—

tekintettel a Varsó-Mokotów kerületi bíróság XIV. büntető kollégiuma által 2022. december 13-án, magánvád benyújtása nyomán indult büntetőeljárás keretében eljuttatott és 2023. február 13-án a plenáris ülésen bejelentett, Beata Mazurek mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelemre,

—

tekintettel arra, hogy Beata Mazurek lemondott a meghallgatáshoz való jogáról a Parlament eljárási szabályzata 9. cikke (6) bekezdésének megfelelően,

—

tekintettel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 8. és 9. cikkére, valamint az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló, 1976. szeptember 20-i okmány 6. cikkének (2) bekezdésére,

—

tekintettel az Európai Unió Bírósága által 2008. október 21-én, 2010. március 19-én, 2011. szeptember 6-án, 2013. január 17-én és 2019. december 19-én hozott ítéletekre (1),

—

tekintettel a Lengyel Köztársaság Alkotmánya 105. cikkének 2. paragrafusára és 108. cikkére, valamint a képviselői vagy szenátori mandátumok gyakorlásáról szóló, 1996. május 9-i lengyel törvény 7b. cikkének 1. paragrafusára és 7c. cikkének 1. paragrafusára,

—

tekintettel eljárási szabályzata 5. cikkének (2) bekezdésére, 6. cikkének (1) bekezdésére és 9. cikkére,

—

tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A9-0347/2023),

A.

mivel 2022. december 13-án a Varsó-Mokotów kerületi bíróság XIV. büntető kollégiumának bírája a Lengyelország részéről megválasztott Beata Mazurek parlamenti mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelmet továbbított egy magánszemély beadványa nyomán, amelynek alapja egy, a Jog és Igazságosság párt Twitter-fiókján közzétett, állítólag nemzeti, etnikai, faji és vallási alapú gyűlöletre való uszítást tartalmazó üzenet volt; mivel 2021. november 17-én a pótmagánvádló jogi képviselője vádindítványt nyújtott be a Varsó-Mokotów kerületi bírósághoz; mivel a jogi képviselő arra is felkérte a bíróságot, hogy továbbítsa az Európai Parlamentnek a Beata Mazurek elleni büntetőeljárás megindításának engedélyezésére irányuló kérelmét;

B.

mivel a parlamenti mentelmi jog felfüggesztésére irányuló említett kérelmet az igazságügyi hatóság az Európai Parlament eljárási szabályzata 9. cikkének (12) bekezdésével összhangban továbbította; ugyanakkor felhívva a figyelmet arra, hogy az eljárási szabályzat 9. cikkének (1) bekezdése szerint a mentelmi jog felfüggesztésére irányuló kérelmet „egy tagállam illetékes hatóságának” kell benyújtania, és hogy a két fogalom nem azonos; hogy a „tagállam illetékes hatósága” kifejezés jelentését az alkalmazandó nemzeti jog határozza meg; hogy Lengyelország esetében hivatkozni kell a képviselői vagy szenátori mandátumok gyakorlásáról szóló, 1996. május 9-i lengyel törvény 7b. cikkének 1. paragrafusára, amely előírja, hogy közvádas bűncselekmények esetében a képviselővel vagy szenátorral szembeni büntetőeljárás megindításának engedélyezésére irányuló kérelmet a legfőbb ügyész terjeszti elő; hogy a jelen ügyben a kérelmet a legfőbb ügyésznek címezték, aki azonban azzal az indokkal utalta vissza a kérelmet, hogy a „magánvád”„pótmagánvádat” is magában foglal, és hogy a képviselők mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelem benyújtása a megkeresett bíróság hatáskörébe tartozik;

C.

mivel a pótmagánvádló jogi képviselője a bírósághoz fordult Beata Mazurek ellen többek között a lengyel büntető törvénykönyv 256. cikke 2. paragrafusának hatálya alá tartozó cselekmény miatti büntetőeljárás megindításának engedélyezése céljából;

D.

mivel 2018. október 17-én az önkormányzati választások keretében – amelyekre 2018. október 21-én került sor Lengyelországban – egy „Bezpieczny samorząd” (Biztonságos önkormányzat) című választási videót tettek közzé a közösségi médiában a Jog és Igazságosság párt Twitter-fiókján; mivel a videó közzétételében többek között Beata Mazurek is közreműködött; mivel az üzenet állítólag a muzulmán bevándorlókkal szembeni gyűlöletre buzdított;

E.

mivel Beata Mazurek hasonló helyzetben van több más személyhez abból a szempontból, hogy mindannyiukat a szóban forgó állítólagos jogsértéssel vádolják, az egyetlen különbség az, hogy Beata Mazurek jelenleg európai parlamenti képviselőként mentelmi joggal rendelkezik; mivel ezért nem szabad megfeledkezni arról, hogy Beata Mazurek nem az egyetlen olyan személy, akit a szóban forgó ügyben meg lehet vádolni;

F.

mivel Beata Mazureket a 2019. május 26-i választásokat követően európai parlamenti képviselővé választották;

G.

mivel a feltételezett bűncselekmény nem függ össze Beata Mazurek európai parlamenti képviselői feladatainak ellátása során kifejtett véleményével vagy leadott szavazatával az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 8. cikke értelmében; mivel a jelen ügyben a mentelmi jog felfüggesztése iránti kérelem olyan tényekre vonatkozik, amelyek az európai parlamenti képviselői jogállás és ebből következően a mentelmi jog megszerzését megelőző, helyi jellegű tevékenységekhez kapcsolódnak;

H.

mivel a parlamenti mentelmi jog célja a Parlament és képviselői megóvása a parlamenti megbízatás teljesítése során végzett és e megbízatástól elválaszthatatlan tevékenységekkel összefüggésben velük szemben kezdeményezett jogi eljárásoktól;

I.

mivel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 9. cikke szerint az Európai Parlament képviselői saját államuk területén a parlamentjük tagjaira vonatkozó mentességet élvezik;

J.

mivel a Lengyel Köztársaság 1997. április 2-i Alkotmánya 105. cikkének 2. paragrafusa és 108. cikke, valamint a képviselői vagy szenátori mandátumok gyakorlásáról szóló, 1996. május 9-i törvény (2) 7. cikkének 1., 2. és 4. paragrafusa, 7b. cikkének 1. paragrafusa és 7c. cikkének 1. paragrafusa értelmében egy európai parlamenti képviselő az Európai Parlament engedélye nélkül nem hallgatható ki gyanúsítottként és nem vonható büntetőjogi felelősségre;

K.

mivel egyrészről a Parlamentet nem lehet bírósághoz hasonlítani, másrészről pedig a mentelmi jog felfüggesztésére irányuló eljárásban az érintett képviselő nem tekinthető „vádlottnak” (3);

L.

mivel a jelen esetben a Parlament nem talált fumus persecutionisra utaló bizonyítékot, azaz arra utaló tényeket, hogy az eljárás mögött a képviselő politikai tevékenysége és ezáltal az Európai Parlament hátráltatásának szándéka húzódna meg;