<!DOCTYPE html PUBLIC "yes" "xhtml1-strict.dtd">
<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml">
<!--GENDOC2XHTML # converter_version: 1.2.15-->
  <head>
    <title>2026-10-202610C108202408080-00-TRA-DOC-HU-ARRET-C-0808-24-202609875-07_00</title>
    <meta content="text/html; charset=utf-8" http-equiv="Content-Type"/>
    <meta content="true" name="ParExtraits_2021"/>
    <meta content="" name="Gendoc_DGTGeneratedDate"/>
    <meta content="0" name="MSIP_Label_6bd9ddd1-4d20-43f6-abfa-fc3c07406f94_ContentBits"/>
    <meta content="Commission Use" name="MSIP_Label_6bd9ddd1-4d20-43f6-abfa-fc3c07406f94_Name"/>
    <meta content="hu-HU" name="Gendoc_Lang"/>
    <meta content="" name="Gendoc_GenerationDate"/>
    <meta content="" name="IsFlattened"/>
    <meta content="1" name="NumProc"/>
    <meta content="Final" name="Gendoc_EditionType"/>
    <meta content="0001" name="Gendoc_CaseNumberSuite"/>
    <meta content="28/10/2026 10:37:02" name="Gendoc_LastVerificationDate"/>
    <meta content="" name="Gendoc_ProcedureNumber"/>
    <meta content="hu" name="Gendoc_LangCode"/>
    <meta content="ARR" name="TypeDoc"/>
    <meta content="8bPjPyBsW89ZyL9y7pysqIPSbjn6meqCOWFK/AXEBRY0lINQj9vZIuMa7JxrQD+AzMUTYXgwHUj1Mz9Fo4i/u/aqfOUVvh/lXMsogm0/YWsIvjkSSTfzNvSfKCOeqom+d1xzneEVKt4cWpqc97e7MEHEtRXVjLRBxJIsqKgfiu8=" name="GenDocUID"/>
    <meta content="P" name="TypeProc"/>
    <meta content="" name="CreateCustomParts"/>
    <meta content="OK" name="ReadyToPublish"/>
    <meta content="svc_wsgendoc" name="Gendoc_User"/>
    <meta content="10, 3, 0, 1" name="MSIP_Label_6bd9ddd1-4d20-43f6-abfa-fc3c07406f94_Tag"/>
    <meta content="" name="EP_Mode"/>
    <meta content="" name="Gendoc_DGTGenerated"/>
    <meta content="" name="Gendoc_Vademecum"/>
    <meta content="true" name="MSIP_Label_6bd9ddd1-4d20-43f6-abfa-fc3c07406f94_Enabled"/>
    <meta content="9854c093-4122-4c59-bfc4-65a70722186b" name="MSIP_Label_6bd9ddd1-4d20-43f6-abfa-fc3c07406f94_ActionId"/>
    <meta content="0808" name="NumeroOrdre"/>
    <meta content="2024" name="Annee"/>
    <meta content="P" name="Gendoc_ProcedureType"/>
    <meta content="" name="EP_Version"/>
    <meta content="HU" name="Langue"/>
    <meta content="" name="Gendoc_DGTGeneratedUser"/>
    <meta content="b24c8b06-522c-46fe-9080-70926f8dddb1" name="MSIP_Label_6bd9ddd1-4d20-43f6-abfa-fc3c07406f94_SiteId"/>
    <meta content="FAST_document_go_ok" name="Gendoc_LastVerificationStatus"/>
    <meta content="ARR_C" name="Gendoc_GendocTemplateType"/>
    <meta content="TRUE" name="WithoutAuthorBlockFlatP"/>
    <meta content="GenDoc 30-09-26 17:14:13" name="Created"/>
    <meta content="" name="Canevas3_Vademecum"/>
    <meta content="2026-10-19T08:45:16Z" name="MSIP_Label_6bd9ddd1-4d20-43f6-abfa-fc3c07406f94_SetDate"/>
    <meta content="TRUE" name="WithoutAuthorBlock"/>
    <meta content="" name="Gendoc_CaseYear"/>
    <meta content="false" name="Generation_In_Progress"/>
    <meta content="C" name="Juridiction"/>
    <meta content="73b4290703294e478fb1809f34c03562" name="DocumentIdentifier"/>
    <meta content="0808" name="Gendoc_CaseNumber"/>
    <meta content="ImportedWithoutSource" name="SdlIdentifier"/>
    <meta content="RP" name="NatureAff"/>
    <meta content="RP" name="Gendoc_CaseNature"/>
    <meta content="0001" name="NumSuite"/>
    <meta content="C" name="Gendoc_Juridiction"/>
    <meta content="Standard" name="MSIP_Label_6bd9ddd1-4d20-43f6-abfa-fc3c07406f94_Method"/>
  </head>
  <body>
    <div style="header">
      <div id="rId24" style="first"/>
      <div id="rId20" style="even">2026. 10. 08‑i ítélet – C‑808/24. sz. ügy</div>
      <div id="rId21" style="default">Zálečta</div>
    </div>
    <p class="C19Centre" id="para-1" title="page-1">
      A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)
    </p>
    <p class="C19Centre" id="para-2" title="page-1">
      2026. október 8. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-1" href="#t-1">*</a>
</span>)
    </p>
    <p class="C71Indicateur" id="para-3" title="page-1">
      „Előzetes döntéshozatal – Szociálpolitika – 2003/88/EK irányelv – A 2. cikk 1. pontja – A »munkaidő« fogalma – A 6. cikk b) pontja – Maximális heti munkaidő – A munkavállalók biztonságának és egészségének védelme – A tűzoltók munkaideje – A munkahelyen töltött, a munkaidőbe nem beszámított ügyeleti idő – Nem vagyoni kár megtérítéséhez való, valamely tagállammal szemben az uniós jog megsértése miatt érvényesített jog – Feltételek – A 2003/88 irányelv 6. cikke b) pontjának megsértése miatt elszenvedett kár megtérítésének kiszámítási módja – Az egyenértékűség elve – A tényleges érvényesülés elve”
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-4" title="page-1">
      A C‑808/24. sz. [Zálečta] (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-2" href="#t-2">i</a>
</span>) ügyben,
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-5" title="page-1">
      az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Okresný súd Lučenec (losonci járásbíróság, Szlovákia) a Bírósághoz 2024. november 26‑án érkezett, 2024. november 13‑i határozatával terjesztett elő az
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-6" title="page-1">
      M. R.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-7" title="page-1">
      és
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-8" title="page-1">
      a Ministerstvo vnútra Slovenskej republiky
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-9" title="page-1">
      között folyamatban lévő eljárásban,
    </p>
    <p class="C19Centre" id="para-10" title="page-1">
      A BÍRÓSÁG (első tanács),
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-11" title="page-1">
      tagjai: F. Biltgen tanácselnök, S. Gervasoni, A. Kumin, I. Ziemele (előadó) és M. Bošnjak bírák,
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-12" title="page-1">
      főtanácsnok: J. Richard de la Tour,
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-13" title="page-1">
      hivatalvezető: V. Di Bucci,
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-14" title="page-1">
      tekintettel az írásbeli szakaszra,
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-15" title="page-1">
      figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">–</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">a szlovák kormány képviseletében E. V. Larišová és A. Lukáčik, meghatalmazotti minőségben,</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">–</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Írország képviseletében M. Browne Chief State Solicitor, A. Burke és A. Joyce, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: D. Ryan BL,</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">–</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">az Európai Bizottság képviseletében D. Recchia, A. Tokár és F. van Schaik, meghatalmazotti minőségben,</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-19" title="page-1">
      a főtanácsnok indítványának a 2026. március 19‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-20" title="page-1">
      meghozta a következő
    </p>
    <p class="C75Debutdesmotifs" id="para-21" title="page-1">
      Ítéletet
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">1</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a munkaidő‑szervezés egyes szempontjairól szóló, 2003. november 4‑i 2003/88/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2003. L 299., 9. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 381. o.; helyesbítés: HL 2020. L 92., 22. o.) 2. cikke 1. pontjának, valamint 6. cikke b) pontjának értelmezésére vonatkozik.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">2</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E kérelmet az M. R. tűzoltó, valamint a Ministerstvo vnútra Slovenskej republiky (a Szlovák Köztársaság belügyminisztériuma) között a 2003/88 irányelvnek a Szlovák Köztársaság által e tagállam jogrendjébe való helytelen átültetése miatt M. R. által állítólagosan elszenvedett nem vagyoni kár megtérítése tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count"/>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Jogi háttér</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count"/>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az uniós jog</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">3</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A 2003/88 irányelv „Meghatározások” című 2. cikkének 1. és 2. pontja a következőket írja elő:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-27" title="page-1">
      „Ennek az irányelvnek az alkalmazásában:
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-28" title="page-1">
      1. munkaidő: az az időtartam, amely alatt a munkavállaló dolgozik, a munkáltató rendelkezésére áll, és tevékenységét vagy feladatát végzi a nemzeti jogszabályoknak és/vagy gyakorlatnak megfelelően;
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-29" title="page-2">
      2. pihenőidő: az az időtartam, amely nem minősül munkaidőnek”.
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">4</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az említett irányelvnek a „Maximális heti munkaidő” című 6. cikke a következőképpen fogalmaz:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-31" title="page-2">
      „A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a munkavállalók biztonságának és egészségének védelmével összhangban:
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-32" title="page-2">
      a) a heti munkaidő időtartamát törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezések, kollektív szerződések vagy a szociális partnerek által megkötött megállapodások útján korlátozzák;
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-33" title="page-2">
      b) hétnapos időtartamokban az átlagos munkaidő, a túlórát is beleértve, ne haladja meg a 48 órát.”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count"/>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A szlovák jog</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">5</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A 2001. július 2‑i zákon č. 315/2001 Z. z. o Hasičskom a záchrannom zbore (a tűzoltó‑ és mentőalakulatokról szóló 315/2001. sz. törvény) 85. §‑ának (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-36" title="page-2">
      „A [tűzoltó‑ és mentőalakulat] tag[jának] szolgálati ideje az az idő, amely alatt az alakulat tagja szolgálatban van és a szolgálati egység rendelkezésére áll.”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">6</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E törvény 86. §‑ának (2) bekezdése ekképp rendelkezik:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-38" title="page-2">
      „A szolgálati idő egyenlőtlen elosztása esetén az egyes szolgálati napokon a szolgálat időtartama nem haladhatja meg a 18 órát. A szolgálati helyen a szolgálat és az ahhoz közvetlenül kapcsolódó ügyelet keretében a szolgálati helyen való rendelkezésre állás teljes időtartama szolgálati naponként legfeljebb 24 óra lehet.”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">7</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E törvény 92. §‑ának (1) bekezdése előírja:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-40" title="page-2">
      „A szolgálati egység a [tűzoltó‑ és mentőalakulat] tag[ja] számára az ügyeleti időt a közszolgálati tevékenység keretében úgy határozza meg, hogy az a szolgálati idő elosztásának keretében a 86. cikk (2) bekezdése alapján a közszolgálati tevékenység végrehajtását az adott tevékenység végzésének helyén közvetlenül kövesse.”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">8</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az említett törvény 122. §‑ának (3) bekezdése előírja:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-42" title="page-2">
      „Az ügyeleti pótlék […] nem jár azon időtartamra, amely alatt szolgálatot láttak el; az ilyen körülmények között végzett szolgálati tevékenység túlóraként kerül elszámolásra.”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count"/>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">9</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">M. R., aki Lučenec (Losonc, Szlovákia) önkormányzata tűzoltó‑ és mentőalakulatának tagja, úgy véli, hogy a munkahelyén teljesített ügyeleti idejét – a 2003/88 irányelv 2. cikkének 1. pontját és 6. cikkének b) pontját megsértve – nem számítják bele a munkaidejébe. Következésképpen e 2. cikk 1. pontjának a szlovák jogrendbe való helytelen átültetése miatt nem vagyoni kárt szenvedett, mivel e helytelen átültetés az említett 6. cikk b) pontjában meghatározott maximális heti munkaidő M. R. esetében történő figyelmen kívül hagyásával járt. E jogsértések különösen a magán‑ és családi élet tiszteletben tartásához való jogát sértették.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">10</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">M. R. keresetet indított az Okresný súd Lučenec (losonci járásbíróság, Szlovákia) előtt a magán‑ és családi élete tiszteletben tartásához való jogának, a munkát követő megfelelő pihenőidőhöz való jogának, valamint a munkahelyi biztonság és az egészség védelméhez való jogának megsértése miatt elszenvedett nem vagyoni kárának megtérítése iránt. Ezzel szemben M. R. nem kért kártérítést a munkaidejébe be nem számított ügyeleti órák után, amelyek a 2003/88 irányelv 6. cikkének b) pontjában a maximális heti munkaidő tekintetében előírt 48 órás korlát túllépéséhez vezettek.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">11</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">2023. december 20‑i ítéletében e bíróság megállapította, hogy a 2003/88 irányelv Bíróság által a 2018. február 21‑i Matzak ítéletben (C‑518/15, EU:C:2018:82) értelmezett 2. cikkének 1. pontját megsértve a szlovák szabályozás lehetővé teszi, hogy a tűzoltó által akár a munkahelyén, akár az otthonában teljesített ügyeleti időt ne számítsák bele munkaidőként. E tekintetben az Okresný súd Lučenec (losonci járásbíróság) rámutatott, hogy a kártérítés megítéléséhez nem elegendő, hogy az ügyeleti időt nem számították be a 2003/88 irányelv 2. cikkének 1. pontja értelmében vett munkaidőbe. Szükséges az is, hogy a munkaidő, beleértve az ügyeleti időt is, meghaladja az ezen irányelv 6. cikkének b) pontjában előírt maximális heti munkaidőt.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">12</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E tekintetben az Okresný súd Lučenec (losonci járásbíróság) megállapította, hogy az érintett hat hónapos referencia‑időszakban M. R. munkaidejének időtartama, beleértve az általa teljesített ügyeleti időt is, 28 nappal meghaladta az ezen időszakban teljesíthető munkanapok számát, megsértve ezzel az említett irányelv 6. cikkének b) pontját, és e túllépés objektíve alkalmas arra, hogy hatással legyen M. R. magán‑ és családi életére.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">13</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Következésképpen e bíróság arra kötelezte a Szlovák Köztársaságot, hogy térítse meg M. R. nem vagyoni kárát, amelyet egyrészt az említett túllépés mértékének, másrészt pedig a nemzeti szabályozás módosítására irányuló remény elvesztésének figyelembevételével számítottak ki, tekintettel arra, hogy a Bíróságnak a többek között a 2018. február 21‑i Matzak ítéletből (C‑518/15, EU:C:2018:82) eredő ítélkezési gyakorlata ellenére nem történt ilyen módosítás.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">14</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Szlovák Köztársaság belügyminisztériuma fellebbezést nyújtott be ezen ítélettel szemben a Krajský súd v Banskej Bystricihoz (besztercebányai regionális bíróság, Szlovákia), amely 2024. május 30‑i végzésével hatályon kívül helyezte az említett ítéletet azzal az indokkal, hogy az Okresný súd Lučenec (losonci járásbíróság) túlterjeszkedett a kereseti kérelmen, mivel M. R. e bíróság előtt nem hivatkozott a nemzeti szabályozás módosítása reményének elvesztésére alapított jogra, és nem kérte a 2003/88 irányelv 6. cikkének b) pontjában meghatározott korlátot meghaladóan ledolgozott órák számához kapcsolódó nem vagyoni kár megtérítését. M. R. ugyanis csak arra hivatkozott, hogy nem vagyoni kár érte, többek között amiatt, hogy nem számították be munkaidőnek az általa az érintett időszakban teljesített ügyeleti időt. Ezenkívül a Krajský súd v Banskej Bystricihoz (besztercebányai regionális bíróság) megállapította, hogy a nemzeti jog ezen irányelv 2. cikkének 1. pontjával való összeegyeztethetetlensége által okozott nem vagyoni kár kártérítést alapoz meg anélkül, hogy meg kellene állapítani az említett irányelv 6. cikke b) pontjának megsértését.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">15</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Krajský súd v Banskej Bystrici (besztercebányai regionális bíróság) az ügyet visszautalta az Okresný súd Lučenec (losonci járásbíróság), a kérdést előterjesztő bíróság elé, amelynek kétségei vannak a 2003/88 irányelv 2. cikke 1. pontjának és 6. cikke b) pontjának értelmezését illetően. E bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy – amint azt úgy tűnik a Krajský súd v Banskej Bystrici (besztercebányai regionális bíróság) is elismerte – M. R. nem vagyoni kárának megtérítéséhez elegendő‑e, hogy ügyeleti idejét a 2003/88 irányelv 2. cikkének 1. pontját megsértve nem számították be munkaidőnek, vagy szükséges‑e az is, hogy az ezen irányelv 6. cikkének b) pontjában előírt, hétnapos időtartamban legfeljebb 48 órás munkaidőkorlátot is figyelmen kívül hagyják.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">16</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A kérdést előterjesztő bíróság szerint a 2003/88 irányelv 2. cikkének 1. pontja csupán a „munkaidő” fogalmának meghatározását tartalmazza, míg ezen irányelv 6. cikkének b) pontja kifejezetten megtiltja a maximális heti munkaidő tekintetében meghatározott korlátok túllépését e fogalom meghatározása értelmében. Így e bíróság úgy véli, hogy az érintett személyek kártérítéshez való joga kizárólag az e 2. cikk 1. pontjával összefüggésben értelmezett 6. cikk b) pontjának megsértése esetén áll fenn, nem pedig a 2. cikk 1. pontjának elszigetelt megsértése esetén.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">17</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E körülmények között az Okresný súd Lučenec (losonci járásbíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-53" title="page-4">
      „1) Az a körülmény, hogy a nemzeti szabályozás alapján a munkavállaló ügyeleti ideje nem számít bele a munkaidőbe, ami ellentétes a [2003/88] irányelv 2. cikkének 1. pontjával, megalapoz‑e kártérítési igényt a tagállammal szemben az uniós jog megsértése miatt anélkül, hogy bizonyítani kellene, hogy a munkavállaló tekintetében egyúttal ezen irányelv 6. cikkének b) pontját is megsértették?
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-54" title="page-5">
      2) Az előző kérdésre adott igenlő válasz esetén a megfelelő kártérítési összeg megállapítása során a nemzeti bíróságnak figyelembe kell‑e vennie az ügyeletben töltött órák számát, amely a nemzeti szabályozás miatt nem számít bele a munkavállaló munkaidejébe, vagy a tagállam által fizetendő kártérítés összegét azon nemzeti szabályozásból eredő, jogellenes helyzet időtartama alapján kell megállapítani, amely szabályozás lehetővé teszi, hogy az ügyelet tartamát a 2003/88 irányelvvel ellentétes módon ne számítsák bele a munkavállaló munkaidejébe?
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-55" title="page-5">
      3) Az [első] kérdésre adott nemleges válasz esetén a megfelelő kártérítési összeg megállapítása során a nemzeti bíróságnak figyelembe kell e vennie azon órák számát, amelyek alatt fennállt a 2003/88 irányelv 6. cikke b) pontjának megsértése, vagy a tagállam által fizetendő kártérítés összegét azon nemzeti szabályozásból eredő, jogellenes helyzet időtartama alapján kell megállapítani, amely szabályozás lehetővé teszi, hogy az ügyelet tartamát a 2003/88 irányelvvel ellentétes módon ne számítsák bele a munkavállaló munkaidejébe?”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count"/>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count"/>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Előzetes észrevételek</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">18</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy azon elv, amely szerint az állam felelős az uniós jog neki betudható megsértésével a magánszemélyeknek okozott károkért, szerves része az Unió alapját képező Szerződések rendszerének (1991. november 19‑i Francovich és társai ítélet, C‑6/90 és C‑9/90, EU:C:1991:428, 35. pont; 2026. szeptember 8‑i, Ferreira da Silva e Brito és társai ítélet, C‑293/24, EU:C:2026:723, 42. pont).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">19</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezen elv alkalmazandó minden ügyre, amelyben valamely tagállam megsérti az uniós jogot, függetlenül attól, hogy a tagállam mely szervének – ideértve a nemzeti jogalkotót is – cselekvése vagy mulasztása okozta e jogsértést, és függetlenül attól, hogy az érintett tagállam joga alapján főszabály szerint melyik szerv felelős az említett kár megtérítéséért (lásd ebben az értelemben: 1996. március 5‑i Brasserie du pêcheur és Factortame ítélet, C‑46/93 és C‑48/93, EU:C:1996:79, 32. és 63. pont; 2022. június 28‑i Bizottság kontra Spanyolország [Az uniós jog jogalkotó általi megsértése] ítélet, C‑278/20, EU:C:2022:503, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">20</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az uniós jog államnak betudható megsértésével a magánszemélyeknek okozott károkért való állami felelősség megállapításának feltételeit illetően a Bíróság több alkalommal is megállapította, hogy a sérelmet szenvedett magánszemélyek három feltétel együttes fennállásakor rendelkeznek kártérítéshez való joggal, nevezetesen, ha a megsértett uniós jogszabály a magánszemélyek számára jogokat keletkeztet, e szabály megsértése kellően súlyos, és fennáll a közvetlen okozati összefüggés e jogsértés és a magánszemélyek által elszenvedett kár között (lásd ebben az értelemben: 1996. március 5‑i Brasserie du pêcheur és Factortame ítélet, C‑46/93 és C‑48/93, EU:C:1996:79, 51. pont; 2026. szeptember 8‑i, Ferreira da Silva e Brito és társai ítélet, C‑293/24, EU:C:2026:723, 44. pont).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">21</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E három feltétel szükséges és elégséges a magánszemélyek számára a kártérítéshez való jog megalapozására, bár ez nem jelenti azt, hogy az állam felelőssége nem állapítható meg a nemzeti jog kevésbé szigorú feltételei alapján (2022. június 28‑i Bizottság kontra Spanyolország [Az uniós jog jogalkotó általi megsértése] ítélet, C‑278/20, EU:C:2022:503, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">22</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az uniós jogból ily módon közvetlenül eredő kártérítéshez való jog sérelme nélkül, ha a jelen ítélet 20. pontjában felidézett három feltétel teljesül, az adott államnak a nemzeti jog felelősségi szabályainak keretei között kell az okozott kár következményeit orvosolnia azzal, hogy a károk megtérítésére vonatkozó, a nemzeti jogszabályok által meghatározott feltételek nem lehetnek kedvezőtlenebbek, mint azok, amelyek a hasonló jellegű, nemzeti jogon alapuló igényekre vonatkoznak (egyenértékűség elve), és nem lehetnek olyanok, hogy a gyakorlatban lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé tegyék a kártérítés megszerzését (a tényleges érvényesülés elve) (2022. június 28‑i Bizottság kontra Spanyolország [Az uniós jog jogalkotó általi megsértése] ítélet, C‑278/20, EU:C:2022:503, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">23</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Következésképpen az előterjesztő bíróság kérdéseire a jelen ítélet 18–22. pontjában hivatkozott elvek fényében kell választ adni.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count"/>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az első kérdésről</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">24</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Első kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2003/88 irányelv 2. cikkének 1. pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy e rendelkezés célja, hogy jogokat keletkeztessen a magánszemélyek számára oly módon, hogy annak valamely tagállam általi megsértése az uniós jog alapján kártérítéshez való jogot keletkeztethet, anélkül hogy ez utóbbiaknak bizonyítaniuk kellene ezen irányelv 6. cikke b) pontjának egyidejű megsértését.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">25</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Először is, a 2003/88 irányelv 2. cikke 1. pontjának meghatározása szerint a „munkaidő” „az az időtartam, amely alatt a munkavállaló dolgozik, a munkáltató rendelkezésére áll, és tevékenységét vagy feladatát végzi”. Ezen irányelv 2. cikkének 2. pontja a „pihenőidő” fogalmát úgy határozza meg, mint „az az időtartam, amely nem minősül munkaidőnek”.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">26</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Másodszor, a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy a „munkaidő” és a „pihenőidő” 2003/88 irányelv értelmében vett fogalma uniós jogi fogalmak, amelyeket objektív jellemzők alapján kell meghatározni ezen irányelv rendszerének és céljának figyelembevételével, amely minimumkövetelmények bevezetésével a munkavállalók élet‑ és munkakörülményeinek javítására irányul. Csak egy ilyen önálló értelmezés biztosíthatja ugyanis az említett irányelv hatékony érvényesülését, valamint e fogalmak egységes alkalmazását valamennyi tagállamban (2025. október 9‑i STAS‑IV ítélet, C‑110/24, EU:C:2025:768, 22. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">27</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Harmadszor, a Bíróság kimondta, hogy a 2003/88 irányelv 2. cikke nem szerepel az irányelv azon rendelkezései között, amelyektől el lehet térni (2025. október 9‑i STAS‑IV ítélet, C‑110/24, EU:C:2025:768, 23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">28</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ebből következik, hogy a „munkaidő” fogalma egyike azon alapvető fogalmaknak, amelyeken a 2003/88 irányelv rendelkezéseinek összessége alapul, és így a nemzeti jog e fogalom meghatározásával való összhangja elengedhetetlen e rendelkezések összességének megfelelő alkalmazásához.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">29</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ugyanakkor ezen irányelv 2. cikke 1. pontjának szövegéből nem vonható le az a következtetés, hogy e rendelkezésnek önmagában az lenne a célja, hogy magánszemélyek számára jogokat keletkeztessen, így annak valamely tagállam általi megsértése e jogsértés miatt a magánszemélyek számára kártérítéshez való jogot keletkeztethetne. Az említett irányelv 2. cikke ugyanis, amint azt a címe is jelzi, 1. pontjában az említett irányelv alkalmazásában a „munkaidő” fogalmának azon időtartamként történő meghatározására szorítkozik, „amely alatt a munkavállaló dolgozik, a munkáltató rendelkezésére áll, és tevékenységét vagy feladatát végzi a nemzeti jogszabályoknak és/vagy gyakorlatnak megfelelően”, anélkül hogy magában foglalná magánszemélyek számára jogok, illetve magánszemélyeket, tagállamokat vagy uniós intézményeket terhelő pozitív vagy negatív kötelezettségek keletkeztetését a Bíróságnak többek között a 2024. március 5‑i Kočner kontra Europol ítéletből (C‑755/21 P, EU:C:2024:202, 119. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat) eredő állandó ítélkezési gyakorlata értelmében.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">30</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ennélfogva úgy tűnik, hogy kizárólag a 2003/88 irányelv 2. cikke 1. pontjának megsértése esetén nem teljesül az állam felelőssége megállapításának a jelen ítélet 20. pontjában említett első feltétele.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">31</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Mindenesetre emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint az uniós jog egyáltalán nem zárja ki, hogy az államnak az e jog megsértéséből eredő felelőssége a nemzeti jog alapján kevésbé szigorú feltételek mellett álljon fenn (2010. november 25‑i Fuß ítélet, C‑429/09, EU:C:2010:717, 66. pont), aminek a jelen ügyben való vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">32</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Következésképpen az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2003/88 irányelv 2. cikkének 1. pontját úgy kell értelmezni, hogy annak nem célja, hogy magánszemélyek számára jogokat keletkeztessen, így annak valamely tagállam általi megsértése nem keletkeztethet ez utóbbiak számára az uniós jog alapján kártérítéshez való jogot.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count"/>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A második kérdésről</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">33</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Mivel a második kérdést az előterjesztő bíróság az első kérdésre adott igenlő válasz esetére tette fel, arra nem szükséges válaszolni.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count"/>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A harmadik kérdésről</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">34</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Harmadik kérdésével – amelyet arra az esetre tett fel, ha a Bíróság az első kérdésre nemleges választ adna – az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2003/88 irányelv 6. cikkének b) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy a tagállamok által e rendelkezés megsértésével magánszemélyeknek okozott nem vagyoni károk megtérítését a nemzeti jognak megfelelően kell meghatározni, figyelembe véve az említett rendelkezésben előírt határt meghaladóan teljesített órák számát vagy az uniós jog abból eredő megsértésének időtartamát, hogy az érintett nemzeti szabályozás nem írja elő az ügyeleti idő ezen irányelv 2. cikkének 1. pontja értelmében vett „munkaidőként” történő beszámítását.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">35</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E kérdés megválaszolása érdekében a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy az állam felelőssége megállapításának a jelen ítélet 20. pontjában felidézett feltételei a jelen ügyben teljesülnek‑e.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">36</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E tekintetben – az állam felelősségének megállapítására vonatkozó első feltételt, nevezetesen azt illetően, hogy a megsértett uniós jogszabály célja, hogy magánszemélyek számára jogokat keletkeztessen – a Bíróság már korábban is megállapította, hogy a 2003/88 irányelv 6. cikkének b) pontja az uniós szociális jog olyan szabályának minősül, amely olyan jogokat ruház a magánszemélyekre, amelyekre azok közvetlenül hivatkozhatnak a nemzeti bíróságok előtt, mivel arra kötelezi a tagállamokat, hogy minimális előírásként valamennyi munkavállalót megillető felső határt írjanak elő az átlagos heti munkaidő tartamára (lásd ebben az értelemben: 2004. október 5‑i Pfeiffer és társai ítélet, C‑397/01–C‑403/01, EU:C:2004:584, 100. pont; 2010. november 25‑i Fuß ítélet, C‑429/09, EU:C:2010:717, 49. és 50. pont).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">37</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Így, feltéve hogy M. R. keresetét nemcsak a 2003/88 irányelv 2. cikke 1. pontjának megsértésére, hanem ezen irányelv 6. cikke b) pontjának megsértésére is alapítja, aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata, úgy tűnik, hogy a Szlovák Köztársaság felelőssége megállapításának első feltétele teljesül.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">38</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az állam felelőssége megállapításának második feltételét illetően a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy annak megállapításához, hogy az uniós jog megsértése kellően súlyos‑e, a döntő szempont a megsértett szabály által előírt mérlegelési jogkör korlátainak nyilvánvaló és súlyos megsértése. Azonban abban az esetben, ha az érintett hatóság nagyon szűk, szinte nem létező mérlegelési jogkörrel rendelkezett, akkor az uniós jog puszta megsértése elegendő lehet a kellően súlyos jogsértés megállapításához. Az elvégzendő értékelés megköveteli azon terület, feltételek és összefüggések figyelembevételét, amelyek mellett a szóban forgó kötelezettség az érintett hatóságot terheli. Ezenkívül figyelembe kell venni különösen a megsértett szabály egyértelműségének és pontosságának fokát, valamint az e szabály által az érintett hatóságnak biztosított mérlegelési mozgástér terjedelmét, a megoldandó helyzet összetettségét és a szövegek alkalmazásának vagy értelmezésének nehézségeit (2024. március 5‑i Kočner kontra Europol ítélet, C‑755/21 P, EU:C:2024:202, 126–128. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">39</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Mindenesetre az uniós jog megsértése kellően súlyos akkor, ha az a Bíróság e tárgyban kialakított ítélkezési gyakorlatának nyilvánvaló figyelmen kívül hagyásával történt (2010. november 25‑i Fuß ítélet, C‑429/09, EU:C:2010:717, 52. pont; valamint ebben az értelemben: 2025. augusztus 1‑jei Minister for Children, Equality, Disability, Integration and Youth és társai ítélet, C‑97/24, EU:C:2025:594, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">40</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban szereplő információkból kitűnik, hogy az M. R. által a szóban forgó, 2020. augusztus 1. és 2023. június 30. közötti időszakban teljesített ügyeleti időt nem tekintették a szlovák jog értelmében vett „szolgálati időnek”. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból továbbá kitűnik, hogy a hat hónapos referencia‑időszakban M. R. munkaideje meghaladta a 2003/88 irányelv 6. cikkének b) pontjában előírt, hétnapos időtartam alatt legfeljebb 48 órás maximális időtartamot.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">41</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 2020. augusztus 1. és 2023. június 30. közötti időszakban a Bíróságnak a „munkaidő” fogalmára vonatkozó ítélkezési gyakorlata, különösen a tűzoltók tekintetében, már megszilárdult. A Bíróság többek között megállapította, hogy a „tűzoltók beavatkozó egységei által végzett tevékenységek[…] a 2003/88 irányelv hatálya alá tartoznak, ennélfogva ezen irányelv 6. cikkének b) pontjával főszabály szerint ellentétes a készenlétet is magában foglaló maximális heti munkaidő 48 órás felső határának a túllépése” (2010. november 25‑i Fuß ítélet, C‑429/09, EU:C:2010:717, 57. pont).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">42</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Egyébiránt a Bíróság azt is pontosította, amint az a jelen ítélet 27. pontjában említést nyert, hogy a 2003/88 irányelv „munkaidő” és „pihenőidő” fogalmát meghatározó 2. cikke nem szerepel az irányelv azon rendelkezései között, amelyektől el lehet térni (2015. szeptember 10‑i Federación de Servicios Privados del sindicato Comisiones obreras ítélet, C‑266/14, EU:C:2015:578, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2025. október 9‑i STAS‑IV ítélet, C‑110/24, EU:C:2025:768, 23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">43</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ha a jelen ítélet 41. és 42. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatra tekintettel úgy tűnik, hogy a 2003/88 irányelv 6. cikkének b) pontjában foglalt előírásoknak a 2020. augusztus 1. és 2023. június 30. közötti időszak folyamán történő be nem tartása a Bíróság ítélkezési gyakorlatának nyilvánvaló figyelmen kívül hagyásával történt, aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata, azt úgy kell tekinteni, mint ami az uniós jog kellően súlyos megsértését valósítja meg.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">44</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Következésképpen az állam felelőssége megállapításának a jelen ítélet 20. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében vett második feltétele teljesül.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">45</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az állam uniós jog megsértéséből eredő felelőssége megállapíthatóságának harmadik feltételét illetően a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy – amint az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnni látszik – közvetlen okozati összefüggés áll‑e fenn a 2003/88 irányelv 6. cikkének b) pontjában meghatározott munkaidő túllépése és azon nem vagyoni kár között, amelynek megtérítését M. R. kéri.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">46</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az uniós jog megsértése miatt elszenvedett nem vagyoni kár megtérítésének módját illetően először is meg kell állapítani, hogy a 2003/88 irányelv nem tartalmaz egyetlen különös szabályt sem az általa előírt minimumkövetelményeknek, köztük a munkaidő hosszának megsértése folytán a munkavállalók által esetlegesen elszenvedett kár megtérítése tárgyában. Következésképpen ezen irányelv rendelkezéseiből nem vonható le, hogy az irányelv a kártérítés egyik vagy másik formáját részesítené előnyben (lásd ebben az értelemben: 2010. november 25‑i Fuß ítélet, C‑429/09, EU:C:2010:717, 44., 96. és 98. pont; 2024. június 20‑i Artemis security ítélet, C‑367/23, EU:C:2024:529, 26. és 27. pont).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">47</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Másodszor, az e területre vonatkozó uniós jogi rendelkezések hiányában az adott államnak a nemzeti jog felelősségi szabályainak keretei között kell az okozott kár következményeit orvosolnia azzal, hogy a károk megtérítésére vonatkozó, a nemzeti jogszabályok által meghatározott feltételek nem lehetnek kedvezőtlenebbek, mint azok, amelyek a hasonló jellegű, nemzeti jogon alapuló igényekre vonatkoznak (egyenértékűség elve), és nem lehetnek olyanok, hogy a gyakorlatban lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé tegyék a kártérítés megszerzését (a tényleges érvényesülés elve) (2010. november 25‑i Fuß ítélet, C‑429/09, EU:C:2010:717, 62 pont; 2022. június 28‑i Bizottság kontra Spanyolország [Az uniós jog jogalkotó általi megsértése] ítélet, C‑278/20, EU:C:2022:503, 176–184. pont).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">48</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Harmadszor, a Bíróság kimondta, hogy az uniós jog megsértésével magánszemélyeknek okozott károk megtérítésének meg kell felelnie az elszenvedett sérelemnek, és jogaik hatékony védelmét kell biztosítania (2010. november 25‑i Fuß ítélet, C‑429/09, EU:C:2010:717, 92. pont).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">49</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E körülmények között a tagállamok feladata, hogy – tiszteletben tartva ezen elveket – egyrészt meghatározzák, hogy valamely magánszemélynek a 2003/88 irányelv rendelkezéseinek megsértésével okozott kárt pénzbeli díjazás révén kell‑e megtéríteni, másrészt megállapítsa az e kártérítés összege kiszámításának módjára vonatkozó szabályokat (2010. november 25‑i Fuß ítélet, C‑429/09, EU:C:2010:717, 94. pont).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">50</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ami közelebbről a tagállamok által a 2003/88 irányelv 6. cikke b) pontjának megsértésével magánszemélyeknek okozott károk tagállamok általi megtérítésének részletes szabályait illeti, azokat a nemzeti jognak megfelelően nem az uniós jog abból eredő megsértésének időtartama alapján kell meghatározni, hogy az érintett nemzeti szabályozás nem írja elő az ügyeleti időnek az ezen irányelv 2. cikkének 1. pontja értelmében vett „munkaidőbe” történő beszámítását, hanem az érintett magánszemélyek által az említett irányelv 6. cikke b) pontjának megsértésével közvetlen okozati összefüggésben ténylegesen és konkrétan elszenvedett kár alapján, tiszteletben tartva az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvét.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">51</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A jelen ügyben figyelembe lehet venni többek között a 2003/88 irányelv 6. cikkének b) pontjában előírt határt meghaladóan teljesített órák számát, amely hatással lehet M. R. magán‑ és családi életére, amint az az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">52</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fenti megfontolások összességére tekintettel a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2003/88 irányelv 6. cikkének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy a tagállamok által e rendelkezés megsértésével magánszemélyeknek okozott nem vagyoni károk megtérítését a nemzeti jognak megfelelően kell meghatározni, nem az uniós jog abból eredő megsértésének időtartama alapján, hogy az érintett nemzeti szabályozás nem írja elő az ügyeleti időnek az ezen irányelv 2. cikkének 1. pontja értelmében vett „munkaidőbe” történő beszámítását, hanem az érintett magánszemélyek által az említett irányelv 6. cikke b) pontjának megsértésével közvetlen okozati összefüggésben ténylegesen és konkrétan elszenvedett kár alapján, az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvét tiszteletben tartva.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count"/>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A költségekről</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">53</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C41DispositifIntroduction" id="para-98" title="page-11">
      A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">1)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A munkaidő‑szervezés egyes szempontjairól szóló, 2003. november 4‑i 2003/88/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikkének 1. pontját</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C32Dispositifmarge1" id="para-100" title="page-11">
      a következőképpen kell értelmezni:
    </p>
    <p class="C32Dispositifmarge1" id="para-101" title="page-12">
      annak nem célja, hogy magánszemélyek számára jogokat keletkeztessen, így annak valamely tagállam általi megsértése nem keletkeztethet ez utóbbiak számára az uniós jog alapján kártérítéshez való jogot.
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">2)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A 2003/88 irányelv 6. cikkének b) pontját</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C32Dispositifmarge1" id="para-103" title="page-12">
      a következőképpen kell értelmezni:
    </p>
    <p class="C32Dispositifmarge1" id="para-104" title="page-12">
      a tagállamok által ezen irányelv 6. cikkének b) pontja értelmében magánszemélyeknek okozott károk tagállamok általi megtérítését a nemzeti jognak megfelelően kell meghatározni, nem az uniós jog abból eredő megsértésének időtartama alapján, hogy az érintett nemzeti szabályozás nem írja elő az ügyeleti időnek az ezen irányelv 2. cikkének 1. pontja értelmében vett „munkaidőbe” történő beszámítását, hanem az érintett magánszemélyek által az említett irányelv 6. cikke b) pontjának megsértésével közvetlen okozati összefüggésben ténylegesen és konkrétan elszenvedett kár alapján, az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvét tiszteletben tartva.
    </p>
    <div class="signatures">
<p class="C77Signatures" id="para-105" title="page-12">
<span class="signatory">Aláírások</span>
</p>
</div>
    <div/>
  <hr class="note"/>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-1" href="#c-1">*</a>
</span>) Az eljárás nyelve: szlovák.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-2" href="#c-2">i</a>
</span>) A jelen ügy neve fiktív. Az nem egyezik az eljárásban részt vevő egyetlen fél valódi nevével sem.</p>
</body>
</html>
