A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik tanács)
2008. június 12. ( 1 )
„Tagállami kötelezettségszegés — Elfogadhatóság — Ítélt dolog — Hatodik HÉA-irányelv — A 4. cikk (5) bekezdésének első albekezdése, a 12. cikk (3) bekezdésének a) pontja és a 28. cikk (2) bekezdésének e) pontja”
A C-462/05. sz. ügyben,
az EK 226. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt a Bírósághoz 2005. december 22-én
az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: R. Lyal és M. Afonso, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)
felperesnek
a Portugál Köztársaság (képviselik: L. Fernandes, Â. Seiça Neves és R. Laires, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
benyújtott keresete tárgyában,
A BÍRÓSÁG (negyedik tanács),
tagjai: K. Lenaerts tanácselnök, R. Silva de Lapuerta (előadó), Juhász E., J. Malenovský és T. von Danwitz bírák,
főtanácsnok: P. Mengozzi,
hivatalvezető: M. Ferreira főtanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2008. március 13-i tárgyalásra,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
|
1 |
Keresetével az Európai Közösségek Bizottsága annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy a Portugál Köztársaság – mivel hatályban tartotta azon törvényi rendelkezéseket, amelyek értelmében a Tajo folyón Lisszabonba közúton történő átkelés díjaira 5%-os kedvezményes mértékű hozzáadottérték-adó (a továbbiakban: HÉA) alkalmazandó – nem teljesítette 2001. január 19-i a 2001/4/EK tanácsi irányelvvel (HL L 22., 17. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 26. kötet, 371. o.) módosított, a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – közös hozzáadottértékadó rendszer: egységes adóalap-megállapításról szóló, 1977. május 17-i 77/388/EGK hatodik tanácsi irányelv (HL L 145., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 23. o.; a továbbiakban: hatodik irányelv) 12. és 28. cikkéből eredő kötelezettségeit. |
Jogi háttér
A hatodik irányelv
|
2 |
A hatodik irányelv tizenkilencedik preambulumbekezdése kimondja: „mivel igen fontos egy átmeneti időszak biztosítása, amely lehetővé teszi az egyes tagállamoknak, hogy jogszabályaikat az egyes meghatározott területeken fokozatosan kiigazítsák”. |
|
3 |
A hatodik irányelv 2. cikkének 1. pontja szerint a HÉA alá tartozik „az adóalany által belföldön ellenszolgáltatás fejében teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás”. |
|
4 |
A hatodik irányelv 4. cikkének (1) bekezdése értelmében: „(1) »Adóalany«: az a személy, aki a (2) bekezdésben meghatározott bármely gazdasági tevékenységet bárhol önállóan végez, tekintet nélkül annak céljára és eredményére. […] (5) Az állami, regionális és helyi közigazgatási szervek [helyesen: az államok, a régiók, a megyék és a települések] és közintézmények nem minősülnek adóalanynak az olyan tevékenységekre, illetve ügyletekre vonatkozóan, amelyeket hatóságként folytatnak, még akkor sem, amikor e tevékenységekkel, illetve ügyletekkel összefüggésben közterheket, illetékeket, járulékokat vagy egyéb adókat szednek be. Ha azonban ilyen tevékenységeket, illetve értékesítéseket végeznek, akkor ezeket illetően adóalanynak minősülnek, amennyiben nem adóalanyként való kezelésük a verseny jelentős torzulását eredményezné. Az előbbiekben megnevezett szervek minden esetben adóalanynak minősülnek a D. mellékletben felsorolt tevékenységeket illetően, amennyiben e tevékenységek terjedelme nem elhanyagolható. […]” |
|
5 |
A HÉA mértéke tekintetében a hatodik irányelv 12. cikke (3) bekezdése a) pontjának első–harmadik albekezdése kimondja: „A hozzáadottérték-adó általános mértékét minden tagállam az adóalap százalékában határozza meg, és ez azonos a termékértékesítésére és a szolgáltatások nyújtására is. 2001. január 1-jétől2005. december 31-ig e százalék nem lehet kevesebb, mint 15%. A Bizottság javaslatára, az Európai Parlamenttel és a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően a Tanács egyhangúlag határoz a 2005. december 31. után alkalmazandó általános adómértékről. A tagállamok alkalmazhatnak egy vagy két kedvezményes adómértéket is. Ezen adómértékeket, amelyek nem lehetnek 5%-nál kisebbek, az adóalap százalékában határozzák meg, és csak a H. mellékletben meghatározott termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások kategóriáira lehet alkalmazni.” |
|
6 |
A közúti infrastruktúrának a felhasználók számára díj ellenében történő rendelkezésre bocsátására irányuló szolgáltatások nem szerepelnek sem a hatodik irányelv D. mellékletének, sem pedig ugyenezen irányelv H. mellékletének a jegyzékében. |
|
7 |
A hatodik irányelv 28. cikkének (2) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik: „A 12. cikk (3) bekezdése ellenére, a 28. cikkben említett átmeneti időszakban a következő rendelkezéseket kell alkalmazni: […]
|
A nemzeti jog
|
8 |
A hozzáadottérték-adóról szóló portugál törvény (a továbbiakban: CIVA) a 18. cikke (1) bekezdésének a) pontjában előírja, hogy a CIVA mellékletének I. jegyzékében felsorolt behozatalok, termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások 5%-os kedvezményes adómérték alá tartoznak. A szóban forgó jegyzék 2.19. pontjában szerepelnek a „Tajo folyón Lisszabonba közúton történő átkelés díjai”. |
|
9 |
Az alábbiak szerint alakult az e típusú díjakra alkalmazandó HÉA-mértékre vonatkozó portugál szabályozás:
|
A jogvita alapját képező tényállás és a pert megelőző eljárás
A jelen jogvita előzményei
|
10 |
A Tajo folyón Lisszabonba történő átkelés díjaira a Portugál Köztársaság által alkalmazott 5%-os HÉA-mérték először is a Bizottság által 1996 áprilisában indított kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás tárgyát képezi. Ezen eljárást követően született a C-276/98. sz., Bizottság kontra Portugália ügyben 2001. március 8-án hozott ítélet (EBHT 2001., I-1699. o.). |
|
11 |
A szóban forgó ítélet alapjául szolgáló ügy nemcsak a Tajo folyó hídjain történő átkeléshez kapcsolódó szolgáltatások díjait, hanem egyes termékekhez kapcsolódó ügyleteket is érintett. A Bizottság állítása szerint a Portugál Köztársaság – mivel 5%-os HÉA-mértéket alkalmazott e szolgáltatások és ügyletek tekintetében – nem teljesítette a hatodik irányelv 12. cikkéből és 28. cikkének (2) bekezdéséből eredő kötelezettségeit. |
|
12 |
A fent hivatkozott Bizottság kontra Portugália ügyben hozott ítéletben a Bíróság helyt adott a Bizottság keresetének a termékeket érintő részében, a díjakat érintő részében azonban elutasította. A hivatkozott ítélet az alábbi indokolást tartalmazza:
|
A jelen kötelezettségszegés megállapítása iránti eljáráshoz kapcsolódó pert megelőző eljárás
|
13 |
A fent hivatkozott Bizottság kontra Portugália ügyben hozott ítélet kihirdetését követően a Bizottság újabb kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás megindításáról határozott. A 2003. december 19-i felszólító levél két kifogást emelt a Portugál Köztársaság ellen:
|
|
14 |
A portugál hatóságoknak a szóban forgó felszólító levélre adott válasza alapján a Bizottság 2004. július 9-én indokolással ellátott véleményt címzett a Portugál Köztársasághoz, amelyben megismételte elsődleges és másodlagos érvelését, és felszólította a Portugál Köztársaságot, hogy a vélemény kézhezvételétől számított két hónapon belül fogadja el azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megfeleljen a véleményben foglalt kötelezettségeknek. Mivel e tagállam nem fogadta el a határidőn belül a jogszabályait módosító intézkedéseket, a Bizottság a jelen, kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset benyújtásáról határozott. |
|
15 |
A Bizottság keresetének alátámasztására kizárólag a jelen ítélet 13. pontjában található két kifogás közül a másodikra hivatkozik, amely szerint a Tajo folyó hídján Lisszabonba közúton történő átkelés díjaira nem az általános, hanem az 5%-os HÉA-mérték alkalmazandó. |
A keresetről
|
16 |
Külön beadványban a Portugál Köztársaság a Bíróság eljárási szabályzata 91. cikkének 1. §-a szerinti elfogadhatatlansági kifogást terjesztett elő. A Bíróság 2007. január 16-i végzésében úgy határozott, hogy e kifogást az ügy érdemével együtt vizsgálja, és arról az eljárást befejező határozatában dönt. |
Az elfogadhatatlansági kifogásról
A felek érvei
|
17 |
A Portugál Köztársaság az ítélt dolog esetleges hatályára alapított elfogadhatatlansági kifogásra hivatkozik. Véleménye szerint a Bíróság a fent hivatkozott Bizottság kontra Portugália ügyben hozott ítéletében már határozott a jelen keresettel érintett kérdésben. Mivel sem a tényállás, sem pedig az alkalmazandó belső vagy közösségi jog nem változott, a Bíróságnak a hivatkozott ítélet 29. pontjában szereplő megállapítása, miszerint nem sérült a hatodik irányelv 12. cikkének (3) bekezdése és 28. cikkének (2) bekezdése, az ítélt dolog hatályával bír, így a kereset elfogadhatatlanságát eredményezi. |
|
18 |
A szóban forgó tagállam azt állítja, hogy még ha a jelen eljárást érintő felszólító levél vagy indokolással ellátott vélemény a portugál jogszabályoknak a hatodik irányelvvel kapcsolatos egyéb – nevezetesen az utóbbi 4. cikke (5) bekezdésének – kötelezettségszegéseit értinti is, a kereset tárgya az ugyenezen irányelv 12. és 28. cikkére korlátozódik, amelyek már szerepeltek a fent hivatkozott Bizottság kontra Portugália ügyben hozott ítéletben. |
|
19 |
A Bizottság vitatja keresetének a Portugál Köztársaság által állított elfogadhatatlanságát. |
|
20 |
Egyrészt álláspontja szerint az ítélt dolog hatálya kizárólag a fent hivatkozott Bizottság kontra Portugália ügyben hozott ítéletben ténylegesen vagy szükségképpen megítélt jogi és ténybeli kérdésekre vonatkozik, anélkül hogy az ítélet 23–28. pontjának olvasatából a portugál jogszabályoknak a hatodik irányelv 12. és 28. cikkével való összeegyeztethetőségére következtethetnénk. A szóban forgó ítéletben a Bíróság egyszerűen azt állapította meg, hogy a Bizottság nem bizonyította a vitatott szolgáltató magánjellegét. |
|
21 |
Másrészt a Bizottság szerint egyértelmű, hogy megváltozott a 2001-ben megállapított tényállás, ami megakadályozza, hogy a fent hivatkozott Bizottság kontra Portugália ügyben hozott ítélet az ítélt dolog hatályával rendelkezzék a szóban forgó ítélet alapjául szolgáló keresetben érintett ugyanazon feleket és ugyanazon tárgyat érintő új eljárásban. |
|
22 |
E tekintetben a Bizottság felveti, hogy a portugál hatóságoknak a Tajo folyón Lisszabonba vezető, díj ellenében igénybe vehető hidak üzemeltetésével megbízott jogalany jogállása tekintetében egymást követően előadott álláspontja kétértelmű és nyilvánvalóan ellentmondó. Míg a hivatkozott hatóságok a fent hivatkozott Bizottság kontra Portugália ügyben tartott tárgyalás során az üzemeltető közitézményi jellegére, a jelen eljárás pert megelőző szakaszában ezen üzemeltető magánjogi kereskedelmi társaság jellegére hivatkoztak, pontosítva azt, hogy a hivatkozott ítéletben a Bíróság megítélése a Portugál Köztársaság képviselői írásbeli és szóbeli nyilatkozatainak téves értelmezésből ered. |
A Bíróság álláspontja
|
23 |
Az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az ítélt dolog hatálya csak azokhoz a ténybeli és jogi kérdésekhez kapcsolódik, amelyeket a szóban forgó bírósági határozat ténylegesen vagy szükségszerűen eldöntött (a C-281/89. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 1991. február 19-én hozott ítélet [EBHT 1991., I-347. o.] 14. pontja; a C-277/95 P. sz., Lenz kontra Bizottság ügyben 1996. november 26-án hozott végzés [EBHT 1996., I-6109. o.] 50. pontja és a C-238/99. P., C-244/99. P., C-245/99. P., C-247/99. P., C-250/99. P–C-252/99. P. és C-254/99. P. sz., Limburgse Vinyl Maatschappij és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2002. október 15-én hozott ítélet [EBHT 2002., I-8375. o.] 44. pontja). |
|
24 |
A jelen esetben, bár az állítólagos kötelezettségszegés a fent hivatkozott Bizottság kontra Portugália ügyhöz hasonlóan nem vitatottan a hatodik irányelv 12. és 28. cikkének megsértése, meg kell jegyezni, hogy az említett ügyben a Portugál Köztársaság sem a pert megelőző szakaszban, sem pedig a Bíróság előtti írásbeli szakaszban nem hivatkozott arra, hogy a vitatott szolgáltató koncessziójogosult. A szolgáltató jogállását érintő egyetlen hivatkozásra a tárgyaláson került sor, ahol e tagállam képviselője egyszerűen arra hivatkozott, hogy a szóban forgó szolgáltató hatóságként eljáró közintézmény (lásd e tekintetben a fent hivatkozott Bizottság kontra Portugália ügyben hozott ítélet 26. pontját). |
|
25 |
Mindazonáltal a jelen eljáráshoz kapcsolódó pert megelőző eljárás során a Portugál Köztársaság először ismerte el, hogy a Tajo folyón Lisszabonba vezető hidak üzemeltetője a Lusoponte – Concessionária para a travessia do Tejo SA (a továbbiakban: Lusoponte) konzorcium, amely nemzetközi ajánlati felhívást követően 2030. március 30-ig elnyerte a jelenlegi Vasco de Gama híd projekttervezésére, építésére, finanszírozására, üzemeltetésére és fenntartására, valamint a korábbi, az Április 25. híd üzemeltetésére és fenntartására irányuló koncessziót. |
|
26 |
A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy bár az EK 226. cikk szerinti kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás során a Bizottság feladata az általa állított kötelezettségszegés bizonyítása, az EK 10. cikk alapján a tagállamok kötelesek elősegíteni a Bizottság feladatainak teljesítését, amely az EK 211. cikk szerint különösen azt jelenti, hogy a Bizottság gondoskodik az EK-Szerződés rendelkezéseinek és az alapján az intézmények által hozott rendelkezések alkalmazásáról. Valamely irányelv tényleges végrehajtásának biztosítására irányuló nemzeti rendelkezések gyakorlatban való helyes alkalmazásának ellenőrzését illetően a Bizottság nagymértékben függ az érintett tagállamtól kapott információktól, és így az utóbbi nem hivatkozhat arra, hogy a nemzeti joggal és gyakorlattal kapcsolatban a Bizottság által előadottak nem elég pontosak, és ezért a kereset elfogadhatatlan (lásd fent hivatkozott Bizottság kontra Hollandia ügyben hozott ítélet 15–17. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, valamint a C-248/05. sz., Bizottság kontra Írország ügyben 2007. október 25-én hozott ítélet [EBHT 2007., I-9261. o.] 67. és 68. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). |
|
27 |
Meg kell állapítani, hogy a Portugál Köztársaságnak a vitatott szolgáltatásokat üzemeltető személy jogállását érintő új megállapításai a tényállás alapvető módosulását jelentik, amely tényállás tekintetében a Bíróság a fent hivatkozott Bizottság kontra Portugália ügyben hozott ítéletben megállapította a hatodik irányelv 4. cikke (5) bekezdésének alkalmazhatóságát, és elutasította az annak 12. és 28. cikkére alapított kötelezettségszegést a Tajo folyó hídjain Lisszabonba közúton történő átkelés díjai vonatkozásában. E körülmények között az ítélt dolog hatályát nem vitathatja érvényesen a Portugál Köztársaság, mivel éppen az e tagállam által a jelen eljárás keretében a Bizottsághoz benyújtott tájékoztatás folytán eltér egymástól a jelen és a fent hivatkozott Bizottság kontra Portugália ügyben hozott ítélet alapjául szolgáló jogvita tárgya. |
|
28 |
Ebből következik, hogy a Portugál Köztársaság által a Bizottság keresetével szemben hivatkozott elfogadhatatlansági kifogást – mint megalapozatlant – el kell utasítani. |
Az ügy érdeméről
|
29 |
Előzetesen meg kell jegyezni, hogy a hatodik irányelv 12. és 28. cikke szerinti adómérték téves alkalmazására alapított esetleges kötelezettségszegés azt feltételezi, hogy vagy nem alkalmazható a jelen esetben a hatodik irányelv 4. cikke (5) bekezdésének első albekezdése, vagy pedig adott esetben e rendelkezést ugyanezen bekezdés második albekezdésével összefüggésben kell alkalmazni. |
|
30 |
Ha ugyanis a hatodik irányelv 4. cikke (5) bekezdésének első albekezdése alkalmazandó, a belföldön ellenszolgáltatás fejében teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás nem adóköteles, mivel nem HÉA-alany teljesíti. Ez csak akkor fordul elő, ha az első bekezdés szerinti nem adóalanyként való kezelés a verseny jelentős torzulását eredményezi, és ugyanezen (5) bekezdés második albekezdése előírja a szóban forgó szolgáltatásnyújtás adókötelezettségét. |
A hatodik irányelv 4. cikke (5) bekezdése első és második albekezdésének alkalmazhatóságáról
– A feleknek a szóban forgó első albekezdésre vonatkozó érvei
|
31 |
A Bizottság állítása szerint a hatodik irányelv 4. cikke (5) bekezdésének első albekezdése nem alkalmazandó a jelen esetben. A portugál hatóságok a pert megelőző eljárás során adott válaszaikban megerősítették a Tajo folyón Lisszabonba vezető hidak üzemeltetésével és ezen átkelésekhez kapcsolódó díjaknak – az Április 25. híd tekintetében 1996. január 1-jétől, a Vasco da Gama híd tekintetében pedig 1998. március 29-től – való beszedésével megbízott Lusoponte – a szóban forgó projekttel foglalkozó koncessziós társaság – magánjogi jellegét. Következésképpen a Bíróság ítélkezési gyakorlatában a szóban forgó rendelkezés alkalmazhatóságához megkövetelt együttes két feltétel közül nem teljesül az üzemeltető közintézményi jellegére vonatkozó első feltétel. |
|
32 |
A Portugál Köztársaság elismeri, hogy a szóban forgó, díj ellenében igénybe vehető hidak üzemeltetője a több portugál, egy angol és egy francia vállalkozásból álló konzorcium. Mindazonáltal e konzorcium az üzemeltetés tárgyára és céljára tekintettel közintézmény, mivel közhatalmi jogosítványokkal rendelkezik, és a közigazgatási jog alá tartozik. |
|
33 |
A Portugál Köztársaság szerint a Bíróságnak a hatodik irányelv 4. cikke (5) bekezdésénak első albekezdésére vonatkozó ítélkezési gyakorlatából nem derül ki, hogy a nem HÉA-alanyként kezelt, az e rendelkezésben érintett jogalanyoknak csak a „közintézmények”, azaz a közigazgatás szerves részét alkotó intézmények minősülnek, vagy éppen ellenkezőleg, a „közjogi szervek” is e rendelkezés hatálya alá tartoznak. E tagállam arra a következtetésre jut, hogy a szóban forgó rendelkezés szövege és a HÉA-semlegesség elve is megköveteli, hogy a „közjogi szerveket” – mint például a Lusopontét – a nem adóalanyként kezelt szervek közé sorolják. |
– A Bíróság álláspontja
|
34 |
Meg kell állapítani, hogy a Bíróság már megítélte, hogy a közúti infrastruktúra díj ellenében való rendelkezésre bocsátása ellenszolgáltatás fejében teljesített szolgáltatásnyújtásnak minősül a hatodik irányelv 2. cikkének 1. pontja értelmében (a fent hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben hozott ítélet 36. pontja, a fent hivatkozott Bizottság kontra Írország ügyben 2000. szeptember 12-én hozott ítélet 34. pontja, a fent hivatkozott Bizottság kontra Egyesült Királyság ügyben 2000. szeptember 12-én hozott ítélet 46. pontja, a fent hivatkozott Bizottság kontra Hollandia ügyben 2000. szeptember 12-én hozott ítélet 30. pontja, a fent hivatkozott Bizottság kontra Görögország ügyben 2000. szeptember 12-én hozott ítélet 31. pontja, valamint a C-83/99. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyben 2001. január 18-án hozott ítélet [EBHT 2001., I-445. o.] 11. pontja). |
|
35 |
Ugyanígy, amint azt a Bíróság több alkalommal is hangsúlyozta, a hatodik irányelv 4. cikke (5) bekezdése első albekezdésének az utóbbi céljaira tekintettel való vizsgálata egyértelművé teszi, hogy a nem adóalanyként való kezelésre vonatkozó szabály alkalmazhatóságához együttesen kell teljesülnie a két feltételnek, azaz a tevékenységeket közintézménynek kell folytatnia, és ennek során hatóságként kell eljárnia (a 235/85. sz., Bizottság kontra Hollandia ügyben 1987. március 26-án hozott ítélet [EBHT 1987., 1471. o.] 21. pontja, a fent hivatkozott Comune di Carpaneto Piacentino és társai ügyben hozott ítélet 12. pontja és a C-202/90. sz. Ayuntamiento de Sevilla ügyben 1991. július 25-én hozott ítélet [EBHT 1991., I-4247. o.] 18. pontja; lásd továbbá a fent hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben 2000. szeptember 12-én hozott ítélet 39. pontját; a fent hivatkozott Bizottság kontra Írország ügyben 2000. szeptember 12-én hozott ítélet 37. pontját; a fent hivatkozott Bizottság kontra Egyesült Királyság ügyben 2000. szeptember 12-én hozott ítélet 49. pontját; a fent hivatkozott Bizottság kontra Hollandia ügyben 2000. szeptember 12-én hozott ítélet 34. pontját; a fent hivatkozott Bizottság kontra Görögország ügyben 2000. szeptember 12-én hozott ítélet 34. pontját; a fent hivatkozott Bizottság kontra Spanyolország ügyben 2000. szeptember 12-én hozott ítélet 11. pontját és a C-408/06. sz. Götz-ügyben 2007. december 13-én hozott ítélet [EBHT 2007., I-11295. o.] 41. pontját). |
|
36 |
A jelen jogvitában a Portugál Köztársaság részletekbe menően érvel annak alátámasztása érdekében, hogy a Lusoponte közintézménynek minősül, ezen érvelés azonban nem tartalmaz e jogalany – testületi vagy intézményi – szerkezetére vonatkozó elemzést. Állítása szerint kizárólag a Lusoponte tevékenységének tárgya és célja teszi lehetővé a közintézményi minősítést. E jogalany közigazgatásnak való közvetlen vagy közvetett alárendeltsége, sőt abba való beilleszkedése nem játszik szerepet e tekintetben. |
|
37 |
A Portugál Köztársaság feltevése nem fogadható el. |
|
38 |
A hatodik irányelv 4. cikke (5) bekezdésének első albekezdésében szereplő első feltételt – úgymint a gazdasági szereplő közintézményi jellegét – illetően a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a magánszemély által folytatott tevékenység nem adómentes kizárólag azért, mert közhatalmi jogosítványokhoz kapcsolódó tevékenységek teljesítéséből áll (a fent hivatkozott Bizottság kontra Hollandia ügyben 1987. március 26-án hozott ítélet 21. pontja és a fent hivatkozott Ayuntamiento de Sevilla ügyben hozott ítélet 19. pontja). |
|
39 |
Ha ugyanis közhatalmi jogosítványokhoz kapcsolódó cselekmények teljesítéséből álló tevékenységet független gazdasági tevékenység formájában független harmadik személyre bíznak vagy közigazgatás szerves részét nem képező jogalanyok folytatnak, nem alkalmazható a hatodik irányelv 4. cikke (5) bekezdésének első albekezdésében szereplő kizárás (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Bizottság kontra Hollandia ügyben 1987. március 26-án hozott ítélet 22. pontját és a fent hivatkozott Ayuntamiento de Sevilla ügyben hozott ítélet 20. pontját). |
|
40 |
A jelen esetben nem vitatott, hogy a Lusoponte olyan harmadik személy, amely nem képezi a közigazgatás részét, és annak nincs is alárendelve. Pontosabban, amint az a jelen ítélet 25. pontjában szerepel, egy részvénytársasági formában alapított, több portugál, egy francia és egy egyesült királyságbeli vállalkozás tulajdonában lévő konzorciumról van szó, és e konzorcium egy ajánlati felhívást követően a portugál közigazgatás által odaítélt koncesszió tulajdonosa lett. |
|
41 |
E körülmények között meg kell állapítani, hogy a Lusoponte a hatodik irányelv 4. cikke (5) bekezdésének első albekezdése értelmében nem tekinthető közintézménynek. Így e rendelkezés nem alkalmazható a jelen jogvitában. |
|
42 |
Mivel a jelen esetben nem alkalmazható a hatodik irányelv 4. cikke (5) bekezdésének első albekezdése, ugyanez vonatkozik a szóban forgó (5) bekezdés második albekezdésére is, mivel e rendelkezés kizárólag az első albekezdésben szereplő jogalanyokra vonatkozik. |
A hatodik irányelv 12. cikke (3) bekezdésének a) pontjához és a 28. cikke (2) bekezdésének e) pontjához kapcsolódó kötelezettségszegésről
– A felek érvei
|
43 |
A Bizottság állítása szerint a portugál jogszabályok sértik a hatodik irányelv 12. cikke (3) bekezdésének a) pontját, mivel a vitatott szolgáltatások nem szerepelnek ezen irányelv H. mellékletében, így nem alkalmazható kedvezményes adómérték. |
|
44 |
Ami a szóban forgó irányelv 28. cikke (2) bekezdésének e) pontját illeti, a Bizottság álláspontja szerint e rendelkezés szintén nem teszi lehetővé a CIVA-ban előírt kedvezményes adómérték alkalmazását. Még ha kedvezményes adómértéket alkalmaztak is 1991. január 1-jéig, mivel a vitatott szolgáltatások a jelen esetben 1992. március 24-től1994. december 31-ig az általános adómérték szerint adóztak, nem vezethető be kedvezményes adómérték. E megközelítés alapját a HÉA-mértékek egymáshoz való közelítésére irányuló cél – amint azt a közös hozzáadottértékadó-rendszer kiegészítéséről és a 77/388/EGK irányelv módosításáról szóló, 1992. október 19-i 92/77/EGK tanácsi irányelv második preambulumbekezdése pontosítja (HL L 316., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 202. o.) – valamint a szóban forgó rendelkezés – annak szigorú értelmezését megkövetelő – kivételes és átmeneti jellege adja. |
|
45 |
Mindenesetre, még ha a Bíróság nem is értett egyet e szigorú értelmezéssel, a Bizottság kiemeli, hogy meg kell állapítani, hogy a portugál jogszabályok, mivel a Tajo folyó hídjain Lisszabonba közúton történő átkelés díjaira 12%-osnál kisebb adómértéket írnak elő, sértik a hatodik irányelv 28. cikke (2) bekezdésének e) pontját. |
|
46 |
A Portugál Köztársaság úgy érvel, hogy a jelen esetben alkalmazott adómérték a szóban forgó irányelv 28. cikke (2) bekezdésének e) pontján alapul, mivel az ugyenezen bekezdés d) pontjával ellentétben e két rendelkezés közül az elsőben kifejezetten szereplő egyetlen feltétel alapján alkalmaztak kedvezményes adómértéket a vitatott szolgáltatásokra 1991. január 1-jétől. |
|
47 |
A Portugál Köztársaság arra a következtetésre jut, hogy a Bíróság a jelen ügyben hozott ítéletében nem mehet túl az 5%-os adómérték esetleges alkalmazhatatlanságának megállapításán, miközben megállapítja a CIVA-ban meghatározott adómérték helyett alkalmazandó adómértéket. Mindenesetre a szóban forgó tagállam szerint amennyiben a Bíróság a hatodik irányelv 12. és 28. cikkéhez kapcsolódó kötelezettségszegést állapít meg, indokolt lenne 12%-os közbenső adómérték alkalmazása a 21%-os általános adómérték helyett. |
– A Bíróság álláspontja
|
48 |
A hatodik irányelv 28. cikke (2) bekezdésének e) pontja szerinti átmeneti rendszer alkalmazása a jelen esetben kettős jogi akadályba ütközik. |
|
49 |
Egyrészt a szóban forgó rendelkezés szövegéből kitűnik, hogy az alkalmazható kedvezményes adómérték legalább 12%. A jelen esetben, bár nem vitatott, hogy a Portugál Köztársaság 1991. január 1-jéig a Tajo folyó hídjain Lisszabonba közúton történő átkelés díjaira kedvezményes adómértéket alkalmazott, ez nem befolyásolja azt, hogy ezen adómérték ettől az időponttól a mai napig mindig is 12% alatt volt. |
|
50 |
Másrészt, amint arra rámutatott a Bizottság, mivel 1992. március 24. és 1994. december 31. között a HÉA általános mértékét alkalmazta, a Portugál Köztársaság nem volt jogosult a kedvezményes adómérték újbóli bevezetésére. |
|
51 |
Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy a HÉA közösségi rendszere a nemzeti jogszabályoknak az EK 93. cikk és az EK 94. cikk alapján történő fokozatos harmonizációjából ered. Amint azt a Bíróság több alkalommal megállapította, ez az egymást követő irányelvek és különösen a hatodik irányelv szerint megvalósított harmonizáció még csak részleges (a C-165/88. sz., ORO Amsterdam Beheer és Concerto ügyben 1989. december 5-én hozott ítélet [EBHT 1989., I-4081. o.] 21. pontja és a C-240/05. sz. Eurodental-ügyben 2006. december 7-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-11479. o.] 50. pontja). |
|
52 |
Ekképpen a tervezett harmonizáció még nem valósult meg a tekintetben, hogy a hatodik irányelv a 28. cikkében felhatalmazza a tagállamokat arra, hogy továbbra is hatályban tarthatnak és elfogadhatnak olyan rendelkezéseket, amelyek e felhatalmazás hiányában összeegyeztethetetlenek lennének ezen irányelvvel (lásd ebben az értelemben a C-36/99. sz. Idéal tourisme ügyben 2000. július 13-án hozott ítélet [EBHT 2000., I-6049. o.] 38. pontját és a fent hivatkozott Eurodental-ügyben hozott ítélet 51. pontját). |
|
53 |
Amint azt a hatodik irányelv XVI. címének megnevezéséből és a tizenkilencedik preambulumbekezdésből kiderül, a szóban forgó 28. cikknek az a célja, hogy egy átmeneti időszak alatt biztosítsa a nemzeti jogszabályok egyes meghatározott területeken való fokozatos kiigazítását. |
|
54 |
Az eltérést engedő átmeneti rendszert illetően tehát a hatodik irányelv 28. cikkét szigorúan (lásd ebben az értelemben a C-169/00. sz., Bizottság kontra Finnország ügyben 2002. március 7-én hozott ítélet [EBHT 2002., I-2433. o.] 34. pontját és a fent hivatkozott Eurodental-ügyben hozott ítélet 54. pontját) és céljának megfelelően kell értelmezni. |
|
55 |
A jelen esetben – mivel nem vitatott, hogy a Portugál Köztársaság 1992. március 24. és 1994. december 31. között az általános HÉA-mértéket alkalmazta a vitatott szolgáltatásokra – a szóban forgó szolgáltatások tekintetében nem vezetheti be újra a kedvezményes adómértéket (lásd ebben az értelemben a C-35/90. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyben 1991. október 17-én hozott ítélet [EBHT 1991., I-5073. o.] 7. pontját, a C-74/91. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 1992. október 27-én hozott ítélet [EBHT 1992., I-5437. o.] 15. pontját, a C-414/97. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyben 1999. szeptember 16-án hozott ítélet [EBHT 1999., I-5585. o.] 29. pontját, valamint a fent hivatkozott Eurodental-ügyben hozott ítélet 55. pontját). |
|
56 |
Mivel ugyanis a Portugál Köztársaság a vitatott szolgáltatások tekintetében megfelelt a hatodik irányelv harmonizált rendelkezéseinek, nem mentesülhet kötelezettségei alól annak 28. cikke (2) bekezdésének e) pontjára hivatkozva, mivel e rendelkezés éppen ezzel ellentétes célra irányul, úgymint a nemzeti jogszabályoknak a hatodik irányelvnek megfelelő fokozatos kiigazítására. |
|
57 |
A Portugál Köztársaság által állított, a hatodik irányelv 28. cikke (2) bekezdésének e) pontjának és az ugyanezen (2) bekezdése d) pontjának szövege közti különbség nem igazolja a fenti két pontból következőtől eltérő megoldást, mivel ezen átmeneti rendelkezések közös célja a fokozatos kiigazítás. |
|
58 |
Mivel a jelen esetben nem teljesülnek a hatodik irányelv 28. cikke (2) bekezdése e) pontjának alkalmazására vonatkozó feltételek, az általános HÉA-mértéket kellett volna alkalmazni a Tajo folyón Lisszabonba közúton történő átkelés díjaira. |
|
59 |
A fenti megfontolásokra tekintettel meg kell állapítani, hogy a Portugál Köztársaság – mivel hatályban tartotta a Tajo folyón Lisszabonba közúton történő átkelés díjaira vonatkozó 5%-os kedvezményes HÉA-mértéket – nem teljesítette a hatodik irányelv 12. és 28. cikkéből eredő kötelezettségeit. |
A költségekről
|
60 |
Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §-a értelmében a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Portugál Köztársaságot, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére. |
|
A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott: |
|
|
|
Aláírások |
( 1 ) Az eljárás nyelve: portugál.