<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><JUDGMENT xmlns:xsi="http://www.w3.org/2001/XMLSchema-instance" xsi:noNamespaceSchemaLocation="http://formex.publications.europa.eu/schema/formex-05.00-20081231.xd"><BIB.JUDGMENT><REF.CASE FILE="ECRCJ2007HUA.0800676701.case.xml"><NO.CASE>C-227/04 P</NO.CASE></REF.CASE><NO.CELEX>62004J0227</NO.CELEX><NO.SEQ>0001.0003</NO.SEQ><PAGE.FIRST.ECR>6817</PAGE.FIRST.ECR><PAGE.SEQ>1</PAGE.SEQ><PAGE.LAST.ECR>6848</PAGE.LAST.ECR><PAGE.TOTAL>32</PAGE.TOTAL><AUTHOR>CJ</AUTHOR></BIB.JUDGMENT><CURR.TITLE><LEFT><DATE ISO="20070911">2007. 09. 11-I</DATE> ÍTÉLET — C-227/04. P. SZ. ÜGY</LEFT><RIGHT>LINDORFER KONTRA TANÁCS</RIGHT></CURR.TITLE><TITLE><TI><P>A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)</P><P><DATE ISO="20070911">2007. szeptember 11.</DATE><NOTE NOTE.ID="E0001" NUMBERING="STAR"><P>Az eljárás nyelve: francia.</P></NOTE></P></TI></TITLE><JUDGMENT.INIT><P>A C-227/04. P. sz. ügyben,</P><P><HT TYPE="BOLD">Maria-Luise Lindorf er,</HT> az Európai Unió Tanácsának tisztviselője (lakóhelye: Brüszszel [Belgium], képviselik: G. Vandersanden és L. Levi ügyvédek)</P></JUDGMENT.INIT><PARTIES><PLAINTIFS><P>fellebbezőnek</P><PARTY.STATUS>a Bíróság alapokmányának 56. cikke alapján <DATE ISO="20040528">2004. május 28-án</DATE> benyújtott fellebbezése tárgyában,</PARTY.STATUS></PLAINTIFS><AGAINST>a másik fél az eljárásban:</AGAINST><DEFENDANTS><P>az <HT TYPE="BOLD">Európai Unió Tanácsa</HT> (képviselik: F. Anton és M. Sims-Robertson, meghatalmazotti minőségben)</P><PARTY.STATUS>alperes az elsőfokú eljárásban,</PARTY.STATUS></DEFENDANTS></PARTIES><?PAGE NO="I-6818"?><PREAMBLE><PREAMBLE.INIT><P>A BÍRÓSÁG (nagytanács),</P><P>tagjai: V. Skouris elnök, P. Jann, A. Rosas, R. Schintgen, Juhász E. (előadó) és J. Klucka tanácselnökök, R. Silva de Lapuerta, K. Schiemann, M. Ilešič, J. Malenovský, U. Lõhmus, E. Levits és A. Ó Caoimh bírák,</P><P>főtanácsnok: F. G. Jacobs, később: E. Sharpston,</P><P>hivatalvezető: M. Ferreira főtanácsos,</P></PREAMBLE.INIT><GR.VISA><VISA>tekintettel az írásbeli szakaszra,</VISA><VISA>F. G. Jacobs főtanácsnok indítványának a <DATE ISO="20051027">2005. október 27-i</DATE> tárgyaláson történt meghallgatását követően,</VISA><VISA>tekintettel a szóbeli szakasz újbóli megnyitását elrendelő <DATE ISO="20060426">2006. április 26-i</DATE> végzésre, valamint a <DATE ISO="20060628">2006. június 28-i</DATE> tárgyalást követően,</VISA><VISA>E. Sharpston főtanácsnok indítványának a <DATE ISO="20061130">2006. november 30-i</DATE> tárgyaláson történt meghallgatását követően,</VISA></GR.VISA><?PAGE NO="I-6819"?><PREAMBLE.FINAL><P>meghozta a következő</P></PREAMBLE.FINAL></PREAMBLE><CONTENTS.JUDGMENT><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P>ítéletet</P></TI></TITLE><NP><NO.P>1</NO.P><TXT>Fellebbezésével Maria-Luise Lindorfer az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának a <REF.DOC.ECR EDITION="CST" NO.CASE="T-204/01" YEAR="2004" PAGE.ECR="II-361" PAGE.SUM="I-A-83">T-204/01. sz., Lindorfer kontra Tanács ügyben <DATE ISO="20040318">2004. március 18-án</DATE> hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2004., I-A-83. és II-361. o., a továbbiakban: megtámadott ítélet)</REF.DOC.ECR> hatályon kívül helyezését kéri; ezzel az ítéletével az Elsőfokú Bíróság elutasította a fellebbezőnek az Európai Unió Tanácsa által hozott, a fellebbező nyugdíjszerző szolgálati éveinek az osztrák nyugdíjrendszerben szerzett nyugdíjjogosultság átalánydíjas visszavásárlási értékének a közösségi nyugdíjrendszerbe történő átutalást követő kiszámításáról szóló, <DATE ISO="20001103">2000. november 3-i</DATE> határozat (a továbbiakban: vitás határozat) megsemmisítésére irányuló keresetét.</TXT></NP><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P>Jogi háttér</P></TI></TITLE><NP><NO.P>2</NO.P><TXT>Az Európai Közösségek tisztviselői személyzeti szabályzatának az <DATE ISO="19980407">1998. április 7-i</DATE> 781/98/EK, ÉSZAK, Euratom rendelettel (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="113" DATE.PUB="1998" PAGE.FIRST="4">HL L 113., 4. o.</REF.DOC.OJ>) módosított szövege (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) la. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START ID="QS0001" REF.END="QE0001" CODE="201E"/>E személyzeti szabályzat értelmében és a meghatározott családi állapotot előíró vonatkozó rendelkezések sérelme nélkül, a tisztviselők faji, politikai, világnézeti vagy vallási meggyőződésre, nemre vagy nemi irányultságra vonatkozó közvetlen vagy közvetett megkülönböztetés nélküli egyenlő bánásmódra jogosultak.<QUOT.END ID="QE0001" REF.START="QS0001" CODE="201D"/></P></QUOT.S></P></NP><?PAGE NO="I-6820"?><NP><NO.P>3</NO.P><TXT>A személyzeti szabályzat 77. cikke előírja:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START ID="QS0002" REF.END="QE0002" CODE="201E"/>A legalább 10 éves szolgálati idővel rendelkező tisztviselő öregségi nyugdíjra jogosult [...]</P><P>Az öregségi nyugdíj legnagyobb összege 70%-a a tisztviselő utolsó olyan besorolási fokozatban kapott alapilletményének, amelybe a tisztviselő legalább egy évig tartozott. Ez azt a tisztviselőt illeti meg, aki a VIII, melléklet 3. cikke alapján számított legalább 35 éves szolgálati idővel rendelkezik. Ha a szolgálati jogviszonyban eltöltött évek száma 35 évnél kevesebb, a fenti legnagyobb összeget arányosan csökkenteni kell.</P><P>[...]</P><P>A nyugdíjjogosultságot a tisztviselő a 60. életévének betöltésével szerzi meg.<QUOT.END ID="QE0002" REF.START="QS0002" CODE="201D"/></P></QUOT.S></P></NP><NP><NO.P>4</NO.P><TXT>A személyzeti szabályzat 83. cikke szerint:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P><QUOT.START ID="QS0003" REF.END="QE0003" CODE="201E"/>(1)</NO.P><TXT>Az e nyugdíjrendszer keretében folyósított ellátásokat a Közösségek költségvetéséből kell fedezni. A tagállamok az ilyen kiadások finanszírozására megállapított táblázattal összhangban együttesen garantálják az ilyen ellátások kifizetését.</TXT><P>[...]</P></NP></ITEM><?PAGE NO="I-6821"?><ITEM><NP><NO.P>(2)</NO.P><TXT>A tisztviselők [a közösségi] nyugdíjrendszer finanszírozásához a költségek egyharmadával járulnak hozzá. [...]</TXT></NP></ITEM></LIST><P>[...]</P><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P>(4)</NO.P><TXT>Amennyiben a nyugdíjrendszernek a Tanács által felkért egy vagy több képesített szakértő által elvégzett biztosításmatematikai értékelése azt mutatja, hogy a tisztviselők járulékai nem elegendőek a nyugdíjrendszerben fizetendő ellátások egyharmadának finanszírozására, a költségvetési hatóságok a költségvetési eljárással összhangban eljárva és a 10. cikkben meghatározott személyzeti szabályzati bizottsággal folytatott konzultációt követően meghatározzák a járulékok mértéke vagy a nyugdíjkorhatár tekintetében szükséges módosításokat.<QUOT.END ID="QE0003" REF.START="QS0003" CODE="201D"/></TXT></NP></ITEM></LIST></QUOT.S></P></NP><NP><NO.P>5</NO.P><TXT>A személyzeti szabályzat VIII, mellékletének 2. cikke előírja:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START ID="QS0004" REF.END="QE0004" CODE="201E"/>Az öregségi nyugdíjat a tisztviselő nyugdíjszerző szolgálati éveinek összesített száma alapján kell folyósítani. A 3. cikk rendelkezései szerint kiszámított minden egyes szolgálati év egy nyugdíjszerző szolgálati évnek, és minden teljes hónap egy év tizenketted részének megfelelő nyugdíjszerző szolgálati időnek számít.</P><P>Az öregségi nyugdíjjogosultság kiszámítása során figyelembe vehető nyugdíjszerző szolgálati évek maximuma 35 év.<QUOT.END ID="QE0004" REF.START="QS0004" CODE="201D"/></P></QUOT.S></P></NP><NP><NO.P>6</NO.P><TXT>A személyzeti szabályzat VIII, mellékletének 5. cikke a következőképpen rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START ID="QS0005" REF.END="QE0005" CODE="201E"/>A 2. cikk rendelkezései ellenére az a tisztviselő, aki 60 éves korában 35 évnél kevesebb szolgálati idővel rendelkezik, és aki a 3. cikk szerint továbbra is<?PAGE NO="I-6822"?> nyugdíjjogosultságot szerez, 60 éves kora és azon életkora közötti időszak minden évére, amelyben elkezdik számára a nyugdíj folyósítását, a 60 éves korában megszerzett nyugdíjjogosultság 5 %-ának megfelelő nyugdíjemelésre jogosult, oly módon, hogy teljes nyugdíja ne haladja meg az adott esetben a személyzeti szabályzat 77. cikkének második vagy harmadik bekezdésében említett utolsó alapilletményének 70 %-át.</P><P>[...]<QUOT.END ID="QE0005" REF.START="QS0005" CODE="201D"/></P></QUOT.S></P></NP><NP><NO.P>7</NO.P><TXT>A személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az a tisztviselő, aki azt követően lép a Közösségek szolgálatába, hogy valamely közigazgatási hatóság, illetve nemzeti vagy nemzetközi szervezet szolgálatából kilépett, vagy munkavállalóként vagy önálló vállalkozóként tevékenykedett, véglegesítésekor jogosult az ilyen szolgálati jogviszony vagy tevékenység révén megszerzett öregségi nyugdíj iránti jogosultság biztosításmatematikai egyenértékét vagy átalánydíjas visszavásárlási értékét a Közösségeknek átutaltatni. Ugyanezen rendelkezésben az olvasható továbbá, hogy ilyen esetben az az intézmény, amelynél a tisztviselő szolgálatot teljesít, a tisztviselőre a véglegesítés időpontjában irányadó besorolási fokozat figyelembevételével megállapítja azon nyugdíjszerző szolgálati évek számát, amelyeket a nyugdíjrendszerében a korábbi szolgálati jogviszonyra tekintettel a fentiek szerint befizetett biztosításmatematikai egyenérték vagy átalánydíjas visszavásárlási <HT TYPE="ITALIC">értékek</HT> alapján a tisztviselő számára jóvá kell írni.</TXT></NP><NP><NO.P>8</NO.P><TXT><DATE ISO="19920713">1992. július 13-i</DATE> határozatával a Tanács megállapította a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikke (1) és (2) bekezdésének az utólag az <DATE ISO="19941219">1994. december 19-i</DATE> tanácsi határozattal módosított általános végrehajtási rendelkezéseit (a továbbiakban: ÁVR).</TXT></NP><NP><NO.P>9</NO.P><TXT>Az ÁVR 10. cikkének (2) bekezdése értelmében a tisztviselők azon nyugdíjszerző szolgálati évei számának megállapítása, amelyeket a közösségi nyugdíjrendszerben jóvá kell írni, az átutalt teljes összeg alapján - a véglegesítés időpontja és az említett<?PAGE NO="I-6823"?> összegnek a Közösségek számlájára való tényleges átutalásának az időpontja közötti időszakra számított évi 3,5 %-os kamat levonása után - történik. Az említett kamatot nem lehet levonni azon időszakok vonatkozásában, amelyek során az átutalható összeget az érintett nyugdíjpénztára a Közösségnél történő szolgálatba lépést megelőzően nem igazította ki, vagy nem növelte kamatokkal</TXT></NP><NP><NO.P>10</NO.P><TXT>Az ÁVR 10. cikkének (3) és (4) bekezdése a következőképpen rendelkezik (a továbbiakban a két számítási mód megnevezése: <QUOT.START ID="QS0006" REF.END="QE0006" CODE="201E"/>átszámítási képlet<QUOT.END ID="QE0006" REF.START="QS0006" CODE="201D"/>):</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P><QUOT.START ID="QS0007" REF.END="QE0007" CODE="201E"/>(3)</NO.P><TXT>A jóváírandó nyugdíjszerző szolgálati évek számát az alábbi módon kell kiszámítani:</TXT><P><LIST TYPE="DASH"><ITEM><P>az átutalt összeg (M) elméleti járadékká (R) történő átszámításával; [a személyzeti szabályzat] VIII, mellékletének 39. cikkében előírt biztosításmatematikai értékek (V) alapján, az R = M/V képlet segítségével,</P></ITEM><ITEM><P>e járadéknak (R) a személyzeti szabályzat szerinti nyugdíjra jogosító szolgálati évekké (N) történő átszámításával; a tisztviselő véglegesítésekor [...] fennálló besorolási fokozatának megfelelő éves alapilletmény (T) alapján, az N = Rx100/Tx2 képlettel.</P></ITEM></LIST></P><P>A jóváírandó nyugdíjszerző szolgálati évek száma azonban nem haladhatja meg azoknak az éveknek a számát, amelyek során az érintett a Közösségeknél történő szolgálatba lépését megelőzően jogszabállyal létrehozott (nem kiegészítő) nyugdíjrendszerhez tartozott.</P></NP></ITEM><?PAGE NO="I-6824"?><ITEM><NP><NO.P>(4)</NO.P><TXT>A Közösségek számlájára a belga franktól eltérő pénznemben átutalt összeget a nyugdíjszerző szolgálati évek megállapítása végett az alábbi módokon kell belga frankra átszámítani:</TXT><P>[...]</P><P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>az <DATE ISO="19711231">1971 december 31-ét</DATE> követően véglegesített tisztviselő esetében [...] az átutalt összeget arányosan el kell osztani azzal az időszakkal, amelynek során a tisztviselő az ezen összegnek megfelelő nyugdíjjogosultságokat szerezte, éspedig egyrészt az <DATE ISO="19720101">1972. január 1-jét</DATE> megelőző időszakot, másrészt pedig az <DATE ISO="19711231">1971. december 31-ét</DATE> követő időszakot kell alapul venni.</TXT></NP></ITEM></LIST></P><P>Az összegnek az <DATE ISO="19720101">1972. január 1-jét</DATE> megelőző időszaknak megfelelő részét a Nemzetközi Valutaalap <DATE ISO="19711231">1971. december 31-én</DATE> érvényes paritásai alapján kell átszámítani.</P><P>Az összegnek <DATE ISO="19711231">1971. december 31-ét</DATE> követő időszaknak megfelelő részét a Bizottság által az <DATE ISO="19720101">1972. január 1-jétől</DATE> a tisztviselő véglegesítéséig [...] terjedő időszakra rögzített középárfolyamon kell átszámítani [a továbbiakban: i) változat].</P><P>A tisztviselő [...] kérelmére azonban a kiszámításhoz figyelembe vett összeget (M) az átutalás időpontjában érvényes, naprakésszé tett árfolyamon kell átszámítani. Ebben az esetben a nyugdíjszerző szolgálati évek kiszámítása az illetmény (T) és a figyelembe veendő biztosításmatematikai érték (V) alapján történik, ahol az illetmény a tisztviselő véglegesítésekor [...] fennálló besorolási fokozatnak megfelelő és érvényben lévő illetmény, a biztosításmatematikai érték pedig megfelel a tisztviselő [...] ezen időpontig elért életkorának [a továbbiakban: ii) változat]<QUOT.END ID="QE0007" REF.START="QS0007" CODE="201D"/>.</P></NP></ITEM></LIST></QUOT.S></P></NP><?PAGE NO="I-6825"?><NP><NO.P>11</NO.P><TXT>A személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikke (2) bekezdésének alkalmazása végett elfogadott - az <DATE ISO="19920713">1992. július 13-i</DATE> tanácsi határozattal megállapított -biztosításmatematikaiegyenérték-táblázat az alábbi értékeket tartalmazza a két nemre nézve, a 30-50 éves korosztály tekintetében:</TXT><P><TBL NO.SEQ="001" COLS="3"><CORPUS><ROW TYPE="HEADER"><CELL COL="1" TYPE="HEADER">Életkor</CELL><CELL COL="2" TYPE="HEADER">Férfiak</CELL><CELL COL="3" TYPE="HEADER">Nők</CELL></ROW><ROW><CELL COL="1">30</CELL><CELL COL="2">9,667</CELL><CELL COL="3">10,269</CELL></ROW><ROW><CELL COL="1">31</CELL><CELL COL="2">9,811</CELL><CELL COL="3">10,426</CELL></ROW><ROW><CELL COL="1">32</CELL><CELL COL="2">9,956</CELL><CELL COL="3">10,586</CELL></ROW><ROW><CELL COL="1">33</CELL><CELL COL="2">10,102</CELL><CELL COL="3">10,746</CELL></ROW><ROW><CELL COL="1">34</CELL><CELL COL="2">10,249</CELL><CELL COL="3">10,908</CELL></ROW><ROW><CELL COL="1">35</CELL><CELL COL="2">10,397</CELL><CELL COL="3">11,071</CELL></ROW><ROW><CELL COL="1">36</CELL><CELL COL="2">10,546</CELL><CELL COL="3">11,236</CELL></ROW><ROW><CELL COL="1">37</CELL><CELL COL="2">10,695</CELL><CELL COL="3">11,402</CELL></ROW><ROW><CELL COL="1">38</CELL><CELL COL="2">10,846</CELL><CELL COL="3">11,569</CELL></ROW><ROW><CELL COL="1">39</CELL><CELL COL="2">10,998</CELL><CELL COL="3">11,739</CELL></ROW><ROW><CELL COL="1">40</CELL><CELL COL="2">11,154</CELL><CELL COL="3">11,912</CELL></ROW><ROW><CELL COL="1">41</CELL><CELL COL="2">11,308</CELL><CELL COL="3">12,034</CELL></ROW><ROW><CELL COL="1">42</CELL><CELL COL="2">11,465</CELL><CELL COL="3">12,261</CELL></ROW><ROW><CELL COL="1">43</CELL><CELL COL="2">11,625</CELL><CELL COL="3">12,441</CELL></ROW><ROW><CELL COL="1">44</CELL><CELL COL="2">11,788</CELL><CELL COL="3">12,626</CELL></ROW><ROW><CELL COL="1">45</CELL><CELL COL="2">11,955</CELL><CELL COL="3">12,816</CELL></ROW><ROW><CELL COL="1">46</CELL><CELL COL="2">12,127</CELL><CELL COL="3">13,013</CELL></ROW><ROW><CELL COL="1">47</CELL><CELL COL="2">12,302</CELL><CELL COL="3">13,215</CELL></ROW><ROW><CELL COL="1">48</CELL><CELL COL="2">12,480</CELL><CELL COL="3">13,422</CELL></ROW><ROW><CELL COL="1">49</CELL><CELL COL="2">12,661</CELL><CELL COL="3">13,633</CELL></ROW><ROW><CELL COL="1">50</CELL><CELL COL="2">12,847</CELL><CELL COL="3">13,850</CELL></ROW></CORPUS></TBL></P></NP><?PAGE NO="I-6826"?><NP><NO.P>12</NO.P><TXT>A személyzeti szabályzat 31. cikke szerint a kiválasztott pályázókat az A. besorolási osztályba vagy a nyelvi szolgálathoz tartozó tisztviselőket a besorolási osztályuk vagy szolgálatuk kezdő besorolási fokozatába kell kinevezni. A kinevezésre jogosult hatóság azonban bizonyos korlátozásokkal kivételt tehet e cikk rendelkezései alól.</TXT></NP><NP><NO.P>13</NO.P><TXT>Az Ausztria, Finnország és Svédország csatlakozására tekintettel az Európai Közösségek tisztviselőinek felvételére vonatkozó különleges és ideiglenes intézkedések bevezetéséről szóló, <DATE ISO="19950320">1995. március 20-i</DATE> 626/95/EK tanácsi rendelet (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="066" DATE.PUB="1995" PAGE.FIRST="1">HL L 66., 1. o.</REF.DOC.OJ>) 1. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy - többek között - a személyzeti szabályzat 31. cikkétől való eltéréssel <DATE ISO="19991231">1999. december 31-ig</DATE> az üres álláshelyek betölthetők osztrák, finn és svéd állampolgárokkal, az illetékes intézményekben lefolytatott költségvetési egyeztetések keretében erre kijelölt álláshelyek erejéig.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P>A jogvita alapját képező tényállás</P></TI></TITLE><NP><NO.P>14</NO.P><TXT>Az oszták állampolgárságú Maria-Luise Lindorfer <DATE ISO="19960916">1996. szeptember 16-án</DATE> lépett szolgálatba a Tanácsnál. <DATE ISO="19970616">1997. június 16-án</DATE> véglegesítették, és az A5 besorolási fokozat 2. fizetési fokozatába sorolták be. A Tanácsnál történő szolgálatba lépés előtt 13 éven és 3 hónapon át Ausztriában volt munkavállaló. Ez idő alatt az osztrák nyugdíjrendszerbe fizetett járulékot.</TXT></NP><NP><NO.P>15</NO.P><TXT><DATE ISO="19990515">1999. május 15-én</DATE> Maria-Luise Lindorfer a személyzeti szabályzat VIII, melléklete II. cikkének (2) bekezdése alapján kérelmezte az osztrák nyugdíjrendszerben szerzett nyugdíjjogosultságai átalánydíjas visszavásárlási értékének a közösségi nyugdíjrendszerbe történő átvitelét.</TXT></NP><?PAGE NO="I-6827"?><NP><NO.P>16</NO.P><TXT><DATE ISO="20000218">2000. február 18-án</DATE> az osztrák nyugdíjpénztár tájékoztatta Maria-Luise Lindorfert, hogy az osztrák nyugdíjrendszerben szerzett nyugdíjjogosultságai átalánydíjas viszszavásárlási értékét <DATE ISO="20000301">2000. március 1-jével</DATE> ideiglenesen <FT TYPE="DECIMAL">1306712,23</FT> ATS-ben határozta meg. Az osztrák nyugdíjpénztár azt is közölte, hogy Maria-Luise Lindorfer Ausztriában nem jogosult nyugdíjra, minthogy nem szerezte meg a nyugdíjjogosultsághoz szükséges legalább 180 hónapos szolgálati időt. A nyugdíjpénztár azt javasolta, hogy <FT TYPE="DECIMAL">237963,6</FT> ATS-ért <QUOT.START ID="QS0008" REF.END="QE0008" CODE="201E"/>vásárolja meg<QUOT.END ID="QE0008" REF.START="QS0008" CODE="201D"/> a hiányzó 21 hónapot. Maria-Luise Lindorfer nem fogadta el az ajánlatot.</TXT></NP><NP><NO.P>17</NO.P><TXT><DATE ISO="20000328">2000. március 28-án</DATE> a Tanács Főtitkárságának <QUOT.START ID="QS0009" REF.END="QE0009" CODE="201E"/>Nyugdíjosztálya<QUOT.END ID="QE0009" REF.START="QS0009" CODE="201D"/> feljegyzést küldött Maria-Luise Lindorfernek, amelyhez csatolta <QUOT.START ID="QS0010" REF.END="QE0010" CODE="201E"/>A személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének (2) bekezdése alapján jóváírandó nyugdíjszerző szolgálati évek kiszámítása<QUOT.END ID="QE0010" REF.START="QS0010" CODE="201D"/> című dokumentumot. E számításból kiderül, hogy az átutalható összegnek megfelelő szolgálati idő: 5 év, 3 hónap és 24 nap.</TXT></NP><NP><NO.P>18</NO.P><TXT><DATE ISO="20000912">2000. szeptember 12-i</DATE> feljegyzésében Maria-Luise Lindorfer jelezte a Nyugdíjosztálynak, hogy <QUOT.START ID="QS0011" REF.END="QE0011" CODE="201E"/>elvi beleegyezését<QUOT.END ID="QE0011" REF.START="QS0011" CODE="201D"/> adja az osztrák nyugdíjrendszerben szerzett nyugdíjjogosultságai átalánydíjas visszavásárlásának átviteléhez. Maria-Luise Lindorfer azonban vitatta a hivatkozott számításban feltüntetett nyugdíjszerző szolgálati évek számát, mert szerinte a Tanács által alkalmazott számítási mód hátrányosan megkülönböztető, és nem átlátható. Maria-Luise Lindorfer végül számos kiegészítő információt kért.</TXT></NP><NP><NO.P>19</NO.P><TXT><DATE ISO="20000929">2000. szeptember 29-én</DATE> az osztrák nyugdíjpénztár az átutalható összeget <FT TYPE="DECIMAL">1337136,07</FT> ATS-ben állapította meg.</TXT></NP><NP><NO.P>20</NO.P><TXT>Maria-Luise Lindorfer <DATE ISO="20001107">2000. november 7-én</DATE> kézhez kapta a vitás határozatról szóló, <DATE ISO="20001103">2000. november 3-i</DATE> feljegyzést. <DATE ISO="20010202">2001. február 2-án</DATE> a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján panaszt emelt e határozat ellen, <DATE ISO="20010425">2001. április 25-én</DATE> pedig kiegészítést fűzött a panaszhoz.</TXT></NP><?PAGE NO="I-6828"?><NP><NO.P>21</NO.P><TXT><DATE ISO="20010531">2001. május 31-i</DATE> határozatával a Tanács elutasította a panaszt.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P>Az Elsőfokú Bíróság előtti kereset és a megtámadott ítélet</P></TI></TITLE><NP><NO.P>22</NO.P><TXT><DATE ISO="20010905">2001. szeptember 5-én</DATE> Maria-Luise Lindorfer a vitás határozat és a panaszt elutasító határozat megsemmisítése iránti keresetet nyújtott be az Elsőfokú Bírósághoz, továbbá kérte, hogy az Elsőfokú Bíróság kötelezze a Tanácsot arra, hogy helyesbített jogalap alapján határozza meg újra az Ausztriában szerzett nyugdíjjogosultságának átvitelével együtt neki járó közösségi nyugdíjához jóváírandó nyugdíjszerző szolgálati évek számát.</TXT></NP><NP><NO.P>23</NO.P><TXT>Keresetének alátámasztására Maria-Luise Lindorfer lényegében két jogalapot hoz fel. Az első az ÁVR 10. cikke (3) és (4) bekezdésének jogellenességén, a második pedig a személyzeti szabályzat VIII, melléklete 11. cikke (2) bekezdésének jogellenességén alapul. A fellebbező szerint az első rendelkezés ellentétes az egyenlő bánásmód elvével, a második pedig ugyanezen elvvel, valamint a munkavállalók szabad mozgásának elvével.</TXT></NP><NP><NO.P>24</NO.P><TXT>Ami az első - az ÁVR 10. cikke (3) és (4) bekezdésének jogellenességére alapított -jogalapot illeti, az Elsőfokú Bíróság a Maria-Luise Lindorfer által az ennek alátámasztására felhozott négy kifogást - mint alaptalant - elutasította.</TXT></NP><NP><NO.P>25</NO.P><TXT>Ami az első jogalap első kifogását illeti - vagyis a Maria-Luise Lindorfer által kifogásolt azon tényt, hogy az átszámítási képlet a kinevezéskori fokozatot ugyanolyan súllyal veszi figyelembe az adott kategórián belül alacsonyabb fizetési fokozatba besorolt tisztviselők esetében, mint a magasabb fizetési fokozatba besorolt<?PAGE NO="I-6829"?> tisztviselők esetében -, az Elsőfokú Bíróság emlékeztetett arra, hogy az ÁVR a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikke (2) bekezdésének végrehajtására szolgál; e rendelkezés második albekezdése értelmében: <QUOT.START ID="QS0012" REF.END="QE0012" CODE="201E"/>az intézmény, amelynél a tisztviselő szolgálatot teljesít, a tisztviselőre a véglegesítés időpontjában irányadó besorolási fokozat figyelembevételével megállapítja azon nyugdíjszerző szolgálati évek számát, amelyeket a nyugdíjrendszerében a korábbi szolgálati jogviszonyra tekintettel a fentiek szerint befizetett biztosításmatematikai egyenérték vagy átalánydíjas visszavásárlási érték alapján a tisztviselő számára jóvá kell írni<QUOT.END ID="QE0012" REF.START="QS0012" CODE="201D"/>.</TXT></NP><NP><NO.P>26</NO.P><TXT>Az Elsőfokú Bíróság arra is emlékeztetett, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint azon tisztviselő esetében, aki kéri a nemzeti nyugdíjrendszerben szerzett jogosultságának a közösségi rendszerbe történő átvitelét, a kinevezési fokozatot - vagyis a kinevezés időpontjában érvényes fizetési fokozatot - kell figyelembe venni a jóváírandó nyugdíjszerző szolgálati évek kiszámításánál (az Elsőfokú Bíróság <REF.DOC.ECR EDITION="CST" NO.CASE="T-106/01" YEAR="2002" PAGE.ECR="II-435" PAGE.SUM="I-A-93">T-106/01. sz., Youssouroum kontra Tanács ügyben <DATE ISO="20020613">2002. június 13-án</DATE> hozott ítéletének [EBHT-KSZ 2002., I-A-93. és II-435. o.] 34. pontja</REF.DOC.ECR> és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP><NP><NO.P>27</NO.P><TXT>Az Elsőfokú Bíróság úgy ítélte meg, hogy bár az átszámítási képletek azt eredményezik, hogy minél magasabb az alapilletmény, annál alacsonyabb a jóváírandó nyugdíjszerző szolgálati évek száma, ebből még nem következik, hogy hátrányos megkülönböztetésről van szó, hiszen hátrányos megkülönböztetés csak akkor áll fenn, ha hasonló helyzetek esetén különböző szabályokat alkalmaznak.</TXT></NP><NP><NO.P>28</NO.P><TXT>Az újonnan felvett, A5 fokozatba sorolt tisztviselőnek tehát nagyobb esélye van arra, hogy pályafutását magasabb fokozattal fejezi be, és következésképp több lesz az illetménye, illetve nagyobb összegű nyugdíjra lesz jogosult, mint az a tisztviselő, akit felvételekor az A7 fokozatba soroltak.</TXT></NP><NP><NO.P>29</NO.P><TXT>Ami az első jogalap második kifogását illeti - vagyis a Maria-Luise Lindorfer által kifogásolt azon tényt, hogy az ÁVR 10. cikkének (4) bekezdése értelmében a nem belga frankban lévő összeget belga frankra átváltva kell átutalni a Közösségek<?PAGE NO="I-6830"?> számlájára -, az Elsőfokú Bíróság Maria-Luise Lindorfer írásbeli beadványa, valamint a tárgyaláson előadott magyarázatai alapján úgy ítélte meg, hogy Maria-Luise Lindorfer nem annyira az átutalt összeg belga frankra, illetve euróra történő átváltásának szükségességét kifogásolja, hanem az átváltás következményeit, amelyek attól függnek, hogy az i) vagy a ii) változatról van-e szó.</TXT></NP><NP><NO.P>30</NO.P><TXT>Az Elsőfokú Bíróság elutasította ezt a kifogást, miután a megtámadott ítélet 76. és 77. pontjában a következőket állapította meg:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><NP><NO.P><QUOT.START ID="QS0013" REF.END="QE0013" CODE="201E"/>76</NO.P><TXT>Ugyanis egyfelől azok az összehasonlítások, amelyeket [Maria-Luise Lindorfer] végez állításai alaposságának bizonyítására, egyáltalán nem meggyőzőek. így az általa hivatkozott első táblázatban [...] helyzetét a felperes olyan tisztviselőével hasonlítja össze, akinek neme, életkora és a felvételkori besorolása szerinti fizetési fokozata eltér az övétől, holott ezeket a tényezőket figyelembe kell venni a jóváírandó nyugdíjszerző szolgálati évek kiszámításakor. Ezenkívül, amint arra a Tanács az Elsőfokú Bíróság által feltett kérdésre adott válaszában helyesen rámutat, egyáltalán nem nyert bizonyítást, hogy [Maria-Luise Lindorfer] ugyanezt az időpontot vette alapul az említett táblázatban található számítások elvégzéséhez. A felperes által végzett többi számítás [...] sem fogadható el, minthogy azok helytelen előfeltevéseken alapulnak. A felperes által előadott számítások helyességét aláássa az a tény, hogy az első változatot alkalmazza különböző nemzeti pénznemekben kifejezett összegekre, amelyeket ezen átutalt, osztrák schillingben kifejezett összegnek a <QUOT.START ID="QS0014" REF.END="QE0014" CODE="00BB"/>jelenlegi árfolyamon<QUOT.END ID="QE0014" REF.START="QS0014" CODE="00AB"/> - amely úgy tűnik, hogy az euró és e nemzeti pénznemek közötti átváltásra <DATE ISO="19990101">1999. január 1-je</DATE> óta alkalmazandó átváltási árfolyamnak felel meg - történő átváltásával kapott. Nyilvánvaló azonban, hogy a [Maria-Luise Lindorfer] által felhozott, a Közösségeknél történt szolgálatba lépését megelőző 27 év szolgálati idő folyamán az egyes nemzeti pénznemek árfolyamai - sokszor jelentős mértékben - módosultak. Meg kell jegyezni ezenkívül azt, hogy az i) változatnak a belga frankban kifejezett összegre történő alkalmazására felhozott példában [Maria-Luise Lindorfer] nem végzi el előzetesen az <QUOT.START ID="QS0015" REF.END="QE0015" CODE="00BB"/>jelenlegi árfolyamon<QUOT.END ID="QE0015" REF.START="QS0015" CODE="00AB"/> történő átváltást, és úgy tűnik, hogy e változatnak a görög drachmában kifejezett összegre történő alkalmazására felhozott példában az euró és a görög drachma között <DATE ISO="20010101">2001. január 1-je</DATE> óta alkalmazandó átváltási árfolyamot használja. Egyébként a görög drachmára, a spanyol pesetára és a portugál escudóra átváltott összegek esetében úgy tűnik, hogy számításait a felperes <DATE ISO="19990101">1999. január 1-jére</DATE> vonatkozólag végzi el.</TXT></NP><?PAGE NO="I-6831"?><NP><NO.P>77</NO.P><TXT>Másfelől a Tanács magyarázataiból kitűnik, hogy az a tény, hogy az i) változatnak valamely, un. <QUOT.START ID="QS0016" REF.END="QE0016" CODE="00BB"/>gyenge pénzzel<QUOT.END ID="QE0016" REF.START="QS0016" CODE="00AB"/> rendelkező ország nyugdíjpénztárából átutalt összegre történő alkalmazása előnyösebb lehet, mint a ii) változatnak valamely, un. <QUOT.START ID="QS0017" REF.END="QE0017" CODE="00BB"/>erős pénzzel<QUOT.END ID="QE0017" REF.START="QS0017" CODE="00AB"/> rendelkező ország nyugdíjpénztárából átutalt összegre történő alkalmazása, nem a közösségi szabályoknak, hanem a különböző nemzeti pénznemek értéke hullámzásának, vagyis a Közösségek tevékenységi körén kívüli körülményeknek a következménye. így rá kell mutatni arra, hogy a [Maria-Luise Lindorfer] által az összehasonlító példáiban használt spanyol pesetát és portugál escudot a 90-es évek folyamán többször leértékelték.<QUOT.END ID="QE0013" REF.START="QS0013" CODE="201D"/></TXT></NP></QUOT.S></P></NP><NP><NO.P>31</NO.P><TXT>Az Elsőfokú Bíróság az első jogalap harmadik kifogását is elutasította. Érvelésének lényege a következő volt:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><NP><NO.P><QUOT.START ID="QS0018" REF.END="QE0018" CODE="201E"/>81</NO.P><TXT>[...] [Maria-Luise Lindorfer] nem hivatkozhat érvényesen arra, hogy a közösségi nyugdíjrendszerben a tisztviselők járulékai és az öregségi nyugdíj megszerzéséhez előírt életkor tekintetében nincs nem szerinti különbségtétel.</TXT></NP><NP><NO.P>82</NO.P><TXT>Elsősorban: ily módon két, különböző helyzetben lévő tisztviselői kategóriát hasonlít össze: egyrészt azon tisztviselőket, akik a Közösségeknél történt szolgálatba lépésüket megelőzően az általuk szerzett, az öregségi nyugdíj iránti jogosultság biztosításmatematikai egyenértékét vagy átalánydíjas visszavásárlási értékét átutaltatják a Közösségeknek, másrészt azokat, akik a közösségi nyugdíjrendszerbe fizetnek nyugdíjjárulékot, a közösségi intézménynél folytatott kereső tevékenységük alapján.</TXT></NP><NP><NO.P>83</NO.P><TXT>Másodsorban: a jóváírandó nyugdíjszerző szolgálati évek kiszámításakor a nem és az életkor szerint különböző tényezők használatát a közösségi nyugdíjrendszer ésszerű pénzgazdálkodása biztosításának szükségessége teszi indokolttá.<?PAGE NO="I-6832"?> Amikor ugyanis a tisztviselő a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének (2) bekezdése alkalmazásával a Közösségeknél történt szolgálatba lépését megelőzően szerzett nyugdíjjogosultságokat jelentő tőkét biztosításmatematikai egyenérték vagy átalánydíjas visszavásárlási érték formájában átutaltatja a közösségi költségvetésbe, cserében jogot szerez a közösségi nyugdíjrendszer jövőbeni szolgáltatásaira, amely jog a jóváírt nyugdíjszerző szolgálati években nyilvánul meg, és amelynek terjedelme a részére megállapított nyugdíjszerző szolgálati évek számától függ. E jog aktuális értékének meghatározásához az érintett közösségi intézménynek számos tényezőt figyelembe kell vennie, így például azt, hogy az érintett által hozott tőke várhatóan mennyi ideig marad a közösségi költségvetésben, az illető előmenetelének előrelátható alakulása, annak valószínűsége, hogy e szolgáltatásokat folyósítani fogják számára, továbbá e kifizetések teljesítésének várható időtartama. Nyilvánvaló azonban, hogy ezek a tényezők többek között az érintett nemétől és a közösségi nyugdíjrendszerbe való belépésekor fennálló életkorától függenek. Egyrészt elfogadott tény az, hogy a statisztikák szerint a nők élettartama hosszabb a férfiakénál. Másrészt annak valószínűsége, hogy a nyugdíjkorhatárnál jóval alacsonyabb életkorban a Közösség szolgálatába lépő személy meghal a nyugdíjkorhatár betöltése előtt, nagyobb, mint ugyanennek a valószínűsége a nyugdíjjogosultságok érvényesítésére jogosító korhatárhoz közeli életkorban felvett személy esetében. Ezenkívül az előbbi személy hosszabb időre bocsátja a közösségi költségvetés rendelkezésére az általa hozott tőkét, mint a nyugdíjkorhatárhoz közelebb álló tisztviselő. Más szóval: az olyan tényezők, mint az érintett felvétele és nyugdíjba vonulása közötti szolgálati idő, valamint az - a statisztikai adatok alapján meghatározott - várható időtartam, ameddig az illetőnek közösségi öregségi nyugdíjat kell folyósítani, közvetlenül kihatnak a Közösségnek valamennyi, személyében érintett tisztviselő iránti pénzügyi helytállási kötelezettségére, és a közösségi nyugdíjrendszerek ésszerű pénzgazdálkodása szükségessé teszi e tényezők figyelembevételét és megfelelő értékelését. Helyes tehát, hogy a Tanács az átszámítási képlet[ek]ben figyelembe veszi az érintett életkorával és nemével kapcsolatos biztosításmatematikai tényezőket.<QUOT.END ID="QE0018" REF.START="QS0018" CODE="201D"/></TXT></NP></QUOT.S></P></NP><NP><NO.P>32</NO.P><TXT>Az Elsőfokú Bíróság elutasította végül az első jogalap negyedik kifogását, miszerint helytelen, hogy az ÁVR 10. cikkének (3) és (4) bekezdésében írt átszámítási képletek különböző időpontokra való utalással vétessenek figyelembe aszerint, hogy az átutalt összeg átváltására az i) vagy a ii) változat alapján kerül-e sor.</TXT></NP><?PAGE NO="I-6833"?><NP><NO.P>33</NO.P><TXT>Az Elsőfokú Bíróság megállapította, hogy Maria-Luise Lindorfer állítása, miszerint a ii) változat az érintett - az illető összeg nemzeti nyugdíjpénztár általi tényleges átutalásának időpontjában fennálló - besorolási fokozatának megfelelő illetményen alapul, az ÁVR 10. cikke (4) bekezdésének téves értelmezéséből fakad, minthogy az e tekintetben figyelembe vett illetmény a véglegesítéskor fennálló besorolási fokozatnak megfelelő, a tényleges átutalás időpontjában naprakésszé tett illetmény. Az Elsőfokú Bíróság indokoltnak ítélte azt, hogy mindkét változat és az átváltási képletek paraméterei esetében pontosan meghatározható időpont szolgál viszonyítási pontként.</TXT></NP><NP><NO.P>34</NO.P><TXT>A személyzeti szabályzat VIII, melléklete 11. cikke (2) bekezdésének jogellenességére alapított második jogalap vonatkozásában az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 99-106. pontjában kimondta, hogy nem lehet helyt adni Maria-Luise Lindorfer annak bizonyítására irányuló érveinek, hogy ez a rendelkezés nem egyeztethető össze az egyenlő bánásmód és a munkavállalók szabad mozgásának elveivel.</TXT></NP><NP><NO.P>35</NO.P><TXT>Az Elsőfokú Bíróság kimondta, hogy teljesen alaptalan Maria-Luise Lindorfer azon állítása, miszerint <QUOT.START ID="QS0019" REF.END="QE0019" CODE="201E"/>magának a[z e rendelkezéssel] bevezetett átutalási rendszernek<QUOT.END ID="QE0019" REF.START="QS0019" CODE="201D"/> az a következménye, hogy a korábban szolgálatba lépő tisztviselőkhöz képest hátrányosan érinti a közösségi pályafutásukat később kezdő tisztviselőket.</TXT></NP><NP><NO.P>36</NO.P><TXT>Az Elsőfokú Bíróság úgy ítéli meg, hogy Maria-Luise Lindorfer egyáltalán nem bizonyította, hogy a Közösségeknél történt szolgálatba lépését megelőző kereső tevékenysége során szerzett jogosultságokat nem lehet fenntartani a javára, és nem lehet a közösségi nyugdíjrendszerben figyelembe venni. Hangsúlyozta, hogy mivel különböző rendszerekről van szó, nem rendkívüli, hogy a közösségi nyugdíjhoz figyelembe veendő szolgálati évek száma eltér a nemzeti vagy nemzetközi hatóság által figyelembe vett nyugdíjszerző szolgálati évek számától. Emlékeztetett továbbá arra, hogy Maria-Luise Lindorfernek lehetősége volt megvásárolni azt a 21 hónapot, amely az osztrák nyugdíj megszerzéséhez szükséges legalább 180 hónapos szolgálati időből hiányzott, fenntartva ezzel a nemzeti nyugdíjjogosultságait, és hogy az ezen nyugdíjjogosultságok átalánydíjas visszavásárlási értékének a közösségi nyugdíjrendszerbe történő átutalása olyan lehetőség volt, amellyel saját elhatározásából élt.</TXT></NP><?PAGE NO="I-6834"?><NP><NO.P>37</NO.P><TXT>Az Elsőfokú Bíróság szerint az sem állítható, hogy a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének (2) bekezdése sérti a munkavállalók szabad mozgását Ellenkezőleg: ez a rendelkezés megkönnyíti ennek az alapvető szabadságnak a gyakorlását, többek között lehetővé téve a valamely tagállamban lakó személy számára, hogy közösségi intézménytől fogadjon el állásajánlatot anélkül, hogy elvesztené a korábbi kereső tevékenysége alapján szerzett nyugdíjjogosultságait.</TXT></NP><NP><NO.P>38</NO.P><TXT>Az Elsőfokú Bíróság elutasította a keresetet, minthogy arra a megállapításra jutott, hogy Maria-Luise Lindorfer egyetlen, az ÁVR 10. cikke (3) és (4) bekezdésének, valamint a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikke (2) bekezdésének jogszerűségét megingató tényt sem hozott fel.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P>A Bíróság előtti eljárás</P></TI></TITLE><NP><NO.P>39</NO.P><TXT><DATE ISO="20050607">2005. június 7-i</DATE> határozatával a Bíróság az első tanács elé utalta az ügyet. Minthogy egyik fél sem kérte szóbeli észrevételeinek meghallgatását, a Bíróság úgy döntött, hogy tárgyalás nélkül határoz. A főtanácsnok a <DATE ISO="20051027">2005. október 27-i</DATE> tárgyaláson ismertette indítványát; ezt követően a Bíróság befejezte a szóbeli szakaszt.</TXT></NP><NP><NO.P>40</NO.P><TXT>Az első tanács <DATE ISO="20051201">2005. december 1-jén</DATE> az eljárási szabályzat 44. cikke 4. §-ának és 118. cikkének megfelelően úgy döntött, hogy visszautalja az ügyet a Bírósághoz annak érdekében, hogy az ügyet nagyobb létszámú ítélkező testületnek osszák ki.</TXT></NP><NP><NO.P>41</NO.P><TXT>A Bíróság <DATE ISO="20060426">2006. április 26-i</DATE> végzéssel elrendelte a szóbeli szakasz újbóli megnyitását és újabb tárgyalás tartását. A feleket és - a Bíróság alapokmánya 24. cikke második bekezdésének megfelelően - a Bizottságot a Bíróság felkérte, hogy a végzésben feltett kérdésekben foglaljanak állást.</TXT></NP><?PAGE NO="I-6835"?><NP><NO.P>42</NO.P><TXT>A <DATE ISO="20060628">2006. június 28-i</DATE> tárgyalást és a főtanácsnok indítványának a <DATE ISO="20061130">2006. november 30-i</DATE> tárgyaláson történt ismertetését követően a Bíróság befejezte a szóbeli szakaszt.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P>A felek kérelmei</P></TI></TITLE><NP><NO.P>43</NO.P><TXT>Fellebbezésében, amelynek alátámasztására három jogalapot hoz fel, Maria-Luise Lindorfer azt kéri, hogy a Bíróság:</TXT><P><LIST TYPE="DASH"><ITEM><P>helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;</P></ITEM><ITEM><P>semmisítse meg a vitás határozatot, és a szükséges mértékben semmisítse meg a panaszát elutasító, <DATE ISO="20010531">2001. május 31-i</DATE> tanácsi határozatot;</P></ITEM><ITEM><P>kötelezze a Tanácsot, hogy újból állapítsa meg a figyelembe veendő nyugdíjszerző szolgálati évek számát, és</P></ITEM><ITEM><P>kötelezze a Tanácsot az elsőfokú, illetve a fellebbezési eljárás költségeinek viselésére.</P></ITEM></LIST></P></NP><NP><NO.P>44</NO.P><TXT>A Tanács azt kéri, hogy a Bíróság:</TXT><P><LIST TYPE="DASH"><ITEM><P>utasítsa el a fellebbezést, és</P></ITEM><ITEM><P>kötelezze Maria-Luise Lindorfert a költségek viselésére.</P></ITEM></LIST></P></NP></GR.SEQ><?PAGE NO="I-6836"?><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P>A fellebbezésről</P></TI></TITLE><NP><NO.P>45</NO.P><TXT>Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EK 225. cikk, a Bíróság alapokmánya 58. cikkének első bekezdése és a Bíróság eljárási szabályzata 112. cikke 1. §-ának c) pontja szerint a fellebbezésben pontosan meg kell jelölni a hatályon kívül helyezni kért ítélet kifogásolt részeit, valamint a kérelmet konkrétan alátámasztó jogi érveket (a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-41/00 P" YEAR="2003" PAGE.ECR="I-2125">C-41/00. P. sz., Interporc kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="20030306">2003. március 6-án</DATE> hozott ítélet [EBHT 2003., I-2125. o.] 15. pontja</REF.DOC.ECR>, a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-131/03 P" YEAR="2006" PAGE.ECR="I-7795">C-131/03. P. sz., Reynolds Tobacco és társai kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="20060912">2006. szeptember 12-én</DATE> hozott ítélet [EBHT 2006., I-7795. o.] 49. pontja</REF.DOC.ECR> és a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-355/04 P" YEAR="2007" PAGE.ECR="I-1657">C-355/04. P. sz., Segi és társai kontra Tanács ügyben <DATE ISO="20070227">2007. február 27-én</DATE> hozott ítélet [EBHT 2007., I-1657. o.] 22. pontja</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP><NP><NO.P>46</NO.P><TXT>A Bíróság a fellebbezést az említett ítélkezési gyakorlat alapján vizsgálja.</TXT></NP><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P>Az első jogalapról, amelyet a fellebbező egyrészt a nemen alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának megsértésére, másrészt a megtámadott ítélet e tekintetben elégtelen indokolására alapít</P></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><P>A felek érvei</P></TI></TITLE><NP><NO.P>47</NO.P><TXT>Első jogalapjával Maria-Luise Lindorfer azt állítja, hogy az Elsőfokú Bíróság megsértette az EK 141. cikket, általánosabban pedig a nemen alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét, amikor a megtámadott ítélet 83. pontjában arra a következtetésre jutott hogy, a közösségi nyugdíjrendszer ésszerű pénzgazdálkodása biztosításának szükségessége a jóváírandó nyugdíjszerző szolgálati évek kiszámításához objektíven indokolttá teszi a nem szerint eltérő tényezők alkalmazását.</TXT></NP><?PAGE NO="I-6837"?><NP><NO.P>48</NO.P><TXT>Maria-Luise Lindorfer szerint a nemen alapuló hátrányos megkülönböztetés, amely feltételezhetően a nők hosszabb életkilátásait veszi figyelembe, nem szükséges a közösségi nyugdíjrendszer pénzügyi egyensúlyának biztosításához, amit igazol az a tény, hogy nem az illető neme alapján határozzák meg a tisztviselő által fizetendő járulékokat, illetve az öregségi nyugdíjhoz előírt korhatárt. Az Elsőfokú Bíróság ugyan elutasította a fellebbező érvét, kimondva a megtámadott ítélet 82. pontjában, hogy a fellebbező két összehasonlíthatatlan tisztviselői kategóriát hasonlított össze, azonban nem indokolta, hogy ezeket miért nem lehet összehasonlítani.</TXT></NP><NP><NO.P>49</NO.P><TXT>A Tanács szerint az EK 141. cikk nem alkalmazható ebben az ügyben, és a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-152/91" YEAR="1993" PAGE.ECR="I-6935">C-152/91. sz. Neath-ügyben <DATE ISO="19931222">1993. december 22-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 1993., I-6935. o.)</REF.DOC.ECR> jelenti az ideillő ítélkezési gyakorlatot. A Tanács úgy véli, hogy Maria-Luise Lindorfer, aki a jelen jogvita körülményeitől eltérő esetekkel kapcsolatban hozott ítéletekre hivatkozik, egyáltalán nem bizonyította, hogy az átutalással hozott tőke a Közösséggel fennálló munkaviszony ellenértéke lenne. A Tanács fenntartja tehát, hogy az átutalási mechanizmus a tisztviselő által a közösségi nyugdíjrendszerbe történő tőkebefektetés; és ez a tőke a Közösséggel fennálló munkaviszonyon kívül jött létre.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><P>A Bíróság álláspontja</P></TI></TITLE><NP><NO.P>50</NO.P><TXT>Meg kell állapítani, hogy Maria-Luise Lindorfer azzal, hogy a hátrányos megkülönböztetés tilalma és a nemen alapuló egyenlő bánásmód elvének az Elsőfokú Bíróság általi megsértésére hivatkozik, úgy véli, hogy sérült a közösségi jogrendszer által védett egyik alapelv. E tekintetben rá kell mutatni arra is, hogy az EK 141. cikk és a másodlagos jog különböző rendelkezései, amelyekre Maria-Luise Lindorfer utal, valamint a személyzeti szabályzat la. cikkének (1) bekezdése a nemek egyenlősége alapelvének különös kifejeződései.</TXT></NP><?PAGE NO="I-6838"?><NP><NO.P>51</NO.P><TXT>A Bíróság hangsúlyozta, hogy a közösségi jogalkotó, amikor megállapítja a közösségi tisztviselők által valamely nemzeti nyugdíjrendszerben szerzett nyugdíjjogosultságoknak a közösségi nyugdíjrendszerbe történő átvitelére vonatkozó szabályokat, köteles az egyenlő bánásmód elvét tiszteletben tartani. Köteles ezért elkerülni az olyan szabályok alkotását, amelyek a tisztviselőkkel szemben egyenlőtlen bánásmódot valósítanak meg, kivéve ha az érintettek helyzete a Közösségeknél történt szolgálatba lépésük időpontjában - az általuk megszerzett nyugdíjjogosultságok szerinti nyugdíjrendszer sajátos jellegzetességei vagy a nyugdíjjogosultságok hiánya következtében - eltérő bánásmódot tesz indokolttá (az egyenlő bánásmód elvét illetően lásd a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-37/89" YEAR="1990" PAGE.ECR="I-2395">C-37/89. sz. Weiser-ügyben <DATE ISO="19900614">1990. június 14-én</DATE> hozott ítélet [EBHT 1990., I-2395. o.] 14. pontját</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP><NP><NO.P>52</NO.P><TXT>Az Elsőfokú Bíróság nem tekintette hátrányosan megkülönböztető jellegűnek azt a tényt, hogy mivel a biztosításmatematikai értékek a nők esetében magasabbak, a nyugdíjjogosultságaiknak a közösségi nyugdíjrendszerbe történő átvitele esetében kevesebb nyugdíjszerző szolgálati évet ismernek el számukra, mint a férfiak számára. Az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 81-83. pontjában úgy ítélte meg, hogy Maria-Luise Lindorfer nem hivatkozhat arra, hogy a közösségi nyugdíjrendszerben nincs nem szerinti különbségtétel a tisztviselők által fizetett járulékok összegében, mivel azok a tisztviselők, akik a valamely közösségi intézménynél folytatott tevékenységük alapján a közösségi nyugdíjrendszerbe fizetnek járulékot, más helyzetben vannak, mint azok a tisztviselők, akik a Közösségeknél történt szolgálatba lépésüket megelőzően végzett kereső tevékenységük alapján szerzett öregségi nyugdíj iránti jogosultságaik biztosításmatematikai egyenértékét vagy átalánydíjas visszavásárlási értékét átutaltatják a Közösségekhez. Az Elsőfokú Bíróság álláspontja szerint a közösségi nyugdíjrendszer ésszerű pénzgazdálkodása biztosításának szükségessége a jóváírandó nyugdíjszerző szolgálati évek kiszámításához objektíven indokolttá teszi a nemtől függő tényezők használatát.</TXT></NP><NP><NO.P>53</NO.P><TXT>E tekintetben először is rá kell mutatni, hogy az Elsőfokú Bíróság nem adott magyarázatot arra, hogy e két tisztviselői kategória szerinte miért nem hasonlítható össze abból a szempontból, amelyet vizsgálnia kellett, mégpedig hogy adott esetben a nyugdíjjogosultságoknak a közösségi nyugdíjrendszerbe történő átvitelekor fennállt-e nemen alapuló hátrányos megkülönböztetés.</TXT></NP><?PAGE NO="I-6839"?><NP><NO.P>54</NO.P><TXT>A megtámadott ítélet 86. pontjában ugyanis az Elsőfokú Bíróság nem magyarázza meg, hogy a nemen kívül mely egyéb szempontokra kívánta alapítani a nyugdíjjogosultságaikat a közösségi nyugdíjrendszerbe átvivő férfiakat és nőket érintő bánásmódbeli különbségtételt, miközben a férfi és női tisztviselők illetményeiből levont járulékok tekintetében nincs ilyen különbségtétel</TXT></NP><NP><NO.P>55</NO.P><TXT>Egyébiránt hozzá kell tenni, hogy noha a személyzeti szabályzat la. cikkének (1) bekezdésére nem történt hivatkozás, ez a - 781/98 rendelettel bevezetett és a Maria-Luise Lindorfer nyugdíjszerző szolgálati évei kiszámításának időpontjában alkalmazandó - rendelkezés előírja, hogy <QUOT.START ID="QS0020" REF.END="QE0020" CODE="201E"/>[e] személyzeti szabályzat értelmében [...] a tisztviselők [...] nemre vonatkozó [...] megkülönböztetés nélküli egyenlő bánásmódra jogosultak<QUOT.END ID="QE0020" REF.START="QS0020" CODE="201D"/>.</TXT></NP><NP><NO.P>56</NO.P><TXT>Másodszor: ami a férfiak és nők közötti eltérő bánásmódnak a közösségi nyugdíjrendszer ésszerű pénzgazdálkodásának szükségességével való igazolását illeti, ilyen érv nem hozható fel a nők számára meghatározott magasabb biztosításmatematikai értékek szükségességének alátámasztására.</TXT></NP><NP><NO.P>57</NO.P><TXT>E tekintetben elegendő ugyanis emlékeztetni arra, hogy a férfi és női tisztviselők illetményéből levont járulékok azonos mértéke nem kérdőjelezi meg a közösségi nyugdíjrendszer ésszerű pénzgazdálkodását.</TXT></NP><NP><NO.P>58</NO.P><TXT>Ezenkívül azt a tényt, hogy ugyanezt az eredményt el lehet érni <QUOT.START ID="QS0021" REF.END="QE0021" CODE="201E"/>egynemű<QUOT.END ID="QE0021" REF.START="QS0021" CODE="201D"/> (férfiakra és nőkre egyformán alkalmazandó) biztosításmatematikai értékekkél, az a körülmény is bizonyítja, hogy a jelen jogvita tényállását követően, amint az a Tanácsnak és a Bizottságnak a Bíróság kérdéseire adott válaszaiból kitűnik, az intézmények ilyen értékek használata mellett döntöttek.</TXT></NP><NP><NO.P>59</NO.P><TXT>Következésképpen az Elsőfokú Bíróság tévedett, amikor nem állapította meg, hogy Maria-Luise Lindorfert a nemen alapuló hátrányos megkülönböztetés érte.</TXT></NP><?PAGE NO="I-6840"?><NP><NO.P>60</NO.P><TXT>Ezért az első jogalap alapos.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P>A második jogalapról, amelyet a fellebbező egyrészt az egyenlő bánásmód elvének oly módon történő megsértésére alapít, hogy a közösségi pályafutásukat később kezdő tisztviselők kedvezőtlen bánásmódban részesülnek, másrészt a megtámadott ítélet e tekintetben fennálló elégtelen indokolására alapít</P></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><P>A felek érvei</P></TI></TITLE><NP><NO.P>61</NO.P><TXT>Maria-Luise Lindorfer úgy véli, hogy az Elsőfokú Bíróság - mivel nem állapította meg, hogy ő kedvezőtlen bánásmódban részesült amiatt, hogy a régóta a Közösségeknél dolgozó tisztviselőkhöz képest később kezdte meg közösségi pályafutását - megsértette az egyenlő bánásmód elvét. Szerinte ugyanis a nyugdíjjogosultságok átvitelének rendszere kedvezőtlenül érinti a közösségi intézménybeli pályafutásukat későbben kezdő tisztviselőket azokhoz képest, akik sokkal korábban lépnek az intézmény szolgálatába. Maria-Luise Lindorfer ezenkívül azt állítja, hogy a megtámadott ítélet 67. pontjában az Elsőfokú Bíróság megsértette indokolási kötelezettségét, amikor elutasította az általa javasolt, a saját helyzete és a kizárólag a közösségi nyugdíjrendszerbe járulékot fizető tisztviselő helyzete közötti összehasonlítást.</TXT></NP><NP><NO.P>62</NO.P><TXT>A Tanács szerint <QUOT.START ID="QS0022" REF.END="QE0022" CODE="201E"/>a mindig is valamely intézményben dolgozó tisztviselők<QUOT.END ID="QE0022" REF.START="QS0022" CODE="201D"/> (akiknek nem kell nemzeti nyugdíjjogosultságokat átvinniük) és a <QUOT.START ID="QS0023" REF.END="QE0023" CODE="201E"/>később szolgálatba lépett tisztviselők<QUOT.END ID="QE0023" REF.START="QS0023" CODE="201D"/> (tehát a nemzeti nyugdíjjogosultságaikat a közösségi nyugdíjrendszerbe átvivők) helyzete nem hasonlítható össze. A Tanács hozzáteszi, hogy amennyiben e helyzetek összehasonlíthatók lennének, a személyzeti szabályzat alkotóinak nem kellett volna a tőkét nyugdíjszerző szolgálati évekké átszámító rendszert bevezetni, és egyszerűbb lett volna <QUOT.START ID="QS0024" REF.END="QE0024" CODE="201E"/>a később szolgálatba lépett tisztviselő<QUOT.END ID="QE0024" REF.START="QS0024" CODE="201D"/> részére a közösségi nyugdíjrendszerben annyi nyugdíjszerző szolgálati évet megállapítani, ahány éven át a nemzeti nyugdíjrendszerben járulékot fizetett.</TXT></NP></GR.SEQ><?PAGE NO="I-6841"?><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><P>A Bíróság álláspontja</P></TI></TITLE><NP><NO.P>63</NO.P><TXT>Emlékeztetni kell arra, hogy az egyenlő bánásmód elve, illetőleg a hátrányos megkülönböztetés tilalma megköveteli, hogy az összehasonlítható helyzeteket ne kezeljék eltérő módon, és hogy a különböző helyzeteket ne kezeljék egyenlő módon, hacsak ez a bánásmód objektíve nem igazolt (a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-344/04" YEAR="2006" PAGE.ECR="I-403">C-344/04. sz. IATA és ELFAA ügyben <DATE ISO="20060110">2006. január 10-én</DATE> hozott ítélet [EBHT 2006., I-403. o.] 95. pontja</REF.DOC.ECR>, valamint a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-300/04" YEAR="2006" PAGE.ECR="I-8055">C-300/04. sz., Eman és Sevinger ügyben <DATE ISO="20060912">2006. szeptember 12-én</DATE> hozott ítélet [EBHT 2006., I-8055. o.] 57. pontja</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP><NP><NO.P>64</NO.P><TXT>Mivel Maria-Luise Lindorfer, aki azután lépett közösségi intézmény szolgálatába, hogy bizonyos időn át az osztrák nyugdíjrendszerben fizetett járulékot, azt állítja, hogy a korábban szolgálatba lépett és a közösségi nyugdíjrendszerbe bizonyos ideig járulékot fizető tisztviselővel összehasonlítva egyenlőtlen bánásmódban részesült, meg kell vizsgálni, hogy e két helyzet összehasonlítható-e.</TXT></NP><NP><NO.P>65</NO.P><TXT>A közösségi nyugdíjrendszerben, amint azt indítványának 28. pontjában a főtanácsnok kiemelte, a nyugdíjba vonult tisztviselőknek az utolsó illetményük bizonyos hányadát folyósítják. Így e nyugdíj összege egyrészt a tisztviselőnek a Közösségek szolgálatában töltött, az utolsó illetményben tükröződő pályafutásának befejezésétől, másrészt a Közösségek érdekében történt elkötelezettségének időtartamától függ. Az ilyen rendszerben a nyugdíjat egyáltalán nem a szolgálati évek alatt levont járulékok összege határozza meg.</TXT></NP><NP><NO.P>66</NO.P><TXT>Annak a tisztviselőnek az esete, aki tőke formájában átviszi a nemzeti rendszerben korábban szerzett nyugdíjjogosultságait, e kereten kívül esik. Az e tisztviselő részére a személyzeti szabályzat VIII, melléklete 11. cikkének (2) bekezdése alapján jóváírt nyugdíjszerző szolgálati évek száma ugyanis az átutalt tőkétől és e tisztviselő véglegesítéskor fennálló besorolási fokozatától függ. Így a nyugdíj összegét, amelyre a tisztviselő a pályafutásának végén jogosult lesz, az utolsó illetmény és a Közösségek<?PAGE NO="I-6842"?> szolgálatában eltöltött idő határozza meg, amihez még hozzáadódnak a hozott tőke alapján meghatározott nyugdíjszerző szolgálati évek.</TXT></NP><NP><NO.P>67</NO.P><TXT>Márpedig a tisztviselő által a közösségi költségvetésnek befizetett pénzösszeg és az - intézmények szolgálatában eltöltött - időtartam nem összehasonlítható értékek.</TXT></NP><NP><NO.P>68</NO.P><TXT>Ezért meg kell állapítani, hogy mivel Maria-Luise Lindorfer a közösségi nyugdíjrendszerbe a nemzeti nyugdíjrendszerben a Közösségeknél történt szolgálatba lépésének időpontját megelőzően szerzett nyugdíjjogosultságainak megfelelő tőkét utaltatott át, helyzete nem hasonlítható a Közösségeknél korábban szolgálatba lépett tisztviselőéhez, aki szolgálatba lépésétől kezdve a közösségi nyugdíjrendszerbe fizetett - az illetményéből levont - járulékot.</TXT></NP><NP><NO.P>69</NO.P><TXT>Ami az indokolás állítólagos elégtelenségét illeti, meg kell állapítani, hogy az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 64-68. pontjában vizsgálta a pályakezdőként felvett tisztviselő és az olyan tisztviselő pályafutását jellemző különböző körülményeket, aki Maria-Luise Lindorferhez hasonlóan korábban dolgozott, és járulékot fizetett valamely nemzeti nyugdíjrendszerbe.</TXT></NP><NP><NO.P>70</NO.P><TXT>Így arra a következtetésre kell jutni egyrészt, hogy az Elsőfokú Bíróság helyesen állapította meg, hogy mivel Maria-Luise Lindorfer helyzete nem hasonlítható a pályakezdőként felvett tisztviselőéhez, a fellebbező nem hivatkozhat arra, hogy ez utóbbival szemben egyenlőtlen bánásmódban volt része, másrészt az Elsőfokú Bíróság nem sértette meg az indokolási kötelezettségét.</TXT></NP><NP><NO.P>71</NO.P><TXT>Következésképpen a második jogalapot el kell utasítani.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><?PAGE NO="I-6843"?><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P>A harmadik jogalapról, amelyet a fellebbező egyrészt az egyenlő bánásmód elvének az átváltási képletek alkalmazásából eredő megsértésére, másrészt a megállapított nyugdíjszerző szolgálati évek számára vonatkozó minimális érték hiányára alapít</P></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><P>A felek érvei</P></TI></TITLE><NP><NO.P>72</NO.P><TXT>Maria-Luise Lindorfer vitatja a megtámadott ítélet 76-77. pontját, és előadja, hogy az Elsőfokú Bíróság megsértette az egyenlő bánásmód elvét, mivel nem ismerte el, hogy kedvezőtlen bánásmódban részesült a nyugdíjjogosultságukat az un. <QUOT.START ID="QS0025" REF.END="QE0025" CODE="201E"/>gyenge pénzzel<QUOT.END ID="QE0025" REF.START="QS0025" CODE="201D"/> rendelkező ország nyugdíjpénztárából átutaló tisztviselőkhöz képest azon körülmény miatt, hogy nyugdíjjogosultságait un. <QUOT.START ID="QS0026" REF.END="QE0026" CODE="201E"/>erős pénzzel<QUOT.END ID="QE0026" REF.START="QS0026" CODE="201D"/> rendelkező ország nyugdíjpénztárából utalta át.</TXT></NP><NP><NO.P>73</NO.P><TXT>Azt állítja, hogy az Elsőfokú Bíróságnak az ÁVR 10. cikke (4) bekezdésében előírt pénznemátváltási képletekkel kapcsolatban nem kellett volna megelégednie annak megállapításával, hogy az a tény, hogy az i) változatnak valamely, un. <QUOT.START ID="QS0027" REF.END="QE0027" CODE="201E"/>gyenge pénzzel<QUOT.END ID="QE0027" REF.START="QS0027" CODE="201D"/> rendelkező ország nyugdíjpénztárából átutalt összegre történő alkalmazása előnyösebb lehet, mint a ii) változatnak valamely, un. <QUOT.START ID="QS0028" REF.END="QE0028" CODE="201E"/>erős pénzzel<QUOT.END ID="QE0028" REF.START="QS0028" CODE="201D"/> rendelkező ország nyugdíjpénztárából átutalt összegre történő alkalmazása, nem a közösségi szabályokból, hanem a különböző nemzeti pénznemek értékének hullámzásából következik.</TXT></NP><NP><NO.P>74</NO.P><TXT>Maria-Luise Lindorfer álláspontja szerint az Elsőfokú Bíróságnak meg kellett volna állapítania egyrészt, hogy a Tanács úgy döntött, hogy az un. <QUOT.START ID="QS0029" REF.END="QE0029" CODE="201E"/>gyenge pénzzel<QUOT.END ID="QE0029" REF.START="QS0029" CODE="201D"/> rendelkező ország nyugdíjpénztárából átutalt összegre előnyösebb bánásmódot alkalmaz, mint az un. <QUOT.START ID="QS0030" REF.END="QE0030" CODE="201E"/>erős pénzzel<QUOT.END ID="QE0030" REF.START="QS0030" CODE="201D"/> rendelkező ország nyugdíjpénztárából átutalt összegre, másrészt pedig azt, hogy a Tanács nem tarthat fenn ilyen, hátrányosan megkülönböztető jellegű képleteket.</TXT></NP><?PAGE NO="I-6844"?><NP><NO.P>75</NO.P><TXT>Ezenkívül Maria-Luise Lindorfer felveti azt, hogy miért nem létezik minimális érték a nyugdíjjogosultságoknak az un. <QUOT.START ID="QS0031" REF.END="QE0031" CODE="201E"/>erős pénzzel<QUOT.END ID="QE0031" REF.START="QS0031" CODE="201D"/> rendelkező ország nyugdíjpénztárából történő átvitelekor megállapított nyugdíjszerző szolgálati évek számára vonatkozóan abban az esetben, ha a közösségi nyugdíjrendszerben az un. <QUOT.START ID="QS0032" REF.END="QE0032" CODE="201E"/>gyenge pénzzel<QUOT.END ID="QE0032" REF.START="QS0032" CODE="201D"/> rendelkező országból történő átutalás alapján megszerezhető nyugdíjszerző szolgálati évek számát maximálták annak érdekében, hogy az nehogy meghaladja azoknak az éveknek a számát, amelyek során az érintett a jogszabállyal létrehozott nemzeti (nem kiegészítő) nyugdíjrendszerhez tartozott.</TXT></NP><NP><NO.P>76</NO.P><TXT>A Tanács szerint az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 76. és 77. pontjában helyesen válaszolt Maria-Luise Lindorfer releváns érveire.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><P>A Bíróság álláspontja</P></TI></TITLE><NP><NO.P>77</NO.P><TXT>Ami a két átváltási képletre vonatkozó első kifogást illeti, először is az Elsőfokú Bíróság helyesen emlékeztetett a megtámadott ítélet 76. pontjában arra, hogy a Maria-Luise Lindorfer által elvégzett összehasonlítás nem helytálló, mert a <QUOT.START ID="QS0033" REF.END="QE0033" CODE="201E"/>referenciatisztviselő<QUOT.END ID="QE0033" REF.START="QS0033" CODE="201D"/> személyes körülményei különböztek Maria-Luise Lindorfer személyes körülményeitől, és arra, hogy az általa végzett összehasonlítások helytelen előfeltevéseken alapultak.</TXT></NP><NP><NO.P>78</NO.P><TXT>Másodsorban meg kell jegyezni, hogy a nemzeti nyugdíjpénztárak a nemzeti nyugdíjrendszereik alapján megszerzett nyugdíjjogosultságok átalánydíjas viszszavásárlási értékének meghatározásakor először az érintett tagállam pénznemében megállapítják az átutalandó összeget, amelyet ezt követően egységes pénzben kell kifejezni. A Közösségek is széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek az átszámítási rendszer elemeinek meghatározásában.</TXT></NP><?PAGE NO="I-6845"?><NP><NO.P>79</NO.P><TXT>Harmadsorban emlékeztetni kell arra, hogy a ii) változat az i) változathoz képest csak választható, minthogy az ÁVR 10. cikke (4) bekezdésének b) pontjában meghatározott számítás csak a tisztviselő kérelmére történik. Valószínűsíthető, hogy azok a tisztviselők, akiknek a ii) változat kedvezőbb, ezt fogják választani, miközben azok, akiket kedvezőtlenül érint, az i) változat alkalmazását fogják előnyben részesíteni. Így mindenkinek lehetősége van arra, hogy a számára kedvezőbb bánásmódban részesüljön.</TXT></NP><NP><NO.P>80</NO.P><TXT>Ebből következik, hogy az első - a két átszámítási képlet alkalmazására vonatkozó -kifogás alaptalan.</TXT></NP><NP><NO.P>81</NO.P><TXT>A második, a nyugdíjjogosultságoknak a közösségi nyugdíjrendszerbe történő átvitele esetén a megállapított nyugdíjszerző szolgálati évek számára vonatkozó minimális érték hiányával kapcsolatos kifogásról meg kell állapítani, hogy elfogadhatatlan.</TXT></NP><NP><NO.P>82</NO.P><TXT>Maria-Luise Lindorfer azt állítja, hogy az ilyen minimális érték hiánya miatt a kérdéses szabályozás bírálható, azonban egyetlen, a jelen ítélet 45. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelő érvet sem hoz fel annak bizonyítására, hogy a megtámadott ítélet meghozatala során téves jogalkalmazás történt.</TXT></NP><NP><NO.P>83</NO.P><TXT>Továbbá jelen esetben az az állítás, miszerint az említett minimális érték hiányának figyelembevételével az Elsőfokú Bíróság megsértette az egyenlő bánásmód elvét, túlságosan általános és pontatlan ahhoz, hogy jogi értékelés tárgyát képezze (ilyen értelemben lásd a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-51/92 P" YEAR="1999" PAGE.ECR="I-4235">C-51/92. P. sz., Hercules Chemicals kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="19990708">1999. július 8-án</DATE> hozott ítélet [EBHT 1999., I-4235. o.] 113. pontját</REF.DOC.ECR> és a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-129/06 P" YEAR="2006" PAGE.ECR="I-131">C-129/06. P. sz., Autosalone Ispra kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="20061212">2006. december 12-én</DATE> hozott végzés [az EBHT-ban nem tették közzé - EBHT 2006., I-131. o.*] 31. pontját</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP><?PAGE NO="I-6846"?><NP><NO.P>84</NO.P><TXT>E körülmények között a harmadik jogalapot el kell utasítani.</TXT></NP><NP><NO.P>85</NO.P><TXT>Minthogy a Bíróság helyt adott a Maria-Luise Lindorfer által felhozott első jogalapnak, a megtámadott ítéletet hatályon kívül kell helyezi a Maria-Luise Lindorfer keresetét azzal az indokkal elutasító részében, hogy nem történt nemen alapuló hátrányos megkülönböztetés.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P>A megtámadott ítélet részleges hatályon kívül helyezésének következményei</P></TI></TITLE><NP><NO.P>86</NO.P><TXT>A Bíróság alapokmánya 61. cikke első bekezdésének értelmében, ha a fellebbezés megalapozott, és a Bíróság az Elsőfokú Bíróság határozatát hatályon kívül helyezi, az ügyet érdemben maga is eldöntheti, amennyiben a per állása megengedi, vagy határozathozatalra visszautalhatja az Elsőfokú Bírósághoz.</TXT></NP><NP><NO.P>87</NO.P><TXT>Mivel a per állása megengedi, dönteni kell a vitás határozat megsemmisítése iránti kereseti kérelemről és a Tanácsnak a Maria-Luise Lindorfer nyugdíjszerző szolgálati éveinek újbóli megállapítására való kötelezéséről.</TXT></NP><NP><NO.P>88</NO.P><TXT>E tekintetben meg kell állapítani, hogy Maria-Luise Lindorfer nyugdíjszerző szolgálati éveinek megállapítása során a Tanács nemhez kapcsolódó tényezőt vett figyelembe, megsértve ezzel a nemen alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét és a tisztviselők személyzeti szabályzata la. cikkének (1) bekezdését.</TXT></NP><?PAGE NO="I-6847"?><NP><NO.P>89</NO.P><TXT>Ami a Tanács Maria-Luise Lindorfer nyugdíjszerző szolgálati éveinek újbóli megállapítására való kötelezésére irányuló kérelmet illeti, jelen esetben elegendő emlékeztetni arra, hogy az EK 233. cikk értelmében az az intézmény, amelynek aktusát a Bíróság semmisnek nyilvánította, köteles megtenni a Bíróság ítéletében foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket</TXT></NP><NP><NO.P>90</NO.P><TXT>Következésképpen a vitás határozatot meg kell semmisíteni.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P>A költségekről</P></TI></TITLE><NP><NO.P>91</NO.P><TXT>Az eljárási szabályzat 122. cikke értelmében, ha a fellebbezés alapos, a Bíróság határoz a költségekről. Az eljárási szabályzat 69. cikke 2. §-ának első bekezdése alapján, amelyet ugyanezen szabályzat 118. cikke értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Tanácsot, mivel pervesztes lett, Maria-Luise Lindorfer kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><JURISDICTION><INTRO><P>A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:</P></INTRO><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P>1)</NO.P><TXT>A Bíróság az Elsőfokú Bíróságnak a T-204/0L sz., Lindorfer kontra Tanács ügyben <DATE ISO="20040318">2004. március 18-án</DATE> hozott ítéletét hatályon kívül helyezi a Maria-Luise Lindorfer keresetét azzal az indokkal elutasító részében, hogy nem történt nemen alapuló hátrányos megkülönböztetés.</TXT></NP></ITEM><?PAGE NO="I-6848"?><ITEM><NP><NO.P>2)</NO.P><TXT>A Bíróság az Európai Unió Tanácsának a Maria-Luise Lindorf er nyugdíjszerző szolgálati éveinek kiszámításáról szóló, <DATE ISO="20001103">2000. november 3-i</DATE> határozatát megsemmisíti.</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>3)</NO.P><TXT>A Bíróság a fellebbezést ezt meghaladó részében elutasítja.</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>4)</NO.P><TXT>A Bíróság kötelezi az Európai Unió Tanácsát a két eljárás költségeinek viselésére.</TXT></NP></ITEM></LIST></JURISDICTION></CONTENTS.JUDGMENT><SIGNATURE.CASE><P>Aláírások</P></SIGNATURE.CASE></JUDGMENT>