01987L0217 — HU — 04.07.2018 — 004.001
Ez a dokumentum kizárólag tájékoztató jellegű és nem vált ki joghatást. Az EU intézményei semmiféle felelősséget nem vállalnak a tartalmáért. A jogi aktusoknak – ideértve azok bevezető hivatkozásait és preambulumbekezdéseit is – az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett és az EUR-Lex portálon megtalálható változatai tekintendők hitelesnek. Az említett hivatalos szövegváltozatok közvetlenül elérhetők az ebben a dokumentumban elhelyezett linkeken keresztül
|
A TANÁCS IRÁNYELVE (1987. március 19.) az azbeszt által okozott környezetszennyezés megelőzéséről és csökkentéséről (HL L 085, 1987.3.28., 40. o) |
Módosította:
|
|
|
Hivatalos Lap |
||
|
Szám |
Oldal |
Dátum |
||
|
L 377 |
48 |
31.12.1991 |
||
|
L 122 |
36 |
16.5.2003 |
||
|
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2018/853 HATÁROZATA (2018. május 30.) |
L 150 |
155 |
14.6.2018 |
|
Módosította:
|
C 241 |
21 |
29.8.1994 |
A TANÁCS IRÁNYELVE
(1987. március 19.)
az azbeszt által okozott környezetszennyezés megelőzéséről és csökkentéséről
(87/217/EGK)
1. cikk
(1) Az irányelv célkitűzése, hogy az emberi egészség és környezet védelme érdekében az azbesztszennyezés megelőzésére és csökkentésére való tekintettel intézkedéseket határozzon meg, és a már hatályos rendelkezéseket kiegészítse.
(2) Az irányelvet a 83/477/EGK irányelvben megállapított rendelkezések sérelme nélkül kell alkalmazni.
2. cikk
Ezen irányelv alkalmazásában:
(1) Az „azbeszt” a következő szálas szilikátokat jelenti:
— krocidolit (kék azbeszt),
— aktinolit,
— antofillit,
— krizotil (fehér azbeszt),
— amozit (barna azbeszt),
— tremolit.
(2) „Nyers azbeszt”:
az azbesztérc elsődleges zúzásából keletkező termék.
(3) „Azbesztfelhasználás”:
évente több mint 100 kilogramm nyers azbeszt kezelését magában foglaló, az alábbiakkal kapcsolatos tevékenységek:
a) nyers azbesztérc termelése, az érc bányászatával közvetlenül összefüggő valamennyi eljárás kivételével; és/vagy
b) a következő, nyers azbeszt felhasználásával készülő termékek gyártása és ipari feldolgozása: azbesztcement vagy azbesztcement termékek, azbeszttartalmú dörzstermékek, azbesztszűrők, azbeszttextilek, azbesztpapír és -karton, azbeszttartalmú kötő-, csomagoló- és szilárdítóanyagok, azbeszttartalmú padlóborítások, azbeszttartalmú töltőanyagok.
(4) „Azbeszttartalmú termékek feldolgozása”:
az azbesztfelhasználáson kívüli tevékenységek, amelyek az azbesztnek a környezetbe való kibocsátásáért felelősek.
(5) „Hulladék”:
bármely, a 75/442/EGK irányelv ( 1 ) 1. cikkében meghatározott anyag vagy tárgy.
3. cikk
(1) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a levegőbe és a vízi környezetbe történő azbesztkibocsátást, valamint a szilárd azbeszthulladék mennyiségét, amennyire ez ésszerűen kivitelezhető, a keletkezés helyén csökkentsék, vagy megelőzzék. Az azbesztfelhasználás esetén a legjobban elérhető, aránytalan költségekkel nem járó technológiát biztosító intézkedéseket kell alkalmazni, adott estben beleértve például az újrafeldolgozást vagy a kezelést.
(2) Meglévő létesítmények esetében az (1) bekezdés azon követelményét kell alkalmazni, amely szerint az azbeszt levegőbe való kibocsátásának csökkentésére és megszüntetésére az aránytalan költségekkel nem járó, elérhető legjobb technológiát kell alkalmazni, a 84/360/EGK irányelv 13. cikkében foglaltak figyelembevételével.
4. cikk
(1) A tagállamok a 3. cikk sérelme nélkül megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az elvezető csöveken keresztül a levegőbe kibocsátott azbeszt koncentrációja ne lépje túl a 0,1 mg/m3 határértéket (milligramm azbeszt a kibocsátott levegő köbméterében).
(2) A tagállamok az (1) bekezdésben foglalt kötelezettség alól felmenthetik azokat az üzemeket, amelyek összes gázkibocsátása kevesebb, mint 5000 m3/óra, amennyiben a levegőbe kibocsátott azbeszt mennyisége óránként nem több 0,5 grammnál, normális üzemi körülmények között.
E kivétel alkalmazásakor a tagállamok illetékes hatóságai megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az első albekezdésben foglalt határértékek túllépésére ne kerüljön sor.
5. cikk
A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy:
a) valamennyi, az azbesztcement gyártása során keletkező szennyvizet visszaforgassák. Amennyiben a szennyvíz visszaforgatása gazdaságilag nem megvalósítható, a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az azbeszttartalmú folyékony hulladék elhelyezése ne eredményezze a vízi környezet és egyéb elemek, köztük a levegő szennyezését.
Ennek érdekében:
— a kibocsátott szennyvízben a 30 gramm/m3 lebegő anyag határértéket be kell tartani,
— a tagállamok illetékes hatóságai minden érintett üzem számára megállapítják a vízbe kibocsátott összes lebegő anyag mennyiségét terméktonnánként, figyelembe véve a létesítmény különleges helyzetét.
E határértékek arra a helyre vonatkoznak, ahol a szennyvíz elhagyja az ipari üzemet;
b) valamennyi, az azbesztpapír és -karton gyártása során keletkező szennyvizet vissza kell forgatni.
A 30 gramm/m3 lebegő anyagnál többet nem tartalmazó szennyvíz kibocsátása az üzemi rendszeres tisztítás vagy karbantartás alatt engedélyezhető.
6. cikk
(1) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy azokban az üzemekben, amelyeknél a 4. és 5. cikkben megállapított határértékeket alkalmazni kell, a levegőbe történő és a szennyvízkibocsátás ellenőrzésére rendszeres időközönként sor kerüljön.
(2) A megállapított határértéknek való megfelelés ellenőrzése érdekében a mintavételi és vizsgálati módszereknek összhangban kell lenniük a mellékletben leírtakkal, vagy egyéb olyan eljárással, illetve módszerrel, amely azzal azonos eredményeket ad.
(3) A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot az általuk használt eljárásokról és módszerekről, valamint megküldik az ilyen eljárások és módszerek megfelelő voltának megítélése szempontjából lényeges információt. Az ilyen információ alapján a Bizottság folyamatosan felülvizsgálja a különböző eljárások és módszerek egyenértékűségét és az irányelvről kapott beszámoló után öt évvel jelentést tesz a Tanácsnak.
7. cikk
A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy:
— az azbesztet tartalmazó termékek feldolgozását magukban foglaló tevékenységek ne okozzanak az azbesztszálak vagy -por révén jelentős környezetszennyezést,
— azbesztet tartalmazó épületek, szerkezetek és berendezések lebontása és azokból az azbeszt, vagy az azbeszttartalmú anyagok eltávolítása – beleértve az azbesztszálak, vagy -por felszabadulását – ne okozzon jelentős azbesztszennyezést a környezetben; ennek érdekében a tagállamok megelégszenek azzal, hogy a 83/477/EGK irányelv 12. cikkében foglalt munkaterv előírja valamennyi szükséges megelőző intézkedés meghozatalát.
8. cikk
Legutóbb az 1985. évi csatlakozási okmánnyal módosított 78/319/EGK irányelv ( 2 ) sérelme nélkül a tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy:
— az azbesztszálakat, vagy -port tartalmazó hulladék szállítása vagy tárolása során az ilyen szálak vagy por ne kerülhessen a levegőbe és ne távozhasson olyan víz, amely azbesztszálakat tartalmazhat,
— amennyiben az azbesztszálakat vagy -port tartalmazó hulladékot az e célra kijelölt területeken lerakják, az ilyen hulladékot úgy kell kezelni, csomagolni vagy lefedni, hogy a helyi viszonyok figyelembevételével megelőzzék az azbesztrészecskéknek a környezetbe való kijutását.
9. cikk
Az egyes tagállamok az egészség és a környezet védelme érdekében a szerződés rendelkezéseivel összhangban az ezen irányelvben foglaltaknál szigorúbb rendelkezéseket is bevezethetnek.
10. cikk
A 11. és 12. cikkben leírt rendelkezések a mellékletnek a műszaki fejlődéshez való hozzáigazításának megfelelően kerültek megállapításra, és ezt az eljárást kell követni a mellékletben foglalt mintavételi és vizsgálati eljárások bármilyen módosítása során. Ez a hozzáigazítás nem vezethet a 4. és 5. cikkben foglalt határértékek bármilyen közvetlen vagy közvetett módosításához.
11. cikk
Ennek az irányelvnek a tudományos és műszaki fejlődéshez történő hozzáigazításával foglalkozó bizottság – a továbbiakban „bizottság” – alakul, amelynek tagjai a tagállamok képviselői, elnöke a Bizottság képviselője.
▼M2 —————
12. cikk
(1) A Bizottságot az ezen irányelvnek a műszaki és tudományos fejlődéshez történő hozzáigazításával foglalkozó bizottság segíti.
(2) Az e bekezdésre történő hivatkozás esetén az 1999/468/EK határozat ( 3 ) 5. és 7. cikkét kell alkalmazni.
Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésében megállapított időtartam három hónap.
(3) A bizottság elfogadja eljárási szabályzatát.
13. cikk
▼M3 —————
(2) Amennyiben ez az orvostudomány és a műszaki fejlődés miatt szükséges, a Bizottság további javaslatokat nyújt be, amelyek célja az azbesztszennyezés megelőzése és csökkentése az emberi egészség és a környezet védelme érdekében.
14. cikk
(1) A (2) bekezdésre figyelemmel a tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb 1988. december 31-ig megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.
(2) A tagállamok amint lehetséges, mindenképpen elfogadják és kihirdetik azokat a rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy legkésőbb 1991. június 30-ig a 4. és 5. cikknek megfeleljenek az (1) bekezdésben megadott nap előtt épült vagy engedélyezett üzemek vonatkozásában.
(3) A tagállamok közlik a Bizottsággal a nemzeti joguknak azon rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.
15. cikk
Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.
MELLÉKLET
MINTAVÉTELI ÉS VIZSGÁLATI MÓDSZEREK
A. SZENNYVÍZKIBOCSÁTÁS
Valamennyi lebegő anyag (az eredeti mintából leszűrhető anyag) mg/l-ben kifejezett mennyiségének vizsgálatára szolgáló referenciaeljárás a 0,45 μm-es membránszűrőn való átszűrés, 105 °C-on történő szárítás és mérés ( 4 ).
A mintavételt úgy kell végezni, hogy az reprezentatív legyen a 24 órás időszak kibocsátás vonatkozásában.
A meghatározást ± 5 % pontossággal ( 5 ) és ± 10 % megbízhatósággal kell elvégezni (5) .
B. A LEVEGŐBE TÖRTÉNŐ KIBOCSÁTÁST MÉRŐ MÓDSZER KIVÁLASZTÁSAKOR KÖVETENDŐ ELŐÍRÁSOK
I. Gravimetriás módszer
|
1. |
A kiválasztott módszernek gravimetriás módszernek kell lennie, amely alkalmas az elvezetőcsövekben kibocsátott por teljes mennyiségének mérésére. Figyelembe kell venni az azbeszt koncentrációját a porban. Amennyiben a koncentráció mérése szükséges, a porban található azbeszt koncentrációját kell mérni és értékelni. Az ilyen mérés gyakoriságáról az ellenőrző hatóság dönt a létesítmény és a termelés sajátosságai alapján, de kezdetben a mérést legalább hathavonta el kell végezni. Amennyiben egy tagállam megállapította, hogy a koncentrációban jelentős változás nem mutatkozik, a mérés gyakorisága csökkenthető. Amennyiben nem kerül sor rendszeres mérésekre, a teljes porkibocsátásra az irányelv 4. cikkében foglalt határértéket kell alkalmazni. Mintát az áramlat hígítása előtt kell venni. |
|
2. |
A mintavételt a határérték tekintetében ± 40 % pontossággal és ± 20 % megbízhatósággal kell végrehajtani. A vizsgálat határa 20 %. A határérték betartásának megállapításához azonos körülmények között legalább két mérést kell végezni. |
|
3. |
A berendezés működése A mérések csak akkor érvényesek, amennyiben a mintavételt a berendezés normális működése során végzik. |
|
4. |
A mintavételi pont kiválasztása A mintavételnek olyan helyen kell történnie, ahol lamináris légáramlás van. Amennyire lehetséges, ügyelni kell a turbulenciák és a légáramlatot megszakító akadályok elkerülésére. |
|
5. |
A mintavételhez szükséges módosítások Azokban az elvezetőcsövekben, amelyekből a mintát veszik, megfelelő nyílásokat és mintavételi helyeket kell kialakítani. |
|
6. |
A mintavétel előtt végrehajtandó intézkedések A mintavétel előtt, először a csővezetékben meg kell mérni a levegő hőmérsékletét és a légnyomást, valamint az áramlás sebességét. A levegő hőmérsékletét és a légnyomást normális áramlási körülmények között, a mintavételi rendszerben kell megmérni. Kivételes körülmények között a vízgőz koncentráció mérésére is szükség lehet, hogy az eredményeket ennek megfelelően lehessen módosítani. |
|
7. |
A mintavétel általános követelményei Az eljárás során levegőmintát kell venni a szűrt azbeszport szállító csővezetékből, és a szűrőn fennmaradó por azbeszttartalmát kell mérni.
|
|
8. |
A mintavételi szűrő jellege
|
|
9. |
Mérés
|
|
10. |
Az eredmények megadása A mérési adatokon kívül az eredmények között fel kell jegyezni a hőmérsékletet, a légnyomást és az áramlás adatait, és tartalmazniuk kell minden lényeges információt, például a mintavételi pontok elhelyezkedését, a csővezetékek méreteit, a mintavétel során vett mintamennyiségeket és az eredmények számításnak módszerét feltüntető egyszerű diagramot. Az eredményeket normál hőmérséklet (273 K) és légnyomás (101,3 kPa) mellett kell megadni. |
II. Szálszámolási módszer
Amennyiben az irányelv 4. cikkében foglalt határértékek ellenőrzésére a szálszámolás módszerét használják, az irányelv 6. cikke (3) bekezdésében foglalt rendelkezések függvényében a két szál/ml átszámítási arány használható 0,1 mg/m3 azbesztporra.
Az irányelv alkalmazásában: „szál”: 5 μm-nél nagyobb hosszúságú és 3 μm-nél kisebb szélességű tárgy, amelynek hosszúság/szélesség aránya nagyobb, mint 3/1, és amely a 83/477/EGK irányelv I. mellékletében meghatározott európai referenciamódszert alkalmazó fáziskontraszt optikai mikroszkóppal számolható meg.
A szálszámolási eljárásnak a következő követelményeknek kell megfelelnie:
1. A módszernek alkalmasnak kell lennie arra, hogy a kibocsátott gázokban levő megszámolható szálak koncentrációját megmérje.
Az ilyen mérés gyakoriságáról az ellenőrző hatóság dönt az üzem és a termelés sajátosságai alapján, de legalább hathavonta el kell végezni a mérést. Amennyiben időszakos méréseket nem végeznek, a 4. cikkben foglalt határértéket a teljes porkibocsátásra kell alkalmazni.
Mintát az áramlat hígítása előtt kell venni.
2. A berendezés működése
A mérések csak akkor érvényesek, amennyiben a mintavételt a berendezés normális működése során végzik.
3. A mintavételi pont kiválasztása
A mintavételnek olyan helyen kell történnie, ahol lamináris légáramlás van. Amennyire lehetséges, ügyelni kell a turbulenciák és a légáramlatot megszakító akadályok elkerülésére.
4. A mintavételhez szükséges módosítások
Azokban az elvezető csövekben, amelyekből a mintát veszik, megfelelő nyílásokat és mintavételi helyeket kell kialakítani.
5. A mintavétel előtt végrehajtandó intézkedések
A mintavétel előtt először a csővezetékben meg kell mérni a levegő hőmérsékletét és a légnyomást, valamint az áramlás sebességét. A levegő hőmérsékletét és a légnyomást normális áramlási körülmények között, a mintavételi rendszerben kell megmérni. Kivételes körülmények között a vízgőz koncentráció mérésére is szükség lehet, hogy az eredményeket ennek megfelelően lehessen módosítani.
6. A mintavétel általános követelményei
Az eljárás során levegőmintát kell venni a szűrt azbeszport szállító csővezetékből, és a szűrőn fennmaradó por azbeszttartalmát kell mérni.
6.1. Először a mintavételi rendszert kell ellenőrizni annak érdekében, hogy az légmentesen zárjon, és ne legyenek olyan szivárgások, amelyek mérési hibákat növelhetik. A mintavételi fejet gondosan el kell tömíteni és a mintavevő szivattyút be kell indítani. A szivárgás mértéke nem haladhatja meg a normál mintavételi áramlat 1 %-át.
6.2. A kibocsátott gázokból történő mintavételt normális esetben izokinetikus viszonyok között kell végezni.
6.3. A mintavétel időtartama az ellenőrzött eljárás típusától és a használt mintavételi fej méretétől függ. A mintavétel időtartamának elegendőnek kell lennie annak biztosításához, hogy a szűrő négyzetmilliméterenként 100–160 megszámlálható azbesztszálat tartalmazzon. A mintavételnek a teljes ellenőrzött eljárást jellemeznie kell.
6.4. A mintavételi fejet és a mintavételi pontokat az elfogadott nemzeti szabványnak megfelelően kell meghatározni.
7. A mintavételi szűrő jellege
7.1. A vizsgálati módszernek megfelelő szűrőt kell választani. A számolható azbesztszálas módszerhez az 5 μm-es nominális pórusméretű, nyomtatott négyzetekkel ellátott, 25 mm átmérőjű membránszűrők (kevert cellulózészter vagy cellulóz-nitrát) használatosak.
7.2. A mintavételi szűrőnek a megszámlálható azbesztszálak tekintetében legalább 99 %-os szűrési hatékonysággal kell rendelkeznie.
8. A szálak megszámolása
A szálszámolási módszernek meg kell felelnie a 83/477/EGK irányelv I. mellékletében foglalt európai referenciamódszernek.
9. Az eredmények megadása
A mérési adatokon kívül az eredmények között fel kell jegyezni a hőmérsékletet, a légnyomást és az áramlás adatait, és tartalmazniuk kell minden lényeges információt, például a mintavételi pontok elhelyezkedését, a csővezetékek méreteit, a mintavétel során vett mintamennyiségeket és az eredmények számításnak módszerét feltüntető egyszerű diagramot. Az eredményeket normál hőmérséklet (273 K) és légnyomás (101,3 kPa) mellett kell megadni.
( 1 ) HL L 194., 1975.7.25., 47. o.
( 2 ) HL L 84., 1978.3.31., 43. o.
( 3 ) HL L 184., 1999.7.17., 23. o.
( 4 ) Lásd a 82/883/EGK irányelv (HL L 378., 1982.12.31., 1. o.) III. mellékletét.
( 5 ) E tételek meghatározása a 81/855/EGK irányelvvel (HL L 319., 1981.11.7., 16. o.) módosított 79/869/EGK irányelv (HL L 271., 1979.10.29., 44. o.) 2. cikkében található.