–

az Integritetsskyddsmyndigheten képviseletében C. Agnehall, A. Persson és D. Törngren, meghatalmazotti minőségben,

–

az AB Storstockholms Lokaltrafik képviseletében J. Forzelius advokat és G. Tranvik biträdande jurist,

–

a dán kormány képviseletében D. Elkan, C. A.‑S. Maertens, J. Sandvik Loft és M. Jespersen, meghatalmazotti minőségben,

–

az osztrák kormány képviseletében A. Posch, J. Schmoll és C. Gabauer, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében A. Bouchagiar, C. Faroghi és H. Kranenborg, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. április 27‑i (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelet (általános adatvédelmi rendelet) (HL 2016. L 119., 1. o.; helyesbítések: HL 2016. L 314., 72. o.; HL 2018. L 127., 14. o.; HL 2021. L 74., 35. o.; a továbbiakban: általános adatvédelmi rendelet) 13. és 14. cikkének az értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet az Integritetsskyddsmyndigheten (adatvédelmi hatóság, Svédország; a továbbiakban: Hatóság) és az AB Storstockholms Lokaltrafik (a továbbiakban: SL), egy svéd tömegközlekedési részvénytársaság között folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, amelynek tárgya az e társasággal szemben az általános adatvédelmi rendelet 13. cikkének az e társaságnál dolgozó jegyellenőrök által viselt testkamerákkal végzett személyesadat‑gyűjtés során történő megsértése miatt kiszabott közigazgatási pénzbírság.

Jogi háttér

3

Az általános adatvédelmi rendelet (60) és (61) preambulumbekezdése kimondja:

4

Az általános adatvédelmi rendeletnek „A személyes adatok kezelésére vonatkozó elvek” című 5. cikke a következőket írja elő:

5

Az általános adatvédelmi rendelet „Átlátható tájékoztatás, kommunikáció és az érintett jogainak gyakorlására vonatkozó intézkedések” című 12. cikke a következőket mondja ki:

6

Az általános adatvédelmi rendelet „Rendelkezésre bocsátandó információk, ha a személyes adatokat az érintettől gyűjtik” című 13. cikke a következőképpen rendelkezik:

7

Az általános adatvédelmi rendelet 14. cikke, amelynek címe „Rendelkezésre bocsátandó információk, ha a személyes adatokat nem az érintettől szerezték meg”, a következőket írja elő:

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

8

Az SL tömegközlekedési szolgáltatásokat üzemeltet Stockholmban (Svédország). E társaság a jegyellenőreit testkamerákkal szerelte fel, amelyeket arra használnak, hogy videofelvételt készítsenek azokról az utasokról, akik a jegyellenőrzéskor nem rendelkeznek érvényes jeggyel, és akiket ezért pótdíj fizetésére köteleznek. E kamerák használatának célja a jegyellenőrökkel szembeni fenyegetések és erőszak megelőzése és bizonyítása, valamint az ilyen pótdíjjal sújtott utasok személyazonosságának ellenőrzése.

9

Felügyeleti tevékenységei során a Hatóság megvizsgálta, hogy a személyes adatoknak az SL által e testkamerák alkalmazásával végzett kezelése megfelel‑e az általános adatvédelmi rendelet szabályainak. 2021 júniusában határozatot fogadott el, amelyből kitűnik, hogy a kamerákat a jegyellenőrök a szolgálatuk teljes időtartama alatt viselik, és azok folyamatosan képet és hangot rögzítenek.

10

E kamerák úgynevezett „körkörös” memóriával rendelkeznek, ami azt jelenti, hogy egy bizonyos idő elteltével a rögzített tartalom egésze automatikusan tisztul. E tisztulással a rögzített anyag törlődik. Kezdetben a rögzített anyagot két percig tárolták, ám a hatóság által végzett ellenőrzés idején ezt az időtartamot egy percre csökkentették. A jegyellenőrök azonban egy gombnyomással megszakíthatják az automatikus törlést, és így biztosíthatják, hogy a rögzített adatok ne törlődjenek. Ebben az esetben a kamerában tárolt információkat megőrzi az előzetes rögzítési technika is, amely a jegyellenőr általi gombnyomást megelőző egy perc információit rögzíti. A jegyellenőröket arra utasították, hogy függesszék fel az automatikus törlést minden olyan esetben, amikor pótdíjat szabnak ki, valamint a velük szembeni fenyegetés esetén.

11

A testkamerák használatára és működésére vonatkozó megállapításokon túl a Hatóság határozatában úgy ítélte meg, hogy 2018 decembere és a határozat 2021 júniusában történő elfogadásának időpontja között az SL a jegyellenőrzés során testkamerák használatával személyes adatokat kezelt, megsértve ezzel az általános adatvédelmi rendelet több rendelkezését. Álláspontja szerint az SL nem szolgáltatott elegendő információt az érintettek számára, megsértve ezzel az általános adatvédelmi rendelet 13. cikkét. Ennek következtében a hatóság összesen 16 millió svéd korona (SEK) (hozzávetőleg 1 420 670 euró) pénzbírságot szabott ki az SL‑re, ebből 4 millió SEK (hozzávetőleg 355 188 euró) összeget az érintettek tájékoztatásának elmulasztása miatt.

12

A Förvaltningsrätten i Stockholm (stockholmi közigazgatási bíróság, Svédország), amelyhez az SL keresetet nyújtott be a Hatóság határozatával szemben, az e társasággal szemben az érintettek tájékoztatásának elmulasztása miatt kiszabott szankció tekintetében elutasította e keresetet.

13

Az SL ezt követően fellebbezést nyújtott be a Kammarrätten i Stockholmhoz (stockholmi közigazgatási fellebbviteli bíróság, Svédország), amely e szankció kiszabása tekintetében hatályon kívül helyezte az elsőfokú bíróság ítéletét, valamint a Hatóság határozatát. E bíróság a 2014. december 11‑i Ryneš ítéletre (C‑212/13, EU:C:2014:2428) hivatkozva megállapította, hogy az általános adatvédelmi rendelet 13. cikke nem alkalmazható az előtte folyamatban lévő jogvitára, következésképpen a Hatóság nem volt jogosult arra, hogy az SL‑lel szemben e rendelkezés megsértése miatt közigazgatási pénzbírságot szabjon ki.

14

A Hatóság felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Kammarrätten i Stockholm (stockholmi közigazgatási fellebbviteli bíróság) ítéletével szemben a Högsta förvaltningsdomstolenhez (legfelsőbb közigazgatási bíróság), amely a kérdést előterjesztő bíróság, azt kérve e bíróságtól, hogy az helyezze hatályon kívül ezt az ítéletet az érintettek tájékoztatásának elmulasztása miatt e társasággal szemben kiszabott szankció tekintetében.

15

A kérdést előterjesztő bíróság mindenekelőtt pontosítja, hogy az a kérdés merül fel, hogy az általános adatvédelmi rendelet 13. és 14. cikke közül melyik alkalmazandó abban az esetben, ha a személyes adatokat testkamerával gyűjtik. Álláspontja szerint az e kérdésre adandó válasz két szempontból is szükséges. Egyrészt meg kell határozni, hogy mely információkat kell az érintettnek megadni, mely időpontban keletkezik az érintett tájékoztatására vonatkozó kötelezettség, és melyek az e kötelezettség alóli kivételek. Másrészt meg kell állapítani, hogy jogosult volt‑e a Hatóság arra, hogy az SL‑lel szemben közigazgatási pénzbírságot szabjon ki amiatt, hogy e társaság nem tartotta tiszteletben az általános adatvédelmi rendelet 13. cikkében előírt tájékoztatási kötelezettséget.

16

Ezt követően a kérdést előterjesztő bíróság szerint az sem egyértelmű, hogy az általános adatvédelmi rendelet 13. és 14. cikke közötti, az e rendelkezésekben foglalt tájékoztatási kötelezettség terjedelmét illetően fennálló különbségeket milyen mértékben kell figyelembe venni annak meghatározásakor, hogy e rendelkezések közül melyik alkalmazandó a személyes adatok gyűjtésének valamely konkrét típusára. E tekintetben pontosítja, hogy a felek nem értenek egyet abban, hogy e különbségekből milyen következtetést kell levonni.

17

Végül a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy milyen jelentőséget kell tulajdonítani a személyes adatok kezelése vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24‑i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 1995. L 281., 31. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 15. kötet, 355. o.) 29. cikkével létrehozott munkacsoport által 2017. november 29‑én, majd felülvizsgált változatban 2018. április 11‑én elfogadott az (EU) 2016/679 rendelet értelmében vett átláthatóságról szóló iránymutatásnak, amelynek 26. pontja előírja, hogy az általános adatvédelmi rendelet 13. cikke alkalmazandó a videokamerás megfigyelésre.

18

E körülmények között a Högsta förvaltningsdomstolen (legfelsőbb közigazgatási bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

Az eljárás szóbeli szakaszának újbóli megnyitása iránti kérelemről

19

A főtanácsnok indítványának 2025. augusztus 1‑jei ismertetését követően az SL a Bíróság Hivatalához 2025. szeptember 23‑án benyújtott beadványával a Bíróság eljárási szabályzatának 83. cikke alapján az eljárás szóbeli szakaszának újbóli megnyitását kérte.

20

E kérelem alátámasztására az SL azzal érvel, hogy a Bíróság nem kapott kellő tájékoztatást az alapügy tényállásáról, valamint arról, hogy milyen jelentősége lenne egy ilyen ügyekben hozott határozatnak a videomegfigyelő rendszereket használó adatkezelők számára. Úgy véli különösen, hogy a főtanácsnok az indítványában nem határolta el helyesen egymástól az általános adatvédelmi rendelet 13. és 14. cikkének hatályát.

21

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 252. cikk második bekezdése értelmében a főtanácsnok feladata, hogy teljesen pártatlanul és függetlenül eljárva, nyilvános tárgyaláson indokolással ellátott indítványt terjesszen elő azokban az ügyekben, amelyek esetében az Európai Unió Bíróságának alapokmánya szerint a főtanácsnok részvételére van szükség. A Bíróságot nem köti sem ezen indítvány, sem pedig a főtanácsnok ezen indítvány alapjául szolgáló indokolása (2025. szeptember 4‑i Nissan Iberia ítélet, C‑21/24, EU:C:2025:659, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

22

Ezzel összefüggésben azt is meg kell jegyezni, hogy az Európai Unió Bíróságának alapokmánya és az eljárási szabályzat nem nyújt a felek, illetve az alapokmány 23. cikkében említett érdekeltek számára lehetőséget arra, hogy észrevételeket nyújtsanak be a főtanácsnok által ismertetett indítványra válaszul. Következésképpen, bármilyen kérdéseket is vizsgáljon a főtanácsnok az indítványban, az, ha a fél vagy az ilyen érdekelt nem ért egyet a főtanácsnok indítványával, önmagában nem indokolhatja a szóbeli szakasz újbóli megnyitását (2025. szeptember 4‑i Nissan Iberia ítélet, C‑21/24, EU:C:2025:659, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

23

Ebből az következik, hogy amennyiben az SL által benyújtott, a szóbeli szakasz újbóli megnyitására irányuló kérelem célja, hogy lehetővé tegye számára, hogy válaszoljon a főtanácsnok indítványában kifejtett álláspontra, e kérelemnek nem lehet helyt adni.

24

Mindemellett a Bíróság az eljárási szabályzatának 83. cikke értelmében a főtanácsnok meghallgatását követően bármikor elrendelheti az eljárás szóbeli szakaszának újbóli megnyitását, különösen, ha úgy ítéli meg, hogy nem rendelkezik kellő tájékoztatással, vagy ha a fél e szakasz lezárása után olyan új tényt terjeszt elő, amely döntő hatással lehet a Bíróság határozatára, vagy ha az ügyet olyan érv alapján kell eldönteni, amelyet a felek, illetve az Európai Unió Bírósága alapokmányának 23. cikkében említett érdekeltek nem vitattak meg.

25

A jelen ügyben azonban a Bíróság a főtanácsnok meghallgatását követően úgy ítéli meg, hogy minden szükséges információval rendelkezik a kérdést előterjesztő bíróság kérdéseinek megválaszolásához, és hogy a jelen ügyet nem olyan érv alapján kell eldönteni, amelyet az érintett felek ne vitattak volna meg. Továbbá a szóbeli szakasz újbóli megnyitására irányuló kérelem sem tár fel olyan új tényeket, amelyek döntően befolyásolhatnák a Bíróság által a jelen ügyben meghozandó határozatot.

26

Ennélfogva nem szükséges elrendelni az eljárás szóbeli szakaszának újbóli megnyitását.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

27

Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az általános adatvédelmi rendelet 13. és 14. cikkét akként kell‑e értelmezni, hogy olyan helyzetben, amelyben tömegközlekedési jegyellenőrök által viselt testkamerák segítségével személyes adatokat gyűjtenek, az általános adatvédelmi rendelet 13. cikke vagy annak 14. cikke szabályozza az érintettek tájékoztatását.

28

E kérdés megválaszolásához a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata alapján nemcsak e rendelkezések szövegét, hanem szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek e rendelkezések részét képezik (2024. november 28‑i Másdi ítélet, C‑169/23, EU:C:2024:988, 39. pont).

29

Először is, ami az általános adatvédelmi rendelet 13. és 14. cikkének szövegét illeti, emlékeztetni kell arra, hogy az általános adatvédelmi rendelet 14. cikkének tárgyi hatályát negatívan határozták meg e rendelet 13. cikkének tárgyi hatályához képest. Amint az az említett rendelkezések címeiből is kitűnik, a 13. cikk azon információkra vonatkozik, amelyeket akkor kell rendelkezésre bocsátani, ha a személyes adatokat az érintettől gyűjtik, míg a 14. cikk azon információkra, amelyeket akkor kell rendelkezésre bocsátani, ha a személyes adatokat nem az érintettől szerezték meg (2024. november 28‑i Másdi ítélet, C‑169/23, EU:C:2024:988, 48. pont).

30

E rendelkezések hatályának megkülönböztetése szempontjából nem meghatározó az a körülmény, hogy az általános adatvédelmi rendelet 14. cikkének egyes nyelvi változataiban – különösen a svéd nyelvi változatban – az ugyanezen rendelet 13. cikkében szereplő „gyűjtik” („samlas in”) kifejezés nem szerepel.

31

Az állandó ítélkezési gyakorlatból ugyanis az tűnik ki, hogy az uniós jog rendelkezéseit egységesen kell értelmezni és alkalmazni az Európai Unió valamennyi nyelvén készült változatok figyelembevételével, és az e különböző változatok közötti eltérés esetén a szóban forgó rendelkezést azon szabályozás általános rendszerére és céljára tekintettel kell értelmezni, amelynek az a részét képezi (2025. február 13‑i Verbraucherzentrale Berlin [A kezdeti kötelezettségvállalási időtartam fogalma] ítélet, C‑612/23, EU:C:2025:82, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

32

E tekintetben a Bíróság a „megszerzés” („erhållande”) kifejezésnek az általános adatvédelmi rendelet 14. cikke (5) bekezdésének c) pontjában való használatát illetően – amelyet a svéd nyelvi változatban e 14. cikk címe, valamint annak (1) bekezdése is használ („erhållits”) – már pontosította, hogy e kifejezés ténylegesen az érintettől eltérő személytől „gyűjtött” adatokra, valamint azokra az adatokra vonatkozik, amelyeket az adatkezelő a feladatainak ellátása során ilyen adatok alapján maga állított elő (lásd ebben az értelemben: 2024. november 28‑i Másdi ítélet, C‑169/23, EU:C:2024:988, 47. pont).

33

Egyébiránt, amint arra a főtanácsnok az indítványának 28. pontjában rámutatott, az általános adatvédelmi rendelet 13. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „az érintettől »begyűjtött« adatok” fogalma nem az érintett, hanem kizárólag az adatkezelő konkrét fellépését követeli meg, így az érintett tevékenységének mértéke közömbös e rendelkezés hatályának az e rendelet 14. cikkének hatályához viszonyított körülhatárolása szempontjából.

34

E megfontolást a jelen ítélet 17. pontjában említett átláthatósági iránymutatás is kiemeli, amelyből kitűnik, hogy az általános adatvédelmi rendelet 13. cikke vagy abban az esetben alkalmazandó, ha az érintett tudatosan szolgáltat személyes adatokat az adatkezelőnek, vagy ha az adatkezelő megfigyelés útján – többek között kamerák segítségével – gyűjt adatokat e személytől.

35

Az általános adatvédelmi rendelet 14. cikke (2) bekezdése f) pontjának az e rendelet (61) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett szövegére tekintettel meg kell állapítani, hogy kizárólag a gyűjtött személyes adatok forrása minősül az általános adatvédelmi rendelet 13., illetve 14. cikke hatályának meghatározása szempontjából releváns kritériumnak. Az említett 14. cikk (2) bekezdésének f) pontja értelmében ugyanis, ha az adatokat nem az érintettől szerezték be, az adatkezelőnek tájékoztatnia kell az érintettet a személyes adatok forrásáról.

36

Ebből az következik, hogy az általános adatvédelmi rendelet (61) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 13. és 14. cikkének szó szerinti értelmezése amellett szól, hogy e 13. cikket kell alkalmazni a személyes adatok testkamerával történő gyűjtésére, mivel ebben az esetben ezeket az adatokat nem az érintetten kívüli forrásból, hanem közvetlenül az érintettől szerzik be.

37

Másodszor, ezt az értelmezést megerősíti az a szövegkörnyezet, amelybe e rendelkezések illeszkednek.

38

E tekintetben az általános adatvédelmi rendelet 5. cikkéből az következik, hogy a személyes adatok kezelésének többek között konkrét átláthatósági követelményeknek kell megfelelnie az ilyen adatkezelés érintettjével szemben (2024. július 11‑i Meta Platforms Ireland [Képviseleti kereset] ítélet, C‑757/22, EU:C:2024:598, 53. pont).

39

Amint arra a Bizottság az írásbeli észrevételeiben lényegében rámutatott, az általános adatvédelmi rendelet 13. cikke azáltal, hogy előírja, hogy az érintettel a megszerzésük időpontjában közölni kell azokat az információkat, amelyekre e cikk vonatkozik, e személy tájékoztatáshoz való jogának részletes szabályozását képezi. Ezzel szemben e rendelet 14. cikkét az olyan helyzetekre való reagálás céljából fogadták el, amelyekben az adatkezelő nem áll közvetlen kapcsolatban az érintettel, hanem a személyes adatokat más forrásból gyűjti, így az e rendelkezésben említett információknak az azok megszerzésének időpontjában történő közlése a gyakorlatban nehéz, sőt lehetetlen. Az ilyen adatgyűjtés közvetett jellege tehát igazolja, hogy ez utóbbi rendelkezés az e felelőst terhelő adatszolgáltatási kötelezettség teljesítésének elhalasztását lehetővé tegye.

40

Harmadszor, az általános adatvédelmi rendelet 13. és 14. cikkét az e rendelet által követett célkitűzés fényében kell értelmezni, amely többek között a természetes személyek alapvető jogai és szabadságai, különösen az EUMSZ 16. cikkben biztosított és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 8. cikkében alapvető jogként biztosított személyes adatok védelméhez való jog magas szintű védelmének biztosítására irányul. amely kiegészíti a Charta 7. cikkében biztosított magánélethez való jogot (2025. február 27‑i Dun & Bradstreet Austria és társai ítélet, C‑203/22, EU:C:2025:117, 51. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

41

Márpedig, ha elfogadnánk, hogy az általános adatvédelmi rendelet 14. cikke alkalmazandó a személyes adatok testkamerával történő gyűjtése esetén, az érintett még akkor sem kapna semmilyen információt ezen adatgyűjtés szakaszában, ha ő ezen adatok forrása; ez lehetővé tenné az adatkezelő számára, hogy ne adjon azonnali tájékoztatást az említett személynek. Következésképpen az ilyen értelmezés azzal a kockázattal járna, hogy a személyes adatok gyűjtése kikerülne az érintett tudomása alól, és rejtett megfigyelési gyakorlatot eredményezne. Az ilyen következmény összeegyeztethetetlen lenne az előző pontban említett, a természetes személyek alapvető jogai és szabadságai magas szintű védelmének biztosítására irányuló célkitűzéssel.

42

Mindemellett fontos megjegyezni, hogy e célkitűzéssel nem ellentétes az, ha – amint azt az Európai Adatvédelmi Testületnek a személyes adatok videoeszközökkel történő kezeléséről szóló, 2020. január 29‑én elfogadott 3/2019. sz. iránymutatása előírja – az általános adatvédelmi rendelet 13. cikke szerinti tájékoztatási kötelezettségeket többszintű megközelítés keretében hajtják végre. Ezen iránymutatás szerint az érintett figyelmébe szánt legfontosabb információk első szinten feltüntethetők figyelmeztető táblán, az egyéb kötelező információk pedig második szinten, megfelelő és átfogó módon, könnyen hozzáférhető helyen is megadhatók az érintettnek.

43

Végül, válaszul a jelen ítélet 13. pontjában említett 2014. december 11‑i Ryneš ítélet (C‑212/13, EU:C:2014:2428) 34. pontjának hatályával kapcsolatban a Kammarrätten i Stockholm (stockholmi közigazgatási fellebbviteli bíróság) által kifejezett kételyre, azt is pontosítani kell, hogy a Bíróság e 34. pontban nem határozott a 95/46 irányelv 11. cikkének hatályáról, amelynek az általános adatvédelmi rendelet 14. cikke felel meg, ezen irányelv 10. cikkéhez képest, amelynek e rendelet 13. cikke felel meg, hanem csupán arra mutatott rá, hogy az ezen irányelvben előírt különböző korlátozások és kivételek miatt annak alkalmazása lehetővé teszi az adatkezelő jogos érdekeinek figyelembevételét.

44

Következésképpen az említett ítélet 34. pontjából nem lehet arra következtetni, hogy a Bíróság már határozott egyrészt az általános adatvédelmi rendelet 13. cikke, másrészt pedig e rendelet 14. cikke hatályának elhatárolásáról.

45

A fenti megfontolásokra tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy az általános adatvédelmi rendelet 13. és 14. cikkét akként kell értelmezni, hogy olyan helyzetben, amelyben tömegközlekedési jegyellenőrök által viselt testkamerák segítségével személyes adatokat gyűjtenek, az általános adatvédelmi rendelet 13. cikke, nem pedig annak 14. cikke szabályozza az érintettek tájékoztatását.

A költségekről

46

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.