1

Fellebbezésével a Solar Ileias Bompaina AE az Európai Unió Törvényszéke 2020. július 3‑i, Solar Ileias Bompaina kontra Bizottság (T‑143/19, nem tették közzé, a továbbiakban: megtámadott határozat, EU:T:2020:301) hatályon kívül helyezését kéri, amelyben a Törvényszék mint elfogadhatatlant elutasította a lényegében a Görögország – Megújuló energiaforrást hasznosító és nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelő létesítmények javára nyújtott nemzeti működési támogatási rendszerre vonatkozó SA.38967 (2014/NN‑2) számú állami támogatásról szóló, 2018. október 10‑i C(2018) 6777 végleges bizottsági határozat (a továbbiakban: vitatott határozat) részleges megsemmisítése iránti keresetét.

2

Az [EUMSZ] 108. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2015. július 13‑i (EU) 2015/1589 tanácsi rendelet (HL 2015. L 248., 9. o.) 1. cikkének h) pontja a következőképpen rendelkezik:

„E rendelet alkalmazásában:

[…]

3

A 2015/1589 rendelet 24. cikkének (2) bekezdése értelmében:

„Bármely érdekelt fél panaszt nyújthat be annak érdekében, hogy feltételezett jogellenes támogatásról vagy támogatással való feltételezett visszaélésről tájékoztassa az [Európai] Bizottságot. E célból az érdekelt fél megfelelő módon kitölti a 33. cikkben említett végrehajtási rendelkezésben szereplő űrlapot, és megad minden abban kért kötelező információt.

[…]”

4

A görög jog szerint létrejött Solar Ileias Bompaina a görög villamosenergia‑piacon tevékenykedő, megújuló energiaforrásokat hasznosító villamosenergia‑termelő.

5

A Görög Köztársaság 2014. december 31‑én az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése alapján tájékoztatta a Bizottságot a megújuló energiaforrásokat hasznosító termelők (a továbbiakban: MEH‑termelők) és a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelő létesítmények üzemeltetői (a továbbiakban: KEL‑üzemeltetők) javára nyújtott nemzeti működési támogatási rendszernek a 2014 áprilisában hatályba lépett Nomos 4254/2014, Metra stirixis kai anaptyxis tis ellinikis oikonomias sto plaisio efarmogis tou n. alatt. 4046/2012 kai alles diataxeis (a 4046/2012. sz. törvény, valamint más rendelkezések végrehajtása keretében a görög gazdaság támogatását és fejlesztését célzó intézkedésekről szóló 4254/2014. sz. törvény, FEK A 85/7.4.2014) (a továbbiakban: új MEH‑megállapodás) alapján történő létrehozásáról.

6

A görög villamosenergia‑piac az új MEH‑megállapodás hatálybalépése előtt és e hatálybalépés időpontjában a piaci szereplők alábbi kategóriáit foglalta magában:

7

Ebben az összefüggésben a MEH‑termelők és a KEL‑üzemeltetők rögzített összegű betáplálási díj formájában kompenzációban részesültek a termelt villamos energiáért. A szolgáltatók ellentételezése nem volt rögzített, és a piaci feltételektől függött.

8

A MEH‑termelők és a KEL‑üzemeltetők betáplálási díjainak finanszírozására a Nomos 2773/1999, Apeleftherosi tis agoras ilektrikis energeias – Rythmisi thematon energeiakis politikis kai loipes diataxeis (a villamosenergia‑piac liberalizációjáról, az energiapolitikával kapcsolatos kérdések szabályozásáról és egyéb rendelkezésekről szóló 2773/1999. sz. törvény, FEK A 286/22.12.99) alapján egy „különleges MEH‑számlát” hoztak létre. Ez utóbbit lényegében az üvegházhatást okozó gázok csökkentését célzó, a fogyasztókat terhelő, minden egyes elfogyasztott villamosenergia‑egységre kivetett külön hozzájárulásból és további forrásokból, például a MEH és a KEL piaci szereplőitől származó jövedelemből finanszírozták.

9

Az új MEH‑megállapodás módosította a MEH‑termelők és a KEL‑üzemeltetők által termelt villamos energia betáplálási díjait. Így bizonyos létesítménytípusok tekintetében konkrét technológiai felső határokat vezettek be, amelyek meghatározzák a MEH‑termelők által szolgáltatott villamos energia adott évben támogatásban részesíthető maximális mennyiségét. E felső határok célja az volt, hogy korlátozzák az egyes MEH‑technológiák javára nyújtott támogatás teljes összegét.

10

A 4254/2014. sz. törvényhez fűzött magyarázó jelentés szerint az új MEH‑megállapodás célja a különleges MEH‑számlán jelentkező hiány megszüntetése, és ez utóbbi fenntarthatóságának biztosítása volt. Az e törvény hatálybalépését megelőző időszakban ugyanis e különleges számla veszteségessé vált, ami egyrészt a megújuló energiaforrásokat használó erőművek és a kapcsolt energiatermelésű létesítmények fejlesztésével kapcsolatos kiadások jelentős növekedésével, másrészt pedig a bevételeknek a gazdasági válság miatt a fogyasztókkal szemben korábban előírt különleges hozzájárulás csökkentéséből eredő csökkenésével, valamint a villamos energia értékesítéséből származó jövedelmek csökkenésével magyarázható.

11

Az említett hiány megszüntetése érdekében az új MEH‑megállapodás által bevezetett mechanizmus egyrészt a villamosenergia‑értékesítési szerződésekben előírandó betáplálási árak csökkentésével, másrészt a MEH‑termelők és a KEL‑üzemeltetők által 2013‑ban a hálózatba táplált villamos energia teljes értékére nézve bevezetett árcsökkentéssel járt, az e termelőknek korábban nyújtott túlkompenzáció ellensúlyozása érdekében.

12

2015. május 6‑án a Solar Ileias Bompaina és egy másik társaság a 2015/1589 rendelet 24. cikkének (2) bekezdése alapján panaszt nyújtott be a Bizottsághoz az új MEH‑megállapodás intézkedéseit illetően, arra hivatkozva, hogy ezen intézkedések a szolgáltatók javára nyújtott jogellenes támogatást jelentenek. Ezt a panaszt az SA.41794. szám alatt vették nyilvántartásba.

13

Panaszában a Solar Ileias Bompaina azt állította, hogy a szolgáltatók szelektív előnyben részesültek, mivel a 4254/2014. sz. törvény értelmében kizárólag a MEH‑termelők viselik a különleges MEH‑számla hiányának csökkenésével kapcsolatos költségeket az új MEH‑megállapodás keretében. Ugyanakkor a szolgáltatók maguk is hozzájárultak e különleges számla hiányához, mivel a piaci szabályok és a villamosenergia‑árak alakulása lehetővé teszi számukra, hogy a nagykereskedelmi piacon kedvezményes áron vásároljanak, és mivel az ilyen alacsonyabb ár az említett különleges számlán kevesebb bevételt jelent. Másként fogalmazva, a termelők és a szolgáltatók a különleges MEH‑számla hiányának megszüntetésére irányuló célra tekintettel valójában összehasonlítható helyzetben vannak. Így e megállapodás szelektív, mivel annak hatálya nem terjed ki a szolgáltatókra, mivel azok nem kötelesek részt venni a különleges MEH‑számla hiányának rendezésében.

14

2015. december 10‑én a Bizottsághoz a napenergia‑termelők nevében benyújtott második panasz érkezett, valamint 2017. december 22‑én egy harmadik, amelyet a Pan‑Hellenic Rooftop Photovoltaic Association nevében nyújtottak be.

15

2016. március 10‑én a Bizottság továbbította az első két panaszt a görög hatóságoknak, és felhívta őket, hogy tegyék meg e tekintetben észrevételeiket. Ezen észrevételeket 2016. július 27‑én nyújtották be. A harmadik panaszt a Bizottság nem küldte meg a görög hatóságoknak, mivel megállapította, hogy a felmerült kérdésekre az első két panasz már kiterjed.

16

A vitatott határozatban a Bizottság úgy határozott, hogy nem emel kifogást a 4254/2014. sz. törvény által bevezetett, az MEH‑termelők és a KEL‑üzemeltetők betáplálási árainak kiigazítását előíró új MEH‑megállapodással szemben.

17

A vitatott határozat (111)–(121) preambulumbekezdésében a Bizottság megvizsgálta a panaszokban – köztük a Solar Ileias Bompaina panaszában – megfogalmazott állításokat, és megállapította, hogy:

18

Az e határozatról szóló összefoglaló közleményt 2018. december 7‑én közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

19

2018. december 18‑án a Solar Ileias Bompaina levelet küldött a Bizottságnak, amelyben azt kérdezte, hogy ez utóbbi a vitatott határozatot az SA.41794. sz. ügyben benyújtott panasz hivatalos elutasításának tekinti‑e, vagy ellenkezőleg, ez utóbbi továbbra is folyamatban lévőnek minősül‑e.

20

2019. február 8‑i levelében a Bizottság azt válaszolta az érintettnek, hogy a vitatott határozat kiterjed a panaszára, és ennek alapján a panaszt elutasítja.

21

A Törvényszék Hivatalához 2019. március 2‑án benyújtott keresetlevelével a Solar Ileias Bompaina az EUMSZ 263. cikk alapján keresetet indított többek között a vitatott határozat (111)–(121) preambulumbekezdésének megsemmisítése iránt.

22

A Törvényszék a megtámadott végzés 31–48. pontjában kifejtett okokból úgy ítélte meg, hogy a Solar Ileias Bompaina nem bizonyította az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése és a 2015/1589 rendelet 1. cikkének h) pontja értelmében vett „érdekelt fél” minőségét, amely minőség ahhoz szükséges, hogy az eljárási jogainak megsértésére hivatkozni lehessen, mivel a Bizottság a vitatott határozatban a hivatalos vizsgálati eljárás megindítása nélkül megállapította, hogy a szolgáltatók számára semmilyen támogatást nem nyújtottak.

23

Következésképpen a Törvényszék a keresetet mint elfogadhatatlant elutasította.

24

Fellebbezésében a Solar Ileais Bompaina azt kéri, hogy a Bíróság:

25

A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság utasítsa el a fellebbezést, és a fellebbezőt kötelezze a költségek viselésére.

26

Fellebbezésének alátámasztása érdekében a fellebbező két, együttesen vizsgálandó jogalapra hivatkozik, amelyek lényegében arra vonatkoznak, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megtagadta tőle a 2015/1589 rendelet 1. cikkének h) pontja értelmében vett „érdekelt fél” minőséget, mivel keresetének elfogadhatósága e minőség elismerésétől függ.

27

Noha a fellebbező elismeri, hogy a megtámadott végzésben a Törvényszék helyesen adta vissza az általa a Bizottsághoz benyújtott panasz tartalmát, és tökéletesen megértette a kifogásait, különösen azon tényt illetően, hogy kizárólag a MEH‑termelők viselik a különleges MEH‑számla hiányának megszüntetésével járó pénzügyi terhet, mindazonáltal úgy véli, hogy a Törvényszéknek el kellett volna ismernie számára az „érdekelt fél” minőséget. A fellebbező különösen úgy véli, hogy jóllehet a Törvényszék helyesen foglalta össze kifogásainak tárgyát a megtámadott végzés 10. pontjában, az említett végzés 44. pontjában elmulasztotta levonni ebből a szükséges következtetéseket, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy a szolgáltatók és a MEH‑termelők helyzete összehasonlítható a különleges MEH‑számla alkotta referenciarendszerben és az új MEH‑megállapodás által követett cél, vagyis e különleges számla hiányának megszüntetése keretében. Ezenkívül a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszéknek figyelembe kellett volna vennie azt a tényt, hogy a szolgáltatókat is részben felelőssé lehetett volna tenni e hiány fennállásáért.

28

A fellebbező szerint ugyanis, ha a szolgáltatókat is kötelezték volna az említett hiány megszüntetéséhez való hozzájárulásra, a fellebbező vagyoni helyzete jobb lett volna. Összefüggés áll fenn egyrészt azon állítólagos támogatás között, amelyet a szolgáltatókat azáltal kaptak, hogy mentesültek az ugyanezen hiány megszüntetéséhez való hozzájárulás alól, másrészt pedig a fellebbezőhöz hasonló MEH‑termelőknek fizetett betáplálási díjak csökkentése között, oly módon, hogy ez érintette a fellebbező érdekeit és piaci helyzetét.

29

E tekintetben a Törvényszék a vizsgálata keretében megsértette a 2015/1589 rendelet 1. cikkének h) pontja értelmében vett „érdekelt fél” minőség bizonyítására vonatkozó szabályokat.

30

A Törvényszék többek között tévesen állapította meg, hogy a fellebbezőnek e minőség elismerése érdekében bizonyítania kellett volna az állítólagos támogatásnak a piaci helyzetére vagy a gazdasági érdekeire gyakorolt hatásait. Így a fellebbező szerint a 2011. május 24‑iBizottság kontra Kronoply és Kronotex ítéletben (C‑83/09 P, EU:C:2011:341) a Bíróság kizárólag a fellebbezők azon érvei alapján állapította meg az említett minőséget ez utóbbiak javára, amelyek szerint nem zárható ki, hogy az ezen ügyben szóban forgó támogatás hatással volt érdekeikre, anélkül hogy megkövetelte volna tőlük, hogy e lehetőség fennállását konkrétan bizonyítsák.

31

Következésképpen a fellebbező szerint nem követelhető meg tőle annak bizonyítása, hogy melyek lettek volna a betáplálási díjak felülvizsgálatának konkrét hatásai a MEH‑termelők számára, ha a különleges MEH‑számla hiányának megszüntetésével járó terhet megosztják e termelők és a szolgáltatók között. Elegendő annak megállapítása, hogy nem zárható ki, hogy e betáplálási díjak kedvezőbbek lettek volna a MEH‑termelők számára, ha a szolgáltatóknak szintén hozzá kellett volna járulniuk a különleges MEH‑számla refinanszírozásához.

32

A Bizottság úgy véli, hogy ezt az érvelést mint megalapozatlant el kell utasítani.

33

Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy a 2015/1589 rendelet 1. cikkének h) pontja úgy határozza meg az „érdekelt fél” fogalmát, mint „olyan tagállam vagy személy, vállalkozás vagy vállalkozások társulása, amelyek, illetve akinek érdekeit a támogatás nyújtása érintheti, különösen a támogatás kedvezményezettje, a versenytárs vállalkozások és a szakmai szövetségek”. Meg kell állapítani, hogy e rendelkezés az EK‑Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22‑i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL 1999. L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.) 1. cikke h) pontjának helyébe lépett, amelynek szövege azonos volt. Így az ez utóbbi rendelkezésre vonatkozó ítélkezési gyakorlat által kialakított, a Törvényszék által különösen a megtámadott végzés 31. pontjában felidézett elvek alkalmazandók a 2015/1589 rendelet 1. cikke h) pontjának értelmezésére.

34

E rendelkezés értelmében „érdekelt fél” többek között bármely olyan személy, vállalkozás vagy vállalkozások társulása, amelyek, illetve akinek érdekeit a támogatás nyújtása érintheti, vagyis különösen az e támogatás kedvezményezettjének versenytárs vállalkozásai. Más szóval a címzettek meghatározatlan csoportjáról van szó (2011. május 24‑iBizottság kontra Kronoply és Kronotex ítélet, C‑83/09 P, EU:C:2011:341, 63. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

35

Ennélfogva e rendelkezés nem zárja ki, hogy egy olyan vállalkozás, amely a támogatás kedvezményezettjének nem közvetlen versenytársa, érdekelt félnek minősüljön, amennyiben arra hivatkozik, hogy az érdekeit érintheti a támogatás nyújtása. Ennek érdekében e vállalkozásnak a jogilag megkövetelt módon bizonyítania kell, hogy a támogatásnak valószínűleg konkrét hatása lesz a saját helyzetére (lásd ebben az értelemben: 2011. május 24‑iBizottság kontra Kronoply és Kronotex ítélet, C‑83/09 P, EU:C:2011:341, 64. és 65. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Így, ha e vállalkozás érdekeinek sérelme csak potenciális lehet, az ugyanezen érdekekre gyakorolt konkrét hatás kockázatát a jogilag megkövetelt módon bizonyítani kell.

36

A jelen ügyben a Törvényszék által a megtámadott végzés 6–8. pontjában tett, a fellebbező által nem vitatott ténymegállapításokból kitűnik, hogy a görög jogalkotó által jóváhagyott új MEH‑megállapodás azzal a hatással jár, hogy csökkenti a fellebbezőnek mint MEH‑termelőnek fizetett betáplálási díjakat. E megállapodás célja a MEH‑termelők tevékenységének finanszírozására szolgáló különleges MEH‑számla veszteségének megszüntetése.

37

Márpedig a fellebbező szerint, mivel a görög jogalkotó elmulasztotta a szolgáltatókat terhelő hozzájárulás bevezetését, noha azok a fellebbező szerint részben felelőssé tehetők lettek volna e hiányért, pénzügyi szempontból igazságtalanul hátrányos helyzetbe került. A fellebbező ugyanis azt állítja, hogy ha a görög jogalkotó kötelezte volna a szolgáltatókat arra, hogy járuljanak hozzá az említett hiány megszüntetéséhez, a vagyoni helyzete kedvezőbb lehetett volna, mivel nem lett volna szükség a fellebbező betáplálási díjának csökkentésére. Ily módon a fellebbező lényegében úgy véli, hogy a görög jogalkotó e mulasztása hatással volt az érdekeire, így kapcsolat áll fenn a szolgáltatókat megillető mentesség és e betáplálási díjak csökkenése között.

38

E ténybeli elemekre tekintettel a Törvényszék helyesen alkalmazta a jelen ítélet 34. és 35. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatban rögzített kritériumokat, amikor a megtámadott végzés 37. pontjában pontosította, hogy ahhoz, hogy „érdekelt félnek” lehessen minősíteni, a fellebbezőnek vagy azt kellett volna bizonyítania, hogy közvetlen vagy közvetett versenytársi kapcsolatban áll az állítólagos támogatás kedvezményezettjeivel, vagy azt, hogy az említett támogatás konkrét hatást gyakorolhatott a helyzetére.

39

A megtámadott végzés 39–41. pontjában a Törvényszék először is megállapította, hogy a szolgáltatók és a MEH‑termelők nem álltak versenyben egymással, mivel a görögországi villamosenergia‑piac eltérő szintjein működtek.

40

Ezt követően a Törvényszék megvizsgálta, hogy az állítólagos támogatásnak konkrét hatása lehetett‑e a fellebbező helyzetére, és hogy a fellebbező a jogilag megkövetelt módon bizonyította‑e az ilyen potenciális hatást.

41

E tekintetben a megtámadott végzésből kitűnik, hogy a 4254/2014. sz. törvény csupán csökkentette a korábban a MEH‑termelőknek nyújtott támogatást, mivel a görög jogalkotó e megoldást választotta annak orvoslása érdekében, hogy a MEH‑termelőknek nyújtott támogatási program túlságosan költségessé vált, és azt refinanszírozni kellett. A Törvényszék ebben az összefüggésben állapította meg a megtámadott végzés 44. pontjában, hogy bár nem kétséges, hogy a különleges MEH‑számla hiányának csökkentése érdekében elfogadott, a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiára kedvezményes díjakat előíró 4254/2014. sz. törvény hatást gyakorolt a MEH‑termelőkre, a fellebbező azonban nem tudta bizonyítani, hogy összefüggés áll fenn a megújuló energiaforrásokra vonatkozó csökkentett díjak és a villamosenergia‑szolgáltatók által a különleges MEH‑számlára fizetett hozzájárulás elmaradása között, sem azt, hogy a villamosenergia‑szolgáltatóknak nyújtott állítólagos támogatás befolyásolhatta volna a fellebbező piaci helyzetét vagy érdekeit. Közelebbről a fellebbező nem fejtette ki, hogy a villamosenergia‑szolgáltatóknak a 4254/2014. sz. törvény általi állítólagos mentesítése milyen módon befolyásolhatta volna az új betáplálási díjak és a MEH‑termelőkre alkalmazandó engedmények megállapítását, mivel az így végrehajtott kiigazítások elsősorban az e termelőknek korábban nyújtott túlkompenzáció ellensúlyozására irányultak.

42

Végül, tekintettel különösen ezen utóbbi ténybeli értékelésekre, a Törvényszék a megtámadott végzés 48. pontjában megállapította, hogy a fellebbező nem bizonyította, hogy a 2015/1589 rendelet 1. cikkének h) pontja értelmében vett „érdekelt félnek” minősül.

43

Márpedig, mivel a Törvényszék ezáltal helyesen alkalmazta a releváns ítélkezési gyakorlatban megállapított, a jelen ítélet 34. és 35. pontjában felidézett szempontokat, semmilyen téves jogalkalmazás nem róható fel vele szemben. A szóban forgó ténybeli megfontolásokra tekintettel ugyanis, amelyek egyébként a Törvényszék kizárólagos hatáskörébe tartoznak, az általa figyelembe veendő releváns kritérium az állítólagos támogatás és az érintett vállalkozás érdekeinek vagy piaci helyzetének konkrét sérelme közötti, a jogilag megkövetelt módon bizonyított potenciális okozati összefüggés fennállása. Ezzel szemben nem releváns az a kérdés, hogy a gazdasági szereplők egy másik kategóriája esetlegesen hozzájárulhatott‑e a fent említett támogatási rendszer hiányának bekövetkezéséhez. Ugyanígy az a tény, hogy a MEH‑termelők és a szolgáltatók a különleges MEH‑számla hiányának csökkentésére irányuló célra tekintettel összehasonlítható helyzetben voltak, egyáltalán nem releváns a 2015/1589 rendelet 1. cikkének h) pontja értelmében vett „érdekelt félnek” minősítés értékelése szempontjából.

44

Következésképpen a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor megtagadta a fellebbező 2015/1589 rendelet 1. cikkének h) pontja értelmében vett „érdekelt fél” minőségének elismerését, következésképpen pedig a keresetét mint elfogadhatatlant elutasította.

45

Mivel a fellebbezés alátámasztására felhozott két jogalap megalapozatlan, a fellebbezést teljes egészében el kell utasítani.

46

A Bíróság eljárási szabályzata 138. cikkének (1) bekezdése alapján, amelyet e szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

47

A fellebbezőt, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségein felül a Bizottság részéről felmerült költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hetedik tanács) a következőképpen határozott: