<!DOCTYPE html PUBLIC "yes" "xhtml1-strict.dtd">
<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml">
<!--GENDOC2XHTML # converter_version: 1.2.15-->
  <head>
    <title>2025-06-202506C103202304600-00-TRA-DOC-HU-CONCL-C-0460-23-202409496-07_00</title>
    <meta content="text/html; charset=utf-8" http-equiv="Content-Type"/>
    <meta content="" name="Gendoc_DGTGeneratedDate"/>
    <meta content="0" name="MSIP_Label_6bd9ddd1-4d20-43f6-abfa-fc3c07406f94_ContentBits"/>
    <meta content="Commission Use" name="MSIP_Label_6bd9ddd1-4d20-43f6-abfa-fc3c07406f94_Name"/>
    <meta content="hu-HU" name="Gendoc_Lang"/>
    <meta content="" name="Gendoc_GenerationDate"/>
    <meta content="" name="IsFlattened"/>
    <meta content="1" name="NumProc"/>
    <meta content="Final" name="Gendoc_EditionType"/>
    <meta content="0001" name="Gendoc_CaseNumberSuite"/>
    <meta content="30/06/2025 17:25:27" name="Gendoc_LastVerificationDate"/>
    <meta content="" name="Gendoc_ProcedureNumber"/>
    <meta content="hu" name="Gendoc_LangCode"/>
    <meta content="CNC" name="TypeDoc"/>
    <meta content="c1MpzyyywUV83zfc36cSR6rpt3TkT+iJnxi7FtIxAr/mRwrBI3gt/Gw6v9zFFAjfep02qiPxTyaMlI00KkXGt8DyNZPiC37r8Ww2s8j+7uS61nojowUX3Mc+MEBnaEXVh9V+kCjJHfUejzGGmVL3YfVwryi8XV+jS4cwU0tTF+M=" name="GenDocUID"/>
    <meta content="P" name="TypeProc"/>
    <meta content="" name="CreateCustomParts"/>
    <meta content="OK" name="ReadyToPublish"/>
    <meta content="fricsev" name="Gendoc_User"/>
    <meta content="" name="EP_Mode"/>
    <meta content="" name="Gendoc_DGTGenerated"/>
    <meta content="" name="Gendoc_Vademecum"/>
    <meta content="true" name="MSIP_Label_6bd9ddd1-4d20-43f6-abfa-fc3c07406f94_Enabled"/>
    <meta content="f4d5d094-03fd-464b-9271-ef7fc351f0c5" name="MSIP_Label_6bd9ddd1-4d20-43f6-abfa-fc3c07406f94_ActionId"/>
    <meta content="0460" name="NumeroOrdre"/>
    <meta content="2023" name="Annee"/>
    <meta content="P" name="Gendoc_ProcedureType"/>
    <meta content="" name="EP_Version"/>
    <meta content="HU" name="Langue"/>
    <meta content="fricsev" name="Gendoc_DGTGeneratedUser"/>
    <meta content="b24c8b06-522c-46fe-9080-70926f8dddb1" name="MSIP_Label_6bd9ddd1-4d20-43f6-abfa-fc3c07406f94_SiteId"/>
    <meta content="FAST_document_go_orange" name="Gendoc_LastVerificationStatus"/>
    <meta content="CNC_C" name="Gendoc_GendocTemplateType"/>
    <meta content="TRUE" name="WithoutAuthorBlockFlatP"/>
    <meta content="GenDoc 28-10-24 15:08:13" name="Created"/>
    <meta content="" name="Canevas3_Vademecum"/>
    <meta content="2024-11-11T08:01:42Z" name="MSIP_Label_6bd9ddd1-4d20-43f6-abfa-fc3c07406f94_SetDate"/>
    <meta content="TRUE" name="WithoutAuthorBlock"/>
    <meta content="" name="Gendoc_CaseYear"/>
    <meta content="false" name="Generation_In_Progress"/>
    <meta content="C" name="Juridiction"/>
    <meta content="da2df02711c94a3c855078faf346ce66" name="DocumentIdentifier"/>
    <meta content="0460" name="Gendoc_CaseNumber"/>
    <meta content="ImportedWithoutSource" name="SdlIdentifier"/>
    <meta content="RP" name="NatureAff"/>
    <meta content="RP" name="Gendoc_CaseNature"/>
    <meta content="0001" name="NumSuite"/>
    <meta content="C" name="Gendoc_Juridiction"/>
    <meta content="Standard" name="MSIP_Label_6bd9ddd1-4d20-43f6-abfa-fc3c07406f94_Method"/>
  </head>
  <body>
    <div style="header">
      <div id="rId25" style="first"/>
      <div id="rId21" style="even">Richard de la Tour főtanácsnok indítványa – C‑460/23. sz. ügy</div>
      <div id="rId22" style="default">Kinsa</div>
    </div>
    <p class="C36Centre" id="para-1" title="page-1">
      JEAN RICHARD DE LA TOUR
    </p>
    <p class="C36Centre" id="para-2" title="page-1">
      FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
    </p>
    <p class="C36Centre" id="para-3" title="page-1">
      Az ismertetés napja: 2024. november 7. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-1" href="#t-1">1</a>
</span>)
      
    </p>
    <p class="C38Centregrasgrandespacement" id="para-4" title="page-1">
      C‑460/23. sz. [Kinsa] (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-2" href="#t-2">i</a>
</span>) ügy
    </p>
    <p class="C37Centregras" id="para-5" title="page-1">
      OB
    </p>
    <p class="C37Centregras" id="para-6" title="page-1">
      ellen folytatott büntetőeljárás;
    </p>
    <p class="C37Centregras" id="para-7" title="page-1">
      a Procura della Repubblica presso il Tribunale di Bologna
    </p>
    <p class="C37Centregras" id="para-8" title="page-1">
      részvételével
    </p>
    <p class="C39Centreespacement" id="para-9" title="page-1">
      (a Tribunale di Bologna [bolognai bíróság, Olaszország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
    </p>
    <p class="C71Indicateur" id="para-10" title="page-1">
      „Előzetes döntéshozatal – Bevándorlási politika – 2002/90/EK irányelv – Valamely tagállam területére való jogellenes beutazáshoz történő segítségnyújtás bűncselekménnyé minősítése – Az 1. cikk (1) bekezdésének a) pontja – Az általános bűncselekményi tényállás meghatározása – Érvényesség – Az 1. cikk (2) bekezdése – A valamely tagállam területére való jogellenes beutazáshoz humanitárius célból segítséget nyújtó személyt a büntetőjogi felelősség alól mentesítő fakultatív rendelkezés – Az Európai Unió Alapjogi Chartája – 49. cikk – A bűncselekmények és büntetések törvényességének és arányosságának elve – Harmadik ország állampolgárságával rendelkező családanya azon cselekménye, amellyel két kiskorú gyermek családtagjának valamely tagállam területére való jogellenes beutazásában közreműködik hamis személyazonossági okmányokat felhasználva”
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-11" title="page-2">
      
        <br/>
      
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">I.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Bevezetés</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">1.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Valamely személy azon cselekményének az uniós jogban való, bűncselekménnyé minősítésére vonatkozó kérdés, amellyel együttérzésből, önzetlenségből vagy szolidaritásból, humanitárius célból vagy családi kötelezettségből segítséget nyújt egy harmadik országbeli állampolgárnak egy tagállam területére való jogellenes beutazás céljából, nemcsak a civil társadalomban, hanem az európai és nemzetközi intézményekben is élénk vitát váltott ki a jogellenes be‑ és átutazáshoz, valamint a jogellenes tartózkodáshoz történő segítségnyújtás meghatározásáról szóló, 2002. november 28‑i 2002/90/EK tanácsi irányelv elfogadása óta. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-3" href="#t-3">2</a>
</span>) A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem a számos így felvetett aggályra való reagálás.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">2.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezt a kérelmet azért terjesztették elő, mivel az olasz igazságügyi hatóságok büntetőeljárást indítottak egy kongói állampolgár ellen, aki hamis útlevelek felhasználásával közreműködött két kiskorú családtagjának, a lányának és unokahúgának a tagállam területére való jogellenes beutazásában. Ezt a személyt jelenleg az olasz szabályozás által meghatározott, hamis személyazonossági okmányok birtoklásának vétségével összefüggésben az olasz területre való jogellenes beutazáshoz történő segítségnyújtás vétsége miatt vonják felelősségre. Bár a tagállamok vámhatóságai és rendőrségei által jól ismert gyakorlatról van szó, a jelen ügyben a Tribunale di Bologna (bolognai bíróság, Olaszország) e családanya és általánosabban az érdek nélkül cselekvők büntetőjogi felelősségének, valamint a 2002/90 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) pontja és a nemzeti végrehajtási jogszabályok rendelkezése alapján az utóbbiakra alkalmazandó szankció kérdésével foglalkozik. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-4" href="#t-4">3</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">3.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésével az előterjesztő bíróság a kétségeit fejezi ki a 2002/90 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) pontja érvényességét illetően, különösen ami az Európai Unió Alapjogi Chartája 52. cikke (1) bekezdésében foglalt arányosság elvével való összhangját illeti. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-5" href="#t-5">4</a>
</span>) E bíróság úgy véli, hogy azáltal, hogy a tagállamok számára előírja a valamely tagállam területére való jogellenes beutazáshoz történő segítségnyújtás bűncselekménnyé minősítését anyagi haszonszerzési cél fennállásától függetlenül, és anélkül, hogy kötelező rendelkezés keretében kifejezetten mentesítené a büntetőjogi felelősség alól azokat, akik az érintett személy élethez és testi sérthetetlenséghez való jogának, menedékjogának vagy a családi élet tiszteletben tartásához való jogának gyakorlása elősegítése érdekében járnak el, az ilyen bűncselekménnyé minősítés nem észszerű és nem garantálja sem az elkövető, sem e személy alapvető jogainak tiszteletben tartását.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">4.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Előzetes döntéshozatalra előterjesztetett második kérdésével az előterjesztő bíróság hasonló kétségeket vet fel a 2002/90 irányelv 1. cikke (1) bekezdése a) pontjának az olasz jogrendbe történő átültetésével kapcsolatban. Lényegében az a kérdés merül fel, hogy az olyan helyzetben, mint amelyről az alapügyben szó van, az érintettel szemben kiszabható szankció szigorúsága összhangban áll‑e az általa elkövetett jogsértés súlyával, és nem lépi‑e túl a nemzeti jogalkotó által elérni kívánt célok megvalósításához szükséges mértéket a bűncselekmények és büntetések arányossága elvének megfelelően. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-6" href="#t-6">5</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">5.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A jelen indítványban először is annak kifejtésével kezdem, hogy a 2002/90 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) pontjában szereplő, a valamely tagállam területére való jogellenes beutazáshoz történő segítségnyújtás bűncselekményének definíciója nem tartalmaz olyan utalást, amely alátámasztaná az Európai Bizottság azon álláspontját, amely szerint a valamely tagállam területére való jogellenes beutazáshoz családi kötelezettség vagy családi szolidaritás folytán nyújtott rokoni segítség nem tekinthető e rendelkezés hatálya alá tartozónak.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">6.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezt követően az elemzésemet azoknak az okoknak a kifejtésével folytatom, amelyek miatt véleményem szerint a Charta 49. cikke (1) és (3) bekezdésében foglalt, a bűncselekmények és büntetések törvényességének és arányosságának elveire tekintettel nem áll fenn olyan körülmény, amely a 2002/90 irányelv 1. cikke (1) bekezdése a) pontjának az érvényességét érintené.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">7.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Végül – ami a szóban forgó nemzeti szabályozást illeti – kifejtem, hogy a kérdést előterjesztő bíróság feladata e szabályozás arányosságának konkrét vizsgálata, különös tekintettel arra, hogy a büntetőjogi felelősség alól mentesíthetők‑e azok a személyek, akikről megállapítható, hogy érdek nélkül, humanitárius segítségnyújtás céljából vagy családi kapcsolat fennállása miatt jártak el, valamint az, hogy kiigazítsa a rájuk alkalmazandó szankciórendszert.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">II.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Jogi háttér</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">A.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az uniós jog</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">8.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A 2002/90 irányelv a jogellenes be‑ és átutazáshoz, valamint a jogellenes tartózkodáshoz történő segítségnyújtással kapcsolatos bűncselekményeket határozza meg, míg a jogellenes be‑ és átutazáshoz, valamint a jogellenes tartózkodáshoz történő segítségnyújtás elleni küzdelem büntetőjogi keretének megerősítéséről szóló, 2002. november 28‑i 2002/946 tanácsi kerethatározat (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-7" href="#t-7">6</a>
</span>) a kiszabható szankciók jellegére, a jogi személyek felelősségére és a tagállamok közötti joghatóságra vonatkozó minimális szabályokat állapítja meg.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">1.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A 2002/90 irányelv</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">9.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A 2002/90 irányelvet két rendelkezés alapján fogadták el. Az első az EK 61. cikk a) pontja (jelenleg EUMSZ 67. és 68. cikk), amely előírta, hogy az Európai Unió Tanácsa a személyek szabad mozgásával közvetlenül összefüggő, a külső határok ellenőrzésével és a bevándorlással kapcsolatos kísérő intézkedéseket, továbbá a bűnmegelőzésre és a bűnüldözésre vonatkozó intézkedéseket fogad el. A második az EK 63. cikk első bekezdése 3. pontjának b) alpontja (jelenleg az EUMSZ 79. cikk (2) bekezdésének c) pontja), amely az illegális bevándorlás és az illegális tartózkodás területén történő intézkedések elfogadásáról rendelkezett.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">10.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezen irányelv (1)–(4) preambulumbekezdése kimondja:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-26" title="page-5">
      „(1) Az Európai Unió egyik célkitűzése a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségnek a fokozatos megteremtése, amely többek között azt jelenti, hogy küzdeni kell az illegális bevándorlás ellen.
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-27" title="page-5">
      (2) Következésképpen az illegális bevándorláshoz történő segítségnyújtás leküzdéséhez intézkedéseket kell hozni nemcsak a szigorú értelemben vett jogellenes határátlépéssel összefüggésben, hanem akkor is, ha ennek célja az emberek kizsákmányolására szolgáló hálózatok fenntartása.
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-28" title="page-5">
      (3) Ebből a célból feltétlenül közelíteni kell a meglévő jogszabályi rendelkezéseket, különösen egyrészt a szóban forgó bűncselekmény és a kivételek eseteinek pontos meghatározását, amely ennek az irányelvnek a tárgyát képezi, másrészt pedig a szankciókra […] vonatkozó minimális szabályokat, amelyek a [2002/946] kerethatározat tárgyát képezik.
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-29" title="page-5">
      (4) Ennek az irányelvnek az a célja, hogy definiálja az illegális bevándorláshoz történő segítségnyújtást, és következésképpen eredményesebbé tegye a [2002/946] kerethatározat végrehajtását az említett bűncselekmény megelőzése érdekében.”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">11.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az említett irányelv „Általános bűncselekményi tényállás” című 1. cikke a következőképpen rendelkezik:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-31" title="page-6">
      „(1) Minden tagállam megfelelő szankciókat állapít meg az alábbiakkal szemben:
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-32" title="page-6">
      a) bárki, aki szándékosan segítséget nyújt olyan személynek, aki nem állampolgára egyik tagállamnak sem, abban, hogy az érintett állam külföldiek beutazásáról […] szóló jogszabályainak megsértésével egy tagállam területére beutazzon […];
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-33" title="page-6">
      […]
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-34" title="page-6">
      (2) Bármely tagállam határozhat úgy, hogy az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott magatartást nem szankcionálja, hanem saját nemzeti jogszabályait és gyakorlatát alkalmazza azokban az esetekben, amelyekben e magatartás célja az érintett személy számára történő humanitárius segítségnyújtás.”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">12.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ugyanezen irányelv „Szankciók” című 3. cikke a következőképpen rendelkezik:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-36" title="page-6">
      „Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az 1. és 2. cikkben említett bűncselekmények elkövetőit hatásos, arányos és visszatartó erejű szankciókkal sújtsák.”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">2.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A 2002/946 kerethatározat</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">13.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A 2002/946 kerethatározat az EUSZ 29. cikken (jelenleg EUMSZ 67. cikk), az EUSZ 31. cikk e) pontján (jelenleg az EUMSZ 83. cikk (1) bekezdése) és az EUSZ 34. cikk (2) bekezdésének b) pontján alapul.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">14.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E kerethatározat „Szankciók” című 1. cikke előírja:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-40" title="page-6">
      „(1) Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a [2002/90] irányelv 1. és 2. cikkében meghatározott bűncselekmények hatásos, arányos és visszatartó erejű büntetőjogi szankciókkal legyenek sújthatók, amelyek kiadatást is maguk után vonhatnak.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-41" title="page-6">
      […]
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-42" title="page-6">
      (3) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az anyagi haszonszerzés céljából történő elkövetés esetén a [2002/90 irányelv 1. cikke] (1) bekezdésének a) pontjában […] meghatározott bűncselekmények büntetési tételének felső határa legalább nyolc év szabadságvesztés‑büntetés legyen, amennyiben azokat az alábbi körülmények bármelyike között követik el:
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">–</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">– a bűncselekményt a 98/733/IB együttes fellépésben[ (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-8" href="#t-8">7</a>
</span>)] meghatározott bűnszervezet cselekedeteként követték el,</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">–</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">– a bűncselekményt a sértett életének veszélyeztetésével követték el.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-45" title="page-7">
      […]”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">15.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az említett kerethatározat „Nemzetközi menekültjog” című 6. cikke a következőképpen rendelkezik:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-47" title="page-7">
      „Ezt a kerethatározatot annak a védelemnek a sérelme nélkül kell alkalmazni, amelyet menekültek és menedékkérők részére kell nyújtani a nemzetközi menekültjognak és az emberi jogokkal kapcsolatos egyéb nemzetközi jogi okmányoknak megfelelően, különösen azon nemzetközi kötelezettségek betartásának sérelme nélkül, amelyeket a tagállamok [a menekültek jogállásáról szóló, 1951. július 28‑án Genfben aláírt (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-9" href="#t-9">8</a>
</span>)] egyezmény 31. és 33. cikkének megfelelően vállaltak.”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">B.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az olasz jog</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">1.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">286/1998. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">16.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az 1998. július 25‑i decreto legislativo n. 286 – Testo unico delle disposizioni concernenti la disciplina dell’immigrazione e norme sulla condizione dello straniero (a beutazásról és a külföldiek jogállásáról szóló rendelkezések egységes szerkezetbe foglalt szövegéről szóló, 286. sz., felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet) (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-10" href="#t-10">9</a>
</span>) 12. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-51" title="page-8">
      „1. Ha a cselekmény súlyosabb bűncselekményt nem valósít meg, bárki, aki külföldi állampolgárok Olaszországba való szállítását ezen egységes szerkezetű jogszabály rendelkezéseinek megsértésével előmozdítja, irányítja, szervezi, finanszírozza vagy megvalósítja, vagy olyan cselekményeket valósít meg, amelyek célja annak lehetővé tétele, hogy jogellenesen Olaszország, vagy olyan más ország területére lépjenek, amelynek nem állampolgárai és ahol nem rendelkeznek tartózkodási engedéllyel, két évtől hat évig terjedő szabadságvesztéssel, valamint személyenként 15 000 euró pénzbüntetéssel büntetendő.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-52" title="page-8">
      2. A codice penale [büntető törvénykönyv] 54. cikkében foglaltak sérelme nélkül nem minősül bűncselekménynek a rászoruló és egyébként Olaszország területén tartózkodó külföldi állampolgárok megmentése vagy részükre Olaszországban történő humanitárius segítségnyújtás.”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">2.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A büntető törvénykönyv</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">17.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A büntető törvénykönyv „Végszükség” című 54. cikkének első bekezdése a következőképpen rendelkezik:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-55" title="page-8">
      „Nem büntetendő az, aki kényszerítő okból a saját vagy más személyét súlyosan érintő, általa nem szándékosan előidézett, másként el nem hárítható tényleges veszélyből menti, feltéve, hogy a veszéllyel arányosan cselekedett.”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">III.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az alapügy tényállása és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">18.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A kongói állampolgár érintett 2019. augusztus 27‑én egy Casablancából (Marokkó) érkező járattal hamis szenegáli útlevéllel jelent meg Bologna (Olaszország) légi határán. A nő a 8 éves lányát és a 13 éves unokahúgát kísérte, akik vonatkozásában szintén hamis személyazonossági okmányokat mutatott be.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">19.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az érintettet 2019. augusztus 28‑án letartóztatták, és a két gyermeket a Tribunale per i minorenni (kiskorúak bírósága, Olaszország) határozata alapján befogadó intézményben helyezték el. Az olasz igazságügyi hatóságok büntetőeljárást indítottak ellene az olasz jog által szabályozott, hamis személyazonossági okmányok birtoklásának vétségével összefüggésben az Olaszország területére való jogellenes beutazáshoz történő segítségnyújtás vétsége miatt. A 2019. augusztus 29‑én tartott letartóztatás érvényesítésére irányuló tárgyaláson a Tribunale di Bologna (bolognai bíróság) mellett működő Giudice per le Indagini Preliminari (nyomozási bíró, Olaszország) előtt az érintett úgy nyilatkozott, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaságból az élettársával való kapcsolata felbomlását követően őt ért halálos fenyegetések elől menekült el, attól is tartva, hogy a két kislány testi épsége veszélyben van. E bíróság az érintett letartóztatását érvényesítette, de elutasította a Pubblico Ministero‑nak (ügyészség, Olaszország) az érintett előzetes letartóztatására irányuló kérelmét.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">20.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">2019. október 9‑én az érintett nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújtott be, amelynek vizsgálata – a Bíróság előtt 2024. június 18‑án tartott tárgyaláson nyújtott tájékoztatás szerint – még folyamatban van.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">21.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Tribunale per i minorenni (kiskorúak bírósága) határozata alapján elvégzett igazságügyi orvosszakértői vizsgálat megállapította az érintett és az egyik gyermek közötti leszármazói kapcsolatot, a gyermekre vonatkozó szülői felügyeletét pedig így visszaállították. E vizsgálatot azonban a második gyermek esetében nem lehetett elvégezni, mivel 2019. szeptember 10‑én saját kezdeményezésére elhagyta az őt befogadó intézményt, és a tartózkodási helyét már nem lehetett megállapítani. A kérdést előterjesztő bíróság pontosítja, hogy a kiskorúakkal folytatott beszélgetésekről szóló szociális szolgálati jelentésből kitűnik, hogy a második gyermek valóban az érintett unokahúga, akire az édesanyja halálát követően bízták.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">22.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A 2023. május 29‑i tárgyaláson az érintett ügyvédje azt kérte, hogy előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel forduljanak a Bírósághoz. A Tribunale di Bologna (bolognai bíróság), mivel kétségek merültek fel a valamely tagállam területére való jogellenes beutazáshoz történő segítségnyújtás bűncselekménnyé minősítésének – az uniós jogban a 2002/90 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) pontjában, az olasz jogban pedig a 286/1998. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 12. cikkének (1) bekezdésében meghatározott – jogszerűségét illetően, úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-62" title="page-9">
      „1) Ellentétesek‑e a [Chartával], konkrétan az arányosság 52. cikk (1) bekezdésében rögzített – valamint a személyi szabadsághoz való joggal és a tulajdonhoz való joggal (6. és 17. cikk), az élethez való joggal és a személyi sérthetetlenséghez való joggal (2. és 3. cikk), a menedékjoggal (18. cikk) és a családi élet tiszteletben tartásával (7. cikk) összhangban értelmezett – elvével a [2002/90] irányelv és a [2002/946] kerethatározat (az olasz jogrendben a [286/1998 felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet] 12. cikkében foglalt szabályozás révén átültetett) rendelkezései abban a részükben, amelyben arra kötelezik a tagállamokat, hogy büntető jellegű szankciókat írjanak elő bárkivel szemben, aki szándékosan segítséget nyújt a jogellenesen tartózkodó külföldi állampolgároknak az Unió területére történő beutazásához vagy olyan cselekményeket végez, amelyek célja a jogellenesen tartózkodó külföldi állampolgároknak az Unió területére történő beutazásához történő segítségnyújtás, még akkor is, ha ezt haszonszerzési cél nélkül teszi, és ezzel egyidejűleg nem kötelezik a tagállamokat arra, hogy kizárják a külföldi állampolgár részére történő humanitárius segítségnyújtást célzó, a jogellenes beutazáshoz történő segítségnyújtásra irányuló magatartások büntetőjogi relevanciáját?
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-63" title="page-10">
      2) Ellentétes‑e a [Chartával], konkrétan az arányosság 52. cikk (1) bekezdésében rögzített – valamint a személyi szabadsághoz való joggal és a tulajdonhoz való joggal (6. és 17. cikk), az élethez való joggal és a személyi sérthetetlenséghez való joggal (2. és 3. cikk), a menedékjoggal (18. cikk) és a családi élet tiszteletben tartásával (7. cikk) összhangban értelmezett – elvével a [286/1998 felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet] 12. cikkében szereplő bűncselekményi tényállás előírása abban a részében, amelyben szankcionálja annak a személynek a magatartását, aki olyan cselekményeket végez, amelyek célja valamely külföldi állampolgár Olaszország területére történő jogellenes beutazásának elősegítése, még akkor is, ha ezt haszonszerzési cél nélkül teszi, és az, hogy ezzel egyidejűleg nem zárja ki a külföldi állampolgár részére történő humanitárius segítségnyújtást célzó, a jogellenes beutazáshoz történő segítségnyújtást szolgáló magatartások büntetőjogi relevanciáját?”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">23.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A felperes, az olasz és a magyar kormány, valamint a Tanács és a Bizottság előterjesztették az írásbeli és a 2024. június 18‑án tartott tárgyaláson a szóbeli észrevételeiket.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">IV.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Elemzés</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">A.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Előzetes észrevételek</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">24.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Előzetesen hangsúlyozom, hogy a kérdést előterjesztő bíróság elemzése a valamely tagállam területére való jogellenes beutazáshoz humanitárius célból történő segítségnyújtás bűncselekménnyé minősítésére összpontosít, amire kifejezetten a 2002/90 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése vonatkozik.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">25.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Először is rámutatok arra, hogy az e cikkben használt fordulat, amely szerint egy tagállam „határozhat úgy, hogy nem szankcionál”, ha e segítséget humanitárius célból nyújtják, jelentését és tartalmát illetően nem egyértelmű. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-11" href="#t-11">10</a>
</span>) A jelen indítvány keretében úgy tekintem, hogy e fordulatot úgy kell értelmezni, hogy a tagállamok az említett cikk értelmében a büntetőjogi felelősség alóli mentességi okot írhatnak elő. Az uniós jogalkotó által használt terminológiára figyelemmel ugyanis úgy tűnik számomra, hogy e jogalkotó párhuzamot kívánt vonni egy személynek a valamely tagállam területére való jogellenes beutazáshoz történő segítségnyújtásra vonatkozó cselekményének – ezen irányelv 1. cikke (1) bekezdésében foglalt („minden tagállam megfelelő szankciókat állapít meg az alábbiakkal szemben”) – bűncselekménnyé minősítésének főszabálya, és – az említett irányelv 1. cikkének (2) bekezdésében („Bármely tagállam határozhat úgy, hogy nem szankcionál”) foglalt – azon lehetőség között, hogy e személyt mentesítsék a büntetőjogi felelősség alól, ha ez a cselekmény humanitárius célt szolgál.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">26.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Másodszor úgy gondolom, hogy a jelen ügyben felvetett kérdések alapján nem kell azt meghatározni, hogy a szóban forgóhoz hasonló magatartás a 2002/90 irányelv 1. cikke (2) bekezdésének értelmében vett „humanitárius segítségnyújtás” fogalmába tartozik‑e. A vita ugyanis szélesebb körű, és mindenekelőtt a mindenfajta anyagi haszonszerzési szándék nélkül segítséget nyújtók büntethetőségére, vagy inkább az ezen irányelv szövegében a büntetőjogi felelősség alóli kifejezett mentesítés hiányára vonatkozik. Így az alapügyben büntetendő segítséget egy családanya nyújtotta a lányának, valamint az unokahúgának, és ezért, ahogy azt a Bizottság az észrevételeiben kifejti, az a családi kötelezettség és/vagy szolidaritás fennállása szempontjából vizsgálható.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">27.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Márpedig a nemzetközi jog és az uniós jog összehasonlító vizsgálata azt mutatja, hogy abban az esetben, ha megállapítható, hogy a segítségnyújtás kizárólag a közeli hozzátartozók, különösen a gyermekek érdekében történt, bizonyos tagállamok elfogadják, hogy természeténél fogva humanitárius cselekményről van szó, míg mások úgy vélik, hogy az a családi mentesség hatálya alá tartozik.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">28.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E körülményekre tekintettel ezért a jelen indítvány keretében tágabban fogok utalni azoknak a cselekményeire, akik önzetlenségből, együttérzésből vagy szolidaritásból, humanitárius okokból vagy családi kapcsolat miatt nyújtanak érdek nélkül segítséget a valamely tagállam területére való jogellenes beutazáshoz.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">B.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésről</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">29.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az első kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi a Bíróságtól, hogy a 2002/90 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) pontja érvénytelen‑e azon az alapon, hogy sérti a Charta 52. cikkének (1) bekezdésében foglalt arányosság elvét.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">30.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A valamely tagállam területére való jogellenes beutazáshoz történő segítségnyújtás bűncselekménnyé minősítésének arányosságával kapcsolatos vizsgálat előzetesen a hatálya meghatározását igényli. A Bizottság ugyanis észrevételeiben úgy érvel, hogy ez a bűncselekménnyé minősítés nem foglalja magában a szóban forgóhoz hasonló olyan magatartást, amelynek alapján egy harmadik ország állampolgárságával rendelkező családanya segítséget nyújt a valamely tagállam területére való jogellenes beutazáshoz olyan kiskorúaknak, akikért ő a felelős.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">1.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A valamely tagállam területére való jogellenes beutazáshoz történő segítségnyújtás bűncselekménnyé minősítésének hatálya (a 2002/90 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) pontja)</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">31.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A 2002/90 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) pontja bűncselekménynek minősíti a valamely tagállam területére való jogellenes beutazáshoz történő segítségnyújtást, meghatározva e bűncselekmény objektív és szubjektív tényállási elemeit, a tagállamok mérlegelési jogkörében hagyva a legmegfelelőbb szankció kiválasztását. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-12" href="#t-12">11</a>
</span>) Bár egy bűncselekmény elkövetéséhez történő segítségnyújtás főszabály szerint a bűnrészesség elméletére vonatkozó elvek szerint büntetendő, az uniós jogalkotó itt el kívánt szakadni ezektől az elvektől azáltal, hogy a jogellenes beutazáshoz való segítségnyújtást önálló bűncselekménynek minősítette.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">32.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Először is, ezen irányelv 1. cikkének címéből („Általános bűncselekményi tényállás”) és az uniós jogalkotó által használt terminológiából kitűnik, hogy e cikk célja a valamely tagállam területére való jogellenes beutazáshoz történő segítségnyújtás bűncselekmény általános keretének meghatározása. Az említett irányelv (3) preambulumbekezdésének megfelelően ugyanis e jogalkotó célja a tagállamok büntetőjogi szabályozásainak közelítése. Itt ez a bűncselekménnyé minősítés az uniós jogalkotó és a nemzeti jogalkotó között megosztott büntetőjogi hatáskörbe tartozik, és az utóbbi köteles az említett bűncselekménnyé minősítést a saját jogrendjébe átültetni.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">33.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Megjegyzem azonban, hogy e bűncselekmény definíciója nem tartalmaz olyan jellegű utalást, amely alátámasztaná a Bizottság álláspontját. A 2002/90 irányelv absztrakt módon határozza meg a tiltott magatartást, nem zárva ki egyetlen olyan formát sem, amelyet a valamely tagállam területére való jogellenes beutazáshoz történő segítségnyújtás ölthet, ahogy egyetlen olyan személyt sem, aki ezt nyújthatja, utóbbiakat így szigorúan azonos módon kezelve.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">34.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A valamely tagállam területére való jogellenes beutazáshoz történő segítségnyújtás bűncselekmény objektív tényállási eleme akkor valósul meg, ha „bárki” „segítséget nyújt” egy harmadik országbeli állampolgárnak a valamely tagállam területére való jogellenes belépéshez, akár a schengeni térség belső, akár külső határán. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-13" href="#t-13">12</a>
</span>) Ez utóbbi fogalmak a nemzeti jogokban az általános bűncselekményi tényállás meghatározásához általában használt terminológiához tartoznak. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-14" href="#t-14">13</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">35.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A „segítség” fogalma magában foglalja a valamely tagállam területére való jogellenes beutazáshoz történő segítségnyújtás minden formáját, a finanszírozásától kezdve a szoros értelemben vett fuvarozási eszközt, e fuvarozás irányítását, a hamisított okmányok elkészítését vagy rendelkezésre bocsátását, érdekházasságok megszervezését, vagy bármely más eszközt, amely e jogellenes beutazás megkönnyítésére irányul. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-15" href="#t-15">14</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">36.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezenkívül a „bárki” általi segítségnyújtást szankcionálva az uniós jogalkotó figyelembe vette azon személyek profiljának számát és sokféleségét, akik érintettek lehetnek, oly módon, hogy magában foglalja az egyénileg és spontán módon, illetve szervezett vagy kollektív akció részeként eljáró személyeket (többek között a hálózatokat vagy a csempészhálózatok tagjait, így a kereskedőket, irányítókat, toborzókat vagy gépkocsivezetőket, hajóskapitányokat, hírnököket, megfigyelőket, útlevélhamisítókat, tisztviselőket, valamint megvesztegetett szolgáltatást nyújtókat). (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-16" href="#t-16">15</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">37.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ami ezen általános bűncselekményi tényállás szubjektív tényállási elemét illeti, az uniós jogalkotó megkülönbözteti a szándékossággal kapcsolatos tényállási elemet, amely a bűncselekmény tényállásszerűségének része a bűncselekmény elkövetésével elérni kívánt céltól.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">38.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Így a valamely tagállam területére való jogellenes beutazáshoz történő segítségnyújtás az elkövető indítékaitól függetlenül büntetendő. Ez a bűncselekmény azonban csak akkor valósul meg, ha szándékosan követik el. Nem arra a személyre vonatkozik, aki gondatlanságból, meggondolatlanságból vagy hanyagságból (eshetőleges szándék) segíti a jogellenes határátlépést, hanem arra, aki „szándékosan” cselekszik, azaz aki tisztában van az érintett személy helyzetének jogellenességével a határátlépés tekintetében, de ennek ellenére tudatosan kívánja a törvény által büntetendő cselekmény elkövetését (egyenes szándék). (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-17" href="#t-17">16</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">39.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Másrészt nincs szükség különös szándékra. Az uniós jogalkotó ugyanis kizárta, hogy a valamely tagállam területére való jogellenes beutazáshoz történő segítségnyújtással kapcsolatos szankcionálást haszonszerzési szándéktól tegye függővé, különös tekintettel a vagyoni előny megszerzésének bizonyításával kapcsolatos nehézségekre, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-18" href="#t-18">17</a>
</span>) és inkább a 2002/946 kerethatározat 1. cikkének (3) bekezdésében súlyosító körülménynek minősítette. Ez a bűncselekmény tehát különbözik a 2002/90 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglalt, a valamely tagállam területére való jogellenes tartózkodáshoz történő segítségnyújtás bűncselekményétől, amely különös szándékot, nevezetesen anyagi haszonszerzési célt követel meg.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">40.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A 2002/90 irányelv 1. cikke (1) bekezdése a) pontjának e szó szerinti elemzéséből az következik, hogy a valamely tagállam területére való jogellenes beutazáshoz történő segítségnyújtás objektív módon van meghatározva, anélkül, hogy e bűncselekmény definíciójában kifejezetten szerepelne az erre sarkalló szándék. Ebből azt a következtetést vonom le, hogy e rendelkezés hatálya alá tartozik minden olyan cselekmény, amellyel valamely személy a tények teljes ismeretében, átgondoltan és előre megfontoltan segítséget nyújt a valamely tagállam határának jogellenes átlépéséhez, függetlenül e személy indítékaitól, és anélkül, hogy az említett rendelkezés a hatályát korlátozó bármiféle utalást tartalmazna.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">41.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ebből következik, hogy a szóban forgóhoz hasonló cselekmény, amellyel egy harmadik országbeli állampolgár hamis személyazonossági okmányok felhasználásával szándékosan közreműködik a felügyelete alatt álló két kiskorú jogellenes beutazásában egy tagállam területére, ezen irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott bűncselekményt valósít meg, mivel fennállnak e bűncselekmény objektív és szubjektív tényállási elemei.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">42.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Másodszor, ezt az értelmezést alátámasztja a 2002/90 irányelv célja.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">43.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ugyanis bár ezt az irányelvet és az azt kiegészítő 2002/946 kerethatározatot „segítségnyújtási csomagnak„ („Facilitators package”) minősítik, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-19" href="#t-19">18</a>
</span>) ezek az intézkedések túlmutatnak a kizárólag az illegális bevándorlási hálózatok elleni küzdelmen. Mindkét szöveg (2) preambulumbekezdéseiben foglaltakból nagyon egyértelműen az következik, hogy az uniós jogalkotó két célt kívánt elérni, vagyis „az illegális bevándorláshoz történő segítségnyújtás leküzdéséhez intézkedéseket kell hozni nemcsak a szigorú értelemben vett jogellenes határátlépésssel összefüggésben, hanem akkor is, ha ennek célja az emberek kizsákmányolására szolgáló hálózatok fenntartása” (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-20" href="#t-20">19</a>
</span>). Következésképpen a 2002/90 irányelv sokkal tágabb célokat követ, mint az Egyesült Nemzetek nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezményét kiegészítő, a migránsok szárazföldön, tengeren és légi úton való csempészete elleni jegyzőköny, amelynek az Európai Unió részese. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-21" href="#t-21">20</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">44.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az uniós jogalkotó első célja tehát szoros értelemben a jogellenes határátlépéshez történő segítségnyújtás elleni küzdelem, azt a 2002/90 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) pontjában általánosságban bűncselekménnyé minősítve, és a tagállamokra bízva olyan szankciók megállapítását, amelyeknek „megfelelőeknek” kell lenniük azokkal szemben, akik – indítékaiktól függetlenül – a tények teljes ismeretében cselekedtek.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">45.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A második cél a jogellenes határátlépéshez történő segítségnyújtás elleni szigorúbb küzdelem, amikor ez anyagi haszonszerzés céljából történik, és ennélfogva az illegális foglalkoztatás, az emberkereskedelem és a gyermekek szexuális kizsákmányolása elleni küzdelem eszközeinek kiegészítése. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-22" href="#t-22">21</a>
</span>) Ezek a célkitűzések kifejezetten megjelennek a 2002/946 kerethatározat 1. cikkének (3) bekezdésében a 2002/90 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott bűncselekményre vonatkozó súlyosító körülmények bevezetésével, és olyan büntetések kiszabásával, amelyek jellegét és súlyosságának fokát az uniós jogalkotó határozza meg. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-23" href="#t-23">22</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">46.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E két – egyik általános, másik konkrét – cél alátámasztja azt az értelmezést, amely szerint az uniós jogalkotó a 2002/90 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) pontjában valóban egy általános bűncselekményi tényállást kívánt meghatározni, amely a valamely tagállam területére való jogellenes beutazás elősegítésére vonatkozó összes cselekményt felöleli, ideértve, ha e cselekményeket érdek nélkül, önzetlenségből, együttérzésből vagy szolidaritásból, humanitárius okokból vagy családi kapcsolat fennállása miatt követik el. Azon cselekmény kizárása e rendelkezés hatálya alól, amellyel valamely harmadik ország állampolgárságával rendelkező rokon hamis személyazonossági okmányok felhasználásával közreműködik az állítólagosan a felügyelete alatt álló kiskorú gyermekeknek egy tagállam területére való jogellenes beutazásában, többek között a hatóságok figyelmét elterelve az e gyermekek érdekét sértő gyanús magatartásokról nyilvánvalóan ellentétes lenne az említett célokkal.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">47.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bíróság a 2012. április 10‑i Vo ítéletben (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-24" href="#t-24">23</a>
</span>) megerősítette e bűncselekménnyé nyilvánítás kiterjedt hatályát. A Bíróság ugyanis kimondta, hogy „nem ellentétes az uniós joggal az, hogy valamely tagállam büntetőeljárást indítson minden olyan személlyel szemben, aki szándékosan segítséget nyújt harmadik ország állampolgárának abban, hogy az alkalmazandó jogszabályok megsértésével e tagállam területére beutazzon, hanem az uniós jog kifejezetten elő is írja az érintett tagállamnak, hogy ilyen eljárást indítson”, és hogy a tagállamok „hatásos, arányos és visszatartó erejű szankciókat alkalmazzanak a 2002/946 […] kerethatározat és a 2002/90 irányelvben említett bűncselekmények elkövetőivel, többek között az embercsempészekkel szemben” (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-25" href="#t-25">24</a>
</span>).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">48.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Végül harmadsorban, ezt az értelmezést alátámasztják a 2002/90 irányelv elfogadásához vezető előkészítő munkálatok.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">49.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Míg a Francia Köztársaság által megfogalmazott irányelvjavaslat (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-26" href="#t-26">25</a>
</span>) 4. cikke ugyanis lehetővé tette „azoknak a [tag]államoknak, amelyek célszerűnek ítélik, hogy mellőzzék az 1. és 2. cikkben említett bűncselekmények fennállásának megállapítását, ha az érintett személyek az adott külföldi állampolgárral fennálló családi kapcsolatot (házastárs, felmenők, leszármazók, testvérek, valamint azok házastársai) igazolnak” (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-27" href="#t-27">26</a>
</span>), ez a mentesség eltűnt a 2002/90 irányelv végleges szövegéből. Ezen kívül, bár a Parlament a módosításai keretében javasolta, hogy a Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-28" href="#t-28">27</a>
</span>) korábbi 27. cikkének (1) bekezdésében foglalt vagyoni előny kritériumát is foglalják bele a bűncselekmény meghatározásába, ezt a módosítást szintén elutasították. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-29" href="#t-29">28</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">50.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E megfontolásokra figyelemmel úgy vélem, hogy a 2002/90 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy bűncselekményt valósít meg az a cselekmény, amellyel egy harmadik ország állampolgárságával rendelkező családanya hamis személyazonossági okmányok felhasználásával szándékosan közreműködik a felügyelete alatt álló két kiskorú családtagja, a lánya és az unokahúga, valamely tagállam területére történő jogellenes beutazásában.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">51.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Most e rendelkezés érvényességét kell megvizsgálni, ami az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés lényegét képezi.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">2.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A 2002/90 irányelv 1. cikke (1) bekezdése a) pontjának érvényességére vonatkozó értékelés</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">52.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi a Bíróságtól, hogy a 2002/90 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) pontja érvénytelen‑e azon az alapon, hogy azzal, hogy a tagállamok számára előírja, hogy minősítsék bűncselekménynek a valamely tagállam területére való jogellenes beutazáshoz történő segítségnyújtást, függetlenül az anyagi haszonszerzési cél fennállásától, és anélkül, hogy kötelező rendelkezés keretében kifejezetten mentesítené a büntetőjogi felelősség alól azokat, akik érdek nélkül, humanitárius okokból vagy családi kapcsolat miatt cselekednek, sérti a Charta 52. cikkének (1) bekezdésében foglalt arányosság elvét.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">53.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A kérdést előterjesztő bíróság szerint az uniós jogalkotó nem teremt megfelelő egyensúlyt a szóban forgó érdekek között, mivel semmiféle korlátozást nem szab e bűncselekménnyé nyilvánítás végrehajtására, és egy olyan fakultatív rendelkezést alkalmaz, amely alapján a tagállamok szabadon határozhatnak a humanitárius célból elkövetett cselekmény büntetőjogi felelősség alóli mentesítéséről. Egy ilyen bűncselekménnyé nyilvánítás így aránytalanul sérti mind a segítséget nyújtó, mind a segítségben részesülő alapvető jogait, és különösen az élethez való jogot (a Charta 2. cikke); a személyi sérthetetlenséghez való jogot (a Charta 3. cikke), a szabadsághoz való jogot (a Charta 6. cikke), a családi élet tiszteletben tartásához való jogot (a Charta 7. cikke), a tulajdonhoz való jogot (a Charta 17. cikke) és a menedékjogot (a Charta 18. cikke).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">54.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A felperes a kérdést előterjesztő bíróság által az említett büntetendőség túlzott széleskörűségével kapcsolatban megfogalmazott kritikáin túlmenően az uniós jogalkotónak felrója – a büntetőtörvény pontosságára és előreláthatóságára vonatkozó követelményeit illetően – a Charta 49. cikkének (1) bekezdésében foglalt, a bűncselekmények és büntetések törvényessége elvének megsértését. Álláspontja szerint a büntetendő magatartás nincs egyértelműen meghatározva, mivel a valamely tagállam területére való jogellenes beutazáshoz humanitárius célból történő segítségnyújtás bűncselekménnyé minősítését az egyes tagállamok mérlegelésére bízták.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">55.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az alábbiakban a vitatott rendelkezés érvényességét mindegyik szempontból megvizsgálom a Charta 49. cikkében foglalt, a bűncselekmények és büntetések törvényességére és arányosságára vonatkozó alapvető elvek fényében. Bár a kérdést előterjesztő bíróság ugyanis a Charta 52. cikkének (1) bekezdésére hivatkozik, úgy vélem, hogy – tekintettel egyrészt a 2002/90 irányelv 1. cikke (1) bekezdése a) pontjának tárgyára, amely olyan büntető jellegű jogsértést állapít meg, amelynek elkövetése ugyanilyen jellegű, jelentős szigorúságot elérő szankciót alapoz meg, másrészt az irányelv alapvetően megtorló céljára – az arányossági vizsgálatot elsősorban a Charta 49. cikkének (3) bekezdésére tekintettel kell elvégezni. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-30" href="#t-30">29</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">a)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A 2002/90 irányelv 1. cikke (1) bekezdése a) pontjának érvényessége a bűncselekmények és büntetések törvényességének elvére tekintettel</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">56.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A 2002/90 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) pontjában előírt, a valamely tagállam területére való jogellenes beutazáshoz történő segítségnyújtás bűncselekménnyé minősítése bőséges szakirodalmat eredményezett, és számos kritika tárgyát képezte, különösen az anyagi büntetőjogi normák uniós közelítése és a tagállamokra ruházott mérlegelési mozgástér közötti feszültséget feltárva. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-31" href="#t-31">30</a>
</span>) A felperes által benyújtott észrevételekkel összhangban sokan úgy vélik, hogy miközben az uniós jogalkotó arra kötelezi a tagállamokat, hogy büntetőjogi felelősségre vonjanak és szankcionáljanak „bárkit”, aki „segítséget” nyújt egy tagállam területére való jogellenes beutazáshoz, olyan homályos és pontatlan fogalmakat használ, amelyek összeegyeztethetetlenek a bűncselekmények és büntetések törvényességének elve által támasztott követelményekkel, mivel az érintett személyek nem tudhatják, hogy cselekményeik mennyiben vonják maguk után a büntetőjogi felelősségüket. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-32" href="#t-32">31</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">57.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ugyanakkor úgy vélem, hogy az ilyen kritikák nem eredményezhetik a szóban forgó jogszabály érvénytelenségét. Fontos figyelembe venni ugyanis az Unió és a tagállamok közötti hatáskörmegosztást ezen a területen, valamint azon jogszabály jellegét, amelynek érvényességéről a Bíróságnak állást kell foglalnia.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">58.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bíróság már számtalan alkalommal emlékeztetett az ítélkezési gyakorlatában, hogy mind az uniós jogrendben, mind pedig a nemzeti jogrendekben jelentőséggel bír a Charta 49. cikk (1) bekezdésében foglalt bűncselekmények és büntetések törvényességének elve, mégpedig az előreláthatóság, a pontosság és az alkalmazandó büntetőjogi jogszabály visszaható hatálya tilalmának követelménye révén. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-33" href="#t-33">32</a>
</span>) Ezen elv tartalma és terjedelme azonos azzal, amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-34" href="#t-34">33</a>
</span>) 7. cikkének (1) bekezdése biztosít. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az említett elv a jogbiztonság általános elvének különös kifejeződése, és többek között azt jelenti, hogy a törvénynek egyértelműen meg kell határoznia a jogsértéseket és az azok megtorlására szolgáló büntetéseket. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-35" href="#t-35">34</a>
</span>) A bűncselekmények és büntetések törvényességének elve irányítja a büntetőjogi felelősséggel kapcsolatos szabályok megállapítását. Mivel az uniós jog általános elvének minősül, és a tagállamok közös alkotmányos hagyományainak részét képezi, nemcsak az Unió intézményeire, hanem a tagállamokra is vonatkozik, amennyiben azok az uniós jogot ültetik át és alkalmazzák. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-36" href="#t-36">35</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">59.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Így mivel a 2002/90 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) pontja – együtt értelmezve az irányelv 3. cikkével – arra kötelezi a tagállamokat, hogy a valamely tagállam területére való jogellenes beutazáshoz történő segítségnyújtást tekintsék bűncselekménynek és azt szankcionálják, tiszteletben kell tartania a bűncselekmények és büntetések törvényessége elvét.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">60.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A tárgyaláson folytatott vitákból azonban kitűnik, hogy ennek az elvnek az ereje az uniós jogalkotóra ruházott hatáskörök jellegétől és attól a jogszabálytól függ, amelybe a szóban forgó bűncselekménnyé minősítés illeszkedik. Az említett elv ugyanis kizárólag a törvény számára jelent büntetőhatáskör megállapítására vonatkozó szabályt. Eltérő módon alkalmazandó tehát aszerint, hogy az anyagi büntetőjogi norma egy közvetlenül végrehajtható jogi aktus részét képezi‑e, mivel azt az uniós jogalkotó kizárólagos hatáskörben fogadta el, vagy pedig a norma egy olyan irányelv részét képezi, amely a nemzeti jogrendekbe való átültetést tesz szükségessé, mivel azt megosztott hatáskörben fogadták el.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">61.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ez utóbbi esetben a bűncselekmények és büntetések törvényességének elve a különböző szinteken folytatott jogalkotásuk miatt különböző felhatalmazással rendelkező uniós jogalkotó és a nemzeti jogalkotó közötti együttműködés részét képezi. Míg az előbbi a tagállamokhoz intézve minimumszabályokat határoz meg, addig az utóbbinak ezeket aztán át kell ültetnie és konkretizálnia kell az egyén büntetőjogi felelősségét kizárólagosan megalapozó valamely nemzeti jogi normában. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-37" href="#t-37">36</a>
</span>) A jogtudomány elismeri, hogy ezen elv követelményeinek tiszteletben tartása ezért ebben az esetben összetettebb a valamely magatartás vagy cselekmény bűncselekménnyé minősítésére jellemző két elkülönülő szakasz, nevezetesen egy európai és egy nemzeti szakasz miatt, és az említett elvnek az uniós szabályozás törvényességére vonatkozó eszközként való végrehajtása pedig behatároltabb. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-38" href="#t-38">37</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">62.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Így a 2008. június 3‑i Intertanko és társai ítéletben (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-39" href="#t-39">38</a>
</span>) a Bíróság ugyan nem tagadta a bűncselekmények és büntetések törvényessége elvének az irányelvekre való alkalmazását, mindazonáltal úgy ítélte meg, hogy az ezen elv által előírt követelmények a nemzeti normára vonatkoznak.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">63.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ebben az ügyben arról kérdezték a Bíróságot, hogy a 2005/35/EK irányelv (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-40" href="#t-40">39</a>
</span>) 4. cikke sérti‑e a jogbiztonság általános elvét, amennyiben arra kötelezi a tagállamokat, hogy a hajók által „súlyos hanyagságból” elkövetett szennyezőanyag‑kibocsátást szankcionálják, anélkül azonban, hogy ez utóbbi fogalmat meghatározná. A Bíróság erre a kérdésre – három érv alapján – nemleges választ adott.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">64.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bíróság először is megállapította, hogy e fogalom és a „szándékosan” fogalma „a felelősséget megalapozó kritériumoknak felelnek meg, amelyek előre nem látható meghatározhatatlan számú helyzetre alkalmazandók, és nem pontos, közösségi jogi vagy nemzeti jogi normatív aktusban részletezett magatartásokra” (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-41" href="#t-41">40</a>
</span>). Ezt követően hangsúlyozta, hogy e fogalmak „teljesen beépültek a tagállamok jogrendszereibe, és széleskörűen használatosak” (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-42" href="#t-42">41</a>
</span>), megállapítva végül, hogy valamely irányelvet az EK 249. cikknek (jelenleg EUMSZ 288. cikk) megfelelően a tagállamoknak át kell ültetniük a jogrendjükbe, és az ebben említett jogsértések és szankciók fogalma azonos azzal, amely a tagállamok által megállapított jogszabályokból ered. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-43" href="#t-43">42</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">65.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az állandó ítélkezési gyakorlatból ugyanis kitűnik, hogy valamely irányelv önmagában nem keletkeztethet magánszemélyekre vonatkozó kötelezettséget, következésképpen arra ilyenként nem is lehet magánszemélyekkel szemben hivatkozni. A Bíróság így már többször kimondta, hogy valamely irányelvnek önmagában, a tagállam által a végrehajtása érdekében elfogadott belső törvénytől függetlenül nem lehet olyan hatása, hogy meghatározza vagy súlyosítsa azon személyek büntetőjogi felelősségét, akik az irányelv rendelkezéseit megsértve járnak el. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-44" href="#t-44">43</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">66.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ez az érvelés számomra átültethetőnek tűnik a jelen ügyre.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">67.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az EK‑Szerződés óta a valamely tagállam területére való jogellenes beutazáshoz történő segítségnyújtás bűncselekményének forrása már nem kizárólag a nemzeti jogban található, hanem az annak közelítésére vonatkozó uniós jogban is.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">68.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A tárgyaláson a Tanács kifejtette, hogy e bűncselekménnyé minősítés egyrészt az említett bűncselekmény „pontos meghatározását”, valamint az alkalmazandó büntetőjogi szankciókat illetően a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség fokozatos megteremtése közös céljának elérése érdekében (a 2002/90 irányelv (1) preambulumbekezdése) a meglévő nemzeti szabályozások közelítésének szükségessége (ezen irányelv (3) és (4) preambulumbekezdése), másrészt a tagállamok nemzeti identitása és bűnüldözési hatáskörei tiszteletben tartásának szükségessége közötti kompromisszum eredménye. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-45" href="#t-45">44</a>
</span>) A Bíróság kérdésére válaszolva a Tanács előadta, hogy a bűncselekménynek az említett irányelv (3) preambulumbekezdésében szereplő „pontos meghatározását” e közelítéssel összefüggésben olyan kifejezett és egyértelmű meghatározásként kell érteni, amely nem hagyhatja a tagállamokat semmiféle bizonytalanságban a bűncselekmény tényállási elemeit illetően, ugyanakkor az általános jellegénél fogva mozgásteret biztosít a tagállamoknak arra, hogy e bűncselekménnyé nyilvánítást a saját büntetőjogi rendszerüknek megfelelően építsék be a nemzeti jogukba. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-46" href="#t-46">45</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">69.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Amint arra a Bíróság ugyanis nemrégiben rámutatott, a tagállamok jogrendszereit a büntetőjog területén jelentős különbségek jellemzik. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-47" href="#t-47">46</a>
</span>) Az anyagi büntetőjogi normák közelítése ezért – a jogtudomány szerint – a jogi integráció olyan módját jelenti, amely lehetővé teszi a fennálló nemzeti jogokhoz képest bizonyos fokú rugalmasság fenntartását, miközben az uniós jogalkotó által meghatározott céloknak megfelelő kiigazításukat vonja maga után. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-48" href="#t-48">47</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">70.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A 2002/90 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) pontja ebbe a kontextusba illeszkedik, amely – emlékeztetőül – egy „általános bűncselekményi tényállást” határoz meg.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">71.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Először is, e rendelkezésnek nem tárgya és nem is célja a büntetendő magatartások részletezése, mivel e bűncselekmény objektív és szubjektív tényállási elemei meghatározhatatlan számú helyzetre vonatkozhatnak. E tekintetben az Emberi Jogok Európai Bírósága az EJEE 7. cikkével kapcsolatban megállapítja, hogy a jogszabályok általánosságának elve alapján ezek megfogalmazása nem mutathat teljes pontosságot, és megjegyzi, hogy ebben az összefüggésben az egyik szokásos jogalkotási technika az általános kategóriák használata a kimerítő felsorolások helyett. E tekintetben hangsúlyozza, hogy a számos jogszabály által használt többé‑kevésbé homályos kifejezések célja a túlzott merevség elkerülése, lehetővé téve e jogszabályok változó helyzetekhez való alkalmazkodását. Ami a „határeseteket” illeti, az EJEB úgy véli, hogy ezek önmagukban nem elegendőek ahhoz, hogy valamely rendelkezést összeegyeztethetetlenné tegyenek az EJEE 7. cikkével, feltéve, hogy ez a rendelkezés az esetek többségében eléggé világos, a bíróságoknak biztosított döntési funkció ugyanis pontosan a jogi normák – a mindennapi gyakorlat fejlődését figyelembe vevő – értelmezésére vonatkozó kétségek eloszlatására szolgál. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-49" href="#t-49">48</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">72.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Másodszor, a 2002/90 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) pontja önmagában nem eredményezhet személyeket terhelő büntetőjogi felelősséget, és a nemzeti jogba való átültetésével jogi támaszték szükséges e felelősség érvényesítéséhez. E rendelkezés tehát megőrzi a tagállamok által elfogadott törvény számára a büntetőjoghatóság gyakorlását, amelynek a végrehajtásához csak keretet biztosít. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-50" href="#t-50">49</a>
</span>) Az uniós jogalkotó tehát a tagállamokra bízza az említett rendelkezésnek az Unió általános elveit és a Charta által biztosított alapvető jogokat tiszteletben tartó, következésképpen arányos és a jogbiztonság követelményének teljesítéséhez szükséges konkrétsággal, pontossággal és egyértelműséggel rendelkező nemzeti szabályozás útján – vitathatatlanul kötelező erővel – történő végrehajtását. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-51" href="#t-51">50</a>
</span>) E tekintetben emlékeztetek, hogy a bűncselekmények és büntetések törvényességének elve megköveteli, hogy a jogalany – a releváns rendelkezés megfogalmazásából, szükség esetén a bíróságok által nyújtott értelmezés vagy jogi vélemény segítségével – megismerhesse, hogy mely cselekmények és mulasztások vonják maguk után a büntetőjogi felelősségét. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-52" href="#t-52">51</a>
</span>) A Bíróság szerint ez az elv nem tiltja a büntetőjogi felelősség szabályainak esetről esetre bírói értelmezés útján történő fokozatos világossá tételét, feltéve hogy az eredmény a bűncselekmény elkövetésekor észszerűen előrelátható, tekintettel különösen a szóban forgó jogi rendelkezéssel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatban ebben az időszakban figyelembe vett értelmezésre. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-53" href="#t-53">52</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">73.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az uniós jogalkotó továbbá a tagállamokra bízza – saját jogrendszerüknek és különösen a büntetőjogi felelősség megállapítására vonatkozó szempontjaiknak megfelelően – annak meghatározását, hogy valamely személyre az adott eset körülményeire tekintettel mennyiben vonatkozhat büntetőjogi felelősség alóli mentesség, illetve büntetés alóli mentességi ok vagy a büntetés enyhítése. A Bíróság a 2024. április 30‑i Procura della Repubblica presso il Tribunale di Bolzano ítéletben (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-54" href="#t-54">53</a>
</span>) ennélfogva megállapította, hogy az enyhítő és a súlyosító körülmények, valamint a szankciók meghatározása mind a társadalmi realitásokat, mind a jogi hagyományokat tükrözi, és ezek nemcsak a tagállamonként, hanem idővel is változnak. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-55" href="#t-55">54</a>
</span>) A 2002/90 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése a tagállamokra bízza annak pontosítását, hogy nemzeti szabályozásuknak és gyakorlatuknak megfelelően a humanitárius célú cselekmény elkövetőjét büntetőjogi felelősség alóli mentesség illetheti‑e meg. Ez a rendelkezés tökéletesen illeszkedik ebbe az irányvonalba, és nem értelmezhető úgy sem, hogy kimerítően felsorolja azokat a helyzeteket, amelyekben a tagállamok úgy határozhatnak, hogy nem szankcionálnak.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">74.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E körülmények összességére tekintettel nem látok olyan körülményt, amely a Charta 49. cikkének (1) bekezdésében foglalt, a bűncselekmények és büntetések törvényességének elvére tekintettel a 2002/90 irányelv 1. cikke (1) bekezdése a) pontjának érvényességét érintené.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">75.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Most ezen 1. cikk (1) bekezdése a) pontjának érvényességét a Charta 49. cikkének (3) bekezdése által szintén biztosított, a bűncselekmények és büntetések arányosságának elve szempontjából kell megvizsgálni.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">b)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A 2002/90 irányelv 1. cikke (1) bekezdése a) pontjának érvényessége a bűncselekmények és büntetések arányosságának elvére tekintettel</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">76.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Charta 49. cikkének (3) bekezdése értelmében a büntetések súlyossága nem lehet aránytalan a bűncselekményhez mérten. A Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy ezt az elvet nemcsak a jogsértés tényállási elemeinek meghatározását illetően kell tiszteletben tartani, hanem a bírságok mértékével kapcsolatos szabályok meghatározása, és a bírság kiszabása során figyelembe vehető tényezők megítélése tekintetében is. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-56" href="#t-56">55</a>
</span>) A Charta 51. cikke (1) bekezdésének megfelelően az említett elv a tagállamokra nézve kötelező, annyiban, amennyiben az Unió jogát hajtják végre, még az alkalmazandó szankciók területén az uniós szabályozás harmonizációjának hiányában is.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">1)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A 2002/90 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott, a valamely tagállam területére való jogellenes beutazáshoz történő segítségnyújtás bűncselekménnyé minősítésének arányossága</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">77.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Meg kell azt határozni, hogy a 2002/90 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) pontja azáltal, hogy kötelezi a tagállamokat, hogy – függetlenül az elkövető indítékaitól, és azáltal, hogy arra szorítkozik, hogy humanitárius segítségnyújtás esetén a büntetőjogi felelősség alól való mentesség fakultatív okáról rendelkezik – a valamely tagállam területére való jogellenes beutazáshoz történő segítségnyújtást bűncselekménnyé minősítsék, egyrészt alkalmas‑e az ezen irányelvvel kitűzött célok megvalósítására, és másrészt nem megy‑e túl az e célok eléréséhez szükséges mértéken. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-57" href="#t-57">56</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">i)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A valamely tagállam területére való jogellenes beutazáshoz történő segítségnyújtás bűncselekménnyé minősítésének alkalmassága a kitűzött célok megvalósítása érdekében</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">78.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Elsődlegesen emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint valamely nemzeti intézkedés csak akkor alkalmas az említett cél megvalósítására, ha azt valóban koherens és szisztematikus módon kívánja elérni. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-58" href="#t-58">57</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">79.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Úgy vélem, hogy nem férhet kétség ahhoz, hogy a valamely tagállam területére való jogellenes beutazáshoz történő segítségnyújtás bűncselekménnyé nyilvánítása alkalmas a 2002/90 irányelv által kitűzött célok elérésére. Ha ugyanis az uniós jogalkotó a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség biztosítása érdekében nemcsak a szigorú értelemben vett jogellenes határátlépéshez, hanem a bűnözői hálózatok keretében nyújtott segítség ellen is küzdeni kíván, következetesnek tűnik számomra, hogy a harmadik országbeli állampolgárok valamely tagállam területére történő jogellenes beutazásához történő segítségnyújtás minden formáját bűncselekménnyé minősítse, függetlenül az elkövetők indítékaitól és céljától.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">ii)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A valamely tagállam területére való jogellenes beutazáshoz történő segítségnyújtás bűncselekménnyé minősítésének szükségessége a kitűzött célok megvalósítása érdekében</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">80.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Másodszor úgy gondolom, hogy az a döntés, hogy az anyagi haszonszerzési cél nem képezi a bűncselekmény tényállási elemét, ahogyan az a döntés is, hogy nem mentesülnek kifejezetten a büntetőjogi felelősség alól azok, akik humanitárius célból vagy családi kapcsolat fennállása miatt cselekednek, hanem a tagállamokra bízzák e döntés lehetőségét, szükséges az irányelv első célkitűzésére, vagyis a szigorú értelemben vett, a valamely tagállam területére való jogellenes beutazáshoz történő segítségnyújtás elleni küzdelemre tekintettel. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-59" href="#t-59">58</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">81.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Először is, bár az a cselekmény, amellyel egy családanya a gyermekeinek segítséget nyújt egy tagállam területére való jogellenes belépéshez, teljesen igazolhatónak bizonyulhat, de ettől még tény, hogy e cselekmény a valamely tagállam területére való jogellenes beutazáshoz történő segítségnyújtásnak minősül, és a büntetendősége főszabályának mellőzése nem tenné lehetővé e cél elérését. Nyilvánvaló, hogy a nemzeti bíróság feladata meghatározni ennek az indítékait, és értékelni, hogy az ilyen cselekmény milyen mértékben szükséges valamely nyomós érdek védelméhez, és a nemzeti jog rendelkezéseire tekintettel mennyiben igazolja az érintett büntetőjogi felelősség alóli mentesítését, illetve a büntetés alóli mentességét vagy a büntetés enyhítését.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">82.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Bár nem szükséges emlékeztetni, hogy az illegális bevándorláshoz történő segítségnyújtás komoly veszélyt jelent a közrend megőrzésére és a határigazgatásra, lényeges azonban hangsúlyozni azokat a veszélyeket, amelyeknek az érintett személyek ki lehetnek téve, különösen az ehhez köthető illegális tevékenységek következtében. E kockázatok közé tartozik a színlelt foglalkoztatás, az okirathamisítás, a bűnözés, a kábítószer‑kereskedelem, a prostitúció, a szexuális kizsákmányolás és az emberkereskedelem. Jóllehet egyértelmű, hogy a tagállamok területére jogellenesen beutazott személyeknek nyújtott segítség nem feltétlenül kapcsolódik haszonszerzési vagy bűnözési tevékenységhez, és nem jelent szisztematikusan súlyos veszélyt e személyek életére nézve, mégis rendkívül súlyos problémákat vet fel, pusztán az említett személyek, különösen a legveszélyeztetettebbek, mint a kísérő nélküli kiskorúak, nagy fokú bizonytalan és függőségi helyzetnek való kiszolgáltatottsága miatt.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">83.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Azzal, hogy az uniós jogalkotó a harmadik országbeli állampolgároknak valamely tagállam területére történő jogellenes beutazásához hozzájáruló valamennyi cselekményt a hatóságok beavatkozási körébe és különösen a büntetőhatóságok intézkedési körébe vonja, nemcsak a migrációs áramlások jobb ellenőrzését biztosítja, hanem az ilyen cselekmények, és különösen azon cselekmények fokozottabb ellenőrzését is, amelyek – a szolidaritás vagy a családi kapcsolatok leple alatt elkövetve – valójában más célokat szolgálnak, és az érintett személyeket alapvető jogaik súlyos megsértésének teszik ki.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">84.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Így az érintett személyeket és kiszolgáltatottságukat fenyegető veszélyek jellegére, e jelenség súlyosságára, sokoldalúságára és a vagyoni előny bizonyításának nehézségeire tekintettel az uniós jogalkotó jogosan ítélhette úgy, hogy helyénvaló megkülönböztetni a bűncselekmény szándékos elemét – amely a bűncselekmény tényállásszerűségének része – a bűncselekmény által követett céltól. Ezért az anyagi haszonszerzési célt súlyosító körülménynek minősítette a szankciók fokozatos rendszerének előírásával. Miközben a tagállamokra bízza, hogy „megfelelő” szankciót fogadjanak el bárkivel szemben, aki szándékosan segítséget nyújt egy tagállam területére való jogellenes beutazáshoz – az indítékainak értékelése és a szankciójának meghatározása a nemzeti bíróságok feladata –, utóbbiakat arra kötelezi, hogy szabadságvesztés‑büntetést szabjanak ki bárkivel szemben, aki e segítségnyújtással nyereséget kíván elérni (amelynek mértéke a 2002/946 kerethatározat 1. cikkének (3) bekezdése értelmében attól függ, hogy e cselekményt milyen mértékben követték el bűnszervezetben, vagy veszélyeztette az érintett személyek életét).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">85.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Másodszor, ismét figyelembe kell venni azt, hogy a 2002/90 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) pontja meghatározza a bűncselekmény általános keretét, amelyet a tagállamoknak át kell ültetniük a saját jogrendszerükbe. Következésképpen a nemzeti jogalkotó feladata, hogy a saját jogrendszerében a büntetőjogi felelősségre vonatkozó szabályok alapján valamely normatív aktusban meghatározza mindazokat a tényeket és körülményeket, amelyek a büntetőjogi felelősség alóli mentesülést, illetve a büntetés alóli mentességet vagy a büntetés enyhítését igazolják. Ezeket rendszerint általános módon a törvény határozza meg, és esetről esetre konkrétan előírhatók minden egyes érintett bűncselekmény vonatkozásában. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-60" href="#t-60">59</a>
</span>) Bár ezen irányelv 1. cikkének (2) bekezdése az egyes tagállamokra bízza annak meghatározását, hogy a valamely tagállam területére való jogellenes beutazáshoz való humanitárius célú segítségnyújtás milyen mértékben mentesülhet a büntetőjogi felelősség alól, ez nem akadályozza meg a tagállamokat abban, hogy nemzeti szabályozásukban más olyan körülményeket is előírjanak, amelyek esetén az elkövetőt ilyen mentesülés, illetve büntetés alóli mentesség vagy a büntetés enyhítése illetheti meg, például végszükség vagy családi kapcsolatok fennállása miatt.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">86.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Harmadszor és végül emlékeztetek arra, hogy a 2002/90 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott, a valamely tagállam területére való jogellenes beutazáshoz történő segítségnyújtás bűncselekménnyé minősítése nem járhat azzal a hatással, hogy a tagállamok számára lehetővé tegye a Chartán vagy más uniós vagy nemzetközi jogi eszközökön alapuló kötelezettségeik megsértését. Így kizárt valamely harmadik országbeli állampolgár megakadályozása abban, hogy a menedékjog valamely tagállamban való kérelmezéséhez fűződő, a Charta 18. cikkében biztosított, vagy a családegyesítés kérelmezéséhez fűződő alapvető jogát gyakorolja. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-61" href="#t-61">60</a>
</span>) A 2002/90 irányelv 1. cikkének (2) bekezdésében foglalt rendelkezés fakultatív jellegére vonatkozóan megfogalmazott fenntartását követően (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-62" href="#t-62">61</a>
</span>) a Bizottság a jelen indítvány 31. lábjegyzetében hivatkozott közleményében egyébként rámutatott, hogy a tagállamok kötelesek tiszteletben tartani a nemzetközi humanitárius jogot. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-63" href="#t-63">62</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">87.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E körülményekre tekintettel arra a következtetésre jutok, hogy a 2002/90 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) pontja és (2) bekezdése annyiban, amennyiben a tagállamok számára előírja, hogy büntetni rendeljenek minden olyan személyt, aki a tények tudatában egy tagállam területére való jogellenes beutazáshoz segítséget nyújt anélkül azonban, hogy kifejezetten mentesítené – de a tagállamokra bízva ennek szabad eldöntését – a büntetőjogi felelősség alól azt, aki érdek nélkül, humanitárius célból, illetve családi kötelezettségből vagy szolidaritásból cselekszik, egyrészt megfelelőnek tekinthető a jogellenes migrációhoz történő segítségnyújtás elleni küzdelemre vonatkozó célkitűzésnek nemcsak a szigorú értelemben vett jogellenes határátlépéssel összefüggésben, hanem akkor is, ha ennek célja az emberek kizsákmányolására szolgáló hálózatok fenntartása, és másrészt olyannak, amely nem megy túl az e cél megvalósításához szükséges mértéken.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">88.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Most a 2002/90 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) pontjában előírt szankciórendszer arányosságát kell megvizsgálni.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">2)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A 2002/90 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) pontjában előírt szankciórendszer arányossága</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">89.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A 2002/90 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) pontja nem ír elő – a valamely tagállam területére való jogellenes beutazáshoz történő segítségnyújtás esetén alkalmazandó – konkrét büntetőjogi szankciókat. Az uniós jogalkotó azonban megköveteli a tagállamoktól, hogy a bűncselekmény elkövetőjével szemben „büntetőjogi” szankciókat (a 2002/946 kerethatározat 1. cikke) fogadjanak el, amelyek „megfelelőek” (ezen irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) pontja), és másrészt „hatásosak, arányosak és visszatartó erejűek” (az említett irányelv 3. cikke). (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-64" href="#t-64">63</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">90.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezeknek az objektív kritériumoknak lehetővé kell tenniük, hogy minden tagállam a saját büntetőpolitikájára tekintettel határozza meg az alkalmazandó szankciók mértékét. Ez utóbbiak feladata a szankciók arányosságára vonatkozó követelmény végrehajtása. Az a körülmény, hogy ennek keretében mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek, önmagában nem zárja ki az annak ellenőrzése céljából lefolytatott bírósági felülvizsgálatot, hogy nem lépték‑e túl az e mérlegelési mozgástér tekintetében rögzített korlátokat aránytalan és/vagy nem megfelelő szankciók előírásával.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">91.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bíróság ítélkezési gyakorlatára tekintettel mindkét rendelkezést közvetlen hatállyal rendelkezőnek kell tekinteni, és így arra a magánszemélyek hivatkozhatnak a nemzeti bíróságok előtt egy olyan tagállammal szemben, amely azt helytelenül ültette át. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-65" href="#t-65">64</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">92.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Először is a szankciók megfelelőségével és arányosságával kapcsolatos, az említett rendelkezésekben előírt követelmény feltétlen jellegű. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-66" href="#t-66">65</a>
</span>) A 2002/90 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének és 3. cikkének szövege ugyanis egyrészt abszolút módon határozza meg ezt a követelményt. Másrészt az említett követelmény nem teszi szükségessé az uniós intézmények eljárását, és e rendelkezések egyáltalán nem adnak lehetőséget a tagállamok számára, hogy feltételhez kössék vagy korlátozzák ezek terjedelmét. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-67" href="#t-67">66</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">93.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint az a körülmény, hogy az említett rendelkezéseket át kell ültetni, nem kérdőjelezheti meg a szankciók megfelelőségével és arányosságával kapcsolatos követelmény feltétel nélküli jellegét. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-68" href="#t-68">67</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">94.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Másodszor, a 2002/90 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése és 3. cikke kellően pontos. Bár igaz, hogy ez a két rendelkezés bizonyos mérlegelési mozgásteret hagy a tagállamoknak az ezen irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említett bűncselekményre alkalmazandó szankciórendszer meghatározásában, ezt a mérlegelési mozgásteret a nem megfelelő és aránytalan szankciók előírásának tilalma korlátozza.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">95.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E megfontolásokra tekintettel álláspontom szerint nincs ok megkérdőjelezni az említett cikkekben előírt szankciórendszer arányosságát.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">96.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Nem tártam fel tehát olyan körülményt, amely a Charta 49. cikkének (3) bekezdésében foglalt, a bűncselekmények és büntetések arányosságának elvére tekintettel a 2002/90 irányelv 1. cikke (1) bekezdése a) pontjának érvényességét érintené.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">C.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésről</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">97.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Második kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a Charta 52. cikkének (1) bekezdését és 49. cikkének (3) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy a bűncselekmények és büntetések arányosságának elvével ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely szankciót ír elő bárkivel szemben, aki a tagállam területére való jogellenes beutazáshoz segítséget nyújt, ideértve, ha e bűncselekmény elkövetőjének nincs haszonszerzési szándéka, anélkül, hogy ugyanakkor kifejezetten mentesítené a büntetőjogi felelősség alól azokat, akik humanitárius célból cselekednek.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">98.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fentiekben kifejtettem azokat az okokat, amelyek alapján véleményem szerint a 2002/90 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) pontjában, az uniós jogalkotó által meghatározott bűncselekménnyé minősítés nem ellentétes a bűncselekmények és a büntetések arányosságának elvével. Az olasz jogalkotó ezt a bűncselekménnyé nyilvánítást a 286/1998. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 12. cikkének (1) bekezdésében hajtotta végre, amely az alkalmazandó szankciórendszert is meghatározza.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">99.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Arra is rámutattam, hogy ezen irányelv 1. cikkének (2) bekezdése az egyes tagállamokra bízza annak meghatározását, hogy a valamely tagállam területére való jogellenes beutazáshoz humanitárius célból segítséget nyújtó személy milyen mértékben mentesülhet a büntetőjogi felelősség alól, illetve illetheti meg őt az alkalmazandó büntetés alóli mentesség vagy annak enyhítése. Megjegyeztem továbbá, hogy semmi sem akadályozza a tagállamokat abban, hogy nemzeti szabályozásukban olyan egyéb körülményeket írjanak elő, amelyek esetén az elkövetőt ilyen mentesülés, illetve ilyen büntetés alóli mentesítés vagy a büntetés enyhítése illetheti meg, például végszükség vagy családi kapcsolatok fennállása miatt.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">100.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A jelen ügyben úgy vélem, hogy a Bíróság nem rendelkezik elegendő információval az arányosság elvén alapuló értékelés elvégzéséhez, mivel a Bírósághoz benyújtott iratok nem teszik lehetővé a 286/1998. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 12. cikke (1) bekezdése alkalmazási feltételeinek, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-69" href="#t-69">68</a>
</span>) a büntetőjogi felelősség alóli mentesülés, illetve a büntetés alóli mentesség vagy a büntetés enyhítése olasz szabályozásban előírt okai pontos körének, továbbá a nemzeti bíróságnak az enyhítő körülmények értékelésére vagy a büntetés egyéniesítésére vonatkozó mérlegelési mozgásterének megismerését.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">101.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezért néhány észrevételre szorítkozom.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">102.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A bűncselekmények és büntetések arányosságának elve, amelyet a 2002/90 irányelv 3. cikke csupán tükröz, kötelező jellegű. Emlékeztetek, hogy ezen elv értelmében a szankciók szigorúságának összhangban kell állnia az általuk felszámolni kívánt jogsértések súlyával, különösen a tényleges visszatartó erő biztosítása révén, ugyanakkor nem haladhatja meg a szóban forgó szabályozás által követett jogszerű cél eléréséhez szükséges mértéket. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-70" href="#t-70">69</a>
</span>) Ebben az összefüggésben a Bíróság megköveteli, hogy a szankció meghatározásakor és a bírság összegének megállapításakor figyelembe vegyék az adott ügy egyedi körülményeit. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-71" href="#t-71">70</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">103.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Következésképpen az arányosság elve nemcsak a nemzeti jogalkotótól követeli meg, amikor a szóban forgó bűncselekménnyé minősítést átülteti a jogrendszerébe, hanem a büntetőeljárás valamennyi szereplőjétől is, amikor annak végrehajtását biztosítják, hogy tevékenységüket ezen elvvel összhangban alakítsák ki, különösen a büntetés egyéniesítésének biztosításával. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-72" href="#t-72">71</a>
</span>) A Bíróság ezért különös figyelmet fordít a nemzeti bíróság rendelkezésére álló azon lehetőségre, hogy a vádiratban szereplőhöz képest módosítsa a büntetőjogi minősítést – ami kevésbé szigorú szankció kiszabásához vezethet –, valamint arra a lehetőségre, hogy a szankciót a megállapított bűncselekmény súlyához képest módosítsa. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-73" href="#t-73">72</a>
</span>) E tekintetben az összehasonlító jog azt mutatja, hogy legalábbis a tagállamok jogában olyan rendszert vezettek be, amely lehetővé teszi a bíróság számára ezen egyéniesítés biztosítását egyrészt a bíróság által kiszabható büntetések diverzifikálásával, másrészt pedig azáltal, hogy a bűncselekmény elkövetésének konkrét körülményeitől függően lehetővé teszi vagy mentességek bevezetésével a büntetőjogi felelősség alóli mentesítést, vagy a büntetés enyhítését vagy elengedését.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">104.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a tényállás értékelésére és a nemzeti jog értelmezésére kizárólagos hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróság feladata annak megállapítása, hogy az előtte folyamatban lévő eljárásban teljesülnek‑e ezek a követelmények.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">105.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A 286/1998. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 12. cikkének (1) bekezdése bűncselekménynek minősíti a határ jogellenes átlépéséhez történő segítségnyújtást, függetlenül az anyagi haszonszerzési cél fennállásától. Ez a rendelkezés különösen szigorú szankciórendszert állapít meg, figyelembe véve a szabadságvesztés‑büntetés meghatározott időtartamát, a pénzbüntetés összegét és e két szankciótípus kombinációját. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-74" href="#t-74">73</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">106.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ami ugyanis először is a szabadságvesztés‑büntetést illeti, az olasz jogalkotó két évtől hat évig terjedő szabadságvesztést ír elő. Megjegyzem, hogy a szabadságvesztés‑büntetés az a büntetés, amelyet az uniós jogalkotó abban a konkrét esetben ír elő, amikor a jogellenes beutazáshoz való segítségnyújtás anyagi haszonszerzési céllal történik.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">107.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ami továbbá a bírságot illeti, az olasz jogalkotó érintett személyenként 15 000 euró tételes összeget ír elő. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy ez az összeg megegyezik a 286/1998. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 12. cikkének (3) bekezdésében előírt összeggel is, ha a segítségnyújtásra migránsok csempészésével összefüggésben kerül sor, veszélyeztetve a fuvarozott személyek életét vagy biztonságát, utóbbiakat embertelen vagy megalázó bánásmód veszélyének kitéve.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">108.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Végül, ami a különböző büntetőjogi szankciók – mint a pénzbüntetés és szabadságvesztés – halmozásának lehetőségét illeti, amelyet úgy tűnik, hogy a 286/1998. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 12. cikkének (1) bekezdése lehetővé tesz, a Bíróság ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy e halmozásra olyan szabályoknak kell vonatkozniuk, amelyek lehetővé teszik annak biztosítását, hogy a kiszabott szankciók összességének súlya megfeleljen az adott jogsértés súlyának. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-75" href="#t-75">74</a>
</span>) E követelménynek annál is inkább érvényre kell jutnia, mivel e felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 12. cikkének (1) bekezdésében meghatározott bűncselekménnyé minősítés széles körű, és úgy tűnik, hogy egyaránt lehetővé teszi a büntetőeljárás megindítását azzal szemben is, akit valóban bűnös szándék indít erre, és aki emberiességből vagy szükségből cselekszik.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">109.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezért figyelembe kell venni azt a mérlegelési mozgásteret, amely a bűnüldöző hatóság rendelkezésére áll a 286/1998. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 12. cikkének (1) bekezdésében előírt büntetőeljárás megindítására vonatkozóan, és amely adott esetben a nemzeti bíróságot megilleti az alkalmazandó büntetőjogi szankció kiigazítására, ha a bűncselekmény elkövetője humanitárius segítségnyújtás céljából cselekedett, vagy amennyiben ezeket a cselekményeket a végszükség vagy a családi kapcsolatok fennállása diktálta. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-76" href="#t-76">75</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">110.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A jelen ügyben egyértelmű, hogy amikor a büntetőeljárást megindítják egy olyan családanya ellen, aki közreműködött két családtagjának, vagyis a lányának és az unokahúgának – akik mindhárman a Kongói Köztársaságból származnak – a tagállam területére történő jogellenes beutazásában, az ilyen helyzet felveti a büntetendőségének és a rá alkalmazandó büntetés kérdését. Az UNODC által az ítélkezési gyakorlatról készített összehasonlító tanulmány azt mutatja, hogy ez a helyzet a bűncselekmény elkövetése ténybeli körülményeinek, és különösen az elkövető személyiségének és indítékainak alapos vizsgálatát teszi szükségessé. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-77" href="#t-77">76</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">111.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az arányosság elvét sérti minden olyan rendszer, amely nem teszi lehetővé a nemzeti bíróság számára, hogy mérlegelje a szóban forgó érdekeket, és különbséget tegyen aszerint, hogy olyan személy büntetendőségéről van‑e szó, akiről megállapítják, hogy emberiességből vagy szükségből, kizárólag a közeli hozzátartozói, különösen a gyermekei érdekében cselekedett, vagy olyan személyéről, akit kizárólag bűnös szándék indít a törvény által konkrétan tiltott cselekmény elkövetésére és abból nyereségszerzésre. Így, bár igaz, hogy az alapügyben az érintett a hamis útlevelek felhasználásával a tények teljes ismeretében nyilvánvalóan megfontoltan és szándékosan cselekedett, ez a szándék nem fedheti el egy kétségbeesett lépés esetleges jelenlétét, és – a nemzeti bíróság által elvégzendő vizsgálatra figyelemmel – meg kell különböztetni a bűnözői hálózat vagy bűnszervezet részeként cselekvő vagy az érintett személyek életét veszélyeztető személy által tanúsított cselekménytől.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">112.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság előadja, hogy a 286/1998. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 12. cikkének (2) bekezdése, amely büntetőjogi felelősség alól mentességi okot ír elő a kiszolgáltatott helyzetben lévő, „az egyébként is az állam területén tartózkodó” harmadik országbeli állampolgároknak Olaszországban nyújtott mentési és humanitárius segítségnyújtási tevékenységek tekintetében, fogalmilag nem alkalmazható a tagállam területére való beutazáshoz történő segítségnyújtás bűncselekményére. Az olasz kormány viszont arra utal, hogy a büntető törvénykönyv 54. cikkére való hivatkozás miatt, amely végszükségben mentességet ír elő, e cikk lehetővé teszi, hogy ne lehessen büntetőjogilag szankcionálni az olyan magatartásokat, amelyek kriminalizálása ellentétes a Charta 52. cikkének (1) bekezdésében foglalt arányosság elvével. Ha tehát az eljárás végén megállapítást nyer, hogy az érintett azzal a céllal cselekedett, hogy megmentse lányát és unokahúgát a személyükre nézve súlyos és helyrehozhatatlan sérelemtől, lehetséges a végszükség megállapítása és a büntetőjogi szankció alóli mentesítése.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">113.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E körülményekre tekintettel végső soron a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy a bűncselekmény elkövetésének valamennyi ténybeli körülményére, és különösen az elkövető személyisége és cselekedetei mögött álló indítékokra tekintettel meghatározza, hogy vannak‑e olyan objektív körülmények, amelyek igazolták e bűncselekmény elkövetését, amely ilyen kontextus hiányában büntetendő lenne, és adott esetben annak vizsgálata, hogy vannak‑e olyan szabályok, amelyek alkalmasak a büntetőjogi felelősség alóli mentesülést, illetve a 286/1998. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 12. cikkének (1) bekezdésében előírt büntetés alóli mentességet vagy ennek enyhítését biztosítani oly módon, hogy e szankció megfeleljen a közrend követelményeinek, és az elkövetett bűncselekmény súlyára tekintettel feltétlenül szükséges legyen.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">114.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fentiekre tekintettel tehát álláspontom szerint az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a Charta 49. cikkének (3) bekezdésében foglalt, a bűncselekmények és büntetések arányosságának elvével ellentétes az olyan rendszer, amely – az olyan harmadik ország állampolgárságával rendelkező családanyával szemben folytatott büntetőeljárás során, aki hamis személyazonossági okmányok felhasználásával két kiskorú gyermek családtagjának a tagállam területére való jogellenes beutazásában szándékosan közreműködött – nem teszi lehetővé a nemzeti bíróság számára, hogy mérlegelje a szóban forgó érdekeket, és különbséget tegyen aszerint, hogy olyan személy büntetendőségéről van‑e szó, akiről megállapítják, hogy emberiességből vagy szükségből, kizárólag a kiskorúak érdekében cselekedett, vagy olyan személyéről, akit kizárólag bűnös szándék indít anyagi haszonszerzési célból a törvény által konkrétan tiltott cselekmény elkövetésére.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">115.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A nemzeti bíróság feladata, hogy – különösen arra a lehetőségre tekintettel, hogy mentesüljenek a büntetőjogi felelősség alól azok a személyek, akikről megállapítható, hogy érdek nélkül, önzetlenségből, együttérzésből vagy szolidaritásból, humanitárius okokból vagy családi kapcsolat miatt cselekedtek, illetve, hogy kiigazítsák a rájuk alkalmazandó szankciórendszert – konkrétan megvizsgálja azon nemzeti szabályozás arányosságát, amely bárkivel szemben, aki a tagállam területére való jogellenes beutazáshoz segítséget nyújt, két évtől hat évig terjedő szabadságvesztés‑büntetés és érintett személyenként 15 000 euró pénzbüntetés kiszabását írja elő.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">V.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Végkövetkeztetés</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">116.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fentiekre tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a Tribunale di Bologna (bolognai bíróság) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következőképpen válaszoljon:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-171" title="page-36">
      1) A jogellenes be‑ és átutazáshoz, valamint a jogellenes tartózkodáshoz történő segítségnyújtás meghatározásáról szóló, 2002. november 28‑i 2002/90/EK tanácsi irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) pontját
    </p>
    <p class="C10Marge1" id="para-172" title="page-36">
      a következőképpen kell értelmezni:
    </p>
    <p class="C10Marge1" id="para-173" title="page-36">
      bűncselekménynek minősül az a cselekmény, amellyel egy harmadik ország állampolgárságával rendelkező családanya hamis személyazonossági okmányok felhasználásával szándékosan közreműködik két kiskorú családtagjának, a lányának és az unokahúgának, egy tagállam területére való jogellenes beutazásában.
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-174" title="page-36">
      2) Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés vizsgálata nem tárt fel olyan körülményt, amely az Európai Unió Alapjogi Chartája 49. cikkének (1) és (3) bekezdésében foglalt, a bűncselekmények és büntetések törvényességének és arányosságának elvére tekintettel a 2002/90 irányelv 1. cikke (1) bekezdése a) pontjának érvényességét érintené.
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-175" title="page-36">
      3) Az Alapjogi Charta 49. cikkének (3) bekezdésében foglalt, a bűncselekmények és büntetések arányosságának elvével ellentétes az olyan rendszer, amely – az olyan harmadik ország állampolgárságával rendelkező családanyával szemben folytatott büntetőeljárás során, aki hamis személyazonossági okmányok felhasználásával két kiskorú gyermek családtagjának a tagállam területére való jogellenes beutazásában szándékosan közreműködött – nem teszi lehetővé a nemzeti bíróság számára, hogy mérlegelje a szóban forgó érdekeket, és különbséget tegyen aszerint, hogy olyan személy büntetendőségéről van‑e szó, akiről megállapítják, hogy emberiességből vagy szükségből, kizárólag a kiskorúak érdekében cselekedett, vagy olyan személyéről, akit kizárólag bűnös szándék indít anyagi haszonszerzési célból a törvény által konkrétan tiltott cselekmény elkövetésére.
    </p>
    <p class="C10Marge1" id="para-176" title="page-36">
      A nemzeti bíróság feladata, hogy – különösen arra a lehetőségre tekintettel, hogy mentesüljenek a büntetőjogi felelősség alól azok a személyek, akikről megállapítható, hogy érdek nélkül, önzetlenségből, együttérzésből vagy szolidaritásból, humanitárius okokból vagy családi kapcsolat miatt cselekedtek, illetve, hogy kiigazítsák a rájuk alkalmazandó szankciórendszert – konkrétan megvizsgálja azon nemzeti szabályozás arányosságát, amely bárkivel szemben, aki a tagállam területére való jogellenes beutazáshoz segítséget nyújt, két évtől hat évig terjedő szabadságvesztés‑büntetés és érintett személyenként 15 000 euró pénzbüntetés kiszabását írja elő.
    </p>
    <div/>
  <hr class="note"/>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-1" href="#c-1">1</a>
</span>) Eredeti nyelv: francia.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-2" href="#c-2">i</a>
</span>) A jelen ügy neve fiktív. Az nem egyezik az eljárásban részt vevő egyetlen fél valódi nevével sem.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-3" href="#c-3">2</a>
</span>) HL 2002. L 328., 17. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 64. o. A Bizottság 2023. november 28‑án az Unióba való jogellenes beutazáshoz, valamint az Unión belüli jogellenes átutazáshoz és tartózkodáshoz történő segítségnyújtás megelőzésére és az ellene folytatott küzdelemre vonatkozó minimumszabályok megállapításáról, valamint a 2002/90/EK tanácsi irányelv és a 2002/946 IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvjavaslatot terjesztett elő [COM(2023) 755 final].</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-4" href="#c-4">3</a>
</span>) Lásd: ENSZ Kábítószer‑ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatala (UNODC), Women in Migrant Smuggling; Case‑law Analysis, 2019, 18. o. Ebből az elemzésből az is kitűnik, hogy bár a nők érintettek lehetnek az embercsempész‑hálózatokban, a leggyakrabban olyan személyek jogellenes mozgását segítik elő, akiket személyesen ismernek, és akikhez szoros személyes kapcsolatok fűzik őket, anélkül, hogy cserébe bármilyen pénzügyi vagy anyagi előnyt várnának (22. o., harmadik és negyedik bekezdés).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-5" href="#c-5">4</a>
</span>) A továbbiakban: Charta.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-6" href="#c-6">5</a>
</span>) Lásd: 2023. október 19‑i G. ST. T. (A büntetés arányossága bitorlás esetén) ítélet (C‑655/21, EU:C:2023:791, 65. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-7" href="#c-7">6</a>
</span>) HL 2002. L 328., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 61. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-8" href="#c-8">7</a>
</span>) Együttes fellépés (1998. december 21.), amelyet a Tanács az Európai Unióról szóló Szerződés K.3. cikke alapján fogadott el az Európai Unió tagállamaiban a bűnszervezetben való részvétel bűncselekménnyé nyilvánításáról (HL 1998. L 351., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 1. kötet, 113. o.).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-9" href="#c-9">8</a>
</span>) Az 1954. április 22‑én hatályba lépett egyezmény (Recueil des traités des Nations unies [1954], 189. kötet, 150. o., 2545. sz. kihirdette: az 1989. évi 15. tvr.), amelyet a menekültek helyzetére vonatkozó, 1967. január 31‑én New Yorkban aláírt és 1967. október 4‑én hatályba lépett jegyzőkönyv (kihirdette: az 1989. évi 15. tvr.) egészített ki.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-10" href="#c-10">9</a>
</span>) A GURI 1998. augusztus 18‑i 191. számának rendes melléklete; a 2009. július 15‑i legge n. 94 – Disposizioni in materia di sicurezza pubblica (a közbiztonsági rendelkezésekre vonatkozó 94. sz. törvény; a GURI 2009. július 24‑i 170. számának rendes melléklete) módosította; a továbbiakban: 286/1998. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-11" href="#c-11">10</a>
</span>) „may decide not to impose sanctions” az angol nyelvi változatban, „può decidere di non adottare sanzioni” az olasz nyelvi változatban.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-12" href="#c-12">11</a>
</span>) Gérard Cornu szerint a bűncselekménnyé minősítés olyan büntetőpolitikai intézkedés, amelynek során az illetékes szerv (főszabály szerint a törvényalkotó) egy meghatározott magatartást bűncselekménynek nyilvánít, meghatározva annak tényállási elemeit és az alkalmazandó büntetést (Cornu, G., Vocabulaire juridique, PUF, Paris, 15. kiadás, 2024).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-13" href="#c-13">12</a>
</span>) Az uniós jogalkotó az illegális bevándorláshoz történő segítségnyújtást ugyanis bűncselekménynek minősíti, ha az „a valamely tagállam területére való beutazást„ érinti, előzőleg ugyanis e jogalkotó jelezte a 2002/90 irányelv (2) preambulumbekezdésében, hogy ennek leküzdéséhez intézkedéseket kell hozni, ha a „szigorú értelemben vett” jogellenes határátlépéssel van összefüggésben.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-14" href="#c-14">13</a>
</span>) A francia büntető törvénykönyv 225–5. cikkének (1) bekezdése például a kerítés bűncselekményét többek között úgy határozza meg, mint „bárki által bármilyen módon […] más prostitúciójának segítése, támogatása vagy védelme”.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-15" href="#c-15">14</a>
</span>) Az Európai Parlament a „Lutter contre le trafic de migrants vers l’Union européenne, principaux instruments” című, 2016. áprilisi tájékoztató feljegyzésében, amely elérhető a következő internetes címen, http://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/BRIE/2016/581391/EPRS_BRI%282016%29581391_FR.pdf, hangsúlyozza, hogy „[a] bevándorlók csempészete összetett probléma és a csempészek működési módja gyakran nagyon rugalmas és változó. Átfogó megközelítéssel kell ezért e jelenséggel szemben fellépni” (14. o.). Lásd még: a Bizottság szolgálatainak 2017. március 22‑i munkadokumentuma a jogellenes be‑ és átutazáshoz, valamint a jogellenes tartózkodáshoz történő segítségnyújtás elleni uniós jogi keret REFIT‑értékeléséről: Az elősegítésről szóló csomag, (2002/90/EK irányelv és 2002/946/IB kerethatározat), SWD (2017) 117 final, amely elérhető angol nyelven a következő internetes címen: https://www.europarl.europa.eu/RegData/docs_autres_institutions/commission_europeenne/swd/2017/0117/COM_SWD(2017)0117_EN.pdf.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-16" href="#c-16">15</a>
</span>) Lásd: a jelen indítvány 14. lábjegyzetében hivatkozott európai parlamenti tájékoztató feljegyzés (9. o.), valamint Európai Bizottság, Migrációügyi és Uniós Belügyi Főigazgatóság, Études sur le trafic illicite de migrants: Caractéristiques, réponses et coopération avec les pays tiers, synthèse générale, 2015. szeptember (1.3.2. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-17" href="#c-17">16</a>
</span>) A „szándékosan” kifejezést a 2002/90 irányelv más nyelvi változataiban egységesen az „akarattal”, „megfontoltan” vagy „tudatosan” kifejezéssel fordítják.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-18" href="#c-18">17</a>
</span>) Lásd a jelen indítvány 14. lábjegyzetében hivatkozott bizottsági szolgálati munkadokumentumot (9. o.).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-19" href="#c-19">18</a>
</span>) Lásd az Európai Parlament jelen indítvány 14. lábjegyzetében hivatkozott tájékoztató feljegyzését (2., 6. és 14. o.).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-20" href="#c-20">19</a>
</span>) Kiemelés tőlem.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-21" href="#c-21">20</a>
</span>) Lásd: az Egyesült Nemzetek nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezményének és annak az emberkereskedelem, különösen a nőkkel és gyermekekkel való kereskedelem, valamint a migránsok szárazföldön, légi úton és tengeren való csempészete elleni küzdelemről szóló jegyzőkönyveinek az Európai Közösség nevében történő aláírásáról szóló, 2000. december 8‑i 2001/87/EK tanácsi határozat (HL 2001. L 30., 44. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 36. kötet, 125. o.); az Egyesült Nemzetek nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezményét kiegészítő, a migránsok szárazföldön, tengeren és légi úton való csempészete elleni jegyzőkönyvnek – az e jegyzőkönyvnek az Európai Közösséget létrehozó szerződés 179. és 181a. cikkének hatálya alá tartozó rendelkezései tekintetében – az Európai Közösség részéről történő megkötéséről szóló, 2006. július 24‑i 2006/616/EK tanácsi határozat (HL 2006. L 262., 24. o.) és az Egyesült Nemzetek nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezményét kiegészítő, a migránsok szárazföldön, tengeren és légi úton való csempészete elleni jegyzőkönyvnek – az e jegyzőkönyvnek az Európai Közösséget létrehozó szerződés III. része IV. címének hatálya alá tartozó rendelkezései tekintetében – az Európai Közösség részéről történő megkötéséről szóló, 2006. július 24‑i 2006/617/EK tanácsi határozat (HL 2006. L 262., 34. o.).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-22" href="#c-22">21</a>
</span>) Lásd még a 2002/90 irányelv (5) preambulumbekezdését.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-23" href="#c-23">22</a>
</span>) E kerethatározat 1. cikkének (3) bekezdése, ahogyan a 2002/90 irányelv és az említett kerethatározat (2) preambulumbekezdése világosan és egyértelműen tükrözi ezen intézkedéscsomag eredetét, amelyet azon hátborzongató eseményt követően fogadtak el, hogy 2000‑ben Doverben (Nagy‑Britannia) egy holland rendszámú kamion lepecsételt konténerében ötvennyolc illegális bevándorlást tervező kínai személy holttestére bukkantak, a tagállamok pedig megbízták az Unió akkori elnökségét betöltő Francia Köztársaságot, hogy javasoljon intézkedéseket e bűncselekmények elleni küzdelemre és az illegális bevándorlási hálózatok gyors uniós növekedése ellen.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-24" href="#c-24">23</a>
</span>) C‑83/12 PPU, EU:C:2012:202.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-25" href="#c-25">24</a>
</span>) 2012. április 10‑i Vo ítélet (C‑83/12 PPU, EU:C:2012:202, 44. és 45. pont). Kiemelés tőlem.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-26" href="#c-26">25</a>
</span>) A Francia Köztársaság kezdeményezése a jogellenes beutazáshoz, mozgáshoz és tartózkodáshoz történő segítségnyújtás meghatározására irányuló tanácsi irányelv elfogadására vonatkozóan (HL 2000. C 253., 1. o.).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-27" href="#c-27">26</a>
</span>) Lásd az e javaslatról szóló 2000. július 28‑i 10711/00 számú magyarázó feljegyzést. Az említett javaslat 4. cikke a következőképpen rendelkezett: „Minden tagállam mentesítheti a szankciók alól az 1. és 2. cikkben foglalt bűncselekmények tekintetében az említett […] segítségnyújtásban részesülő külföldivel a következő kapcsolatokkal rendelkező személyeket: […] a felmenőik, a leszármazóik, a testvéreik, valamint a házastársaik, […] a házastársa vagy az a személy, aki közismerten családi kapcsolatban él vele”.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-28" href="#c-28">27</a>
</span>) A 2010. március 25‑i 265/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL 2010. L 85., 1. o.) és a 2013. június 26‑i 610/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL 2013. L 182., 1. o.; helyesbítések: HL 2014. L 225., 91. o.; HL 2017. L 40., 78. o.) módosított, a Benelux Gazdasági Unió államai, a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Francia Köztársaság kormányai között a közös határaikon történő ellenőrzések fokozatos megszüntetéséről szóló, 1985. június 14‑i Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló, 1990. június 19‑én Schengenben aláírt és 1995. március 26‑án hatályba lépett egyezmény (HL 2000. L 239., 19. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 2. kötet, 9. o.).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-29" href="#c-29">28</a>
</span>) Lásd: az Európai Parlament 2000. október 25‑i A5–0315/2000 végleges jelentése a Francia Köztársaságnak a jogellenes beutazáshoz, mozgáshoz és tartózkodáshoz történő segítségnyújtás meghatározására irányuló tanácsi irányelv elfogadására vonatkozó kezdeményezéséről (e kezdeményezés 1. cikkére vonatkozó 8. módosítás).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-30" href="#c-30">29</a>
</span>) Lásd e tekintetben: 2023. május 4‑i Agenția Națională de Integritate ítélet (C‑40/21, EU:C:2023:367, 33. és 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). A 2021. október 6‑i ECOTEX BULGARIA ítéletben (C‑544/19, EU:C:2021:803, 97. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat) a Bíróság hangsúlyozta, hogy „a szankció szigorúságának összhangban kell lennie az adott jogsértés súlyával, mivel e követelmény a Charta 52. cikkének (1) bekezdéséből és a Charta 49. cikkének (3) bekezdésében rögzített, a büntetések arányosságának elvéből is következik”.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-31" href="#c-31">30</a>
</span>) Lásd különösen: Galli, F. és Weyembergh, A., Approximation of substantive criminal law in the EU – The way forward, Éditions de l’Université de Bruxelles, Brüsszel, 2013.; Zoumpoulakis, K., „The unresolved tension between the approximation of criminal norms in the EU and the question of national discretion: what is the role of minimum rules in EU criminal law?” Boom Strafblad, 6. kötet, Boom uitgevers, Amszterdam, 315–318. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-32" href="#c-32">31</a>
</span>) Lásd ebben az értelemben: „A Bizottság iránymutatása a jogellenes be‑ és átutazás, valamint a jogellenes tartózkodás elősegítésének meghatározásáról és megelőzéséről szóló uniós szabályok végrehajtásáról” című bizottsági közlemény (HL 2020. C 323., 1. o.) 1. pontja. A szakirodalomban lásd különösen: Weyembergh, A., „Le rapprochement des incriminations et des sanctions pénales, introduction”, Revue internationale de droit pénal, 77. kötet, Éres, Toulouse, 1–2. szám, 2006., 185–192. o. E szerző szerint „[a] demokratikus deficittől is rettenetesen szenvedő közelítésre vonatkozó munkákat a koherencia hiánya és az eseményszerű reagálásra való hajlam is sújtja. Egyértelműen represszív irányultság jellemzi őket, amint azt a már létező bűncselekmények tág fogalommeghatározásainak használata is szemlélteti, amiről a jogellenes beutazáshoz történő segítségnyújtás definíciója is tanúskodik. […] Az ilyen definíciók vagy fogalmak, amelyek a szóban forgó bűnözési formák elleni küzdelem hatékonyságára összpontosítanak, magukban hordozzák a visszaélés veszélyét, és figyelmen kívül hagyják a büntető igazságszolgáltatás megvalósításával kapcsolatos egyéb szempontokat, különösen a törvényesség elvének – amely elv mindazonáltal alapjogként elismert – alapvető alkotóelemével kapcsolatos követelményeket” (192. o.).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-33" href="#c-33">32</a>
</span>) Lásd különösen: 2017. december 5‑i M. A. S. és M. B. ítélet (C‑42/17, EU:C:2017:936, 51–56. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-34" href="#c-34">33</a>
</span>) Az 1950. november 4‑én Rómában aláírt egyezmény (kihirdette: az 1993. évi XXXI. törvény; a továbbiakban: EJEE). Lásd e tekintetben: EJEB, 1996. november 15., Cantoni kontra Franciaország (EC:ECHR:1996:1115JUD001786291, 29. §); 2002. február 7., E. K. kontra Törökország (EC:ECHR:2002:0207JUD002849695, 51. §); 2006. március 29., Achour kontra Franciaország (EC:ECHR:2006:0329JUD006733501, 41. §), valamint 2011. szeptember 20., OAO Neftyanaya Kompaniya Yukos kontra Oroszország (EC:ECHR:2011:0920JUD001490204, 567–570. §).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-35" href="#c-35">34</a>
</span>) Lásd: 2007. május 3‑i Advocaten voor de Wereld ítélet (C‑303/05, EU:C:2007:261, 49. és 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); 2022. május 5‑i BV ítélet (C‑570/20, EU:C:2022:348, 38. pont); 2023. október 19‑i G. ST. T. [A büntetés arányossága bitorlás esetén] ítélet (C‑655/21, EU:C:2023:791, 49. és azt követő pontok, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-36" href="#c-36">35</a>
</span>) Lásd: Peristeridou, C., „Chapter VI ‑ Fragments of the Legality Principle in European Criminal Law”, The Principle of Legality in European Criminal Law, Intersentia, Cambridge, 2015, 177–220. o., különösen 182. és 199. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-37" href="#c-37">36</a>
</span>) Lásd: Peristeridou, C., i. m., 199. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-38" href="#c-38">37</a>
</span>) Lásd különösen: Kaiafa‑Gbandi, M., „Approximation of substantive criminal law provisions in the EU and fundamental principles of criminal law”, in: Galli, F., és Weyembergh, A., i.m., különösen 103. o., valamint Peristeridou, C., i. m., 199. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-39" href="#c-39">38</a>
</span>) C‑308/06, EU:C:2008:312.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-40" href="#c-40">39</a>
</span>) A hajók által okozott szennyezésről és a jogsértésekre alkalmazandó szankciók bevezetéséről szóló, 2005. szeptember 7‑i európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 255., 11. o., helyesbítések: HL 2006. L 33., 87. o. és HL 2006. L 105., 65. o.).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-41" href="#c-41">40</a>
</span>) 2008. június 3‑i Intertanko és társai ítélet (C‑308/06, EU:C:2008:312., 73. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-42" href="#c-42">41</a>
</span>) 2008. június 3‑i Intertanko és társai ítélet (C‑308/06, EU:C:2008:312., 74. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-43" href="#c-43">42</a>
</span>) 2008. június 3‑i Intertanko és társai ítélet (C‑308/06, EU:C:2008:312., 78. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-44" href="#c-44">43</a>
</span>) Lásd különösen: 2017. december 20‑i Vaditrans ítélet (C‑102/16, EU:C:2017:1012, 56. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-45" href="#c-45">44</a>
</span>) Lásd: Zoumpoulakis, K., „Approximation of criminal sanctions in the European Union: A wild goose chase?” New Journal of European Criminal Law, 13. kötet, 3. szám, Intersentia, Mortsel, 2022., 333–345. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-46" href="#c-46">45</a>
</span>) Lásd ebben az értelemben: Peristeridou, C., „The principle of Lex certa in national law and European perspectives”, in Klip, A., H., Substantive Criminal Law of the European Union, Maklu, Antwerpen, 2011., 69–95. o., különösen 91. o.; Wieczorek, I., „EU constitutional limits to the Europeanization of punishment: A case study on offenders' rehabilitation”, Maastricht Journal of European and Comparative Law, Sage Publications, London, 2018., 6. szám, 655–671. o., különösen 659–660. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-47" href="#c-47">46</a>
</span>) Lásd: 2024. április 30‑i Procura della Repubblica presso il Tribunale di Bolzano ítélet (C‑178/22, EU:C:2024:371, 45. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-48" href="#c-48">47</a>
</span>) Lásd: Weyembergh, A., „Le rapprochement des incriminations et des sanctions pénales, introduction„, i. m., aki szerint a közelítés a jogi integrációnak a koordinációhoz és az együttműködéshez képest sikeresebb módja, amelynek alapján a nemzeti jogok változatlanok maradnak, ugyanakkor kevésbé előrehaladott, mint az egységesítés, amely a már meglévő nemzeti szabályoknak egy új büntetőjogi szabállyal való helyettesítését jelenti, ami a joghatóság átruházása esetének felel meg (186. o.).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-49" href="#c-49">48</a>
</span>) Lásd: EJEB, 1996. november 15., Cantoni kontra Franciaország, (CE:ECHR:1996:1115JUD001786291, 31. és 32. §), amely a „gyógyszer” fogalmának az akkor hatályos, a közegészségügyről szóló francia törvénykönyv L. 511. cikkében szereplő jogi definíciójára vonatkozik.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-50" href="#c-50">49</a>
</span>) Rebut, D., „Le principe de la légalité des délits et des peines”, Libertés et droits fondamentaux, Dalloz, Párizs, 2005., 595–610. o., különösen a 753. pont.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-51" href="#c-51">50</a>
</span>) Lásd szemléltetésképpen: 2024. április 30‑i Procura della Repubblica presso il Tribunale di Bolzano ítélet (C‑178/22, EU:C:2024:371, 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-52" href="#c-52">51</a>
</span>) Lásd: 2008. június 3‑i Intertanko és társai ítélet (C‑308/06, EU:C:2008:312., 71. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-53" href="#c-53">52</a>
</span>) Lásd: 2017. március 28‑i Rosneft ítélet (C‑72/15, EU:C:2017:236, 167. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); 2022. május 5‑i BV ítélet (C‑570/20, EU:C:2022:348, 41. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-54" href="#c-54">53</a>
</span>) C‑178/22, EU:C:2024:371.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-55" href="#c-55">54</a>
</span>) Lásd: 2024. április 30‑i Procura della Repubblica presso il Tribunale di Bolzano ítélet (C‑178/22, EU:C:2024:371, 45. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-56" href="#c-56">55</a>
</span>) Lásd: 2021. október 6‑i ECOTEX BULGARIA ítélet (C‑544/19, EU:C:2021:803, 98. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-57" href="#c-57">56</a>
</span>) Lásd: 2021. január 26‑i Hessischer Rundfunk ítélet (C‑422/19 és C‑423/19, EU:C:2021:63, 70. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-58" href="#c-58">57</a>
</span>) Lásd e tekintetben: 2023. március 2‑i Privatbank és társai ítélet (C‑78/21, EU:C:2023:137, 72. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); 2024. július 29‑i BP France ítélet (C‑624/22, EU:C:2024:640, 73. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-59" href="#c-59">58</a>
</span>) Ez különbözteti meg a 2002/90 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) pontját a kanadai bevándorlási és menekültvédelmi törvény 117. cikkétől, amelyet a Cour suprême du Canada (Kanada legfelsőbb bírósága) a 2015. november 27‑i R. kontra Appulonappa ítéletében jogellenesnek ítélt. Ugyanis mivel a törvény célja a transznacionális szervezett bűnözéshez kötődő emberkereskedelem elleni küzdelem volt, e bíróság úgy ítélte meg, hogy az arányosság elvét sérti a harmadik országbeli állampolgárok engedély nélküli beutazása ösztönzésének, elősegítésének vagy támogatásának bűncselekménnyé minősítése, még akkor is, ha e cselekményt kölcsönös segítségnyújtás, a családtagjának segítése vagy humanitárius okokból valósítják meg (70., 72–74., 77. és 84. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-60" href="#c-60">59</a>
</span>) E rendelkezést véleményem szerint össze kell vetni azokkal a rendelkezésekkel, amelyek a nemzeti büntető törvénykönyvekben a bűntetteket és a vétségeket általánosságban határozzák meg, mielőtt pontosítanák azok hatályát, a felelősség megállapítására vonatkozó szabályokat, valamint az enyhítő vagy súlyosító körülményeket, a büntethetőséget kizáró okokat és a szankciókat (például a francia büntető törvénykönyv 221–1. cikke, amely bűncselekménynek minősíti a „más halálának szándékos okozását”, vagy ugyanezen törvénykönyv 311–1. cikke, amely bűncselekménynek minősíti a „más dolgának csalárd módon történő elvonását”).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-61" href="#c-61">60</a>
</span>) A tagállamok kötelesek különösen úgy eljárni, hogy ezzel ne akadályozzák a nemzetközi védelmet kérelmezőknek a területükre való beutazását (lásd a 2002/946 kerethatározat 6. cikkét). A 2021. november 16‑i Bizottság kontra Magyarország (A menedékkérők számára történő segítségnyújtás bűncselekménynek minősítése) ítéletben (C‑821/19, EU:C:2021:930, 136. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat) a Bíróság emlékeztetett arra, hogy minden harmadik országbeli állampolgár vagy hontalan személy jogosult arra, hogy valamely tagállam területén – akár annak határán vagy tranzitzónáiban – nemzetközi védelem iránti kérelmet terjesszen elő, még akkor is, ha e területen jogellenesen tartózkodik. Ezt a jogot e személyek számára az ilyen kérelem sikerének esélyétől függetlenül el kell ismerni.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-62" href="#c-62">61</a>
</span>) Lásd a 36. cikk alapján létrehozott Vegyes Bizottság 2001. május 3‑i és 4‑i, a Nagykövetek Vegyes Bizottságának szóló jelentését (8632/01. dokumentum), 3. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-63" href="#c-63">62</a>
</span>) Lásd még: az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének (FRA) 2014. évi jelentése, „Criminalisation of migrants in an irregular situation and of persons engaging with them”, különösen a 16. o.: „[o]lyan gyakorlati iránymutatást kell adni, amely segíti a tagállamokat az irányelv végrehajtásában az alapvető jogok tiszteletben tartása mellett. Ezeknek az iránymutatásoknak kifejezetten mentesíteniük kell a szankciók alól a beutazáshoz való humanitárius segítségnyújtást (tengeri mentés és a menekültek biztonságba jutásának segítése), valamint a jogellenes helyzetben lévő migránsoknak anyagi haszonszerzési cél nélkül történő humanitárius segítségnyújtást (például élelmiszer, szállás, orvosi ellátás, jogi tanácsadás)” (szabad fordítás).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-64" href="#c-64">63</a>
</span>) Az állandó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően utóbbiaknak a hatáskörüket az uniós jog és e jog általános elveinek tiszteletben tartásával, és ahogy a 2002/90 irányelv 3. cikkéből következik, az arányosság elvére figyelemmel kell gyakorolniuk (lásd: 2021. október 6‑i ECOTEX BULGARIA ítélet, C‑544/19, EU:C:2021:803, 84. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-65" href="#c-65">64</a>
</span>) Lásd: a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló 96/71/EK irányelv érvényesítéséről és a belső piaci információs rendszer keretében történő igazgatási együttműködésről szóló 1024/2012/EU rendelet (az IMI‑rendelet) módosításáról szóló, 2014. május 15‑i 2014/67/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2014. L 159., 11. o.) 20. cikkét illetően a 2022. március 8‑i Bezirkshauptmannschaft Hartberg‑Fürstenfeld (Közvetlen hatály) ítélet (C‑205/20, EU:C:2022:168, 16–32. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-66" href="#c-66">65</a>
</span>) Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében ugyan valamely irányelv bizonyos mérlegelési mozgásteret hagy a tagállamok számára a végrehajtási módozatok elfogadása során, ezen irányelv valamely rendelkezése tekinthető feltétlennek és pontosnak, ha egyértelműen megfogalmazott és pontosan meghatározott eredménykötelezettséget ír elő a tagállamok számára, amely a benne foglalt szabály alkalmazása tekintetében semmilyen feltételtől nem függ (lásd: 2022. március 8‑i Bezirkshauptmannschaft Hartberg‑Fürstenfeld [Közvetlen hatály] ítélet, C‑205/20, EU:C:2022:168, 19. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-67" href="#c-67">66</a>
</span>) Lásd analógia útján: 2022. március 8‑i Bezirkshauptmannschaft Hartberg‑Fürstenfeld (Közvetlen hatály) ítélet (C‑205/20, EU:C:2022:168, 23. és 24. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-68" href="#c-68">67</a>
</span>) A Bíróság szerint az olyan értelmezés, amely szerint a szankciók arányosságának a szóban forgó irányelvben előírt követelménye átültetésének szükségessége megfosztaná azt feltétel nélküli jellegétől, megakadályozná az érintett magánszemélyeket abban, hogy adott esetben az aránytalan szankciók e követelmény által előírt tilalmára hivatkozzanak. Márpedig az irányelvnek az EUMSZ 288. cikk által elismert kötelező erejével összeegyeztethetetlen lenne annak elvi szinten történő kizárása, hogy az érintett személyek ilyen tilalomra hivatkozhassanak (lásd: 2022. március 8‑i Bezirkshauptmannschaft Hartberg‑Fürstenfeld [Közvetlen hatály] ítélet, C‑205/20, EU:C:2022:168, 25. és 26. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-69" href="#c-69">68</a>
</span>) A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a tagállamok a Charta 51. cikkének (1) bekezdése értelmében az uniós jogot hajtják végre, amikor valamely uniós jogi rendelkezésben kimondott azon kötelezettséget teljesítenek, hogy hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat írjanak elő az e rendelkezésben említett jogsértésekért felelős személyekkel szemben (lásd: 2023. október 19‑i G. ST. T. [A büntetés arányossága bitorlás esetén] ítélet, C‑655/21, EU:C:2023:791, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-70" href="#c-70">69</a>
</span>) Lásd: 2023. október 19‑i G. ST. T. (A büntetés arányossága bitorlás esetén) ítélet (C‑655/21, EU:C:2023:791, 65. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-71" href="#c-71">70</a>
</span>) Lásd: 2018. október 4‑i Link Logistik N &amp; N ítélet (C‑384/17, EU:C:2018:810, 45. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-72" href="#c-72">71</a>
</span>) Lásd: De Bondt, W., „The Missing Link between »Necessity« and »Approximation of Criminal Sanctions« in the EU”, European Criminal Law Review, Beck, München, 2014, 4. sz. 147–168. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-73" href="#c-73">72</a>
</span>) Lásd: 2023. október 19‑i G. ST. T. (A büntetés arányossága bitorlás esetén) ítélet (C‑655/21, EU:C:2023:791, 68. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-74" href="#c-74">73</a>
</span>) Emlékeztetek, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint, ha egy tagállam túllépi mérlegelési jogkörét azzal, hogy a valamely irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén aránytalan szankciókat előíró nemzeti szabályozást fogad el, az érintett személynek az ilyen szabályozással szemben közvetlenül az ezen irányelvben foglalt szankciók arányosságára vonatkozó követelményre kell tudnia hivatkozni (lásd: 2022. március 8‑i Bezirkshauptmannschaft Hartberg‑Fürstenfeld [Közvetlen hatály] ítélet, C‑205/20, EU:C:2022:168, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-75" href="#c-75">74</a>
</span>) Lásd ebben az értelemben: 2018. március 20‑i Menci ítélet (C‑524/15., EU:C:2018:197, 55. pont); 2022. május 5‑i BV ítélet (C‑570/20, EU:C:2022:348, 50. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-76" href="#c-76">75</a>
</span>) Lásd: 2018. március 20‑i Menci ítélet (C‑524/15., EU:C:2018:197, 58. pont);</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-77" href="#c-77">76</a>
</span>) Amennyiben megállapítást nyer, hogy a segítségnyújtás kizárólag a közeli hozzátartozók és különösen a gyermekek érdekében történt, egyes országok elfogadják, hogy ez természeténél fogva humanitárius cselekmény, ami megköveteli a cselekmény büntetendőségének mellőzését, míg más országok esetében a családi kapcsolatok fennállása nem akadályozza a családanya bűnösségének megállapítását (lásd az UNODC jelen indítvány 3. lábjegyzetében hivatkozott elemzését, 19. o.)</p>
</body>
</html>
