A kérdést előterjesztő bíróság által szolgáltatott információkból kiderül, hogy (a lenti táblázat B oszlopában szereplő)
Adóköteles jövedelem
(euróban)
Mértékek
(százalékban)
Általános
(A)
Átlagos
(B)
28%‑os autonóm adómérték alkalmazandó a következőkre: […]
Lásd ebben az értelemben:
Lásd ebben az értelemben:
Lásd ebben az értelemben:
Lásd ebben az értelemben:
Lásd ebben az értelemben:
Lásd ebben az értelemben:
nem kell bejelenteni az ügyet, mivel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre adandó válasz nem enged teret semmilyen észszerű kétségnek, és az eljárási szabályzat 99. cikke alapján ezért indokolt végzéssel is el lehet dönteni; az EUMSZ 64. cikk (1) bekezdésének alkalmazása kizárható, mivel a szóban forgó rendelkezés lényegében már a törvény 32. pont. mivel a CIRS 43. cikke (2) bekezdésének szövegéből nem tűnik ki, hogy e rendelkezés a lakóhelyük alapján különbséget tesz a külföldi illetőségű adózók között, meg kell állapítani, hogy az eltérő bánásmód objektíve összehasonlítható helyzetekre vonatkozik. 37. pont.
Saját fordítás.
Lásd például:
Lásd ebben az értelemben:
E tekintetben rámutatok arra, hogy az EUMSZ 64. cikk alkalmazhatóságához az intézkedésnek nem részleteiben, hanem csupán lényegében kell az érintett tagállam jogrendjének
Lásd ebben az értelemben:
Lásd:
Lásd:
A kettős adóztatással kapcsolatos kérdéseket főszabály szerint két‑ vagy többoldalú egyezmények útján kezelik.
Igaz ugyan, hogy a
Lásd például:
Lásd például:
Lásd például:
Lásd például:
Kokott főtanácsnok
Lásd például:
Lásd például:
Lásd például:
Lásd például:
Lásd: Lenaerts K. és Bernardeau L.,
Emellett a második megközelítés szerint a hátrányos megkülönböztetés származhat ugyanazon szabálynak az eltérő helyzetekre való alkalmazásából is. Lásd:
Lásd például:
Lásd például:
Tiltott kritérium fennállása esetén az első megközelítés akár paradox eredményre is vezethet. Mivel ugyanis az összehasonlíthatóságot ebben a megközelítésben a szóban forgó intézkedés céljára tekintettel kell vizsgálni, ha ezen intézkedés éppen azt a célt szolgálja, hogy a személyek két csoportját valamelytiltott kritérium alapján eltérően kezeljék, nem állapítható meg hátrányos megkülönböztetés, mivel e célra tekintettel e két csoportot úgy kell tekinteni, mint amelyek nem összehasonlíthatók.
A nemzeti szabályozás szintjén fennálló összhang hiánya nem jelenti szükségszerűen a mozgási szabadságok korlátozásának fennállását. Valamely intézkedés ugyanis anélkül is lehet ellentétes a céljaival, hogy szükségszerűen hátrányos helyzetbe hozná a külföldieket vagy nemhonos személyeket. Ennélfogva, bár a szabályozásnak a céljaival való összhangja a korlátozás vizsgálatára irányuló szakaszban nem bírhat döntő jelentőséggel, releváns azonban ezen intézkedés igazolhatóságának vizsgálata során. Ahhoz ugyanis, hogy valamely korlátozás összeegyeztethető legyen az uniós joggal, annak nemcsak igazoltnak kell lennie, hanem arányosnak is kell lennie ezzel az igazolással, ami megköveteli, hogy a szabályozás e célt koherens és szisztematikus módon kövesse. Lásd például:
Igaz ugyan, hogy az ítélkezési gyakorlat némileg bizonytalan abban az értelemben, hogy egyes ítéletek azt a benyomást kelthetik, hogy az Lásd például:
A támogatás szelektív jellegének vagy a korlátozás fennállásának megállapítása során alkalmazandó teszt viszonylag közel áll a hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó teszthez. A szelektív jelleg feltétele annak megállapítása,
Lásd:
Wahl főtanácsnok
Eltérő megközelítést kell azonban alkalmazni akkor, ha az alapügyben szóban forgó helyzet valamely ügylet minősítésének a következménye, és ha az adóhatóságok ennek érdekében több rendelkezést is megvizsgáltak annak érdekében, hogy egymást követően kizárják más adórendszerek alkalmazását, mint a Veronsaajien oikeudenvalvontayksikkö ügyben (C‑480/19) (amelyben szintén a mai napon ismertetem indítványomat). Ugyanis mivel ebben a helyzetben e rendelkezések mindegyike e rendszerek hatályát, nem pedig a fizetendő adó összegét határozza meg, e rendelkezések mindegyikét önálló intézkedésnek kell tekinteni, és azokat ezért elszigetelten kell vizsgálni.
61. pont. Kiemelés tőlem. Igaz ugyan, hogy az ítélet 40. pontjában a Bíróság megállapította, hogy
Lásd:
Lásd ebben az értelemben:
E tekintetben a portugál kormány többek között arra hivatkozik, hogy ha a felperes a belföldi illetőségű adóalanyokra alkalmazandó rendszert kívánta volna választani, és így részesülni kívánt volna e kedvezményben, a CIRS‑nek az adó‑ és vámhatóság
Úgy tűnhet, hogy a Bíróság által a
Lásd ebben az értelemben:
A Bizottság tárgyaláson kifejtett véleménye szerint a felperes egy jogellenes rendszer és egy jogszerű rendszer között választhatott volna. Rá kell azonban mutatni arra, hogy az átalányadózás lehetőségének állítólagos jogellenessége annak hátrányosan megkülönböztető jellegén alapul. Ez a rendszer tehát nem jellegénél fogva, hanem a belföldi illetőségű adóalanyokra alkalmazott rendszerhez viszonyítva lenne jogellenes. Ennélfogva, mivel véleményem szerint attól kezdve, hogy a külföldi illetőségű adóalanyok úgy dönthetnek, hogy pontosan ugyanúgy adóznak, mint a belföldi illetőségű adóalanyok, semmilyen hátrányos megkülönböztetés nem fogadható el, logikusan úgy kell tekinteni, hogy az említett felperes két megfelelő lehetőség közül választhat.
A tárgyaláson erre vonatkozóan feltett kérdésre válaszolva a Bizottság elismerte, hogy nehézségekbe ütközik annak eldöntése, hogy Portugáliának milyen módon kellett volna alkalmaznia a Hollmann ítéletet. A Bizottság megjegyezte azonban, hogy ha Portugália ugyanazt a teljes jövedelem figyelembevételén alapuló adórendszert alkalmazná a belföldi illetőségű és a külföldi illetőségű adóalanyokra az adó mértékének megállapításához, nem lenne megállapítható hátrányos megkülönböztetés.
A tagállamok nem kötelesek előírni valamely rendszer alkalmazását; a jogalanyokra bízhatják annak eldöntését, hogy melyiket kívánják alkalmazni magukra. Lásd analógia útján:
Lásd például:
Kétségtelen, hogy ilyen helyzetben a belföldi illetőségű adóalanyok hátrányos helyzetbe kerülnek, mivel nem élvezhetik az alakiságok ezen enyhítésének előnyeit. Mindazonáltal, amint arra már rámutattam, az uniós jog nem tiltja a fordított irányú hátrányos megkülönböztetést. Lásd ebben az értelemben:
A Test Claimants in the FII Group Litigation ügyben az ítéletben említett másik lehetőség az ítélet 15. pontjában ismertetett lehetőség volt, amellyel kapcsolatban a Bíróság már megállapította, hogy az szintén hátrányos. Lásd:
Lásd:
Lásd ebben az értelemben:
Lásd analógia útján:
Lásd:
Lásd ebben az értelemben:
Amint azt korábban kifejtettem, az átlagos adómértéket (ebben a példában 44,9%, amelyhez hozzáadódik az 5%‑os szolidaritási adó), nem pedig a marginális adómértéket kell figyelembe venni. A különbség tehát 152,32, nem pedig 75 EUR.
E körülmény releváns voltát illetően lásd:
Az EUMSZ 63. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti jogi szabályozás, amely a valamely tagállamban található ingatlannak a másik tagállamban illetőséggel rendelkező adóalany által történő értékesítéséből származó tőkenyereség adóztatását a belföldi illetőségű adóalanyokra alkalmazandótól eltérő adórendszer hatálya alá veti, feltéve, hogy ugyanez a szabályozás lehetővé teszi a külföldi illetőségű adóalanyok számára, hogy a belföldi illetőségű adóalanyokra alkalmazandó adórendszert válasszák. Ilyen körülmények között az érintett tagállam hatóságainak biztosítaniuk kell, hogy az ilyen választás lehetőségét egyértelmű, gyors és érthető módon a külföldi illetőségű adóalanyok tudomására hozzák, valamint hogy semlegesítik az ahhoz kapcsolódó következményeket, hogy az érintett személy teljes jövedelmét nem adóztatják ebben az államban. Ez utóbbi követelmények tiszteletben tartását azonban a nemzeti bíróságnak kell megvizsgálnia.