–

a Rada Nadzorcza Getin Noble Bank S.A., a Getin Holding S.A., az LC Corp B.V., a Fundacja Jolanty i Leszka Czarneckich z siedzibą w Warszawie és NM képviseletében M. Cecerko és P. Lewandowski radcowie prawni, valamint M. Orkusz adwokat,

–

KA, WK, CK, LN, KM, GK, MG, MT, MM, KB, JS, WG, KG, JJ, IB, ZD, GW, MD, CP, MZ, MP, KP, AB, US, DL, SQ, QP és KM képviseletében J. K. Mikołajek‑Furmańska és J. Trojacka radcowie prawni, valamint M. Szymański adwokat,

–

ML és SJ képviseletében J. Czabański és A. N. Wolna‑Sroka adwokaci,

–

GM és DG képviseletében A. Citko radca prawny,

–

TM és BI képviseletében W. Bochenek, P. Stalski és T. Zaremba radcowie prawni,

–

OS és NS képviseletében W. Budzewski és M. Chęcińska adwokaci,

–

a Bankowy Fundusz Gwarancyjny képviseletében M. Malciak, A. Radwan, W. J. Wandzel és M. Wojtacha adwokaci, valamint M. Olszak radca prawny,

–

a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna, R. Stańczyk és S. Żyrek, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében P. Messina, A. Nijenhuis, B. Sasinowska és D. Triantafyllou, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdésének, az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 47. cikkének, valamint a 2019. május 20‑i (EU) 2019/879 európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL 2019. L 150., 296. o.; helyesbítés: HL 2020. L 283., 2. o.) módosított, a hitelintézetek és befektetési vállalkozások helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer létrehozásáról és a 82/891/EGK tanácsi irányelv, a 2001/24/EK, 2002/47/EK, 2004/25/EK, 2005/56/EK, 2007/36/EK, 2011/35/EU, 2012/30/EU és 2013/36/EU irányelv, valamint az 1093/2010/EU és a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2014. május 15‑i 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2019. L 150., 296. o.; helyesbítések: HL 2019. L 165., 129. o.; HL 2021. L 104., 55. o.) (a továbbiakban: 2014/59 irányelv) 3. cikke (3) bekezdésének, valamint 85. cikke (2) és (3) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a Rada Nadzorcza Getin Noble Bank S.A. (a Getin Noble Bank S.A. felügyelőbizottsága, a továbbiakban: GN Bank felügyelőbizottsága), valamint számos természetes és jogi személy és a Bankowy Fundusz Gwarancyjny (bankgarancia‑alap, Lengyelország; a továbbiakban: FGB) között ez utóbbinak a Getin Noble Bankkal (a továbbiakban: GN Bank) szembeni szanálási eljárást megindító határozata tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

Jogi háttér

Az uniós jog

A Charta

3

A Chartának „A hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jog” címet viselő 47. cikke kimondja:

Az 575/2013 rendelet

4

A 2019. május 20‑i (EU) 2019/876 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL 2019. L 150., 1. o.; helyesbítések: HL 2021. L 65., 60. o.; HL 2021. L 380., 23. o.; HL 2021. L 398., 69. o.; HL 2022. L 316., 101. o.) módosított, a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról szóló, 2013. június 26‑i 575/2013 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 176., 1. o.; helyesbítések: HL 2013. L 208., 68. o.; HL 2013. L 321., 6. o.; HL 2017. L 20., 2. o.; a továbbiakban: 575/2013 rendelet) az 1. cikkében kimondja:

5

Az 575/2013 rendelet 2. cikkének (1) és (2) bekezdése kimondja:

6

E rendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében:

A 2014/49/EU irányelv

7

A betétbiztosítási rendszerekről szóló, 2014. április 16‑i 2014/49/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2014. L 173., 149. o.; helyesbítések: HL 2014. L 212., 47. o.; HL 2014. L 309., 37. o.) az 1. cikkének (1) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

8

Ezen irányelv 11. cikkének (2) bekezdése értelmében a betétbiztosítási rendszerek pénzügyi eszközeit a 2014/59/EU irányelv 109. cikkével összhangban a hitelintézetek szanálásának finanszírozására kell felhasználni.

A 2014/59/EK irányelv

9

A 2014/59 irányelv (15), (40), (88), (90), (91), (92), (110) és (130) preambulumbekezdése a következőket mondja ki:

10

Ezen irányelv 2. cikke az (1) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

11

Az említett irányelvnek „A szanálásért felelős hatóságok kijelölése” címet viselő 3. cikke a (3) és (4) bekezdésében előírja:

12

Ugyanezen irányelv „Korai beavatkozás” címet viselő III. címében szerepel többek között az irányelv 29. cikke, amely a következőképpen rendelkezik:

13

A 2014/59 irányelvnek „A szanálás” címet viselő IV. fejezetében található többek között annak 31. és 32. cikke. E 31. cikk, amely a „Szanálási célok” címet viseli, a következőket mondja ki:

14

Ezen irányelvnek a „Szanálási feltételek” címet viselő 32. cikke a következőképpen rendelkezik:

15

Az említett irányelvnek az „Előzetes bírósági jóváhagyás és a határozatok megtámadására vonatkozó jog” címet viselő 85. cikke a (2), (3) és (4) bekezdésében a következőket írja elő:

16

Ugyanezen irányelvnek a „Betétbiztosítási rendszerek alkalmazása a szanálással összefüggésben” címet viselő 109. cikke az (1) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

A lengyel jog

A közigazgatási perrendtartásról szóló törvény

17

A 2002. augusztus 30‑i ustawa – Prawo o postępowaniu przed sądami administracyjnymi (a közigazgatási perrendtartásról szóló törvény, Dz. U. 2002., 329. tétel) alapeljárásra alkalmazandó változata szerinti 111. cikkének 1. §‑a előírja:

18

E törvény 134. cikkének (1) §‑a a következőképpen szól:

19

Az említett törvénykönyv 170. cikke értelmében:

A közigazgatási bíróságok szervezetéről szóló törvény

20

A 2002. július 25‑i ustawa – Prawo o ustroju sądów administracyjnych (a közigazgatási bíróságok szervezetéről szóló törvény) (Dz. U. 2022., 2492. tétel) alapügyre alkalmazandó változata szerinti 1. cikke értelmében:

A polgári törvénykönyvről szóló törvény

21

Az 1964. április 23‑i ustawa – Kodeks cywilny (polgári törvénykönyv) alapeljárásra alkalmazandó változata (Dz. U. 2022., 1360. tétel) a 417. cikkének 1. §‑ában a következőképpen rendelkezik:

22

E törvény 4171. cikkének 2. §‑a a következőket írja elő:

Az FGB‑törvény

23

A 2016. június 10‑i ustawa – Bankowym Funduszu Gwarancyjnym, systemie gwarantowania depozytów oraz przymusowej restrukturyzacji (a bankgarancia‑alapról, a betétbiztosítási rendszerről és a szanálásról szóló törvény) az alapeljárásra alkalmazandó változata (Dz. U. 2022., 793. tétel) (a továbbiakban: FGB‑törvény) szerinti 5. cikkében meghatározza az FGB feladatait. E cikk 1–6. §‑ának szövege a következő:

24

Az FGB‑törvény 6. cikke 1. §‑ának megfelelően az FGB szervei a tanács és az igazgatótanács.

25

E törvény 7. cikkének 4. §‑a előírja, hogy az FGB tanácsa hat tagból, nevezetesen a pénzügyi intézményekért felelős miniszter három képviselőjéből, a lengyel nemzeti bank két képviselőjéből és a pénzügyi felügyeleti bizottság egy képviselőjéből áll.

26

Ugyanezen törvény 11. cikke értelmében az FGB igazgatótanácsa többek között irányítja az FGB tevékenységeit, az FGB tanácsának hatásköreire figyelemmel kezeli az FGB forrásait, rendszeres jelentéseket nyújt be az FGB‑nek, és meghozza a szanálási eljárások megindítására vonatkozó határozatokat. E cikk 8. §‑a értelmében e határozatok jogerősek és azonnal végrehajthatók.

27

Ugyanezen törvény 66. cikke a következőképpen sorolja fel a szanálási célokat:

28

Az FGB‑törvény 101. cikke értelmében:

29

Ezen irányelv 103. cikkének 1–3. és 5. §‑a a következőképpen rendelkezik:

30

Az említett törvény 104. cikke a 2–4. §‑ában a következőket írja elő:

31

Ugyanezen törvény 105. cikkének 2–5. §‑a a következőképpen rendelkezik:

32

Az FGB‑törvény 242. cikkének 1. §‑a értelmében:

A pénzügyi piac felügyeletéről szóló törvény

33

A 2006. július 21‑i ustawa – nadzorze nad rynkiem finansowym (a pénzügyi piac felügyeletéről szóló törvény) alapügyre alkalmazandó változata (Dz. U. 2022., 660. tétel) az 1. cikke 2. §‑ának 1) pontjában előírja, hogy a pénzügyi piac felügyelete magában foglalja a többek között az 575/2013 rendelet rendelkezéseinek megfelelően gyakorolt bankfelügyeletet.

34

E törvény 3. cikkének 1. és 4. §‑a értelmében a pénzügyi felügyeleti bizottság hatáskörrel rendelkezik a pénzügyi piac felügyeletére. Az említett törvény 3a. cikke pontosítja, hogy e bizottság – a kivételektől eltekintve – az 575/2013 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 40. pontja értelmében vett illetékes hatóság.

A banktörvény

35

A bankügyi törvény alapügy tényállására alkalmazandó változata (a továbbiakban: banktörvény) szerinti 144. cikkének 1., 1a., 3. és 4. §‑a a következőképpen rendelkezik:

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

36

Mivel a GN Bank nem teljesítette az 575/2013 rendeletben előírt szavatolótőke‑követelményeket, a pénzügyi felügyeleti bizottság a 2021. december 22‑i határozatával ezen intézmény pénzügyi helyzetének javítása érdekében az FGB‑törvény 5. cikkének 6. §‑a értelmében vett „szanálási vagyonkezelőt” nevezett ki az említett intézményhez, aki a 2014/59 irányelv 29. cikke értelmében vett „ügyvivő vagyonfelügyelőnek” felel meg. E feladat ellátásával az FGB‑t bízták meg. E határozattal a pénzügyi felügyeleti bizottság ez utóbbit többek között azzal bízta meg, hogy készítsen jelentéseket, kövesse nyomon a GN Bank tevékenységeit, és gyakorolja az említett feladatkörbe tartozó valamennyi, jogszabályból eredő hatáskörét.

37

A pénzügyi felügyeleti bizottság 2022. augusztus 18‑án tájékoztatta az FGB‑t a GN Bank fizetésképtelenség kockázatáról, valamint arról, hogy nem állnak rendelkezésre arra utaló jelek, hogy a meghozott intézkedések lehetővé tennék e kockázat időben történő elhárítását.

38

Ebben az összefüggésben az FGB szanálási hatóságként eljárva 2022. szeptember 29‑én a GN Bank szanálási eljárás alá vonásáról szóló határozatot fogadott el, amelyben rendkívüli ügyvezetőt nevezett ki, döntött az ezen intézmény által kibocsátott tőkeinstrumentumok leírásáról és az áthidaló intézmény szanálási eszközként való alkalmazásáról (a továbbiakban: az alapügyben szóban forgó határozat). Ennek megfelelően a GN Bank e határozatban megjelölt eszközeit 2022. október 3‑án átruházták az áthidaló intézményre, kimerítő jelleggel felsorolva az ezen átruházás alóli kivételeket. Ezek a kivételek többek között a devizában nyilvántartott vagy devizában indexált hitel‑ és kölcsönszerződésekkel kapcsolatos cselekményekből, jogi aktusokból vagy jogsértésekből származó vagyoni jogokra, valamint az e vagyoni jogokból eredő követelésekre vonatkoztak, ideértve azon követeléseket is, amelyek polgári és közigazgatási eljárás tárgyát képezik, függetlenül attól, hogy azok megindítására mikor került sor. Az említett határozat címzettjei a GN Bank, az áthidaló intézmény és a rendkívüli ügyvezető voltak.

39

A GN Bank felügyelőbizottsága keresetet indított az alapügyben szóban forgó határozattal szemben a Wojewódzki Sąd Administracyjny w Warszawie (varsói vajdasági közigazgatási bíróság, Lengyelország) előtt, amely a kérdést előterjesztő bíróság. E határozattal szemben más természetes és jogi személyek is keresetet nyújtottak be, többek között a GN Bank részvényesei, az utóbbi által kibocsátott kötvények tulajdonosai, a hitelezők, valamint a GN Bankkal devizában nyilvántartott vagy devizában indexált hitel‑ és kölcsönszerződéseket kötő személyek.

40

Az e különböző keresetek felperesei az alapügyben szóban forgó határozat jogellenességének megállapítását kérik a kérdést előterjesztő bíróságtól, ami lehetővé teszi számukra, hogy a rendes bíróságok előtt kártérítési kereseteket terjesszenek elő. A felperesek az anyagi jog és az eljárási szabályok megsértésére alapított jogalapokra hivatkoznak, amelyek jelentős hatással vannak e határozatra. E tekintetben többek között azt állítják, hogy az FGB összeférhetetlenségi helyzetben volt, amely megakadályozta őt abban, hogy ellássa a szanálási hatóságra bízott funkciókat, mivel egyszerre látott el felügyeleti, bankbetét‑biztosítási és szanálási feladatköröket. Ezt az összeférhetetlenséget súlyosbítja a 2014/59 irányelvben előírt eljárási garanciák hiánya.

41

A BFG vitatja az összeférhetetlenség fennállását. Ezenkívül azt állítja, hogy olyan szervezeti és strukturális intézkedéseket hozott, amelyek biztosítják a szanálási hatóságként való működési függetlenségét, és kiküszöbölik a szanálási és egyéb funkcióinak ellátása során felmerülő összeférhetetlenségeket.

42

Először is a kérdést előterjesztő bíróság rámutat arra, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozat meghozatalának időpontjában több mint hétezer keresetet nyújtottak be az alapügyben szóban forgó határozattal szemben, ami az e bírósághoz több mint két év alatt benyújtott keresetek átlagos számának felel meg. A későbbiekben tájékoztatta a Bíróságot, hogy az e határozattal szemben benyújtott keresetek száma immár meghaladja a nyolcezret.

43

A kérdést előterjesztő bíróság e tekintetben hangsúlyozza, hogy a közigazgatási bírósági perrendtartás 111. cikkének 1. §‑a az alapügyben szóban forgó határozattal szemben hozzá benyújtott valamennyi kereset egyesítését írja elő számára, és hogy ezért 2023. január 26‑án együttes vizsgálat és elbírálás céljából elrendelte a keresetek ezen egyesítését. Mindazonáltal úgy véli, hogy e rendelkezés alkalmazása rendkívül nehézzé, sőt lehetetlenné teszi az ítélet észszerű határidőn belüli meghozatalát.

44

Ebben az összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy a 2014/59 irányelv 85. cikkének az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdésével és a Charta 47. cikkével összefüggésben értelmezett (2) és (3) bekezdésével összhangban álló hatékony jogorvoslatnak minősül‑e az, hogy minden olyan személy, akinek a jogi érdekét az alapügyben szóban forgó határozat sérti, jogosult arra, hogy a közigazgatási bírósághoz forduljon. Megjegyzi, hogy ezen irányelv (88) preambulumbekezdése ez utóbbi cikkre hivatkozva hangsúlyozza, hogy az érintett személyek számára az őket hátrányosan érintő intézkedésekkel szembeni „hatékony jogorvoslathoz való jog” biztosításáról van szó.

45

E tekintetben, noha főszabály szerint a nemzeti jognak kell meghatároznia a nemzeti szanálási hatóság határozatával szembeni jogorvoslati jogosultsággal rendelkező személyek körét, valamint azt, hogy milyen módon biztosított e személyek jogi érdekének védelme, a kérdést előterjesztő bíróságnak kétségei vannak a tekintetben, hogy az uniós jogból eredő jogok védelmének elengedhetetlen feltétele az, hogy az említett személyek számára biztosítsák annak lehetőségét, hogy e határozattal szemben egyéni keresetet nyújtsanak be a közigazgatási bírósághoz.

46

A kérdést előterjesztő bíróság ugyanis kifejti, hogy az FGB‑törvény 11. cikke 8. §‑ának, valamint 105. cikke 2. és 3. §‑ának megfelelően a szanálási eljárás megindításáról szóló határozat jogerős és azonnal végrehajtható, és az e határozattal szemben benyújtott kereset tárgyában eljáró közigazgatási bíróság nem semmisítheti meg az eljárást, csupán arra jogosult, hogy megállapítsa annak jogellenességét, vagy hogy elutasítsa e keresetet. E rendelkezések a 2014/59 irányelv 85. cikkének (4) bekezdését hajtják végre.

47

Mivel az említett keresetnek nincs halasztó hatálya, és nem vezethet az ilyen határozat megsemmisítéséhez, a nemzeti jogalkotó kártérítési kereset indítását tette lehetővé az érintett személyek számára. Így az olyan jogerős ítélet, amely megállapítja az alapügyben szóban forgó határozat jogellenességét, anélkül teszi lehetővé az ilyen kereset benyújtását, hogy előzetesen értékelné annak megalapozottságát.

48

Ami a nemzeti közigazgatási eljárási szabályokat illeti, a kérdést előterjesztő bíróság rámutat arra, hogy a közigazgatási bíróságok az igazságszolgáltatási tevékenységüket a közigazgatási tevékenység jogszerűség szempontjából való vizsgálata útján gyakorolják. E bíróságok az ügy keretein belül döntenek, anélkül azonban, hogy kötve lennének a keresetlevélben előadott jogalapokhoz, kérelmekhez és jogi alaphoz, ami lényegében azt jelenti, hogy a megtámadott aktus jogszerűségének teljes körű felülvizsgálatát folytatják le. A felhozott jogalapok tehát csak jelzésértékkel bírnak, és az ítélet a felperes által hivatkozottakon kívül más szabálytalanságokat is figyelembe vehet.

49

Ezenkívül a közigazgatási bírósági perrendtartás 170. cikkének megfelelően a jogerős közigazgatási ítélet erga omnes hatállyal bír.

50

Következésképpen egyrészt az alapügyben szóban forgó határozat jogellenességét megállapító esetleges jogerős közigazgatási ítéletnek nincs olyan joghatása, amely e határozat címzettjei vagy a többi érintett személy tekintetében a jogi érdekük révén közvetlenül jogokat és kötelezettségeket keletkeztetne. Másrészt azok a személyek, akik nem vettek részt félként az említett határozat elfogadásához vezető közigazgatási eljárásban, és akik maguk nem nyújtottak be bírósági jogorvoslatot e határozattal szemben, de akiknek a jogi érdekét az esetleges jogellenesség sértette, ezen ítéletre hivatkozva kártérítési keresetet indíthatnak a rendes bíróság előtt.

51

Ezzel kapcsolatban a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy a lengyel jogalkotó helyesen állapította‑e meg, hogy a 2014/59 irányelv 85. cikkének (3) bekezdéséből, a Charta 47. cikkéből és az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdéséből eredő követelmények teljesítése érdekében minden olyan személy számára el kell ismerni a közigazgatási bíróságok előtti kereshetőségi jogot, akinek a jogi érdekét az alapügyben szóban forgóhoz hasonló határozat sértette.

52

A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre adandó válasz releváns, tekintettel a bírósági eljárásban részt vevő felek körének meghatározására irányuló kötelezettségére és az előtte benyújtott keresetek elbírálására, mivel a rendes bíróságok előtt indított kereset, amelynek benyújtására az érintett személyek a lengyel jog alapján az alapügyben szóban forgó határozattal esetlegesen megsértett jogaik érvényesítése érdekében jogosultak, a közigazgatási bíróságok előtti eljárási szabályokkal együttesen alkalmasnak és elégségesnek tekinthető e személyek jogai hatékony védelmének biztosítására.

53

Másodszor, a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy ha ez nem így lenne, akkor – tekintettel az alapügyben szóban forgó határozat ellen benyújtott keresetek nagy számára – helyénvaló lenne megvizsgálni a nemzeti eljárásjog azon rendelkezésének következményeit, amely előírja számára, hogy az eljárás lefolytatása céljából egyesítse e kereseteket. A kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy annak érdekében, hogy a szanálási eljárás alá vont szervezettől eltérő személyeknek, egyúttal pedig ez utóbbi szervezetnek is biztosítsa a hatékony bírói jogvédelmet, mellőzheti‑e ezen rendelkezés alkalmazását.

54

Az említett rendelkezés célja lényegében annak elkerülése, hogy a közigazgatási bíróság, amely elé ugyanazon aktussal szemben több keresetet nyújtottak be, külön‑külön vizsgálva azokat, egymástól eltérő ítéleteket hozzon.

55

A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy a jelen ügyben ez az eljárásjogi követelmény jelentősen késleltetheti az eljárást befejező ítélet kihirdetését, és így a gyakorlatban gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé teheti az uniós jogrend által e személyek számára biztosított jogok gyakorlását, ami ellentétes a tényleges érvényesülés elvével.

56

A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy a közigazgatási bíróságok előtti keresetek vizsgálatára vonatkozó eljárási szabályokra és az ilyen keresetet követően hozott jogerős ítélet joghatásaira tekintettel az említett eljárásjogi követelmény alkalmazásának mellőzése hozzájárulna az uniós jog által biztosított jogok érvényesítéséhez azáltal, hogy a 2014/59 irányelv 85. cikke (3) bekezdésének megfelelően lehetővé teszi az alapügyben szóban forgó határozat jogszerűségének gyors felülvizsgálatára vonatkozó követelmény teljesítését. Ebben az esetben a kérdést előterjesztő bíróság a GN Bank felügyelőbizottsága által benyújtott első kereset tekintetében hozna határozatot.

57

Harmadszor, a kérdést előterjesztő bíróság véleménye szerint az alapügyben szóban forgó határozat felülvizsgálata szükségessé teszi annak vizsgálatát, hogy e határozat elfogadása során az FGB tiszteletben tartotta‑e a 2014/59 irányelv 3. cikkének (3) bekezdése értelmében vett, a nemzeti szanálási hatóság működési függetlenségére és az általa ellátott különböző feladatok közötti összeférhetetlenség hiányára vonatkozó követelményt, különös tekintettel arra, hogy e hatóság a szanálási feladatokat a GN Bank ügyvivő vagyonfelügyelőjeként korábban ellátott funkciókkal és a bankbetét‑biztosítással kapcsolatos funkciókkal halmozta.

58

E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy még ha a szigorú értelemben vett felügyeleti funkciót a pénzügyi felügyeleti bizottság látja is el, e felügyeleti hatóság ügyvivő vagyonfelügyelőt nevez ki, és ez utóbbi ellátja az e hatóság által rábízott feladatokat. Erre tekintettel nem lehet eleve kizárni, hogy az ügyvivő vagyonfelügyelői feladatkörök BFG általi ellátása a nemzeti szanálási hatóságként való működése függetlenségének biztosítása és az összeférhetetlenség elkerülése érdekében nem követelte meg megfelelő rendelkezések elfogadását.

59

Ezenkívül a kérdést előterjesztő bíróság szerint az, hogy az FGB egyszerre lát el szanálási és betétbiztosítási feladatokat, e két funkció strukturális elkülönítésének és szervezeti függetlenségének hiányában azzal a kockázattal jár, hogy e hatóság által egy olyan bankkal szemben elfogadott intézkedések, amelynek helyzete a csőd kockázatát hordozza magában, arra irányulnak, hogy minimálisra csökkentsék az említett hatóság bankbetét‑biztosítási feladatkörei keretében rendelkezésére álló azon erőforrások igénybevételét, amelyeket az érintett bank csődje esetén e garancia alapján fel kellene szabadítani.

60

Másfelől a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy annak ellenére, hogy az FGB‑törvényben nincsenek olyan rendelkezések, amelyek biztosítják a szanálási funkció és az FGB egyéb feladatainak szerkezeti elkülönítését, mégis megállapítható‑e, hogy a működési függetlenség és az összeférhetetlenség hiányának célkitűzése megvalósult, ha e célból más, elegendőnek tekintett intézkedéseket hoztak.

61

E körülmények között a Wojewódzki Sąd Administracyjny w Warszawie (varsói vajdasági közigazgatási bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

A második kérdésről

62

Második kérdésével, amelyet elsőként kell megvizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy úgy kell‑e értelmezni a 2014/59 irányelv 85. cikkének a Charta 47. cikkével és az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdésével összefüggésben értelmezett (3) bekezdését, hogy azzal ellentétes azon nemzeti eljárásjogi rendelkezés alkalmazása, amely a nemzeti szanálási hatóság válságkezelési intézkedés meghozatalára vonatkozó határozatával szembeni keresetek elbírálására hatáskörrel rendelkező bíróság számára előírja, hogy az e határozattal szemben hozzá benyújtott valamennyi keresetet egyesítse, amennyiben fennáll a veszélye annak, hogy e rendelkezés alkalmazása az e határozattal szemben benyújtott keresetek nagy számára tekintettel rendkívül nehézzé, sőt lehetetlenné teszi az ítélet észszerű időn belüli meghozatalát.

Az elfogadhatóságról

63

A lengyel kormány vitatja a második kérdés elfogadhatóságát.

64

E kormány úgy véli, hogy szükségtelen e kérdés megválaszolása, mivel a kérdést előterjesztő bíróság már egyesítette az alapügyben szóban forgó határozattal szemben benyújtott azon kereseteket, amelyek 2023. január 26‑a időpontjában előtte folyamatban voltak, ily módon immár nem tudja elkülönítve elbírálni a GN Bank felügyelőbizottságának keresetét.

65

E tekintetben magából e második kérdés szövegéből az következik, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy a nemzeti jog által előírt azon kötelezettség, hogy e bíróság egyesítse az előtte folyamatban lévő nagyszámú keresetet, összeegyeztethető‑e az említett bíróság általa értelmezni kért uniós jogi rendelkezésekből következő gyors, de legalábbis észszerű időn belüli határozathozatal szükségességével. Márpedig az e kérdésre adandó válasz a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő keresetek többségének egyesítése ellenére is hasznos marad, mivel e válasz ahhoz vezethet, hogy a bíróság megállapítja, hogy ezen keresetek egyesítése az uniós joggal való összeegyeztethetetlensége miatt érvénytelen, és ennélfogva úgy határozhat, hogy e kereseteket elkülöníti.

66

A második kérdés tehát elfogadható.

Az ügy érdeméről

67

Az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése arra kötelezi a tagállamokat, hogy teremtsék meg azokat a jogorvoslati lehetőségeket, amelyek az uniós jog által szabályozott területeken a jogalanyok hatékony bírói jogvédelemhez való jogának tiszteletben tartásához szükségesek (2021. december 21‑i Randstad Italia ítélet, C‑497/20, EU:C:2021:1037, 56. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). A hatékony bírói jogvédelem e követelményét különösen a Charta 47. cikkének megfelelően kell értelmezni (lásd ebben az értelemben: 2021. július 15‑i Bizottság kontra Lengyelország [Fegyelmi felelősségi rendszer] ítélet, C‑791/19, EU:C:2021:596, 57. pont). Végezetül a 2014/59 irányelv (88) és (130) preambulumbekezdése hangsúlyozza, hogy ezen irányelv tiszteletben tartja a Charta által elismert jogokat, szabadságokat és elveket, különösen a hatékony jogorvoslathoz való jogot, mivel az érintett feleknek joguk van többek között az őket érintő intézkedésekkel szembeni hatékony jogorvoslathoz.

68

A Charta 47. cikke második bekezdésének megfelelően a hatékony jogorvoslathoz való jog magában foglalja többek között az ügyek észszerű határidőn belüli tárgyalására vonatkozó jogot A határozathozatalra nyitva álló határidő észszerű jellegét az egyes ügyek sajátos körülményeinek figyelembevételével kell megállapítani, különös tekintettel – mivel a releváns szempontok felsorolása nem kimerítő – a jogvitának az érintett szempontjából fennálló tétjére, az ügy összetettségére, valamint a felek magatartására (lásd ebben az értelemben: 2008. szeptember 9‑i FIAMM és társai kontra Tanács és Bizottság ítélet, C‑120/06 P és C‑121/06 P, EU:C:2008:476, 212. pont; 2009. július 16‑i Der Grüne Punkt – Duales System Deutschland kontra Bizottság ítélet, C‑385/07 P, EU:C:2009:456, 181. és 182. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

69

Ami a nemzeti szanálási hatóságok által hozott válságkezelési intézkedések elfogadásáról szóló határozatokkal szembeni jogorvoslathoz való jogot illeti, a 2014/59 irányelv 85. cikkének (3) bekezdése konkretizálja a Charta 47. cikkében biztosított, mindenkit megillető jogot, hogy az ügyét észszerű időn belül tárgyalják, megkövetelve, hogy a bírósági felülvizsgálat, amelynek igénybevételére az ilyen intézkedés elfogadására vonatkozó határozat által érint valamennyi személy jogosult, „gyors legyen”.

70

Ami a jogvitának a nemzeti szanálási hatóság válságkezelési intézkedések meghozatalára vonatkozó határozatai által érintett személyek, nevezetesen az érintett intézmények vagy szervezetek, azok részvényesei, hitelezői és minden más esetlegesen érintett harmadik személy tekintetében fennálló tétjére vonatkozó kritériumot illeti, az említett 85. cikk (3) bekezdése szerinti felülvizsgálat keretében a határozat meghozatalára nyitva álló határidő észszerűségének értékelése többek között annak szükségességétől függ, hogy a jogbiztonság alapvető követelménye e személyek mindegyike tekintetében a lehető leggyorsabban teljesüljön, mivel ezek az intézkedések olyan rendkívüli határozatokra vonatkoznak, amelyek eltérést engedő jelleggel rendelkeznek és jelentős következményekkel járnak, és amelyeket – amint azt többek között a 2014/59 irányelv (92) preambulumbekezdése hangsúlyozza – sürgősen kell meghozni, tekintettel azon kockázatok súlyosságára, amelyeknek az ellensúlyozására irányulnak.

71

A Bíróság ítélkezési gyakorlatából ugyanis az következik, hogy a jogbiztonság követelményére, a szóban forgó kérdések és pénzügyi érdekek jelentőségére, valamint az esetlegesen érintett személyek nagy számára vonatkozó megfontolásokat figyelembe kell venni azon határidő észszerű jellegének értékelése során, amelyen belül a bírósági felülvizsgálatot el kell végezni (lásd analógia útján: 2013. november 26‑i Groupe Gascogne kontra Bizottság ítélet, C‑58/12 P, EU:C:2013:770, 87. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

72

A jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a 2014/59 irányelv 85. cikkének (3) bekezdését a Charta 51. cikkének (1) bekezdése értelmében a különböző beavatkozókkal szemben előírt azon kötelezettség révén alkalmazandó nemzeti szabályozásban hajtották végre, hogy tartsák tiszteletben az FGB‑törvény 104. cikkében előírt rövid határidőket, nevezetesen hogy főszabály szerint hét napon belül tájékoztassák az FGB‑t valamely keresetről, hogy az FGB tizennégy napon belül ellenkérelmével együtt nyújtsa be e keresetet, hogy a közigazgatási bíróság harminc napot belül hozzon határozatot, az esetleges felülvizsgálati kérelem pedig két hónapon belül kerüljön elbírálásra. Meg kell tehát állapítani, hogy a jelen kérdés a Charta 47. cikkének értelmezésére vonatkozik.

73

A kérdést előterjesztő bíróság ugyanakkor kifejti, hogy úgy tűnik, hogy egy általánosan alkalmazandó nemzeti eljárási rendelkezés, nevezetesen a közigazgatási perrendtartásról szóló törvény 111. cikkének 1. §‑a olyan jellegű, amely megakadályozza az eljáró bíróságot abban, hogy tiszteletben tartsa a jogalanyokat megillető azon jogot, hogy ügyüket észszerű időn belül tárgyalják, mivel e rendelkezés az ugyanazon határozattal szemben benyújtott keresetekre vonatkozó ügyeknek az együttes vizsgálat és elbírálás céljából történő egyesítését írja elő. E bíróság pontosítja, hogy az alapügyben szóban forgó határozattal szemben benyújtott keresetek száma a hozzá általában két év alatt benyújtott keresetek számának felel meg, és hogy azok együttes elbírálása az észszerű határidőn túlmutatóan késleltetheti az ítélet meghozatalát.

74

Márpedig, annak ellenére, hogy a kapcsolódó ügyek egyesítése általában hozzájárulhat a megfelelő igazságszolgáltatáshoz, más a helyzet a válságkezelési intézkedés elfogadásáról szóló határozatok ellen benyújtott keresetek esetében, amelyek jelentős számú személyt érinthetnek, és ily módon számos kereset benyújtásával járhatnak. Ilyen esetben ugyanis az ehhez hasonló egyesítés több éven keresztül akadályát képezheti annak, hogy bármilyen bírósági felülvizsgálatra sor kerüljön, ami ellentétes a Charta 47. cikkében biztosított azon joggal, hogy az ügyek tárgyalását észszerű időn belül kell lefolytatni.

75

E körülmények között emlékeztetni kell arra, hogy egyrészt a nemzeti jog uniós joggal összhangban álló értelmezése elvének megfelelően annak érdekében, hogy a nemzeti bíróságok a hatáskörük keretében biztosítsák az uniós jog teljes érvényesülését az előttük folyamatban lévő ügyek elbírálása során, a belső jog alkalmazásakor kötelesek a belső jogot úgy értelmezni, hogy a szóban forgó irányelv eredményének eléréséhez a lehető legteljesebb mértékben figyelembe vegye annak szövegét és célját, következésképpen megfeleljen az EUMSZ 288. cikk harmadik bekezdésének. Bár az általános jogelvek, különösen a jogbiztonság elve és a visszaható hatály tilalma korlátozzák e kötelezettséget, és az nem szolgálhat a nemzeti jog contra legem értelmezésének alapjául, e bíróságok feladata, hogy hatáskörük keretei között tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a belső jog egészére tekintettel és az abban elfogadott értelmezési módszerek alkalmazásával biztosítsák ezen irányelv teljes érvényesülését, és annak céljával összhangban álló eredményre jussanak (lásd ebben az értelemben: 2021. február 11‑i M. V. és társai [Egymást követő, határozott idejű munkaszerződések a közszférában] ítélet, C‑760/18, EU:C:2021:113, 65., 67. és 68. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

76

Másrészt az uniós jog elsőbbségének elve értelmében, amennyiben a nemzeti jogszabályoknak az uniós jog követelményeivel összhangban álló értelmezése nem lehetséges, az e jog rendelkezéseit hatáskörén belül alkalmazni hivatott nemzeti bíróság – mint tagállami szerv – köteles biztosítani e rendelkezések teljes érvényesülését, szükség esetén – saját hatáskörénél fogva – mellőzve a nemzeti jog mindazon rendelkezéseinek alkalmazását, amelyek ellentétesek az uniós jognak az előtte folyamatban lévő jogvitában közvetlen hatállyal bíró rendelkezésével (lásd ebben az értelemben: 2019. június 24‑i Popławski ítélet, C‑573/17, EU:C:2019:530, 58. és 61. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

77

A jelen ügyben a Charta 47. cikkének rendelkezéseit úgy kell tekinteni, hogy azok közvetlen hatállyal rendelkeznek (lásd ebben az értelemben: 2021. április 15‑i Braathens Regional Aviation ítélet, C‑30/19, EU:C:2021:269, 57. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

78

Ebből következően a kérdést előterjesztő bíróság feladata többek között, hogy szükség esetén mellőzze a nemzeti eljárásjog azon rendelkezéseinek alkalmazását, amelyek megtiltanák számára az alapügyben szóban forgó keresetek elkülönítését, amennyiben e rendelkezések nem értelmezhetők úgy, hogy tiszteletben tartsák a Charta 47. cikkében biztosított, az ügyek tárgyalásának észszerű időn belüli lefolytatására vonatkozó jogot.

79

A lengyel kormány a Bíróság előtti tárgyaláson továbbá kijelentette, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló ügyek tekintetében a lengyel jog lehetővé teszi ezen ügyek elkülönítését, ha az egyesítésük érvénytelen. Ugyanakkor e kormány szerint elkülönítés esetén az említett ügyeket különböző bíróságok bírálnák el egyidejűleg, ami azzal a kockázattal jár, hogy egymásnak ellentmondó ítéletek születhetnek, nincs olyan eljárási szabály, amely egyszerre teszi lehetővé e kockázat elkerülését és a Charta 47. cikkében rögzített, azon mindenkit megillető jog tiszteletben tartásának biztosítását, hogy ügyét észszerű időn belül tárgyalják.

80

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a hatékony bírói jogvédelemnek a Charta 47. cikkében foglalt követelménye többek között a jogalanyok uniós jogból eredő jogaira alapított keresetekre vonatkozó eljárási szabályok megállapítását illetően is alkalmazandó (lásd ebben az értelemben: 2022. május 17‑i Ibercaja Banco ítélet, C‑600/19, EU:C:2022:394, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

81

Vonatkozó uniós szabályozás hiányában a valamely nemzeti hatóság válságkezelési intézkedés elfogadására vonatkozó határozatával érintett személyek hatékony jogorvoslathoz való joga érvényesítésének részletes szabályai az eljárási autonómia elve alapján a tagállamok belső jogrendjébe tartoznak, tiszteletben tartva ugyanakkor az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvét (lásd analógia útján: 2018. október 24‑i XC és társai ítélet, C‑234/17, EU:C:2018:853, 21. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

82

A Charta 47. cikkének (1) bekezdésében elismert hatékony bírói jogvédelem elvével kapcsolatos követelmények teljesítése érdekében a nemzeti bíróság feladata, hogy meghozza a szükséges eljárási és szervezeti intézkedéseket, mérlegelve a különböző fennálló érdekeket, és értékelve ezen intézkedések hatásait valamennyi olyan személy tekintetében, aki a 2014/59 irányelv 85. cikke (3) bekezdésének megfelelően érvényesen nyújtott be keresetet a nemzeti szanálási hatóság határozatával szemben. Így az uniós jog alapján hivatkozott jogok fennállására vonatkozóan meghozandó bírósági határozat teljes érvényesülésének biztosítása érdekében a nemzeti bíróságnak elkülönítés esetén lehetőséggel kell rendelkezniük arra, hogy meghozza azon szükséges intézkedéseket, amelyek egyszerre teszik lehetővé a Charta 47. cikkében rögzített, azon mindenkit megillető jog tiszteletben tartásának biztosítását, hogy ügyét észszerű időn belül tárgyalják, valamint a különböző bíróságok által hozott, egymásnak ellentmondó ítéletek kockázatának elkerülését.

83

A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy az uniós jog alapján hivatkozott jogok fennállására vonatkozóan meghozandó bírósági határozat teljes érvényesülésének biztosításához szükséges‑e, hogy előzetesen sor kerüljön a szanálási hatóság alapügyben szóban forgóhoz hasonló határozatával szemben benyújtott egy vagy több keresetre vonatkozó ügy vagy ügyek elbírálására és az ugyanezen határozatra vonatkozó többi párhuzamos ügy felfüggesztésére.

84

A fenti megfontolások összességére tekintettel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a Charta 47. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes azon nemzeti eljárási rendelkezés alkalmazása, amely előírja a nemzeti szanálási hatóság válságkezelési intézkedés meghozatalára vonatkozó határozatával szembeni keresetek elbírálására hatáskörrel rendelkező bíróság számára, hogy az e határozattal szemben hozzá benyújtott valamennyi keresetet egyesítse, amennyiben e rendelkezés alkalmazása ellentétes az ügyek tárgyalásának észszerű időn belüli lefolytatására vonatkozó joggal.

A z első kérdésről

Az elfogadhatóságról

85

Az FGB és a lengyel kormány vitatja az első kérdés elfogadhatóságát, amely a nemzeti szanálási hatóság válságkezelési intézkedés meghozatalára vonatkozó határozatával szemben benyújtott több kereset tárgyában eljáró bíróság számára nyitva álló azon lehetőségre vonatkozik, hogy csak e keresetek egyikét bírálja el, mivel jogszerűségi felülvizsgálatot gyakorol, ítélete pedig erga omnes hatállyal rendelkezik.

86

Az FGB szerint az e kérdésre adandó válasz nem szükséges az alapügyben felmerült jogvita eldöntéséhez. Ugyanis a bírósági eljárás lefolytatásával kapcsolatos technikai szempontokról van szó, amelyek nem igénylik az uniós jog értelmezését, mivel a kérdést előterjesztő bíróság nem fogalmazott meg kétségeket az ezen eljárást szabályozó nemzeti rendelkezések e joggal való összeegyeztethetőségét illetően.

87

E tekintetben a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy kizárólag az alapügyben eljáró és a meghozandó döntésért felelős nemzeti bíróság feladata annak értékelése, hogy figyelemmel az ügy sajátosságaira, az ítéletének meghozatalához szükség van‑e az előzetes döntéshozatalra, és hogy a Bíróság elé terjesztett kérdések – amelyek relevanciáját vélelmezni kell – relevánsak‑e. Ennélfogva, amikor az előterjesztett kérdés az uniós jog valamely szabályának értelmezésére vagy érvényességére vonatkozik, a Bíróság főszabály szerint köteles a kérelmet elbírálni, kivéve ha a kért értelmezés nyilvánvalóan semmilyen összefüggésben nincs az alapeljárás tényállásával vagy tárgyával, ha a probléma hipotetikus jellegű, vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azok a ténybeli és jogi elemek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az említett kérdésre hasznos választ adhasson (2021. december 21‑i Trapeza Peiraios ítélet, C‑243/20, EU:C:2021:1045, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

88

Márpedig a mostani ügyben az uniós jognak a jelen kérdéssel érintett értelmezése hatással lehet az alapügy eljárási szempontból történő kezelésére, amennyiben ez utóbbi eljárás – a második kérdésre adott válaszra figyelemmel – az alapügyben szóban forgó határozattal szemben benyújtott valamennyi, a GN Bank felügyelőbizottsága által benyújtott kereseten kívüli keresetből fakad. Ezenkívül az FGB állításával ellentétben a kérdést előterjesztő bíróság kifejezetten számol azzal, hogy az elé terjesztett valamennyi kereset megvizsgálására vonatkozó kötelezettség arra kényszerítheti őt, hogy figyelmen kívül hagyja a gyors határozathozatalra vonatkozó kötelezettségét.

89

A lengyel kormány a maga részéről úgy véli, hogy a jelen ítélet 64. pontjában kifejtettekkel azonos indokok alapján szükségtelen az első kérdésre adandó válasz.

90

Ugyanakkor az e kérdésre adandó válasz a kérdést előterjesztő bíróság előtt benyújtott különböző keresetek egyesítése ellenére is hasznos marad, mivel ez utóbbi bíróság a második kérdésre adott válaszra tekintettel úgy vélheti, hogy az említett egyesítés ellentétes a Charta 47. cikkében biztosított, az ügyek tárgyalásának észszerű időn belüli lefolytatására vonatkozó joggal, ami lehetővé teszi számára először is a keresetek elkülönítését, másodszor pedig a jelen ítélet 83. pontjában említett vizsgálat elvégzését.

91

Az első kérdés ennélfogva elfogadható.

Az ügy érdeméről

92

Előzetesen meg kell állapítani, hogy a 2014/59 irányelv 85. cikkének (2) bekezdése, jóllehet arra az első kérdés hivatkozik, az alapügy körülményeire figyelemmel nem releváns. E rendelkezés ugyanis az ezen irányelv szerinti válságmegelőzési intézkedések meghozatalára vagy a válságkezelési intézkedések meghozatalától eltérő bármely hatáskör gyakorlására vonatkozó határozatok ellen való fellebbezés jogára vonatkozik, míg az alapügyben szóban forgó határozat, amely lényegében a GN Bank szanálási eljárás alá vonására irányul, az említett irányelv 2. cikkének 40., illetve 102. pontja értelmében vett „szanálási intézkedésnek”, következésképpen „válságkezelési intézkedésnek” minősül.

93

Következésképpen meg kell állapítani, hogy első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy úgy kell‑e értelmezni a 2014/59 irányelv 85. cikkének a Charta 47. cikkével összefüggésben értelmezett (3) bekezdését, hogy ha valamely nemzeti bírósághoz a nemzeti szanálási hatóság válságkezelési intézkedést elfogadó határozatával szemben több keresetet nyújtottak be, amelyek egyikét az intézmény szanálás alatt álló szerve terjesztette elő, ezen egyedüli kereset érdemi vizsgálata alapján megállapítható, hogy a hatékony jogorvoslathoz való jog minden más olyan személy tekintetében biztosított volt, aki e határozattal szemben szintén keresetet nyújtott be, amennyiben e bíróság egyrészt anélkül gyakorol jogszerűségi felülvizsgálatot, hogy kötve lenne az általa vizsgált keresetben foglalt jogalapokhoz, kérelmekhez és jogi alapjához, másrészt pedig olyan erga omnes hatályú ítéletet hoz, amelyre az említett határozat által érintett valamennyi személy hivatkozhat az e határozat által neki okozott kár megtérítése érdekében.

94

Ugyanakkor emlékeztetni kell arra, hogy a 2014/59 irányelv 85. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy a válságkezelési intézkedés elfogadásáról szóló határozat által érintett valamennyi személynek jogosultnak kell lennie arra, hogy e határozatot bíróság előtt vitassa.

95

Kétségtelen, hogy ezen irányelv 85. cikke (4) bekezdésének második albekezdése értelmében a szanálási hatóság határozatának megsemmisítése nem érinti a megsemmisített határozat alapján e hatóság által elfogadott közigazgatási aktusokat vagy megkötött ügyleteket, amennyiben arra jóhiszemű harmadik felek érdekeinek védelme céljából van szükség, mivel az e hatóság által hozott jogsértő határozatra vagy intézkedésre vonatkozó jogorvoslat az érintett személyek által az e határozat vagy intézkedés következtében elszenvedett veszteségek megtérítésére korlátozódik.

96

Márpedig a lengyel jog szerint az FGB mint szanálási hatóság által elfogadott válságkezelési intézkedéssel érintett személy nem köteles arra, hogy annak érdekében, hogy az ezen intézkedés által neki okozott kár megtérítése iránti kérelmet nyújthasson be, maga vitassa ezen intézkedés jogszerűségét a nemzeti közigazgatási bíróság előtt, mivel e személy ezen kérelem alátámasztása érdekében hivatkozhat az említett intézkedés jogellenességének az e bíróság által egy másik jogalany keresetéről hozott ítéletben való megállapítására.

97

Ugyanakkor a jelen ügyben, abban az esetben, ha a GN Bank felügyelőbizottsága által benyújtott keresetet elbíráló ítéletben e kereset mint megalapozatlan elutasításra kerül, az alapeljárás többi felperesének az ilyen ítélet erga omnes hatálya miatt nincs lehetősége kártérítési kérelem előterjesztésére. E további felpereseket tehát megfosztanák attól a joguktól, hogy az alapügyben szóban forgó határozattal szembeni keresetük alátámasztása érdekében saját jogalapjaikra hivatkozzanak, miközben e jogalapok nem képezték olyan kontradiktórius vita tárgyát, amely biztosította volna, hogy az említett felperesek megismerjék és megvitathassák az olyan tényállási és jogi elemeket, amelyek az eljárás kimenete szempontjából meghatározóak.

98

E tekintetben a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy az olyan alapvető jogok, mint a Charta 47. cikkében biztosított hatékony jogorvoslathoz való jog, kétségtelenül nem jelentenek korlátlan jogosultságot, hanem korlátozhatók, feltéve ugyanakkor, hogy a korlátozás ténylegesen megfelel a kérdéses intézkedés által követett közérdekű céloknak, és a kitűzött célhoz képest nem jelent olyan aránytalan és megengedhetetlen beavatkozást, amely sértené az így biztosított jogok lényeges tartalmát (lásd ebben az értelemben: 2013. szeptember 26‑i Texdata Software ítélet, C‑418/11, EU:C:2013:588, 84. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

99

Márpedig, ha a nemzeti szanálási hatóság válságkezelési intézkedés elfogadására vonatkozó határozata által érintett jogalanyt megfosztanák azon jogától, hogy a 2014/59 irányelv 85. cikkének (3) bekezdése szerinti, általa érvényesen benyújtott keresetről indokolással ellátott ítéletben határozzanak, az sértené a hatékony jogorvoslathoz való jogának lényeges tartalmát.

100

Ennélfogva a mostani ügyben a jelen ítélet 97. pontjában említett esetben a kérdést előterjesztő bíróság nem hivatkozhat a GN Bank felügyelőbizottsága által benyújtotthoz hasonló kereset tárgyában hozott ítélet erga omnes hatályára annak érdekében, hogy minden más érintett személyt megfosszon azon észszerű lehetőségtől, hogy ismertesse álláspontját.

101

Végezetül meg kell állapítani, hogy az a körülmény, hogy a nemzeti közigazgatási bíróság a közigazgatási határozattal szemben benyújtott keresetben foglalt jogalapoktól, kérelmektől és jogi alaptól függetlenül, bármely jogalapra és jogi alapra tekintettel jogosult e határozat jogszerűségének vizsgálatára, nem jelenti azt, hogy e bíróság szükségszerűen minden releváns jogalap figyelembevételével vizsgálja felül ezen határozatot. Ugyanis nem zárható ki, hogy az egyik kereset, amelyet nem vizsgáltak meg, olyan ténybeli vagy jogi elemekre hivatkozik, amelyet e felülvizsgálat keretében nem vettek figyelembe.

102

Az első kérdésre tehát azt a választ kell adni, hogy a 2014/59 irányelv 85. cikkének a Charta 47. cikkével összefüggésben értelmezett (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy ha valamely nemzeti bírósághoz a nemzeti szanálási hatóság válságkezelési intézkedést elfogadó határozatával szemben több keresetet nyújtottak be, amelyek egyikét az intézmény szanálás alatt álló szerve terjesztette elő, kizárólag e kereset megalapozatlanként való elutasítása nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy a hatékony jogorvoslathoz való jog tiszteletben tartása minden más olyan személy tekintetében biztosított volt, aki az említett határozattal szemben szintén keresetet nyújtott be olyan jogalapokra hivatkozva, amelyeket a meghozott ítéletben nem vettek figyelembe, és amelyek mindenesetre nem képezték olyan kontradiktórius vita tárgyát, amely lehetővé tette volna e személyek számára, hogy ismertessék álláspontjukat.

A harmadik kérdésről

103

Harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy úgy kell‑e értelmezni a 2014/59 irányelv 3. cikkének (3) bekezdését, hogy e rendelkezés nem alkalmazandó olyan helyzetben, amelyben a nemzeti szanálási hatóság az ezen irányelv 29. cikke értelmében vett ügyvivő vagyonfelügyelői és a 2014/49 irányelv értelmében vett betétbiztosítási feladatokat is ellát, így e hatóság működési függetlenségének biztosítása és az e funkciókkal kapcsolatos összeférhetetlenség megelőzése érdekében nem írja elő strukturális rendelkezések meghozatalát.

Az elfogadhatóságról

104

A lengyel kormány a harmadik kérdés elfogadhatatlanságára hivatkozik, amelyet hipotetikusnak tekint, lényegében arra hivatkozva, hogy a kérdést előterjesztő bíróság nem pontosítja a 2014/59 irányelv 3. cikkének (3) bekezdése és az alapügyben szóban forgó határozat jogszerűségének felülvizsgálata között fennálló kapcsolatot.

105

Ugyanakkor meg kell állapítani, hogy az e kérdésre adandó válasz az alapeljárás felperesei által a kérdést előterjesztő bíróság előtt előterjesztett, az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben hivatkozott egyes olyan jogalapokhoz kapcsolódik, amelyek lényegében a szanálási hatóságként eljáró FGB függetlensége feltételezett hiányának az alapügyben szóban forgó határozat szabályszerűségére gyakorolt állítólagos hatására vonatkoznak.

106

Az említett kérdés ennélfogva elfogadható.

Az ügy érdeméről

107

A 2014/59 irányelv 3. cikkének (2) bekezdése rögzíti azt az elvet, amely szerint a szanálási feladatköröket közigazgatási hatóságok vagy közigazgatási hatáskörökkel felruházott hatóságok látják el. Másfelől e cikk (3) bekezdéséből az következik, hogy e hatóságok más feladatköröket is elláthatnak, mivel a szanálási hatóságok az 575/2013 rendelet és a 2013/36 irányelv alkalmazásában akár felügyeletet ellátó illetékes hatóságok is lehetnek. Több feladat ellátása esetén azonban e (3) bekezdés előírja, hogy megfelelő strukturális rendelkezéseknek kell biztosítaniuk a működési függetlenséget és az összeférhetetlenség megelőzését.

108

Amint arra a főtanácsnok az indítványának 34. és 36. pontjában lényegében rámutatott, ebben az összefüggésben a működési függetlenségre és az összeférhetetlenség megelőzésére vonatkozóan a 2014/59 irányelv 3. cikkének (3) bekezdésében előírt követelmények a több feladatkör ugyanazon szervezet által való ellátásához kapcsolódó azon kockázatra vonatkoznak, hogy torzul a szanálási hatóságként eljáró szervezet döntéshozatala, és e döntéshozatalnak a szanálási feladatkörön kívüli bármely belső befolyással szembeni védelmére irányulnak, ily módon e szervezet ezen feladatkör ellátása során kizárólag a szanálási mechanizmushoz kapcsolódó célokat követi.

109

E tekintetben az említett (3) bekezdés igen tág kifejezéseinek használatából, amely bekezdés „az érintett hatóságnak […] a felügyeleti feladatai[ra] vagy egyéb feladatai[ra]”, továbbá e hatóság „felügyeleti és egyéb funkciói[ra]” vonatkozik, valamint abból a körülményből, hogy e bekezdés általánosságban hivatkozik többek között a „közigazgatási hatáskörrel felruházott hatóságokra”, az következik, hogy az uniós jogalkotó e követelményeket a szanálási hatóság által ellátott összes többi feladatkör tekintetében elő kívánta írni, amint e feladatkörök jellege ilyen objektív kockázattal jár.

110

Márpedig a 2014/59 irányelv 29. cikke értelmében vett ügyvivő vagyonfelügyelői, illetve a 2014/49 irányelv értelmében vett betétbiztosítási feladatkörök esetében bizonyosan ez a helyzet.

111

Többek között a 2014/59 irányelvnek az ezen irányelv (40) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 29. cikkéből, valamint az említett irányelv 109. cikkéből ugyanis az következik, hogy e feladatkörök összefüggésben állnak a szanálási mechanizmussal, mivel egyrészt az ügyvivő vagyonfelügyelő kinevezésére a szanálási eljárás megindításának elkerülését célzó korai beavatkozási intézkedések elfogadása keretében kerül sor, ugyanakkor azt követheti ilyen eljárás megindítása, másrészt pedig a betétbiztosítási rendszer felhasználható a szanálás keretében, és adott esetben követelést támaszthat a szanálásfinanszírozási rendszerrel szemben. Ebből következően nem zárható ki, hogy e feladatkörök valamelyikének a szanálási hatóság általi gyakorlása befolyásolja a szanálási feladatkörök keretében történő döntéshozatalt.

112

Másfelől nincs jelentősége annak, hogy mindezen feladatkörök eltérő eszközök útján ugyanarra a célra, nevezetesen lényegében a pénzügyi stabilitás megőrzésére irányulnak. Ugyanis ugyanez a helyzet az 575/2013 rendeletben és a 2013/36 irányelvben előírt felügyeleti feladatkörök esetében is, amelyekre a 2014/59 irányelv 3. cikkének (3) bekezdése kifejezetten olyan feladatokként hivatkozik, amelyek tekintetében a szanálási hatóság működési függetlenségét és az összeférhetetlenség megelőzését biztosítani kell.

113

Végül, mivel – amint azt a főtanácsnok az indítványának 47. pontjában lényegében hangsúlyozta – a függetlenségre és az összeférhetetlenség megelőzésére vonatkozó követelmények a felügyeleti feladatkörök és a szanálási hatóság által ellátott egyéb feladatkörök tekintetében azonosak, az ügyvivő vagyonfelügyelői feladatkörök felügyeleti vagy egyéb jellegét nem szükséges vizsgálni.

114

A fenti megfontolások összességéből az következik, hogy a 2014/59 irányelv 3. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy e rendelkezés olyan helyzetben, amelyben a nemzeti szanálási hatóság az ezen irányelv 29. cikke értelmében vett ügyvivő vagyonfelügyelői vagy a 2014/49 irányelv értelmében vett betétbiztosítási feladatokat is ellát, oly módon alkalmazandó, hogy e hatóság működési függetlenségének biztosítása és az e funkciókkal kapcsolatos összeférhetetlenség megelőzése érdekében strukturális rendelkezések meghozatalát írja elő.

A negyedik kérdésről

Az elfogadhatóságról

115

A lengyel kormány vitatja a negyedik kérdés elfogadhatóságát, és ugyanarra az érvelésre hivatkozik, mint amely a jelen ítélet 104. pontjában szerepel, és amelyet a Törvényszék az ezen ítélet 105. pontjában kifejtett indokok alapján már elutasított, amelyre ennélfogva elegendő visszautalni.

116

A GN Bank felügyelőbizottsága azt állítja, hogy a kérdést előterjesztő bíróság nem az uniós jog értelmezését, hanem az alapügy tényállásának értékelését kéri a Bíróságtól. E kérdés ezenkívül hipotetikus, mivel azt irányozza elő, hogy nem pontosított intézkedések orvosolják a nemzeti szabályozásnak a 2014/59 irányelvvel való összeegyeztethetetlenségét.

117

E tekintetben meg kell állapítani, hogy az említett kérdés elfogadhatósága nem tehető függővé attól, hogy a kérdést előterjesztő bíróság megjelöli‑e azokat a konkrét intézkedéseket, amelyeket az FGB a szanálási hatóságként folytatott működése keretében a működési függetlenségének biztosítása és az összeférhetetlenségek fennállásának megelőzése érdekében meg kellene hoznia, amennyiben a szabályozási keret hiányát ilyen intézkedésekkel orvosolni lehetne, mivel a kérdést előterjesztő bíróság éppen azt kívánja megvizsgálni, hogy az ilyen lehetőség elvben összeegyeztethető‑e az uniós joggal.

118

Másfelől emlékeztetni kell arra, hogy a nemzeti bíróságok az eljárás bármely általuk megfelelőnek ítélt szakaszában kérdést intézhetnek a Bírósághoz, amennyiben legalábbis kifejtik azokat a ténybeli körülményeket, amelyeken az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések alapulnak (lásd ebben az értelemben: 2022. március 25‑i IP és társai [Az alapügy tényállása valóságtartalmának megállapítása] végzés, C‑609/21, EU:C:2022:232, 21. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

119

Ezenkívül a jelen ítélet 117. pontjában kifejtett megfontolásokból az következik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság nem kéri a Bíróságtól ténybeli értékelések elvégzését.

120

A jelen kérdés ennélfogva elfogadható.

Az ügy érdeméről

121

Negyedik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy úgy kell‑e értelmezni a 2014/59 irányelv 3. cikkének (3) bekezdését, hogy ha a nemzeti szanálási hatóság az e rendelkezés értelmében vett „felügyeleti feladatokat” vagy „egyéb feladatokat” is ellát, és hiányoznak e hatóság működési függetlenségének biztosítására, valamint a szanálási feladatai és az egyéb feladatai közötti összeférhetetlenség megelőzésére irányuló belső írásos szabályok, az e tekintetben elegendőnek tekintett szervezeti és egyéb intézkedések bevezetése mindazonáltal biztosíthatja e követelmények betartását.

122

Előzetesen meg kell állapítani, hogy egyrészt a 2014/59 irányelv 3. cikke (3) bekezdése harmadik albekezdésének szövegéből kitűnik, hogy az e rendelkezés alkalmazásához szükséges belső szabályokat nemcsak maga a tagállam, hanem a nemzeti szanálási hatóság is elfogadhat. Másrészt az említett rendelkezés azt is előírja, hogy az ilyen szabályokat közzé kell tenni.

123

Mindemellett a 2014/59 irányelv 3. cikkének (3) bekezdése nem írja elő, hogy a belső szabályoknak milyen alakiságokkal kell rendelkezniük, sem pedig azt, hogy milyen különös szabályok alapján kell azokat közzétenni.

124

Következésképpen a szervezeti és egyéb megfelelő intézkedések megfelelhetnek az e rendelkezés értelmében vett „belső szabályok” fogalmának, amennyiben azok kellően pontosan leírásra kerülnek. Másfelől e belső szabályok közzététele bármilyen hatékony eszközzel biztosítható, amennyiben az lehetővé teszi valamennyi érdekelt személy számára, hogy azokat bármikor megismerje.

125

Ezenkívül az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben szereplő információkra tekintettel annak érdekében, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak az előtte folyamatban lévő jogvita megoldásához hasznos választ lehessen adni, a következő pontosításokat kell tenni.

126

Először is, ami a 2014/59 irányelv 3. cikke (3) bekezdésének első albekezdésében említett megfelelő strukturális rendelkezések tartalmát illeti, e bekezdés második albekezdése úgy rendelkezik, hogy a szanálási hatóság feladatainak ellátásában részt vevő alkalmazottakat strukturális szempontból el kell választani az e hatóság egyéb funkcióival kapcsolatos feladatok ellátásában részt vevő alkalmazottaktól, illetve rájuk külön jelentési útvonalak vonatkoznak.

127

Az ilyen, kifejezetten a személyi állományra vonatkozó követelmények nem írják elő, hogy az a közigazgatási hatóság, amelyre a szanálási feladatokat más feladatok mellett átruházták, külön döntéshozó szervvel rendelkezzen, amikor szanálási hatóságként jár el. Az ilyen kötelezettség ugyanis megfosztaná értelmétől a tagállamok számára biztosított azon lehetőséget, hogy szanálási hatóságként egy már létező közigazgatási hatóságot jelöljenek ki, mivel az a gyakorlatban az ilyen hatóság megkettőzésének előírását vonná maga után.

128

Egyébiránt a főtanácsnok indítványának 49. pontjában foglaltakhoz hasonlóan meg kell állapítani, hogy hasonló összefüggésben az Európai Központi Banknak a hitelintézetek prudenciális felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatos külön feladatokkal történő megbízásáról szóló, 2013. október 15‑i 1024/2013/EU tanácsi rendelet (HL 2013. L 287., 63. o.) a 25. cikkének (4) bekezdésében előírja, hogy mind az ezen intézményre ruházott felügyeleti funkciókkal, mind pedig a monetáris politikai feladataival kapcsolatos döntések a Kormányzótanács hatáskörébe tartoznak.

129

Ehhez hasonlóan e követelmények nem képezik akadályát annak, hogy az olyan közigazgatási hatóságot, amely más feladatok mellett szanálási feladatokat is ellát, ne lehessen oly módon megszervezni, hogy egyes belső szervezeti egységek, mint a jogi osztály, a humánerőforrás‑osztály vagy a műszaki osztály mind a szanálási funkciókkal megbízott személyi állomány, mind pedig a más funkciókat ellátó személyzet számára támogató szolgáltatásokat nyújtson, a 2014/59 irányelv 3. cikke (3) bekezdésének harmadik albekezdésében említett szakmai titoktartásra vonatkozó szabályok sérelme nélkül, amennyiben az ilyen szabályok szükségesnek bizonyulnak az információk bizalmas jellege tiszteletben tartásának biztosításához.

130

Másodszor, ami az e rendelkezésben előírt belső szabályok közzététele esetleges elmulasztásának következményeit illeti, meg kell állapítani egyrészt, hogy olyan működési szabályokról van szó, amelyek önmagukban nem keletkeztetnek jogokat olyan magánszemélyek számára, akik nem vesznek részt a szanálási hatóság döntéshozatali eljárásában. Másrészt e szabályok közzététele alapvetően átláthatósági funkciót tölt be, amely arra irányul, hogy valamennyi potenciálisan érintett személyt tájékoztassa azok fennállásáról és tartalmáról, mivel e közzététel nem befolyásolja többek között az említett szabályok alkalmazhatóságát.

131

E megfontolásokból az következik, hogy a 2014/59 irányelv 3. cikke (3) bekezdésének harmadik albekezdésében említett belső szabályok közzétételének hiánya nem eredményezi automatikusan a szanálási hatóság által hozott határozatok érvénytelenségét. Ugyanakkor, ha e szabályok közzétételének hiányát a szanálási hatóság határozata elleni kereset vizsgálata során állapítják meg, e hatóság feladata annak bizonyítása, hogy e kötelezettségszegés ellenére tiszteletben tartották az említett szabályokat, így e határozatot a 2014/59 irányelv 32. cikke (5) bekezdésének megfelelően kizárólag az ezen irányelv 31. cikke szerinti egy vagy több szanálási cél elérése érdekében hozták meg.

132

A negyedik kérdésre ennélfogva azt a választ kell adni, hogy a 2014/59 irányelv 3. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy ha a nemzeti szanálási hatóság az e rendelkezés értelmében vett „felügyeleti feladatokat” vagy „egyéb feladatokat” is ellát, és hiányoznak e hatóság működési függetlenségének biztosítására, valamint a szanálási feladatai és az egyéb feladatai közötti összeférhetetlenség megelőzésére irányuló írásos belső szabályok, az e tekintetben elegendőnek tekintett szervezeti és egyéb intézkedések bevezetése mindazonáltal biztosíthatja e követelmények betartását. Az említett rendelkezés ugyanakkor nem foglalja magában sem azt, hogy az említett hatóság szanálási feladataira vonatkozó határozatokat és az egyéb feladataira vonatkozó határozatokat különböző döntéshozó szerveknek kell elfogadniuk, sem pedig azt, hogy ugyanazon hatóság belső szervezeti egységei – a szakmai titoktartásra vonatkozó szabályok sérelme nélkül – ne nyújthatnának támogató szolgáltatásokat mind a szanálási funkciókkal megbízott személyi állomány, mind pedig az egyéb funkciókat ellátó személyi állomány számára. Amennyiben az ugyanezen rendelkezésben előírt írásos belső szabályok állnak rendelkezésre, azok közzétételének hiánya nem eredményezi automatikusan a szanálási hatóság által hozott határozatok érvénytelenségét, hanem az adott esetben az e hatóság határozata elleni kereset esetén azt vonja maga után, hogy e hatóságra hárul annak bizonyítása, hogy e szabályokat tiszteletben tartották, ily módon e határozatot kizárólag a szanálás egy vagy több céljának elérése érdekében fogadták el.

A költségekről

133

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

1)

Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkét

2)

A 2019. május 20‑i (EU) 2019/879 európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, a hitelintézetek és befektetési vállalkozások helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer létrehozásáról és a 82/891/EGK tanácsi irányelv, a 2001/24/EK, 2002/47/EK, 2004/25/EK, 2005/56/EK, 2007/36/EK, 2011/35/EU, 2012/30/EU és 2013/36/EU irányelv, valamint az 1093/2010/EU és a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2014. május 15‑i 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 85. cikkének az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkével összefüggésben értelmezett (3) bekezdését

3)

A 2019/879 irányelvvel módosított 2014/59 irányelv 3. cikkének (3) bekezdését

4)

A 2019/879 irányelvvel módosított 2014/59 irányelv 3. cikkének (3) bekezdését