<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><CONCLUSION NNC="YES" xmlns:xsi="http://www.w3.org/2001/XMLSchema-instance" xsi:noNamespaceSchemaLocation="http://formex.publications.europa.eu/schema/formex-05.00-20081231.xd"><BIB.CONCLUSION><REF.CASE FILE="ECRCJ2007HUB.0700634701.case.xml"><NO.CASE>C-213/05</NO.CASE></REF.CASE><NO.CELEX>62005C0213</NO.CELEX><NO.SEQ>0004.0001</NO.SEQ><PAGE.FIRST.ECR>6349</PAGE.FIRST.ECR><PAGE.SEQ>1</PAGE.SEQ><PAGE.LAST.ECR>6361</PAGE.LAST.ECR><PAGE.TOTAL>13</PAGE.TOTAL></BIB.CONCLUSION><CURR.TITLE><LEFT>GEELHOED FÖTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA — C-213/05. SZ. ÜGY</LEFT><RIGHT>GEVEN</RIGHT></CURR.TITLE><CONTENTS.CONCLUSION><TITLE><TI><P><HT TYPE="UC">L. A. Geelhoed</HT></P><P><HT TYPE="UC">főtanácsnok indítványa</HT></P><P>Az ismertetés napja: <DATE ISO="20060928">2006. szeptember 28.</DATE><NOTE NOTE.ID="E0001" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Eredeti nyelv: angol.</P></NOTE></P></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P>I —</NO.P><TXT>Bevezetés</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>1.</NO.P><TXT>A német <HT TYPE="ITALIC">Bundeserziehungsgeldgesetz</HT> (A gyermeknevelési támogatásról szóló szövetségi törvény, a továbbiakban: BErzGG) értelmében a gyermeknevelési támogatás nyújtásának többek között az a feltétele, hogy a kedvezményezett németországi lakóhellyel rendelkezzék. Ugyanakkor ez a szociális ellátás biztosított a határ menti ingázók számára is, amennyiben a csekély mértéket meghaladó mértékben vannak foglalkoztatva Németországban. A jelen ügy által felvetett és a <HT TYPE="ITALIC">Bundessozialgericht</HT> által előterjesztett legfőbb kérdés az, hogy a csekély mértékű foglalkoztatást meghaladó foglalkoztatás követelménye, amint azt a nemzeti jog pontosabban meghatározza, összeegyeztethető-e az 1612/68<NOTE NOTE.ID="E0002" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A munkavállalók Közösségen belüli szabad mozgásáról szóló, <DATE ISO="19681015">1968. október 15-i</DATE> 1612/68/EGK tanácsi rendelet (a továbbiakban: 1612/68 rendelet); magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 15. o.</P></NOTE> rendelet 7. cikkének (2) pontjával, amely a foglalkoztatás szerinti tagállamban a hazai munkavállalókkal egyenlő bánásmódot biztosít a migrans munkavállalók számára a szociális kedvezmények tekintetében.<NOTE NOTE.ID="E0003" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A Bizottság az EK 226. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárást is indított a Németországi Szövetségi Köztársaság ellen a nemzeti jog ugyanezen rendelkezéseinek vonatkozásában. Lásd a C-307/06. sz., Bizottság kontra Németország ügyet.</P></NOTE></TXT></NP><NP><NO.P>2.</NO.P><TXT>Ezen üggyel párhuzamosan a <HT TYPE="ITALIC">Bundessozialgericht</HT> ugyanezen, lakóhelyhez kapcsolódó követelmény tárgyában előzetes döntéshozatal céljából kérdéseket terjesztett a Bíróság elé egy olyan német köztisztviselő osztrák házastársa ügyében is, aki, miután lakóhelyét Ausztriába tette át, továbbra is németországi munkáltatójánál dolgozott (C-212/05. sz. Hartmann-ügy). Minthogy az arra az ügyre vonatkozó főtanácsnoki indítványomban<NOTE NOTE.ID="E0004" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Szintén a mai napon kerül ismertetésre.</P></NOTE> foglalt okfejtések érintik a jelen ügy által felvetett kérdéseket, arra szorítkozom csupán, hogy a korábbi indítvány vonatkozó szakaszaira hivatkozzam, elkerülve ezáltal a felesleges ismétléseket.</TXT></NP></GR.SEQ><?PAGE NO="I-6350"?><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P>II —</NO.P><TXT>A vonatkozó rendelkezések</TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P>A —</NO.P><TXT>A közösségi jog</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>3.</NO.P><TXT>Az 1612/68/EGK rendelet 7. cikkének (1) és (2) második bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P><QUOT.START ID="QS0001" REF.END="QE0001" CODE="201E"/>(1)</NO.P><TXT>Valamely tagállamnak egy másik tagállam területén foglalkoztatott állampolgárát a foglalkoztatási- és munkafeltételek tekintetében nem kezelhetik állampolgársága miatt a hazai állampolgároktól eltérő módon, különösen ami a javadalmazást, a munkaviszony megszüntetését és munkanélkülivé válás esetén az újraelhelyezést vagy újrafoglalkoztatást illeti.</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>(2)</NO.P><TXT>A hazai munkavállalókkal azonos szociális és adókedvezményeket élvez.<QUOT.END ID="QE0001" REF.START="QS0001" CODE="201D"/></TXT></NP></ITEM></LIST></QUOT.S></P></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P>B —</NO.P><TXT>A nemzeti szabályozás</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>4.</NO.P><TXT>A BErzGG <DATE ISO="19940131">1994. január 31-i</DATE> változata<NOTE NOTE.ID="E0005" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>BGBl I, 180. o.</P></NOTE> 1. §-ának (1) bekezdése értelmében az a személy, aki (1) németországi lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik, (2) közös háztartásban él olyan gyermekkel, aki felett szülői felügyeleti jogot gyakorol, (3) a gyermeket maga gondozza és neveli, és (4) kereső tevékenységet nem, vagy nem teljes munkaidőben folytat, gyermeknevelési támogatásra jogosult.</TXT></NP><NP><NO.P>5.</NO.P><TXT>A BErzGG 1. §-ának (4) bekezdése jogosultságot biztosít az uniós állampolgárok és a Németországgal közvetlenül szomszédos országok határ menti ingázói számára e támogatásra, amennyiben a csekély mértéknél nagyobb mértékben vannak foglalkoztatva Németországban.</TXT></NP><NP><NO.P>6.</NO.P><TXT>A <HT TYPE="ITALIC">Sozialgesetzbuch</HT> (Szociális törvénykönyv, a továbbiakban: SGB) tényállás megvalósulásának idején hatályos, <DATE ISO="19940613">1994. június 13-i</DATE> változata<NOTE NOTE.ID="E0006" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>BGBl I, 1229. o.</P></NOTE> IV. könyve 8.§-ának (1) bekezdése 1. pontjának értelmében a foglalkoztatás akkor tekinthető csekély mértékűnek, ha a tevékenységet a munkavállaló rendszeresen heti 15 órát meg nem haladó időtartamban végzi, és a rendszeres havi jövedelme nem haladja meg az SGB IV. könyvének 18. §a által meghatározott havi összeg egy hetedét. Ez az összeg 1997-ben 610 DEM, 1998-ban pedig 620 DEM volt.</TXT></NP><NP><NO.P>7.</NO.P><TXT>Az SGB III. könyve 27. §-ának (2) bekezdése értelmében a csekély mértékben foglalkoztatott<?PAGE NO="I-6351"?> személyek nincsenek kötelezően biztosítva a munkanélküliség ellen.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P>III —</NO.P><TXT>A tényállás és az eljárás</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>8.</NO.P><TXT>W. Geven holland állampolgár. Amikor fia <DATE ISO="19971218">1997. december 18-án</DATE> megszületett, Hollandiában lakott német férjével, aki ugyancsak Hollandiában dolgozott. A fia születését megelőző, az anyaság védelmét biztosító időszak kezdetéig W. Geven számos alkalmazotti állást betöltött Hollandiában és Németországban. Az anyaság védelmét biztosító időszakot követően kizárólag Németországban állt foglalkoztatásban. Heti munkaideje a gyermek első életévében 3 és 14 óra között mozgott, heti keresete pedig 40-től 168,87 DEM-ig terjedt.</TXT></NP><NP><NO.P>9.</NO.P><TXT>A Land Nordrhein-Westfalen [Észak-Rajna Vesztfália tartomány] a gyermek első életévére vonatkozólag azzal az indokkal utasította el a felperes gyermeknevelési támogatás iránti kérelmét, hogy az anyának a Németországi Szövetségi Köztársaság területén sem lakóhelye, sem szokásos tartózkodási helye nincs, valamint legalább 15 órás munkaviszonyban sem áll. Mint csekély mértékben foglalkoztatott személy, az 1408/71/EGK tanácsi rendelet<NOTE NOTE.ID="E0007" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Az 1408/71/EGK rendelet, valamint az 1408/71/EGK rendelet végrehajtására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló 574/72/EGK rendelet módosításáról és naprakésszé tételéről szóló, <DATE ISO="19961202">1996. december 2-i</DATE> 118/97/EK tanácsi rendelettel módosított, a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, <DATE ISO="19710614">1971. június 14-i</DATE> 1408/71/EGK tanácsi rendelet (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="028" DATE.PUB="1971" PAGE.FIRST="1">HL L 28., 1. o.</REF.DOC.OJ>, magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 3. o., a továbbiakban: 1408/71 rendelet).</P></NOTE> értelmében sem volt munkavállalónak tekinthető.</TXT></NP><NP><NO.P>10.</NO.P><TXT>W. Geven sikertelenül támadta meg ezt a határozatot először a <HT TYPE="ITALIC">Sozialgericht Münster</HT> (Szociális Bíróság, Münster), majd a <HT TYPE="ITALIC">Landessozialgericht Nordrhein-Westfalen</HT> (Észak-Rajna Westfáliai Fellebbviteli Szociális Bíróság) előtt. Ezt követően fellebbezést nyújtott be a <HT TYPE="ITALIC">Bundessozialgerichthez,</HT> amely úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és az EK 234. cikk alapján előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjeszt a Bíróság elé.</TXT></NP><NP><NO.P>11.</NO.P><TXT>Az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben a <HT TYPE="ITALIC">Bundessozialgericht</HT> először is megállapította, hogy W. Geven az 1408/71 rendelet értelmében nem jogosult gyermeknevelési támogatásra. Mint csekély mértékben foglalkoztatott személy, nincs kötelezően biztosítva a munkanélküliség kockázata ellen, ennélfogva nem tekinthető <QUOT.START ID="QS0002" REF.END="QE0002" CODE="201E"/>munkavállalónak<QUOT.END ID="QE0002" REF.START="QS0002" CODE="201D"/> a rendelet 1. cikke (a) pontja (ii) alpontjának értelmében, összefüggésben a rendelet I. melléklete I. pontjának<NOTE NOTE.ID="E0008" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>E rendelkezés az 1408/71 rendelet III. címének családi ellátások tekintetében történő alkalmazása céljából azokra a személyekre korlátozza az <QUOT.START ID="QS0003" REF.END="QE0003" CODE="201E"/>alkalmazott<QUOT.END ID="QE0003" REF.START="QS0003" CODE="201D"/> fogalmának terjedelmét, akik kötelezően biztosítottak a munkanélküliség ellen, és akik, e biztosítás eredményeként pénzbeli ellátásban részesülnek betegségbiztosítás vagy ahhoz hasonló ellátás címén.</P></NOTE> C szakszavai. A nemzeti bíróság ezt követően<?PAGE NO="I-6352"?> azt vizsgálta, hogy a felperes igényét alapozhatja-e az 1612/68 rendelet 7. cikkének (2) bekezdésére. A felperes munkavállalói jogállásával kapcsolatban a bíróság megállapította, hogy tényleges munkaviszonyban állt a tényállás megvalósulása idején, tekintettel foglalkoztatásának hosszú távú jellegére. A nemzeti bíróság felteszi ugyanakkor a kérdést, hogy egy határ menti ingázó, aki hollandiai lakóhelyéről folytat kereső tevékenységet Németországban, korlátozás nélkül hivatkozhat-e az 1612/68 rendelet 7. cikkének (2) bekezdésére a német gyermeknevelési támogatással kapcsolatban. Feltételezve, hogy W. Geven ténylegesen hivatkozhat az e rendelkezés által nyújtott védelemre, a bíróság kételyeit fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a határ menti ingázókat érintő egyenlőtlen bánásmód, amely abból a követelményből ered, hogy az adott személynek a csekély mértéket meghaladó mértékben kell munkát végeznie, objektíve igazolható-e. Ezen megfontolások fényében a Bundessozialgericht úgy határozott, hogy az alábbi kérdést terjeszti a Bíróság elé:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START ID="QS0004" REF.END="QE0004" CODE="201E"/>Következik-e a közösségi jogból (különösen a munkavállalók Közösségen belüli szabad mozgásáról szóló 1612/68/EGK tanácsi rendelet 7. cikkének (2) bekezdéséből), hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság egy másik tagállam állampolgárát, aki abban a tagállamban lakik, és Németországban csekély mértékben (heti 3 és 14 óra között) foglalkoztatott, nem zárhatja ki a német gyermeknevelési támogatásból amiatt, hogy az illető személy Németországban sem lakóhellyel, sem tartózkodási hellyel nem rendelkezik?<QUOT.END ID="QE0004" REF.START="QS0004" CODE="201D"/></P></QUOT.S></P></NP><NP><NO.P>12.</NO.P><TXT>W. Geven, a német kormány, az Egyesült Királyság Kormánya, továbbá a Bizottság írásbeli észrevételeket nyújtott be.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P>IV —</NO.P><TXT>Az észrevételek összegzése</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>13.</NO.P><TXT>Először is meg kell állapítani, hogy valamennyi írásbeli észrevételt benyújtó fél egyetért a <HT TYPE="ITALIC">Bundessozialgericht</HT> megállapításával, miszerint W. Geven az 1408/71 rendelet alapján nem jogosult gyermeknevelési támogatásra Németországban. A rendelet I. melléklete I. pontjának C szakaszából, valamint abból a tényből, hogy az SGB III. könyve 27. §-ának (2) bekezdése értelmében a csekély mértékben foglalkoztatott személyek nincsenek biztosítva a munkanélküliség kockázata ellen, az következik, hogy W. Geven nem tartozik az 1408/71 rendelet személyi hatálya alá.</TXT></NP><NP><NO.P>14.</NO.P><TXT>W. Geven ennélfogva az 1612/68 rendelet 7. cikkének (2) bekezdésére, illetve az EK 39. cikkre hivatkozik annak alátámasztásaként, hogy jogosult az egyenlő bánásmódra olyan szociális kedvezmények vonatkozásában, mint amilyen a gyermeknevelési támogatás. W. Geven azt állítja, hogy mivel a munkaviszonyának keretén belül végzett munkát nem lehet másodlagosnak vagy járulékos jellegűnek tekinteni, őt a közösségi<?PAGE NO="I-6353"?> jog e rendelkezéseinek alkalmazásában munkavállalónak kell tekinteni. A BErzGG 1. §a (1) bekezdésének 1) albekezdésében foglalt, lakóhelyre vonatkozó követelmény közvetve hátrányos megkülönböztetést valósít meg a határ menti ingázókkal szemben. Ezenkívül a Németországban élő, csekély mértékben foglalkoztatott személyek részesülnek ebben az ellátásban, míg a határ menti ingázóknak bizonyítaniuk kell, hogy tevékenységük mértéke meghaladja a csekély mértékű foglalkoztatás küszöbét. Annak előírása, hogy a kedvezményezettek szoros kapcsolatban álljanak a német munkaerőpiaccal, ellentétben áll azon céllal, amelynek érdekében a gyermeknevelési támogatást nyújtják, nevezetesen azzal, hogy bizonyos időre lehetővé tegyék a kereső tevékenység felfüggesztését.</TXT></NP><NP><NO.P>15.</NO.P><TXT>A német kormány azt állítja, hogy az 1612/68 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése értelmében, összefüggésben az EK 39. cikkel, nem kötelező a gyermeknevelési támogatás olyan személyek részére történő biztosítása, akiket csupán csekély mértékben foglalkoztatnak Németországban, és lakóhelyük valamely másik tagállamban van. A német kormány rámutat, hogy mivel az 1408/71 rendelet kimerítően szabályozza azon eseteket, amelyekben a gyermeknevelési támogatás kivihető, és ilyen kivitelről a csekély mértékben foglalkoztatott személyek vonatkozásában nem rendelkezik, az 1612/68 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése nem értelmezhető olyan módon, ami ennek az eredménynek ellentmondana. A német kormány e tekintetben az 1612/68 rendelet<NOTE NOTE.ID="E0009" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P><QUOT.START ID="QS0005" REF.END="QE0005" CODE="201E"/>Ez a rendelet nem érinti a Szerződés 51. cikke értelmében tett intézkedéseket.<QUOT.END ID="QE0005" REF.START="QS0005" CODE="201D"/></P></NOTE> 42. cikkének (2) bekezdésére hivatkozik.</TXT></NP><NP><NO.P>16.</NO.P><TXT>A német kormány kétli, hogy az 1612/68 rendelet alkalmazható W. Geven esetében, tekintettel szakmai tevékenységeinek másodlagos és járulékos jellegére. Mivel nincs pontosan meghatározva, mikor kell egy adott tevékenységet másodlagosnak és járulékos jellegűnek tekinteni, a német kormány úgy véli, hogy az előterjesztő bíróság e tekintetben kifejtett álláspontját nem lehet meggyőző erejűnek tekinteni. A német kormány elismeri, hogy a BErzGG-ben foglalt, lakóhellyel kapcsolatos követelmény közvetetten hátrányos megkülönböztetést valósíthat meg, ám úgy véli, hogy ezt igazolja a kedvezményezett és a német társadalom közötti tényleges kapcsolat biztosításának célja. Ellentétben a kereső tevékenységhez kapcsolódó ellátásokkal, a lakóhelyhez kötődő támogatások a társadalmi szolidaritás gondolatán alapulnak. Ha egy, W. Geven helyzetében lévő határ menti ingázó számára gyermeknevelési támogatást nyújtanának Németországban, akkor - az 1408/71 rendelet rendelkezései ellenére - igazságtalanul részesülhetne a lakóhelyhez kötődő szociális kedvezményekben mindkét országban, és azokat egymással kombinálhatná.</TXT></NP><NP><NO.P>17.</NO.P><TXT>Az Egyesült Királyság Kormánya úgy véli, a Bíróságnak óvatosnak kellene lennie annak megengedésében, hogy az 1612/68 rendeletet arra használják fel, hogy az 1408/71 rendeletet félretegyék olyan szociális kedvezménynek egy másik tagállamban lakóhellyel rendelkező határ menti ingázó részére történő kivitele érdekében, amely kedvezmény célja a fogadó állam területén élő hazai és migrans munkavállalók ellátása. W. Geven az 1612/68 rendelet 7. cikkének (2) bekezdésére kíván támaszkodni, pontosan azért, mert az ő helyzetében lévő személyeket a közösségi<?PAGE NO="I-6354"?> jogalkotó az 1408/71 rendelet alapján kifejezetten kizárta az ezen ellátásra jogosultak köréből</TXT></NP><NP><NO.P>18.</NO.P><TXT>Az Egyesült Királyság Kormánya megjegyzi, hogy az 1612/68 rendelet 7. cikke rendes körülmények között nem számol a szociális kedvezmények kivitelével Elsődleges célja sokkal inkább az, hogy támogatást nyújtson a migrans munkavállaló és családja számára a fogadó országban való letelepedéshez. E kormány úgy véli, nyilvánvaló, hogy a gyermeknevelési támogatás nincs kapcsolatban W. Geven munkavállalói tevékenységével, és nem magán a munkaviszonyon alapul. Az 1612/68 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése szerinte elsődlegesen arra irányul, hogy a hazai és migrans munkavállalókat azonos szociális kedvezményekben részesítse a fogadó tagállam területén, nem pedig arra, hogy kényszerítse a tagállamokat, hogy objektíve igazolják, miért nem biztosítják e szociális kedvezményeket olyan személyek számára, akik valamely másik tagállam területén rendelkeznek lakóhellyel. Az Egyesült Királyság Kormánya egyetért az előterjesztő bírósággal abban, hogy az, hogy a 1612/68 rendelet nem tartalmaz koordináló rendelkezéseket, alátámasztja ugyanezen rendelet 7. cikke (2) bekezdésének korlátozott alkalmazását a szociális kedvezmények kivitelének tekintetében, különösen a határ menti ingázók esetében, akik főszabályként azonos szociális kedvezményekre jogosultak a lakóhelyük szerinti tagállamban.</TXT></NP><NP><NO.P>19.</NO.P><TXT>A Bizottság álláspontja szerint az, hogy valamely személy nem tartozik az 1408/71 rendelet személyi hatálya alá, nem jelenti azt, hogy esetében az 1612/68 rendelet nem alkalmazható. A Bizottság úgy véli, hogy az 1612/68 rendelet 42. cikkének (2) bekezdéséből nem lehet arra következtetni, hogy e rendelet nem alkalmazható az 1408/71 rendelet által szabályozott ellátásokra. A Bizottság ezt követően rámutat arra, hogy a munkavállaló fogalma közösségi jelentéssel bír, és amennyiben egy személy megfelel a Bíróság ítélkezési gyakorlata által felállított követelményeknek (pl. (1) szolgáltatás nyújtása egy másik személy számára és annak utasításai szerint; (2) bizonyos ideig; (3) díjazás fejében),<NOTE NOTE.ID="E0010" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Lásd a Bíróság <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="66/85" YEAR="1986" PAGE.ECR="2121">66/85. sz. Lawrie-Blum-ügyben <DATE ISO="19860703">1986. július 3-án</DATE> hozott ítéletének [EBHT 1986., 2121. o.] 17. pontját</REF.DOC.ECR>, a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-337/97" YEAR="1999" PAGE.ECR="I-3289">C-337/97. sz. Meeusen-ügyben <DATE ISO="19990608">1999. június 8-án</DATE> hozott ítéletének [EBHT 1999., 3289. o.] 13. pontját</REF.DOC.ECR>, valamint a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-413/01" YEAR="2003" PAGE.ECR="I-13187">C-413/01. sz. Ninni-Orasche-ügyben <DATE ISO="20031106">2003. november 6-án</DATE> hozott ítéletének [EBHT 2003., I-13187. o.] 24. pontját</REF.DOC.ECR>.</P></NOTE> az egyetlen körülmény, amely megfoszthatja őt e jogállásától, hogy a szóban forgó tevékenység tisztán másodlagos vagy járulékos jellegű. A német kormány nem nyújtott magyarázatot arra, hogy a csekély mértékű foglalkoztatás miért tekintendő másodlagosnak vagy járulékos jellegűnek.</TXT></NP><NP><NO.P>20.</NO.P><TXT>A Bizottság emlékeztet rá: a Bíróság a korábbiakban már kimondta, hogy a tagállamok a 7. cikk (2) bekezdésében foglalt szociális kedvezmény nyújtását nem köthetik azon feltételhez, hogy a kedvezményezettek az adott tagállam területén rendelkezzenek lakóhellyel.<NOTE NOTE.ID="E0011" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Lásd a fenti lábjegyzetben hivatkozott C-337/97. sz. Meeusen-ügyben hozott ítélet 21. pontját.</P></NOTE> A Bizottság úgy véli, nemcsak az olyan kedvezmények minősülnek szociális kedvezményeknek, amelyek munkaszerződéshez kapcsolódnak, hanem azok is, amelyekben a tagállamok állampolgárai akár<?PAGE NO="I-6355"?> objektív munkavállallói jogállásukra, akár arra tekintettel részesülnek, hogy az adott tagállam területén rendelkeznek lakóhellyel A határ menti ingázók ugyanúgy hivatkozhatnak az 1612/68 rendelet 7. cikkének (2) bekezdésére, mint a migráns munkavállalók, akik a foglalkoztatásuk szerinti tagállamba költöztek.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P>V —</NO.P><TXT>Értékelés</TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P>A —</NO.P><TXT>Bevezető megjegyzések</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>21.</NO.P><TXT>Előzetesen meg kell jegyezni, hogy a <HT TYPE="ITALIC">Bundessozialgericht</HT> által bemutatott és az írásbeli észrevételekben<NOTE NOTE.ID="E0012" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Lásd a fenti 11. és 13. pontot.</P></NOTE> valamennyi fél által jóváhagyott indokok alapján W. Geven nem hivatkozhat az 1408/71 rendeletre Németországban gyermeknevelési támogatás iránti kérelme alátámasztása céljából. Vitathatatlan, hogy e tagállamban családi támogatásokra való jogosultsága tekintetében nem tartozik e rendelet személyi hatálya alá. Következésképpen nem indokolt az ügynek az 1408/71 rendelet esetleges alkalmazhatósága szempontjából történő vizsgálata.</TXT></NP><NP><NO.P>22.</NO.P><TXT>Ezt követően meg kell jegyezni, hogy W. Gevent az EK 39. cikk, valamint az 1612/68 rendelet alkalmazásában munkavállalónak kell tekinteni. Általánosan elfogadott, hogy <QUOT.START ID="QS0006" REF.END="QE0006" CODE="201E"/>valamely személy akkor tekinthető a munkavállaló fogalma alá tartozónak, ha tényleges és valódi tevékenységet folytat, az olyan csekély mértékű tevékenységek kivételével, amelyek tisztán másodlagosnak vagy járulékos jellegűnek tekintendők. A munkaviszony legalapvetőbb jellemzője az, hogy valamely személy bizonyos ideig szolgáltatást nyújt egy másik személy számára annak utasításai szerint, és ennek fejében díjazást kap<QUOT.END ID="QE0006" REF.START="QS0006" CODE="201D"/>.<NOTE NOTE.ID="E0013" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Lásd a 10. lábjegyzetben hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.</P></NOTE> E szempontok alkalmazásával a <HT TYPE="ITALIC">Bundessozialgericht</HT> megállapította, hogy W. Geven ténylegesen valódi munkaviszonyban állt a vonatkozó időszakban, és ez főként foglalkoztatásának hosszú távú jellegéből következett.</TXT></NP><NP><NO.P>23.</NO.P><TXT>Meg kell jegyezni, hogy ez a tény egy lényeges vonatkozásban megkülönbözteti W. Geven esetét G. Hartmannétól.<NOTE NOTE.ID="E0014" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Lásd a fenti 2. pontot.</P></NOTE> G. Hartmanntól eltérően, aki Németországban gyermeknevelési támogatás iránti igényét közvetve, házastársa határ menti ingázó jogállásából kiindulva kívánta levezetni, W. Geven igénye közvetlenül az ő közösségi munkavállalói jogállásán alapul.</TXT></NP><NP><NO.P>24.</NO.P><TXT>W. Geven gyermeknevelési támogatás iránti kérelmét a Land Nordrhein-Westfalen elutasította azzal az indokkal, hogy nem németországi lakos, és nem is végez a<?PAGE NO="I-6356"?> csekélynél nagyobb mértékben munkát e tagállam területén. Noha a <HT TYPE="ITALIC">Bundessozialgericht</HT> által feltett kérdés úgy van megfogalmazva, hogy középpontjában az áll, a Németországi Szövetségi Köztársaság számára eleve tilos-e, hogy a Németországban csekély mértékben foglalkoztatott személyek vonatkozásában lakóhelyhez kapcsolódó követelményt alkalmazzon, a nemzeti bíróság előzetes döntéshozatalra utaló végzésében foglalt megfontolásaiból az következik, hogy kétségeket táplál magának a csekély mértékű foglalkoztatás követelményének az igazolhatóságával kapcsolatban is. Ugyanis, míg a határ menti ingázók <HT TYPE="ITALIC">per definitionem</HT> nem teljesíthetik azt a követelményt, hogy a foglalkoztatás szerinti tagállamban rendelkezzenek lakóhellyel, az alapvető kérdés az, hogy a nemzeti jogalkotó által e követelménynek egyes határ menti ingázók tekintetében történő feloldása a többi határ menti ingázó egyidejű kizárásával, vajon összeegyeztethető-e a közösségi joggal.</TXT></NP><NP><NO.P>25.</NO.P><TXT>A BErzGG 1. §-ának (1) bekezdésében foglalt lakóhely követelményének a 1612/68 rendelet 7. cikkének (2) bekezdésével való összeegyeztethetőségének kérdése mellett azt is vizsgálni kell, hogy összeegyeztethető-e a közösségi joggal, hogy a BErzGG 1. §-ának (4) bekezdése a határ menti ingázók számára azzal a feltétellel biztosítja a német gyermeknevelési támogatást, hogy Németországban a csekély mértéket meghaladó mértékben legyenek foglalkoztatva, azaz a nemzeti jog értelmében legalább heti 15 órát dolgozzanak, és legkevesebb 610 (1997-ben), illetve 620 (1998-ban) DEM-et keressenek.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P>B —</NO.P><TXT>A lakóhely követelménye</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>26.</NO.P><TXT>A Hartmann-ügyre vonatkozó főtanácsnoki indítványomban, amelyet ezen indítvánnyal párhuzamosan fogok ismertetni, annak kérdését vizsgáltam, hogy a BErzGG 1. §-ának (1) bekezdésében foglalt, lakóhely követelménye összeegyeztethető-e az 1612/68 rendelet 7. cikkének (2) bekezdésével egy olyan ügy összefüggésében, amelyben gyermeknevelési támogatás iránti kérelmet nyújt be egy olyan német állampolgár osztrák házastársa, aki Ausztriába költözött, ám továbbra is Németországban dolgozik. E kérdéssel másodlagosan, az alábbiak megállapítását követően foglalkoztam:</TXT><P><LIST TYPE="DASH"><ITEM><P>Az 1612/68 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése értelmében a határ menti ingázók csak annyiban jogosultak egyenlő bánásmódra a foglalkoztatás szerinti tagállamban az e tagállamban biztosított szociális kedvezmények vonatkozásában, amennyiben e kedvezmények közvetlenül és kizárólag a foglalkoztatáshoz kapcsolódnak<NOTE NOTE.ID="E0015" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A főtanácsnoki indítvány 55. pontjában.</P></NOTE></P><P>és</P></ITEM><ITEM><P>a gyermeknevelési támogatás Németországban nem kapcsolódik olyan mértékben<?PAGE NO="I-6357"?> a foglalkoztatáshoz vagy az objektív munkavállalói jogálláshoz, hogy ezáltal olyan szociális kedvezménynek lehetne tekinteni, amely vonatkozásában a határ menti ingázók az 1612/68 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése értelmében hivatkozhatnak az egyenlő bánásmódra.<NOTE NOTE.ID="E0016" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A fő tanácsnoki indítvány 60. pontjában.</P></NOTE></P></ITEM></LIST></P></NP><NP><NO.P>27.</NO.P><TXT>A Hartmann-ügyre vonatkozó főtanácsnoki indítványomban foglalt két megállapítás alapján úgy tűnhet, W. Geven nem hivatkozhat az 1612/68 rendelet 7. cikkének (2) bekezdésére a gyermeknevelési támogatási kérelme alátámasztásául Németországban, mivel a fenti rendelkezés oltalma a határ menti ingázók tekintetében nem terjed ki e szociális kedvezményre.</TXT></NP><NP><NO.P>28.</NO.P><TXT>Ugyanakkor, feltételezve, hogy az 1612/68 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének tárgyi hatálya kiterjedtebbnek tekinthető, és hogy e rendelkezés alkalmazható a G. Hartmann és W. Geven helyzetében lévő határ menti ingázókra, a Hartmann-ügyben tett indítványomban azt is megvizsgáltam, hogy a lakóhelyhez kapcsolódó követelmény, amely jogosultságot keletkeztet a gyermeknevelési támogatásra Németországban, objektíve igazolható-e azon tény fényében, hogy e követelmény közvetett módon vitathatatlanul hátrányos megkülönböztetést valósít meg a németországi lakóhellyel nem rendelkező munkavállalókkal szemben.</TXT></NP><NP><NO.P>29.</NO.P><TXT>Követve a <HT TYPE="ITALIC">Bundessozialgericht</HT> jellemzését, amely szerint a gyermeknevelési támogatások a családpolitikának a németországi születésszám növelését célzó eszközei, úgy vélem, hogy ez jogos politikai cél, és természeténél fogva egy ilyen politikának biztosítania kell, hogy az érintett intézkedések a tagállam területén lakóhellyel rendelkező személyeket célozzák meg. Abszurd lenne az a feltételezés, hogy a tagállamoknak bármiféle módon hozzá kellene járulniuk más tagállamok demográfiai fejlődéséhez családpolitikai eszközeik olyan személyekre történő kiterjesztésével, akik nem a területükön laknak. Ennélfogva azt a következtetést vontam le, hogy a lakóhely követelménye megfelelő annak biztosítására, hogy a gyermeknevelési támogatásban olyan személyek részesüljenek, akik a tagállam népességéhez tartoznak, amely természetesen nemcsak a német állampolgárokat foglalja magában, hanem valamennyi, Németországban jogszerűen lakóhellyel rendelkező személyt, függetlenül azok állampolgárságától.<NOTE NOTE.ID="E0017" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A főtanácsnoki indítvány 69. pontjában.</P></NOTE></TXT></NP><NP><NO.P>30.</NO.P><TXT>Ehhez még hozzátenném, hogy noha a Bíróság megállapította, hogy az 1612/68 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése olyan szociális kedvezményekre alkalmazható lehet, amelyek ugyanakkor az 1408/71 rendelet különleges hatálya alá is tartoznak,<NOTE NOTE.ID="E0018" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Lásd a Bíróság <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-111/91" YEAR="1993" PAGE.ECR="I-817">C-111/91. sz., Bizottság kontra Luxembourg ügyben <DATE ISO="19930310">1993 március 10-én</DATE> hozott ítéletének [EBHT 1993., I-817. o.] 21. pontját</REF.DOC.ECR>.</P></NOTE> ez nem jelenti azt, hogy az előbbi rendelkezést úgy lehetne értelmezni, hogy az lehetővé tenné az utóbbi által megelőzni kívánt hatásokat. Pontosan ez tűnhet az 1612/68 rendelet 42. cikke (2) bekezdése céljának,<?PAGE NO="I-6358"?> amelynek megfelelően e rendelet nem érinti az EK 42. cikk értelmében tett intézkedéseket, így például az 1408/71 rendeletet. Következésképpen e rendelkezés hierarchiát állít fel a két rendelet között, amelyben az 1408/71 rendelet - mint speciálisabb rendelet - elsőbbséget élvez az 1612/68 rendelet 7. cikke (2) cikkében foglaltakhoz képest az olyan ügyekben, amelyekben mindkét rendelkezés alkalmazása ellentétes eredményre vezetne.</TXT></NP><NP><NO.P>31.</NO.P><TXT>Az 1612/68 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése tehát nem zárja ki eleve, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság a gyermeknevelési támogatásra való jogosultságot attól tegye függővé, hogy a kedvezményezett lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye e tagállamban legyen. Ezen indokkal tehát igazolható volt, hogy W. Geven gyermeknevelési támogatás iránti kérelmét elutasították.</TXT></NP><NP><NO.P>32.</NO.P><TXT>Ugyanakkor a német szabályozás a gyermeknevelési támogatást elérhetővé tette a - nem németországi lakos - határ menti ingázók számára is, amennyiben a csekélynél nagyobb mértékben foglalkoztatottak Németországban, amint azt a nemzeti törvény meghatározza. Mivel a csekély mértékű foglalkoztatottság szabálya kizárja, hogy e kedvezményben részesüljenek az olyan határ menti ingázók, akik nem e küszöb feletti mértékben végeznek tevékenységet, ezt követően meg kell vizsgálni - és ez az a kérdés, amely jelen ügyben különleges - hogy ez a feltétel összeegyeztethető-e a közösségi joggal.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P>C —</NO.P><TXT>A csekély mértékű foglalkoztatottság szabálya</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>33.</NO.P><TXT>Amint a német kormány megjegyezte írásbeli észrevételeiben, míg a tagállami lakóhellyel nem rendelkezők gyermeknevelési támogatásból való teljes kizárása igazolható lett volna a közösségi jog értelmében, e jogosultság bizonyos feltételekhez kötött, határ menti ingázókra történő kiterjesztése már a német törvényhozás jó szándékán múlott. Ebből következik, hogy a jogalkotónak jogában állt a németországi foglalkoztatottság mértékével kapcsolatos feltétel előírása a nemzeti munkaerőpiaccal való kapcsolat biztosítása végett.</TXT></NP><NP><NO.P>34.</NO.P><TXT>Vitatható, hogy ez következtetés helyes-e. Amikor egy tagállam diszkrecionális jogkörével élve bizonyos jogokat nyújt vagy bizonyos ellátásokat tesz elérhetővé állampolgárai számára, amelyek az EK-Szerződés tárgyi hatálya alá tartoznak, szem előtt kell tartania az állampolgárság alapján történő megkülönböztetés tilalmát, amint azt az EK 12. cikk előírja és munkavállalók vonatkozásában az EK 39. cikk kifejezi.</TXT></NP><NP><NO.P>35.</NO.P><TXT>E tekintetben párhuzamot vélek felfedezni a Bíróság Trojani-ügyben<NOTE NOTE.ID="E0019" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Lásd a Bíróság <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-456/02" YEAR="2004" PAGE.ECR="I-7573">C-456/02. sz., Trojani-ügyben <DATE ISO="20040907">2004. szeptember 7-én</DATE> hozott ítéletét [EBHT 2004., I-7573. o.]</REF.DOC.ECR>.</P></NOTE> hozott ítéletével. Abban az ügyben a Bíróság úgy ítélte meg, hogy amennyiben megállapítható, hogy egy közösségi polgár, akinek elégséges<?PAGE NO="I-6359"?> forrás hiányában az alkalmazandó közösségi rendelkezések nem biztosítanak tartózkodási jogot, ugyanakkor az adott tagállamban a nemzeti jog értelmében jogszerűen tartózkodó személynek tekintendő, hivatkozhat az EK 12. cikkre annak céljából, hogy szociális segély tekintetében az adott tagállam állampolgáraival azonos elbírálás alá essék.<NOTE NOTE.ID="E0020" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Lásd az ítélet 37-46. pontját.</P></NOTE> Más szóval: amennyiben egy személy jogi helyzetét a nemzeti jog az adott tagállam állampolgáraival azonosnak ismeri el, ezzel e szeménynek joga nyílik az egyenlő bánásmódra a Szerződés hatálya alá tartozó területek vonatkozásában.</TXT></NP><NP><NO.P>36.</NO.P><TXT>Jelen ügyben megállapítást nyert, amint azt a fenti 22. pontban láttuk, hogy W. Geven közösségi munkavállaló jogállással rendelkezik. Annak ellenére, hogy foglalkoztatása a vonatkozó német szabályozás értelmében csekély mértékűnek tekintendő, a kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint ezek nem kellően másodlagosak vagy járulékos jellegűek ahhoz, hogy W. Geven kizárható legyen a közösségi munkavállaló fogalma alól. E tekintetben azt is ki kell emelni, hogy a <QUOT.START ID="QS0007" REF.END="QE0007" CODE="201E"/>munkavállaló<QUOT.END ID="QE0007" REF.START="QS0007" CODE="201D"/> fogalma nem határozható meg vagy korlátozható a nemzeti jogra történő hivatkozással, hiszen ez azt eredményezné, hogy a közösségi munkavállalóknak nyújtott jogok terjedelmét a tagállamok egyoldalúan módosíthatnák, a közösségi intézmények bármiféle ellenőrzése nélkül.<NOTE NOTE.ID="E0021" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Lásd a Bíróság <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="53/81" YEAR="1982" PAGE.ECR="1035">53/81. sz. Levin-ügyben <DATE ISO="19920323">1992. március 23-án</DATE> hozott ítéletének [EBHT 1982., 1035. o.] 11. pontját</REF.DOC.ECR> és a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="139/85" YEAR="1986" PAGE.ECR="1741">139/85. sz., Kempf-ügyben <DATE ISO="19860603">1986 június 3-án</DATE> hozott ítéletének [EBHT 1986., 1741. o.] 15. pontját</REF.DOC.ECR>.</P></NOTE> Pontosabban a tagállamok e fogalom köréből nem zárhatják ki azokat a személyeket, akik csupán a minimális megélhetési szint alatti jövedelmet kapnak, főként ha e személy kiegészítheti e jövedelmet egyéb eszközökkel, beleértve a család másik tagja által megszerzett jövedelmet is.<NOTE NOTE.ID="E0022" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Lásd az előző lábjegyzetben hivatkozott 139/85. sz. Kempfügyben hozott ítélet 14. pontját.</P></NOTE> A csekély mértékű foglalkoztatás szempontja, amint azt a SGB IV. könyve 8. §a (1) bekezdésének (1) első albekezése meghatározza, nem foszthatja meg W. Gevent azon jogaitól, amelyeket közösségi munkavállalóként élvez.</TXT></NP><NP><NO.P>37.</NO.P><TXT>A csekély mértékű foglalkoztatás szabálya kizárólag a határ menti ingázók esetében alkalmazandó, és azért került bevezetésre, hogy a gyermeknevelési támogatás jogosultjainak körét olyan személyekre is kiterjesszék, akik nem rendelkeznek németországi lakóhellyel, ám gazdaságilag kellően jelentős mértékben aktívak.</TXT></NP><NP><NO.P>38.</NO.P><TXT>A német jogalkotás nagyvonalú célja ellenére is nyilvánvaló, hogy a csekély mértékű foglalkoztatás szabálya a gyermeknevelési támogatás elbírálásának tekintetében különbséget tesz a munkavállalók különböző kategóriái között. Különbséget tesz a Németországban dolgozó határ menti ingázók két kategóriája között (azok, akik a csekély mértékű foglalkozatás küszöbe alatti, illetve feletti mértékben aktívak), noha a gyermeknevelési támogatás születésszámot serkentő célját tekintve e határ menti ingázók helyzete azonos: e cél megvalósításához nem járulnak hozzá. E követelmény ugyancsak különbséget tesz a csekély mértékű<?PAGE NO="I-6360"?> foglalkoztatás küszöbe alatt munkát végző határ menti ingázók és az ugyancsak csekély mértékű foglalkoztatás küszöbe alatt munkát végző, németországi lakóhellyel rendelkező személyek között, mivel ez utóbbiak jogosultak a gyermeknevelési támogatásra. Végezetül pedig különbséget tesz a Németországban csekély mértékű foglalkoztatottság küszöbe alatti határ menti ingázók, valamint a szomszédos tagállamban dolgozó határ menti ingázók között, akik, annak ellenére, hogy nem rendelkeznek munkaviszonnyal Németországban, és függetlenül e munka természetétől, jogosultak a gyermeknevelési támogatásra, mivel rendelkeznek németországi lakóhellyel</TXT></NP><NP><NO.P>39.</NO.P><TXT>Mivel a Németországban dolgozó határ menti ingázók általában azon tagállam állampolgárai, amelyben élnek, a csekély mértékű foglalkoztatás követelményéből fakadó, az egyazon német munkaerőpiacon tevékenykedő aktív munkavállalókat érintő eltérő bánásmód állampolgárságon alapuló közvetett hátrányos megkülönböztetést valósít meg. Amennyiben a követelmény objektíve nem igazolható, és nem tekinthető arányosnak az általa elérni kívánt céllal, ellentétes az EK 39. cikkel.</TXT></NP><NP><NO.P>40.</NO.P><TXT>A fenti 29. pontban, amely szintén hivatkozik a Hartmann-ügyben tett indítványom vonatkozó szakaszaira, már jeleztem, hogy a gyermeknevelési támogatás hosszú távú demográfiai célokat követ azzal, hogy a munkából kimaradó személyeket jutalmazza, vagy nem kényszeríti őket munkába állásra, hogy ezáltal elláthassák gyermekeiket gyermekkoruk kezdeti időszakában. Célja tehát, hogy serkentse a születéseket Németországban. E cél fényében teljességgel érthető, hogy a BErzGG 1. §-ának (1) bekezdésében foglalt feltételek nem kapcsolódnak a foglalkoztatáshoz. Osztom a <HT TYPE="ITALIC">Bundessozialgericht</HT> azon megállapítását, miszerint a csekély mértéket meghaladó foglalkoztatás követelménye Németországban természeténél fogva meglehetősen illogikus a gyermeknevelési támogatás szempontjából, főként mert e támogatás egyik legfőbb célja az, hogy lehetőséget teremtsen arra, hogy a szülő ne kényszerüljön keresőtevékenység folytatására, és nyilvánvaló ellentmondáshoz vezet, hogy egyszerre zárja ki a teljes munkaidőben foglalkoztatott személyeket, valamint kívánja meg a határ menti ingázóktól, hogy a csekély mértéket meghaladó mértékben legyenek foglalkoztatottak.</TXT></NP><NP><NO.P>41.</NO.P><TXT>Következésképpen úgy vélem, a csekély mértékű foglalkoztatás követelménye nincs kihatással a gyermeknevelési támogatás biztosításának céljaira, és nem megfelelő mint feltétel. Mivel nem tekinthető igazolhatónak, sérti az EK 39. cikkben foglalt, a munkavállalók közötti hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><?PAGE NO="I-6361"?><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P>VI —</NO.P><TXT>Végkövetkeztetések</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>42.</NO.P><TXT>A fenti megfontolásokra tekintettel azt javasolom, hogy a <HT TYPE="ITALIC">Bundessozialgericht</HT> által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a Bíróság a következő válaszokat adja:</TXT><P><LIST TYPE="DASH"><ITEM><P>A munkavállalók Közösségen belüli szabad mozgásáról szóló, <DATE ISO="19681015">1968. október 15-i</DATE> 1612/68/EGK tanácsi rendelet 7. cikkének (2) bekezdése nem tiltja, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság valamely másik tagállam állampolgárát, aki abban a tagállamban lakik, kizárja a német gyermeknevelési támogatásból amiatt, hogy az illető személy Németországban sem lakóhellyel, sem tartózkodási hellyel nem rendelkezik.</P></ITEM><ITEM><P>Az EK 39. cikk tiltja, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság valamely másik tagállam állampolgárát, aki abban a tagállamban lakik, és Németországban heti 3 és 14 óra közötti időtartamban végez munkát, kizárja a német gyermeknevelési támogatásból amiatt, hogy az illető személy Németországban csekély mértékben foglalkoztatott, ami a nemzeti jogszabály meghatározása szerint rendszeresen heti 15 órát meg nem haladó kereső tevékenységet jelent.</P></ITEM></LIST></P></NP></GR.SEQ></CONTENTS.CONCLUSION></CONCLUSION>