Az engedélyezési rendszer fogalma magában foglalja többek között az engedélyek, licenciák, jóváhagyások vagy koncessziók kibocsátásának közigazgatási eljárásait, valamint a szolgáltató arra vonatkozó kötelezettségét, hogy – a tevékenység gyakorlására való jogosultság céljából – jegyezzék be valamely szakma képviselőjeként vagy vegyék nyilvántartásba, jegyzékbe vagy adatbázisba, váljék valamely testület hivatalos tagjává, vagy rendelkezzen egy meghatározott szakmához való tartozást igazoló kártyával. Engedélyt nem kizárólag hivatalos határozattal lehet kibocsátani, hanem olyan okokból eredő hallgatólagos döntésekkel is, mint például az illetékes hatóság válaszának hiánya, vagy az a tény, hogy az érdekelt félnek várnia kell a valamely nyilatkozattal kapcsolatos átvételi elismervényre annak érdekében, hogy tevékenységét megkezdhesse, vagy az utóbbi jogszerűvé váljon.

Ezen irányelv engedélyezési rendszerekkel kapcsolatos rendelkezéseinek azokra az esetekre kell vonatkozniuk, amelyekben valamely szolgáltatási tevékenység nyújtására való jogosultsághoz vagy szolgáltatási tevékenység gyakorlásához a gazdasági szereplőknek az illetékes hatóság határozatával kell rendelkezniük. Ez nem érinti sem az illetékes hatóságoknak valamely köz‑ vagy magánjogi jogalany egy bizonyos szolgáltatás nyújtása céljából való felállítására vonatkozó döntéseit, sem pedig az illetékes hatóságok által egy bizonyos, a közbeszerzési szabályok hatálya alá tartozó szolgáltatás nyújtására irányuló szerződések megkötését, mivel ez az irányelv nem foglalkozik közbeszerzési szabályokkal.

(1)Ha a kiadható engedélyek száma valamely tevékenység esetében a rendelkezésre álló természeti erőforrások vagy a technikai lehetőségek szűkössége miatt korlátozott, a tagállamok a lehetséges kérelmezőkre olyan kiválasztási eljárást alkalmaznak, amely teljes mértékben biztosítja a pártatlanságot és az átláthatóságot, ideértve különösen az eljárás megindításával, lefolytatásával és befejezésével kapcsolatos megfelelő nyilvánosságot is.(2)Az (1) bekezdésben említett esetekben az engedélyt megfelelő korlátozott időtartamra kell megadni, és az nem újulhat meg automatikusan, továbbá nem biztosíthat semmilyen további előnyt annak a szolgáltatónak, akinek engedélye éppen lejárt, vagy bármely, e szolgáltatóval bármilyen kapcsolatban álló személynek.(3)Az (1) bekezdésre, valamint a 9. és 10. cikkre is figyelemmel, a tagállamok kiválasztási eljárásuk alkalmazása során a[z uniós] joggal összhangban figyelembe vehetnek a közegészségüggyel, a szociálpolitikai célokkal, az alkalmazottak, illetve az önálló vállalkozók egészségével és biztonságával, a környezetvédelemmel, a kulturális örökség megőrzésével összefüggő megfontolásokat, valamint bármely más, közérdeken alapuló kényszerítő indokot.

[…] [N]em minősülnek koncessziós szerződésnek ezen irányelv alkalmazásában az olyan megállapodások, amelyek tárgya egy gazdasági szereplő arra vonatkozó joga, hogy – magán‑ vagy közjogi rendelkezések alapján – bizonyos közterületeket vagy erőforrásokat, például – különösen a tengeri, belvízi vagy légi közlekedési ágazatban – földterületeket vagy bármilyen köztulajdont használjon, és amelyek esetében az állam vagy az ajánlatkérő szerv, illetve közszolgáltató ajánlatkérő csupán az ezek használatára vonatkozó általános feltételeket határozza meg, anélkül, hogy konkrét építési beruházásra vagy szolgáltatásra tartana igényt. Általában ez a helyzet a közterületek vagy földterületek bérbeadása esetén; az ezekre vonatkozó bérleti szerződések jellemzően meghatározzák azokat a feltételeket, amelyekkel a bérlő használatba veheti az ingatlant, továbbá rögzítik az ingatlan használati célját, a bérbeadónak és a bérlőnek az ingatlan fenntartásával kapcsolatos kötelezettségeit, a bérlet időtartamát és az ingatlannak a bérbeadó birtokába való visszajuttatását, valamint a bérleti díjat és a bérlő által fizetendő esetleges költségeket.

A vagyontárgyaknak a tartományi és helyi önkormányzatok számára a 2009. május 5‑i 42. sz. törvény, valamint a vonatkozó végrehajtási szabályok alapján történő odaítéléséről szóló szabályozás sérelme nélkül, a köztulajdonban lévő tengerparti területek turisztikai‑rekreációs célokból történő koncesszióba adására vonatkozó jogi keret felülvizsgálatára irányuló eljárás lefolytatásáig az ilyen koncessziók odaítélését az odaítélési követelmények és eljárási szabályok tekintetében a Conferenza Stato‑regioni által a 2003. június 5‑i 131. sz. törvény 8. cikkének (6) bekezdése alapján elfogadott azon megállapodás alapján kell megvalósítani, amelynek megkötésére a verseny, a letelepedés szabadsága, a vállalkozási tevékenység folytatása, fejlődése és támogatásának biztosítása, valamint a befektetések védelme elvének betartásával, továbbá a Codice della navigazione 37. cikke (2) bekezdésének második albekezdésében meghatározott fenntartási jog megszüntetése céljából került sor, a jelen rendelet hatálybalépésének időpontjában fennálló, és legkésőbb 2015. december 31‑én lejáró koncessziók időtartam ezen időpontig meghosszabbodik […].

A vagyontárgyaknak a tartományi és helyi önkormányzatok számára a 2009. május 5‑i 42. sz. törvény, valamint a vonatkozó végrehajtási szabályok alapján történő odaítéléséről szóló szabályozás sérelme nélkül, a köztulajdonban lévő tengerparti, tóparti és folyóparti területek turisztikai‑rekreációs célokból a halászat, az akvakultúra és a kapcsolódó termelő és sporttevékenységek tekintetében történő, valamint a jachtkikötőnek, valamint a sportcélú kikötőhelynek és hajótárolónak szánt területek koncesszióba adására vonatkozó jogi keret felülvizsgálatára irányuló eljárás lefolytatásáig az ilyen koncessziók odaítélését az odaítélési követelmények és eljárási szabályok tekintetében a Conferenza Stato‑regioni által a 2003. június 5‑i 131. sz. törvény 8. cikkének (6) bekezdése alapján elfogadott azon megállapodás alapján kell megvalósítani, amelynek megkötésére a verseny, a letelepedés szabadsága, a vállalkozási tevékenység folytatása, fejlődése és támogatásának biztosítása, valamint a befektetések védelme elvének betartásával, továbbá a Codice della navigazione 37. cikke (2) bekezdésének második albekezdésében meghatározott fenntartási jog megyszüntetése céljából került sor, a jelen rendelet hatályban lépésének időpontjában fennálló és legkésőbb 2015. december 31‑én lejáró koncessziók időtartama 2020. december 31‑ig meghosszabbodik […].

(1)Abban az esetben, ha egy meghatározott tevékenység tekintetében rendelkezésre álló engedélyek száma a rendelkezésre álló természeti erőforrások vagy a műszaki kapacitások szűkösségéhez kapcsolódó okok miatt korlátozott, az illetékes hatóságok kiválasztási eljárást alkalmaznak a potenciális pályázók részvételével, és biztosítják, hogy az eljárás pártatlanságát biztosítani hivatott és a hatóságok által tiszteletben tartandó követelményeket és eljárási szabályokat előzetesen megállapítják, és azokat közzéteszik.(2)A kiválasztási eljárás szabályainak meghatározása során az illetékes hatóságok közegészségügyi megfontolásokat, szociálpolitikai, az alkalmazott és az önálló vállalkozó munkavállalók egészségére és biztonságára vonatkozó, […] környezetvédelmi, a kulturális örökség megóvására irányuló célkitűzéseket, valamint az [uniós] joggal összeegyeztethető egyéb közérdeken alapuló kényszerítő okokat is figyelembe vehetnek.(3.) Az (1) bekezdésben meghatározott követelmények és eljárási szabályok tényleges betartásának ki kell tűnnie az engedély kiadására vonatkozó egyes határozatokból.(4)Az (1) bekezdésben meghatározott esetekben az engedélyt korlátozott időtartamra kell megadni, és az nem újulhat meg automatikusan, továbbá nem biztosíthat semmilyen további előnyt annak a szolgáltatónak, akinek engedélye éppen lejárt ,vagy bármely, e szolgáltatóval bármilyen kapcsolatban álló személynek.

Ellentétes‑e a letelepedés szabadságának, a hátrányos megkülönböztetés tilalmának és a verseny védelmének az EUMSZ 49., 56. és 106. cikkben meghatározott elvével, valamint az e cikkekben foglalt észszerűség elvével az a nemzeti szabályozás, amely a későbbi jogalkotói tevékenység következményeként, gazdasági jelentőséggel bíró, a köztulajdonban lévő tengerparti, tóparti és folyóparti vagyontárgyakra vonatkozó koncesszió lejárta határidejének ismételt meghosszabbításáról rendelkezik, amely koncesszió időtartama a törvény erejénél fogva legalább tizenegy évre növekszik, így annak ellenére tartja fenn kizárólagos jelleggel ugyanazon koncessziós jogosult javára a vagyontárgy gazdasági célú hasznosításának jogát, hogy a részére már odaítélt koncesszió által meghatározott időbeli hatály lejárt, és ennek következtében az érintett gazdasági szereplőket teljes mértékben megfosztja annak lehetőségétől, hogy közbeszerzési eljárás eredményeképpen a vagyontárgyat számukra koncesszióba adják?

1)Ellentétes‑e a letelepedés szabadságának, a hátrányos megkülönböztetés tilalmának és a verseny védelmének az EUMSZ 49., 56. és 106. cikkben meghatározott elvével az a nemzeti szabályozás, amely a későbbi jogalkotói tevékenység következményeként, gazdasági jelentőséggel bíró, a köztulajdonban lévő tengerparti vagyontárgyakra vonatkozó koncesszió lejárta határidejének ismételt meghosszabbításáról rendelkezik?2)Ellentétes‑e a 2006/123/EK irányelv 12. cikkével a 2010. február 26‑i 25. sz. törvénnyel törvénnyé alakított, többször módosított és kiegészített 2009. december 30‑i 194. sz. rendelettörvény 1. cikkének (18) bekezdéséhez hasonló olyan nemzeti rendelkezés, amely lehetővé teszi a köztulajdonban lévő tengerparti területek meglévő, turisztikai rekreációs célú koncesszióinak 2015. december 31‑ig, illetve a 2012. október 18‑i 179. sz. rendelettörvény – a fent említett rendelettörvény törvénnyé való alakításáról szóló, 2012. december 17‑i 221. sz. törvény 1. cikkének (1) bekezdésével beillesztett – 34k. cikke értelmében 2020. december 31‑ig történő automatikus meghosszabbítását?