<TI><P><HT TYPE="BOLD">Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről</HT></P></TI>28Kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2016/343 irányelv 8. cikkének (1) és (2) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely – abban az esetben, ha a vádlottat kellő időben tájékoztatták a tárgyalásról, illetve az e tárgyaláson való meg nem jelenés következményeiről, és e személyt az általa meghatalmazott ügyvéd képviselte – előírja, hogy nem sérül a vádlott tárgyaláson való jelenléthez való joga, amennyiben:egyértelműen úgy határozott, hogy nem jelenik meg az eljárás során tartott egyik tárgyaláson; vagy
e tárgyalások valamelyikén rajta kívül álló okokból nem jelent meg, ha e tárgyalást követően tájékoztatták a távollétében elvégzett eljárási cselekményekről, és a tények ismeretében vagy úgy határozott, hogy nem hivatkozik a távolmaradására e cselekmények jogszerűségének vitatása érdekében, vagy pedig úgy, hogy részt kíván venni ezeken az eljárási cselekményeken, ami az eljáró nemzeti bíróságot az említett cselekmények megismétlésére, többek között a tanú ismételt kihallgatására késztette, amelyen a vádlottnak lehetősége volt teljeskörűen részt venni.
29Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy a 2016/343 irányelv célja – amint az az 1. cikkéből és (9) preambulumbekezdéséből kitűnik – az ártatlanság vélelmének egyes vonatkozásait és a tárgyaláson való jelenlét jogát illetően a büntetőeljárásokra alkalmazandó közös minimumszabályok megállapítása (2018. szeptember 19‑i Milev ítélet, C‑310/18 PPU, EU:C:2018:732, 45. pont; 2019. szeptember 5‑i AH és társai [Az ártatlanság vélelme] ítélet, C‑377/18, EU:C:2019:670, 38. pont).30Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy figyelemmel a 2016/343 irányelv által elérni kívánt harmonizáció minimális szintjére, az irányelv nem értelmezhető teljes és kimerítő jogi aktusként (lásd ebben az értelemben: 2019. február 12‑i RH végzés, C‑8/19 PPU, EU:C:2019:110, 59. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).31E tekintetben az említett irányelv 8. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy a tagállamok biztosítják, hogy a gyanúsítottaknak és a vádlottaknak joguk van a tárgyaláson jelen lenni.32Ugyanezen irányelv (35) preambulumbekezdése pontosítja, hogy a gyanúsítottnak vagy a vádlottnak a tárgyaláson való jelenléthez való joga nem abszolút jellegű, és hogy bizonyos körülmények között a gyanúsítottnak vagy a vádlottnak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy erről kifejezetten vagy hallgatólagosan, de egyértelműen lemondhasson.33Így a 2016/343 irányelv 8. cikkének (2) bekezdése kimondja, hogy a tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy a gyanúsított vagy a vádlott bűnösségét vagy ártatlanságát megállapító határozatot eredményező tárgyalás megtartható az érintett személy távollétében, feltéve hogy az e rendelkezés a) pontja értelmében a gyanúsítottat vagy a vádlottat kellő időben tájékoztatták a tárgyalásról és a tárgyaláson való meg nem jelenés következményeiről, vagy ha az említett rendelkezés b) pontja értelmében a tárgyalásról értesített gyanúsítottat vagy vádlottat általa meghatalmazott vagy az állam által kirendelt védő képviseli.34Egyébiránt a 2016/343 irányelv (47) preambulumbekezdése kimondja, hogy az irányelv tiszteletben tartja a Charta és az EJEE által elismert alapvető jogokat és elveket, köztük a tisztességes eljáráshoz való jogot, az ártatlanság vélelmét és a védelemhez való jogot.35Amint az az irányelv (33) preambulumbekezdéséből következik, a gyanúsítottak és vádlottak tárgyaláson való jelenléthez való joga az EJEE 6. cikkében rögzített tisztességes eljáráshoz való jogon alapul, amelynek megfelel, amint azt az Alapjogi Chartához fűzött magyarázatok (HL 2007. C 303., 17. o.) pontosítják, a Charta 47. cikkének második és harmadik bekezdése, valamint 48. cikke.36E tekintetben az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy a nyilvános tárgyalás tartása az EJEE 6. cikkében rögzített alapelvnek minősül. Ez az elv különös jelentőséggel bír a büntetőjog területén, ahol általában olyan elsőfokú bíróságnak kell eljárnia, amely teljes mértékben megfelel az EJEE 6. cikke követelményeinek, és ahol a jogalany jogszerűen követelheti a meghallgatását, valamint azt, hogy megillesse többek között az a lehetőség, hogy szóban előterjessze védekezési jogalapjait, meghallgassa és kikérdezze a tanúkat (EJEB, 2006. november 23., Jussila kontra Finnország, CE:ECHR:2006:1123JUD007305301, 40. §; 2008. március 4., Hüseyin Turan kontra Törökország, CE:ECHR:2008:0304JUD001152902, 31. §).37Ezen ítélkezési gyakorlat szerint az EJEE 6. cikkének sem a szövege, sem pedig a szelleme nem akadályozza meg azt, hogy valamely személy saját akaratából – kifejezett vagy hallgatólagos módon – lemondjon a tisztességes eljárás garanciáiról. A tárgyaláson való jelenlét jogáról való lemondásnak azonban egyértelműen kifejezettnek kell lennie, és a bűncselekmény súlyának megfelelő minimális garanciák kell, hogy övezzék. Ezenkívül semmilyen nyomós közérdekbe nem ütközhet (EJEB, 2006. március 1., Sejdovic kontra Olaszország, CE:ECHR:2006:0301JUD005658100, 86. §; 2018. március 13., Vilches Coronado és társai kontra Spanyolország, CE:ECHR:2018:0313JUD005551714, 36. §).38Az alapügyben több személlyel szemben büntetőeljárás indult bűnszervezet vezetése, illetve bűnszervezetben való részvétel miatt. Az eljárás kezdeti szakaszában a terhelteket a nemzeti szabályozás alapján tájékoztatták azokról a feltételekről, amelyek mellett erre a tárgyalásra – ha alapos ok nélkül nem jelennek meg – sor kerülhet. Egyébiránt a vádlottak ügyvédei az eljárás során tartott valamennyi tárgyaláson részt vettek.39Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés elsősorban arra a helyzetre vonatkozik, amikor a vádlott szándékosan nem jelenik meg az eljárás keretében tartott valamely tárgyaláson.40Magára a 2016/343 irányelv 8. cikke (2) bekezdésének szövegére tekintettel meg kell jegyezni, hogy egy, az alapügyhöz hasonló ügyben mind az említett rendelkezés a) pontjában, mind pedig b) pontjában előírt feltételeket tiszteletben tartották.41Egyébiránt az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy UW‑nek a tárgyaláson való jelenléthez való jogáról történő lemondását a bűncselekmény súlyának megfelelő minimális garanciák övezték, és nem tűnik úgy, hogy e lemondás nyomós közérdekbe ütközne.42E körülmények között meg kell állapítani, hogy a 2016/343 irányelv 8. cikkének (2) bekezdésével nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely előírja, hogy nem sérül a vádlott tárgyalásán való jelenléthez való joga, ha egyértelműen úgy döntött, hogy nem jelenik meg az eljárás során tartott tárgyalások valamelyikén, mivel e személyt tájékoztatták e tárgyalásról, és őt az említett tárgyaláson meghatalmazott ügyvéd képviselte.43A kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdés másodsorban arra a helyzetre vonatkozik, amikor a vádlott rajta kívül álló okokból, mégpedig betegség miatt nem tudott megjelenni az eljárás keretében tartott tárgyalásokon.44A 2016/343 irányelv (34) preambulumbekezdése értelmében, amennyiben a gyanúsított vagy a vádlott rajta kívül álló okok miatt nem tud jelen lenni a tárgyaláson, biztosítani kell számára annak lehetőségét, hogy a nemzeti jogban előírt határidőn belül új tárgyalási időpontot kérjen.45A kérdést előterjesztő bíróság egyrészt arról a helyzetről kérdezi a Bíróságot, amelyben a vádlott, aki rajta kívül álló okokból nem tudott megjelenni az eljárás keretében tartott valamely tárgyaláson, és akit tájékoztattak az ezen a tárgyaláson a távollétében elvégzett eljárási cselekményekről, kijelentette, hogy nem fog az említett távolmaradásra hivatkozni az elvégzett eljárási cselekmények jogszerűségének vitatása érdekében, és hogy nem kéri a jelenlétében történő megismétlésüket.46Ebben az összefüggésben meg kell állapítani, hogy az ilyen kijelentés a tárgyaláson való jelenlét jogáról való egyértelmű lemondásnak tekinthető.47Másrészt a kérdést előterjesztő bíróság arra a helyzetre utal, amelyben a vádlott kijelentette, hogy kéri a távollétében elvégzett eljárási cselekményeknek a jelenlétében történő megismétlését, ami egy tanú ismételt kihallgatásának megszervezéséhez vezetett, amelyen a vádlottnak lehetősége volt teljeskörűen részt venni.48E tekintetben az a személy, aki számára lehetővé tették az azokon a tárgyalásokon elvégzett eljárási cselekmények megismétlését, amelyeken nem tudott megjelenni, nem tekinthető úgy, hogy a tárgyaláson nem volt jelen.49A fenti megállapításokra tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2016/343 irányelv 8. cikkének (1) és (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely – abban az esetben, ha a vádlottat kellő időben tájékoztatták a tárgyalásról, illetve az e tárgyaláson való meg nem jelenés következményeiről, és e személyt az általa meghatalmazott ügyvéd képviselte – előírja, hogy nem sérül a vádlott tárgyaláson való jelenléthez való joga, amennyiben:egyértelműen úgy határozott, hogy nem jelenik meg az eljárás során tartott egyik tárgyaláson, vagy
e tárgyalások valamelyikén rajta kívül álló okokból nem jelent meg, ha e tárgyalást követően tájékoztatták a távollétében elvégzett eljárási cselekményekről, és a tények ismeretében vagy úgy határozott, hogy nem hivatkozik a távolmaradására e cselekmények jogszerűségének vitatása érdekében, vagy pedig úgy, hogy részt kíván venni ezeken az eljárási cselekményeken, ami az eljáró nemzeti bíróságot az említett cselekmények megismétlésére, többek között a tanú ismételt kihallgatására késztette, amelyen a vádlottnak lehetősége volt teljeskörűen részt venni.
A fenti indokok alapján a Bíróság (hatodik tanács) a következőképpen határozott:A büntetőeljárás során az ártatlanság vélelme egyes vonatkozásainak és a tárgyaláson való jelenlét jogának megerősítéséről szóló, 2016. március 9‑i (EU) 2016/343 európai parlamenti és tanácsi irányelv 8. cikkének (1) és (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely – abban az esetben, ha a vádlottat kellő időben tájékoztatták a tárgyalásról, illetve az e tárgyaláson való meg nem jelenés következményeiről, és e személyt az általa meghatalmazott ügyvéd képviselte – előírja, hogy nem sérül a vádlott tárgyaláson való jelenléthez való joga, amennyiben:
egyértelműen úgy határozott, hogy nem jelenik meg az eljárás során tartott egyik tárgyaláson, vagy
e tárgyalások valamelyikén rajta kívül álló okokból nem jelent meg, ha e tárgyalást követően tájékoztatták a távollétében elvégzett eljárási cselekményekről, és a tények ismeretében vagy úgy határozott, hogy nem hivatkozik a távolmaradására e cselekmények jogszerűségének vitatása érdekében, vagy pedig úgy, hogy részt kíván venni ezeken az eljárási cselekményeken, ami az eljáró nemzeti bíróságot az említett cselekmények megismétlésére, többek között a tanú ismételt kihallgatására késztette, amelyen a vádlottnak lehetősége volt teljeskörűen részt venni.