch úgy véli, hogy a lehető legszigorúbban kellene eljárni akkor, ha – mint a 8. cikk (4) bekezdés esetén – <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0070" ID="QS0070"/>egy olyan jogról van szó, amely befolyásolhatja egy másik vállalat kereskedelmi tevékenységét<QUOT.END REF.START="QS0070" CODE="201D" ID="QE0070"/>.</TXT></NP><NP><NO.P>90.</NO.P><TXT>Az Anheuser-Busch szerint ebből következően a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0071" ID="QS0071"/>tényleges használat<QUOT.END REF.START="QS0071" CODE="201D" ID="QE0071"/> követelményének alkalmazása egyrészt arra az eredményre vezetne, hogy az ingyenes minták terjesztését nem lehetne figyelembe venni az említett használat bizonyítékaként, mivel a fellebbező úgy véli, hogy az a Silberquelle-ügyben<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0028"><P>A <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-495/07" PAGE.ECR="I-137" YEAR="2009">C-495/07. sz. ügyben <DATE ISO="20090115">2009. január 15-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 2009., I-137. o.)</REF.DOC.ECR> 21. és 22. pontja.</P></NOTE> hozott ítélet értelmében nem tartozik ezen fogalom körébe. Továbbá a ténylegesnek való minősítéséhez szükséges, hogy a 8. cikk (4) bekezdése alapján hivatkozott eredetmegjelölést, illetve földrajzi jelzést az ilyen megjelölés alapvető rendeltetésének megfelelően használják, amely pusztán annyit jelent, hogy a fogyasztók számára biztosítsa a termékek földrajzi eredetét és a rájuk jellemző minőséget.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="5"><TITLE><TI><NP><NO.P>ii)</NO.P><TXT>Értékelés</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>91.</NO.P><TXT>A Budvar a megtámadott ítélethez hasonlóan értelmezte a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0072" ID="QS0072"/>kereskedelmi forgalomban való használat<QUOT.END REF.START="QS0072" CODE="201D" ID="QE0072"/> kifejezést. E megközelítés alapvetően a következő két lehetőség közötti választást takarja: a 40/94 rendelet 43. cikkének (2) bekezdésében foglalt tényleges használat fogalmával való összevetés, illetve a 40/94 rendelet 9. cikkének (1) bekezdésében és a 89/104 irányelv 5. cikkének (1) bekezdésében és a 6. cikkének (1) bekezdésében is megtalálható <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0073" ID="QS0073"/>kereskedelmi forgalomban való használat<QUOT.END REF.START="QS0073" CODE="201D" ID="QE0073"/> kifejezés ítélkezési gyakorlat által kialakított értelmezésének való megfeleltetés.</TXT></NP><NP><NO.P>92.</NO.P><TXT>Valóban jelentős különbségek vannak a használat e két szintje között. Egyrészt az ítélkezési gyakorlatból következően a 40/94 rendelet 43. cikkének értelmében vett <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0074" ID="QS0074"/>tényleges védjegyhasználat<QUOT.END REF.START="QS0074" CODE="201D" ID="QE0074"/> akkor valósul meg, <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0075" ID="QS0075"/>ha a védjegyet tényleges funkciójának megfelelően, tehát azon áruk és szolgáltatások eredetének azonosítása céljából használják, amelyekre lajstromozták, mégpedig annak érdekében, hogy megteremtsen és megőrizzen ezen áruk és szolgáltatások vonatkozásában egy piacot, az olyan jelképes jellegű használat kivételével, amelynek kizárólagos<?PAGE NO="I-2161"?> célja a védjegyhez fűződő jogok fenntartása<QUOT.END REF.START="QS0075" CODE="201D" ID="QE0075"/><NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0029"><P>A <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-416/04 P" PAGE.ECR="I-4237" YEAR="2006">C-416/04. P. sz., Sunrider kontra OHIM ügyben <DATE ISO="20060511">2006. május 11-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 2006., I-4237. o.)</REF.DOC.ECR> 70. pontja és a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-234/06 P" PAGE.ECR="I-7333" YEAR="2007">C-234/06. P. sz., Il Ponte Finanziaria kontra OHIM ügyben <DATE ISO="20070913">2007. szeptember 13-án</DATE> hozott ítélet (EBHT 2007., I-7333. o.)</REF.DOC.ECR> 72. pontja. A 89/104 irányelv 10. cikkének (1) bekezdésével kapcsolatban lásd még a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-40/01" PAGE.ECR="I-2439" YEAR="2003">C-40/01. sz. Ansul-ügyben <DATE ISO="20030311">2003. március 11-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 2003., I-2439. o.)</REF.DOC.ECR> 43. pontját és a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-259/02" PAGE.ECR="I-1159" YEAR="2004">C-259/02. sz. La Mer Technology ügyben <DATE ISO="20040127">2004. január 27-én</DATE> hozott végzés (EBHT 2004., I-1159. o.)</REF.DOC.ECR> 27. pontját.</P></NOTE>. Az ítélkezési gyakorlat egyelőre csak a 40/94 rendelet 9. cikkének (1) bekezdése és a 89/104 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése és 6. cikkének (1) bekezdése tekintetében vizsgálta a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0076" ID="QS0076"/>kereskedelmi forgalomban való használat<QUOT.END REF.START="QS0076" CODE="201D" ID="QE0076"/> fogalmát, és megállapította, hogy az akkor valósul meg, ha a kérdéses megjelölés használata <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0077" ID="QS0077"/>a gazdasági előnyre törekvő kereskedelmi tevékenység keretében történik, és nem magáncélú használat során<QUOT.END REF.START="QS0077" CODE="201D" ID="QE0077"/>.</TXT></NP><NP><NO.P>93.</NO.P><TXT>Mindazonáltal álláspontom szerint ez a kettős megközelítés figyelmen kívül hagyja a 8. cikk (4) bekezdésének <HT TYPE="ITALIC">célját</HT>. A kérdéses rendelkezés egyrészt egy sajátos követelményrendszert állít fel, amelyet a többi felszólalási jogalapra vonatkozó követelménytől függetlenül kell értelmezni; másrészt sajátos logikával rendelkezik, amely nem egyezik meg sem a 43. cikk (2) bekezdésének, sem különösképpen a rendelet 8. cikke (1) bekezdésének logikájával.</TXT></NP><NP><NO.P>94.</NO.P><TXT>A Budvar által hivatkozott jogbiztonságra vonatkozó érvelés (a követelményt a rendelet összes olyan rendelkezése tekintetében azonos módon kell értelmezni, amelyben ez a követelmény szerepel) természetesen nem lebecsülendő, de nem elegendő az Elsőfokú Bíróság álláspontjának megalapozásához. Az említett elv általános szabályként előírja, hogy egy meghatározatlan jogi fogalom értelmezése egységes legyen, különösen akkor, amikor ugyanannak a szabálynak vagy több tartalmilag összefüggő szabálynak két rendelkezése ugyanazt a fogalmi rendszert használja (kétségtelenül így van ez a jelen esetben a 40/94 rendelet 8. cikkének (4) bekezdése, 9. cikkének (1) bekezdése, valamint a 89/104 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése és 6. cikkének (1) bekezdése tekintetében). Mindazonáltal ez az értelmezési szabály – amelynek értelmében az azonos fogalmaknak ugyanazt a meghatározást kell adni – nem lehet olyan merev, hogy teljesen figyelmen kívül hagyja azt az összefüggésrendszert, amelyben az említett fogalmat használják. Ebben az esetben a követelmény teljesen különböző funkciókat tölt be azon rendelkezéstől függően, amelynek részét képezi.</TXT></NP><NP><NO.P>95.</NO.P><TXT>A 40/94 rendelet 8. cikkének(4) bekezdése a megjelölés kereskedelmi forgalomban való használatát abból a célból követeli meg, hogy egy új közösségi védjegybejelentés ellen hivatkozni lehessen arra; itt tehát egy felszólalási jogalap biztosításáról van szó a közösségi védjegyként való lajstromozás megkísérlésével szemben. A hivatkozott rendelet 9. cikkének (1) bekezdése ezzel ellentétben ezt a kifejezést a közösségi védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölés olyan használati módjainak leírására alkalmazza, amelyeket a védjegy jogosultja megtilthat; ez utóbbi esetben ezért a cél az, hogy ésszerű keretek között a lehető legszélesebb körben biztosítva legyen a közösségi védjegy használatára<?PAGE NO="I-2162"?> vonatkozó, annak jogosultját illető kizárólagos jog terjedelme<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0030"><P>Ugyanez a célja a 89/104 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének és 6. cikke (1) bekezdésének. Egyetértek a kollégám, Sharpston főtanácsnok azon állításával, hogy a 89/104 irányelv értelmezésének összhangban kell állnia a 40/94 rendelettel [a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-529/07" PAGE.ECR="I-4893" YEAR="2009">C-529/07 sz. Chocoladefabriken Lindt &amp; Sprüngli ügyben <DATE ISO="20090312">2009. március 12-én</DATE> ismertetett indítvány (<DATE ISO="20090611">2009. június 11-én</DATE> hozott ítélet [EBHT 2009., I-4893. o.]</REF.DOC.ECR>) 16. pontja], azonban nem hiszem, hogy ebből arra lehetne következtetni, amint a Budvar teszi, hogy az ezen <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0078" ID="QS0078"/>összhangra<QUOT.END REF.START="QS0078" CODE="201D" ID="QE0078"/> való törekvés során figyelmen kívül kellene hagyni az egyes rendelkezések funkcióját. A jelen esetben az irányelv 5. cikkének (1) bekezdése, illetve 6. cikkének (1) bekezdése és a rendelet 9. cikkének (1) bekezdése között kellene összhangot teremteni, ezek rendelkeznek hasonló tartalommal (és a jelenleg hatályos ítélkezési gyakorlat is ezekre hivatkozik). Megítélésem szerint az ítélkezési gyakorlat által kialakított meghatározásának a 8. cikk (4) bekezdésére történő kiterjesztése nem igazán egyértelmű.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>96.</NO.P><TXT>Mindezekre figyelemmel a 8. cikk (4) bekezdése pozitív értelemben használja a kifejezést, minimális <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0079" ID="QS0079"/>használati küszöböt<QUOT.END REF.START="QS0079" CODE="201D" ID="QE0079"/> előírva a közösségi lajstromozással szembeni felszólaláshoz. A 9. cikk (1) bekezdése ezzel ellentétben negatív értelemben használja a kifejezést a közösségi védjegyet <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0080" ID="QS0080"/>sértő<QUOT.END REF.START="QS0080" CODE="201D" ID="QE0080"/> magatartásformák lehető legszélesebb körben történő megtiltása érdekében.</TXT></NP><NP><NO.P>97.</NO.P><TXT>Azonban ez nem azt jelenti, hogy helyes lenne a 8. cikk (4) bekezdésének értelmezésekor a 43. cikk (2) bekezdésére támaszkodni, ahogyan azt a megtámadott ítélet tette. Úgy vélem, hogy a kereskedelmi forgalomban való használat fogalma sajátos értelmezést igényel, vagyis az ilyen megjelölésre alapított felszólalásnak olyan <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0081" ID="QS0081"/>használatra<QUOT.END REF.START="QS0081" CODE="201D" ID="QE0081"/> kell hivatkozni, amely méltó erre az elnevezésre.</TXT></NP><NP><NO.P>98.</NO.P><TXT>Megítélésem szerint tehát a 40/94 rendelet 8. cikkének(4) bekezdésében szereplő <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0082" ID="QS0082"/>kereskedelmi forgalomban való használat<QUOT.END REF.START="QS0082" CODE="201D" ID="QE0082"/> követelménye – az említett bekezdésben foglalt egyéb követelményekhez hasonlóan – egy sajátos értelmezésre méltó önálló fogalom<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0031"><P>A megjelölésnek valójában a kereskedelmi forgalomban való használat közösségi feltételén kívül adott esetben meg kell felelnie a használat adott tagállam szabályozása által megkövetelt szintjének is, annak érdekében, hogy a megjelölés jogosultjának biztosítsa <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0083" ID="QS0083"/>a későbbi védjegy használata megtiltásának jogát<QUOT.END REF.START="QS0083" CODE="201D" ID="QE0083"/> (a rendelet 8. cikke (4) bekezdésének b) pontja).</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>99.</NO.P><TXT>Úgy vélem egyrészt, hogy ugyan nem elengedhetetlen a megjelölésnek a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0084" ID="QS0084"/>piac megteremtése vagy megőrzése<QUOT.END REF.START="QS0084" CODE="201D" ID="QE0084"/> céljából való használata, igenis szükség van arra, hogy kereskedelmi környezetben meghatározott módon valamennyire használják azt, a magáncélú felhasználás esetét kivéve, az ingyenes minták terjesztése azonban például nem elegendő.</TXT></NP><NP><NO.P>100.</NO.P><TXT>Másrészt az a követelmény is ésszerűnek tűnik, hogy az érintett megjelölést alapvető rendeltetésének megfelelően használják. A földrajzi jelzések esetén az említett funkció abban rejlik, hogy a fogyasztók azonosítani tudják a termék földrajzi eredetét és/vagy bizonyos jellemző sajátosságait.</TXT></NP><?PAGE NO="I-2163"?><NP><NO.P>101.</NO.P><TXT>Egy ilyen fajta értelmezés (amelynek álláspontom szerint erénye, hogy a 8. cikk (4) bekezdésének hatálya alá tartozó számos különböző megjelölésre alkalmazható) alátámaszthatná – a szükséges bizonyítékokkal együtt – az Anheuser-Busch azon állítását, hogy a Budvar a BUD megjelölést védjegyként használta, nem pedig a termék földrajzi eredetének jelzésére.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>A <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0085" ID="QS0085"/>kereskedelmi forgalomban való használat<QUOT.END REF.START="QS0085" CODE="201D" ID="QE0085"/> bizonyítása szempontjából releváns terület</TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="5"><TITLE><TI><NP><NO.P>i)</NO.P><TXT>Az álláspontok ismertetése</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>102.</NO.P><TXT>A második kifogás központi kérdése a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0086" ID="QS0086"/>kereskedelmi forgalomban való használat<QUOT.END REF.START="QS0086" CODE="201D" ID="QE0086"/> fent említett követelményének bizonyítása szempontjából releváns terület.</TXT></NP><NP><NO.P>103.</NO.P><TXT>A fellebbező úgy véli, hogy az Elsőfokú Bíróság megsértette a területiség elvét, és tévesen értelmezte a 40/94 rendelet 8. cikkének (4) bekezdését, amikor a megtámadott ítélet 167. és 168. pontjában kimondta, hogy ezen rendelkezés szövegéből <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0087" ID="QS0087"/>nem derül ki, hogy a szóban forgó megjelölést azon a területen kell használni, amelynek a jogára az említett megjelölés oltalmának az alátámasztása céljából hivatkoznak<QUOT.END REF.START="QS0087" CODE="201D" ID="QE0087"/>. Az Elsőfokú Bíróság különösen arra hivatkozott, hogy figyelembe kell venni a Budvar által a Bud elnevezésnek a Benelux-államokban, Spanyolországban és az Egyesült Királyságban történő használatára vonatkozóan benyújtott bizonyítékokat, annak ellenére, hogy a felszólalást egyedül Ausztriában és Franciaországban fennálló kizárólagos jogokra alapították.</TXT></NP><NP><NO.P>104.</NO.P><TXT>Az Anheuser-Busch álláspontja szerint a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0088" ID="QS0088"/>kereskedelmi forgalomban való használat<QUOT.END REF.START="QS0088" CODE="201D" ID="QE0088"/> követelménye a megjelölésnek csak olyan területen megvalósuló használatára vonatkozhat, amelyen az oltalom alatt áll. Ez következne a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok tekintetében általában, az eredetmegjelölésekre pedig különösen alkalmazandó területiség elvéből. Végül a fellebbező visszatér a védjegyrendszerrel történő összehasonlításon alapuló érveléséhez: ha a többi területen megvalósuló használatot is figyelembe vennék, a 8. cikk (4) bekezdésében meghatározott nem harmonizált megjelölések kedvezőbb elbánásban részesülnének, mint a 8. cikk (1) és (2) bekezdésében foglalt védjegyek, mivel ez utóbbiak tekintetében a rendelkezés előírja az érintett területen történő tényeges használatot.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="5"><TITLE><TI><NP><NO.P>ii)</NO.P><TXT>Értékelés</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>105.</NO.P><TXT>A második kifogást illetően egyetértek a fellebbezőnek a területiség elvére alapozott érvelésével, jóllehet a védjegyrendszerrel történő összehasonlításon alapuló álláspontját a fent kifejtett okok alapján nem osztom.</TXT></NP><?PAGE NO="I-2164"?><NP><NO.P>106.</NO.P><TXT>Álláspontom szerint elengedhetetlen a használat követelményének területi szempontú vizsgálata, akármilyen megjelölésről is legyen szó. A védjegyek esetében a 40/94 rendelet 43. cikkének(2) és (3) bekezdése kifejezetten előírja a tényleges használat bizonyítását, amely megvalósulhat akár <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0089" ID="QS0089"/>a Közösségen belül<QUOT.END REF.START="QS0089" CODE="201D" ID="QE0089"/> (amikor valamely közösségi védjegyre történik hivatkozás), akár abban a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0090" ID="QS0090"/>tagállamban […], amelyben a korábbi nemzeti védjegy oltalom alatt áll<QUOT.END REF.START="QS0090" CODE="201D" ID="QE0090"/>. A 8. cikk (4) bekezdésének hallgatását e tekintetben azonban nem lehet egy olyan feltétel kizárására irányuló szándékként értelmezni, amely természetszerűen következik a szellemi tulajdonhoz fűződő összes jogra általános jelleggel alkalmazandó területiség elvének érvényesüléséből<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0032"><P>Ezen elv elismerésében úttörőnek számított többek között Hagens, aki már 1927-ben vitatta a védjegyek egyetemességéről szóló, a német jogtudomány által hagyományosan védett elméletet, megállapítva, hogy az említett elmélet fenntarthatatlan volt, mivel annak alkalmazása magában hordozta a szuverén külföldi államok jogának területébe való beavatkozást (Hagens, A., <HT TYPE="ITALIC">Warenzeichenrecht</HT>, Berlin és Lipcse, 1927.). Hagens elméletére hivatkozott a német Legfelsőbb Bíróság is <DATE ISO="19270920">1927. szeptember 20-án</DATE> hozott egyik ítéletében, és az ma a védjegyjog általánosan elfogadott elvének tekinthető, véleményem szerint anélkül, hogy a többségében a viszonosságon alapuló nemzetközi megállapodások csökkentenék a jelentőségét.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>107.</NO.P><TXT>A közösségi szabályozás és az ítélkezési gyakorlat is számos példával szolgál az elv alkalmazására.</TXT></NP><NP><NO.P>108.</NO.P><TXT>A 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjából következik például, hogy a bejelentett megjelölés és a korábbi védjegy közötti és az ezek által érintett áruk, illetve szolgáltatások közötti hasonlóságból adódó összetéveszthetőség fennállását azon terület vásárlóközönségének alapul vételével kell értékelni, ahol a korábbi védjegy oltalom alatt áll<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0033"><P>E tekintetben lásd a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-412/05 P" PAGE.ECR="I-3569" YEAR="2007">C-412/05. P. sz., Alcon kontra OHIM ügyben <DATE ISO="20070426">2007. április 26-án</DATE> hozott ítélet (EBHT 2007., I-3569. o.)</REF.DOC.ECR> 51. pontját és a fent hivatkozott Il Ponte Finanziaria kontra OHIM ügyben hozott ítélet 60. pontját.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>109.</NO.P><TXT>A 89/104 irányelv 3. cikkének(3) bekezdése, amely a védjegylajstromozásra vonatkozó törlési és kizáró okok alóli kivételként szabályozza azt az esetet, ha a megjelölés <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0091" ID="QS0091"/>használata révén megszerezte a megkülönböztető képességet<QUOT.END REF.START="QS0091" CODE="201D" ID="QE0091"/>, nem pontosítja, hogy hol kell vizsgálni az említett használatot. Mindazonáltal a Bíróság úgy értelmezte, hogy e tekintetben egyedül az érintett tagállam (vagy, adott esetben a Benelux-államok) területének azon részén fennálló helyzet releváns, ahol a kizáró okokat megállapították<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0034"><P>A <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-108/05" PAGE.ECR="I-7605" YEAR="2006">C-108/05. sz. Bovemij Verzekeringen ügyben <DATE ISO="20060907">2006. szeptember 7-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 2006., I-7605. o.)</REF.DOC.ECR> 22. pontja. Az említett ügyben <DATE ISO="20060330">2006. március 30-án</DATE> ismertetett indítványában Sharpston főtanácsnok is abból indul ki, hogy szükséges a követelmények területi szempontú értékelése, és megállapítja, hogy a nemzeti védjegyekkel szemben támasztott követelményektől eltérően a közösségi védjegyek esetében ésszerű elvárás azok jogosultjával szemben, hogy bizonyítsa, hogy a megjelölés <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0092" ID="QS0092"/>a használat révén megkülönböztető képességet szerzett egy nagyobb földrajzi területen<QUOT.END REF.START="QS0092" CODE="201D" ID="QE0092"/> (az indítvány 45. pontja).</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>110.</NO.P><TXT>Ezzel párhuzamosan a 40/94 rendelet 7. cikkének(3) bekezdése a védjegylajstromozásra vonatkozó feltétlen kizáró okok alóli kivételeként szabályozza azt az esetet, ha a megjelölés <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0093" ID="QS0093"/>használata révén megszerezte a<?PAGE NO="I-2165"?> megkülönböztető képességet<QUOT.END REF.START="QS0093" CODE="201D" ID="QE0093"/>, és az ítélkezési gyakorlatban is megállapításra került, hogy a hivatkozott rendelkezés értelmében nem lajstromozható a védjegy, hacsak nem igazolták, hogy használata révén megszerezte a megkülönböztető képességet a Közösség egy részében, amelyben nem rendelkezett ezzel kezdettől fogva a 7. cikk (1) bekezdésének b) pontja értelmében. A 7. cikk (2) bekezdése értelmében a Közösség egy része adott esetben egyetlen tagállamból is állhat<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0035"><P>A <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-25/05 P" PAGE.ECR="I-5719" YEAR="2006">C-25/05. P. sz., Storck kontra OHIM ügyben <DATE ISO="20060622">2006. június 22-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 2006., I-5719. o.)</REF.DOC.ECR> 83. pontja.</P></NOTE>. Ha a védjegy akár egyetlen tagállamban nem rendelkezik megkülönböztető képességgel, ez elegendő ahhoz, hogy közösségi szinten megakadályozza a lajstromozást; ellenkező esetben attól a pillanattól fogva, hogy a közösségi lajstromozásra törekvő védjegy megszerzi ezt a megkülönböztető képességet azon a területen, ahol eddig nem rendelkezett vele, a kizáró ok már nem alkalmazható.</TXT></NP><NP><NO.P>111.</NO.P><TXT>Végezetül úgy vélem, hogy csak a területiség elvének szigorú alkalmazása biztosítja a 8. cikk (4) bekezdésének célját. Amennyiben a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0094" ID="QS0094"/>kereskedelmi forgalomban való használat<QUOT.END REF.START="QS0094" CODE="201D" ID="QE0094"/> követelményének célja annak biztosítása, hogy a hivatkozott megjelölés hordoz bizonyos jelentőséget a köz számára, ezt a használat révén megszerzett jelentőséget logikusan azzal a területtel összefüggésben kell igazolni, amelyen a megjelölés oltalom alatt áll, és nem elegendő azt egy olyan területen (amely akár az Európai Unió területén kívül is elhelyezkedhet) megvalósuló használattal alátámasztani, amelyen nem részesül oltalomban.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P>c)</NO.P><TXT>A <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0095" ID="QS0095"/>kereskedelmi forgalomban való használat<QUOT.END REF.START="QS0095" CODE="201D" ID="QE0095"/> igazolása szempontjából releváns időszak</TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="5"><TITLE><TI><NP><NO.P>i)</NO.P><TXT>Az álláspontok ismertetése</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>112.</NO.P><TXT>A harmadik kifogás a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0096" ID="QS0096"/>kereskedelmi forgalomban való használat<QUOT.END REF.START="QS0096" CODE="201D" ID="QE0096"/> igazolása szempontjából releváns időszakra, így különösen annak végső határidejére vonatkozik.</TXT></NP><NP><NO.P>113.</NO.P><TXT>Az Anheuser-Busch véleménye szerint az Elsőfokú Bíróság tévesen értelmezte a 40/95 rendelet 8. cikkének (4) bekezdését, azáltal hogy a megtámadott ítélet 169. pontjában kimondta, hogy e rendelkezésből nem következik, <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0097" ID="QS0097"/>hogy a felszólalónak bizonyítania kell, hogy a szóban forgó megjelölést a közösségi védjegybejelentés előtt használták<QUOT.END REF.START="QS0097" CODE="201D" ID="QE0097"/>, és <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0098" ID="QS0098"/>legfeljebb azt lehet megkövetelni – a korábbi védjegyek esetében előírtakhoz hasonlóan és a korábbi jog kizárólag a felszólalási eljárással előidézett használatának az elkerülése érdekében –, hogy a szóban forgó megjelölést a védjegybejelentés <HT TYPE="ITALIC">Közösségi Védjegyértesítőben</HT> történő meghirdetése előtt használják<QUOT.END REF.START="QS0098" CODE="201D" ID="QE0098"/>.</TXT></NP><NP><NO.P>114.</NO.P><TXT>A fellebbező ezzel ellentétben úgy véli, hogy a védjegy lajstromozása elleni felszólalással szemben támasztott valamennyi követelménynek fenn kell állnia a későbbi védjegy bejelentése iránti kérelem benyújtásának<?PAGE NO="I-2166"?> pillanatában, anélkül hogy hosszabb határidőt kellene biztosítani a felszólalónak a bejelentés tárgyát képező védjeggyel ellentétes megjelölés kereskedelmi forgalomban való használatára.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="5"><TITLE><TI><NP><NO.P>ii)</NO.P><TXT>Értékelés</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>115.</NO.P><TXT>Ezzel kapcsolatban helyénvalónak tartom a felperes azon állítását, hogy adott esetben a kérelem benyújtása előtti időszak tekintetében kell bizonyítani a megjelölés használatát, nem pedig a lajstromozás iránti kérelem közzétételét megelőző időszakra nézve.</TXT></NP><NP><NO.P>116.</NO.P><TXT>Elsősorban, és a jelen indítvány V. fejezetében már kifejtett okok alapján, a jogalkotó hallgatása következtében a 40/94 rendelet 8. cikkének (4) bekezdésében foglalt felszólalás alkalmazása e tekintetben is önálló értelmezést igényel.</TXT></NP><NP><NO.P>117.</NO.P><TXT>Egyrészt el kell utasítani a 43. cikknek a megtámadott ítélet által javasolt, analógia útján való alkalmazását<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0036"><P>Bár e tekintetben a megfellebbezett ítélet nem említi kifejezetten a rendelet 43. cikkét, 169. pontjában megállapítja, hogy a közzététel időpontjára vonatkozó követelmény teljesülését <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0099" ID="QS0099"/>a korábbi védjegyek esetében előírtakhoz hasonlóan<QUOT.END REF.START="QS0099" CODE="201D" ID="QE0099"/> a hivatkozott rendelkezésben megfogalmazott követelményekre történő egyértelmű utalás szintén megköveteli.</P></NOTE>. Az Elsőfokú Bíróság ezen érvelése súlyos belső ellentmondáshoz vezet, mivel néhány bekezdéssel feljebb a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0100" ID="QS0100"/>kereskedelmi forgalomban való használat<QUOT.END REF.START="QS0100" CODE="201D" ID="QE0100"/> fogalmával kapcsolatban elutasította az analógia alkalmazását. A következetesség érdekében, amennyiben a 43. cikk(2) bekezdésében megfogalmazott <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0101" ID="QS0101"/>tényleges használat<QUOT.END REF.START="QS0101" CODE="201D" ID="QE0101"/> fogalmától eltérően értelmezzük a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0102" ID="QS0102"/>kereskedelmi forgalomban való használat<QUOT.END REF.START="QS0102" CODE="201D" ID="QE0102"/> fogalmát, el kell utasítani az időbeli követelmény vonatkozásában a megtámadott ítélet által adott értelmezést. Ez másrészt ugyanakkor nem jelenti azt, hogy csupán a – teljesen más összefüggésre (egy korábbi közismert védjegyre alapított felszólalás esetére) nézve megalkotott – 8. cikk (5) bekezdésére vonatkozó ítélkezési gyakorlat analógia útján való alkalmazásával erre a megoldásra juthatunk<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0037"><P>Lásd a 36. lábjegyzetet.</P></NOTE>. Mindazonáltal a fellebbező által hivatkozott ítéletek a szellemi tulajdonra irányadó elsőbbségi elv nyilvánvaló alkalmazását jelentik, amelyet a 8. cikk (4) bekezdésével összefüggésben is figyelembe kell venni.</TXT></NP><NP><NO.P>118.</NO.P><TXT>Megítélésem szerint az elsőbbségre vonatkozó követelménynél az új közösségi védjegy lajstromozása iránti kérelmének napját kell alapul venni, és nem a <HT TYPE="ITALIC">Közösségi Védjegyértesítőben</HT> történő közzététel napját. Ha ugyanis a cél annak biztosítása, hogy a felszólalásban hivatkozott megjelölést a kereskedelmi fogalomban való használata megerősítette, illetve kellő súlyt adott annak az új közösségi védjegy lajstromozása elleni jogos felszólalás alátámasztására, akkor indokoltnak tűnik annak megkövetelése, hogy a<?PAGE NO="I-2167"?> kérdéses megjelölést már az említett védjegybejelentést megelőzően is használják.</TXT></NP><NP><NO.P>119.</NO.P><TXT>Bármilyen más megoldás megkönnyítené a csalást, azáltal hogy a korábbi jog jogosultja – pusztán a felszólalásban való érvényesítése céljából – színlelt használatot rögtönözhessen a védjegybejelentés benyújtása (amelynek ténye a tárgyaláson elhangzottak szerint informális úton megismerhető) és a <HT TYPE="ITALIC">Közösségi Védjegyértesítő</HT>ben történő közzététele közötti átmeneti időszakban<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0038"><P>A tárgyaláson szintén megerősítették, hogy ez az időszak néhány hónaptól egészen egy évet meghaladó időtartamig is terjedhet, mint a jelen ügyben érintett néhány kérelem esetében. Ilyenkor nyilvánvalóan magasabb a kockázata annak, hogy a védjegybejelentésről meghatározott eszközök útján annak közzétételét megelőzően tudomást szerezzenek. Bizonyos nyugtalanságra adhat okot, hogy a hivatkozott megjelölés egyetlen bizonyított használatára a bejelentés és a közzététel közötti időszakban került sor.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>120.</NO.P><TXT>A Budvar a beavatkozói beadványában arra hivatkozik, hogy a 8. cikk (4) bekezdésének a) pontja kifejezetten megköveteli, hogy a megjelölés használatához fűződő jogokat a közösségi védjegybejelentés bejelentési napjánál, illetve – elsőbbség igénylése esetén – az elsőbbség napjánál korábban szerezzék meg, azonban ezt az időbeli feltételt nem alkalmazza a kereskedelmi forgalomban való használat követelményére. A Budvar szerint tehát elegendő lenne, ha a felszólalást megalapozó jogot a védjegybejelentés benyújtását megelőzően szereznék meg, jóllehet annak használata csak később, a bejelentés hivatalos közzétételéig terjedő időszakban valósulna meg. Nem értek egyet a rendelkezés ezen értelmezésével. Véleményem szerint a rendelkezés megszövegezése nem akadályozza az időbeli feltételnek a használat követelményére való kiterjesztését; sőt, ésszerűbb lenne, ha a 8. cikk (4) bekezdésében foglalt összes követelménnyel kapcsolatos időtényező össze lenne hangolva. Egyéb esetben, amint már megjegyeztem, a rendszer könnyen lehetőséget kínálna csalásra: amennyiben – amint maga a megfellebbezett ítélet is megállapítja – a cél <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0103" ID="QS0103"/>egy korábbi jog kizárólag egy felszólalási eljárással előidézett használatának az elkerülése<QUOT.END REF.START="QS0103" CODE="201D" ID="QE0103"/>, igazolni kell, hogy az említett megjelölést a közösségi védjegybejelentéstől függetlenül, annak hiányában is használták volna, de ezt csak a hivatkozott bejelentést megelőző használat megkövetelésével lehet biztosítani.</TXT></NP><NP><NO.P>121.</NO.P><TXT>Végezetül, a Budvar arra is hivatkozik, hogy a védjegybejelentéssel szemben csak akkor lehet felszólalással élni, ha azt már közzétették. Véleményem szerint ez az érv hatástalan, mivel itt nem az esetleges felszólalási jogot keletkeztető tény meghatározásáról van szó, hanem annak bizonyításáról, hogy a hivatkozott megjelölés bizonyos jelentőséggel bír a kereskedelmi forgalomban.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><?PAGE NO="I-2168"?><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P>d)</NO.P><TXT>Következmények</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>122.</NO.P><TXT>A három kifogás megalapozottságára tekintettel úgy vélem, hogy helyt kell adni az első fellebbezési jogalap második részének.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P>3.</NO.P><TXT>Az első fellebbezési jogalap harmadik része: a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0104" ID="QS0104"/>helyi jelentőségűt meghaladó mérték<QUOT.END REF.START="QS0104" CODE="201D" ID="QE0104"/> követelménye</TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>Az álláspontok ismertetése</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>123.</NO.P><TXT>Az Anheuser-Busch első fellebbezési jogalapjának harmadik részében megfogalmazott álláspontja szerint a megtámadott ítélet 179–183. pontja tévesen értelmezi a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0105" ID="QS0105"/>helyi jelentőséget meghaladó mértékű<QUOT.END REF.START="QS0105" CODE="201D" ID="QE0105"/> kifejezést.</TXT></NP><NP><NO.P>124.</NO.P><TXT>Még ha elfogadja is, hogy a 8. cikk (4) bekezdése alapján a megjelölés (és nem a használat) az, amelynek <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0106" ID="QS0106"/>helyi jelentőséget meghaladó mértékűnek<QUOT.END REF.START="QS0106" CODE="201D" ID="QE0106"/> kell lennie, a fellebbező megállapítja, hogy a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0107" ID="QS0107"/>jelentőség<QUOT.END REF.START="QS0107" CODE="201D" ID="QE0107"/> kifejezés szükségképpen kötődik azon ország piacához, ahol a megjelölés oltalom alatt áll, és úgy véli, hogy valamely megjelölés csak akkor bírhat <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0108" ID="QS0108"/>jelentőséggel<QUOT.END REF.START="QS0108" CODE="201D" ID="QE0108"/> a kereskedelmi forgalomban, ha azt abban használják. Az a puszta tény, hogy két vagy több állam törvényei kizárólagos jogot biztosítanak valamely jogalanynak egy sajátos megjelölést illetően, nem jelenti azt, hogy csupán ebből a tényből következően a megjelölés valamilyen <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0109" ID="QS0109"/>jelentőséggel<QUOT.END REF.START="QS0109" CODE="201D" ID="QE0109"/> rendelkezne az adott államok kereskedelmi forgalmában.</TXT></NP><NP><NO.P>125.</NO.P><TXT>Az Anheuser-Busch megállapítja továbbá, hogy a nemzeti jog által biztosított oltalom földrajzi hatálya nem e célnak megfelelő követelmény, mivel az egyébként a tagállamok nemzeti jogának lenne alávetve, ez pedig ellentmondana az ítélkezési gyakorlatnak, amelynek értelmében a közösségi védjegyjog önálló, és nincs alávetve a nemzeti jognak (a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-238/06" PAGE.ECR="I-9375" YEAR="2007">C-238/06. sz., Develey kontra OHIM ügyben <DATE ISO="20071025">2007. október 25-én</DATE> hozott ítélet [EBHT 2007., I-9375. o.]</REF.DOC.ECR> 65. és 66. pontja).</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>Értékelés</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>126.</NO.P><TXT>Megítélésem szerint a fellebbezéssel megtámadott ítélet túlságosan szó szerint értelmezi a 8. cikk (4) bekezdését, és túlzottan ragaszkodik annak megszövegezéséhez.</TXT></NP><NP><NO.P>127.</NO.P><TXT>Egyrészről kétségtelen – amint a megtámadott ítélet is kimondja<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0039"><P>180. pont.</P></NOTE> –, hogy a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0110" ID="QS0110"/>helyi jelentőséget meghaladó mértékű<QUOT.END REF.START="QS0110" CODE="201D" ID="QE0110"/> kifejezés<?PAGE NO="I-2169"?> a megjelölést minősíti, nem pedig annak használatát vagy a kereskedelmi forgalmat; végeredményben a megjelölés jelentőségére vonatkozik, és nem a használatának a jelentőségére. Ezt megerősíti a rendelkezés néhány nyelvi változatának elemzése: az olasz változat az egyik legegyértelműbb azáltal, hogy beilleszti az <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0111" ID="QS0111"/>és<QUOT.END REF.START="QS0111" CODE="201D" ID="QE0111"/> kötőszót (<QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0112" ID="QS0112"/>contrassegno utilizzato nella normale prassi commerciale e di portata non puramente locale<QUOT.END REF.START="QS0112" CODE="201D" ID="QE0112"/>), de a francia (<QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0113" ID="QS0113"/>signe utilisé dans la vie des affaires dont la portée n'est pas seulement locale<QUOT.END REF.START="QS0113" CODE="201D" ID="QE0113"/>), a portugál (<QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0114" ID="QS0114"/>sinal utilizado na vida comercial cujo alcance não seja apenas local<QUOT.END REF.START="QS0114" CODE="201D" ID="QE0114"/>) és a német változat (<QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0115" ID="QS0115"/>eingetragenen Marke oder eines sonstigen im geschäftlichen Verkehr benutzten Kennzeichenrechts von mehr als lediglich örtlicher Bedeutung<QUOT.END REF.START="QS0115" CODE="201D" ID="QE0115"/>) sem hagy kétséget, és még olyan fordulatok esetében is nehéz egy másik értelmezést választani, amelyek némi kételyt ébreszthetnek, mint a spanyol (<QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0116" ID="QS0116"/>signo utilizado en el tráfico económico de alcance no únicamente local<QUOT.END REF.START="QS0116" CODE="201D" ID="QE0116"/>) vagy az angol változat (<QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0117" ID="QS0117"/>sign used in the course of trade of more than mere local significance<QUOT.END REF.START="QS0117" CODE="201D" ID="QE0117"/>).</TXT></NP><NP><NO.P>128.</NO.P><TXT>Mindazonáltal az Elsőfokú Bíróságnak a megtámadott ítéletben szereplő állításai ellenére a fent kifejtettek nem jelenthetik sem azt, hogy a megjelölés jelentősége megegyezne a jogi oltalom által lefedett földrajzi területtel, sem azt, hogy valamely megjelölés helyi jelentőséget meghaladó mértékű lenne pusztán abból a tényből következően, hogy több országban is jogi oltalom alatt áll.</TXT></NP><NP><NO.P>129.</NO.P><TXT>Amint már kifejtettem, a 8. cikk (4) bekezdésében megfogalmazott követelmények nem korlátozódnak a szigorú értelemben vett jogi kérdésekre. A közösségi jogalkotó által használt fogalmak és maga a rendelkezés célja a tényekhez és a kereskedelmi forgalomban szerzett jelentőséghez kötődő értelmezést igényelnek<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0040"><P>Olyan típusú értelmezésre gondolok, amely, bár nem szükségképpen teljesen azonos azzal, de közelebb áll az OHIM által a már említett <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0118" ID="QS0118"/>opposition guidelines<QUOT.END REF.START="QS0118" CODE="201D" ID="QE0118"/> keretében adott értelmezéshez. Az OHIM szerint egy megjelölésnek a 8. cikk (4) bekezdése értelmében vett jelentőségét nem lehet kizárólag földrajzi szempontból értékelni, <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0119" ID="QS0119"/>a megjelölés használatának gazdasági vetületére<QUOT.END REF.START="QS0119" CODE="201D" ID="QE0119"/> is alapozni kell, figyelembe véve a használat gyakoriságát, kiterjedését, azoknak az áruknak és szolgáltatásoknak az elterjedését, amelyekre a megjelölés vonatkozik és a megjelöléssel folytatott reklámtevékenységet. Maga az Elsőfokú Bíróság is pontról pontra elfogadta az OHIM említett értelmezését egy másik ítéletben, amely alig későbbi, mint a megtámadott ítélet: a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="T-318/06+T-319/06+T-320/06+T-321/06" PAGE.ECR="II-648" YEAR="2009">T-318/06–T-321/06. sz., Moreira da Fonseca kontra OHIM, General Óptica egyesített ügyekben <DATE ISO="20090324">2009. március 24-én</DATE> hozott ítéletről (EBHT 2009., II-648. o)</REF.DOC.ECR> van szó. A Bíróság kérelmére a tárgyaláson előterjesztett észrevételek nagy része az Elsőfokú Bíróság két ítélete közötti különbségekre összpontosított. Bár elismerték, hogy az ítéletek eltérő tényeken és jogokon alapulnak, az Anheuser-Busch és az OHIM kijelentette, hogy a hivatkozott megjelölések eltérő természetének (a Budějovický Budvar ügyben egy földrajzi jelzés, a General Óptica ügyben pedig egy cégtábla) nincs jelentősége, és az nem igazolja a határozatok közötti eltérést. A Budvar ezzel ellentétben megállapította, hogy a General Óptica ügyben hozott ítéletben olyan megjelölésről volt szó, amely kizárólag a használata révén szerzett oltalmat, és véleménye szerint ez az eredetmegjelölések tekintetében lényegtelen tényező, mivel utóbbiak pusztán a lajstromozásuk révén léteznek és állnak oltalom alatt; következésképpen úgy vélte, hogy az ítéletek között nincs ellentmondás, illetve a 8. cikk (4) bekezdésében foglalt követelményeket esetről esetre, a hivatkozott megjelölés természetére figyelemmel kell értékelni. Nem értek egyet a Budvar ezen álláspontjával.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>130.</NO.P><TXT>Először is úgy tűnik, hogy a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0120" ID="QS0120"/>jelentőség<QUOT.END REF.START="QS0120" CODE="201D" ID="QE0120"/> kifejezés és az egyéb nyelvi változatokban használt, ezzel egyező kifejezések a tényekhez igazodnak, és nem az oltalmat biztosító<?PAGE NO="I-2170"?> szabály területi hatályához<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0041"><P>A Real Academia Española (a spanyol királyi akadémia) szótára szerint a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0121" ID="QS0121"/>jelentőség<QUOT.END REF.START="QS0121" CODE="201D" ID="QE0121"/> szó a következőket jelenti: <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0122" ID="QS0122"/>távolság elérésére vagy megtételére való képesség<QUOT.END REF.START="QS0122" CODE="201D" ID="QE0122"/>; a francia Akadémia a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0123" ID="QS0123"/>portée<QUOT.END REF.START="QS0123" CODE="201D" ID="QE0123"/> kifejezés jelentését a következővel egészíti ki: <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0124" ID="QS0124"/>distance maximale à laquelle une chose peut exercer son effet, étendue, champ d’application d’un phénomène<QUOT.END REF.START="QS0124" CODE="201D" ID="QE0124"/>. Különösen kifejező az angol változatban használt <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0125" ID="QS0125"/>significance<QUOT.END REF.START="QS0125" CODE="201D" ID="QE0125"/> kifejezés, amelyet a <HT TYPE="ITALIC">Cambridge Advanced Learner's Dictionary</HT> az <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0126" ID="QS0126"/>importance<QUOT.END REF.START="QS0126" CODE="201D" ID="QE0126"/>(magyarul: fontosság) és a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0127" ID="QS0127"/>special meaning<QUOT.END REF.START="QS0127" CODE="201D" ID="QE0127"/> (magyarul: különös jelentés) kifejezések szinonimájának tekinti.</P></NOTE>. E felvetés követi azt a már hangsúlyozott tényt, hogy a 8. cikk (4) bekezdése a megjelölések szokatlan halmazát öleli fel, amelyben néhány megjelölés egyszerűen a használat révén részesül oltalomban, mások az előzetes lajstromozásból eredően.</TXT></NP><NP><NO.P>131.</NO.P><TXT>Másodsorban ugyanerre a következtetésre jutunk a 40/94 rendelet által a megjelöléssel szemben annak érdekében támasztott követelmények vizsgálatát követően, hogy a megjelölésre a 8. cikk (4) bekezdése értelmében viszonylagos kizáró okként lehessen hivatkozni. A fent kifejtettek alapján az említett követelményeket két nagy csoportra lehet osztani: az elsőbe két, nemzeti jog által meghatározott követelmény tartozik (a rendelkezés a) és b) pontjában foglaltak), amelyek azt hivatottak biztosítani, hogy a megjelölés nemzeti szinten különös oltalom alatt áll és már korábban is részesült abban; a másodikban pedig két olyan feltétel található (<QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0128" ID="QS0128"/>a kereskedelmi forgalomban való használat<QUOT.END REF.START="QS0128" CODE="201D" ID="QE0128"/> és a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0129" ID="QS0129"/>helyi jelentőséget meghaladó mérték<QUOT.END REF.START="QS0129" CODE="201D" ID="QE0129"/>), amelyeket a fellebbező találóan önálló <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0130" ID="QS0130"/>közösségi jogi<QUOT.END REF.START="QS0130" CODE="201D" ID="QE0130"/> feltételeknek minősít, és amelyek célja, hogy a vizsgált felszólalási jogalapot olyan megjelölések számára tartsák fent, amelyek a nemzeti oltalmat meghaladóan bizonyos kereskedelmi jelenléttel és jelentőséggel bírnak.</TXT></NP><NP><NO.P>132.</NO.P><TXT>A <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0131" ID="QS0131"/>jelentőség<QUOT.END REF.START="QS0131" CODE="201D" ID="QE0131"/> kifejezést ugyanis nehezen lehet elválasztani attól a piactól, amelyen megjelenik, és annak használatától. Nem véletlen, hogy a megjelölés <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0132" ID="QS0132"/>kereskedelmi forgalomban<QUOT.END REF.START="QS0132" CODE="201D" ID="QE0132"/> történő használatát említi először: bár a követelmény a megjelölésre vonatkozik, az értelmezés nem szakadhat el annak összefüggéseitől. A rendelkezést a maga egészében kell értelmezni.</TXT></NP><NP><NO.P>133.</NO.P><TXT>Következésképpen a 8. cikk(4) bekezdésében foglalt nem lajstromozott védjegyek és más megjelölések csak akkor minősülhetnek viszonylagos kizáró okoknak, ha a kereskedelmi forgalomban a helyi jelentőségűt meghaladó mértéket érnek el<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0042"><P>E tekintetben lásd Fernández Novoa, C., <HT TYPE="ITALIC">El sistema comunitario de marcas</HT>, Ed. Montecorvo, Madrid, 1995., 167. o és v. Mühlendahl, A., Ohlgart, D. és v. Bomhard, V., <HT TYPE="ITALIC">Die Gemeinschaftsmarke</HT>, Bech, Manchen, 1998., 38. o.</P></NOTE>. A jelentőség szempontjából vizsgálandó területi kiterjedés az a terület, ahol a megjelölés jogi oltalomban részesül<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0043"><P>Ez következik az előbb vizsgált területiség elvéből.</P></NOTE>, de egy adott tagállam vagy akár több tagállam területén biztosított oltalom puszta fennállása nem bizonyítja a jelentőség követelményének teljesülését.</TXT></NP><NP><NO.P>134.</NO.P><TXT>Harmadsorban a fenti állítást támasztja alá az, ha a teleologikus értelmezést alkalmazzuk. Amint már többször említettem, a jelentőséggel kapcsolatos feltétel belefoglalása a jogalkotó azon szándékát tükrözi, hogy megakadályozza a 8. cikk(4) bekezdése alkalmazásának lehetőségét az olyan megjelölésekkel kapcsolatban, amelyek nem<?PAGE NO="I-2171"?> <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0133" ID="QS0133"/>érdemesek<QUOT.END REF.START="QS0133" CODE="201D" ID="QE0133"/> arra, hogy meggátolják valamely hasonló védjegy közösségi szinten történő lajstromozását<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0044"><P>E tekintetben lásd Kitchin, D., Llewelyn, D., Mellor, J., Meade, R., Moody-Stuart, T. és Keeling, D., <HT TYPE="ITALIC">Kerly's Law of Trade Marks and Trade Names</HT>, Sweet &amp; Maxwell, London 2005., 274 o.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>135.</NO.P><TXT>A 40/94 rendelet 1. cikke alapján a lajstromozást követően a közösségi védjegy az Unió egész területén érvényes, és oltalom alatt áll. Következésképpen annak érdekében, hogy egy be nem jegyzett korábbi jog megakadályozhassa a 27 tagállam területének lefedését célzó közösségi védjegy lajstromozását, kellő jelentőséggel kell rendelkeznie annak igazolására, hogy megelőzi a későbbi közösségi védjegyet. Olyan jelentőségűnek kell lennie, amely potenciálisan az egész Unió vonatkozásában megakadályozhatja a védjegy lajstromozását, és ez a jelentőség nem vonatkozhat kizárólag a hivatkozott jog oltalmának területi hatályára.</TXT></NP><NP><NO.P>136.</NO.P><TXT>Az Elsőfokú Bíróság által a megtámadott ítéletben kifejtett értelmezési megoldás könnyen alkalmazható a bejegyzés révén formális nemzetközi oltalmat élvező – a Budhoz hasonló – megjelölésekre. A 8. cikk (4) bekezdésének hatálya alá tartozó megjelölések nagy része azonban nem rendelkezik ezekkel a sajátosságokkal.</TXT></NP><NP><NO.P>137.</NO.P><TXT>Egyrészt úgy tűnik, hogy a vizsgált rendelkezést alapvetően olyan megjelölésekre találták ki, amelyek csak egy tagállamban részesülnek oltalomban<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0045"><P>Ezért hivatkoznak az <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0134" ID="QS0134"/>irányadó tagállami jogszabályokra<QUOT.END REF.START="QS0134" CODE="201D" ID="QE0134"/>.</P></NOTE>, nem pedig a számuknál fogva csekélyebb jelentőségű, nemzetközi oltalmat biztosító esetekre. Ha a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0135" ID="QS0135"/>jelentőség<QUOT.END REF.START="QS0135" CODE="201D" ID="QE0135"/> követelményét a jogi oltalom területi kiterjedésének szinonimájaként értelmeznénk, ez eleve kizárná, hogy a 8. cikk(4) bekezdése alapján olyan megjelölésekre lehessen hivatkozni, amelyek egy tagállam egész területén, de csak annak határain belül állnak oltalom alatt, mivel ezek jelentősége soha nem haladná meg a helyi szintet<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0046"><P>Az Elsőfokú Bíróság értelmezéséből arra lehetne következtetni, hogy csak egy nemzetközi oltalom biztosítja ezt a jelentőséget (lásd e tekintetben a megtámadott ítélet 181. pontját: <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0136" ID="QS0136"/>a hivatkozott korábbi jogok jelentősége meghaladja a helyi mértéket annyiban, amennyiben azok oltalma a Lisszaboni Megállapodás 1. cikkének (2) bekezdése és a kétoldalú egyezmény 1. cikke alapján túlterjed a származási területükön<QUOT.END REF.START="QS0136" CODE="201D" ID="QE0136"/>).</P></NOTE>. Ahhoz, hogy e megjelölésekre is lehessen hivatkozni, a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0137" ID="QS0137"/>jelentőség<QUOT.END REF.START="QS0137" CODE="201D" ID="QE0137"/> kifejezést tényszerűbben kell értelmezni, például annak igényével, hogy a megjelölést a város vagy régió határain túl is ismerjék.</TXT></NP><NP><NO.P>138.</NO.P><TXT>Másrészt a megtámadott ítélet által javasolt megoldás azokra a megjelölésekre sem alkalmazható, amelyek a nem lajstromozott védjegyekhez hasonlóan a használat révén – előzetes lajstromozás nélkül – keletkeznek és szereznek oltalmat. Ezekben az esetekben, amelyek az itt vizsgált rendelkezés alá tartozó esetek többségét teszik ki, a használat<?PAGE NO="I-2172"?> jelentősége és a jogi oltalom jelentősége nehezen elhatárolhatók.</TXT></NP><NP><NO.P>139.</NO.P><TXT>Végezetül, és a megtámadott ítélet 180. pontjában foglaltakkal ellentétben, úgy vélem, hogy a 40/94 rendelet 107. cikke nem zárja ki az általam javasolt értelmezést.</TXT></NP><NP><NO.P>140.</NO.P><TXT>A 8. cikk(4) bekezdése párhuzamosan alkalmazható ezzel a 107. cikkel, amely lehetővé teszi az új közösségi védjegy és a kizárólag helyi jelentőségű korábbi megjelölés <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0138" ID="QS0138"/>együttes fennállását<QUOT.END REF.START="QS0138" CODE="201D" ID="QE0138"/> azáltal, hogy a kizárólag egy meghatározott területre érvényes korábbi jog (amelyre tehát nem lehet hivatkozni valamely közösségi védjegy lajstromozásával szembeni felszólalás megalapozása érdekében, de az az adott tagállamban oltalomban részesül) jogosultja <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0139" ID="QS0139"/>felléphet a közösségi védjegynek az azon a területen való használata ellen, ahol az ő joga védelemben részesül<QUOT.END REF.START="QS0139" CODE="201D" ID="QE0139"/>. A rendelkezésből következően helyi jelentőségű az az oltalom, amely a tagállam területére korlátozódik, a helyi jelentőségűt meghaladó mértékű oltalom pedig az Unió egész területére kiterjed<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0047"><P>Ebből a gondolatból kiindulva Fleckenstein úgy véli, hogy e két cikk egy <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0140" ID="QS0140"/>rendszert<QUOT.END REF.START="QS0140" CODE="201D" ID="QE0140"/> alkot: Fleckenstein, J. <HT TYPE="ITALIC">Der Schutz territorial beschränkter Kennzeichen</HT> (Peter Lang – Europäische Hochschulschriften, Frankfurt am Main, 1999.) 104. o.</P></NOTE>, ugyanakkor nem következik a rendelkezésből, hogy kizárólag akkor kell biztosítani a közösségi szintű oltalmat (mint a későbbi védjegy lajstromozása elleni sikeres felszólalás eredményét), ha a megjelölés több tagállamban is jogi oltalomban részesül. Véleményem szerint a 107. cikk nem elegendő ahhoz, hogy felbonthatatlan kapcsolatot teremtsen a jelentőség és az oltalom területi hatálya között a megtámadott ítélet által javasolt értelemben.</TXT></NP><NP><NO.P>141.</NO.P><TXT>A fentiekre tekintettel úgy vélem, hogy valamely, a Budhoz hasonló földrajzi jelzés hiába áll nemzetközi megállapodás alapján több államban is oltalom alatt, az nem felelne meg a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0141" ID="QS0141"/>helyi jelentőségűt meghaladó mértékre<QUOT.END REF.START="QS0141" CODE="201D" ID="QE0141"/> vonatkozó követelménynek, ha csak azt lehetne bizonyítani (mint az a jelen esetben is feltételezhető), hogy az oltalmat biztosító államok közül kizárólag az egyikben ismert és használt.</TXT></NP><NP><NO.P>142.</NO.P><TXT>Következésképpen úgy vélem, hogy helyt kell adni az első fellebbezési jogalap harmadik részének.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P>4.</NO.P><TXT>Következtetések</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>143.</NO.P><TXT>A fentiekre tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság fogadja el az első fellebbezési jogalap második és harmadik részét, és utasítsa el annak első részét.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><?PAGE NO="I-2173"?><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P>B –</NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A 40/94 rendelet 8. cikke (4) bekezdésének és a 74. cikke (1) bekezdésének megsértésére vonatkozó második fellebbezési jogalapról</HT></TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P>1.</NO.P><TXT>Az álláspontok ismertetése</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>144.</NO.P><TXT>A 40/94 rendelet 8. cikke (4) bekezdésének és 74. cikke (1) bekezdésének megsértésére vonatkozó második fellebbezési jogalapban a fellebbező megállapítja, hogy az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 199. pontjában tévesen értelmezte a jogot, amikor kijelentette, hogy az OHIM fellebbezési tanácsának hivatalból kell vizsgálnia az alkalmazható nemzeti jogot, beleértve azt az ítélkezési gyakorlatot, amely a Budvarnak a későbbi védjegy használata megtiltásához fűződő, valamely földrajzi jelzésre való hivatkozáson alapuló jogával kapcsolatos. Azon álláspontja által, hogy a nemzeti eljárások eredménye általánosan hozzáférhető forrásokból megismerhető, és ebből következően – a rendelet 74. cikke alapján a felszólalót kötelező bizonyítási teher alól kivételt képező – közismert ténynek minősül, az Elsőfokú Bíróság megsértette a hivatkozott rendelkezést, amelynek értelmében a felszólalási eljárásban az OHIM a vizsgálat során a felek által előterjesztett tényálláshoz, bizonyítékokhoz és érvekhez, valamint a kérelem szerinti igényekhez kötve van.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P>2.</NO.P><TXT>Értékelés</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>145.</NO.P><TXT>E második fellebbezési jogalap valójában két különböző kérdést vet fel:</TXT></NP><NP><NO.P>146.</NO.P><TXT>Elsősorban azt vizsgálja, hogy a 40/94 rendelet 74. cikkének (1) bekezdése kötelezi-e az OHIM-ot arra, hogy hivatalból vizsgálja az érintett tagállamban folytatott bírósági eljárások helyzetét és eredményeit, vagy sem, és ebből következően a tagállami bíróságok határozatai e tekintetben közismert tényeknek minősülnek-e.</TXT></NP><NP><NO.P>147.</NO.P><TXT>Az OHIM fellebbezési tanácsa a hatályon kívül helyezett döntéseiben kizárólag néhány olyan francia és német bírósági határozatot vett figyelembe, amelyben nem engedték meg a Bud jogosultjainak, hogy megtiltsák az Anheuser-Buschnak a megjelölés használatát az adott nemzeti területeken. Akkor még ezek a nemzeti ítéletek nem voltak jogerősek, de a fellebbezési tanács nem vette figyelembe ezt a tényt, és erre a Budvar sem hivatkozott.</TXT></NP><NP><NO.P>148.</NO.P><TXT>Megítélésem szerint az OHIM fellebbezési tanácsának eljárása tökéletesen megfelelt a felszólalási eljárásra irányadó szabályoknak, különösen a 40/94 rendelet 74. cikkének (1) bekezdésében megfogalmazott bizonyítási teher általános szabályozásának. Miután általános szabályként lefekteti, hogy az OHIM köteles a tényeket hivatalból vizsgálni, az említett rendelkezés akként rendelkezik, hogy <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0142" ID="QS0142"/>a lajstromozás viszonylagos kizáró okaival összefüggő eljárásban azonban a Hivatal [OHIM] a vizsgálat során a felek által előterjesztett tényálláshoz, bizonyítékokhoz és érvekhez, valamint a kérelem szerinti igényekhez kötve van<QUOT.END REF.START="QS0142" CODE="201D" ID="QE0142"/>.</TXT></NP><?PAGE NO="I-2174"?><NP><NO.P>149.</NO.P><TXT>A bizonyítási teher tehát teljes mértékben a felszólalóra hárul, és nem róható fel a Hivatalnak [OHIM-nak] az, hogy nem vette figyelembe azokat a bírósági határozatokat, amelyek az Elsőfokú Bíróság állítása ellenére nem minősültek <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0143" ID="QS0143"/>közismert tényeknek<QUOT.END REF.START="QS0143" CODE="201D" ID="QE0143"/>. Még ha az információt biztosító források a fellebbezési tanács számára <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0144" ID="QS0144"/>hozzáférhetőek<QUOT.END REF.START="QS0144" CODE="201D" ID="QE0144"/> voltak is, nem a tanács, hanem az érdekelt fél köteles igazolni az eljárás során hivatkozott összes adatot, különösen pedig azt ellenőrizni, hogy a nemzeti eljárásban meghozott ítélet jogerős-e, vagy sem.</TXT></NP><NP><NO.P>150.</NO.P><TXT>Másodsorban a fellebbező a második fellebbezési jogalap alátámasztására irányuló fő érvelése keretében közvetett módon – bizonyítási szempontból – egy második kifogásra is hivatkozik. Az Anheuser-Busch többek között megállapítja, hogy a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0145" ID="QS0145"/>fellebbezési tanács bizonyítékokkal rendelkezik arra a tényre vonatkozólag, hogy a Budvar sikertelenül próbálta elismertetni a nemzeti bíróságok előtt azokat a jogokat, amelyekre most az Anheuser-Busch által benyújtott védjegybejelentés ellen hivatkozik. […] A Budvar egyetlen olyan döntést sem mutatott be, amely felhatalmazná az őt megillető jogoknak a 8. cikk (4) bekezdése alapján történő elismertetésére<QUOT.END REF.START="QS0145" CODE="201D" ID="QE0145"/>. A fellebbezés szövegéből arra következtethetnénk, hogy az Anheuser-Busch szerint a rendelet 8. cikke (4) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy a felszólalónak azt kell bizonyítania, hogy ténylegesen sikerült megtiltani egy későbbi védjegy használatát, és nem elegendő a későbbi védjegy használatát tiltó elvont joggal való rendelkezés.</TXT></NP><NP><NO.P>151.</NO.P><TXT>Amennyiben ez a fellebbező által adott értelmezés, nem értek vele egyet. Megítélésem szerint nyilvánvaló, hogy a 8. cikk (4) bekezdésének b) pontja kizárólag azt írja elő, hogy a felszólaló rendelkezzen az elvont joggal, mint a megjelölésnek nemzeti szinten oltalmat biztosító lehetőséggel. A felszólalásnak helye van, ha a felszólaló rendelkezik ezzel a joggal, jóllehet nem gyakorolta azt, és bírói úton kifejezetten nem ismerték el.</TXT></NP><NP><NO.P>152.</NO.P><TXT>Lehetne arra hivatkozni, hogy amennyiben csak az elvont jogot követeljük meg, a nemzeti eljárásjogi helyzetre (a jog elismerésére vonatkozó bírósági határozatok jogerejére vagy annak hiányára) vonatkozó összes érvelés elveszíti a jelentőségét. Mindazonáltal azok a nemzeti ítéletek (akár jogerősek, akár nem), amelyek a jelen esethez hasonlóan megtagadják a későbbi védjegy használata megtiltásához fűződő jogot, arra utalhatnak, hogy az a jog nem létezik.</TXT></NP><?PAGE NO="I-2175"?><NP><NO.P>153.</NO.P><TXT>Az utolsó észrevétel fenntartása mellett úgy vélem, hogy el kell fogadni a második fellebbezési jogalapot.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P>C –</NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A fellebbezés megalapozottságának megállapítása és az ügy Törvényszék elé való visszautalása</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>154.</NO.P><TXT>A fentiekre tekintettel úgy vélem, hogy helyt kell adni a fellebbezésnek a második fellebbezési jogalapra és az első fellebbezési jogalap második és harmadik részére tekintettel, valamint hatályon kívül kell helyezni az említett ítéletet.</TXT></NP><NP><NO.P>155.</NO.P><TXT>Mivel a feltárt tévedések csak a tényállás vizsgálatával orvosolhatóak, úgy vélem, hogy az ügy állása a Bíróság Alapokmánya 61. cikkének (1) bekezdése értelmében nem teszi lehetővé az ügy érdemében való döntéshozatalt, erre tekintettel pedig javaslom, hogy a Bíróság utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé, hogy az az említettek szerinti értékeléseket elvégezze, és e mérlegelés eredményével összhangban új ítéletet hozzon.</TXT></NP><NP><NO.P>156.</NO.P><TXT>Különösen azt kell a Törvényszéknek megvizsgálnia, hogy a Budvar igazolta-e, hogy a Bud megjelölést az Anheuser-Busch által a Bud vonatkozásában tett első közösségi védjegybejelentés bejelentési napjánál korábban használták a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0146" ID="QS0146"/>kereskedelmi forgalomban<QUOT.END REF.START="QS0146" CODE="201D" ID="QE0146"/>. Erre tekintettel a Törvényszék köteles a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0147" ID="QS0147"/>kereskedelmi forgalomban való használat<QUOT.END REF.START="QS0147" CODE="201D" ID="QE0147"/> követelményére önálló értelmezést alkalmazni, amely nem az ítélkezési gyakorlat által e fogalom tekintetében a rendelet 9. cikkének (1) bekezdésében foglaltakra tekintettel adott értelmezést veszi alapul.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">VII –</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">A költségekről</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>157.</NO.P><TXT>Az ügynek a Törvényszék elé történő visszautalásra vonatkozó indítványomra tekintettel a fellebbezési eljárás során felmerült költségekről jelenleg nem kell határozni.</TXT></NP></GR.SEQ><?PAGE NO="I-2176"?><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">VIII –</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Végkövetkeztetések</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>158.</NO.P><TXT>A fenti megfontolásokra tekintettel azt indítványozom, hogy a Bíróság:</TXT><P><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P>1)</NO.P><TXT>Adjon helyt az Elsőfokú Bíróság első tanácsának a T-225/06., T-255/06., T-257/06 és T-309/06. sz. egyesített ügyekben <DATE ISO="20081216">2008. december 16-án</DATE> hozott ítélete ellen az Anheuser-Busch által benyújtott fellebbezésnek.</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>2)</NO.P><TXT>Utalja vissza az ügyet az Európai Unió Törvényszéke elé.</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>3)</NO.P><TXT>Az eljárás költségeiről jelenleg ne határozzon.</TXT></NP></ITEM></LIST></P></NP></GR.SEQ></CONTENTS.CONCLUSION></CONCLUSION>