C-104/0962009CC01040017.0001I-86631I-867614KOKOTT FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA – C-104/09. SZ. ÜGYROCA ÁLVAREZ<TI><P><HT TYPE="UC">Juliane Kokott</HT></P><P><HT TYPE="UC">főtanácsnok indítványa</HT></P><P>Az ismertetés napja: <DATE ISO="20100506">2010. május 6.</DATE><NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0001"><P>Eredeti nyelv: német.</P></NOTE></P></TI><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">I –</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Bevezetés</HT></TXT></NP></TI>1.A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem lehetővé teszi a Bíróság számára, hogy pontosítsa a nemen alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmával kapcsolatos ítélkezési gyakorlatát.2.A spanyol szabályozás értelmében a munkaviszonyban álló anyák a gyermek születésétől számított első kilenc hónapban jogosultak napi munkaidejük csökkentésére. El kell ismerni, hogy a törvény a munka alól szoptatás céljából történő mentesítést említ. A spanyol ítélkezési gyakorlat azonban olyan anyáknak is biztosítja ezt a szünetet, akik nem szoptatnak. Ezért már ezen a ponton is utalni kell arra, hogy a szoptatási szünet” kifejezés félreérthető, mivel a szoptatás éppenhogy nem feltétele a munkaszünet kiadásának. Ha a munkavállaló anya maga nem veszi igénybe a szoptatási szünetet, akkor a gyermek apja – amennyiben ő is munkaviszonyban áll – igénybe veheti azt az anya helyett.3.Roca Álvarez ilyen munkaszünet iránti kérelmet nyújtott be a munkáltatójához. Kérelmét azon indokkal utasították el, hogy a gyermek anyja önálló vállalkozó, és ezért ő maga nem igényelheti a munkaszünetet. Így Roca Álvarez sem rendelkezik levezetett jogosultsággal. A spanyol jog ugyanis nem ismeri a munkaviszonyban álló apának a munkaszünet kiadására vonatkozó önálló igényét. Roca Álvarez szerint ez a nemen alapuló hátrányos megkülönböztetés.<TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">II –</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Jogi háttér</HT></TXT></NP></TI><TI><NP><NO.P>A –</NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">Az uniós szabályozás</HT></TXT></NP></TI>4.Az ügy uniós jogi kereteit a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő végrehajtásáról szóló, 1976. február 9-i 76/207/EGK tanácsi irányelv

HL L 39., 40. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 187. o.

 határozza meg.<TI><NP><NO.P>1.</NO.P><TXT>A 76/207 irányelv</TXT></NP></TI>5.A 76/207 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése értelmében:

Ezen irányelv célja, hogy a tagállamokban a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elve érvényesüljön az előmenetelt is magában foglaló munkavállalás, szakképzés, munkafeltételek, valamint – a (2) bekezdésben említett feltételek esetén – a szociális biztonság tekintetében. A továbbiakban az egyenlő bánásmód elve kifejezés jelöli ezt az elvet.

6.Ezen irányelv 2. cikkének (1) és (3) bekezdése értelmében:(1)

A következő rendelkezések alkalmazásában az egyenlő bánásmód elve azt jelenti, hogy semmiféle nemi megkülönböztetés [helyesen: nemen alapuló hátrányos megkülönböztetés] nem alkalmazható sem közvetlenül, sem közvetetten, különös tekintettel a családi állapotra és a családi jogállásra történő hivatkozással [helyesen: sem közvetlenül, sem közvetetten, a közvetett hátrányos megkülönböztetés tekintetében, különösen ideértve a családi állapotra és a családi jogállásra történő hivatkozást].

(3)Ez az irányelv nem érinti a nők védelméről szóló rendelkezéseket, különös tekintettel a terhességre és az anyaságra.7.Az irányelv 5. cikkének (1) bekezdése értelmében:

(1) Az egyenlő bánásmód elvének a munka- és egyben az elbocsátást szabályzó feltételek tekintetében történő alkalmazása azt jelenti, hogy a férfiaknak és a nőknek ugyanazokat a feltételeket kell biztosítani mindenféle nemi megkülönböztetés [helyesen: nemen alapuló hátrányos megkülönböztetés] nélkül.

<TI><NP><NO.P>2.</NO.P><TXT>A 96/34 irányelv</TXT></NP></TI>8.Kiegészítésképpen utalni kell az UNICE, a CEEP és az ESZSZ által a szülői szabadságról kötött keretmegállapodásról szóló, 1996. június 3-i 96/34/EK tanácsi irányelvre.

HL L 145., 4. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 2. kötet, 285. o.

9.Ez ülteti át az általános iparági szervezetek (az UNICE, a CEEP és az ESZSZ) által 1995. december 14-én kötött, a szülői szabadságra vonatkozó keretmegállapodást. E keretmegállapodás az irányelv mellékletében szerepel.10.A keretmegállapodás 2. szakaszának (1) bekezdése előírja:

1.Ez a megállapodás a 2. cikk 2) pontjára figyelemmel gyermek születése, illetve örökbefogadása esetén egyéni jogot biztosít a férfi és a női munkavállalóknak szülői szabadság igénybevételére, hogy legalább három hónapon át gondozhassák gyermeküket, annak meghatározott életkoráig, de legfeljebb a gyermek 8 éves koráig. A tagállamok és/vagy a szociális partnerek határozzák meg a részletes szabályokat.

<TI><NP><NO.P>B –</NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A nemzeti szabályozás</HT></TXT></NP></TI>11.A munkaviszonyokat Spanyolországban az 1995. március 24-i 1/1995. sz. Real Decreto Legislativo (királyi törvényerejű rendelet) által módosított Estatuto de los Trabajadores

BOE 75. sz., 1995. március 29., 9654. o.

 (a továbbiakban: a munkavállalók jogállásáról szóló törvény) szabályozza. Ennek 1. cikke értelmében e törvény olyan személyekre alkalmazandó, akik valamely – munkaadónak nevezett – természetes vagy jogi személy szervezeti keretei között, és e természetes vagy jogi személy utasítása alatt más javára, fizetés ellenében önkéntesen szolgálatot teljesítenek.12.A munkavállalók jogállásáról szóló törvény 1. cikkének (3) bekezdése tisztázza, hogy kizárt a törvény minden olyan tevékenységre történő alkalmazása, amelyet az 1. cikk (1) bekezdésében megfogalmazottól eltérő keretek között végeznek.13.A munkavállalók jogállásáról szóló törvény 37. cikke (4) bekezdésének a fellebbezés benyújtásának időpontjában a kérdést előterjesztő bíróság tájékoztatása szerint hatályos változata a következőképpen rendelkezik:

A női munkavállalóknak a kilenc hónapnál fiatalabb gyermek szoptatása tekintetében egy óra munkaszünethez van joguk, amelyet két részre oszthatnak. A női munkavállaló úgy is dönthet, hogy ezt a jogot a napi munkaidő ugyanezen célú fél órás lerövidítésével veszi igénybe. Ezt a szünetet mind az anya, mind pedig az apa igénybe veheti, feltéve, hogy mindketten dolgoznak.

14.A 2007. március 22-i 3. sz. törvény

BOE 71. sz., 2007. március 23., 12611. o.

 módosította a munkavállalók jogállásáról szóló törvény 37. cikkét. A módosított változat a korábbi változattól eltérően különösen azt írja elő, hogy a női munkavállaló az egy órás munkaszünet helyett napi munkaidejének fél órás lerövidítését is választhatja, vagy a kollektív szerződés, illetve a munkáltatóval történt megegyezés értelmében – a kollektív szerződésben rögzített feltételek figyelembevételével – e szünetekre vonatkozó igények összegyűjtésével teljes napokat is kivehet.<TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">III –</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">A tényállás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés</HT></TXT></NP></TI>15.Roca Álvarez (a továbbiakban: felperes) a Sesa Start España ETT SA (a továbbiakban: munkáltató) vállalkozás alkalmazottja.16.2005. március 7-én a munkavállalók jogállásáról szóló törvény 37. cikkének (4) bekezdése szerinti fizetett munkaszünetet igényelt munkáltatójától. A munkáltató elutasította ezt a kérelmet azzal az indokkal, hogy a felperes felesége önálló vállalkozó, és nem alkalmazott. Az anya alkalmazotti jogállása azonban elengedhetetlen feltétele a kért szoptatási szünet igénybevételének.17.Roca Álvarez keresettel támadta meg ezt a döntést. Az elsőfokú bíróság szerint a szoptatási szünethez való jog kizárólag az anyát illeti meg, tekintve, hogy az előírás a munkavállalók jogállásáról szóló törvényben A női munkavállalók… kifejezéssel kezdődik. Továbbá az anyának munkaviszonyban kell állnia, mivel a munkavállalók jogállásáról szóló törvény egyébként nem alkalmazható. A bíróság szerint ezért Roca Álvarez nem rendelkezik a munkaszünetre vonatkozó joggal, hiszen felesége önálló vállalkozó. Mivel az anya nem igényjogosult, az apa sem rendelkezik semmiféle levezetett joggal.18.E határozat ellen a felperes fellebbezést nyújtott be a Tribunal Superior de Justicia de Galiciához. E bíróság álláspontja szerint a felperes által kérelmezett jog csak abban az esetben állhatna fenn, ha sérti az egyenlő bánásmód elvét az, hogy a kérdéses jog kizárólag az anyát illeti meg.19.Mindezekre tekintettel a Tribunal Superior de Justicia de Galicia úgy határozott, hogy előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

A Szerződés 13. cikkében, a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő végrehajtásáról szóló, 1976. február 9-i 76/207/EGK tanácsi irányelvben, valamint az ezen irányelvet módosító 2002/73/EK irányelvben rögzített egyenlő bánásmód elvét, amely tilt bármely, nemen alapuló hátrányos megkülönböztetést, sérti-e egy olyan nemzeti rendelkezés (konkrétan a munkavállalók jogállásáról szóló törvény 37. cikkének (4) bekezdése), amely kizárólag a munkaviszonyban álló anyák számára ismeri el a fizetett szoptatási szünethez való jogosultságot, amelynek lényege a napi munkaidő fél órával történő csökkentése, vagy egy óra távollét a munkából, amely utóbbi esetben a szünet két részre osztható, és amely szünet önkéntes jellegű, a munkáltató által fizetett, a gyermek kilenc hónapos koráig vehető igénybe, de amely szünethez való jogosultság nem illeti meg a munkaviszonyban álló apákat?

20.A Bíróság előtti eljárásban a spanyol és az ír kormány, valamint a Bizottság terjesztett elő írásbeli észrevételeket.<TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">IV –</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">A jogkérdésről</HT></TXT></NP></TI>21.Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy sérti-e a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód uniós jog által biztosított elvét egy olyan nemzeti szabályozás, amely csak a női munkavállalók számára biztosít a szoptatási szünetre vonatkozó önálló jogot. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés e tekintetben az EK 13. cikkre (jelenleg EUMSZ 19. cikk), valamint a 76/207 és a 2002/73 irányelvekre

A férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő végrehajtásáról szóló 76/207/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2002. szeptember 23-i 2002/73/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, HL L 269., 15. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 255. o.

 hivatkozik.22.A jogi értékelésre az elkövetkezőkben egyedül a 76/207 irányelv alapján kerül sor, hiszen a 2002/73 irányelv a jelen ügy vonatkozásában már ratione temporis sem alkalmazható. A 2002/73 irányelv átültetésére nyitva álló határidő 2005. október 5-én járt le. A felperes a szoptatási szünet kiadását azonban már 2005. március 7-én – tehát az átültetési határidő lejárta előtt – kérelmezte. A kért szoptatási szünet időtartama is befejeződött az átültetési határidő lejárta előtt; ennek 2005. január 4-től 2005. október 4-ig kellett volna tartania.23.Amennyiben azonban a spanyol szabályozás az alapügy elbírálása tekintetében nem a kérelem benyújtásának időpontjában hatályos jogi helyzetet, hanem egy későbbi időpontot vesz alapul – például azon bírósági határozat meghozatalának időpontját, amellyel szemben már nincs fellebbezés –, akkor az irányelv átültetésére vonatkozó határidő már lejárt. Ez azonban végeredményben nem változtatna a jogi értékelésen, hiszen a 2002/73 irányelv a jelen ügyre vonatkozó rendelkezéseket döntő mértékben nem módosította.24.Az irányelvnek a 2006/54 irányelvvel

A férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5-i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, HL L 204., 23. o.

 történt módosításával kapcsolatban – amelyet 2008. augusztus 15-ig kellett átültetni – a kérdést előterjesztő bíróság nem tesz fel kérdést, egyébiránt ennek alkalmazhatóságát ratione temporis még inkább el kell utasítani.<TI><NP><NO.P>A –</NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A 76/207 irányelv</HT></TXT></NP></TI>25.A 76/207 irányelv célja, hogy a tagállamokban a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elve érvényesüljön a szakmai összefüggésben. Ezért 2. cikkének (1) bekezdése tiltja a nemen alapuló hátrányos megkülönböztetésnek mind a közvetlen, mind a közvetett formáját. Az 5. cikk (1) bekezdése értelmében az egyenlő bánásmód elvének a munkafeltételek tekintetében történő alkalmazása azt jelenti, hogy a férfiaknak és a nőknek ugyanazokat a feltételeket kell biztosítani mindenféle nemi alapon történő hátrányos megkülönböztetés nélkül. Az elkövetkezőkben ezért először is azt kell megvizsgálni, hogy a vita tárgyát képező rendelkezések a munkafeltételeket érintik-e, és a nemen alapuló egyenlőtlen bánásmódhoz vezetnek-e.<TI><NP><NO.P>1.</NO.P><TXT>Egyenlőtlen bánásmód a munkafeltételek tekintetében</TXT></NP></TI>26.A munkavállalók jogállásáról szóló spanyol törvény 37. cikkének (4) bekezdése a gyermek születésétől számított első kilenc hónapban biztosítja a munkaidő csökkentésének lehetőségét. Ez vagy a napi munkaidő fél órával történő lerövidítésével, vagy egy órás munkaszünettel valósulhat meg, amelyet két részre oszthatnak. Ezáltal a vitatott szabályozás a munkával töltött időt, és így a munkafeltételeket érinti. Következésképpen a 76/207 irányelv 5. cikkének hatálya alá tartozik.27.Az ilyen szabályozás a nemen alapuló egyenlőtlen bánásmódhoz is vezet.28.A munkavállalók jogállásáról szóló törvény 37. cikkének (4) bekezdése – szövegének megfelelően – csak női munkavállalóknak biztosítja a munkaidő lerövidítésére vonatkozó jogot, a férfi munkavállalók ezzel szemben nem rendelkeznek a munkaidő lerövidítésére vonatkozó önálló joggal. Legfeljebb levezetett jogosultsággal rendelkeznek: csak ha az anya önálló joggal bír, akkor gyakorolhatja ezt az apa is.29.Az egyenlőtlen bánásmód tehát abban nyilvánul meg, hogy a női munkavállalók a munkaidő lerövidítésére vonatkozóan önálló joggal rendelkeznek, a férfi munkavállalók azonban csak a gyermek anyjának jogából levezetett joggal. Míg tehát a munkavállaló anya mindig rendelkezik a munkaszünetre vonatkozó joggal, a munkavállaló apa csak akkor veheti igénybe a munkaszünetet, ha a gyermek anyja is munkavállaló. Ha azonban az anya önálló vállalkozó, és ezért önmaga nem rendelkezik a munkaszünetre vonatkozó joggal, az apa sem rendelkezik a megfelelő jogosultsággal. A női munkavállaló ezzel szemben akkor is rendelkezik e joggal, ha a gyermek apja önálló vállalkozó.30.A jelen összefüggésben a férfiak és nők alapvetően hasonló helyzetben vannak, hiszen a vita tárgyát képező munkaszünet – amint az mindjárt bemutatásra kerül – elsősorban a gyermek gondozását szolgálja. Mivel a kérdéses rendelkezés a jogot kifejezetten a női munkavállalók számára biztosítja, következésképpen a nemen alapuló közvetlen egyenlőtlen bánásmódról van szó.31.Az elkövetkezőkben azt kell vizsgálni, hogy ezen egyenlőtlen bánásmód megengedett-e az irányelvben foglalt egyik kivétel alapján.<TI><NP><NO.P>2.</NO.P><TXT>A nők védelmére vonatkozó rendelkezések a terhesség és az anyaság tekintetében</TXT></NP></TI>32.Az irányelv 2. cikkének (3) bekezdése fenntartja a tagállamok jogát a nők védelmét szolgáló rendelkezések elfogadására vagy hatályban tartására, tekintettel a terhességre és az anyaságra. E rendelkezés az egyenlő bánásmód elvétől való eltérés. Ezért ezt szigorúan kell értelmezni annak érdekében,

A 222/84. sz., Johnston-ügyben 1986. május 15-én hozott ítélet (EBHT 1986., 1651. o.) 44. pontja.

 hogy e kivételek az általános szabályokat ne fosszák meg tartalmuktól.

Ebben az értelemben lásd a C-346/08. sz., Bizottság kontra Egyesült Királyság ügyben 2010. április 22-én hozott ítélet (EBHT 2010., I-3491. o.) 39. pontját.

33.Az irányelv 2. cikkének (3) bekezdése az ítélkezési gyakorlat értelmében két tekintetben hivatott védeni a nő szükségleteit. Egyrészt a nő biológiai állapotának védelmére irányul a terhessége során és azt követően, másrészt a nő és gyermeke közötti különleges kapcsolat védelmére irányul a terhességet és a szülést követő időszakban.

A 184/83. sz., Hofmann-ügyben 1984. július 12-én hozott ítélet (EBHT 1984., 3047. o.) 26. pontja, a C-136/95. sz., Thibault-ügyben 1998. április 30-án hozott ítélet (EBHT 1998., I-2011. o.) 25. pontja, a C-342/01. sz., Merino Gómez-ügyben 2004. március 18-án hozott ítélet (EBHT 2004., I-2605. o.) 32. pontja, a C-366/99. sz., Griesmar-ügyben 2001. november 29-én hozott ítélet (EBHT 2001., I-9383. o.) 43. pontja és a C-116/06. sz., Kiiski-ügyben 2007. szeptember 20-án hozott ítélet (EBHT 2007., I-7643. o.) 46. pontja. A szülő-gyermek viszony tekintetében lásd ezen indítvány 42. pontját.

34.A vitatott spanyol szabályozás azonban nem az irányelv 2. cikkének (3) bekezdése szerint megengedett egyenlőtlen bánásmód, hiszen ha közelebbről szemügyre vesszük, nem az irányelv értelmében vett, a nőknek a terhességre és az anyaságra tekintettel való védelmére vonatkozó rendelkezésről van szó.35.Kétségtelenül a nőknek az anyaság tekintetében való védelmét szolgálná az a rendelkezés, amely bizonyos kedvezményeket biztosít a szoptató női munkavállalóknak. Csak a nők szoptathatják gyermeküket, ezenfelül anyaságukkal közvetlen összefüggésben áll a szoptatás. Ezért abban egyet kell érteni az ír kormánnyal, hogy a szoptató női munkavállalók előnyben részesítése nem valósítja meg a férfi munkavállalók hátrányos megkülönböztetését.36.Annak ellenére azonban, hogy szoptatási időnek nevezik, a kérdéses spanyol munkaszünet elsősorban nem a szoptató anyák védelmét szolgálja. Amint azt a kérdést előterjesztő bíróság kifejtette, ez az 1900-ból származó szabályozás eredetileg lehetővé kívánta tenni az anya számára gyermeke táplálását; időközben azonban e célkitűzéstől elvált. Ma a munkaszünetnek már nem feltétele a szoptatás. Éppen ellenkezőleg, a spanyol ítélkezési gyakorlat ezt a rendelkezést akkor is alkalmazza, ha a gyermeket cumisüvegből etetik.37.A kérdést előterjesztő bíróság a munkaszünet célját ezért helyesen pusztán a gyermek gondozására szánt időnek minősíti. Ezenfelül a munkavállalók jogállásáról szóló törvény 37. cikkének legutóbbi módosítása egyértelművé teszi, hogy a vita tárgyát képező munkaszünet célja nemcsak a szoptatástól, hanem általában a táplálástól is teljesen eltávolodott.

Ez a módosítás a kérdést előterjesztő bíróság szerint ugyan ratione temporis nem alkalmazható a jelen tényállásra, ugyanakkor lehet rá hivatkozni a kérdéses munkaszünet jellegének megítélése kapcsán.

 Ez ugyanis megengedi, hogy a napi egy órás munkaszüneteket egybefüggő szabadságra vonatkozó jogba gyűjtsék össze. Ebben az esetben azonban azokon a napokon, amikor a munkavállaló dolgozik, egyáltalán nem áll rendelkezésre további idő a gyermek szoptatására vagy táplálására.38.Ezenfelül a spanyol jog szerint a munkaszünetet az apa is igénybe veheti, amennyiben az anya igényelhet munkaszünetet. Ez megerősíti, hogy a spanyol rendelkezés olyan jellegű intézkedés, amely a gyermekgondozást könnyíti, és nem olyan, amely a nő biológiai állapotának védelmét szolgálja. Hiszen egyrészről az apák ugyanúgy el tudják végezni mind a gyermek cumisüvegből való etetését, mind általában a gyermekgondozást. Másrészről nem világos, hogy a nő biológiai állapotának védelmét hogyan szolgálja az, ha ő személyesen nem igényli a munkaidő lerövidítését, és teljes munkaidőben dolgozik tovább, míg férje élvezi a munkaidő lerövidítésének előnyeit.39.A Bíróság már többször hangsúlyozta, hogy az irányelv a tagállamok számára mérlegelési mozgásteret biztosít azon szociális intézkedések tekintetében, amelyeket a nők terhességre és anyaságra tekintettel történő védelmének biztosítása érdekében hoznak.

A fenti 10. lábjegyzetben hivatkozott Hofmann-ügyben hozott ítélet 27. pontja.

 Ez azt jelenti, hogy a tagállamok széles körű mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek azon kérdés tekintetében, hogy e védelemhez mely intézkedéseket tartanak szükségesnek. Ennek megfelelően az intézkedések tagállamonként eltérhetnek.40.Azáltal, hogy a spanyol szabályozás az anya jogának fennállása esetén megengedi azt, hogy a munkaszünetet az apa is igénybe vegye, egyértelműen kifejezésre juttatja, hogy elsődleges célja nem az anya védelme. E szabályozás inkább a gyermek nézőpontjából magyarázható, akinek gondozási igénye mind az anya, mind az apa munkaszünete által kielégíthető.41.E tekintetben a jelen ügy különbözik a Hofmann-ügyben hozott ítélet alapjául szolgáló tényállástól. Abban az ügyben egy olyan tagállami rendelkezésről volt szó, amely kizárólag az anyák számára biztosított az állam által támogatott szülési szabadságot a törvény szerint járó védelmi idő lejártát követően. E szabadságot az apa semmi esetre sem vehette igénybe. Ezen összefüggésben a Bíróság megállapította, hogy a 76/207 irányelv nem kötelezi a tagállamokat arra, hogy biztosítsanak ilyen szabadságot az apák számára is, mivel az ilyen szülési szabadság a nőknek a terhesség és az anyaság következményeire tekintettel történő védelmét célozza.42.Ebben az összefüggésben a Bíróság a szülési szabadság azon funkcióját hangsúlyozta, miszerint az a nő és gyermeke közötti különleges kapcsolat védelmére irányul a szülést követő időszakban, biztosítva, hogy a keresőtevékenység egyidejű gyakorlásával járó megterhelés ne zavarhassa meg ezt a kapcsolatot.

Lásd a 10. lábjegyzetben hivatkozott ítéleteket.

 E védelmi szempontot részben túlhaladottnak tekinthetjük, mivel a szükséges gondoskodást a gyermek apja is biztosítani tudja.

Lásd például Langenfeld, in: Grabitz/Hilf, Das Recht der Europäischen Union, 2008. január, 141. cikk, 101. pont.

 Mindenesetre az anya kettős megterhelése azáltal is megakadályozható, hogy az apa veszi át a gyermek gondozását. A jelen ügyben azonban nem kell végérvényesen tisztázni e védelmi szempont súlyát az uniós jogban, mivel – azáltal, hogy a munkaszünetet sok esetben az apa is igényelheti – maga a spanyol szabályozás is kifejezésre juttatja, hogy nem az anya és a gyermek különleges kapcsolatának védelméről van szó.43.Végezetül még ki kell térni a spanyol kormány azon érvére, miszerint a jelen munkaszünetre vonatkozó egyéni joggal csak a nőknek kell rendelkezniük, mivel csak ők dönthetnek a gyermek táplálásának módjáról. Azonban ez az érv sem meggyőző, már csak azért sem, mert a szóban forgó munkaszünet kapcsán csak történeti szempontból és névleg van szó szoptatási szünetről, ez a spanyol joggyakorlatban azonban teljesen elvált a gyermek táplálásának kérdésétől. Igaz, hogy általánosságban felmerül a kérdés, kinek a részére kell biztosítani a munkaszünetet, ha a szülők maguk erről nem tudnak megegyezni. E konfliktushelyzet megoldása érdekében azonban semmi esetre sem szükséges az apától eleve megtagadni a munkaszünetre vonatkozó egyéni jogot. Ellenkezőleg, a nemzeti jog feladata, hogy az egyenlő bánásmód elvének megfelelően kiegyenlítse az érdekeket.<TI><NP><NO.P>3.</NO.P><TXT>Az esélyegyenlőséget elősegítő intézkedések</TXT></NP></TI>44.Végezetül azt kell megvizsgálni, hogy a 76/207 irányelv 2. cikkének (4) bekezdése szerint megengedhető-e egy olyan szabályozás, mint az alapeljárásban szereplő. Ennek értelmében az irányelv nem érinti a férfiak és a nők esélyegyenlőségét elősegítő intézkedéseket, különösen, ha azokat a fennálló egyenlőtlenségeket szüntetik meg, amelyek a nők lehetőségeit érintik.45.Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében e rendelkezés kifejezetten és kizárólag azon intézkedések megtételére jogosít fel, amelyek – látszólag hátrányos megkülönböztetést megvalósítva – ténylegesen a nők és a férfiak között a társadalmi életben fennálló egyenlőtlenségek kiküszöbölését vagy csökkentését célozzák.

A C-450/93. sz., Kalanke-ügyben 1995. október 17-én hozott ítélet (EBHT 1995., I-3051. o.) 18. pontja, a C-409/95. sz., Marschall-ügyben 1997. november 11-én hozott ítélet (EBHT 1997., I-6363. o.) 26. pontja, valamint a C-476/99. sz., Lommers-ügyben 2002. március 19-én hozott ítélet (EBHT 2002., I-2891. o.) 32. pontja.

46.Az sem világos, hogy a spanyol szabályozás szerinti részleges munkaszünet bevezetése hogyan lenne alkalmas arra, hogy a nőkkel szemben ténylegesen fennálló egyenlőtlenségeket kiküszöbölje, vagy akár csökkentse. Sokkal inkább ennek ellenkezője igaz; egy olyan szabályozás, mint a spanyol, azzal a veszéllyel jár, hogy hozzájárul a keresőtevékenységet folytató nők kedvezőtlenebb helyzetbe hozatalához.47.Ha csak a női munkavállalók rendelkeznek a szóban forgó munkaszünetre vonatkozó egyéni joggal, a férfi munkavállalók ezzel szemben csak a gyermek anyjától levezetett joggal rendelkeznek e tekintetben, ez a jövőre tekintettel továbbra is fenntartja a hagyományos szereposztást,

A Bíróság erre a veszélyre már a (fenti 15. lábjegyzetben hivatkozott) Lommers-ügyben 2002. március 19-én hozott ítéletének 41. pontjában is utalt.

 és még annak a lehetőségét is korlátozza, hogy a munkaviszonyban álló apák gondozzák gyermeküket. A szülők csak akkor dönthetnek szabadon arról, melyikük használja ki gyermekgondozás céljából a munkaszünetet, ha mindketten munkaviszonyban állnak. Ha csak az apa áll munkaviszonyban, az anya azonban önálló vállalkozó, az apa nem rendelkezik a munkaszünetre vonatkozó joggal: Ebben az esetben azt a kiegészítő gondozási időt, amelyet a spanyol munkavállalók jogállásáról szóló törvény biztosítani kíván, az anyának kell tehát biztosítania, akinek e célból vagy korlátoznia kell önálló tevékenységét, és ezért gazdasági hátrányokat kell elszenvednie, vagy pedig megfelelő többlet munkaterhet kell viselnie. A gyermek munkaviszonyban álló apja éppenhogy nem tud segíteni e terhen.48.A kérdést előterjesztő bíróság is így érvelt, és utalt a spanyol szabályozásnak az általa bumeránghatásnak nevezett egyik következményére. Munkáltatói szempontból ugyanis a spanyol igény bevezetése az alkalmazás tekintetében még okot is szolgáltat a férfi jelentkezőknek a női jelentkezőkhöz képest való előnyben részesítésére. A munkáltatónak ugyanis egy nő alkalmazásakor már számolnia kell a női munkavállaló későbbi terhességével és anyaságával, valamint ezzel összefüggő jogaival, ezenfelül e munkavállaló minden esetben jogosult a vita tárgyát képező munkaszünet kiadására is. Férfi munkavállaló alkalmazásakor ugyanakkor a munkáltató nemcsak de facto van kitéve kisebb kockázatnak, hogy az egyáltalán igénybe veszi a munkaszünetet. Azon esetekben, amelyekben a gyermek anyja önálló vállalkozó, a férfi munkavállaló egyáltalán nem jogosult a vita tárgyát képező munkaszünetre.49.A 2. cikk (4) bekezdése sem igazolja tehát a kérdéses egyenlőtlenséget.<TI><NP><NO.P>B –</NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A 96/34 irányelv</HT></TXT></NP></TI>50.A Bizottság észrevételében arra az eredményre jutott, hogy a vita tárgyát képezőhöz hasonló rendelkezés ellentétes a szülői szabadságról kötött keretmegállapodással is. A gyermekkel való foglalkozáshoz biztosított munkaszünet megfelel az ezen irányelv értelmében vett szülői szabadságnak. A keretmegállapodás 2. szakasza egyéni jogot biztosít a férfi és a női munkavállalóknak szülői szabadság igénybevételére. E rendelkezéssel ellentétes egy olyan nemzeti szabályozás, amely a szóban forgó összefüggésben csak nőknek biztosítja a munkaszünethez való egyéni jogot.51.A kérdést előterjesztő bíróság előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésében nem hivatkozott a 96/34 irányelvre. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem indoklásában mindazonáltal utal arra, hogy a spanyol jogban nem létezik egységes szülői szabadság, az irányelv célkitűzéseit különféle jogintézményeken keresztül érik el, amelyek közül az egyik a szóban forgó munkaszünet. Az előzetes döntéshozatalra utaló végzés azonban e tekintetben nem tartalmaz további adatokat. Így különösen hiányoznak a szülői szabadságról szóló egyéb spanyol jogszabályokkal kapcsolatos részletek. Mindezekre tekintettel nem lehet megvizsgálni a 96/34 irányelv esetleges megsértését. Mivel azonban a 76/207 irányelv megsértése már megállapított, nem szükséges megvizsgálni a 96/34 irányelv megsértését.<TI><NP><NO.P>C –</NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">Közbenső következtetés</HT></TXT></NP></TI>52.Az olyan nemzeti szabályozás, mint a szóban forgó, nem egyeztethető össze a 76/207 irányelvvel.<TI><NP><NO.P>D –</NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">Az alapügyre vonatkozó következmények</HT></TXT></NP></TI>53.Hogy ebből a megállapításból milyen következmények vonhatók le a magánjogi munkaviszonnyal kapcsolatos alapügyben szereplő jogvitára vonatkozóan, azt a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megítélnie.54.E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely irányelv önmagában nem keletkeztet magánszemélyekre vonatkozó kötelezettséget, következésképpen arra nem is lehet magánszemélyekkel szemben hivatkozni.

A 152/84. sz., Marshall-ügyben 1986. február 26-án hozott ítélet (EBHT 1986., 723. o.) 48. pontja, a C-91/92. sz., Faccini Dori-ügyben 1994. július 14-én hozott ítélet (EBHT 1994., I-3325. o.) 20. pontja, a C-397/01–C-403/01. sz., Pfeiffer és társai ügyben 2004. október 5-én hozott ítélet (EBHT 2004., I-8835. o.) 108. és 109. pontjai, a C-80/06. sz., Carp-ügyben 2007. június 7-én hozott ítélet (EBHT 2007., I-4473. o.) 20. pontja, és a C-555/07. sz., Kücükdeveci-ügyben 2010. január 19-én hozott ítélet (EBHT 2010., I-365. o.) 46. pontja.

55.Ugyanakkor a Bíróság két nemrégiben hozott döntésében megállapította, hogy a nemzeti bíróságok a magánszemélyek közötti jogvitákban is kötelesek eltekinteni minden, az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmával ellentétes nemzeti jogszabályi rendelkezés alkalmazásától.

A C-144/04. sz., Mangold-ügyben 2005. november 22-én hozott ítélet (EBHT 2005., I-9981. o.) 77. pontja, és a (fenti 17. lábjegyzetben hivatkozott) Kücükdeveci-ügyben hozott ítélet 51. pontja. Ezzel kapcsolatban lásd a mai napon a C-499/08. sz., Andersen-ügyben tett indítványom 22. és azt követő pontját.

A továbbiakban fog kiderülni, hogy a Bíróság kiterjeszt-e ilyen horizontális közvetlen hatályt más általános jogelvekre – például a nemen alapuló hátrányos megkülönböztetésre – is. Különösen az ilyen továbbfejlesztés előtt lenne szükséges e vitatott horizontális közvetlen hatály és annak határai dogmatikai alapjainak tisztázása.

Ezzel kapcsolatban lásd például Tizzano főtanácsnok a Mangold-ügyben 2005. június 30-án ismertetett indítványának (EBHT 2005., I-9981. o.) 83., 84. és 100. pontját, Mazák főtanácsnok a C-411/05. sz., Palacios de la Villa ügyben 2007. február 15-én ismertetett indítványának (EBHT 2007., I-8531. o.) 133–138. pontját, és Sharpston főtanácsnok a C-427/06. sz., Bartsch-ügyben 2008. május 22-én ismertetett indítványának (EBHT 2008., I-7245. o.) 79–93. pontját, mind további hivatkozásokkal.

56.Mivel azonban a kérdést előterjesztő bíróság e tekintetben nem tett fel kérdést a Bíróságnak, ehelyütt túl messzire vezetne ennek vizsgálata.57.Ezenfelül minden esetben elsőbbséget kell élveznie az irányelvvel összhangban álló értelmezés elvének. A nemzeti bíróságok hatáskörük keretei között kötelesek mindent megtenni annak érdekében, hogy a belső jog egészére tekintettel, és az általuk elfogadott értelmezési módszerek alkalmazásával biztosítsák a szóban forgó irányelv teljes érvényesülését, és annak céljával összhangban álló eredményre jussanak.

A fenti 17. lábjegyzetben hivatkozott Pfeiffer és társai ügyben hozott ítélet 115. és azt követő pontjai, a C-212/04. sz., Adeneler és társai ügyben 2006. július 4-én hozott ítélet (EBHT 2006., I-6057. o.) 111. pontja, a C-286/06. sz., Impact-ügyben 2008. április 15-én hozott ítélet (EBHT 2008., I-2483. o.) 101. pontja, és a C-378/07–C-380/07. sz., Angelidaki és társai ügyben 2009. április 23-án hozott ítélet (EBHT 2009., I-3071. o.) 200. pontja.

 A nemzeti jog irányelvvel összhangban történő értelmezését nem zárja ki, hogy az esetleg az egyén számára hátrányosabb lehet.

Lásd a C-321/05. sz., Kofoed-ügyben 2007. február 8-án tett indítványom (EBHT 2007., I-5795. o.) 65. pontját és az ott felsorolt ítélkezési gyakorlatot.

 A megfelelő értelmezésre vonatkozó kötelezettség elismerten azokban a jogviszonyokban is érvényesül, amelyekben szükségszerűen valamely magánszemély kerül közvetetten hátrányba.

Lásd a C-106/89. sz., Marleasing-ügyben 1990. november 13-án hozott ítélet (EBHT 1990., I-4135. o.) 6. és 8. pontját, és a fenti 17. lábjegyzetben hivatkozott Faccini Dori-ügyben hozott ítélet 20., 25. és 26. pontját.

58.A jelen ügyben sok érv szól amellett, hogy a kérdést előterjesztő bíróság az értelmezés során az irányelvvel összhangban álló eredményre juthat. Hiszen a vita tárgyát képező jogszabályt már a múltban is kiterjesztően értelmezték, és a társadalmi fejlődést figyelembe véve elvonatkoztattak a szoptatástól, valamint meghatározott esetekben már az apák számára is keletkeztettek igényt. A kérdést előterjesztő bíróság azt sem juttatta kifejezésre, hogy nehézségei lennének a jelen indítvány végkövetkeztetéseinek a spanyol jog értelmezése útján történő elérését illetően.<TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">V –</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Végkövetkeztetések</HT></TXT></NP></TI>59.A fenti érvelésre tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre a következőképpen válaszoljon:

Az egyenlő bánásmód elvét, amelyet a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő végrehajtásáról szóló, 1976. február 9-i 76/207/EGK tanácsi irányelv rögzít, sérti az olyan nemzeti szabályozás, amely kizárólag a munkaviszonyban álló anyák számára ismeri el az olyan fizetett munkaszünethez való jogosultságot, amelynek lényege a napi munkaidő fél órával történő csökkentése, vagy egy óra távollét a munkából, amely utóbbi esetben a szünet két részre osztható, és amely szünethez való jogosultság ugyanakkor nem illeti meg a munkaviszonyban álló apákat.