<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><CONCLUSION NNC="YES" xmlns:xsi="http://www.w3.org/2001/XMLSchema-instance" xsi:noNamespaceSchemaLocation="http://formex.publications.europa.eu/schema/formex-05.00-20081231.xd"><BIB.CONCLUSION><REF.CASE FILE="ECRCJ2006HUA.0600501501.case.xml"><NO.CASE>C-517/04</NO.CASE></REF.CASE><NO.CELEX>62004C0517</NO.CELEX><NO.SEQ>0006.0001</NO.SEQ><PAGE.FIRST.ECR>5017</PAGE.FIRST.ECR><PAGE.SEQ>1</PAGE.SEQ><PAGE.LAST.ECR>5032</PAGE.LAST.ECR><PAGE.TOTAL>16</PAGE.TOTAL></BIB.CONCLUSION><CURR.TITLE><LEFT>STIXHACKL FÕTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA — C-517/04. SZ. ÜGY</LEFT><RIGHT>KOORNSTRA</RIGHT></CURR.TITLE><CONTENTS.CONCLUSION><TITLE><TI><P><HT TYPE="UC">Christine Stix-Hackl</HT></P><P><HT TYPE="UC">főtanácsnok indítványa</HT></P><P>Az ismertetés napja: <DATE ISO="20060307">2006. március 7.</DATE><NOTE NOTE.ID="E0001" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Eredeti nyelv: német.</P></NOTE></P></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P>I —</NO.P><TXT>Bevezetés</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>1.</NO.P><TXT>Előzetes döntéshozatali kérelmével az előterjesztő holland bíróság lényegében arra keres választ, hogy a garnélarák holland lobogó alatt hajózó halászhajóval történő partra szállításakor fizetendő díj ellentétese az EK 25. cikkel vagy az EK 90. cikkel, amennyiben e díj az e termékre vonatkozó értékesítési feltételek ellenőrzésére szolgáló berendezések finanszírozását szolgálja, és e díjat akkor is meg kell fizetni, ha a partra szállítás valamely másik tagállamban történik.</TXT></NP><NP><NO.P>2.</NO.P><TXT>Az alapeljárásban szereplő jogvita alapját a 2000-es üzleti évben Dániába szállított garnélarák után kivetett ezen díj képezte.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P>II —</NO.P><TXT>A jogi háttér</TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P>A —</NO.P><TXT>A közösségi jog</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>3.</NO.P><TXT>Az EK 25. cikk a következőképpen rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START ID="QS0001" REF.END="QE0001" CODE="201E"/>A tagállamok között tilos bármilyen behozatali vagy kiviteli vám és azzal azonos hatású díj. Ezt a tilalmat a fiskális vámokra is alkalmazni kell.<QUOT.END ID="QE0001" REF.START="QS0001" CODE="201D"/></P></QUOT.S></P></NP><NP><NO.P>4.</NO.P><TXT>Az EK 90. cikk értelmében:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START ID="QS0002" REF.END="QE0002" CODE="201E"/>A tagállamok sem közvetlenül, sem közvetve nem vetnek ki más tagállamok termékeire a hasonló jellegű hazai termékre közvetlenül vagy közvetve kivetett adónál magasabb belső adót.</P><?PAGE NO="I-5018"?><P>A tagállamok továbbá nem vetnek ki más tagállamok termékeire olyan természetű belső adót, amely más termékek közvetett védelmét szolgálhatja.<QUOT.END ID="QE0002" REF.START="QS0002" CODE="201D"/></P></QUOT.S></P></NP><NP><NO.P>5.</NO.P><TXT>A 2913/92/EGK rendelet<NOTE NOTE.ID="E0002" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A Tanács <DATE ISO="19921012">1992. október 12-i</DATE> rendelete a Közösségi Vámkódex létrehozásáról (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="302" DATE.PUB="1992" PAGE.FIRST="1">HL L 302., 1. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 4. kötet, 307. o.) (a továbbiakban: Vámkódex).</P></NOTE> 23. cikke rendelkezik az áruk (nem preferenciális) származásának fogalommeghatározásáról, és többek között a következőképpen rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ARTICLE IDENTIFIER="023"><TI.ART><QUOT.START ID="QS0003" REF.END="QE0003" CODE="201E"/>23. cikk</TI.ART><PARAG IDENTIFIER="023.001"><NO.PARAG>(1)</NO.PARAG><ALINEA>Valamely országból származó áruk a teljes egészében ebben az országban létrejött vagy előállított áruk.</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="023.002"><NO.PARAG>(2)</NO.PARAG><ALINEA>Teljes egészében valamely országban létrejött vagy előállított áruk:</ALINEA><ALINEA>[...]</ALINEA><ALINEA><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>e)</NO.P><TXT>az ott folytatott vadászatból vagy halászatból származó termékek;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>f)</NO.P><TXT>az ország parti tengerén kívül az érintett országban lajstromozott vagy bejegyzett és ennek az országnak a lobogója alatt hajózó hajókkal a tengerből kinyert tengeri halászati termékek és más termékek;</TXT></NP></ITEM></LIST></ALINEA><ALINEA>[...]</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="023.003"><NO.PARAG>(3)</NO.PARAG><ALINEA>A (2) bekezdés alkalmazásában az <QUOT.START ID="QS0004" REF.END="QE0004" CODE="00BB"/>ország<QUOT.END ID="QE0004" REF.START="QS0004" CODE="00AB"/> kifejezés magában foglalja az ország parti tengerét<QUOT.END ID="QE0003" REF.START="QS0003" CODE="201D"/></ALINEA></PARAG></ARTICLE></QUOT.S></P></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P>B —</NO.P><TXT>A nemzeti jog</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>6.</NO.P><TXT>A Productschap Vis holland jog alapján létrehozott közjogi szakmai szervezet. A Productschap Vis létrehozásáról szóló rendelet 3. cikkének (2) bekezdése a szervezet célját a következőképpen határozza meg:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START ID="QS0005" REF.END="QE0005" CODE="201E"/>A <QUOT.START ID="QS0006" REF.END="QE0006" CODE="00BB"/>Productschap<QUOT.END ID="QE0006" REF.START="QS0006" CODE="00AB"/> azon vállalkozások számára jön létre, amelyek</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a.</NO.P><TXT>halászattal;</TXT></NP></ITEM><?PAGE NO="I-5019"?><ITEM><NP><NO.P>b.</NO.P><TXT>adott esetben az átalakítást követően emberi vagy állatok általi fogyasztásra alkalmas termékek előállítására irányuló halfeldolgozással;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>c.</NO.P><TXT>illetve hal, valamint - az átalakítást követően vagy anélkül - emberi fogyasztásra alkalmas halalapú termékek forgalmazásával foglalkoznak, ide nem értve a behozatalt, a tranzitot és a háromoldalú kereskedelmet.<QUOT.END ID="QE0005" REF.START="QS0005" CODE="201D"/></TXT></NP></ITEM></LIST></QUOT.S></P></NP><NP><NO.P>7.</NO.P><TXT>A Verordening financiering gamalenzeven en garnalenkrakers visafslagen 2000 (a kikötői halárveréseken a garnélarák-válogatásnak és -tisztításnak a 2000 es üzleti évben történő finanszírozásáról szóló rendelet, a továbbiak: Verordening) jelen ügyben releváns rendelkezései a következők:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ARTICLE IDENTIFIER="002"><TI.ART><QUOT.START ID="QS0007" REF.END="QE0007" CODE="201E"/>2. cikk</TI.ART><PARAG IDENTIFIER="002.001"><NO.PARAG>(1)</NO.PARAG><ALINEA>A jelen rendelet hatálybalépését követő első hétfőtől kezdődően minden olyan vállalkozás, amely holland halászhajóval garnélarákot szállít, minden partra szállított és emberi fogyasztás céljára értékesített garnélarák tekintetében kilogrammonként 0,01 holland forint díjat köteles a Productschap részére megfizetni<QUOT.END ID="QE0007" REF.START="QS0007" CODE="201D"/>.</ALINEA><ALINEA>[...]</ALINEA></PARAG></ARTICLE><ARTICLE IDENTIFIER="003"><TI.ART>3. cikk</TI.ART><PARAG IDENTIFIER="003.001"><NO.PARAG>(1)</NO.PARAG><ALINEA>A díjakból befolyt összeg a <QUOT.START ID="QS0008" REF.END="QE0008" CODE="00BB"/>Productschap<QUOT.END ID="QE0008" REF.START="QS0008" CODE="00AB"/> garnélarák-válogató és -tisztító berendezés beszerzésének, beszerelésének és karbantartásának finanszírozására szolgál.</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="003.002"><NO.PARAG>(2)</NO.PARAG><ALINEA>A 2. cikk (1) bekezdésében szereplő díjat nem kell megfizetni az azt követő naptól fogva, amely napon a költségvetés <QUOT.START ID="QS0009" REF.END="QE0009" CODE="00BB"/>Medebewind onder Garnalenzeven<QUOT.END ID="QE0009" REF.START="QS0009" CODE="00AB"/> címének egyenlege eléri a <FT TYPE="NUMBER">600000</FT> holland forintot.&#x201D;</ALINEA></PARAG></ARTICLE><P>[...]</P><ARTICLE IDENTIFIER="005"><TI.ART>5. cikk</TI.ART><PARAG IDENTIFIER="005.001"><NO.PARAG>(1)</NO.PARAG><ALINEA>Ez a rendelet <DATE ISO="20000101">2000. január l-jén</DATE> lép hatályba.</ALINEA><ALINEA>[...]&#x201D;</ALINEA></PARAG></ARTICLE></QUOT.S></P></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><?PAGE NO="I-5020"?><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P>III —</NO.P><TXT>A tényállás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>8.</NO.P><TXT>Az alapeljárás felperese, Vissereijbedrijf D. J. Koornstra &amp; Zn. vof (a továbbiakban: Koornstra) olyan vállalkozás, amely az <QUOT.START ID="QS0010" REF.END="QE0010" CODE="201E"/>Elizabeth<QUOT.END ID="QE0010" REF.START="QS0010" CODE="201D"/> nevű holland halászhajóval garnélarákot szállít. <DATE ISO="20020801">2002. augusztus 1-jei</DATE> nyilatkozata alapján a Koornstra a 2000-es üzleti év folyamán <FT TYPE="NUMBER">52984</FT> kg garnélarákot szállított, amelyből <FT TYPE="NUMBER">28774</FT> kg-ot Hollandiában a kikötői árveréseken értékesített, míg <FT TYPE="NUMBER">24210</FT> kg-ot közvetlenül Dániába szállított ottani értékesítés céljából.</TXT></NP><NP><NO.P>9.</NO.P><TXT>A rendelet 2. cikkének (1) bekezdését alkalmazva az alapeljárás alperese, a Productschap Vis <DATE ISO="20020919">2002. szeptember 19-i</DATE> határozatával 242,10 holland forint (109,86 euró) összegű díjat vont le a Koornstrától a fenti <FT TYPE="NUMBER">24210</FT> kg Dániába szállított garnélarák után.</TXT></NP><NP><NO.P>10.</NO.P><TXT>A Koornstra <DATE ISO="20021025">2002. október 25-i</DATE> levelével kifogást emelt e határozat ellen.</TXT></NP><NP><NO.P>11.</NO.P><TXT>A Productschap Vis <DATE ISO="20030319">2003. március 19-i</DATE> határozatával e kifogást mint megalapozatlant elutasította. Különösen a kérdést előterjesztő bíróság által <DATE ISO="20030221">2003. február 21-én</DATE> hozott határozatra hivatkozott, amely szerint az a tény, hogy a díjfizetés alapjául szolgáló tényállás, vagyis a holland halászhajóval történő partra szállítás Dániában történt, nem zárja ki a díjfizetési kötelezettséget. A <QUOT.START ID="QS0011" REF.END="QE0011" CODE="201E"/>Productshap<QUOT.END ID="QE0011" REF.START="QS0011" CODE="201D"/> létrehozásáról szóló Verordening 9. cikke értelmében a <QUOT.START ID="QS0012" REF.END="QE0012" CODE="201E"/>Productshap<QUOT.END ID="QE0012" REF.START="QS0012" CODE="201D"/> Tanácsa mérlegelési jogkörrel rendelkezik a díjfizetés alapjául szolgáló tényállás megítélése tekintetében. Emellett e határozatból kitűnik, hogy az a tény, hogy az érintett vállalkozás állítása szerint nem részesül azon tevékenységekből, amelyeknek a finanszírozására a díjakból származó bevétel szolgál, és Dániában már fizetett ilyen díjat, nem kérdőjelezi meg a szóban forgó díj jogszerűségét.</TXT></NP><NP><NO.P>12.</NO.P><TXT><DATE ISO="20030425">2003. április 25-i</DATE> levelével a Koorntra megfellebbezte e határozatot. A fellebbezés alátámasztására a Koornstra különösen arra hivatkozott, hogy a díj, amennyiben azt a Dániában partra szállított garnélarák után vetették ki, ellentétes az EK 25. cikkel vagy az EK 90. cikkel. Az EK 25. vagy EK 90. cikkel fennálló ellentét a Koornstra szerint abból adódik, hogy garnélarák válogatásáért és tisztításáért kétszer fizetett, egyszer a Dansk Heiploeg-nek, egyszer pedig az alperesnek. Ez a kettős teher hátrányosan megkülönböztető hatást fejt ki a Közösségen belüli kereskedelemben.</TXT></NP><NP><NO.P>13.</NO.P><TXT>Az előzetes döntéshozatalt kezdeményező határozatában a College van Beroep voor het bedrijfsleven (a továbbiakban: College vagy kérdést előterjesztő bíróság) először is utal arra, hogy a Verordening 2. cikkének (1) bekezdésében előírt díj (a<?PAGE NO="I-5021"?> továbbiakban: vitatott díj) a holland halászhajóval Hollandián kívülre szállító vállalkozás által is megfizetendő, mivel a díj alapja a partra szállított és emberi fogyasztásra értékesített garnélarák összmennyisége.</TXT></NP><NP><NO.P>14.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság azt is megjegyzi, hogy az alapeljárásban a Koornstra által a 2000-es üzleti évre vonatkozóan megfizetendő díjnak csak azon része vitás, amely azon garnélarákokra vonatkozik, amelyeket Dániában szállítottak partra, és ott értékesítettek emberi fogyasztásra.</TXT></NP><NP><NO.P>15.</NO.P><TXT>A College jelzi, hogy a vitatott díjat nem valamely másik tagállamból történő behozatalkor vagy a behozatal tényéből eredően vetik ki, és az nem vezet hátrányos megkülönböztetéshez a hazai és a más tagállamokból behozott áruk között. A vitatott díj célját figyelembe véve ugyanakkor nem egyértelmű annak az EK 25. és az EK 90. cikkel való összeegyeztethetősége.</TXT></NP><NP><NO.P>16.</NO.P><TXT>Ezen összefüggésben a College megállapítja, hogy a díjból származó bevételek jelentette előnyből csak azon holland halászhajóval rendelkező vállalkozások részesülnek, amelyek Hollandiában szállítják partra a garnélarákot, a garnélarák származása e tekintetben nem bír jelentőséggel. A díjból származó bevételek jelentette előnyből részesül a Hollandiába szállított külföldi garnélarák, nem részesül azonban a külföldre szállított holland garnélarák.</TXT></NP><NP><NO.P>17.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság szerint a vitatott díjnak annyiban lehet kereskedelmet korlátozó hatása, hogy azt akkor is kivetik, ha a garnélarákot valamely másik tagállamba szállítják, és e másik tagállamban fizetni kell a garnélarák válogatásáért és tisztításáért.</TXT></NP><NP><NO.P>18.</NO.P><TXT>Mindezek fényében a College úgy döntött, hogy az eljárást felfüggeszti, és az alábbi kérdéseket terjeszti előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><NP><NO.P><QUOT.START ID="QS0013" REF.END="QE0013" CODE="201E"/>1.</NO.P><TXT>Összeegyeztethetőe a közösségi joggal, különösen az EK 25. és az EK 90. cikkel a jelen ügy tárgyát képezőhöz hasonló díj, amely valamely tagállamban garné-larák-válogató és -tisztító berendezések finanszírozására szolgál, és amelyet a vállalkozásnak ugyanebben a tagállamban kell megfizetnie garnélarák e tagállamban lajstromozott halászhajóval történt partra szállításáért, ha ezt a díjat az ilyen vállalkozásnak az általa a Közösség más területén partra szállított garnélarákok tekintetében is meg kell fizetnie?</TXT></NP><NP><NO.P>2.</NO.P><TXT>Befolyásolja-e az előző kérdésre adott választ az, hogy:</TXT><P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a.</NO.P><TXT>hol fogták a garnélarákokat;</TXT></NP></ITEM><?PAGE NO="I-5022"?><ITEM><NP><NO.P>b.</NO.P><TXT>a garnélarákokat a Közösség más területén történt partra szállítást követően szállítják-e abba a tagállamba, ahol a halászhajó lajstromozva van;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>c.</NO.P><TXT>a Közösség más területén történt partra szállítást követően ott is fizettek-e a garnélarák válogatásáért és tisztításáért?<QUOT.END ID="QE0013" REF.START="QS0013" CODE="201D"/></TXT></NP></ITEM></LIST></P></NP></QUOT.S></P></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P>IV —</NO.P><TXT>Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről</TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P>A —</NO.P><TXT>Előzetes megjegyzések</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>19.</NO.P><TXT>Azok az áruk, amelyek az alapeljárás tárgyát képezik, nevezetesen a garnélarákok <HT TYPE="ITALIC">(Crangon crangon),</HT> a halászati és akvakul-túra-termékek piacának közös szervezéséről szóló, <DATE ISO="19921217">1992. december 17-i</DATE> 3759/92/EGK tanácsi rendelet<NOTE NOTE.ID="E0003" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P><REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="388" DATE.PUB="1992" PAGE.FIRST="1">HL L 388., 1. o</REF.DOC.OJ>.</P></NOTE> (a továbbiakban: 3759/92 rendelet) hatálya alá tartoznak. A 3759/92 rendelet 1. cikke értelmében ez utóbbi közös ár-, illetve kereskedelmi rendszert, valamint egységes versenyszabályozást tartalmaz.</TXT></NP><NP><NO.P>20.</NO.P><TXT>A 3759/92 rendelet 2. cikke alapján a 2406/96/EK tanácsi rendelet<NOTE NOTE.ID="E0004" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Az <DATE ISO="19961126">1996. november 26-i</DATE> rendelet egyes halászati termékek forgalmazására vonatkozó közös előírások megállapításáról (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="334" DATE.PUB="1996" PAGE.FIRST="1">HL 1996. L 334., 1. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás: 4. fejezet, 2. kötet, 331. o.).</P></NOTE> (a továbbiakban: 2406/96 rendelet) állapította meg a közös forgalmazási előírásokat. A 2406/96 rendelet 3. cikkének (2) bekezdése értelmében e forgalmazási előírások kiterjednek a frissességi kategóriákra és a méretkategóriákra.</TXT></NP><NP><NO.P>21.</NO.P><TXT>Azon árukat, amelyekre forgalmazási előírásokat állapítottak meg, csak akkor lehet értékesíteni - származásukra tekintet nélkül -, ha megfelelnek a 2406/96 rendelet előírásainak<NOTE NOTE.ID="E0005" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Lásd a 2409/96 rendelet 2. cikkének (1) bekezdését</P></NOTE>. A 3759/92 rendelet 3. cikkének (1) bekezdése kötelezi a tagállamokat, hogy a forgalmazási előírások betartását biztosítsák.</TXT></NP><NP><NO.P>22.</NO.P><TXT>A vitatott díj kivetésének jogalapját képező nemzeti rendelet nyilvánvalóan e közösségi keretszabályozás végrehajtását szolgálja, amennyiben a válogató- és tisztítóberendezések finanszírozását biztosítja a 3759/92 rendelet 3. cikkének (1) bekezdése szerinti ellenőrzés lefolytatása érdekében. Valamennyi fél egyetért abban, hogy a szóban forgó nemzeti rendelet nem befolyásolja az<?PAGE NO="I-5023"?> érintett közös piacszervezés által előírt mechanizmusok működését.<NOTE NOTE.ID="E0006" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A Bíróság vonatkozó ítélkezési gyakorlatához lásd a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="222/82" YEAR="1983" PAGE.ECR="4083">222/82. sz., Apple and Pear Development Council kontra Lewis ügyben <DATE ISO="19831213">1983. december 13-án</DATE> hozott ítélet (EBHT 1983., 4083. o.) 31. pontját</REF.DOC.ECR>.</P></NOTE></TXT></NP><NP><NO.P>23.</NO.P><TXT>Ugyancsak előre kell bocsátani, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések nem a Szerződés állami támogatásokra vonatkozó rendelkezéseire utalnak, holott a Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében az állami támogatás fogalma nemcsak bizonyos parafiskális díjakra terjed ki, attól függően, hogy ezeknek az adóknak a bevételét mire használják fel<NOTE NOTE.ID="E0007" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Lásd különösen a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-17/91" YEAR="1992" PAGE.ECR="I-6523">C-17/91. sz-, Lornoy és társai ügyben <DATE ISO="19921216">1992. december 16-án</DATE> hozott ítélet (EBHT 1992., I-6523. o.) 28. pontját</REF.DOC.ECR>.</P></NOTE>, hanem magára a parafiskális díjnak minősülő hozzájárulás beszedésére is<NOTE NOTE.ID="E0008" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Lásd a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-72/92" YEAR="1993" PAGE.ECR="I-5509">C-72/92. sz. Scharbatke-ügyben <DATE ISO="19931027">1993. október 27-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 1993., I-5509. o.) 20. pontját</REF.DOC.ECR> és a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-34/01—C-38/01" YEAR="2003" PAGE.ECR="I-14243">C-34/01-C-38/01. sz., Enirisorse egyesített ügyekben hozott ítélet (EBHT 2003., I-14243. o.) 43. pontját</REF.DOC.ECR>.</P></NOTE>. Ez nyilvánvalóan arra vezethető vissza, hogy a szóban forgó nemzeti rendelet a Bizottság számára bejelentésre került.</TXT></NP><NP><NO.P>24.</NO.P><TXT>A Bizottság írásbeli észrevételeiben kifejtette, hogy <DATE ISO="19990510">1999. május 10-én</DATE> a szóban forgó támogatási szabályokat az EK-Szerződéssel összeegyeztethetőnek nyilvánította. Állítása szerint ezt a döntést azon téves feltevés alapján hozta meg, hogy a vitatott díj csak azon vállalkozásokat terheli, amelyek holland halászhajóval Hollandiába szállítanak garnélarákot, azokat viszont nem, amelyek holland halászhajóval valamely másik tagállamba szállítanak garnélarákot. A Bizottság következésképpen azt állítja, hogy a tényleges jogi helyzet ismeretében a szóban forgó támogatási szabályokat a közös piaccal összeegyeztethetetlennek minősítette volna.</TXT></NP><NP><NO.P>25.</NO.P><TXT>Ugyanakkor a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az <DATE ISO="19990510">1999. május 10-én</DATE> hozott határozata nem jelent akadályt, mivel a Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében <QUOT.START ID="QS0014" REF.END="QE0014" CODE="201E"/>a hazai mezőgazdasági termékekre vonatkozó díjak általános szabályozására vonatkozó engedély, [...] amelyet a Bizottság az EK-Szerződés állami támogatásokra vonatkozó szabályai alapján adott meg, nem zárja ki, hogy a tagállami bíróság vizsgálhassa annak kérdését, hogy az ezen szabályzás részét képező díj - különösen az ezen adóból származó bevétel felhasználásától függően - összeegyeztethetőe az [EK 25. vagy az EK 90.] cikkel<QUOT.END ID="QE0014" REF.START="QS0014" CODE="201D"/><NOTE NOTE.ID="E0009" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-234/99" YEAR="2002" PAGE.ECR="I-3657">C-234/99. sz. Nygárd-ügyben <DATE ISO="20020423">2002. április 23-án</DATE> hozott ítélet (EBHT 2002., I-3657. o.) 64. pontja</REF.DOC.ECR>.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>26.</NO.P><TXT>Ebből az ítéletből tehát nyilvánvaló, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések a Bizottság állami támogatásra vonatkozó határozatától függetlenül vizsgálhatóak.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P>B —</NO.P><TXT>Az EK 25. és az EK 90. cikk rendszerére vonatkozó ítélkezési gyakorlat</TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P>1.</NO.P><TXT>Az EK 25. és az EK 90. cikk alkalmazásának elsőbbsége</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>27.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság kérelmében helyesen hivatkozik az EK 25. és az<?PAGE NO="I-5024"?> EK 90. cikkre, mivel az EK 28. és az EK 29. cikk nem alkalmazandó a parafiskális díjakra, amennyiben alkalmazandóak a Szerződés más rendelkezései, úgymint a vámmal azonos hatású díjakról szóló EK 25. cikk vagy a hátrányosan megkülönböztető belső adókról szóló EK 90. cikk.</TXT></NP><NP><NO.P>28.</NO.P><TXT>A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében az EK 28. cikk hatálya nem terjed ki sem a Szerződésnek a vámokkal azonos hatású díjakra vonatkozó rendelkezéseire (EK 25. cikk), sem a Szerződésnek a hátrányosan megkülönböztető belső adókra vonatkozó rendelkezéseire (EK 90. cikk)<NOTE NOTE.ID="E0010" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Lásd e tekintetben a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="74/76" YEAR="1977" PAGE.ECR="557">74/76. sz., Iannelli és Volpi ügyben <DATE ISO="19770322">1977. március 22-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 1977., 557. o.) 9. pontját</REF.DOC.ECR>, a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-78/90+C-83/90" YEAR="1992" PAGE.ECR="I-1847">C-78/90 és C-83/90. sz., Compagnie commerciale de l'Ouest egyesített ügyekben <DATE ISO="19920311">1992. március 11-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 1992., I-1847. o.) 20. pontját</REF.DOC.ECR>, a Lornoy-ügyben hozott ítélet (hivatkozás a 7. lábjegyzetben) 14. pontját és az Enirisorse-ügyben hozott ítélet (hivatkozás a 8. lábjegyzetben) 56. pontját</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>29.</NO.P><TXT>Vizsgálódásunk szempontjából ez azt jelenti, hogy először is tisztázni kell, hogy az alapeljárásban szereplőhöz hasonló rendelkezés az EK 25. vagy az EK 90. cikk hatálya alá tartozik-e, és csak akkor kell megvizsgálni azt, hogy az érintett intézkedés az EK 28. vagy az EK 29. cikk hatálya alá tartozik-e, ha e kérdésre a válasz nemleges<NOTE NOTE.ID="E0011" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Lásd a Lornoy-ügyben hozott ítélet (hivatkozás a 7. lábjegyzetben) 15. pontját és az Enirisorse-ügyben hozott ítélet (hivatkozás a 8. lábjegyzetben) 57. pontját</P></NOTE>.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P>2.</NO.P><TXT>Az EK 25. és az EK 90. cikk hatálya és elhatárolása</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>30.</NO.P><TXT>Az EK 25. cikk értelmében a tagállamok között tilos bármilyen behozatali vagy kiviteli vám és azzal azonos hatású díj. Az azonos hatású díjak tekintetében a kérdést előterjesztő bíróság helyesen emlékeztet arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében<NOTE NOTE.ID="E0012" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Lásd különösen a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-149/91+C-150/91" YEAR="1992" PAGE.ECR="I-3899">C-149/91. és C-150/91. sz., Sanders egyesített ügyekben <DATE ISO="19920611">1992. június 11-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 1992., I-3899. o.) 15. pontját</REF.DOC.ECR>.</P></NOTE> ez a tilalom valamennyi olyan díjra kiterjed, amelyet a behozatalkor vagy a behozatal tényéből eredően a behozott árukra kifejezetten kivetnek, de nem vetnek ki a hasonló hazai árura. A kérdést előterjesztő bíróság ugyancsak helyesen indul ki abból, hogy azon pénzügyi terhek is jelenthetnek vámmal azonos hatású díjat, amelyek valamely közjogi szervezet tevékenységének finanszírozására szolgálnak.</TXT></NP><NP><NO.P>31.</NO.P><TXT>Amint azt a Bíróság már számos alkalommal megállapította, minden olyan vagyoni teher az EK 23. cikk szerinti vámmal azonos hatású díjnak minősül, amelyet egyoldalúan vetnek ki - bármilyen alacsony összegű és bármi legyen is az elnevezése, illetve alkalmazásának módja -, amely a határ átlépésének tényéből eredően sújtja akár a belföldi, akár a külföldi árukat, és nem<?PAGE NO="I-5025"?> minősül a szó szoros értelmében vett vámnak<NOTE NOTE.ID="E0013" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-72/03" YEAR="2004" PAGE.ECR="I-8027">C-72/03. sz., Carbonati Apuani ügyben <DATE ISO="20040909">2004. szeptember 9-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 2004., I-8027. o.) 20. pontja</REF.DOC.ECR>. Lásd még a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="158/82" YEAR="1983" PAGE.ECR="3573">158/82. sz., Bizottság kontra Dánia ügyben <DATE ISO="19831109">1983. november 9-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 1983., 3573. o.) 18. pontját</REF.DOC.ECR>, a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-163/90" YEAR="1992" PAGE.ECR="I-4625">C-163/90. sz., Legros és társai ügyben hozott ítélet (EBHT 1992., I-4625. o.) 13. pontját</REF.DOC.ECR>, a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-426/92" YEAR="1994" PAGE.ECR="I-2757">C-426/92. sz., Deutsches Milch-Kontor ügyben <DATE ISO="19940622">1994. június 22-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 1994., I-2757. o.) 50. pontját</REF.DOC.ECR>, a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-485/93+C 486/93" YEAR="1995" PAGE.ECR="I-2655">C-485/93. és C-486/93. sz., Simitzi egyesített ügyekben <DATE ISO="19950914">1995. szeptember 14-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 1995., I-2655. o.) 15. pontját</REF.DOC.ECR>, valamint a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-347/95" YEAR="1997" PAGE.ECR="I-4911">C-347/95. sz. UCAL-ügyben <DATE ISO="19970917">1997. szeptember 17-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 1997., I-4911. o.) 18. pontját</REF.DOC.ECR>. Az azonos hatású díjak tilalma mind az EK 23. cikkből, mind az EK 25. cikkből következik.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>32.</NO.P><TXT>Az EK 90. cikk értelmében a tagállamok sem közvetlenül, sem közvetve nem vetnek ki más tagállamok termékeire a hasonló jellegű hazai termékre közvetlenül vagy közvetve kivetett adónál magasabb belső adót. Az ítélkezési gyakorlat értelmében az ilyen teher nem vámmal azonos hatású díjnak, hanem az EK 90. cikk szerinti belső adónak minősül, amennyiben a termékek származási helyétől függetlenül, objektív szempontok szerint, általános jellegű belső teherként következetesen érint bizonyos terméktípusokat<NOTE NOTE.ID="E0014" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A Carbonati Apiuani ügyben hozott ítélet (hivatkozás a 13. lábjegyzetben) 17. pontja. Lásd még a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="90/79" YEAR="1981" PAGE.ECR="283">90/79. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben <DATE ISO="19810203">1981. február 3-án</DATE> hozott ítélet (EBHT 1981., 283. o.) 14. pontját</REF.DOC.ECR> és a Ugros és társai ügyben hozott ítélet (hivatkozás a 13. lábjegyzetben) 11. pontját.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>33.</NO.P><TXT>E tekintetben azt is figyelembe kell venni, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az azonos hatású díjakra és a hátrányosan megkülönböztető belső adóra vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók együttesen, következésképpen a Szerződés rendszerében ugyanazon teher nem tartozhat egyszerre mindkét kategóriába<NOTE NOTE.ID="E0015" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Lásd különösen az UCAL-ügyben hozott ítélet (hivatkozás a 13. lábjegyzetben) 17. pontját, a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-213/96" YEAR="1998" PAGE.ECR="I-1777">C-213/96. sz., Outokumpu Oy ügyben <DATE ISO="19980402">1998. április 2-án</DATE> hozott ítélet (EBHT 1998., I-1777. o.) 19. pontját</REF.DOC.ECR> és a Nygård-ügyben hozott ítélet (hivatkozás a 9. lábjegyzetben) 17. pontját.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>34.</NO.P><TXT>Éppen ezért alapvető az EK 25. cikk és az EK 90. cikk hatályának elhatárolása.</TXT></NP><NP><NO.P>35.</NO.P><TXT>A Bíróság ítélkezési gyakorlata ugyanakkor az ezen alapvető elhatárolás kapcsán felmerülő nehézségeket is jól mutatja. Minden olyan vagyoni teher, amelyet a határ átlépésének tényéből eredően egyoldalúan vetnek ki - bármi legyen is az elnevezése és alkalmazásának módja -, és nem minősül a szó szoros értelmében vett vámnak<NOTE NOTE.ID="E0016" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Lásd a fenti 30. pontot Lásd még a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-90/94" YEAR="1997" PAGE.ECR="I-4085">C-90/94. sz., Haahr Petroleum ügyben <DATE ISO="19970717">1997. július 17-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 1997., I-4085. o.) 20. pontját</REF.DOC.ECR> és az Outokumpu-ügyben hozott ítélet (hivatkozás a 15. lábjegyzetben) 20. pontját.</P></NOTE>. Nem ez azonban a helyzet, amennyiben a teher általános belső adózási szabályozás része, amely bizonyos terméktípusokat következetesen, objektív szempontok szerint és a termék származási helyétől függetlenül sújt; ebben az esetben e vagyoni teher az EK 90. cikk hatálya alá tartozik<NOTE NOTE.ID="E0017" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Lásd a fenti 32. pontot</P></NOTE>. Erre példaként valamely olyan teher hozható fel, amely egyrészt a hazai, belföldön feldolgozott vagy értékesített terméket, másrészt a belföldről feldolgozatlan állapotban kivitelre került terméket egyaránt sújtja, amennyiben<?PAGE NO="I-5026"?> az adóztatás alapjául szolgáló tény a két terméktípus esetében azonos<NOTE NOTE.ID="E0018" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A Nygård-ügyben hozott ítélet (hivatkozás a 9. lábjegyzetben) 20. pontja. Az ítélet értelemszerűen hivatkozik a Sandersügyben hozott ítélet (hivatkozás a 12. lábjegyzetben) 17. pontjára és az Outokumpu-ügyben hozott ítélet (hivatkozás a 15. lábjegyzetben) 24. pontjára, bár azok olyan díjakra vonatkoztak, amelyeket mind hazai, mind behozott termékekre kivetettek.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>36.</NO.P><TXT>Az ilyen, az alapeljárásban szereplőhöz is hasonló teher jogi minősítése tekintetében a Bíróság ítélkezési gyakorlatából az tűnik ki, hogy szükség lehet annak figyelembevételére, hogy milyen célra fordítják a díjból befolyt összeget A Lornoy és társai ügyben Tesaruo főtanácsnok<NOTE NOTE.ID="E0019" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A Lornoy és társai ügyben hozott ítélet (hivatkozás a 7. lábjegyzetben), a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-114/91" YEAR="1992" PAGE.ECR="I-6559">C-114/91. sz. Claeys-ügyben <DATE ISO="19921216">1992. december 16-án</DATE> hozott ítélet (EBHT 1992., I-6559)</REF.DOC.ECR> és a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-144/91+C-145/91" YEAR="1992" PAGE.ECR="I-6613">C-144/91. és C-145/91. sz., Demoor és társai egyesített ügyekben <DATE ISO="19921216">1992. december 16-án</DATE> hozott Ítélet (EBHT 1992., I-6613)</REF.DOC.ECR> vonatkozásában Tesauro főtanácsnok által előterjesztett indítványok.</P></NOTE> úgy foglalt állást, hogy e szempont <QUOT.START ID="QS0015" REF.END="QE0015" CODE="201E"/>alapvető jelentőségű, mivel lehetővé teszi a pusztán formai megközelítésen túl annak megállapítását, hogy e díjak, amelyek ugyan azonos módon sújtják mind a hazai, mind a behozott termékeket, nem gyakorolhatnak-e - éppen azon cél miatt, amelyre szánják - alapvetően különböző hatást e két terméktípusra, aminek folytán a körülményektől függően vámmal azonos hatású intézkedésnek vagy a[z EK 90.] cikkel összeegyeztethetetlen belső adónak minősülhetnek<QUOT.END ID="QE0015" REF.START="QS0015" CODE="201D"/><NOTE NOTE.ID="E0020" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Figyelemmel a Bíróság által különösen a Nygård-ügyben hozott ítéletben (hivatkozás a 9. lábjegyzetben) a behozatali vámmal azonos hatás díjként és kiviteli vámmal azonos hatású díjként történd minősítés között alkalmazott analógiára, ez a meggondolás alkalmazhatónak tűnik a vitatott díj esetében is, amennyiben annak kiviteli vámmal azonos hatású díjként, illetve hátrányosan megkülönböztető belső adóként történő minősítéséről van szó.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>37.</NO.P><TXT>így amennyiben az ilyen díjból befolyt bevételt olyan tevékenység finanszírozására fordítják, amelynek előnyeit kifejezetten a nemzeti piacon feldolgozott vagy értékesített nemzeti termékek élvezik, lehetséges, hogy az azonos szempontok szerint levont díj hátrányosan megkülönböztető adónak minősül, amennyiben a nemzeti piacon feldolgozott vagy értékesített nemzeti termékek esetében felszámított pénzügyi terhet semlegesíti az az előny, amelynek a finanszírozására a befolyt összeget fordítják, míg a kivitelre kerülő termékek esetében ugyanez kizárólag terhet jelent<NOTE NOTE.ID="E0021" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A Nygård-ügyben hozott ítélet (hivatkozás a 9. lábjegyzetben) 22. pontja. Mint arra már a 18. lábjegyzet is történt utalás, az ítélet értelemszerűen hivatkozik a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="73/79" YEAR="1980" PAGE.ECR="1533">73/79. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben <DATE ISO="19800521">1980. május 21-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 1980., 1533. o.) 15. pontjára</REF.DOC.ECR>, a Compagnie commerciale de l'Ouest és társai ügyben hozott ítélet (hivatkozás a 10. lábjegyzetben) 26. pontjára és az UCAL-ügyben hozott ítélet (hivatkozás a 13. lábjegyzetben) 21. pontjára.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>38.</NO.P><TXT>Az ítélkezési gyakorlat értelmében az EK 23. cikkel és az EK 25. cikkel ellentétes, vámmal azonos hatású díjnak minősül a szóban forgó díjhoz hasonló olyan teher, amely esetében a beszedett díjból származó előny teljes mértékben ellensúlyozza a piacra helyezést követően a nemzeti piacon feldolgozott vagy értékesített nemzeti termékekre az értékesítéskor kivetett terhet.<NOTE NOTE.ID="E0022" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A Nygård-ügyben hozott ítélet (hivatkozás a 9. lábjegyzetben) 23. pontja. Lásd még a Compagnie commerciale de l'Ouest és társai ügyben hozott ítélet (hivatkozás a 10. lábjegyzetben) 27. pontját, a Lornoy és társai ügyben hozott ítélet (hivatkozás a 7. lábjegyzetben) 21. pontját és a Scharbatke-ügyben hozott ítélet (hivatkozás a 8. lábjegyzetben) 10. pontját.</P></NOTE><NOTE NOTE.ID="E0023" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A Bíróság korábban is ezt a gondolatmenetet követte a hazai termékekre és a behozott termékekre vonatkozó bánásmód összehasonlítása során - lásd a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="94/74" YEAR="1975" PAGE.ECR="699">94/74. sz. IGAV-ügyben <DATE ISO="19750618">1975. június 18-án</DATE> hozott ítéletet (EBHT 1975., 699. o.)</REF.DOC.ECR> és a Compagnie commerciale de l' Ouest ügyben hozott ítéletet (hivatkozás a 10. lábjegyzetben), valamint a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="77/72" YEAR="1973" PAGE.ECR="61">77/72. sz. Capologo-ügyben <DATE ISO="19730619">1973. június 19-én</DATE> hozott ítéletet (EBHT 1973., 61. o.)</REF.DOC.ECR>, a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="78/76" YEAR="1977" PAGE.ECR="595">78/76. sz. Steinike-ügyben <DATE ISO="19770322">1977. március 22-én</DATE> hozott ítéletet (EBHT 1977., 595. o.)</REF.DOC.ECR>, a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="77/76" YEAR="1977" PAGE.ECR="987">77/76. sz. Cucchi-ügyben <DATE ISO="19770525">1977. május 25-én</DATE> hozott ítéletet (EBHT 1977., 987. o.)</REF.DOC.ECR>, a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="105/76" YEAR="1977" PAGE.ECR="1029">105/76. sz. Interzuccheri-ügyben <DATE ISO="19770525">1977. május 25-én</DATE> hozott ítéletet (EBHT 1977., 1029. o.)</REF.DOC.ECR>, a Bizottság kontra Olaszország ügyben hozott ítéletet (hivatkozás a 21. lábjegyzetben) és a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="32/80" YEAR="1981" PAGE.ECR="251">32/80. sz. Kortmann-ügyben <DATE ISO="19810128">1981. január 28-án</DATE> hozott ítéletet (EBHT 1981., 251. o.)</REF.DOC.ECR>.</P></NOTE></TXT></NP><?PAGE NO="I-5027"?><NP><NO.P>39.</NO.P><TXT>Ezzel szemben a díj az EK 90. cikkel tiltott hátrányos megkülönböztetésnek minősül, amennyiben a díjból befolyt bevételből a nemzeti piacon feldolgozott vagy értékesített nemzeti termékekre háruló előny csak részben ellensúlyozza a rájuk rótt terhet<NOTE NOTE.ID="E0024" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A Nygård-ügyben hozott ítélet (hivatkozás a 9. lábjegyzetben) 23. pontja. Lásd még az UCAL-ügyben hozott ítélet (hivatkozás a 13. lábjegyzetben) 22. pontjára.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>40.</NO.P><TXT>Végezetül a Bíróság elismerte, hogy a gazdasági szereplő által a részére nyújtott szolgáltatás ellenértékeként, e szolgáltatással arányos összegben fizetendő terhek nem minősülnek vámmal azonos hatású díjnak<NOTE NOTE.ID="E0025" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="63/74" YEAR="1975" PAGE.ECR="281">63/74. sz. Chadsky-ügyben <DATE ISO="19750226">1975. február 26-án</DATE> hozott ítélet (EBHT 1975., 281. o.) 8. pontja</REF.DOC.ECR>, a Bizottság kontra Dánia ügyben hozott ítélet (hivatkozás a 13. lábjegyzetben) 19. pontja, a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-109 98" YEAR="1999" PAGE.ECR="I-2237">C-109/98. sz., CRT France International ügyben <DATE ISO="19990422">1999. április 22-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 1999., I-2237. o.) 17. pontja</REF.DOC.ECR> és a Carbonati Apuani ügyben hozott ítélet (hivatkozás a 13. lábjegyzetben) 31. pontja.</P></NOTE>.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P>C —</NO.P><TXT>Értékelés</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>41.</NO.P><TXT>Először is arra kell emlékeztetni, hogy a Koornstra által a 2000-es üzleti évre vonatkozóan megfizetendő díjnak csak azon része vitás, amely azon garnélarákokra vonatkozik, amelyeket Dániában szállítottak partra, és ott értékesítettek emberi fogyasztásra. A vitatott díjjal kapcsolatos tényállás tekintetében meg kell állapítani, hogy a vitatott díjat olyan garnélarákokra vonatkozóan vetették ki, amelyeknek partra szállítása holland halászhajóval történt, függetlenül attól, hogy e partra szállításra hol került sor.</TXT></NP><NP><NO.P>42.</NO.P><TXT>Ezért először is azt kell megvizsgálni, hogy a vitatotthoz hasonló díj az EK 23. és azt követő cikkek értelmében vett vámmal azonos hatású díjnak minősül-e.</TXT></NP><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P>A díj vámmal azonos hatású díjként való minősítése</P></TI></TITLE><NP><NO.P>43.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint a jelen ügyben már csak azért sem beszélhetünk vámmal azonos hatású díjról, mivel a vitatott díjat nem valamely másik tagállamból történő <HT TYPE="ITALIC">behozatalkor vagy a behozatal tényéből eredően</HT> vetik ki. Ez a görög kormány álláspontja is. A holland kormány és a Productschap Vis ugyancsak azzal érvel, hogy a vitatott díjat megkülönböztetés nélkül alkalmazzák mind a más tagállamokba szállított, mind a Hollandiába szállított garnélarákra. Így mivel a díj nem kizárólag bizonyos termékek kivitelét terheli, nem eshet az EK 25. cikk hatálya alá.<?PAGE NO="I-5028"?> Legfeljebb az EK 90. cikk szerinti olyan belső adónak minősülhet, amely összeegyeztethető az EK-Szerződéssel, mivel a belföldön feldolgozott és értékesített garnélarákot és a külföldre kivitt garnélarákot azonos módon és az értékesítés azonos fázisában sújtja.</TXT></NP><NP><NO.P>44.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság tájékoztatása szerint a szóban forgó díjat kizárólag a holland halászhajóval rendelkező vállalkozásoknak kell az általuk partra szállított és emberi fogyasztásra értékesített garnélarák után megfizetniük, függetlenül attól, hogy e partra szállítás és értékesítés hol történt és attól, hogy a vásárló milyen célra kívánja felhasználni a garnélarákot.</TXT></NP><NP><NO.P>45.</NO.P><TXT>A vitatott díjnak az EK 25. cikkel vagy az EK 90. cikkel fennálló összeegyeztethetősége vonatkozásában felmerült kétségek nyilvánvalóan abból adódnak, hogy a díjfizetésre kötelezettek köre - nevezetesen azon vállalkozások, amelyek holland halászhajóval garnélarákot szállítanak partra, függetlenül ennek helyétől - és a díjból származó bevétek felhasználásának módja miatt előnyt élvezők köre — nevezetesen azon vállalkozások, amelyek Hollandiában szállítják partra a garnélarákot - nem azonos. Míg azok a vállalkozások, amelyek valamely másik tagállambeli halászhajóval Hollandiába szállítanak partra, a díjból befolyó összegekből finanszírozott berendezéseket - ingyen (mivel a díjfizetési kötelezettség nem terjed ki rájuk) - igénybe vehetik, azok a vállalkozások, amelyek holland halászhajóval valamely másik tagállamba szállítanak partra, díjfizetésre kötelezettek, mégsem vehetik igénybe a díjból befolyó összegekből finanszírozott berendezéseket.</TXT></NP><NP><NO.P>46.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság helytelenül indul ki abból, hogy a vitatott díj vámmal azonos hatású díjként való minősítését már önmagában kizárja az, hogy azt nem a valamely másik tagállamból történő behozatalkor vagy a behozatal tényéből eredően vetik ki. Ezzel szemben az a döntő, hogy a vitatott díj a belső piaci kereskedelem korlátozását jelenti-e<NOTE NOTE.ID="E0026" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A Carbonati Apuani ügyben hozott ítélet (hivatkozás a 13. lábjegyzetben) 28. pontja.</P></NOTE>. A hivatkozott ítélkezési gyakorlat<NOTE NOTE.ID="E0027" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Lásd a fenti 35. és az azt követő pontokat</P></NOTE> értelmében ilyen korlátozás adódhat abból, hogy valamely nemzeti intézkedésből <QUOT.START ID="QS0016" REF.END="QE0016" CODE="201E"/>a határok átlépése okán kivetett<QUOT.END ID="QE0016" REF.START="QS0016" CODE="201D"/> pénzügyi teher adódik<NOTE NOTE.ID="E0028" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A Carbonati Apuani ügyben hozott ítélet (hivatkozás a 13. lábjegyzetben) 22. pontja.</P></NOTE>. Azt azonban, hogy az alapeljárásban szereplő díj ilyen pénzügyi terhet jelente, a fent hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében nemcsak díj beszedésére vonatkozó szabályok, hanem egyúttal a szóban forgó díjból származó bevételek felhasználására vonatkozó rendelkezések alapján kell megítélni.</TXT></NP><NP><NO.P>47.</NO.P><TXT>A jelen ügyben ezért azt kell megvizsgálni, hogy a vitatott díj kifejezett pénzügyi terhet jelente azon vállalkozások számára,<?PAGE NO="I-5029"?> amelyek a garnélarák kivitelét holland halászhajón végzik<NOTE NOTE.ID="E0029" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A Hollandiában partra szállított garnélarák vonatkozásában a vitatott díj legfeljebb a hazai vállalkozások tekintetében jelent megkülönböztetést, amennyiben a díjból származó bevételből finanszírozott berendezések olyan garnélarákok ellenőrzésére is szolgál, amelyeket nem holland halászhajóval szállítanak partra Hollandiában anélkül, hogy ebben az esetben a díjfizetési kötelezettség elő lenne írva. Mindenesetre e kérdéskört nem kell vizsgálni. Hiszen az alapeljárásban szereplő jogvita csak azokra a garnélarákokra terjed ki, amelyeket holland halászhajóval valamely másik tagállamban - esetünkben Dániában - szállítottak partra.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>48.</NO.P><TXT>Ezzel összefüggésben a Bizottság megjegyzi, hogy a vitatott díj különösen sújtja a garnélarák holland halászhajón történő kivitelét, mivel a partra szállítás jelenti a díj kivetését kiváltó eseményt anélkül, hogy az érintett vállalkozások igénybe vehetnék a bevételekből finanszírozott berendezéseket. Ezzel szemben a görög kormány álláspontja szerint a garnélarák-válogató és -tisztító berendezések tényleges igénybevétele irreleváns, mivel önmagában e berendezések rendelkezésre állása szolgáltatást jelent.</TXT></NP><NP><NO.P>49.</NO.P><TXT>Az alapeljárásban és az írásbeli észrevételeiben a Koornstra azzal érvelt, hogy ez az ellenszolgáltatás nélküli díjfizetési kötelezettség kettős adóztatáshoz vezet, mivel a hasonló berendezés használata Dániában maga is díjköteles. A dán díjfizetésre vonatkozó szabályozás jellemzői azonban az ügy irataiból nem derülnek ki.</TXT></NP><NP><NO.P>50.</NO.P><TXT>Az esetleges kettős adóztatás kérdése azonban nem tűnik relevánsnak. A Bizottság e tekintetben helyesen hivatkozott a Bíróság ítélkezési gyakorlatára<NOTE NOTE.ID="E0030" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A Nygård-ügyben hozott ítélet (hivatkozás a 9. lábjegyzetben) 38. pontja.</P></NOTE>, amely szerint <QUOT.START ID="QS0017" REF.END="QE0017" CODE="201E"/>a közösségi jog jelenleg nem tartalmaz a kettős adóztatás hatásának kiküszöbölésére irányuló rendelkezéseket, amennyiben az olyan, az alapeljárásban vitatotthoz hasonló díjak esetében merül fel, amelyekre autonóm nemzeti szabályozás vonatkozik. Még ha az áruk szabad mozgása szempontjából a kettős adóztatás elkerülése kívánatosnak tűnik is, azt csak a nemzeti rendszerek összehangolásával lehet elérni [...]<QUOT.END ID="QE0017" REF.START="QS0017" CODE="201D"/>.</TXT></NP><NP><NO.P>51.</NO.P><TXT>A vitatott díj hatásai tekintetében a kérdést előterjesztő bíróság felvetette a szóban forgó nemzeti szabályozással érintett termékek származásának kérdését is. A vitatott szabályozás a díj kivetése szempontjából nem a garnélarák eredete szerint, hanem azon lobogó szerint tesz különbséget, amely alatt az érintett halászhajó hajózik.</TXT></NP><NP><NO.P>52.</NO.P><TXT>Valójában a jelen ügyben a garnélarákok származásának meghatározása nem tűnik egyszerű feladatnak. Az előzetes döntéshozatali<?PAGE NO="I-5030"?> kérelemben a kérdést előterjesztő bíróság felveti a Vámkódex 23. cikkének alkalmazását, amelyet azonban a holland kormány írásbeli észrevételeiben arra hivatkozással vet el, hogy a Vámkódex nem alkalmazható a Közösségen belüli kereskedelemben.</TXT></NP><NP><NO.P>53.</NO.P><TXT>Amennyiben a Vámkódex származásra vonatkozó fogalommeghatározásából indulunk ki, a jelen ügy tekintetében a következő kép bontakozik ki: azon garnélarák, amelyet holland halászhajóval szállítanak partra, a Vámkódex 23. cikkének (2) bekezdése értelmében Hollandiából származó árunak minősül, amennyiben azt valamely ország parti tengerén kívül (f) pont) vagy holland vizeken (e) pont) fogták ki. Amennyiben azonban a garnélarákot valamely másik tagállam vizeiből fogták ki, akkor az az adott tagállamból származó árunak minősül.</TXT></NP><NP><NO.P>54.</NO.P><TXT>Amennyiben ezeket az elveket az alapeljárásra alkalmazzunk, meg kell állapítani, hogy a garnélarák Hollandiában történő partra szállítása esetében a vitatott díjak a külföldi garnélaráknak kedveznek, amenynyiben azt csak akkor terheli a díj, ha az holland halászhajó fedélzetén található, míg a holland garnélarákot csak akkor nem terheli a díj, ha azt külföldi halászhajóval szállítják partra.</TXT></NP><NP><NO.P>55.</NO.P><TXT>Mindenesetre kétséges, hogy Vámkódex 23. cikke alkalmazandó-e a jelen ügyben. A holland kormány tiltakozása jogosnak tűnik annyiban, hogy a közösségi kereskedelemben a termék származásának kérdése általában nem döntő. A Vámkódex 23. cikkének (2) bekezdése szerinti megkülönböztetés nem egyeztethető össze a közös halászati politikával, amely szerint a valamely tagállam halászhajójával partra szállított termék végeredményben e tagállamnak tudható be. Ennek megfelelően a jelen ügy fényében az tűnik helyénvalónak, hogy ne a garnélarák kifogásának tényleges helyéből induljunk ki, és a holland halászhajón található garnélarákot holland garnélaráknak tekintsük.</TXT></NP><NP><NO.P>56.</NO.P><TXT>E feltételezéssel élve meg kell állapítani, hogy a vitatott díjat a Hollandiában és a máshol partra szállított garnélarákra egyaránt kivetik. A vitatott díjból származó bevétel felhasználásából azonban csak azon - holland vagy külföldi - garnélaráknak származik előnye, amelyet Hollandiában szállítanak partra<NOTE NOTE.ID="E0031" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Lásd e tekintetben az előzetes döntéshozatali kérelmet: <QUOT.START ID="QS0018" REF.END="QE0018" CODE="201E"/>[...] a díjból származó bevételek jelentette előnyből csak azon holland halászhajóval rendelkező vállalkozások részesülnek, amelyek Hollandiában szállítják partra a garnélarákot, a garnélarák származása e szempontból nem bír jelentőséggel<QUOT.END ID="QE0018" REF.START="QS0018" CODE="201D"/>, és <QUOT.START ID="QS0019" REF.END="QE0019" CODE="201E"/>[...] a díjból származó bevételek jelentette előnyből részesül a Hollandiába szállított külföldi garnélarák, de nem részesül a külföldre szállított holland garnélarák.<QUOT.END ID="QE0019" REF.START="QS0019" CODE="201D"/></P></NOTE>.</TXT></NP><?PAGE NO="I-5031"?><NP><NO.P>57.</NO.P><TXT>A díjból származó bevételek felhasználásának figyelembevétele - amelyet az ítélkezési gyakorlat megkíván - ahhoz a megállapításhoz vezet, hogy a holland halászhajón kivitt garnélarák tekintetében a vitatott szabályozás az érintett vállalkozásokra nézve pénzügyi terhet jelent, mivel azok a díj megfizetésére kötelezettek, de a díjból származó bevételek jelentette előnyből nem részesülnek, így a díj jelentette tehernek a díj általi finanszírozásból származó előnyökkel történő kiegyenlítése nem lehetséges. E tekintetben a görög kormány álláspontjával szemben nem releváns, hogy a díjból származó bevételekből finanszírozott berendezések rendelkezésre állnak, mivel e berendezések az érintett tagállamot terhelő ellenőrzési kötelezettség teljesítését szolgálják. Következésképpen az ilyen ellenőrzési kötelezettség teljesítése aligha tekinthető <QUOT.START ID="QS0020" REF.END="QE0020" CODE="201E"/>szolgáltatásnak<QUOT.END ID="QE0020" REF.START="QS0020" CODE="201D"/>.</TXT></NP><NP><NO.P>58.</NO.P><TXT>A vitatott díj ezért kereskedelmet korlátozó hatással bír, mivel azt akkor is kivetik, ha a garnélarákot holland halászhajóval valamely másik tagállamba szállítják. E tekintetben nem tűnik relevánsnak, hogy e másik tagállamban fizetni kell-e a garnélarák tisztításáért és válogatásáért<NOTE NOTE.ID="E0032" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Az alapeljárásban feltehetőleg ez volt a helyzet. Az előterjesztő bíróság által nyújtott információk értelmében a vonatkozó költségek beépítésre kerültek azon árba, amelyet a Koornstra a garnélarák értékesítése során Dániában a Dansk Heiploeg társaságtól kapott.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>59.</NO.P><TXT>A fentieknek megfelelően meg kell állapítani, hogy a jelen ügy tárgyát képezőhöz hasonló díj, amelyet a vállalkozásnak valamely tagállamban kell megfizetnie a garnélaráknak az e tagállamban lajstromozott halászhajóval történt partra szállításáért, és amely valamely tagállamban garnélarák-válogató és -tisztító berendezések finanszírozására szolgál, nem összeegyeztethető a közösségi joggal és különösen az EK 25. cikkel, ha ezt a díjat azon garnélarákok tekintetében is meg kell fizetni, amelyet nem ebben a tagállamban szállítanak partra.</TXT><P>Ez a megállapítás attól függetlenül irányadó, hogy a garnélarákot hol fogták, hogy a Közösségben máshol történő partra szállítását követően e tagállamba szállítják-e, vagy hogy a Közösségben máshol partra szállított garnélarák válogatásáért és tisztításáért ott is fizetnek-e.</P></NP><NP><NO.P>60.</NO.P><TXT>Következésképpen nem kell azt vizsgálni, hogy a vitatott díj hátrányosan megkülönböztető belső adónak minősül-e.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ></GR.SEQ><?PAGE NO="I-5032"?><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P>IV —</NO.P><TXT>Végkövetkeztetések</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>61.</NO.P><TXT>A fenti megfontolások alapján azt javaslom, hogy a Bíróság a College által előterjesztett kérdésekre a következőképpen válaszoljon:</TXT><P>A vitatotthoz hasonló díj, amelyet a vállalkozásnak valamely tagállamban kell megfizetnie a garnélaráknak az e tagállamban lajstromozott halászhajóval történt partra szállításáért, és amely valamely tagállamban garnélarák-válogató és -tisztító berendezések finanszírozására szolgál, nem összeegyeztethető a közösségi joggal, különösen az EK 25. cikkel, ha ezt a díjat azon garnélarákok tekintetében is meg kell fizetni, amelyet nem ebben a tagállamban szállítanak partra.</P><P>Ez a megállapítás attól függetlenül érvényes, hogy a garnélarákot hol fogták, hogy a Közösségben máshol történő partra szállítását követően e tagállamba szállítják-e, vagy hogy a Közösségben máshol partra szállított garnélarák válogatásáért és tisztításáért ott is fizetnek-e.</P></NP></GR.SEQ></CONTENTS.CONCLUSION></CONCLUSION>