1.

A jelen egyesített ügyek tárgyát azok a fellebbezések képezik, amelyeket a Banco Santander, SA és a Santusa, SL (a továbbiakban: a Banco Santander és a Santusa) (C‑53/19. P. sz. ügy) és a Spanyol Királyság (C‑65/19. P. sz. ügy) terjesztett elő a 2018. november 15‑i Banco Santander és Santusa kontra Bizottság ítélet ( 2 ) (a továbbiakban: megtámadott ítélet) ellen, amellyel a Törvényszék elutasította a Banco Santander és a Santusa által az EUMSZ 263. cikk alapján előterjesztett és a külföldi vállalkozásban való részesedésszerzés esetén Spanyolország által az üzleti és cégértékre alkalmazott adózási amortizációról szóló, 2011. január 12‑i 2011/282/EK bizottsági határozat ( 3 ) (a továbbiakban: vitatott határozat) 1. cikke (1) bekezdésének, másodlagosan pedig e határozat 4. cikkének megsemmisítése iránti keresetet.

2.

A jelen fellebbezések egy olyan ügysorozat részét képezik, amely nyolc párhuzamos ügyből áll, amely ügyek tárgya azon ítéletek hatályon kívül helyezése, amelyekkel a Törvényszék elutasította azokat a kereseteket, amelyeket egyes spanyol társaságok nyújtottak be a vitatott határozat vagy a külföldi vállalkozásban való részesedésszerzés esetén Spanyolország által az üzleti és cégértékre alkalmazott adózási amortizációról szóló 2011/5/EK bizottsági határozat (a továbbiakban: 2009. október 28‑i határozat) ellen. ( 4 )

3.

Az Európai Bizottság azt követően, hogy az Európai Parlament egyes tagjai 2005‑ben és 2006‑ban több írásbeli kérdést intéztek hozzá, valamint egy magán gazdasági szereplő által 2007‑ben hozzá benyújtott panasz nyomán 2007. október 10‑én a jelenlegi EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésében előírt hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról határozott ( 5 ) (a továbbiakban: eljárást megindító határozat) a Ley del Impuesto sobre Sociedades (a társasági adóról szóló spanyol törvény) szövegébe a 2001. december 27‑i Ley 24/2001, de Medidas Fiscales, Administrativas y del Orden Social (az adójogi, közigazgatási és szociális intézkedések elfogadásáról szóló 24/2001. sz. törvény) ( 6 ) által bevezetett 12. cikk (5) bekezdésében szereplő rendelkezéssel szemben, amely rendelkezést átvette a 2004. március 5‑i Real Decreto Legislativo 4/2004, por el que se aprueba el texto refundido de la Ley del Impuesto sobre Sociedades (a társasági adóról szóló törvény egységes szerkezetbe foglalásának elfogadásáról szóló 4/2004. sz. királyi törvényerejű rendelet; a továbbiakban: TRLIS) (a továbbiakban: vitatott intézkedés). A vitatott intézkedés előírja, hogy abban az esetben, ha valamely Spanyolországban adóköteles vállalkozás „külföldi társaságban” szerez részesedést, amennyiben e részesedésszerzés legalább 5%‑os, és az adott részesedést legalább egy évig megszakítás nélkül birtokolják, az ebből eredő üzleti ( 7 ) és cégérték ( 8 ) amortizációként levonható a vállalkozás által fizetendő társasági adó adóalapjából. A vitatott intézkedés pontosan megjelöli, hogy ahhoz, hogy valamely társaság „külföldi társaságnak” minősüljön, a Spanyolországban alkalmazandó adóval azonos adónak kell terhelnie, és bevételeinek főként külföldön kifejtett tevékenységéből kell származnia.

4.

A 2009. október 28‑i határozattal a Bizottság lezárta az Európai Unión belüli részesedésszerzésekkel kapcsolatos hivatalos vizsgálati eljárást. A Bizottság a határozatban megállapította, hogy a támogatási rendszer, amelyet Spanyolország alkalmazott azon támogatások tekintetében, amelyeket Közösségen belüli részesedésszerzések céljából nyújtott a kedvezményezetteknek, összeegyeztethetetlen a közös piaccal.

5.

Mindazonáltal a Bizottság az Unión kívüli részesedésszerzések vonatkozásában továbbra is folyamatban tartotta az eljárást, mivel a spanyol hatóságok kötelezettséget vállaltak arra, hogy további adatokkal szolgálnak. Az eljárás e része a vitatott határozat elfogadásával zárult. A Bizottság e határozat 1. cikkének (1) bekezdésében megállapította, hogy a támogatási rendszer, amelyet Spanyolország a vitatott intézkedés révén alkalmazott „azon támogatások tekintetében, amelyeket az Európai Unión kívüli részesedésszerzések céljából nyújtott a kedvezményezetteknek,” összeegyeztethetetlen a közös piaccal. ( 9 ) E cikk (4) bekezdése akként rendelkezik, hogy „[t]ovábbá, a támogatási rendszer által létrehozott teljes amortizációs időszak alatt […] alkalmazni lehet a kedvezményezettek által a TRLIS 12. cikkének (5) bekezdése szerint, az e határozatnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételét megelőzően megvalósított, Unión kívüli olyan részesedésszerzések tekintetében élvezett adókedvezményeket, amelyek Kínában, Indiában vagy olyan egyéb országokban alapított külföldi vállalatok többségi részesedésének közvetett vagy közvetlen megszerzéséhez kapcsolódnak, amely országokban bizonyított vagy bizonyítható a határokon átnyúló üzleti kombinációk előtt álló kifejezett jogi akadályok megléte.” A vitatott határozat 4. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy vissza kell fizetni „az 1. cikk (1) bekezdésében említett rendszer értelmében adott adókedvezménynek megfelelő összeegyeztethetetlen támogatást azokkal a kedvezményezettekkel, akiknek az Unión kívüli beszerzések keretében külföldi társaságokban szerzett jogai nem felelnek meg az 1. cikk (2)–(5) bekezdéseiben előírt feltételeknek.”

6.

A Törvényszék Hivatalához 2011. július 29‑én benyújtott keresetlevelével a Banco Santander és a Santusa keresetet indított a megtámadott határozat megsemmisítése iránt. A 2014. november 7‑i Banco Santander és Santusa kontra Bizottság ítélettel ( 10 ) (a továbbiakban: Banco Santander és Santusa kontra Bizottság ítélet) a Törvényszék helyt adott a keresetnek, arra hivatkozva, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésében meghatározott szelektivitási feltételt. A Törvényszék a 2009. október 28‑i határozatot szintén megsemmisítette a 2014. november 7‑i Autogrill España kontra Bizottság ítélettel ( 11 ) (a továbbiakban: Autogrill España kontra Bizottság ítélet).

7.

A Bíróság Hivatalához 2015. január 19‑én benyújtott kérelmében a Bizottság fellebbezést nyújtott be a Banco Santander és Santusa kontra Bizottság ítélet ellen. E fellebbezést, amelyet a C‑21/15. P. számon vettek nyilvántartásba, egyesítették a C‑20/15. P. szám alatt nyilvántartásba vett fellebbezéssel, amelyet a Bizottság az Autogrill España kontra Bizottság ítélet ellen nyújtott be. A Bíróság elnöke 2015. május 19‑i határozataival engedélyezte a Németországi Szövetségi Köztársaságnak, Írországnak és a Spanyol Királyságnak, hogy a WDFG, valamint a Banco Santander és a Santusa kérelmeinek támogatása végett az egyesített ügyekbe beavatkozzon. A Bíróság a 2016. december 21‑i Bizottság kontra World Duty Free Group és társai ítélettel ( 12 ) (a továbbiakban: WDFG‑ítélet) hatályon kívül helyezte a Banco Santander és Santusa kontra Bizottság ítéletet, az ügyet visszautalta a Törvényszék elé, és a költségekről csak részben határozott. A Bíróság ugyancsak hatályon kívül helyezte az Autogrill España kontra Bizottság ítéletet.

8.

2018. november 15‑én a Törvényszék meghozta a megtámadott ítéletet, amellyel elutasította a Banco Santander és a Santusa keresetét, ez utóbbiakat kötelezte saját költségeiknek, valamint a Bizottság költségeinek viselésére, és megállapította, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság, Írország és a Spanyol Királyság maga viseli a saját költségeit. ( 13 )

9.

A Banco Santander és a Santusa, valamint a Spanyol Királyság a Bíróság Hivatalánál 2019. január 25‑én, illetve 29‑én benyújtott fellebbezésével a következő fellebbviteli kérelmeket terjesztette elő.

10.

A Banco Santander és a Santusa a C‑53/19. sz. ügyben a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezését, a Törvényszék elé terjesztett keresetének való helyt adást követően a vitatott határozat megsemmisítését, valamint azt kérik, hogy a Bíróság a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére. A Spanyol Királyság azt kéri, hogy a Bíróság adjon helyt a Banco Santander és a Santusa fellebbezésének, helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet és a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére. A Spanyol Királyság a C‑65/19. sz. ügyben azt kéri, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, semmisítse meg a vitatott határozat 1. cikkének (1) bekezdését abban a részében, amelyben a vitatott intézkedést állami támogatásnak minősíti, és a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére. A Németországi Szövetségi Köztársaság mindkét ügyben azt kéri, hogy a Bíróság adjon helyt a fellebbezéseknek. A Bizottság mindkét ügyben azt kéri, hogy a Bíróság utasítsa el a fellebbezéseket és a fellebbezőket kötelezze a költségek viselésére.

11.

Az adóintézkedések szelektív jellegével kapcsolatos ítélkezési gyakorlat jelenlegi állásának vizsgálatát, konkrétan pedig a szelektivitás Bíróság által kidolgozott három szakaszos elemzési módszerének szemléltetését illetően utalok a C‑51/19 P. sz. World Duty Free Group kontra Bizottság és C‑64/19 P. sz. Spanyolország kontra Bizottság egyesített ügyekben a mai napon előterjesztett indítványom 11–21. pontjában végzett megfontolásokra és az e pontokban felhozott szempontokra. A Banco Santander és a Santusa, valamint a Spanyol Királyság által felhozott kifogásokat az említett megfontolások és szempontok tükrében vizsgálom meg. A WDFG‑ítéletnek a jelen fellebbezések vizsgálatára gyakorolt következményeit illetően viszont a fent említett indítvány 23–27. pontjára utalok.

12.

Egyrészt a Banco Santander és a Santusa, másrészt a Spanyol Királyság is egyetlen jogalapot hoz fel a fellebbezésének alátámasztása céljából, amely az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének a szelektív jelleggel összefüggésben történő téves értelmezésével kapcsolatos. Mindkét jogalap különböző részekből áll: a Banco Santander és a Santusa által felhozott egyetlen jogalap négy elsődleges és kettő másodlagos jogalaprészből, míg a Spanyol Királyság által felhozott egyetlen jogalap négy jogalaprészből áll.

13.

A Banco Santander és a Santusa által felhozott négy elsődleges jogalaprész és a Spanyol Királyság egyetlen fellebbezési jogalapjának részét képező négy jogalaprész keretében előadott kifogások nagyrészt egybeesnek vagy fedik egymást. E kifogások tehát csoportosíthatók és együttesen vizsgálhatók. Ezt követően a Banco Santander és a Santusa által felhozott egyetlen fellebbezési jogalap másodlagos jogalaprészeit vizsgálom meg.

14.

A Banco Santander és a Santusa által az egyetlen fellebbezési jogalapjuknak első részében és a Spanyol Királyság által az egyetlen fellebbezési jogalapjának első és második részében felhozott kifogások a szelektív jelleg elemzésének első szakaszára vonatkoznak, amely a referenciarendszer meghatározására irányul. A „referenciarendszer” fogalmát és az annak meghatározása céljából alkalmazandó szempontokat illetően utalok a C‑51/19. P. sz. World Duty Free Group kontra Bizottság és C‑64/19. P. sz. Spanyolország kontra Bizottság egyesített ügyekre vonatkozóan a mai napon előterjesztett indítványom 37–51. pontjára.

15.

Mivel a Banco Santander és a Santusa által az egyetlen fellebbezési jogalapja első részének első kifogása keretében és a Spanyol Királyság által az egyetlen fellebbezési jogalapjának első részében előadott kifogások, valamint az azok alátámasztása céljából előadott érvek azonosak a C‑51/19. P. sz. ügyben a World Duty Free Group által az egyetlen fellebbezési jogalapja első részének első kifogása keretében, illetve a C‑64/19. P. sz. ügyben a Spanyol Királyság által az egyetlen fellebbezési jogalapjának első részében felhozott kifogásokkal és érvekkel, azok vizsgálatát illetően pusztán mutatis mutandis utalok az említett egyesített ügyekre vonatkozóan a mai napon előterjesztett indítványom 52–59. pontjára. Az e pontokban előadott okokból azt javaslom, hogy a Bíróság utasítsa el a Banco Santander és a Santusa egyetlen fellebbezési jogalapja első részének első kifogását és a Spanyol Királyság egyetlen fellebbezési jogalapjának első részét.

16.

Mivel a Banco Santander és a Santusa által az egyetlen fellebbezési jogalapja első részének második kifogása keretében és a Spanyol Királyság által az egyetlen fellebbezési jogalapjának második részében előadott kifogások, valamint az azok alátámasztása céljából előadott érvek azonosak a C‑51/19. P. sz. ügyben a World Duty Free Group által az egyetlen fellebbezési jogalapja első részének második kifogása keretében, illetve a C‑64/19. P. sz. ügyben a Spanyol Királyság által az egyetlen fellebbezési jogalapjának második részében felhozott kifogásokkal és érvekkel, azok vizsgálatát illetően pusztán mutatis mutandis utalok az említett egyesített ügyekre vonatkozóan a mai napon előterjesztett indítványom 62–82. pontjára. Az e pontokban előadott okokból azt javaslom, hogy a Bíróság utasítsa el a Banco Santander és a Santusa egyetlen fellebbezési jogalapja első részének második kifogását és a Spanyol Királyság egyetlen fellebbezési jogalapjának második részét.

17.

Mivel a szóban forgó kifogás keretében előadott kifogások, valamint az azok alátámasztása céljából előadott érvek azonosak a C‑51/19. P. sz. ügyben a World Duty Free Group által az egyetlen fellebbezési jogalapja első részének harmadik kifogása keretében felhozott kifogásokkal és érvekkel, azok vizsgálatát illetően pusztán mutatis mutandis utalok a C‑51/19. P. és C‑64/19. P. sz. egyesített ügyekre vonatkozóan a mai napon előterjesztett indítványom 85–87. pontjára. Az e pontokban előadott okokból azt javaslom, hogy a Bíróság utasítsa el a Banco Santander és a Santusa első fellebbezési jogalapja első részének harmadik kifogását.

18.

A Banco Santander és a Santusa által az egyetlen fellebbezési jogalapjuk második részében, valamint a Spanyol Királyság által az egyetlen fellebbezési jogalapjának harmadik részében felhozott kifogások a megtámadott ítélet 144–165. pontjára vonatkoznak és ezen ítélet indokainak vitatására irányulnak, amelyekkel a Törvényszék meghatározta a referenciarendszer célját, és e célt szem előtt tartva a vitatott intézkedéssel létrehozott előnyből részesülő vállalkozások helyzetét az ezen előnyből kizárt vállalkozások helyzetéhez hasonlította.

19.

Mivel egyrészt a Banco Santander és a Santusa, másrészt a Spanyol Királyság fellebbezéseinek szóban forgó részei keretében előadott kifogások, valamint az azok alátámasztása céljából előadott érvek azonosak a C‑51/19. P. sz. ügyben a World Duty Free Group által az egyetlen fellebbezési jogalapjának második részében, illetve a C‑64/19. P. sz. ügyben a Spanyol Királyság által az egyetlen fellebbezési jogalapjának harmadik részében felhozott kifogásokkal és érvekkel, azok vizsgálatát illetően pusztán mutatis mutandis utalok az említett egyesített ügyekre vonatkozóan a mai napon előterjesztett indítványom 91–106. pontjára. Az e pontokban előadott okokból azt javaslom, hogy a Bíróság utasítsa el a Banco Santander és a Santusa egyetlen fellebbezési jogalapjának második részét és a Spanyol Királyság egyetlen fellebbezési jogalapjának harmadik részét.

20.

Mivel egyrészt a Banco Santander és a Santusa, másrészt a Spanyol Királyság fellebbezéseinek szóban forgó részei keretében előadott kifogások, valamint az azok alátámasztása céljából előadott érvek azonosak a C‑51/19. P. sz. ügyben a World Duty Free Group által az egyetlen fellebbezési jogalapjának harmadik részében, illetve a C‑64/19. P. sz. ügyben a Spanyol Királyság által az egyetlen fellebbezési jogalapjának negyedik részében felhozott kifogásokkal és érvekkel, azok vizsgálatát illetően pusztán mutatis mutandis utalok az említett egyesített ügyekre vonatkozóan a mai napon előterjesztett indítványom 109. és 110. pontjára. Az e pontokban előadott okokból azt javaslom, hogy a Bíróság utasítsa el a Banco Santander és a Santusa egyetlen fellebbezési jogalapjának harmadik részét és a Spanyol Királyság egyetlen fellebbezési jogalapjának negyedik részét.

21.

Mivel a Banco Santander és a Santusa által az egyetlen fellebbezési jogalapjuknak e részében előadott kifogások, valamint az azok alátámasztása céljából előadott érvek azonosak a C‑51/19. P. sz. ügyben a World Duty Free Group által az egyetlen fellebbezési jogalapjának negyedik része keretében felhozott kifogásokkal és érvekkel, azok vizsgálatát illetően pusztán mutatis mutandis utalok a C‑51/19. P. és C‑64/19. P. sz. egyesített ügyekre vonatkozóan a mai napon előterjesztett indítványom 112. és 113. pontjára. Az e pontokban előadott okokból azt javaslom, hogy a Bíróság utasítsa el a Banco Santander és a Santusa egyetlen fellebbezési jogalapjának negyedik részét.

22.

Mivel a Banco Santander és a Santusa által az egyetlen fellebbezési jogalapjuknak e részében előadott kifogások, valamint az azok alátámasztása céljából előadott érvek azonosak a C‑51/19. P. sz. ügyben a World Duty Free Group által az egyetlen fellebbezési jogalapjának ötödik részében felhozott kifogásokkal és érvekkel, azok vizsgálatát illetően pusztán mutatis mutandis utalok a C‑51/19. P. és C‑64/19. P. sz. egyesített ügyekre vonatkozóan a mai napon előterjesztett indítványom 114–117. pontjára. Az e pontokban előadott okokból azt javaslom, hogy a Bíróság utasítsa el a Banco Santander és a Santusa egyetlen fellebbezési jogalapjának ötödik részét.

23.

Mivel a Banco Santander és a Santusa által az egyetlen fellebbezési jogalapjuknak e részében előadott kifogások, valamint az azok alátámasztása céljából előadott érvek azonosak a C‑51/19. P. sz. ügyben a World Duty Free Group által az egyetlen fellebbezési jogalapjának hatodik részében felhozott kifogásokkal és érvekkel, azok vizsgálatát illetően pusztán mutatis mutandis utalok az említett egyesített ügyekre vonatkozó indítványom 119–122. pontjára. Az e pontokban előadott okokból azt javaslom, hogy a Bíróság utasítsa el a Banco Santander és a Santusa egyetlen fellebbezési jogalapjának hatodik részét is.

24.

A fentiek alapján azt javaslom, hogy a Bíróság teljes egészében utasítsa el a Banco Santander és a Santusa, valamint a Spanyol Királyság fellebbezéseit.

25.

A Bíróság eljárási szabályzata 184. cikkének (2) bekezdése alapján, ha a fellebbezés megalapozatlan, a Bíróság határoz a költségekről. E szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése értelmében, amely ugyanezen szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése alapján megfelelően alkalmazandó a Bíróság előtti olyan eljárásban, amelynek tárgya a Törvényszék határozata elleni fellebbezés, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Ezért azt javaslom a Bíróságnak, hogy utasítsa el a Banco Santander és a Santusa, valamint a Spanyol Királyság fellebbezéseit, amely utóbbiakat kell álláspontom szerint a költségek viselésére kötelezni, a Bizottság erre vonatkozóan előterjesztett kérelmének megfelelően. A Bíróság eljárási szabályzata 184. cikkének (4) bekezdése értelmében, „[h]a nem az elsőfokú eljárásban beavatkozó fél terjesztette elő a fellebbezést, az elsőfokú eljárásban beavatkozó felet csak akkor lehet a fellebbezési eljárás költségeinek viselésére kötelezni, ha részt vett a Bíróság előtti eljárás írásbeli vagy szóbeli szakaszában. Ha e fél válaszbeadvány benyújtásával részt vesz az eljárásban vagy a tárgyaláson, a Bíróság dönthet úgy, hogy e fél maga viseli saját költségeit.” Tehát azt javaslom a Bíróságnak, hogy állapítsa meg, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság maga viseli a saját költségeit.

26.

A fenti megfontolások összessége alapján azt javaslom, hogy a Bíróság utasítsa el a fellebbezéseket, kötelezze a Banco Santandert és a Santusát, valamint a Spanyol Királyságot az eljárási költségek viselésére, és állapítsa meg, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság maga viseli a saját költségeit.