<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><JUDGMENT xmlns:xsi="http://www.w3.org/2001/XMLSchema-instance" xsi:noNamespaceSchemaLocation="http://formex.publications.europa.eu/schema/formex-05.00-20081231.xd"><BIB.JUDGMENT><REF.CASE FILE="ECRT12005HUA.1100513701.case.xml"><NO.CASE>T-64/02</NO.CASE></REF.CASE><NO.CELEX>62002A0064</NO.CELEX><NO.SEQ>0014.0001</NO.SEQ><PAGE.FIRST.ECR>5146</PAGE.FIRST.ECR><PAGE.SEQ>1</PAGE.SEQ><PAGE.LAST.ECR>5226</PAGE.LAST.ECR><PAGE.TOTAL>81</PAGE.TOTAL><AUTHOR>T</AUTHOR></BIB.JUDGMENT><CURR.TITLE><LEFT><DATE ISO="20051120">2005. 11. 20-I</DATE> ÍTÉLET — T-64/02. SZ. ÜGY</LEFT><RIGHT>HEUBACH KONTRA BIZOTTSÁG</RIGHT></CURR.TITLE><TITLE><TI><P><HT TYPE="UC">Az Elsőfokú Bíróság ítélete</HT> (ötödik tanács)</P><P><DATE ISO="20051129">2005. november 29.</DATE><HT TYPE="SUP">*</HT></P></TI></TITLE><JUDGMENT.INIT><P>A T-64/02. sz. ügyben,</P></JUDGMENT.INIT><PARTIES><PLAINTIFS><P><HT TYPE="BOLD">Dr Hans Heubach GmbH &amp; Co. KG</HT> (Langelsheim [Németország] képviselik: F. Montag és G. Bauer ügyvédek)</P><PARTY.STATUS>felperes,</PARTY.STATUS></PLAINTIFS><DEFENDANTS><P>az <HT TYPE="BOLD">Európai Közösségek Bizottsága</HT> (képviseli: F. Castillo de la Torre, meghatalmazotti minőségben, segítője: H.-J. Freund ügyvéd, kézbesítési cím: Luxemburg)</P><PARTY.STATUS>alperes ellen</PARTY.STATUS></DEFENDANTS></PARTIES><P>az EK-Szerződés 81. cikke és az EGT-megállapodás 53. cikke szerinti eljárásban (COMP/E-1/37.027 - <QUOT.START ID="QS0001" REF.END="QE0001" CODE="201E"/>cink-foszfát<QUOT.END ID="QE0001" REF.START="QS0001" CODE="201D"/>-ügy) <DATE ISO="20011211">2001. december 11-én</DATE> hozott 2003/437/EK bizottsági határozat (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="153" DATE.PUB="2003" PAGE.FIRST="1">HL 2003. L 153., 1. o.</REF.DOC.OJ>) részleges megsemmisítése, illetve másodlagosan a felperesre kiszabott bírság mérséklése iránt benyújtott keresete tárgyában,</P><?PAGE NO="II-5147"?><PREAMBLE><PREAMBLE.INIT><P>AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA (ötödik tanács),</P><P>tagjai: P. Lindh elnök, R. García-Valdecasas és J. D. Cooke bírák,</P><P>hivatalvezető: J. Plingers tanácsos,</P></PREAMBLE.INIT><GR.VISA><VISA>tekintettel az írásbeli szakaszra és a <DATE ISO="20040701">2004. július 1-i</DATE> tárgyalásra,</VISA></GR.VISA><PREAMBLE.FINAL><P>meghozta a következő</P></PREAMBLE.FINAL></PREAMBLE><CONTENTS.JUDGMENT><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P>Ítéletet</P></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P>Tényállás</P></TI></TITLE><NP><NO.P>1</NO.P><TXT>A Dr Hans Heubach GmbH &amp; Co. KG (a továbbiakban: felperes vagy Heubach) német társaság, amely a tinta-, műanyag- és festékgyártásban használt különleges szerves festékeket és ásványi anyagokat gyárt, illetve forgalmaz. A Heubach gyárt és értékesít módosított minőségű cinkfoszfátot. Világméretű forgalma 2000-ben 71,02 millió EUR volt.</TXT></NP><?PAGE NO="II-5148"?><NP><NO.P>2</NO.P><TXT>Bár a kémiai összetételük kissé eltérő lehet, a cink-ortofoszfátok homogén vegyi termékek, amelyeket az általános <QUOT.START ID="QS0002" REF.END="QE0002" CODE="201E"/>cinkfoszfát<QUOT.END ID="QE0002" REF.START="QS0002" CODE="201D"/> elnevezéssel illetnek. A cinkfoszfátot, amelyet cinkoxidból és foszforsavból állítanak elő, gyakran használják a festékiparban korróziógátló ásványi pigmentként. A vegyületet vagy standard, vagy módosított, másképpen <QUOT.START ID="QS0003" REF.END="QE0003" CODE="201E"/>aktivált<QUOT.END ID="QE0003" REF.START="QS0003" CODE="201D"/> cinkfoszfátként forgalmazzák a piacon.</TXT></NP><NP><NO.P>3</NO.P><TXT>2001-ben a cinkfoszfát világpiacának legnagyobb részét az alábbi öt európai gyártó uralta: a felperes, a James M. Brown Ltd (a továbbiakban: James Brown), a Société nouvelle des couleurs zinciques SA (a továbbiakban: SNCZ), a Trident Alloys Ltd (a továbbiakban: Trident) (korábbi nevén: Britannia Alloys &amp; Chemicals Ltd, a továbbiakban: Britannia) és a Union Pigments AS (korábbi nevén: Waardals AS, a továbbiakban: Union Pigments). 1994 és 1998 között a standard cinkfoszfát piaci értéke világszinten körülbelül 22 millió EUR-ra, az Európai Gazdasági Térségben (EGT) 15-16 millió EUR-ra emelkedett. Az EGT-ben a Heubach, az SNCZ, a Trident (korábban Britannia) és a Union Pigments piaci részesedése a standard cinkfoszfát piacon közel egyenlő mértékű, kb. 20%-os volt. A James Brown piaci részesedése ennél alacsonyabb volt. A cinkfoszfát vásárlói a nagy festékgyártók. A festékpiacot néhány nemzetközi vegyipari vállalatcsoport uralja.</TXT></NP><NP><NO.P>4</NO.P><TXT><DATE ISO="19980513">1998. május 13-án</DATE> és <DATE ISO="19980514">14-én</DATE> a Bizottság a Heubach, az SNCZ és a Trident telephelyein egyidejűleg és előzetes értesítés nélkül vizsgálatot folytatott a Szerződés 85. és 86. cikkének végrehajtásáról szóló első, <DATE ISO="19620206">1962. február 6-i</DATE> 17. tanácsi rendelet (<REF.DOC.OJ COLL="P" NO.OJ="013" DATE.PUB="1962" PAGE.FIRST="204">HL 1962. 13., 204. o.</REF.DOC.OJ>, magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 3. o.) 14. cikkének (2) bekezdése alapján. <DATE ISO="19980513">1998. május 13</DATE>-<DATE ISO="19980515">15</DATE>. között a Bizottság EGT-megállapodás 23. jegyzőkönyve 8. cikke (3) bekezdése szerinti megkeresése folytán az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) Felügyeleti Hatósága egyidejűleg és előzetes értesítés nélkül vizsgálatot folytatott Union Pigments-nél az EFTA államai között a közös Felügyeleti Hatóság és Bíróság felállítására vonatkozó megállapodás 4. jegyzőkönyve II. fejezete 14. cikkének (2) bekezdése alapján.</TXT></NP><?PAGE NO="II-5149"?><NP><NO.P>5</NO.P><TXT>A közigazgatási eljárás során a Union Pigments és a Trident értesítették a Bizottságot, hogy a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló, <DATE ISO="19960718">1996. július 18-i</DATE> bizottsági közleménnyel (<REF.DOC.OJ COLL="C" NO.OJ="207" DATE.PUB="1996" PAGE.FIRST="4">HL 1996. C 207., 4. o.</REF.DOC.OJ>, a továbbiakban: engedékenységi közlemény) összhangban teljes mértékben együtt kívánnak vele működni, és mindegyikük nyilatkozatokat tett a kartell vonatkozásában (a továbbiakban: a Union Pigments nyilatkozata, illetve a Trident nyilatkozata).</TXT></NP><NP><NO.P>6</NO.P><TXT><DATE ISO="20000802">2000. augusztus 2-án</DATE> a Bizottság elfogadta jelen kereset tárgyát képező határozat (lásd az alábbi 7. pontot) címzettjeinek, köztük a felperesnek szóló kifogásközlést. A kifogásközlésre adott <DATE ISO="20001201">2000. december 1-i</DATE> válaszában a felperes úgy nyilatkozott, hogy lényegében nem vitatja a kifogásközlésben megállapított tényállást.</TXT></NP><NP><NO.P>7</NO.P><TXT><DATE ISO="20011211">2001. december 11-én</DATE> a Bizottság elfogadta az EK-Szerződés 81. cikke és az EGT-megállapodás 53. cikke szerinti eljárásban (COMP/E-1/37.027 - <QUOT.START ID="QS0004" REF.END="QE0004" CODE="201E"/>cink-foszfát<QUOT.END ID="QE0004" REF.START="QS0004" CODE="201D"/>-ügy) <DATE ISO="20011211">2001. december 11-én</DATE> hozott 2003/437/EK bizottsági határozatot (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="153" DATE.PUB="2003" PAGE.FIRST="1">HL 2003. L 153., 1. o.</REF.DOC.OJ>). A jelen ítélet az érintett vállalkozásokkal közölt és a keresethez csatolt határozatot veszi figyelembe (a továbbiakban: megtámadott határozat). Ez a határozat bizonyos szempontokból eltér az <HT TYPE="ITALIC">Európai Közösségek Hivatalos Lapjában</HT> közzétett változattól.</TXT></NP><NP><NO.P>8</NO.P><TXT>A Bizottság a megtámadott határozatban megállapította, hogy a Britannia (<DATE ISO="19970315">1997. március 15-ét</DATE> követően Trident), a Heubach, a James Brown, az SNCZ és a Union Pigments <DATE ISO="19940324">1994. március 24.</DATE> és <DATE ISO="19980513">1998. május 13.</DATE> között kartellben vettek részt. A kartell a standard cinkfoszfátra korlátozódott. A kartell résztvevői először is megállapodtak a piac felosztásában, és a termelőknek eladási kvótákat határoztak meg. Másodszor minden találkozón rögzítették az <QUOT.START ID="QS0005" REF.END="QE0005" CODE="201E"/>alap-<QUOT.END ID="QE0005" REF.START="QS0005" CODE="201D"/> vagy <QUOT.START ID="QS0006" REF.END="QE0006" CODE="201E"/>ajánlott<QUOT.END ID="QE0006" REF.START="QS0006" CODE="201D"/> árat, amelyet általában tiszteletben tartottak. Harmadszor bizonyos mértékben elosztották az ügyfeleket.</TXT></NP><?PAGE NO="II-5150"?><NP><NO.P>9</NO.P><TXT>A megtámadott határozat rendelkező része az alábbiakat tartalmazza:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ARTICLE IDENTIFIER="001"><TI.ART><QUOT.START ID="QS0007" REF.END="QE0007" CODE="201E"/>Első cikk</TI.ART><ALINEA>A Britannia [...], [...] a Hans Heubach [...], a James [...] a Brown [...], [az SNCZ], a Trident [...] és a [Union Pigments] megsértették az EK-Szerződés 81. cikkének (1) bekezdését és az EGT-megállapodás 53. cikkének (1) bekezdését azzal, hogy folytatólagos megállapodásban, illetve összehangolt magatartásban vettek részt a cink-foszfát-ágazatban.</ALINEA><ALINEA><P>A jogsértés időtartama a következő volt:</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>A [...] Heubach [...], a James [...] a Brown [...], [az SNCZ] és a [Union Pigments] esetében: <DATE ISO="19940324">1994. március 24-től</DATE> <DATE ISO="19980513">1998. május 13-ig</DATE>;</TXT></NP></ITEM></LIST></ALINEA></ARTICLE><P>[...]</P><ARTICLE IDENTIFIER="003"><TI.ART>3. cikk</TI.ART><ALINEA><P>A Bizottság a következő bírságokat szabja ki az 1. cikkben említett jogsértések miatt:</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>Britannia [...]: 3,37 millió EUR;</TXT></NP></ITEM><?PAGE NO="II-5151"?><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>[...] Heubach [...]: 3,78 millió EUR;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>c)</NO.P><TXT>James [...] Brown [...]: <FT TYPE="NUMBER">940000</FT> EUR;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>d)</NO.P><TXT>[SNCZ]: 1,53 millió EUR;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>e)</NO.P><TXT>Trident [...]: 1,98 millió EUR;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>f)</NO.P><TXT>[Union Pigments]: <FT TYPE="NUMBER">350000</FT> EUR.</TXT></NP></ITEM></LIST></ALINEA></ARTICLE><P>[...]<QUOT.END ID="QE0007" REF.START="QS0007" CODE="201D"/></P></QUOT.S></P></NP><NP><NO.P>10</NO.P><TXT>A bírságok összegének kiszámítása során a Bizottság a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK-Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatásban (<REF.DOC.OJ COLL="C" NO.OJ="009" DATE.PUB="1998" PAGE.FIRST="3">HL 1998. C 9., 3. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 171. o., a továbbiakban: bírságkiszabási iránymutatás) és az engedékenységi közleményben meghatározott módszert alkalmazta.</TXT></NP><NP><NO.P>11</NO.P><TXT>Így a Bizottság először egy <QUOT.START ID="QS0008" REF.END="QE0008" CODE="201E"/>alapösszeget<QUOT.END ID="QE0008" REF.START="QS0008" CODE="201D"/> határozott meg a jogsértés súlyosságára és időtartamára figyelemmel (lásd a megtámadott határozat (261)-(313) preambulumbekezdését).</TXT></NP><?PAGE NO="II-5152"?><NP><NO.P>12</NO.P><TXT>Az első tényezőt mérlegelve a Bizottság úgy vélte, hogy a jogsértést <QUOT.START ID="QS0009" REF.END="QE0009" CODE="201E"/>különösen súlyosnak<QUOT.END ID="QE0009" REF.START="QS0009" CODE="201D"/> kell tekinteni, mégpedig figyelemmel az ügy tárgyát képező magatartásra, ennek a cink-foszfát-piacra gyakorolt valós hatására, továbbá arra a tényre, hogy a teljes közös piacot, illetve megalakítását követően az EGT teljes területét lefedte (a megtámadott határozat (300) preambulumbekezdése). A jogsértés nagyos súlyos jellegétől függetlenül a Bizottság leírta, hogy figyelembe vette az érintett piac korlátozott méretét (a megtámadott határozat (303) preambulumbekezdése).</TXT></NP><NP><NO.P>13</NO.P><TXT>A Bizottság <QUOT.START ID="QS0010" REF.END="QE0010" CODE="201E"/>eltérő kezelést<QUOT.END ID="QE0010" REF.START="QS0010" CODE="201D"/> alkalmazott az érintett vállalkozásokkal szemben egyrészt annak érdekében, hogy figyelembe vegye ezek tényleges gazdasági lehetőségét arra, hogy a versenyt jelentősen korlátozzák, másrészt annak érdekében, hogy a bírságot olyan szinten állapítsa meg, hogy az megfelelő elrettentő erővel bírjon (a megtámadott határozat (304) preambulumbekezdése). Ebből a célból az érintett vállalkozásokat két csoportba osztotta <QUOT.START ID="QS0011" REF.END="QE0011" CODE="201E"/>az érintett piacon való viszonylagos súlyuk<QUOT.END ID="QE0011" REF.START="QS0011" CODE="201D"/> szerint. Ennek során az érintett vállalkozások által a jogsértés utolsó évében az EGT-ben elért forgalmat vette figyelembe, és megállapította, hogy a felperes, a Britannia (<DATE ISO="19970315">1997. március 15-től</DATE> Trident), a Heubach és az SNCZ voltak <QUOT.START ID="QS0012" REF.END="QE0012" CODE="201E"/>hasonló, 20%-ot meghaladó vagy megközelítő piaci részesedéssel az EGT-ben a főbb cinkfoszfát gyártók<QUOT.END ID="QE0012" REF.START="QS0012" CODE="201D"/> (a megtámadott határozat (307) és (308) preambulumbekezdése). A felperes ezért a Brittaniával, a Heubachhal, az SNCZ-vel és a Tridenttel együtt az első kategóriába került (a <QUOT.START ID="QS0013" REF.END="QE0013" CODE="201E"/>kiindulópont<QUOT.END ID="QE0013" REF.START="QS0013" CODE="201D"/>: 3 millió EUR). A James Brown piaci részesedése <QUOT.START ID="QS0014" REF.END="QE0014" CODE="201E"/>jóval alacsonyabb<QUOT.END ID="QE0014" REF.START="QS0014" CODE="201D"/> volt, és a második kategóriába került (a <QUOT.START ID="QS0015" REF.END="QE0015" CODE="201E"/>kiindulópont<QUOT.END ID="QE0015" REF.START="QS0015" CODE="201D"/>: <FT TYPE="NUMBER">750000</FT> EUR) (a megtámadott határozat (308) és (309) preambulumbekezdése).</TXT></NP><NP><NO.P>14</NO.P><TXT>Az időtartam tekintetében a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a felperesnek felróható <DATE ISO="19940324">1994. március 24-e</DATE> és <DATE ISO="19980513">1998. május 13-a</DATE> közötti jogsértés <QUOT.START ID="QS0016" REF.END="QE0016" CODE="201E"/>közepes<QUOT.END ID="QE0016" REF.START="QS0016" CODE="201D"/> időtartamú volt (a megtámadott határozat (310) preambulumbekezdése). Következésképpen a felperes vonatkozásában 40%-kal megemelte a kiindulópontot, és így 4,2 millió EUR lett az <QUOT.START ID="QS0017" REF.END="QE0017" CODE="201E"/>alapösszeg<QUOT.END ID="QE0017" REF.START="QS0017" CODE="201D"/> (a megtámadott határozat (310) és (313) preambulumbekezdése).</TXT></NP><?PAGE NO="II-5153"?><NP><NO.P>15</NO.P><TXT>Ezt követően a Bizottság úgy vélte, hogy adott esetben nincs helye súlyosbító vagy enyhítő körülmények figyelembevételének (a megtámadott határozat (314-336) preambulumbekezdése). Továbbá elutasította azt az érvelést, amely az érintett vállalkozások különleges jellegzetességeire és a <QUOT.START ID="QS0018" REF.END="QE0018" CODE="201E"/>rossz gazdasági helyzetre<QUOT.END ID="QE0018" REF.START="QS0018" CODE="201D"/> vonatkozott, amelyben a kartellt létrehozták (a megtámadott határozat (337)-(343) preambulumbekezdése). A Bizottság így a felperes vonatkozásában 4,2 millió EUR-ban állapította meg a bírság összegét <QUOT.START ID="QS0019" REF.END="QE0019" CODE="201E"/>az [engedékenységi] közlemény alkalmazását megelőzően<QUOT.END ID="QE0019" REF.START="QS0019" CODE="201D"/> (a megtámadott határozat (344) preambulumbekezdése).</TXT></NP><NP><NO.P>16</NO.P><TXT>A Bizottság ezenfelül felidézte a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése szerinti korlátot, amelyet az érintett vállalkozásokra kirótt bírság nem haladhat meg. A felperes esetében kiszabott bírságnak az engedékenységi közlemény alkalmazása előtti összegét nem érintette ez a korlát (a megtámadott határozat (345) preambulumbekezdése).</TXT></NP><NP><NO.P>17</NO.P><TXT>Végül a Bizottság a felperes tekintetében az engedékenységi közlemény alapján 10%-kal csökkentette a bírság összegét azon az alapon, hogy a felperes a kifogásközlésre adott válaszában úgy nyilatkozott, hogy lényegében nem vitatja a kifogásközlésben megállapított tényállást (a megtámadott határozat (360), (363) és (366) preambulumbekezdése). A felperesre kirótt bírság végső összege így 3,78 millió EUR volt (a megtámadott határozat (370) preambulumbekezdése).</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P>Eljárás és a felek kérelmei</P></TI></TITLE><NP><NO.P>18</NO.P><TXT>A felperes a jelen keresetet az Elsőfokú Bíróság hivatalához <DATE ISO="20020228">2002. február 28-án</DATE> benyújtott keresetlevelében terjesztette elő.</TXT></NP><?PAGE NO="II-5154"?><NP><NO.P>19</NO.P><TXT>Az előadó bíró jelentése alapján az Elsőfokú Bíróság (ötödik tanács) úgy döntött, hogy megnyitja a szóbeli szakaszt, és az eljárás lefolytatása iránti intézkedések keretében felhívta a Bizottságot arra, hogy bizonyos okiratokat nyújtson be, illetve válaszoljon bizonyos írásbeli kérdésekre. A Bizottság elhalasztotta a válaszadást.</TXT></NP><NP><NO.P>20</NO.P><TXT>A felek előadásait és az Elsőfokú Bíróság által feltett kérdésekre adott válaszaikat a <DATE ISO="20040701">2004. július 1-jén</DATE> megtartott tárgyaláson hallgatták meg.</TXT></NP><NP><NO.P>21</NO.P><TXT>A felperes azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:</TXT><P><LIST TYPE="DASH"><ITEM><P>elsődlegesen semmisítse meg a megtámadott határozat 3. cikkének b) pontját;</P></ITEM><ITEM><P>másodlagosan csökkentse a rá kiszabott bírság összegét;</P></ITEM><ITEM><P>kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.</P></ITEM></LIST></P></NP><NP><NO.P>22</NO.P><TXT>A Bizottság azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:</TXT><P><LIST TYPE="DASH"><ITEM><P>utasítsa el a keresetet;</P></ITEM><ITEM><P>kötelezze a felperest a költségek viselésére.</P></ITEM></LIST></P></NP></GR.SEQ><?PAGE NO="II-5155"?><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P>Indokolás</P></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P>A —</NO.P><TXT>A jogellenessége kifogásról</TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P>1.</NO.P><TXT>A felek érvei</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>23</NO.P><TXT>A felperes kifejti, hogy a megtámadott határozat 3. cikkének b) pontja semmis, mert a benne előírt bírságot a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdését sértő iránymutatás alapján számították ki.</TXT></NP><NP><NO.P>24</NO.P><TXT>Álláspontja szerint e jogellenesség! kifogás elfogadható, és el kell utasítani a Bizottság azon érvét, amely szerint az iránymutatás jogellenességéből nem következik a megtámadott határozat megsemmisítése csak azért, mert annak jogalapja a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése.</TXT></NP><NP><NO.P>25</NO.P><TXT>Az ügy érdemével kapcsolatban a felperes elsősorban azzal érvel, hogy úgy kell tekinteni, hogy a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése olyan általános kötelezettséget állapít meg, amely szerint a bírságokat az érintett vállalkozások üzleti forgalmával arányosan kell kiszámítani. Ez az egyetlen olyan módszer, amellyel a szóban forgó vállalkozás gazdasági lehetőségeit figyelembe lehet venni. Az iránymutatás márpedig általános bírságkategóriákból indul ki, amelyeket a forgalomtól és ezért az érintett vállalkozás gazdasági erejétől függetlenül állapít meg. A <QUOT.START ID="QS0020" REF.END="QE0020" CODE="201E"/>különösen súlyosnak<QUOT.END ID="QE0020" REF.START="QS0020" CODE="201D"/> minősülő jogsértésekre legalább 20 millió EUR-s átalányösszeget ír elő, függetlenül az érintett vállalkozás méretétől.</TXT></NP><?PAGE NO="II-5156"?><NP><NO.P>26</NO.P><TXT>Ez annak ellenére jogsértő, hogy az iránymutatás lehetővé tesz különbségtételt egyes tényezők alapján, így például az elkövetett jogsértés természete, a jogsértés elkövetőjének tényleges gazdasági képessége arra, hogy a többi szereplőnek jelentős kárt okozzon, illetve a szóban forgó piac kis jelentősége alapján. Ilyen különbségtételre azonban csak az iránymutatás által előírt kategóriákon belül van lehetőség.</TXT></NP><NP><NO.P>27</NO.P><TXT>A Bizottság azon érvére, hogy a vállalkozások - többek között a világméretű forgalma által jelzett - gazdasági lehetőségei csak egy a figyelembe veendő szempontok közül, a felperes azt válaszolja, hogy nem azt vitatja, hogy több szempontot kell figyelembe venni, hanem azt rója fel a Bizottságnak, hogy ezt az ő érdekében nem tette meg. Az ítélkezési gyakorlatból levezethető, hogy az iránymutatás nem tiltja, hogy a közösségi jog általános elveinek tiszteletben tartása érdekében akár a világméretű forgalmat, akár az érintett termék piacáról származó forgalmat <QUOT.START ID="QS0021" REF.END="QE0021" CODE="201E"/>figyelembe vegyék a bírság összegének megállapítása során, ha a körülmények ezt szükségessé teszik<QUOT.END ID="QE0021" REF.START="QS0021" CODE="201D"/> (az Elsőfokú Bíróság <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="T-23/99" YEAR="2002" PAGE.ECR="II-1705">T-23/99. sz., LR AF 1998 kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="20020320">2002. március 20-án</DATE> hozott ítéletének [EBHT 2002., II-1705. o.] 283. pontja</REF.DOC.ECR>.</TXT></NP><NP><NO.P>28</NO.P><TXT>A felperes másodsorban előadja, hogy azáltal, hogy a bírság összegének kiszámításához abszolút összegeket vesz alapul, az iránymutatás a felpereshez hasonló kis- és középvállalkozások (KKV) méretét figyelmen kívül hagyó módszert ír elő. Megjegyzi, hogy 2000-ben világméretű forgalma 71 millió EUR volt, és a standard cinkfoszfát piacának európai részéről 2000-ben csak 3,48 millió EUR-s forgalma származott, azaz világméretű forgalmának 4,9%-a. Hozzáteszi, hogy az e piacról származó forgalmáért egy kicsi, nem több mint hat munkatársból és néhány alkalmazottból álló csoport felelt. A szóban forgó termékből gyakorlatilag semmiféle haszna sem, sőt gyakran vesztesége származott.</TXT></NP><NP><NO.P>29</NO.P><TXT>Az alapösszegeket márpedig, ideértve a <QUOT.START ID="QS0022" REF.END="QE0022" CODE="201E"/>különösen súlyosnak<QUOT.END ID="QE0022" REF.START="QS0022" CODE="201D"/> minősülő jogsértésekért kiszabott legalább 20 millió EUR-s összeget, akkor is alkalmazni kell, ha az<?PAGE NO="II-5157"?> érintett vállalkozások KKV-k. Ezen <QUOT.START ID="QS0023" REF.END="QE0023" CODE="201E"/>átalányosítás<QUOT.END ID="QE0023" REF.START="QS0023" CODE="201D"/> következményeképpen a jelen ügyben a felperesre kiszabott bírság a teljes forgalom tekintetében jelentősen nagyobb, mint a jogsértés súlya alapján hasonló más ügyekben kiszabott bírságok. Ezen érve alátámasztására a felperes a Bizottság több határozatára hivatkozik, amelyekben a Bizottság viszonylag kisebb bírságokat szabott ki (az EK-Szerződés 85. cikke szerinti eljárásban [IV/35.733 - <QUOT.START ID="QS0024" REF.END="QE0024" CODE="201E"/>VW<QUOT.END ID="QE0024" REF.START="QS0024" CODE="201D"/>-ügy] <DATE ISO="19980128">1998. január 28-án</DATE> hozott 98/273/EK bizottsági határozat [<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="124" DATE.PUB="2002" PAGE.FIRST="60">HL L 124., 60. o.</REF.DOC.OJ>, a továbbiakban: Volkswagenhatározat]; az EK-Szerződés 85. cikke szerinti eljárásban [IV/F-3/33.708 - British Sugar pic ügy, IV/F-3/33.709 - Tate &amp; Lyle plc ügy, IV/F-3/33.710 - Napier Brown &amp; Company Ltd ügy, IV/F-3/33.711 - James Budgett Sugars Ltd ügy] <DATE ISO="19981014">1998. október 14-én</DATE> hozott 1999/210/EK bizottsági határozat [<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="076" DATE.PUB="1999" PAGE.FIRST="1">HL 1999. L 76., 1. o.</REF.DOC.OJ>]; az EK-Szerződés 85. cikke szerinti eljárásban [IV/35.691/E-4 - <QUOT.START ID="QS0025" REF.END="QE0025" CODE="201E"/>prekalorifugált csövek<QUOT.END ID="QE0025" REF.START="QS0025" CODE="201D"/>-ügy] <DATE ISO="19981021">1998. október 21-én</DATE> hozott 1999/60/EK bizottsági határozat [<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="024" DATE.PUB="1999" PAGE.FIRST="1">HL 1999. L 24., 1. o.</REF.DOC.OJ>, a továbbiakban: <QUOT.START ID="QS0026" REF.END="QE0026" CODE="201E"/>prekalorifugált csövek<QUOT.END ID="QE0026" REF.START="QS0026" CODE="201D"/>-határozat]). A felperesre kiszabott bírság így a forgalmát tekintve 280-szor nagyobb, mint a British Sugar határozatban kiszabott bírság. Az iránymutatás más szóval azért jogellenes, mert a súlyosságot tekintve hasonló ügyekben a forgalomhoz képest aránytalan bírságokhoz vezet.</TXT></NP><NP><NO.P>30</NO.P><TXT>A Bizottság azon érvére válaszolva, amely szerint a Bizottság akkor vette figyelembe a felperes méretét, amikor a kiindulópontot 20 millió EUR helyett 3 millió EUR-ban állapította meg (lásd a fenti 13. pontot), a felperes azzal érvel, hogy az <QUOT.START ID="QS0027" REF.END="QE0027" CODE="201E"/>átalányosítás<QUOT.END ID="QE0027" REF.START="QS0027" CODE="201D"/> ennek ellenére hatással volt a kiszabott bírságra, és aránytalan bírsághoz vezetett.</TXT></NP><NP><NO.P>31</NO.P><TXT>Harmadsorban a felperes kijelenti, hogy az alapösszegnek az iránymutatás által előírt, a jogsértés tartama alapján történő növelése szintén jogellenes. Bizonyos jogsértések, így a piacfelosztó kartellek, természetüknél fogva több évig tartanak. Ezt a hosszú időtartamot már azáltal szankcionálják, hogy a jogsértést különösen súlyosnak minősítik. Azáltal, hogy tartamuk szerint a jogsértésekre nagyobb szankciót ír elő, az iránymutatás végső soron kétszer szankcionálja az érintett vállalkozást.</TXT></NP><?PAGE NO="II-5158"?><NP><NO.P>32</NO.P><TXT>A Bizottság elöljáróban kételyét fejezi ki az iránt, hogy a jogalap jogellenességi kifogása elfogadható volna, mert az iránymutatás nem a megtámadott határozat jogalapja. Noha a határozat az iránymutatásban kifejtett módszert használta, ettől még jogalapja kizárólag a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése. Ezért még az iránymutatás jogsértővé nyilvánításából sem következik a megtámadott határozat jogellenessége.</TXT></NP><NP><NO.P>33</NO.P><TXT>Az ügy érdemével kapcsolatban a Bizottság megjegyzi, hogy az Elsőfokú bíróságnak a prekalorifugált csövekre vonatkozó kartellel kapcsolatban <DATE ISO="20020320">2002. március 20-án</DATE> hozott ítéleteiből kiderül, hogy az iránymutatás nem sérti a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdését (az Elsőfokú Bíróság <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="T-9/99" YEAR="2002" PAGE.ECR="II-1487">T-9/99. sz., HFB és társai kontra Bizottság ügyben [EBHT 2002., II-1487. o.]</REF.DOC.ECR>, <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="T-15/99" YEAR="2002" PAGE.ECR="II-1613">T-15/99. sz., Brugg Rohrsysteme kontra Bizottság ügyben [EBHT 2002., II-1613. o.]</REF.DOC.ECR>, <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="T-16/99" YEAR="2002" PAGE.ECR="II-1633">T-16/99. sz., Lögstör Rör kontra Bizottság ügyben [EBHT 2002., II-1633. o.]</REF.DOC.ECR>, <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="T-17/99" YEAR="2002" PAGE.ECR="II-1647">T-17/99. sz., KE KELIT kontra Bizottság ügyben [EBHT 2002., II-1647. o.]</REF.DOC.ECR>, <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="T-21/99" YEAR="2002" PAGE.ECR="II-1681">T-21/99. sz., Dansk Rørindustri kontra Bizottság ügyben [EBHT 2002., II-1681. o.]</REF.DOC.ECR>, <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="T-28/99" YEAR="2002" PAGE.ECR="II-1845">T-28/99. sz., Sigma Tecnologie kontra Bizottság ügyben [EBHT 2002., II-1845. o.]</REF.DOC.ECR> és <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="T-31/99" YEAR="2002" PAGE.ECR="II-1881">T-31/99. sz., ABB Asea Brown Boveri kontra Bizottság ügyben [EBHT 2002., II-1881. o.]</REF.DOC.ECR> <DATE ISO="20020320">2002. március 20-án</DATE> hozott ítéletei, valamint különösen a fenti 27. pontban hivatkozott LR AF 1998 kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 223-232. és 278-291. pontja). A jogellenességi kifogást ebből következőleg - mint megalapozatlant - el kell utasítani.</TXT></NP><NP><NO.P>34</NO.P><TXT>A Bizottság többek között vitatja, hogy a felperes azon érve megalapozott lenne, amely szerint a Bizottságnak figyelembe kellett volna vennie a forgalma csekély voltát, és amely szerint a Bizottság eltért a világméretű forgalom és a kiszabott bírság közötti, más határozatokban meghatározott aránytól. Ami a British Sugar határozattal való összehasonlítást illeti, a Bizottság rámutat, hogy a felperes a jelek szerint úgy gondolja, hogy a Bizottságnak vagy a kiindulópontot kellett volna a jogsértés súlyának megfelelően 280-szor 18 millió EUR-ban (ez volt a kiindulópont a British Sugar ügyben), azaz 5,04 milliárd EUR-ban megállapítania, vagy a felperes esetében kiszabott 3 millió EUR-s kiindulópontot kellett volna elosztania 280-nal, és így <FT TYPE="NUMBER">10000</FT> EUR-s kindulóponthoz kellett volna jutnia. A felperes elfelejti, hogy a Bizottságnak az ítélkezési gyakorlattal összhangban mindenképpen kellő visszatartó erővel bíró összeget kell meghatároznia.</TXT></NP></GR.SEQ><?PAGE NO="II-5159"?><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P>2.</NO.P><TXT>Az Elsőfokú Bíróság álláspontja</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>35</NO.P><TXT>Elöljáróban meg kell állapítani, hogy noha az iránymutatás nem a megtámadott határozat jogalapja, mivel a határozat a 17. rendeleten alapul, általános és elvont módon az iránymutatás határozza meg azt a módszert, amelyet a Bizottság a bírságok összegének meghatározása érdekében alkalmazott (a fenti 27. pontban hivatkozott LR AF 1998 kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 274. pontja). Tekintettel arra, hogy az iránymutatáshoz hasonló etikai szabályok joghatással járhatnak, valamint mivel e szabályok általános hatályú rendelkezéseket tartalmaznak, és mivel nem vitatott, hogy a Bizottság e rendelkezéseket a megtámadott határozatban is alkalmazta, meg kell állapítani, hogy közvetlen kapcsolat áll fenn e határozat és az iránymutatás között. A jogellenességi kifogás következésképpen elfogadható.</TXT></NP><NP><NO.P>36</NO.P><TXT>A felperes abból következtet az iránymutatás jogellenességére, hogy az - a felperes szerint szemben a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdésével, amely azt írja elő, hogy a bírságokat az érintett vállalkozás forgalmával arányosan kell kiszámítani - a forgalomtól függetlenül megállapított általános bírságkategóriákat vesz kiindulópontnak, Így figyelmen kívül maradt az, hogy a felperes KKV. Ráadásul a jogsértés tartamát az iránymutatás kétszer veszi figyelembe.</TXT></NP><NP><NO.P>37</NO.P><TXT>A felperes állításával ellentétben az iránymutatás nem lép túl a szankciók 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdésében meghatározott jogi hátterén. A bírságok összege kiszámításának az irányelvben ismertetett általános módszere a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdésében lefektetett két szemponton alapul, azaz a jogsértés súlyán és tartamán, valamint tiszteletben tartja az e rendelkezés által az egyes vállalkozások forgalmának arányában meghatározott felső határt (a fenti 27. pontban hivatkozott LR AF 1998 kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 231. és 232. pontja, valamint az Elsőfokú Bíróság <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="T-236/01+T-239/01+T-244/01—T-246/01+T-251/01+T-252/01" YEAR="2004" PAGE.ECR="II-1181">T-236/01., T-239/01., T-244/01—T-246/01., T-251/01. és T-252/01. sz., Tokai Carbon és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben <DATE ISO="20040429">2004. április 29-én</DATE> hozott ítéletének [EBHT 2004., II-1181. o.]</REF.DOC.ECR> 189. és 190. pontja).</TXT></NP><?PAGE NO="II-5160"?><NP><NO.P>38</NO.P><TXT>A Bizottság az iránymutatásban kifejti, hogy milyen módon mérlegeli a súlyossághoz és az időtartamhoz kapcsolódó tényezőket, valamint hogy milyen módszerekkel értékeli a jogsértéseket a természetükhöz és az ügy körülményeihez képest. A 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése nem írja elő, hogy a bírság összege arányos legyen az érintett vállalkozás forgalmával. Csak az következik belőle, hogy ha a bírság nagyobb, mint 1 millió EUR, nem haladhatja meg az érintett vállalkozás forgalmának 10%-ában megállapított felső határt (a fenti 27. pontban hivatkozott LR AF 1998 kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 278. pontja).</TXT></NP><NP><NO.P>39</NO.P><TXT>Az iránymutatás ezenkívül lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy - amennyiben a körülmények indokolják - figyelembe vegye a KKV-k különleges helyzetét azon vállalkozásokhoz képest, amelyek forgalma az érintett piacon vagy az egész világon nagyobb. Az Elsőfokú Bíróság e tekintetben már kimondta, hogy az iránymutatás alkalmazása során az érintett vállalkozások forgalmát akkor lehet figyelembe venni, amikor azt mérlegelik, hogy a jogsértés elkövetőinek milyen tényleges gazdasági lehetősége volt az egyéb szereplőknek jelentős kárt okozni, amikor azt veszik figyelembe, hogy a bírságnak kellő visszatartó erővel kell rendelkeznie, illetve amikor arra vannak tekintettel, hogy a nagyméretű vállalkozásoknak legtöbbször kielégítő infrastruktúrájuk van ahhoz, hogy rendelkezzenek a magatartásuk jogsértő jellegének és a belőle következő versenyjogi jogkövetkezményeknek a jobb értékelését lehetővé tévő jogi és gazdasági ismeretekkel. Az érintett vállalkozások forgalmát akkor is figyelembe lehet venni, amikor meghatározzák, hogy az egyes vállalkozások jogsértő magatartásának milyen súlya volt, és így milyen tényleges hatást gyakorolt a versenyre, főként amikor az ugyanolyan természetű jogsértésben részt vett vállalkozások mérete között jelentős eltérés van. A vállalkozások forgalma továbbá jelzésértékű lehet a jogsértés elkövetői által esetleg megszerzett gazdasági és pénzügyi előny, illetve más rájuk jellemző olyan tulajdonságok tekintetében, amelyeket a körülményektől függően figyelembe kell venni (a fenti 33. pontban hivatkozott Lögstör Rör kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 295. és 296. pontja, valamint a fenti 33. pontban hivatkozott Dansk Rørindustri kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 203. pontja).</TXT></NP><NP><NO.P>40</NO.P><TXT>Ami a felperes azon állítását illeti, amely szerint az iránymutatás a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdésébe ütközik, mert legalább 20 millió EUR-s átalányösszeget ír elő a különösen súlyos jogsértések esetében akkor is, ha az érintett vállalkozás<?PAGE NO="II-5161"?> KKV, meg kell állapítani, hogy az iránymutatás által előírt alapösszegek csak <QUOT.START ID="QS0028" REF.END="QE0028" CODE="201E"/>valószínűek<QUOT.END ID="QE0028" REF.START="QS0028" CODE="201D"/> (I.A. pont). A Bizottság tehát kiszabhat 20 millió EUR alatti bírságot is. Így, noha a felperes különösen súlyos jogsértést követett el, a Bizottság a jelen esetben a vele szemben kiszabott bírság kiindulópontját 3 millió EUR-ban határozta meg, ami jelentősen kisebb összeg, mint az iránymutatás által a különösen súlyos jogsértések esetére előirányzott 20 millió EUR (a megtámadott határozat (309) preambulumbekezdése).</TXT></NP><NP><NO.P>41</NO.P><TXT>A felperes azon érve tekintetében, hogy az iránymutatás a forgalom arányában nagyobb bírságok kiszabásához vezet, mint a hasonló korábbi ügyekben más vállalkozásokra kiszabott bírságok, azt kell hangsúlyozni, hogy a Bizottság korábbi joggyakorlata önmagában véve nem a versenyügyekben kiszabott bírságok jogalapja (a fenti 27. pontban hivatkozott LR AF 1998 kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 234. pontja). Az, hogy a Bizottság a múltban bizonyos fajta jogsértésekre bizonyos szinten szabta ki a bírságokat, nem fosztja meg attól a lehetőségtől, hogy ezt a szintet a 17. rendeletben jelzett korlátok között felemelje, ha ez a közösségi versenypolitika végrehajtásának biztosítása érdekében szükséges (a Bíróság <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="100/80—103/80" YEAR="1983" PAGE.ECR="1825">100/80-103/80. sz., Musique diffusion française és társai kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="19830607">1983. június 7-én</DATE> hozott ítéletének [EBHT 1983., 1825. o.] 109. pontja</REF.DOC.ECR> és az Elsőfokú Bíróság <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="T-304/94" YEAR="1998" PAGE.ECR="II-869">T-304/94. sz., Europa Carton kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="19980514">1998. május 14-én</DATE> hozott ítéletének [EBHT 1998., II-869. o.] 89. pontja</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP><NP><NO.P>42</NO.P><TXT>Amennyiben a Bizottság ugyanabban a jogsértésben érintett vállalkozásokra mindegyikük esetében a jogsértés súlya és tartama tekintetében indokolt bírságot szab ki, nem róható fel neki, ha e vállalkozások közül egyesek esetében a bírság összege a forgalom szempontjából nagyobb, mint a korábbi ügyekben más vállalkozásokra kiszabott bírság (lásd hasonlóképpen a fenti 27. pontban hivatkozott LR AF 1998 kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 278. pontját).</TXT></NP><NP><NO.P>43</NO.P><TXT>Hozzá kell tenni, hogy a jogsértések súlyát számos tényező függvényében kell értékelni, úgy mint például az ügy sajátos körülményei, összefüggése és a bírságok visszatartó hatása, anélkül azonban, hogy létezne a kötelezően figyelembe veendő<?PAGE NO="II-5162"?> szempontoknak kötelező vagy kimerítő listája (a Bíróság <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-219/95 P" YEAR="1997" PAGE.ECR="I-4411">C-219/95. P. sz., Ferriere Nord kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="19970717">1997. július 17-én</DATE> hozott ítéletének [EBHT 1997., I-4411. o.] 33. pontja</REF.DOC.ECR> és a fenti 27. pontban hivatkozott LR AF 1998 kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 236. pontja). Márpedig a releváns adatok, mint az érintett piacok, áruk, országok, vállalkozások és időszakok ügyről ügyre eltérnek. Ebből az következik, hogy a Bizottság nem köteles a súlyosság szempontjából hasonló minden ügyben a forgalom ugyanolyan arányát kitevő bírságot kiszabni (lásd ebben az értelemben az Elsőfokú Bíróság <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="T-67/01" YEAR="2004" PAGE.ECR="I-49">T-67/01. sz., JCB Service kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="20040113">2004. január 13-án</DATE> hozott ítéletének [EBHT 2004., II-49. o.] 187-189. pontját</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP><NP><NO.P>44</NO.P><TXT>Emlékeztetni kell mindenesetre arra, hogy az iránymutatás által előírt <QUOT.START ID="QS0029" REF.END="QE0029" CODE="201E"/>átalányöszszegek<QUOT.END ID="QE0029" REF.START="QS0029" CODE="201D"/> csak jelzésértékűek, és ezért önmagában belőlük nem következik az arányosság elvének megsértése.</TXT></NP><NP><NO.P>45</NO.P><TXT>A felperes azon érve tekintetében, amely szerint az iránymutatás ahhoz vezet, hogy kétszer veszik figyelembe a jogsértés tartamához kapcsolódó tényezőt, rá kell mutatni, hogy a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése kifejezetten előírja, hogy a bírság összegének megállapítása során figyelembe kell venni <QUOT.START ID="QS0030" REF.END="QE0030" CODE="201E"/>a jogsértés súlyát és időtartamát is<QUOT.END ID="QE0030" REF.START="QS0030" CODE="201D"/>. E jogszabályhely fényében, még fel is tételezve, hogy egyes jogsértések természetükből adódóan hosszú ideig tartanak, nem tiltható meg a Bizottságnak, hogy minden egyes esetben figyelembe vegye a tényleges időtartamukat. Ennek megfelelően szükségképpen kisebb a káros hatásuk azoknak a kartelleknek, amelyek - annak ellenére, hogy hosszú időre tervezték őket - rövid tényleges működés után tár fel a Bizottság, vagy jelent be egy résztvevőjük, mint azoknak, amelyek ténylegesen hosszú ideig működtek. Ebből következőleg minden esetben meg kell különböztetni a jogsértés időtartamát és természetéből következő súlyosságát (lásd ebben az értelemben a fenti 37. pontban hivatkozott Tokai Carbon és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 259. pontját).</TXT></NP><NP><NO.P>46</NO.P><TXT>Ebből következőleg a jogellenesség! kifogást el kell utasítani.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><?PAGE NO="II-5163"?><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P>B —</NO.P><TXT>A megsemmisítésre irányuló jogalapokról</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>47</NO.P><TXT>A felperes öt jogalapra hivatkozik. Az első jogalap a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdésének és az iránymutatásnak a megsértésén alapul. A második jogalap az arányosság elvének megsértésén alapul. A harmadik jogalap az egyenlő bánásmód elvének megsértésén alapul. A negyedik jogalap az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló Egyezmény (a továbbiakban: EJEE) 7. cikkének megsértésén alapul. Az ötödik jogalap az EK 253. cikkének megsértésén alapul.</TXT></NP><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P>1.</NO.P><TXT>A 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdésének megsértésére alapított első jogalapról</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>48</NO.P><TXT>A felperes úgy érvel, hogy még ha az iránymutatás jogszerű is, úgy kell tekinteni, hogy azt a Bizottság hibásan alkalmazta. Szerinte a megtámadott határozat 3. cikkének b) pontja mind a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdését, mind pedig az iránymutatást megsérti. E jogalapnak három része van, amelyekben a felperes a következőket állítja:</TXT><P><LIST TYPE="DASH"><ITEM><P>a Bizottság nem mérte fel helyesen a jogsértés súlyát;</P></ITEM><ITEM><P>az, hogy a Bizottság nem vette figyelembe, hogy forgalmának csak kis része volt érintett, megsérti a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdését és az iránymutatást;</P></ITEM><ITEM><P>a Bizottság nem vette figyelembe gazdasági lehetőségeit.</P></ITEM></LIST></P></NP><?PAGE NO="II-5164"?><GR.SEQ LEVEL="5"><TITLE><TI><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>A jogsértés súlyának hibás értékelésére alapított első részr</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>49</NO.P><TXT>A felperes szerint a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése szerint a bírság kiszámításánál a jogsértés súlya a meghatározó. A jelen ügyben a Bizottság tévesen minősítette a természete és a piacra gyakorolt hatásai miatt (a megtámadott határozat (300) preambulumbekezdése) <QUOT.START ID="QS0031" REF.END="QE0031" CODE="201E"/>különösen súlyosnak<QUOT.END ID="QE0031" REF.START="QS0031" CODE="201D"/> a jogsértést. A felperes szerint a Bizottság egyrészt nem vett figyelembe minden releváns tényt, így a jogsértés enyhe jellegét, és másrészt helytelenül elemezte az általa figyelembe vett tényezőket. Ha helyesen értékelte volna a jogsértést, kisebb bírságot kellett volna kiszabnia.</TXT></NP><NP><NO.P>50</NO.P><TXT>Az első jogalap ezen első része négy kifogásból áll, amelyek azon alapulnak, hogy a Bizottság rosszul értékelte:</TXT><P><LIST TYPE="DASH"><ITEM><P>a jogsértés természetét;</P></ITEM><ITEM><P>a jogsértésnek a piacra gyakorolt hatásait;</P></ITEM><ITEM><P>a cink-foszfát-ágazatban uralkodó válságot, mint enyhítő körülményt;</P></ITEM><ITEM><P>azt, hogy a jogsértés különbözik a különösen súlyosnak minősülő más kartellektől.</P></ITEM></LIST></P></NP><?PAGE NO="II-5165"?><GR.SEQ LEVEL="6"><TITLE><TI><P>A jogsértés természetéről</P></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="7"><TITLE><TI><NP><NO.P>—</NO.P><TXT>A felek érvei</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>51</NO.P><TXT>A felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottságnak enyhének kellett volna minősítenie a jogsértést, és ezért kisebb bírságot kellett volna vele szemben kiszabnia. Elismerve, hogy a kartell a versenyjog súlyos megsértése volt, azt állítja, hogy az a versenyt enyhe jellege miatt viszonylag korlátozott mértékben veszélyeztette. Rámutat, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint <QUOT.START ID="QS0032" REF.END="QE0032" CODE="201E"/>a bírságok összegének meghatározása során minden olyan tényezőt figyelembe kell venni, amely a jogsértés súlyának mérlegelésében szerepet játszhat<QUOT.END ID="QE0032" REF.START="QS0032" CODE="201D"/> (az Elsőfokú Bíróság <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="T-25/95+T-26/95+T-30/95—T-32/95+T-34/95—T-39/95+T-42/95—T-46/95+T-48/95+T-50/95—T-65/95+T-68/95—T-71/95+T-87/95+T-88/95+T-103/95+T-104/95" YEAR="2000" PAGE.ECR="II-491">T-25/95., T-26/95., T-30/95-T-32/95., T-34/95-T-39/95., T-42/95-T-46/95., T-48/95., T-50/95-T-65/95., T-68/95-T-71/95., T-87/95., T-88/95., T-103/95. és T-104/95. sz., Cimenteries CBR és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben <DATE ISO="20000315">2000. március 15-én</DATE> hozott ítéletének [EBHT 2000., II-491. o] 4949. pontja</REF.DOC.ECR> és a fenti 41. pontban hivatkozott Musique diffusion française és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 120. és 129. pontja). A múltban a Bizottság követte ezt az ítélkezési gyakorlatot. Ezzel szemben a jelen ügyben - miközben a kifogásközlésben elismerte a jogsértés enyhe jellegét bizonyító tényezők létezését - a bírságok terén követett politikájának nyilvánvaló megváltoztatása után később a megtámadott határozatban elhallgatta ezeket a tényezőket. Egyébként a Bizottság ellenkérelmében megváltoztatta az enyheségre utaló tényezőkkel kapcsolatos álláspontját. Elismerte benne, hogy e tényezőknek jelentősége van a jogsértés súlyának elemzése során, de semmit nem változtatnak azon, hogy a jogsértést <QUOT.START ID="QS0033" REF.END="QE0033" CODE="201E"/>különösen súlyosnak<QUOT.END ID="QE0033" REF.START="QS0033" CODE="201D"/> kellett minősíteni.</TXT></NP><NP><NO.P>52</NO.P><TXT>Ezután a felperes kifejti azokat az okokat, amelyek miatt szerinte a jogsértést nem kellett volna <QUOT.START ID="QS0034" REF.END="QE0034" CODE="201E"/>különösen súlyosnak<QUOT.END ID="QE0034" REF.START="QS0034" CODE="201D"/> minősíteni.</TXT></NP><NP><NO.P>53</NO.P><TXT>Elsősorban arra hivatkozik, hogy a jogsértés informális megállapodásból állt, amelyhez az érintett vállalkozások számára semmilyen különös végrehajtási mechanizmust nem írtak elő. Noha a Bizottság ezt elismerte a kifogásközlésében,<?PAGE NO="II-5166"?> ennek ellenére nem csökkentette a bírságot a megtámadott határozatban. Ezzel szemben a <QUOT.START ID="QS0035" REF.END="QE0035" CODE="201E"/>polipropilén<QUOT.END ID="QE0035" REF.START="QS0035" CODE="201D"/>-határozatában arra tekintettel szabott ki alacsony bírságot, hogy az érintett vállalkozások nem intézkedtek végrehajtási mechanizmusról (az EK-Szerződés 81. cikkét alkalmazó eljárásban [IV/31.149 - <QUOT.START ID="QS0036" REF.END="QE0036" CODE="201E"/>polipropilén<QUOT.END ID="QE0036" REF.START="QS0036" CODE="201D"/>-ügy] <DATE ISO="19860423">1986. április 23-án</DATE> hozott 86/398/EGK bizottsági határozat [<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="230" DATE.PUB="1986" PAGE.FIRST="1">HL L 230., 1. o.</REF.DOC.OJ>, a továbbiakban: <QUOT.START ID="QS0037" REF.END="QE0037" CODE="201E"/>polipropilén<QUOT.END ID="QE0037" REF.START="QS0037" CODE="201D"/>-határozat) 108. pontja]). Egy jogsértés természetszerűleg kisebb káros hatást gyakorol a piacra, amikor nincs végrehajtási mechanizmusa. A felperes szerint megalapozatlan a Bizottság azon érve, amely szerint a jelen ügy eltér a <QUOT.START ID="QS0038" REF.END="QE0038" CODE="201E"/>polipropilén<QUOT.END ID="QE0038" REF.START="QS0038" CODE="201D"/>-határozathoz vezető ügytől, mert a jelen kartellben részt vevő felek formális végrehajtási mechanizmushoz hasonló funkciójú és hatású nyomásgyakorlás alatt álltak. Úgy ítéli meg, hogy az, hogy a kvóták tiszteletben tartásának biztosítására alkalmas semmilyen kényszerítő intézkedést nem írtak elő, mind a <QUOT.START ID="QS0039" REF.END="QE0039" CODE="201E"/>polipropilén<QUOT.END ID="QE0039" REF.START="QS0039" CODE="201D"/>-ügyben, mind pedig a jelen ügyben meghatározó tényezőnek minősül.</TXT></NP><NP><NO.P>54</NO.P><TXT>Arra az érvre válaszolva, hogy a Bizottság nem köteles figyelembe venni korábbi gyakorlatát, a felperes azt állítja, hogy az ítélkezési gyakorlat kötelezi a Bizottságot arra, hogy figyelembe vegyen minden olyan tényezőt, amely a jogsértés súlyának mérlegelésében szerepet játszhat (a fenti 51. pontban hivatkozott Cimenteries CBR és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 4949. pontja). Ebből következőleg a Bizottság nem hagyhatja figyelmen kívül <QUOT.START ID="QS0040" REF.END="QE0040" CODE="201E"/>önkényesen és kényszerítő indok nélkül<QUOT.END ID="QE0040" REF.START="QS0040" CODE="201D"/> azokat a szempontokat, amelyeket korábbi határozatokban relevánsnak tartott a jogsértés súlyának mérlegeléséhez. Ezenkívül a Bizottság kiforgatja az Elsőfokú Bíróságnak a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="T-347/94" YEAR="1998" PAGE.ECR="II-1751">T-347/94. sz., Mayr-Melnhof kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="19980514">1998. május 14-én</DATE> hozott ítéletét (EBHT 1998., II-1751. o.)</REF.DOC.ECR>. A felperes elismeri, hogy az Elsőfokú Bíróság ebben az ítéletében kimondta, hogy <QUOT.START ID="QS0041" REF.END="QE0041" CODE="201E"/>kizárólag az, hogy a Bizottság korábbi joggykorlatában bizonyos tényezőket a bírság összegének megállapítása szempontjából enyhítő körülménynek tekintett, nem jelenti azt, hogy későbbi határozatában ugyanígy kell vélekednie<QUOT.END ID="QE0041" REF.START="QS0041" CODE="201D"/> (368. pont). Úgy ítéli azonban meg, hogy ez a megállapítás nem érinti a Bizottság azon kötelezettségét, hogy minden releváns tényezőt figyelembe vegyen. A felperes előadja, hogy a végrehajtási mechanizmus hiánya, a tagállamok közötti verseny akadályainak hiánya (lásd a lenti 56. pontot), valamint az árak másodlagos szerepe (lásd a lenti 57. pontot) lényeges tényezők a jogsértés súlyának helyes mérlegeléséhez. Hozzáteszi, hogy a Bizottság az érintett vállalkozások számára előnyös minden tényezőt figyelmen kívül hagyott, noha azok lényegesek voltak a jogsértés súlyának mérlegeléséhez. Rámutat, hogy a fent hivatkozott Mayr-Melnhof kontra Bizottság ügyben hozott ítélethez vezető ügyben olyan ágazati válság állt fenn, amelyet az iránymutatás 5. pontja szerint<?PAGE NO="II-5167"?> mindenképpen figyelembe kellett venni enyhítő körülményként vagy objektív adatként, és amely kevésbé fontos a jogsértés súlyának mérlegelése szempontjából, mint a jelen ügyben a felperes által felhozott tényezők. Egyébként a felperes vitatja, hogy a fenti 27. pontban hivatkozott LR AF 1998 kontra Bizottság ügyben hozott ítélet lehetővé tenné a Bizottság számára, hogy figyelmen kívül hagyja korábbi joggyakorlatát. Az Elsőfokú Bíróság által e tekintetben tett megállapítások ugyanis az LR AF azon állítására adott válaszok, miszerint a bírságok korábbi mértékének az iránymutatás következtében történő megváltozása átalakítja a kiszabható bírságokat meghatározó jogi hátteret. Az ítélet nem teszi lehetővé a Bizottság számára, hogy a jogsértés súlyának mérlegelésében releváns tényezőket figyelmen kívül hagyjon.</TXT></NP><NP><NO.P>55</NO.P><TXT>A Bizottság azon érve tekintetében, miszerint az Elsőfokú Bíróság a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="T-348/94" YEAR="1998" PAGE.ECR="II-1875">T-348/94. sz., Enso Española kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="19980514">1998. május 14-én</DATE> hozott ítéletében (EBHT 1998., II-1875. o.)</REF.DOC.ECR> kimondta, hogy a végrehajtást ellenőrző intézkedések hiánya önmagában nem enyhítő körülmény, a felperes rámutat, hogy ez az ítélkezési gyakorlat nem függ össze a jogsértés súlyának értékelésével. Hozzáteszi, hogy a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="T-6/89" YEAR="1991" PAGE.ECR="II-1623">T-6/89. sz., Enichem Anic kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="19911217">1991. december 17-én</DATE> hozott ítéletének (EBHT 1991., II-1623. o.) 269-271. pontjá</REF.DOC.ECR>ban az Elsőfokú Bíróság kimondta, hogy a végrehajtási mechanizmus hiánya enyhítő körülmény.</TXT></NP><NP><NO.P>56</NO.P><TXT>A felperes másodsorban előadja, hogy a kartell kizárólag európai szinten rögzített kvótákat. Az érintett vállalkozások nem kíséreltek meg országonkénti kvótákat megállapítani, így tehát nem határolták el a nemzeti piacokat. Következésképpen a verseny kockáztatása eleve korlátozott volt. A felperes azt állítja, hogy a Bizottság az EK-Szerződés 85. cikke szerinti eljárásról szóló, <DATE ISO="19941130">1994. november 30-i</DATE> 94/815/EK határozattal (IV/33.126. és 33.322. - <QUOT.START ID="QS0042" REF.END="QE0042" CODE="201E"/>cemenf<QUOT.END ID="QE0042" REF.START="QS0042" CODE="201D"/>-ügy) (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="343" DATE.PUB="1994" PAGE.FIRST="1">HL L 343., 1. o.</REF.DOC.OJ>, a továbbiakban: <QUOT.START ID="QS0043" REF.END="QE0043" CODE="201E"/>cement<QUOT.END ID="QE0043" REF.START="QS0043" CODE="201D"/>-határozat) ellentétben, amelyben különös fontosságot tulajdonított annak, hogy az érintett vállalkozások országonkénti kvótákat állapítottak meg, és ezáltal elhatárolták a nemzeti piacokat, a jelen ügyben a bírság összegének megállapítása során nem vette figyelembe ezt a körülményt.</TXT></NP><?PAGE NO="II-5168"?><NP><NO.P>57</NO.P><TXT>Harmadsorban az egyéb <QUOT.START ID="QS0044" REF.END="QE0044" CODE="201E"/>különösen súlyosnak<QUOT.END ID="QE0044" REF.START="QS0044" CODE="201D"/> minősülő jogsértésekkel ellentétben az ármegállapodás másodlagos szerepet játszott. A felperes elismeri, hogy számos találkozón volt szó az árakról, de hozzáteszi, hogy az e tárgyú megbeszélés, főleg a jogsértés kezdetén, az árak alacsony voltára és a tagállamok közötti árkülönbségekre vonatkozó panaszokra korlátozódott. Az 1994-es és 1995-ös találkozókon készült, kézzel írott jegyzetek nem tartalmaznak semmilyen árra vonatkozó utalást, mert az árakat nem a kartell elején határozták meg. Rámutat, hogy - ahogyan azt a Bizottság a kifogásközlés 99. pontjában említi - a kartell a <QUOT.START ID="QS0045" REF.END="QE0045" CODE="201E"/>csak mennyiségek, nem ár<QUOT.END ID="QE0045" REF.START="QS0045" CODE="201D"/> elven alapult. Minimális árakat azonban meghatároztak. A felperes hozzáteszi, hogy az érintett vállalkozások csak irányárakat határoztak meg, és hogy az ilyen áraknak természetszerűleg kisebb a hatásuk, mint a rögzített áraknak, ahogyan azt a Bizottság is elismeri. A felperes kijelenti, hogy nem a megállapított tényállást, hanem annak értékelését vitatja.</TXT></NP><NP><NO.P>58</NO.P><TXT>A felperes bírálja a Bizottság azon megállapítását, miszerint nincs igazi fokozati különbség a szóban forgó kartell és más olyan kartellek között, amelyekben pontos ár- és kvótameghatározó megállapodásokat, valamint hatékony végrehajtást írtak elő. Hangsúlyozza, hogy a verseny korlátozásának és az integráció akadályozásának veszélyei jóval kisebbek a jelen ügyben.</TXT></NP><NP><NO.P>59</NO.P><TXT>Negyedsorban a felperes azt állítja, hogy kivéve egyetlen ügyfelet, a Tekno Wintert és egyetlen alkalmat, amikor a James Brownra osztottak néhány egyesült királyságbeli kisvállalkozást, az ügyfeleket nem osztották el.</TXT></NP><NP><NO.P>60</NO.P><TXT>A Bizottság rámutat, hogy a felperes nem állítja, hogy a Bizottság túllépte volna mérlegelési jogkörét vagy más mérlegelési hibát követett volna el. Csak annyit állít általánosságban, hogy a Bizottság <QUOT.START ID="QS0046" REF.END="QE0046" CODE="201E"/>önkényesen és kényszerítő indok nélkül<QUOT.END ID="QE0046" REF.START="QS0046" CODE="201D"/> eltért a korábbi joggyakorlatától.</TXT></NP><?PAGE NO="II-5169"?><NP><NO.P>61</NO.P><TXT>A Bizottság előadja, hogy a jogsértés természetének mérlegelése érdekében az ítélkezési gyakorlat elveivel összhangban minden releváns tényezőt megvizsgált, és arra a következtetésre jutott, hogy azt már természetéből adódóan <QUOT.START ID="QS0047" REF.END="QE0047" CODE="201E"/>különösen súlyosnak<QUOT.END ID="QE0047" REF.START="QS0047" CODE="201D"/> kell minősíteni.</TXT></NP><NP><NO.P>62</NO.P><TXT>A Bizottság úgy véli, hogy a felperes félreértette a tárgyban irányadó ítélkezési gyakorlatot. Elismeri, hogy meg kell vizsgálnia minden releváns tényezőt, de azt állítja, hogy az ítélkezési gyakorlat ennek ellenére nem követeli meg, hogy egyes tényeknek, nevezetesen a felperes által a jelen ügyben felhozottaknak, rendszeresen a bírság kiindulópontjának csökkentéséhez kellene vezetnie. Az ítélkezési gyakorlatból éppenséggel az következik, hogy kötelezően figyelembe veendő szempontok kötelző vagy kimerítő listája nem létezik. Egyébként az egyes szempontok jelentősége a jogsértés súlyának elemzésében az ügy körülményeitől függ.</TXT></NP><NP><NO.P>63</NO.P><TXT>A Bizottság végül megvizsgálja a jogsértésnek a felperes által hivatkozott állítólagos enyhítő szempontjait, és úgy ítéli meg, hogy nem csökkentik a jogsértés súlyát. E tekintetben hangsúlyozza, hogy semmiképpen sem köteles követni a korábbi joggyakorlatát.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="7"><TITLE><TI><NP><NO.P>—</NO.P><TXT>Az Elsőfokú Bíróság álláspontja</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>64</NO.P><TXT>Először arra kell rámutatni, hogy a felperes csak a bírság megsemmisítését vagy összegének csökkentését kéri. Nem vitatja a megtámadott határozat 1. cikkét, így elismeri a Bizottság arra vonatkozó megállapításainak valósságát, amelyek a kartellben való részvételére és az EK 81. cikk megsértésére vonatkoznak. A kifogásközlésre adott válaszában úgy nyilatkozott, hogy lényegében nem vitatja az ott megállapított tényállást, és ezért az engedékenységi közlemény alapján a rá kiszabott bírság összegének 10%-os csökkentésében részesült (a megtámadott határozat (360) és (363) preambulumbekezdése).</TXT></NP><?PAGE NO="II-5170"?><NP><NO.P>65</NO.P><TXT>Ezt követően el kell vetni a felperes azon érvét, amely szerint a Bizottság a megtámadott határozatban elhallgatta azokat a körülményeket, amelyek a jogsértés enyhe jellegét támasztanák alá, és amelyeket a kifogásközlés említett. A Bizottság minden szóban forgó körülményt figyelembe vett a megtámadott határozatban. Ellentétben a felperes állításával, a megtámadott határozat (72) preambulumbekezdése valójában lényegében megismétli a Bizottság azon megállapítását, hogy <QUOT.START ID="QS0048" REF.END="QE0048" CODE="201E"/>az értékesítésekről és a kvótákra kötött megállapodásnak inkább informális megállapodás jellege volt, amelynek végrehajtására a tagok nem alkalmaztak semmilyen külön mechanizmust<QUOT.END ID="QE0048" REF.START="QS0048" CODE="201D"/> (a kifogásközlés 67. pontja). A megtámadott határozat (104) preambulumbekezdése ismétli meg azt a megállapítást, amelyet a felperes a Bizottságnak tulajdonít, miközben valójában a Union Pigmentstől származik, és amely szerint a kartell a <QUOT.START ID="QS0049" REF.END="QE0049" CODE="201E"/>csak mennyiségek, nem ár<QUOT.END ID="QE0049" REF.START="QS0049" CODE="201D"/> elven alapult (a kifogásközlés 99. pontja). Ráadásul a Bizottság figyelembe vette azt, hogy a kvótákat csak európai szinten alkalmazták, és hogy az érintett vállalkozások nem határolták el a nemzeti piacaikat (a megtámadott határozat (267) és (273) preambulumbekezdése). Azt az érvet is figyelembe vette, hogy csak egy ügyfelet osztottak el a kartell tagjai között ((270) és (277) preambulumbekezdés). Ezenkívül a felperes állításával ellentétben a Bizottság kitért az érveire a megtámadott határozatban ((104), (274), és (290)-(298) preambulumbekezdés).</TXT></NP><NP><NO.P>66</NO.P><TXT>Ezenkívül emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a jogsértés súlyát többek között a verseny korlátozásának természetét figyelembe véve kell értékelni (lásd az Elsőfokú Bíróság <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="T-224/00" YEAR="2003" PAGE.ECR="II-2597">T-224/00. sz., Archer Daniels Midland és Archer Daniels Midland Ingredients kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="20030709">2003. július 9-én</DATE> hozott ítéletének [EBHT 2003., II-2597. o.] 117. pontját</REF.DOC.ECR> és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).</TXT></NP><NP><NO.P>67</NO.P><TXT>A felperes nem vitatja, hogy a kartell árakat határozott meg, és európai szinten kvótákat állapított meg, valamint hogy legalább egy ügyfelet elosztottak. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EK 81. cikk (1) bekezdésének a), b) és c) pontjában említett, a közös piaccal kifejezetten összeegyeztethetetlennek nyilvánított kartellpéldák éppen azok, amelyek a következőkből állnak:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P><QUOT.START ID="QS0050" REF.END="QE0050" CODE="201E"/>a)</NO.P><TXT>a beszerzési vagy eladási árak, illetve bármely egyéb üzleti feltétel közvetlen vagy közvetett rögzítése;</TXT></NP></ITEM><?PAGE NO="II-5171"?><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>a termelés, az értékesítés, a műszaki fejlesztés vagy a befektetés korlátozása vagy ellenőrzése;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>c)</NO.P><TXT>a piacok vagy a beszerzési forrási felosztása;</TXT></NP></ITEM></LIST><P>[...]<QUOT.END ID="QE0050" REF.START="QS0050" CODE="201D"/></P></QUOT.S></P></NP><NP><NO.P>68</NO.P><TXT>Ezért minősíti az ítélkezési gyakorlat az ilyen jellegű jogsértéseket, - főként amikor horizontális kartellekről van szó, <QUOT.START ID="QS0051" REF.END="QE0051" CODE="201E"/>különösen súlyosnak<QUOT.END ID="QE0051" REF.START="QS0051" CODE="201D"/> (az Elsőfokú Bíróság <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="T-141/94" YEAR="1999" PAGE.ECR="II-347">T-141/94. sz., Thyssen Stahl kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="19990311">1999. március 11-én</DATE> hozott ítéletének [EBHT 1999., II-347. o.) 675. pontja</REF.DOC.ECR>), vagy <QUOT.START ID="QS0052" REF.END="QE0052" CODE="201E"/>a közösségi versenyszabályok kirívó megsértésének<QUOT.END ID="QE0052" REF.START="QS0052" CODE="201D"/> (az Elsőfokú Bíróság <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="T-148/89" YEAR="1995" PAGE.ECR="II-1063">T-148/89. sz., Tréfilunion kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="19950406">1995. április 6-án</DATE> hozott ítéletének [EBHT 1995., II-1063. o.) 109. pontja</REF.DOC.ECR> és <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="T-311/94" YEAR="1998" PAGE.ECR="II-1129">T-311/94. sz., BPB de Eendracht kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="19980514">1998. május 14-én</DATE> hozott ítéletének [EBHT 1998., II-1129. o.] 303. és 338. pontja</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP><NP><NO.P>69</NO.P><TXT>Emlékeztetni kell arra is, hogy az iránymutatás értelmében <QUOT.START ID="QS0053" REF.END="QE0053" CODE="201E"/>különösen súlyos<QUOT.END ID="QE0053" REF.START="QS0053" CODE="201D"/> jogsértések közé <QUOT.START ID="QS0054" REF.END="QE0054" CODE="201E"/>rendszerint az olyan horizontális korlátozások tartoznak [...], mint az árkartell vagy a piacfelosztó kvóták alkalmazása, vagy más, az egységes piac megfelelő működését veszélyeztető magatartások, például a nemzeti piacokra való széttördelés és a gyakorlatilag monopolhelyzetben lévő vállalkozásoknak az erőfölénnyel való visszaélése<QUOT.END ID="QE0054" REF.START="QS0054" CODE="201D"/> (I.A. pont, második bekezdés, harmadik francia bekezdés).</TXT></NP><NP><NO.P>70</NO.P><TXT>A fentiekből az következik, hogy - a természetére tekintettel - a Bizottság helyesen minősítette az ügyben szereplő jogsértést különösen súlyosnak. Meg kell azonban vizsgálni a jogsértésnek a felperes által hivatkozott állítólagos enyhítő szempontjait.</TXT></NP><?PAGE NO="II-5172"?><NP><NO.P>71</NO.P><TXT>A felperes azon érve tekintetében, amely szerint a jogsértés informális megállapodás volt, amelynek végrehajtására a tagok nem alkalmaztak semmilyen külön mechanizmust, elsősorban meg kell állapítani, hogy ahhoz, hogy egy vállalkozások közötti megállapodás tiltottnak minősüljön, nem kell kényszerítő jellegűnek lennie. Elegendő, ha az érintett vállalkozások kinyilvánították azt az akaratukat, hogy meghatározott módon fognak viselkedni a piacon (az Elsőfokú Bíróság <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="T-59/99" YEAR="2003" PAGE.ECR="I-5257">T-59/99. sz., Ventouris kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="20031211">2003. december 11-én</DATE> hozott ítéletének [EBHT 2003., II-5257. o.] 52. ponja</REF.DOC.ECR>). A végrehajtást ellenőrző formális intézkedések hiánya nem feltétlenül befolyásolja a jogsértés súlyát. Az, hogy a jogellenes megállapodást informális úton hajtják végre, nem zárja ki a hatásosságát.</TXT></NP><NP><NO.P>72</NO.P><TXT>Noha a Bizottság a <QUOT.START ID="QS0055" REF.END="QE0055" CODE="201E"/>polipropilén<QUOT.END ID="QE0055" REF.START="QS0055" CODE="201D"/>-határozatban mérsékelte a bírságot, ahogyan arra a fenti 41. pontban már utalás történt, korábbi joggyakorlata önmagában nem képezi a versenyjogi bírságok jogi hátterét.</TXT></NP><NP><NO.P>73</NO.P><TXT>A jelen ügyben az eladásról és a kvótákról szóló megállapodás tekintetében meg kell állapítani, hogy a Bizottság elismerte a megtámadott határozatban, hogy ez a megállapodás <QUOT.START ID="QS0056" REF.END="QE0056" CODE="201E"/>inkább <QUOT.START ID="QS0057" REF.END="QE0057" CODE="00BB"/>gentlemen's agreement<QUOT.END ID="QE0057" REF.START="QS0057" CODE="00AB"/> jellegű volt, amennyiben a kartell tagjai nem vezettek be külön mechanizmust a határozatok végrehajtása céljából<QUOT.END ID="QE0056" REF.START="QS0056" CODE="201D"/> ((72) preambulumbekezdés). A Bizottság azonban megállapította, hogy <QUOT.START ID="QS0058" REF.END="QE0058" CODE="201E"/>az eladási kvóták tiszteletben tartását a kartell találkozóin a tagokra gyakorolt nyomás biztosította<QUOT.END ID="QE0058" REF.START="QS0058" CODE="201D"/> (a megtámadott határozat (72) és (276) preambulumbekezdése). A felperes nem vitatja, hogy a kartell tagjai tizenhat találkozót tartottak az 1994. március és 1998. május közötti időszakban (a megtámadott határozat (70) preambulumbekezdése), valamint hogy ezeken a találkozókon az érintett vállalkozások tájékoztatták egymást az eladásokról, és megbeszélték a piaci részesedéseiket. A vállalkozások a cinkgyártószövetségeket közvetítőként felhasználva kicserélték a cink-foszfát-eladásra vonatkozó adataikat, és ezáltal ellenőrizhették, hogy mindegyikük tiszteletben tartja a piaci részesedését ((69) és (284) preambulumbekezdés). Ezenkívül a Union Pigments elmondta, hogy a kartell tagjai gyakran vitatkoztak a találkozókon, és azzal vádolták egymást, hogy túlléptek a megállapított kvótákon, így aztán a kvóták tiszteletben tartását az ezeken a találkozókon kifejtett nyomás<?PAGE NO="II-5173"?> biztosította (a Union Pigments nyilatkozatának 67. pontja). Noha a Trident hangsúlyozza, hogy nem volt semmilyen kompenzációs rendszer, megerősíti, hogy a résztvevők a kartell találkozóin vádolták egymást, és panaszkodtak, ha a piaci részesedésük csökkent (a Trident nyilatkozatának 2.4.19. pontja).</TXT></NP><NP><NO.P>74</NO.P><TXT>Egyébként a megtámadott határozatból kiderül, hogy <QUOT.START ID="QS0059" REF.END="QE0059" CODE="201E"/>az ügyfelek szétosztását egyfajta kompenzációként használták, ha valamelyik vállalkozás nem merítette ki a kvótáját<QUOT.END ID="QE0059" REF.START="QS0059" CODE="201D"/> ((72) preambulumbekezdés). Ezt a megállapítást alátámasztja a Union Pigments nyilatkozata, amely szerint 1995-ben a Tekno Winter ügyfelet (a továbbiakban: Teknos) az SNCZ-hez adták át annak érdekében, hogy annak meglegyen a 24%-os kvótája (67. pont). A Union Pigments azt is megállapítja, hogy egy alkalommal nem próbált meg új ügyfelet szerezni, mert ez a többi érintett vállalkozás részéről represszáliákat jelentett volna (a Union Pigments nyilatkozatának 77. pontja).</TXT></NP><NP><NO.P>75</NO.P><TXT>Ezenkívül a felperes nem vitatja, hogy az érintett vállalkozások tényleges piaci részesedése éves szinten nagyon közel volt a nekik kiosztott piaci részesedésekhez (a megtámadott határozat (72) preambulumbekezdése). Ebből látható, hogy az eladási megállapodás végrehajtásának rendszere úgy is hatásos volt, hogy nem járt vele formális szankciórendszer.</TXT></NP><NP><NO.P>76</NO.P><TXT>Ami az árakról és az ügyfelek elosztásáról szóló megállapodásokat illeti, tény, hogy a Bizottság sem a megtámadott határozatban (lásd például a (285) és a (286) preambulumbekezdést), sem irataiban nem jelöl meg külön végrehajtási mechanizmust. Rá kell azonban mutatni, hogy az ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy a Bizottság mérlegelési jogkörrel rendelkezik a bírságok megállapításában annak érdekében, hogy a vállalkozások magatartását a versenyszabályok tiszteletben tartásának irányába irányítsa (az Elsőfokú Bíróság <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="T-150/89" YEAR="1995" PAGE.ECR="II-1165">T-150/89. sz., Martinelli kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="19950406">1995. április 6-án</DATE> hozott ítéletének [EBHT 1995., II-1165. o.] 59. pontja</REF.DOC.ECR> és a fenti 66. pontban hivatkozott Archer Daniels Midland és Archer Daniel Midland Ingredients kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 56. pontja). Tekintettel az érintett jogsértés természetére és a fenti 68. és 71. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatra, valamint ezek következményeire és hatásaira (lásd a lenti 111-118. és 129. pontot), az Elsőfokú Bíróság úgy ítéli meg, hogy a Bizottság nem lépte túl ezt a mérlegelési jogkört a jelen ügyben.</TXT></NP><?PAGE NO="II-5174"?><NP><NO.P>77</NO.P><TXT>Másodsorban a felperes azon érve tekintetében, miszerint a verseny kockáztatása korlátozott volt, mert a kartell kizárólag európai szinten rögzített kvótákat, arra kell emlékeztetni, hogy az iránymutatás csak példálózó jelleggel említi a nemzeti piacokra való széttördelésre irányuló jogsértéseket, mint különösen súlyosnak minősíthető jogsértések példáit (I.A. pont, második bekezdés, harmadik francia bekezdés). Ezenkívül az Elsőfokú Bíróság a fenti 66. pontban hivatkozott Archer Daniels Midland és Archer Daniels Midland Ingredients kontra Bizottság ügyben hozott ítéletben kimondta, hogy az olyan kartell, amely egyebek között árcélok rögzítésére irányul, nem mentesülhet az alól, hogy különösen súlyosnak minősüljön pusztán azért, mert világméretű kartellről van szó, amelyik a közös piacon belül nem vezetett nemzeti piacokra való töredezéshez (123-125. pont). Ugyanez a gondolatmenet irányadó a jelen ügyre.</TXT></NP><NP><NO.P>78</NO.P><TXT>Ami a felperes által hivatkozott <QUOT.START ID="QS0060" REF.END="QE0060" CODE="201E"/>cement<QUOT.END ID="QE0060" REF.START="QS0060" CODE="201D"/>-határozatot illeti, nem releváns a jelen ügyben az, hogy a Bizottság ebben a határozatban a nemzeti piacokra való széttöredezést különösen súlyosnak minősítette. Ha a jelen ügyben szereplő kartell nemzeti piacokra való széttöredezéshez vezetett volna, a Bizottság még magasabb bírságot szabhatott volna ki. E tekintetben rá kell mutatni, hogy az iránymutatás egyebek között azt írja elő, hogy <QUOT.START ID="QS0061" REF.END="QE0061" CODE="201E"/>[e] zeken a kategóriákon belül - és főleg a súlyos és különösen súlyos jogsértések esetében - a bírság javasolt mértéke lehetővé fogja tenni a vállalkozások differenciált kezelését az elkövetett jogsértés jellege szerint<QUOT.END ID="QE0061" REF.START="QS0061" CODE="201D"/> (1. A. pont, harmadik bekezdés).</TXT></NP><NP><NO.P>79</NO.P><TXT>Ráadásul figyelemreméltó, hogy a Union Pigments szerint a kartell első, <DATE ISO="19940324">1994. március 24-i</DATE> találkozóján az a döntés született, hogy <QUOT.START ID="QS0062" REF.END="QE0062" CODE="201E"/>az árak ne térjenek el túlságosan országonként, hogy a termékek ne lépjék át a határokat<QUOT.END ID="QE0062" REF.START="QS0062" CODE="201D"/> (a Union Pigments nyilatkozatának 51. és 74. pontja). Úgy tűnik tehát, hogy az érintett vállalkozásoknak bizonyos mértékben az volt a szándéka a jelen ügyben, hogy elhatárolják a nemzeti piacokat.</TXT></NP><NP><NO.P>80</NO.P><TXT>Harmadsorban a felperes azon érve tekintetében, miszerint a jogsértést azért nem kellett volna különösen súlyosnak minősíteni, mert az árakról szóló megállapodás csak másodlagos szerepet játszott, és kizárólag referenciaárakra vonatkozott,<?PAGE NO="II-5175"?> amelyeknek természetszerűleg kisebb a hatásuk, mint a rögzített áraknak, arra kell emlékeztetni, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban arra a következtetésre jutott, hogy a kartell tagjai <QUOT.START ID="QS0063" REF.END="QE0063" CODE="201E"/>alap-<QUOT.END ID="QE0063" REF.START="QS0063" CODE="201D"/> vagy <QUOT.START ID="QS0064" REF.END="QE0064" CODE="201E"/>ajánlott<QUOT.END ID="QE0064" REF.START="QS0064" CODE="201D"/> árban állapodtak meg a cinkfoszfát tekintetében ((65) preambulumbekezdés).</TXT></NP><NP><NO.P>81</NO.P><TXT>Az ármeghatározás, még ha csak irányadó jelleggel is, azáltal befolyásolja a versenyt, hogy a kartell minden résztvevője számára lehetővé teszi, hogy ésszerű bizonyossággal előre tudja, milyen lesz a versenytársai árpolitikája (a Bíróság <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="8/72" YEAR="1972" PAGE.ECR="977">8/72. sz., Vereeniging van Cementhandelaren kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="19721017">1972. október 17-én</DATE> hozott ítéletének [EBHT 1972., 977. o.] 21. pontja</REF.DOC.ECR>). Az ilyen kartellek általánosabban közvetlen beavatkozást jelentenek az érintett piacon fennálló verseny lényegi paramétereibe (a fenti 68. pontban hivatkozott Thyssen Stahl kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 675. pontja). Az érintett termelők - azáltal, hogy kifejezték arra irányuló akaratukat, hogy a termékeikre meghatározott szintű árat alkalmaznak -már nem önálló módon döntenek a piaci politikájukról, és így veszélyeztetik a Szerződés versenyre vonatkozó rendelkezéseiben rejlő koncepciót (a fenti 68. pontban hivatkozott BPB de Eendracht kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 192. pontja).</TXT></NP><NP><NO.P>82</NO.P><TXT>E megfontolásokra tekintettel az ügyben szereplő kartell nem mentesülhet az alól, hogy különösen súlyos jogsértésnek minősüljön pusztán azért, mert referenciaárakat határozott meg (lásd ebben az értelemben a fenti 66. pontban hivatkozott Archer Daniels Midland és Archer Daniels Midland Ingredients kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 118-120. pontját).</TXT></NP><NP><NO.P>83</NO.P><TXT>A felperes azon érve tekintetében, amely szerint az árakról szóló megállapodás csak <QUOT.START ID="QS0065" REF.END="QE0065" CODE="201E"/>másodlagos<QUOT.END ID="QE0065" REF.START="QS0065" CODE="201D"/> szerepet játszott, az Elsőfokú Bíróság azon az állásponton van, hogy az a tény, hogy a Bizottság kimondta, hogy az eladási kvóták meghatározása volt a megállapodás <QUOT.START ID="QS0066" REF.END="QE0066" CODE="201E"/>sarkköve<QUOT.END ID="QE0066" REF.START="QS0066" CODE="201D"/> (a megtámadott határozat (66) preambulumbekezdése), nem jár azzal a következménnyel, hogy az árakról szóló megállapodást másodlagosnak kellene tekinteni. A kvótákról szóló megállapodás, az ügyfelekről szóló megállapodás és az ármeghatározásról szóló megállapodás ugyanis egy egységes kartell három aspektusát képezik. Márpedig a kartell súlyát globálisan kell értékelni. Tekintettel a jogsértés súlyára, a jelen ügyben a Bizottság joggal minősítette azt különösen súlyosnak.</TXT></NP><?PAGE NO="II-5176"?><NP><NO.P>84</NO.P><TXT>Az Elsőfokú Bíróság mindenesetre úgy ítéli meg, hogy az árakról szóló megállapodás a kartell fontos része volt. A Bizottság egyébként összegyűjtötte azokat az írásos bizonyítékokat, amelyekből kitűnik, hogy az ajánlott árakról a kartell több találkozóján folyt megbeszélés (a megtámadott határozat (134), (139), (140), (162), (178) és (186) preambulumbekezdése). Ráadásul az árakról szóló megállapodás — ellentétben a felperes állításával - 1994 óta a kartell része volt. Az érintett vállalkozások közül csak a felperes érvelt azzal a közigazgatási eljárás folyamán, hogy ezt a megállapodást csak 1996-ban kötötték meg (a megtámadott határozat (268) preambulumbekezdése). Márpedig, amint arra fentebb már utalás történt, a Union Pigments szerint az érintett vállalkozások első, <DATE ISO="19940324">1994. március 24-i</DATE> találkozójukon elhatározták, hogy az árak ne térjenek el túlságosan országonként (a Union Pigments nyilatkozatának 51. pontja). A Trident nyilatkozatából (2.4.24. pont) kiderül az is, hogy a kartell minden találkozón rögzítette az árakat. Az első találkozókra vonatkozó írásos bizonyítékok nem olyan nagy mennyiségűek, mint a későbbi találkozókra vonatkozók. Az <DATE ISO="19950327">1995. március 27-i</DATE> találkozó napirendjéből azonban kiderül a németországi, franciaországi, benelux államokbeli, egyesült királysági, északi országokbeli, egyesült államokbeli és egyéb országokbeli árak megtárgyalásának szándéka (a megtámadott határozat (121) preambulumbekezdése).</TXT></NP><NP><NO.P>85</NO.P><TXT>Negyedsorban abból, hogy kivéve egyetlen ügyfelet, a Teknőst, és egyetlen alkalmat, amikor a James Brownra osztottak néhány egyesült királyságbeli kisvállalkozást, az ügyfeleket nem osztották el, nem következik, hogy a Bizottság nem minősítette volna joggal különösen súlyosnak a jogsértést.</TXT></NP><NP><NO.P>86</NO.P><TXT>A felperes nem vitatja, hogy a Teknőst, a nyolc legfontosabb nyugat-európai festékgyártó egyikét elosztották (a megtámadott határozat (52) preambulumbekezdése).</TXT></NP><NP><NO.P>87</NO.P><TXT>Az érintett vállalkozások rendszeresen megbeszélték ennek az ügyfélnek az elosztását, és egymást váltva szállítottak neki (a megtámadott határozat (68), (96)-(97) preambulumbekezdése és a Union Pigments nyilatkozatának 63. és 67. pontja). Kifinomult elosztási rendszerük volt annak biztosítására, hogy a Teknos <QUOT.START ID="QS0067" REF.END="QE0067" CODE="201E"/>semmit se sejtsen a megállapodásról<QUOT.END ID="QE0067" REF.START="QS0067" CODE="201D"/> (a megtámadott határozat (99) és (100) preambulumbekezdése).<?PAGE NO="II-5177"?> Az Elsőfokú Bíróság megállapítja, hogy a megállapodás kiterjedt a Teknosnak számlázandó árra, és hogy a <QUOT.START ID="QS0068" REF.END="QE0068" CODE="201E"/>soron következőn<QUOT.END ID="QE0068" REF.START="QS0068" CODE="201D"/> kívül egyik termelő sem számlázhatott a megállapítottnál alacsonyabb árat (a megtámadott határozat (96) preambulumbekezdése és a Trident nyilatkozatának 2.4.22. pontja).</TXT></NP><NP><NO.P>88</NO.P><TXT>Egyébként a felperes nem vitatja azt sem, hogy a James Brown megkapott néhány kisvállalkozást (a megtámadott határozat (180) és (277) preambulumbekezdése). A James Brown maga sem tagadja ezt.</TXT></NP><NP><NO.P>89</NO.P><TXT>Rá kell ezenkívül mutatni, hogy a Bizottság a Union Pigments <DATE ISO="19950330">1995. március 30-i</DATE> feljegyzése alapján megállapítja, hogy szó volt a Jotun elosztásáról (a megtámadott határozat (277) preambulumbekezdése). Noha ez a feljegyzés nem említi kifejezetten a Jotun elosztását, a felperes ezt a megállapítást nem vitatja kifejezetten. A Jotun is a nyolc legfontosabb nyugat-európai festékgyártó egyike (a megtámadott határozat (52) preambulumbekezdése).</TXT></NP><NP><NO.P>90</NO.P><TXT>Ebből az következik, hogy a Bizottság joggal állapította meg, hogy egyes ügyfeleket elosztottak. Az, hogy ez az elosztás csak egyes ügyfeleket érintett, és nem a piacon jelen lévő összes ügyfelet, nem kérdőjelezi meg azt a következtetést, hogy a kérdéses kartell különösen súlyos volt.</TXT></NP><NP><NO.P>91</NO.P><TXT>E megfontolásokra tekintettel a felperes azon kifogását el kell utasítani, amely szerint az érintett jogsértés - természetéből adódóan - nem különösen súlyos.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><?PAGE NO="II-5178"?><GR.SEQ LEVEL="6"><TITLE><TI><P>A jogsértés hatásairól</P></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="7"><TITLE><TI><NP><NO.P>—</NO.P><TXT>A felek érvei</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>92</NO.P><TXT>A felperes elöljáróban megjegyzi, hogy a Bizottság a jogsértés különösen súlyos természetére vonatkozó következtetését elsősorban annak a piacra gyakorolt hatásaira alapította. Azt állítja, hogy a Bizottság e tekintetben mérlegelési hibákat követett el. Az ítélkezési gyakorlat szerint a Bizottságnak a jogsértés súlyának mérlegelése során minden olyan tényezőt figyelembe kell vennie, amely a piacra gyakorolt hatások szempontjából jelentős lehet (a fenti 51. pontban hivatkozott Cimenteries CBR és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 4949. pontja). A Bizottság korábbi joggyakorlatában ezzel az ítélkezési gyakorlattal összhangban megerősítette, hogy a piacra gyakorolt korlátozott hátrányos hatások, valamint a megállapodások teljes körű alkalmazásának hiánya szerepet játszhat a jogsértés súlyának mérlegelése során (a <QUOT.START ID="QS0069" REF.END="QE0069" CODE="201E"/>polipropilén<QUOT.END ID="QE0069" REF.START="QS0069" CODE="201D"/>-határozat 108. pontja és az EK-Szerződés 85. cikke szerinti eljárásban (IV/34.466 - <QUOT.START ID="QS0070" REF.END="QE0070" CODE="201E"/>görög komphajók<QUOT.END ID="QE0070" REF.START="QS0070" CODE="201D"/>-ügy) <DATE ISO="19981209">1998. december 9-én</DATE> hozott 1999/271/EK bizottsági határozat (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="109" DATE.PUB="1998" PAGE.FIRST="24">HL L 109., 24. o.</REF.DOC.OJ>, a továbbiakban: <QUOT.START ID="QS0071" REF.END="QE0071" CODE="201E"/>görög komphajók<QUOT.END ID="QE0071" REF.START="QS0071" CODE="201D"/>-határozat) 162. pontja). A <QUOT.START ID="QS0072" REF.END="QE0072" CODE="201E"/>görög komphajók<QUOT.END ID="QE0072" REF.START="QS0072" CODE="201D"/>-határozatban a Bizottság annak alapján, hogy a felek nem alkalmazták teljes körűen az árakról szóló külön megállapodásokat, és az árak tekintetében versenyeztek egymással azáltal, hogy eltérő engedményeket adtak, csak súlyosnak, és nem különösen súlyosnak ítélte a jogsértést. Ezzel szemben a jelen ügyben a Bizottság nem vette figyelembe sem azt, hogy a szóban forgó megállapodásokat nem hajtották gondosan végre, sem azt, hogy csak korlátozott módon gyakoroltak káros hatásokat a piacra.</TXT></NP><NP><NO.P>93</NO.P><TXT>A jogsértés végrehajtását illetően a felperes elsősorban azzal érvel, hogy a Bizottság tévesen állapította meg, hogy az árakról szóló megállapodást az érintett vállalkozások gondosan végrehajtották. Először is a Bizottság az árakról szóló megállapodás végrehajtására vonatkozó következtetését a Trident nyilatkozatára alapozta, amely szerint belső árlistája a megállapított árakat tükrözte (a megtámadott határozat (285) preambulumbekezdése). Ezzel a Bizottság félreértelmezte a nyilatkozatot. A Trident valójában szintén azt állapította meg, hogy tapasztalata szerint <QUOT.START ID="QS0073" REF.END="QE0073" CODE="201E"/>a találkozókon megbeszélt árakat nem tartották tiszteletben, és általában elismerték, hogy történt a megállapított referenciaárak alatti értékesítés<QUOT.END ID="QE0073" REF.START="QS0073" CODE="201D"/> (a Trident<?PAGE NO="II-5179"?> nyilatkozatának 2.4.25. pontja). Ezt a kijelentést erősíti meg a Union Pigments nyilatkozata, amely szerint egyrészt gyakorlatilag lehetetlen volt árakat meghatározni, és másrészt az referenciaárakat a skandináv országokban nem tartották be (60. pont). A körülményeket figyelembe véve pusztán abból, hogy a Trident felvette az irányárakat a belső árkatalógusába, nem lehet arra következtetni, hogy a szóban forgó megállapodásokat gondosan alkalmazták.</TXT></NP><NP><NO.P>94</NO.P><TXT>Másodszor az érintett vállalkozások a standard cinkfoszfátot a megállapított ár alatt adták el, és rendszeresen adtak árengedményeket. A felperes által kért árak is egyértelműen alacsonyabbak voltak a kartell által megállapított referenciaáraknál. Döntően a cinkoxid, így a cink ára határozza meg a cinkfoszfát árát, mert ezek képezik a termelési költségek lényegi részét. A cink ára erősen ingadozott az 1990 és 2000 közötti időszakban. A felperes azt állítja, hogy az árainak 1997-ben bekövetkezett emelkedése a cink árának jelentős emelkedésének a következménye volt, és nem a referenciaárak tiszteletben tartásának. Egyébként a Trident átadta a Bizottságnak az azt bizonyító iratokat, hogy az érintett vállalkozások rendszeresen a megállapított árak alatt értékesítettek. Harmadszor az érintett vállalkozások kénytelenek voltak az árakat alacsonyan tartani a harmadik országokból származó import kockázata miatt. Összefoglalva, az érintett vállalkozások - a Bizottság megállapításaival ellentétben - nem tartották be az árakról szóló megállapodásokat. A felperes megjegyzi, hogy a Bizottság ellenkérelmében nem tér ki a fent kifejtett érvekre.</TXT></NP><NP><NO.P>95</NO.P><TXT>A <QUOT.START ID="QS0074" REF.END="QE0074" CODE="201E"/>görög komphajók<QUOT.END ID="QE0074" REF.START="QS0074" CODE="201D"/>- határozatában a Bizottság úgy döntött, hogy csökkenti a bírságot, és a jogsértést súlyosnak, nem pedig különösen súlyosnak minősíti, mert a megállapodásokat nem teljesen hajtották végre. A Bizottságnak a jelen ügyben is ezt a gyakorlatot kellett volna követnie. Arra az érvre válaszolva, hogy a Bizottságot nem köti a korábbi joggyakorlata, a felperes ismét kijelenti, hogy a Bizottságnak minden olyan tényezőt figyelembe kell vennie, amely a jogsértés súlyának mérlegelésében szerepet játszhat, ideértve a korábbi határozataiban relevánsnak tartott tényezőket. Az Elsőfokú Bíróság ítélkezési gyakorlata megerősíti, hogy a jogsértés hatásainak konkrét súlyát figyelembe kell venni a bírság kiszámítása során (az Elsőfokú Bíróság<?PAGE NO="II-5180"?> <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="T-308/94" YEAR="1998" PAGE.ECR="II-925">T-308/94. sz., Cascades kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="19980514">1998. május 14-én</DATE> hozott ítéletének [EBHT 1998., II-925. o.] 172. és azt követő pontjai</REF.DOC.ECR>). A Bizottság azon érve tekintetében, miszerint csak akkor kell csökkenteni a bírságot, ha a megállapodás egyik részét sem alkalmazták, a felperes úgy érvel, hogy azt is figyelembe kell venni, ha a megállapodásnak csak egy részét nem hajtották végre. A jelen ügyben azt, hogy az árakról szóló megállapodást nem alkalmazták, figyelembe kellett volna venni a bírság összegének csökkentése érdekében.</TXT></NP><NP><NO.P>96</NO.P><TXT>Másodsorban a kartellnek a piacra gyakorolt káros hatásait illetően a Bizottság szintén mérlegelési hibákat követett el. Először is a felperes vitatja a Bizottság azon megállapítását, mely szerint a jogsértésnek tényleges káros hatásai voltak, mert az érintett vállalkozások az EGT piacának 90%-án működtek. Noha az érintett vállalkozások a piac jelentős részét lefedik, a jogsértés soha nem terjedt ki a módosított cinkfoszfátra, csak a standard cinkfoszfátra, amely az európai cinkfoszfát-piacnak csak 55%-át teszi ki. A jogsértés ezért az európai cinkfoszfát-piacnak csak egy részére volt hatással. A Bizottság azon érvére, hogy a módosított cinkfoszfát vásárlói számának csökkenését a piacra gyakorolt tényleges káros hatásnak kell tekinteni, a felperes egyrészt azt válaszolja, hogy ez az érv a megtámadott határozatban nem szerepelt, másrészt azt, hogy ez a megállapítás semmit nem változtat azon, hogy a jogsértés a piacnak csak egy részét érintette, és ezért a káros hatások annál inkább korlátozottak voltak. Másodszor az érintett vállalkozások nem érték el lényeges céljaikat. A felperes e tekintetben rámutat egyrészt arra, hogy mivel a piacot országonként soha nem osztották fel, a különböző tagállamokban <QUOT.START ID="QS0075" REF.END="QE0075" CODE="201E"/>erős verseny uralkodott az ügyfelek és így a piaci részesedések tekintetében<QUOT.END ID="QE0075" REF.START="QS0075" CODE="201D"/>. Grafikonokat nyújt be annak bizonyítására, hogy jelentős eltérések voltak az értékesítések között a különböző tagállamokban, tehát verseny állt fenn a szóban forgó piacon. Másrészt az ügyfelek elosztása kivételes volt a kartellben. Végül az irányárakat soha nem érték el, ami az erős verseny meglétét bizonyítja.</TXT></NP><NP><NO.P>97</NO.P><TXT>A felperes azt állítja, hogy a kartell káros hatásai több okból korlátozottak voltak. Először a cinkfoszfát vásárlói nagyvállalkozások, amelyek nagy alkuerővel bírnak az árak tekintetében, és amelyek rendszeresen a legjobb ajánlatot keresik. A Bizottság<?PAGE NO="II-5181"?> azon érvére válaszolva, amely szerint ez a vásárlóerő nem relativizálja a kartell káros hatásait, a felperes azt terjeszti elő, hogy egy jogsértésnek érezhetően korlátozottabbak a káros hatásai, amikor a piacon szembenálló fél erős, mint amikor a vásárló gyengébb. Másodszor az, hogy a piacon harmadik versenytársak és harmadik országokból importált helyettesítő termékek - köztük a kalciumfoszfát - voltak jelen, jelentős nyomást gyakorolt a standard cinkfoszfát árára. Harmadszor a felperes megismétli, hogy a jogsértés tartama alatt a cinkfoszfát ára nagyrészt a cink árától függött, és hogy a cink árának jelentős ingadozásai befolyásolták a cinkfoszfát árát. így a cinkfoszfát áráról szóló megállapodásnak nem igazán lehetett hatása. Negyedszer a cinkfoszfát a végtermék költségének csak kis részét, azaz 0,08%-át tette ki. A megállapodások által végzett kis módosításoknak ezért gyakorlatilag nem volt hátrányos hatásuk a festékek árára, így a fogyasztókra sem. E tekintetben a felperes rámutat, hogy a Bizottság - korábbi gyakorlatával ellentétben - a jelen ügyben nem vizsgálta meg, hogy a fogyasztók kárt szenvedtek-e.</TXT></NP><NP><NO.P>98</NO.P><TXT>A Bizottság azon állítására válaszul, amely szerint a korlátozott hátrányos következmények fontos szerepet játszanak a jogsértés súlyának mérlegelésében, a felperes úgy érvel, hogy ez semmit nem változtat azon, hogy a Bizottságnak a súlyosság meghatározása során figyelembe kell vennie a jogsértésnek a piacra gyakorolt konkrét hatását. Minél korlátozottabb a piacra gyakorolt hatás, annál kevésbé súlyosnak kell minősíteni a jogsértést, (a fenti 95. pontban hivatkozott Cascades kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 172. és ezt követő pontjai).</TXT></NP><NP><NO.P>99</NO.P><TXT>Végül a felperes előadja, hogy <QUOT.START ID="QS0076" REF.END="QE0076" CODE="201E"/>főleg<QUOT.END ID="QE0076" REF.START="QS0076" CODE="201D"/> a megállapodások hatékony alkalmazásának elmaradását kell olyan enyhítő körülménynek tekinteni, amely a bírságnak az iránymutatás 3. pontja szerinti csökkentését indokolja. Ezzel szemben válaszában úgy érvel, hogy az első jogalap e részének alátámasztására kifejtett érvei arra vonatkoznak, hogy <QUOT.START ID="QS0077" REF.END="QE0077" CODE="201E"/>a megállapodások teljes körű alkalmazásának hiányát és a jogsértés hatásainak korlátozott jellegét figyelembe kell-e venni a jogsértés súlyának mérlegelése során<QUOT.END ID="QE0077" REF.START="QS0077" CODE="201D"/>, és nem arra, hogy a megállapodások hatékony alkalmazásának elmaradását figyelembe kell-e venni enyhítő körülményként.</TXT></NP><?PAGE NO="II-5182"?><NP><NO.P>100</NO.P><TXT>A Bizottság kijelenti, hogy nem köteles csökkenteni a bírság alapösszegét, amikor nem hajtották végre a megállapodásnak minden részét, és a piacon nem érték el teljesen a kitűzött célokat. Hozzáteszi, hogy nem létezik kimerítő lista a jogsértés súlyának mérlegelése során figyelembe veendő szempontokról.</TXT></NP><NP><NO.P>101</NO.P><TXT>Ezt követően a Bizottság vitatja, hogy a megállapításai hibásak lennének. Elsősorban arra emlékeztet, hogy a jogsértés végrehajtására vonatkozó megállapítása nem korlátozódott az árak meghatározására, hanem a piacok felosztására és legalább egy ügyfél elosztására is kiterjedt (a megtámadott határozat (72), (284), (286) és (287) preambulumbekezdése), amely elemeket a felperes nem vitatja. Az irányárak hatékony alkalmazása nemcsak a Trident azon nyilatkozatából látszik, amely szerint a belső árlistája a megállapított árakat tükrözte (a megtámadott határozat (285) preambulumbekezdése), hanem abból is, hogy a felperes átlagos árai időbeli eltolódással a Németországra ajánlott árakat követték. Mindenesetre, még ha az irányárakat nem is valósították meg tökéletesen, ez nem jelenti azt, hogy a felperes ne járult volna hozzá a megállapodások végrehajtásához. Azáltal, hogy piaci kvótákban és árcélokban állapodtak meg, az érintett vállalkozások mozgásteret kaptak az ügyfeleik kihasználására. Az ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy lehetséges, hogy az a vállalkozás, amelyik nem a kartell keretében megállapított módon jár el, egyszerűen hasznot próbál húzni belőle (a fenti 95. pontban hivatkozott Cascades kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 230. pontja). A jelen ügyben tehát az iránymutatás értelmében nem merülhet fel <QUOT.START ID="QS0078" REF.END="QE0078" CODE="201E"/>a jogsértő megállapodások nem teljesítése<QUOT.END ID="QE0078" REF.START="QS0078" CODE="201D"/>.</TXT></NP><NP><NO.P>102</NO.P><TXT>Másodsorban a Bizottság vitatja, hogy mérlegelési hibát követett volna el a kartell piacra gyakorolt hatásai tekintetében. Először is, noha a jogsértés csak a standard cinkfoszfátra vonatkozott és a módosított változatára nem, a kartell ettől még gyakorlatilag ellenőrzése alatt tartotta a cinkfoszfát világtermelését. Még ha a jogsértés arra is ösztönözte volna az ügyfeleket, hogy a módosított cinkfoszfátra váltsanak át, ezt a reakciót is a jogsértés tényleges hatásának kell tekinteni. Másodszor a Bizottság emlékeztet rá, hogy a megtámadott határozatban elismerte, hogy az érintett vállalkozások által kitűzött eredményeket nem érték el teljesen ((297) preambulumbekezdés). Eközben a jogsértésnek a piacra gyakorolt káros<?PAGE NO="II-5183"?> hatásai jelentősek. E hatások egyrészt abból látszanak, hogy az érintett vállalkozások által ténylegesen megszerzett piaci részesedések gyakorlatilag azonosak voltak azokkal, amelyeket a mennyiségekről szóló megállapodásuk osztott ki nekik (a megtámadott határozat (72) preambulumbekezdése), és másrészt abból, hogy a felperes átlagos árai időbeli eltolódással hűen követték az ajánlott árakat. Az átlagos árak e fejlődéséből az is látszik, hogy - még ha a cink árának ingadozásai befolyásolták volna is a cinkfoszfát árát - ez semmit nem változtatott volna a kartell tagjai által ezenfelül meghozott intézkedések hatásain. Mindenesetre, ha a cinkfoszfát árát csak a cink ára határozta meg, a felperes nem magyarázta meg, hogy a kartell miért határozott meg négy éven keresztül ajánlott árakat (a megtámadott határozat (92)-(94), (104), (274) és (285) preambulumbekezdése).</TXT></NP><NP><NO.P>103</NO.P><TXT>Ami a jogsértés hátrányos hatásainak a felperes által hivatkozott korlátozottságát illeti, a Bizottság azzal érvel, hogy e hatások, mint például azok, amelyek meglétét a felperes elismeri, még ha korlátozottak is voltak, jelentősek, ha a jogsértés súlyának meghatározásáról van szó. Vitatja azonban a felperes által e tekintetben felhozott érveket.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="7"><TITLE><TI><NP><NO.P>—</NO.P><TXT>Az Elsőfokú Bíróság álláspontja</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>104</NO.P><TXT>Az iránymutatás I.A. pontjában a Bizottság kifejezetten vállalta, hogy a jogsértés súlyának értékelése során a jogsértés jellegén és az érintett földrajzi piac méretén kívül figyelembe veszi a jogsértés piacra gyakorolt tényleges hatását, ha ez a hatás mérhető. A jelen esetben a megtámadott határozat (300) preambulumbekezdése e szempontok mindegyikét felsorolja.</TXT></NP><NP><NO.P>105</NO.P><TXT>A felperes állításával ellentétben a Bizottság nem alapította a jogsértés súlyára vonatkozó következtetését <QUOT.START ID="QS0079" REF.END="QE0079" CODE="201E"/>elsősorban<QUOT.END ID="QE0079" REF.START="QS0079" CODE="201D"/> annak hatásaira. Nem tulajdonított nagyobb<?PAGE NO="II-5184"?> jelentőséget a jogsértés hatásainak, mint az egyéb tényezőknek. A tényleges hatásnak tulajdonított jelentőséget éppenséggel csökkentette egyrészt azzal, hogy megállapította, hogy <QUOT.START ID="QS0080" REF.END="QE0080" CODE="201E"/>rendkívül nehéz<QUOT.END ID="QE0080" REF.START="QS0080" CODE="201D"/> megállapítani az ilyen jellegű kartell hatásait ((279) preambulumbekezdés), másrészt azzal, hogy figyelembe vette, hogy az érintett vállalkozások nem valósították meg minden kitűzött céljukat ((297) preambulumbekezdés).</TXT></NP><NP><NO.P>106</NO.P><TXT>Emlékeztetni kell rá, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a jogsértés piacra gyakorolt tényleges hatásának értékelése során a Bizottságnak figyelembe kell vennie, hogy milyen lett volna a verseny a jogsértés nélkül (lásd a fenti 66. pontban hivatkozott Archer Daniels Midland és Archer Daniels Midland Ingredients kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 150. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).</TXT></NP><NP><NO.P>107</NO.P><TXT>Az eladási kvótákról szóló megállapodás tekintetében az Elsőfokú Bíróság azon az állásponton van, hogy a Bizottság joggal állapította meg, hogy azt <QUOT.START ID="QS0081" REF.END="QE0081" CODE="201E"/>gondosan<QUOT.END ID="QE0081" REF.START="QS0081" CODE="201D"/> végrehajtották (lásd a fenti 73. és 74. pontot, valamint a megtámadott határozat (72), (284) és (287) preambulumbekezdését). Amint arra a fenti 75. pont utal, nem vitatott, hogy éves szinten <QUOT.START ID="QS0082" REF.END="QE0082" CODE="201E"/>az öt termelő tényleges piaci részesedése nagyon közel volt a nekik kiosztott piaci részesedésekhez<QUOT.END ID="QE0082" REF.START="QS0082" CODE="201D"/> (a megtámadott határozat (72) preambulumbekezdése). Ebből következőleg a Bizottság alappal következtetett arra, hogy az eladási kvótákról szóló megállapodás hatással volt a piacra. Hozzá kell tenni, hogy a tárgyaláson a felperes elismerte, hogy e megállapodás befolyásolta a versenyt, mert növelte az árstabilitást (lásd a megtámadott határozat (114) preambulumbekezdését is). Ezáltal a piaci részesedések stabilitása azzal a hatással járt, hogy nem volt szükség az agresszív árcsökkentési politikára, amely a kartellt megelőző évek árháborúját jellemezte (lásd a megtámadott határozat (74) és (75), (114) és (115) preambulumbekezdését).</TXT></NP><NP><NO.P>108</NO.P><TXT>A felperes azt állítja, hogy a nemzeti piacokon realizált eladások változásaiból látható, hogy a megállapodásnak nem volt hatása. E tekintetben arra kell emlékeztetni, hogy a kvótákat európai szinten állapították meg. Ennélfogva az, még ha a nemzeti eladások változtak is, ez semmit nem változtat azon, hogy az európai kvótákat tiszteletben tartották.</TXT></NP><?PAGE NO="II-5185"?><NP><NO.P>109</NO.P><TXT>E körülmények között úgy kell tekinteni, hogy a kvótákról szóló megállapodás konkrét hatása, a kartell <QUOT.START ID="QS0083" REF.END="QE0083" CODE="201E"/>sarkkövét<QUOT.END ID="QE0083" REF.START="QS0083" CODE="201D"/> (a megtámadott határozat (66) preambulumbekezdése), jogilag kielégítően támasztották alá.</TXT></NP><NP><NO.P>110</NO.P><TXT>Ami az árakról szóló megállapodást illeti, a Bizottság a megtámadott határozatban azt állítja, hogy, azt szintén gondosan végrehajtották ((283) és (285) preambulumbekezdés). A felperes vitatja ezt az állítást.</TXT></NP><NP><NO.P>111</NO.P><TXT>Emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság joggal mutatott rá, hogy a szóban forgó megállapodás árcélokat jelölt ki (lásd a fenti 80. pontot). Márpedig az árcélokra, és nem a rögzített árakra irányuló megállapodás végrehajtása nem a megállapított célnak megfelelő ár alkalmazását feltételezi, hanem azt, hogy a felek igyekezzenek az arcélt megközelíteni (a fenti 66. pontban hivatkozott Archer Daniels Midland és Archer Daniels Midland Ingredients kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 271. pontja).</TXT></NP><NP><NO.P>112</NO.P><TXT>Az Elsőfokú Bíróság úgy ítéli meg, hogy a felek a jelen ügyben igyekeztek megközelíteni az árcéljukat. Minden találkozón megtárgyalták az árszintet, és ajánlott árakat rögzítettek (lásd a fenti 84. pontot). Az árrögzítés szükségképpen befolyásolta a versenyt a piacon. A vevők alkulehetőségei is csökkentek (lásd ebben az értelemben az Elsőfokú Bíróság T-305/94-T-307/94., T-313/94-T-316/94., T-318/94., T-325/94., T-328/94., T-329/94. és <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="T-305/94—T-307/94+T-313/94—T-316/94+T-318/94+T-325/94+T-328/94+T-329/94+T-335/94" YEAR="1999" PAGE.ECR="II-931">T-335/94. sz., Limburgse Vinyl Maatschappij és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben <DATE ISO="19990420">1999. április 20-án</DATE> hozott ítéletének [EBHT 1999., II-931. o] 745. pontját</REF.DOC.ECR>). Ráadásul, amint arra már a fenti 81. pontban utalás történt, az árrögzítés, ha csak irányárat is jelöl ki, befolyásolja a versenyt azáltal, hogy lehetővé teszi a kartell minden résztvevője számára, hogy ésszerű bizonyossággal előre tudja, milyen lesz a versenytársai árpolitikája (a fenti 81. pontban hivatkozott Vereeniging van Cementhandelaren kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 21. pontja).</TXT></NP><?PAGE NO="II-5186"?><NP><NO.P>113</NO.P><TXT>A Bizottság egyébként helyesen hivatkozott a Britannia és a Trident által a belső tarifáik tekintetében adott utasításokra annak a megállapításának az alátámasztásául, hogy az árakról szóló megállapodást végrehajtották. Ezek az utasítások szinte pontosan a találkozókon meghatározott alapárakat követték (lásd a Trident nyilatkozatának a 2.4.25. pontját és a megtámadott határozat (92) és (285) preambulumbekezdését is). A Trident elismerte, hogy az ügyfelekkel ezen utasítások alapján tárgyaltak az árakról (a Trident nyilatkozatának a 2.4.26. pontja). E tarifákból ugyanis kitűnik, hogy az utasításokban szereplő árak <QUOT.START ID="QS0084" REF.END="QE0084" CODE="201E"/>minimális árszintet<QUOT.END ID="QE0084" REF.START="QS0084" CODE="201D"/> jelentettek, amelyek <QUOT.START ID="QS0085" REF.END="QE0085" CODE="201E"/>nem csökkenthetők [az azon alkalmazottal] történő előzetes megbeszélés nélkül<QUOT.END ID="QE0085" REF.START="QS0085" CODE="201D"/>, aki a kartell találkozóin a Trident (korábban Britannia) nevében részt vett. Noha a Bizottság nem bizonyította, hogy minden vállalkozás ilyen utasításokat adott ki, az Elsőfokú Bíróság úgy ítéli meg, hogy a Trident és a Britannia utasításai fontos bizonyítékok (lásd ebben az értelemben az Elsőfokú Bíróság <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="T-7/89" YEAR="1991" PAGE.ECR="II-1711">T-7/89. sz., Hercules Chemicals kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="19911217">1991. december 17-én</DATE> hozott ítéletének [EBHT 1991., II-1711. o.] 340-342. pontját</REF.DOC.ECR> és a fenti 95. pontban hivatkozott Cascades kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 194. pontját).</TXT></NP><NP><NO.P>114</NO.P><TXT>Hozzá kell ehhez tenni, hogy a Trident kijelenti, hogy az érintett vállalkozások elég gyakran panaszkodtak a találkozókon az eladási árak szintjéről. E tekintetben az ajánlott árakból indultak ki (a Trident nyilatkozatának 2.4.27. és 3.1.2. pontja).</TXT></NP><NP><NO.P>115</NO.P><TXT>Ebből következőleg még ha a Bizottság nem is támasztotta alá részletesen, hogy az árakról szóló megállapodást <QUOT.START ID="QS0086" REF.END="QE0086" CODE="201E"/>gondosan<QUOT.END ID="QE0086" REF.START="QS0086" CODE="201D"/> végrehajtották, és még ha nem is jelölt meg külön végrehajtási mechanizmust, (lásd a fenti 76. pontot), helyesen következtetett arra, hogy e megállapodást végrehajtották.</TXT></NP><NP><NO.P>116</NO.P><TXT>Ami az árakról szóló megállapodás hatásait illeti, az Elsőfokú Bíróság hangsúlyozza, hogy a Union Pigments és a Trident, a Bizottsággal leginkább együttműködött érintett vállalkozások (a megtámadott határozat (366) preambulumbekezdése), több alkalommal megállapították, hogy e megállapodás javította az árak <QUOT.START ID="QS0087" REF.END="QE0087" CODE="201E"/>koherenciáját<QUOT.END ID="QE0087" REF.START="QS0087" CODE="201D"/>, és a piaci árak növekedéséhez vezetett. E vállalkozások elismerték, hogy a kartellben való részvétel egyik előnye az volt, hogy vége lett az árháborúnak (a Union Pigments<?PAGE NO="II-5187"?> nyilatkozatának 49. pontja és a Trident nyilatkozatának 3.1.1(c) pontja, lásd a megtámadott határozat (84) és (103) preambulumbekezdését is). Ebből következőleg a kartell növelte az árakat a piacon. Meg kell állapítani, hogy a Union Pigmentsnek <DATE ISO="19950330">1995. március 30-i</DATE>, azaz a tényállásbeli időszakbői származó feljegyzéséből is kiderül, hogy az árintézkedések a piaci árak növekedéséhez vezettek. Ugyanebben a feljegyzésben a Union Pigments a kartell előnyei között sorolja fel azt, hogy <QUOT.START ID="QS0088" REF.END="QE0088" CODE="201E"/>1995 első harmadában magasabb árakat<QUOT.END ID="QE0088" REF.START="QS0088" CODE="201D"/> tudott elérni. A Union Pigments egyébként nyilatkozatában kijelentette, hogy a kartell eredményeképpen az északi országokat kivéve évről évre javult az árak <QUOT.START ID="QS0089" REF.END="QE0089" CODE="201E"/>koherenciája<QUOT.END ID="QE0089" REF.START="QS0089" CODE="201D"/> (a Union Pigments nyilatkozatának 73. pontja). A felperes azt állítja, hogy a Union Pigments szerint <QUOT.START ID="QS0090" REF.END="QE0090" CODE="201E"/>gyakorlatilag lehetetlen<QUOT.END ID="QE0090" REF.START="QS0090" CODE="201D"/> volt rögzíteni az árakat, és hogy az irányárakat a skandináv országokban nem tartották be. E tekintetben meg kell állapítani, hogy a Union Pigments nyilatkozatában arra utalt, hogy a pénznemek ingadozásai miatt <QUOT.START ID="QS0091" REF.END="QE0091" CODE="201E"/>nehéz<QUOT.END ID="QE0091" REF.START="QS0091" CODE="201D"/>, nem pedig <QUOT.START ID="QS0092" REF.END="QE0092" CODE="201E"/>gyakorlatilag lehetetlen<QUOT.END ID="QE0092" REF.START="QS0092" CODE="201D"/> volt azt biztosítani, hogy az árak ne térjenek el országonként (a Union Pigments nyilatkozatának 60. pontja).</TXT></NP><NP><NO.P>117</NO.P><TXT>Amint arra a felperes utalt, a Trident megállapította, hogy a találkozókon megbeszélt árakat nem tartották be tökéletesen, és általában elfogadott volt, hogy a megállapított refernciaárak alatt is történjenek eladások (a Trident nyilatkozatának 2.4.25. pontja). A Bizottság a megtámadott határozatban figyelembe vette azt az érvet, amely szerint az eladási árak nem követték tökéletesen az ajánlott árakat ((275), (291) és (297) preambulumbekezdés). Az Elsőfokú Bíróság e tekintetben hangsúlyozza, hogy a kartell csak árcélokat határozott meg, és nem rögzített árakat. Abból, hogy a vállalkozások az irányárak alatt értékesítettek, nem következik, hogy a kartellnek nem volt hatása. A tagok által a kartellből szerzett előny abból származott, hogy kölcsönösen ismerték egymásnak az ügyfelekkel való tárgyalások során az árakkal kapcsolatban alkalmazott irányelveit. Ezenkívül megjegyzendő, hogy a Trident elismeri, hogy a nyilatkozatához mellékelt táblázatokból kitűnik, hogy az átlagos árai 1995 elejétől kezdve magasabbak voltak, mint korábban. A Trident szerint ebből arra lehet következtetni, hogy a magasabb szintű árstabilitás a kartell találkozóinak az eredménye (a Trident nyilatkozatának 3.2.7. pontja). A Trident azt is kijelenti, hogy az eladási árainak változásai a kartell által javasolt árakat követték (a Trident nyilatkozatának 2.4.26. és 3.2.5. pontja).</TXT></NP><?PAGE NO="II-5188"?><NP><NO.P>118</NO.P><TXT>A Bizottsággal együttműködő főbb vállalkozások objektív megállapításaiból tehát kiderül, hogy az árintézkedések hatással voltak a piaci árak szintjére (lásd e tekintetben a fenti 112. pontban hivatkozott Limburgse Vinyl Maatschappij és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 746. és 747. pontját).</TXT></NP><NP><NO.P>119</NO.P><TXT>A felperes továbbá azt állítja, hogy a kartell hatásai több más okból korlátozottak voltak.</TXT></NP><NP><NO.P>120</NO.P><TXT>Először is a felperes azon érvét illetően, amely szerint a cinkfoszfát vásárlói nagyvállalkozások, amelyek nagy alkuerővel bírnak az árak tekintetében, és amelyek rendszeresen a legjobb ajánlatot keresik, azt kell megállapítani, hogy a Bizottság nem állította ennek ellenkezőjét a megtámadott határozatban ((51), (52) és (339) preambulumbekezdés). A Bizottság a vásárlók ereje ellenére juthatott arra a következtetésre, hogy a versenyt eltorzította a szóban forgó kartell.</TXT></NP><NP><NO.P>121</NO.P><TXT>Másodszor a felperes azt állítja, hogy a piacon harmadik versenytársak és harmadik országokból importált helyettesítő termékek - köztük a kalciumfoszfát - jelenléte komoly nyomást gyakorolt a standard cinkfoszfát árára. A felperes szerint a standard cinkfoszfát az európai cinkfoszfát európai piacának csak 55%-át képviseli, és a jogsértés ezért a piac egy részére nem lehetett hatással. Az Elsőfokú Bíróság által feltett kérdésre válaszolva a Bizottság elismeri, hogy nem elemezte elmélyülten az érintett piacot, és megerősíti, hogy a határozat csak a standard cinkfoszfátra vonatkozik. Noha a Bizottság a megtámadott határozatban utal részleges helyettesítőkre, ideértve a kalciumfoszfátot és a módosított cinkfoszfátokat (a megtámadott határozat (45) és (46) preambulumbekezdése), nem vizsgálja meg e helyettesítők jelentőségét, és nem vizsgálja meg különösen azt, hogy a standard cinkfoszfát része-e e helyettesítők piacának.</TXT></NP><?PAGE NO="II-5189"?><NP><NO.P>122</NO.P><TXT>Legelőször arra kell rámutatni, hogy a Bizottságnak az EK 81. cikket végrehajtó határozatban akkor kell behatárolnia a piacot, ha enélkül nem lehetséges eldönteni, hogy a szóban forgó megállapodás, a vállalkozások társulásai által hozott döntés vagy az összehangolt magatartás hatással lehet-e a tagállamok közötti kereskedelemre, és célja vagy hatása a közös piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása (az Elsőfokú Bíróság <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="T-374/94+T-375/94+T-384/94+T-388/94" YEAR="1998" PAGE.ECR="II-3141">T-374/94., T-375/94., T-384/94. és T-388/94. sz., European Night Services és társai kontra Bizottság egysített ügyekben <DATE ISO="19980915">1998. szeptember 15-én</DATE> hozott ítéletének [EBHT 1998., II-3141. o.] 93-95. és 105. pontja</REF.DOC.ECR>, valamint <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="T-62/98" YEAR="2000" PAGE.ECR="II-2707">T-62/98. sz., Volkswagen kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="20000706">2000. július 6-án</DATE> hozott ítéletének [EBHT 2000., II-2707. o.] 230. pontja</REF.DOC.ECR>). Hozzá kell ehhez tenni, hogy a versenykorlátozó magatartás által érintett árukból származó árbevétel olyan objektív tényező, amellyel e magatartásnak a versenyre gyakorolt káros hatása megfelelően felmérhető (az Elsőfokú Bíróság <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="T-151/94" YEAR="1999" PAGE.ECR="II-629">T-151/94. sz., British Steel kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="19990311">1999. március 11-én</DATE> hozott ítéletének [EBHT 1999., II-629. o.] 643. pontja</REF.DOC.ECR> és <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="T-220/00" YEAR="2003" PAGE.ECR="II-2473">T-220/00. sz., Cheil Jedang kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="20030709">2003. július 9-én</DATE> hozott ítéletének [EBHT 2003., II-2473. o.] 91. pontja</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP><NP><NO.P>123</NO.P><TXT>A felperes a jelen ügyben nem vitatja a jogsértés hatásainak pontos terjedelmét (lásd a fenti 94. pontot). Ugyanis mind írásos beadványaiban, mind pedig a tárgyaláson (lásd a fenti 107. pontot) elismerte, hogy a jogsértésnek voltak hatásai.</TXT></NP><NP><NO.P>124</NO.P><TXT>Ráadásul nem vitatott, hogy az érintett vállalkozások a standard cinkfoszfát termelésének 90%-át ellenőrizték. Feltételezve is, hogy az ügyben szereplő termékpiac kiterjed más termékekre is, e piac nagy részét az érintett vállalkozások ellenőrizték. Minthogy a Bizottság konkrét bizonyítékokat hozott fel a jogsértés hatásai tekintetében (lásd a fenti 107-118. pontot), különösen arra nézve, hogy a termelők maguk milyen objektív megállapításokat tettek a tényállás szerinti időszakban, az Elsőfokú Bíróság úgy ítéli meg, hogy a Bizottság kellően kimutatta a jogsértés hatásait. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban nem tulajdonított nagy jelentőséget a jogsértés hatásainak (lásd a fenti 105. pontot).</TXT></NP><NP><NO.P>125</NO.P><TXT>Egyébként az SNCZ azon érvére válaszul, mely szerint az, hogy más termékek esetleg helyettesíthetik a cinkfoszfátot, azt bizonyítja, hogy a jogsértésnek nem volt<?PAGE NO="II-5190"?> valós hatása, a megtámadott határozatban a Bizottság megállapítja egyrészt, hogy ezt az állítást semmi nem támasztja alá, másrészt hogy az SNCZ elismeri, hogy a kalciumfoszfátot még mindig csak viszonylag kis mennyiségekben használják (a megtámadott határozat (297) preambulumbekezdése). A jelen keresetben a felperes nem támasztotta alá, hogy az állítólagos helyettesítő termékek <QUOT.START ID="QS0093" REF.END="QE0093" CODE="201E"/>jelentős nyomást<QUOT.END ID="QE0093" REF.START="QS0093" CODE="201D"/> gyakoroltak volna a standard cinkfoszfát árára. Ezzel szemben a Union Pigments világosan megállapította, hogy a felperes magasabb árat szeretett volna elérni a standard cinkfoszfát tekintetében, hogy a módosított cinkfoszfátot versenyképesebbé tegye (a Union Pigments nyilatkozatának 59. pontja és a Union Pigments <DATE ISO="19950325">1995. március 25-i</DATE> feljegyzése). Ennélfogva a felperes azon érve, hogy a helyettesítés kockázata korlátozta a kartell hatásait, nem fogadható el. Ezenkívül meg kell állapítani, hogy a Union Pigments nyilatkozatából kiderül, hogy a harmadik országokból származó import csekély maradt (a Union Pigments nyilatkozatának 33. és 34. pontja).</TXT></NP><NP><NO.P>126</NO.P><TXT>Harmadszor a felperes azon állítása tekintetében, amely szerint az árainak 1997-ben bekövetkezett emelkedése a cink ára jelentős emelkedésének és nem a referenciaárak tiszteletben tartásának a következménye volt, azt kell megállapítani, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban kifejezetten azt állítja, hogy több tényező befolyásolhatja a szóban forgó termék árát (a megtámadott határozat (279) preambulumbekezdése). Elismeri többek között, hogy a cinkfoszfát erősen függött a cink árától ((339) preambulumbekezdés). A Bizottság alappal következtetett arra, hogy ezt a tényezőt nem szabad túlbecsülni. A cink ára ugyanis csak egyszer, 1997-ben emelkedett jelentősen, míg a kartell 1994 óta működött (a megtámadott határozat (340) preambulumbekezdése). Ezenkívül, noha 1997-ben a cink ára erősen emelkedett, a kereset 6. mellékletéből kiderül, hogy ez az ár 1997 végén erősen csökkent anélkül azonban, hogy a felperes által a cinkfoszfátért kért ár ugyananynyival csökkent volna (lásd a megtámadott határozat (340) preambulumbekezdését is).</TXT></NP><NP><NO.P>127</NO.P><TXT>A bírságok általános szintjének meghatározása során figyelembe veendő hatások mindenesetre nem azok a hatások, amelyeket a vállalkozás állítása szerint ténylegesen folytatott magatartása váltott ki, hanem azok, amelyeket annak a jogsértésnek az egésze váltott ki, amelyben a vállalkozás részt vett (a Bíróság<?PAGE NO="II-5191"?> <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-49/92" YEAR="1999" PAGE.ECR="I-4125">C-49/92. P. sz., Bizottság kontra Anic Partecipazioni ügyben <DATE ISO="19990708">1999. július 8-án</DATE> hozott ítéletének [EBHT 1999., I-4125. o.] 152. pontja</REF.DOC.ECR> és a fenti 66. pontban hivatkozott Archer Daniels Midland és Archer Daniels Midland Ingredients kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 160. és 167. pontja).</TXT></NP><NP><NO.P>128</NO.P><TXT>Negyedszer a felperes azt terjeszti elő, hogy a cinkfoszfát a végső termék költségének csak kis részét, 0,08%-át teszi ki, és a megállapodások által tett kisebb módosítások így gyakorlatilag nem voltak hatással a festékek árára, sőt a fogyasztókra sem. Noha a Bizottság nem vitatta, hogy a cinkfoszfát a végső termék költségének csak kis részét teszi ki (a megtámadott határozat 48. és 53. preambulumbekezdése), a megtámadott határozatból kiderül, hogy a bírságok összegének meghatározásában vette figyelembe ezt a tényezőt. Az ítélkezési gyakorlat szerint a termék értéke az esettől függően szerepelhet a jogsértés súlyának mérlegelésekor figyelembe veendő tényezők között (a fenti 41. pontban hivatkozott Musique diffusion française és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 120. és 121. pontja). Az Elsőfokú Bíróság a jelen ügyben úgy ítéli meg, hogy a Bizottságnak a jogsértés súlyának meghatározása, illetve különösen a hatásainak felbecsülése során nem kellett figyelembe vennie ezt a tényezőt. Az, hogy a cinkfoszfát a végső termék költségének csak kis részét teszi ki, nincs kihatással a jogsértés súlyára, és - amint erre a Bizottság rámutat - semmit nem változtat azon, hogy a fogyasztó számára a piaci feltételek eltorzultak. Ha a cinkfoszfát fontosabb ártényező lett volna, a jogsértésnek még szélesebb körű hatásai lettek volna. Ezenkívül a Bizottságnak nem kell azt kimutatnia, hogy a kartell kárt okoz a fogyasztóknak ahhoz, hogy különösen súlyosnak minősíthesse a jogsértést.</TXT></NP><NP><NO.P>129</NO.P><TXT>Az ügyfelekről szóló megállapodások tekintetében, noha a Bizottság nem jelöl meg külön végrehajtási mechanizmust (lásd a fenti 76. pontot), az Elsőfokú Bíróság úgy ítéli meg, hogy ezt a megállapodást végrehajtották, legalábbis egy bizonyos mértékben. Mégpedig a megállapodás kiterjedt a Teknosnak számlázandó árra, és a <QUOT.START ID="QS0094" REF.END="QE0094" CODE="201E"/>soron következőn<QUOT.END ID="QE0094" REF.START="QS0094" CODE="201D"/> kívül egyik termelő sem számlázhatott a megállapítottnál alacsonyabb árat (lásd a fenti 87. pontot). A megállapított árnál alacsonyabb áron történő eladás megtiltása amiatt, hogy az ügyfelet másik vállalkozás kapta, egyértelműen hatással van a versenyre, amely egyébként fennállna.</TXT></NP><?PAGE NO="II-5192"?><NP><NO.P>130</NO.P><TXT>Ami a megállapodások összességét illeti - amint azt a Bizottság a megtámadott határozatban hangsúlyozta ((298) preambulumbekezdés) - a felrótt magatartást több mint négy évig folytatták. Ebből következőleg kevéssé valószínű, hogy a termelők annak idején úgy ítélték volna meg, hogy annak nem volt semmi hatása és haszna (lásd e tekintetben a fenti 112. pontban hivatkozott Limburgse Vinyl Maatschappij és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 748. pontját). E tekintetben azt is meg kell állapítani, hogy nem vitatott, hogy a kartell egy árháborúból ered, és többek között ezen árháború megszüntetése volt a célja. Amint arra a fenti 116. pont utalt, a kartellben való részvétel egyik előnye az érintett vállalkozások számára az volt, hogy az árháborúnak vége lett (a Union Pigments nyilatkozatának 49. pontja és a Trident nyilatkozatának 3.1.1(c) pontja; lásd még a megtámadott határozat (84) és (103) preambulumbekezdését). Az Elsőfokú Bíróság úgy ítéli meg, hogy a kartellben való több mint négy éves részvétel is alátámasztja, hogy az érintett vállalkozásoknak lényegében sikerült véget vetniük az árháborúnak. Ebből az következik, hogy az érintett vállalkozások egymáshoz igazították az áraikat, hogy magasabb tranzakciós árszintet érjenek el, mint amely a kartell hiányában lett volna jellemző.</TXT></NP><NP><NO.P>131</NO.P><TXT>A felperes végül enyhítő körülményként arra hivatkozott, hogy a jogsértő megállapodást nem teljesítették.</TXT></NP><NP><NO.P>132</NO.P><TXT>Amint az az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, ha több vállalkozás követ el jogsértést, minden egyes vállalkozás esetében meg kell vizsgálni a jogsértésben való részvétel viszonylagos súlyát (a Bíróság <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="40/73—48/73+50/73+54/73—56/73+111/73+113/73+114/73" YEAR="1975" PAGE.ECR="1663">40/73-48/73., 50/73., 54/73-56/73., 111/73., 113/73. és 114/73. sz., Suiker Unie és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben <DATE ISO="19751216">1975. december 16-án</DATE> hozott ítéletének [EBHT 1975., 1663. o.] 623. pontja</REF.DOC.ECR> és a fenti 127. pontban hivatkozott Bizottság kontra Anic Partecipazioni ügyben hozott ítéletének 150. pontja) annak eldöntése érdekében, hogy vannak-e a vonatkozásában súlyosbító, illetve enyhítő körülmények.</TXT></NP><NP><NO.P>133</NO.P><TXT>Az iránymutatás 3. pontja (<QUOT.START ID="QS0095" REF.END="QE0095" CODE="201E"/>enyhítő körülmények<QUOT.END ID="QE0095" REF.START="QS0095" CODE="201D"/>) tartalmazza azon körülmények nem kimerítő felsorolását, amelyek csökkenthetik a bírság alapösszegét, köztük a jogsértő megállapodások nem teljesítését (a 3. pont második francia bekezdése). E tekintetben azt kell megvizsgálni, hogy a felperes által hivatkozott körülmények alapján megállapítható-e, hogy az alatt az időszak alatt, amíg részese volt a jogsértő<?PAGE NO="II-5193"?> megállapodásoknak, versenyző magatartást tanúsítva a piacon ténylegesen kivonta-e magát a végrehajtásuk alól (lásd ebben az értelemben a fenti 51. pontban hivatkozott Cimenteries CBR és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 4872-4874. pontját és a fenti 66. pontban hivatkozott Archer Daniels Midland és Archer Daniels Midland Ingredients kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 268. pontját).</TXT></NP><NP><NO.P>134</NO.P><TXT>A felperes azonban semmilyen módon nem támasztotta alá, hogy versenyző magatartást tanúsítva a piacon ténylegesen kivonta volna magát a kartell végrehajtása alól. Nem vitatja sem azt, hogy részt vett a kartell találkozóin, sem azt, hogy információkat cserélt a többi érintett vállalkozással az eladásokról. Részt vett az eladásokról szóló megállapodásban és az ügyfelek elosztásáról szóló megállapodásban. Az Elsőfokú Bíróság már elvetette a felperes azon állítását, mely szerint nem alkalmazta volna az árakról szóló megállapodást. Ebből következőleg ez az érv nem fogadható el.</TXT></NP><NP><NO.P>135</NO.P><TXT>A fenti megfontolások összességéből az következik, hogy a Bizottság helyesen ítélte meg, hogy a kartellnek tényleges hatásai voltak.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="6"><TITLE><TI><P>Az ágazat válsága enyhítő körülményként való figyelembevételének elmulasztásáról</P></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="7"><TITLE><TI><NP><NO.P>—</NO.P><TXT>A felek érvei</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>136</NO.P><TXT>A felperes felrója a Bizottságnak, hogy nem vette figyelembe enyhítő körülményként az európai cink-foszfát-ágazatban uralkodó válságot. A Bizottság a múltban úgy ítélte meg, hogy a strukturális válságok megléte enyhítő körülmény a bírság összegének megállapítása során (az EK-Szerződés 85. cikke szerinti eljárásban [IV/E-1/35.860-B <QUOT.START ID="QS0096" REF.END="QE0096" CODE="201E"/>varrat nélküli acélcsövek és -vezetékek<QUOT.END ID="QE0096" REF.START="QS0096" CODE="201D"/>-ügy] <DATE ISO="19991208">1999. december 8-án</DATE><?PAGE NO="II-5194"?> hozott 2003/382/EK bizottsági határozat [<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="140" DATE.PUB="2003" PAGE.FIRST="1">HL 2003. L 140., 1. o.</REF.DOC.OJ>, a továbbiakban: <QUOT.START ID="QS0097" REF.END="QE0097" CODE="201E"/>varrat nélküli acélcsövek és -vezetékek<QUOT.END ID="QE0097" REF.START="QS0097" CODE="201D"/>-határozat] és az ESZAK-Szerződés 65. cikke szerinti eljárásban [IV/35.814 <QUOT.START ID="QS0098" REF.END="QE0098" CODE="201E"/>ötvözetfelár<QUOT.END ID="QE0098" REF.START="QS0098" CODE="201D"/>-ügy] <DATE ISO="19980121">1998. január 21-én</DATE> hozott 98/247/ÉSZAK bizottsági határozat [<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="100" DATE.PUB="1998" PAGE.FIRST="55">HL L 100., 55. o.</REF.DOC.OJ>, a továbbiakban: <QUOT.START ID="QS0099" REF.END="QE0099" CODE="201E"/>ötvözetfelár<QUOT.END ID="QE0099" REF.START="QS0099" CODE="201D"/>-határozat] 83. pontja). A cinkfoszfát-ipar gazdasági helyzete közvetlenül összehasonlítható az <QUOT.START ID="QS0100" REF.END="QE0100" CODE="201E"/>ötvözetfelár<QUOT.END ID="QE0100" REF.START="QS0100" CODE="201D"/>-határozatban leírt válsághelyzettel, ahol az ágazat nehéz gazdasági helyzetének figyelembevétele a bírság 10-30%-os csökkentéséhez vezetett. A cinkfoszfát-piacon még nagyobb válság van, illetve volt végig a jogsértés időtartama alatt. A cink ára, amelyet mindenhol ismernek, mert szerepel a nyersanyagtőzsdén, állandó fluktuációnak van kitéve. A felperes azt állítja, hogy a cinkfoszfát-vásárlók gazdasági ereje következtében a cink árának gyakori emelkedését csak nehezen lehetett áthárítani e vásárlókra, miközben azok jelentős nyomást gyakoroltak a cinkfoszfát-termelőkre annak érdekében, hogy a cink ára csökkenésének hatásaiból részesüljenek. A felperes azt állítja, hogy a fent leírt egyes elemek fokozták a válságot, így például az EGT-n kívüli országokból származó olcsó import kockázata, valamint az, hogy a kalciumfoszfát egyre gyakrabban lépett a standard cinkfoszfát helyébe. Ennek következtében a felperes standard cinkfoszfát eladásából származó forgalma körülbelül 20%-kal csökkent a 90-es években.</TXT></NP><NP><NO.P>137</NO.P><TXT>A felperes emlékeztet arra, hogy az aktív cinktermelők többsége megerősítette, hogy az ágazat gazdasági válságban van (a megtámadott határozat (337) preambulumbe-kezdése). A megtámadott határozatból kitűnik, hogy a Bizottság maga is elismeri, hogy a piac nehéz gazdasági helyzetben van (a megtámadott határozat (339) preambulumbekezdése). Mégsem ismerte el, hogy ez a válság a bírság csökkentését megalapozó enyhítő körülmény lenne. Ezzel a Bizottság a felperes szerint ellentmondott az ítélkezési gyakorlatnak (az Elsőfokú Bíróság <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="T-12/89" YEAR="1992" PAGE.ECR="II-907">T-12/89. sz., Solvay kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="19920310">1992. március 10-én</DATE> hozott ítéletének [EBHT 1992., II-907. o.] 340. pontja</REF.DOC.ECR>), valamint saját korábbi joggyakorlatának.</TXT></NP><?PAGE NO="II-5195"?><NP><NO.P>138</NO.P><TXT>A Bizottság vitatja ezt a kifogást, és rámutat arra, hogy soha nem ismerte el, hogy a cink-foszfát-piac strukturális válságban lenne (a megtámadott határozat (339) és (340) preambulumbekezdése). Ráadásul azzal érvel, hogy a piacon esetlegesen uralkodó válság elemzése összetett gazdasági elemzés, és ezért a közösségi bíróság csak azt ellenőrizheti, hogy az eljárási és indokolási szabályokat betartotta-e, a megállapított tények megfelelnek-e a valóságnak, valamint nem követette el nyilvánvaló mérlegelési hibát vagy hatáskörrel való visszaélést (a Bíróság <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-7/95 P" YEAR="1998" PAGE.ECR="I-3111">C-7/95. P. sz., Deere kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="19980528">1998. május 28-án</DATE> hozott ítéletének [EBHT 1998., I-3111. o.] 34. pontja</REF.DOC.ECR>). Márpedig a felperes nem terjesztett elő ilyen jogalapot vagy kifogást.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="7"><TITLE><TI><NP><NO.P>—</NO.P><TXT>Az Elsőfokú Bíróság álláspontja</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>139</NO.P><TXT>Az Elsőfokú Bíróság úgy ítéli meg, hogy a felperes nem érvelhet a cink-foszfát-ágazat állítólagos válságával. E tekintetben elég arra emlékeztetni, hogy a <QUOT.START ID="QS0101" REF.END="QE0101" CODE="201E"/>prekalorifugált csövek<QUOT.END ID="QE0101" REF.START="QS0101" CODE="201D"/>-ügyben hozott, a fenti 33. pontban hivatkozott Lögstör Rör kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 319. és 320. pontjában az Elsőfokú Bíróság kimondta, hogy a Bizottság nem köteles enyhítő körülménynek tekinteni az érintett ágazat nehéz pénzügyi helyzetét. Az Elsőfokú Bíróság azt is megerősítette, hogy azért, mert a Bizottság korábbi ügyekben figyelembe vette enyhítő körülményként az ágazat gazdasági helyzetét, nem szükségképpen kell folytatnia ezt a gyakorlatot (az Elsőfokú Bíróság <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="T-13/89" YEAR="1992" PAGE.ECR="II-1021">T-13/89. sz., ICI kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="19920310">1992. március 10-én</DATE> hozott ítéletének [EBHT 1992., II-1021. o.] 372. pontja</REF.DOC.ECR>). Ugyanis - amint arra a Bizottság joggal hivatkozott - a kartellek általában akkor jönnek létre, amikor egy ágazat nehézségekkel küzd (a fenti 37. pontban hivatkozott Tokai Carbon és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 345. pontja).</TXT></NP><NP><NO.P>140</NO.P><TXT>A felperes állításával ellentétben a Bizottság mindenesetre nem ismerte el, hogy a cink-foszfát-ágazatban válság volna. Csak azt állapította meg, hogy a gazdasági helyzet a piac érettsége, a cink árától való erős függése és az ügyfelek vásárlóereje miatt nehéz volt (a megtámadott határozat (339) preambulumbekezdése). Ezzel szemben nem ítélte meg úgy, hogy strukturális problémák lennének a piacon.<?PAGE NO="II-5196"?> Ezenkívül, amint arra a határozat (340) preambulumbekezdése utal, a cink ára csak egyszer emelkedett jelentősen 1997-ben, míg a kartell 1994 óta működött. Hozzá kell ehhez tenni, hogy az iratokból nem derül ki, hogy a szóban forgó piac nagyon nagy nehézségekkel küzdött volna.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="6"><TITLE><TI><P>A más kartellekkel való összehasonlításról</P></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="7"><TITLE><TI><NP><NO.P>—</NO.P><TXT>A felek érvei</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>141</NO.P><TXT>A felperes úgy érvel, hogy azon közelmúltbeli ügyek vizsgálatából, amelyekben a Bizottság különösen súlyosnak minősített jogsértéseket, az derül ki, hogy a szóban forgó jogsértés nem ebbe a kategóriába tartozik. Ezek a közelmúltbeli ügyek a jelen ügytől jóval nagyobb szervezettségükben, érezhetően hatékonyabb eszközök alkalmazásában és a piacra gyakorolt jelentősebb hatásukban különböznek (a fenti 56. pontban hivatkozott <QUOT.START ID="QS0102" REF.END="QE0102" CODE="201E"/>cement<QUOT.END ID="QE0102" REF.START="QS0102" CODE="201D"/>-határozat 65. pontja, a fenti 29. pontban hivatkozott <QUOT.START ID="QS0103" REF.END="QE0103" CODE="201E"/>prekalorifugált csövek<QUOT.END ID="QE0103" REF.START="QS0103" CODE="201D"/>-határozat 63. pontja és az EK-Szerződés 81. cikke szerinti eljárásban [COMP/E-1/37.512 - <QUOT.START ID="QS0104" REF.END="QE0104" CODE="201E"/>vitamin<QUOT.END ID="QE0104" REF.START="QS0104" CODE="201D"/>-ügy] <DATE ISO="20011121">2001. november 21-én</DATE> hozott bizottsági határozat [<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="006" DATE.PUB="2003" PAGE.FIRST="1">HL L 6., 1. o.</REF.DOC.OJ>, a továbbiakban: <QUOT.START ID="QS0105" REF.END="QE0105" CODE="201E"/>vitamin<QUOT.END ID="QE0105" REF.START="QS0105" CODE="201D"/>-határozat]).</TXT></NP><NP><NO.P>142</NO.P><TXT>A Bizottság nem sorolhatta a jelen ügyet ugyanabba a kategóriába, mint a fent leírt ügyeket. Először is a jelen ügyben érintett vállalkozások soha nem határoztak meg kvótákat a különböző országokra, és nem védték a nemzeti piacaikat. Másodszor a jelen ügyben szereplő jogsértés nem egy sor terméket, hanem kizárólag a rendes cinkfoszfátot érintette. Harmadszor mivel a cinkfoszfát a festék költségének csak igen kis részét teszi ki - festék az egyetlen olyan termék, amelyhez a cinkfoszfát felhasználható -, a jelentősége a festékpiacon csekély, és a fogyasztók nem szenvedtek kárt. Negyedszer az árak csak másodlagos szerepet játszottak, és semmilyen szankciós intézkedést nem írtak elő. A felperes szerint a Bizottság<?PAGE NO="II-5197"?> elismeri, hogy a fenti 141. pontban említett jogsértések még súlyosabbak voltak, mint a jelen ügyben szereplő. Nem érti ezért, hogy a Bizottság miért rótt ki rá sokkal nagyobb bírságot, mint a hivatkozott ügyekben szereplő vállalkozásokra. Példaképpen megemlíti, hogy a vele szemben kiszabott bírság a világméretű forgalmának arányában 21-szerese a <QUOT.START ID="QS0106" REF.END="QE0106" CODE="201E"/>prekalorifugált csövek<QUOT.END ID="QE0106" REF.START="QS0106" CODE="201D"/>-ügyben szereplő kartell <QUOT.START ID="QS0107" REF.END="QE0107" CODE="201E"/>vezetőjére<QUOT.END ID="QE0107" REF.START="QS0107" CODE="201D"/> kiróttnak.</TXT></NP><NP><NO.P>143</NO.P><TXT>A Bizottság elutasítja ezt a kifogást, és arra mutat rá, hogy az ügyben szereplő jogsértés már a tárgya, a piaci részesedésből álló kvóták elosztása és az ármeghatározás miatt is különösen súlyosnak minősült, a kvóták ugyanis az egész EGT-t érintették. Kijelenti, hogy a különösen súlyos jogsértések kategóriáján belül és az iránymutatásnak megfelelően figyelembe tudta venni, hogy a felperes által hivatkozott kartellek további jellemzői hozzájárultak ahhoz, hogy az azok keretében elkövetett jogsértések súlyosak voltak, de ettől még nem kellett a felperes által elkövetett jogsértést a súlyos jogsértések kategóriájába besorolnia. A Bizottság emlékeztet arra, hogy a felperes számára kijelölt kiindulópont az iránymutatás által a súlyos jogsértésekre előirányzott összegskála alján helyezkedik el. A felperes azon állítására, miszerint vele szemben nagyobb bírságot szabtak ki, mint a többi hivatkozott ügyben szereplő vállalkozásokkal szemben, a Bizottság azt válaszolja, hogy a bírság megállapítása nem a világméretű forgalom alapján végzett egyszerű számítás eredménye, és e tekintetben a fent ismertetett érvekre utal.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="7"><TITLE><TI><NP><NO.P>—</NO.P><TXT>Az Elsőfokú Bíróság álláspontja</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>144</NO.P><TXT>Emlékeztetni kell arra, hogy az a horizontális kartell, amelyben a felperes részt vett, eladási kvóták meghatározására, árcélok kitűzésére és ügyfelek elosztására irányuló korlátozásokból állt. Amint arra a fenti 67-70. pont utal, azok a jogsértések, amelyekben kvóták és árak - akár csak irányárak - meghatározása szerepel, különösen súlyosak. Ezenkívül e jogsértésnek hatása volt a piacra (lásd a fenti 107-130. pontot), és a közös piac, majd - létrejötte után - az EGT egészére kiterjedt. Az Elsőfokú Bíróság ezért úgy ítéli meg, hogy a Bizottság helyesen minősítette a jogsértést különösen súlyosnak.</TXT></NP><?PAGE NO="II-5198"?><NP><NO.P>145</NO.P><TXT>Abból, hogy vannak más olyan ügyek, amelyekben a versenyjogot még súlyosabban megsértik, nem következik az, hogy a jelen ügyben elkövetett jogsértés ne volna különösen súlyos. Meg kell állapítani, hogy az iránymutatás szerint az enyhe, súlyos és különösen súlyos jogsértések kategóriáin belül a bírság javasolt mértéke lehetővé fogja tenni a vállalkozások eltérő módon történő kezelését az elkövetett jogsértés jellege szerint (I.A. pont, második bekezdés, harmadik francia bekezdés). Ezenkívül a jelen ügyben kiszabott bírságok jóval kisebbek voltak, mint a különösen súlyos jogsértésekre előirányzott minimális összeg (lásd a fenti 40. pontot). Noha a Bizottság úgy döntött, hogy különösen súlyosnak minősíti a jogsértést, valójában megkülönböztette ezt az ügyet a többi különösen súlyos ügytől, amelyekben sokkal nagyobb bírságokat szabott ki.</TXT></NP><NP><NO.P>146</NO.P><TXT>Ami azt az érvet illeti, hogy a felperessel szemben kiszabott bírság súlyosabb volt, mint a más korábbi ügyekben szereplő kartellek résztvevőivel szemben kiszabott bírságok, elegendő arra emlékeztetni, hogy a Bizottság, feltéve hogy tiszteletben tartja a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdésében meghatározott felső határt, nem köteles állandósítani a bírságok összegének megállapítása tárgyában követett adott gyakorlatot. Amint arra a fenti 41. pont utalt, az a tény, hogy a Bizottság a múltban bizonyos fajta jogsértésekre bizonyos szinten szabta ki a bírságokat, nem fosztja meg attól a lehetőségtől, hogy ezt a szintet a 17. rendeletben jelzett korlátok között felemelje, ha ez a közösségi versenypolitika végrehajtásának biztosítása érdekében szükséges (a fenti 41. pontban hivatkozott Musique diffusion française és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 109. pontja és az Elsőfokú Bíróság fenti 41. pontban hivatkozott Europa Carton kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének a 89. pontja).</TXT></NP><NP><NO.P>147</NO.P><TXT>Egyébként a Bizottság, amikor a kérdéses jogsértés súlya és tartama szerint meghatározza a bírság összegét, nem köteles a bírság kiszámítását az érintett vállalkozások forgalmára alapozott összegekre alapozni (a fenti 27. pontban hivatkozott LR AF 1998 kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 278. pontja).</TXT></NP><NP><NO.P>148</NO.P><TXT>Hozzá kell tenni, hogy a jogsértések súlyát számos tényező függvényében kell értékelni, úgy mint például az ügy sajátos körülményei, kontextusa és a bírságok<?PAGE NO="II-5199"?> visszatartó hatása, anélkül azonban, hogy létezne kötelezően figyelembe veendő szempontok megkötött vagy kimerítő listája (a fenti 43. pontban hivatkozott Ferriere Nord kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 33. pontja és a fenti 27. pontban hivatkozott LR AF 1998 kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 236. pontja). A Bizottságnak nem kell pontos matematikai képletet használnia sem a kiszabott bírság teljes összege tekintetében, sem különböző alkotóelemei tekintetében (az Elsőfokú Bíróság <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="T-354/94" YEAR="1998" PAGE.ECR="II-2111">T-354/94. sz., Stora Kopparbergs Bergslags kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="19980514">1998. május 14-én</DATE> hozott ítéletének [EBHT 1998., II-2111. o.] 119. pontja</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP><NP><NO.P>149</NO.P><TXT>A fentiekből következőleg az első jogalap első részét el kell utasítani.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="5"><TITLE><TI><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>A második, arra alapított részről, hogy figyelmen kívül maradt, hogy a felperes forgalmának csak kis része volt érintett</TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="6"><TITLE><TI><P>A felek érvei</P></TI></TITLE><NP><NO.P>150</NO.P><TXT>A felperes arra hivatkozik, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Bizottság a bírság összegének megállapítása során köteles figyelembe venni azokat az eseteket, amelyekben az ügyben szereplő vállalkozás jogsértés által érintett termékekből származó forgalma csak kis részét teszi ki a világméretű forgalmának (a fenti 41. pontban hivatkozott Musique diffusion française és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 121. pontja és Slynn főtanácsnok ugyanerre az ügyre vonatkozó indítványa [EBHT 1983., 1950. o.]; az Elsőfokú Bíróság <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="T-77/92" YEAR="1994" PAGE.ECR="II-549">T-77/92. sz., Parker Pen kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="19940714">1994. július 14-én</DATE> hozott ítéletének [EBHT 1994., II-549. o.] 94. pontja</REF.DOC.ECR> és a fenti 51. pontban hivatkozott Cimenteries CBR és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 5026. pontja). A felperes rámutat, hogy a standard cinkfoszfát európai eladásából 2000-ben származó forgalma csak 4,9%-át tette ki világméretű forgalmának, azaz 3,48 millió EUR-t. A Bizottság azonban ezt a tényezőt nem vette figyelembe, amikor meghatározta a bírság összegét, és ezért megsértette a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdését, valamint az iránymutatást.</TXT></NP><?PAGE NO="II-5200"?><NP><NO.P>151</NO.P><TXT>Nem elég, hogy a Bizottság az egyes vállalkozások jelentőségének meghatározásakor figyelembe vette, hogy mekkora volt EGT-szinten az érintett termékből származó forgalmuk, mert az ítélkezési gyakorlat szerint a bírság abszolút összegének meghatározása során minden egyes érintett vállalkozás esetében figyelembe kellett volna vennie azt, hogyan aránylik egymáshoz az ágazatban elért forgalom és a világméretű forgalom. Továbbá az, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban kinyilvánította azon szándékát, hogy figyelembe veszi a cink-foszfát-piac kis jelentőségét, nem oldja meg a problémát.</TXT></NP><NP><NO.P>152</NO.P><TXT>A felperes vitatja a Bizottság azon érvét, amely szerint figyelembe vette a diverzifikációt a megtámadott határozatban, és megjegyzi, hogy ezt a tényezőt a határozat nem is említi. Ami azt illeti, hogy a Bizottság úgy értelmezi Slynn főtanácsnoknak a Musique diffusion française és társai kontra Bizottság ügyre vonatkozó, a fenti 150. pontban hivatkozott indítványát, hogy csak akkor kell figyelembe vennie a diverzifikációt, amikor a bírságot a világméretű forgalom százalékában állapítja meg, a felperes azt terjeszti elő, hogy a Bizottság hallgatólagosan elismerte ennek az ellenkezőjét az ellenkérelmében. Ott megerősítette egyrészt, hogy a jelen ügyben a diverzifikációt is figyelembe vette, másrészt hogy ha a diverzifikációnak csak <QUOT.START ID="QS0108" REF.END="QE0108" CODE="201E"/>csekély<QUOT.END ID="QE0108" REF.START="QS0108" CODE="201D"/> is a jelentősége, azért van jelentősége.</TXT></NP><NP><NO.P>153</NO.P><TXT>A Bizottság vitatja a felperes érvelését. Azt állítja nevezetesen, hogy figyelembe vette, hogy a forgalmának csak kis része származott a standard cinkfoszfátból, még ha ezt nem is említi kifejezetten a megtámadott határozatban. A forgalom jogsértéssel érintett áruknak megfelelő része jelzi a jogsértés terjedelmét. Eközben az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a Bizottság nem tulajdonított aránytalan jelentőséget a jogsértés tárgyát képező termékekből származó forgalomnak a mérlegelendő egyéb tényezőkhöz képest (a fenti 41. pontban hivatkozott Musique diffusion française és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 121. pontja és a fenti 150. pontban hivatkozott Parker Pen kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 89. és 94. pontja).</TXT></NP></GR.SEQ><?PAGE NO="II-5201"?><GR.SEQ LEVEL="6"><TITLE><TI><P>Az Elsőfokú Bíróság álláspontja</P></TI></TITLE><NP><NO.P>154</NO.P><TXT>Legelőször is emlékeztetni kell rá, hogy az állandó ítélkezési gyakorlatba ütközne, ha a Bizottság aránytalan jelentőséget tulajdonítana a különböző üzleti forgalmak bármelyikének a mérlegelendő egyéb tényezőkhöz képest, és a megfelelő bírság megállapítása nem lehet a világméretű forgalomra alapozott egyszerű számítás eredménye, különösen akkor, ha az érintett áruk e forgalomnak csak kis részét teszik ki (a fenti 41. pontban hivatkozott Musique diffusion française és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 120. és 121. pontja és a fenti 150. pontban hivatkozott Parker Pen kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 94. pontja). Ennek megfelelően az Elsőfokú Bíróság a fent hivatkozott Parker Pen kontra Bizottság ügyben hozott ítéletben helyt adott az arányosság elvének megsértésére alapított jogalapnak, mert a Bizottság nem vette figyelembe azt, hogy a jogsértéssel érintett termékekből származó forgalom viszonylag csekély volt az ügyben szereplő válallkozás összes eladásához képest.</TXT></NP><NP><NO.P>155</NO.P><TXT>Minthogy a jelen ügyben a Bizottság a felperesre kiszabandó bírság összegének kiszámítását nem a világméretű forgalmára alapozta, a felperes nem hivatkozhat a fenti 150. pontban hivatkozott Parker Pen kontra Bizottság ügyben hozott ítéletre (a fenti 33. pontban hivatkozott ABB Asea Brown Boveri kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 156. pontja).</TXT></NP><NP><NO.P>156</NO.P><TXT>A megtámadott határozatból kiderül, hogy a Bizottság az ítélkezési gyakorlattal összhangban a világméretű forgalmon kívül egy sor más tényezőt vett figyelembe a bírság megállapításához, köztük a jogsértés természetét, tényleges hatásait, az érintett vállalkozások piacon meglévő jelentőségét, a bírságok visszatartó erejét és az érintett piac méretének korlátozott voltát (lásd a (262)-(309) preambulumbekezdést; lásd ebben az értelemben az Elsőfokú Bíróság fenti 33. pontban hivatkozott ABB Asea Brown Boveri kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének a 157. pontját; a fenti 37. pontban hivatkozott Tokai Carbon és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének a 202. pontját és a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="T-230/00" YEAR="2003" PAGE.ECR="II-2733">T-230/00. sz., Daesang és Sewon Europe kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="20030709">2003. július 9-én</DATE> hozott ítéletének [EBHT 2003., II-2733. o.] 60. pontját</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP><NP><NO.P>157</NO.P><TXT>Ezen indokok miatt el kell utasítani az első jogalap második részét.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><?PAGE NO="II-5202"?><GR.SEQ LEVEL="5"><TITLE><TI><NP><NO.P>c)</NO.P><TXT>A felperes gazdasági lehetőségei hiánya figyelembevételének elmaradásából adódó jogi hibára alapított harmadik részről</TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="6"><TITLE><TI><P>A felperes érvei</P></TI></TITLE><NP><NO.P>158</NO.P><TXT>A felperes azt állítja, hogy a Bizottság a bírság kiszámításakor az irányelvet megsértve elmulasztotta figyelembe venni, hogy gazdasági lehetőségei korlátozottak voltak. Utal rá, hogy <DATE ISO="20011115">2001. november 15-i</DATE> levelében arra kérte a Bizottságot, hogy vegye figyelembe az érintett ágazatban fennálló gazdasági nehézségeit, ideértve azt, hogy jelentős veszteségeket, valamint 2000 és 2001 között forgalmában mintegy 20%-os csökkenést szenvedett el. A felperes <DATE ISO="20001231">2000. december 31-i</DATE> mérlege 40 millió EUR-s mérlegfőösszeget mutat ki, ebből 21 millió EUR bankhitelből származó tartozás. A saját tőke csak a mérlegfőösszeg 5%-át teszi ki, ami bizonytalan helyzetre enged következtetni. A Bizottság pedig nem volt hajlandó figyelembe venni ezeket a nehézségeket a megtámadott határozatban, megsértve ezáltal az irányelvet, amely kimondja, hogy a bírság összegének megállapításához figyelembe kell venni a kérdéses vállalkozások különös jellemzőit, ideértve <QUOT.START ID="QS0109" REF.END="QE0109" CODE="201E"/>valós fizetőképességüket a sajátos társadalmi környezetben<QUOT.END ID="QE0109" REF.START="QS0109" CODE="201D"/> (5. pont, b) alpont), valamint jogi hibát elkövetve. A felperes hozzáteszi, hogy ha meg kellene fizetnie a bírságot, fennmaradása veszélybe kerülne.</TXT></NP><NP><NO.P>159</NO.P><TXT>A Bizottság vitatja, hogy jogi hibát követett volna el a felperes pénzügyi helyzetének mérlegelésében. A felperes nem adott kielégítő tájékoztatást e tárgyban a közigazgatási eljárás alatt. Egyébként <DATE ISO="20011115">2001. november 15-i</DATE> levelében a felperes nem említette sem azt, hogy bizonyos szintű bírságot ne tudna megfizetni, sem az iránymutatásban említett <QUOT.START ID="QS0110" REF.END="QE0110" CODE="201E"/>sajátos társadalmi környezetet<QUOT.END ID="QE0110" REF.START="QS0110" CODE="201D"/>. E körülmények között a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a megtámadott határozat meghozatalakor semmi oka nem volt arra, hogy pontosabb tájékoztatást kérjen a felperes pénzügyi helyzetéről, ahogyan azt a Trident esetében tette (a megtámadott határozat (367) és (368) preambulumbekezdése).</TXT></NP><?PAGE NO="II-5203"?><NP><NO.P>160</NO.P><TXT>A bírság csökkentésére, amelyre az Elsőfokú Bíróság korlátlan felülvizsgálati jogköre lehetőséget adna, a felperes által a keresetében adott információkat figyelembe véve sincs mód. A felperes nem mutatta ki, hogy a kérdéses bírság komolyan veszélyeztetné a fennmaradását.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="6"><TITLE><TI><P>Az Elsőfokú Bíróság álláspontja</P></TI></TITLE><NP><NO.P>161</NO.P><TXT>Először is emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Bizottság a bírság összegének meghatározása során nem köteles figyelembe venni az érintett vállalkozás veszteséges pénzügyi helyzetét, mivel az ilyen kötelezettség elismerése indokolatlan versenyelőnyhöz juttatná a piaci feltételekhez legkevésbé alkalmazkodó vállalkozásokat (lásd az Elsőfokú Bíróság a fenti 27. pontban hivatkozott LR AF 1998 kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 308. pontját, a fenti 33. pontban hivatkozott HFB és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 596. pontját és a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="T-213/00" YEAR="2003" PAGE.ECR="II-913">T-213/00. sz., CMA CGM és társai kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="20030319">2003. március 19-én</DATE> hozott ítéletének [EBHT 2003., II-913. o., a továbbiakban: a FETTCSA-ítélet] 351. pontját</REF.DOC.ECR> és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).</TXT></NP><NP><NO.P>162</NO.P><TXT>Ezt az ítélkezési gyakorlatot nem lehet az iránymutatás 5. pontjának b) alpontja alapján megkérdőjelezni, amely szerint a vállalkozás valós fizetőképességét kell figyelembe venni. Ez a fizetőképesség ugyanis csak a <QUOT.START ID="QS0111" REF.END="QE0111" CODE="201E"/>sajátos társadalmi környezetben<QUOT.END ID="QE0111" REF.START="QS0111" CODE="201D"/> játszik szerepet, amely a bírság megfizetésének lehetséges következményeiből áll, különös tekintettel a munkanélküliség emelkedésére vagy a termelési láncban az érintett vállalkozáshoz képest feljebb vagy lejjebb álló szektorban a gazdasági helyzet romlására tekintettel (a fenti 37. pontban hivatkozott Tokai Carbon és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 371. pontja). Meg kell állapítani, hogy a felperes nem terjesztett elő a <QUOT.START ID="QS0112" REF.END="QE0112" CODE="201E"/>sajátos társadalmi környezet<QUOT.END ID="QE0112" REF.START="QS0112" CODE="201D"/> értékelését lehetővé tévő bizonyítékot.</TXT></NP><NP><NO.P>163</NO.P><TXT>Másrészről önmagában nem tiltja a közösségi jog azt, hogy valamely közösségi hatóság által elfogadott intézkedés következtében adott vállalkozás fizetésképtelenné váljék, vagy felszámolás alá kerüljön (lásd ebben az értelemben a Bíróság az <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="52/84" YEAR="1986" PAGE.ECR="89">52/84. sz., Bizottság kontra Belgium ügyben <DATE ISO="19860115">1986. január 15-én</DATE> hozott ítéletének<?PAGE NO="II-5204"?> [EBHT 1986., 89. o.] 14. pontját</REF.DOC.ECR> és a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-499/99" YEAR="2002" PAGE.ECR="I-6031">C-499/99. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyben <DATE ISO="20020702">2002. július 2-án</DATE> hozott ítéletének [EBHT 1999, I-6031. o.] 38. pontját</REF.DOC.ECR>). Ugyanis a vállalkozás adott társasági formában történő felszámolása - bár hátrányosan érintheti a tulajdonosok, részvényesek vagy tagok pénzügyi érdekeit -nem jelenti azt, hogy a társaság által képviselt személyi, materiális és immateriális elemek is elveszítenék értéküket (a fenti 37. pontban hivatkozott Tokai Carbon és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 372. pontja).</TXT></NP><NP><NO.P>164</NO.P><TXT>Egyébként a felperes a Bizottságnak csak kevés tájékoztatást adott a pénzügyi helyzetéről a megtámadott határozat meghozatala előtt. A valós fizetőképességére vagy bármiféle <QUOT.START ID="QS0113" REF.END="QE0113" CODE="201E"/>sajátos társadalmi környezetre<QUOT.END ID="QE0113" REF.START="QS0113" CODE="201D"/> vonatkozóan semmilyen tényre nem hivatkozott. Még a jelen eljárásban előterjesztett írásos beadványaiban sem terjeszt elő semmilyen olyan bizonyítékot, amely alapján megállapítható volna, hogy nem tudja megfizetni a kérdéses bírságot, amely világméretű forgalmának csak 5,3%-át teszi ki.</TXT></NP><NP><NO.P>165</NO.P><TXT>Arra a következtetésre kell ezért jutni, hogy a Bizottság mérlegelési jogkörében ítélhette úgy meg, hogy nem kell figyelembe venni a felperes pénzügyi nehézségeit.</TXT></NP><NP><NO.P>166</NO.P><TXT>Következésképpen az első jogalapot el kell utasítani.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P>2.</NO.P><TXT>A második, az arányosság elvének megsértésére alapított jogalapról</TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="5"><TITLE><TI><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>A felek érvei</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>167</NO.P><TXT>A felperes arra hivatkozik, hogy még ha fel is tételezik, hogy a megtámadott határozat nem sérti meg a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdését és az iránymutatást, a kiszabott bírság aránytalan az elkövetett jogsértéssel, méretével és az érintett piaccal.</TXT></NP><?PAGE NO="II-5205"?><NP><NO.P>168</NO.P><TXT>Elsősorban azt állítja, hogy a Bizottság megsértette a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdésében meghatározott célokat, és ezáltal megsértette az arányosság és a megfelelőség elvét. A bírságok összegének megállapítása során a Bizottságnak mind a megtorlás, mind pedig a visszatartás célját követnie kell (a Bíróság <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="41/69" YEAR="1970" PAGE.ECR="661">41/69. sz., ACF Chemiepharma kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="19700715">1970. július 15-én</DATE> hozott ítéletének [EBHT 1970., 661. o.] 703. pontja</REF.DOC.ECR>). A visszatartás magában foglalja a generálprevenciót és a speciális prevenciót is, amelyek az érintett vállalkozást a jogszerű magatartáshoz való visszatérésre ösztönzik. A speciális prevenció célja nem érhető el akkor, ha a bírság meghaladja azt a mértéket, amelyet az érintett vállalkozás gazdaságilag meg képes fizetni. A jelen ügyben a Bizottság nem vette figyelembe sem a speciális prevenció célját, sem a felperes gazdasági teljesítőképességét, amely a piacon uralkodó válság miatt erősen korlátozott. A Bizottság azon állítására válaszul, amely szerint figyelembe vette a piac méretét és a felperes gazdasági teljesítőképességét, a felperes azt terjeszti elő, hogy a Bizottság a cink-foszfát-piac méretét csak korlátozottan vette figyelembe, és nem elemezte a felperes sajátos helyzetét.</TXT></NP><NP><NO.P>169</NO.P><TXT>Másodsorban a Bizottság a megtámadott határozatban nem vette figyelembe azt, hogy a felperes nem húzott hasznot a standard cinkfoszfátból, és hogy egyes években éppenséggel veszteségeket szenvedett el. Ez a mulasztás az iránymutatás 5. pontjának b) alpontjába ütközik, ahol a Bizottság kinyilvánítja azon szándékát, hogy a bírság összegének meghatározása során figyelembe veszi, ha a jogsértés elkövetőinek nem származik ebből előnyük.</TXT></NP><NP><NO.P>170</NO.P><TXT>A felperes egyébként megjegyzi, hogy a Bizottság folyamatosan azt állítja, hogy nem köteles figyelembe venni a felperes javára szóló körülményeket, még akkor sem, ha azok relevánsak. E körülmények rendszeres figyelmen kívül hagyása alkalmatlan és aránytalan összegű bírságot eredményez.</TXT></NP><NP><NO.P>171</NO.P><TXT>Harmadsorban a felperes azt terjeszti elő, hogy a Bizottság korábbi határozatainak elemzéséből az derül ki, hogy egyrészt a kiszabott bírság, másrészt a kérdéses jogsértés és a gazdasági lehetőségei között aránytalanság áll fenn. <QUOT.START ID="QS0114" REF.END="QE0114" CODE="201E"/>Ötvözetfelár<QUOT.END ID="QE0114" REF.START="QS0114" CODE="201D"/>-határozatában a Bizottság a kiindulópontot 4 millió EUR-ban állapította meg, noha<?PAGE NO="II-5206"?> az érintett vállalkozásoknak a felperesénél sokkal nagyobb forgalmuk volt (az <QUOT.START ID="QS0115" REF.END="QE0115" CODE="201E"/>ötvözetfelár<QUOT.END ID="QE0115" REF.START="QS0115" CODE="201D"/>-határozat 76. pontja). A Volkswagen-határozatban a Bizottság megállapította, hogy a Volkswagen nagyon súlyos jogsértésben vett részt, és megsértette a közös piac létrehozatalának szerződéses elvét (213. pont). A Bizottság ezért 102 millió EUR-s bírságot szabott ki a Volkswagenre, amely a Volkswagencsoport világméretű forgalmának csak körülbelül 0,146%-át tette ki. A felperesre kiszabott bírság forgalmához képes 60-szor akkora, mint a Volkswagenre kiszabott bírság. A felperesre kiszabott bírság nyilvánvaló aránytalansága még egyértelműbb azt figyelembe véve, hogy a Volkswagenre kiszabott bírság a valaha egyetlen vállalkozásra kiszabott legmagasabb bírság. Ráadásul ezt a bírságot végül az Elsőfokú Bíróság 90 millió EUR-ra csökkentette (a fenti 122. pontban hivatkozott Volkswagen kontra Bizottság ügyben hozott ítélet). Egyébként a British Sugar, az ármeghatározó kartell vezetője esetében, amely különösen nagy piaci részesedéssel rendelkezett, 18 millió EUR-s, azaz a világméretű forgalma 0,015%-át kitevő kiindulópontot alkalmaztak. A felperes tekintetében alkalmazott kiindulópont a 2000-es forgalmához képest körülbelül 280-szor akkora, mint a British Sugárral szemben alkalmazott összeg. Semmi nem igazol ilyen aránytalanságot. A felperes a Bizottság más határozataira hivatkozva hangsúlyozza, hogy a rá kiszabott bírság sérti az arányosság elvét (a fenti 29. pontban hivatkozott <QUOT.START ID="QS0116" REF.END="QE0116" CODE="201E"/>prekalorifugált csövek<QUOT.END ID="QE0116" REF.START="QS0116" CODE="201D"/>-határozat és a fenti 136. pontban hivatkozott <QUOT.START ID="QS0117" REF.END="QE0117" CODE="201E"/>varrat nélküli acélcsövek és -vezetékek<QUOT.END ID="QE0117" REF.START="QS0117" CODE="201D"/>-határozat). Összefoglalva, a Bizottság a jelen ügyben nem vette kellően figyelembe a felperes méretét, és ezzel megsértette az arányosság elvét. Noha a Bizottság élvez bizonyos mérlegelési jogkört abban, hogy felemelje a bírságok szintjét, nem járhat el az arányosság és a megfelelőség elveinek figyelmen kívül hagyásával.</TXT></NP><NP><NO.P>172</NO.P><TXT>A Bizottság azon érvére, amely szerint a korábbi gyakorlatával való összehasonlítás hibás, mert a forgalomra korlátozódik, a felperes lényegében azt feleli, hogy az általa hivatkozott ügyek körülményei a jelen ügynél is súlyosabbak voltak. Ezenkívül ezekben az ügyekben a körülmények nem voltak enyhébbek, mint a jelen ügyben. Eközben a bírság sokkal nagyobb a jelen ügyben, mint más ügyekben. Egyébként a felperes elutasítja a Bizottság azon érvét, hogy ezek az ügyek nem irányadóak, mert<?PAGE NO="II-5207"?> 1998 előttiek, és rámutat arra, hogy az általa hivatkozott összes határozatot a bírságok szintjének jelentős emelkedését kiváltó iránymutatás elfogadása után hozták meg.</TXT></NP><NP><NO.P>173</NO.P><TXT>Végül a felperes vitatja a Bizottság azon kijelentését, amely szerint ő <QUOT.START ID="QS0118" REF.END="QE0118" CODE="201E"/>körtét hasonlít össze almával<QUOT.END ID="QE0118" REF.START="QS0118" CODE="201D"/>. Szerinte a Bizottság azt állítja, hogy a felperes a bírságot egyrészt - a lentebb következő ötödik, az indokolás hiányára alapított jogalapja keretében - az érintett termékből az EGT-n belülről származó forgalom százalékában számította ki (a lenti 213. pont), másrészt - a jelen jogalap keretében - a világméretű teljes forgalma százalékában. A felperes szerint mindkét összehasonlítás megállja a helyét, és megerősítik, hogy a bírság összege nem megfelelő. Nem keverte össze a két összehasonlítást. A felperes válaszában a Bizottság korábbi gyakorlatával való összehasonlítás keretében kimutatja, hogyan aránylik egymáshoz egyrészt a Volkswagenre kiszabott bírság és az érintett termékből az EGT-n belülről származó forgalom, valamint másrészt a felperesre kiszabott bírság és az érintett termékből származó forgalom. A Volkswagennek az érintett termékből az EGT-n belülről származó forgalmához képest a felperesre kirótt bírság majdnem 450-szer akkora, mint a Volkswagenre kirótt bírság, ami nyilvánvalóan bizonyítja, hogy a Bizottság jogi hibát követett el, amikor elmulasztotta figyelembe venni a felperes diverzifikációját.</TXT></NP><NP><NO.P>174</NO.P><TXT>A Bizottság vitatja, hogy megsértette volna az arányosság elvét, és mérlegelési hibát vétett volna. Elsősorban - a bírság céljait illetően - megerősíti, hogy a jogsértéstől való visszatartás nemcsak az érintett vállalkozás, hanem harmadik személyek tekintetében is jogszerű cél (a Bíróság fenti 168. pontban hivatkozott ACF Chemiepharma kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 172-176. pontja; <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="49/69" YEAR="1972" PAGE.ECR="713">49/69. sz., BASF kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="19720714">1972. július 14-én</DATE> hozott ítéletének [EBHT 1972., 713. o.] 38. pontja</REF.DOC.ECR> és fenti 41. pontban hivatkozott Musique diffusion française és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 106. és 109. pontja). A Bizottság szerint - ha nagyszámú joggyakorlata ellenére még ma is vannak olyan kirívó és jelentős versenyjogi jogsértések, mint a jelen ügyben szereplő jogsértés -nyilvánvaló, hogy a bírság visszatartó ereje különösen fontos (az Elsőfokú Bíróság <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="T-202/98+T-204/98+T-207/98" YEAR="2001" PAGE.ECR="II-2035">T-202/98., T-204/98. és T-207/98. sz., Tate &amp; Lyle és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben <DATE ISO="20010712">2001. július 12-én</DATE> hozott ítéletének [EBHT 2001., II-2035. o.] 144—145. pontja)</REF.DOC.ECR>. Egyébként azt állítja, hogy figyelembe vette a felperes gazdasági<?PAGE NO="II-5208"?> lehetőségeit, amikor a kiindulópontot 3 millió EUR-ban, azaz az iránymutatás által a nagyon súlyos jogsértésekre előirányzott összegnél jóval alacsonyabb szinten állapította meg.</TXT></NP><NP><NO.P>175</NO.P><TXT>A Bizottság másodsorban azt állítja, hogy noha tekintheti súlyosbító körülménynek az elért előnyt, ez nem jelenti azt, hogy az előny hiányát a bírságot csökkentő tényezőként kellene figyelembe vennie (a fenti 51. pontban hivatkozott Cimenteries CBR és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 4881. és 4882. pontja, valamint a fenti 27. pontban hivatkozott LR AF 1998 kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 307. pontja).</TXT></NP><NP><NO.P>176</NO.P><TXT>Harmadsorban a Bizottság korábbi joggyakorlatával való összehasonlításból nem következik, hogy a jelen ügyben kiszabott bírság megsértené az arányosság és a megfelelőség elveit. A felperes csak azt hasonlítja össze, hogy a bírságok hány százalékát tették ki az érintett vállalkozások forgalmának, annak ellenére, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a bírság arányosságát a jogsértés összes körülményére figyelemmel kell értékelni (a fenti 112. pontban hivatkozott Limburgse Vinyl Maatschappij és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 1215. pontja). Egyébként a Bizottság felperes által említett összes határozata a nagyvállalkozásokkal szemben kiszabott bírságokról szólt. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy nem szabhat ki horribilis összegű bírságokat a nagyvállalkozásokkal szemben csak azért, hogy megőrizze a felperes által a forgalomhoz képest számított arányosságot. Ugyanígy nem szabhat ki <HT TYPE="ITALIC">de minimis</HT> küszöb alatti, és semmiféle visszatartó erővel nem bíró bírságokat a felpereshez hasonló, kisebb válalkozásokkal szemben.</TXT></NP><NP><NO.P>177</NO.P><TXT>A Bizottság a fent kifejtett egyéb jogalapokra adott érveire utalva megjegyzi, hogy azok az összehasonlítások, amelyeket a felperes a bírságot kiszabó korábbi határozataival tesz, eleve nem relevánsak. Azt terjeszti elő, hogy a felperes éppen azért nem állíthatja komolyan, hogy a Bizottságnak - annak érdekében, hogy megőrizze a Volkswagenre kiszabott bírsággal való, az EGT-n belülről származó érintett forgalomhoz képest számított arányosságot - el kellett volna osztania a <FT TYPE="NUMBER">3780000</FT> EUR-s bírságot 450-nel, és ezáltal 8400 EUR-s bírságot kellett volna<?PAGE NO="II-5209"?> kapnia, mivel a Bizottság a bírság kiszámítása során a - felperes állításával ellentétben - kellően figyelembe vette az érintett vállalkozások közötti méretkülönbséget.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="5"><TITLE><TI><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>Az Elsőfokú Bíróság álláspontja</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>178</NO.P><TXT>Az arányosság és a megfelelőség elveinek megsértésére vonatkozó érvelésének első részében a felperes azt rója fel a Bizottságnak, hogy megsértette ezeket az elveket, mert nem vette figyelembe sem a speciális prevenció céjlát, sem a felperes gazdasági lehetőségeit.</TXT></NP><NP><NO.P>179</NO.P><TXT>Az ítélkezési gyakorlat szerint a Bizottság hatásköre arra, hogy bírságot szabjon ki a szándékosan vagy gondatlanul az EK 81. cikk (1) bekezdésébe vagy az EK 82. cikkbe ütköző jogsértést elkövető vállalkozásokkal szemben, az abból a célból a Bizottság rendelkezésére bocsátott eszközök közé tartozik, hogy az elláthassa a közösségi jog által ráruházott felügyeleti feladatot. Ez a feladat kétségtelenül magában foglalja az egyedi jogsértések felderítését és megbüntetését is, de azt a kötelezettséget is, hogy a Bizottság a Szerződés által lefektetett elvek versenyügyekben való alkalmazására és a vállalkozások magatartásának ebbe az irányba történő befolyásolására irányuló általános politikát kövessen (a fenti 41. pontban hivatkozott Musique diffusion française és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 105. pontja).</TXT></NP><NP><NO.P>180</NO.P><TXT>Ebből következőleg a Bizottság hatáskörébe tartozik, hogy a visszatartó hatásuk megerősítése céljából a bírságok összegének szintjéről döntsön, amikor meghatározott fajta jogsértések - a belőlük egyes érdekelt vállalkozások által nyerhető haszon miatt - még viszonylag gyakoriak, noha jogellenességük a közösségi versenypolitika kezdetétől fogva megállapítást nyert (a fenti 41. pontban hivatkozott Musique diffusion française és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 108. pontja).</TXT></NP><?PAGE NO="II-5210"?><NP><NO.P>181</NO.P><TXT>Amint az a fent ismertetett ítélkezési gyakorlatból kiderül, a Bizottság által a bírságok összegének meghatározásakor követhető visszatartási cél arra irányul, hogy biztosítsa, hogy a vállalkozások a Közösségben, illetve az EGT-ben végzett tevékenységük során tiszteletben tartsák a Szerződés által lefektetett versenyszabályokat. Ebből az következik, hogy a közösségi versenyszabályok megsértése miatt kiszabott bírságok elrettentő erejét nem lehet kizárólag a bírsággal sújtott vállalkozás egyedi helyzetének fényében megítélni (a fenti 66. pontban hivatkozott Archer Daniels Midland és Archer Daniels Midland Ingredients kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 110. pontja).</TXT></NP><NP><NO.P>182</NO.P><TXT>Ráadásul az iránymutatás I.A. pontjának negyedik bekezdése azt írja elő, hogy a jogsértés súlyának mérlegelése során <QUOT.START ID="QS0119" REF.END="QE0119" CODE="201E"/>figyelembe kell venni, hogy a jogsértők milyen tényleges gazdasági lehetőségekkel rendelkeznek ahhoz, hogy más piaci szereplőknek, különösen a fogyasztóknak kárt okozzanak, és a bírságot olyan nagyságrendű összegben kell megállapítani, amely kellően elrettentő erővel bír<QUOT.END ID="QE0119" REF.START="QS0119" CODE="201D"/>.</TXT></NP><NP><NO.P>183</NO.P><TXT>A megtámadott határozatból kiderül, hogy a Bizottság figyelembe vette, hogy a felperesnek milyen gazdasági lehetőségei vannak arra, hogy károsítsa a versenyt, valamint annak szükségességét, hogy a bírságot visszatartó hatást biztosító szinten állapítsa meg ((304)-(309) preambulumbekezdés). Az Elsőfokú Bíróság úgy ítéli meg, hogy a kiszabott bírság nem aránytalan az érintett vállalkozás méretével. A felperes világméretű forgalma 2000-ben 71,018 millió EUR volt. A kiszabott bírság, azaz a 3,78 millió EUR, világméretű forgalmának csak 5,3%-át teszi ki. Egyébként nem nyert megállapítást, hogy a felperes ne tudná ezt a bírságot megfizetni (lásd a fenti 164. pontot). Az Elsőfokú Bíróság mindenesetre korlátlan felülvizsgálati jogkörében úgy ítéli meg, hogy - a jogsértés súlyára és tartamára tekintettel - a bírság összege megfelelő.</TXT></NP><NP><NO.P>184</NO.P><TXT>E jogalap második része tekintetében ezután, amely azon alapul, hogy a Bizottság megsértette az arányosság elvét, mert nem vette figyelembe, hogy gyakorlatilag semmiféle előnye nem származott az ügyben szereplő termékek eladásából, és hogy bizonyos években még veszteségeket is elszenvedett a piacnak ezen a részén,<?PAGE NO="II-5211"?> emlékeztetni kell arra, hogy - bár a kiszabott bírság összegének arányosnak kell lennie a jogsértés tartamával és a jogsértés súlyosságának felmérésére alkalmas más tényezőkkel, amelyek között az a haszon is szerepel, amelyet az érintett vállalkozás a magatartásából szerezhetett (az Elsőfokú Bíróság <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="T-229/94" YEAR="1997" PAGE.ECR="II-1689">T-229/94. sz., Deutsche Bahn kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="19971021">1997. október 21-én</DATE> hozott ítéletének [EBHT 1997., II-1689. o.] 127. pontja</REF.DOC.ECR>) - az a tény, hogy a vállalkozás semmilyen hasznot nem szerzett a jogsértésből, az ítélkezési gyakorlat szerint nem akadálya a bírság kiszabásának, mert ellenkező esetben a bírság elvesztené visszatartó erejét (a fenti 43. pontban hivatkozott Ferriere Nord kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 43. pontja és a FETTCSA-ítélet 340. pontja).</TXT></NP><NP><NO.P>185</NO.P><TXT>Ebből az következik, hogy a Bizottságnak a bírság összegének megállapítása során nem kell figyelembe vennie a szóban forgó jogsértésből származó haszon hiányát (a fenti 51. pontban hivatkozott Cimenteries CBR és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 4881. pontja és a FETTCSA-ítélet 341. pontja).</TXT></NP><NP><NO.P>186</NO.P><TXT>Noha a Bizottság az iránymutatás (2. pont, első bekezdés, ötödik francia bekezdés) szerint a súlyosbító körülmények alapján növelheti a szankciót annak érdekében, hogy meghaladja a jogsértés útján szerzett haszon összegét, - ez azonban nem jelenti azt, hogy a bírság összegének megállapításához a Bizottságnak a jövőben minden körülmények között ki kell mutatnia a megállapított jogsértéshez kötődő pénzügyi előnyt (a FETTCSA-ítélet 342-343. pontja). Más szóval az ilyen előny hiánya nem tekinthető enyhítő körülménynek.</TXT></NP><NP><NO.P>187</NO.P><TXT>E körülmények között a felperesnek a jogsértésből származó haszon figyelmen kívül hagyására alapított kifogását el kell utasítani.</TXT></NP><NP><NO.P>188</NO.P><TXT>Végül ami harmadsorban a Bizottság korábbi határozataival való összehasonlításra alapított érvet illeti, ezt a fenti 41-43. pontban kifejtett okokból kell elutasítani.</TXT></NP><?PAGE NO="II-5212"?><NP><NO.P>189</NO.P><TXT>A fenti megfontolások összességéből az következik, hogy a második jogalapot el kell utasítani.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P>3.</NO.P><TXT>A harmadik, az egyenlő bánásmód elvének megsértésére alapított jogalapról</TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="5"><TITLE><TI><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>A felek érvei</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>190</NO.P><TXT>A felperes elsősorban azt állítja, hogy a Bizottság megsértette az egyenlő bánásmód elvét, mert a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdésében szereplő 10%-os felső határ alkalmazása során a világméretű forgalmával szemben nem vette figyelembe a szóban forgó termékből származó forgalmát. Rámutat, hogy az SNCZ-re kiszabott bírság összegét 4,2 millió EUR-ról 1,7 millió EUR-ra csökkentették ezzel a felső határral összhangban, minthogy e vállalkozás világméretű forgalma 2000-ben csak 17,08 millió EUR volt. Ezzel szemben a felperes bírságának összegét nem csökkentették, mert a világméretű forgalma 71,018 millió EUR volt. A felperes úgy érvel, hogy az eltérő bánásmód a két vállalkozás szerkezeti különbségeiből következik. Ő ugyanis a tevékenységét részvénytársaság beltaggal rendelkező betéti társaságként (GmbH &amp; Co. KG) végző családi vállalkozás hátrányos helyzetbe került, hiszen viszonylag magas világméretű forgalma van. A vele szemben kiszabandó bírság meghatározása során a Bizottság kizárólag erre a magas világméretű forgalomra támaszkodott, miközben tevékenységének legnagyobb része semmilyen kapcsolatban nem áll a jogsértés által érintett termékekkel. Ezzel szemben annak a csoportnak, amelyhez az SNCZ tartozik, 278,8 millió EUR-s forgalma volt, de ez a csoport egyéb tevékenységeit különböző társaságokba osztotta szét, és az SNCZ-nek ezért csak 17,08 millió EUR-s forgalma volt. Az SNCZ-nek az érintett termékből származó forgalma azonban mintegy 22,9%-a a világméretű forgalmának. így a felperesre kiszabott bírság <QUOT.START ID="QS0120" REF.END="QE0120" CODE="201E"/>az érintett termékből származó forgalmához képest<QUOT.END ID="QE0120" REF.START="QS0120" CODE="201D"/> több mint kétszer akkora, mint az SNCZ-re kiszabott bírság. A felperes szerint az ítélkezési gyakorlat megköveteli, hogy a Bizottság az ilyen egyenlőtlenségek elkerülése érdekében figyelembe vegye az érintett termékből származó forgalom és a világméretű forgalom közötti arányt.</TXT></NP><?PAGE NO="II-5213"?><NP><NO.P>191</NO.P><TXT>A felperes vitatja azon ítéletek relevanciáját, amelyekre a Bizottság annak alátámasztásaként hivatkozott, hogy nem volt szó egyenlőtlen bánásmódról. Az ezen ítéletekhez vezető ügyekben a felperesek vitatták, hogy egyes érintett vállalkozások esetében a bírságok alapösszegét jogellenesen a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdésében előírt 10%-os felső határ felett állapították meg, míg más vállalkozások esetében nem ez történt (a fenti 33. pontban hivatkozott Brugg Rohrsysteme kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 155. pontja és a fenti 33. pontban hivatkozott ABB Asea Brown Boveri kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 185. pontja). Ezzel szemben a jelen ügyben a bírság kiszámítását érintő olyan egyenlőtlen bánásmódról van szó, amely abból ered, hogy nem vették figyelembe az érintett vállalkozások diverzifikációjának eltérő szintjét.</TXT></NP><NP><NO.P>192</NO.P><TXT>Másodsorban, noha az érintett hat vállalkozásból négynek hasonló piaci részesedése volt, a Bizottság e vállalkozások mindegyike esetében teljesen eltérő alapösszegeket állapított meg. Az alapösszegeknek az engedékenység! közlemény alkalmazása előtti összege <FT TYPE="NUMBER">700000</FT> EUR és <FT TYPE="NUMBER">4200000</FT> EUR között változott. Ennek az eltérő bánásmódnak az elkerülése érdekében figyelembe kellett volna venni a felperes magas diverzifikációs szintjét.</TXT></NP><NP><NO.P>193</NO.P><TXT>A Bizottság vitatja e jogalap megalapozottságát. Vitatja nevezetesen a felperes azon kísérletét, hogy válaszában megkülönböztesse a fenti 33. pontban hivatkozott Brugg Rohrsysteme kontra Bizottság ügyben hozott és az ABB Asea Brown Boveri kontra Bizottság ügyben hozott ítéletekhez vezető ügyeket a jelen ügytől. A Bizottságnak az ezekhez az ítéletekhez vezető ügyekben hozott határozatait a jelen ügyhöz hasonlóan egyrészt egy nagyobb, diverzifikáltabb vállalkozással szemben hozták meg, amelyre a 10%-os felső határt nem alkalmazták, másrészt egy kisebb, kevésbé diverzifikált vállalkozással szemben, amelynek az esetében a bírságot csökkentették a forgalom 10%-ára (a fenti 33. pontban hivatkozott Brugg Rohrsysteme kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 155-156. pontja).</TXT></NP><NP><NO.P>194</NO.P><TXT>A Bizottság a felperes azon érvét is elveti, amely szerint a hasonló piaci részesedéssel rendelkező hat érintett vállalkozás közül ötre különböző bírságokat rótt ki, és nem vette figyelembe e vállalkozások diverzifikációját. Ha ezt a gondolatmenetet követni kellene, ez oda vezetne, hogy a jogsértés eltérő időtartamát és a forgalom 10%-ának megfelelő felső határt nem lehetne figyelembe venni.</TXT></NP></GR.SEQ><?PAGE NO="II-5214"?><GR.SEQ LEVEL="5"><TITLE><TI><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>Az Elsőfokú Bíróság álláspontja</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>195</NO.P><TXT>Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az egyenlő bánásmód elve csak akkor sérül, ha hasonló helyzeteket eltérően kezelnek, vagy eltérő helyzeteket ugyanúgy kezelnek, feltéve hogy ez a bánásmód nem objektíve indokolt (a fenti 66. pontban hivatkozott Archer Daniels Midland és Archer Daniels Midland Ingredients kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 69. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP><NP><NO.P>196</NO.P><TXT>Az ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdésében meghatározott felső határnak az a célja, hogy a bírságok ne legyenek aránytalanok az érintett vállalkozás nagyságához képest. Minthogy e tekintetben ténylegesen csak a világméretű forgalom adhat megközelítő iránymutatást, e felső határ megállapítása során a világméretű forgalmat célszerű figyelembe venni (a fenti 41. pontban hivatkozott Musique diffusion française és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 119. pontja és a fenti 33. pontban hivatkozott HFB és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 541. pontja).</TXT></NP><NP><NO.P>197</NO.P><TXT>A felperes egyenlő bánásmód elvének megsértésére vonatkozó érvelése nem fogadható el. A Bizottság a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdését mind a felperes, mind pedig az SNCZ esetében a világméretű forgalmat szem előtt tartva alkalmazta. Az, hogy az SNCZ esetében az alapösszeget csökkentette, objektíve indokolt, mint a 17. rendelet 15. cikke (2) bekezdésének közvetlen alkalmazása (lásd ebben az értelemben a fenti 33. pontban hivatkozott ABB Asea Brown Boveri kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 185. pontját).</TXT></NP><NP><NO.P>198</NO.P><TXT>Hozzá kell ehhez tenni, hogy a felperes a világméretű forgalmát tekintve több mint háromszor nagyobb az SNCZ-nél. Ennélfogva az, hogy a Bizottság ez utóbbira 1,53 millió EUR-s bírságot szabott ki, és 3,78 milliós bírságot a felperesre, nem tekinthető az egyenlő bánásmód elve megsértésének.</TXT></NP><?PAGE NO="II-5215"?><NP><NO.P>199</NO.P><TXT>A felperes egyébként azt sem állíthatja, hogy egyenlőtlen bánásmódban részesült volna, mert a Bizottság a bírság felső határának megállapítása során nem vette figyelembe az érintett termékből származó forgalmának és világméretű forgalmának az arányát. Ami az SNCZ-vel való összehasonlítást illeti, a megtámadott határozatból kiderül, hogy a Bizottság a jogsértést az SNCZ terhére rótta, és nem annak a csoportnak a terhére, amelyhez az tartozik (a megtámadott határozat (240) preambulumbekezdése). Minthogy nincs bizonyíték azon csoport részvételére, amelyhez az SNCZ tartozik, nem állítható, hogy a Bizottság hátrányos megkülönböztetést alkalmazott volna, amikor alkalmazta az SNCZ-re a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdésében a forgalom 10%-ában megállapított felső határt (lásd ebben az értelemben a fenti 33. pontban hivatkozott ABB Asea Brown Boveri kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 181. pontját).</TXT></NP><NP><NO.P>200</NO.P><TXT>Végül a felperes arra alapított érvelése, hogy a Bizottság a hat érintett vállalkozásból öt esetében annak ellenére eltérő alapösszegeket határozott meg, hogy ugyanakkora volt a piaci részesedésük, nem helytálló. A Bizottság ugyanakkora kiindulópontot határozott meg a felperes, a Britannia, az SNCZ és a Trident esetében, azaz 3 millió EUR-t (a megtámadott határozat (309) preambulumbekezdése). A jogsértésben való részvételük eltérő időtartamára és a forgalom 10%-ában megállapított felső határ alkalmazására tekintettel az engedékenységi közlemény alkalmazása előtti alapösszegek eltértek egymástól. Ezek az eltérések közvetlenül a 17. rendelet 15. cikke (2) bekezdése alkalmazásának a következményei, és ezért nem tekinthetők az egyenlő bánásmód elve megsértésének.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P>4.</NO.P><TXT>Az EJEE 7, cikkének megsértésére alapított negyedik jogalapról</TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="5"><TITLE><TI><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>A felek érvei</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>201</NO.P><TXT>A felperes szerint a Bizottság megsértette az EJEE 7. cikkét azáltal, hogy olyan jelentős bírságnövelést alkalmazott, amely a jogsértés elkövetésekor még nem<?PAGE NO="II-5216"?> létezett. A 7. cikk (1) bekezdése szerint <QUOT.START ID="QS0121" REF.END="QE0121" CODE="201E"/>nem lehet a bűncselekmény elkövetése idején alkalmazható büntetésnél súlyosabb büntetést kiszabni<QUOT.END ID="QE0121" REF.START="QS0121" CODE="201D"/>. A 7. cikkben lefektetett elv a Közösség olyan alapvető jogainak védelmére vonatkozik, amelyeket az Európai Unió kimondottan tiszteletben tart, és amelyeket a közösségi intézményeknek versenyügyekben is tiszteletben kell tartaniuk (az Elsőfokú Bíróság TI <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="T-112/98" YEAR="2001" PAGE.ECR="II-729">12/98. sz., Mannesmannröhren-Werke kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="20010220">2001. február 20-án</DATE> hozott ítéletének [EBHT 2001., II-729. o.] 60. és 77. pontja</REF.DOC.ECR>). A jelen ügyben a Bizottság az 1998-ban az iránymutatás elfogadásával jelentősen megemelte a bírságok szintjét. Ezt követően, 2001 őszén bármely jogalap és az iránymutatás bármiféle módosítása nélkül korábban soha nem látott mértékben ismét megemelte a bírságok szintjét. A megtámadott határozatban a Bizottság a bírságszint e két emelését alkalmazta, miközben az ügyben szereplő cselekmények többségét az 1998-as iránymutatás elfogadása előtt követték el. Ezek az emelések a büntetés kereteinek módosítását jelentik, és a jelen ügyben szereplő jogsértésre való alkalmazásuk ellentétes az EJEE 7. cikkével.</TXT></NP><NP><NO.P>202</NO.P><TXT>A felperes hozzáteszi, hogy a Bizottság nem állíthatja, hogy a szóban forgó bírságok ne haladnák meg a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdésében a világméretű forgalom 10%-ában megállapított felső határt. Kizárólag a Bizottság joggyakorlata határozza meg <QUOT.START ID="QS0122" REF.END="QE0122" CODE="201E"/>a büntetés igazi kereteit<QUOT.END ID="QE0122" REF.START="QS0122" CODE="201D"/>. A szankciók e rendelkezés által megállapított felső határát a joggyakorlatnak kell konkretizálnia a büntető szankciók előre láthatósága elvének tiszteletben tartása érdekében. A Bizottság azon érvével kapcsolatban, hogy a bírságok szintjének emelése beletartozik a mérlegelési jogkörébe, a felperes fenntartja, hogy az emelés mértékét az arányosság és a megfelelőség elve határolja be.</TXT></NP><NP><NO.P>203</NO.P><TXT>A felperes megjegyzi azt is, hogy a Bizottság csak <DATE ISO="20011211">2001. december 11-én</DATE> fogadta el a megtámadott határozatot, azaz három és fél évvel a jogsértés vége (<DATE ISO="19980513">1998. május 13.</DATE>) után. Ha a Bizottság néhány hónappal korábban hozta volna meg a határozatát, a kiszabott bírság kisebb lett volna. Ez az önkényes késlekedés a Bizottság bírságszinttel kapcsolatos új politikájának visszaható hatályú alkalmazása által nem okozhat hátrányt a felperesnek.</TXT></NP><?PAGE NO="II-5217"?><NP><NO.P>204</NO.P><TXT>A Bizottság azt állítja, hogy az iránymutatás jelen ügyben történő alkalmazása nem sérti a büntetőjogi rendelkezések visszaható hatályának tilalmát. Elsősorban az ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy ha a Bizottság olyan új bírságszámítási módszert vezet be, amely egyes esetekben a bírságok összegének növelésével járhat, de eközben nem lép túl a 17. rendeletben meghatározott felső határon, ez nem tekinthető az e rendelet 15. cikkében előírt bírságok a jogszerűség és a jogbiztonság elvével ellentétes, visszaható hatályú súlyosbításának (a fenti 27. pontban hivatkozott LR AF 1998 kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 217-224. és 233-235. pontja). Másodsorban a Bizottság elutasítja a felperes azon érvét, amely szerint a 17. rendelet 15. cikke csak akkor tartja tiszteletben az egyéniesítés és az előre láthatóság követelményét, ha a közigazgatási gyakorlat konkretizálja azt.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="5"><TITLE><TI><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>Az Elsőfokú Bíróság álláspontja</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>205</NO.P><TXT>Emlékeztetni kell arra, hogy a büntetőjogi rendelkezések visszaható hatálya tilalmának elve az összes tagállam jogrendszerének közös elve, amelyet az EEJE 7. cikke is tartalmaz, és szerves része azon általános jogelveknek, amelyeknek tiszteletben tartását a közösségi bíróságok biztosítják (a Bíróság <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="63/83" YEAR="1984" PAGE.ECR="2689">63/83. sz. Kirkügyben <DATE ISO="19840710">1984. július 10-én</DATE> hozott ítéletének [EBHT 1984., 2689. o.] 22. pontja</REF.DOC.ECR> és a fenti 27. pontban hivatkozott LR AF 1998 kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 219. pontja).</TXT></NP><NP><NO.P>206</NO.P><TXT>Még ha a 17. rendelet 15. cikkének (4) bekezdése ki is mondja, hogy a Bizottság versenyjogi jogsértésért bírságot kiszabó határozatai nem büntetőjogi jellegűek (az Elsőfokú Bíróság <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="T-83/91" YEAR="1994" PAGE.ECR="II-755">T-83/91. sz., Tetra Pak kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="19941006">1994. október 6-án</DATE> hozott ítéletének [EBHT 1994., II-755. o.] 235. pontja</REF.DOC.ECR>), ettől még a Bizottságnak a Szerződés versenyszabályainak tiszteletben tartása során esetleg szankció kiszabásához vezető minden közigazgatási eljárásban tiszteletben kell tartania a közösségi jog általános elveit, így a visszaható hatály tilalmát (lásd a védelem jogával kapcsolatban hasonlóképpen a Bíróság <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="322/81" YEAR="1983" PAGE.ECR="3461">322/81. sz., Michelin kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="19831109">1983. november 9-én</DATE> hozott ítéletének [EBHT 1983., 3461. o.] 7. pontját</REF.DOC.ECR> és a fenti 27. pontban hivatkozott LR AF 1998 kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 220. pontját).</TXT></NP><?PAGE NO="II-5218"?><NP><NO.P>207</NO.P><TXT>Az Elsőfokú Bíróság úgy ítéli meg, hogy a Bizottság nem sértette meg az EJEE 7. cikkében lefektetett elveket. Az esetleg bírság kiszabásához vezető közigazgatási eljárásban részt vevő vállalkozásoknak mindig számolniuk kell azzal a lehetőséggel, hogy a Bizottság úgy dönt, hogy a korábbihoz képest felemeli a bírságok összegének szintjét (lásd a fenti 42. pontot).</TXT></NP><NP><NO.P>208</NO.P><TXT>Ez nemcsak akkor van így, amikor a Bizottság egyedi határozatokban emeli meg ismét a bírságok összegének szintjét, hanem akkor is, ha az emelés általános hatályú normák - mint az iránymutatás - alkalmazása révén történik.</TXT></NP><NP><NO.P>209</NO.P><TXT>Arra a következtetésre kell tehát jutni, hogy a bírság kiszámításának az iránymutatásban meghatározott új módszere - feltéve, hogy a kiszabott bírságok szintjét súlyosbító hatása volt - a jogsértés elkövetésekor ésszerűen előre látható volt a felpereshez hasonló vállalkozások számára.</TXT></NP><NP><NO.P>210</NO.P><TXT>Nincs jelentősége annak, hogy a bírság összegének az iránymutatásban kifejtett módszer szerinti kiszámítása alapján a Bizottság magasabb bírságokat szabhat ki, mint korábbi gyakorlata szerint, mert mérlegelési jogkört élvez a bírságok megállapításában annak érdekében, hogy a vállalkozások magatartását a versenyszabályok tiszteletben tartásának irányába terelje (a fenti 27. pontban hivatkozott LR AF 1998 kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 237. pontja és a fenti 33. pontban hivatkozott HFB és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 494. pontja).</TXT></NP><NP><NO.P>211</NO.P><TXT>Ezen okok miatt a visszaható hatály tilalma elvének állítólagos megsértésére alapított jogalapot el kell utasítani.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><?PAGE NO="II-5219"?><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P>5.</NO.P><TXT>Az EK 253. cikk megsértésére alapított ötödik jogalapról</TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="5"><TITLE><TI><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>A felek érvei</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>212</NO.P><TXT>A felperes azt állítja, hogy a Bizottság megsértette az EK 253. cikkben lefektetett indokolási kötelezettséget, mert nem magyarázta meg, miért szabott ki a korábbi gyakorlatában kiszabottaknál ennyivel nagyobb bírságot.</TXT></NP><NP><NO.P>213</NO.P><TXT>Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EK 253. cikkben előírt indokolásnak a kérdéses aktus természetéhez kell igazodnia, és abból világosan és egyértelműen ki kell tűnnie az aktust kibocsátó intézmény által figyelembe vett megfontolásoknak, oly módon, hogy az érdekeltek megismerhessék a meghozott intézkedést alátámasztó körülményeket, illetve hogy a közösségi bíróság gyakorolhassa felülvizsgálati jogkörét (a fenti 51. pontban hivatkozott Cimenteries CBR és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 4725. pontja). Jó lenne, ha a vállalkozások részletesen megismerhetnék a rájuk kiszabott bírság kiszámításának módját (a fenti 68. pontban hivatkozott Tréfilunion kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 142. pontja és a fenti 51. pontban hivatkozott Cimenteries CBR és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 4734. pontja), és az indokolásnak különösen részletesnek kell lennie akkor, amikor eltér a korábbi joggyakorlattól (a Bíróság 142/84. és <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="142/84+156/84" YEAR="1987" PAGE.ECR="4487">156/84. sz., BAT és Reynolds kontra Bizottság egyesített ügyekben <DATE ISO="19871117">1987. november 17-én</DATE> hozott ítéletének [EBHT 1987., 4487. o.] 71. pontja</REF.DOC.ECR>). A jelen ügyben a Bizottság az engedékenységi közlemény alkalmazása előtt 4,2 millió EUR-s bírságot szabott ki, azaz a felperes szóban forgó termékből az EGT-n belülről 1998-ból származó forgalmának 111%-át. Az érintett vállalkozásokkal szemben alkalmazott alapöszszegek összege az érintett termék európai piaca teljes értékének 129—138%-át, azaz 15-16 millió EUR-t tett ki. Ezek az összegek jóval nagyobbak, mint a Bizottság által a múltban hasonló ügyekben kiszabott bírságok. Minthogy az ügyben szereplő számos enyhítő körülmény ellenére a Bizottság eltért a korábbi gyakorlatától, részletesebben kellett volna megindokolnia a bírságokat.</TXT></NP><?PAGE NO="II-5220"?><NP><NO.P>214</NO.P><TXT>Ezenkívül a felperes rámutat, hogy a megtámadott határozat nem határozza meg a Bizottság által az alapösszegek kiszámításához felhasznált módszert és számítási alapot. A Bizottság hivatkozik a szóban forgó termékből az EGT-n belülről származó forgalomra (a megtámadott határozat (307) preambulumbekezdése), de csak azért, hogy meghatározza a különböző vállalkozások piaci súlyát. A Bizottság nem jelöli meg világosan, hogy a kiindulópont abszolút értéke vonatkozásában az EGT-n belülről, illetve az egész világból a szóban forgó termékből származó forgalmat vagy a felperes világméretű forgalmát vette-e figyelembe.</TXT></NP><NP><NO.P>215</NO.P><TXT>A Bizottság - visszautalva a fenti egyéb jogalapokra előterjesztett érveire - először arra hivatkozik, hogy a felperes azon érve, amely szerint a bírság kiszámítása abnormálisan magas szinten alapul, félreértéshez vezet, mert a felperes két teljesen eltérő referenciaértéket hasonlít össze, melyek mindketten a bírságok szintjének értékelésére szolgálnak. Azonban - még ha úgy is kellene tekinteni, hogy a megtámadott határozat jelentősen növeli a bírságok szintjét - a Bizottság nem sértette meg indokolási kötelezettségét.</TXT></NP><NP><NO.P>216</NO.P><TXT>Ami a felperes azon érvét illeti, amely szerint a megtámadott határozat nem jelöli meg a kiindulópont abszolút szintjének meghatározásához felhasznált forgalmat, a Bizottság azt terjeszti elő, hogy ezt az összeget nem az egyik vagy a másik forgalom alapján határozta meg, hanem a jogsértés súlya alapján, amelyet természetére, piacra gyakorolt hatásai, az érintett földrajzi piac kiterjedése, valamint az érintett termék piacának kis mérete alapján értékelt.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="5"><TITLE><TI><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>Az Elsőfokú Bíróság álláspontja</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>217</NO.P><TXT>Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EK 253. cikkben előírt indokolásnak a kérdéses aktus természetéhez kell igazodnia, és abból világosan és egyértelműen ki<?PAGE NO="II-5221"?> kell tűnnie az aktust kibocsátó intézmény által figyelembe vett megfontolásoknak, oly módon, hogy az érdekeltek megismerhessék a meghozott intézkedést alátámasztó körülményeket, illetve hogy a közösségi bíróság gyakorolhassa felülvizsgálati jogkörét. Nem szükséges, hogy az indoklás valamennyi jelentőséggel bíró tény- és jogkérdésre külön kitérjen. Azt, hogy valamely aktus indokolása megfelel-e az EK 253. cikk követelményeinek, nem pusztán a szövegére figyelemmel kell megítélni, hanem az összefüggéseire, valamint az érintett tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére való tekintettel is (lásd különösen a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-367/95 P" YEAR="1998" PAGE.ECR="I-1719">C-367/95. P. sz., Bizottság kontra Sytraval és Brink's France ügyben <DATE ISO="19980402">1998. április 2-án</DATE> hozott ítélet [EBHT 1998., I-1719. o.] 63. pontját</REF.DOC.ECR> és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).</TXT></NP><NP><NO.P>218</NO.P><TXT>A közösségi versenyszabályok megsértése miatt több vállalkozásra bírságot kiszabó határozat esetében az indokolási kötelezettség terjedelmét egyebek között annak fényében kell meghatározni, hogy a jogsértések súlyát számos tényező függvényében kell értékelni, mint például az ügy sajátos körülményei, kontextusa és a bírságok visszatartó hatása, anélkül azonban, hogy létezne kötelezően figyelembe veendő szempontoknak kötelező vagy kimerítő listája (a Bíróság <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-137/95 P" YEAR="1996" PAGE.ECR="I-1611">C-137/95. P. sz., SPO és társai kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="19960325">1996. március 25-én</DATE> hozott végzésének [EBHT 1996., I-1611. o.] 54. pontja</REF.DOC.ECR> és a fenti 27. pontban hivatkozott LR AF 1998 kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 378. pontja).</TXT></NP><NP><NO.P>219</NO.P><TXT>A jelen keresetben előterjesztett kérelmek keretében, amelyek a bírság jogszerűségére, összegére és kiszámításának módjára korlátozódnak, ez a jogalap nyilvánvalóan megalapozatlan. A megtámadott határozat 370 preambulumbekezdést tartalmaz, amelyből 118 ((252)-(370) preambulumbekezdés) a bírságokkal foglalkozik. A (262)-(303) preambulumbekezdésben a Bizottság kifejti a jogsértés súlyára vonatkozó értékelését. Ezután ismerteti, hogyan jutott arra a következtetésre, hogy a vállalkozások két kategóriájára nézve eltérő bánásmódot kell alkalmazni ((304)-(309) preambulumbekezdés), és részletezi a jogsértés tartamára vonatkozó értékelését ((310)-(312) preambulumbekezdés), majd az alapösszeggel foglalkozik ((313) preambulumbekezdés). Megvizsgálja, hogy vannak-e súlyosbító és enyhítő körülmények ((314)-(336) preambulumbekezdés), és dönt az engedékenységi közlemény alkalmazásáról ((346)-(366) preambulumbekezdés). Meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat kellően és megfelelően ismerteti azokat a tényezőket,<?PAGE NO="II-5222"?> amelyeket a Bizottság a jogsértés súlyának és tartamának meghatározása során figyelembe vett. Meg kell állapítani továbbá, hogy a felperes által az e kereset első négy jogalapja keretében előterjesztett érvelésből kiderül, hogy tökéletesen megértette a megtámadott határozat alapjául szolgáló gondolatmenetet.</TXT></NP><NP><NO.P>220</NO.P><TXT>A felperes által az e jogalap keretében előterjesztett kifogások a Bizottság gondolatmenetének vagy a figyelembe vett tényezők kifejtésének megértésére vonatkozó semmilyen nehézséget nem jelölnek meg. A felperes elsősorban a rá kirótt bírság összegét sérelmezi a múltban hasonló ügyekben kirótt bírságok összegéhez képest. Márpedig ez az összehasonlítás nem feltételez indokolási hiányosságot. Amennyiben megalapozott, a Bizottság értékelésének megalapozottságára vonatkozik.</TXT></NP><NP><NO.P>221</NO.P><TXT>Ha fel is tételezzük, hogy a határozat a korábbi határozatokhoz képest érzékelhetően megemelte a bírságok szintjét, meg kell állapítani, hogy a Bizottság teljesen egyértelműen ismertette azt a gondolatmenetet, amelynek az alapján a felperesre kiszabott bírságot ezen a szinten állapította meg (lásd ebben az értelemben a Bíróság <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="73/74" YEAR="1975" PAGE.ECR="1491">73/74. sz., Fabricants de papiers peints kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="19751126">1975. november 26-án</DATE> hozott ítéletének [EBHT 1975., 1491. o.] 31. pontját</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP><NP><NO.P>222</NO.P><TXT>A felperesnek igaza van abban, hogy a megtámadott határozat nem ismerteti, hogy a Bizottság milyen módszer vagy milyen számítás alapján állapította meg a jogsértés súlyának meghatározásakor a <QUOT.START ID="QS0123" REF.END="QE0123" CODE="201E"/>legfontosabb gyártók<QUOT.END ID="QE0123" REF.START="QS0123" CODE="201D"/> csoportjára vonatkozó 3 millió EUR-s kiindulópontot ((308)-(309) preambulumbekezdés). Az indokolási kötelezettség alapvető formai követelménye alapján azonban a Bizottságnak nem kell számszerűleg megjelölnie határozatában a bírság kiszámításához felhasznált tényezőket, csak azt, hogy milyen tényezők alapján értékelte a jogsértés súlyát és időtartamát (a Bíróság <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-291/98 P" YEAR="2000" PAGE.ECR="I-9991">C-291/98. P. sz., Sarrió kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="20001116">2000. november 16-án</DATE> hozott ítéletének [EBHT 2000., I-9991. o.] 73. és 76. pontja</REF.DOC.ECR> és az Elsőfokú Bíróság <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="T-191/98+T-212/98—T-214/98" YEAR="2003" PAGE.ECR="II-3275">T-191/98., T-212/98—T-214/98. sz., Atlantic Container Line és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben <DATE ISO="20030930">2003. szeptember 30-án</DATE> hozott ítéletének [EBHT 2003., II-3275. o.] 1558. pontja</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP><?PAGE NO="II-5223"?><NP><NO.P>223</NO.P><TXT>Az ötödik jogalapot, mint megalapozatlant, szintén el kell utasítani.</TXT></NP><NP><NO.P>224</NO.P><TXT>A fentiekből következőleg a keresetet teljes egészében el kell utasítani.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P>A költségekről</P></TI></TITLE><NP><NO.P>225</NO.P><TXT>Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 87. cikkének 2. §a alapján az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><JURISDICTION><INTRO><P>A fenti indokok alapján</P><P>AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (ötödik tanács)</P><P>a következőképpen határozott:</P></INTRO><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P>1)</NO.P><TXT>A keresetet elutasítja.</TXT></NP></ITEM><?PAGE NO="II-5224"?><ITEM><NP><NO.P>2)</NO.P><TXT>A felperest kötelezi a költségek viselésére.</TXT></NP></ITEM></LIST></JURISDICTION></CONTENTS.JUDGMENT><SIGNATURE.CASE><P>Lindh</P><P>García-Valdecasas</P><P>Cooke</P><P>Kihirdetve Luxembourgban, a <DATE ISO="20051129">2005. november 29-i</DATE> nyilvános ülésen.</P><SIGNATORY><P>E. Coulon</P><P>hivatalvezető</P></SIGNATORY><SIGNATORY><P>P. Lindh</P><P>elnök</P></SIGNATORY></SIGNATURE.CASE><?PAGE NO="II-5225"?><TOC><TITLE><TI><P>Tartalomjegyzék</P></TI></TITLE><TOC.BLK><TOC.ITEM><ITEM.CONT>Tényállás</ITEM.CONT><ITEM.REF>II-5147</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.ITEM><ITEM.CONT>Eljárás és a felek kérelmei</ITEM.CONT><ITEM.REF>II-5153</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.ITEM><ITEM.CONT>Indokolás</ITEM.CONT><ITEM.REF>II-5155</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>A —</NO.ITEM><ITEM.CONT>A jogellenességi kifogásról</ITEM.CONT><ITEM.REF>II-5155</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>1.</NO.ITEM><ITEM.CONT>A felek érvei</ITEM.CONT><ITEM.REF>II-5155</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.ITEM><NO.ITEM>2.</NO.ITEM><ITEM.CONT>Az Elsőfokú Bíróság álláspontja</ITEM.CONT><ITEM.REF>II-5159</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>B —</NO.ITEM><ITEM.CONT>A megsemmisítésre irányuló jogalapokról</ITEM.CONT><ITEM.REF>II-5163</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>1.</NO.ITEM><ITEM.CONT>A 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdésének megsértésére alapított első jogalapról</ITEM.CONT><ITEM.REF>II-5163</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>a)</NO.ITEM><ITEM.CONT>A jogsértés súlyának hibás értékelésére alapított első részről</ITEM.CONT><ITEM.REF>II-5164</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.BLK><TOC.ITEM><ITEM.CONT>A jogsértés természetéről</ITEM.CONT><ITEM.REF>II-5165</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>—</NO.ITEM><ITEM.CONT>A felek érvei</ITEM.CONT><ITEM.REF>II-5165</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.ITEM><NO.ITEM>—</NO.ITEM><ITEM.CONT>Az Elsőfokú Bíróság álláspontja</ITEM.CONT><ITEM.REF>II-5169</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.ITEM><ITEM.CONT>A jogsértés hatásairól</ITEM.CONT><ITEM.REF>II-5178</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>—</NO.ITEM><ITEM.CONT>A felek érvei</ITEM.CONT><ITEM.REF>II-5178</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.ITEM><NO.ITEM>—</NO.ITEM><ITEM.CONT>Az Elsőfokú Bíróság álláspontja</ITEM.CONT><ITEM.REF>II-5183</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.ITEM><ITEM.CONT>Az ágazat válsága enyhítő körülményként való figyelembevételének elmulasztásáról</ITEM.CONT><ITEM.REF>II-5193</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>—</NO.ITEM><ITEM.CONT>A felek érvei</ITEM.CONT><ITEM.REF>II-5193</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.ITEM><NO.ITEM>—</NO.ITEM><ITEM.CONT>Az Elsőfokú Bíróság álláspontja</ITEM.CONT><ITEM.REF>II-5195</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.ITEM><ITEM.CONT>A más kartellekkel való összehasonlításról</ITEM.CONT><ITEM.REF>II-5196</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>—</NO.ITEM><ITEM.CONT>A felek érvei</ITEM.CONT><ITEM.REF>II-5196</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.ITEM><NO.ITEM>—</NO.ITEM><ITEM.CONT>Az Elsőfokú Bíróság álláspontja</ITEM.CONT><ITEM.REF>II-5197</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK></TOC.BLK><?PAGE NO="II-5226"?><TOC.ITEM><NO.ITEM>b)</NO.ITEM><ITEM.CONT>A második, arra alapított részről, hogy figyelmen kívül maradt, hogy a felperes forgalmának csak kis része volt érintett</ITEM.CONT><ITEM.REF>II-5199</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.BLK><TOC.ITEM><ITEM.CONT>A felek érvei</ITEM.CONT><ITEM.REF>II-5199</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.ITEM><ITEM.CONT>Az Elsőfokú Bíróság álláspontja</ITEM.CONT><ITEM.REF>II-5201</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>c)</NO.ITEM><ITEM.CONT>A felperes gazdasági lehetőségei hiánya figyelembevételének elmaradásából adódó jogi hibára alapított harmadik részről</ITEM.CONT><ITEM.REF>II-5202</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.BLK><TOC.ITEM><ITEM.CONT>A felek érvei</ITEM.CONT><ITEM.REF>II-5202</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.ITEM><ITEM.CONT>Az Elsőfokú Bíróság álláspontja</ITEM.CONT><ITEM.REF>II-5203</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK></TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>2.</NO.ITEM><ITEM.CONT>A második, az arányosság elvének megsértésére alapított jogalapról</ITEM.CONT><ITEM.REF>II-5204</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>a)</NO.ITEM><ITEM.CONT>A felek érvei</ITEM.CONT><ITEM.REF>II-5204</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.ITEM><NO.ITEM>b)</NO.ITEM><ITEM.CONT>Az Elsőfokú Bíróság álláspontja</ITEM.CONT><ITEM.REF>II-5209</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>3.</NO.ITEM><ITEM.CONT>A harmadik, az egyenlő bánásmód elvének megsértésére alapított jogalapról</ITEM.CONT><ITEM.REF>II-5212</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>a)</NO.ITEM><ITEM.CONT>A felek érvei</ITEM.CONT><ITEM.REF>II-5212</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.ITEM><NO.ITEM>b)</NO.ITEM><ITEM.CONT>Az Elsőfokú Bíróság álláspontja</ITEM.CONT><ITEM.REF>II-5214</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>4.</NO.ITEM><ITEM.CONT>Az EJEE 7. cikkének megsértésére alapított negyedik jogalapról</ITEM.CONT><ITEM.REF>II-5215</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>a)</NO.ITEM><ITEM.CONT>A felek érvei</ITEM.CONT><ITEM.REF>II-5215</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.ITEM><NO.ITEM>b)</NO.ITEM><ITEM.CONT>Az Elsőfokú Bíróság álláspontja</ITEM.CONT><ITEM.REF>II-5217</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>5.</NO.ITEM><ITEM.CONT>Az EK 253. cikk megsértésére alapított ötödik jogalapról</ITEM.CONT><ITEM.REF>II-5219</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>a)</NO.ITEM><ITEM.CONT>A felek érvei</ITEM.CONT><ITEM.REF>II-5219</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.ITEM><NO.ITEM>b)</NO.ITEM><ITEM.CONT>Az Elsőfokú Bíróság álláspontja</ITEM.CONT><ITEM.REF>II-5220</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK></TOC.BLK></TOC.BLK><TOC.ITEM><ITEM.CONT>A költségekről</ITEM.CONT><ITEM.REF>II-5223</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK></TOC></JUDGMENT>