<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><CONCLUSION NNC="YES" xmlns:fmx="http://opoce" xmlns:xsi="http://www.w3.org/2001/XMLSchema-instance" xsi:noNamespaceSchemaLocation="http://formex.publications.europa.eu/schema/formex-05.55-20141201.xd"><BIB.CONCLUSION><REF.CASE FILE="n.a."><NO.CASE>C‑123/15</NO.CASE></REF.CASE><NO.CELEX>62015CC0123</NO.CELEX><NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:193">EU:C:2016:193</NO.ECLI><NO.SEQ>0001</NO.SEQ><PAGE.FIRST.ECR>1</PAGE.FIRST.ECR><PAGE.SEQ>1</PAGE.SEQ><PAGE.LAST.ECR>17</PAGE.LAST.ECR><PAGE.TOTAL>17</PAGE.TOTAL></BIB.CONCLUSION><CURR.TITLE><PAGE.HEADER><P>WATHELET FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA – C‑123/15. SZ. ÜGY</P><P>FEILEN</P></PAGE.HEADER></CURR.TITLE><TITLE><TI><P><HT TYPE="UC">Melchior Wathelet</HT></P><P><HT TYPE="UC">Főtanácsnok Indítványa</HT></P><P>Az ismertetés napja: <DATE ISO="20160317">2016. március 17.</DATE><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0001"><P>Eredeti nyelv: francia.</P></NOTE></P></TI><STI><P><HT TYPE="BOLD">C‑123/15. sz. ügy</HT></P><P><HT TYPE="BOLD">Max‑Heinz Feilen</HT></P><P><HT TYPE="BOLD">kontra</HT></P><P><HT TYPE="BOLD">Finanzamt Fulda</HT></P><P><HT TYPE="NORMAL">(a Bundesfinanzhof [szövetségi adóügyi bíróság, Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)</HT></P></STI></TITLE><INDEX><KEYWORD>Előzetes döntéshozatal</KEYWORD><KEYWORD>Adóztatás</KEYWORD><KEYWORD>A tőke szabad mozgása</KEYWORD><KEYWORD>Öröklési illeték</KEYWORD><KEYWORD>Olyan tagállami szabályozás, amely az öröklési illeték mérséklését írja elő, ha a hagyaték olyan vagyont tartalmaz, amely ugyanebben a tagállamban a megelőző tíz évben öröklési illetékkel terhelt öröklés tárgya volt</KEYWORD><KEYWORD>Másik tagállamban örökölt és adóztatott hagyaték</KEYWORD></INDEX><CONTENTS.CONCLUSION><NP.ECR IDENTIFIER="NP0001"><NO.P>1.</NO.P><TXT>A Bundesfinanzhof (szövetségi adóügyi bíróság) által előterjesztett jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EUMSZ 63. cikk (1) bekezdésének és az EUMSZ 65. cikknek az értelmezésére irányul. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet M.‑H. Feilen és a Finanzamt Fulda (fuldai adóhivatal) között folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő, amelynek tárgya, hogy az utóbbi elutasította M.‑H. Feilennek az édesanyja hagyatéka után fizetendő öröklési illeték csökkentésére irányuló kérelmét.</TXT></NP.ECR><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">I –</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Jogi háttér</HT></TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P>A –</NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">Az uniós jog</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0002"><NO.P>2.</NO.P><TXT>A 88/361/EGK irányelv<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0002"><P>A Szerződés 67. cikkének végrehajtásáról szóló <DATE ISO="19880624">1988. június 24‑i</DATE> tanácsi irányelv (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="178" PAGE.FIRST="5" DATE.PUB="1988">HL L 178., 5. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 10. fejezet, 1. kötet, 10. o.).</P></NOTE> 1. cikkének (1) bekezdése értelmében:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0001" REF.END="QE0001"/>A következő rendelkezések sérelme nélkül a tagállamok eltörlik a tagállamokban honos személyek közötti tőkemozgásokra vonatkozó korlátozásokat. Az irányelv alkalmazásának megkönnyítése érdekében a tőkemozgások osztályozása az I. mellékletben foglalt nómenklatúrával összhangban történik.<QUOT.END REF.START="QS0001" CODE="201D" ID="QE0001"/></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0003"><NO.P>3.</NO.P><TXT>A 88/361/EGK irányelv tőkemozgások nómenklatúráját felsoroló I. mellékletének <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0002" REF.END="QE0002"/>Személyes tőkemozgások<QUOT.END REF.START="QS0002" CODE="201D" ID="QE0002"/> című XI. kategóriájában szerepelnek az örökségek és hagyatékok.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><?PAGE NO="2"?><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P>B –</NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A német jog</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0004"><NO.P>4.</NO.P><TXT>Az öröklési és ajándékozási illetékről szóló törvénynek (Erbschaftsteuer‑ und Schenkungsteuergesetz)<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0003"><P>A legutóbb a költségvetés különböző kiegészítő intézkedéseiről szóló <DATE ISO="20031229">2003. december 29‑i</DATE> törvénnyel (Haushaltsbegleitgesetz, <HT TYPE="ITALIC">Bundesgesetzblatt</HT> I, 3076. o.) módosított törvény <DATE ISO="19970227">1997. február 27‑én</DATE> kihirdetett változatának (<HT TYPE="ITALIC">Bundesgesetzblatt</HT> I, 378. o.; a továbbiakban: ErbStG) rendelkezései.</P></NOTE> a 2007. adóévben alkalmazandó rendelkezései a következők.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0005"><NO.P>5.</NO.P><TXT>Az ErbStG 1. §‑ának (1) bekezdése előírja, hogy adóköteles ügyletként az öröklés illetékköteles.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0006"><NO.P>6.</NO.P><TXT>Az ErbStG 2. §‑a (1) bekezdésének 1–3. pontja értelmében illetékfizetési kötelezettség keletkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="002.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0003" REF.END="QE0003"/>1.</NO.PARAG><ALINEA><P>Az 1. § (1) bekezdésének 1–3. pontjában szabályozott esetekben, ha a halála időpontjában az örökhagyó, […] vagy a vagyonszerző az illetékkötelezettség keletkezésének időpontjában belföldi illetőségű személy, az egész vagyonra. Belföldi illetőséggel rendelkezőnek minősülnek:</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>azok a természetes személyek, akiknek lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye belföldön található,</TXT></NP></ITEM></LIST></ALINEA></PARAG><P>[…]</P><PARAG IDENTIFIER="002.003"><NO.PARAG>3.</NO.PARAG><ALINEA>minden egyéb esetben arra a vagyonrészre nézve, amely az értékbecslésről szóló törvény (Bewertungsgesetz) 121. §‑a alapján belföldi vagyonba tartozik.<QUOT.END REF.START="QS0003" CODE="201D" ID="QE0003"/></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0007"><NO.P>7.</NO.P><TXT>Az ErbStG 15. §‑a határozza meg az illetékcsoportokat. Az (1) bekezdése a következőképpen szól:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0004" REF.END="QE0004"/>A vagyonszerzőnek az örökhagyóhoz vagy az ajándékozóhoz fűződő személyes viszonya alapján a következő három illetékcsoport különböztethető meg:</P><P>I. illetékcsoport:</P><P><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P>1.</NO.P><TXT>a házastárs és az élettárs,</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>2.</NO.P><TXT>a gyermekek és nevelt gyermekek.<QUOT.END REF.START="QS0004" CODE="201D" ID="QE0004"/></TXT></NP></ITEM></LIST></P></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0008"><NO.P>8.</NO.P><TXT>Az ErbStG 27. §‑a az alábbiak szerint szabályozza az illetékkedvezményt:</TXT><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="027.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0005" REF.END="QE0005"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA><P>Amennyiben az I. illetékcsoportba tartozó személyek haláleset folytán olyan vagyont szereznek, amelyet a vagyonszerzést megelőző utolsó tíz évben az említett illetékcsoportba tartozó személyek már megszereztek, és amely után e törvény alapján illetéket kellett megállapítani, úgy – a (3) bekezdésre is figyelemmel – az alábbiak szerint mérséklődik az e vagyon után fizetendő illeték összege:</P><P><TBL NO.SEQ="0001" CLASS="GEN" COLS="5"><CORPUS><ROW><CELL COL="1">… százalékkal</CELL><CELL COLSPAN="4" COL="2">ha az illetékfizetési kötelezettség keletkezésének két időpontja között eltelt idő</CELL></ROW><ROW><CELL COL="1">50</CELL><CELL COLSPAN="4" COL="2">nem több, mint 1 év</CELL></ROW><ROW><CELL COL="1">45</CELL><CELL COLSPAN="4" COL="2">több, mint 1 év, de nem több, mint 2 év</CELL></ROW><ROW><CELL COL="1">40</CELL><CELL COLSPAN="4" COL="2">több, mint 2 év, de nem több, mint 3 év</CELL></ROW><ROW><CELL COL="1">35</CELL><CELL COLSPAN="4" COL="2">több, mint 3 év, de nem több, mint 4 év</CELL></ROW><ROW><CELL COL="1">30</CELL><CELL COLSPAN="4" COL="2">több, mint 4 év, de nem több, mint 5 év</CELL></ROW><?PAGE NO="3"?><ROW><CELL COL="1">25</CELL><CELL COLSPAN="4" COL="2">több, mint 5 év, de nem több, mint 6 év</CELL></ROW><ROW><CELL COL="1">20</CELL><CELL COLSPAN="4" COL="2">több, mint 6 év, de nem több, mint 8 év</CELL></ROW><ROW><CELL COL="1">10</CELL><CELL COLSPAN="4" COL="2">több, mint 8 év, de nem több, mint 10 év</CELL></ROW></CORPUS></TBL></P></ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="027.002"><NO.PARAG>(2)</NO.PARAG><ALINEA>[…]</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="027.003"><NO.PARAG>(3)</NO.PARAG><ALINEA>Az (1) bekezdés alapján nyújtott illetékkedvezmény nem haladhatja meg az (1) bekezdésben említett százalékos mértékeknek a korábbi vagyonszerző által ugyanazon vagyon megszerzése után megfizetett illetékre történő alkalmazása mellett kiszámított összeget.<QUOT.END REF.START="QS0005" CODE="201D" ID="QE0005"/></ALINEA></PARAG></QUOT.S></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">II –</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Az alapeljárás tényállása és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0009"><NO.P>9.</NO.P><TXT>A németországi lakóhellyel rendelkező M.‑H. Feilen a 2007‑ben, ugyanezen tagállamban található utolsó lakóhelyén elhunyt édesanyjának egyedüli örököse. Az édesanya hagyatéka lényegében a 2004‑ben Ausztriában elhunyt lánya után örökölt örökségrészéből állt, leánya haláláig az édesanya is Ausztriában lakott. Mivel a leány hagyatékát csak az anya halála után osztották fel, e hagyaték után M.‑H. Feilen <FT TYPE="DECIMAL">11961,91</FT> euró összegű öröklési illetéket fizetett.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0010"><NO.P>10.</NO.P><TXT>M.‑H. Feilen az anya utáni vagyonszerzésére vonatkozó, Németországban elkészített öröklésiilleték‑bevallásban egyrészt hagyatéki tartozásként szerepeltette az Ausztriában megfizetett öröklési illetéket, másrészt németországi illetékkedvezményt kért az ErbStG 27. §‑a alapján. <DATE ISO="20091028">2009. október 28‑án</DATE> kelt határozatában a fuldai adóhivatal levonta ugyan az adóalapból az osztrák öröklési illetéket, elutasította azonban az illetékkedvezmény biztosítását.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0011"><NO.P>11.</NO.P><TXT>A Finanzgericht (adóügyi bíróság) azzal az indokkal utasította el a M.‑H. Feilen által a fuldai adóhivatal határozatával szemben benyújtott keresetet, hogy az ErbStG 27. §‑ának (1) bekezdése az e törvény alapján öröklési illetékkel terhelt korábbi öröklés jogcímén történő vagyonszerzést feltételez, ilyen pedig a jelen esetben nem áll fenn, mivel az anya korábbi, a lánya után megvalósult öröklése után nem német öröklési illeték került megállapításra.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0004"><P>Az anya és a lánya, a leány halálának időpontjában nem rendelkezett az ErbStG 2. §‑a (1) bekezdésének 1. pontja szerinti vett németországi lakóhellyel, és a leány hagyatéka az ErbStG 2. §‑a (3) bekezdése értelmében kizárólag külföldi hagyatéknak minősül (a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0006" REF.END="QE0006"/>belföldi<QUOT.END REF.START="QS0006" CODE="201D" ID="QE0006"/> hagyatékkal ellentétben).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0012"><NO.P>12.</NO.P><TXT>A felülvizsgálati kérelmet elbíráló, kérdést előterjesztő bíróság, kétségeit fejezi ki aziránt, hogy az ErbStG 27. §‑a összeegyeztethető‑e az uniós joggal.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0013"><NO.P>13.</NO.P><TXT>Először is megállapítja, hogy az alapeljárás felperesét megillető öröklés az uniós jognak a tőke szabad mozgására vonatkozó rendelkezései hatálya alá tartozik. Az öröklések ugyanis, amely az elhunyt személy által hátrahagyott vagyon egy vagy több személyre történő átszállását jelentik, a 88/361 irányelv I. melléklete XI. kategóriájának hatálya alá tartoznak, és így az EUMSZ 63. cikk értelmében vett tőkemozgásoknak minősülnek, kivéve azt az esetet, amikor az öröklés alkotóelemei kizárólag egyetlen tagállamot érintenek.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0005"><P><REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Welte</NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>C‑181/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:662">EU:C:2013:662</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Márpedig e bíróság szerint M.‑H. Feilen öröklése nem tekinthető tisztán belföldi ügyletnek, mivel olyan vagyont örökölt édesanyja után, amely lényegében az édesanya Ausztriában elhunyt lánya után örökölt örökségrészéből, tehát külföldi vagyonból állt.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="4"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0014"><NO.P>14.</NO.P><TXT>Másodszor, a kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy az ErbStG 27. §‑ának (1) bekezdése szerinti illetékkedvezmény biztosításának megtagadása korlátozhatja a tőkemozgást, mivel csökkenti a külföldi öröklési illeték hatálya alá tartozó vagyont tartalmazó hagyaték értékét.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0006"><P><REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Bizottság kontra Németország</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑211/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:2148">EU:C:2014:2148</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0041">41.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Ugyanakkor ezzel összefüggésben kétségeit fejezi ki e bíróság, a Block‑ítéletet (<REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑67/08</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2009:92">EU:C:2009:92</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) figyelembe véve, amely egy kettős adóztatás vonatkozású helyzetben kizárta a tőkemozgás ErbStG‑ből eredő korlátozását azzal az indokkal, hogy a tagállamok nem kötelesek saját adórendszerüket a többi tagállam különböző adórendszereihez igazítani, és – az uniós jog tiszteletben tartása mellett – e tárgyban bizonyos autonómiával rendelkeznek.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0015"><NO.P>15.</NO.P><TXT>Harmadszor, a kérdést előterjesztő bíróság e korlátozás esetleges igazolhatóságát vizsgálja. Ennek keretében azt kérdezi egyrészről, hogy az ErbStG 27. §‑ának (1) bekezdése az EUMSZ 65. cikk (1) bekezdésének a) pontja értelmében lehetővé tett eltérő bánásmódot, vagy az EUMSZ 65. cikk (3) bekezdése által tiltott önkényes megkülönböztetést teremt‑e meg, másrészről, hogy ezt a korlátozást igazolja‑e a német adórendszer koherenciájának megőrzésére irányuló közérdeken alapuló nyomós indok.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0016"><NO.P>16.</NO.P><TXT>E körülmények között a Bundesfinanzhof (szövetségi adóügyi bíróság) felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé:</TXT><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0007" REF.END="QE0007"/>Ellentétes‑e az EUMSZ 65. cikkel összefüggésben értelmezett EUMSZ 63. cikk (1) bekezdése szerinti szabad tőkemozgással az olyan tagállami szabályozás, amely a bizonyos illetékcsoportba tartozó személyek által haláleset folytán történő vagyonszerzés esetén az öröklési illeték mérséklését írja elő, ha a hagyaték olyan vagyont tartalmaz, amelyet az adott illetékcsoportba tartozó személyek e vagyonszerzést megelőző utolsó tíz évben szereztek meg, és e korábbi vagyonszerzés tekintetében öröklési illetéket állapított meg a tagállam, miközben az illetékkedvezmény kizárt, ha a korábbi vagyonszerzés tekintetében valamely más tagállam állapított meg öröklési illetéket?<QUOT.END REF.START="QS0007" CODE="201D" ID="QE0007"/></P></QUOT.S></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">III –</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">A Bíróság előtti eljárás</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0017"><NO.P>17.</NO.P><TXT>M.‑H. Feilen, a német, a spanyol kormány és az Egyesült Királyság Kormánya, valamint az Európai Bizottság nyújtott be írásbeli észrevételeket. A Bíróság valamennyi felet meghallgatta a <DATE ISO="20160127">2016. január 27‑én</DATE> tartott tárgyaláson, kivéve a spanyol kormányt.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">IV –</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Értékelés</HT></TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P>A –</NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A felek észrevételeinek összefoglalása</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0018"><NO.P>18.</NO.P><TXT>M.‑H. Feilen azt javasolja a Bíróságnak, hogy a feltett kérdésre igenlő választ adjon. Megállapítja, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint az öröklések ténylegesen a szabad tőkemozgás hatálya alá tartoznak. Úgy véli másrészt, hogy az alapeljárásban tárgyalt helyzet nem hasonlítható a <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Block</NAME.CASE>‑ítéletben (<NO.CASE>C‑67/08</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2009:92">EU:C:2009:92</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) szereplő helyzethez, mivel a jelen esetben nincs szó kumulatív hatást kiváltó párhuzamos adóztatásról, hanem kizárólag a korábbi öröklés tagállami bevonásáról. Emellett fenntartja, hogy a korlátozást nem igazolja közérdeken alapuló kényszerítő indok, azaz a német adórendszer koherenciájának megőrzése, tekintve, hogy nincs közvetlen kapcsolat egy adókedvezmény (az öröklési illeték csökkentésének engedélyezése) és egy adóteher (a korábbi öröklés megadóztatása) között. Az öröklési illeték csökkentését ugyanis nem a korábban teljesített nemzeti adóbevételek alapján engedélyezik.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="5"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0019"><NO.P>19.</NO.P><TXT>Ezzel szemben a német kormány azt javasolja a Bíróságnak, hogy a feltett kérdésre nemleges választ adjon.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0020"><NO.P>20.</NO.P><TXT>Úgy véli ugyanis, hogy a szóban forgó nemzeti rendelkezés nem valósítja meg a tőkemozgások korlátozását, mivel a külföldi vagyonból álló hagyaték értékének csökkentése nem az említett rendelkezés alkalmazásából, és így a németországi adóztatásból következik, hanem abból, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság és az Osztrák Köztársaság párhuzamosan gyakorolták adóztatási joghatóságukat. A német kormány tehát úgy véli, hogy a <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Block</NAME.CASE>‑ítéletben (<NO.CASE>C‑67/08</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2009:92">EU:C:2009:92</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) alkalmazott megoldás a jelen ügyben is átültethető, abban az értelemben, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság még akkor sem köteles saját adórendszerét módosítani annak érdekében, hogy a más tagállamban megfizetett öröklési illetéket figyelembe lehessen venni, még akkor sem, ha ez egy hagyaték kettős megadóztatásához vezet is.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0021"><NO.P>21.</NO.P><TXT>A német kormány másodlagosan arra hivatkozik, hogy az ErbStG 27. §‑ának (1) bekezdése által a korábban Németországban megadóztatott hagyaték és a korábban másik tagállamban megadóztatott hagyaték között alkalmazott úgynevezett különbségtétel nem vezet tiltott hátrányos megkülönbözetéshez, tekintve, hogy a nemzeti és a határon túli helyzetek objektív módon nem összevethetők, mivel a Németországi Szövetségi Köztársaság a két esetben nem ugyanazokkal az adóztatási jogokkal rendelkezik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0022"><NO.P>22.</NO.P><TXT>A spanyol kormány szintén azt javasolja, hogy a feltett kérdésre nemleges választ adjon a Bíróság. Hangsúlyozza, hogy van olyan, közérdeken alapuló nyomós indok, egészen pontosan a német adórendszer koherenciája megőrzésének szükségessége, amely igazolja az ErbStG 27. §‑a által a vagyon megadóztatásának helyével összefüggésben alkalmazott különbségtételt.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0023"><NO.P>23.</NO.P><TXT>Az Egyesült Királyság Kormánya egyetért ezzel. Véleménye szerint a szóban forgó német szabályozás nem korlátozza a szabad tőkemozgást, mivel a Németországi Szövetségi Köztársaság nem állapított meg magasabb öröklési illetéket az alapeljárás felperese édesanyjának külföldön található vagyona után, mint a kizárólag Németországban található javak utáni öröklési illeték. Az Egyesült Királyság Kormánya szerint ugyanis ez a jogszabály csak akkor ír elő magasabb öröklési illetéket, ha a vagyon, földrajzi helyzetétől függetlenül, tíz éve nem esett németországi öröklési illetékfizetési kötelezettség alá. Ilyen körülmények között úgy véli, hogy a jelen ügyben és a <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Block</NAME.CASE>‑ítéletben (<NO.CASE>C‑67/08</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2009:92">EU:C:2009:92</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) tárgyalt helyzet hasonló, mivel kettős adóztatás ered abból, hogy a két tagállam párhuzamosan gyakorolta adóztatási joghatóságát.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0024"><NO.P>24.</NO.P><TXT>Az Egyesült Királyság Kormánya fenntartja azt is, hogy a szabad tőkemozgás úgynevezett korlátozását a német adórendszer koherenciája megőrzésének szükségessége igazolja, és így a többi kormányhoz hasonlóan azt az álláspontot képviseli, hogy közvetlen kapcsolat áll fenn az adókedvezmény és egy meghatározott adóteher között.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0025"><NO.P>25.</NO.P><TXT>A <HT TYPE="ITALIC">Bizottság</HT> azt javasolja, hogy a Bíróság az előterjesztett kérdésre igenlő választ adjon.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0026"><NO.P>26.</NO.P><TXT>A Bizottság úgy véli, hogy az ErbStG 27. §‑a korlátozza a tőkemozgást, mivel az egymást követő többszörös, Németországban már megadóztatott <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0008" REF.END="QE0008"/>belföldi<QUOT.END REF.START="QS0008" CODE="201D" ID="QE0008"/> vagyonszerzés támogatásával elősegíti a más tagállamokból származó hagyatéki vagyon értékének csökkenését.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0007"><P>A <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Jäger</NAME.CASE>‑ítéletre (<NO.CASE>C‑256/06</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2008:20">EU:C:2008:20</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>, 30. és az azt követő pontok) hivatkozik.</P></NOTE> Tekintve, hogy ez utóbbi után magasabb adót kell fizetni, mint a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0009" REF.END="QE0009"/>belföldi<QUOT.END REF.START="QS0009" CODE="201D" ID="QE0009"/> vagyon után, az elhunyt és az örökös számára kevésbé csábítóak a más tagállamban történő befektetések, azok fenntartása és németországi örökösre történő átruházása. Ezzel összefüggésben a Bizottság megjegyzi, hogy a Block‑ítéletben (<REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑67/08</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2009:92">EU:C:2009:92</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) alkalmazott megoldást nem lehet átvenni, mivel nem összehasonlítható a jelen ügy tényeivel.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="6"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0027"><NO.P>27.</NO.P><TXT>Végül a Bizottság úgy véli, hogy a szóban forgó intézkedést nem igazolható az EUMSZ 65. cikk (1) bekezdésének a) pontja alapján. Ténylegesen nem áll fenn semmiféle olyan ténybeli különbség, amely igazolhatná a belföldi és a külföldi vagyon után fizetendő öröklési illetékek közötti adózási egyenlőtlenséget, mivel az illetékek számítása ebben a két esetben a hagyaték részét képező vagyontárgyak értéke alapján történik. Azt, hogy adókedvezmény csak belföldi vagyon esetén adható, nem indokolhatja az ErbStG 27. §‑ának célkitűzése, amely a családi vagyon rövid időn belüli többszöri átszállás miatti jelentős csökkenésének elkerülésére irányul, függetlenül a vagyon földrajzi helyzetétől.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0028"><NO.P>28.</NO.P><TXT>A Bizottság szerint a jelen ügyben a német adórendszer koherenciája megőrzésének szükségességére alapított igazolás sem elképzelhető, mivel az adóteher nem ugyanazt az adózót érinti, mint aki az adókedvezményben részesül,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0008"><P>A Bizottság a <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Welte</NAME.CASE>‑ítéletből (<NO.CASE>C‑181/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:662">EU:C:2013:662</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0060">60.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>) indult ki.</P></NOTE> az öröklés után kirótt illeték megfizetésére kötelezett személy az alapeljárás felperese volt, az első, Ausztriában történt öröklésnél az elhunyt jogutódjaként, a második, németországi öröklésnél pedig saját személyében.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P>B –</NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">Elemzés</HT></TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P>1.</NO.P><TXT>Az alapügyben szereplő öröklés az uniós jog, egészen pontosan a szabad tőkemozgás hatálya alá tartozik‑e?</TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0029"><NO.P>29.</NO.P><TXT>Amint azt maga a Bundesfinanzhof (szövetségi adóügy bíróság) megjegyzi az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban, az említett kérdésre egyértelműen igenlő választ kell adni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0030"><NO.P>30.</NO.P><TXT>Mindjárt az elején emlékeztetni kell arra, az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a közvetlen adók ugyan a tagállamok hatáskörébe tartoznak, ez utóbbiak azonban e hatáskörüket az uniós jog tiszteletben tartásával kötelesek gyakorolni.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0009"><P><REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Bizottság kontra Franciaország</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑334/02</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2004:129">EU:C:2004:129</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0021">21.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Bizottság kontra Görögország</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑155/09</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:22">EU:C:2011:22</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0039">39.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Bizottság kontra Ausztria</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑10/10</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:399">EU:C:2011:399</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0023">23.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0031"><NO.P>31.</NO.P><TXT>Szintén az állandó ítélkezési gyakorlatból ered, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0010" REF.END="QE0010"/>az öröklés, amely az elhunyt személy hagyatékának egy vagy több személyre történő átszállását jelenti, és amely a 88/361 irányelv I. mellékletének <QUOT.START CODE="00BB" ID="QS0011" REF.END="QE0011"/>Személyes tőkemozgások<QUOT.END REF.START="QS0011" CODE="00AB" ID="QE0011"/> című XI. része alá tartozik, tőkemozgásnak minősül az [EUMSZ 63.] cikk értelmében, azon eseteket kivéve, amikor a tőkemozgás összetevői egyetlen tagállamon belülre korlátozódnak<QUOT.END REF.START="QS0010" CODE="201D" ID="QE0010"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0010"><P>Lásd többek között: <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Barbier</NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>C‑364/01</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2003:665">EU:C:2003:665</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0058">58.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>van Hilten‑van der Heijden</NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>C‑513/03</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2006:131">EU:C:2006:131</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0040">40</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0042">42.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Scheunemann</NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>C‑31/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2012:481">EU:C:2012:481</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0022">22.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Welte</NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>C‑181/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:662">EU:C:2013:662</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0020">20.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). Egyéb, öröklési (illetve ajándékozási) tárgyú példákkal kapcsolatosan lásd többek között: <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Geurts és Vogten</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑464/05</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2007:631">EU:C:2007:631</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Jäger</NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>C‑256/06</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2008:20">EU:C:2008:20</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Eckelkamp és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑11/07</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2008:489">EU:C:2008:489</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Arens‑Sikken</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑43/07</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2008:490">EU:C:2008:490</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Block</NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>C‑67/08</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2009:92">EU:C:2009:92</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Mattner</NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>C‑510/08</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2010:216">EU:C:2010:216</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Missionswerk Werner Heukelbach</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑25/10</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:65">EU:C:2011:65</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Halley</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑132/10</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:586">EU:C:2011:586</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Bizottság kontra Spanyolország</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑127/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:2130">EU:C:2014:2130</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Welte</NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>C‑181/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:662">EU:C:2013:662</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Bizottság kontra Németország</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑211/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:2148">EU:C:2014:2148</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Q</NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>C‑133/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:2460">EU:C:2014:2460</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Grünewald</NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>C‑559/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:109">EU:C:2015:109</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>). Lásd még a következő folyamatban lévő ügyeket: a Bíróság előtti Hünnebeck‑ügy (C‑479/14) (az indítványom [<REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑479/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:100">EU:C:2016:100</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>] ismertetésére <DATE ISO="20160218">2016. február 18‑án</DATE> került sor); a Bíróság előtti Sparkasse Allgäu ügy (C‑522/14) (lásd: Szpunar főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Sparkasse Allgäu</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványa [<NO.CASE>C‑522/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:786">EU:C:2015:786</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>]).</P></NOTE>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0032"><NO.P>32.</NO.P><TXT>Tekintettel a külföldi (ausztriai) vagyonszerzésre, a M.‑H. Feilent illető öröklés semmiképp sem tekinthető tisztán belföldi ügyletnek.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0033"><NO.P>33.</NO.P><TXT>Ebből következően ezután azt kell megvizsgálni, hogy akadályozza‑e a tőkemozgást az olyan nemzeti jogszabály, mint amilyen az alapügyben szerepel.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><?PAGE NO="7"?><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P>2.</NO.P><TXT>Korlátozza‑e az ErbStG 27. §‑ának (1) bekezdése a szabad tőkemozgást?</TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0034"><NO.P>34.</NO.P><TXT>A szabad tőkemozgás korlátozása akkor áll fenn, ha objektíven összehasonlítható helyzeteket adózás szempontjából eltérően kezelnek.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0035"><NO.P>35.</NO.P><TXT>Emlékeztetek arra, hogy az EUMSZ 65. cikk (1) bekezdésének a) pontja kimondja, hogy az EUMSZ 63. cikk rendelkezései nem érintik a tagállamoknak azt a jogát, hogy alkalmazzák adójoguk azon vonatkozó rendelkezéseit, amelyek a lakóhely vagy a tőkebefektetés helye alapján az adózók között különbséget tesznek. A tőkemozgás szabadságának alapelvétől való ezen eltérést szigorúan kell értelmezni, és az nem szolgálhat az EUMSZ 63. cikkben meghatározott szabad tőkemozgásra és fizetési műveletekre vonatkozó önkényes megkülönböztetés vagy rejtett korlátozás eszközéül. Az egyenlőtlen bánásmód csak akkor tekinthető összeegyeztethetőnek a Szerződésnek a tőke szabad mozgására vonatkozó rendelkezéseivel ha: először is az egyenlőtlen bánásmód objektíve össze nem hasonlítható helyzetekre vonatkozik, vagy másodszor közérdeken alapuló nyomós indok alapján igazolható.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0011"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Verkooijen</NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>C‑35/98</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2000:294">EU:C:2000:294</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0043">43.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Manninen</NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>C‑319/02</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2004:484">EU:C:2004:484</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0029">29.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Hollmann</NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>C‑443/06</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2007:600">EU:C:2007:600</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0045">45.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0036"><NO.P>36.</NO.P><TXT>A jelen esetben az eltérő adójogi bánásmód egyértelmű.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0037"><NO.P>37.</NO.P><TXT>A Bundesfinanzhofhoz (szövetségi adóügyi bíróság) hasonlóan azon elvből kiindulva, miszerint a szóban forgó rendelkezést úgy kell értelmezni, hogy adókedvezmény csak akkor adható, ha a korábbi szerzés után Németországban kellett adózni, megállapítom, hogy ez a szabályozás a Németországban haláleset miatti korábbi tulajdonszerzés folytán öröklési illetékkel terhelt <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0012" REF.END="QE0012"/>belföldi vagyon<QUOT.END REF.START="QS0012" CODE="201D" ID="QE0012"/> egymást követő többszöri (az <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0013" REF.END="QE0013"/>I. illetékcsoportba<QUOT.END REF.START="QS0013" CODE="201D" ID="QE0013"/> tartozó személyek általi) megszerzését támogatja,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0012"><P>Az ErbStG 15. §‑ának (1) bekezdése szerint az örökhagyó <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0014" REF.END="QE0014"/>I. illetékcsoportba tartozó<QUOT.END REF.START="QS0014" CODE="201D" ID="QE0014"/> rokonai a házastárs és az élettárs, a gyermekek és nevelt gyermekek, a gyermekek és nevelt gyermekek leszármazottai, haláleset folytán történő vagyonszerzés esetén a felmenők.</P></NOTE> ellentétben azon <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0015" REF.END="QE0015"/>külföldi vagyon<QUOT.END REF.START="QS0015" CODE="201D" ID="QE0015"/> egymást követő többszöri megszerzésével, amelyek esetében a korábbi tulajdonszerzés után Németország helyett más tagállamban keletkezett az illetékfizetési kötelezettség.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0038"><NO.P>38.</NO.P><TXT>Mielőtt eldöntenénk, hogy megvalósul‑e a tőke szabad mozgásának korlátozása, érdemes felidézni a Bíróság néhány olyan ítéletét, amelyekre a felek gyakran hivatkoznak, mivel ezek az ítéletek az öröklési illetékre vonatkozó német jogi szabályozással foglalkoznak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0039"><NO.P>39.</NO.P><TXT>A <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Jäger</NAME.CASE>‑ítéletben (<NO.CASE>C‑256/06</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2008:20">EU:C:2008:20</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0032">32.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>)<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0013"><P>Lásd: O’Shea, T., <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0016" REF.END="QE0016"/>ECJ Nixes German Inheritance Valuation Rules<QUOT.END REF.START="QS0016" CODE="201D" ID="QE0016"/>, <HT TYPE="ITALIC">Tax Notes International</HT>, <DATE ISO="20080211">2008. február 11.</DATE>, 468. és az azt követő oldalak.; Michel, V., <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0017" REF.END="QE0017"/>Impôt sur les successions et situation du bien imposé<QUOT.END REF.START="QS0017" CODE="201D" ID="QE0017"/>, <HT TYPE="ITALIC">Europe</HT>, 2008. március, 16. o.; Leistentritt, M., <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0018" REF.END="QE0018"/>Die Gewährung von Begünstigungen im Erbschaftsteuerrecht als möglicher Verstoss gegen den freien Kapitalverkehr<QUOT.END REF.START="QS0018" CODE="201D" ID="QE0018"/>, <HT TYPE="ITALIC">European Law Reporter (ELR)</HT>, 7–8/2008, 271. és az azt követő oldalak; Kemmeren, E., <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0019" REF.END="QE0019"/>The Netherlands: Infringement Procedure on Tax Facilities in Respect of Country Estates situated in the Netherlands<QUOT.END REF.START="QS0019" CODE="201D" ID="QE0019"/>, <HT TYPE="ITALIC">ECJ – Recent Developments in Direct Taxation 2012</HT>, Linde Verlag, Bécs, 2013., 147–164. o.</P></NOTE> a Bíróság úgy határozott, hogy a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0020" REF.END="QE0020"/>[j]elen esetben az alapügyben érintett nemzeti rendelkezéseknek – mivel azt eredményezik, hogy a más tagállamban fekvő termőföldet és erdőt is magában foglaló hagyaték Németországban magasabb öröklési illeték alá esik, mint amit akkor kellene fizetni, ha a hagyaték tárgyai kizárólag ez utóbbi állam területén feküdnének – az a hatásuk, hogy korlátozzák a tőkemozgást, csökkentve az ilyen, német területen kívül található ingatlant magában foglaló hagyaték értékét<QUOT.END REF.START="QS0020" CODE="201D" ID="QE0020"/>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0040"><NO.P>40.</NO.P><TXT>A Bíróság a ErbStG‑ben foglalt német szabályozást már korábban is vizsgálta a <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Welte</NAME.CASE>‑ítéletben (<NO.CASE>C‑181/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:662">EU:C:2013:662</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0025">25.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>) és a <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Bizottság kontra Németország</NAME.CASE> ítéletben (<NO.CASE>C‑211/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:2148">EU:C:2014:2148</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0043">43.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>), amely szabályozás, tekintve hogy az érintett ingatlan illetékalapja vonatkozásában irányadó illetékmentességet az örökhagyónak és az örökösnek a hagyaték megnyílása<?PAGE NO="8"?> időpontjában fennálló lakóhelyétől teszi függővé, a belföldi lakóhellyel nem rendelkező személyek közötti, ilyen ingatlant érintő öröklést súlyosabb adóteherrel sújtja, mint a legalább egy belföldi illetőségű személyt érintő öröklés esetén, és ekképpen az említett hagyaték értékének csökkenését eredményezi.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0014"><P>Az ErbStG és az uniós jog összeegyeztethetőségének tárgyában lásd többek között: Fraberger, F., <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0021" REF.END="QE0021"/>Erbschaftssteuer und Gemeinschaftsrecht<QUOT.END REF.START="QS0021" CODE="201D" ID="QE0021"/>, SWI 1998.; 30. o., Tumpel, M., <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0022" REF.END="QE0022"/>Die europarechtlichen Vorgaben für eine Reform der Erbschafts‑ und Schenkungssteuer<QUOT.END REF.START="QS0022" CODE="201D" ID="QE0022"/>, SWI 2000., 2. o.; Fellner, K., <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0023" REF.END="QE0023"/>Erbschafts‑ und Schenkungssteuer: Bewertung von Auslandsimmobilien gemeinschaftsrechtswidrig?<QUOT.END REF.START="QS0023" CODE="201D" ID="QE0023"/>, RdW 2005., 44. o., Fellner, K., <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0024" REF.END="QE0024"/>Bewertung von Grundbesitz gemeinschaftsrechtswidrig?<QUOT.END REF.START="QS0024" CODE="201D" ID="QE0024"/>, SWK 2006., 57. o.; Fraberger, F., Burgstaller, E. és Haslinger, K., <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0025" REF.END="QE0025"/>Die Zukunft der Erbschafts‑ und Schenkungssteuer<QUOT.END REF.START="QS0025" CODE="201D" ID="QE0025"/>, taxlex 2007., 707., illetve különösen 715. o.; valamint Petritz, M., <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0026" REF.END="QE0026"/>ErbStG: Der EuGH und die Generalanwältin zur Bewertung von ausländischem Vermögen – Die Rs Jäger und Bauer<QUOT.END REF.START="QS0026" CODE="201D" ID="QE0026"/>, RdW 2008/125, 174. o.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0041"><NO.P>41.</NO.P><TXT>Ezekben az ügyekben az elhunyt lakóhelye szerinti állam magasabb öröklési illetéket állapított meg a külföldön található vagyonra, mint amit akkor kellene fizetni, ha a hagyaték tárgyai kizárólag az elhunyt lakóhelye szerinti (a két vagyont megadóztató) tagállam területén feküdnének,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0015"><P><REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Jäger</NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>C‑256/06</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2008:20">EU:C:2008:20</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0032">32.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>) és Mazák főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Jäger</NAME.CASE>‑ügyre vonatkozó indítványa (<NO.CASE>C‑256/06</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2007:500">EU:C:2007:500</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>, 35. o.).</P></NOTE> vagy németországi ingatlanra vonatkozó ajándékozás esetén az illetékmentességet, illetve az illetékalapot eltérően számította attól függően, hogy az ajándékozó vagy a megajándékozott Németországban rendelkezik‑e lakóhellyel (mivel mindkét esetben ajándékozási illetéket kell fizetni).<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0016"><P><REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Welte</NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>C‑181/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:662">EU:C:2013:662</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0025">25.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>) és a <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Bizottság kontra Németország</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑211/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:2148">EU:C:2014:2148</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0043">43.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0042"><NO.P>42.</NO.P><TXT>Ebben a három ítéletben a Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy nem áll fenn objektív különbség azon helyzetek között, amelyekben Németországban lakóhellyel nem rendelkező személyek érintettek, illetve amelyekben legalább az egyik személy az említett államban lakik, és azon esetek között sem, amelyek Németországban található, illetve más tagállamban elhelyezkedő vagyontárgyak örökléséről szól, mivel a Németországban található ingatlanok után fizetendő öröklési illetékeket az ErbStG alapján ezen ingatlan értéke, valamint és az elhunyt és az örököse közötti személyes kapcsolat alapján kell kiszámítani. Márpedig e két kritérium közül egyik sem függ a felek lakóhelyétől, vagy a vagyon elhelyezkedésétől. Nincs olyan objektív különbség ezen esetek között, amely a szerződéssel összeegyeztethetővé tenné az ilyen esetekre alkalmazott eltérő adójogi bánásmódot.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0043"><NO.P>43.</NO.P><TXT>A felek közül többen is hivatkoztak a <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Block</NAME.CASE>‑ítéletre (<NO.CASE>C‑67/08</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2009:92">EU:C:2009:92</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>), a német kormány és az Egyesült Királyság pedig úgy vélte, hogy az <HT TYPE="ITALIC">mutatis mutandis</HT> alkalmazható a jelen ügyben. Ebben az ügyben Block, németországi lakos német öröklési illetéket volt köteles fizetni az általa örökölt, Spanyolországban található javak után anélkül, hogy ebből levonhatta volna a Spanyolországban már megfizetett illeték összegét, mivel a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Spanyol Királyság között nem áll fenn az örökléssel összefüggő kettős adóztatás elkerülését szolgáló egyezmény.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0044"><NO.P>44.</NO.P><TXT>A Bíróság ebben az ügyben megállapította a tőkemozgás korlátozásának hiányát, mivel úgy ítélte meg, hogy az olyan jogi értelemben vett kettős adóztatás, mint ami ezen ügy tárgya volt, abból adódott, hogy a két tagállam párhuzamosan gyakorolta adóztatási joghatóságát.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0045"><NO.P>45.</NO.P><TXT>Véleményem szerint a jelen ügyet meg kell különböztetni a fent hivatkozott ítéletektől.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0046"><NO.P>46.</NO.P><TXT>Egyrészről a jogi értelemben vett kettős adóztatást, amelyre a <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Block</NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>C‑67/08</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2009:92">EU:C:2009:92</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) épül, az eltérő adójogi bánásmód hiánya jellemzi, mivel a német szabályozás valamennyi adóalanyt egyformán kezelte. Block valóban kevesebb adót fizetett volna, ha a teljes vagyon Németországban helyezkedett volna el, de nem a németországi szabályozás miatt érte hátrány. Ez ugyanis abból eredt, hogy a két tagállam párhuzamosan gyakorolta adóztatási joghatóságát.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0017"><P><REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Kerckhaert és Morres</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑513/04</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2006:713">EU:C:2006:713</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0020">20.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>),; Damseaux‑ítélet (<REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑128/08</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2009:471">EU:C:2009:471</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>, 26. és az követő pontok).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><?PAGE NO="9"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0047"><NO.P>47.</NO.P><TXT>Másrészt, a <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Jäger</NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>C‑256/06</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2008:20">EU:C:2008:20</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>), a <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Welte</NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>C‑181/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:662">EU:C:2013:662</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) és a <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Bizottság kontra Németország</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑211/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:2148">EU:C:2014:2148</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) alapját képező ügyekkel ellentétben a jelen ügyet a helyzetek – egy olyan, Németországban lakóhellyel rendelkező adóalany helyzete, aki az elmúlt tíz évben Németországban már megadóztatott vagyont örököl, és egy másik, szintén Németországban lakó adóalany helyzete, aki ugyanezen időszakban más tagállamban megadóztatott vagyont örököl – objektív összehasonlíthatóságának hiánya jellemzi.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0048"><NO.P>48.</NO.P><TXT>Ezen a ponton megismételném néhány észrevételemet, amelyet az összehasonlíthatóság kérdésében a <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Timac Agro Deutschland</NAME.CASE> ügyben ismertetett indítványomban (<NO.CASE>C‑388/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:533">EU:C:2015:533</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0037">37</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0040">40.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>) tettem:</TXT><QUOT.S LEVEL="1"><LIST TYPE="OTHER"><ITEM><NP><NO.P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0027" REF.END="QE0027"/>37.</NO.P><TXT>[...] a belföldiek és külföldiek helyzete nem hasonlítható össze egy tagállam adózási rendszere tekintetében, ha ez a tagállam a külföldiek adóztatására nem jogosult, vagy ezzel a jogosultsággal nem él[<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0018"><P>Ezt a gondolatot erősítette meg a <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Timac Agro Deutschland</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑388/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:829">EU:C:2015:829</NO.ECLI>) <REF.NP.ECR REF="NP0065">65.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>jában, amely szerint <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0028" REF.END="QE0028"/>mivel a Németországi Szövetségi Köztársaság nem rendelkezik adóztatási joghatósággal az ilyen állandó [külföldi] telephely nyeresége tekintetében, mivel a telephely veszteségének levonása többé nem lehetséges Németországban, az ausztriai állandó telephely helyzete nem hasonlítható a németországi állandó telephely helyzetéhez a belföldi társaság nyeresége kettős adóztatásának elkerülése, illetve mérséklése érdekében a Németországi Szövetségi Köztársaság által hozott intézkedések szempontjából<QUOT.END REF.START="QS0028" CODE="201D" ID="QE0028"/>.</P></NOTE>].</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>38.</NO.P><TXT>Ugyanez a feltétel ad magyarázatot a Bíróság által a <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Nordea Bank Danmark</NAME.CASE> ítéletben (<NO.CASE>C‑48/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:2087">EU:C:2014:2087</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0024">24.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>) kifejtett azon vélelemre, amely szerint <QUOT.START CODE="00BB" ID="QS0029" REF.END="QE0029"/><HT TYPE="ITALIC">valamely belföldi illetőségű társaság nyeresége kettős adóztatásának elkerülése, illetve mérséklése érdekében hozott intézkedések szempontjából</HT> egy másik tagállamban [...] található állandó telephelyek helyzete nem hasonlítható a belföldi állandó telephelyek helyzetéhez<QUOT.END REF.START="QS0029" CODE="00AB" ID="QE0029"/> (kiemelés tőlem) [<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0019"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Timac Agro Deutschland</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑388/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:829">EU:C:2015:829</NO.ECLI>), <REF.NP.ECR REF="NP0027">27.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0064">64.</REF.NP.ECR> pont.</REF.DOC.ECR></P></NOTE>].</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>39.</NO.P><TXT>Az elképzelés nem új. Így a <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Test Claimants in Class IV of the ACT Group Litigation</NAME.CASE> ítéletben (<NO.CASE>C‑374/04</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2006:773">EU:C:2006:773</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) a Bíróság már megállapította, hogy az Egyesült Királyságban illetőséggel nem rendelkező anyavállalat természetes személy részvényesei nem részesülhetnek az Egyesült Királyságban illetőséggel rendelkező anyavállalat természetes személy részvényeseiével azonos adójóváírásban az Egyesült Királyságban illetőséggel rendelkező leányvállalatok által fizetett osztalékok tekintetében, amikor e külföldre fizetett osztalékokat semmilyen brit adó nem terheli. A Bíróság ítéletében kifejtette, hogy más lenne a helyzet, ha egy kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény vagy egy egyoldalú döntés alapján az Egyesült Királyság fenntartotta volna azt a jogot, hogy a külföldre fizetett osztalékokra brit személyi jövedelemadót vessen ki.</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>40.</NO.P><TXT>A fenti megállapításokra tekintettel a Bíróság megállapította, hogy <QUOT.START CODE="00BB" ID="QS0030" REF.END="QE0030"/>nem ellentétes az EUMSZ 49. és az EUMSZ 63. cikkel, ha valamely tagállam az e tagállamban illetőséggel rendelkező társaság által fizetett osztalék tekintetében az osztalékban részesülő, szintén e tagállamban illetőséggel rendelkező társaságok számára az osztalékfizető társaság által a felosztott nyereség után megfizetett adó hányadának megfelelő adójóváírást tesz lehetővé, míg azt nem teszi lehetővé az ilyen osztalékban részesülő, más tagállamban illetőséggel rendelkező társaságok számára, amelyek az előbbi tagállamban nem adókötelesek ezen osztalék tekintetében<QUOT.END REF.START="QS0030" CODE="00AB" ID="QE0030"/>[<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0020"><P><REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Test Claimants in Class IV of the ACT Group Litigation</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑374/04</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2006:773">EU:C:2006:773</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0074">74.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). Olyan közelmúltbeli ügyre, amelyben a Bíróság megállapította, hogy a helyzetek közötti objektív különbség abból eredt, hogy valamely tagállam a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény megkötését követően lemondott adójogi joghatóságának a másik tagállamban letelepedett társaságok által kifizetett osztalékok vonatkozásában történő gyakorlásáról, lásd: <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Kronos International</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑47/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:2200">EU:C:2014:2200</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0080">80</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0082">82.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE>].<QUOT.END REF.START="QS0027" CODE="201D" ID="QE0027"/></TXT></NP></ITEM></LIST></QUOT.S></NP.ECR><?PAGE NO="10"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0049"><NO.P>49.</NO.P><TXT>Arra a következtetésre jutottam, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0031" REF.END="QE0031"/>mivel nincs adóelőny, ha nincs adóztatási joghatóság[<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0021"><P>A <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Nordea Bank Danmark</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑48/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:2087">EU:C:2014:2087</NO.ECLI>) <REF.NP.ECR REF="NP0024">24.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>jában megfogalmazott és korábban a <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Test Claimants in Class IV of the ACT Group Litigation</NAME.CASE> ítéletben (<NO.CASE>C‑374/04</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2006:773">EU:C:2006:773</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) alkalmazott elv szerint.</P></NOTE>], a Timac Agróhoz hasonló társaság helyzete számomra nem tűnik összehasonlíthatónak egy Németországban letelepedett és ugyanebben a tagállamban állandó telephellyel rendelkező társaság helyzetével<QUOT.END REF.START="QS0031" CODE="201D" ID="QE0031"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0022"><P>Ez az indítvány csupán az 1999‑es adóév vonatkozásában volt érvényes (a <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Timac Agro Deutschland</NAME.CASE> ítélet [<NO.CASE>C‑388/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:829">EU:C:2015:829</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>] alapját képező ügyben a második, előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés), mivel a korábbi években az adóügyi hatáskör alkalmazása és így az összehasonlíthatóság gyakorlata működött (az első, előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés). Az említett ítélet 28. cikkében a Bíróság (indítványommal egyetértve) megállapította, hogy fennállt a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0032" REF.END="QE0032"/>hasonlóság<QUOT.END REF.START="QS0032" CODE="201D" ID="QE0032"/>, és így a helyzetek összehasonlíthatósága, amikor ugyanazt az illetékkedvezményt kapták a külföldi és a belföldi telephelyek.</P></NOTE> (az említett indítvány 74. pontja).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0050"><NO.P>50.</NO.P><TXT>Más szóval a nemzeti és a határon átnyúló helyzetek objektív összehasonlíthatóságának meghatározásakor döntő szempont, hogy ebben a két helyzetben fennáll‑e a szóban forgó tagállam adóztatási joga.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0023"><P><REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Nordea Bank Danmark</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑48/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:2087">EU:C:2014:2087</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0024">24.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Timac Agro Deutschland</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑388/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:829">EU:C:2015:829</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0065">65.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0051"><NO.P>51.</NO.P><TXT>Ezeket a következtetéseket a jelen ügyben is alkalmazni lehet. Ugyanis, amint arra a német kormány helyesen rámutatott, egy tisztán nemzeti helyzetben valamennyi, a korábbi és a második, tulajdonszerzésre irányuló ügylet a német adóztatási joghatóságba tartozik. Ezzel szemben, egy határon átnyúló helyzetben, mint ami a jelen alapeljárásban is szerepel, a Németországi Szövetségi Köztársaságnak nincs és nem is volt a korábbi tulajdonszerzés megadóztatására joga, adóztatási joghatósága csak a második tulajdonszerzésre terjed ki. E hatásköre gyakorlása során, amely magában foglalja az ErbStG 27. §‑a a szerinti csökkentéseket, a Németországi Szövetségi Köztársaság nem köteles tehát figyelembe venni azokat (a korábbi) vagyonszerzéseket, amelyek nem tartoztak adóztatási joghatóságába.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0052"><NO.P>52.</NO.P><TXT>Más szóval, a Németországi Szövetségi Köztársaság nem részesíti előnyben az öröklési illeték szempontjából a nemzeti területen található vagyont a külföldön találhatóhoz képest, mindkettőre egyforma adót alkalmaz. A jelen esetben a külföldi vagyont nem adóztatja meg.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0053"><NO.P>53.</NO.P><TXT>Mivel a helyzetek összehasonlíthatósága hiányzik, az eltérő adójogi bánásmód nem valósítja meg a szabad tőkemozgás korlátozását.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P>3.</NO.P><TXT>Harmadlagosan: az igazolás megléte</TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0054"><NO.P>54.</NO.P><TXT>Abban az esetben, ha a Bíróság megállapítja a helyzetek összehasonlíthatóságát, és így a korlátozás fennállását, ez utóbbit véleményem szerint mindenképpen közérdeken alapuló nyomós indok igazolja.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0055"><NO.P>55.</NO.P><TXT>A továbbiakban az írásbeli észrevételekben és a tárgyaláson hivatkozott, egyrészt a német adórendszer koherenciájára, másrészt az adóztatási joghatóság kiegyensúlyozott megosztása biztosításának követelményére vonatkozó két indokot elemzem.</TXT></NP.ECR><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>Az adórendszer koherenciája</TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0056"><NO.P>56.</NO.P><TXT>A Bíróság korábban már elismerte, hogy az adórendszer koherenciájának megőrzése igazolhatja a Szerződés által biztosított alapvető szabadságok gyakorlásának korlátozását.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0024"><P><REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Bachmann</NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>C‑204/90</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1992:35">EU:C:1992:35</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0021">21.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Krankenheim Ruhesitz am Wannsee‑Seniorenheimstatt</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑157/07</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2008:588">EU:C:2008:588</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0043">43.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Bizottság kontra Belgium</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑250/08</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:793">EU:C:2011:793</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0077">77.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Bizottság kontra Magyarország</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑253/09</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:795">EU:C:2011:795</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0078">78.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>K</NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>C‑322/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:716">EU:C:2013:716</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0071">71.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><?PAGE NO="11"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0057"><NO.P>57.</NO.P><TXT>Ezzel összefüggésben a Bíróság megkövetelte, hogy ugyanazon adófizetőnél és egyazon adónemnél a szóban forgó adórendszer közvetlen kapcsolatot hozzon létre az adott adóelőny és valamely meghatározott adóteher között.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0025"><P><REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Papillon</NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>C‑418/07</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2008:659">EU:C:2008:659</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0044">44.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Aberdeen Property Fininvest Alpha</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑303/07</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2009:377">EU:C:2009:377</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0072">72.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Bizottság kontra Belgium</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑250/08</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:793">EU:C:2011:793</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0071">71.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Test Claimants in the FII Group Litigation</NAME.CASE> (<NO.CASE>C‑35/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2012:707">EU:C:2012:707</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0057">57.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>K</NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>C‑322/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:716">EU:C:2013:716</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0066">66.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Ezt a három feltételt fogom vizsgálni, amelyek közül a legjelentősebb az adókedvezmény és az adóteher közötti közvetlen kapcsolat.</TXT></NP.ECR><GR.SEQ LEVEL="5"><TITLE><TI><NP><NO.P>i)</NO.P><TXT>Közvetlen kapcsolat az adott adókedvezmény és valamely meghatározott adóteher között</TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0058"><NO.P>58.</NO.P><TXT>A német jogalkotó az ErbStG 27. §‑ának elfogadásával méltányossági okokból olyan intézkedést alkalmazott, amelynek értelmében a német adóhatóság lemond a tulajdonszerzés után járó öröklési illeték egy részéről azzal az indokkal, hogy ugyanezen vagyon után egy korábbi, tíz éven belüli tulajdonszerzéssel kapcsolatban már érvényesített öröklési illetéket; a csökkentés mértéke pedig az eltelt évek számával fordítottan arányos.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0059"><NO.P>59.</NO.P><TXT>Az ErbStG 27. §‑a annak előírásával, hogy a második tulajdonszerzéskor az öröklési illetéket csökkenteni kell, részben azt kívánja elérni, hogy elkerülhető legyen az időben közeli öröklés útján átszállt vagyon kétszeres megadóztatása Németországban. Ez a kettős megadóztatás természetesen csak akkor valósulhat meg, ha az első adófizetés is Németországban volt.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0060"><NO.P>60.</NO.P><TXT>Másként kifejezve, illetve amint azt a spanyol kormány és az Egyesült Királyság Kormánya is kiemelte, a csökkentéssel járó adókedvezmény célja a korábbi tulajdonszerzéskor fellépő adóhátrány kiegyenlítése. Ez az adókedvezmény ahhoz a tényhez járul, hogy az első vagyonszerzéskor Németországban megfizetett adó csökkentette a második vagyonszerzés értékét.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0061"><NO.P>61.</NO.P><TXT>Egyetértek tehát a Bundesfinanzhoffal (szövetségi adóügyi bíróság), amely az előzetes döntéshozatalra utaló határozatában úgy véli, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0033" REF.END="QE0033"/>az adóteher (a korábbi vagyonszerzés megadóztatása) és az adócsökkentés (a következő vagyonszerzéssel kapcsolatos adófizetés időpontjában) között kapcsolat áll fenn<QUOT.END REF.START="QS0033" CODE="201D" ID="QE0033"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0026"><P>Mengozzi főtanácsnok a <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Welte</NAME.CASE>‑ügyre vonatkozó indítványában (<NO.CASE>C‑181/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:384">EU:C:2013:384</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0071">71.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>) a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0034" REF.END="QE0034"/>közvetlen és logikus szimmetriáról<QUOT.END REF.START="QS0034" CODE="201D" ID="QE0034"/> beszél.</P></NOTE>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0062"><NO.P>62.</NO.P><TXT>Ezzel összefüggésben párhuzam vonható a jelen ügy, valamint a <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Bizottság kontra Belgium</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑250/08</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:793">EU:C:2011:793</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) és a <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Bizottság kontra Magyarország</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑253/09</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:795">EU:C:2011:795</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) alapjául szolgáló ügyekkel.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0063"><NO.P>63.</NO.P><TXT>A magyar jogban a magyarországi lakóingatlanok megvásárlása után arányos adót vetnek ki oly módon, hogy a második (és azt követő) vásárláskor fizetendő adóból levonásra kerül az előző vásárláskor megfizetett adó összege, így csak az árkülönbözet után (kicsit a hozzáadottérték‑adóhoz [héa] hasonlóan) kell az adót megfizetni. Ezzel szemben a más tagállamban megvalósított első vásárlás esetén a magyar adó a magyarországi második vásárlás teljes összege után fizetendő. Noha a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a korlátozás fennáll, azonban azt is kimondta, hogy ezt a magyar adórendszer koherenciája igazolja, amennyiben kapcsolat áll fenn a második vásárlás alkalmával nyújtott adókedvezmény és az első adóteher között.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0027"><P>Lásd: Steichen, A., <HT TYPE="ITALIC">Précis de droit fiscal communautaire</HT>, Éditions Saint Paul, 2015., 90. o.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><?PAGE NO="12"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0064"><NO.P>64.</NO.P><TXT>A Bíróság ugyanezt az érvelést fogadta el az ugyanezen a napon kihirdetett, a hasonló belga adórendszerre vonatkozó <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Bizottság kontra Belgium</NAME.CASE> ítéletében (<NO.CASE>C‑250/08</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:793">EU:C:2011:793</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>). A Bíróság az említett ítélet 73. pontjában kimondta: <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0035" REF.END="QE0035"/>meg kell állapítani, hogy mivel a Belga Királyságnak nincs adóztatási joga azon adásvételi ügylet tekintetében, amelyben korábban más tagállamban olyan személy vett részt, aki a Flamand Régióban kíván új állandó lakóhelyet létesíteni, ezen adókedvezmény szerkezete szimmetrikus logikát tükröz<QUOT.END REF.START="QS0035" CODE="201D" ID="QE0035"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0028"><P>Ezen érvelés alapján juthatott volna a Bíróság arra a következtetésre, hogy a szóban forgó helyzetek nem összehasonlíthatók. Lásd analógia útján: Krankenheim Ruhesitz am Wannsee‑Seniorenheimstatt ítélet (<REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑157/07</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2008:588">EU:C:2008:588</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0042">42.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). Ugyanakkor megjegyzem, a Bíróságnak ezekben az ügyekben határozhatott volna úgy, hogy a valóságban nem összehasonlíthatók az esetek, így kizárt a személyek szabad mozgásának korlátozása, és nincs szükség az esetleges igazolások vizsgálatára (lásd: a jelen indítvány 34–53. pontja).</P></NOTE>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0065"><NO.P>65.</NO.P><TXT>A jelen ügyben nem a Németországban fizetett öröklési illetékek, hanem az első, ausztriai öröklési illetékek csökkentették a második öröklés értékét. A második öröklés után fizetendő német öröklési illeték százalékos csökkentésére csak azért került sor, mivel ez ahhoz az összeghez kapcsolódik, mely alapján az első vagyonszerzéssel összefüggésben az öröklési illetéket számították. A két öröklés után fizetendő illetékek – legalábbis értékben, ha nem is fizikai értelemben – ugyanarra a vagyonra vonatkoznak, még ha a vagyon fizikai azonosítása természetesen könnyebb, ha a két vagyonszerzés között rövidebb idő telik el.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="5"><TITLE><TI><NP><NO.P>ii)</NO.P><TXT>A kedvezménynek és a tehernek ugyanarra az adóra kell vonatkoznia</TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0066"><NO.P>66.</NO.P><TXT>Ez a feltétel<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0029"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Baars</NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>C‑251/98</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2000:205">EU:C:2000:205</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0040">40.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Verkooijen</NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>C‑35/98</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2000:294">EU:C:2000:294</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0057">57.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Lenz</NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>C‑315/02</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2004:446">EU:C:2004:446</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0036">36.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> a jelen ügyben természetesen teljesül, hiszen mind a kedvezmény, mind az adóteher az öröklési illetéket érinti.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="5"><TITLE><TI><NP><NO.P>iii)</NO.P><TXT>Az adóalanynak azonosnak kell lennie</TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0067"><NO.P>67.</NO.P><TXT>Ez a feltétel ebben a formában ritkán követelmény.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0030"><P><REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Bosal</NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>C‑168/01</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2003:479">EU:C:2003:479</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0035">35.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Lenz</NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>C‑315/02</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2004:446">EU:C:2004:446</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0036">36.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> A Bíróság még azt is megjegyezte, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0036" REF.END="QE0036"/>a jelen esetben az adó és az adózó azonosságára vonatkozó e két [utolsó] feltétel [bizonyos ítéletekben] elegendő [volt] az ilyen[, azaz az adókedvezmény és az adóteher közötti] kapcsolat fennállásának megállapításához<QUOT.END REF.START="QS0036" CODE="201D" ID="QE0036"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0031"><P><REF.DOC.ECR><NAME.CASE>K</NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>C‑322/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:716">EU:C:2013:716</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0070">70.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0068"><NO.P>68.</NO.P><TXT>A <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Bizottság kontra Belgium</NAME.CASE> ítéletben (<NO.CASE>C‑250/08</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:793">EU:C:2011:793</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) a Bíróság, miután megállapította a kedvezmény és az adóteher között fennálló kapcsolatot, a 75. pontban megjegyzi, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0037" REF.END="QE0037"/>ugyanis egyrészt megegyezik az illetékkötelezett személye, aki az érintett illetéket már megfizette, és jogosult a levonásra, másrészt pedig megegyezik az illeték, amelynek keretében a kedvezményt nyújtják<QUOT.END REF.START="QS0037" CODE="201D" ID="QE0037"/>. Így ezek az elemek igazolják az említett ítélet 71. pontjában bemutatott közvetlen kapcsolatot, mint az adórendszer koherenciáján alapuló igazolás sikerének egyetlen feltételét.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0069"><NO.P>69.</NO.P><TXT>A jelen ügyben megjegyzem, hogy – még ha a közvetlen kapcsolat kétségkívül megállapítható is – az az adóalany, akinek a második vagyonszerzés után öröklési illetéket kell fizetnie, nyilvánvalóan nem egyezik meg azzal, aki az első után volt köteles illetéket fizetni, mivel ez utóbbi szükségszerűen elhalálozott.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="13"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0070"><NO.P>70.</NO.P><TXT>Ennek megfelelően azt javaslom, hogy a Bíróság ezt a feltételt rugalmasan értelmezze, épp úgy, ahogyan azt Kokott főtanácsnok a <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Manninen</NAME.CASE>‑ügyre vonatkozó indítványában már javasolta (<NO.CASE>C‑319/02</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2004:164">EU:C:2004:164</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>), rámutatva, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0038" REF.END="QE0038"/>az adórendszer koherenciáját biztosító összefüggés kivételes esetben akkor is megvalósul, ha az egyik adóalanynál jelentkező teher más adóalanynál jelentkező tehermentesítéssel egyenlítődik ki<QUOT.END REF.START="QS0038" CODE="201D" ID="QE0038"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0032"><P>61. pont. Lásd: Hintsanen, L., és Pettersson, K., The Implications of the ECJ Holding the Denial of Finnish Imputation Credits in Cross‑Border Situations to Be Incompatible with the EC Treaty in the Manninen Case, IBFD, 2006. április, 130. o., 132. és az azt követő oldalak (<QUOT.START CODE="201E" ID="QS0039" REF.END="QE0039"/>rather than simply dismissing the fiscal cohesion defence on the basis that the same tax and the same taxpayer criteria were not satisfied, the ECJ felt it necessary to examine the legislation in the light of its objective. Whilst not discussed in detail in the ECJ judgment, [the Opinion] suggests that the fiscal cohesion defence may be applied in wider circumstances than previously thought and even in situations in which one taxpayer’s tax burden is matched by another’s relief<QUOT.END REF.START="QS0039" CODE="201D" ID="QE0039"/>).</P></NOTE>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0071"><NO.P>71.</NO.P><TXT>Két tényező alapján gondolom úgy, hogy a jelen esetben kivételes feltételek állnak fenn. Mindenekelőtt, a szabályozás ugyanarra az öröklésiilleték‑köteles tárgyra vonatkozik. A jelen ügyben Feilen asszony lányának azon javairól van szó, amelyeket az édesanya örökölt, és amelyek az édesanyja halálát követően M.‑H. Feilenre szálltak. Emellett, bár az adóalanyok eltérőek, szükségképpen egy család tagjai, a német szabályozás célja pedig egyértelműen annak figyelembevétele volt, hogy a generációkon keresztül közeli családtagok között öröklődő vagyon általában csak bizonyos időtartam elteltével váljon újra öröklési illeték tárgyává. Valójában a német jogi szabályozás azt kívánja elkerülni, hogy jogilag és ténylegesen egy vagyon rövid időn belül ne csökkenjen egy második, aránytalan adóteher miatt. Márpedig a Bíróság úgy ítélte meg, hogy az adórendszer koherenciáját (egészen pontosan az adókedvezmény és az adóteher közötti közvetlen kapcsolat meglétét) a szóban forgó szabályozás által követett célra tekintettel kell megállapítani.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0033"><P><REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Papillon</NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>C‑418/07</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2008:659">EU:C:2008:659</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0044">44.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>K</NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>C‑322/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:716">EU:C:2013:716</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0069">69.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0072"><NO.P>72.</NO.P><TXT>Egyébiránt és a teljesség kedvéért megjegyzem, hogy a szóban forgó szabályozás célját nem valósítja meg szükségszerűen az, hogy a német adócsökkentés kiterjed a jelen ügyben szereplőhöz hasonló helyzetekre is, amikor az öröklési illetéket korábbi, tíz éven belüli, közeli hozzátartozók közötti öröklés után más tagállamban fizették meg.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0073"><NO.P>73.</NO.P><TXT>Amint arra az Egyesült Királyság Kormánya rámutatott, előfordulhat ugyanis, hogy más tagállam jelentősen alacsonyabb öröklési illetéket alkalmaz, mint a Németországi Szövetségi Köztársaság. Ha a Németországi Szövetségi Köztársaság köteles lett volna engedélyezni a szóban forgó adócsökkentést, kizárólag abból az indokból, hogy ugyanezen javak után tíz éven belül más tagállamban már megfizetésre került öröklési illeték, a Németországi Szövetségi Köztársaság arra is köteles lehetett volna, hogy a második öröklés kapcsán nagyobb összegű adócsökkentést engedélyezzen, mint amekkora az első öröklés során fizetett illeték volt.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>Az adóztatási joghatóság kiegyensúlyozott megosztásának fenntartása</TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0074"><NO.P>74.</NO.P><TXT>A szabad tőkemozgás korlátozása az adóztatási joghatóság kiegyensúlyozott megosztása megőrzésének szükségességével is igazolható.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0034"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Bizottság kontra Egyesült Királyság</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑172/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:50">EU:C:2015:50</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0024">24.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>), hivatkozással a Marks &amp; Spencer ítéletre (<REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑446/03</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2005:763">EU:C:2005:763</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0051">51.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>), az <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Oy AA</NAME.CASE> ítéletre (<NO.CASE>C‑231/05</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2007:439">EU:C:2007:439</NO.ECLI> <REF.NP.ECR REF="NP0051">51.</REF.NP.ECR>, <REF.NP.ECR REF="NP0057">57.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0060">60.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>);, és az <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>A</NAME.CASE>‑ítéletre (<NO.CASE>C‑123/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:84">EU:C:2013:84</NO.ECLI> <REF.NP.ECR REF="NP0046">46.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). Lásd még: <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>X Holding</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑337/08</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2010:89">EU:C:2010:89</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>, 28. és az azt követő pontok).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0075"><NO.P>75.</NO.P><TXT>Elismerem, hogy némi nehézséget okoz számomra ezen, a Bíróság ítélkezési gyakorlatában némiképp különleges helyet elfoglaló igazolás pontos behatárolása.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0076"><NO.P>76.</NO.P><TXT>Mindenekelőtt ez a legújabb azon igazolások közül, amelyeket a Bíróság a közvetlen adózással összefüggő, valamely alapvető mozgási szabadságot korlátozó vagy sértő intézkedések indokaként elfogadott.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="14"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0077"><NO.P>77.</NO.P><TXT>Ez az egyetlen olyan indok, amelyet még akkor is elfogadott a Bíróság a Marks &amp; Spencer ítéletben (<REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑446/03</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2005:763">EU:C:2005:763</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>, 43. és az azt követő pontok), amikor, legalábbis ebben a formában, egyik fél sem hivatkozott rá.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0078"><NO.P>78.</NO.P><TXT>Kezdetben a Bíróság csak akkor vette figyelembe, ha valamely ügyben két más igazoló ok is szerepelt, nevezetesen az adókikerüléssel szembeni küzdelem szükségessége, és azon kockázat elkerülésének szükségessége, hogy egy adófizető kétszer is részesüljön ugyanabban az adókedvezményben.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0079"><NO.P>79.</NO.P><TXT>Ezt követően a Bíróság csak a két első érv együttes meglétét követelte meg (<REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Oy AA</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑231/05</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2007:439">EU:C:2007:439</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>, többek között a 60. pont), majd az <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>X Holding</NAME.CASE> ítéletben (<NO.CASE>C‑337/08</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2010:89">EU:C:2010:89</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>, 28. és az azt követő pontok) úgy határozott, hogy az adóztatási joghatóság kiegyensúlyozott megosztásának megőrzése egymagában is igazoló okként szolgál.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0080"><NO.P>80.</NO.P><TXT>Ezen igazoló ok meghatározása kapcsán a Bíróság számos ítélete lehetővé teszi a tagállamok számára annak megakadályozását, hogy az adóalanyok több nemzeti adórendszer között válasszanak, ami sértené a tagállamok adóztatási joghatóságuk gyakorlásához való jogát:<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0035"><P>Az <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Argenta Spaarbank</NAME.CASE> ítéletben (<NO.CASE>C‑350/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:447">EU:C:2013:447</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0055">55.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>) a Bíróság a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0040" REF.END="QE0040"/>tagállamok egyikében adóköteles jövedelmeknek a másik tagállamba történő áttételéről<QUOT.END REF.START="QS0040" CODE="201D" ID="QE0040"/> beszél.</P></NOTE></TXT><P><LIST TYPE="DASH"><ITEM><P>a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0041" REF.END="QE0041"/>loss shopping<QUOT.END REF.START="QS0041" CODE="201D" ID="QE0041"/> jogszerű megelőzése volt a <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Marks &amp; Spencer</NAME.CASE> ítéletben (<NO.CASE>C‑446/03</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2005:763">EU:C:2005:763</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) az, amelynek kapcsán annak bizonyítása, hogy a Marks &amp; Spencernek nem volt lehetősége arra, hogy külföldi leányvállalatai veszteségeinek csökkentése érdekében több nemzeti adórendszer közül válasszon, azt eredményezte, hogy Bíróság a brit jogi szabályozást aránytalannak minősítette (többek között az 53. és az azt követő pontokban);</P></ITEM><ITEM><P>így történt az <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Oy AA</NAME.CASE> ítéletben (<NO.CASE>C‑231/05</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2007:439">EU:C:2007:439</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>), amelyben ez a választás az adófizető számára a cégcsoporton belüli pénzügyi juttatások csökkentését eredményezhette volna;</P></ITEM><ITEM><P>így történt a Lidl Belgium ítéletben (<REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑414/06</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2008:278">EU:C:2008:278</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0052">52.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>), ahol az adófizető <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0042" REF.END="QE0042"/>választhat[ott], hogy az említett állandó telephely veszteségét a székhelye szerinti tagállamban vagy valamely másik tagállamban számolja el<QUOT.END REF.START="QS0042" CODE="201D" ID="QE0042"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0036"><P>Az <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>A</NAME.CASE>‑ítéletben (<NO.CASE>C‑123/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:84">EU:C:2013:84</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0048">48</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0055">55.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>) a különböző adórendszerek közötti választás lehetőségének hiánya arra indította a Bíróságot, hogy elutasítsa az adóztatási joghatóság kiegyensúlyozott megosztására épülő indoklást.</P></NOTE>;</P></ITEM><ITEM><P>így történt a <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Papillon</NAME.CASE>‑ítéletben is (<NO.CASE>C‑418/07</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2008:659">EU:C:2008:659</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>), amelyben a Bíróság a 39. pontban megállapította, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0043" REF.END="QE0043"/>a szóban forgó csoporthoz tartozó társaságok nyereségeinek és veszteségeinek figyelembevételére vonatkozó kérdés csak az ugyanazon tagállamban illetőséggel rendelkező társaságok esetében merül fel<QUOT.END REF.START="QS0043" CODE="201D" ID="QE0043"/>, és <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0044" REF.END="QE0044"/>az egy és ugyanazon tagállamban felmerült veszteségek figyelembevételére vonatkozik<QUOT.END REF.START="QS0044" CODE="201D" ID="QE0044"/>. Mivel nem lehetett választani több adórendszer között, a Bíróság az adóztatási joghatóság kiegyensúlyozott megosztását nem fogadta el igazoló okként;</P></ITEM><ITEM><P>így történt az <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>SGI</NAME.CASE>‑ítéletben (<NO.CASE>C‑311/08</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2010:26">EU:C:2010:26</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) is, amelynek 63. pontjában a Bíróság kifejtette, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0045" REF.END="QE0045"/>mivel az egymással kölcsönös függőségi viszonyban lévő társaságok önkényes választásától függően a rendkívüli vagy ellenszolgáltatás nélküli kedvezményt nyújtó társaság szerinti tagállama, mint az e társaság székhelye szerinti állam, adott esetben kénytelen lenne a kedvezményezett társaság székhelye szerinti tagállam javára lemondani a társaság jövedelmének megadóztatásra vonatkozó jogáról<QUOT.END REF.START="QS0045" CODE="201D" ID="QE0045"/>.</P></ITEM><ITEM><P>szintén így történt az <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>X Holding</NAME.CASE> ítéletben (<NO.CASE>C‑337/08</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2010:89">EU:C:2010:89</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>), amelyben a Holland Királyság igazolta azon jogszabályát, amely megakadályozta, hogy egy társaság saját maga döntsön abban a kérdésben, hogy külföldön található leányvállalatával együtt alkosson‑e egy adózási egységet, és emellett ugyanilyen szabadon egyik évről a másodikra szétváljon, attól függően, hogy a saját, vagy a<?PAGE NO="15"?> leányvállalata székhelye szerinti adórendszer biztosít‑e kedvezményt a számára. <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0046" REF.END="QE0046"/>Ezen előnynek [tudniillik az adózási egység létrehozásának] a több országra kiterjedő helyzetekre történő bármely kiterjesztése azzal a következménnyel járna, hogy lehetővé válik az anyavállalatok számára, hogy <HT TYPE="ITALIC">szabadon megválasszák</HT> azt a tagállamot, amelyben a külföldi leányvállalatuk veszteségét elszámolják<QUOT.END REF.START="QS0046" CODE="201D" ID="QE0046"/> (kiemelés tőlem, az említett ítélet 41. pontja); és</P></ITEM><ITEM><P>végül így történt a Bíróság teljes, a tőkekivonási adóra vonatkozó ítélkezési gyakorlatában, a <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>National Grid Indus</NAME.CASE> ítélettől (<NO.CASE>C‑371/10</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:785">EU:C:2011:785</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) kezdve, amelyben az alapelgondolás természetesen az volt, hogy egy adóalany a nyereségadó kikerülése érdekében dönthet‑e adózási illetőségének olyan országba történő áthelyezéséről, ahol ilyen adó nem létezik, vagy alacsonyabb összegű.</P></ITEM></LIST></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0081"><NO.P>81.</NO.P><TXT>Noha az adóztatási joghatóság kiegyensúlyozott megosztása továbbra is az adóalany azon lehetőségére épül, hogy egyik nemzeti adórendszerrel szemben a másikat válassza, ugyanakkor nem látom, a jelen esetben ezt hogyan lehetne alkalmazni. Sem M.‑H. Feilennek, sem az édesanyjának nem állt módjában, hogy áthelyezze Ausztriából Németországba, vagy fordítva, az egyik vagy a másik öröklést érintő adóztatási joghatóságot. Másrészt, a jelen esetben kétségtelen, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság az Osztrák Köztársasággal szemben elveszítheti adóztatási joghatósága egy részét.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0082"><NO.P>82.</NO.P><TXT>Egyébiránt a Bíróság gyakran elutasította az adóztatási joghatóság kiegyensúlyozott megosztására vonatkozó igazolást, amikor, mint a <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Papillon</NAME.CASE>‑ítéletben (<NO.CASE>C‑418/07</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2008:659">EU:C:2008:659</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>), egyetlen adórendszer szerepelt:</TXT><P><LIST TYPE="DASH"><ITEM><P>ez volt a helyzet az <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Amurta</NAME.CASE>‑ítéletben (<NO.CASE>C‑379/05</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2007:655">EU:C:2007:655</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0059">59.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>), amelyben a Bíróság úgy ítélkezett, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0047" REF.END="QE0047"/>ha valamely tagállam úgy döntött, hogy nem adóztatja a területén illetőséggel rendelkező kedvezményezett társaságok ilyen jövedelmeit, nem hivatkozhat a tagállamok között megosztott adóztatási joghatóság egyensúlyának megőrzéséhez fűződő követelményre a más tagállamban illetőséggel rendelkező kedvezményezett társaságok adóztatásának igazolása érdekében<QUOT.END REF.START="QS0047" CODE="201D" ID="QE0047"/>, valamint a <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Santander Asset Management SGIIC és társai</NAME.CASE> ítéletben (<NO.CASE>C‑338/11–C‑347/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2012:286">EU:C:2012:286</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0048">48.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>), amelyben úgy ítélte meg, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0048" REF.END="QE0048"/>ha valamely tagállam úgy döntött, hogy nem adóztatja a belföldi illetőségű kedvezményezett áékbv‑k belföldi eredetű osztalékait, nem hivatkozhat a tagállamok között megosztott adóztatási joghatóság egyensúlyának megőrzéséhez fűződő követelményre a külföldi illetőségű kedvezményezett áékbv‑k ilyen jövedelmei adóztatásának igazolása érdekében<QUOT.END REF.START="QS0048" CODE="201D" ID="QE0048"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0037"><P>Lásd még: <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Bizottság kontra Belgium</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑387/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2012:670">EU:C:2012:670</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0076">76</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0079">79.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Emerging Markets Series of DFA Investment Trust Company</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑190/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:249">EU:C:2014:249</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0099">99.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE>;</P></ITEM><ITEM><P>a <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Rewe Zentralfinanz</NAME.CASE> ítéletében (<NO.CASE>C‑347/04</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2007:194">EU:C:2007:194</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0043">43.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>) a Bíróság úgy határozott, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0049" REF.END="QE0049"/>[ö]nmagában a tagállamok között megosztott adóztatási joghatóság egyensúlyára alapított érv tehát nem igazolja valamely tagállam azon gyakorlatát, amely alapján rendszeresen megtagadja valamely adókedvezmény biztosítását a belföldi illetőségű anyavállalat részére azon indokkal, hogy az nemzetközileg fejt ki gazdasági tevékenységet, ami pedig nem keletkeztet közvetlenül az ezen államot megillető adóbevételeket<QUOT.END REF.START="QS0049" CODE="201D" ID="QE0049"/>;</P></ITEM><ITEM><P>ugyanez az érvelés található a <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Groupe Steria</NAME.CASE> ítéletben (<NO.CASE>C‑386/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:524">EU:C:2015:524</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0029">29.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>), amelyben a Bíróság megállapította, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0050" REF.END="QE0050"/>[e]z az eltérő bánásmód csak a belföldi illetőséggel rendelkező anyavállalatok által kapott, külföldről származó osztalékra vonatkozik, ily módon <HT TYPE="ITALIC">egy és ugyanazon tagállam</HT> adóztatási joghatósága érintett<QUOT.END REF.START="QS0050" CODE="201D" ID="QE0050"/> (kiemelés tőlem).</P></ITEM></LIST></P></NP.ECR><?PAGE NO="16"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0083"><NO.P>83.</NO.P><TXT>Ezen az ítéletek ismeretében, amelyekben a Bíróság nem fogadta el az adóztatási joghatóság tagállamok közötti kiegyensúlyozott megosztása megőrzésének szükségességét egy korlátozó adózási intézkedés igazolásaként, nem találok okot annak a jelen ügyben való elfogadására, ahol egyedül a német adórendszer érintett, amely teljesen kimaradt az első öröklésből, és azt csak a másodiknál kellett alkalmazni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0084"><NO.P>84.</NO.P><TXT>Ugyanakkor néhány másik ítéletben, többek között a <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Philips Electronics UK</NAME.CASE> ítéletben (<NO.CASE>C‑18/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2012:532">EU:C:2012:532</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) és a <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Nordea Bank Danmark</NAME.CASE> ítéletben (<NO.CASE>C‑48/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:2087">EU:C:2014:2087</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>), bár a Bíróság nem fogadta el a szóban forgó igazolást, úgy tűnik, hogy tágabb módon határozta azt meg: <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0051" REF.END="QE0051"/>a nyereség adóztatásához való jog és a veszteséglevonás lehetősége közötti szimmetria [megőrzése]<QUOT.END REF.START="QS0051" CODE="201D" ID="QE0051"/> (<REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Philips Electronics UK</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑18/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2012:532">EU:C:2012:532</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0024">24.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>), ez a kifejezés a Nordea <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Nordea Bank Danmark</NAME.CASE> ítéletben is megjelenik (<NO.CASE>C‑48/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:2087">EU:C:2014:2087</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>, 32. és az azt követő pontok).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0085"><NO.P>85.</NO.P><TXT>Ezen jóval tágabb értelmezés alapján, amely már nem követeli meg, hogy az adóalany <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0052" REF.END="QE0052"/>választhasson<QUOT.END REF.START="QS0052" CODE="201D" ID="QE0052"/> az egyes adórendszerek közül, a jelen ügyben lehetne azt is állítani, hogy, mivel a Németországi Szövetségi Köztársaság egyáltalán nem rendelkezett adóztatási joghatósággal az első öröklés utáni adó megállapítására, természetesen nem köteles ezt a második örökléssel összefüggésben figyelembe venni. Ugyanakkor úgy vélem, hogy logikusan ennek az érvelésnek inkább a helyzetek összehasonlíthatóságának vizsgálatában lenne a helye, ahogy azzal a fentiekben az igazolások vizsgálatát megelőzően foglalkoztam.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0086"><NO.P>86.</NO.P><TXT>Hangsúlyozható még az is, hogy 2004‑ben, amikor az édesanya volt a lánya után az örököstárs, majd 2007‑ben, amikor a felperes örökölt édesanyja után, a Németországi Szövetségi Köztársaság és az Osztrák Köztársaság között létrejött, az öröklési illeték területén a kettős adóztatás elkerüléséről szóló <DATE ISO="19541004">1954. október 4‑i</DATE> egyezmény rendelkezései még mindig hatályban voltak. Ebben az egyezményben a két tagállam megállapodott adóztatási joguk megfelelő megosztásáról. Ezen egyezmény 5. cikkének (1) bekezdése szerint az öröklés után az a tagállam állapíthatja meg az adót, amelyikben halála időpontjában az elhunyt lakóhelye volt, amennyiben a hagyatékban nem szerepel ingatlan vagy vállalkozás vagyona.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0087"><NO.P>87.</NO.P><TXT>Ennek megfelelően az Osztrák Köztársaság volt jogosult az édesanya leánya utáni öröklés útján való tulajdonszerzésének megadóztatására, mivel a lány az Osztrák Köztársaságban lakott 2004‑ben bekövetkezett halála időpontjában. A Németországi Szövetségi Köztársaság az édesanya utáni öröklést adóztathatta meg, mivel ez utóbbi Németországban lakott 2007‑ben. Az adóztatási jog ilyen egyértelmű és megfelelő megosztását kétségbe vonná, ha a Németországi Szövetségi Köztársaságnak a második, 2007‑es öröklés folyamán részben le kellett volna mondania adóztatási jogáról, és ennek következtében csökkentenie kellett volna az öröklési illetéket, azzal az indokkal, hogy az Osztrák Köztársaság gyakorolta adóztatási jogát a lány utáni 2004‑es öröklés folyamán.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0088"><NO.P>88.</NO.P><TXT>Mindezek alapján valóban a Németországi Szövetségi Köztársaság által emlegetett adóztatási joghatóság <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0053" REF.END="QE0053"/>kiegyensúlyozott<QUOT.END REF.START="QS0053" CODE="201D" ID="QE0053"/> megosztásáról van szó? Nem inkább a Németországi Szövetségi Köztársaság és az Osztrák Köztársaság között létrejött adóztatási joghatóság (egyszerű) megosztásának egyszerű gyakorlásáról, amely bizonyos módon megelőzi az adóztatási joghatóság gyakorlását, ami egyébként bizonyítja, hogy az adóztatási joghatóság megosztása a kapcsolódó tényezők alapján megvalósítható, amelyek normális esetben a nemzetiség vagy a lakóhely szerinti megkülönböztetéshez vagy korlátozásokhoz vezetnek (lásd: <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Gilly</NAME.CASE>‑ítélet, <NO.CASE>C‑336/96</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1998:221">EU:C:1998:221</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>)<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0038"><P><REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Az F. E. Familienprivatstiftung Eisenstadt</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑589/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:612">EU:C:2015:612</NO.ECLI>) <REF.NP.ECR REF="NP0071">71.</REF.NP.ECR> pontja</REF.DOC.ECR> a következőképpen erősíti meg ezt az érvelést: <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0054" REF.END="QE0054"/>mivel az Osztrák Köztársaság [a kettős adóztatást megelőző] egyezményekben lemondott adóztatási joghatóságának gyakorlásáról az e két másik tagállami illetőségű személyeknek nyújtott támogatások vonatkozásában, nem hivatkozhat az adóztatási joghatóság kiegyensúlyozott megosztására az e személyeknek támogatást nyújtó alapítványok különös adóztatása érdekében, mivel e személyek nem tartoznak az adóztatási joghatósága alá. E tagállam szabadon fogadta tehát el az adóztatási joghatóság megosztását, amint az magukból a kettős adóztatás elkerülésére a Belga Királysággal és a Németországi Szövetségi Köztársasággal általa kötött egyezmények rendelkezéseiből is következik<QUOT.END REF.START="QS0054" CODE="201D" ID="QE0054"/>.</P></NOTE>.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="17"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0089"><NO.P>89.</NO.P><TXT>Végezetül, még ha valóban arról is van szó, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság és az Osztrák Köztársaság a közöttük létrejött egyezmény szerint gyakorolta az adóztatási joghatóság megosztását, kétlem, hogy az adóztatási joghatóság (kiegyensúlyozott) megosztásával kellene foglalkozni annak megállapításához, hogy az olyan (német) szabályozás, mint amilyen a jelen ügyben szerepel, nem összeegyeztethetetlen az Európai Unió jogával.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">V –</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Végkövetkeztetések</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0090"><NO.P>90.</NO.P><TXT>A fenti megfontolásokra tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a Bundesfinanzhof (szövetségi adóügyi bíróság) által előterjesztett kérdést a következőképpen válaszolja meg:</TXT><P>Nem ellentétes az EUMSZ 65. cikkel összefüggésben értelmezett EUMSZ 63. cikk (1) bekezdése szerinti szabad tőkemozgással az olyan tagállami szabályozás, amely a bizonyos illetékcsoportba tartozó személyek által haláleset folytán történő vagyonszerzés esetén az öröklési illeték mérséklését írja elő, ha a hagyaték olyan vagyont tartalmaz, amelyet az adott illetékcsoportba tartozó személyek e vagyonszerzést megelőző utolsó tíz évben szereztek meg, amennyiben e korábbi vagyonszerzés tekintetében öröklési illetéket állapított meg a tagállam, miközben az illetékkedvezmény kizárt, ha a korábbi vagyonszerzés tekintetében valamely más tagállam állapított meg öröklési illetéket.</P></NP.ECR></GR.SEQ></CONTENTS.CONCLUSION></CONCLUSION>