<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><CONCLUSION NNC="YES" xmlns:fmx="http://opoce" xmlns:xsi="http://www.w3.org/2001/XMLSchema-instance" xsi:noNamespaceSchemaLocation="http://formex.publications.europa.eu/schema/formex-05.58-20161101.xd"><BIB.CONCLUSION><REF.CASE FILE="n.a."><NO.CASE>C-360/15</NO.CASE><NO.CASE>C-31/16</NO.CASE></REF.CASE><NO.CELEX>62015CC0360</NO.CELEX><NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:397">EU:C:2017:397</NO.ECLI><NO.SEQ>0001</NO.SEQ><PAGE.FIRST.ECR>1</PAGE.FIRST.ECR><PAGE.SEQ>1</PAGE.SEQ><PAGE.LAST.ECR>33</PAGE.LAST.ECR><PAGE.TOTAL>33</PAGE.TOTAL></BIB.CONCLUSION><CURR.TITLE><PAGE.HEADER><P>SZPUNAR FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA – C‑360/15. ÉS C‑31/16. SZ. EGYESÍTETT ÜGYEK</P><P>X ÉS VISSER</P></PAGE.HEADER></CURR.TITLE><TITLE><TI><P><HT TYPE="UC">Maciej Szpunar</HT></P><P><HT TYPE="UC">Főtanácsnok indítványa</HT></P><P>Az ismertetés napja: <DATE ISO="20170518">2017. május 18.</DATE><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0001"><P>Eredeti nyelv: angol.</P></NOTE></P></TI><STI><P><HT TYPE="BOLD">C‑360/15. és C‑31/16. sz. egyesített ügyek</HT></P><P>College van Burgemeester en Wethouders van de gemeente Amersfoort</P><P>kontra</P><P>X BV</P><P><HT TYPE="NORMAL">(a Hoge Raad der Nederlanden [legfelsőbb bíróság, Hollandia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)</HT></P></STI></TITLE><INTERMEDIATE><INDEX IDX.CLOSE="”" SEPARATOR=" – " IDX.OPEN="„"><KEYWORD>2006/123/EK irányelv</KEYWORD><KEYWORD>Hatály</KEYWORD><KEYWORD>A 2. cikk (2) bekezdésének c) pontja</KEYWORD><KEYWORD>A 2. cikk (3) bekezdése</KEYWORD><KEYWORD>Az elektronikus hálózatok rendelkezésre bocsátásához kapcsolódó tevékenységek</KEYWORD><KEYWORD>2002/20 irányelv</KEYWORD><KEYWORD>13. cikk</KEYWORD></INDEX></INTERMEDIATE><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">és</HT></P><P><HT TYPE="BOLD">Visser Vastgoed Beleggingen BV</HT></P><P><HT TYPE="BOLD">kontra</HT></P><P><HT TYPE="BOLD">Raad van de gemeente Appingedam</HT></P><P>(a Raad van State [államtanács, Hollandia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)</P></TI></TITLE><CONTENTS.CONCLUSION><INDEX IDX.CLOSE="”" SEPARATOR=" – " IDX.OPEN="„"><KEYWORD>2006/123/EK irányelv</KEYWORD><KEYWORD>Szolgáltatók letelepedése</KEYWORD><KEYWORD>Hatály</KEYWORD><KEYWORD>(9) preambulumbekezdés</KEYWORD><KEYWORD>A 4. cikk 1. pontja</KEYWORD><KEYWORD>A <QUOT.START CODE="00BB" REF.END="QE0001" ID="QS0001"/>szolgáltatás<QUOT.END REF.START="QS0001" CODE="00AB" ID="QE0001"/> fogalma</KEYWORD><KEYWORD>Kiskereskedelem</KEYWORD><KEYWORD>Városi területrendezési terv</KEYWORD><KEYWORD>A 15. cikk (2) bekezdésének a) pontja</KEYWORD><KEYWORD>Területi korlátozás</KEYWORD><KEYWORD>A 15. cikk (3) bekezdése</KEYWORD><KEYWORD>A városi környezet védelme</KEYWORD></INDEX><TOC><TITLE><TI><P>Tartalomjegyzék</P></TI></TITLE><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>I.</NO.ITEM><ITEM.CONT>Bevezetés</ITEM.CONT><ITEM.REF>3</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>II.</NO.ITEM><ITEM.CONT>Jogi háttér</ITEM.CONT><ITEM.REF>5</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>A.</NO.ITEM><ITEM.CONT>Az uniós jog</ITEM.CONT><ITEM.REF>5</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>1.</NO.ITEM><ITEM.CONT>A belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123 irányelv</ITEM.CONT><ITEM.REF>5</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>2.</NO.ITEM><ITEM.CONT>Az elektronikus hírközlési hálózatok telepítése során felmerülő igazgatási díjakra vonatkozó uniós jog</ITEM.CONT><ITEM.REF>7</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK></TOC.BLK><?PAGE NO="2"?><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>B.</NO.ITEM><ITEM.CONT>A holland jog</ITEM.CONT><ITEM.REF>9</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>1.</NO.ITEM><ITEM.CONT>A holland hírközlési törvény kiválasztott rendelkezései</ITEM.CONT><ITEM.REF>9</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>2.</NO.ITEM><ITEM.CONT><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0002" ID="QS0002"/>Leges<QUOT.END REF.START="QS0002" CODE="201D" ID="QE0002"/> (díjak) Amersfoort önkormányzat területén</ITEM.CONT><ITEM.REF>10</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>3.</NO.ITEM><ITEM.CONT>A területrendezési tervekre vonatkozó rendelkezések Hollandiában és Appingedam önkormányzata</ITEM.CONT><ITEM.REF>10</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK></TOC.BLK></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>III.</NO.ITEM><ITEM.CONT>Az alapeljárások és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések</ITEM.CONT><ITEM.REF>10</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>A.</NO.ITEM><ITEM.CONT>C‑360/15. sz. X ügy</ITEM.CONT><ITEM.REF>10</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>B.</NO.ITEM><ITEM.CONT>C‑31/16. sz. Visser ügy</ITEM.CONT><ITEM.REF>11</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>IV.</NO.ITEM><ITEM.CONT>A Bíróság előtti eljárás</ITEM.CONT><ITEM.REF>13</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>V.</NO.ITEM><ITEM.CONT>Elemzés</ITEM.CONT><ITEM.REF>13</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>A.</NO.ITEM><ITEM.CONT>C‑360/15. sz. X ügy</ITEM.CONT><ITEM.REF>13</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>1.</NO.ITEM><ITEM.CONT>A 2006/123 irányelv hatályáról (1–3. kérdés)</ITEM.CONT><ITEM.REF>13</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>a)</NO.ITEM><ITEM.CONT>A 2006/123 irányelv 2. cikke (1. kérdés)</ITEM.CONT><ITEM.REF>13</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>1)</NO.ITEM><ITEM.CONT>A 2006/123 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének c) pontjáról</ITEM.CONT><ITEM.REF>14</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>2)</NO.ITEM><ITEM.CONT>A 2006/123 irányelv 2. cikkének (3) bekezdéséről</ITEM.CONT><ITEM.REF>16</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>b)</NO.ITEM><ITEM.CONT>A 2006/123 irányelv (9) preambulumbekezdéséről (3. kérdés)</ITEM.CONT><ITEM.REF>17</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>c)</NO.ITEM><ITEM.CONT>A tisztán belső helyzetekről (2. kérdés)</ITEM.CONT><ITEM.REF>17</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>2.</NO.ITEM><ITEM.CONT>A 4. és 5. kérdésről</ITEM.CONT><ITEM.REF>17</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>B.</NO.ITEM><ITEM.CONT>C‑31/16, Visser ügy</ITEM.CONT><ITEM.REF>17</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>1.</NO.ITEM><ITEM.CONT>A 2006/123 irányelv 4. cikkének 1 pontjáról (1. kérdés)</ITEM.CONT><ITEM.REF>17</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>a)</NO.ITEM><ITEM.CONT>Díjazás ellenében nyújtott […] önálló gazdasági tevékenység</ITEM.CONT><ITEM.REF>18</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>b)</NO.ITEM><ITEM.CONT>[…] az EUMSZ 57. cikkben említett</ITEM.CONT><ITEM.REF>19</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>c)</NO.ITEM><ITEM.CONT>Megszorító értelmezés az elsődleges jog miatt?</ITEM.CONT><ITEM.REF>20</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>1)</NO.ITEM><ITEM.CONT>A letelepedés szabadsága</ITEM.CONT><ITEM.REF>20</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>2)</NO.ITEM><ITEM.CONT>Az áruk szabad mozgása</ITEM.CONT><ITEM.REF>21</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>i)</NO.ITEM><ITEM.CONT>A súlypont keresése</ITEM.CONT><ITEM.REF>22</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>ii)</NO.ITEM><ITEM.CONT>Egyidejű alkalmazandóság</ITEM.CONT><ITEM.REF>22</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>iii)</NO.ITEM><ITEM.CONT>Egymás utáni alkalmazandóság</ITEM.CONT><ITEM.REF>23</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>3)</NO.ITEM><ITEM.CONT>A Rina Services és társai ítélet</ITEM.CONT><ITEM.REF>23</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK></TOC.BLK><?PAGE NO="3"?><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>d)</NO.ITEM><ITEM.CONT>További megfontolások</ITEM.CONT><ITEM.REF>24</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>e)</NO.ITEM><ITEM.CONT>Következtetés</ITEM.CONT><ITEM.REF>25</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>2.</NO.ITEM><ITEM.CONT>A tisztán belső jellegű helyzetekről (4. kérdés)</ITEM.CONT><ITEM.REF>25</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>3.</NO.ITEM><ITEM.CONT>A lehetséges határon átnyúló elemekről (3. kérdés)</ITEM.CONT><ITEM.REF>28</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>4.</NO.ITEM><ITEM.CONT>Területrendezési terv a 2006/123 irányelv alapján (2. és 5. kérdés)</ITEM.CONT><ITEM.REF>28</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>a)</NO.ITEM><ITEM.CONT>Az engedélyekről</ITEM.CONT><ITEM.REF>28</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>b)</NO.ITEM><ITEM.CONT>A követelményekről</ITEM.CONT><ITEM.REF>29</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>c)</NO.ITEM><ITEM.CONT>A 2006/123 irányelv (9) preambulumbekezdéséről</ITEM.CONT><ITEM.REF>29</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>d)</NO.ITEM><ITEM.CONT>A 2006/123 irányelv 14. cikkének (5) bekezdéséről</ITEM.CONT><ITEM.REF>31</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>e)</NO.ITEM><ITEM.CONT>A 2006/123 irányelv 15. cikkéről</ITEM.CONT><ITEM.REF>31</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>5.</NO.ITEM><ITEM.CONT>Az EUMSZ 34. és EUMSZ 49. cikkről (6. kérdés)</ITEM.CONT><ITEM.REF>33</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK></TOC.BLK></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>VI.</NO.ITEM><ITEM.CONT>Végkövetkeztetések</ITEM.CONT><ITEM.REF>33</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK></TOC><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">I.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Bevezetés</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0001"><NO.P>1.</NO.P><TXT>A belső piac az ahhoz kapcsolódó alapvető szabadságokkal együtt nemcsak a Szerződések történelmi‑jogi sarokkövét és központi szervező elvét képezi, hanem azt az integrációs folyamat kezdete óta dinamizmus is jellemezi. Ez az Unió egyik kifejezett célja,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0002"><P>Lásd az EUSZ 3. cikk (3) bekezdését.</P></NOTE> amely az EUM‑Szerződés harmadik részének I. címében kiemelt helyet foglal el. A belső piac az Egységes Európai Okmány óta létező jogi meghatározása szerint <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0003" ID="QS0003"/>egy olyan térség, amelyben a Szerződések rendelkezéseivel összhangban biztosított az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása<QUOT.END REF.START="QS0003" CODE="201D" ID="QE0003"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0003"><P>Lásd az EUMSZ 26. cikk (2) bekezdését.</P></NOTE>, és amelynek célja a komparatív előny gazdasági koncepciója alapján a termékek és termelési tényezők Unión belüli szabad áramlásának biztosítása.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0004"><P>Lásd: Müller‑Graff, P.‑Chr., <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0004" ID="QS0004"/>Die Verfassungsziele der Europäischen Union<QUOT.END REF.START="QS0004" CODE="201D" ID="QE0004"/>, 113. pont, Dauses, M. A., <HT TYPE="ITALIC">Handbuch des EU‑Wirtschaftsrechts, Band 1, EL 31</HT>, C. H. Beck, München, 2016.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0002"><NO.P>2.</NO.P><TXT>Noha annyira nem mennék messzire, hogy azt állítsam, a belső piac <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0005" ID="QS0005"/>élő eszköz<QUOT.END REF.START="QS0005" CODE="201D" ID="QE0005"/>,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0005"><P>Többek között azért, mert nem szeretném, ha az Emberi Jogok Európai Bírósága plágiummal vádolna meg, mivel a bíróság köztudottan ezt a terminológiát használja az EJEE értelmezése során az <DATE ISO="19780425">1978. április 25‑i</DATE>, Tyrer kontra Egyesült Királyság ítélete (5856/72. sz., 31. pont) óta.</P></NOTE> kijelenthető, hogy a belső piac joga a legtöbb más uniós szakpolitikai területhez képest még inkább mozgó célpontnak minősül. A a piaci szabadságok és a tagállamok nem gazdasági jellegű érdekek szabályozására irányuló vágyának két tektonikai lemeze között helyezkedik el; ez utóbbi államonként eltérő lehet. A Szerződések alapító atyái nem voltak vakok: egy átfogó és gyakorlatilag minden más (nemzeti) szakpolitikai területre hatást gyakorló horizontális szakpolitikai terület kiválasztásának köszönhetően<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0006"><P>Valójában bármely, valamely korlátozás igazolásaként elismert szakpolitikai területre, függetlenül attól, hogy azt az EUM‑Szerződés kifejezetten említi‑e, vagy azt a Bíróság alakította ki <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0006" ID="QS0006"/>kötelező előírás<QUOT.END REF.START="QS0006" CODE="201D" ID="QE0006"/> (vagy <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0007" ID="QS0007"/>kényszerítő ok<QUOT.END REF.START="QS0007" CODE="201D" ID="QE0007"/>, vagy <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0008" ID="QS0008"/>közérdeken alapuló kényszerítő indok<QUOT.END REF.START="QS0008" CODE="201D" ID="QE0008"/>) formájában.</P></NOTE> ez a dinamizmus a hozzá tartozó zavaró tényezőkkel együtt a belső piac DNS‑ét képezi.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="4"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0003"><NO.P>3.</NO.P><TXT>A Bíróság az évek során lépést tartott ezzel a dinamizmussal: eltérő módon, néha elősegítette,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0007"><P>Például annak elismerésével, hogy az alapvető szabadságok korlátozása meghaladja az állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának puszta elvét, lásd: az árukkal kapcsolatban a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19740711">1974. július 11‑i</DATE> <NAME.CASE>Dassonville</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>8/74</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1974:82">EU:C:1974:82</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>); a letelepedéssel kapcsolatban az <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19951130">1995. november 30‑i</DATE> <NAME.CASE>Gebhard</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑55/94</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1995:411">EU:C:1995:411</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>); és a szolgáltatásokkal kapcsolatban az <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19910725">1991. július 25‑i</DATE> <NAME.CASE>Säger</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑76/90</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1991:331">EU:C:1991:331</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> míg máskor fékezte.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0008"><P>Például az áruk szabad mozgása alkalmazási körének az <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19931124">1993. november 24‑i</DATE> <NAME.CASE>Keck és Mithouard</NAME.CASE> ítéletben (<NO.CASE>C‑267/91 és C‑268/91</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1993:905">EU:C:1993:905</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) történő korlátozásával vagy a tagállamok vonatkozásában igazolt korlátozások rendszeres engedélyezésével és ítélkezési gyakorlatának az EUM‑Szerződésben kifejezetten nem hivatkozott igazoló okok alapján történő kialakításával.</P></NOTE> A Bíróság azonban a Szerződés rendelkezéseit mindig olyan módon értelmezte, amely tükrözte (valamely ítélethozatal) időpontjának gazdasági és társadalmi valóságát.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0009"><P>A legpozitívabb példákkal élve: a Bíróság az áruk vonatkozásában az <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19790220">1979. február 20‑i</DATE> <NAME.CASE>Rewe‑Zentral</NAME.CASE> ítéletben (<NO.CASE>120/78</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1979:42">EU:C:1979:42</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>, úgynevezett <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0009" ID="QS0009"/>Cassis de Dijon<QUOT.END REF.START="QS0009" CODE="201D" ID="QE0009"/> ítélet) és a letelepedés vonatkozásában az <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19951130">1995. november 30‑i</DATE> <NAME.CASE>Gebhard</NAME.CASE> ítéletben (<NO.CASE>C‑55/94</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1995:411">EU:C:1995:411</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) annak elismerésével, hogy a tagállamok az EUM‑Szerződésben kifejezetten szereplőktől eltérő igazoló okokhoz folyamodhatnak; a Bíróság például figyelembe vette azt, hogy létezik fogyasztóvédelem vagy környezetvédelem – olyan fogalmak, amelyek 1957‑ben nem szerepeltek a Szerződések megalkotóinak gondolataiban.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0004"><NO.P>4.</NO.P><TXT>Hagyományosan a Bíróság ítélkezési gyakorlatának nagy része az áruk szabad mozgásának összefüggésében merült fel, és a legtöbb fogalom innen származik. A példák között a fent már említett számos megállapítás szerepel, köztük az, hogy főszabály szerint<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0010"><P>A jelentős kivétel a munkavállalók szabad mozgása, lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20000606">2000. június 6‑i</DATE> <NAME.CASE>Angonese</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑281/98</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2000:296">EU:C:2000:296</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> a szabadságok a tagállamokra irányulnak, és azok tisztán belső helyzetekben nem érvényesülnek.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0011"><P>Habár a gyakorlatban gyakran egyszerűen értelmezhető egy határon átnyúló elemmel rendelkező helyzet, lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20161001">2016. október 1</DATE>‑jei <NAME.CASE>Trijber és Harmsen</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑340/14 és C‑341/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:641">EU:C:2015:641</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>), és bár a Bíróság liberális volt az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek elfogadásában olyan esetekben, amelyek tényállása egyértelműen egyes tagállamokra korlátozódik (az ítélkezési gyakorlat állására vonatkozó mérvadó összefoglalásért lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20161115">2016. november 15‑i</DATE> <NAME.CASE>Ullens de Schooten</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑268/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:874">EU:C:2016:874</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Az esetlegesen egynél több, Szerződésben foglalt szabadságot sértő nemzeti intézkedések értékelése során ezen esetek <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0010" ID="QS0010"/>áruk<QUOT.END REF.START="QS0010" CODE="201D" ID="QE0010"/> cím alatt történő kezelésére vonatkozó tendencia állapítható meg. A letelepedés és a szolgáltatásnyújtás hosszú ideig ezen ítélkezési gyakorlat árnyékában marad. Az idők során mégis teret hódítottak, ami szintén jelentős ítélkezési gyakorlatot eredményezett, akár e szabadságok előzetes döntéshozatali eljárások kontextusában történő közvetlen alkalmazásáról, akár az érintett tagállamokkal szembeni, kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárások keretében történő közvetlen alkalmazásáról volt szó.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0005"><NO.P>5.</NO.P><TXT>Az uniós jogalkotó úgy vélte, hogy az ilyen eseti megközelítés nem elegendő a szolgáltatók letelepedési szabadságát, valamint a szolgáltatások tagállamok közötti szabad mozgását gátló akadályok elhárításához, valamint e két – az EUM‑Szerződésben meghatározott – alapvető szabadság gyakorlásához szükséges jogbiztonság garantálásához a szolgáltatások igénybevevői és a szolgáltatók számára.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0012"><P>Lásd a 2006/123 irányelv (5) és (6) preambulumbekezdését.</P></NOTE> A 2006/123/EK irányelvet<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0013"><P>A belső piaci szolgáltatásokról szóló, <DATE ISO="20061212">2006. december 12‑i</DATE> európai parlamenti és tanácsi irányelv (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="376" PAGE.FIRST="36" DATE.PUB="2006">HL 2006. L 376., 36. o.</REF.DOC.OJ>; helyesbítés: <REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="287" PAGE.FIRST="33" DATE.PUB="2014">HL 2014. L 287., 33. o.</REF.DOC.OJ>).</P></NOTE>ennek megfelelően olyan hosszú folyamatot követően fogadták el, amely az eredeti javaslathoz képest alapvető változásokat hozott.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0014"><P>Lásd: Wathelet, M., <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0011" ID="QS0011"/>La genèse de la directive <QUOT.START CODE="00BB" REF.END="QE0012" ID="QS0012"/>services<QUOT.END REF.START="QS0012" CODE="00AB" ID="QE0012"/><QUOT.END REF.START="QS0011" CODE="201D" ID="QE0011"/>, in Ferrari‑Breeur (szerk.), <HT TYPE="ITALIC">La directive <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0013" ID="QS0013"/>services</HT><QUOT.END REF.START="QS0013" CODE="201D" ID="QE0013"/>, Bruylant, Brüsszel, 2011, 21–31. o., a 23–25. oldalon.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0006"><NO.P>6.</NO.P><TXT>A tagállamok által a nemzeti jogba 2009 végéig átültetett ezen irányelv<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0015"><P>Lásd a 2006/123 irányelv 44. cikkének (1) bekezdését.</P></NOTE> eddig nem keletkeztetett a Bíróságnál hatalmas mennyiségű ítélkezési gyakorlatot.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0016"><P>Ez jó jelnek tekinthető abban az értelemben, hogy az irányelv teljesíti a jogi egyértelműség célját, ezáltal csökkenti a jogviták számát.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0007"><NO.P>7.</NO.P><TXT>A Hoge Raad der Nederlanden (legfelsőbb bíróság, Hollandia) és a Raad van State (államtanács, Hollandia) mint a két (területükön) legmagasabb fokú hollandiai bíróság által benyújtott, két szóban forgó előzetes döntéshozatal iránti kérelem egy sor alapvető kérdést vet fel a 2006/123 irányelvvel kapcsolatban.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="5"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0008"><NO.P>8.</NO.P><TXT>Ahogyan az az elemzésből majd részletesen kiderül, fő állításom szerint a 2006/123 irányelvet mindkét esetben annak kívánt céljával összhangban, a belső piac megvalósítására tekintettel kell értelmezni, miközben a huszonegyedik század jogi és gazdasági valóságát is figyelembe kell venni. Ennek során a Bíróságnak el kell ismernie azt, hogy a szolgáltatási ágazat fejlődik, és hogy nagy gazdasági potenciállal rendelkező területnek minősül. A Bíróságnak nem kell tartania attól, hogy a 2006/123 irányelvet a belső piacra vonatkozó rendelkezések múltbéli értelmezésével egyező módon értelmezze: figyelembe véve a célokat, szem előtt tartva a mai körülményeket és kellően tiszteletben tartva a tagállamoknak a nem kereskedelmi jellegű tevékenységek szabályozására (szabályozásának folytatására) vonatkozó kívánságát.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">II.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Jogi háttér</HT></TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">A.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Az uniós jog</HT></TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">1.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123 irányelv</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0009"><NO.P>9.</NO.P><TXT>A 2006/123 irányelv (9) és (33) preambulumbekezdése szerint:</TXT><QUOT.S LEVEL="1"><CONSID><NP><NO.P><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0014" ID="QS0014"/>(9)</NO.P><TXT>Ez az irányelv csak azokra a követelményekre alkalmazandó, amelyek szolgáltatási tevékenység nyújtására való jogosultságot, illetve annak gyakorlását érintik. Ezért nem vonatkozik olyan követelményekre, mint a közúti közlekedési szabályok, a földterületek fejlesztésére és használatára vonatkozó szabályok, területrendezés, építési szabványok, valamint az ilyen szabályoknak való nem megfelelés miatt kiszabott közigazgatási szankciók, amelyek nem szabályozzák vagy érintik kifejezetten a szolgáltatási tevékenységet, de amelyeket a szolgáltatóknak éppúgy be kell tartaniuk gazdasági tevékenységük végzése során, mint a magánemberként eljáró személyeknek.</TXT></NP></CONSID><P>[…]</P><CONSID><NP><NO.P>(33)</NO.P><TXT>Az ezen irányelv hatálya alá tartozó szolgáltatások folyamatosan változó tevékenységek széles körét ölelik fel […]. Az irányelv hatálya alá tartozó szolgáltatások magukban foglalják az olyan, vállalatoknak és fogyasztóknak is nyújtott szolgáltatásokat, mint a jogi vagy pénzügyi tanácsadás […]; a forgalmazói szolgáltatások; a kereskedelmi vásárok szervezése […]; Az említett tevékenységek magukban foglalhatnak olyan szolgáltatásokat, amelyek esetében szükséges a szolgáltató és a szolgáltatás igénybevevőjének földrajzi közelsége, olyan szolgáltatásokat, amelyek esetében szükséges a szolgáltató vagy a szolgáltatás igénybevevőjének utazása, valamint olyanokat, amelyek távolról, például az interneten keresztül is nyújthatók.<QUOT.END REF.START="QS0014" CODE="201D" ID="QE0014"/></TXT></NP></CONSID></QUOT.S></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0010"><NO.P>10.</NO.P><TXT>A 2006/123 irányelv 2. cikke a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0015" ID="QS0015"/>Hatály<QUOT.END REF.START="QS0015" CODE="201D" ID="QE0015"/> címet viseli, és így szól:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="002.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0016" ID="QS0016"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA>Ez az irányelv a Közösség valamely tagállamában letelepedett szolgáltatók által nyújtott szolgáltatásokra alkalmazandó.</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="002.002"><NO.PARAG>(2)</NO.PARAG><ALINEA><P>Ez az irányelv nem alkalmazandó a következő tevékenységekre:</P><P>[…]</P><?PAGE NO="6"?><P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>(c)</NO.P><TXT>elektronikus hírközlési szolgáltatások és hírközlő hálózatok, valamint a kapcsolódó létesítmények és szolgáltatások, a 2002/19/EK,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0017"><P>Az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és kapcsolódó eszközökhöz való hozzáférésről, valamint azok összekapcsolásáról szóló <DATE ISO="20020307">2002. március 7‑i</DATE> európai parlamenti és tanácsi irányelv (Hozzáférési irányelv, <REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="108" PAGE.FIRST="7" DATE.PUB="2002">HL 2002. L 108., 7. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 29. kötet, 323. o.).</P></NOTE> 2002/20/EK,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0018"><P>A <DATE ISO="20091125">2009. november 25‑i</DATE> 2009/140/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="337" PAGE.FIRST="37" DATE.PUB="2009">HL 2009. L 337., 37. o.</REF.DOC.OJ>) módosított, az elektronikus hírközlő hálózatok és az elektronikus hírközlési szolgáltatások engedélyezéséről szóló <DATE ISO="20020307">2002. március 7‑i</DATE> európai parlamenti és tanácsi irányelv (Engedélyezési irányelv, <REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="108" PAGE.FIRST="21" DATE.PUB="2002">HL 2002. L 108., 21. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 29. kötet, 337. o.).</P></NOTE> 2002/21/EK,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0019"><P>A <DATE ISO="20091125">2009. november 25‑i</DATE> 2009/140/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="337" PAGE.FIRST="37" DATE.PUB="2009">HL 2009. L 337., 37. o.</REF.DOC.OJ>; helyesbítés: <REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="241" PAGE.FIRST="8" DATE.PUB="2013">HL 2013. L 241., 8. o.</REF.DOC.OJ>) módosított, az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló, <DATE ISO="20020307">2002. március 7‑i</DATE> európai parlamenti és tanácsi irányelv (Keretirányelv, <REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="108" PAGE.FIRST="33" DATE.PUB="2002">HL 2002. L 108., 33. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 29. kötet, 349. o.).</P></NOTE> 2002/22/EK<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0020"><P>Az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló, <DATE ISO="20020307">2002. március 7‑i</DATE> európai parlamenti és tanácsi irányelv (Egyetemes szolgáltatási irányelv, <REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="108" PAGE.FIRST="51" DATE.PUB="2002">HL 2002. L 108., 51. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 29. kötet, 367. o.).</P></NOTE> és a 2002/58/EK irányelv hatálya alá tartozó kérdések tekintetében;</TXT></NP></ITEM></LIST></P></ALINEA><ALINEA>[…]</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="002.003"><NO.PARAG>(3)</NO.PARAG><ALINEA>Ez az irányelv az adózás területére nem alkalmazandó.<QUOT.END REF.START="QS0016" CODE="201D" ID="QE0016"/></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0011"><NO.P>11.</NO.P><TXT>A 2006/123 irányelv 3. cikkének (3) bekezdése szerint:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0017" ID="QS0017"/>A tagállamok ezen irányelv rendelkezéseit a Szerződésnek a letelepedés jogára és a szolgáltatások szabad mozgására vonatkozó szabályainak megfelelően alkalmazzák.<QUOT.END REF.START="QS0017" CODE="201D" ID="QE0017"/></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0012"><NO.P>12.</NO.P><TXT>A 2006/123 irányelv 4. cikke a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0018" ID="QS0018"/>Fogalommeghatározások<QUOT.END REF.START="QS0018" CODE="201D" ID="QE0018"/> címet viseli, és az alábbi rendelkezéseket tartalmazza:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><P><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0019" ID="QS0019"/>Ennek az irányelvnek az alkalmazásában:</P><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P>1.</NO.P><TXT><QUOT.START CODE="00BB" REF.END="QE0020" ID="QS0020"/>szolgáltatás<QUOT.END REF.START="QS0020" CODE="00AB" ID="QE0020"/>: a Szerződés 50. cikkében említett, rendszerint díjazás ellenében nyújtott bármely önálló gazdasági tevékenység;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>2.</NO.P><TXT><QUOT.START CODE="00BB" REF.END="QE0021" ID="QS0021"/>szolgáltató<QUOT.END REF.START="QS0021" CODE="00AB" ID="QE0021"/>: bármely természetes személy, aki valamely tagállam állampolgára, vagy bármely, a Szerződés 48. cikkében említett jogi személy, amely valamely tagállamban letelepedett, és aki vagy amely szolgáltatást kínál vagy nyújt;</TXT></NP></ITEM></LIST><P>[…]</P><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P>5.</NO.P><TXT><QUOT.START CODE="00BB" REF.END="QE0022" ID="QS0022"/>letelepedés<QUOT.END REF.START="QS0022" CODE="00AB" ID="QE0022"/>: a Szerződés 43. cikke szerinti valamely gazdasági tevékenységnek a szolgáltató általi, határozatlan ideig tartó, a szolgáltatásnyújtás tényleges helyét képező, állandó infrastruktúrán keresztül történő tényleges végzése;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>6.</NO.P><TXT><QUOT.START CODE="00BB" REF.END="QE0023" ID="QS0023"/>engedélyezési rendszer<QUOT.END REF.START="QS0023" CODE="00AB" ID="QE0023"/>: bármely eljárás, amely alapján a szolgáltatónak vagy a szolgáltatás igénybevevőjének ténylegesen lépéseket kell tennie azért, hogy az illetékes hatóságtól a szolgáltatási tevékenység nyújtására való jogosultságra vagy annak gyakorlására vonatkozóan formális vagy közvetett határozatot szerezzen;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>7.</NO.P><TXT><QUOT.START CODE="00BB" REF.END="QE0024" ID="QS0024"/>követelmény<QUOT.END REF.START="QS0024" CODE="00AB" ID="QE0024"/>: bármely olyan kötelezettség, tilalom, feltétel vagy korlátozás, amelyet a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezései írnak elő, vagy amelyek az joggyakorlatból [helyesen: az ítélkezési gyakorlatból], a közigazgatási gyakorlatból, szakmai testületek szabályaiból, vagy szakmai szövetségek vagy egyéb szakmai szervezetek által jogi autonómiájuk gyakorlása során elfogadott kollektív szabályokból erednek; a szociális partnerek közötti tárgyalások során létrejött kollektív megállapodásban meghatározott szabályok az irányelv értelmében önmagukban nem tekintendők követelménynek;</TXT></NP></ITEM><?PAGE NO="7"?><ITEM><NP><NO.P>8.</NO.P><TXT><QUOT.START CODE="00BB" REF.END="QE0025" ID="QS0025"/>közérdeken alapuló kényszerítő indok<QUOT.END REF.START="QS0025" CODE="00AB" ID="QE0025"/>: a Bíróság joggyakorlatában [helyesen: ítélkezési gyakorlatában] ilyenként elismert indokok, köztük az alábbiak: […] a környezet és a városi környezet védelme […]<QUOT.END REF.START="QS0019" CODE="201D" ID="QE0019"/></TXT></NP></ITEM></LIST></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0013"><NO.P>13.</NO.P><TXT>A 2006/123 irányelv 14. cikke a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0026" ID="QS0026"/>Tiltott követelmények<QUOT.END REF.START="QS0026" CODE="201D" ID="QE0026"/> címet viseli és az alábbiakat rögzíti:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><P><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0027" ID="QS0027"/>A tagállamok területükön a szolgáltatási tevékenység nyújtására való jogosultságot vagy annak gyakorlását nem köthetik az alábbi feltételek bármelyikének való megfeleléshez:</P><P>[…]</P><P><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P>5.</NO.P><TXT>olyan gazdasági vizsgálat eseti alkalmazása, amely az engedély megadását gazdasági szükséglet vagy piaci igény fennállásának igazolásához, vagy a tevékenység lehetséges vagy jelenlegi gazdasági hatásainak felméréséhez köti, vagy annak vizsgálatához, hogy a tevékenység az illetékes hatóság által meghatározott gazdasági tervezés céljainak megfelel‑e; ez a tiltás nem érinti azokat a tervezési követelményeket, amelyek nem üzleti célokra törekszenek, hanem közérdeken alapuló kényszerítő indokokat szolgálnak;</TXT></NP></ITEM></LIST></P><P>[…]<QUOT.END REF.START="QS0027" CODE="201D" ID="QE0027"/></P></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0014"><NO.P>14.</NO.P><TXT>Ugyanezen irányelv 15. cikke az <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0028" ID="QS0028"/>Értékelendő követelmények<QUOT.END REF.START="QS0028" CODE="201D" ID="QE0028"/> címet viseli, és (2) bekezdésében a következő rendelkezést tartalmazza:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><P><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0029" ID="QS0029"/>A tagállamok megvizsgálják, hogy jogrendszerük a szolgáltatási tevékenység nyújtására való jogosultságot vagy a szolgáltatási tevékenység gyakorlását az alábbi megkülönböztetésmentes [helyesen: hátrányos megkülönböztetéstől mentes] követelmények bármelyikének való megfeleléshez köti‑e:</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>mennyiségi vagy területi korlátozások, különösen a népesség alapján vagy a szolgáltatók közötti legkisebb földrajzi távolság formájában meghatározott korlátozások;</TXT></NP></ITEM></LIST><P>[…]<QUOT.END REF.START="QS0029" CODE="201D" ID="QE0029"/></P></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">2.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Az elektronikus hírközlési hálózatok telepítése során felmerülő igazgatási díjakra vonatkozó uniós jog</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0015"><NO.P>15.</NO.P><TXT>A 2002/21 irányelv 2. cikkének a) pontja az <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0030" ID="QS0030"/>elektronikus hírközlő hálózatot<QUOT.END REF.START="QS0030" CODE="201D" ID="QE0030"/> a következőképpen határozza meg:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><LIST TYPE="OTHER"><ITEM><NP><NO.P><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0031" ID="QS0031"/>a)</NO.P><TXT><QUOT.START CODE="00BB" REF.END="QE0032" ID="QS0032"/>elektronikus hírközlő hálózat<QUOT.END REF.START="QS0032" CODE="00AB" ID="QE0032"/>: olyan átviteli rendszer, esetleg kapcsoló vagy útválasztó eszköz, valamint egyéb erőforrás, – ideértve a nem aktív hálózati elemeket is – amely lehetővé teszi a vezetéken, rádióhullámon, optikai vagy egyéb elektromágneses úton történő jelátvitelt, beleértve a műholdas hálózatokat, a helyhez kötött (vonal‑ és csomagkapcsolt, beleértve az Internetet) és mobil földi hálózatokat, az elektromos vezetékrendszereket, annyiban, amennyiben azokat jelek továbbítására használják, a rádióműsor‑ és televízióműsor‑terjesztő hálózatokat, valamint a kábeltelevízió‑hálózatokat, a továbbított információtípusra tekintet nélkül;<QUOT.END REF.START="QS0031" CODE="201D" ID="QE0031"/></TXT></NP></ITEM></LIST></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><?PAGE NO="8"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0016"><NO.P>16.</NO.P><TXT>Ezen irányelv 11. cikke a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0033" ID="QS0033"/>Szolgalmi jogok<QUOT.END REF.START="QS0033" CODE="201D" ID="QE0033"/> címet viseli, és annak (1) bekezdésében a következő rendelkezések szerepelnek:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="011.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0034" ID="QS0034"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA><P>A tagállamok gondoskodnak arról, hogy amikor valamely illetékes hatóság:</P><LIST TYPE="NDASH"><ITEM><P>köztulajdonban vagy magántulajdonban lévő ingatlanon, ilyen ingatlan felett vagy alatt létesítmény telepítésére vonatkozó jognak egy nyilvános hírközlő hálózatok szolgáltatására jogosult vállalkozás számára történő megadása iránti kérelmet bírál el, vagy</P></ITEM><ITEM><P>köztulajdonban lévő ingatlanon, ilyen ingatlan felett vagy alatt létesítmény telepítésére vonatkozó jognak egy nem nyilvános elektronikus hírközlő hálózatok szolgáltatására jogosult vállalkozás számára történő megadása iránti kérelmet bírál el,</P></ITEM></LIST><P>az illetékes hatóság:</P><LIST TYPE="NDASH"><ITEM><P>megkülönböztetés és késedelem nélkül alkalmazott, egyszerű, hatékony, átlátható és nyilvános eljárások alapján járjon el, és határozatát minden esetben a kérelem benyújtásától számított hat hónapon belül hozza meg, kivéve a kisajátítás eseteit, és</P></ITEM><ITEM><P>az ilyen jogok feltételekhez kötése esetén tartsa tiszteletben az átláthatóság és a megkülönböztetésmentesség elvét.</P></ITEM></LIST><P>A fent említett eljárások eltérhetnek attól függően, hogy a kérelmező nyilvános hírközlő hálózatokat szolgáltat‑e, vagy sem.<QUOT.END REF.START="QS0034" CODE="201D" ID="QE0034"/></P></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0017"><NO.P>17.</NO.P><TXT>A 2002/20 irányelv a 2002/21 irányelvvel azonos fogalommeghatározásokat alkalmaz. A 2002/20 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése rögzíti, hogy az irányelvet <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0035" ID="QS0035"/>az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtására vonatkozó engedélyekre kell alkalmazni<QUOT.END REF.START="QS0035" CODE="201D" ID="QE0035"/>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0018"><NO.P>18.</NO.P><TXT>A 2002/20 irányelv 12. és 13. cikke a következőképpen szól:</TXT><QUOT.S LEVEL="1"><ARTICLE IDENTIFIER="012"><TI.ART><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0036" ID="QS0036"/>12. cikk</TI.ART><STI.ART>Igazgatási díjak</STI.ART><PARAG IDENTIFIER="012.001"><NO.PARAG>(1)</NO.PARAG><ALINEA><P>Az általános felhatalmazás keretében szolgáltatást nyújtó vagy hálózatot szolgáltató vállalkozások számára, illetve a használati joggal rendelkező vállalkozások számára kivetett igazgatási díjnak olyannak kell lennie:</P><P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>amely csak azoknak az igazgatási költségeknek az összességét fedezi, amelyek az általános felhatalmazási rendszer, a használati jogok és a 6. cikk (2) bekezdésében említett egyedi kötelezettségek kezelése, ellenőrzése és alkalmazása során felmerülnek, amelyek között szerepelhet a nemzetközi együttműködés, a harmonizáció és szabványosítás, a piacelemzés, a megfelelés‑ellenőrzés és egyéb piaci ellenőrzés költsége, valamint a másodlagos jogszabályok és a közigazgatási határozatok – például hozzáférésre és összekapcsolásra vonatkozó határozatok – elkészítésével és végrehajtásával összefüggő szabályozási munka költsége; és</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>amelyet az egyes vállalkozások között olyan tárgyilagos, átlátható és arányos módon osztanak meg, amely minimálisra csökkenti a további igazgatási és kapcsolódó ráfordításokat.</TXT></NP></ITEM></LIST></P></ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="012.002"><NO.PARAG>(2)</NO.PARAG><ALINEA>Ha a nemzeti szabályozó hatóságok igazgatási díjat vetnek ki, az igazgatási költségeiknek és a beszedett díjak teljes összegének áttekintését évente közzéteszik. A díjak teljes összegének és az igazgatási költségeknek a különbözetét figyelembe véve a megfelelő kiigazításokat el kell végezni.</ALINEA></PARAG></ARTICLE><?PAGE NO="9"?><ARTICLE IDENTIFIER="013"><TI.ART>13. cikk</TI.ART><ALINEA>A használati jogok és a létesítménytelepítési jogok díjai</ALINEA><ALINEA>A tagállamok feljogosíthatják az illetékes hatóságot arra, hogy olyan díjakat vessen ki a rádiófrekvencia‑ vagy számhasználati jogokért, illetve az állami vagy magántulajdonú ingatlanokon, azok felett vagy alatt létesítmények telepítésére vonatkozó jogokért, amelyek tükrözik az ilyen erőforrások optimális felhasználásának biztosítására vonatkozó igényt. A tagállamok biztosítják, hogy az ilyen díjak tárgyilagos mérce szerint indokoltak, átláthatóak, megkülönböztetéstől mentesek [helyesen: hátrányos megkülönböztetéstől mentesek] és a céljukkal arányosak legyenek, és hogy megállapításuk a [2002/21 irányelv] 8. cikkében szereplő célkitűzések figyelembevétele mellett történjen.<QUOT.END REF.START="QS0036" CODE="201D" ID="QE0036"/></ALINEA></ARTICLE></QUOT.S></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">B.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">A holland jog</HT></TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">1.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A holland hírközlési törvény kiválasztott rendelkezései</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0019"><NO.P>19.</NO.P><TXT>A Telecommunicatewet (hírközlési törvény) 5.2. cikkének (1) bekezdése arra kötelezi a köztulajdonban lévő földterületek feletti jogok jogosultjait vagy az ilyen földterületek kezelőit, hogy tűrjék a nyilvánosság számára hozzáférhető elektronikus hírközlő hálózat kiépítésével összefüggésben kábelek lefektetését és karbantartását.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0020"><NO.P>20.</NO.P><TXT>Ugyanezen törvény 5.4. cikke két olyan feltételt határoz meg, amelyek esetén a talajmunkák elvégezhetők:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="005.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0037" ID="QS0037"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA><P>Az a nyilvánosság számára hozzáférhető elektronikus hírközlő hálózatot szolgáltató vállalkozás, amely a kábelek lefektetésével, karbantartásával vagy eltávolításával összefüggő munkálatokat tervez végezni köztulajdonban lévő földterületekben, illetve földterületeken, e munkálatokat csak akkor végzi el, ha</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>az erre irányuló szándékot írásban bejelentette azon önkormányzat testületének, amelynek területén a munkálatokat el kell végezni, és</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>a munkálatok elvégzésének helyszíne, időpontja és módja tekintetében megkapta az önkormányzati testület hozzájárulását.</TXT></NP></ITEM></LIST></ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="005.002"><NO.PARAG>(2)</NO.PARAG><ALINEA>Az önkormányzati testület a hozzájárulásról szóló határozatot a közrenddel, a közbiztonsággal, zavarok elkerülésével vagy mérséklésével, telkek vagy épületek megközelíthetőségével vagy a mélyépítés szabályozásával összefüggő okokból feltételekhez kötheti.</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="005.003"><NO.PARAG>(3)</NO.PARAG><ALINEA><P>A feltételek csak a következőkre vonatkozhatnak:</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>a munkálatok helye,</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>a munkálatok időpontja, olyan értelemben, hogy az engedélyezett kezdési időpontnak – a (2) bekezdés szerinti nyomós közérdekű okokra figyelemmel – a hozzájárulásról szóló határozat meghozatalának napját követő tizenkét hónapon belül kell lennie,</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>c)</NO.P><TXT>a munkálatok elvégzésének módja,</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>d)</NO.P><TXT>a létesítmények közös használatának előmozdítása,</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>e)</NO.P><TXT>a tervezett munkálatok egyeztetése a többi talajszint alatti építmény üzemeltetőivel.<QUOT.END REF.START="QS0037" CODE="201D" ID="QE0037"/></TXT></NP></ITEM></LIST></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP.ECR></GR.SEQ><?PAGE NO="10"?><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">2.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC"><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0038" ID="QS0038"/>Leges<QUOT.END REF.START="QS0038" CODE="201D" ID="QE0038"/> (díjak) Amersfoort önkormányzat területén</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0021"><NO.P>21.</NO.P><TXT>Az amersfoorti önkormányzat testülete Verordening leges 2010 (a díjakról szóló 2010. évi rendelet) (nyilvt. sz. 3214976) (a továbbiakban: Verordening) 1. cikke szerint a testület által vagy megbízásából nyújtott valamennyi szolgáltatásért <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0039" ID="QS0039"/>leges<QUOT.END REF.START="QS0039" CODE="201D" ID="QE0039"/> (díj) felszámítására kerül sor a Verordeninghez mellékelt díjtáblázat szerint.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0022"><NO.P>22.</NO.P><TXT>A Verordeninghez annak 19. fejezete alatt mellékelt táblázat meghatározza a munkálatok időpontjához, helyszínéhez és módjához való hozzájárulás iránti kérelem feldolgozásáért a Telecommunicatewet 5.4. cikke alapján fizetendő díjat. A meghatározott díjak mértéke a lefektetendő kábel hosszúságától függően eltérő.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">3.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A területrendezési tervekre vonatkozó rendelkezések Hollandiában és Appingedam önkormányzata</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0023"><NO.P>23.</NO.P><TXT>A <DATE ISO="20080701">2008. július 1</DATE>‑jei holland Wet ruimtelijke ordening (területrendezésről szóló törvény) 3.1. cikkének (1) bekezdése az önkormányzati testületeknek jogkört biztosít arra, hogy az önkormányzat adott területeit speciális tevékenységekre használt, meghatározott épületcsoportok vagy épületek számára kijelölő területrendezési tervet készítsenek. Ugyanezen 3.1. cikk (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a területrendezési terv tíz évig érvényes.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0024"><NO.P>24.</NO.P><TXT>A Besluit ruimtelijke ordening (területrendezésről szóló rendelet) 3.1.2. cikkének (2.b) bekezdése szerint az önkormányzatok egyes övezeteket kiskereskedők vagy szállodák, kávézók és éttermek számára jelölhetnek ki. A kérdést előterjesztő bíróság által adott magyarázatból világosan kiderül, hogy Appingedami önkormányzati testülete élt ezzel a jogkörrel:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0040" ID="QS0040"/>A tervszabályok 18. cikkének 18.1. bekezdése szerinti szabályozás úgynevezett ágazati szabályozás (<QUOT.START CODE="00BB" REF.END="QE0041" ID="QS0041"/>brancheringsregeling<QUOT.END REF.START="QS0041" CODE="00AB" ID="QE0041"/>). Olyan szabályozás, amely csak a kiskereskedelem bizonyos formáit engedélyezi, a kiskereskedelem más formáit pedig nem. E szabályozás alapján – egy sor alárendelt tevékenységtől eltekintve – csak a nagy terjedelmű áruk kiskereskedelme engedélyezett. A szabályozás nem ad lehetőséget az attól való eltérésre. Az érintett azonban (Hollandiában környezeti engedélynek nevezett) engedélyt kérhet a területrendezési tervtől való eltérésre a Wet algemene bepalingen omgevingsrecht (az általános környezeti jogi rendelkezésekről szóló törvény) 2.12. cikkének (1) bekezdése alapján. A Raad (testület) az életminőség városközpontbeli megőrzése és a belvárosi üzlethelyiségek kihasználatlanságának megelőzése érdekében vette fel a szabályozást a területrendezési tervbe.<QUOT.END REF.START="QS0040" CODE="201D" ID="QE0040"/></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">III.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Az alapeljárások és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések</HT></TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">A.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">C‑360/15. sz. X ügy</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0025"><NO.P>25.</NO.P><TXT>Az X BV (a továbbiakban: X) cég megbízást kapott arra, hogy optikai üvegszálas hálózatot építsen ki Amersfoort településen. X megszerezte a kábelek lefektetésével összefüggő munkálatok elvégzéséhez szükséges önkormányzati hozzájárulást. Ezt követően az önkormányzat a megadott engedélyekkel összefüggésben <FT TYPE="NUMBER">149949</FT> euró összegben állapított meg díjat X terhére.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0026"><NO.P>26.</NO.P><TXT>Ezt X megtámadta az utrechti Rechtbank (bíróság, Hollandia) előtt. Az ítélettel szemben fellebbezést terjesztettek a Gerechtshof Arnhem‑Leeuwarden (arnhem‑leeuwardeni fellebbviteli bíróság, Hollandia) elé, amely <DATE ISO="20130702">2013. július 2‑án</DATE> hozott ítéletet.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="11"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0027"><NO.P>27.</NO.P><TXT>Az amersfoorti önkormányzati testület a Gerechtshof (fellebbviteli bíróság) ítéletével szemben felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Hoge Raad der Nederlandenhez (legfelsőbb bíróság). Mivel a díjkiszabásnak a 2002/20, a 2002/21 és a 2006/123 irányelvvel való összeegyeztethetősége nem volt egyértelmű, a legfelsőbb bíróság úgy határozott, hogy <DATE ISO="20150605">2015. június 5‑én</DATE> felfüggeszti az eljárást, és a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><LIST TYPE="OTHER"><ITEM><NP><NO.P><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0042" ID="QS0042"/>1)</NO.P><TXT>Úgy kell‑e értelmezni a 2006/123 irányelv 2. cikkének (3) bekezdését, hogy e rendelkezés alkalmazandó a nyilvánosság számára hozzáférhető elektronikus hírközlő hálózat céljára történő kábelfektetéssel összefüggő ásási munkálatok elvégzésének időpontjához, helyszínéhez és módjához való hozzájárulás iránti kérelem feldolgozásáért valamely tagállami hatóság által beszedett díjakra (<QUOT.START CODE="00BB" REF.END="QE0043" ID="QS0043"/>leges<QUOT.END REF.START="QS0043" CODE="00AB" ID="QE0043"/>)?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>(2)</NO.P><TXT>Úgy kell‑e értelmezni a 2006/123 irányelv III. fejezetét, hogy az tisztán belföldi helyzetekben is alkalmazható?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>3)</NO.P><TXT>Úgy kell‑e értelmezni a 2006/123 irányelvet annak (9) preambulumbekezdésére figyelemmel, hogy az nem vonatkozik az olyan nemzeti szabályozásra, amely azt írja elő, hogy a nyilvánosság számára hozzáférhető elektronikus hírközlő hálózat céljára történő kábelfektetéssel,– karbantartással és – eltávolítással összefüggő ásási munkálatok tervezett elvégzését be kell jelenteni az önkormányzati testületnek, miközben az önkormányzati testület nem tilthatja meg a bejelentett munkálatokat, de feltételeket köthet ki a munkálatok végzésének helyszínére, időpontjára és módjára, valamint a létesítmények közös használatának előmozdítására és a tevékenységeknek a többi talajszint alatti építmény üzemeltetőivel való egyeztetésére vonatkozóan?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>4)</NO.P><TXT>Úgy kell‑e értelmezni a 2006/123 irányelv 4. cikkének 6. pontját, hogy e rendelkezés annak ellenére alkalmazandó a nyilvánosság számára hozzáférhető elektronikus hírközlő hálózat céljára történő kábelfektetéssel összefüggő ásási munkálatok elvégzésének helyszínére, időpontjára és módjára vonatkozó hozzájárulásról szóló határozatra, hogy az érintett tagállami szerv nem tilthatja meg e munkálatokat?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>(5)</NO.P><TXT><P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>Amennyiben a 2006/123 irányelv 13. cikkének (2) bekezdése az előző kérdésekre adandó válaszokra tekintettel alkalmazandó a jelen ügyben, közvetlen hatállyal bír‑e e rendelkezés?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>Az 5. a) kérdésre adandó igenlő válasz esetén: ebben az esetben valamennyi kérelmezési eljárás becsült költségei alapján, a jelen ügy tárgyát képezőhöz hasonló valamennyi kérelem költségei alapján, vagy az egyes kérelmek költségei alapján számíthatók‑e ki a felszámítandó költségek a 2006/123 irányelv 13. cikkének (2) bekezdése alapján?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>c)</NO.P><TXT>Az 5. a) kérdésre adandó igenlő válasz esetén: milyen kritériumok alapján kell a közvetett és fix költségeket a 2006/123 irányelv 13. cikkének (2) bekezdésével összhangban az egyes engedélykérelmekhez számítani?<QUOT.END REF.START="QS0042" CODE="201D" ID="QE0042"/></TXT></NP></ITEM></LIST></P></TXT></NP></ITEM></LIST></QUOT.S></P></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">B.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">C‑31/16. sz. Visser ügy</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0028"><NO.P>28.</NO.P><TXT><DATE ISO="20130619">2013. június 19‑i</DATE> határozatával Appingedam képviselőtestülete területrendezési tervet fogadott el, amely a városközponton kívül fekvő <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0044" ID="QS0044"/>Woonplein<QUOT.END REF.START="QS0044" CODE="201D" ID="QE0044"/> nevű területet kizárólag nagy terjedelmű áruk kiskereskedelmére szolgáló kereskedelmi területként jelölte ki. A területrendezési terv rögzíti, hogy azt a képviselőtestület <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0045" ID="QS0045"/>az életminőség városközpontbeli megőrzése és a belvárosi helyiségek üresen állásának megakadályozása érdekében<QUOT.END REF.START="QS0045" CODE="201D" ID="QE0045"/> fogadta el. A Woonpleinon többek között lakberendezési, barkácscikk‑, építőanyag‑, kerticikk‑, kerékpár‑, lovaglásicikk‑ és gépjárműalkatrész‑kiskereskedések működnek.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="12"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0029"><NO.P>29.</NO.P><TXT>A Visser Vastgoed Beleggingen BV (a továbbiakban: Visser) a Woonpleinon kereskedelmi területekkel rendelkező társaságként üzlethelyiséget kíván bérbe adni a Bristol BV részére, amely viszont lábbeli és ruházati diszkont üzletlánca számára kiskereskedelmi üzletet kíván kialakítani.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0030"><NO.P>30.</NO.P><TXT>A Visser megtámadta a <DATE ISO="20130619">2013. június 19‑i</DATE> területrendezési tervet rögzítő határozatot a holland államtanács közigazgatási peres ügyekkel foglalkozó csoportja előtt, arra hivatkozva, hogy a területrendezési terv összeegyeztethetetlen a 2006/123 irányelv rendelkezéseivel. <DATE ISO="20160113">2016. január 13‑án</DATE> a csoport úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdéseket intézi a Bírósághoz:</TXT><QUOT.S LEVEL="1"><LIST TYPE="OTHER"><ITEM><NP><NO.P><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0046" ID="QS0046"/>1)</NO.P><TXT>Úgy kell‑e értelmezni a 2006/123 irányelv 4. cikkének 1. pontjában szereplő <QUOT.START CODE="00BB" REF.END="QE0047" ID="QS0047"/>szolgáltatás<QUOT.END REF.START="QS0047" CODE="00AB" ID="QE0047"/> fogalmát, hogy a termékek – például cipők és ruhák – fogyasztók részére történő értékesítésében megnyilvánuló kiskereskedelmi tevékenység szolgáltatásnak minősül, amelyre a 2006/123 irányelv 2. cikkének (1) bekezdése alapján alkalmazandók annak rendelkezései?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>(2)</NO.P><TXT>[Az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben] említett szabályozás célja, hogy az életminőség városközpontbeli megőrzése és a belvárosi helyiségek üresen állásának megakadályozása érdekében a városközponton kívüli területen megtiltsa a kiskereskedelem bizonyos formáit, mint például a cipő‑ és ruhaárusítást.</TXT><P>Ki van‑e zárva a 2006/123 irányelv hatálya alól annak (9) preambulumbekezdésére tekintettel az ilyen jellegű szabályozást tartalmazó szabály azért, mert az ilyen szabályok olyan <QUOT.START CODE="00BB" REF.END="QE0048" ID="QS0048"/>területrendezés[nek] [helyesen: területrendezés[i] szabályok[nak]] [tekintendők] […], amelyek nem szabályozzák vagy érintik kifejezetten a szolgáltatási tevékenységet, de amelyeket a szolgáltatóknak éppúgy be kell tartaniuk gazdasági tevékenységük végzése során, mint a magánemberként eljáró személyeknek<QUOT.END REF.START="QS0048" CODE="00AB" ID="QE0048"/>?</P></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>3)</NO.P><TXT>Elegendő‑e a határokon átnyúló helyzet feltételezéséhez, hogy semmiképpen sem zárható ki, hogy valamely más tagállamból származó kiskereskedés is letelepedhet az adott helyen, vagy hogy a kiskereskedés szolgáltatásainak igénybevevői más tagállamból is származhatnak, vagy tényleges bizonyítékoknak kell fennállniuk e tekintetben?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>4)</NO.P><TXT>Alkalmazható‑e a 2006/123 irányelv III. fejezete (a letelepedés szabadsága) tisztán belső helyzetekre, és azon kérdés vizsgálatakor, hogy alkalmazható‑e az említett fejezet, a Bíróságnak a szolgáltatásnyújtás és a letelepedés szabadságára vonatkozóan a Szerződésben előírt rendelkezések tisztán belső helyzetekben való alkalmazásával kapcsolatos ítélkezési gyakorlata alkalmazandó?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>5a)</NO.P><TXT>A 2006/123 irányelv 4. cikkének 7. pontja és 14. cikkének 5. pontja értelmében vett <QUOT.START CODE="00BB" REF.END="QE0049" ID="QS0049"/>követelmény<QUOT.END REF.START="QS0049" CODE="00AB" ID="QE0049"/> fogalma alá, nem pedig a 2006/123 irányelv 4. cikkének 6. pontja, valamint 9. és 10. cikke értelmében vett <QUOT.START CODE="00BB" REF.END="QE0050" ID="QS0050"/>engedélyezési rendszer<QUOT.END REF.START="QS0050" CODE="00AB" ID="QE0050"/> fogalma alá tartozik‑e a területrendezési tervbe felvett, [az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben] említetthez hasonló szabályozás?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>(5b)</NO.P><TXT>Ellentétes‑e a 2006/123 irányelv 14. cikkének 5. pontjával – amennyiben [az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben] említetthez hasonló szabályozás a <QUOT.START CODE="00BB" REF.END="QE0051" ID="QS0051"/>követelmény<QUOT.END REF.START="QS0051" CODE="00AB" ID="QE0051"/> fogalma alá tartozik – vagy a szolgáltatási irányelv 9. és 10. cikkével – amennyiben [az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben] említetthez hasonló szabályozás az <QUOT.START CODE="00BB" REF.END="QE0052" ID="QS0052"/>engedélyez<QUOT.END REF.START="QS0052" CODE="00AB" ID="QE0052"/> fogalma alá tartozik – [az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben] említetthez hasonló szabályozás valamely települési önkormányzat általi elfogadása?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>6)</NO.P><TXT>Az EUMSZ 34–EUMSZ 36. cikk vagy az EUMSZ 49–EUMSZ 55. cikk hatálya alá tartozik‑e [az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben] említetthez hasonló szabályozás, és ha igen, alkalmazandók‑e ebben az esetben a Bíróság által elismert kivételek, amennyiben azok feltételei arányos módon teljesülnek?<QUOT.END REF.START="QS0046" CODE="201D" ID="QE0046"/></TXT></NP></ITEM></LIST></QUOT.S></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><?PAGE NO="13"?><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">IV.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">A Bíróság előtti eljárás</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0031"><NO.P>31.</NO.P><TXT>Az előzetes döntéshozatalra utaló végzések <DATE ISO="20150713">2015. július 13‑án</DATE> (C‑360/15. sz. ügy) és <DATE ISO="20160118">2016. január 18‑án</DATE> (C‑31/16. sz. ügy) érkeztek a Bíróság Hivatalához. Írásbeli észrevételeket az alapeljárás felei, a holland kormány és a Bizottság (mindkét esetben), valamint a cseh kormány (C‑360/15. sz. ügy) és az ír, az olasz, a német és a lengyel kormány (C‑31/16. sz. ügy) terjesztett elő. A Bíróság elnöke <DATE ISO="20160123">2016. január 23‑i</DATE> végzésében a szóbeli szakasz lefolytatása, valamint az ítélethozatal céljából egyesítette az ügyeket.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0032"><NO.P>32.</NO.P><TXT>Az alapeljárás felei, a holland és a német kormány, valamint a Bizottság részt vettek a <DATE ISO="20170214">2017. február 14‑én</DATE> tartott tárgyaláson.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">V.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Elemzés</HT></TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">A.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">C‑360/15. sz. X ügy</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0033"><NO.P>33.</NO.P><TXT>Az első három kérdés a 2006/123 irányelv hatályával foglalkozik, míg a 4. és az 5. kérdés az említett irányelv anyagi jogi rendelkezéseivel kapcsolatos.</TXT></NP.ECR><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">1.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A 2006/123 irányelv hatályáról (1–3. kérdés)</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">a)</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A 2006/123 irányelv 2. cikke (1. kérdés)</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0034"><NO.P>34.</NO.P><TXT>Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság arról kíván meggyőződni, hogy a 2006/123 irányelv 2. cikkének (3) bekezdését akként kell‑e értelmezni, hogy az irányelv alkalmazandó a nyilvánosság számára hozzáférhető elektronikus hírközlő hálózat céljára történő kábelfektetéssel összefüggő ásási munkálatok elvégzésének időpontjához, helyszínéhez és módjához való hozzájárulás iránti kérelem feldolgozásáért valamely tagállami hatóság által kivetett díjakra.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0035"><NO.P>35.</NO.P><TXT>A 2006/123 irányelv hatályát ezen irányelv 2. cikke határozza meg. A 2. cikk (1) bekezdése rögzíti, hogy az irányelv a valamely tagállamban letelepedett szolgáltatók által nyújtott szolgáltatásokra alkalmazandó. A 2. cikk (2) bekezdése egy sor <HT TYPE="ITALIC">tevékenységet</HT> kizár az irányelv alkalmazási köre alól, köztük (c) pont): <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0053" ID="QS0053"/>elektronikus hírközlési szolgáltatások és hírközlő hálózatok, valamint a kapcsolódó létesítmények és szolgáltatások, a 2002/19/EK, a 2002/20/EK, a 2002/21/EK, a 2002/22/EK és a 2002/58/EK irányelv hatálya alá tartozó kérdések tekintetében<QUOT.END REF.START="QS0053" CODE="201D" ID="QE0053"/>. Ezt követően a 2. cikk (3) bekezdése rögzíti, hogy az irányelv az adózás <HT TYPE="ITALIC">területére</HT> nem alkalmazandó.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0036"><NO.P>36.</NO.P><TXT>Ebből a felépítésből arra következtetek, hogy ha a 2. cikk (1) bekezdésében foglalt követelmények teljesülnek, és ha az irányelv alkalmazását a 2. cikk (2) bekezdése még nem zárta ki, akkor a 2006/123 irányelv 2. cikke (3) bekezdésének vizsgálatával kell foglalkozni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0037"><NO.P>37.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság látszólag azt feltételezi, hogy az irányelv alkalmazását a 2006/123 irányelv (2) cikkének (2) bekezdésében felsorolt tevékenységek egyikének fennállása nem zárja ki. Mivel azonban ez a megállapítás nem győz meg teljesen,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0021"><P>Ezenfelül az alapeljárás felei, valamint Hollandia is kétségeket táplál a 2006/123 irányelv 2. cikke (2) bekezdése c) pontjának a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzett értelmezését illetően.</P></NOTE> az irányelv 2. cikkének (3) bekezdésére való rátérés előtt először a 2. cikk (2) bekezdését fogom megvizsgálni.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="14"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0038"><NO.P>38.</NO.P><TXT>Először tehát azzal a kérdéssel foglalkozom, hogy a kábelek üvegszálas hálózat létesítése céljából történő lefektetése olyan kérdés‑e, amely a 2006/123 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének c) pontjában foglalt kivétel alá tartozik.</TXT></NP.ECR><GR.SEQ LEVEL="5"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">1)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A 2006/123 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének c) pontjáról</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0039"><NO.P>39.</NO.P><TXT>A hírközlésre vonatkozó uniós szabályozási keret a keretirányelvből és négy különös irányelvből áll, amelyek közül az egyik a 2002/20 irányelv.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0022"><P>Lásd a 2002/21 irányelv (5) preambulumbekezdését. A többi irányelv a 2002/19 irányelv, a 2002/22 irányelv és a távközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről és a magánélet védelméről szóló, <DATE ISO="19971215">1997. december 15‑i</DATE> 97/66/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="024" PAGE.FIRST="1" DATE.PUB="1998">HL 1998. L 24., 1. o.</REF.DOC.OJ>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0040"><NO.P>40.</NO.P><TXT>A 2002/21 irányelv közös rendelkezéseket tartalmaz és a fogalommeghatározásokat, valamint az adatok továbbításának módjától függetlenül az összes elektronikus hírközlési hálózatra vonatkozó szabályozási keret hatályát rögzíti.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0023"><P>A 2002/21 irányelv 1. és 2. cikke; lásd még: Bell, R. S. K./Ray, N., <HT TYPE="ITALIC">EU Electronic Communications Law</HT>, Richmond Law &amp; Tax, 2004, 24. o.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0041"><NO.P>41.</NO.P><TXT>A 2002/20 irányelv célja annak biztosítása, hogy az elektronikus hálózatok szolgáltatásának engedélyezése során a lehető legkevésbé terhes engedélyezési rendszer érvényesüljön.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0024"><P>A 2002/20 irányelv (7) preambulumbekezdése.</P></NOTE> Az irányelv a hálózati tevékenységekre vonatkozó egyedi engedélyek korábbi rendszerét megszünteti és olyan <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0054" ID="QS0054"/>általános felhatalmazással<QUOT.END REF.START="QS0054" CODE="201D" ID="QE0054"/> váltja fel, amely a hálózatüzemeltetőnek bizonyos minimum jogokat biztosít.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0025"><P>A 2002/20 irányelv (36) preambulumbekezdése.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0042"><NO.P>42.</NO.P><TXT>Az elektronikus hírközlést szolgáló adattovábbítást célzó üvegszálas hálózat telepítése a 2002/21 irányelv 2. cikkének a) pontja értelmében vett <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0055" ID="QS0055"/>elektronikus hírközlő hálózatnak<QUOT.END REF.START="QS0055" CODE="201D" ID="QE0055"/> minősül.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0026"><P>Mivel a hálózat pontos célja nem derül ki a Bíróság elé terjesztett tényállásból. A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak megállapítása, hogy a hálózat a 2002/21 irányelv 2. cikkének d) pontjában meghatározott <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0056" ID="QS0056"/>nyilvános hírközlő hálózatnak<QUOT.END REF.START="QS0056" CODE="201D" ID="QE0056"/> is minősül‑e.</P></NOTE> X tevékenysége ezért a hírközlésre vonatkozó európai keretszabályozás rendelkezéseinek hatálya alá tartozik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0043"><NO.P>43.</NO.P><TXT>Ebből a megállapításból önmagában ugyanakkor nem következik az, hogy a 2006/123 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének c) pontjában szereplő feltételek teljesülnek, mivel a szóban forgó rendelkezés konkrétan az elektronikus hírközlési szolgáltatásokra és hálózatokra vonatkozó irányelvek <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0057" ID="QS0057"/>hatálya alá tartozó kérdéseket<QUOT.END REF.START="QS0057" CODE="201D" ID="QE0057"/> említ. Következésképpen folytatnunk kell annak vizsgálatát, hogy az alapeljárásban foglalt <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0058" ID="QS0058"/>leges<QUOT.END REF.START="QS0058" CODE="201D" ID="QE0058"/>‑hez hasonló díj ténylegesen az ezen irányelvek hatálya alá tartozó kérdés‑e.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0044"><NO.P>44.</NO.P><TXT>A 2002/20 irányelv 12. cikke korlátozza a nemzeti szabályozó hatóság által beszedett díjakat. Az irányelv az <HT TYPE="ITALIC">általános felhatalmazás keretében</HT> szolgáltatást vagy hálózatot nyújtó, illetve <HT TYPE="ITALIC">használati joggal</HT><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0027"><P>A <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0059" ID="QS0059"/>használati jogok<QUOT.END REF.START="QS0059" CODE="201D" ID="QE0059"/> a rádiófrekvenciák használatát lehetővé tevő jogokra vonatkoznak (lásd a 2002/20 irányelv 5. cikkét). Ez azonban a jelen ügyben nem bír relevanciával.</P></NOTE><HT TYPE="ITALIC">rendelkező vállalkozással</HT> szemben kivetett díjat említ. Ennek alkalmazhatósága általános felhatalmazás adására vagy használati jog engedésére irányuló eljárásokban megállapítást nyert.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0028"><P>Lásd például: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130627">2013. június 27‑i</DATE> <NAME.CASE>Vodafone Malta és Mobisle Communications</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑71/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:431">EU:C:2013:431</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0021">21.</REF.NP.ECR></REF.DOC.ECR> és azt követő pontok).</P></NOTE> A jelen eljárás keretében ugyanakkor ez nem alkalmazható, mivel abban általános felhatalmazás<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0029"><P>Az általános felhatalmazáshoz nem kapcsolódó díj nem tartozik a 2002/20 irányelv 12. cikkének hatálya alá. Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20151217">2015. december 17‑i</DATE> <NAME.CASE>Proximus</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑454/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:819">EU:C:2015:819</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0022">22.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20150917">2015. szeptember 17‑i</DATE> <NAME.CASE>Fratelli De Pra és SAIV</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑416/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:617">EU:C:2015:617</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0041">41.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> vagy használati jog nem szerepel, és ami még fontosabb, az amersfoorti önkormányzat nem nemzeti szabályozó hatóság.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0030"><P>Mivel a holland kormány ezt az önkormányzatot nemzeti szabályozó hatóságként a Bizottságnak nem jelentette be. E bejelentés elmulasztását a Bíróság elegendőnek találta valamely önkormányzat nemzeti szabályozó hatósági minőségének kizárására, lásd például: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20131107">2013. november 7‑i</DATE> <NAME.CASE>UPC Nederland</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑518/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:709">EU:C:2013:709</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0053">53.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><?PAGE NO="15"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0045"><NO.P>45.</NO.P><TXT>A 2002/20 irányelv 13. cikke ugyanakkor jelentőséggel bírhat. E cikk alkalmazási köre kétségkívül tágabb, mivel az általános felhatalmazásokhoz kapcsolódó eljárást meghaladja.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0046"><NO.P>46.</NO.P><TXT>A 13. cikk szerint <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0060" ID="QS0060"/>a tagállamok feljogosíthatják az <HT TYPE="ITALIC">illetékes hatóságot</HT> arra, hogy […] díjakat vessen ki a […] létesítmények telepítésére vonatkozó jogokért<QUOT.END REF.START="QS0060" CODE="201D" ID="QE0060"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0031"><P>Kiemelés tőlem.</P></NOTE>. A 13. cikk a 12. cikkel ellentétben nem utal általános felhatalmazásokra vagy nemzeti szabályozó hatóságra. Ehelyett a 2002/21 irányelv 11. cikke (<QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0061" ID="QS0061"/>Szolgalmi jogok<QUOT.END REF.START="QS0061" CODE="201D" ID="QE0061"/>) (1) bekezdésének megfogalmazását tükrözi, amely rendelkezés szerint szolgalmi jogot az <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0062" ID="QS0062"/>illetékes hatóság<QUOT.END REF.START="QS0062" CODE="201D" ID="QE0062"/> adhat.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0032"><P>A francia és német nyelvi változatban a 2002/21 irányelv 11. cikke és a 2002/20 irányelv 13. cikke azonos fogalmakat használ (<QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0063" ID="QS0063"/>autorité compétente<QUOT.END REF.START="QS0063" CODE="201D" ID="QE0063"/> vagy <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0064" ID="QS0064"/>zuständige Behörde<QUOT.END REF.START="QS0064" CODE="201D" ID="QE0064"/>), míg az angol nyelvi változatban a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0065" ID="QS0065"/>relevant authority<QUOT.END REF.START="QS0065" CODE="201D" ID="QE0065"/> (a 2002/20 irányelv 13. cikke) és a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0066" ID="QS0066"/>competent authority<QUOT.END REF.START="QS0066" CODE="201D" ID="QE0066"/> (a 2002/21 irányelv 11. cikke) között enyhe nyelvi eltérés van. Nézetem szerint ugyanakkor nem kétséges, hogy a 2002/21 irányelv 11. cikke és a 2002/20 irányelv 13. cikke ugyanolyan fajta hatóságokra vonatkozik.</P></NOTE> Ez észszerű, mivel a szolgalmi jogokat szabályozó helyi hatóságok által bevezetett díjak ugyanannyira visszatartó erejűek lehetnek, mint a valamely általános felhatalmazási eljárás keretében bevezetett díjak.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0033"><P>Kiderül ugyanis az új szabályozási keretre vonatkozó 1999. évi nyilvános konzultációról szóló bizottsági közleményből (COM(2000) 239 végleges, 8–9. o.), hogy a távközlési szolgáltatók által észlelt problémát az engedélyezési rendszerek nemzeti szabályozók általi túlzottan terhessé tétele jelentette. Mivel a rádiófrekvenciák kiosztása és száma bizonyos fajta engedélyezési rendszert tesz szükségessé, a szolgalmi jogokért fizetendő díjakat e felhatalmazások és engedélyek többletköltségének tekintették.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0047"><NO.P>47.</NO.P><TXT>Ráadásul ezt az értelmezést a 2002/20 irányelv azon célja is alátámasztja, hogy kevésbé terhessé tegye a piacra jutást.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0034"><P>Lásd az említett irányelv (1) preambulumbekezdését.</P></NOTE> Az állandó ítélkezési gyakorlat alapján ebben az összefüggésben a 2002/20 irányelv szerint a tagállamok az irányelvben említetteken kívül nem vethetnek ki az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások biztosításáért egyéb díjakat és illetékeket.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0035"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20120712">2012. július 12‑i</DATE> <NAME.CASE>Vodafone España és France Telecom España</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑55/11, C‑57/11 és C‑58/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2012:446">EU:C:2012:446</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0028">28.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE> Következetlen lenne, ha valamely nemzeti szabályozó hatóság által adott általános felhatalmazás követelményének hiánya alááshatná a piacra jutásnak a 2002/20 irányelvben biztosított e védelmét.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0048"><NO.P>48.</NO.P><TXT>A hírközlési keret átfogó célkitűzései<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0036"><P>A 2002/21 irányelv 8. cikke.</P></NOTE> a 2002/20 irányelv 13. cikkének tág értelmezését támasztják alá. A 2002/21 irányelv 8. cikke (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott cél annak biztosítása, hogy a felhasználók a választék, az ár és a minőség tekintetében maximális előnyhöz jussanak. Az elektronikus hálózatok magas‑ és mélyépítési munkálatainak engedélyezésével kapcsolatos költségek kihatnak arra az árra, amelyet a végső felhasználóknak régióikban a hálózathoz való hozzáférésért meg kell fizetniük és arra is, hogy egyáltalán hozzáférhetnek‑e a hálózathoz.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0037"><P>Az igazgatási költség esetleges versenytorzító hatásával kapcsolatban lásd még: Sharpston főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Vodafone España</NAME.CASE> egyesített ügyekre vonatkozó indítványa (<NO.CASE>C‑55/11, C‑57/11 és C‑58/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2012:162">EU:C:2012:162</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0062">62</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0064">64.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> A megterhelő létesítménytelepítési eljárások a felhatalmazási rendszerek formáját öltő akadályokhoz hasonló hatást válthatnak ki. A 2002/20 irányelv 13. cikkének alkalmazási köre ezért nem korlátozódik valamely meghatározott általános felhatalmazás kontextusára, hanem a hírközlési szolgáltatók piacra lépéséhez szükséges létesítmények telepítéséért fizetendő egyéb díjakat is magában foglalja.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0038"><P>Érdemes megjegyezni, hogy a szabályozási keret valamennyi elektronikus kommunikációra és nem csak a telefonszolgáltatókra vonatkozik, miközben rendszerint szükség van általános felhatalmazási rendszerre azért, mert korlátozott számkészletet és korlátozott számban rendelkezésre álló rádiófrekvenciát kell tisztességes módon kiosztani.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0049"><NO.P>49.</NO.P><TXT>A 2002/20 irányelv 13. cikkének ilyen értelmezése a Vodafone España és France Telecom España ítélettel<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0039"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20120712">2012. július 12‑i</DATE> ítélet (<NO.CASE>C‑55/11, C‑57/11 és C‑58/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2012:446">EU:C:2012:446</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0034">34.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0035">35.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> is összhangban áll, amely ítéletben a Bíróság megállapította, hogy a 13. cikk kizárja a harmadik felek telefonpóznáinak használatára regionálisan kivetett adót. Nyilvánvalóan lényeges különbség van az alapeljárás tárgyát képező intézkedés és a Vodafone España és France Telecom España ügyben szóban forgó intézkedés között, azonban az ítélet két olyan fontos kérdést tisztázott, amelyek a jelen ügyre vonatkoztathatók.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="16"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0050"><NO.P>50.</NO.P><TXT>Először is a Vodafone España és France Telecom España ügy tárgyát képező adó az infrastruktúrával már rendelkező szolgáltatókhoz képest növelte az új szolgáltatók letelepedési költségét.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0040"><P>Sharpston főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Vodafone España</NAME.CASE> egyesített ügyekre vonatkozó indítványa (<NO.CASE>C‑55/11, C‑57/11 és C‑58/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2012:162">EU:C:2012:162</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0063">63.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Hasonlóképpen a jelen ügy tárgyát képező díj növelheti a létesítménytelepítési költséget és az önkormányzat területén infrastruktúrával még nem rendelkező szolgáltatókat az infrastruktúrával már rendelkező szolgáltatókhoz képest hátrányos helyzetbe hozza.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0051"><NO.P>51.</NO.P><TXT>Másodszor, az említett ügy tárgyát képező adót olyan önkormányzat vetette ki, amely nem minősül nemzeti szabályozó hatóságnak. A 13. cikk tágabb alkalmazási köre folytán, és amiatt, hogy az önkormányzatok a létesítménytelepítés jóváhagyására hatáskörrel rendelkező hatóságok, a Vodafone España és France Telecom España ítéletben ezt a rendelkezést alkalmazták. Ugyanez vonatkozik a jelen ügyre is.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0052"><NO.P>52.</NO.P><TXT>Hozzá kell tenni, hogy a létesítménytelepítési díjakhoz képest az általános adók kérdésével foglalkozó későbbi ügyekben a Bíróság azt állapította meg, hogy a 2002/20 irányelv nem alkalmazható.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0041"><P>A Belgacom és Mobistar ítélet tárgyát képező ügy az elfoglalt földterület alapján fizetendő és létesítménytelepítéshez nem kapcsolódó általános adóra vonatkozott, lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20140904">2014. szeptember 4‑i</DATE> ítélet (<NO.CASE>C‑256/13 és C‑264/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:2149">EU:C:2014:2149</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0036">36.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0037">37.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); hasonlóképpen, a Bíróság nem alkalmazta a 2002/20 irányelvet az összes hírközlési berendezésre adót előíró önkormányzati szabályozásra a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20151217">2015. december 17‑i</DATE> <NAME.CASE>Proximus</NAME.CASE> ítéletben (<NO.CASE>C‑454/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:819">EU:C:2015:819</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>). A díjak a Proximus ítéletben (28. pont) és a Belgacom és Mobistar ítéletben (36. pont) sem kapcsolódtak a létesítmények telepítéséhez, és az adók nem is voltak olyan jellegűek, hogy a piacra lépést terhesebbé tették volna az olyan új belépők számára, amelyek még nem rendelkeznek telepített infrastruktúrával.</P></NOTE> A szóban forgó intézkedést illetően ugyanakkor nem férhet ahhoz kétség, hogy a díjat létesítménytelepítés miatt szabták ki. A kábelek magántulajdonban vagy köztulajdonban álló területen történő lefektetése során X a 2002/21 irányelvnek a holland hírközlési törvénnyel átültetett 11. cikke értelmében vett szolgalmi jogot gyakorol.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0042"><P>A holland kormány szerint a holland jogalkotó ezt a cikket a hírközlési törvény 5.4. cikkében ültette át, amely cikk a hálózati szolgáltatónak jogot enged arra, hogy az építési munkák idejének és helyének az illetékes önkormányzattal történt megállapítását követően kábeleket fektessen le.</P></NOTE> A 2002/20 irányelv 13. cikke e szolgalmi jog meghatározása a hírközlési létesítmények telepítésével kapcsolatban, amely tevékenység kétségtelenül magában foglalja a kábelek lefektetését is.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0053"><NO.P>53.</NO.P><TXT>A kérdés tehát a 2002/20 irányelv 13. cikkének hatálya alá tartozik, ezért az említett irányelv a szóban forgó ügyre nem alkalmazandó a 2006/123 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének c) pontja alapján.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0054"><NO.P>54.</NO.P><TXT>Az, hogy az alapeljárás tárgyát képező ügyben kiszabott díjhoz hasonló nemzeti intézkedések összeegyeztethetők‑e a 2002/20 irányelv 13. cikkével, vagyis egy magánszemélyek által hivatkozható, közvetlenül alkalmazandó<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0043"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20120712">2012. július 12‑i</DATE> <NAME.CASE>Vodafone España és France Telecom España</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑55/11, C‑57/11 és C‑58/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2012:446">EU:C:2012:446</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0039">39.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> rendelkezéssel, a tényállás értékelésének minősül, amely a kérdést előterjesztő bíróság feladatát képezi. Ez ráadásul nem tárgya a jelen eljárásnak.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="5"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">2)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A 2006/123 irányelv 2. cikkének (3) bekezdéséről</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0055"><NO.P>55.</NO.P><TXT>Hipotetikus alapon, arra az esetre, ha Bíróság megállapítaná, hogy a 2006/123 irányelv 2. cikke (2) bekezdése c) pontjának követelményei nem teljesülnek, ehelyütt meg kell vizsgálni, hogy a díjakhoz hasonló valamely intézkedés az adózás területéhez tartozik‑e (a 2006/123 irányelv 2. cikkének (3) bekezdése).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0056"><NO.P>56.</NO.P><TXT>Az <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0067" ID="QS0067"/>adózás<QUOT.END REF.START="QS0067" CODE="201D" ID="QE0067"/> kifejezést önállóan, a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatával összhangban kell értelmezni, amely ítélkezési gyakorlat szerint mind az uniós jog egységes alkalmazásának, mind pedig az egyenlő bánásmód elvének követelményeiből az következik, hogy a jelentésének és hatályának meghatározása érdekében a tagállami jogokra kifejezett utalást nem tartalmazó uniós jogi rendelkezés szövegét főszabály szerint az egész Európai Unióban önállóan kell értelmezni.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0044"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19840118">1984. január 18‑i</DATE> <NAME.CASE>Ekro</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>327/82</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1984:11">EU:C:1984:11</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0011">11.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). Lásd még: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20000919">2000. szeptember 19‑i</DATE> <NAME.CASE>Linster</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑287/98</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2000:468">EU:C:2000:468</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0043">43.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20140904">2014. szeptember 4‑i</DATE> <NAME.CASE>Germanwings</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑452/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:2141">EU:C:2014:2141</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0016">16.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><?PAGE NO="17"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0057"><NO.P>57.</NO.P><TXT>Alapvető különbség van a valamely közjogi intézmény általános bevételeihez hozzájáruló adó és egy meghatározott szolgáltatásért fizetendő igazgatási díj között.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0058"><NO.P>58.</NO.P><TXT>A jelen ügyben, még ha az illetékes önkormányzat az engedélyek megadására irányuló közigazgatási eljárás költségét meghaladó összeget vetett is ki az ásási munkálatok időpontja, helye és elvégzésének módja vonatkozásában benyújtott engedélykérelem feldolgozásáért, pusztán az, hogy e lehetséges többlet az önkormányzat általános költségvetéséhez járul hozzá, nem teszi a díjat általános adóvá. A díjat csak a közigazgatási eljárás alkalmával szedik be. Az intézmények igazgatási díjakat nem alakíthatnak át adóvá és ilyen módon nem kerülhetik ki a 2006/123 irányelv alkalmazását egyszerűen azért, mert a kiszabott összeg meghaladja a közigazgatási eljárás lefolytatásának költségeit. A 2. cikk (3) bekezdésének ilyen értelmezése ellentétes lenne a 2006/123 irányelv 13. cikke (2) bekezdésének céljával, vagyis az engedélyek szolgáltatóknak történő megadása során felmerült költségek korlátozásával.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0059"><NO.P>59.</NO.P><TXT>Ezért úgy vélem, hogy az alapeljárás tárgyát képező <HT TYPE="ITALIC">legeshez</HT> hasonló nemzeti rendelkezések nem minősülnek adónak, mivel azokat az ásási munkálatok időpontját, helyét és elvégzésének módját érintő engedélykérelem feldolgozására irányuló önkormányzati szolgáltatás miatt szabják ki.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">b)</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A 2006/123 irányelv (9) preambulumbekezdéséről (3. kérdés)</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0060"><NO.P>60.</NO.P><TXT>Mivel álláspontom szerint a 2006/123 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének c) pontja értelmében az irányelv nem alkalmazandó a szóban forgó ügyben szereplőhöz hasonló helyzetre, a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban levő ügy összefüggésében a (9) preambulumbekezdés jelentésére vonatkozó 3. kérdés hipotetikus és nem igényel választ.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">c)</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A tisztán belső helyzetekről (2. kérdés)</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0061"><NO.P>61.</NO.P><TXT>A 2. kérdés a 2006/123 irányelv III. fejezetén alapuló, tisztán belső helyzetekkel foglalkozik. Mivel a jelen ügy összefüggésében ez a kérdés is hipotetikus természetű, azzal (kizárólag) alább, a C‑31/16. sz. Visser ügyben foglalkozom.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">2.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A 4. és 5. kérdésről</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0062"><NO.P>62.</NO.P><TXT>Mivel a Bíróságnak arra teszek javaslatot, hogy állapítsa meg, hogy a 2006/123 irányelv nem alkalmazandó a szóban forgóhoz hasonló ügyre, és a 4. és 5. kérdést arra az esetre teszik fel, ha az irányelv alkalmazandó, ezért azok hipotetikusak. Ezenfelül szeretném kiemelni, hogy az engedélyekkel és azok rendszereivel (III. fejezet, 1. cikk), valamint (tiltott) követelményeikkel (2. cikk) kapcsolatban a 2006/123 irányelv által létrehozott rendszer nem a hírközlés sűrűn szabályozott és erősen műszaki területére irányul: pontosan ez az oka annak, hogy – a fentieknek megfelelően – e terület a 2006/123 irányelv alkalmazási körén kívül esik.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0045"><P>Lásd még a 2006/123 irányelv (19) és (20) preambulumbekezdését.</P></NOTE></TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">B.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">C‑31/16, Visser ügy</HT></TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">1.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A 2006/123 irányelv 4. cikkének 1 pontjáról (1. kérdés)</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0063"><NO.P>63.</NO.P><TXT>Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kíván a Bíróságtól választ kapni, hogy a termékek – például cipők és ruhák – fogyasztók részére történő értékesítésében megnyilvánuló kiskereskedelmi tevékenység a 2006/123 irányelv alkalmazási körébe tartozik‑e.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="18"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0064"><NO.P>64.</NO.P><TXT>Ezt a kérdést a kérdést előterjesztő bíróság a következő összefüggésben teszi fel: a Visser kereskedelmi létesítményekkel rendelkezik, amelyeket bérbe kíván adni a Bristol BV, egy cipő‑ és ruházati diszkont üzletlánca számára kiskereskedelmi üzlethelyiséget kialakítani kívánó cég részére. A Bristol BV az irányelvnek <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0068" ID="QS0068"/>A szolgáltatók letelepedésének szabadsága<QUOT.END REF.START="QS0068" CODE="201D" ID="QE0068"/> címet viselő III. fejezetére kíván hivatkozni. A kérdés ezért az, hogy a Bristol BV olyan <HT TYPE="ITALIC">szolgáltató</HT>‑e, amely hivatkozhat a 2006/123 irányelv rendelkezéseire.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0065"><NO.P>65.</NO.P><TXT>Végül – ahogyan azt az alábbiakban részletesebben meg fogom vizsgálni – e látszólag ártatlan kérdés (<QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0069" ID="QS0069"/>Miért ne minősülne a kiskereskedelem szolgáltatásnak?<QUOT.END REF.START="QS0069" CODE="201D" ID="QE0069"/>) mögött a 2006/123 irányelv és az EUM‑Szerződésben foglalt alapvető szabadságok közötti kapcsolat nagyobb és kényesebb kérdése, valamint az alapvető szabadságok és azok 2006/123 irányelvre gyakorolt hatásai közti kapcsolat kérdése dereng fel.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0066"><NO.P>66.</NO.P><TXT>Miközben Hollandia kormánya azon a véleményen van, hogy a szóban forgó ügyben szereplőhöz hasonló helyzetben a kiskereskedelem nem tekinthető szolgáltatásnak, a Visser, Olaszország és Lengyelország kormánya, valamint a Bizottság szerint azt annak kell tekinteni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0067"><NO.P>67.</NO.P><TXT>A 2006/123 irányelv 2. cikkének (1) bekezdésénél fogva az irányelv valamely tagállamban letelepedett szolgáltatók által nyújtott szolgáltatásokra vonatkozik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0068"><NO.P>68.</NO.P><TXT>A 2006/123 irányelv 4. cikkének 1. pontja szerint a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0070" ID="QS0070"/>szolgáltatás<QUOT.END REF.START="QS0070" CODE="201D" ID="QE0070"/> <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0071" ID="QS0071"/>az [EUMSZ 57. cikkben] említett, rendszerint díjazás ellenében nyújtott bármely önálló gazdasági tevékenység<QUOT.END REF.START="QS0071" CODE="201D" ID="QE0071"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0046"><P>Lásd még: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20140227">2014. február 27‑i</DATE> <NAME.CASE>OSA</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑351/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:110">EU:C:2014:110</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0058">58.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE>. Az EUMSZ 57. cikk első bekezdése ezzel szemben rögzíti, hogy <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0072" ID="QS0072"/>[a] Szerződések alkalmazásában <QUOT.START CODE="00BB" REF.END="QE0073" ID="QS0073"/>szolgáltatás<QUOT.END REF.START="QS0073" CODE="00AB" ID="QE0073"/> a rendszerint díjazás ellenében nyújtott szolgáltatás, ha nem tartozik az áruk, a tőke és a személyek szabad mozgására vonatkozó rendelkezések hatálya alá<QUOT.END REF.START="QS0072" CODE="201D" ID="QE0072"/>.</TXT></NP.ECR><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">a)</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Díjazás ellenében nyújtott […] önálló gazdasági tevékenység</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0069"><NO.P>69.</NO.P><TXT>A <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0074" ID="QS0074"/>szolgáltatás<QUOT.END REF.START="QS0074" CODE="201D" ID="QE0074"/> meghatározásának első része eléggé egyértelmű: a cipő vagy ruha értékesítése díjazás ellenében nyújtott, önálló gazdasági tevékenység.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0070"><NO.P>70.</NO.P><TXT>Az irányelv (33) preambulumbekezdése<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0047"><P>A preambulumbekezdések értelmezési eszközként – különösen a 2006/123 irányelvet illetően – képviselt értékével kapcsolatban lásd: a jelen indítvány 132. pontja és 123. lábjegyzete.</P></NOTE> a forgalmazói szolgáltatásokat kifejezetten<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0048"><P>A <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0075" ID="QS0075"/>forgalmazói szolgáltatások<QUOT.END REF.START="QS0075" CODE="201D" ID="QE0075"/> kifejezést a Bizottság gyakran használja kereskedelmi és más tevékenységek megjelölésére, lásd például: a kiskereskedelmi cselekvési tervről szóló közlemény, COM(2013)36 végleges, 3. o. Azt is érdemes megjegyezni, hogy a szolgáltatások belső piacának helyzetéről (A szolgáltatások belső piaci stratégiája első szakaszának keretében kidolgozott jelentésről) a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek benyújtott eredeti bizottsági jelentés (COM(2002) 441 végleges) a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0076" ID="QS0076"/>kiskereskedelmi<QUOT.END REF.START="QS0076" CODE="201D" ID="QE0076"/> kifejezést meglepő módon 35 alkalommal említette meg. Tisztában vagyok azzal, hogy e jelentés képezte az alapját a <HT TYPE="ITALIC">Bolkestein</HT> irányelv eredeti tervezetének, amelyet aztán jelentősen módosítottak. Márpedig számomra nem úgy tűnik, hogy az irányelv célkitűzéseit és rendelkezéseit módosították volna a tárgyi hatály és az érintett tevékenységek vonatkozásában. Az akkori vitás kérdéseket – köztudottan – a származási ország elve és annak különféle jogkövetkezményei, valamint vonatkozásai képezték. Ez utóbbi szemponttal kapcsolatban lásd: Obwexer, W., Ianc, Sinziana, <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0077" ID="QS0077"/>Das binnenmarktliche Recht der Dienstleistungsfreiheit<QUOT.END REF.START="QS0077" CODE="201D" ID="QE0077"/>, in Müller‑Graff, P.‑Chr. (szerk.), <HT TYPE="ITALIC">Europäisches Wirtschaftsordnungsrecht (Enzyklopädie Europarecht, Band 4)</HT>, Nomos, Baden‑Baden, 2015, 397–448. o., 428–429. o.</P></NOTE> az irányelv hatálya alá tartozó tevékenységek egyikeként sorolja fel,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0049"><P>Hangsúlyozni kell, hogy a Bíróság korábban már megelégedett a (33) preambulumbekezdésre történő hivatkozással annak megállapítása során, hogy a tanúsítási szolgáltatások az irányelv alkalmazási körébe tartoznak, lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20150616">2015. június 16‑i</DATE> <NAME.CASE>Rina Services és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑593/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:399">EU:C:2015:399</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0024">24.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE>ráadásul az irányelv (47) preambulumbekezdése az engedélyezési rendszerekkel összefüggésben – noha csak érintőlegesen – megemlíti a hipermarketeket. Ezek az üzletek is tagadhatatlanul rendelkeznek forgalmazói funkcióval az áruk vonatkozásában. Annak érdekében, hogy a kép teljes legyen, az irányelv (76) preambulumbekezdése rögzíti, hogy az irányelv kizárólag az árura, <HT TYPE="ITALIC">mint olyanra</HT> (értelmezésem szerint az áru forgalmazásával ellentétben) vonatkozó korlátozásokra nem alkalmazandó.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="19"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0071"><NO.P>71.</NO.P><TXT>Ezenfelül a szolgáltatási irányelv végrehajtásáról szóló,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0050"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Trijber és Harmsen</NAME.CASE> egyesített ügyekre vonatkozó indítványom (<NO.CASE>C‑340/14 és C‑341/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:505">EU:C:2015:505</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0036">36.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0054">54.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Hiebler ügyre vonatkozó indítványom</NAME.CASE> (<NO.CASE>C‑293/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:472">EU:C:2015:472</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0069">69.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). Lásd még: <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Cruz Villalón főtanácsnok Femarbel ügyre vonatkozó indítványa</NAME.CASE> (<NO.CASE>C‑57/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:171">EU:C:2013:171</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0022">22.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Rina Services és Rina ügyre vonatkozó indítványa</NAME.CASE> (<NO.CASE>C‑593/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:159">EU:C:2015:159</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0039">39.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> kötelező erővel ugyan nem bíró, mindazonáltal igen hasznos bizottsági kézikönyv,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0051"><P>Lásd: Kézikönyv a szolgáltatási irányelv végrehajtásáról, Az Európai Közösségek Hivatalos Kiadványainak Hivatala, 2007, 2.1.1. pont, elérhető: https://bookshop.europa.eu/hu/k‑zikoenyv‑a‑szolg‑ltat‑si‑ir‑nyelv‑v‑grehajt‑s‑r‑l‑pbKM7807096/. A Kézikönyvben kifejezett bizottsági álláspont talán nem meglepő, mivel a Bizottság napirendje látszólag már a kezdetektől fogva a forgalmazási szolgáltatásoknak a 2006/123 irányelv hatálya alá vonására irányult.</P></NOTE> amelyre ráadásul a Bíróság a 2006/123 irányelv értelmezése során is utalt,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0052"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20151223">2015. december 23‑i</DATE> <NAME.CASE>Hiebler</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑293/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:843">EU:C:2015:843</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0032">32.</REF.NP.ECR>, <REF.NP.ECR REF="NP0053">53.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0073">73.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130711">2013. július 11‑i</DATE> <NAME.CASE>Femarbel</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑57/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:517">EU:C:2013:517</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0037">37.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0078" ID="QS0078"/>(az áruk és szolgáltatások kiskereskedelmét és nagykereskedelmét magában foglaló) forgalmazói szolgáltatásokra<QUOT.END REF.START="QS0078" CODE="201D" ID="QE0078"/> hivatkozik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0072"><NO.P>72.</NO.P><TXT>Ezenfelül az irányelv megalkotásainak körülményei rámutatnak arra, hogy az Európai Parlament kezdetben megpróbálta a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0079" ID="QS0079"/>forgalmazói szolgáltatásokra<QUOT.END REF.START="QS0079" CODE="201D" ID="QE0079"/> való hivatkozást az első olvasat során eltávolítani,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0053"><P>Lásd a Parlament által első olvasatban képviselt álláspontot. A Parlament a bizottsági javaslat (14) preambulumbekezdésének törlését javasolta.</P></NOTE> aminek révén valószínűsíthetően ki akarta zárni a kiskereskedelmi tevékenységeket az irányelv hatálya alól. A Tanács ugyanakkor ezt a hivatkozást újra beillesztette a tervezetbe.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0054"><P>Lásd a (33) preambulumbekezdést.</P></NOTE> Ez a hivatkozás az irányelv elfogadásáig megmaradt.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">b)</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">[…] az EUMSZ 57. cikkben említett</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0073"><NO.P>73.</NO.P><TXT>De mi a teendő a 2006/123 irányelv 4. cikkének 1. pontjával, amelyre az EUMSZ 57. cikk első bekezdésének második része hivatkozik (<QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0080" ID="QS0080"/>ha [a szolgáltatás] nem tartozik az áruk, a tőke és a személyek szabad mozgására vonatkozó rendelkezések hatálya alá<QUOT.END REF.START="QS0080" CODE="201D" ID="QE0080"/>)?.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0074"><NO.P>74.</NO.P><TXT>Ez azt a kérdést veti fel, hogy vajon a szóban forgó szolgáltatásokra – cipők értékesítésére – nem vonatkoznak‑e az EUMSZ 57. cikk értelmében vett, Szerződés szerinti más szabadságok, ami azt jelentené, hogy azokra a 2006/123 irányelv hatálya terjed ki.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0075"><NO.P>75.</NO.P><TXT>Az EUM‑Szerződés rendszerében<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0055"><P>Lásd: az EUMSZ III. részének a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgásáról szóló IV. címét, amely az 1. fejezetre (Munkavállalók), a 2. fejezetre (Letelepedés), a 3. fejezetre (Szolgáltatások) és a 4. fejezetre (Tőke‑ és fizetési műveletek) oszlik.</P></NOTE> a személyek szabad mozgása a másoktól függő személyek (munkavállalók) és az önálló személyek (letelepedés) mozgásának két elkülönülő szabadságából áll. A letelepedés szabadsága tehát az EUMSZ 57. cikk első bekezdésében foglalt <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0081" ID="QS0081"/>személyek<QUOT.END REF.START="QS0081" CODE="201D" ID="QE0081"/> kifejezésbe tartozik.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0056"><P>Ez a rendszertani megállapítás semmilyen módon nem változtat azon, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadsága a szolgáltatásra termékként vonatkozik. E tekintetben lásd: Müller‑Graff, P.‑Chr., in Streinz, R. (szerk.), <HT TYPE="ITALIC">EUV/AEUV Kommentar</HT>, C. H. Beck, München, 2. kiadás, 2012, Artikel 56 AEUV, 7. pont.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0076"><NO.P>76.</NO.P><TXT>Egy pillanatra képzeljük el, hogy a Bristol BV tevékenysége letelepedési tevékenység volt. Ebből az következne, hogy az EUM‑Szerződés alapján annak helyzetére a letelepedési szabadság (mint a személyek szabad mozgása alkategóriájának) szabályai vonatkoznának, ami viszont azt jelentené, hogy nem az EUMSZ 57. cikk értelmében vett <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0082" ID="QS0082"/>szolgáltatással<QUOT.END REF.START="QS0082" CODE="201D" ID="QE0082"/> állunk szemben, vagyis a 2006/123 irányelv alkalmazási körén kívül járunk. E megállapítás eredményeként a 2006/123 irányelvnek a szolgáltatók <HT TYPE="ITALIC">letelepedésének</HT> szabadságáról szóló III. fejezete egyáltalán nem rendelkezne hatállyal.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0057"><P>Lásd még: Klamert, M., <HT TYPE="ITALIC">Services Liberalization in the EU and the WTO</HT>, Cambridge University Press, 2015, 177. o.</P></NOTE> Hacsak a III. fejezetet ebből kifolyólag nem tekintjük önmagában az elsődleges joggal ellentétesnek, az a megállapítás, hogy a III. fejezet nem rendelkezik hatállyal, nem fogadható el.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="20"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0077"><NO.P>77.</NO.P><TXT>Ennek megfelelően, vagy a 2006/123 irányelv III. fejezetében szereplő <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0083" ID="QS0083"/>szolgáltatási tevékenység<QUOT.END REF.START="QS0083" CODE="201D" ID="QE0083"/> kifejezés a 2006/123 irányelv 4. cikkén alapuló általános meghatározástól eltérő jelentéssel rendelkezik, vagy a 2006/123 irányelv 4. cikke nem kíván az EUMSZ 57. cikkre utalni a szolgáltatók letelepedése tekintetében. Az egyértelműség kedvéért az utóbbi megközelítést választanám, és azt mondanám ki, hogy az irányelv az EUM‑Szerződés értelmében vett letelepedés szabadsága alá tartozó, ugyanakkor szolgáltatási elemet is magában foglaló gazdasági tevékenységekre vonatkozik.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0058"><P>Lásd még, noha a 2006/123 irányelv III. fejezetére utalással: Klamert, M., uo.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0078"><NO.P>78.</NO.P><TXT>Általánosabb értelemben véve az EUM‑Szerződés és a 2006/123 irányelv terminológiája közti eltérés egyrészről az EUM‑Szerződésben, másrészről pedig az irányelvben a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó korlátozások megszüntetése célkitűzésének elérése érdekében alkalmazott különböző módszerekre utal. Az EUM‑Szerződés elsődlegesen <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0084" ID="QS0084"/>az Unión belüli szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó minden korlátozást<QUOT.END REF.START="QS0084" CODE="201D" ID="QE0084"/> célozza meg.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0059"><P>Lásd az EUMSZ 56. cikk első bekezdését.</P></NOTE> A szolgáltatások kereskedelmére vonatkozó korlátok megtiltásával <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0085" ID="QS0085"/>negatív integrációt<QUOT.END REF.START="QS0085" CODE="201D" ID="QE0085"/> végez.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0060"><P>Az EUMSZ 57. cikk második és harmadik bekezdése <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0086" ID="QS0086"/>tevékenységekre<QUOT.END REF.START="QS0086" CODE="201D" ID="QE0086"/> utal, azonban ezt példálózó kontextusban teszi.</P></NOTE> Ezzel ellentétben a 2006/123 irányelv a hangsúlyt a szolgáltatási <HT TYPE="ITALIC">tevékenységekre</HT> helyezi, és konkrétan azokat célozza. Másodlagos jogi aktusként nagyobb részletességgel foglalkozhat a szolgáltatók által az akadályokkal való szembesülés során tapasztalt problémákkal. Ez az oka annak, hogy az irányelv – a jogalapjával összhangban –<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0061"><P>Az EUMSZ 53. cikk kifejezetten <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0087" ID="QS0087"/>tevékenységekre<QUOT.END REF.START="QS0087" CODE="201D" ID="QE0087"/> utal.</P></NOTE> a szolgáltatók tevékenységét helyezi középpontba, és annak teljes felépítése a szolgáltatási tevékenységekre vonatkozik.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0062"><P>Egyes számban vagy többes számban a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0088" ID="QS0088"/>tevékenység<QUOT.END REF.START="QS0088" CODE="201D" ID="QE0088"/> kifejezést az irányelv meglepő módon 146 alkalommal használja: 85 alkalommal a preambulumban és 61 alkalommal az irányelv rendelkező részében. Ezzel szemben az <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0089" ID="QS0089"/>akadály(ok)<QUOT.END REF.START="QS0089" CODE="201D" ID="QE0089"/> kifejezést 15 alkalommal és kizárólag a preambulumban említi meg, míg a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0090" ID="QS0090"/>korlátozás(ok)<QUOT.END REF.START="QS0090" CODE="201D" ID="QE0090"/> kifejezést 20 alkalommal – 15 alkalommal a preambulumban és 5 alkalommal a rendelkező részben – használja.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0079"><NO.P>79.</NO.P><TXT>A 2006/123 irányelv 4. cikkének 1. pontjában az EUMSZ 57. cikkre történő hivatkozás ezért nem bír jelentőséggel abban a kérdésben, hogy a kiskereskedelem a 2006/123 irányelv 4. cikkének 1. pontja szerinti <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0091" ID="QS0091"/>szolgáltatásnak<QUOT.END REF.START="QS0091" CODE="201D" ID="QE0091"/> minősül‑e.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0080"><NO.P>80.</NO.P><TXT>A kiskereskedelmet ennélfogva a 2006/123 irányelv 4. cikkének 1. pontja szerinti szolgáltatásnak kell tekinteni.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">c)</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Megszorító értelmezés az elsődleges jog miatt?</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0081"><NO.P>81.</NO.P><TXT>A 2006/123 irányelv 4. cikke 1. pontjának értelmezésével összefüggésben fennmaradó kérdés az, hogy az elsődleges jog a szóban forgó rendelkezés megszorító értelmezését követeli‑e meg, ami azzal a hatással jár, hogy a kiskereskedelem a 2006/123 irányelv alkalmazásában nem tekinthető <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0092" ID="QS0092"/>szolgáltatásnak<QUOT.END REF.START="QS0092" CODE="201D" ID="QE0092"/>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0082"><NO.P>82.</NO.P><TXT>Erre a válaszom <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0093" ID="QS0093"/>nem<QUOT.END REF.START="QS0093" CODE="201D" ID="QE0093"/>.</TXT></NP.ECR><GR.SEQ LEVEL="5"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">1)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A letelepedés szabadsága</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0083"><NO.P>83.</NO.P><TXT>Nézetem szerint a Bristol BV tevékenysége már (önmagában) az EUM‑Szerződés alapján<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0063"><P>És a tisztán belső helyzetek alább tárgyalt kérdésének érintése nélkül.</P></NOTE> is a letelepedés szabadságának hatálya alá tartozna, ahogyan azt a Bíróság ítélkezési gyakorlatára hivatkozva most be is bizonyítom.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="21"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0084"><NO.P>84.</NO.P><TXT>A Bíróság – az olyan, letelepedéssel kapcsolatos helyzetekben, amelyek egy másik, jellemzően árukkal vagy szolgáltatásokkal kapcsolatos szabadságra vonatkoznak –<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0064"><P>Olyan helyzetekben, amelyekben valaki áru értékesítése vagy szolgáltatás nyújtása céljából letelepedik.</P></NOTE> álláspontom szerint következetesen alkalmazza az EUMSZ 49. cikk szerinti letelepedés szabadságát.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0065"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19990511">1999. május 11‑i</DATE> <NAME.CASE>Pfeiffer</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑255/97</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1999:240">EU:C:1999:240</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0026">26.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20110324">2011. március 24‑i</DATE> <NAME.CASE>Bizottság kontra Spanyolország</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑400/08</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:172">EU:C:2011:172</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0070">70</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0072">72.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); és újabban a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20140205">2014. február 5‑i</DATE> <NAME.CASE>Hervis Sport‑ és Divatkereskedelmi</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑385/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:47">EU:C:2014:47</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0024">24.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Nézetem szerint e megközelítés alapját az képezi, hogy a letelepedés – szinte már fogalmilag – jellemzően és magától értetődően magában foglalja más szabadságok vonatkozásait is. Vázlatosan: az alapításhoz tőkére van szükség. Emberek segítenek a kivitelezésben és az irányításban. Az árukat A‑ból B‑be kell szállítani. Mindez a (természetes vagy jogi) személy letelepedéséhez szükséges.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0085"><NO.P>85.</NO.P><TXT>Álláspontom szerint a Bíróság – azáltal, hogy mindezeket a kérdéseket a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0094" ID="QS0094"/>letelepedés<QUOT.END REF.START="QS0094" CODE="201D" ID="QE0094"/> keretében kezeli – a letelepedés végső célja helyett inkább a letelepedéssel kapcsolatos tényleges tevékenységet helyezi középpontba. A Bíróság ilyen helyzetben nem vizsgálja a letelepedett vállalkozás által szolgáltatandó árukat vagy szolgáltatásokat.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0086"><NO.P>86.</NO.P><TXT>Az említett ítélkezési gyakorlat alapján és a 2006/123 irányelv hiányában az alapeljárás tárgyát képező ügyben szereplőhöz hasonló kiskereskedelmi üzlet létrehozása ezért feltehetőleg a letelepedés szabadságának hatálya alá tartozna. Ilyen körülmények között nem látom, hogy a szóban forgó ügynek az irányelv szolgáltatók letelepedésére vonatkozó III. fejezete alapján történő kezelése hogyan lehetne ellentétes az említett ítélkezési gyakorlattal.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="5"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">2)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">Az áruk szabad mozgása</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0087"><NO.P>87.</NO.P><TXT>Tekintettel arra, hogy a szóban forgó ügy a letelepedésről szól, a 2006/123 irányelv és az elsődleges jog közötti kapcsolatot nem kell tovább vizsgálnunk. Az áruk és szolgáltatások közötti kapcsolatból eredő félreértések elkerülése érdekében és a szóbeli szakasz során feltett kérdések alapján azonban hasznosnak tartom e kérdés további, a jelen indítvány keretében történő vizsgálatát.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0088"><NO.P>88.</NO.P><TXT>Elöljáróban ki kell emelni, hogy az, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadsága az EUMSZ 57. cikk első bekezdésének következtében más szabadságokhoz képest szubszidiárius jellegű, semmi esetre sem jelenti azt, hogy az alapvető szabadságok között fontossági sorrend állna fenn.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0066"><P>Példának okáért lásd: Müller‑Graff, P.‑Chr., in Streinz, R. (szerk.), <HT TYPE="ITALIC">EUV/AEUV Kommentar</HT>, C. H. Beck, München, 2. kiadás, 2012, Artikel 56 AEUV, 8. pont; és Tiedje, J., in von der Groeben, H., Schwarze, J., Hatje, A. (szerk.), <HT TYPE="ITALIC">Europäisches Unionsrecht (Kommentar), Band 1</HT>, 7. kiad., Nomos, Baden‑Baden, 2015, Artikel 57 AEUV, 30. pont.</P></NOTE> A Bíróság egyértelművé tette, hogy bár az igaz, hogy a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0095" ID="QS0095"/>szolgáltatás<QUOT.END REF.START="QS0095" CODE="201D" ID="QE0095"/> fogalmának az EUMSZ 57. cikk első bekezdésében előírt meghatározásában szerepel az a megállapítás, miszerint olyan szolgáltatásokról van szó, amelyek nem tartoznak <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0096" ID="QS0096"/>az áruk, a tőke és a személyek szabad mozgására vonatkozó rendelkezések hatálya alá<QUOT.END REF.START="QS0096" CODE="201D" ID="QE0096"/>, az is igaz, hogy ez a megállapítás a hivatkozott fogalom <HT TYPE="ITALIC">meghatározásának</HT> szintjére vonatkozik, anélkül azonban, hogy <HT TYPE="ITALIC">elsőbbséget állapítana meg</HT> a szolgáltatásnyújtás szabadsága és a többi alapvető szabadság viszonyában. Kulcsfontosságú a Bíróság által tett azon megállapítás, hogy a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0097" ID="QS0097"/>szolgáltatás<QUOT.END REF.START="QS0097" CODE="201D" ID="QE0097"/> fogalma azokat a szolgáltatásokat foglalja magába, amelyek nem tartoznak a többi szabadság hatálya alá, mégpedig azzal a céllal, hogy ne legyen olyan gazdasági tevékenység, amely semelyik alapvető szabadság hatálya alá nem tartozik.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0067"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20061003">2006. október 3‑i</DATE> <NAME.CASE>Fidium Finanz</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑452/04</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2006:631">EU:C:2006:631</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0032">32.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> A szolgáltatásnyújtás szabadsága tehát nem kiegészítő szabadság, hanem maradékszabadság.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0089"><NO.P>89.</NO.P><TXT>Amennyiben az ügy árukra és szolgáltatásokra is vonatkozik, a Bíróság ítélkezési gyakorlata változó. Három megközelítés különböztethető meg: egy szabadságnak kizárólag a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0098" ID="QS0098"/>súlypontteszt<QUOT.END REF.START="QS0098" CODE="201D" ID="QE0098"/> alapján történő vizsgálata, mindkét szabadság együttes vizsgálata és az egyik szabadság másikat követő vizsgálata. Röviden áttekintem e három megközelítést.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="22"?><GR.SEQ LEVEL="6"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">i)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A súlypont keresése</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0090"><NO.P>90.</NO.P><TXT>Ez a bíróság által használt klasszikus alapteszt. Ebben a kérdésben a Bíróság következetesen megállapítja, hogy ha egy nemzeti intézkedés érinti mind a szolgáltatásnyújtás szabadságát, mind az áruk szabad mozgását, a Bíróság az intézkedés vizsgálatát főszabályként a két alapvető szabadság közül csupán az egyik vonatkozásában végzi el, amennyiben megállapítható, hogy az adott ügy körülményei között az egyik a másikhoz képest teljességgel másodlagos, és ahhoz kapcsolódik.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0068"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20041014">2004. október 14‑i</DATE> <NAME.CASE>Omega</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑36/02</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2004:614">EU:C:2004:614</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0026">26.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). A jogirodalomban példának okáért lásd: Frenz, W., <HT TYPE="ITALIC">Handbuch Europarecht</HT>, Band 1 Europäische Grundfreiheiten, Springer, 2. kiadás, 2012, 31. o., Rz. 74, és Hatzopoulos, V., <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0099" ID="QS0099"/>Recent Developments in the Case Law of the ECJ in the Field of Services<QUOT.END REF.START="QS0099" CODE="201D" ID="QE0099"/>, <HT TYPE="ITALIC">Common Market Law Review</HT>, 2000, 37. köt., 51. o.</P></NOTE> A Bíróság ebben az összefüggésben a kiskereskedelmi ügyeket inkább az áruk szabad mozgása alapján kezelte.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0069"><P>Lásd például: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20000113">2000. január 13‑i</DATE> <NAME.CASE>TK‑Heimdienst</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑254/98</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2000:12">EU:C:2000:12</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>). Ezenfelül a Bíróság a veszteséges értékesítés tilalmát vizsgálta az áruk szabad mozgására vonatkozó rendelkezések alapján, lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19931124">1993. november 24‑i</DATE> <NAME.CASE>Keck és Mithouard</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑267/91 és C‑268/91</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1993:905">EU:C:1993:905</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0010">10.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). Ezenfelül a Bíróság a Keck és Mithouard ítéletben közismerten úgy ítélte meg, hogy még a szóban forgó szabadság sem alkalmazandó.</P></NOTE> A Bíróság nem tagadta ugyanakkor, hogy az alapvető szabadságok szempontjából valamely gazdasági tevékenység számos vonatkozással rendelkezik akkor is, ha a Bíróság valamely ügyet kizárólag egyetlen szabadság szempontjából vizsgál meg.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0091"><NO.P>91.</NO.P><TXT>A Burmanjer és társai ítéletben<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0070"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20050526">2005. május 26‑i</DATE> ítélet (<NO.CASE>C‑20/03</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2005:307">EU:C:2005:307</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> példának okáért a Bíróság megállapítása szerint nem volt kizárható az, hogy valamely termék értékesítését <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0100" ID="QS0100"/>szolgáltatási<QUOT.END REF.START="QS0100" CODE="201D" ID="QE0100"/> vonatkozású tevékenység kísérje. Ez önmagában azonban nem lehet elegendő valamely, mozgóárusításhoz hasonló gazdasági tevékenységnek az EUMSZ 56. cikk értelmében vett <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0101" ID="QS0101"/>szolgáltatásnyújtásként<QUOT.END REF.START="QS0101" CODE="201D" ID="QE0101"/> történő minősítéséhez. Ehelyett minden esetben azt kell tehát megvizsgálni, hogy az említett szolgáltatás az áruk szabad mozgásával kapcsolatos tényekhez képest teljes mértékben másodlagos szempontot jelent‑e vagy sem.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0071"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20050526">2005. május 26‑i</DATE> <NAME.CASE>Burmanjer és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑20/03</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2005:307">EU:C:2005:307</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0034">34.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Ezzel a megközelítéssel összhangban az igen erős szolgáltatási vonatkozással rendelkező, a hirdetési tevékenységhez hasonló ügyeket<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0072"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="19740430">1974. április 30‑i</DATE> <NAME.CASE>Sacchi</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>155/73</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1974:40">EU:C:1974:40</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19800318">1980. március 18‑i</DATE> <NAME.CASE>Debauve és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>52/79</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1980:83">EU:C:1980:83</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>). Egy kereskedelmi vásárokkal kapcsolatos ügy merült fel a szolgáltatásnyújtás szabadsága és a letelepedés szabadsága körében, lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20020115">2002. január 15‑i</DATE> <NAME.CASE>Bizottság kontra Olaszország</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑439/99</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2002:14">EU:C:2002:14</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>). A <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0102" ID="QS0102"/>coffeeshopokat<QUOT.END REF.START="QS0102" CODE="201D" ID="QE0102"/> a Bíróság a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján vizsgálta, lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20101216">2010. december 16‑i</DATE> <NAME.CASE>Josemans</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑137/09</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2010:774">EU:C:2010:774</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0050">50.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> a szolgáltatásnyújtás szabadsága keretében kell kezelni.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0073"><P>A hirdetéseknek az alapvető szabadságok körülhatárolásával kapcsolatos értékelésében kivételt képez a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20040325">2004. március 25‑i</DATE> <NAME.CASE>Karner</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑71/02</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2004:181">EU:C:2004:181</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0047">47.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>), amelyben a Bíróság azt állapította meg, hogy a hirdetési tevékenység több szabadság körébe tartozik, később azonban megállapította, hogy az árukkal kapcsolatos vonatkozás az uralkodó.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0092"><NO.P>92.</NO.P><TXT>A súlypontteszt logikája a következő: olyan helyzetben, amelyben a Bíróságot kizárólag az elsődleges jog értelmezésére kérték, természetes, hogy az uralkodó alapvető szabadságot helyezi középpontba. Miért kellene ugyanezt a tesztet másik szabadság vonatkozásában is elvégeznie, amikor az eredmény ugyanaz? Mindent összevetve valamennyi alapvető szabadság célja azonos: a belső piacon belül fennálló kereskedelmi akadályok elhárítása. Az esetek túlnyomó részében nem feltétlenül bír elsődleges fontossággal az, hogy egy adott helyzetpéldául kizárólag az EUMSZ 49. cikk, kizárólag az EUMSZ 34. cikk, az EUMSZ 34. és EUMSZ 56. cikk vagy kizárólag az EUMSZ 56. cikk hatálya alá tartozik‑e.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="6"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">ii)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">Egyidejű alkalmazandóság</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0093"><NO.P>93.</NO.P><TXT>A Bíróság a két szabadságot együttesen vizsgálta meg (főként) televíziójel‑dekóderek forgalmazásának előzetes engedélyezésére vonatkozó eljárásokat érintő, technikai esetben.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0074"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20020122">2002. január 22‑i</DATE> <NAME.CASE>Canal Satélite Digital</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑390/99</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2002:34">EU:C:2002:34</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0029">29.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Ezen egyidejű elemzés indoka biztosan az, hogy a digitális televíziós szolgáltatások terén a szolgáltatások és áruk egymással szorosan összefüggenek.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0075"><P>Lásd: Stix‑Hackl főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Canal Satélite Digital</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványa (<NO.CASE>C‑390/99</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2001:147">EU:C:2001:147</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0035">35.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR></GR.SEQ><?PAGE NO="23"?><GR.SEQ LEVEL="6"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">iii)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">Egymás utáni alkalmazandóság</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0094"><NO.P>94.</NO.P><TXT>A Bíróság két szabadságot vizsgált, az egyiket a másik után, többek között a hirdetési tevékenységekkel kapcsolatos ügyekben.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0076"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19970709">1997. július 9‑i</DATE> <NAME.CASE>De Agostini és TV‑Shop</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑34/95–C‑36/95</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1997:344">EU:C:1997:344</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0039">39.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0048">48.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20010308">2001. március 8‑i</DATE> <NAME.CASE>Gourmet International Products</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑405/98</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2001:135">EU:C:2001:135</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0013">13.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0035">35.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Észrevehető, hogy a Bizottság az egymást követő vizsgálat ezen eseteiben soha nem indokolta ezt az eljárását.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0077"><P>Mellesleg ezt Jacobs főtanácsnok sem tette meg a szóban forgó esetek egyikében sem. Lásd: Jacobs főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>De Agostini and TV‑Shop</NAME.CASE> egyesített ügyekre vonatkozó indítványa (<NO.CASE>C‑34/95–C‑36/95</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1996:333">EU:C:1996:333</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) és <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Gourmet International Products</NAME.CASE> ügyre (<NO.CASE>C‑405/98</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2000:690">EU:C:2000:690</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) vonatkozó indítványa.</P></NOTE> Ezt azzal magyarázom, hogy a súlyponttal kapcsolatos megközelítés alkalmazása nem volt nyilvánvaló. Hozzáfűzném, hogy ezt az egymás utáni megközelítést követő ítélkezési gyakorlatot a Keck és Mithouard ítélet<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0078"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19931124">1993. november 24‑i</DATE> ítélet (<NO.CASE>C‑267/91 és C‑268/91</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1993:905">EU:C:1993:905</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> alapján kell megvizsgálni: a Bíróság e megközelítés elfogadásával egyértelművé tette, hogy a Keck és Mithouard ítélet szerint potenciálisan a szolgáltatások szabad mozgásának hatályán kívül eső értékesítési megállapodásnak minősülő intézkedéseket a Szerződésben foglalt más szabadság keretében is lehetne elemezni.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0079"><P>Álláspontom szerint e pontosításra szükség volt, tekintettel arra, hogy magában a Keck és Mithouard ügyben a Bíróság az áruk szabad mozgásán kívül más alapvető szabadságot nem vizsgált, lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19931124">1993. november 24‑i</DATE> ítélet (<NO.CASE>C‑267/91 és C‑268/91</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1993:905">EU:C:1993:905</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0006">6.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0095"><NO.P>95.</NO.P><TXT>Abból, hogy a Bíróság különböző megközelítéseket követ, azt a következtetést vonom le, hogy vannak olyan helyzetek, amelyekben a – szinte mechanikusan a mennyiségre (<QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0103" ID="QS0103"/>Melyik szabadság rendelkezik a legnagyobb súllyal?<QUOT.END REF.START="QS0103" CODE="201D" ID="QE0103"/>) koncentráló – <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0104" ID="QS0104"/>súlyponti<QUOT.END REF.START="QS0104" CODE="201D" ID="QE0104"/> megközelítés eléri korlátait, éspedig azokban az esetekben, amelyekben valamely adott alapvető szabadságot nem lehet teljességgel másodlagosként egyszerűen figyelmen kívül hagyni. Ez az oka annak, hogy a jelen ügy vonatkozásában a harmadik megközelítést részesítem előnyben, mivel ellenkező esetben a kiskereskedelem részét képező szolgáltatási vonatkozás nem nyerne elismerést.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0096"><NO.P>96.</NO.P><TXT>Következésképpen nem látom, hogy a szóban forgó ügyben az elsődleges jog hogyan korlátozná saját feltételeivel a 2006/123 irányelv valamely értelmezését.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0097"><NO.P>97.</NO.P><TXT>Ezt a megállapítást ezenfelül alátámasztja az, ahogyan a Bíróság a 2006/123 irányelvet eddig értelmezte, amit az alábbiakban szeretnék bemutatni.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="5"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">3)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A Rina Services és társai ítélet</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0098"><NO.P>98.</NO.P><TXT>A Rina Services és társai ítéletből<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0080"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20150616">2015. június 16‑i</DATE> ítélet (<NO.CASE>C‑593/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:399">EU:C:2015:399</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>). Ahogyan azt a szóban forgó ügyre vonatkozó indítványában Cruz Villalón főtanácsnok kifejtette, ez volt az első olyan eset, amelyben a 2006/123 irányelv rendelkezéseit a gyakorlatban alkalmazták, lásd: a főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Rina Services és Rina ügyre vonatkozó indítványa</NAME.CASE> (<NO.CASE>C‑593/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:159">EU:C:2015:159</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0001">1.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> ebben a kérdésben levonható jogi megállapítások alapvető fontossággal bírnak. Az említett ügy fő jogi kérdését kétségtelenül az képezte, hogy a 2006/123 irányelv 14. cikkében tiltott valamely követelmény<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0081"><P>A konkrét esetben a tagállami jogszabály előírja, hogy a tanúsító szervezetek jogállásával rendelkező társaságok székhelyének a szóban forgó tagállamban kell lennie.</P></NOTE> az EUM‑Szerződés alapján igazolt lehet‑e. Miközben olyan érv merült fel, amely szerint a 2006/123 irányelv 14. cikke nem zárhatja ki az ilyen igazolást, mivel az egy elsődleges jogi rendelkezésnek felel meg,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0082"><P>Az EUMSZ 52. cikk (1) bekezdése.</P></NOTE> a Bíróság teljesen egyértelmű volt: nagytanácsban eljárva úgy határozott, hogy nincs ilyen lehetőség, tekintettel arra, hogy a 14. cikk nem ad lehetőséget igazolásra. Ezzel összefüggésben a Bíróság kifejezetten foglalkozott a 2006/123 irányelv 3. cikkének (3) bekezdésével.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0083"><P>Amely szerint a tagállamok ezen irányelv rendelkezéseit <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0105" ID="QS0105"/>az EUM‑Szerződésnek a letelepedés jogára és a szolgáltatások szabad mozgására vonatkozó szabályainak megfelelően<QUOT.END REF.START="QS0105" CODE="201D" ID="QE0105"/> alkalmazzák.</P></NOTE> A Bíróság – azáltal, hogy kizárólag az irányelv feltételeire, rendszerére és céljára hivatkozott – az uniós jogalkotó által meghozott döntések iránti jelentős tiszteletről tett tanúbizonyságot.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0084"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20150616">2015. június 16‑i</DATE> <NAME.CASE>Rina Services és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑593/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:399">EU:C:2015:399</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0036">36</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0040">40.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). Ezt a Bíróság megismételte a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20160223">2016. február 23‑i</DATE> <NAME.CASE>Bizottság kontra Magyarország</NAME.CASE> ítéletben (<NO.CASE>C‑179/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:108">EU:C:2016:108</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0047">47.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><?PAGE NO="24"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0099"><NO.P>99.</NO.P><TXT>Álláspontom szerint a Rina Services és társai ítélet alapját képező átfogó elgondolás az, hogy az uniós jogalkotó az alapvető szabadságok <HT TYPE="ITALIC">szabadság</HT> vonatkozását azok <HT TYPE="ITALIC">igazolási</HT> vonatkozásának elkerülhetetlen kárára mozdíthatja elő. A harmonizáció jellegéből fakad ugyanis, hogy az meghatározza, kiegyenlíti és – amennyiben azt az uniós jogalkotó célszerűnek tartja – korlátozza az igazoló okokat annak érdekében, hogy a gazdasági szereplők számára egyenlő feltételeket biztosítson. Példának okáért ilyen helyzetben a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0106" ID="QS0106"/>nyertes<QUOT.END REF.START="QS0106" CODE="201D" ID="QE0106"/> az uniós szabadság, valamint az e szabadságra támaszkodni kívánó gazdasági szereplő: ez teljes mértékben összhangban áll az EUM‑Szerződés célkitűzéseivel.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0085"><P>Lásd még: Schönberger, Chr., <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0107" ID="QS0107"/>Normenkontrollen im EG‑Föderalismus: die Logik gegenläufiger Hierarchisierungen im Gemeinschaftsrecht<QUOT.END REF.START="QS0107" CODE="201D" ID="QE0107"/>, <HT TYPE="ITALIC">Europarecht</HT>, 2003, 600–627. o., 621. o., aki szerint az elsődleges jogot a harmonizációs intézkedések korlátja helyett inkább ezen intézkedések motorjának kell tekinteni.</P></NOTE> Álláspontom szerint az említett eredmény jogszerűsége és indokoltsága az EUM‑Szerződésben meghatározott jogalkotási eljárás tiszteletben tartásában testesül meg.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0100"><NO.P>100.</NO.P><TXT>Az elsődleges jog ezért nem bír jelentőséggel abban a kérdésben, hogy a kiskereskedelem a 2006/123 irányelv 4. cikkének 1. pontjában szereplő <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0108" ID="QS0108"/>szolgáltatásnak<QUOT.END REF.START="QS0108" CODE="201D" ID="QE0108"/> minősül‑e.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">d)</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">További megfontolások</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0101"><NO.P>101.</NO.P><TXT>Szeretném megragadni a lehetőséget arra is, hogy a jelen ügyet tágabb összefüggésbe helyezzem.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0102"><NO.P>102.</NO.P><TXT>A jelenlegi körülmények arra engednek következtetni, hogy noha a kiskereskedelmi tevékenység végső soron az áruk forgalmazásához kapcsolódik, saját jogán is szolgáltatásnak minősül, és azt ekként kell elismerni. Korábban (és közelebbről a Keck és Mithouard ítélet<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0086"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="19931124">1993. november 24‑i</DATE> ítélet (<NO.CASE>C‑267/91 és C‑268/91</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1993:905">EU:C:1993:905</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> idején) valószínűleg az áruk forgalmazásának elsődleges eszköze volt. A katalógusból történő értékesítésen alapuló csomagküldés már létezhetett, azonban bizonyosan elhanyagolható volt. Az internet (és az okostelefon) gyakorlatilag minden egyes háztartásba történő megérkezése óta a kiskereskedelem új irányokból jövő versennyel nézett szembe, amely alapos átalakulásra késztette. Napjainkban a kereskedelem a múlthoz képes sokkal inkább nem puszta termékértékesítésből, hanem tanácsadásból, támogatásból és utánkövetési szolgáltatások kínálásából áll.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0087"><P>Lásd: Kotler, P./Armstrong, G., <HT TYPE="ITALIC">Principles of Marketing</HT>, 14. kiad., Pearson Prentice Hall, 2012, Chapter on Retail, 374–394. o., 384. o.</P></NOTE> A jelenlegi körülmények között olyan tevékenységről van szó, amely nem pusztán kiegészítő jellegű az áruhoz képest.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0103"><NO.P>103.</NO.P><TXT>Ahogyan új jogi szabályozás esetén gyakran előfordul, e jogi eszköz alkalmazása során olyan új kérdések merülnek fel, amelyek nem válaszolhatók meg pusztán a Bíróság négy szabadsággal kapcsolatos korábbi ítélkezési gyakorlatának segítségül hívásával. Ez különösen szembeszökő a letelepedéssel összefüggésben, ahol az áru forgalmazása és a szolgáltatás nyújtása céljából történő letelepedés közötti különbségtétel az EUM‑Szerződés rendelkezései alapján nem bír jelentőséggel. Ezért nem látom indokát annak, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadsága és az áruk szabad mozgása közötti elhatárolásra vonatkozó korábbi ítélkezési gyakorlat miért akadályozná meg a 2006/123 irányelv kiskereskedőkre történő alkalmazását, egyértelmű szövegezésének megfelelően. A Bíróság korábban alkalmazott ítélkezési gyakorlata, éppen ellenkezőleg, azt mutatja, hogy az áruk és szolgáltatások közötti különbségtétel soha nem volt kizáró jellegű. A szolgáltatásokon alapuló gazdaság fejlődése, amelynek keretében a vásárló számára megszokottá válik, hogy a termék megvásárlása során és azt követően is számos szolgáltatásra számíthat, fokozza a két pólus közötti átfedést és a forgalmazási szolgáltatások ezen átfedés középpontjában állnak. A jogalkotó annak ismeretében döntött ezeknek a 2006/123 irányelvben történő szerepeltetése mellett, hogy a tevékenységnek a több szolgáltatás nyújtásának irányába mutató fejlődése folytatódni fog, és e döntés összhangban van a Bíróság azon ítélkezési gyakorlatával, amely elismerte, hogy bizonyos tevékenységek több szabadság által védett vonatkozásokat is tartalmaznak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0104"><NO.P>104.</NO.P><TXT>Összefoglalva, nem gondolom azt, hogy az eddigi ítélkezési gyakorlatot úgy kellene értelmezni, hogy az a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0109" ID="QS0109"/>kiskereskedelmi<QUOT.END REF.START="QS0109" CODE="201D" ID="QE0109"/> tevékenységet kizárja a 2006/123 irányelv hatálya alól.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><?PAGE NO="25"?><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">e)</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Következtetés</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0105"><NO.P>105.</NO.P><TXT>Az első kérdés kapcsán ezért arra a következtetésre jutottam, hogy a termékek – például cipők és ruhák – fogyasztók részére történő értékesítésében megnyilvánuló <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0110" ID="QS0110"/>kiskereskedelmi<QUOT.END REF.START="QS0110" CODE="201D" ID="QE0110"/> tevékenység a 2006/123 irányelv 4. cikkének 1. pontjában meghatározott <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0111" ID="QS0111"/>szolgáltatás<QUOT.END REF.START="QS0111" CODE="201D" ID="QE0111"/> fogalmának körébe tartozik.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">2.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A tisztán belső jellegű helyzetekről (4. kérdés)</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0106"><NO.P>106.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság a C‑31/16 ügyben feltett negyedik kérdésével azt kívánja megállapítani, hogy a 2006/123 irányelvnek <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0112" ID="QS0112"/>A szolgáltatók letelepedésének szabadsága<QUOT.END REF.START="QS0112" CODE="201D" ID="QE0112"/> címet viselő III. fejezete alkalmazható‑e olyan helyzetekre, amelyek tényállása az EU egyetlen tagállamához kapcsolódik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0107"><NO.P>107.</NO.P><TXT>Ez nem az első alkalom, hogy e kérdést a Bíróság elé utalják. A Trijber és Harmsen ügyben<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0088"><P>Lásd: C‑340/14. sz. ügyben előterjesztett 2. kérdés és a C‑341/14. sz. ügyben előterjesztett 1. kérdés a <DATE ISO="20151001">2015. október 1</DATE>‑jei ítélet 28. és 37. pontjában (<REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑340/14 és C‑341/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:641">EU:C:2015:641</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> ugyanis a Raad van State (államtanács) már feltette ugyanezt a kérdést.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0108"><NO.P>108.</NO.P><TXT>A Trijber és Harmsen ügyre vonatkozó indítványomban<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0089"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑340/14 és C‑341/14</NO.CASE> egyesített ügyek, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:505">EU:C:2015:505</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0049">49</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0057">57.</REF.NP.ECR> pont.</REF.DOC.ECR></P></NOTE> azt javasoltam, hogy a Bíróság igenlő választ adjon a kérdésre. Ahogyan abban az ügyben azt részletesen kifejtettem, a 2006/123 irányelv rendelkezéseinek nyelvtani, rendszertani, történeti és teleológiai értelmezése rámutat arra, hogy a szolgáltatók letelepedésének szabadságáról szóló III. fejezet nem csak határon átnyúló, hanem tisztán belső helyzetekre is vonatkozik.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0090"><P>Ebben az ügyben a Bíróság nem látta szükségesnek, hogy foglalkozzon a tisztán belső helyzetek kérdésével, ezért azt elutasította tekintettel arra, hogy az előzetes döntéshozatalra utalt kérdések tárgyát képező helyzetek a két eset egyikében sem voltak tisztán belső jellegűek, lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20151001">2015. október 1</DATE>‑jei <NAME.CASE>Trijber és Harmsen</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑340/14 és C‑341/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:641">EU:C:2015:641</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0042">42.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Érvelésemet a Bíróság részletesen megvizsgálhatja az említett indítványban; összefoglalóan a következőket vettem figyelembe: az EUM‑Szerződésben szereplő jogalapok megfogalmazását illetően nincs különbség <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0113" ID="QS0113"/>koordináció<QUOT.END REF.START="QS0113" CODE="201D" ID="QE0113"/>, <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0114" ID="QS0114"/>közelítés<QUOT.END REF.START="QS0114" CODE="201D" ID="QE0114"/> és <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0115" ID="QS0115"/>harmonizáció<QUOT.END REF.START="QS0115" CODE="201D" ID="QE0115"/> között; a belső piac terén történő harmonizáció olyan helyzetekre is vonatkozhat, amelyekre az EUM‑Szerződés által biztosított alapvető szabadságok nem; a 2006/123 irányelv III. fejezetének rendelkezései nem utalnak határon átnyúló tevékenységre, míg a IV. fejezet rendelkezései hivatkoznak ilyen tevékenységre, és a teljes irányelvnek a határon átnyúló helyzetekre történő korlátozására irányuló módosítási tervezeteket elutasították.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0109"><NO.P>109.</NO.P><TXT>A Trijber és Harmsen ügyre vonatkozó indítványom<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0091"><P>Ezt követően álláspontomat megerősítettem a <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Hiebler</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványomban (<NO.CASE>C‑293/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:472">EU:C:2015:472</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0024">24.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>) és a <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Promoimpresa és társai</NAME.CASE> egyesített ügyekre vonatkozó indítványomban (<NO.CASE>C‑458/14 és C‑67/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:122">EU:C:2016:122</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0050">50.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> óta nem változtattam meg álláspontomat ebben a kérdésben. Ezen indítványban ezért a jelen eljárás kontextusában felvetett további érvek tárgyalására, valamint a Bíróságnak a 2006/123 irányelvvel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatára szorítkozom.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0110"><NO.P>110.</NO.P><TXT>Először is a III. fejezet rendelkezéseinek és a IV fejezet rendelkezéseinek megfogalmazása közötti eltérés kulcsfontosságú: az irányelv alapján történő letelepedés az összes belső szolgáltatásnyújtásra kiterjed (III. fejezet). Először is, a gazdasági szereplőket nem szabad elriasztani attól, hogy letelepedjenek valamely tagállamban. Ami a többit, vagyis a szolgáltatások átmeneti nyújtását illeti, a határon átnyúló elem magától értetődő. A IV. fejezet tehát szükségszerűen és észszerűen valamely határon átnyúló elem fennállását írja elő.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="26"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0111"><NO.P>111.</NO.P><TXT>Másodszor a 2006/123 irányelv azon rendelkezéseit<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0092"><P>Példának okáért lásd a 2006/123 irányelv 5. cikkének (3) bekezdését.</P></NOTE> vagy akár fejezeteit,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0093"><P>Példának okáért lásd az irányelv VI. fejezetét.</P></NOTE> amelyek konkrétan <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0116" ID="QS0116"/>másik tagállamra<QUOT.END REF.START="QS0116" CODE="201D" ID="QE0116"/>, ezáltal pedig határon átnyúló helyzetre utalnak, úgy kell tekinteni, hogy azok kifejezetten olyan, határon átnyúló helyzetekre vonatkoznak, amelyek az irányelvnek tisztán belső helyzetben alkalmazandó egyéb rendelkezéseit nem érintik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0112"><NO.P>112.</NO.P><TXT>Harmadszor nem lehet azt mondani, hogy az irányelv jogalapja, jelesül az EUMSZ 53. és EUMSZ 62. cikk<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0094"><P>Korábbi EK 47. cikk (2) bekezdése és EK 55. cikk.</P></NOTE> kizárólag határon átnyúló helyzetek kezelésére biztosít hatáskört. Ahogyan azt a tárgyalás során a Bizottság hangsúlyozta, az EUMSZ 53. cikk (2) bekezdésének megfogalmazása – amely szerint az orvosi és egyéb gyógyító, valamint a gyógyszerészeti szakmák esetében a korlátozások fokozatos eltörlése e korlátozások alkalmazása feltételeinek a különböző <HT TYPE="ITALIC">tagállamokban</HT> történő koordinációjától függ – ugyanis az ellenkező irányba mutat.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0113"><NO.P>113.</NO.P><TXT>Ráadásul az EUMSZ 53. cikk (2) bekezdését az uniós jogalkotó már felhasználta jogalapként olyan helyzetekben, amelyek túlmutattak a pusztán határon átnyúló helyzeteken. Meglátásom szerint ezt a rendelkezést következetesen a harmonizáció általános (és egyetlen) jogalapjaként alkalmazzák<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0095"><P>Maga a Bíróság e tekintetben <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0117" ID="QS0117"/>harmonizációra utal<QUOT.END REF.START="QS0117" CODE="201D" ID="QE0117"/>, lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20041012">2004. október 12‑i</DATE> <NAME.CASE>Paul és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑222/02</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2004:606">EU:C:2004:606</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0036">36.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> a szolgáltatások területén. Közelebbről erről van szó a pénzügyi szolgáltatások ágazatában végzett terjedelmes harmonizáció esetében. Példának okáért szeretném megemlíteni a hitelintézetek helyreállítására és szanálására;<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0096"><P>A hitelintézetek és befektetési vállalkozások helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer létrehozásáról és a 82/891/EGK tanácsi irányelv, a 2001/24/EK, 2002/47/EK, 2004/25/EK, 2005/56/EK, 2007/36/EK, 2011/35/EU, 2012/30/EU és 2013/36/EU irányelv, valamint az 1093/2010/EU és a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, <DATE ISO="20140515">2014. május 15‑i</DATE> 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="173" PAGE.FIRST="190" DATE.PUB="2014">HL 2014. L 173., 190. o.</REF.DOC.OJ>).</P></NOTE> a pénzügyi eszközök piacaira (MiFiD)<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0097"><P>A pénzügyi eszközök piacairól, a 85/611/EGK és a 93/6/EGK tanácsi irányelv, és a 2000/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 93/22/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, <DATE ISO="20040421">2004. április 21‑i</DATE> 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="145" PAGE.FIRST="1" DATE.PUB="2004">HL 2004. L 145, 1. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 7. kötet, 263. o.).</P></NOTE> és a befektetési vállalkozások és hitelintézetek tőkemegfelelésére<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0098"><P>A befektetési vállalkozások és hitelintézetek tőkemegfeleléséről szóló, <DATE ISO="20060614">2006. június 14‑i</DATE> 2006/49/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (átdolgozott szöveg) (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="177" PAGE.FIRST="201" DATE.PUB="2006">HL 2006. L 177, 201. o.</REF.DOC.OJ>).</P></NOTE> vonatkozó irányelveket. Nem találkoztam a Bíróságnak az említett bármelyik irányelvre vonatkozó olyan ítéletével, amelyben az EUMSZ 53. cikk (2) bekezdésével összefüggésben a tisztán belső helyzetekkel kapcsolatban a jogalapra vonatkozóan kétség merült volna fel.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0099"><P>Noha ezek között szerepelt olyan eset, amelyben a Bíróság teljes tanácsban járt el, lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20041012">2004. október 12‑i</DATE> <NAME.CASE>Paul és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑222/02</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2004:606">EU:C:2004:606</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>), amely a hitelintézetek tevékenységének megkezdésére és folytatására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, <DATE ISO="19771212">1977. december 12‑i</DATE> 77/780/EGK első tanácsi irányelvvel (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="322" PAGE.FIRST="30" DATE.PUB="1977">HL 1977. L 322, 30. o.</REF.DOC.OJ>), a hitelintézetek szavatoló tőkéjéről szóló, <DATE ISO="19890417">1989. április 17‑i</DATE> 89/299/EGK tanácsi irányelvvel (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="124" PAGE.FIRST="16" DATE.PUB="1989">HL 1989. L 124., 16. o.</REF.DOC.OJ>), és a hitelintézetek tevékenységének megkezdésére és gyakorlására vonatkozó jogi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról és a 77/780/EGK irányelv módosításáról szóló, <DATE ISO="19891215">1989. december 15‑i</DATE> 89/646/EGK második tanácsi irányelvvel (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="386" PAGE.FIRST="1" DATE.PUB="1989">HL 1989. L 386., 1. o.</REF.DOC.OJ>) foglalkozik, amelyek mindegyikét az EUSZ 53. alapján fogadták el.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0114"><NO.P>114.</NO.P><TXT>Negyedszer meg kell vizsgálnunk a Bíróság ítélkezési gyakorlatát. Ezen a ponton felmerül, hogy a Bíróság a 2006/123 irányelv III. fejezetének rendelkezéseit olyan helyzetekben értelmezi, amelyek tisztán belső jellegűek, és nem keres határon átnyúló elemet, továbbá nem alkalmazza a tisztán belső helyzetekből eredő előzetes döntéshozatal iránti kérelmek elfogadhatóságával kapcsolatos, mostanra az Ullens de Schooten ítéletben<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0100"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20161115">2016. november 15‑i</DATE> ítélet (<NO.CASE>C‑268/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:874">EU:C:2016:874</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> összefoglalt (és tisztázott) általános ítélkezési gyakorlatát.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0115"><NO.P>115.</NO.P><TXT>A félreértések elkerülése végett hangsúlyozni kívánom a következő két kérdés közötti alapvető különbséget: a) kiterjed‑e az irányelv olyan helyzetekre, amelyek tisztán belső jellegűek és b) kell‑e a Bíróságnak választ adnia a kérdésre akkor is, ha az alapeljárás tárgyát képező jogvita egyetlen tagállamon belülre korlátozódik.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0101"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>The Gibraltar Betting and Gaming Association</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványom (<NO.CASE>C‑591/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:32">EU:C:2017:32</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0062">62.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Az a) kérdés az irányelv <HT TYPE="ITALIC">tárgyi hatályával</HT> kapcsolatos. Ez az <HT TYPE="ITALIC">ügy érdemére</HT> <HT TYPE="ITALIC">vonatkozó</HT> kérdés. Amennyiben az e kérdésre adott válasz igenlő, e kérdés lezárható, abban az<?PAGE NO="27"?> értelemben, hogy nem szükséges határon átnyúló elemeket keresni. Másfelől a b) kérdés nem az ügy érdemére, hanem alakiságára vonatkozik. A kérdés az ügy <HT TYPE="ITALIC">elfogadhatóságáról</HT> szól. A b) kérdést kizárólag akkor kell megvizsgálni, ha az a) kérdésre adott válasz nemleges. Az Ullens de Schooten ítélet<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0102"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20161115">2016. november 15‑i</DATE> ítélet (<NO.CASE>C‑268/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:874">EU:C:2016:874</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> a b) kérdéssel foglalkozik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0116"><NO.P>116.</NO.P><TXT>A Bíróság – a Rina Services és társai ítéletben,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0103"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20150616">2015. június 16‑i</DATE> ítélet (<NO.CASE>C‑593/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:399">EU:C:2015:399</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>). Cruz Villalón főtanácsnok indítványában foglalkozott a kérdéssel és arra a következtetésre jutott, hogy elegendő (potenciális) határon átnyúló elem áll fenn, lásd: a főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Rina Services és Rina ügyre vonatkozó indítványa</NAME.CASE> (<NO.CASE>C‑593/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:159">EU:C:2015:159</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0014">14.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0015">15.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). Meg kell azonban jegyezni, hogy a főtanácsnok nem foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy a tisztán belső helyzetek a 2006/123 irányelv III. fejezetének hatálya alá tartoznak‑e.</P></NOTE> amelynek tárgyát képező nemzeti jogi szabályozás előírja, hogy a tanúsító szervezetek jogállásával rendelkező társaságoknak egy meghatározott tagállamban kell székhellyel rendelkezniük – noha az alapeljárásban szereplő tényállás nyilvánvalóan egyetlen tagállamra korlátozódott, e kérdés vizsgálata nélkül értelmezte a 2006/123 irányelv III. fejezetének rendelkezéseit. Ezt követően a Bíróság a Trijber és Harmsen ítéletben nem adott választ arra a kérdésre, hogy a 2006/123 irányelv III. fejezetének rendelkezései tisztán belső helyzetben is alkalmazandók‑e. A Bíróság e helyett elegendő határon átnyúló elemet keresett, amelyeket meg is talált.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0104"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20151001">2015. október 1</DATE>‑jei ítélet (<NO.CASE>C‑340/14 és C‑341/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:641">EU:C:2015:641</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0042">42.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Ez a megközelítés a Hiebler ítélettel<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0105"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20151223">2015. december 23‑i</DATE> ítélet (<NO.CASE>C‑293/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:843">EU:C:2015:843</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> változott meg. A kéményseprők számára szolgáltatásaik felajánlását kizárólag a tartózkodási helyük szerinti seprési területen lehetővé tevő korlátozásokról szóló Hiebler ítélet tényállása egyetlen tagállamhoz kapcsolódott.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0106"><P>Ráadásul az érintett tagállamon belül is egy régióra korlátozódott, ami az indítványomban szereplő érvelés szerint nem bír jelentőséggel, mivel határon átnyúló elemre nincs szükség, lásd: <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Hiebler</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványom (<NO.CASE>C‑293/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:472">EU:C:2015:472</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0023">23.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0024">24.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> A Bíróság nem tett említést kötelező határon átnyúló elemről és egyenesen rátért az előzetes döntéshozatalra utalt kérdések vizsgálatára.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0107"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20151223">2015. december 23‑i</DATE> <NAME.CASE>Hiebler</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑293/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:843">EU:C:2015:843</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0027">27.</REF.NP.ECR></REF.DOC.ECR> és azt követő pontok).</P></NOTE> Ugyanez vonatkozik a Promoimpresa és társai ítéletre,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0108"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20160714">2016. július 14‑i</DATE> ítélet (<NO.CASE>C‑458/14 és C‑67/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:558">EU:C:2016:558</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> amely olyan nemzeti szabályozásra vonatkozott, amelynek alapján az állami tulajdonban álló tengerparti és tóparti ingatlanokra vonatkozó koncessziók érvényességi ideje automatikusan meghosszabbodott. Noha a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban levő ügy tényállása ismételten egyetlen tagállamhoz kapcsolódott,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0109"><P>A <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Promoimpresa és társai</NAME.CASE> egyesített ügyekre vonatkozó indítványomban (<NO.CASE>C‑458/14 és C‑67/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:122">EU:C:2016:122</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0050">50.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>) megerősítettem azt az álláspontomat, hogy a 2006/123 irányelv III. fejezetének a letelepedés szabadságára vonatkozó rendelkezései határon átnyúló elemre tekintet nélkül alkalmazandók.</P></NOTE> a Bíróság e korlát figyelmen kívül hagyásával értelmezte a III. fejezet rendelkezéseit.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0110"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20160714">2016. július 14‑i</DATE> <NAME.CASE>Promoimpresa és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑458/14 és C‑67/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:558">EU:C:2016:558</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0027">27.</REF.NP.ECR></REF.DOC.ECR> és azt követő pontok)</P></NOTE> Ezzel szemben az EUMSZ 49. cikk elemzésének alkalmával <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0118" ID="QS0118"/>határon átnyúló érdek<QUOT.END REF.START="QS0118" CODE="201D" ID="QE0118"/> fennállását követelte meg.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0111"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20160714">2016. július 14‑i</DATE> <NAME.CASE>Promoimpresa és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑458/14 és C‑67/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:558">EU:C:2016:558</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0068">68.</REF.NP.ECR></REF.DOC.ECR> o.).</P></NOTE> Ezenfelül az engedélykérelemmel összefüggésben fizetendő díj követelményével kapcsolatos Hemming és társai ítéletben a teljes tényállás Londonban valósult meg. Sem a Bíróság,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0112"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20161116">2016. november 16‑i</DATE> <NAME.CASE>Hemming és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑316/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:879">EU:C:2016:879</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> sem a főtanácsnok<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0113"><P>Lásd: Wathelet főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Hemming és társai</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványa (<NO.CASE>C‑316/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:618">EU:C:2016:618</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> nem foglalkozott ezzel a kérdéssel.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0117"><NO.P>117.</NO.P><TXT>Összefoglalva, a tisztán belső helyzetet magukban foglaló, fent említett eseteket a következőképpen értelmezem: a Bíróság a 2006/123 irányelv III. fejezete rendelkezéseinek értelmezése során azzal a feltételezéssel élt, hogy e rendelkezések tisztán belső helyzetben is alkalmazandók.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0114"><P>A jogirodalomban található, a kérdést elemző ügykommentárokban is erre a következtetésre jutottak. Példának okáért lásd: Reinstadler, A., Reinalter, A., <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0119" ID="QS0119"/>Partikuläre Anwendung der RL 2006/123/EG auf rein innerstaatliche Sachverhalte?<QUOT.END REF.START="QS0119" CODE="201D" ID="QE0119"/>, <HT TYPE="ITALIC">Zeitschrift für Europarecht, internationales Privatrecht und Rechtsvergleichung</HT>, 2016, 124–126. o., 125. o.; Korte, S., <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0120" ID="QS0120"/>Dienstleistungsfreiheit: Gebietsbeschränkungen für Rauchfangkehrer<QUOT.END REF.START="QS0120" CODE="201D" ID="QE0120"/>, <HT TYPE="ITALIC">Europäische Zeitschrift für Wirtschaftsrecht</HT>, 2014, 224–229. o., 228. o.; és Streinz, R., <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0121" ID="QS0121"/>Anwendungsbereich der DienstleistungsRL bei rein innerstaatlichen Sachverhalten; Kohärenz und Systematik als Maßstab für die Verhältnismäßigkeit der territorialen Beschränkung von Gewerbekonzessionen<QUOT.END REF.START="QS0121" CODE="201D" ID="QE0121"/>, <HT TYPE="ITALIC">Juristische Schulung</HT>, 2016, 759–761. o., 761. o.. A <REF.DOC.ECR><NAME.CASE><HT TYPE="ITALIC">Trijber és Harmsen</HT></NAME.CASE> egyesített ügyekre vonatkozó indítványommal (<NO.CASE>C‑340/14 és C‑341/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:505">EU:C:2015:505</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) kapcsolatban kritikát fogalmazott meg Schiff, A., <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0122" ID="QS0122"/>Zur Anwendbarkeit der Dienstleistungsrichtlinie auf Inlandssachverhalte<QUOT.END REF.START="QS0122" CODE="201D" ID="QE0122"/>, <HT TYPE="ITALIC">Zeitschrift für europäisches Wirtschaftsrecht</HT>, 2015, 899–904. o., 901. o.</P></NOTE> Mivel a 2006/123 irányelv tárgyi hatálya alá tartoztak, nem kellett esetleges vagy potenciális határon átnyúló elemeket keresni.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="28"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0118"><NO.P>118.</NO.P><TXT>Nem meglepő módon ebben az ügyben is azt javaslom a Bíróságnak, hogy kövesse ezt az ítélkezési gyakorlatot, amelynek következtében a negyedik kérdésre azt a választ adom, hogy a 2006/123 irányelv III. fejezetének rendelkezései alkalmazandók az alapeljárásban szereplőhöz hasonló helyzetekre, tekintet nélkül arra, hogy az összes tényező egyetlen tagállamon belülre korlátozódik‑e.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">3.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A lehetséges határon átnyúló elemekről (3. kérdés)</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0119"><NO.P>119.</NO.P><TXT>A negyedik kérdésre javasolt válasz alapján a harmadik kérdés hipotetikussá válik.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0115"><P>Lásd még a jelen indítvány 114. pontját.</P></NOTE></TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">4.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Területrendezési terv a 2006/123 irányelv alapján (2. és 5. kérdés)</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0120"><NO.P>120.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság a második és az ötödik kérdéssel lényegében azt kívánja megállapítani, hogy ellentétes‑e a 2006/123 irányelv rendelkezéseivel az alapeljárásban szereplőhöz hasonló olyan területrendezési terv, amely szerint a nagy terjedelmű áruk kiskereskedelmére szolgáló területet egy cipő‑ és ruházati diszkontlánc kiskereskedelmi üzlethelyiségét kizáró módon jelölték ki.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0121"><NO.P>121.</NO.P><TXT>Tekintettel arra, hogy az alapeljárásban szereplőhöz hasonló üzlethelyiség létesítése tartós jellegű, a szóban forgó kérdés értékelése szempontjából releváns rendelkezéseket az irányelvnek <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0123" ID="QS0123"/>A szolgáltatók letelepedésének szabadsága<QUOT.END REF.START="QS0123" CODE="201D" ID="QE0123"/> címet viselő III. fejezete tartalmazza. Az említett III. fejezet ugyanakkor két részre oszlik: az egyik az engedélyekre vonatkozik és az engedélyezési rendszerekkel, valamint az ahhoz kapcsolódó feltételekkel és eljárásokkal foglalkozik (1. szakasz, vagyis a 2006/123 irányelv 9–13. cikke), míg a másik a tiltott vagy értékelendő követelményekkel kapcsolatos (2. szakasz, vagyis a 2006/123 irányelv 14. és 15. cikke). E fejezetek alkalmazhatósága attól függ, hogy a szóban forgó területrendezési terv a 2006/123 irányelv 4. cikkének 6. pontja értelmében vett <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0124" ID="QS0124"/>engedélyezési rendszer<QUOT.END REF.START="QS0124" CODE="201D" ID="QE0124"/> vagy az irányelv 4. cikkének 7. pontján alapuló <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0125" ID="QS0125"/>követelmény<QUOT.END REF.START="QS0125" CODE="201D" ID="QE0125"/> formáját öltő korlátozásnak minősül‑e.</TXT></NP.ECR><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">a)</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Az engedélyekről</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0122"><NO.P>122.</NO.P><TXT>A 2006/123 irányelv 9–13. cikkének alkalmazhatóságát kiváltó <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0126" ID="QS0126"/>engedélyezési rendszer<QUOT.END REF.START="QS0126" CODE="201D" ID="QE0126"/> az említett irányelv 4. cikkének 6. pontja értelmében bármely eljárás, amely alapján a szolgáltatónak vagy a szolgáltatás igénybevevőjének ténylegesen lépéseket kell tennie azért, hogy az illetékes hatóságtól a szolgáltatási tevékenység nyújtására való jogosultságra vagy annak gyakorlására vonatkozóan formális vagy közvetett határozatot szerezzen.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0123"><NO.P>123.</NO.P><TXT>A határozat jellemző módon – noha nem feltétlenül minden esetben – egyedi (természetes vagy jogi) személynek szól. Területrendezési tervek esetében nem ez a helyzet, mivel az egy független módon, előre elkészített dokumentum. Más szóval, míg a területrendezési tervnek való megfelelés szükséges lehet valamely szolgáltatási tevékenység megkezdéséhez, maga a területrendezési terv valamely önkormányzati testület előzetes és elvont aktusa. Ebből az következik, hogy a területrendezési terv nem minősül engedélyezési rendszernek.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0124"><NO.P>124.</NO.P><TXT>Véleményem szerint az <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0127" ID="QS0127"/>engedélyezési rendszer<QUOT.END REF.START="QS0127" CODE="201D" ID="QE0127"/> ezen értelmezését a Bíróság ítélkezési gyakorlata is alátámasztja.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="29"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0125"><NO.P>125.</NO.P><TXT>Noha tudomásom szerint a Bíróságnak még nem kellett részleteznie az <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0128" ID="QS0128"/>engedélyezési rendszer<QUOT.END REF.START="QS0128" CODE="201D" ID="QE0128"/> és a korlátozás más formái közötti különbségtételt, három ügyben kellett foglalkoznia a 2006/123 irányelven alapuló engedélyezési rendszerekkel: Trijber és Harmsen ítélet,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0116"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20151001">2015. október 1</DATE>‑jei ítélet (<NO.CASE>C‑340/14 és C‑341/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:641">EU:C:2015:641</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Promoimpresa és társai ítélet,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0117"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20160714">2016. július 14‑i</DATE> ítélet (<NO.CASE>C‑458/14 és C‑67/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:558">EU:C:2016:558</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> valamint Hemming és társai ítélet.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0118"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20161116">2016. november 16‑i</DATE> ítélet (<NO.CASE>C‑316/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:879">EU:C:2016:879</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Minden esetben valamely közigazgatási hatóság olyan határozatáról volt szó, amely a szolgáltató tevékenységének megkezdéséhez szükséges. Az EFTA‑Bíróság ehhez hasonlóan a norvégiai építtetőkre vonatkozó engedélyezési rendszert a 2006/123 irányelv 16. cikke (2) bekezdése (b) pontjának<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0119"><P>Az EFTA‑Bíróság <DATE ISO="20150928">2015. szeptember 28‑i</DATE> EFTA Felügyeleti Hatóság kontra Norvég Királyság ítélete, EFTA Court Report 2015, 484. o., 50. pont.</P></NOTE> értelmében vett engedélyezési rendszernek minősítette, mivel az engedélyre az építőcégnek szüksége volt az építkezés Norvégiában történő megkezdéséhez.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0126"><NO.P>126.</NO.P><TXT>Mindezen esetekben a szolgáltatónak (1) kérnie kellett a hatóság döntését, (2) kifejezetten neki címzett határozatot kapott kézhez, és (3) e határozat, valamint az annak való megfelelés az előfeltétele annak, hogy a szolgáltató megkezdhesse tevékenységét.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0120"><P>Lásd: a 4. cikk 6. pontjának megfogalmazása, kiemelés tőlem: <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0129" ID="QS0129"/><QUOT.START CODE="00BB" REF.END="QE0130" ID="QS0130"/><HT TYPE="ITALIC">engedélyezési rendszer<QUOT.END REF.START="QS0130" CODE="00AB" ID="QE0130"/>: bármely eljárás, amely alapján a szolgáltatónak vagy a szolgáltatás igénybevevőjének ténylegesen lépéseket kell tennie azért, hogy az illetékes hatóságtól a szolgáltatási tevékenység nyújtására való jogosultságra vagy annak gyakorlására vonatkozóan formális vagy közvetett határozatot szerezzen</HT><QUOT.END REF.START="QS0129" CODE="201D" ID="QE0129"/>.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0127"><NO.P>127.</NO.P><TXT>A szóban forgó ügyben e három elemből egy sincsen jelen, ezért arra az álláspontra helyezkedem, hogy az alapeljárásban szereplőhöz hasonló területrendezési terv nem minősül a 4. cikk 6. pontja értelmében vett engedélyezési rendszernek.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">b)</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A követelményekről</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0128"><NO.P>128.</NO.P><TXT>A 4. cikk 7. pontja szerinti <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0131" ID="QS0131"/>követelmény<QUOT.END REF.START="QS0131" CODE="201D" ID="QE0131"/> <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0132" ID="QS0132"/>bármely olyan kötelezettség, tilalom, feltétel vagy korlátozás, amelyet a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezései írnak elő<QUOT.END REF.START="QS0132" CODE="201D" ID="QE0132"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0121"><P>Vagy amelyek ítélkezési gyakorlatból, közigazgatási gyakorlatból, szakmai testületek szabályaiból, vagy szakmai szövetségek vagy egyéb szakmai szervezetek által jogi autonómiájuk gyakorlása során elfogadott kollektív szabályokból erednek.</P></NOTE>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0129"><NO.P>129.</NO.P><TXT>Az appingedami önkormányzat területrendezési tervéhez hasonló területrendezési terv olyan közigazgatási rendelkezés, amely a gazdasági szereplők számára az adott önkormányzat területén való letelepedés elengedhetetlen feltétele. A területrendezési tervre ezért kiterjed a 2006/123 irányelv értelmében vett <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0133" ID="QS0133"/>követelmény<QUOT.END REF.START="QS0133" CODE="201D" ID="QE0133"/> fogalommeghatározása.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">c)</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A 2006/123 irányelv (9) preambulumbekezdéséről</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0130"><NO.P>130.</NO.P><TXT>Mielőtt áttérnénk a 2006/123 irányelv 14. és 15. cikkének vizsgálatára, foglalkozni kell a kérdést előterjesztő bíróság által felvetett azon kérdéssel, hogy olyan hatással jár‑e az irányelv (9) preambulumbekezdése, hogy az irányelv hatálya alól kizárja a területrendezési tervhez hasonló intézkedést.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0131"><NO.P>131.</NO.P><TXT>Az irányelv (9) preambulumbekezdése rögzíti, hogy az irányelv <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0134" ID="QS0134"/>csak azokra a követelményekre alkalmazandó, amelyek szolgáltatási tevékenység nyújtására való jogosultságot, illetve annak gyakorlását érintik. Ezért nem vonatkozik olyan követelményekre, mint a közúti közlekedési szabályok, a földterületek fejlesztésére és használatára vonatkozó szabályok, területrendezés, építési szabványok, valamint az ilyen szabályoknak való nem megfelelés miatt kiszabott közigazgatási szankciók, amelyek nem szabályozzák vagy érintik kifejezetten a szolgáltatási tevékenységet, de amelyeket a szolgáltatóknak éppúgy be kell tartaniuk gazdasági tevékenységük végzése során, mint a magánemberként eljáró személyeknek<QUOT.END REF.START="QS0134" CODE="201D" ID="QE0134"/>.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="30"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0132"><NO.P>132.</NO.P><TXT>Köztudott, hogy bár az uniós jogi aktusok preambulumbekezdései nem rendelkeznek önálló jogi kötőerővel,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0122"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="19981119">1998. november 19‑i</DATE> <NAME.CASE>Nilsson és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑162/97</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1998:554">EU:C:1998:554</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0054">54.</REF.NP.ECR> pont.</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20051124">2005. november 24‑i</DATE> <NAME.CASE>Deutsches Milch‑Kontor</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑136/04</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2005:716">EU:C:2005:716</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0032">32.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); Ruiz‑Jarabo Colomer főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>TeliaSonera Finland</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványa (<NO.CASE>C‑192/08</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2009:309">EU:C:2009:309</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0087">87</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0089">89.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> a Bíróság gyakran hivatkozik azokra uniós jogi aktusok rendelkezéseinek értelmezésénél, és ezt már a 2006/123 irányelvvel kapcsolatban is megtette.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0123"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130508">2013. május 8‑i</DATE> ítélet (<NO.CASE>C‑197/11 és C‑203/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:288">EU:C:2013:288</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0104">104.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20150616">2015. június 16‑i</DATE> <NAME.CASE>Rina Services és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑593/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:399">EU:C:2015:399</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0024">24.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0038">38.</REF.NP.ECR> pont.</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20151001">2015. október 1</DATE>‑jei <NAME.CASE>Trijber és Harmsen</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑340/14 és C‑341/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:641">EU:C:2015:641</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0044">44.</REF.NP.ECR>, <REF.NP.ECR REF="NP0049">49.</REF.NP.ECR>, <REF.NP.ECR REF="NP0052">52.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0053">53.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20151223">2015. december 23‑i</DATE> <NAME.CASE>Hiebler</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑293/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:843">EU:C:2015:843</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0041">41.</REF.NP.ECR>, <REF.NP.ECR REF="NP0044">44.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0073">73.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20160714">2016. július 14‑i</DATE> <NAME.CASE>Promoimpresa és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑458/14 és C‑67/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:558">EU:C:2016:558</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0039">39.</REF.NP.ECR>, <REF.NP.ECR REF="NP0044">44.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0048">48.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20160223">2016. február 23‑i</DATE> <NAME.CASE>Bizottság kontra Magyarország</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑179/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:108">EU:C:2016:108</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0062">62.</REF.NP.ECR>, <REF.NP.ECR REF="NP0063">63.</REF.NP.ECR>, <REF.NP.ECR REF="NP0088">88.</REF.NP.ECR>, <REF.NP.ECR REF="NP0106">106.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0111">111.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20161116">2016. november 16‑i</DATE> <NAME.CASE>Hemming és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑316/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:879">EU:C:2016:879</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0028">28.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Az uniós jogrendben a preambulumbekezdések leíró és nem előíró jellegűek. Jogi kötőerejük kérdése ugyanis általában nem merül fel egyszerűen azért, mert a preambulumbekezdéseket jellemzően tükrözik az irányelvek jogi rendelkezései. Az EU politikai intézményeinek helyes jogalkotási gyakorlata ugyanis olyan helyzet elérésére törekszik, amelyben a preambulumbekezdések a jogi szöveg ténybeli hátterét biztosítják.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0133"><NO.P>133.</NO.P><TXT>A (9) preambulumbekezdést ugyanakkor az irányelv egyetlen másik része sem tükrözi abban az értelemben, hogy az az (előíró) rendelkezések egyikét képezi le. Következésképpen az e preambulumbekezdésben felsorolt területek önmagukban amiatt nem mentesülnek a 2006/123 irányelv hatálya alól, hogy e preambulumbekezdés történetesen hivatkozik azokra. Az irányelv ezért a területrendezési tervek vonatkozásában nem tartalmaz holtteret.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0134"><NO.P>134.</NO.P><TXT>Azzal kapcsolatban, hogy az eljárásban részt vevő néhány fél hivatkozott a Bíróság Libert és társai ítéletére,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0124"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130508">2013. május 8‑i</DATE> ítélet (<NO.CASE>C‑197/11 és C‑203/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:288">EU:C:2013:288</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0104">104.</REF.NP.ECR></REF.DOC.ECR> o.).</P></NOTE> elegendő azt rögzíteni, hogy noha a (9) preambulumbekezdést említette az ítélet, a Bíróság a 2006/123 irányelv 2. cikke (2) bekezdése j) pontjának kétértelmű megfogalmazása miatt vélte úgy, hogy a szociális lakhatással kapcsolatos intézkedések az említett irányelv hatályán kívül esnek.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0125"><P>Amely szerint az irányelv nem vonatkozik a szociális lakhatáshoz kapcsolódó szociális szolgáltatásokra.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0135"><NO.P>135.</NO.P><TXT>Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a preambulum ne rendelkezne értelmezési értékkel. A (9) preambulumbekezdés értelmezésében alapul veszem a 2006/123 irányelv 15. cikkének (7) bekezdésében szereplő kötelezettséget, amely szerint a tagállam köteles a Bizottságot értesíteni az újonnan elfogadott követelményekről, valamint a 2006/123 irányelv 39. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglalt kötelezettséget, amely szerint a tagállamoknak az értékelendő követelményekre vonatkozóan a 15. cikk (5) bekezdésében meghatározott adatokat tartalmazó jelentést kell a Bizottság elé terjeszteniük. A tagállamoktól nyilvánvalóan nem várható el az, hogy a Bizottságot a település‑ és területrendezés eszközét képező minden egyes területrendezési tervről értesítsék.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0136"><NO.P>136.</NO.P><TXT>A (9) preambulumbekezdés tehát nyilvánvalóvá teszi, hogy a területrendezési jogszabályok az esetek többségében nem minősülnek a 2006/123 irányelv szerint követelményeknek. A területrendezési jogszabályok többsége, különösen pedig a mindenkire alkalmazandó területrendezési jogszabályok nem érintik a szolgáltatókat, mivel nem rögzítenek a szolgáltató szolgáltatását érintő feltételt.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0126"><P>Lásd még: Rodin, S., <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0135" ID="QS0135"/>Scope of the Services Directive 2006/123/EC<QUOT.END REF.START="QS0135" CODE="201D" ID="QE0135"/>, in <HT TYPE="ITALIC">Conference notes Internal Market for Services</HT>, University of Maribor, 2009, 21. o., és Klamert, M., <HT TYPE="ITALIC">Services Liberalization in the EU and the WTO</HT>, Cambridge University Press, 2015, 285. o.</P></NOTE> A 2006/123 irányelv a szolgáltatókat a szolgáltatásokat nem nyújtó polgároknál jobban terhelő akadályoktól védi a szolgáltatókat, azonban egyértelmű, hogy az irányelv nem irányul az építési szabványokhoz, közúti közlekedési szabályokhoz vagy tervezési jogszabályokhoz hasonló általános közigazgatási előírások megszüntetésére. Nem minden, a letelepedés szabadságára akár a legkisebb hatást gyakorló tényező minősíthető követelménynek.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="31"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0137"><NO.P>137.</NO.P><TXT>A (9) preambulumbekezdés ezzel szemben nem jelenti azt, hogy valamely területrendezési terv az irányelv hatálya alól teljes mértékben ki van zárva. Előfordulhat ugyanis, hogy a területrendezési terv a szolgáltatókat speciálisan érinti. A területi korlátozásokra (a 15. cikk (2) bekezdése) és a hipermarketekkel kapcsolatos engedélyekre (a (47) preambulumbekezdés) az irányelv kifejezetten hivatkozik. Értelmezésem szerint ezenfelül forrására tekintett nélkül bármely olyan szabály, amely a szolgáltatók számára nagyobb letelepedési költséget eredményez, főszabály szerint a 2006/123 irányelv hatálya alá esik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0138"><NO.P>138.</NO.P><TXT>A szóban forgó intézkedés, vagyis meghatározott kiskereskedelmi tevékenységeknek bizonyos területen történő folytatására vonatkozó tilalom ilyen letelepedési többletköltséget okoz, amely ezért a 2006/123 irányelv hatálya alá tartozik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0139"><NO.P>139.</NO.P><TXT>A 2006/123 irányelv (9) preambulumbekezdése alapján a szóban forgóhoz hasonló területrendezési terv ezért nincs kizárva az irányelv hatálya alól.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">d)</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A 2006/123 irányelv 14. cikkének (5) bekezdéséről</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0140"><NO.P>140.</NO.P><TXT>A 2006/123 irányelv tiltott követelményekről szóló 14. cikke nyolc olyan követelményt sorol fel, amelyeket a tagállamok semmilyen körülmények között nem fogadhatnak el valamely szolgáltatási tevékenységhez való hozzáférést vagy annak a területükön történő gyakorlását illetően. E <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0136" ID="QS0136"/>feketelista<QUOT.END REF.START="QS0136" CODE="201D" ID="QE0136"/> célja az, hogy biztosítsa a letelepedés szabadságát gátló bizonyos olyan korlátozások módszeres és gyors felszámolását, amelyek az uniós jogalkotó és a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint jelentősen befolyásolják a belső piac megfelelő működését.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0127"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20150616">2015. június 16‑i</DATE> <NAME.CASE>Rina Services és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑593/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:399">EU:C:2015:399</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0039">39.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0141"><NO.P>141.</NO.P><TXT>Röviden a 2006/123 irányelv 14. cikkének (5) bekezdése tiltja a letelepedésnek valamely esetről esetre alkalmazott gazdasági teszttől való függővé tételét. Bár látszólag a területrendezési tervnek van olyan gazdasági eleme, amely bizonyos területeken megtiltja adott kiskereskedelmi tevékenységek végzését, az intézkedés a 2006/123 irányelv 14. cikke (5) bekezdésének hatályán kívül marad. Nem létezik a letelepedés előtt alkalmazott eseti teszt, és az intézkedés gazdasági eleme sem tűnik uralkodó jellegűnek<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0128"><P>A jogirodalom szerint a 14. cikk (5) bekezdése a gazdasági kereslet (<QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0137" ID="QS0137"/>Bedarfsplanung<QUOT.END REF.START="QS0137" CODE="201D" ID="QE0137"/>) vizsgálatát célozza, lásd például: Schlachter, M./Ohler, Chr., <HT TYPE="ITALIC">Europäische Dienstleistungsrichtlinie, Handkommentar</HT>, Nomos, Baden‑Baden, 2008, Artikel 14, 16. pont.</P></NOTE> (az alábbiakban lásd az indoklással kapcsolatos elemzést).</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">e)</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A 2006/123 irányelv 15. cikkéről</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0142"><NO.P>142.</NO.P><TXT>Meg kell még vizsgálni azt a kérdést, hogy a területrendezési terv a 2006/123 irányelv 15. cikke (2) bekezdése mennyiségi vagy területi korlátozásokat kizáró a) pontjának hatálya alá tartozik‑e.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0129"><P>A 15. cikk közvetlenül alkalmazandó és arra magánszemélyek valamely tagállammal szemben hivatkozhatnak, lásd: a <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Hiebler</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványom (<NO.CASE>C‑293/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:472">EU:C:2015:472</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0053">53.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0143"><NO.P>143.</NO.P><TXT>Ahogyan arra az ügyre vonatkozó észrevételeiben az olasz kormány helyesen rámutatott, a szóban forgó ügyben szereplőhöz hasonló területrendezési terv ilyen területi korlátozásnak minősül.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0130"><P>Lásd még a szolgáltatási irányelvről szóló bizottsági kézikönyv 6.2.5. és 6.3.1. pontját.</P></NOTE> A terv korlátozza azt a potenciális teret, amelyen a szolgáltatók letelepedhetnek, azonban nem korlátozza azok számát feltéve, hogy a tevékenységeikre kellő nagyságú terület van kijelölve.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="32"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0144"><NO.P>144.</NO.P><TXT>E korlátozás kizárólag akkor lehet indokolt, ha a 15. cikk (3) bekezdésében felsorolt feltételek teljesülnek.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0131"><P>Az irányelv 15. cikke (3) bekezdésének szövege felidézi a Bíróság <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19951130">1995. november 30‑i</DATE> <NAME.CASE>Gebhard</NAME.CASE> ítéletben (<NO.CASE>C‑55/94</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1995:411">EU:C:1995:411</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0037">37.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>) szereplő megfogalmazását. Lásd még: Davies, G., <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0138" ID="QS0138"/>The Services Directive: extending the country of origin principle, and reforming public administration<QUOT.END REF.START="QS0138" CODE="201D" ID="QE0138"/>, <HT TYPE="ITALIC">European Law Review</HT>, 32. köt., 2007, 232–245. o., 234. o. Az irányelv 15. cikkének (3) bekezdésében foglalt követelményekkel kapcsolatban ezenfelül lásd: Botman, M. R., <HT TYPE="ITALIC">De Dienstenrichtlijn in Nederland</HT>, Boom Juridische uitgevers, Den Haag, 2015, 7. fejezet, 4.1.2. §., 275. pont.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0145"><NO.P>145.</NO.P><TXT>A tényállás e rendelkezés alapján történő értékelése végső soron a kérdést előterjesztő bíróság feladata. A rendelkezésre álló információ alapján ugyanakkor a szóban forgó intézkedés, vagyis meghatározott értékesítési helyek kiosztása, véleményem szerint a 2006/123 irányelv 15. cikkének (3) bekezdése alapján igazolt.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0146"><NO.P>146.</NO.P><TXT>Megkülönböztetés nélkül alkalmazandó intézkedésről van szó, amely jogi és ténybeli szempontból is azonosan vonatkozik valamennyi szolgáltatóra, és amely nem tesz állampolgárság alapján közvetlenül vagy közvetett módon különbséget.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0147"><NO.P>147.</NO.P><TXT>A városi környezet – közérdeken alapuló kényszerítő indokként hivatkozott – védelme elismerést nyer a 2006/123 irányelv 4. cikkének 8. pontjában,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0132"><P>Ezenfelül arra a 2006/123 irányelv (40), (56) és (66) preambulumbekezdése közérdeken alapuló kényszerítő indokként hivatkozik. A (40) preambulumbekezdés azt is rögzíti, hogy ide tartozik a városi környezet védelme, beleértve a város‑ és vidéktervezést.</P></NOTE> amely e vonatkozásban az EUMSZ 56. cikkel kapcsolatos korábbi ítélkezési gyakorlatot veszi át.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0133"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20011129">2001. november 29‑i</DATE> <NAME.CASE>De Coster</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑17/00</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2001:651">EU:C:2001:651</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0038">38.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Előfordulhat, hogy valamely városnak területrendezési terv révén érdekében áll a központja élénkségének megőrzése és eredeti jellegének fenntartása. Annak szabályozása, hogy mely üzletek hol létesíthetők, általában e politika részét képezheti. Ezenfelül előfordulhat, hogy valamely város befolyásolni kívánja a városon belüli és kívüli forgalmat. Hozzá kell tenni, hogy a szóban forgó intézkedés nem gazdasági jellegű abban az értelemben, hogy annak célja és hatása egyes kiskereskedőknek más kiskereskedőkkel szembeni védelme. Az intézkedés inkább a városi életmóddal kapcsolatos, és nagyon közel esik a kultúrpolitikához, amelyet a 2006/123 irányelv 4. cikkének 8. pontja közérdeken alapuló kényszerítő indokként szintén elismer.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0134"><P>Noha a kultúrpolitika az irányelv elfogadása előtt a bíróság ítélkezési gyakorlatában nem jelent meg, ahogyan arra rámutatott Barnard, C., <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0139" ID="QS0139"/>Unravelling the services directive<QUOT.END REF.START="QS0139" CODE="201D" ID="QE0139"/>, 45 <HT TYPE="ITALIC">Common Market Law Review</HT>, 2008, 323–396. o., 354. o..</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0148"><NO.P>148.</NO.P><TXT>Az intézkedés láthatóan arányos és nem haladja meg a céljának eléréséhez szükséges mértéket. A városközponton kívül elhelyezkedő bevásárlóközpontok önmegerősítő hatással bírnak. Ha néhány üzlet a városközponton kívül található, és a lakosok autóval odamennek, a hely más, eddig a városközpontban található üzletek számára is vonzóbbá válik. A megnövekedő forgalom és az üres belvárosok negatív következményei elkerülésének egyetlen módja ezért az, ha a szolgáltatók városközponton kívüli letelepedésének lehetőségét korlátozzák.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0149"><NO.P>149.</NO.P><TXT>Ebben az összefüggésben kulcsfontosságú, hogy az önkormányzat a szóban forgó ügyben azt is egyértelművé tette, hogy az intézkedés nem akadályozza meg a szolgáltatók letelepedését a városban, mint olyanban, mivel megfizethető árakon elegendő kiskereskedelmi üzlethelyiség áll rendelkezésre.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0135"><P>A helyzet ezért meglehetősen eltér a Bizottság kontra Spanyolország ítélet tényállásától, amely ügyben a spanyol jog szisztematikusan kizárt bizonyos típusú kiskereskedelmi üzleteket, lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20110324">2011. március 24‑i</DATE> ítélet (<NO.CASE>C‑400/08</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:172">EU:C:2011:172</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Láthatóan semmi nem utal arra, hogy a területrendezési terv közvetett módon korlátozná az önkormányzat területén a kiskereskedők számát.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0150"><NO.P>150.</NO.P><TXT>A fent említettek szerint, noha láthatóan nincs ok annak feltételezésére, hogy az intézkedés aránytalan, ennek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladatát képezi. Amennyiben a kérdést előterjesztő bíróság arra a következtetésre jut, hogy a felületek olyan mértékben korlátozottak, hogy a Bristol BV‑hez hasonló szolgáltatók nem tudnak letelepedni, vagy ez visszatartja őket a letelepedéstől, az intézkedés nem teljesíti az arányossági tesztet, ezért ellentétes a 2006/123 irányelv 15. cikkével.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="33"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0151"><NO.P>151.</NO.P><TXT>A második és az ötödik kérdésre ezért azt a választ kell adni, hogy a szóban forgó ügyben szereplőhöz hasonló olyan területrendezési terv, amely csak bizonyos típusú kiskereskedelmi tevékenységeket engedélyez, a 2006/123 irányelv 15. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében vett területi korlátozásnak minősül, amely az irányelv 15. cikkének (3) bekezdése alapján igazolható, ha bizonyítást nyer, hogy annak arányos célja a városi környezet védelme.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">5.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Az EUMSZ 34. és EUMSZ 49. cikkről (6. kérdés)</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0152"><NO.P>152.</NO.P><TXT>A fenti kérdésekre javasolt válaszra tekintettel – mivel a szóban forgó ügy a 2006/123 irányelv hatálya alá tartozik – a Szerződésben foglalt szabadságok alapján végzett elemzésre nincs szükség.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0136"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20160223">2016. február 23‑i</DATE> <NAME.CASE>Bizottság kontra Magyarország</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑179/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:108">EU:C:2016:108</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0118">118.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">VI.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Végkövetkeztetések</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0153"><NO.P>153.</NO.P><TXT>A fenti megfontolások összességére tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a következőképpen válaszolja meg a Hoge Raad der Nederlanden (legfelsőbb bíróság, Hollandia) és a Raad van State (államtanács, Hollandia) által előterjesztett kérdéseket:</TXT><P><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P>1)</NO.P><TXT>A C‑360/15. sz. ügy alapeljárásának tárgyát képezőhöz hasonló, a nyilvános hírközlési hálózatok célját szolgáló kábelek lefektetéséhez kapcsolódó ásási munkálatok elvégzésének időpontjához, helyszínéhez és módjához való hozzájárulás iránti kérelem feldolgozásáért valamely tagállami hatóság által beszedett díjak a belső piaci szolgáltatásokról szóló, <DATE ISO="20061212">2006. december 12‑i</DATE> 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikke (2) bekezdése c) pontjának hatálya alá tartoznak. E díjak a 2006/123 irányelv 2. cikkének (3) bekezdése értelmében vett adózási területhez nem kapcsolódnak.</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>2)</NO.P><TXT>A termékek – például cipők és ruhák – fogyasztók részére történő értékesítésében megnyilvánuló kiskereskedelmi tevékenység a 2006/123 irányelv 4. cikkének 1. pontja szerinti <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0140" ID="QS0140"/>szolgáltatás<QUOT.END REF.START="QS0140" CODE="201D" ID="QE0140"/> fogalma alá tartozik.</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>3)</NO.P><TXT>A 2006/123 irányelv III. fejezetének rendelkezései alkalmazandók a C‑31/16. sz. ügy alapeljárásában szereplőhöz hasonló helyzetekre, tekintet nélkül arra, hogy az összes tényező egyetlen tagállamon belülre korlátozódik‑e.</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>4)</NO.P><TXT>A C‑31/16. sz. ügy alapeljárásában szóban forgóhoz hasonló olyan területrendezési terv, amely csak bizonyos típusú kiskereskedelmi tevékenységeket engedélyez, a 2006/123 irányelv 15. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében vett területi korlátozásnak minősül, amely az irányelv 15. cikkének (3) bekezdése alapján igazolható, ha bizonyítást nyer, hogy annak arányos célja a városi környezet védelme.</TXT></NP></ITEM></LIST></P></NP.ECR></GR.SEQ></CONTENTS.CONCLUSION></CONCLUSION>