11.1.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 8/4

1.

Az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nemcsak az Unió közös értékeiben gyökereznek, hanem központi szerepet játszanak a társadalmi és a területi kohézió előmozdításában is. Az Uniónak és a tagállamoknak hatásköreiken belül biztosítaniuk kell, hogy az ilyen szolgáltatásokat olyan elvek alapján és feltételek mellett nyújtsák, amelyek lehetővé teszik rendeltetésük teljesítését.

2.

Bizonyos általános gazdasági érdekű szolgáltatásokat nyújthatnak köz- vagy magánvállalkozások (1) a tagállamok hatóságaitól származó pénzügyi támogatás nélkül. Más szolgáltatások csak akkor nyújthatók, ha az érintett hatóság a szolgáltatónak pénzügyi ellentételezést ajánl fel. Speciális uniós szabályozás hiányában a tagállamok általában szabadon határozhatják meg, hogy általános gazdasági érdekű szolgáltatásaikat hogyan szervezik meg és finanszírozzák.

3.

E közlemény célja a közszolgáltatás ellentételezésére vonatkozó állami támogatási szabályok alkalmazásához kapcsolódó kulcsfogalmak tisztázása (2). A közlemény ezért a közszolgáltatás ellentételezésére vonatkozó legfontosabb állami támogatási szabályokra koncentrál.

4.

E közleménnyel párhuzamosan a Bizottság a következő dokumentum elfogadását tervezi: az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra vonatkozó de minimis rendelet, amely meghatározza, hogy bizonyos ellentételezési intézkedések nem képeznek a Szerződés 107. cikke értelmében vett állami támogatást (3); továbbá közzétesz egy határozatot (4), mely az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokért nyújtott, állami támogatásnak minősülő ellentételezés bizonyos fajtáit a Szerződéssel összeegyeztethetőnek nyilvánítja a Szerződés 106. cikkének (2) bekezdése szerint és mentesíti azokat a Szerződés 108. cikkének (3) bekezdése szerinti bejelentési kötelezettség alól, és egy keretszabályt (5), mely meghatározza azokat a feltételeket, amelyek mellett a határozat hatálya alá nem tartozó, általános gazdasági érdekű szolgáltatásokhoz nyújtott állami támogatás a Szerződés 106. cikkének (2) bekezdése szerint összeegyeztethetőnek nyilvánítható.

5.

Ez a közlemény nem érinti az uniós jogszabályok egyéb rendelkezéseinek – különösen a közbeszerzésre vonatkozó rendelkezéseknek, valamint a Szerződésből és az ágazati uniós jogszabályokból eredő követelményeknek – az alkalmazását. Abban az esetben, amikor egy hatóság úgy dönt, hogy valamely szolgáltatás nyújtásával egy harmadik felet bíz meg, be kell tartania a Szerződés 49–56. cikkében, a közbeszerzésről szóló uniós irányelvekben (az Európai Parlament és a Tanács 2004/17/EK irányelve [2004. március 31.] a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai ágazatban működő ajánlatkérők beszerzési eljárásainak összehangolásáról (6) és az Európai Parlament és a Tanács 2004/18/EK irányelve (2004. március 31.) az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról (7) és az ágazati szabályokban (8) foglalt uniós közbeszerzési szabályokat. Azokban az esetekben is, amikor a közbeszerzési irányelvek nem, vagy csak részben alkalmazhatók (például a 2004/18/EK irányelv IIB mellékletében felsorolt szolgáltatási koncessziók és szolgáltatási szerződések esetében, ideértve a szociális szolgáltatások különböző típusait), az odaítélésnek meg kell felelnie az átláthatóság, az egyenlő bánásmód, az arányosság és a kölcsönös elismerés Szerződésben foglalt elveinek (9).

6.

Az ebben a közleményben, 2012/21/EU határozatban és a Bizottság „A közszolgáltatás ellentételezése formájában nyújtott állami támogatásról szóló európai uniós keretszabály (2011)” című közleményében tárgyalt kérdések mellett a Bizottság választ ad az állami támogatási szabályok általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra való alkalmazása során felmerült egyedi kérdésekre is. Ez többek között az általános gazdasági érdekű szolgáltatások interaktív információs szolgálatán keresztül történik, mely elérhető a Bizottság honlapján (10).

7.

E közlemény nem érinti az Európai Unió Bíróságának idevágó ítélkezési gyakorlatát.

8.

A Szerződés 107. cikkének (1) bekezdése alapján az állami támogatási szabályok általában csak akkor alkalmazandók, ha a kedvezményezett „vállalkozás”. Az állami támogatási szabályok alkalmazását illetően ezért alapvető fontosságú, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatás nyújtója vállalkozásnak tekinthető-e.

9.

A Bíróság a vállalkozásokat következetesen gazdasági tevékenységet ellátó entitásokként határozta meg, azok jogállásától és finanszírozási módjától függetlenül (11). Egy adott entitás vállalkozásnak minősítése ezért csak az általa végzett tevékenységek jellegétől függ. Ennek az alapelvnek három fontos következménye van:

Először is, az entitás nemzeti jog szerinti státusza nem meghatározó. Így például a nemzeti jog szerint egyesületnek vagy sportklubnak minősített entitás a Szerződés 107. cikkének (1) bekezdése szerinti vállalkozásnak tekinthető. E tekintetben az egyetlen releváns kritérium, hogy az entitás gazdasági tevékenységet folytat-e vagy sem.

Másodszor, az állami támogatási szabályok alkalmazása független attól, hogy az entitást profittermelés céljából hozták-e létre. A Bíróság és a Törvényszék ítélkezési gyakorlata alapján non-profit entitások is kínálhatnak árukat és szolgáltatásokat valamely piacon (12). Ha nem ez az eset áll fenn, a non-profit szolgáltatók természetesen továbbra sem esnek állami támogatási ellenőrzés alá.

Harmadszor egy entitás vállalkozásnak minősítése mindig az adott tevékenység alapján történik. Egy olyan entitás, amely egyaránt végez gazdasági és nem gazdasági tevékenységet, csak az előbbi alapján tekintendő vállalkozásnak.

10.

Két külön jogalany az állami támogatási szabályok alkalmazása céljaiból egyetlen gazdasági entitásnak tekinthető. Releváns vállalkozásnak ezt a gazdasági entitást tekintik. E tekintetben a Bíróság azt vizsgálja, hogy fennáll-e az irányító részesedés, illetve a funkcionális, gazdasági és intézményi kapcsolatok esete (13). Másfelől egy olyan entitás, amely önmaga nem kínál árukat vagy szolgáltatásokat egy piacon, nem minősül vállalkozásnak pusztán azon egyszerű tény alapján, hogy részesedésekkel – akár többségi részesedéssel – rendelkezik, amennyiben a részesedés alapján csak a részvényesi vagy tagi státuszhoz kapcsolódó jogok gyakorolhatók, illetve, ha adott esetben a részesedés alapján osztalék kifizetésére kerül sor, amely csupán valamely eszköz tulajdonlásának gyümölcse (14).

11.

A gazdasági és a nem gazdasági tevékenységek közötti különbségtételt pontosítandó a Bíróság következetes ítélkezési gyakorlata szerint bármely tevékenység, melynek keretében valamely piacon árukat és szolgáltatásokat kínálnak, gazdasági tevékenységnek minősül (15).

12.

Hogy létezik-e piaca bizonyos szolgáltatásoknak, az attól függ, hogy az érintett tagállamban hogyan szervezik meg ezeket a szolgáltatásokat (16). Az állami támogatási szabályok csak akkor alkalmazandók, ha az adott tevékenységet piaci környezetben nyújtják. Bizonyos szolgáltatások gazdasági jellege ezért tagállamról tagállamra eltérő lehet. Továbbá, egy adott szolgáltatás besorolása idővel változhat politikai döntések vagy gazdasági fejlemények miatt. Ami ma nem piaci tevékenység, az a jövőben azzá válhat, és fordítva.

13.

Egy hatóság azon döntése, hogy harmadik felek számára nem engedélyezi egy bizonyos szolgáltatás nyújtását (például azért, mert a szolgáltatást saját maga kívánja nyújtani), nem zárja ki gazdasági tevékenység meglétét. A piac ilyen lezárása ellenére gazdasági tevékenységről lehet szó abban az esetben, amikor más szereplők érdekeltek abban és képesek arra, hogy a szolgáltatást az érintett piacon nyújtsák. Általában véve nem releváns a tevékenység gazdasági jellegére nézve az a tény, hogy az adott szolgáltatást házon belül (17) nyújtják (18).

14.

Mivel a gazdasági és a nem gazdasági szolgáltatások megkülönböztetése az adott tagállam politikai és gazdasági jellegzetességeitől függ, nem lehetséges összeállítani egy kimerítő listát az olyan tevékenységekről, amelyek eleve sohasem gazdasági jellegűek. Egy ilyen lista nem nyújtana valódi jogbiztonságot és kevésbé lenne hasznos. A következő pontok ehelyett tisztázzák a szolgáltatások megkülönböztetését számos fontos terület tekintetében.

15.

Mivel a Szerződések nem tartalmaznak fogalommeghatározást a gazdasági tevékenységre, az ítélkezési gyakorlat különböző kritériumokat kínál a belső piaci szabályok és a versenyjog alkalmazásához (19).

16.

A Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy a Szerződés 107. cikke nem alkalmazandó azokban az esetekben, amikor az állam „közhatalmat gyakorol” (20), vagy amikor állami jogi aktussal létrehozott hatóságok „hatósági jogkörükben járnak el” (21). Egy entitás akkor tekinthető közhatalmat gyakorlónak, ha a szóban forgó tevékenység olyan feladat, amely az állam alapvető funkcióinak részét képezi, vagy ezekhez a funkciókhoz jellegénél, céljánál és a rá vonatkozó szabályoknál fogva kapcsolódik (22). Általában – kivéve, ha az érintett tagállam piaci mechanizmusok alkalmazása mellett dönt – azok a tevékenységek, amelyek elválaszthatatlanul kapcsolódnak egy hatóság előjogaihoz és amelyeket az állam gyakorol, nem képeznek gazdasági tevékenységeket. Erre adnak példát a következőkhöz kapcsolódó tevékenységek:

17.

Annak megállapítása, hogy a szociális biztonság területén működő rendszerek gazdasági tevékenységet magukban foglalónak minősülnek-e, azok felépítésétől és struktúrájától függ. A Bíróság és a Törvényszék lényegében a szolidaritás elvére épülő rendszereket és piaci elveken működő rendszereket különbözteti meg.

18.

A Bíróság és a Törvényszék kritériumok egész sorát alkalmazza annak meghatározásához, hogy egy szociális biztonsági rendszer a szolidaritás elvére épül-e, és ezért nem foglal magában gazdasági tevékenységet. E tekintetben számos tényező lehet meghatározó:

19.

A szolidaritás elvére épülő ilyen rendszereket meg kell különböztetni a piaci elveken működő rendszerektől (33). A szolidaritás elvére épülő rendszerekkel szemben a piaci elveken működő rendszereket a következők jellemzik:

20.

Néhány rendszer mindkét kategóriából tartalmaz jellegzetességeket. Ilyen esetekben a rendszerek osztályozása a különböző elemek és azok jelentőségének elemzésétől függ (38).

21.

Az Unióban az egészségügyi ellátórendszerek jelentősen eltérnek a tagállamok között. Az egészségügyi szolgáltatók közötti, piaci környezetben folytatott verseny foka nagyrészt a következő nemzeti jellegzetességektől függ:

22.

Néhány tagállamban a közkórházak egy nemzeti egészségügyi szolgálat szerves részét képezik és majdnem teljes mértékben a szolidaritás elvére épülnek (39). Az ilyen kórházakat közvetlenül társadalombiztosítási járulékokból és más állami forrásokból finanszírozzák, szolgáltatásaikat a rendszer minden tagja számára térítésmentesen nyújtják (40). A Bíróság és a Törvényszék megerősítette, hogy amennyiben létezik ilyen struktúra, az érintett szervezetek nem vállalkozásként működnek (41).

23.

Amennyiben létezik az említett struktúra, még az olyan tevékenységek is, amelyek önmagukban gazdasági jellegűek lehetnek, azonban azokat kizárólag egy másik, nem gazdasági szolgáltatás nyújtása céljából végzik, nem gazdasági jellegűek. Egy szervezet, amely egy nem gazdasági szolgáltatás nyújtása céljából – még ha nagy mennyiségben is – árukat vásárol, nem vállalkozásként tevékenykedik csupán azért, mert egy adott piacon vásárló (42).

24.

Számos más tagállamban a kórházak és más egészségügyi szolgáltatók szolgáltatásaikat díjazás ellenében nyújtják, melyet vagy közvetlenül a beteg vagy annak biztosítója fizet (43). Az ilyen rendszerekben bizonyos fokú verseny zajlik a kórházak között az egészségügyi szolgáltatások nyújtása terén. Ahol ez az eset áll fenn, annak ténye, hogy az egészségügyi szolgáltatást közkórház nyújtja, nem elégséges a tevékenység nem gazdaságinak minősítéséhez.

25.

A Bíróság és a Törvényszék azt is tisztázta, hogy a független orvosok vagy más magángyógyászok által díjazás ellenében saját felelősségre nyújtott egészségügyi szolgáltatások gazdasági tevékenységnek tekintendők (44). Ugyanezek az elvek vonatkoznak a független gyógyszertárakra is.

26.

Az uniós ítélkezési gyakorlat megállapította, hogy az állam által finanszírozott és felügyelt nemzeti oktatási rendszer keretében megszervezett közoktatás nem gazdasági tevékenységnek tekinthető. E tekintetben a Bíróság megállapította, hogy

„az állam az általában közpénzből, és nem a tanulók vagy a szülők hozzájárulásaiból finanszírozott ilyen közoktatási rendszert kialakítva és fenntartva nem díjazás ellenében végzett tevékenységet kívánt folytatni, hanem a szociális, kulturális és oktatási területen a lakossággal szemben fennálló feladatait teljesítette” (45).

27.

Ugyanazon ítélkezési gyakorlat szerint a közoktatás nem gazdasági jellegét elvileg nem érinti az a tény, hogy a tanulóknak vagy a szüleiknek néha tandíjat vagy beiratkozási díjat kell fizetniük, melyek hozzájárulnak a rendszer működési költségeihez. Az ilyen pénzügyi hozzájárulások gyakran a szolgáltatás valódi költségeinek csupán töredékét fedezik és ezért nem tekinthetők a nyújtott szolgáltatás díjazásaként. E hozzájárulások ezért nem változtatják meg az elsősorban állami forrásokból finanszírozott általános oktatási szolgáltatás nem gazdasági jellegét (46). Ezek az elvek kiterjedhetnek az olyan közoktatási szolgáltatásokra, mint a szakképzés (47), a magán és állami általános iskolák (48) és óvodák (49), a mellékfoglalkoztatásként végzett egyetemi oktatói tevékenység (50), valamint az egyetemi oktatás (51).

28.

Az oktatási szolgáltatások közforrásokból történő rendelkezésre bocsátását meg kell különböztetni azoktól a szolgáltatásoktól, amelyeket elsősorban a szülők, a tanulók vagy üzleti bevételekből finanszíroznak. Például a teljes egészében a hallgatók által finanszírozott felsőfokú oktatást kínáló kereskedelmi vállalkozások ebbe az utóbbi kategóriába tartoznak. Bizonyos tagállamokban közintézmények is kínálhatnak oktatási szolgáltatásokat, amelyek jellegük, finanszírozási struktúrájuk és az egymással versenyben álló magánszervezetek jelenléte miatt gazdaságinak tekintendők.

29.

A kutatáshoz, fejlesztéshez és innovációhoz nyújtott állami támogatások közösségi keretrendszerében (52) a Bizottság tisztázta, hogy az egyetemek és kutatóhelyek bizonyos tevékenységei az állami támogatási szabályok hatályán kívül esnek. Ez a kutatóhelyek következő elsődleges tevékenységeit érinti:

30.

A Bizottság azt is tisztázta, hogy a technológiaátadásra irányuló tevékenységek (licenciák, „spin-off” vállalkozások alapítása vagy a kutatóhely által létrehozott tudás hasznosításának más formái) nem gazdasági jellegű tevékenységek, amennyiben e tevékenységek belső természetűek (53) és a belőlük származó összes bevételt az érintett kutatóhelyek elsődleges tevékenységeibe fektetik be ismét (54).

31.

A Szerződés 107. cikke értelmében vett állami támogatásnak (55) csak azok az előnyök tekinthetők, amelyeket közvetlenül vagy közvetve állami forrásokból nyújtanak. A magánforrásokból finanszírozott előnyök megerősíthetik ugyan bizonyos vállalkozások helyzetét, de nem tartoznak a Szerződés 107. cikkének hatálya alá.

32.

Az állami források ilyen átadása történhet közvetlen támogatások, adójóváírások vagy természetbeni juttatások formájában. Különösen az a tény, hogy az állam bizonyos szolgáltatásokat nem piaci árakon nyújt, azt jelenti, hogy állami forrásokról mondanak le. A Bíróság a C-482/99 sz. Franciaország kontra Bizottság ügyben hozott ítéletében (56) azt is megerősítette, hogy egy közvállalkozás forrásai a Szerződés 107. cikke szerinti állami forrásokat képeznek, mert a hatóságok képesek e források ellenőrzésére. Ha egy általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtásával megbízott vállalkozást olyan forrásokból finanszíroznak, amelyeket közvállalkozás bocsát rendelkezésre, és ez a finanszírozás az államnak tudható be, az ilyen finanszírozás állami támogatást képezhet.

33.

Állami hatáskörbe tartozó területek igénybevételére vagy használatára vonatkozó engedélyek, vagy gazdasági értékkel bíró speciális vagy kizárólagos jogok közbeszerzési eljárás nélküli odaítélése jelentheti az állami forrásokról való lemondást és a kedvezményezetteket előnyös helyzetbe hozhatja (57).

34.

A tagállamok néhány esetben az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokat bizonyos vállalkozások vagy fogyasztók által fizetett díjakból vagy hozzájárulásokból finanszírozhatják, az ebből származó bevételt az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtásával megbízott vállalkozásoknak utalják. A Bíróság megvizsgálta ezt a finanszírozási formát és különösen a 173/73. sz. Olaszország kontra Bizottság ügyben hozott ítéletében (58) a következőket állapította meg:

„Mivel a szóban forgó alapokat hazai jogszabályban előírt kötelező hozzájárulásokból finanszírozzák, és ahogy ez az eset mutatja, e források kezelése és elosztása e jogszabály szerint történik, e forrásokat (a Szerződés 107. cikke szerinti) állami támogatásnak kell tekinteni, még akkor is, ha azokat nem állami hatóságok kezelik.”

35.

Ehhez hasonlóan a Bíróság a C-78/90–C-83/90 sz. Compagnie Commerciale de l’Ouest egyesített ügyekben hozott ítéletében (59) megerősítette, hogy az adójellegű díjakból finanszírozott intézkedések állami forrásokból finanszírozott intézkedéseket képeznek.

36.

Ennek megfelelően az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtásáért kifizetett ellentételezések, melyeket adójellegű díjakból vagy az állam által kivetett kötelező hozzájárulásokból finanszíroznak, és melyek kezelése és szétosztása jogszabály rendelkezéseinek megfelelően történik, állami forrásokból finanszírozott ellentételezések.

37.

A közszolgáltatás ellentételezése akkor tartozik a Szerződés 107. cikkének hatálya alá, ha torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben érinti a tagállamok közötti kereskedelmet. Az ilyen hatás általában feltételezi a verseny előtt nyitott piac meglétét. Ennélfogva ha az uniós, illetve a tagállami jogszabályok alapján vagy de facto a gazdasági fejlődés révén megnyitották a piacokat a verseny előtt, az állami támogatásokra vonatkozó szabályok érvényesek. A tagállamok az ilyen esetekben szabadon mérlegelhetik az általános gazdasági érdekű szolgáltatások meghatározását, szervezését és finanszírozását, amelyekre – ha az általános gazdasági érdekű szolgáltatás magán vagy állami nyújtója (beleértve a házon belüli szolgáltatót) ellentételezésben részesül – az állami támogatási ellenőrzés vonatkozik. Abban az esetben, ha a piac egyetlen vállalkozás számára van fenntartva (beleértve a házon belüli szolgáltatót), az e vállalkozásnak nyújtott ellentételezésre az állami támogatásokra vonatkozó ellenőrzés ugyanúgy érvényes. Lényegében, ha egy gazdasági tevékenység tekintetében megnyitották a versenyt, az általános gazdasági érdekű szolgáltatásnak – a lakosság számára költségszempontból legelőnyösebb – közbeszerzési eljárástól eltérő módszerekkel történő nyújtása a versenytársak piacra lépésének megakadályozása vagy a kedvezményezett más piacokon való terjeszkedésének megkönnyítése révén torzulást eredményezhet. A torzulások a beszerzési piacokat is érinthetik. Ugyanakkor a nem liberalizált piacon tevékenykedő vállalkozásnak nyújtott támogatás érintheti a kereskedelmet, amennyiben a kedvezményezett vállalkozás liberalizált piacokon is működik (60).

38.

A támogatási intézkedések akkor is érinthetik a kereskedelmet, ha a kedvezményezett vállalkozás maga nem vesz részt határon átnyúló tevékenységekben. Ilyen esetekben fenntartható vagy növelhető a belső kínálat azzal a következménnyel, hogy a más tagállamokban letelepedett vállalkozások számára csökken annak lehetősége, hogy szolgáltatásaikat az érintett tagállamban kínálhassák (61).

39.

A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint nincs olyan küszöb vagy százalékos arány, amely alatt az ellentételezés úgy tekinthető, hogy az nem érinti a tagállamok közötti kereskedelmet (62). A viszonylag kisösszegű támogatás vagy a kedvezményezett vállalkozás viszonylag kis mérete önmaga nem enged arra következtetni, hogy az intézkedés nem érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.

40.

Másfelől a Bizottság számos esetben megállapította, hogy a tevékenységek tisztán helyi jellegűek voltak és nem érintették a tagállamok közötti kereskedelmet. Az ilyen tevékenységek például:

41.

Végezetül, a Bizottságnak nem kell megvizsgálnia a tagállamok által nyújtott összes pénzügyi támogatást. A Szerződés 87. és 88. cikkének a de minimis támogatásokra való alkalmazásáról szóló, 2006. december 15-i 1998/2006/EK rendelet (67) kiköti, hogy bármely hároméves időszakban a vállalkozásonként 200 000 EUR határt el nem érő támogatás nem tartozik a Szerződés 107. cikkének (1) bekezdése hatálya alá. A közlekedési, a halászati és a mezőgazdasági ágazatokra (68) külön de minimis küszöbök vonatkoznak, emellett a Bizottság a helyi általános gazdasági érdekű szolgáltatások tekintetében is külön de minimis küszöbről szóló rendeletet kíván elfogadni.

42.

A Bíróság az Altmark-ítéletben (69) tisztázta azokat a feltételeket, amelyek mellett a közszolgáltatás ellentételezése előny hiánya miatt nem képez állami támogatást.

43.

A Bíróság szerint:

„amennyiben az adott állami beavatkozást úgy kell tekinteni, mint a kedvezményezett vállalkozás által a közszolgáltatási kötelezettség teljesítéseként nyújtott szolgáltatások ellenértékét képviselő ellentételezést, olyan módon, hogy ezek a vállalkozások ebből gyakorlatilag pénzügyi előnyhöz nem jutnak, és így nem kerülnek e beavatkozás folytán versenytársaiknál kedvezőbb helyzetbe, úgy az ilyen beavatkozás nem tartozik a Szerződés (107. cikke (1) bekezdésének) hatálya alá. Mindazonáltal ahhoz, hogy az adott esetben egy ilyen ellentételezés ne minősüljön állami támogatásnak, több feltételnek kell teljesülnie.

44.

A 3.2–3.6. szakasz az Altmark-ítéletben meghatározott különböző követelményekkel foglalkozik, melyek a következők: a Szerződés 106. cikke alkalmazásában az általános gazdasági érdekű szolgáltatások fogalma (71), a megbízási aktus szükségessége (72), kötelezettség az ellentételezés paramétereinek meghatározására (73), a túlkompenzáció elkerülésére vonatkozó elvek (74) és a szolgáltató kiválasztására vonatkozó elvek (75).

45.

Az általános gazdasági érdekű szolgáltatás fogalma folyamatosan változik, többek között a polgárok igényeitől, a technológia fejlődésétől, a piac alakulásától, valamint az érintett tagállam társadalmi és politikai preferenciáitól függően. A Bíróság meghatározta, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatások olyan szolgáltatások, amelyek meghatározott jegyekben különböznek más gazdasági tevékenységektől (76).

46.

Mivel az általános gazdasági érdekű szolgáltatás fennállásának meghatározására vonatkozóan nincsenek specifikus uniós szabályok, a tagállamok széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek a tekintetben, hogy egy adott szolgáltatást általános gazdasági érdekű szolgáltatásnak tekintenek-e, és a szolgáltató ellentételezése tekintetében. A Bizottság feladata e tekintetben annak ellenőrzésére korlátozódik, hogy követett-e el a tagállam nyilvánvaló hibát, amikor a szolgáltatást általános gazdasági érdekű szolgáltatásnak minősítette (77), valamint annak értékelésére, hogy az ellentételezés tartalmaz-e állami támogatást. Az esetleg létező releváns egyedi uniós szabályok tovább szűkítik a tagállamok mérlegelési jogkörét, nem sértve a Bizottság annak értékelésére irányuló feladatát, hogy az állami támogatások ellenőrzése céljából helyesen határozták-e meg az általános gazdasági érdekű szolgáltatást.

47.

Az első Altmark-kritérium megköveteli az általános gazdasági érdekű szolgáltatással kapcsolatos feladat meghatározását. Ez a követelmény egybevág a Szerződés 106. cikkének (2) bekezdésében foglalt követelménnyel (78). A Szerződés 106. cikkének (2) bekezdéséből kiderül, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtásával megbízott vállalkozásokat „sajátos feladattal” bízzák meg (79). A „sajátos közszolgáltatási feladattal” való megbízás általában olyan szolgáltatások nyújtására vonatkozik, amelyeket egy vállalkozás saját üzleti érdekeinek figyelembe vétele mellett nem, vagy nem olyan mértékben vagy nem ugyanolyan feltételekkel végezne el (80). Mivel a nyújtott szolgáltatások általános érdekűek, a tagállamok vagy az Unió az ilyen szolgáltatásokhoz különleges kötelezettségeket társíthat.

48.

A Bizottság ezért úgy ítéli meg, hogy nem lenne helyénvaló meghatározott közszolgáltatási kötelezettséget előírni olyan tevékenységek kapcsán, amelyeket rendes piaci körülmények között működő vállalkozások már nyújtanak, vagy azok által kielégítően nyújthatók a közérdek állam által meghatározott feltételei – például az ár, objektív minőségi jellemzők, a folytonosság és a szolgáltatáshoz való hozzáférés – mellett (81). Ami azt a kérdést illeti, hogy a piac képes-e biztosítani valamely szolgáltatást, a Bizottság értékelése annak ellenőrzésére korlátozódik, hogy követett-e el a tagállam nyilvánvaló hibát.

49.

Ezt az elvet jól példázza a szélessávú ágazat, amelyre vonatkozóan a Bizottság már egyértelműen meghatározta azokat a tevékenységtípusokat, amelyek általános gazdasági érdekű szolgáltatásnak tekinthetők. Ezzel kapcsolatban a legfontosabb, hogy a Bizottság szerint az olyan területeken, ahol a magánberuházók már eszközöltek beruházásokat a szélessávú hálózati infrastruktúrába (vagy épp bővítik hálózati infrastruktúrájukat), és megfelelő lefedettség mellett már nyújtanak versenyképes szélessávú szolgáltatásokat, a párhuzamos szélessávú infrastruktúra felállítása nem minősül általános gazdasági érdekű szolgáltatásnak. Ezzel ellentétben az olyan esetekben, amikor a beruházók nincsenek abban a helyzetben, hogy biztosítsák a megfelelő szélessávú lefedettséget, bizonyos feltételek mellett nyújtható ellentételezés az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokért (82).

50.

A Bizottság továbbá úgy véli, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatásoknak minősített szolgáltatásoknak a polgárokat vagy a társadalom egészének érdekét kell szolgálniuk.

51.

A Szerződés 106. cikke (2) bekezdésének alkalmazhatósága érdekében az általános gazdasági érdekű szolgáltatás nyújtásával egy vagy több vállalkozást kell megbízni. A szóban forgó vállalkozásokat tehát az államnak sajátos feladattal kellett megbíznia (83). Az első Altmark-kritérium is előírja, hogy a vállalkozásnak közszolgáltatási kötelezettséget kell teljesítenie. Ennek megfelelően az Altmark-ítéletben foglaltaknak való megfelelés érdekében szükséges a közszolgáltatási feladattal való megbízás, amely meghatározza a szóban forgó vállalkozások és a hatóság kötelezettségeit.

52.

A közszolgáltatási feladattal való megbízásnak aktus keretében kell történnie, amely a tagállami szabályozástól függően lehet jogi vagy szabályozási eszköz vagy egy szerződés. A megbízás több aktussal is történhet. A Bizottság ilyen esetekben követett megközelítése alapján az aktusban vagy az aktusokban legalább a következőket kell meghatározni:

53.

A szolgáltató részvétele abban a folyamatban, amelyben közszolgáltatási feladattal bízzák meg, nem jelenti azt, hogy a feladat nem hatósági aktusból ered, még akkor sem, ha a megbízás a szolgáltató kérésére történt (84). Néhány tagállamban nem ritka, hogy a hatóságok olyan szolgáltatásokat finanszíroznak, amelyeket maga a szolgáltató fejlesztett ki és javasolt. Ugyanakkor a hatóságnak el kell döntenie, hogy jóváhagyja-e a szolgáltató javaslatát, mielőtt bármilyen ellentételezést nyújtana. Nincs jelentősége annak, hogy a megbízási aktushoz szükséges elemeket a szolgáltató javaslatának elfogadásáról szóló határozat tartalmazza-e, vagy e célból külön jogi aktust – például a szolgáltatóval kötött szerződést – kötöttek.

54.

Az ellentételezés kiszámításának alapjául szolgáló paramétereket előzetesen, tárgyilagos és átlátható módon kell meghatározni azt biztosítandó, hogy a kedvezményezett vállalkozásnak nem nyújtanak gazdasági előnyt a vele versenyben álló vállalkozásokkal szemben.

55.

Az ellentételezés paramétereinek előzetes meghatározása nem jelenti azt, hogy az ellentételezést egy meghatározott képlet alapján kell kiszámítani (pl. ár/nap, ár/étkezés, ár/utas vagy ár/szolgáltatást igénybevevők száma). Egyedül az számít, hogy az ellentételezés meghatározásának módja már az elejétől fogva egyértelmű legyen.

56.

Ha a hatóság úgy dönt, hogy a szolgáltató összes költségét ellentételezi, már előzetesen meg kell határoznia, hogy ezeket a költségeket hogyan határozza meg és számítja ki. Ebben az összefüggésben csak az általános gazdasági érdekű szolgáltatás nyújtásához közvetlenül kapcsolódó költségek vehetők figyelembe. Az ellentételezés összegéből le kell vonni az összes bevételt, amire a vállalkozás a szóban forgó általános gazdasági érdekű szolgáltatás nyújtásával tesz szert.

57.

Ha a vállalkozásnak az ellentételezés részeként ésszerű nyereséget ajánlanak fel, a megbízási aktusnak meg kell határoznia e nyereség kiszámításának kritériumait is.

58.

Amennyiben a megbízási időszakban felül kell vizsgálni az ellentételezést, úgy a megbízási aktusnak meg kell határoznia a felülvizsgálat részleteit és azt a lehetséges hatást, amelyet az ellentételezés teljes összegére gyakorolhat.

59.

Ha az általános gazdasági érdekű szolgáltatás nyújtásával való megbízás közbeszerzési eljárás keretében történik, az ellentételezés kiszámításának módját tartalmaznia kell az eljárásban részt venni szándékozó vállalkozásoknak megküldött dokumentációnak.

60.

A negyedik Altmark-kritérium szerint az ellentételezés mértéke nem haladhatja meg a közszolgáltatási kötelezettségek teljesítésével kapcsolatban felmerült költségek teljes vagy részleges fedezéséhez szükséges mértéket, figyelemmel az érintett bevételekre és az ésszerű nyereségre. Így a szolgáltató kiválasztásához használt mechanizmust úgy kell kialakítani, hogy az ellentételezés mértékét ezen elemek alapján határozza meg.

61.

Ésszerű nyereség alatt az a tőkemegtérülési ráta (85) értendő, amely alapján egy átlagos vállalkozás eldönti, hogy a megbízás teljes időtartama alatt nyújtani fogja-e az általános gazdasági érdekű szolgáltatást, figyelembe véve a kockázat szintjét. A kockázat szintje függ az érintett ágazattól, a szolgáltatás típusától és az ellentételezési mechanizmus jellemzőitől. A rátát lehetőség szerint versenyfeltételek között létrejött hasonló típusú közszolgáltatási szerződések (például közbeszerzési eljárással odaítélt szerződések) esetében elért tőkemegtérülési rátára való hivatkozással kell meghatározni. Azokban az ágazatokban, ahol nem működik az általános gazdasági érdekű szolgáltatás nyújtásával megbízott vállalkozáshoz hasonlítható vállalkozás, hivatkozni lehet a más tagállamokban vagy szükség esetén más ágazatokban működő hasonló vállalkozásokra, feltéve, hogy figyelembe veszik az egyes ágazatok sajátosságait. Az ésszerű nyereség meghatározásakor a tagállamok ösztönző kritériumokat állapíthatnak meg, különösen a nyújtott szolgáltatás minősége és a termelési hatékonyság növelése tekintetében. A hatékonyság növelése nem károsíthatja a nyújtott szolgáltatás minőségét.

62.

A negyedik Altmark-kritérium szerint a felkínált ellentételezésnek vagy egy olyan közbeszerzési eljárás eredményének kell lennie, amely lehetővé teszi a szolgáltatásokat a közösségnek legkisebb költségen nyújtani képes ajánlattevő kiválasztását, vagy egy átlagos, jól vezetett és a szükséges eszközökkel megfelelően felszerelt vállalkozással való összehasonlítás eredményének.

63.

A hatóságok számára a negyedik Altmark-kritérium teljesítésének legegyszerűbb módja egy nyílt, átlátható és megkülönböztetésmentes közbeszerzési eljárás lefolytatása összhangban az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31-i 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (86) és a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai ágazatban működő ajánlatkérők beszerzési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31-i 2004/17/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (87), az alább meghatározottaknak megfelelően (88). Amint az a fenti 5. pontban már ismertetésre került, az ilyen közbeszerzési eljárás lefolytatása gyakran kötelező követelmény a hatályos uniós szabályok szerint.

64.

A nyílt, átlátható és megkülönböztetésmentes közbeszerzési eljárás akkor is megfelelő módszer a különböző potenciális ajánlatok összehasonlítására és az ellentételezés támogatásmentességének biztosítására, ha alkalmazása nem jogi követelmény.

65.

A Bíróság ítélkezési gyakorlata alapján a közbeszerzési eljárás alkalmazása csak akkor zárja ki az állami támogatás meglétét, ha lehetővé teszi annak a szolgáltatónak a kiválasztását, amely a szolgáltatást a „közösség számára a legkisebb költség mellett” képes nyújtani.

66.

Ami az ajánlattétel jellemzőit illeti, a közbeszerzési eljárás szabályainak megfelelő nyílt (89) eljárás mindig elfogadható, de a meghívásos (90) eljárás is teljesítheti a negyedik Altmark-kritériumot, kivéve ha egyes érdeklődő gazdasági szereplőket jogos ok nélkül kizárnak az ajánlattételből. Másrészről a versenypárbeszéd (91) vagy a hirdetmény előzetes közzétételével induló tárgyalásos eljárás (92) széles mérlegelési jogkört biztosít az elbíráló hatóságnak és korlátozhatja az érdeklődő szereplők részvételét. Ennek megfelelően ezen eljárások csak kivételes esetekben tekinthetők elégségesnek ahhoz, hogy teljesítsék a negyedik Altmark-kritériumot. A hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárás (93), nem alkalmas annak biztosítására, hogy az eljárás azon ajánlattevő kiválasztásához vezet, amely az érintett szolgáltatásokat a közösség számára legkisebb költségen képes nyújtani.

67.

Ami a szerződés odaítélésének szempontjait illeti, a „legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatás” (94) egyértelműen teljesíti a negyedik Altmark-kritériumot. A „gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat” (95) is elégségesnek tekinthető, feltéve, hogy az elbírálási szempontok, közöttük a környezetvédelmi (96) vagy szociális kritériumok szorosan kapcsolódnak a nyújtott szolgáltatás tárgyához és nem akadályozzák, hogy a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat a piaci árat közelítse (97). Ilyen körülmények között a túlkompenzáció kockázatának előzetes minimalizálása érdekében visszakövetelési mechanizmus alkalmazása is célravezető lehet. A szerződést odaítélő hatóság szabadon dönthet arról, hogy meghatároz-e minőségi előírásokat az összes gazdasági szereplőre vonatkozóan, vagy arról, hogy az elbírálás során figyelembe veszi-e a különböző ajánlatokhoz kapcsolódó minőségi szempontokat.

68.

Végül, adódhatnak olyan körülmények, amelyek között a beszerzési eljárás nem teszi lehetővé a közösség számára legalacsonyabb költség elérését, mivel nem biztosít kellően nyílt és valódi versenyt. Ilyen eset lehet például, ha a szóban forgó szolgáltatás jellegzetességei, szellemitulajdon-jogok megléte vagy az adott szolgáltató tulajdonában álló szükséges infrastruktúra miatt. Hasonlóképpen, az olyan eljárások esetében, amelyeknél csupán egy ajánlat érkezik be, az ajánlattételt nem lehet elégségesnek tekinteni annak biztosításához, hogy az eljárás a legalacsonyabb költséggel járjon a közösség számára.

69.

Abban az esetben, amikor egy adott szolgáltatásra létezik egy általánosan elfogadott piaci díjazás, közbeszerzési eljárás hiányában ez a piaci díjazás a legjobb viszonyítási alapja az ellentételezés meghatározásának (98).

70.

Ahol nem létezik ilyen piaci díjazás, az ellentételezés összegét azon költségek elemzése alapján kell megállapítani, amelyet egy átlagos, jól vezetett és a szükséges közszolgáltatási követelmények kielégítéséhez szükséges eszközökkel megfelelően felszerelt vállalkozásnál e kötelezettségek végrehajtásakor felmerülnének, figyelemmel az érintett bevételekre és az e kötelezettségek teljesítéséből származó ésszerű nyereségre. A cél annak biztosítása, hogy az összeg megállapítása ne egy nem hatékonyan működő vállalkozás magas költségei alapján történjen.

71.

A „jól vezetett vállalkozás” fogalmát illetően és hivatalos meghatározás hiányában a tagállamoknak olyan objektív kritériumokat kell alkalmazniuk, amelyek gazdasági szempontból megfelelően reprezentálják a jó vállalatvezetést. A Bizottság szerint a profittermelés önmagában nem elégséges kritérium ahhoz, hogy a vállalkozást „jól vezetettnek” tekintsék. Azt a tényt is figyelembe kell venni, hogy a vállalkozások pénzügyi eredményét erősen befolyásolhatja a vállalkozások piaci ereje vagy az ágazati szabályok, különösen azokban az ágazatokban, ahol a leggyakoribbak az általános gazdasági érdekű szolgáltatások.

72.

A Bizottság szerint a „jól vezetett vállalkozás” fogalmába tartozik a hatályos nemzeti, uniós vagy nemzetközi számviteli standardoknak való megfelelés. A tagállamok elemzéseiket alapozhatják többek között a termelékenységi mutatókra (pl. forgalom/működő tőke, összköltség/forgalom, forgalom/foglalkoztatott, hozzáadott érték/foglalkoztatott vagy élőmunkaköltség/hozzáadott érték). A tagállamok olyan mutatókat is alkalmazhatnak, amelyek a szolgáltatás minőségét a felhasználók elvárásaihoz viszonyítják. Az általános gazdasági érdekű szolgáltatás nyújtásával megbízott olyan vállalkozás, amely nem felel meg az érintett tagállam által meghatározott minőségi kritériumoknak, nem „jól vezetett” vállalkozás, még ha a költségei alacsonyak is.

73.

Azok a vállalkozások, amelyek rendelkeznek a hatékony vállalatvezetés említett mutatóival, reprezentatív átlagos vállalkozásnak tekinthetők. Azonban a költségszerkezetek elemzésekor és összehasonlításakor figyelembe kell venni a szóban forgó vállalkozás méretét és azt a tényt, hogy bizonyos ágazatokban egymás mellett létezhetnek a legkülönbözőbb költségszerkezetű vállalkozások.

74.

Az érintett ágazatban működő „átlagos” vállalkozás költségeire való hivatkozás arra utal, hogy megfelelő számban találhatók olyan vállalkozások, amelyek költségeit figyelembe lehet venni. Ezek a vállalkozások lehetnek ugyanabban a tagállamban, vagy más tagállamokban. A Bizottság ugyanakkor úgy véli, hogy nem lehet hivatkozni egy olyan vállalkozás költségeire, amely monopolhelyzetet élvez vagy az uniós jogszabályoknak nem megfelelő feltételek mellett részesül közszolgáltatásért nyújtott ellentételezésben, mivel a költségek mindkét esetben magasabbak lehetnek a szokásosnál. A figyelembe veendő költségek az általános gazdasági érdekű szolgáltatáshoz kapcsolódó költségek, vagyis az általános gazdasági érdekű szolgáltatás nyújtása során felmerülő közvetlen költségek, továbbá az általános gazdasági érdekű szolgáltatás és az egyéb tevékenységek közös közvetett költségeinek megfelelő része.

75.

Ha a tagállam bizonyítani tudja, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatás nyújtásával megbízott vállalkozás költségszerkezete megfelel az érintett ágazatban működő hatékony és összehasonlítható vállalkozások átlagos költségszerkezetének, az ellentételezés összege, amely lehetővé teszi a vállalkozás számára költségei fedezését, beleértve az ésszerű nyereséget, a negyedik Altmark-kritériumot teljesítőnek tekinthető.

76.

A „szükséges eszközökkel megfelelően felszerelt vállalkozás” kifejezés egy olyan vállalkozást jelent, amely rendelkezik azokkal a szükséges forrásokkal, amelyekkel az általános gazdasági érdekű szolgáltatás nyújtásával megbízott vállalkozás azonnal el tudja látni közszolgáltatási kötelezettségeit.

77.

Ésszerű nyereség alatt az a tőkemegtérülési ráta (99) értendő, amely alapján egy vállalkozás eldönti, hogy a megbízás teljes időtartama alatt nyújtani fogja-e az általános gazdasági érdekű szolgáltatást, figyelembe véve a kockázat szintjét, a 3.5 szakaszban leírtak szerint.