Az ÁÉKBV‑irányelv hatálya alá tartozó közös alapokon kívül a finn jog lehetővé teszi alternatív befektetési alapok, vagyis olyan alapok létrehozását is, amelyek nem az ÁÉKBV‑irányelv, hanem az alternatívbefektetésialap‑kezelőkről, valamint a 2003/41/EK és a 2009/65/EK irányelv, továbbá az 1060/2009/EK és az 1095/2010/EU rendelet módosításáról szóló,
Egy 2014. évi reformot követően a társasági adó mértéke csökkent, és a társaságok adóterhét áthárították a részvényesekre.
A Bírósághoz benyújtott iratok nem tartalmazzák, hogy a tőzsdén jegyzett társaság által fizetett osztalék és a tőzsdén nem jegyzett társaság által fizetett osztalék miért adózik eltérően.
Megjegyzem, az, hogy a belföldi befektetési alapokat adóalanyoknak tekintik, miközben mentesíti őket a jövedelemadó alól, azzal a hatással jár, hogy a szóban forgó ügyletek adójogi megítélésének egyszerűsítése érdekében módosítja a kifizetett jövedelem természetét. Ha ugyanis az ilyen alapokat átlátható adóalanyoknak tekintették volna, a megfelelő szabályozás alkalmazásához különbséget kellett volna tenni az ilyen alapok által kifizetett olyan jövedelmek között, amelyek tőzsdén jegyzett társaságok részvényeiből és olyan jövedelmek között, amelyek tőzsdén nem jegyzett társaságok részvényeiből származnak. Mivel a szóban forgó alapok nem átláthatók, az általuk kifizetett jövedelem aszerint adózik, hogy az adott alap tőzsdén jegyzett‑e.
Az (1) bekezdésben megjelölttől eltérő más külföldi jogalanytól kapott osztalék a 33a–33b. § rendelkezései szerint adóköteles jövedelemnek minősül, amennyiben a jogalany választási lehetőség és mentesség nélkül köteles a bevétele után, amelyből az osztalékot kifizették, legalább 10%‑os adót fizetni és: Az első és második bekezdésben megjelölttől eltérő külföldi jogalanytól kapott osztalék teljes mértékben nem önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül. […]
Ez a kifejezés nem egy meghatározott társasági formát jelöl. Például a SICAV lehet
A SICAV‑nak minősülő társaságok azonban főszabály szerint kötelesek évente jegyzési adót fizetni. Ez az adó azonban nem az alap nyereségét, hanem nettó eszközértékét terheli.
Lásd a Luxembourg Fund Industry (ALFI) egyesület internetes oldalát https://www.alfi.lu/en‑GB/Pages/Setting‑up‑in‑Luxembourg/Alternative‑investment‑funds‑legal‑vehicles/RAIF‑(Luxembourg‑Reserved‑Alternative‑Investment‑F.
Úgy tűnik különösen, hogy a vitatott határozat nincsen közvetlen összefüggésben a Luxemburg és Finnország között a jövedelem és a vagyon kettős adóztatásának elkerüléséről
Lásd például:
Lásd például:
Lásd például:
Ennélfogva az, hogy valamely tagállam joga nem rendelkezik egy másik tagállamban bejegyzett jogalany jogállásával egyenértékű jogállással, nem kötelezi az előbbi tagállamot arra, hogy az említett jogalanyt az említett szabályozás alapján a legjelentősebb előnyökben részesülő jogalannyal azonos módon kezelje, még ha nem is rendelkezik az ezen előnyök biztosítását indokló jellemzőkkel, hanem csak arra köteles, hogy a meglévő szabályokat az említett, más tagállamban nyilvántartásba vett jogalanyra hátrányos megkülönböztetéstől mentesen alkalmazza.
Lásd például:
Lásd e tekintetben:
Lásd például:
Az elvégzendő teszttel kapcsolatban további magyarázatért lásd: Autoridade Tributária e Aduaneira ügyre vonatkozó indítványom (C‑388/19).
Lásd például:
Lásd például:
Tudomásom szerint ezt a megközelítést csak ritkán alkalmazták adózási ügyekben. Lásd:
Lásd például:
Lásd e tekintetben:
A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a szóban forgó helyzet összehasonlíthatóságát a szóban forgó intézkedés céljára tekintettel kell értékelni. Lásd például:
Lásd például:
Lásd ebben az értelemben:
Lásd például:
Egyes ítéletekben a Bíróság megállapította, hogy ha egyszer valamely intézkedést korlátozásnak minősítettek, az összehasonlíthatóság hiánya igazolásként szolgálhat a hátrányosan megkülönböztető hatásra. Lásd például:
Lásd:
Lásd:
Lásd:
Lásd például:
Az egyes felek által használt kifejezéssel élve.
Kiemelés tőlem.
Lásd például:
Ez annál is inkább így van, mert az ÁÉKBV‑irányelv (83) preambulumbekezdése szerint az irányelv nem érinti a nemzeti adózási szabályokat. Mindenesetre az alapvető szabadságok csak annyiban érvényesülnek, amennyiben az adott kérdést nem harmonizálták teljes mértékben. Lásd például:
Az adóügyi intézkedéseket illetően lásd: Tizzano főtanácsnok
Lásd például:
a jövedelemadóról szóló törvény 32.§‑a annyiban, amennyiben különbséget tesz az osztalék és a nyereségrészesedés között; e törvény 33c. §‑ának első és második bekezdése, amennyiben e rendelkezés kizárja a 33a. és 33b. § hatálya alól azokat a jogalanyokat, amelyek nem felelnek meg sem a 33c. § első vagy második bekezdésében foglalt feltételeknek; a jövedelemadóról szóló törvény 33c. §‑ának harmadik bekezdése, amennyiben az egyes külföldi jogalanyok által felosztott nyereséget nem önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősíti.
Vonzó lehet e három rendelkezés együttes hatását átfogóan értékelni, de az ilyen megközelítés a korlátozás fennállásának megállapítása esetén azzal a kockázattal jár, hogy a korlátozás alapjául szolgáló rendelkezéseket nem határozzák meg pontosan, így a tagállam a szükséges mértéket meghaladóan módosítja jogszabályait.
Lásd e tekintetben:
Jogi személyiség hiányában ugyanis valamely jogalanyt főszabály szerint nem terhelhetik kötelezettségek. Ez azonban nem feltétlenül igaz. Mivel ugyanis az adójog a tagállamok többségében általában önálló jogágnak tekinthető, nem zárható ki, hogy e tagállamok közül néhányban, például Finnországban a jogi személyiséggel nem rendelkező jogalanyok jövedelemadó‑kötelesek, azonban e tagállam esetével ellentétben nem mentesülnek az adó alól. Következésképpen a kifizetett nyereségrészesedés kettős adóztatás alá eshet, így a kettős adóztatás hatásainak korlátozására irányuló mechanizmusok céljára tekintettel úgy kell tekinteni, hogy e szervezetek a jogalanyokkal összehasonlítható helyzetben vannak. Ebből a szempontból tehát a jövedelemadóról szóló törvény 32. §‑a kétséget támaszthat az egyenértékűség hátrányosan megkülönböztető jellegét illetően, e kétség azonban inkább abból származik, hogy szempontként az érintett jogalany jogi személyiségének hiányát, nem pedig azt használják fel kritériumként, hogy az nem adóköteles jogalany. Mivel azonban a jelen ügyben először is e kérdést a kérdést előterjesztő bíróság nem vetette fel, másodszor nem biztos, hogy vannak ilyen módon eljáró tagállamok, harmadszor pedig, hogy a szóban forgó jövedelmet jogi személyiséggel rendelkező jogalanynak fizette ki, nem vizsgálom meg ezt a kérdést.
Épp ellenkezőleg, ha az adóhatóság a jogi személyiséggel nem rendelkező külföldi jogalany által kifizetett nyereségre az osztalékra vonatkozó adójogi szabályozást alkalmazta volna, e bánásmód hátrányos megkülönböztetésnek, így valamely alapvető szabadság korlátozásának minősülne, mivel ezáltal a befektetők elveszették volna annak lehetőségét, hogy a jövedelemadóról szóló törvény 33a. és 33b. §‑a rendelkezéseinek hatálya alá tartozzanak.
Jóllehet, a szóban forgó rendelkezések ezt nem rögzítik, az iratokból kitűnik, hogy az
Tekintettel arra, hogy formálisan a jövedelemadóról szóló törvény 33c. §‑ának első és második bekezdése a külföldi társaságokra vonatkozik, számomra kizártnak tűnik, hogy e rendelkezés a társaságok között aszerint tegyen különbséget, hogy adót fizettek‑e. E körülményt az indokolás szintjén kell vizsgálni.
Lásd e tekintetben:
Lásd például:
Lásd e tekintetben:
Az EUMSZ 63. és EUMSZ 65. cikket úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely szerint az Európai Unió más tagállamában székhellyel rendelkező és az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló,