(1)

Az EU-n belüli hírközlési szolgáltatások kiskereskedelmi árplafonjait, amelyeket az (EU) 2015/2120 rendelet 5a. cikkének (1) bekezdése állapított meg, és amelyek 2019. május 15-én valamennyi tagállamban hatályba léptek, olyan szinten állapították meg, amely lehetővé tette, hogy a nyilvánosan hozzáférhető, számfüggő személyközi hírközlési szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatók költségei megtérüljenek, ezáltal biztosítva a beavatkozás arányosságát mind a mobil-, mind a vezetékes hírközlési piacon. Ezek az intézkedések, amelyek az (EU) 2018/1971 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (2) módosított (EU) 2015/2120 rendelet 10. cikke alapján 2024. május 14-én hatályukat vesztették, annak biztosítására irányultak, hogy a fogyasztóknak ne számítsanak fel túlzott árakat az EU-n belüli hírközlési szolgáltatások igénybevételéért.

(2)

Az (EU) 2015/2120 rendelet 10. cikkének (5) bekezdése 2032. június 30-ig meghosszabbítja az EU-n belüli hírközlési szolgáltatások kiskereskedelmi árplafonjainak alkalmazását. Ugyanezen rendelet 5a. cikkének (9) bekezdése értelmében a Bizottságnak 2027. június 30-ig felül kell vizsgálnia az 5a. cikket, és adott esetben úgy határozhat, hogy jogalkotási javaslatot nyújt be annak módosítása céljából.

(3)

Az (EU) 2015/2120 rendelet 5a. cikkének (8) bekezdése értelmében azok a szolgáltatók, amelyek önként úgy döntenek, hogy a belföldi és az EU-n belüli hírközlési szolgáltatások tekintetében nem alkalmaznak eltérő kiskereskedelmi árakat a fogyasztókra, a méltányos használatra vonatkozó feltételek mellett mentesülnek az EU-n belüli hírközlési szolgáltatásokra megállapított kiskereskedelmi árplafonok alkalmazása alól. Ebben az esetben a szóban forgó szolgáltatók mentesülnek az EU-n belüli hírközlési szolgáltatások szabályozott árai alól. A méltányos használatra vonatkozó feltételek olyan biztosítékot jelentenek, amely lehetővé teszi a szolgáltatók számára, hogy eltérjenek az összehangolt áraktól, és többletdíjakat alkalmazzanak, amennyiben az EU-n belüli hírközlési szolgáltatások fogyasztók általi igénybevétele meghaladja azokat a feltételeket, amelyeket a szolgáltató az EU-n belüli hírközlési szolgáltatások egy adott tagállamban szokásos használatának meghatározásakor megállapított.

(4)

Először is, a szokásos használatot megállapító feltételeknek meg kell határozniuk az EU-n belüli hírközlési szolgáltatások azon mennyiségét, amely lehetővé teszi a fogyasztók számára, hogy az EU-n belüli hívásokra és SMS-üzenetekre az alkalmazandó belföldi kiskereskedelmi árakon nyújtott olyan mennyiségű egységet használjanak fel, amely megfelel a díjcsomagjuknak, és amely elegendő a fogyasztók széles körű használati mintáinak lefedéséhez, ideértve különösen azokat a fogyasztókat, akik havonta viszonylag magas mértékben vesznek igénybe EU-n belüli hírközlési szolgáltatásokat, és továbbra is a hagyományos kommunikációra, például telefonhívásokra vagy SMS-üzenetekre támaszkodnak. Másodszor, a szokásos használatot megállapító feltételeknek meg kell határozniuk azok alkalmazási időszakát. Ennek a meghatározott alkalmazási időszaknak legalább egy számlázási időszaknak kell lennie, de a szolgáltató által meghatározott több számlázási időszakra is kiterjedhet. A szolgáltatók az alkalmazási időszakon belül egy vagy több időszakra vonatkozóan mennyiségi fogyasztási korlátokat határozhatnak meg. Harmadszor, egy adott tagállamban a szolgáltató valamennyi díjcsomagjára ugyanazon feltételeknek kell vonatkozniuk a szokásos használat tekintetében.

(5)

A méltányos használatra vonatkozó feltételeknek egyrészt megfelelő mennyiségű EU-n belüli hívást és SMS-üzenetet kell biztosítaniuk a fogyasztók számára, másrészt lehetővé kell tenniük a piaci feltételeken és a fogyasztói magatartáson alapuló jövőbeli kiigazításokat. Az EU-n belüli hívások és SMS-üzenetek szokásos használata többek között a fogyasztó típusától, a szolgáltatótól vagy a tagállamtól függően változhat.

(6)

Ezért a szokásos használati feltételeknek elegendő rugalmasságot kell biztosítaniuk a szolgáltatók számára ahhoz, hogy olyan méltányos használatra vonatkozó feltételeket határozzanak meg, amelyeket megfelelőnek tartanak, és amelyek összhangban vannak e végrehajtási rendelettel, ugyanakkor lehetővé kell tenniük a piaci feltételeken és a fogyasztói magatartáson alapuló jövőbeli kiigazításokat.

(7)

Az EU-n belüli hírközlési szolgáltatások és a barangolás jellege és rendeltetése eltérő. Az EU-n belüli hírközlési szolgáltatásokkal ellentétben a szabályozott barangolás időszakos utazásra és nem állandó használatra szánt, határokon átnyúló szolgáltatás. Ezért a barangolás esetében fennáll a kockázata annak, hogy azt nem rendeltetésszerűen, hanem visszaélésszerűen veszik igénybe, az EU-n belüli hírközlési szolgáltatásokat pedig a szokásos használaton túlmutató használat kockázata fenyegeti. Az EU-n belüli hírközlési szolgáltatások szokásos használatát meghaladó használat fogalma ezért eltér a kiskereskedelmi barangolási szolgáltatások belföldi árakon történő „nem rendeltetésszerű és visszaélésszerű” használatának az (EU) 2022/612 európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) 5. cikkében meghatározott fogalmától, amely arra utal, hogy a barangolást végző ügyfelek a belföldi szolgáltatójuk tagállamától eltérő tagállamban, az időszakos utazástól eltérő célokra veszik igénybe a szabályozott kiskereskedelmi barangolási szolgáltatásokat, amelyekre a méltányos használatra vonatkozó feltételek alkalmazhatók.

(8)

A méltányos használatra vonatkozó feltételek nem érinthetik a szolgáltatók azon jogát, hogy csalás elleni intézkedéseket hozzanak, ha az az önkéntes döntésük, hogy az EU-n belüli hírközlési szolgáltatások tekintetében nem alkalmaznak a belföldi hírközlési szolgáltatásokéitól eltérő kiskereskedelmi árakat a fogyasztókra, csalárd felhasználáshoz vezet. A nyilvános elektronikus hírközlési szolgáltatók számára lehetővé kell tenni, hogy észleljék és megakadályozzák, hogy harmadik felek gazdasági előny szerzése érdekében árarbitrázs (pl. ISRF-csalás, SIM-kártyák visszaélésszerű használata) formájában kihasználják a méltányos használatra vonatkozó feltételeket. Ezeknek az intézkedéseknek arányosnak kell lenniük, és magukban foglalhatják többek között a forgalmi minták nyomon követését a csalárd vagy visszaélésszerű használatra utaló rendellenességek feltárása érdekében, vagy a szolgáltatás ideiglenes felfüggesztését a használat ellenőrzéséig.

(9)

Ugyanakkor a fogyasztókat meg kell védeni az olyan intézkedésekkel szemben, amelyek bármilyen módon befolyásolhatják azt a lehetőségüket, hogy igénybe vegyék az EU-n belüli hírközlési szolgáltatásokat. E tekintetben a fogyasztók jogairól szóló 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvből (4) eredő valamennyi fogyasztói jog alkalmazandó. Az (EU) 2018/1972 európai parlamenti és tanácsi irányelv (5) 102. cikkével összhangban a méltányos használatra vonatkozó feltételeket előíró szerződési feltételeket alkalmazásuk előtt egyértelműen közölni kell a fogyasztókkal.

(10)

Ezen túlmenően, mielőtt az EU-n belüli hírközlési szolgáltatások fogyasztók általi igénybevétele meghaladná a szokásos használat mértékét, a szolgáltatóknak a fogyasztói szerződésekben előre meghatározott módon figyelmeztetniük kell a fogyasztókat a szóban forgó használat mértékére. Az ilyen intézkedéseknek minden esetben minimálisra kell csökkenteniük a fogyasztók adminisztratív terheit, és korlátozniuk kell a szükségtelen figyelmeztetések számát.

(11)

E jogi aktus alkalmazásában a fogyasztó az (EU) 2018/1972 irányelv 2. cikkének 15. pontjában meghatározott fogyasztó.

(12)

Az (EU) 2015/2120 rendelet 5a. cikkének (8) bekezdésével összhangban konzultációra került sor az Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozók Testületével.

(13)

Az (EU) 2018/1972 irányelv 118. cikkének (1) bekezdésével létrehozott Hírközlési Bizottság az elnöke által kitűzött határidőn belül nem nyilvánított véleményt,