<!DOCTYPE html PUBLIC "yes" "xhtml1-strict.dtd">
<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml">
<!--GENDOC2XHTML # converter_version: 1.2.15-->
  <head>
    <title>2026-04-202604C114202305900-00-TRA-DOC-HU-CONCL-C-0590-23-202504682-07_00</title>
    <meta content="text/html; charset=utf-8" http-equiv="Content-Type"/>
    <meta content="" name="Gendoc_DGTGeneratedDate"/>
    <meta content="0" name="MSIP_Label_6bd9ddd1-4d20-43f6-abfa-fc3c07406f94_ContentBits"/>
    <meta content="Commission Use" name="MSIP_Label_6bd9ddd1-4d20-43f6-abfa-fc3c07406f94_Name"/>
    <meta content="hu-HU" name="Gendoc_Lang"/>
    <meta content="" name="Gendoc_GenerationDate"/>
    <meta content="" name="IsFlattened"/>
    <meta content="1" name="NumProc"/>
    <meta content="Final" name="Gendoc_EditionType"/>
    <meta content="0001" name="Gendoc_CaseNumberSuite"/>
    <meta content="2026. 04. 21. 10:14:26" name="Gendoc_LastVerificationDate"/>
    <meta content="" name="Gendoc_ProcedureNumber"/>
    <meta content="hu" name="Gendoc_LangCode"/>
    <meta content="CNC" name="TypeDoc"/>
    <meta content="ytcjmaQXz5YMrQ93afEMKUm4SgYFe8Sd2nvub9VsjEHFTIfelku6OZoP58FDuEr8m9wjJEdRs8Q5npRR7kB+Wn/mFzONcrnjMHM6BvwpxVm3gvBXCUKDHDE/zy8TzfYsrlSll7X+eLpFuB1PGR764lZJI1wV391vGDfvgsy46mQ=" name="GenDocUID"/>
    <meta content="P" name="TypeProc"/>
    <meta content="" name="CreateCustomParts"/>
    <meta content="OK" name="ReadyToPublish"/>
    <meta content="emn" name="Gendoc_User"/>
    <meta content="10, 3, 0, 1" name="MSIP_Label_6bd9ddd1-4d20-43f6-abfa-fc3c07406f94_Tag"/>
    <meta content="" name="EP_Mode"/>
    <meta content="" name="Gendoc_DGTGenerated"/>
    <meta content="" name="Gendoc_Vademecum"/>
    <meta content="true" name="MSIP_Label_6bd9ddd1-4d20-43f6-abfa-fc3c07406f94_Enabled"/>
    <meta content="bfaeccda-7b30-4e58-9490-c9991d06b0f2" name="MSIP_Label_6bd9ddd1-4d20-43f6-abfa-fc3c07406f94_ActionId"/>
    <meta content="0590" name="NumeroOrdre"/>
    <meta content="2023" name="Annee"/>
    <meta content="P" name="Gendoc_ProcedureType"/>
    <meta content="" name="EP_Version"/>
    <meta content="HU" name="Langue"/>
    <meta content="emn" name="Gendoc_DGTGeneratedUser"/>
    <meta content="b24c8b06-522c-46fe-9080-70926f8dddb1" name="MSIP_Label_6bd9ddd1-4d20-43f6-abfa-fc3c07406f94_SiteId"/>
    <meta content="FAST_document_go_ok" name="Gendoc_LastVerificationStatus"/>
    <meta content="CNC_C" name="Gendoc_GendocTemplateType"/>
    <meta content="TRUE" name="WithoutAuthorBlockFlatP"/>
    <meta content="GenDoc 24-07-25 08:30:37" name="Created"/>
    <meta content="" name="Canevas3_Vademecum"/>
    <meta content="2025-08-04T07:06:10Z" name="MSIP_Label_6bd9ddd1-4d20-43f6-abfa-fc3c07406f94_SetDate"/>
    <meta content="TRUE" name="WithoutAuthorBlock"/>
    <meta content="" name="Gendoc_CaseYear"/>
    <meta content="false" name="Generation_In_Progress"/>
    <meta content="C" name="Juridiction"/>
    <meta content="f946583a6f7e4d88a511b7cb0053ac9e" name="DocumentIdentifier"/>
    <meta content="0590" name="Gendoc_CaseNumber"/>
    <meta content="ImportedWithoutSource" name="SdlIdentifier"/>
    <meta content="RP" name="NatureAff"/>
    <meta content="RP" name="Gendoc_CaseNature"/>
    <meta content="0001" name="NumSuite"/>
    <meta content="C" name="Gendoc_Juridiction"/>
    <meta content="Standard" name="MSIP_Label_6bd9ddd1-4d20-43f6-abfa-fc3c07406f94_Method"/>
  </head>
  <body>
    <div style="header">
      <div id="rId24" style="first"/>
      <div id="rId20" style="even">Emiliou főtanácsnok indítványa – C‑590/23. sz. ügy</div>
      <div id="rId21" style="default">Pelham (Az „utánzás” [pastiche] fogalma)</div>
    </div>
    <p class="C36Centre" id="para-1" title="page-1">
      Nicholas EMILIOU
    </p>
    <p class="C36Centre" id="para-2" title="page-1">
      FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
    </p>
    <p class="C36Centre" id="para-3" title="page-1">
      Az ismertetés napja: 2025. június 17. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-1" href="#t-1">1</a>
</span>)
      
    </p>
    <p class="C38Centregrasgrandespacement" id="para-4" title="page-1">
      C‑590/23. sz. ügy
    </p>
    <p class="C37Centregras" id="para-5" title="page-1">
      CG,
    </p>
    <p class="C37Centregras" id="para-6" title="page-1">
      YN
    </p>
    <p class="C37Centregras" id="para-7" title="page-1">
      kontra
    </p>
    <p class="C37Centregras" id="para-8" title="page-1">
      Pelham GmbH,
    </p>
    <p class="C37Centregras" id="para-9" title="page-1">
      SD,
    </p>
    <p class="C37Centregras" id="para-10" title="page-1">
      UP
    </p>
    <p class="C39Centreespacement" id="para-11" title="page-1">
      (a Bundesgerichtshof [szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
    </p>
    <p class="C71Indicateur" id="para-12" title="page-1">
      „Előzetes döntéshozatal – Szerzői jog és szomszédos jogok – Információs társadalom – 2001/29/EK irányelv – 2. cikk – Többszörözési jogok – Hatály – Művek részei – Hangfelvételek részei – Sampling – Kivételek és korlátozások – Az 5. cikk (3) bekezdésének k) pontja – Utánzat céljára történő felhasználás – Terjedelem – Alapvető jogok – Az Európai Unió Alapjogi Chartája – 13. cikk– A művészet szabadsága”
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-13" title="page-2">
      
        <br/>
      
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">I.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Bevezetés</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">1.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelmet a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország; a továbbiakban: BGH) másodszor terjesztette elő az egyrészről a Kraftwerk elektronikus zenekar, másrészről SD és UP hiphop producerek, valamint a Pelham GmbH hangfelvétel‑előállító között 20 éve folyó jogvita keretében. A jogvita azzal kapcsolatos, hogy az utóbbiak egy 1997‑ben kiadott hiphop számban („Nur mir”) felhasználtak egy kétmásodperces szekvenciát (sample), (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-2" href="#t-2">2</a>
</span>) amelyet engedély nélkül „vettek kölcsön” egy, a Kraftwerk által 1977‑ben készített avantgarde elektronikus szám („Metall auf Metall”) hangfelvételéből. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-3" href="#t-3">3</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">2.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A BGH által a jelen ügyben előterjesztett első előzetes döntéshozatal iránti kérelemre válaszul a Bíróság a Pelham I ítéletben (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-4" href="#t-4">4</a>
</span>) megállapította, hogy a meglévő hangfelvételekből való ilyen „mintavétel” (sample) új zeneszámokban történő felhasználása főszabály szerint az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló 2001/29/EK irányelv (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-5" href="#t-5">5</a>
</span>) (a továbbiakban: információs társadalomról szóló irányelv) 2. cikkének c) pontja alapján az e hangfelvételek előállítói számára elismert kizárólagos többszörözési jog hatálya alá tartozik. Így főszabály szerint harmadik személy ezt nem teheti meg az érintett előállító engedélye hiányában anélkül, hogy ne sértené a szóban forgó kizárólagos jogot.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">3.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezzel az újabb előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel a BGH most azt kérdezi a Bíróságtól, hogy a „sampling” ennek ellenére megengedettnek tekinthető‑e az információs társadalomról szóló irányelv 5. cikkében foglalt kivételek egyike, nevezetesen az „utánzat készítésének céljára történő felhasználás” alapján (a (3) bekezdés k) pontja). E tekintetben a BGH általánosabban arra keresi a választ, hogy ez a kivétel (amelyet ezen irányelv nem határoz meg, és amelyet a Bíróság eddig soha nem vizsgált) lehetővé teszi‑e harmadik személyek számára, hogy a művészetnek az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 13. cikkében biztosított szabadságára tekintettel szabadon „kölcsönözzenek” részeket a már meglévő, védelem alatt álló teljesítményekből (például hangfelvételekből), új műalkotások (például új zeneművek) létrehozása érdekében.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">4.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ez a kérdés átfogó jellegű. A művészek a művészet minden területén különböző mértékben, többé‑kevésbé nyíltan mindig is kölcsönöztek a korábbi alkotásokból. Ez szintén kulcsfontosságú elem. Az irodalmi és művészeti tulajdon által e folyamat tekintetében előírt (vagy a művészet szabadságára tekintettel érvényesen előírható) pontos korlátok ugyanis világszerte gyakori viták és jogviták tárgyát képezik a bíróságok előtt. Az elmúlt 20 évben a „Web 2.0” és a „Web 3.0” szolgáltatások megjelenése új megvilágításba helyezte ezt a kérdést, mivel az olyan online platformok, mint a YouTube vagy a TikTok, több millió felhasználó számára teszik lehetővé, hogy kapcsolatba lépjenek meglévő audiovizuális anyagokkal, és azt újra felhasználják saját tartalmak létrehozása és megosztása érdekében („user generated content” [a felhasználó által létrehozott tartalom] vagy „UGC”). E tekintetben a jelen ügy a digitális egységes piacon a szerzői és szomszédos jogokról szóló (EU) 2019/790 irányelv (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-6" href="#t-6">6</a>
</span>) (a továbbiakban: CDSM‑irányelv) (még mindig új rendelkezésnek tekinthető) 17. cikke (7) bekezdése b) pontjának értelmezése szempontjából is fontos, amely lehetővé teszi az UGC ingyenes létrehozását „utánzatként”. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-7" href="#t-7">7</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">5.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A kérdést előterjesztő bíróság, bár a választ a Bíróság bölcsességére bízza, úgy véli, hogy e művészi önkifejezés és a művészetnek a Charta 13. cikkében biztosított alapvető szabadsága fényében szükségesnek bizonyulhat az információs társadalomról szóló irányelv 5. cikke (3) bekezdésének k) pontjában említett „utánzatra” vonatkozó kivétel oly módon történő értelmezése, hogy az kiterjedjen a védelem alatt álló teljesítmények művészi újrafelhasználásának e különböző példáira, mivel a szerzőknek és más jogosultaknak biztosított kizárólagos jogok hatályát korlátozó egyéb elvek, korlátozások és kivételek nem hagynak elegendő „életteret” ezen újrafelhasználás tekintetében ahhoz, hogy megfeleljenek e szabadság követelményeinek. Így a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem – az „utánzat” fogalmára vonatkozó pontosításokon túl – nem kevesebbet igényel a Bíróságtól, mint annak értékelését, hogy az Unió irodalmi és művészeti tulajdonjoga rendszertani szempontból összeegyeztethető‑e a Charta 13. cikkével.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">II.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Jogi háttér</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">A.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az uniós jog</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">6.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az információs társadalomról szóló irányelv „A többszörözési jog” című 2. cikke kimondja:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-23" title="page-5">
      „A tagállamok biztosítják közvetett vagy közvetlen, ideiglenes vagy tartós, bármely eszközzel vagy formában, egészben vagy részben történő többszörözés engedélyezésének, illetve megtiltásának kizárólagos jogát:
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-24" title="page-5">
      a) a szerzők számára műveik tekintetében;
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-25" title="page-5">
      […]
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-26" title="page-5">
      c) a hangfelvétel‑előállítók számára hangfelvételeik tekintetében;
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-27" title="page-5">
      […]”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">7.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az említett irányelv „Kivételek és korlátozások” című 5. cikke pontosítja:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-29" title="page-5">
      „[…]
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-30" title="page-5">
      (3) A tagállamok a 2. és a 3. cikkben szabályozott jogok vonatkozásában az alábbi esetekben kivételeket, illetve korlátozásokat állapíthatnak meg:
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-31" title="page-5">
      […]
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-32" title="page-5">
      k) karikatúra, paródia vagy utánzat készítésének céljára történő felhasználás;
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-33" title="page-5">
      […]
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-34" title="page-5">
      (5) Az (1), a (2), a (3) és a (4) bekezdésben foglalt kivételek és korlátozások kizárólag olyan különös esetekben alkalmazhatók, amelyek nem sérelmesek a mű vagy más, védelem alatt álló teljesítmény rendes felhasználására, és indokolatlanul nem károsítják a jogosult jogos érdekeit.”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">B.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A német jog</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">8.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Gesetz über Urheberrecht und verwandte Schutzrechte (a szerzői és szomszédos jogokról szóló törvény; a továbbiakban: UrhG) 51a. §‑a; az UrhG 2021. június 7. óta alkalmazandó változata előírja, hogy „[a] közzétett mű többszörözése, terjesztése és nyilvánossághoz közvetítése karikatúra, paródia vagy utánzat céljából megengedett. Az első mondat szerinti választási lehetőség kiterjed a felhasznált mű valamely képének vagy más többszörözött példányának felhasználására, még abban az esetben is, ha maga a kép vagy más többszörözés szerzői jogi vagy szomszédos jogi védelem alatt áll.”</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">III.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A tényállás, a nemzeti eljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">9.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">1977‑ben a Kraftwerk nevű együttes (amely az azóta elhunyt CG‑ből és RL‑ből állt; a továbbiakban így együtt: a Kraftwerk tagjai) egy a „Metall auf Metall” című zeneművet tartalmazó hangfelvételt tettek közzé. Ezt követően SD and UP megírta a „Nur mir” című zenei szerzeményt, amely először a Pelham társaság által előállított hangfelvételeken jelent meg, 1997‑ben.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">10.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Kraftwerk tagjai azt állították, hogy SD és UP a hozzájárulásuk nélkül elektronikus úton kimásolt („sampling”) a „Metall auf Metall” hangfelvételéből egy körülbelül két másodperces ritmusszekvenciát megjelenítő részletet, és azt a „Nur mirben” folyamatos ismétlésként („loop”) használta fel. Ezáltal SD, UP és a Pelham GmbH (a továbbiakban együtt: Pelham és társai) megsértették a Kraftwerk tagjait mint a „Metall auf Metall” hangfelvétel előállítóit e hangfelvételhez fűződően megillető, szerzői joggal szomszédos többszörözési jogot. Másodlagosan a Kraftwerk tagjai az előadóművészek szerzői jogával és CG‑nek a „Metall auf Metall” zeneműhöz fűződő szerzői jogával szomszédos jogaik megsértésére hivatkoztak. Harmadlagosan arra hivatkoztak, hogy az alapeljárás alperesei megsértették a gazdasági élősködést tiltó tisztességtelen versenyre vonatkozó szabályokat.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">11.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezen okokból 2004‑ben a Kraftwerk tagjai keresetet indítottak a Pelham és társai ellen a Landgericht Hamburg (hamburgi regionális bíróság, Németország) előtt különböző jogorvoslati lehetőségek, többek között a Pelham és társainak a „Nur mir” hangfelvételek gyártásától és forgalmazásától (stb.) való tartózkodásra vonatkozó eltiltás, valamint kártérítés iránt.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">12.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az ezt követő években különböző német bíróságok több határozatot hoztak különböző bírósági szinteken. 2012. december 13‑i határozatában a BGH a Kraftwerk tagjainak kedvező döntést hozott. A Bundesverfassungsgericht (szövetségi alkotmánybíróság, Németország; a továbbiakban: BVerfG) azonban a Pelham és társai rendkívüli jogorvoslati kérelme nyomán 2016. május 31‑i határozatával hatályon kívül helyezte ezt a határozatot. A BVerfG lényegében úgy ítélte meg, hogy a művészetnek a német alkotmány által biztosított szabadsága (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-8" href="#t-8">8</a>
</span>) megköveteli, hogy a hangfelvétel rövid „részleteinek” (sample) új zenemű létrehozása céljából történő „kölcsönzése” és újrafelhasználása szabadon engedélyezett legyen. Így e hangfelvétel‑előállítók szomszédos jogának alkalmazkodnia kell e gyakorlathoz. Ez történhet úgy, hogy i. a szomszédos többszörözési jogot úgy értelmezik, hogy az nem terjed ki a rövid „részletekre” (sample), vagy ii. annak kimondásával, hogy az ilyen „sample” révén létrehozott új mű az eredeti hangfelvétel előállítójának hozzájárulása nélkül is közzétehető és felhasználható az UrhG 24. §‑ának (1) bekezdése alapján. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-9" href="#t-9">9</a>
</span>) Új eljárás lefolytatása céljából a BVerfG az ügyet visszautalta a BGH elé.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">13.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezt követően a BGH előzetes döntéshozatal céljából több kérdést terjesztett a Bíróság elé, többek között arra vonatkozóan, hogy i. a hangfelvétel‑előállítókat megillető, az információs társadalomról szóló irányelv 2. cikkének c) pontja szerinti többszörözési jog kiterjed‑e a hangfelvételek „részleteinek” (sample) „kölcsönzésére” is, és ii. az UrhG 24. §‑ának (1) bekezdése összeegyeztethető‑e ezzel az irányelvvel. A Bíróság a Pelham I ítéletben (többek között) azt a választ adta, hogy i. a szóban forgó többszörözési jog kiterjed a „részletekre” (sample), ha azok új tartalmon belül „füllel felismerhetők”, és ii. az UrhG 24. §‑ának (1) bekezdése ténylegesen összeegyeztethetetlen ezzel az irányelvvel.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">14.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bíróság válaszát követően a BGH 2020. április 30‑i határozatával az ügyet újbóli vizsgálat céljából visszautalta az Oberlandesgericht Hamburg (hamburgi regionális felsőbíróság, Németország) elé.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">15.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">2021. június 7‑én hatályba lépett az UrhG új változata. Ezzel összefüggésben hatályon kívül helyezték a 24. § (1) bekezdését, és egy új rendelkezést, az 51a. §‑t iktattak be. Ez az új rendelkezés lehetővé teszi a szerzői jogi védelem alatt álló elemeknek többek között „utánzat” készítése céljából történő többszörözését.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">16.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">2022. április 28‑i határozatával az Oberlandesgericht Hamburg (hamburgi regionális felsőbíróság) – három időszak megkülönböztetésével – értékelte a szerzői jog állítólagos folyamatos megsértését. Először is, ami a Nur mir 1997‑es kiadásának időpontja és az információs társadalomról szóló irányelv átültetési határidejének (2002. december 22.) lejárta közötti időszakot illeti, a bíróság a Pelham és társai javára döntött, mivel úgy vélte, hogy a szóban forgó „sampling” az UrhG (régi) 24a. §‑a alapján megengedett volt. Másodszor, ami az információs társadalomról szóló irányelv átültetési határidejének lejártát követő, de az UrhG új 51a. §‑ának hatálybalépését (2021. június 7.) megelőző időszakot illeti, a bíróság a Pelham I ítélet fényében a Kraftwerk tagjai javára foglalt állást. Végül a 2021. június 7‑ét követő időszakot illetően az Oberlandesgericht Hamburg (hamburgi regionális felsőbíróság) ismét a Pelham és társai javára döntött, mivel úgy ítélte meg, hogy a jogvita tárgyát képező „részlet” (sample) felhasználása az UrhG 51a. §‑a szerinti új „utánzat” kivétel alapján megengedett.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">17.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">CG és YN ezt követően újabb felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a BGH‑hoz az ítéletnek a 2021. június 7‑ét követő időszakra vonatkozó részével szemben. E bíróság megjegyzi, hogy az UrhG 51a. §‑a az információs társadalomról szóló irányelv 5. cikke (3) bekezdésének k) pontját ülteti át, következésképpen azt e rendelkezéssel összhangban kell értelmezni. Ugyanezen bíróság azt sugallja, hogy mivel az „utánzat” fogalma nem zárt, és a szóban forgó kivétel célja a Charta 13. cikkében biztosított művészet szabadságának biztosítása, e kivétel a már létező művek vagy más védelem alatt álló teljesítmények művészi újrafelhasználására vonatkozó „szubszidiárius szabálynak” tekinthető, beleértve a „samplinget” is. Mint ilyen, ez a szerzői jognak a művészi szabadság javára történő általános korlátozásaként működhetne, ami azért lenne szükséges, mert a szerzői jog és a szomszédos jogok hatályát korlátozó egyéb elvek, kivételek és korlátozások önmagukban nem biztosítanak elegendő „életteret”. Mivel azonban új uniós jogi kérdésről van szó, és a felülvizsgálati kérelem kimenetele attól függ, a BGH úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-47" title="page-8">
      „1) [Az információs társadalomról szóló] irányelv 5. cikke (3) bekezdésének k) pontja értelmében vett, utánzat készítésének céljára történő felhasználásra vonatkozó korlátozás legalábbis a már létező mű vagy más hivatkozott teljesítmény – a samplinget is magában foglaló – művészi feldolgozására vonatkozó szubszidiárius szabálynak minősül‑e? Alkalmazhatók‑e az utánzat fogalmára olyan korlátozó kritériumok, mint a humor, a stílus utánzása vagy a tisztelgés?
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-48" title="page-8">
      2) [Az információs társadalomról szóló] 5. cikke (3) bekezdésének k) pontja értelmében vett utánzat készítésének »céljára« történő felhasználáshoz szükséges‑e a felhasználó azon szándékának megállapítása, hogy a szerzői jogi védelem alatt álló teljesítményt utánzat készítésének céljára használja fel, vagy elegendő‑e az utánzat jellegének felismerése olyan személy számára, aki a szerzői jogi védelem alatt álló teljesítményt ismeri, és aki rendelkezik az »utánzat« felismeréséhez szükséges intellektuális értelmi képességgel?”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">18.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A 2023. szeptember 14‑én kelt jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelmet 2023. szeptember 25‑én nyújtották be. CG, a Pelham és társai, a német kormány, valamint az Európai Bizottság nyújtott be írásbeli észrevételeket. Ezen érdekeltek képviseltették magukat a 2025. január 14‑i tárgyaláson.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">IV.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Elemzés</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">19.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Amint az a bevezetésben is szerepel, a jelen ügy hátterében a meglévő (szerzői jogi védelem alatt álló) művek vagy egyéb teljesítmények, például (a szerzői joggal szomszédos jogok által védett) hangfelvételek (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-10" href="#t-10">10</a>
</span>) új alkotás céljából történő felhasználása áll (amelynek a „sampling” csak egy példája). Ebben az összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság a két kérdésével, amelyeket együttesen fogok vizsgálni, arra keresi a választ, hogy az információs társadalomról szóló irányelv 5. cikke (3) bekezdésének k) pontjában említett, a művek és más védelem alatt álló teljesítmények „utánzat” céljára történő felhasználására vonatkozó, a szerzői jog és a szomszédos jogok alóli kivétel a védelem alatt álló teljesítmények művészi újrafelhasználásának ilyen gyakorlataira vonatkozóan „szubszidiárius szabálynak” tekinthető‑e.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">20.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezek mögött a fel nem tárt uniós jogi fogalom értelmezésére vonatkozó kérdések mögött egy még alapvetőbb kérdés merül fel, nevezetesen az információs társadalomról szóló irányelv által létrehozott rendszernek a művészet Charta 13. cikke által biztosított szabadságával való „összeházasítása”. Amint azt korábban jeleztem, a BGH azt a nem kívánt lehetőséget veti fel, hogy ha az „utánzat” kivételt úgy kellene értelmezni, hogy az nem terjed ki az ilyen művészi gyakorlatokra, mivel előfordulhat, hogy a szerzői jogot és a szomszédos jogokat korlátozó egyéb korlátozások és kivételek nem hagynak elegendő mozgásteret e tekintetben, ez a rendszer ellentétes lenne ezzel a szabadsággal.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">21.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Annak érdekében, hogy a lehető legillusztratívabb legyek, először azt fogom elemezni, hogy az információs társadalomról szóló irányelv által biztosított szerzői és szomszédos jogok – a Bíróság értelmezése szerint – mennyiben korlátozzák a védelem alatt álló teljesítmények művészi újrafelhasználását, és ennek következtében a Charta 13. cikke szerinti művészet szabadságát (A. rész). Ezt követően kifejtem, hogy az „utánzatnak” a szerzői jog és a szomszédos jogok alóli kivétele nem értelmezhető az ilyen gyakorlatokra vonatkozó „szubszidiárius szabályként”, és hogy a többi, már meglévő kivétel és korlátozás e tekintetben korlátozott könnyítést jelent (B. rész). Végül azzal a kényes kérdéssel fogok foglalkozni, hogy az információs társadalomról szóló irányelv által létrehozott rendszer a jelenlegi formájában összeegyeztethető‑e a Charta 13. cikkével (C. rész). (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-11" href="#t-11">11</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">A.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Hogyan szolgálják a szerzői jogok és a szomszédos jogok a művészeteket, egyszersmind korlátozva azokat?</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">22.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Először megvizsgálom a Charta 13. cikke szerinti művészet szabadsága tekintetében az (uniós) irodalmi és művészeti tulajdonjog által előírt korlátozások jellegét és terjedelmét (1), majd kontextusba helyezem e korlátozásokat (2).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">1.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">„A művészet […] szabad”; ugyanakkor „ne lopj”</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">23.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Charta 13. cikke az uniós jog alkalmazási körén belül biztosítja a „művészet szabadságát”. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-12" href="#t-12">12</a>
</span>) Ez a szabadság az ugyanezen jogi aktus 11. cikkében biztosított véleménynyilvánítás szabadságának egyik (saját elkülönült jogállással rendelkező) aspektusának minősül. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-13" href="#t-13">13</a>
</span>) Mint ilyen, magában foglalja mindenkinek azt a jogát, hogy „információkat és eszméket” műalkotások formájában (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-14" href="#t-14">14</a>
</span>) „közöljön” (azaz a műalkotások elképzelésének, létrehozásának és megosztásának jogát) (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-15" href="#t-15">15</a>
</span>) és „megismerjen” (azaz az azokhoz való hozzáférés jogát), minden esetben „anélkül, hogy ebbe hatósági szerv beavatkozhatna”. A Charta 13. cikke tehát kimondja, hogy „a művészet […] szabad”.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">24.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az információs társadalomról szóló irányelvvel és különböző nemzetközi egyezményekkel harmonizált szerzői jog (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-16" href="#t-16">16</a>
</span>) kétségtelenül előnyben részesíti a művészet szabadságát. Ez olyan „pozitív védelmi intézkedésnek” minősül, amelyet a hatóságok e szabadság tényleges gyakorlásának biztosítása érdekében fogadtak el. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-17" href="#t-17">17</a>
</span>) A szerzői jog alapján ugyanis (a „szerző” kategóriába tartozó) alkotók számára kizárólagos gazdasági jogokat (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-18" href="#t-18">18</a>
</span>) (lényegében monopóliumot) biztosítanak („műveknek” minősülő) szellemi alkotásaik hasznosítása tekintetében, feltéve hogy azok „eredetiek”. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-19" href="#t-19">19</a>
</span>) Többek között ezen irányelv 2. cikkének a) pontja (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-20" href="#t-20">20</a>
</span>) értelmében kizárólagos többszörözési joggal rendelkeznek, amely főszabály szerint kiterjed „műveik” „egészben” vagy „részben” történő többszörözésére. Ez a monopólium a múltbeli alkotókat támogatja, lehetővé téve számukra alkotásaik gyümölcseinek ellenőrzését és betakarítását. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-21" href="#t-21">21</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">25.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ugyanakkor a szerzői jog jellegénél fogva korlátozza a jövő alkotóinak azon képességét is, hogy meglévő művekből kölcsönözzenek, abból a célból, hogy új dolgokat hozzanak létre. Más szóval, ennyiben „korlátozza” saját jogukat a művészet nyilvánosság felé történő „közléséhez” a Charta 13. cikke alapján. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-22" href="#t-22">22</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">26.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az egyértelműség kedvéért ez nem jelenti azt, hogy ezek az alkotók semmit sem „kölcsönözhetnek” a létező művekből. Emlékeztetek egyrészt arra, hogy a szerzői jog csak az adott mű konkrét formáját védi, nem pedig az abban kifejezett absztrakt ötleteket, az „ötlet/kifejezés dichotómiával” összhangban. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-23" href="#t-23">23</a>
</span>) Másodszor, külön‑külön vizsgálva a meglévő művek számos alkotórésze sem részesül védelemben. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-24" href="#t-24">24</a>
</span>) A zenében ez nemcsak az egyedi hangjegyeket foglalja magában, hanem tágabb értelemben a szokásos ritmusokat, skálákat, akkordokat és akkordmeneteket, a harmóniákat és a zenei motívumokat. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-25" href="#t-25">25</a>
</span>) Így a jövő alkotói főszabály szerint szabadon kutathatnak a múlt alkotásaiban, ötleteket és elemeket kölcsönözhetnek, és új alkotásokká alakíthatják azokat. Véleményem szerint a művészet szabadságának feltétlenül érvényesítendő követelményéről van szó. Az ezzel ellentétes megoldás sértené e szabadság „lényegét” (mivel annak tényleges megszüntetését jelentené). Minden kulturális alkotás a korábbiakon alapul. A legtöbb esetben a múltbeli anyagok „eredeti” feldolgozásáról van szó. A jövőbeli művek e kölcsönzések miatt még a szerzői jog megsértése hiányában is (igen) hasonlónak tűnhetnek a múlt alkotásaihoz. A zenében ugyanis az új alkotásokat általában egy adott „műfajba” sorolják be, mivel olyan jellemzőkkel rendelkeznek (egy adott „beat”, bizonyos zenei motívumok, „groove”, „hangulat” stb.), amelyeket gyakran más korábbi művek is megjelenítenek.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">27.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Mindazonáltal a Bíróság ítélkezési gyakorlata (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-26" href="#t-26">26</a>
</span>) szerint, amennyiben a szerző valamely meglévő műből „eredeti” elemeket (például egy dal dallamát vagy annak kellően megkülönböztethető kivonatát) (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-27" href="#t-27">27</a>
</span>) „kölcsönöz”, és azokat észlelhető módon (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-28" href="#t-28">28</a>
</span>) olyan új alkotásban használja fel, ez az információs társadalomról szóló irányelv 2. cikkének a) pontja értelmében (az esettől függően egészben vagy részben) e mű „többszörözésének” minősül, amely főszabály szerint (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-29" href="#t-29">29</a>
</span>) tilos, kivéve ha a szerző ezt engedélyezi. Az a tény, hogy e „kölcsönzés” korlátozott, vagy hogy ezen alkotás a szerző saját hozzájárulását is tartalmazza, és ezáltal a forrásműhöz képest eltérő összbenyomást kelt, e tekintetben nem releváns.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">28.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Hasonló megfontolások (bár nem azonosak) alkalmazandók az információs társadalomról szóló irányelv 2. cikkének c)–e) pontja szerinti szerzői jogi többszörözési jogokra. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-30" href="#t-30">30</a>
</span>) Emlékeztetek arra, hogy ezeket a jogokat a hangfelvétel‑előállítók (c) pont), (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-31" href="#t-31">31</a>
</span>) a filmek első rögzítésének előállítói (d) pont) és a műsorsugárzó szervezetek (e) pont) számára biztosítják, és azok a hangfelvételeik, „filmjeik eredeti és többszörözött példányai”, illetve „műsoraik rögzítése” „egészben vagy részben történő” többszörözésére terjednek ki, függetlenül az azon műveken fennálló szerzői jogtól, amelyeket e teljesítmények magukban foglalhatnak. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-32" href="#t-32">32</a>
</span>) Céljuk, hogy a zene‑, film‑ és műsorelőállítók számára lehetőséget biztosítsanak arra, hogy „megfelelő megtérülést” érjenek el az ilyen tárgyak előállításához szükséges „jelentős” ráfordítások tekintetében. E jogok célja pedig annak biztosítása, hogy ezek az érdekelt felek továbbra is finanszírozzák a szerzőket és kreatív munkájukat, és ezáltal (közvetetten) hozzájáruljanak a művészet szabadságához. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-33" href="#t-33">33</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">29.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ugyanakkor ezek a jogok korlátozzák a jövő alkotóinak azon lehetőségét, hogy a meglévő hangfelvételeket (például „sampling” útján) vagy filmpéldányokat és rögzített műsorokat új alkotás létrehozása céljából újra felhasználják. Ennyiben itt „korlátozzák” jogukat a művészet nyilvánosság felé történő „közléséhez” a Charta 13. cikke alapján. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-34" href="#t-34">34</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">30.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Főszabály szerint (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-35" href="#t-35">35</a>
</span>) ugyanis a Bíróság által a Pelham I ítéletben a hangfelvételekre vonatkozóan adott értelmezés szerint, amely nyilvánvalóan alkalmazható a filmek és műsorok rögzítésére is, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-36" href="#t-36">36</a>
</span>) még akkor is, ha az ilyen alkotás részletét – még akkor is, ha „nagyon rövid” részletét (mint például a jelen ügyben szóban forgó kétmásodperces „sample” vagy a film egyetlen képkockája) – átveszik és újra felhasználják egy új alkotásban, oly módon, hogy az füllel (vagy szemmel) „felismerhető” (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-37" href="#t-37">37</a>
</span>) marad, az az információs társadalomról szóló irányelv 2. cikkének c)–e) pontja szerinti kizárólagos többszörözési jogok hatálya alá tartozik, és ezért tilos, kivéve, ha a jogosultak ezt engedélyezik. Szintén nem releváns az a tény, hogy ez az alkotás az alkotó saját hozzájárulását is tartalmazhatja, és következésképpen az újrafelhasznált forrásanyagtól eltérő összbenyomást kelthet. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-38" href="#t-38">38</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">2.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">„A jó zeneszerző nem utánoz, hanem lop (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-39" href="#t-39">39</a>
</span>)” – így tesznek a YouTuberek is</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">31.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Amint azt az előző szakaszban kifejtettem, a művészi és irodalmi tulajdonjogra vonatkozó szabályok jelenlegi állapotukban a jövő alkotói tekintetében egyrészt a szabadon engedélyezett „inspiráció [és] átfogalmazás”,  (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-40" href="#t-40">40</a>
</span>)másrészt a védelem alatt álló teljesítmények másolása közötti szigorú elkülönítésen alapulnak, ami főszabály szerint nem megengedett.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">32.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Azon túl, hogy az „inspirációt” és a „többszörözést” elválasztó vonal a gyakorlatban nem mindig egyértelmű, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-41" href="#t-41">41</a>
</span>) és miközben az „eredetiként” bemutatott plágium és a nem inspirált utánzatok mindig is léteztek, e szigorú megkülönböztetéssel az a probléma, hogy a történelem során a „kreatív másolás” gyakorlata elterjedt volt a művészetekben, különösen a zenében. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-42" href="#t-42">42</a>
</span>) Az olyan klasszikus zeneszerzők, mint Bach, Mozart, Haydn és Liszt rendszeresen (és „felismerhetően”) újrafelhasználták a népszerű melódiákat és dallamokat, hozzáadva saját ötleteiket, és azokat új alkotássá, például variációkká alakították át. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-43" href="#t-43">43</a>
</span>) Ez a gyakorlat uralkodott a modern zenében is, amelyet olyan művészek alkottak, mint Bartók, Steiner vagy Ives. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-44" href="#t-44">44</a>
</span>) A populáris zene szintén mindig bővelkedett ebben. Erre számtalan példa van, a Beatles „All you need is love” című számától, amely a francia himnusz, a Rouget de Lisle által írt „La Marseillaise” első pár taktusával kezdődik, Serge Gainsbourg Aux armes et cætera című daláig, amely ugyanezt a himnuszt játékosan reggae‑vé alakítja. A jazz zenei műfaj egésze arra épült, hogy a zenészek koruk népszerű dallamait olyan standardokká alakították, amelyeket minden este eltérően adnak elő, és amelyekre improvizálnak, rendszeresen „idézve” más dallamokat. Ebben az összefüggésben a „sampling” – túl azon a tényen, hogy a más művekből származó részletek puszta átvétele helyett a felvételek közvetlen másolását is magában foglalja – csupán e jelenség szélesebb körű kiterjesztésének minősül. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-45" href="#t-45">45</a>
</span>) A meglévő anyag ilyen felismerhető újrafelhasználása az intertextualitás jele a művészetekben. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-46" href="#t-46">46</a>
</span>) Mivel ez a gyakorlat napjainkban elfogadottabbá válik, a művészek a korábbiakhoz képest gyakrabban folyamodnak ilyen másoláshoz. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-47" href="#t-47">47</a>
</span>)ii</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">33.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezenkívül a 20. század vége óta az információs technológiák új és hozzáférhető eszközöket biztosítanak mind a másoláshoz, mind az alkotáshoz. A Web 2.0 és a Web 3.0, és különösen a közösségi hálózatok, a blogok, az olyan megosztó platformok, mint a YouTube (stb.) terjedése elhomályosította a kulturális tartalmak előállítója és fogyasztója közötti hagyományos különbségtételt, mivel az internethasználók aktívabb szerepet játszottak azáltal, hogy interakcióba lépnek az audiovizuális tartalmakkal, például harmadik személyek hangfelvételeivel, filmjeivel és műsoraival (valamint az azokban szereplő művekkel), és azok segítségével saját tartalmakat hoznak létre, például a „remixeket” (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-48" href="#t-48">48</a>
</span>) és „mashupokat”. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-49" href="#t-49">49</a>
</span>) A web az említett felhasználók számára alkotásaik korábban elképzelhetetlen terjesztési módjait is biztosította. Ebben az összefüggésben a harmadik felektől származó anyagok egyre inkább kommunikációs eszközzé válnak a művészet területén kívül is. Az internetfelhasználók generációi gyakran „mémek” (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-50" href="#t-50">50</a>
</span>) és „gifek” (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-51" href="#t-51">51</a>
</span>) segítségével fejezik ki magukat, amelyek gyakran néhány filmekből vagy műsorokból származó képkockából állnak.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">34.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fent említett példák közül sok olyan időszakból származik, amikor a szerzői jog és a szomszédos jogok nem léteztek, vagy nem rendelkeztek olyan hatállyal, amellyel jelenleg rendelkeztek. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-52" href="#t-52">52</a>
</span>) Mások, mint az egyesült államokbeli hiphopban az 1980‑as években alkalmazott „sampling”, azért alakultak ki, mert a gyakorlat újdonsága egyfajta „jogi légüres teret” hozott létre (mielőtt az amerikai bíróságok az 1990‑es éveket követően úgy döntöttek, hogy a szerzői jogot szigorúan kell alkalmazni). (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-53" href="#t-53">53</a>
</span>) Másokat, például az online „mémek” és „gifek” egyfajta de facto elfogadást nyertek. Mindazonáltal napjainkban, amint az az előző szakaszból is kitűnik, e példák főszabály szerint az információs társadalomról szóló irányelv 2. cikkében foglalt kizárólagos jog hatálya alá tartoznak, amelyet egyes jogosultak számára a védelem alatt álló újrafelhasznált anyagok kis mennyiségétől függetlenül biztosítanak (amint már említettem, még egy hangfelvétel néhány másodperce vagy a film egyes képkockái esetében is). Ezek pusztán a forrásuk „származékának” tekintendők, és mint ilyenek, teljes mértékben a jogosultak azon szándékától függenek, hogy engedélyezik‑e őket (vagy nem), az esettől függően a jogosultak által megfelelőnek ítélt díj ellenében. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-54" href="#t-54">54</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">35.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezenkívül, ahogy a technológia megkönnyíti a védelem alatt álló elemek másolását és terjesztését, úgy azt is lehetővé teszi e jogosultak számára, hogy megtalálják az ilyen másolatot, és ténylegesen érvényesítsék jogaikat. A szűrőeszközöket széles körben használják online a hangfelvételek, filmek vagy műsorok részei felhasználók által feltöltött tartalmakban való jelenlétének kimutatására. A CDSM‑irányelv 17. cikke ugyanis arra kötelezi a főbb online megosztó platformokat, hogy vezessenek be ilyen szoftvereket. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-55" href="#t-55">55</a>
</span>) Az aggodalom tehát az, hogy ezek a széles körű kizárólagos jogok és azok alkalmazása „elrettentő hatással” bírnak a kreativitás bizonyos formáira, online és azon túl is. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-56" href="#t-56">56</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">B.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A szerzői jogra és a szomszédos jogokra vonatkozó meglévő kivételek és korlátozások által lehetővé tett (korlátozott) könnyítés</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">36.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Mindazonáltal az információs társadalomról szóló irányelv hagy bizonyos „életteret” a „származékos” kifejezéseknek. Az 5. cikk (1)–(4) bekezdése ugyanis felsorolja azokat a fakultatív (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-57" href="#t-57">57</a>
</span>) „kivételeket és korlátozásokat”, amelyek korlátozzák (többek között) az irányelv 2. cikkében foglalt többszörözési jogokat (mind a szerzői jog, mind a szomszédos jogok tekintetében). E kivételeket és korlátozásokat az uniós jogalkotó azért alakította ki, hogy az irodalmi és művészeti tulajdon rendszerében olyan „egyensúlyt” biztosítsanak, amelyet a jogalkotó „méltányosnak” tekintett egyrészt a jogosultak jogai és érdekei, másrészt a védelem alatt álló teljesítmények felhasználóinak jogai és érdekei, valamint a közérdek között. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-58" href="#t-58">58</a>
</span>) Ezek néhány jól meghatározott forgatókönyvre vonatkoznak, amelyek tekintetében a jogalkotó úgy vélte, hogy a védelem alatt álló műveknek szabadon felhasználhatóknak kell lenniük, mivel véleménye szerint bizonyos megfontolások elsőbbséget élveznek a jogosultak érdekeivel szemben.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">37.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Hangsúlyozom, hogy a kivételek és korlátozások e felsorolása kimerítő jellegű. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-59" href="#t-59">59</a>
</span>) A Bíróság ebből azt a következtetést vonta le, hogy a tagállamok nemzeti jogukban nem írhatnak elő további lehetőségeket a védett elemek szabad felhasználására. Ennek többek között az lett a következménye, hogy kizárta az eredetileg az UrhG 24. §‑ának (1) bekezdésében foglalt „szabad felhasználásra” vonatkozó szabályt, amely lehetővé tette a védelem alatt álló teljesítmény kreatív újrafelhasználását, ha az a forrástól eltérő összbenyomást keltő művet eredményezett. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-60" href="#t-60">60</a>
</span>) Ezenkívül a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint (lásd: Funke Medien NRW ítélet (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-61" href="#t-61">61</a>
</span>) és Spiegel Online ítélet (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-62" href="#t-62">62</a>
</span>)) a bírák nem fogadhatnak el az e jogoktól való, a Charta 11. cikkében, illetve 13. cikkében biztosított véleménynyilvánítási szabadságon vagy művészet szabadságán alapuló egyéb eltéréseket sem. A Bíróság lényegében úgy ítéli meg, hogy az ilyen további kivételek sértenék az információs társadalomról szóló irányelv által megvalósított harmonizációt, valamint ezzel együtt a jogalkotó által az irányelv kialakítása során létrehozott belső egyensúlyt.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">38.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A szerzői jog és a szomszédos jogok tekintetében fennálló kivételek és korlátozások közül néhány releváns a védelem alatt álló teljesítmények kreatív újrafelhasználása szempontjából, mégpedig az információs társadalomról szóló irányelv 5. cikke (3) bekezdésének d) pontja szerinti „idézésre”, valamint az említett irányelv 5. cikke (3) bekezdésének k) pontjában meghatározott „karikatúrára”, „paródiára” és „utánzatra” vonatkozó kivételek. A következő pontokban az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések középpontját képező „utánzatra” vonatkozó kivételre, és azon okokra összpontosítok, amelyek miatt az valójában korlátozott mozgásteret biztosít az ilyen további felhasználás tekintetében (1. alcím). Ezenkívül, mivel a lenti C. szakasz szempontjából hasznosak lesznek, néhány megjegyzést teszek az „idézés” (2. alcím) és a „paródia” (3. alcím) kivétel által biztosított (hasonlóan korlátozott) mozgástérrel kapcsolatban.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">1.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az „utánzatra” vonatkozó kivétel terjedelméről</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">39.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Amint azt fent jeleztem, az információs társadalomról szóló irányelv 5. cikke (3) bekezdésének k) pontja kivételeket állapít meg az irányelv 2. cikkében foglalt többszörözési jogok (szerzői és szomszédos jogok) alól a művek vagy más védelem alatt álló teljesítmények „karikatúra, paródia vagy utánzat” céljára történő felhasználása tekintetében. E rendelkezés a felhasználás célján kívül nem jelöl meg semmilyen alkalmazási feltételt az említett kivételek alkalmazására vonatkozóan. Ennélfogva hatályuk az e rendelkezésben felsorolt három fogalom jelentésétől függ. Sajnos ez az irányelv e tekintetben semmilyen meghatározást nem tartalmaz. A Bíróság a Deckmyn ítéletben (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-63" href="#t-63">63</a>
</span>) a „paródia” fogalmát illetően pótolta ezt a hiányosságot. A Bíróság ezt követően megállapította, hogy „a paródia lényeges jellemzője egyrészt egy létező mű felidézése, bemutatva ugyanakkor az e műtől való érzékelhető eltéréseket, másrészt a humor vagy gúny kifejezése”. Ezzel szemben, amint azt fent említettem, a Bíróság soha nem vizsgálta az „utánzat” fogalmát.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">40.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az információs társadalomról szóló irányelv elfogadását követő első 20 évben ugyanis ezt a fogalmat általában mind a bíróságok, mind a jogirodalom figyelmen kívül hagyta. Fakultatív rendelkezésként az 5. cikk (3) bekezdésének k) pontjával csak egyes tagállamok jogszabályaiban szerepel egyenértékű rendelkezés, és még ebben az esetben is feltételezhető, hogy az a „paródia” egyszerű és elhanyagolható szinonimája (vagy teljesen kihagyták az átültetés folyamatát). (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-64" href="#t-64">64</a>
</span>) Közelebbről, a német jogban nem volt „utánzat” kivétel. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-65" href="#t-65">65</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">41.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A CDSM‑irányelv 17. cikkének elfogadása azonban új életet lehelt e fogalomba, és ismét érdekessé tette. E rendelkezés (7) bekezdésének b) pontja ugyanis immár arra kötelezi a tagállamokat, hogy különböző kivételeket ültessenek át a nemzeti jogukba, többek között az „utánzat” kivételt (legalább a védelem alatt álló anyagok teljesítményeknek az online tartalommegosztó szolgáltatások felhasználói általi, a 17. cikkben említett felhasználásai tekintetében). (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-66" href="#t-66">66</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">42.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A tagállamok ennek megfelelően módosították nemzeti szerzői jogi jogszabályaikat. Közelebbről a német jogalkotó 2021‑ben fogadta el az UrhG reformját. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-67" href="#t-67">67</a>
</span>) Többek között egy új 51a. §‑t illesztett be az UrhG‑ba, amely az információs társadalomról szóló irányelv 5. cikke (3) bekezdése k) pontjának felel meg. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-68" href="#t-68">68</a>
</span>) Ebben az összefüggésben a német jogalkotó az „utánzat” fogalmát tágan értelmezte. Bár az UrhG e tekintetben semmilyen meghatározást nem ad, a reformot kísérő indokolás rámutat arra, hogy ez a kifejezés potenciálisan a védelem alatt álló teljesítmények kreatív újrafelhasználásának széles körét fedi le, többek között az UGC keretében is, és példaként kifejezetten megemlíti többek között a remixeket, a mémeket, a gifeket, a mashupokat és a „samplinget”. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-69" href="#t-69">69</a>
</span>) Ezt a tág értelmezést fogadta el az alapügyben az Oberlandesgericht Hamburg (hamburgi regionális felsőbíróság). E bíróság úgy ítélte meg, hogy a Pelham és társai az UrhG 51a. §‑a értelmében véve újra felhasználták a „Metall auf Metall” vitatott „mintáját” (sample).  (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-70" href="#t-70">70</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">43.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Mindazonáltal nem vitatott, hogy mivel az információs társadalomról szóló irányelv 5. cikke (3) bekezdésének k) pontja e tekintetben nem utal a tagállamok jogára, az „utánzat” fogalmát az uniós jog önálló fogalmának kell tekinteni, amely olyan egységes meghatározást tesz szükségessé, amely alkalmas a vonatkozó kivétel (egyenlően) egységes alkalmazásának biztosítására az egész Unióban. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-71" href="#t-71">71</a>
</span>) Következésképpen a tagállamok a szerzői jogra vonatkozó nemzeti jogukban nem fogadhatják el saját elképzelésüket az „utánzatról”. Meg kell felelniük ennek az önálló meghatározásnak. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések középpontjában tehát az a kérdés áll, hogy az „utánzat” „német felfogása” megfelel‑e ennek.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">44.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-72" href="#t-72">72</a>
</span>) szerint az információs társadalomról szóló irányelv 5. cikke (3) bekezdésének k) pontja értelmében vett „utánzat” fogalmának önálló meghatározása érdekében az általános nyelvhasználatban elfogadott szokásos jelentését kell alapul venni, figyelembe véve azon szövegkörnyezetet, amelyben e kifejezést használják, és azon szabályozás célkitűzéseit, amelynek e kifejezés részét képezi. Bár a Bíróság elé észrevételt terjesztő valamennyi érdekelt egyetért ezzel a módszerrel, gyökeresen eltérő eredményre jutnak.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">45.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Egyrészt CG, elutasítva a német jogalkotó által az UrhG 51a. §‑a alapján elfogadott álláspontot, arra hivatkozik, hogy e fogalom magában foglalja azokat a műveket, amelyek szándékosan és nyíltan, humoros vagy szatirikus módon más mű vagy szerző (vagy ugyanazon „műfajhoz” vagy „iskolához” tartozó több mű vagy szerző) stílusát utánozzák. Mint ilyen, az „utánzat” kivétel nem teszi lehetővé a védelem alatt álló teljesítmények, köztük a hangfelvételek közvetlen újrafelhasználását egy nem ilyen korlátozott szándékkal rendelkező új műalkotás létrehozása céljából. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-73" href="#t-73">73</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">46.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezzel szemben a Pelham és társai, a német kormány és a Bizottság a német jogalkotó által az UrhG 51a. §‑ában elfogadott állásponthoz hasonlóan és a „paródia” Deckmyn ítéletben szereplő meghatározásából kiindulva azt állítják, hogy az „utánzat” fogalma kiterjed minden olyan tárgyra, amely i. „létező művet” vagy védelem alatt álló teljesítményt idéz fel (abban az értelemben, hogy egy védelem alatt álló anyagot érzékelhető módon többszöröznek), ii. „bemutatva ugyanakkor az e műtől való érzékelhető eltéréseket” (abban az értelemben, hogy eltérő benyomást kelt a nézőben vagy a hallgatóban). A „paródiától” eltérően azonban az „utánzat” nem „a humor vagy gúny kifejezése”. Mindazonáltal iii. a forrásanyaggal való „művészi konfrontációra” van szükség. E konfrontáció ugyanakkor bármilyen formában megvalósulhat: az „utánzó” a forrásanyagot lényegesen megváltoztathatta vagy más stílusúvá alakíthatta, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-74" href="#t-74">74</a>
</span>) új kontextusba helyezhette, illetve az „utánzat” új jelentést vagy üzenetet kaphatott. Nincs szükség további interakcióra a forrásanyaggal. Közelebbről a létrehozott tárgynak nem kell feltétlenül kritikusnak lennie, „párbeszédbe” kell lépnie a forrásanyaggal, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-75" href="#t-75">75</a>
</span>) utánoznia annak stílusát vagy tisztelegnie előtte. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-76" href="#t-76">76</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">47.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Következésképpen ezen érdekelt személyek tekintetében az információs társadalomról szóló irányelv 5. cikke (3) bekezdésének k) pontjában foglalt „utánzat” kivétel, amint azt a BGH az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésében felveti, olyan „szubszidiárius szabályként” működik, amely potenciálisan magában foglal minden olyan kreatív (vagy akár csupán kommunikatív) kifejezést, amely a védelem alatt álló teljesítmények újrafelhasználásán alapul, ideértve a remixeket, a mémeket, a gifeket, a mashupot, a samplinget stb., amelyek a Charta 11. vagy 13. cikkének hatálya alá tartoznak. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-77" href="#t-77">77</a>
</span>) Mindazonáltal e kivétel tág alkalmazási körét esetről esetre ellensúlyozza a szellemi tulajdonjogok megsértésére vonatkozó állítással szembeni ilyen védekezéssel szembesülő bíróságok azon kötelezettsége, hogy az összes releváns körülmény (a lemásolt anyag terjedelme, a kreatív input terjedelme, a felhasználás kereskedelmi vagy nem kereskedelmi jellege, a helyettesítés kockázata stb.) fényében megvizsgálják, hogy a szóban forgó felhasználás szabad engedélyezése tiszteletben tartja‑e a felek jogai és érdekei közötti „megfelelő egyensúlyt”, az információs társadalomról szóló irányelv 5. cikkének (5) bekezdésében előírt háromlépcsős kritériumnak megfelelően. E rendelkezés szerint az „utánzás” kivétel kizárólag i. olyan „különös esetekben” alkalmazható, ii. amelyek „nem sérelmesek a mű vagy más, védelem alatt álló teljesítmény rendes felhasználására”, és iii. „indokolatlanul nem károsítják a jogosult jogos érdekeit”.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">48.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Bár szimpatizálok a Pelham és társai, a német kormány és a Bizottság által javasolt értelmezéssel (mivel egy jó szándékú kísérlet arra, hogy pragmatikus megoldást kínáljon a védelem alatt álló teljesítmények A. szakaszban ismertetett kreatív felhasználásának kérdésére), (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-78" href="#t-78">78</a>
</span>) és bár bizonyos kétértelműség övezi az „utánzat” kifejezés általános nyelvhasználatban elfogadott szokásos jelentését (a), a fogalom használatának szövegkörnyezete (b) és az információs társadalomról szóló irányelv 5. cikke (3) bekezdése k) pontjának célja (c) alapján kénytelen vagyok (nagyrészt, de nem minden szempontból) CG mellett letenni a voksot (d).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">a)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az „utánzat” kifejezés általános jelentése’</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">49.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bíróság elé észrevételt terjesztő valamennyi érdekelt egyetért abban, hogy az „utánzat” kifejezés „szokásos értelmének” kimerítő bemutatása nem könnyű feladat. Ez a kifejezés nemcsak hogy „rétegnyelvi”, és így az „általános nyelvhasználat” során alig fordul elő, hanem azt a különböző nyelvekben és művészeti területeken a különböző korokban eltérő (és nem mindig koherens) módon használták.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">50.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Mindemellett a (különböző nyelveken készült) szótárakból és az ezzel kapcsolatban általam tanulmányozott, művészeti szakértők által közzétett tanulmányokból (és a Bíróság fordítóegységei által saját nyelvükön megismert tanulmányokból) kitűnik, hogy az „utánzat” kifejezést elsősorban egy másik mű, művész vagy időszak (vagy ugyanahhoz a „műfajhoz” tartozó művek stb.) (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-79" href="#t-79">79</a>
</span>) stílusát utánzó stílusban megjelenő művészeti alkotás megjelölésére használják, amely e célból különböző motívumokat, toposzokat és egyéb jellemzőket kölcsönöz és vegyít (a szó etimológiai eredetének megfelelően, azaz az olasz „pasticcio” után, amely összetevők keverékéből álló ételre utal). (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-80" href="#t-80">80</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">51.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ez az általános kategória a felfogások sokféleségét rejti. Az „utánzat” kifejezést olykor a rejtett utánzás megjelölésére használják, amely általában megtévesztő szándékkal történik (ami a plágium szinonimája). Történetileg ez az értelmezés tükröződik például a „pasticcio festészet” fogalmában: ez egy olyan alacsonyra értékelt műfaj, amely Olaszországban a reneszánsz után élet virágkorát, és amelynek során a festők a nagy mestereket szorosan utánzó festményeket készítettek oly módon, hogy ügyesen kombináltak az előbbiek különböző mesterműveiből kölcsönzött technikákat és motívumokat, majd ezeket a festményeket csalárd módon eredetiként értékesítették. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-81" href="#t-81">81</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">52.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Máskor a nyílt stilisztikai utánzás megjelölésére használták az „utánzat” (pastiche) kifejezést. E kategórián belül az irodalomban a kifejezés szűk és kizárólagos jelleggel egy szerző (vagy iskola) humoros vagy szatirikus utánzását jelöli, az „irodalmi pastiche” fogalmára utalva, amely Franciaországban a 18. században élte virágkorát, és amely e jellemzőkkel rendelkezett. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-82" href="#t-82">82</a>
</span>) Nem meglepő módon az „utánzat” kifejezést így értelmezi a francia szerzői jogi szabályozás (amely az 1950‑es évek óta tartalmaz az információs társadalomról szóló irányelv 5. cikke (3) bekezdésének k) pontjával szinte azonos kivételt). E humoros vagy szatirikus szempont miatt a kifejezést ott a „paródia” puszta altípusának tekintik. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-83" href="#t-83">83</a>
</span>) CG erre az értelmezésre hivatkozik a Bíróság előtt.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">53.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Mindazonáltal a művészet más területein az „utánzat” kifejezést tágabb értelemben a nyílt stilisztikai utánzással jellemezhető bármely műalkotás megjelölésére használják. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-84" href="#t-84">84</a>
</span>) Ha szabad „kreatívan újrafelhasználnom” a Bíróság által a Deckmyn ítéletben használt kifejezéseket, az önmagában vett „utánzat” lényeges jellemzői i. „egy létező mű” (vagy több mű, egy műfaj, művész vagy iskola) felidézése, a megkülönböztető „esztétikai” nyelvének vagy nyelvének felhasználásával, amely egyébként idegen az „utánzótól”, azzal, hogy ii. az „érzékelhetően eltér” az utánzott forrástól. Ugyanis, amint azt fent említettem, az ilyen „utánzás” célja nem az, hogy az a forrás helyébe lépő rosszhiszemű hamisítvány legyen, hanem iii. annak célja, hogy azt valójában utánzásként ismerjék el. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-85" href="#t-85">85</a>
</span>) Az „utánzat” pontos célja ugyanakkor irreleváns: ez lehet a „paródia”, a „humor vagy gúny” kifejezése, vagy más, a forrás szempontjából kritikus megnyilvánulás. Vagy lehet ehelyett tisztelgés vagy tiszteletadás a forrás felé. Mindazonáltal az „utánzat” nem feltétlenül „értékeli” vagy kommentálja más módon ezt az anyagot. Úgy is létrehozható, hogy például megidézzen egy adott kulturális kontextust. Lehet önmagában vett cél is (az „utánzó” ügyességét egy új történet utánzás révén történő elbeszélésével mutatja be) stb. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-86" href="#t-86">86</a>
</span>) A nyílt, referenciális utánzás e formája a posztmodernre jellemző. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-87" href="#t-87">87</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">54.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A filmes tanulmányokban Quentin Tarantino műveit gyakran „utánzatnak” nevezik, mivel ügyesen és nyíltan másol olyan elemeket, mint az adott műfajhoz tartozó korábbi filmekre jellemző toposzok, filmes technikák, rendezés, struktúra, forgatókönyvek, karakterek és témák (stb.). (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-88" href="#t-88">88</a>
</span>) Ugyanez vonatkozik a zenében olyan jelenkori művészekre, mint Bruno Mars, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-89" href="#t-89">89</a>
</span>) mivel szívesen utánoznak adott műfajhoz tartozó korábbi alkotásokat, olyan módon, hogy olyan műveket hoznak létre, amelyek ezek jellemző produkciós stílusát, toposzait, éneketechnikáit, közös motívumait, hangszerelését és riffjeit tartalmazzák. Az „utánzat” fogalmával olyan művekre is szoktak utalni, mint Ridley Scott 1982‑es Szárnyas fejvadász című filmje vagy a Queen Bohemian Rhapsody című slágere, amelyek ügyesen utánoznak és kevernek össze különböző stílusokat. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-90" href="#t-90">90</a>
</span>) Mindenesetre a stilisztikai utánzás áll az „utánzat” kifejezés e felfogásának középpontjában.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">55.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Kétségtelen, hogy – amint azt a Pelham és társai, a német kormány és a Bizottság hangsúlyozza – egyes szótárak és szakértők szerint az „utánzat” kifejezést bizonyos mértékig a más művekből származó elemek rekombinációjából a stilisztikai utánzat szándéka nélkül készült műalkotások megjelölésére is használják. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-91" href="#t-91">91</a>
</span>) Az e tekintetben felhozott fő példa a „pasticcio opera”, amely a 18. században népszerű, híres áriák és zenedarabok „mozaikjából” áll. Ezen értelmezés alapján az „utánzat” különböző kifejezések szinonimájává válik, amelyek a hasonló „mozaik” gyakorlatra utalnak, mint például az irodalmi „cento”, a „kollázs” a képzőművészetekben, az „egyveleg” a zenében vagy a „found‑footage” filmek. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-92" href="#t-92">92</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">56.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Mindazonáltal azon túl, hogy más szakértők például a zenében különbséget tesznek az „utánzat” (pastiche) és a „pasticcio” között, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-93" href="#t-93">93</a>
</span>) számomra úgy tűnik, hogy azon következtetés levonása az előző pontban adott magyarázatból, amint azt az érdekeltek teszik, hogy az „utánzat” szó jelentése nyitott, és magában foglalhatja a meglévő anyagok kreatív újrafelhasználásának bármely lehetőségét (a „mémektől” a „samplingig”) eltúlozza ezen alternatív értelmezés jelentőségét az „általános nyelvhasználatban”, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-94" href="#t-94">94</a>
</span>) és ennélfogva azt a szerepet is, amelyet ez az információs társadalomról szóló irányelv kialakításában játszhatott. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-95" href="#t-95">95</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">57.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezzel együtt egyetértek azzal, hogy e kétértelműségre (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-96" href="#t-96">96</a>
</span>) tekintettel a rendszertani és teleologikus értelmezés alapvető fontosságú az információs társadalomról szóló irányelv 5. cikke (3) bekezdésének k) pontjában szereplő „utánzat” jogi fogalmának egységes meghatározásához. Mindazonáltal, amint azt a következő szakaszokban kifejtem, ezek megerősítik arra vonatkozó benyomásomat, hogy e tekintetben az „utánzat” melyik „szokásos értelmét” kell támogatni.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">b)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Azon szövegkörnyezetről, amelyben e fogalmat használják</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">58.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Emlékeztetek arra, hogy az „utánzat” kifejezést az információs társadalomról szóló irányelv 5. cikke (3) bekezdésének k) pontjában foglalt, a szerzői és szomszédos jogok alóli kivétel keretében használják, amely emellett a „karikatúrára” és a „paródiára” is utal.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">59.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Egyrészt e sajátos összefüggésből eredő számos tényező véleményem szerint megerősíti a vitatott fogalom stilisztikai utánzatként való meghatározását.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">60.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Egyrészt ugyanis a „karikatúra”, a „paródia” és az „utánzat” kifejezések egyetlen rendelkezésbe foglalása szükségszerűen magában foglalja, hogy az uniós jogalkotó szándéka szerint e kifejezések bizonyos közös jellemzőkkel rendelkeznek. A jelen indítvány 50–54. pontjában kifejtett magyarázatok fényében észszerűnek tűnik azt feltételezni, hogy a jogalkotó az „utánzatot” – a „paródiához” (és valószínűleg a „karikatúrához”) hasonlóan – a forrás utánzásán alapuló származékos kifejezési formának tekintette.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">61.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Másodszor, figyelemmel erre az összefüggésre, véleményem szerint egyértelmű, hogy az „utánzat” jogi fogalma nem foglalhatja magában a fenti 51. pontban leírt rejtett utánzás típusát. Az Unió művészi és irodalmi tulajdonjogi rendszerének természetével ellentétes lenne kivételt biztosítani a plágium tekintetében. Ez a fogalom csak a jelen indítvány 52–54. pontjában említett nyílt stilisztikai utánzást fedheti le.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">62.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Harmadszor, ellentétben azzal, amit CG állít, e fogalom nem korlátozódhat az 52. pontban említett „pastiche” francia irodalmi értelmezésére (mint humoros vagy szatirikus utánzás), ami azt a „paródia” szinonimájává tenné. Az a tény, hogy a „paródia” és az „utánzat” kifejezések bizonyos közös vonásokkal rendelkeznek, és ezért mindkettő szerepel az 5. cikk (3) bekezdésének k) pontjában, nem jelenti azt, hogy mindkettőt jogilag teljes mértékben egyenértékűnek kell tekinteni. Abban az esetben, ha a jogalkotó úgy dönt, hogy a törvény szövegébe különböző egyenrangú kifejezéseket illeszt be, a Bíróság esetleg vonakodhat ezek egyikét jogilag redundánsként értelmezni (még inkább, ha azokat a kivételek és korlátozások zárt és kimerítő listájaként értelmezi). (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-97" href="#t-97">97</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">63.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E megfontolásokból véleményem szerint az következik, hogy az információs társadalomról szóló irányelv 5. cikke (3) bekezdésének k) pontja értelmében vett „utánzat” fogalma a fenti 53. pontban meghatározott alapvető jellemzőkkel rendelkező, nyílt stilisztikai utánzással jellemezhető műalkotások széles skáláját foglalja magában. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-98" href="#t-98">98</a>
</span>) Ebben a szakaszban egy utolsó kontextuális elemet kell beilleszteni. E rendelkezés szövegében semmi nem követeli meg, hogy a felhasználó által létrehozott „utánzat” szerzői jogi értelemben véve eredeti mű legyen. Ily módon, bár a fent említettek szerint az „utánzatnak” „érzékelhető eltérést” kell mutatnia a forrástól, nem kell átlépnie az „eredetiség” küszöbét. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-99" href="#t-99">99</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">64.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Pelham és társai, a német kormány és a Bizottság által az „utánzat” fogalmának stilisztikai utánzásként való értelmezésével szemben felhozott kontextuális jellegű fő érv az, hogy véleményük szerint az megfosztaná a megfelelő kivételt a hatékony érvényesüléstől, ellentétben a Bíróság által a kivételek értelmezésére vonatkozóan előírt követelménnyel. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-100" href="#t-100">100</a>
</span>) Az ilyen utánzás ugyanis eleve nem tartozik az információs társadalomról szóló irányelv 2. cikkében előírt többszörözési jogok hatálya alá. A „stílus” önmagában nem áll szerzői jogi védelem alatt. Az inkább az ötletek területéhez, mintsem a kifejezések területéhez tartozik. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-101" href="#t-101">101</a>
</span>) Ugyanígy nem részesülnek védelemben az olyan elemek sem, mint a valamely iskolára vagy művészi típusra jellemző közös motívumok, struktúrák vagy technikák stb., noha valamely mű formai elemei lehetnek. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-102" href="#t-102">102</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">65.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E kifogás számomra nem meggyőző. Nyilvánvaló, hogy az információs társadalomról szóló irányelv 2. cikkében foglalt többszörözési jogoktól (valamint a szerzői és szomszédos jogoktól) való eltérésként az ezen irányelv 5. cikke (3) bekezdésének k) pontjában említett, „utánzatra” vonatkozó kivétel olyan helyzetekre vonatkozik, amelyekben (legalább) e jogok egyike érvényesül. Mint ilyet, úgy kell értelmezni, hogy az bizonyos mértékben lehetővé tegye az olyan védelem alatt álló teljesítmény „felhasználását”, mint a művek „eredeti” részeinek vagy a hangfelvételek „részleteinek” (sample) „felhasználása”, különben ténylegesen feleslegessé válna.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">66.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Mindazonáltal, ami az utánzó műalkotásokat illeti, a nem védett elemek felhasználása és a védelem alatt álló teljesítmények többszörözése közötti határvonal vékony. Számos közelmúltbeli perben a szerző azt állította, hogy „egyedi” stílusuk „eredeti” kifejezésnek minősül. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-103" href="#t-103">103</a>
</span>) Egy másik, különösen alaposan kommentált percsoportban a jogosultak a műveikben található stilisztikai jellemzők további felhasználására vonatkozóan hivatkoztak a szerzői jogok megsértésére. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-104" href="#t-104">104</a>
</span>) Ez még inkább igaz akkor, ha a műalkotás egyetlen mű stílusát utánozza szorosan. A kölcsönzött elemek, bár „stilisztikaiak”, továbbra is eredetinek tekinthetők, különösen, ha kombinálják őket. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-105" href="#t-105">105</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">67.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az általam javasolt meghatározás szerint ugyanis az „utánzatra” vonatkozó kivétel bizonyos mozgásteret hagy a szerzők számára ahhoz, hogy a művekből vagy védelem alatt álló teljesítményekből (felismerhető módon) származó védett elemeket újra felhasználhassák saját alkotásuk létrehozása során, amennyiben ezek az elemek valami más nyílt utánzását szolgálják. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-106" href="#t-106">106</a>
</span>) Például a felhasználó mindenképpen felhasználhatja a hangfelvételekből vett „mintákat” (sample) (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-107" href="#t-107">107</a>
</span>) annak érdekében, hogy létrehozza azon műfaj „utánzatát”, amelyhez az alapul szolgáló művek tartoznak. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-108" href="#t-108">108</a>
</span>) Magának a védelem alatt álló anyagnak az ilyen többszörözése önmagában még nem képez „utánzatot”. Azt az ebből eredő imitatív műalkotás képezi. Összességében az ilyen értelmezés biztosítja az „utánzatra” vonatkozó kivétel hatékony érvényesülését.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">68.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Másrészt más kontextuális tényezők véleményem szerint egyértelműen kizárják az információs társadalomról szóló irányelv 5. cikke (3) bekezdésének k) pontja értelmében vett „utánzat” fogalmának olyan meghatározását, hogy az minden olyan műalkotásra vonatkozik, amely védelem alatt álló teljesítményekből áll, a stilisztikai utánzás szándéka nélkül, amint azt a Pelham és társai, a német kormány és a Bizottság javasolja.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">69.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Először is, amint arra CG hivatkozik, e rendelkezés szövegében vagy szerkezetében semmi nem utal arra, hogy az „utánzás” kivételt a védelem alatt álló teljesítmények kreatív (vagy akár kommunikatív) újrafelhasználására vonatkozó „szubszidiárius” kivételnek szánták volna. A jogalkotó azzal, hogy egyenrangúan felsorolt három különböző fogalmat („karikatúra”, „paródia” és „utánzat”), három, világosan meghatározott felhasználási kategóriát kívánt lehetővé tenni. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-109" href="#t-109">109</a>
</span>) Az „utánzat” ilyen „szubszidiárius szabállyá” történő átalakítása emellett feleslegessé tenné a másik két fogalmat, mivel a „karikatúra” és a „paródia” fogalmakat az előbbi kategóriába tartozó kreatív újrafelhasználás egyszerű aleseteinek tekintenék. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-110" href="#t-110">110</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">70.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Másodszor, bár a Bíróságnak a jelen indítvány 64. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy az információs társadalomról szóló irányelv 5. cikke (1)–(4) bekezdésében felsorolt kivételeket és korlátozásokat nem feltétlenül kell szigorúan értelmezni, hanem éppen ellenkezőleg, meg kell őrizni azok hatékony érvényesülését, számomra úgy tűnik, hogy az „utánzat” kivétel Pelham és társai, a német kormány és a Bizottság által javasolt értelmezése a lehető legtávolabb esik a szigorú értelmezéstől. Nem szorítkozik a hatékony érvényesülésének biztosítására; a lehető legszélesebb alkalmazási kört biztosítva maximalizálja azt.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">71.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Harmadszor, amint azt a jelen indítvány 36. és 37. pontjában kifejtettem, az információs társadalomról szóló irányelv 5. cikkében előírt kivételek és korlátozások rendszere a dolgok jelenlegi állása szerint kimerítően felsorolja azokat az eseteket, amelyekben a védelem alatt álló teljesítmények felhasználása szabadon megengedett. Bár ezen esetek némelyike viszonylag széles körű (mint például az „idézések” vagy a „magáncélú másolás”), azok nem teljesen nyitottak. Ezzel szemben a Pelham és társai, a német kormány és a Bizottság által javasolt értelmezés szerint az ezen irányelv 5. cikke (3) bekezdésének k) pontjában előírt „utánzat” kivétel a védelem alatt álló teljesítmények kreatív célú felhasználásának rosszul meghatározott és potenciálisan korlátlan körét fedné le, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-111" href="#t-111">111</a>
</span>) azzal az egyedüli feltétellel, hogy az 5. cikk (5) bekezdésében előírt háromlépcsős (ugyanígy nyitott) teszt keretében eseti alapon, különböző tényezők (a felhasználás terjedelme és célja, a helyettesítés kockázata stb.) alapján kell mérlegelést végezni. Amint ugyanis arra CG hivatkozik, ez ezt a kivételt a más jogrendszerekben – ideértve az Egyesült Államokat is – szereplő „méltányos felhasználásra” vonatkozó általános szabállyá alakítaná át, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-112" href="#t-112">112</a>
</span>) amelynek esetről esetre szóló rugalmas logikája ellentétes az uniós rendszer zárt jellegével. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-113" href="#t-113">113</a>
</span>) Ez azzal az érdekes hatással járna továbbá, hogy jogszerűvé tenné az UrhG 24. §‑ának (1) bekezdésében foglalt „szabad felhasználásra” vonatkozó szabályt, amelyet a Bíróság a Pelham I ítéletben éppen e rendszerrel ítélt összeegyeztethetetlennek.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">c)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az információs társadalomról szóló irányelv 5. cikke (3) bekezdése k) pontjának célja</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">72.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Nyilvánvaló, hogy az információs társadalomról szóló irányelv 5. cikke (3) bekezdésének k) pontjában szereplő „utánzat” kivétel a művek vagy más védelem alatt álló teljesítmények felhasználói véleménynyilvánításának és művészetének szabadságán alapul. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-114" href="#t-114">114</a>
</span>) E logikára tekintettel az is egyértelmű, hogy ez a kivétel „jogokat” biztosít az említett felhasználók számára. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-115" href="#t-115">115</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">73.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Mindemellett, a jogalkotó ezzel a kivétellel – véleményem szerint – konkrétabban arra törekedett, hogy hozzájáruljon e szabadsághoz azáltal, hogy engedélyez a Charta 11. és/vagy 13. cikke alapján védett egyes „származékos” kifejezéseket, nevezetesen az „utánzatokat”. Ezek a jelen indítvány fenti 53. pontjában meghatározott „utánzatok” ugyanis a Charta 13. cikkének hatálya alá tartozó műalkotások. Ezek felhasználhatók a Charta 11. cikke értelmében védett vélemények kifejezésére is. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-116" href="#t-116">116</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">74.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezzel szemben téves lenne ebből az alapvető jogból azt a következtetést levonni, hogy az „utánzat” kivétel potenciálisan lefedi az összes ilyen „származékos” kifejezést (az információs társadalomról szóló irányelv 5. cikkének (5) bekezdésében előírt háromlépcsős kritériumra is figyelemmel).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">75.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az, hogy ez egyáltalán nem volt célja az „utánzat” kivételnek, egyértelmű az irodalmi és művészeti tulajdonra vonatkozó uniós vívmányok felülvizsgálatának folyamatából, amely megelőzte a CDSM‑irányelv elfogadását, és annak előkészítő munkálataiból is. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-117" href="#t-117">117</a>
</span>) Ebben az összefüggésben azt javasolták, hogy e vívmányokat egészítsék ki a védelem alatt álló teljesítmények (különösen az UGC) kreatív vagy kommunikációs célú újrafelhasználására vonatkozó kivétellel, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-118" href="#t-118">118</a>
</span>) amelyet bizonyos ideig a Bizottság (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-119" href="#t-119">119</a>
</span>) és az Európai Parlament tagjai is fontolóra vettek. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-120" href="#t-120">120</a>
</span>) Nyilvánvaló, hogy akkoriban senki sem gondolta, hogy az információs társadalomról szóló irányelv 5. cikke (3) bekezdésének k) pontja szerinti „utánzat” kivétel már betölti ezt a funkciót. Végül mindkét intézmény elvetette ezt az elgondolást, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-121" href="#t-121">121</a>
</span>) és az uniós jogalkotó végül csupán megismételte a CDSM‑irányelv 17. cikke (7) bekezdésének b) pontjában foglalt „utánzat” kivételt. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-122" href="#t-122">122</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">76.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Mindazonáltal a Pelham és társai, a német kormány és a Bizottság által az „utánzat” fogalmára vonatkozó értelmezésük alátámasztására felhozott teleologikus érv némileg eltérő. Lényegében arra hivatkoznak, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatának megfelelően az információs társadalomról szóló irányelv 5. cikke (3) bekezdésének k) pontját úgy kell értelmezni, hogy az „teljes mértékben tiszteletben tartsa” a Charta 11. és 13. cikkében biztosított alapvető jogokat. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-123" href="#t-123">123</a>
</span>) E tekintetben ezek az érdekelt személyek arra hivatkoznak, hogy ha a védelem alatt álló teljesítmények újrafelhasználásán alapuló kreatív (vagy akár csupán kommunikatív) gyakorlatok széles skáláját – beleértve a remixet, a mémeket, a gifeket, a mashupokat, a samplinget stb. – nem támogatná az „utánzat” kivétel, veszélybe kerülnének a kifejezés azon formái, amelyek egyrészt mindenütt jelen vannak a jelenlegi digitális környezetben, másrészt pedig társadalmilag kívánatosak. Az ilyen értelmezés ütközést eredményezne az információs társadalomról szóló irányelv és ezen alapvető jogok között.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">77.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Amint azt az alábbiakban részletesebben kifejtem, bizonyos mértékben egyetértek ezekkel a megfontolásokkal. Valójában egyetértek azzal, hogy az Unió irodalmi és művészeti rendszere jelenleg nem biztosít elegendő mozgásteret a védelem alatt álló teljesítmények bizonyos kreatív újrafelhasználásai számára ahhoz, hogy teljes mértékben igazodjon különösen a művészet szabadságához. Mindazonáltal az „utánzat” fogalmának az alapvető jogokkal összhangban álló, ezen érdekeltek által javasolt értelmezése nem megfelelő eszköz e kérdés orvoslására.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">78.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A másodlagos uniós jog valamely szabályának a Chartával összhangban álló értelmezése ugyanis azt feltételezi, hogy e szabály a szövegére, rendszerére és céljára tekintettel ilyen értelmezés tárgyát képezheti. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-124" href="#t-124">124</a>
</span>) A jelen ügyben, amint azt már kifejtettem, az ezen irányelv 5. cikke (3) bekezdésének k) pontjában használt „utánzat” fogalmának rendszertani és teleologikus értelmezése alapján e fogalom nem képezheti az ezen érdekeltek által javasolt értelmezés tárgyát. Ezen álláspont elfogadása azt jelentené, hogy e rendelkezést oly mértékben kiterjesztenék, hogy az elferdítené.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">79.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Amint azt a jelen indítvány 37. pontjában kifejtettem, a Bíróság úgy ítélte meg, hogy az információs társadalomról szóló irányelv 5. cikkének (1)–(4) bekezdésében szereplő kivételek és korlátozások listájának kimerítő jellege miatt a bíróságok a Charta által biztosított alapvető jogok alapján nem engedélyezhetnek további kivételeket a szerzői és szomszédos jogok alól. Hasonlóképpen, véleményem szerint a Bíróság nem ferdíthet el egy létező kivételt sem a véleménynyilvánítás szabadságára tekintettel, annak érdekében, hogy engedélyezzen olyan felhasználásokat, amelyek céljára e kivételt soha nem szánták. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-125" href="#t-125">125</a>
</span>) Véleményem szerint ez contra legem értelmezéssel lenne egyenértékű. Veszélyeztetné a jogalkotó által a jogosultak és a felhasználók között létrehozott „megfelelő egyensúlyt”, valamint az előbbiek „magas szintű védelmét”, amelyet a jogalkotó elérni kívánt. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-126" href="#t-126">126</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">80.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ilyen helyzetben, amikor az összhangban álló értelmezés nem választási lehetőség, meg kell vizsgálni, hogy az információs társadalomról szóló irányelv összeegyeztethető‑e ezekkel az alapvető jogokkal. A fentieknek megfelelően a C. szakaszban foglalkozom ezzel.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">d)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Közbenső következtetés</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">81.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fenti megfontolásokból az következik, hogy az információs társadalomról szóló irányelv 5. cikke (3) bekezdésének k) pontja értelmében vett „utánzat” olyan művészi alkotás, amely i. egy létező művet idéz fel, megkülönböztető „esztétikai nyelvének” felhasználásával, miközben ii. érzékelhetően eltér az utánzattól, és iii. az utánzatként való elismerést célozza. Az ezzel a nyílt stilisztikai utánzással elérni kívánt cél irreleváns. A művek vagy más védelem alatt álló teljesítmények védett elemeinek felhasználása, beleértve a hangfelvételek „mintáit” (sample) is, akkor tartozik a megfelelő kivétel hatálya alá, ha e lényeges jellemzőket felmutató művészi alkotást eredményez.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">82.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A BGH második kérdése konkrétan arra vonatkozik, hogy az ilyen „utánzat” esetének fennállásához meg kell‑e állapítani a felhasználó szubjektív szándékát, vagy elegendő, ha az „utánzat” jellege felismerhető egy olyan személy számára, aki az újrafelhasznált anyagot ismeri, és aki rendelkezik az e jelleg felismeréséhez szükséges intellektuális értelmi képességgel? Véleményem szerint erre rövid választ kell adni. Egyrészt a fenti meghatározásból az következik, hogy az „utánzatot” többek között az jellemzi, hogy az (a plágiummal ellentétben) az utánzatként való elismerést célozza. Így az a kérdés, hogy a felhasználónak volt‑e ilyen szándéka, ténylegesen meghatározó. Másrészt úgy tűnik számomra, hogy a szükséges jogbiztonság biztosítása érdekében (és különösen annak elkerülése érdekében, hogy a rosszhiszemű felhasználók szerzői jogsértési kereset esetén visszamenőlegesen „utánzatként” mutathassák be a plágiumot), ezt a szándékot objektív módon kell értékelni. Következésképpen a felhasználás „utánzat” jellegének egyértelműnek kell lennie a végeredményben. Ennek (valamilyen módon) kivehetőnek kell lennie vagy legalábbis a forrást ismerő néző vagy hallgató számára felismerhetőnek kell lennie.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">83.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ennek megfelelően az információs társadalomról szóló irányelv 5. cikke (3) bekezdésének k) pontjában említett „utánzatra” vonatkozó kivétel korlátozott mozgásteret biztosít a védelem alatt álló teljesítmények kreatív újrafelhasználásai számára. Az ilyen anyagokból származó olyan „minták” (sample) és egyéb kölcsönzések, amelyek nem ilyen művészi, nyílt utánzás célját szolgálják, nem tartoznak e kivétel hatálya alá. E rendelkezés nem alkalmazható például a „Metall auf Metallt” tartalmazóhoz hasonló hangfelvételből vett „minta” (sample) oly módon történő újrafelhasználására, hogy új zeneművet hoznak létre egy teljesen más stílusban, mint például a „Nur mir”. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-127" href="#t-127">127</a>
</span>) A többi kivétel és korlátozás hasonlóan korlátozott mozgásteret biztosít, amint azt a következő szakaszokban látni fogjuk.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">2.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az „idézésre” vonatkozó kivételről</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">84.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az információs társadalomról szóló irányelv 5. cikke (3) bekezdésének d) pontja fakultatív kivételt tartalmaz többek között az irányelv 2. cikkében előírt többszörözési jogok alól olyan felhasználások tekintetében, amelyek „idézésnek” minősíthetők, és megfelelnek bizonyos feltételeknek. A CDSM‑irányelv 17. cikke (7) bekezdésének a) pontja szerint ez a kivétel kötelező az e rendelkezés hatálya alá tartozó online felhasználások tekintetében. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-128" href="#t-128">128</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">85.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Pelham I ítéletből kitűnik, hogy ez a kivétel nem korlátozódik valamely irodalmi mű kivonatának egy másik szövegben történő paradigmatikus reprodukálására, hanem kiterjedhet más típusú művek (zenék, filmek stb.) vagy védelem alatt álló teljesítmények (hangfelvételek, filmfelvételek stb.) más típusú tartalmakban történő felhasználására is. Közelebbről, valamely hangfelvétel „minta” (sample) felhasználása és annak új zenei tartalomba való beépítése „idézésnek” minősíthető. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-129" href="#t-129">129</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">86.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezenkívül az „idézés” nem kizárólag az információs társadalomról szóló irányelv 5. cikke (3) bekezdésének d) pontjában felsorolt célokra (azaz „kritikai vagy ismertetési céllal”) engedélyezett, mivel ez a felsorolás csak tájékoztató jellegű („[…] for purposes such as […]” [a fordító megjegyzése: a magyar nyelvi változatban nem jelenik meg a más nyelvi változatokban szereplő „például” jelentésű kifejezés). Amint azt a Bíróság (hallgatólagosan) elismerte a Pelham I ítéletben, az ilyen „idézés” követhet eltérő művészi célt is. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-130" href="#t-130">130</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">87.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ez természetesen azt jelenti, hogy az „idézésre” vonatkozó kivétel releváns a művészetek területén a védelem alatt álló teljesítmények újrafelhasználásakor. Az e rendelkezésben előírt kifejezett követelmények sem túlságosan szigorúak e tekintetben. Először is, szükséges „a forrás [feltüntetése] – beleértve a szerző nevét is –”, „amennyiben lehetséges”. Ami például a zenemű más zenei tartalmakban történő „idézését” illeti, a fentieket nehéz lehet magán e tartalmon belül megtenni. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-131" href="#t-131">131</a>
</span>) Mindazonáltal az ilyen információknak az azt kísérő anyagban (prospektus, leírás stb.) való feltüntetése megfelel az e követelményben rejlő hozzárendelési „szellemiségnek”. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-132" href="#t-132">132</a>
</span>) Másodszor, az „idézés” alkalmazásának egyszerűen meg kell felelnie „a tisztességes gyakorlatnak”, „a cél által indokolt terjedelemben”, azaz arányosnak kell lennie. Így a valamely műből vagy más védelem alatt álló teljesítményből származó hosszú részletek (vagy akár a mű egészének) „idézése” a körülményektől függően szabadon megengedhető lehet. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-133" href="#t-133">133</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">88.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Mindazonáltal az információs társadalomról szóló irányelv 5. cikke (3) bekezdésének d) pontja szerinti „idézés” kivétele sem terjed ki a védelem alatt álló teljesítmények művészi felhasználásának bármely formájára. Az „idézés” Bíróság által a Pelham I ítéletben elfogadott meghatározása szerint ahhoz, hogy „idézésnek” minősüljön, a harmadik személyektől származó anyagot, például a hangfelvétel „mintáját” (sample) i. az így hivatkozott, mögöttes művel folytatott „párbeszéd” céljából kell reprodukálni, ami ii. azt feltételezi, hogy a hallgató vagy a néző képes „azonosítani” ezt a művet. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-134" href="#t-134">134</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">89.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Másként fogalmazva, a fennálló alkotások vagy más védelem alatt álló teljesítmények bármely felhasználásával járó puszta anyagi kapcsolaton túl ahhoz, hogy valamely felhasználás „idézésnek” minősüljön, annak az új alkotás és a forrásanyag közötti bizonyos szellemi kölcsönhatás hordozóját kell képeznie, „véleményütköztetés, tiszteletadás formájában vagy egyéb módon”. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-135" href="#t-135">135</a>
</span>) Nem elegendő a harmadik felektől származó anyag puszta átvétele annak esztétikai tulajdonságai miatt, abból a célból, hogy azt építőelemként használják fel. Ezenkívül e „párbeszéd” funkció betöltéséhez az „idézésnek” felismerhetően harmadik személyek tartalmára való utalásnak kell lennie. Kétségtelen, hogy az „idézést” nem kell elválasztani az új teljesítménytől (ahogy például egy szövegben lenne, idézőjelekkel vagy dőlt betűvel). Ez nem lehetséges például az új zenei tartalomban egy zeneműre való utalás esetén. A harmadik felektől származó anyag részlete zökkenőmentesen beépíthető e tartalomba. Mindazonáltal azt „idézésként” kell felismernie azoknak a személyeknek, akik ismerik a forrásművet, és akik rendelkeznek az „idézés” észleléséhez szükséges értelmi képességgel.  (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-136" href="#t-136">136</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">90.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ily módon értelmezve az információs társadalomról szóló irányelv 5. cikke (3) bekezdésének d) pontjában előírt „idézés” kivétel azokra a helyzetekre vonatkozik, amelyekben az alkotók nyíltan utalnak a saját alkotásukban létező művekre, a szerzője vagy kulturális jelentősége előtti tiszteletadásként, annak érdekében, hogy felidézzék a közös kulturális hátteret, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-137" href="#t-137">137</a>
</span>) vagy az ilyen „idézések” révén saját gondolataikat szembesítsék a korábbi zeneszerzők gondolataival. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-138" href="#t-138">138</a>
</span>) Amint arra a Bíróság a Pelham I ítéletben utalt, ez a „sampling” bizonyos eseteire is kiterjed, ideértve a hiphopot is, ahol a felismerhető „minták” (samples) az alapul szolgáló művek digitális referenciáinak „idézéseként” működnek. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-139" href="#t-139">139</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">91.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ez azonban nem terjed ki a védelem alatt álló teljesítmények számos olyan újrafelhasználására, ahol a „kölcsönzés” nem ismerhető fel „idézésként”, és a forrást „pusztán” egy új alkotás létrehozására szánják, minden további szellemi interakció nélkül. A mémek (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-140" href="#t-140">140</a>
</span>) és gifek többségén kívül például arról a művészi gyakorlatról van szó, amely abban áll, hogy híres témákat vesznek át variációk kialakítása céljából, illetve „mintákat” (sample) használnak fel, amelyeket nem arra szánnak, hogy azokat a hallgató utalásként felismerje és/vagy túl rövidek ahhoz, hogy lehetővé tegyék az alapul szolgáló munkákkal való bármilyen kölcsönhatást (például egyetlen dobütés vagy egy instrumentális felvétel néhány másodperce, amelyet azért használnak fel ismételve, hogy ez legyen egy új alkotás ritmusszekciója), mint az alapügyben szereplő esetben is. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-141" href="#t-141">141</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">3.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A „paródiára” vonatkozó kivételről</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">92.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Emlékeztetek arra, hogy az információs társadalomról szóló irányelv 5. cikke (3) bekezdésének k) pontja fakultatív kivételt tartalmaz a védelem alatt álló teljesítmények „paródia […] készítésének céljára” történő felhasználására vonatkozóan (is). Ez a kivétel a CDSM‑irányelv 17. cikke (7) bekezdésének b) pontja értelmében kötelezővé vált az e rendelkezés hatálya alá tartozó online felhasználások tekintetében is.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">93.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Emlékeztetek arra, hogy a Deckmyn ítéletben a Bíróság úgy ítélte meg, hogy az e rendelkezés értelmében vett „paródia” alapvető jellemzői i. „egy létező mű felidézése”, ugyanakkor ii. „bemutatva […] az e műtől való érzékelhető eltéréseket”, és iii. „a humor vagy gúny kifejezése”. Ezen túlmenően a paródiatartalomnak nem kell meghaladnia az „eredetiség” küszöbét. Ezenkívül e tartalomnak nem kell szükségszerűen a forrásmű szigorúan vett paródiájának lennie. Ez utóbbit egyszerűen újra fel lehet használni arra, hogy valamilyen mást megcélozva humoros vagy szatirikus üzenetet fejezzenek ki.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">94.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A „paródia” e meglehetősen tág megközelítése bizonyos mozgásteret biztosít a védelem alatt álló teljesítmények kreatív újrafelhasználása tekintetében. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-142" href="#t-142">142</a>
</span>) Ez vonatkozhat például számos olyan mémre, amelyben a filmkockákat „felismerhetően” reprodukálják, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-143" href="#t-143">143</a>
</span>) és azokat lényeges változtatásokkal és/vagy feliratok hozzáadásával humorosan átalakítják. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-144" href="#t-144">144</a>
</span>) Ugyanígy a mashupok bizonyos eseteire is kiterjedhet, amelyeket esetlegesen más hangfelvételek „samplingje” révén állítanak elő, és amelyeket humoros hangvételük vagy abszurditásuk jellemez. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-145" href="#t-145">145</a>
</span>) E fogalom kiterjedhet a „found footage” egyes változataira is, ahol a filmkockákat humoros módon újra felhasználják, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-146" href="#t-146">146</a>
</span>) vagy akár a szerzői jogi védelem alatt álló egyes szeretett karakterek kreatív „kiforgatására” is. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-147" href="#t-147">147</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">95.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Mindazonáltal e kivétel, mivel feltételezi valamely védett anyag humoros vagy szatirikus átalakítását, nem terjedhet ki az olyan tárgyakra, mint a reaktív gifek vagy mémek, amelyek már eleve humoros anyagon alapulnak. Elméletileg nem alkalmazható a humoros vagy kritikus szándékkal nem rendelkező kreatív újrafelhasználások teljes skálájára sem, ideértve a „sampling” eseteinek többségét is (beleértve az alapügy tárgyát képező esetet is).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">C.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az információs társadalomról szóló irányelvnek a művészet szabadságával való összeegyeztethetőségéről</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">96.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az előző szakaszból kitűnik egyrészt, hogy az információs társadalomról szóló irányelv 2. cikke alapján a jogosultak számára a védelem alatt álló teljesítményeiken biztosított kizárólagos többszörözési jogok korlátozzák a jövőbeli alkotók azon lehetőségét, hogy e teljesítményeket (vagy akár azok egy részét) új alkotásokban érzékelhető módon újrafelhasználják. Ezzel szemben az ezen irányelv 5. cikkében előírt kivételek és korlátozások, köztük az úgynevezett „utánzat” kivétel e tekintetben korlátozott mozgásteret biztosítanak. A fennmaradó kérdés tehát az, hogy egy ilyen rendszer összeegyeztethető‑e a Charta 13. cikke szerinti művészet szabadságával.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">97.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A „származékos” művészi kifejezések egyértelműen a Charta 13. cikkének hatálya alá tartoznak. E kifejezések korlátozásával a szerzői jog és a szomszédos jogok korlátozzák ezt az alapvető szabadságot. Közvetetten korlátozzák a nyilvánosságnak az e kifejezésekhez való hozzáféréshez való jogát is. A művészet szabadsága azonban nem abszolút. A Charta 52. cikke (1) bekezdésének megfelelően az ilyen korlátozások azzal a feltétellel fogadhatók el, hogy i. azokat „törvény által” írják elő, ii. e szabadság „lényeges tartalmának” tiszteletben tartásával, és iii. tiszteletben tartják az arányosság elvét, ami azt jelenti, hogy korlátozására a) egyrészt akkor kerülhet sor, „amennyiben az elengedhetetlen és ténylegesen az Unió által elismert általános érdekű célkitűzéseket vagy mások jogainak és szabadságainak védelmét szolgálja”, b) másrészt pedig azok megfelelőek, „elengedhetetlenek és szigorú értelemben véve arányosak”.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">98.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Nem vitatott, hogy a szóban forgó korlátozásokat „törvény” (nevezetesen az információs társadalomról szóló irányelv) írja elő, és azok tiszteletben tartják a művészet szabadságának a jelen indítvány 26. pontjában említett „lényeges tartalmát”. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-148" href="#t-148">148</a>
</span>) Az is egyértelmű, hogy megfelelnek a „mások jogainak és szabadságainak védelméhez való szükségesség követelményének”. Amint azt a jelen indítvány 24., illetve 28. pontjában kifejtettem, a szerzők számára műveik tekintetében biztosított szerzői jog olyan pozitív intézkedés, amelynek célja a művészet szabadságához való, a Charta 13. cikke szerinti saját joguk védelme; a hangfelvétel‑ és filmelőállítók, valamint a műsorsugárzó szervezetek számára biztosított szomszédos jogok célja pedig a befektetéseik védelme. Ezenkívül mindkét típusú jog az Alapjogi Charta 17. cikkének (2) bekezdése szerinti „szellemi tulajdonként” védelmet érdemel. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-149" href="#t-149">149</a>
</span>) Végül az információs társadalomról szóló irányelv által előírt rendszer „megfelelő” eszköz a kitűzött célok eléréséhez. E tekintetben „szükséges” is, mivel a korlátozottabb kizárólagos jogok, illetve a szélesebb körű kivételek és korlátozások nem biztosítanák ugyanolyan hatékonysággal a szellemi tulajdonnak az uniós jogalkotó által elérni kívánt „magas szintű védelmét”.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">99.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az egyetlen vitatott kérdés az, hogy teljesül‑e a szigorú értelemben vett arányosság követelménye, vagyis az, hogy a művészet szabadságának az információs társadalomról szóló irányelv által bevezetett rendszer általi korlátozásából eredő hátrányok arányosak‑e az e rendszerből eredő előnyökkel a célkitűzéseihez képest. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-150" href="#t-150">150</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">100.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezeket a hátrányokat korábban megvizsgáltam. Főszabály szerint a védett anyag új alkotásban észlelhető újrafelhasználása az érintett jogosult(ok) többszörözési jogának vagy jogainak hatálya alá tartozik, ami jelentősen korlátozhatja mindenki azon képességét, hogy „származékos” művészi kifejezést állítson elő. E tekintetben némileg leegyszerűsített lenne a kérdést elutasítani annak kimondásával, hogy az azt kérő személynek „pusztán” engedélyt kell kérnie a jogosulttól vagy jogosultaktól, és e célból díjat kell fizetnie.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">101.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Például ahhoz, hogy egy hangfelvétel „mintáját” (sample) jogszerűen kölcsönözzék, és azt egy új szerzeményben felhasználják, a művésznek főszabály szerint i. szükségszerűen engedélyt kell szereznie a hangfelvétel felhasználására, és ii. potenciálisan engedélyt kell szereznie az alapul szolgáló mű felhasználására (ha a „sample” a hangfelvétel „eredeti” elemeit tartalmazza). (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-151" href="#t-151">151</a>
</span>) E tekintetben azon túl, hogy a jogosultak nem mindig ismertek vagy könnyen fellelhetők, az ilyen engedélyek megszerzése gyakran túl nehézkes lesz az új alkotók számára.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">102.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A művek és hangfelvételek művészi felhasználására vonatkozó szabályozott és kötelező engedélyezési rendszer (stb.) hiányában a szerződési szabadságot kell alkalmazni. A felek azonban nincsenek ugyanabban a tárgyalási helyzetben. A szerzői jog rendszere teljesen a jogosultakra bízza, hogy adnak‑e engedélyt, vagy sem, ami kezdettől fogva erős tárgyalási pozícióba helyezi őket. Anyagaik felhasználásáért díjat számíthatnak fel, amely esetleg nem áll arányban azokkal a bevételekkel, amelyeket a „származékos” alkotás generálhatna, ha azt hasznosítanák. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-152" href="#t-152">152</a>
</span>) Emellett a múlt művészei és producereik (például a nagy stúdiók) gyakran rendelkeznek majd a tárgyalási pozíciójuk megerősítéséhez szükséges pénzügyi eszközökkel. Bár más híres művészek és producerek képesek lesznek a szokásos piaci feltételek mellett tárgyalni, a kis művészek esetében nem ez a helyzet. Ez a „két szintű” alkotási lehetőség kockázatát hordozza magában, amely esetben a „másodlagos” művek a hatalmasok és a gazdagok számára lesznek fenntartva.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">103.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Végül a jogosultak egyszerűen megtagadhatják műveik további felhasználásának engedélyezését, ami arra készteti az alkotókat, hogy válasszanak aközött, hogy i. nem hozzák létre a tervezett művet, vagy ii. ennek ellenére újrafelhasználják a védelem alatt álló teljesítményeket, és szembenéznek a szerzői jogi jogsértési igény költséges kockázatával. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-153" href="#t-153">153</a>
</span>) Az ilyen korlátozások különösen súlyosak, ha a szóban forgó művészeti forma függ a konkrét kölcsönzéstől, mint a „sampling” (de a kollázs stb. is ilyen). Összességében ez elfojthatja az alkotás számos formáját.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">104.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az információs társadalomról szóló irányelv szerinti rendszer előnyei e hátrányok „tükörképei”. Jutalmazza a korábbi kreativitást és/vagy befektetéseket azáltal, hogy a jogosultak számára szinte teljes ellenőrzést biztosít a szellemi tulajdonuk felhasználása felett, és külön lehetőséget biztosít arra, hogy azt teljes mértékben kiaknázzák.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">105.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Amint azt a jelen indítvány B. szakaszában jeleztem, a jogalkotó valóban arra törekedett, hogy „egyensúlyt” teremtsen a múlt jutalmazása és a jövő támogatása között. A szerzői jog és a szomszédos jogok tekintetében fennálló kivételek és korlátozások, különösen az „idézés”, a „paródia” és az „utánzat” kivételek és korlátozások e tekintetben a jövő alkotóit támogatják a múlt jogosultjaival szemben. Véleményem szerint nem kétséges, hogy bár az információs társadalomról szóló irányelv 5. cikkének (3) bekezdésében a jogalkotó ezekre fakultatívként hivatkozik, a tagállamoknak át kell ültetniük őket a nemzeti jogukba annak érdekében, hogy megfeleljenek a Charta 13. cikkének. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-154" href="#t-154">154</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">106.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Mindazonáltal a kommentátorok által gyakran hangsúlyozott probléma (amely az „utánzat” fogalmának a Pelham és társai, a német kormány és a Bizottság által javasolt kissé „kreatív” értelmezése alapjául szolgál) az, hogy a kiterjedt kizárólagos jogok, valamint a zárt és kimerítő jelleggel felsorolt kivételek és korlátozások ilyen rendszere természeténél fogva különösen merev.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">107.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Amint azt láttuk, a jelenlegi kivételek és korlátozások keretében a védett anyag csak akkor használható fel szabadon újra, ha hozzájárul a nyíltan utánzó művészeti alkotáshoz („utánzat”), vagy „párbeszédben” hivatkozik a forrásműre („idézés”), illetve humoros vagy kritikus kiforgatásként („paródia”). Ez a rendszer soha nem teszi lehetővé az ilyen, „pusztán” esztétikai értékük alapján kiválasztott anyagok eltulajdonítását és egy új alkotásban történő újrafelhasználását. Ez i. a kölcsönzött anyag terjedelmétől és (mind kreatív, mind gazdasági) értékétől, valamint ii. a felhasználó által hozzáadott input mennyiségtől, és ennélfogva ezen új alkotás „kreatív intenzitásától” függetlenül így van. Eléggé nyilvánvalónak tűnik, hogy a jogosult szellemi tulajdonjogi igényének a Charta 13. cikke és/vagy 17. cikkének (2) bekezdése szerinti súlya az első tényezőtől függ, míg az új szerző művészeti szabadságára való hivatkozás súlya a Charta 13. cikke értelmében a másodiktól függ. Amint azt a jelen indítvány 32. pontjában hivatkozott példák szemléltetik, számos olyan kulturális innováció és érték állhat fenn, amelyek az ilyen újrafelhasználáshoz kapcsolódnak. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-155" href="#t-155">155</a>
</span>) A jelenlegi rendszer azonban nem hagy teret ilyen árnyalatoknak.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">108.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E rendszer ugyanis különbségtétel nélkül kezeli egyrészt a hamisítást, a plágiumot és a „kisajátítás művészete” egyes művelőinek (amely nagyon nagy mértékben merít létező művekből, ugyanakkor kevés inputot ad hozzá) túlzásait, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-156" href="#t-156">156</a>
</span>) amelyek termékei a forrásanyag helyébe lépve jelentősen sérthetik a jogosultak gazdasági érdekeit, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-157" href="#t-157">157</a>
</span>) másrészt pedig azokat a műalkotásokat, amelyeket védett anyag kis mennyiségének felhasználásával vagy erősen „transzformatív” módon történő felhasználásával hoztak létre, és amelyek emiatt nem versenyeznek ezzel a forrással, következésképpen nem okoznak ilyen hátrányt. Így az alapügyben a német bíróságok megállapították, hogy a „Nur mir” megalkotása és hasznosítása nem befolyásolta hátrányosan a „Metall auf Metall” rendes hasznosítását. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-158" href="#t-158">158</a>
</span>) Alkalmazandó kivétel vagy korlátozás hiányában azonban a jelenlegi szabályok egyszerűen figyelmen kívül hagyják ezeket a gazdasági megfontolásokat. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-159" href="#t-159">159</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">109.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A probléma lényege az, hogy az ilyen „egyensúly” megfelel‑e a Charta 52. cikkének (1) bekezdésében foglalt követelményeknek (és ezért valóban „méltányosnak” tekinthető‑e). Ebben a szakaszban szeretném hangsúlyozni, hogy az uniós jogalkotó nyilvánvalóan széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a Charta által védett jogok és érdekek két versengő együttesének mérlegelése során. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-160" href="#t-160">160</a>
</span>) Több olyan eredmény van tehát, amely „megfelelő egyensúlynak” tekinthető és összeegyeztethető e rendelkezéssel. Ebben az összefüggésben a jogalkotó főszabály szerint dönthet úgy, hogy az egyensúlyt tovább billenti a jogosultak javára, és „magas szintű” oltalmat biztosít szellemi tulajdonuk számára. Mindazonáltal e mérlegelési mozgástér sem lehet korlátlan. Ellenkező esetben a szigorú értelemben vett arányosság követelménye értelmét vesztené, és ezzel együtt az a fontos alapjogi biztosíték is, amelyet garantálni kíván. Amint azt Saugmandsgaard Øe főtanácsnok a Tele2 Sverige és társai ügyre vonatkozó indítványában (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-161" href="#t-161">161</a>
</span>) megjegyezte, ez a követelmény „megnyitja a demokratikus társadalomban érvényesítendő értékeket, illetve végeredményben az arra vonatkozó vitát, hogy milyen típusú társadalomban akarunk élni”.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">110.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A felülvizsgálat megfelelő szintjét kell elfogadni annak érdekében, hogy e mérlegelési mozgástér összeegyeztethető legyen a bírósági felülvizsgálat követelményével. Következésképpen véleményem szerint a Bíróságnak képesnek kell lennie arra, hogy ilyen összefüggésben felülbíráljon egy, az uniós jogalkotó által elfogadott intézkedést, ha az alapvető jogok közötti, e tekintetben szereplő „egyensúly” nyilvánvalóan téves. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-162" href="#t-162">162</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">111.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ami az információs társadalomról szóló irányelv rendszerét illeti, véleményem szerint különbséget kell tenni. Ami a hangfelvétel‑előállítók, filmek és műsorok előállítóinak biztosított, a Bíróság által értelmezett szomszédos jogokat illeti, ez az egyensúly nyilvánvalóan téves (1). Ezzel szemben, ami a szerzőknek biztosított szerzői jogot illeti, ez az egyensúly általában összhangban van a Charta 52. cikkének (1) bekezdésével (2). Mindazonáltal némi fejlődés kívánatos lehet a de lege ferenda (3).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">1.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A szomszédos jogok kiegyensúlyozatlansága a jelenlegi értelmezés szerint</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">112.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ami a szomszédos jogokat illeti, számomra egyértelműnek tűnik, hogy a „pusztán” az esztétikai tulajdonságaik alapján kiválasztott művek – például hangfelvételek, filmek vagy műsorok rögzítése – bármely – akár nagyon rövid – részletének egy új alkotásban történő „felismerhető” újrafelhasználásának az érintett hangfelvétel‑előállítók vagy műsorsugárzó szervezetek kizárólagos többszörözési joga alá vonása nem biztosítja egyértelműen, hogy „megfelelő egyensúly” álljon fenn egyrészt e szereplőknek a Charta 17. cikkének (2) bekezdése szerinti szellemi tulajdonjoga, másrészt pedig a művészet szabadságához való, a Charta 13. cikke szerinti, mindenkit megillető jog között. Márpedig a BVerfG az alapügyben éppen ezt állapította meg a német alkotmány által biztosított alapvető jogok alapján (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-163" href="#t-163">163</a>
</span>) a „minták” (sample) újrafelhasználását illetően. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-164" href="#t-164">164</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">113.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E mérlegelés keretében ugyanis a művészetek Charta 13. cikke szerinti szabadságának jelentős súllyal kell bírnia. Ez azért van így, mert az a véleménynyilvánítás szabadságának kifejeződéseként a demokratikus társadalom „alapvető alapját képezi”. A közösség kulturális életében való részvételhez való, mindenkit megillető jog ugyanis „[e társadalom] fejlődésének egyik alapvető feltétele”. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-165" href="#t-165">165</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">114.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezzel szemben a hangfelvétel‑előállítók és műsorsugárzó szervezetek Charta 17. cikkének (2) bekezdése szerinti igénye kevésbé meggyőző. Emlékeztetek arra, hogy az e rendelkezésben előírt szellemi tulajdonjogot a társadalomban betöltött szerepének függvényében kell figyelembe venni. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-166" href="#t-166">166</a>
</span>) Másként fogalmazva, a hangfelvétel‑előállító vagy a műsorszolgáltató „tulajdonának” védelme nem önmagában vett cél. A hangfelvételekre, filmekre és műsorokra vonatkozó kizárólagos szomszédos jogokat indokoltságuk fényében kell megvizsgálni. E jogok ugyanis mint a mindenkit megillető művészet szabadságának korlátozásai nem lehetnek szélesebb körűek annál, mint amit ez az igazolás megkövetel. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-167" href="#t-167">167</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">115.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Véleményem szerint a hangfelvétel‑előállítók és műsorsugárzó szervezetek számára biztosított szomszédos jogokat igazoló befektetésvédelem jelen indítvány 28. pontjában kifejtett logikája, függetlenül annak megalapozottságától, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-168" href="#t-168">168</a>
</span>) a művészet szabadságára tekintettel nem követelheti meg, hogy e szomszédos jogok kiterjedjenek a hangfelvételek, filmek vagy műsorok „felismerhető” kivonatainak kreatív újrafelhasználásaira.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">116.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az a puszta tény, hogy a hangfelvétel‑előállítók és a műsorszolgáltatók az ilyen részletek engedélyezéséből bevételre tehetnek szert, önmagában nem releváns. A szomszédos jogok célja annak biztosítása volt, hogy az e teljesítményekhez kapcsolódó jogszerű eladásokat és ügyleteket ne veszélyeztessék jogellenes másolatok annak érdekében, hogy a hangfelvétel‑előállítók és a műsorsugárzó szervezetek megfelelő megtérülést érhessenek el belőlük, és visszanyerjék az előállítással kapcsolatos befektetéseiket. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-169" href="#t-169">169</a>
</span>) Nem az volt a céljuk, hogy a hangfelvétel‑előállítók és a műsorsugárzó szervezetek számára biztosítsák annak lehetőségét, hogy hangfelvételeik, filmjeik és műsoraik után a lehető legmagasabb díjazást kaphassák, bármely részlet engedélyezése révén. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-170" href="#t-170">170</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">117.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Valamely személy materiális javainak „kölcsönzésével” ellentétben ugyanis a hangfelvétel, film vagy műsorsugárzás részleteinek nem minden többszörözése csökkenti annak értékét, és veszélyezteti az érintett hangfelvétel‑előállító vagy ‑műsorszolgáltató befektetését. Ezeket a jogosultakat csak teljesítményük részeinek – például a hangfelvétel‑mintáknak – olyan többszörözésével szemben kell védelemben részesíteni, amelyek (mennyiségi vagy minőségi szempontból) kellően jelentősek ahhoz, hogy kihassanak a befektetésük megfelelő megtérülésének lehetőségére, mivel ezeket a többszörözéseket olyan helyettesítő termék létrehozására lehet felhasználni, amely negatív hatással lehet e teljesítmények értékesítésére vagy az ilyen teljesítményekkel kapcsolatos egyéb jogszerű ügyletekre. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-171" href="#t-171">171</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">118.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Például, ami a hangfelvételeket illeti, ez magában foglalná az olyan hosszú és/vagy megkülönböztető mintákat (sample) is, amelyek híres „riffeket” foglalnak magukban. Ezzel szemben a rövid és/vagy megkülönböztetésre nem alkalmas minták (sample) újrafelhasználása nem jár ilyen veszéllyel, függetlenül attól, hogy ezek a minták „füllel felismerhetők‑e” társaságban történő hallgatás során. A második esetben tehát a jogosultaknak a művészet szabadságának gyengítéséhez fűződő érdeke csupán csekély, sőt nem igazolható. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-172" href="#t-172">172</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">119.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezzel szemben az ilyen értelmezés súlyosan sérti a művészet szabadságát, mivel akadályozza a digitális forradalom által lehetővé tett kortárs művészeti formákat, amelyek a hangfelvételeknek, filmek és műsorok rögzítéseinek újrafelhasználásán – mint például a „sampling” – alapulnak, az azokhoz társuló kulturális érték ellenére. Az is ellentétes az internet működésével és magával a valósággal, ha a hangfelvételek, filmek vagy műsorok rögzítése részleteinek bármely „felismerhető” újrafelhasználását a jogosultak előzetes ellenőrzésétől teszik függővé. E jogok így értelmezve sértik a napi kommunikációt és az internetes trendeket, például a mémeket és a gifeket, valamint az UGC fent vizsgált teljes skáláját. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-173" href="#t-173">173</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">120.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az ezzel ellentétes érvek véleményem szerint nem állnak meg egy alapos vizsgálattal szemben. A minták (sample) feletti jogok megszerzésének nehézségeit a fentiekben már megvizsgáltuk. Nem meggyőző a CG által a Bíróság előtt megismételt azon állítás, amely szerint nem áll fenn a művészetek tényleges korlátozása, mivel a szomszédos jogok csak a hangfelvétel (vagy filmek rögzítése stb.) többszörözött példányaira vonatkoznak, a szerzők továbbra is szabadon újra létrehozhatják a rögzített hangokat (vagy képeket) (hangszerek vagy szükséges eszközök segítségével). Véleményem szerint ez az állítás maguknak az ilyen műformáknak a lényegét kérdőjelezi meg, amely éppen a rögzített zene új zene létrehozása érdekében történő felhasználásában áll (vagy a rögzített audiovizuális tartalmak újrafelhasználásában új audiovizuális tartalmak létrehozása céljából). Ez azon a derogáló feltevésen alapul, hogy például a zenében a hangfelvételek mintáit (sample) a munka, az idő és az alapul szolgáló hang újbóli létrehozása érdekében tett erőfeszítések megtakarítása érdekében használják. A „mintákat” (sample) valójában gyakran az általuk előállított sajátos esztétikai eredmények miatt használják és kombinálják. Nem mindig lehetséges ugyanezt az eredményt elérni a valamely felvételen szereplő hang újbóli rögzítésével. Így az egyik (művészi szempontból) nem mindig helyettesíti a másikat. Ezen túlmenően a „sampling” sok esetben több időt és erőfeszítést igényel, mint a hasonló hang önálló előállítása. A „samplereknek” sokféle zenét kell meghallgatniuk, és el kell dönteniük, hogy szerintük mi fog működni együtt, majd feldolgozniuk. Ez fáradságos lehet. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-174" href="#t-174">174</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">121.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Tudatában vagyok annak, hogy a Pelham I ítéletben a hangfelvétel‑előállítók többszörözési jogából a „füllel felismerhetetlen” mértékben módosított „minták” (sample) kizárását a Bíróság már úgy mutatta be, hogy azok hozzájárulnak a művészet szabadsága és a hangfelvétel‑előállító szellemitulajdon‑joga közötti „megfelelő egyensúly” biztosításához.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">122.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Mindazonáltal először is, az az állítás, hogy a „sampling” akkor megengedett, ha „nem felismerhető”, az esztétikai tulajdonságaik alapján kiválasztott felvételek felhasználásával végzett zenealkotáson alapuló művészi formák egy részét is megfosztja lényegüktől: ha a „mintát” (sample) felismerhetetlenségig el kell torzítani, akkor először is mi értelme a felhasználásának? (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-175" href="#t-175">175</a>
</span>) Ennél is fontosabb, hogy a Bíróság – minden tiszteletem ellenére – nem mérlegelte alaposan a szóban forgó jogokat és érdekeket. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-176" href="#t-176">176</a>
</span>) Bár a Bíróság megállapította, hogy értelmezése bizonyos mozgásteret hagy a minták (torzítás útján történő) (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-177" href="#t-177">177</a>
</span>) szabad újrafelhasználására, nem fejtette ki, hogy i. egy „felismerhető” minta – még ha nagyon rövid is – hogyan hathat ki a hangfelvétel‑előállító azon lehetőségére, hogy a befektetéséből megfelelő megtérülésre tegyen szert, és ii. a hangfelvétel‑előállító gazdasági érdekeinek miért kellene elsőbbséget élvezniük a művészetek társadalmi szempontból alapvető szabadságával szemben, akár a rövid részletek tekintetében is.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">123.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Véleményem szerint az információs társadalomról szóló irányelv által előírt rendszer holisztikus megközelítését követve több eszköz is létezik az előző pontokban leírt egyensúlytalanság orvoslására.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">124.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Egyrészt a Bíróság túlléphetne a Pelham I ítéleten, és elfogadhatná az információs társadalomról szóló irányelv 2. cikkének c)–e) pontja értelmében vett „részben történő többszörözés” meglehetősen nyitott fogalmának teleologikus értelmezését, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-178" href="#t-178">178</a>
</span>) kellően figyelembe véve az e rendelkezésben előírt jog létének indokát, amely csak azokra a részletekre terjed ki, amelyek befolyásolhatják az előállító vagy műsorszolgáltató azon lehetőségét, hogy befektetéséből megfelelő megtérülést érjen el. Az ilyen de minimis szabály elfogadása „kiegyensúlyozná” a szomszédos jogokat, és ennélfogva biztosítaná azok összeegyeztethetőségét a Charta 52. cikkének (1) bekezdésével.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">125.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Másrészt a szükséges „kiegyensúlyozás” akkor is megvalósulna, ha az uniós jogalkotó úgy módosítaná az információs társadalomról szóló irányelvet, hogy kifejezetten kizárja a rövid részleteket az irányelv 2. cikke c)–e) pontjának hatálya alól, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-179" href="#t-179">179</a>
</span>) vagy oly módon, hogy az a védelem alatt álló teljesítmények – köztük hangfelvételek, filmek és műsorok részletei – új művészeti alkotásban történő újrafelhasználására vonatkozó kivételt tartalmazzon, az 5. cikkének (5) bekezdésében előírt háromlépcsős teszt mellett (amely, emlékeztetek rá, megköveteli, hogy a felhasználás ne legyen „[sérelmes] a mű vagy más, védelem alatt álló teljesítmény rendes felhasználására”), az alábbi 3. szakaszban foglaltak szerint.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">2.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A szerzői jog tekintetében biztosított megfelelő egyensúly</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">126.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezzel szemben a védelem alatt álló művek – akár kis méretű – „eredeti” részei új alkotás létrehozásának céljából történő felhasználásának tilalma – az „idézés”, a „paródia” és az „utánzat” kivételekkel – véleményem szerint megfelel a szigorú értelemben vett arányosság követelményeinek.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">127.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A szerző szellemi tulajdonának a Charta 17. cikkének (2) bekezdése szerinti igénye sokkal nagyobb súllyal esik latba, mint az előállítók és a műsorsugárzó szervezetek előző részben vizsgált igénye. A szerző „művein” fennálló szellemi tulajdonának ugyanis az a funkciója, hogy a Charta 13. cikke értelmében védje a szerzőnek a művészet szabadságához való jogát. Nem csupán a gazdasági befektetés védelméről van szó. Vannak olyan egyéb, személyesebb és alapvetőbb okok, amelyek a szerzőt az alkotásának gyümölcseivel összekapcsolják, és megmagyarázzák, hogy miért kíván jogosan dönteni annak a más alkotók általi újrafelhasználásáról. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-180" href="#t-180">180</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">128.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ily módon valamely mű új alkotásban történő újrafelhasználásának egyes esetei valójában két alkotót állítanak szembe egymással, akik a művészet szabadságával szemben felhozott két követeléssel bírnak, ami e versengő érdekek összeegyeztetését rendkívül összetett feladattá teszi. Ez indokolja, hogy e tekintetben különösen széles mérlegelési mozgásteret biztosítsanak az uniós jogalkotónak.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">129.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Véleményem szerint, bár igényük pontos súlya – amint azt a jelen indítvány 107. pontjában kiemeltem – az egyes esetekben változhat, az információs társadalomról szóló irányelvben meghatározott absztrakt „egyensúly” általában „megfelelő”. A információs társadalomról szóló irányelv 2. cikkének a) pontja alapján a szerzők számára a „műveik” tekintetében biztosított többszörözési jog hatálya, bár megvan a saját hatása az újrafelhasználáson és az interneten történő napi kommunikáción alapuló művészi formákra, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-181" href="#t-181">181</a>
</span>) nem haladja meg saját igazolását, mivel az a művek „eredeti” részeinek többszörözésére korlátozódik, és lehetővé teszi, hogy bárki szabadon felhasználhassa azokat az elemeket, amelyek nem a szerző saját alkotásai, amint azt a jelen indítvány 26. pontjában kifejtettem. Ezenkívül a „idézésre”, a „paródiára” és a „utánzatra” vonatkozó kivételek lehetővé teszik a meglévő művek referenciális/dialogikus vagy imitatív felhasználását, sőt akár humoros vagy szatirikus célokra való átalakítását. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-182" href="#t-182">182</a>
</span>) Ez nem jelenti azt, hogy a jelenlegi rendszerben elért „egyensúly” az egyetlen lehetséges megoldás, amint azt a következő részben kifejtem.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">3.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A kívánatos de lege ferenda fejlődés</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">130.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Gyakran megjegyzik, hogy az irodalmi és művészeti tulajdonra vonatkozó uniós szabályok végső célja az információk, ismeretek és kultúra létrehozásának, előállításának és terjesztésének elősegítése. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-183" href="#t-183">183</a>
</span>) Logikus módon a kizárólagos jogokat, valamint a kivételeket és korlátozásokat e végső cél figyelembevételével kell kialakítani.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">131.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E tekintetben kívánatos lehet e rendszer rugalmasságának növelése a védelem alatt álló teljesítmények művészi (vagy akár kommunikatív) újrafelhasználása tekintetében. Jobban igazodna a különböző kortárs művészeti mozgalmak, például a hiphop igényeihez. Legalábbis kérdéses, hogy ez a műfaj ugyanúgy felvirágzott volna‑e, ahogyan az az 1980‑as években történt, ha az információs társadalomról szóló irányelv által a szerzőknek és a hangfelvétel‑előállítóknak biztosított kizárólagos jogokat szó szerint alkalmazták volna. Ugyanez vonatkozik a jelen indítvány 32. pontjában hivatkozott számos történelmi példára is. Az új műalkotások kialakulásának akadályozása aligha jelent társadalmilag kívánatos eredményt. Ez a rendszer jobban igazodhatna az internet működéséhez és tendenciáihoz is. Az UGC e tekintetben fontos társadalmi jelenség. Márpedig a rendszer a jelenlegi állapotában nem kínál erre specifikus megoldásokat. Az interneten számos értékes származtatott kifejezés létezik egyfajta szürke zónában, főként a jogosultak egyfaja hallgatólagos belenyugvása (vagy a jogosultak összességének ellenőrzésére való tényleges képtelenség) miatt. A kreativitás e formáit is támogatni kell. Nemcsak a társadalmi részvétel kérdéséről van szó, hanem a művészi sokszínűség kérdéséről is. Végső soron az is egy veszély, hogy ezt a rendszert mind az alkotók, mind a nyilvánosság elvetheti, ha a túl merev szabályok nem felelnek meg a változó környezetnek.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">132.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E tekintetben hasznos lenne a védelem alatt álló teljesítmények művészi újrafelhasználására vonatkozó kivétel (mint például a német jogban a „szabad felhasználásra” vonatkozó szabály) előírása, amely lehetővé tenné a felek jogainak és érdekeinek esetről esetre történő konkrét mérlegelését. Ez támogatná a rendkívül kreatív és így társadalmilag értékes művészi újrafelhasználás eseteit (a nem inspirált másolás kordába tartása mellett). Szabályozott, kötelező vagy jogszabályban rögzített díjazási rendszert (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-184" href="#t-184">184</a>
</span>) is elő lehetne írni annak érdekében, hogy támogassák az alkotókat bizonyos esetekben. Egy ilyen rugalmas és nyitott kivétel azt is biztosítaná, hogy az irodalmi és művészeti tulajdon rendszere időben alkalmazkodjon a jelenlegi és jövőbeli társadalmi és technológiai változásokhoz. Gazdasági szempontból az a tény, hogy a világ számos országa fogadott el ilyen szabályt, enyhíti azokat az aggályokat, amelyek szerint a szabály „megsemmisítené” az Európai Unió kulturális ágazatait. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-185" href="#t-185">185</a>
</span>) Mindenesetre a jogalkotó feladata, hogy ilyen mechanizmusokat vezessen be. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-186" href="#t-186">186</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">V.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Végkövetkeztetés</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">133.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fenti megfontolásokra tekintettel azt javaslom a Bíróságnak, hogy a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország) által előterjesztett kérdésekre a következőképpen válaszoljon:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-182" title="page-52">
      1) Az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22‑i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 5. cikke (3) bekezdésének k) pontját
    </p>
    <p class="C10Marge1" id="para-183" title="page-52">
      úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezés értelmében vett „utánzat” olyan művészi alkotás, amely i. egy létező művet idéz fel, megkülönböztető „esztétikai nyelvének” felhasználásával, miközben ii. érzékelhetően eltér az utánzattól, és iii. az utánzatként való elismerést célozza. Az ezzel a nyílt stilisztikai utánzással elérni kívánt cél irreleváns. A művek vagy más védelem alatt álló teljesítmények védett elemeinek felhasználása, beleértve a hangfelvételek „mintáit” (sample) is, akkor tartozik a megfelelő kivétel hatálya alá, amennyiben e lényeges jellemzőket felmutató művészi alkotást eredményez.
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-184" title="page-52">
      2) A információs társadalomról szóló irányelv 5. cikke (3) bekezdésének k) pontját
    </p>
    <p class="C10Marge1" id="para-185" title="page-53">
      úgy kell értelmezni, hogy valamely mű vagy más, védelem alatt álló teljesítmény felhasználását akkor kell az e rendelkezés értelmében vett „utánzat készítésének céljára [történőnek]” tekinteni, ha e felhasználás „utánzat” jellegét felismerheti egy olyan személy, aki a védelem alatt álló újrafelhasznált anyagot ismeri, és aki az „utánzat” észleléséhez szükséges intellektuális értelmi képességgel rendelkezik.
    </p>
    <div/>
  <hr class="note"/>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-1" href="#c-1">1</a>
</span>) Eredeti nyelv: angol.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-2" href="#c-2">2</a>
</span>) A „sampling” fogalmának meghatározását illetően lásd: Szpunar főtanácsnok Pelham és társai ügyre vonatkozó indítványa (C‑476/17, EU:C:2018:1002, 1. pont; a továbbiakban: Szpunar főtanácsnok Pelham I ügyre vonatkozó indítványa): „A sampling (mintavétel) olyan eljárás, amelynek során elektronikai eszközök segítségével kivonatokat […] nyernek ki egy hangfelvételből azzal a céllal, hogy egy másik hangfelvételben egy új zenemű elemeként felhasználják.”</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-3" href="#c-3">3</a>
</span>) A szerzői jogban a „hangfelvétel” a hangok (azaz hangfelvétel) mindenfajta „rögzítését” jelenti (lásd az az előadóművészek, a hangfelvétel‑előállítók és a műsorsugárzó szervezetek védelméről szóló, 1961. október 26‑án Rómában kelt nemzetközi egyezmény [kihirdette: az 1998. évi XLIV. törvény; a továbbiakban: Római Egyezmény] 3. cikkét és a Szellemi Tulajdon Világszervezetének [WIPO] 1996. december 20‑án Genfben elfogadott és az Európai Közösség nevében a 2000. március 16‑i 2000/278/EK tanácsi határozattal [HL 2000. L 89., 6. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 33. kötet, 208. o.] jóváhagyott, előadásokról és hangfelvételekről szóló szerződése 2. cikkének b) pontját [kihirdette: a 2004. évi XLIX. törvény; a továbbiakban: 1996. évi WPPT]).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-4" href="#c-4">4</a>
</span>) 2019. július 29‑i Pelham és társai ítélet (C‑476/17, EU:C:2019:624; a továbbiakban: Pelham I ítélet).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-5" href="#c-5">5</a>
</span>) 2001. május 22‑i európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2001. L 167., 10. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 230. o.).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-6" href="#c-6">6</a>
</span>) A 96/9/EK és a 2001/29/EK irányelv módosításáról szóló, 2019. április 17‑i európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2019. L 130., 92. o.).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-7" href="#c-7">7</a>
</span>) Bár a CDSM‑irányelv 17. cikke (7) bekezdésének b) pontja a jelen ügyben nem alkalmazandó (mivel nem vonatkozik sem a nyilvánossághoz közvetítés jogára, sem a védelem alatt álló teljesítmények „online tartalommegosztó szolgáltatások” felhasználói általi további felhasználására), e rendelkezést és az információs társadalomról szóló irányelv 5. cikke (3) bekezdésének k) pontját egységesen kell értelmezni (lásd analógia útján: 2016. május 31‑i Reha Training ítélet [C‑117/15, EU:C:2016:379, 28–34. pont]).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-8" href="#c-8">8</a>
</span>) Lásd a Grundgesetz (alaptörvény) 5. cikkét.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-9" href="#c-9">9</a>
</span>) E rendelkezés szerint „[a] szabadon felhasznált mű szerzőjének hozzájárulása nélkül nyilvánosságra hozható és felhasználható a művének szabad felhasználásával készült önálló mű”. A BVerfG úgy ítélte meg, hogy az analógia útján alkalmazható a hangfelvételek újrafelhasználására is.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-10" href="#c-10">10</a>
</span>) Kétségtelen, hogy a Kraftwerk tagjai elsősorban a hangfelvétel‑előállítók szomszédos jogaira hivatkoznak. Mindazonáltal másodlagosan a szerzői jogra is hivatkoznak. Mindenesetre az információs társadalomról szóló irányelv 5. cikke (3) bekezdésének k) pontja szerinti „utánzat” kivétel horizontálisan vonatkozik a szerzői jogra és minden szomszédos jogra (lásd a lenti 36. pontot). Következésképpen az e kivételre vonatkozó előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések nem korlátozódnak a hangfelvételek felhasználására, hanem más teljesítmények, például művek felhasználására is kiterjednek. Ezért a jogok mindkét típusát figyelembe kell venni az elemzés során.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-11" href="#c-11">11</a>
</span>) Bár a kérdés általában a művészetekre vonatkozik, mivel az alapügy a zenét érinti, érvelésemet erre a területre összpontosítom, alkalmanként azonban más területekre is kitérek.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-12" href="#c-12">12</a>
</span>) A művészet szabadságát nemzeti szinten önálló alapvető jogként ismerik el különböző tagállamokban, köztük Németországban (lásd a Grundgesetz [alaptörvény] 5. cikkét) és a nemzetközi jogban (lásd az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 27. cikkét; az ENSZ Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 15. cikke (1) bekezdésének a) pontját és az ENSZ Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 19. cikkének (2) bekezdését).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-13" href="#c-13">13</a>
</span>) Magyarázatok az Alapjogi Chartához (HL 2007. C 303., 17. o.). Az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB) megállapította, hogy az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, 1950. november 4‑én Rómában aláírt európai egyezmény (kihirdette: 1993. évi XXXI. törvény; a továbbiakban: EJEE) 10. cikkében biztosított véleménynyilvánítás szabadsága magában foglalja a „művészi kifejezés szabadságát” (EJEB, 1988. május 24., Müller és társai kontra Svájc, CE:ECHR:1988:0524JUD001073784, 27. §). A kettő közötti különbség az, hogy a kifejezés „művészi”‑e, vagy sem.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-14" href="#c-14">14</a>
</span>) Lásd ebben az értelemben: Pelham I ítélet (34. pont); EJEB, 1988. május 24., Müller és társai kontra Svájc ítélet (CE:ECHR:1988:0524JUD001073784, 27. §); EJEB, 1999. július 8., Karataş kontra Törökország ítélet (CE:ECHR:1999:0708JUD002316894, 49. §).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-15" href="#c-15">15</a>
</span>) Amint az a 13. cikkben a „művészet” általános kifejezés használatából kitűnik, a szóban forgó szabadság tág hatállyal rendelkezik, amely kiterjed a művészi kifejezés valamennyi formájára, függetlenül a hordozótól (irodalom, zene, vizuális művészet stb.) (lásd: Peers, S., Hervey, T., Kenner, J. és Ward, A. [szerk.], The EU Charter of Fundamental Rights – A Commentary, Hart Publishing, Oxford, 2021, 417–419. o.).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-16" href="#c-16">16</a>
</span>) Lásd az irodalmi és a művészeti művek védelméről szóló Berni Egyezmény (Párizsban, az 1971. évi július hó 24. napján felülvizsgált szöveg) 1979. szeptember 28‑án felülvizsgált változata) (kihirdette: 1975. évi 4. tvr.; a továbbiakban: Berni Egyezmény); a Szellemi Tulajdon Világszervezetének (WIPO), 1996. december 20‑án Genfben elfogadott Szerzői Jogi Szerződése (a továbbiakban: WCT), az Európai Közösség nevében jóváhagyta a 2000. március 16‑i 2000/278/EK tanácsi határozat (HL 2000. L 89., 6. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 33. kötet, 208. o.); a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló egyezmény (a továbbiakban: TRIPS‑megállapodás), amely az 1994. április 15‑én Marrakeshben aláírt és a többoldalú tárgyalások uruguayi fordulóján (1986–1994) elért megállapodásoknak a Közösség nevében a hatáskörébe tartozó ügyek tekintetében történő megkötéséről szóló, 1994. december 22‑i 94/800/EK tanácsi határozattal (HL 1994. L 336., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 21. kötet, 80. o.) jóváhagyott, a Kereskedelmi Világszervezetet (WTO) létrehozó egyezmény 1 C. mellékletét képezi.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-17" href="#c-17">17</a>
</span>) Azzal kapcsolatban, hogy az EJEE 10. cikke (és tágabb értelemben a Charta 13. cikke) nemcsak „negatív kötelezettségeket” ír elő a hatóságok számára (nincs beavatkozás), hanem „pozitív” kötelezettségeket is (intézkedések meghozatala a véleménynyilvánítás szabadsága tényleges gyakorlásának biztosítása érdekében), lásd: EJEB, 2003. május 6., Appleby kontra Egyesült Királyság, CE:ECHR:2003:0506JUD004430698, 39. §. A művészi szabadságot és a szerzői jogi védelmet gyakran együttesen rögzítik a nemzetközi jogi aktusokban (lásd az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 27. cikkének (1) bekezdését és (2) bekezdését, valamint 15. cikkének a) és c) pontját).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-18" href="#c-18">18</a>
</span>) Továbbá az információs társadalomról szóló irányelv hatálya alá nem tartozó „személyhez fűződő jogokat” (lásd a Berni Uniós Egyezmény 6bis. cikkét). Lásd még a lenti 54. lábjegyzetet.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-19" href="#c-19">19</a>
</span>) Vagyis „az alkotójuk személyiségét tükrözi” (lásd ebben az értelemben: 2009. július 16-i Infopaq International ítélet, C‑5/08, EU:C:2009:465, 37. pont; a továbbiakban: Infopaq ítélet). A művészeti érdemek ezzel szemben nem relevánsak. A bírák ugyanis nem dönthetnek arról, hogy mi minősül „jó” vagy „rossz” művészetnek (mivel lényegét tekintve szubjektív kérdésről van szó).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-20" href="#c-20">20</a>
</span>) Lásd a Berni Egyezmény 9. cikkét is.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-21" href="#c-21">21</a>
</span>) Lásd az információs társadalomról szóló irányelv (9)–(11) és (14) preambulumbekezdését, valamint Szpunar főtanácsnok Pelham I ügyre vonatkozó indítványát (83. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-22" href="#c-22">22</a>
</span>) A Charta 11. cikkében előírt véleménynyilvánítás szabadságához hasonlóan, a Charta 13. cikkének tág megfogalmazására tekintettel a művészet szabadsága nem csupán a politikai vagy erkölcsi okokból végzett cenzúrának képezi akadályát. A művészek által felhasználható anyagok típusának korlátozása a 13. cikk szerinti művészetekre vonatkozó „korlátozást” is eredményez.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-23" href="#c-23">23</a>
</span>) A WCT 2. cikke, valamint a TRIPS‑megállapodás 9. cikkének (2) bekezdése.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-24" href="#c-24">24</a>
</span>) Lásd: Infopaq ítélet (38., 39. és 48. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-25" href="#c-25">25</a>
</span>) Noha ugyanis az ilyen elemeknek valamely összetételben történő konkrét elrendezése lehet „eredeti”, és igazolhatja a szerzői jogi védelmet, nem teszi a zeneszerzőt mindegyikük kizárólagos tulajdonosává, mivel nem az ő „alkotásáról”, hanem számtalan alkotó által használt közös szókincsről van szó. Lásd: Wilson, L., „The case for common Property in music purposes”, Vanderbilt Journal of Entertainment Technology Technology Law, 26. kötet, 3. szám, 2024., 413–460. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-26" href="#c-26">26</a>
</span>) Lásd ebben az értelemben: Infopaq ítélet (38., 39. és 48. pont); 2011. december 1‑jei Painer ítélet (C‑145/10, EU:C:2011:798, 36., 40., 41., 42. és 95–98. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-27" href="#c-27">27</a>
</span>) Nincs küszöbérték, mint például a szabadon másolható hangjegyek száma, amelyen túl a többszörözési jog megnyílik. Azt a kérdést, hogy a kölcsönzött elemek tekintetében fennmarad‑e a szerzői jog, nem mennyiségi, hanem minőségi szempontból kell értékelni.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-28" href="#c-28">28</a>
</span>) A jogsértés kritériuma a meglévő mű és az új alkotás formátumának összehasonlítása. Egy zenemű esetében hangzásbeli összehasonlításról van szó. Jogsértés akkor állapítható meg, ha az előbbiek egyes eredeti elemei (érzékelhetően) észlelhetők. Az olyan enyhe módosítások, mint a hangnem vagy a tempó megváltoztatása, nem relevánsak. Ha azonban a módosítások alkalmasak arra, hogy az első mű eredeti elemeit a másik, védelem alatt álló teljesítményben észrevehetetlenné tegyék, akkor nem valósul meg az információs társadalomról szóló irányelv 2. cikkének a) pontja értelmében vett „többszörözés” (lásd ebben az értelemben: 2021. március 9‑i VG Bild‑Kunst ítélet [C‑392/19, EU:C:2021:181, 25. pont]).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-29" href="#c-29">29</a>
</span>) Az alábbi B. szakaszban tárgyalt kivételekre és korlátozásokra is figyelemmel.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-30" href="#c-30">30</a>
</span>) Figyelmen kívül hagyom az előadóművészek számára az előadásaik rögzítése tekintetében az információs társadalomról szóló irányelv 2. cikkének b) pontja alapján biztosított többszörözési jogot, amely eltérő logikát követ (mivel nem tudok minden egyes lehetséges kérdést egy és ugyanazon véleményben vizsgálni).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-31" href="#c-31">31</a>
</span>) Lásd még a Római Egyezmény 10. cikkét; az 1996. évi WPPT 11. cikkét; valamint a TRIPS‑megállapodás 14. cikkének (2) bekezdését.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-32" href="#c-32">32</a>
</span>) Ha például valamely zenemű felvételre kerül, az e művön fennálló, a szerzőt megillető szerzői jogon kívül, a felvételt az információs társadalomról szóló irányelv 2. cikkének c) pontjában foglalt, az előállító számára biztosított szerzői joggal szomszédos jog védi.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-33" href="#c-33">33</a>
</span>) Lásd az információs társadalomról szóló irányelv (10) preambulumbekezdését.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-34" href="#c-34">34</a>
</span>) Azzal kapcsolatban, hogy a „sampling” a Charta 13. cikke által védett művészi kifejezés egyik formája, lásd: Pelham I ítélet (35. pont). Ugyanez vonatkozik analógia útján valamely filmnek vagy műsornak a műalkotás létrehozása céljából történő újrafelhasználására is.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-35" href="#c-35">35</a>
</span>) Az alábbi B. szakaszban tárgyalt kivételre és korlátozásra is figyelemmel.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-36" href="#c-36">36</a>
</span>) Lásd Grisse, K. és Kaiser, C., „On the significance of (un)recognisability for the reproduction right in European copyright law: Pelham GmbH kontra Hutter (C‑476/17)”, European Intellectual Property Review, 44. kötet, 2. szám, 2022, 78–90. o., 82. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-37" href="#c-37">37</a>
</span>) Jelentős vita van arról, hogy a Bíróság mit értett ez alatt (lásd többek között: Grisse, K. és Kaiser, C., i. m., 36. lábjegyzet, 82. o.). Véleményem szerint a „felismerhető” kifejezéssel a Bíróság azt kívánta kimondani, hogy a „sample” hangzásbeli összehasonlítás alapján összekapcsolható az eredeti hangfelvétellel (lásd analógia útján a fenti 28. lábjegyzetet). A „füllel” kifejezés (egyértelműen) azt jelenti, hogy a „sample” ember számára észlelhető. A csak a robotok és gépek által kimutatható sampling nem tartozik ide. A nehezen eldönthető kérdés az, hogy kinek a füle releváns. Egy szakértő hiphop producer több mintát fog felismerni, mint egy alkalmi hallgató. E probléma megoldása érdekében a bíróságok jogi fikciókat alkalmazhatnak (a védjegyjogban szereplő „átlagfogyasztóhoz” hasonlóan). A kérdést előterjesztő bíróság ugyanis a Bíróság által a Pelham I ítéletben adott válasz alkalmazásával e célból kialakította az „átlagos zenehallgató” fikcióját. E bíróság úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó „sample” – bár kismértékben módosult – az ilyen hallgató számára „füllel felismerhető” maradt a „Nur mirben”.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-38" href="#c-38">38</a>
</span>) Releváns többszörözési jog ugyanis csak akkor nem keletkezik, ha a védelem alatt álló teljesítményből származó átvett kivonat oly mértékben módosult, hogy az az új alkotásban „felismerhetetlen” volt (lásd: Pelham I ítélet [29–31. pont]). Lásd analógia útján a fenti 28. lábjegyzetet.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-39" href="#c-39">39</a>
</span>) I. Sztravinszkij orosz zeneszerzőnek tulajdonított idézet.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-40" href="#c-40">40</a>
</span>) Szpunar főtanácsnok Cofemel ügyre vonatkozó indítványa (C‑683/17, EU:C:2019:363, 55. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-41" href="#c-41">41</a>
</span>) Lásd alább a 66. pontot.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-42" href="#c-42">42</a>
</span>) Ez azonban egyáltalán nem korlátozódik erre a területre. Néhány példa a vizuális művészetek területéről: az olyan festmények, mint Monnet Reggeli a szabadban vagy van Gogh Birkanyírás (Millet után) című képe újrafeldolgozott anyagokból állnak, amelyeket kreatív módon újraértelmeztek. A 20. században indult „kisajátítás művészete” mozgalom, amelynek része a dada, a pop art, a konceptuális művészet (és így tovább), amelyet olyan művészek kezdeményeztek, mint Bouchet, Warhol vagy Koons, szintén (teljesen szélsőséges) esetekhez vezetett e tekintetben (lásd Williams, T., „Appropriation in art”, in Marter, J. [szerk.], The Grove Encyclopedia of American Art, Oxford University Press, Oxford, 2011).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-43" href="#c-43">43</a>
</span>) Például Bach három orgona‑versenyműve (BWV 593, 594 és 596) Vivaldi három művéből származik: Concerto két hegedűre és csellóra, Op. 3 No 8 (RV 522), Concerto két hegedűre és csellóra, Op. 7 No 5 (RV 208), és Concerto két hegedűre és csellóra, Op. 3 No 11 (RV 565). Mozart 12 variáció a Je suis Lindorra Esz-dúrban című műve (K. 354/299a) Baudron Sevillai borbély című operájának egy híres áriáján alapul.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-44" href="#c-44">44</a>
</span>) Például a marseille‑i Passage to Marseille című filmhez 1944‑ben komponált zenében Steiner több taktust is felhasznált a francia himnuszból, a „Marseilles‑ből”. Ives Piano Sonata no 2 Concord, Mass című művében Beethoven 5. szimfóniájának négyhangos nyitómotívuma tér egyre vissza (Op. 67).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-45" href="#c-45">45</a>
</span>) A „sampling” elvont értékelése összetett kérdés. A „minták” (samples) számtalan formát ölthetnek (hosszú, rövid, megkülönböztethető, nem megkülönböztethető). Lejátszhatók egyszer, de ismételhetők is (loop). Néha hűen reprodukálják őket, máskor pedig módosítják és adaptálják őket. Ezenkívül a „sampling” nem korlátozódik egy zenei műfajra. Kétségtelen, hogy részben történelmi okokból a hiphophoz kapcsolódik. Amikor a műfaj az 1970‑es években Bronxban (New York, Egyesült Államok) megjelent, a DJ-k ugyanazon felvétel két lemezjátszón lejátszott két példányának felhasználásával loopolták egy adott dal bizonyos részeit, hogy olyan „beatet” alkossanak, amelyre az MC‑k (Masters of Ceremonies) rappelhettek. Később a digitális samplerek lehetővé tették a hiphop producerek számára, hogy átvizsgálják a múlt hangfelvételeit, a hangfelvételek részleteinek másolásával az ilyen „beat” létrehozása céljából (lásd: Katz, M., „Capturing sound: how technology has changed music”, University of California Press, felülvizsgált kiadás, 2010., 124–176. o.).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-46" href="#c-46">46</a>
</span>) Az „intertextualitás” eredetileg az irodalmi szakirodalomban kidolgozott, de a művészetek más területeire is kiterjesztett fogalma az a gondolat, hogy semmilyen mű nem létezhet önellátó egészként, mivel i. minden művet átitatnak az utalások, idézetek és hatások, valamint ii. e mű recepciójára mindig kihat a néző, a hallgató vagy az olvasó által ismert összes többi mű.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-47" href="#c-47">47</a>
</span>) Lásd még: Olufunmilayo, A.B., „From J.C. Bach to hip hop – musical borrowing, copyright and cultural context”, North Carolina Law Review, 84. kötet, 2006, 547–645. o.; Boyle, J., Ap Siôn, P. és Redhead, M., „Musical Borrowing and Quotation in the Twentieth and Twenty first Centuries”, Contemporary Music Review, 33. kötet, 2. sz., 125–127. sz.; valamint Myung‑Ji Lee, B., The art of borrowing – quotations and allusions in western music, 2016.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-48" href="#c-48">48</a>
</span>) A „remixelés” a létező tartalmak eleminek új módon történő összekapcsolását jelenti, a remixek e folyamat eredményei (lásd: Chandler, D., Munday, R., A Dictionary of Social Media, Oxford University Press, Oxford, 2016; „remixing” szócikk).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-49" href="#c-49">49</a>
</span>) A „mashup” kifejezés általánosságban egy olyan új dolog létrehozásának folyamatát jelenti, amelynek során több meglévő forrásból származó tartalmakat kombinálnak, illetve az ilyen folyamat bármely eredményét (lásd: Chandler, D., Munday, R., i. m., 48. lábjegyzet; „mashup” szócikk).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-50" href="#c-50">50</a>
</span>) A „mém” egy humoros felirattal ellátott képből áll, amely néha (de nem mindig) híres filmből vagy műsorból származik, és amelyet az interneten igen széles körben megosztanak (lásd: Chandler, D. és Munday, R., i. m., 48. lábjegyzet; „meme [internet meme]” szócikk).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-51" href="#c-51">51</a>
</span>) A gifek valakit vagy valamit ábrázoló audiovizuális tartalom néhány kockájából állnak, és azokat széles körben használják a közösségi médiában üzenetre vagy hozzászólásra adott válasz kifejezésére (stb.) (lásd: https://www.merriam-webster.com/dictionary/reaction%20GIF).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-52" href="#c-52">52</a>
</span>) Például a 18. század előtt általában nem állt fenn szerzői jog a zeneművekre vonatkozóan. A hangfelvétel‑előállítók szomszédos jogát csak az 1960‑as években, a filmek és műsorok rögzítését illetően pedig az 1990‑es években hozták létre (lásd: Hugenholtz, P. B., „Neighbouring rights are obsolete”, International Review of Intellectual Property and Competition Law, 50. kötet, 8. szám, 2019, 1006–1011. o.). Ezenkívül e különböző jogok hatályát és időtartamát fokozatosan kiterjesztették.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-53" href="#c-53">53</a>
</span>) Lásd: United States District Court for the Southern District of New York, 1991. december 17., Grand UPRIGHT Music kontra Warner Bros Records, Inc., 780 F. Supp. 182 (S.D.N.Y. 1991).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-54" href="#c-54">54</a>
</span>) A szerzők számára műveik tekintetében fenntartott „személyhez fűződő jogok” további terhet jelentenek. E tekintetben a Berni Egyezmény 6bis. cikke egyrészt elismeri a szerző azon jogát, hogy magának követelhesse a mű szerzőségét (a továbbiakban: szerzőség elismerésének joga). Ez általában magában foglalja azt a kötelezettséget, hogy a szerző nevét fel kell tüntetni, ha a művet egy új alkotásban reprodukálják. Másrészt, ami problematikusabb, a 6bis. cikk jogot biztosít a szerzőnek arra, hogy tiltakozzon e mű mindenfajta eltorzítása, megcsonkítása vagy más olyan megváltoztatása, illetve csorbítása ellen, amely „a becsületére vagy hírnevére sérelmes” (a továbbiakban: integritáshoz való jog). Egyes tagállamok – mint például a francia szerzői jogi szabályozás – ennél tovább mennek, és jogot biztosítanak a szerzőnek arra, hogy megtiltsa művének bármely lényeges módosítását, még akkor is, ha az nem „sérelmes”. Nyilvánvalóan a meglévő művek kreatív újrafelhasználásának jelentős akadályáról van szó.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-55" href="#c-55">55</a>
</span>) Lásd ebben az értelemben a CDSM–irányelv 17. cikkének (4) bekezdését. Az abban előírt szűrési kötelezettségek rendszerének teljes körű magyarázatát illetően lásd: Saugmandsgaard Øe főtanácsnok Lengyelország kontra Parlament és Tanács ügyre vonatkozó indítványa (C‑401/19, EU:C:2021:613, 48–69. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-56" href="#c-56">56</a>
</span>) Lásd többek között: Cabay, J. és Lambrecht, M., „Remix prohibited – how rigid EU copyright laws inhibit creativity”, Journal of Intellectual Property Law &amp; Practice, 10. kötet, 5. sz., 2015, 359–377. o., Senftleben, M., „Flexibility grave – partial reproduction focus and closed system fetishism in CJEU, Pelham”, International Review of Intellectual Property and Competition Law, 2020, 751–769. o.; és Westkamp, G., „Two constitutional cultures, technological enforcement and user creativity – the impending collapse of the EU copyright regime?”, International Review of Intellectual Property and Competition Law, 53. kötet, 2022, 62–93. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-57" href="#c-57">57</a>
</span>) Az információs társadalomról szóló irányelv 5. cikkének (1) bekezdésében foglalt kivételen kívül ugyanis (amely a jelen ügy szempontjából nem releváns) a tagállamok főszabály szerint szabadon ültethetik át nemzeti jogukba az egyéb kivételeket és korlátozásokat (lásd azonban a lenti 105. pontot).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-58" href="#c-58">58</a>
</span>) Lásd az információs társadalomról szóló irányelv (3) és (31) preambulumbekezdését.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-59" href="#c-59">59</a>
</span>) Lásd az információs társadalomról szóló irányelv (32) preambulumbekezdését.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-60" href="#c-60">60</a>
</span>) Lásd: Pelham I ítélet (63–65. pont); fenti 12–15. pont. Hasonló rendelkezések léteztek különböző tagállamok jogában (lásd: Hui, A. és Döhl, F., „Collateral damage: reuse in the arts and the new role of quotation provisions in countries with free use provisions after the ECJ's Pelham, Funke Medien and Spiegel Online judgments”, International Review of Intellectual Property and Competition Law, 52. kötet, 7. szám, 852–892. o.).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-61" href="#c-61">61</a>
</span>) 2019. július 29‑i ítélet (C‑469/17, EU:C:2019:623, 55–64. pont; a továbbiakban: Funke Medien ítélet).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-62" href="#c-62">62</a>
</span>) 2019. július 29‑i ítélet (C‑516/17, EU:C:2019:625, 40–49. pont; a továbbiakban: Spiegel Online ítélet).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-63" href="#c-63">63</a>
</span>) 2014. szeptember 3‑i Deckmyn és Vrijheidsfonds ítélet (C‑201/13, EU:C:2014:2132; a továbbiakban: Deckmyn ítélet; 20. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-64" href="#c-64">64</a>
</span>) Franciaország tekintetében lásd az alábbi 52. pontot. A tagállami jogok összehasonlító vizsgálata tekintetében lásd: Mezei, P., Jütte, B. J., Sganga, C., és Pascault, L., „Oops, I sampled again … the meaning of »pastiche« as an autonomous concept under EU copyright law”, International Review of Intellectual Property and Competition Law, 55. kötet, 2024, 1225–1256. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-65" href="#c-65">65</a>
</span>) Ezzel szemben a „paródiák” és a „karikatúrák” az UrhG 24. §‑ának (1) bekezdésében foglalt „szabad felhasználásra” vonatkozó szabály alapján voltak megengedettek (lásd: Stieper, M., „Es ist nicht alles Kunst, was glänzt – Versuch einer Eingrenzung des Pastichebegriffs in § 51a UrhG”, GRUR, 2023, 1660–1665. o.).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-66" href="#c-66">66</a>
</span>) Az e szolgáltatásokon kívüli felhasználások esetében az „utánzat” kivétel az információs társadalomról szóló 2001/29 irányelv 5. cikke (3) bekezdésének k) pontja értelmében továbbra is fakultatív (lásd azonban a jelen indítvány 105. pontját).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-67" href="#c-67">67</a>
</span>) A német jogalkotó ezzel párhuzamosan hatályon kívül helyezte az e törvény 24. §‑ának (1) bekezdésében foglalt „szabad felhasználásra” vonatkozó szabályt (a Pelham I ítéletre válaszul) (lásd a fenti 15. pontot).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-68" href="#c-68">68</a>
</span>) Az 51a. cikk ugyanis nem korlátozódik a CDSM‑irányelv 17. cikkének hatálya alá tartozó felhasználásokra.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-69" href="#c-69">69</a>
</span>) Lásd: Deutscher Bundestag Drucksache 19/27426, 19. Wahlperiode 9.3.2021, Gesetzentwurf der Bundesregierung, Entwurf eines Gesetzes zur Anpassung des Urheberrechts an die Erfordernisse des digitalen Binnenmarktes. Úgy tűnik, hogy az osztrák, a spanyol és a magyar jogalkotó az „utánzat” kivétel hasonló értelmezését fogadta el (összehasonlító elemzéshez lásd: Mezei, P., Jütte, B. J., Sganga, C. és Pascault, L., i. m., 64. lábjegyzet).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-70" href="#c-70">70</a>
</span>) Lásd a fenti 16. pontot.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-71" href="#c-71">71</a>
</span>) Lásd analógia útján a „paródia” tekintetében: Deckmyn ítélet (14. és 15. pont). Ezt az értelmezést nem kérdőjelezi meg a 2001/29 irányelv 5. cikke (3) bekezdése k) pontjának fakultatív jellege. Bár a tagállamok főszabály szerint szabadon ültethetik át a szóban forgó kivételt, nem határozhatják meg szabadon annak hatályát nem harmonizált módon (uo. 16. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-72" href="#c-72">72</a>
</span>) Lásd többek között: Deckmyn ítélet (19. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-73" href="#c-73">73</a>
</span>) Lásd ugyanebben az értelemben: Pollaud-Dulian, F., „Le pastiche en quête de sens”, Recueil Dalloz, 23. kötet, 2024, 1138. o.; és Spina Ali, G., „Is EU copyright law an obstacle to Internet memes?”, European Intellectual Property Review, 45. kötet, 12. sz., 2023., 714–724. o., különösen 721. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-74" href="#c-74">74</a>
</span>) Amint azt Pelham és társai kifejtették, az Oberlandesgericht Hamburg (hamburgi regionális felsőbíróság) elegendő „konfrontációnak” tekintette azt, hogy a Nur mir más zenei műfajhoz tartozik, mint a „Metall auf Metall”.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-75" href="#c-75">75</a>
</span>) Ilyen „párbeszédet” követel meg ezzel szemben az információs társadalomról szóló irányelv 5. cikke (3) bekezdésének d) pontjában foglalt „idézés” kivétel (lásd a lenti 88. pontot).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-76" href="#c-76">76</a>
</span>) Legalábbis erre tudok következtetni a Pelham és társai, a német kormány és a Bizottság által a „művészi konfrontáció” fogalmának jelentésével kapcsolatban adott magyarázatokból, amelyek rendkívül homályosak voltak. Lásd ugyanazon meghatározásra vonatkozóan: Hudson, E., „The pastiche exception in copyright law – a case of mashed‑up drafting?”, Intellectual Property Quarterly, 4. szám, 2017, 346–368. o., Kreutzer, T., The pastiche in copyright law, Gesellschaft für Freiheitsrechte, 2022, 14–22. o.; Opinion on CG and YN v Pelham GmbH and Others, Case C‑590/23 (Pelham II), European Copyright Society, 2024. november 6.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-77" href="#c-77">77</a>
</span>) Ugyanezen álláspont tekintetében lásd: Szerzői jogi reform: Kérdések és válaszok, utoljára frissítve 2022. február 22‑én (https://digital-strategy.ec.europa.eu/en/faqs/copyright-reform-questions-and-answers) Q: „Megakadályozza‑e a szerzői jogi irányelv, hogy a felhasználók a jelenlegihez hasonló módon fejezzék ki magukat az interneten? Betiltják a mémeket és a GIF‑eket? A: „Nem. Éppen ellenkezőleg, kifejezetten megengedett a felhasználók által létrehozott mémek és egyéb tartalmak feltöltése idézés, kritika, felülvizsgálat, karikatúra, paródia és utánzat (például GIF‑ek vagy hasonlók) céljából. […]” (kiemelés tőlem).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-78" href="#c-78">78</a>
</span>) Lásd továbbá a lenti C. szakaszt.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-79" href="#c-79">79</a>
</span>) Lásd a kizárólag, vagy legalábbis fő jelentésként ilyen értelmezést tartalmazó meghatározást angolul: Collins English Dictionary; Oxford Dictionary of English; Merriam‑Webster English Dictionary; Shorter Oxford English Dictionary; spanyolul: Real Academia Española, Diccionario de la Lengua Española; németül: Duden; Brockhaus; franciául: Le Littré; Dictionnaire de l’Académie Française; Le Petit Robert, Larousse; Le Robert. A művészeti szakértők tanulmányai tekintetében lásd: Hoesterey, I., Pastiche – cultural memory in art, film, literature, Indiana University Press, 2001, 1–10. o.; Dyer, R., Pastiche, Routledge, 2007, 28–40. o. A jogi kommentátorok kapcsán lásd: Döhl, F., „Pastiche zwischen Generalklausel und Auffangtatbestand”, Zeitschrift für geistiges Eigentum, 4. sz., 2020, 380–442. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-80" href="#c-80">80</a>
</span>) Lásd: Hoesterey, I., i. m., 79. lábjegyzet, 1–4. oldal.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-81" href="#c-81">81</a>
</span>) Uo.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-82" href="#c-82">82</a>
</span>) Például 1919‑es Pastiches et Mélanges című regényében Proust kilenc szerző – köztük Balzac és Flaubert – stílusában mesél egy kisebb bűncselekményt. Azért humoros, mert egy ilyen anekdota elmeséléséhez „nem illenek” e szerzők ünnepélyes szavai (lásd: Hoesterey, I., i. m., 79. lábjegyzet, 1., 4–7. és 80–94. o.).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-83" href="#c-83">83</a>
</span>) Vivant, M. és Bruguière, J.-M., Droit d’auteur et droits voisins, Dalloz, Paris, 2015, 415–416. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-84" href="#c-84">84</a>
</span>) Lásd: Szpunar főtanácsnok Pelham I ügyre vonatkozó indítványa (30. lábjegyzet).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-85" href="#c-85">85</a>
</span>) Az „utánzat” maga is felhívja a figyelmet arra, hogy imitált anyagot tartalmaz. Annak felismerése, hogy az „utánzat” valamilyen korábbi dologra utal, alapvető fontosságú identitása szempontjából (lásd: Dyer, R. i. m., 79. lábjegyzet).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-86" href="#c-86">86</a>
</span>) Néha egy műnek egy másik stílusban történő megalkotása kevésbé dicső szándékot takar: az előbbi mű sikeres egy részének megszerzését.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-87" href="#c-87">87</a>
</span>) Lásd Hoesterey, I., i. m., 79. lábjegyzet, 8. és 9. o.; Jacques, S., The parody exception in copyright law, Oxford University Press, Oxford, 2019., 10. o.; és Döhl, F., i. m., 80. lábjegyzet, 440–443. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-88" href="#c-88">88</a>
</span>) Lásd: Bell, C., Premonitions of the past – an analysis of pastiche in the films of Quentin Tarantino, Digitized Theses, 2011. Például Tarantino 1997‑es Jackie Brown című filmje egy 1970‑es női főszereplős „blaxploitation” film, a Foxy Brown „utánzata”. A filmművészetben az „utánzat” egyéb példáit lásd: Hoesterey, I., i. m., 79. lábjegyzet, 47–52. o.; Dyer, R., i. m., 79. lábjegyzet, és „utánzat” in: Kuhn, A. és Westwell, G., A Dictionary of Film Studies, 2. kiadás, Oxford University Press, Oxford, 2020.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-89" href="#c-89">89</a>
</span>) Lásd: DJ Louie XIV, „Pharrell, Bruno Mars and the age of pastiche pop – are chart‑topping retro‑style hits honoring the past or simply retreading it?”, Medium, 2015. május 4. (https://medium.com/cuepoint/pharrell-bruno-mars-and-the-age-of-pastiche-pop-cdeaf98aff54). A klasszikus zene egyik ilyen példája, amikor Liszt „utánozza” Bachot a Variationen über das Motiv von Bach (S.180) című darabjában.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-90" href="#c-90">90</a>
</span>) A Szárnyas fejvadász egyrészt Fritz Lang 1927‑es avantgarde sci‑fije, a Metropolis futurisztikus építészetét, esztétikáját, rendezését és témáját, másrészt a „ film noir” műfaj toposzait ötvözi, az összes elemet a Los Angeles‑i apokaliptikus városképbe oltva (lásd: Kuhn, A. és Westwell, G., i. m., 88. lábjegyzet). A Bohemian Rhapsody olyan toposzok, motívumok, struktúrák és harmóniák keveréke, amely a klasszikus zenétől az operáig és a metálzenéig terjed.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-91" href="#c-91">91</a>
</span>) Lásd az alternatív, második jelentésként ilyen értelmezést tartalmazó meghatározást angolul: Collins English Dictionary; Oxford Dictionary of English; Merriam‑Webster English Dictionary; Shorter Oxford English Dictionary; franciául: Le Littré, Le Petit Robert. Lásd még: Hoesterey, I., i. m., 80. lábjegyzet, 10–16. o.; Dyer, R., i. m., 79. lábjegyzet, 9–21. o.; Ortland, E., „Pastiche im europäischen Sprachgebrauch und im Urheberrecht”, Zeitschrift für Geistiges Eigentum, 14. kötet, 1. szám, 2022., 3., 17–19. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-92" href="#c-92">92</a>
</span>) A „cento” kifejezés olyan, az ókori görög irodalomból származó költeményekre utal, amelyeket ismert költők (Homérosz, Vergilius) műveiből származó egyes verssorokból állítottak össze (lásd: Hoesterey, I., i. m., 79. lábjegyzet, 9–11. és 80 o.). A „kollázs” a vizuális művészetekben olyan, Braque és Picasso 1910‑es években készített papiers collés művei nyomán kialakult folyamat, amelynek során vizuális elemeket (újságkivágások, cigarettásdobozok hátoldalai stb.) kubista alkotásokba rendeztek (uo. 11. o.). A „found footage” olyan filmet jelent, amelyet a filmkészítő már létező és megfelelő filmminták rekombinációja révén állít elő, mint például Michel Hazanavicius és Dominique Mézerette La Classe américaine című filmje (lásd: „found footage” in Kuhn, A. és Westwell, G., i. m., 88. lábjegyzet).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-93" href="#c-93">93</a>
</span>) Lásd: „Pastiche” and „Pasticcio” in Kennedy, J., Kennedy, M. és Rutherford‑Johnson, T., The Oxford Dictionary of Music, 6. kiadás, Oxford University Press, Oxford, 2012.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-94" href="#c-94">94</a>
</span>) Lásd ugyanezt az álláspontot: Döhl, F., i. m., 79. lábjegyzet, 390., 425. és 426. o., valamint 429–436. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-95" href="#c-95">95</a>
</span>) Nehéz ugyanis elhinni, hogy az uniós jogalkotó a 18. századi „pasticcio opera” műfajra gondolt az információs társadalomról szóló irányelv kidolgozása során (uo., 418. o.).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-96" href="#c-96">96</a>
</span>) Az információs társadalomról szóló irányelv nyelvi változatainak összehasonlító elemzése sem hoz egyértelmű eredményt, mivel i. e nyelvi változatok többsége a „pastiche” francia kifejezést (DA, DE, EN, ES, FR, IT, NL, PT) vagy szinte azonos külföldi kifejezést használ (ET „pastišis”; FI „pastississa”; HR „pastiša”; LT „pastišui”; MT „pastiċċ”; PL „pastiszu”; RO „pastișelor”; SL „pastiša”; SV „pastischsyfte”), illetve ii. a néhány eltérő nyelvi változat ellentmondásos adatokat szolgáltat, mivel egyes változatok olyan kifejezéseket használnak, amelyek „utánzatként” (BG „имитация”; EL „μίμηση”; HU „utánzat”), vagy akár „stilisztikai utánzatként” fordíthatók (LV „stilizācijās”), míg mások a korábbi munkákból vett részek „mozaikjára” utaló kifejezéseket használnak (CS, SK: „koláže”).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-97" href="#c-97">97</a>
</span>) Kétségtelen, hogy az 5. cikk (3) bekezdésének k) pontja az Európai Unió Tanácsához delegált francia küldöttség javaslatából ered, amelyet nyilvánvalóan a francia jog ihletett (lásd az EK‑Szerződés 251. cikke (2) bekezdésének második albekezdése alapján a Tanácsnak az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására vonatkozó közös álláspontjáról az Európai Parlamentnek szóló bizottsági közleményt [SEC/2000/1734 végleges], 3.2.4. pont). Mindazonáltal valamely uniós jogi rendelkezés keletkezése önmagában nem határozhatja meg annak értelmezését. Miután egy uniós jogi eszközbe illesztették be az „utánzat” kifejezést, az önálló fogalommá vált, és a Bíróságnak nem szabad az egyik nemzeti hagyomány fogalmából levezetnie a meghatározását.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-98" href="#c-98">98</a>
</span>) Nyilvánvaló, hogy bizonyos átfedés lehet a „paródia” és az „utánzat” fogalma között. Amint azt fentebb jeleztük, az így meghatározott egyes „utánzatok” humoros vagy kritikus célúak lehetnek.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-99" href="#c-99">99</a>
</span>) Lásd többek között: Deckmyn ítélet (21. pont). A gyakorlatban azonban az „utánzat” általában „eredeti”, mivel ez a küszöb alacsony. Azt is szeretném hangsúlyozni, hogy – mint általában a szerzői jogban (lásd a fenti 19. lábjegyzetet) – az „utánzat” művészi értéke (függetlenül attól, hogy az jó vagy rossz) nyilvánvalóan irreleváns a vonatkozó kivétel alkalmazása szempontjából.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-100" href="#c-100">100</a>
</span>) Lásd többek között: Deckmyn ítélet (23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-101" href="#c-101">101</a>
</span>) Ily módon csak e „stílus” konkrét kifejezése részesül védelemben egy adott műben.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-102" href="#c-102">102</a>
</span>) Az ötlet/kifejezés dichotómiával, valamint a szokásos és az „eredeti” elemek megkülönböztetésével kapcsolatban lásd a fenti 26. pontot.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-103" href="#c-103">103</a>
</span>) Lásd: Andersen/Stability AI és Getty Images v Staity AI, jelenleg a High Court (felsőbíróság, Egyesült Királyság) előtt.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-104" href="#c-104">104</a>
</span>) Többek között Marvin Gaye 1973‑as „Let’s Get It On” című dala társszerzőjének jogutódja is keresetet indított Ed Sheeran ellen 2018‑ban amiatt, hogy utóbbi a saját „Thinking Out Loud” című dalában „ellopta” az előbbi dal akkordmenetének és harmonikus ritmusának kombinációját. A szerzői jog megsértésével kapcsolatos kérelmeket végül mindkét ügyben elutasították azzal az indokkal, hogy a kölcsönzött elemek túl gyakoriak voltak ahhoz, hogy igazolják a szerzői jogi védelmet (lásd: United States Court of Appeals for the Second Circuit, 2024. november 1., Structured Asset Sales, LLC kontra Sheeran, 23–905. szám [2d Cir. 2024]). Mindazonáltal az ilyen perek jogbizonytalanságot teremtenek a megkülönböztető stílusokat utánozni kívánó zenészek körében. Az Európai Unióban a fent meghatározott „utánzat” kivétel e tekintetben megerősítené az alkotók jogi helyzetét.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-105" href="#c-105">105</a>
</span>) Lásd: Döhl, F., i. m., 79. lábjegyzet, 427–429. oldal. Például 2013‑ban Marvin Gaye hagyatéki vagyonkezelője és producere azzal vádolta Pharrell Williamst és Robin Thicke‑t, hogy a „Blurred lines” című dalukban „ellopták” Gaye „Got to give it up” című dalának „jellegzetes mondatait, riffjeit, basszusdallamait [és] világábrázolását”. Az érintett amerikai bíróságok megállapították, hogy a „Blurred lines” sérti a „Got to give it up”-hoz fűződő szerzői jogot, mivel a kölcsönvett stilisztikai elemek kombinációja „eredeti” volt (lásd: United States Court of Appeals for the 9 Circuit, 2018. március 21., Williams kontra Gaye, 895 F.3d 1106 [9th Cir 2018]). Az Európai Unióban az „utánzat” kivétel eredményeként el lehetett volna kerülni ezt a kimenetet, mivel a „Blurred linest” a „Got to give it up” „utánzatának” lehetett tekinteni.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-106" href="#c-106">106</a>
</span>) Az információs társadalomról szóló irányelv 5. cikkének (5) bekezdésében előírt háromlépcsős kritérium betartása mellett. E tekintetben ez a kritérium döntő fontosságú lehet többek között a mesterséges intelligencia által a védelem alatt álló művek és más védelem alatt álló teljesítmények szkennelése révén generált egyes más műalkotások elfogadhatóságának értékelése szempontjából.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-107" href="#c-107">107</a>
</span>) Lásd analógia útján az információs társadalomról szóló irányelv 5. cikke (3) bekezdésének d) pontjában foglalt „idézés” kivétellel kapcsolatban: Pelham I ítélet (68. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-108" href="#c-108">108</a>
</span>) Analógiaként, Rochberg Nach Bach című műve a barokk stílust utánozza, nemcsak bizonyos megkülönböztető formák átvételével, hanem Bach művei egyes „eredeti” részeinek közvetlen reprodukciójával is (lásd: Myungto i Lee, B., i. m., 47. lábjegyzet, 56. o.).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-109" href="#c-109">109</a>
</span>) Lásd: Döhl, F., i. m., 79. lábjegyzet, 424. és 425. oldal.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-110" href="#c-110">110</a>
</span>) Ez emellett megfosztaná hatékony érvényesülésétől az információs társadalomról szóló irányelv 5. cikke (3) bekezdésének d) pontjában foglalt „idézésre” vonatkozó kivételt is, mivel minden olyan tartalom, amely harmadik felektől származó anyagot – beleértve az „idézést” is – használ fel újra, „utánzatnak” lenne tekinthető.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-111" href="#c-111">111</a>
</span>) Megjegyzem, hogy egyes német bíróságok és jogtudományi kommentátorok – amellett, hogy támogatják az „utánzat” Pelham és társai, a német kormány és a Bizottság által megadott fogalommeghatározását – korlátozzák annak alkalmazási körét azáltal, hogy a „művészi konfrontáció” követelményét úgy értelmezik, hogy az azt jelenti, hogy az „utánzatnak” „antitematikusnak”, vagyis a forrás tekintetében kritikusnak kell lennie (lásd például: Landgericht Berlin [berlini regionális bíróság, Németország]). 2021. november 2., The unknowable, ECLI: DE/LGBE: 2021: 1102: 15O551.19.00), vagy legalábbis „párbeszédben kell állnia” ezekkel az elemekkel (lásd: Stieper, M., i. m., 65. lábjegyzet, 1662. o.). A „művészi konfrontáció” ezen alternatív felfogását CG is támogatja, nyilvánvalóan másodlagos jelleggel. Ezen értelmezés szerint az „utánzat” kivétel a kreatív újrafelhasználások korlátozottabb részhalmazát fedi le – kizárva sok UGC-t és a „sampling” eseteinek többségét –, ahol nem azonosítható az ilyen párbeszéd vagy az antitematikus konfrontáció. Mindazonáltal nem látom hasznosnak ezt az értelmezést. Az a követelmény, hogy a használatnak „antitematikusnak” kell lennie, összekeveri a „paródia” és az „utánzat” fogalmát (lásd a lenti 93. pontot). A „párbeszéd” megkövetelése viszont az „utánzatot” és az „idézést” keveri össze (lásd a lenti 88. pontot).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-112" href="#c-112">112</a>
</span>) Az Egyesült Államok szerzői jogi törvényének 107. cikkében foglalt, úgynevezett „tisztességes felhasználás” szabály, mint a szerzői jog alóli kivétel, szabadon engedélyezi a védelem alatt álló mű bármely felhasználását, amelyet „méltányosnak” tekintenek olyan tényezőkre tekintettel, mint „a felhasználás célja és jellege, különösen az, hogy e felhasználás kereskedelmi vagy nem haszonszerzési célú felhasználás”, „a szerzői jogi védelem alatt álló mű jellege”, „a védelem alatt álló mű egészével kapcsolatban felhasznált rész mennyisége és lényeges jellege”, valamint „a védelem alatt álló mű potenciális piaci felhasználása vagy értéke”.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-113" href="#c-113">113</a>
</span>) Megjegyzendő, hogy az információs társadalomról szóló irányelv 5. cikkében jelenleg előírt rendszerben az (5) bekezdésben előírt háromlépcsős kritériumnak nem az a célja, hogy a kivétel engedélyezésének egyetlen paramétere legyen. E kritériumnak ugyanis az a funkciója, hogy tovább szűkítse az ezen irányelv 5. cikkének (1)–(4) bekezdésében felsorolt (már szűk és kevés) kivétel és korlátozás alkalmazási körét. Még ha az ilyen felhasználás meg is felel e kivételek és korlátozások valamelyike követelményeinek, e felhasználás csak akkor engedélyezhető, ha e követelményeken kívül a háromlépcsős kritérium is teljesül.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-114" href="#c-114">114</a>
</span>) Lásd a CDSM‑irányelv (70) preambulumbekezdését. Lásd analógia útján a „paródia” tekintetében: Deckmyn ítélet (25. és 26. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-115" href="#c-115">115</a>
</span>) Lásd: Funke Medien ítélet (70. pont); Spiegel Online ítélet (54. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-116" href="#c-116">116</a>
</span>) Lásd analógia útján: Deckmyn ítélet (25. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-117" href="#c-117">117</a>
</span>) Az információs társadalomról szóló irányelv előkészítő munkálataiból eredő egyetlen elem tekintetében lásd a fenti 97. lábjegyzetet.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-118" href="#c-118">118</a>
</span>) Lásd például: Gowers, A., Gowers Review of Intellectual Property, 2006, 4.86–4.89. pont, 11. ajánlás: „Javaslom a 2001/29/EK irányelv módosítását annak érdekében, hogy kivételt tegyen lehetővé a kreatív, transzformatív vagy származtatott alkotások esetében, a Berni Háromlépcsős Kritérium korlátain belül”.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-119" href="#c-119">119</a>
</span>) Lásd többek között: Európai Bizottság, Zöld könyv – Szerzői jog a tudásalapú gazdaságban, 2008. július 16., COM(2008) 466, 19. és 20. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-120" href="#c-120">120</a>
</span>) Európai Parlament, Jogi Ügyek Bizottsága, Jelentéstervezet az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22‑i 2001/29/EK európai parlamenti és a tanácsi irányelv végrehajtásáról (2014/2256(INI)), 13. pont.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-121" href="#c-121">121</a>
</span>) Szerzői jog a tudásalapú gazdaságban, 2009. október 19., COM(2009) 532 végleges, 9. o.; az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló 2001. május 22‑i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv végrehajtásáról szóló, 2015. július 9‑i állásfoglalás (HL 2017. C 265., 121. o.) 42. pontja.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-122" href="#c-122">122</a>
</span>) Míg az uniós jogalkotó további kivételeket vezetett be az egyéb online felhasználások tekintetében (lásd a CDSM‑irányelv 3–6. cikkét). Ily módon, míg a jogalkotó ebben az irányelvben úgy ítélte meg, hogy „különösen fontos [a Chartában] foglalt alapvető jogok […] valamint a tulajdonhoz, többek között a szellemi tulajdonhoz való jog közötti egyensúly megteremtése érdekében”, illetve hogy a védett anyag bizonyos mértékű újrafelhasználása a UGC‑ben megengedett, különösen „utánzat céljából”, ebből nem következik, hogy minden UGC‑t „utánzatnak” kell tekinteni.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-123" href="#c-123">123</a>
</span>) Lásd: Funke Medien ítélet (65–76. pont); Spiegel Online ítélet (50–59. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-124" href="#c-124">124</a>
</span>) Lásd: Funke Medien ítélet (76. pont); Spiegel Online ítélet (59. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-125" href="#c-125">125</a>
</span>) Lásd: Pollaud‑Dulian, F., i. m., 73. lábjegyzet. Az a tény, hogy – amint azt a német kormány hangsúlyozza – az információs társadalomról szóló irányelv (31) preambulumbekezdése kimondja, hogy az ezen irányelv 5. cikkében előírt kivételeket és korlátozásokat „az új elektronikus környezet fényében felül kell vizsgálni”, beleértve az új felhasználásokat is, nem igazolhatja az „utánzat” kivétel olyan mértékben történő elferdítését, hogy az a kreatív újrafelhasználásra vonatkozó „szubszidiárius szabállyá” váljon, beleértve az UGC‑t is (lásd: Döhl, F., i. m., 79. lábjegyzet, 417–418. o.).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-126" href="#c-126">126</a>
</span>) Lásd az információs társadalomról szóló irányelv (4) és (9) preambulumbekezdését.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-127" href="#c-127">127</a>
</span>) Lásd: Szpunar főtanácsnok Pelham I ügyre vonatkozó indítványa (30. lábjegyzet).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-128" href="#c-128">128</a>
</span>) Lásd még a művek tekintetében a Berni Egyezmény 10. cikkének (1) bekezdését.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-129" href="#c-129">129</a>
</span>) Lásd: Pelham I ítélet (68. és 72. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-130" href="#c-130">130</a>
</span>) Lásd ebben az értelemben: Pelham I ítélet (72. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-131" href="#c-131">131</a>
</span>) Nehezen képzelhető el például, hogy a jazz zenész megáll egy refrén közepén, hogy elmagyarázza a közönségnek, hogy Gershwin „Summertime” című művét idézi.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-132" href="#c-132">132</a>
</span>) Lásd: Szpunar főtanácsnok Pelham I ügyre vonatkozó indítványa (68. pont). Ez megfelel továbbá a szerzőt megillető, név feltüntetéséhez való személyhez fűződő jognak is (lásd a fenti 54. lábjegyzetet).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-133" href="#c-133">133</a>
</span>) Lásd ebben az értelemben: Pelham I ítélet (71. pont). Az információs társadalomról szóló irányelv 5. cikkének (5) bekezdésében előírt háromlépcsős kritérium betartása mellett. Minél hosszabb az idézet, annál nagyobb a kockázata annak, hogy az „idézett” tartalom versenyben áll az „idézett” forrás rendes felhasználásával (lásd: Spiegel Online ítélet [79. pont]).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-134" href="#c-134">134</a>
</span>) Pelham I ítélet (71–73. pont). Ebben az esetben az „idézés” kivétel igazolhatja mind a hangfelvétel, mind az alapul szolgáló mű többszörözését, eltérve az információs társadalomról szóló irányelv 2. cikkének c) pontjában, illetve 2. cikkének a) pontjában foglalt jogoktól.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-135" href="#c-135">135</a>
</span>) Szpunar főtanácsnok Pelham I ügyre vonatkozó indítványa (64. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-136" href="#c-136">136</a>
</span>) Lásd ebben az értelemben: Pelham I ítélet (72. pont). Amíg ez fennáll, addig véleményem szerint még a forrásanyag bizonyos mértékű módosulása is lehetséges (hangnemváltás, tempó stb.). Nyilvánvaló, hogy amennyiben az újrafelhasznált védett anyag oly mértékben módosul, hogy az az új tartalomban nem „felismerhető”, úgy ez nem tekinthető „idézésnek”, mivel nem töltheti be a „párbeszéd” hordozójaként szolgáló funkcióját (uo.73. pont). Ilyen esetben azonban nincs szó az információs társadalomról szóló irányelv 2. cikke értelmében vett „többszörözési” cselekményről, és ezért nincs szükség kivételre.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-137" href="#c-137">137</a>
</span>) Itt véleményem szerint olyan példákról van szó, amelyek attól, hogy a jazz zenészek dallamokat „idéznek” improvizációikban, Laurent Voulzy „Rockcollection” című daláig (amely a fiatalkorának különböző eseményeit illusztrálja az akkoriban a rádióban hallgatott különböző dalokkal), illetve addig terjed, ahogy Bartók „idézi” a népdalokat (lásd Myung‑Ji Lee, B., i. m., 47. lábjegyzet,, 38. és 39. o.).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-138" href="#c-138">138</a>
</span>) Megint csak Rochberg Nach Bach című művében nyilvánvaló és szándékolt ellentét áll fenn azon tény között, hogy Bach műveit (amelyek szigorú barokk harmóniával és struktúrával bírnak) „idézik” és a Rochberg által komponált részek között (lásd Myung‑Ji Lee, B., i. m., 47. lábjegyzet, 56. o.).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-139" href="#c-139">139</a>
</span>) A kilencvenes évek elején a hiphop különösen az ikonikus afro‑amerikai zeneműveket tartalmazó hangfelvételekből vett „minták” (sample) felhasználásával volt jellemezhető, amelyek célja az volt, hogy felismerhető hivatkozásként szolgáljanak a hiphop közösségnek. Különböző hiphop számok az ilyen „mintákat” (sample) meg is jelölik csikorgó hangokkal, ropogással és füttyökkel, felhívva a figyelmet arra, hogy egy „virtuális” bakelitlemezt játszanak le, és így egy másik dalt „idéznek” (lásd például: Williams, J. A., „Theoretical approaches to quotation in hip‑hop recordings”, Contemporary Music Review, 33. kötet, 2. szám, 2014, 188–209. o., különösen 193–196. o.).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-140" href="#c-140">140</a>
</span>) A mémekre ez csak akkor vonatkozik, ha a felirat kommentálja vagy kritizálja a kölcsönzött képet vagy azt az alkotó nyilatkozatát alátámasztó bizonyítékként használja. A legtöbb mém azonban a forrásmunkával való „párbeszéd” helyett új jelentés létrehozásához használja fel a már meglévő képeket (lásd:3 Spina Ali, G., i. m., 73. lábjegyzet, 722–724. o.).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-141" href="#c-141">141</a>
</span>) Lásd: Szpunar főtanácsnok Pelham I ügyre vonatkozó indítványa (67. pont). Ezen értelmezés látszólag ellentmondásos eredménye az, hogy a hosszú és felismerhető „minták” (sample) „idézésnek” minősíthetők, és ennélfogva szabadon engedélyezhetők, míg a kevésbé nyilvánvaló kapcsolatot mutató rövid és homályos minták (sample) esetében ez nem lehetséges, annak ellenére, hogy az újrafelhasznált hangfelvétel előállítója érdekeinek sérelme az első esetben valószínűbbnek tűnik, mint a második esetben. Véleményem szerint azonban a rövid és homályos „minták” (sample) alapvetően nem alapozhatják meg a hangfelvétel‑előállító többszörözési jogának alkalmazását (lásd a lenti C. szakaszt).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-142" href="#c-142">142</a>
</span>) Mindazonáltal az információs társadalomról szóló irányelv 5. cikkének (5) bekezdésében előírt háromlépcsős kritérium betartása mellett.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-143" href="#c-143">143</a>
</span>) Mivel az információs társadalomról szóló irányelv 5. cikke (3) bekezdésének k) pontja transzverzális jellegű, és különösen a többszörözési jogok valamennyi típusára vonatkozik, a „paródia” kivétel igazolhatja mind a mű újrafelhasználását, mind például a hangfelvétel, film vagy műsor újra felhasználását.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-144" href="#c-144">144</a>
</span>) Lásd: Spina Ali, G., i. m., 73. lábjegyzet, 719. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-145" href="#c-145">145</a>
</span>) A zenében a „humor” ugyanis nem mindig a hagyományos nevetségesség formáját ölti, hanem véleményem szerint tökéletesen létrejöhet például az olyan források abszurd ütközésével, mint például népdalok és egy death metal szám mash‑upja (lásd: Jacques, S., „Mash-ups and mixes – what impact have the recent copyright reformes had on the legality of sampling?”, Entertainment Law Review, 27. kötet, 1. szám, 2016, 3–10. o., különösen 6. o.).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-146" href="#c-146">146</a>
</span>) A fent hivatkozott La classe américaine véleményem szerint az információs társadalomról szóló irányelv 5. cikke (3) bekezdésének k) pontja értelmében vett „paródiának” minősíthető.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-147" href="#c-147">147</a>
</span>) Lásd például a tribunal judiciaire de Rennes (rennes‑i elsőfokú bíróság, Franciaország) 2021. május 10‑i 17/04478. sz. határozatát. Ebben az ügyben egy művész olyan festményeket alkotott, amelyek Tintin (szerzői jog által védett) figuráját a „rendes” környezetétől érzékelhetően eltérő, a komikumig menően abszurd helyzetbe helyezik (például modellekkel való flörtölés közben, holott Tintin szexualitása egyáltalán nem jelenik meg Hergé alkotásában).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-148" href="#c-148">148</a>
</span>) Ez azért van így, mert a szerzőknek műveik tekintetében, valamint az előállítóknak és a televíziós műsorszolgáltatóknak hangfelvételeik, filmjeik és műsoraik tekintetében biztosított kizárólagosság nem akadályozza a jövőbeli művészeti alkotáshoz nélkülözhetetlen közös ötletek és elemek szabad mozgását.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-149" href="#c-149">149</a>
</span>) Lásd többek között: 2022. április 26‑i Lengyelország kontra Parlament és Tanács ítélet (C‑401/19, EU:C:2022:297, 82. pont); analógia útján: EJEB, 2022. szeptember 1. Safarov kontra Azerbajdzsán (CE:ECHR:2022:0901JUD000088512, 30. §).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-150" href="#c-150">150</a>
</span>) Lásd többek között: 2020. december 17‑i Centraal Israëlitisch Consistorie van België és társai ítélet (C‑336/19, EU:C:2020:1031, 64. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-151" href="#c-151">151</a>
</span>) Ezenkívül a „minta” (sample) kiválthatja a hangfelvétel előadója kapcsolódó többszörözési jogának alkalmazását is, amelyhez további engedélyre van szükség.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-152" href="#c-152">152</a>
</span>) Így sokkal nagyobb költségekkel járhat a minta (sample) feletti jogok megszerzése, mint a festékek vagy ecsetek megvásárlása. Például a legtöbb mém nincs monetizálva, ami lehetetlenné tenné a díjak megfizetését.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-153" href="#c-153">153</a>
</span>) Természetesen a jogosultak számos esetben tolerálják a származtatott kifejezéseket. Mindazonáltal ezek a kifejezések továbbra is akaratuktól függnek.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-154" href="#c-154">154</a>
</span>) Lásd: Funke Medien ítélet (57. és 58. pont); Spiegel Online ítélet (42. és 43. pont). Az a tény, hogy a jogosultaknak biztosított kizárólagos jogok nem örökösek, szintén hozzájárul a régi és az új közötti egyensúlyhoz. A jogosultságok időtartamát azonban idővel jelentősen meghosszabbították. Ami a szerzői jogot illeti, az immár a szerző életére és a halálától számított 70 éves időtartamra terjed ki. A hangfelvétel esetében ez az első rögzítést (vagy a jogszerű nyilvánosságra hozatalt) követő ötven év (lásd a szerzői jog és egyes szomszédos jogok védelmi idejéről szóló, 2006. december 12‑i 2006/116/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv [HL 2006. L 372., 12. o.] 1. cikkének (1) bekezdését és 3. cikkének (2) bekezdését). Emiatt nehéz újrafelhasználni a jelenlegi kultúrát egy új alkotásban. Különösen így van ez a „sampling” esetében.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-155" href="#c-155">155</a>
</span>) Nem kívánom azt sugallni, hogy a másolás mindig kreatív jellegű. Az a fontos azonban, hogy ez lehetséges, és hogy a szerzői jogi rendszer nem veszi teljes mértékben figyelembe ezt a tényt.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-156" href="#c-156">156</a>
</span>) Lásd: Pollaud‑Dulian, F., „»Fait d’hiver«: la revanche des trois petits cochons sur le grand méchant Koons”, RTD Com, 2021, 818. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-157" href="#c-157">157</a>
</span>) Lásd: 2017. április 26‑i Stichting Brein ítélet (C‑527/15, EU:C:2017:300, 70. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-158" href="#c-158">158</a>
</span>) Az az érv is előjött, hogy a kreatív újrafelhasználás számos esete még növeli is a forrásanyag értékét. Például az elfelejtett hangfelvételek és zeneművek „mintáinak” (sample) felhasználása érdeklődést kelthet ez utóbbiak felé, és például növelheti e művek jogszerű „streamjeinek” számát az olyan platformokon, mint a Spotify (bizonyításként lásd: Schuster, W. M., „Fair use, girl talk, and digital sampling – an empirical study of music sampling’s effect on the market for copyrighted works”, Oklahoma Law Review, 67. kötet, 3. szám, 2015).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-159" href="#c-159">159</a>
</span>) A pontosság kedvéért, ezeket a megfontolásokat figyelembe veszik, de csak egy adott kivétel vagy korlátozás keretében. Amennyiben valamely felhasználás ilyen kivétel vagy korlátozás hatálya alá tartozik, az információs társadalomról szóló irányelv 5. cikkének (5) bekezdése szerinti háromlépcsős teszt alkalmazandó, és figyelembe kell venni azt a kérdést, hogy a felhasználás „versenyzik‑e a mű vagy tárgy rendes felhasználásával”. Azt azonban nem értékelik e forgatókönyvön túl. A gazdasági kár hiánya tehát nem igazolhatja az eltérés engedélyezését abban az esetben, ha semmilyen kivétel vagy korlátozás nem alkalmazandó.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-160" href="#c-160">160</a>
</span>) Lásd többek között: 2015. december 17‑i Neptune Distribution ítélet (C‑157/14, EU:C:2015:823, 76. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Lásd analógia útján: EJEB, 2013. január 10., Ashby Donald és társai kontra Franciaország ítélet (CE:ECHR:2013:0110JUD003676908, 40. §).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-161" href="#c-161">161</a>
</span>) A C‑203/15. és C‑698/15. sz. egyesített ügyekre vonatkozó indítvány (EU:C:2016:572, 248. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-162" href="#c-162">162</a>
</span>) Ez eltér attól a kérdéstől, hogy a jogalkotó megsértette‑e valamely alapvető jog „lényeges tartalmát”. E „lényeges tartalom” és a szigorú értelemben vett arányosság tiszteletben tartása két külön követelmény, amelyeket ekként kell kezelni.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-163" href="#c-163">163</a>
</span>) Lásd a Grundgesetz (alaptörvény) művészet szabadságát biztosító 5. cikkét.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-164" href="#c-164">164</a>
</span>) Lásd a fenti 12. pontot.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-165" href="#c-165">165</a>
</span>) Lásd: EJEB, 1976. december 7., Handyside, CE:ECHR:1976:1207JUD000549372, 49. §; Garben, S., „Fundamental rights in EU copyright harmonization – balancing without a solid framework – Funke Medien, Pelham, Spiegel Online”, Common Market Law Review, 57. kötet, 6. szám, 2020, 1909–1932. o., különösen 1929–1930. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-166" href="#c-166">166</a>
</span>) Lásd, analógia útján: 2008. szeptember 3‑i Kadi és Al Barakaat International Foundation kontra Tanács és Bizottság ítélet (C‑402/05 P és C‑415/05 P, EU:C:2008:461, 355. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-167" href="#c-167">167</a>
</span>) Lásd: 2011. október 4‑i Football Association Premier League és társai ítélet (C‑403/08 és C‑429/08, EU:C:2011:631, 104–107. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-168" href="#c-168">168</a>
</span>) Például a Római Egyezmény (1961) elfogadásának időpontjában általában jelentős befektetéseket eszközöltek a felvételek elkészítésébe (a stúdiók, a műszaki szakemberek, a felvételek készítésének, készítésének és terjesztésének költségeihez kapcsolódóan), és ezek a költségek igazolták a hangfelvétel‑előállítók számára biztosított szomszédos jogot (lásd: WIPO Guide to the Rome Convention and to the Phonograms Convention [Útmutató a Római Egyezményhez és a hangfelvételekről szóló egyezményhez], 1981, 11. o.). Egyes kommentátorok megkérdőjelezik, hogy ez a logika továbbra is érvényes‑e, mivel napjainkban például a hangfelvételek rögzítésének, előállításának és terjesztésének költségei csak töredékét jelentik a korábbinak (lásd: Hugenholtz, P. B., „Neighbouring rights are obsolete”, International Review of Intellectual Property and Competition Law, 50. kötet, 8. szám, 2019, 1006–1011. o.).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-169" href="#c-169">169</a>
</span>) Lásd az információs társadalomról szóló irányelv (10) preambulumbekezdését. A Római Egyezmény keletkezéstörténetéből kitűnik, hogy a hangfelvétel‑előállítók számára biztosított szomszédos jog többek között a hangfelvételek tömeges „másolásának” az 1960‑as években történt növekedésére volt válasz, amit a rögzítésre alkalmas, olcsó és könnyen használható gépeknek a nyilvánosság számára történő egyre nagyobb mértékű elérhetősége eredményezett (lásd: WIPO Guide to the Rome Convention and to the Phonograms Convention [Útmutató a Római Egyezményhez és a hangfelvételekről szóló egyezményhez], 1981, 11. o.). E jog célja az volt, hogy megakadályozza a példányok szolgai másolatainak piacra lépését, mivel ezek a másolatok az eredeti példányok helyébe lépnek, megakadályozva a hangfelvétel‑előállítók befektetéseinek megtérülését, és kiküszöbölve arra való motivációjukat, hogy továbbra is hangfelvételekbe fektessenek be (lásd Hugenholtz, P. B., i. m., 168. lábjegyzet, 1006–1011. o.; Westkamp, G., i. m., 56. lábjegyzet; Grisse, K. és Kaiser, C., i. m., 36. lábjegyzet., 79. és 80. o.; BVerfG, a fenti 12. pontban hivatkozott határozat, 104. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-170" href="#c-170">170</a>
</span>) Lásd: 2011. október 4‑i Football Association Premier League és társai ítélet (C403/08 és C‑429/08, EU:C:2011:631, 107. és 108. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-171" href="#c-171">171</a>
</span>) Hasonlóképpen, a Bíróság az adatbázis előállítóját megillető sui generis jogot illetően (lásd az adatbázisok jogi védelméről szóló, 1996. március 11‑i 96/9/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv [HL 1996. L 77., 20. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 15. kötet, 459. o.] 7. cikkét) kimondta, hogy valamely adatbázis tartalmának lemásolása és újrafelhasználása csak akkor tartozik a kizárólagos jog hatálya alá, „ha e cselekmények […] veszélyt jelentenek e ráfordításnak a szóban forgó adatbázis rendes üzemeltetése melletti megtérülésének lehetőségére” (2021. június 3‑i CV‑Online Latvia ítélet, C‑762/19, EU:C:2021:434, 47. pont), tipikusan azért, mert az ilyen cselekmények közel állnak a helyettesítő termék létrehozásához, és a bevételeket az adatbázis előállítójához irányítják át (uo., 40. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-172" href="#c-172">172</a>
</span>) A szomszédos jogok e részletekre való kiterjesztése ténylegesen azt jelenti, hogy a jogosultak a művek tekintetében szélesebb körű joggal rendelkeznek, mint a szerzők. Az előállítók ugyanis megakadályozhatják, hogy a hangfelvételeikből felismerhető „mintákat” (sample) vegyenek, míg az alapul szolgáló mű szerzőjének bizonyítania kell, hogy a szóban forgó „minta” tartalmazza e mű „eredeti” részét. Gyakran nem ez a helyzet a rövid vagy megkülönböztető képességgel nem rendelkező „minták” (sample) esetében, amelyek szokásos elemeket testesíthetnek meg, és/vagy túl rövidek ahhoz, hogy hordozzák e mű „eredetiségét”. A szellemi tulajdonjogok e két csoportja mögött meghúzódó indok fényében az sem egyértelmű, hogy a „puszta” rögzítési cselekményt miért kellene nagyobb védelemben részesíteni, mint a kreativitást.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-173" href="#c-173">173</a>
</span>) Lásd: Senftleben, M., i. im., 56. lábjegyzet, 757–758. o.; Arora, Y., „Music sampling and copyright – are courts hung up on restricting creativity?”, Trinity College Law Review, 25. kötet, 2022, 168–190. o.; Westkamp, G., i. m., 56. lábjegyzet; and Kraetzig, V., „Pastiche als Fair Use?”, Zeitschrift für Urheber- und Medienrecht, 2024, 1–9. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-174" href="#c-174">174</a>
</span>) Lásd: Katz, M., i. m., 45. lábjegyzet; Arora, Y., i. m., 173. lábjegyzet, 172–174. o.; Bently, L. és Sherman, B., „Culture of copying – digital sampling and copyright law”, Entertainment Law Review,, 3. kötet, 5. szám, 1992., 158–163. o., különösen 160. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-175" href="#c-175">175</a>
</span>) Lásd: Döhl, F., i. m. 79. lábjegyzet, 422. o., valamint Arora, Y., i. m., 173. lábjegyzet, 184. oldal.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-176" href="#c-176">176</a>
</span>) Lásd ugyanezt a megjegyzést: Grisse, K. és Kaiser, C., i. m., 36. lábjegyzet, 80. o., Garben, S., i. m., 165. lábjegyzet, 1911., 1912. o., 1927–1929. o.; Westkamp, G., i. m., 56. lábjegyzet.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-177" href="#c-177">177</a>
</span>) Lásd: Pelham I ítélet (36–38. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-178" href="#c-178">178</a>
</span>) Véleményem szerint ugyanis sem az információs társadalomról szóló irányelv 2. cikke c) pontjának szövege, sem az ezen irányelv által előírt rendszer nem kötelezi a Bíróságot arra, hogy az e rendelkezés értelmében vett „részben történő többszörözés” kifejezést szó szerint úgy értelmezze, hogy az magában foglalja a hangfelvételből származó bármely részletet (Pelham I ítélet [29. és 30. pont]). A Bíróság ugyanis elutasította ezt a szó szerinti értelmezést, és ehelyett teleologikus értelmezést fogadott el a szerzők számára műveik tekintetében biztosított többszörözési jogot illetően. Ebben az ügyben az információs társadalomról szóló irányelv 2. cikkének a) pontja értelmében vett „részben történő többszörözés” kifejezést úgy értelmezte, hogy az nem terjed ki a mű valamennyi részletére, hanem csak azokra, amelyek osztják az egész „eredetiségét”.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-179" href="#c-179">179</a>
</span>) Amint azt például a CDSM‑irányelv 15. cikkének (1) bekezdésében tette, a sajtókiadványok kiadóinak a sajtókiadványaik információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtó szolgáltatók általi online felhasználására vonatkozó kapcsolódó jogát illetően.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-180" href="#c-180">180</a>
</span>) Ezt tükrözik a szerzők nemzetközi és nemzeti jog által elismert személyhez fűződő jogai (lásd a fenti 54. lábjegyzetet).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-181" href="#c-181">181</a>
</span>) Az előállítók és a műsorszolgáltatók szomszédos jogai mellett ugyanis számos mém, gif, mashup, illetve a „minták” (sample) (stb.) sértik a szerzői jogot, mivel a művek „eredeti” részeit tartalmazzák.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-182" href="#c-182">182</a>
</span>) Mindazonáltal nem zárható ki, hogy fennállhatnak olyan (a jogalkotó által előre nem látható) kivételes körülmények, amelyek között a szerzői jog a véleménynyilvánítás szabadságának nyilvánvalóan aránytalan korlátozását jelentheti, ami igazolhatná, hogy a bíróság szabadon engedélyezi az e szabadságon alapuló felhasználást (lásd ebben az értelemben: Szpunar főtanácsnok fent hivatkozott Pelham I ügyre vonatkozó indítványa, 98. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-183" href="#c-183">183</a>
</span>) Lásd az információs társadalomról szóló irányelv (9)–(11) és (14) preambulumbekezdését.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-184" href="#c-184">184</a>
</span>) Például a magáncélú másolás esetében biztosított „méltányos díjazás” (lásd az információs társadalomról szóló irányelv 5. cikke (2) bekezdésének a) pontját). Ezenkívül, ami a művek további felhasználását illeti, a szerzőnek a Berni Egyezmény keretében kialakított integritáshoz való személyhez fűződő joga teljesülne, ha a szerző csak a becsületét vagy jó hírnevét sértő újrafelhasználás ellen tiltakozhatna. A név feltüntetéséhez való jog teljesül, ha a jövőbeli alkotókat arra kötelezik, hogy tüntessék fel forrásaikat, ami teljesen észszerűnek tűnik.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-185" href="#c-185">185</a>
</span>) Lásd: Geiger, C., „Freedom of artistic creativity and copyright law – a compatible combination?”, UC Irvine Law Review, 8. kötet, 3. kiadás, 2018, 413–458- o.; McDonagh, L.T., „Is the creative use of musical works without licence acceptable under copyright law”, International Review of Intellectual Property and Competition Law, 43. kötet, 4. sz., 2012, 401–426. o.; Senftleben, M., i. m., 56. lábjegyzet, 751–769. o.; Westkamp, G., i. m., 56. lábjegyzet; Döhl, F., i. m., 79. lábjegyzet, 387., 417., 440–443. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-186" href="#c-186">186</a>
</span>) Az Európai Uniót kötelező különböző nemzetközi jogi eszközökben előírt háromlépcsős tesztnek való megfelelés érdekében, amely korlátozza a szerzői jog vagy a szomszédos jogok alóli új kivételek létrehozását (lásd a Berni Egyezmény 9. cikkének (2) bekezdését; a TRIPS‑megállapodás 13. cikkét, a WCT 10. cikkének (1) és (2) bekezdését, valamint a WPPT 1996 16. cikkének (1) és (2) bekezdését), konkrétabban a „különleges esetek” szakaszának való megfelelés érdekében az ilyen kivételt szükséges és elégséges feltételeknek kell szabályozniuk. Azt, hogy a felhasználás megfelel‑e a másik két lépésnek (a mű vagy a védelem alatt álló teljesítmény „nem sérelmes” a mű vagy más védelem alatt álló teljesítmény „rendes felhasználására” és „indokolatlanul nem károsítja a jogosult jogos érdekeit”), a bíróságok eseti alapon vizsgálhatják.</p>
</body>
</html>
