10Az e kérdésre adott válasz keretében a Bíróság a következőket mondta ki a fent hivatkozott Enosi Efopliston Aktoploïas és társai ügyben hozott végzés 17–19. pontjában:17[…] amikor az érintett rendelet meghatározott határidőt ír elő a tagállam számára az ebből eredő kötelezettségek teljesítésére, a magánszemélyek a szóban forgó határidő lejárta előtt nem hivatkozhatnak a rendeletre (lásd ebben az értelemben a C-156/91. sz. Hansa Fleisch Ernst Mundt ügyben 1992. november 10-én hozott ítélet [EBHT 1992., I-5567. o.] 20. pontját).18A 3577/92 rendeletet illetően, 6. cikkének (2) és (3) bekezdéséből az következik, hogy a görög szigetek közötti kabotázs a menetrend szerinti személyszállítási és kompszolgáltatás, valamint a 650 bruttó regisztertonna űrtartalomnál kisebb hajókkal végzett szolgáltatás esetén 2004. január 1-jéig mentesül a fenti rendelet alkalmazása alól. E rendelkezés úgy van megfogalmazva, hogy nem enged eltérést a fenti átmeneti mentességtől. Ezért a kabotázs sajátos ágazatában a rendelet csak 2004. január 1-je után fejtett ki joghatásokat, és csak ugyanezen időpontot követően ruházhat jogokat a magánszemélyekre (lásd ebben az értelemben a [43/71. sz.] Politi-ügyben [1971. december 14-én] hozott ítélet [EBHT 1971., 1039. o.] 10. pontját is).19Ezt az értelmezést nem gyengítheti a Bíróság által a C-129/96. sz., Inter-Environnement Wallonie ügyben 1997. december 18-án hozott ítélet (EBHT 1997., I-7411. o.) 45. pontjában követett érvelés sem, ahol a Bíróság úgy ítélte meg, hogy bár a tagállamok nem kötelesek az átültetési határidő lejárta előtt elfogadni az intézkedéseket, az EK 10. cikk második bekezdésének, az EK 249. cikk harmadik bekezdésének, valamint a hulladékokról szóló 75/442/EGK irányelvet módosító 1991. március 18-i 91/156/EGK tanácsi irányelvnek (HL L 78., 32. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 3. o.) az együttes alkalmazásából az következik, hogy e határidőn belül tartózkodniuk kell az olyan jellegű intézkedések meghozatalától, amelyek komolyan veszélyeztetnék az ezen irányelv által meghatározott célt. Ugyanis, még abból a feltételezésből kiindulva is, hogy a 3577/92 rendeletben előírt átmeneti mentesség megfeleltethető az irányelv nemzeti jogba történő átültetése határidejének, az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból semmi esetre sem derül ki, hogy az alapügyben azt rónák fel a Görög Köztársaságnak, hogy olyan intézkedéseket fogadott el, amelyek komolyan veszélyeztették a rendelet végrehajtását 2004. január 1-jét követően.
12Mivel úgy ítélte meg, hogy az előtte folyamatban lévő jogvita eldöntéséhez az EK 10. cikk, az EK 49. cikk és az EK 249. cikk, valamint a 3577/92 rendelet egyes rendelkezéseinek további értelmezése szükséges, a Symvoulio tis Epikrateias (Államtanács) úgy döntött, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:- 1)Az EK 10. cikk második bekezdésére és az EK 249. cikk második bekezdésére tekintettel:
- a)a […] 3577/92[…] rendelet alkalmazása alóli, ugyanezen rendelet 6. cikkének (3) bekezdésében [a Görög Köztársaság] vonatkozásában előírt átmeneti mentesség 2004. január 1-jéig tartó időtartama alatt a görög jogalkotónak tartózkodnia kellett-e a 3577/92 rendelet 2004. január 1-jétől Görögországban történő teljes és hatékony alkalmazását komolyan veszélyeztető rendelkezések elfogadásától;
- b)joga van-e a magánszemélyeknek ahhoz, hogy e rendeletre hivatkozzanak a célból, hogy vitassák a görög jogalkotó által 2004. január 1-je előtt elfogadott rendelkezések érvényességét abban az esetben, ha e nemzeti rendelkezések komolyan veszélyeztetik a fenti rendelet teljes és hatékony alkalmazását Görögországban 2004. január 1-jét követően?
- 2)Az első kérdésre adott igenlő válasz esetén, 2004. január 1-jétől komolyan veszélyeztetett-e a 3577/92 rendelet teljes körű alkalmazása Görögországban azon okból, hogy a görög jogalkotó 2004. január 1-je előtt olyan kimerítő és állandó jellegű rendelkezéseket fogadott el, amelyek nem írják elő, hogy 2004. január 1-jétől kezdve hatályukat vesztik, és amelyek ellentétesek a 3577/92 rendelet rendelkezéseivel?
- 3)Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első és a második kérdésre adott igenlő válasz esetén, a 3577/92 rendelet 1., 2. és 4. cikke lehetővé teszi-e olyan nemzeti rendelkezések elfogadását, amelyek értelmében a hajótulajdonosok csak meghatározott, az e területen hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság által évente kijelölt útvonalakon nyújthatnak tengeri kabotázsszolgáltatást, olyan engedélyezési rendszer keretében kibocsátott előzetes hatósági engedély birtokában, amely a következő jellemzőkkel rendelkezik:
- a)a szigeteket kiszolgáló valamennyi útvonalra vonatkozik, kivétel nélkül,
- b)a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságoknak lehetővé teszi, hogy helyt adjanak valamely hajó meghatározott útvonalon történő forgalomba helyezésének engedélyezése iránti kérelemnek, ezáltal diszkrecionális módon, az alkalmazott kritériumok előzetes meghatározása nélkül, egyoldalúan módosítva a kérelemnek a járatsűrűségre, a szolgáltatás felfüggesztésének időtartamára és a bérletre vonatkozó elemeit?
- 4)Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első és a második kérdésre adott igenlő válasz esetén, az EK 49. cikk értelmében a szolgáltatásnyújtás meg nem engedett korlátozásának minősül-e az a szabályozás, amely előírja, hogy az a hajótulajdonos, akinek a közigazgatási szerv a hajó meghatározott útvonalon történő forgalomba helyezésére vonatkozó engedélyt adott ki (kérelmét eredeti formájában elfogadva, vagy ennek egyes elemeit a hajótulajdonos beleegyezésével módosítva), főszabály szerint köteles a szóban forgó útvonalon a szolgáltatást megszakítás nélkül nyújtani egyéves időszakon keresztül, és e szolgáltatás megkezdése előtt, e kötelezettség teljesítésének biztosítékaként, köteles garancialevelet letétbe helyezni, amely biztosíték teljes vagy részleges behajtására akkor kerül sor, ha e kötelezettséget nem megfelelően, vagy egyáltalán nem teljesítették?