20.9.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 231/19

1.

az EU legutóbbi, 2004. májusi bővítése után a regionális különbségek felerősödtek, és ez szükségessé teszi – a konvergencia, a versenyképesség és a foglalkoztatottság, valamint az Unión belüli területi együttműködés támasztotta kihívások vállalása érdekében – az ez irányú elkötelezettségek megújítását és megerősítését, igénybe véve ehhez mind a kohéziós politika 2007–2013-as időszakra kitűzött új céljaihoz alkalmazkodó specifikus kohéziópolitikai eszközöket, mind a KAP és a halászati politika keretében rendelkezésre álló összes közösségi eszközt;

2.

az ún. kohéziós politikákat következetes és hatékony módon kell alkalmazni és megvalósítani a 2007–2013-as időszak folyamán annak érdekében, hogy folytatható legyen a fenntartható fejlődéssel összekötött „tudásalapú társadalom” létrehozására irányuló lisszaboni és göteborgi stratégia; mivel ez a stratégia mindeddig főként az egyes tagállamok illetékességébe tartozik, ez magyarázza azt, hogy nincs koherens módon összehangolva az Unió más politikáinak integrált fejlődési folyamatával;

3.

ebből a célból a nemzeti stratégiákat és az operatív programokat összhangba kell hozni a Tanács által elfogadott kohéziós stratégiai irányvonallal, így biztosítandó a közösségi prioritások megfelelő figyelembe vételét;

4.

a kifejezett egyszerűsítési igény „egyalapú” programokat eredményezett, kivéve bizonyos típusú tevékenységeket, amelyek esetén ugyanaz a program mind a ERFA-ból, mind a kohéziós alapból meríthet;

5.

ennek értelmében mind a különböző programok és alapok integrációjának, mind az említett kohéziós politika többi uniós politikával történő koordinációjának igénye igazolást kapott, sőt megerősödött;

6.

az átfogó rendeletből kivilágló szándék szerint az ERFA sokkal jelentősebb szerepet kaphat mint hivatkozási platform az Unió különböző politikái és programjai számára, amelyek a konvergencia, a versenyképesség, a foglalkoztatottság és a területi együttműködés említett célkitűzéseinek megvalósítása érdekében;

7.

az átfogó rendeletre tett, valamint az ERFA-ra vonatkozó javaslatban megnyilvánuló szándék szerint a tagállamokra és – ha alkotmányuk engedi – a régiókra az említett összekapcsolások és integráló tevékenységek feladata hárulna;

8.

az Európai Bizottság javaslatai a múlthoz képest nagyobb jelentőséggel ruházzák fel a helyi – főleg városi – önkormányzatokat. Ez különösen a regionális programokra igaz, amelyek tekintetében kifejezetten lehetővé teszik a globális támogatásokhoz való hozzáférést, aminek eljárását mellesleg sikerrel próbálták ki a közösségi URBAN kezdeményezés keretében, s amelyet az Alapokról szóló általános rendelkezésekre vonatkozó rendelet 36. cikke 4/b) pontja tartalmaz;

9.

e sokféle célkitűzés összehangolása és fenntartása (a tagállamok regionális politikáinak összhangba hozása az európai stratégiákkal, szubszidiaritás, egyszerűsítés, a pénzügyi erőforrások optimalizálása stb.) együtt jár az intézményi szereplők nagyobb mozgósításával az Európai Bizottságtól egészen a helyi önkormányzatokig, egy olyan közegben, amelyben egyre inkább érvényesülni fog a „többszintű kormányzás” igénye. Együtt jár olyan intézkedések meghozatalával is, amelyeknek célja – alapvetően megelőző jelleggel – annak előmozdítása, hogy az összes érintett intézményi szereplő fokozottabb hozzáértéssel járjon el – a neki jutó területhez mérten – a feladatok felmérése, tervezése, irányítása és ellenőrzése terén, s ugyanakkor ösztönözze szociális partnerei aktív részvételét a javaslattételek és a felügyelet vonatkozásában;

10.

mindazonáltal feltétlenül szükségesnek látszik, hogy a kohéziós politikát a 2007–2013-as időszakra megszabó rendeletcsomag – különösen az ERFA tekintetében – ne tartalmazzon egyetlen olyan elemet sem, amelynek értelmezése kétségeket okozhat, ne legyen hiányos, ellenben pontosan határozza meg a hatóságok közti szerepmegosztást, s a tagállamok jogrendszereire történő hivatkozást mindig kísérjék az intézményi szereplők – köztük első helyen az Európai Bizottság – által a többi intézménnyel szemben tiszteletben tartandó semlegesség elvére való utalások is.

1.1

kifejezi először is szilárd ellenállását az európai regionális politika visszaállamosítására irányuló bármiféle törekvéssel szemben, tekintettel arra a hozzáadott értékre, amelyet a közösségi kohéziós programok jelentenek a Szerződés célkitűzései szempontjából;

1.2

megerősíti azt az álláspontját, hogy a Bizottság finanszírozási javaslata, amely a bruttó nemzeti jövedelem 0,41 %-át (a vidékfejlesztési és halászati strukturális támogatásokat is beleszámítva a GNI 0,46 %-át) jelöli meg, elfogadható kompromisszumot jelentene a jövőbeli kohéziós politikához;

1.3

nagyra értékeli, hogy koherens módon megerősítést nyert a kibővített Unió kevésbé fejlett régióinak fejlesztési prioritása, s hogy ennek megfelelően növekedni fog az ide irányuló tevékenységek finanszírozási szintje;

1.4

felkéri a tagállamokat, hogy saját nemzeti stratégiai referenciakeretükben irányozzanak elő megfelelő pénzügyi eszközökkel társuló intézkedéseket a phasing in-régiók számára, hogy azok hatékonyan nézhessenek szembe a versenyképesség kihívásával, és végre tudják hajtani a konvergenciafolyamatot.

1.5

nagyra értékeli az Alapok irányításának és ügyvitelének egyszerűsítésére irányuló erőfeszítéseket, annak ellenére, hogy vannak kétségek ezek hatékonyságát illetően;

1.6

megelégedéssel fogadja egyfelől a javaslatok szándékát, mely szerint a területi együttműködés a kohéziós politika harmadik – jelentős pénzügyi eszközök juttatásával járó – célkitűzésévé emelkedik, másfelől a ERFA-rendelettervezetben megjelenő javasolt finanszírozandó tevékenységek – a lisszaboni és göteborgi stratégiával összhangban lévő – tartalmát. Ebből a szempontból különösen hangsúlyozza, hogy a javasolt lehetőségek teljesen meg is felelnek a céloknak:

1.7

sajnálja, hogy a régióközi együttműködés – az Európai Parlament kohéziós jelentéshez kapcsolódó beszámolójában megfogalmazott támogatás ellenére – nem marad meg önálló támogatási területként, mint a területi együttműködés célkitűzés része;

1.8

figyelemreméltónak tartja, hogy az Európai Bizottság nyílt szellemben közelítette meg a kohézió területi aspektusát, ami – eseti megítélés alapján történő – nyitást jelent az igen sajátos nehézségekkel küzdő területek (városi és vidéki körzetek, szigetek és hegyvidéki területek, halászattól függő zónák, legkülső területek, gyéren lakott területek, az új tagállamokkal határos és az új külső határok mentén fekvő régiók, északi, rendkívül gyéren lakott területek) felé. Az RB különösen üdvözli, hogy az európai területek gazdasági és szociális kohéziója elengedhetetlennek minősült a fenntartható fejlődés szempontjából, hiszen nem lehet Európa jövőjének megtervezésébe belefogni addig, amíg vannak viszonylag fejletlen vagy a belső piac lehetőségeiből geomorfológiai és/vagy demográfiai okokból kimaradó körzetek. Az ilyen régiók, valamint a legkülső területek esetében az RB értékeli, hogy – a Szerződés által meghatározott státuszuk alapján – megfelelő támogatásokat szántak arra a célra, hogy kompenzálják őket a fejlődésüket hátráltató és a belső piachoz való maradéktalan hozzáférésüket lehetetlenné tevő sajátos akadályok miatt; ugyanakkor sajnálkozik amiatt, hogy a lakosság elöregedése folytán előálló problémákról nem esik külön szó, holott Európa számára ez nagy kihívást jelent, amellyel a következő évtizedekben szembe kell nézni.

1.9

megállapítja ugyanakkor, hogy a vizsgált javaslat indokolása (1-10.) csak „bizonyos szigetek” hátrányos helyzetét ismeri el, ami ellentmondásban van az amszterdami szerződéshez csatolt 30. sz. Nyilatkozattal, valamint az európai alkotmány tervezetének III-20. pontjával. Ezért az RB úgy véli, hogy gondoskodni szükséges az említett indokolás (1-10.) jobb jogi és értelmezési koherenciájáról, figyelembe véve az általános rendeletre tett javaslat 52. cikke 1. pontjában foglalt rendelkezéseket is. Az európai alkotmány tervezetének III-16. pontja és az általános rendeletre tett javaslat 52. cikke alapján ugyanezek az észrevételek vonatkoznak a hegyvidéki körzetekre, valamint a határok menti régiókra is;

1.10

megállapítja, hogy a közösségi politika új megközelítése az, hogy elismeri: a régiók és helyi önkormányzatok a regionális és kohéziós politika számára nem csupán a legmegfelelőbb döntési szintet jelentik, hanem a tevékenységek végrehajtása szempontjából a leghatékonyabb szintet is – erre egyébként a régiók és helyi önkormányzatok európai szövetségei már a lipcsei konferencia (2003. május) alkalmával is felhívták a figyelmet; ugyanis a polgárközeli hatóságok intenzívebb részvétele elengedhetetlen ahhoz, hogy a közösség politikája a polgárok előtt mélyebb megértésre találjon, valamint hogy az uniós tevékenységek hatékonysága és egyszerűbbé tétele növekedjék;

1.11

úgy véli azonban, hogy közös céljaik elérése érdekében szükség van a regionális és helyi – különösen a városi – hatóságok partnerkapcsolatainak erősítésére, valamint a nemzeti szabályozásnak és a kialakult gyakorlatnak megfelelő elmélyítésére;

1.12

kedvezően értékeli, hogy azok a városi körzetek, amelyek magasabb szintű innovációs képességgel rendelkeznek, és jobb lehetőségeik vannak a szociális beilleszkedés elősegítésére, az operatív programok keretében célzott és minőségi akciók esetében jelentősebb forrásokhoz juthatnak; a helyi hatóságok e programokat – a strukturális alapokról szóló átfogó rendelet tervezetének 36. cikke 4/b) pontja alapján – a továbbdelegálás rendszerében szeretnék irányítani;

1.13

ajánlja, hogy a strukturális alapokra vonatkozó teljes jogszabálycsomag elfogadási eljárása rövid időn belül fejeződjék be annak érdekében, hogy a tagállamok intézményi szereplőinek a 2007. január 1-jei hatályba lépésig elegendő idejük legyen az új operatív programok előkészítésére, az Európai Bizottság illetékes szerveinek pedig irányítási képességük ellenőrzésére.

2.1

említeni szükséges az első cikk második bekezdésében a demográfiai hátránnyal küzdő területeket is;

2.2

említeni szükséges a 3. cikk szövegében a kulturális örökség területén teendő beruházásokat (nevezetesen a 8. cikk (2) bekezdésében foglalt rendelkezésekkel való összhang megteremtése érdekében), az épületekbe és felszerelési javakba, a képzési tevékenységekbe és az aktív foglalkoztatáspolitikába történő beruházásokat, valamint az említett képzési tevékenységekkel és az aktív foglalkoztatáspolitikával kapcsolatos működési költségeket is, legalább is abban a mértékben, amennyiben ezek a tevékenységek az ERFA keretében finanszírozhatók;

2.3

javítani szükséges a regionális politika célkitűzései és a bizonyos területtípusokra vonatkozó különös rendelkezések közötti koherenciát;

2.4

az 5. cikket (bevezetés) ki kell egészíteni azzal, hogy a regionális versenyképességre és foglalkoztatásra vonatkozó célkitűzés értelmében, az ERFA által nyújtott támogatásnak nagyobb rugalmasságot kell lehetővé tennie az úgynevezett phasing in-régiók vonatkozásában;

2.5

említeni szükséges az 5. cikk 3(a) pontjában a kabotázs forgalmat és az I. és II. osztályba sorolt repülőterek közötti transzverzális légi forgalmat, valamint – a regionális, helyi és régióközi belső vízi utakon kívül – a szigetek, és különösképpen a kisebb szigetek tengeri közlekedési kapcsolatát;

2.6

említeni szükséges a 6. cikk mind 1., mind 2. pontjában a tengermelléki régiók együttműködését, mindkét esetben hozzáfűzve, hogy a szóban forgó tengeri együttműködés két- vagy többoldalú is lehet;

2.7

említeni szükséges a 6. cikk 2(c) pontjában felsorolt természeti események között a vulkánkitöréseket is, továbbá az erdőtüzeket, valamint az általuk okozott erdőpusztulásokat, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezéseket meghatározó tanácsi rendeletre irányuló javaslat ((COM(2004) 492 final) 33. cikkének 1. francia bekezdésében szereplő rendelkezések sérelme nélkül;

2.8

beilleszteni szükséges a 4. cikk 3. pontjában felsorolt kategóriákat a 6. cikkben jelzett prioritások közé;

2.9

felcserélni szükséges a 7. cikk (a) pontjában szereplő „hozzáadottérték-adó” kifejezést a „visszaigényelhető hozzáadottérték-adó” kifejezéssel, a strukturális alapokról szóló rendelettervezet 11. cikkének és a folyamatban levő tervezési ciklusra alkalmazandó rendelkezéseknek megfelelően;

2.10

fel kell cserélni a 7. cikk (d) pontjában szereplő „lakás” kifejezést a következővel: „lakás, kivéve – a »konvergenciacél« határain belül – egyes olyan szociális vonatkozású sajátos esetekben, mint a védelemre szoruló személyek különleges lakásai és a Közösségen kívülről érkező bevándorlók ideiglenes szállásai”;

2.11

a 9. cikk utolsó bekezdése tekintetében elő kell irányozni, hogy az általános rendeletre tett javaslat 25. cikkében említett nemzeti referenciakeret magában foglalja azokat az általános iránymutatásokat és kritériumokat, amelyeknek lehetővé kell tenniük a tagállamok és a régiók számára, hogy – a tervezési szakaszban és utólagosan is – ügyeljenek az ERFA, illetve a strukturális alapok, a FEADER és a FEP által társfinanszírozott tevékenységek egymást kiegészítő jellegére és összhangjára, valamint értékelésükre is;

2.12

gondosan megvizsgálandó – a strukturális alapokra vonatkozó szabályozási reformjavaslatok általános keretében –, hogy az ERFA-hoz kapcsolódó jogalkotási megközelítés milyen szociális előnyöket és akciókat eredményez a hátrányos helyzetű csoportok (fogyatékkal élők, társadalmi kirekesztettségtől fenyegetett csoportok stb.) számára;

2.13

hangsúlyozni kell a Strukturális Alapokban rejlő integrációs potenciált a többkultúrájú és többnyelvű térségekben.

3.1

üdvözli, hogy az európai területi együttműködés bekerült a közösségi kohéziós politika prioritásai közé;

3.2

megelégedését fejezi ki a tengeri határoknak a határokon átívelő együttműködés keretében történő elismerése tekintetében, amint erre egyik megelőző véleményében az RB már világos ajánlást tett (CdR 120/2004 fin), és külön hangsúlyozza, az ilyen együttműködés jelentőségét a peremterületeknek a környező területekbe történő – és a realitásokat figyelembe vevő – integrációja során;

3.3

észrevételezi, hogy mivel az „Európai Határmenti Együttműködési Csoportosulás” (EHECS) – (COM(2004) 496 final – szintén nem csak határmenti, hanem transznacionális együttműködési programokon is nyugszik, ennek az eszköznek általános jellege érzékeltetése végett inkább az „Transzeurópai Együttműködési Csoportosulás” nevet kellene adni.

4.1

hasznosítani szükséges a régiók, városok és helyi önkormányzatok már jól működő hálózataiban felhalmozódott pozitív tapasztalatokat, illetve támogatni kell az újabb hálózatokat, mind a régiók közötti együttműködés, mind az európai területi együttműködés keretében;

4.2

pontosítani szükséges a programok előkészítésére vonatkozó hatásköröket, eljárásokat és időrendeket, különösen a határmenti és transznacionális együttműködés, illetve az Európai Bizottság elé vitelük tekintetében;

4.3

gondoskodni kell róla, hogy a nemzeti stratégiai tervben a 3. célkitűzés is szerepeljen, annak érdekében, hogy a tagállamok ne feledkezzenek el a területi együttműködési programok támogatására tett vállalásaikról, s hogy megfelelő eljárásokat vezetnek be a tagállamok részéről történő társfinanszírozás biztosítása végett, egyidejűleg pedig nagyobb koherenciát teremtenek az ide tartozó tevékenységek között:

4.4

értékelni kell, hogyan erősíthető a helyi közösségek és a régiók aktív szerepvállalása a programok kidolgozásában és megvalósításában, a területi együttműködés prioritásait érintő, az ERFA-ra vonatkozó rendeletjavaslat 25. cikkében említett különböző nemzeti stratégiai tervekben lefektetett iránymutatásoknak megfelelően;

4.5

meghatározni szükséges azokat az eljárásokat, kritériumokat és időrendeket, amelyek alapján az Európai Bizottság elosztja majd a forrásokat és jóváhagyja a programokat;

4.6

világosabban kell meghatározni a kedvezményezett fogalmát (16. és 21. cikk), valamint a reá háruló követelményeket, illetékességeket és kötelezettségeket, jobban kell pontosítani a minősítő hatóság székhelyét és feladatát;

4.7

biztosítani kell, hogy a 19. cikkben említett tevékenységek adott esetben egy tagállamon belül is megvalósíthatók legyenek, azzal a feltétellel azonban, hogy a megjelölt négy kritérium közül legalább kettő teljesüljön.