<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?>
<!DOCTYPE C_Doc_Ref SYSTEM "CNC.dtd">
<C_Doc_Ref C_Langue="hu" C_Version_doc="4.0" C_Debut_ID="HU62015-0221">
   <Properties>
      <Property name="Juridiction">C</Property>
      <Property name="NumeroOrdre">0221</Property>
      <Property name="Annee">2015</Property>
      <Property name="Formation">VI</Property>
      <Property name="Langue">HU</Property>
      <Property name="MessInFileNumber">L_Cnc_Mess_En.xml</Property>
      <Property name="DtFilename">TRA-DT-EN-CONCL-C-0221-2015-201601952-01_00.xml</Property>
      <Property name="TypeDoc">CNC</Property>
      <Property name="NatureAff">RP</Property>
      <Property name="CreatedFrom">Litige</Property>
      <Property name="EP_Mode">0</Property>
      <Property name="EP_ModeText">DEF</Property>
      <Property name="EP_Titre1"/>
      <Property name="EP_Titre2">PROVISIONAL TEXT OF 05/02/2016</Property>
      <Property name="EP_Titre3"/>
      <Property name="EP_Mention">0</Property>
      <Property name="EP_Mention_Texte">Text for publication</Property>
      <Property name="EP_IsMention_Texte">0</Property>
      <Property name="Version"/>
      <Property name="EP_Version">0</Property>
      <Property name="EP_FormJug_Footer"/>
      <Property name="EP_FormJug_ID">-</Property>
      <Property name="EP_FormJug_Texte"/>
      <Property name="NEW">0</Property>
      <Property name="FileDoc">Document2</Property>
      <Property name="TypeOrd"/>
      <Property name="TOC_Position_NotVademecum">0</Property>
      <Property name="NumProc">1</Property>
      <Property name="TypeProc">P</Property>
      <Property name="NumSuite">1</Property>
      <Property name="LitFilePath">C:\Users\LUNDGLI\AppData\Local\Temp\canevas\Litige.xml</Property>
      <Property name="Created">Canevas 3.8.8 K 21/01/2016 15:22:20</Property>
      <Property name="FootNotes">False</Property>
      <Property name="EP_Titre0"/>
      <Property name="EP_DocDeTravail">0</Property>
      <Property name="SectionType1">CNC</Property>
      <Property name="SectionData1">§99;pos=27859:lng=HU</Property>
      <Property name="Filename">^CONVERSION^agmn@TRA-DOC-HU-CONCL-C-0221-2015-201601952-06_90</Property>
      <Property name="serveur_nom">Doc2XML_2003_TRAD_SUIVI2</Property>
      <Property name="serveur_config_path">C:\Documents and Settings\gti_prod\Application Data\Doc2XML\PR_Doc2XML_2003_TRAD_SUIVI2.xml</Property>
      <Property name="watch">O:\GTiWebTools\Automates\Suivi_II\conversion\doc2xml_trad\In\</Property>
      <Property name="QuotationMark_Open">„</Property>
      <Property name="QuotationMark_Close">”</Property>
      <Property name="serveur_nom">Doc2XML_2003_PC_TRAD SV2_PUB</Property>
      <Property name="serveur_config_path">C:\Documents and Settings\gti_prod\Application Data\Doc2XML\PR_Doc2XML_2003_SV2_PUB.xml</Property>
      <Property name="watch">P:\GTiWebTools\Automates\Suivi_II\conversion\doc2xml_pub\In\</Property>
   </Properties>
   <C_Header_Gauche>
      <blockquote id="A010000000">
         <para style="header" id="A150000000">WAHL FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA – C‑221/15. SZ. ÜGY</para>
      </blockquote>
   </C_Header_Gauche>
   <C_Header_Droit>
      <blockquote id="A010000001">
         <para style="header" id="A150000001">ETABLISSEMENTS FR. COLRUYT</para>
      </blockquote>
   </C_Header_Droit>
   <C_Footer_Gauche>
      <blockquote id="A010000002">
         <para style="footer" id="A150000002">I - 12<emphasis role="tab" id="A400000000"/>
         </para>
      </blockquote>
   </C_Footer_Gauche>
   <C_Footer_Droit>
      <blockquote id="A010000003">
         <para style="footer" id="A150000003">
            <emphasis role="tab" id="A400000001"/>
            <emphasis role="tab" id="A400000002"/>I - 13</para>
      </blockquote>
   </C_Footer_Droit>
   <Affaire>
      <Introduction>
         <section id="A000000000">
            <para style="36Centre" id="A150000004">NILS WAHL</para>
            <para style="36Centre" id="A150000005">FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA</para>
            <para style="36Centre" id="A150000006">Az ismertetés napja: 2016. április 21.<footnote role="fNote" id="A110000000">
                  <number>1</number>
                  <para style="40FootnoteLangue" id="A150000007"> –	Eredeti nyelv: angol.</para>
               </footnote>
            </para>
            <para style="38Centregrasgrandespacement" id="A150000008">
               <emphasis role="bold" id="A400000003">C‑221/15. sz. ügy</emphasis>
            </para>
            <para style="37Centregras" id="A150000009">
               <emphasis role="bold" id="A400000004">Openbaar Ministerie</emphasis>
            </para>
            <para style="37Centregras" id="A150000010">
               <emphasis role="bold" id="A400000005">kontra</emphasis>
            </para>
            <para style="37Centregras" id="A150000011">
               <emphasis role="bold" id="A400000006">Etablissements Fr. Colruyt NV</emphasis>
            </para>
            <para style="39Centreespacement" id="A150000012">(a hof van beroep te Brussel [brüsszeli fellebbviteli bíróság, Belgium] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)</para>
            <para style="71Indicateur" id="A150000013">
               <phrase role="QuotationMark_Open" id="A410000000">„</phrase>
               <phrase role="motcle" id="A410000001">2011/64/EU irányelv </phrase>
               <phrase role="Separator" id="A410000002">–</phrase>
               <phrase role="motcle" id="A410000003"> A dohánygyártmányokra alkalmazandó jövedéki adók </phrase>
               <phrase role="Separator" id="A410000004">–</phrase>
               <phrase role="motcle" id="A410000005"> A dohánygyártmányok kiskereskedelmi ára </phrase>
               <phrase role="Separator" id="A410000006">–</phrase>
               <phrase role="motcle" id="A410000007"> Adójegy </phrase>
               <phrase role="Separator" id="A410000008">–</phrase>
               <phrase role="motcle" id="A410000009"> Minimumárak </phrase>
               <phrase role="Separator" id="A410000010">–</phrase>
               <phrase role="motcle" id="A410000011"> Áruk szabad mozgása </phrase>
               <phrase role="Separator" id="A410000012">–</phrase>
               <phrase role="motcle" id="A410000013"> Mennyiségi korlátozások </phrase>
               <phrase role="Separator" id="A410000014">–</phrase>
               <phrase role="motcle" id="A410000015"> EUMSZ 101. cikk</phrase>
               <phrase role="QuotationMark_Close" id="A410000016">”</phrase>
            </para>
         </section>
      </Introduction>
      <C_Conclusions role="page break">
         <C_Conc_Txt>
            <section id="B000000000">
               <blockquote id="B010000000">
                  <title id="B210000000">
                     <number>1.</number>
                  </title>
                  <para style="01PointAltN" id="B150000000">Négy évtizeddel a dohánygyártmányok jövedéki adóinak harmonizálásáról szóló első irányelv<footnote role="fNote" id="B110000000">
                        <number>2</number>
                        <para style="footnotetext" id="B150000001"> –	A hivatkozott irányelv a dohánygyártmányok fogyasztását érintő, a forgalmi adón kívüli egyéb adókról szóló, 1972. december 19‑i 72/464/EGK tanácsi irányelv (HL L 303., 1. o.) volt.</para>
                     </footnote> bevezetését követően meglepő lehet, hogy a témával foglalkozó legújabb irányelvben előírt rendelkezések<footnote role="fNote" id="B110000001">
                        <number>3</number>
                        <para style="footnotetext" id="B150000002"> –	A dohánygyártmányokra alkalmazott jövedéki adó szerkezetéről és adókulcsáról szóló, 2011. június 21‑i 2011/64/EU tanácsi irányelv (HL L 176., 24. o.; a továbbiakban: 2011/64 irányelv).</para>
                     </footnote> továbbra is a Bíróság értelmezését igénylik.</para>
               </blockquote>
               <blockquote id="B010000001">
                  <title id="B210000001">
                     <number>2.</number>
                  </title>
                  <para style="01PointAltN" id="B150000003">Ahogyan azonban a kérdést előterjesztő bíróság kérdései mutatják, továbbra is nehézségeket vet fel és tisztázást igényel a dohánytermékek nemzeti piaci árát szabályozó nemzeti intézkedések uniós joggal való összeegyeztethetősége. E nehézségek nem csupán a fent hivatkozott irányelv rendelkezéseit érintik, hanem az áruk szabad mozgására és a verseny szabadságára vonatkozó uniós szabályok hivatkozott nemzeti intézkedésekre való alkalmazhatóságát is.</para>
               </blockquote>
               <blockquote id="B010000002">
                  <title id="B210000002">
                     <number>3.</number>
                  </title>
                  <para style="01PointAltN" id="B150000004">A jelen eljárásban annak tisztázását kérik a Bíróságtól, hogy az alapügyben szóban forgóhoz hasonló nemzeti intézkedés összeegyeztethető‑e a 2011/64 irányelv 15. cikkének (1) bekezdésével, az EUMSZ 34. cikkel, valamint az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésével együtt értelmezett EUMSZ 101. cikkel.</para>
               </blockquote>
               <section id="B000000001">
                  <title style="03Titre1" id="B200000000">
                     <number>I –</number>
                     <titlecontent id="B300000000">
                        <emphasis role="bold" id="B400000000">Jogi keret</emphasis>
                     </titlecontent>
                  </title>
                  <section id="B000000002">
                     <title style="04Titre2" id="B200000001">
                        <number>A –</number>
                        <titlecontent id="B300000001">
                           <emphasis role="italc" id="B400000001">A 2011/64 irányelv</emphasis>
                        </titlecontent>
                     </title>
                     <blockquote id="B010000003">
                        <title id="B210000003">
                           <number>4.</number>
                        </title>
                        <para style="01PointAltN" id="B150000005">A 2011/64 irányelv a dohánygyártmányok adójával foglalkozó három korábbi irányelvet<footnote role="fNote" id="B110000002">
                              <number>4</number>
                              <para style="footnotetext" id="B150000006"> –	A cigaretták adójának közelítéséről szóló, 1992. október 19‑i 92/79/EGK tanácsi irányelv (HL L 316., 8. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 13. kötet, 202. o.); a cigarettán kívüli dohánygyártmány adójának közelítéséről szóló, 1992. október 19‑i 92/80/EGK tanácsi irányelv (HL L 316., 10. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 13. kötet, 204. o.) és a dohánygyártmányok fogyasztását érintő, a forgalmi adón kívüli egyéb adókról szóló, 1995. november 27‑i 95/59/EK tanácsi irányelv (HL L 291., 40. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 283. o.).</para>
                           </footnote> kodifikálja.</para>
                     </blockquote>
                     <blockquote id="B010000004">
                        <title id="B210000004">
                           <number>5.</number>
                        </title>
                        <para style="01PointAltN" id="B150000007">A 2011/64 irányelv (3), (9) és (10) preambulumbekezdése a következőképpen rendelkezik:</para>
                        <blockquote id="B010000005">
                           <para style="15Margeretrait0" id="B150000008">„(3)<emphasis role="tab" id="B400000002"/>Az Európai Unióról szóló Szerződés egyik célja egy gazdasági unió fenntartása, amely jellemzői hasonlítanak egy nemzeti piac jellemzőihez, amelyen belül egészséges verseny uralkodik. A dohánygyártmányok tekintetében e cél elérése előfeltételezi, hogy a tagállamokban az ezen ágazat termékeinek forgalmát érintő adók alkalmazása ne torzítsa a versenyfeltételeket, és az Unión belül ne akadályozza azok szabad mozgását.</para>
                           <blockquote id="B010000006">
                              <para style="16Margeretrait1" id="B150000009">[…]</para>
                           </blockquote>
                        </blockquote>
                        <blockquote id="B010000007">
                           <para style="15Margeretrait0" id="B150000010">(9)<emphasis role="tab" id="B400000003"/>Különösen a jövedéki adók szerkezete összehangolásának kell ahhoz vezetnie, hogy az ugyanazon csoportba tartozó dohánygyártmányok kategóriái közötti verseny az adóterhek következtében ne torzuljon, és hogy ez a tagállamok nemzeti piacainak megnyitását valósítsa meg.</para>
                        </blockquote>
                        <blockquote id="B010000008">
                           <para style="15Margeretrait0" id="B150000011">(10)<emphasis role="tab" id="B400000004"/>A szabad verseny követelménye a szabad árképzést jelenti a dohánygyártmányok minden csoportja tekintetében.”</para>
                        </blockquote>
                     </blockquote>
                     <blockquote id="B010000009">
                        <title id="B210000005">
                           <number>6.</number>
                        </title>
                        <para style="01PointAltN" id="B150000012">A 2011/64 irányelv 1. cikke szerint ez az eszköz megállapítja a tagállamok által a dohánygyártmányokra kivetett jövedéki adó szerkezete és adókulcsa összehangolásának általános elveit.</para>
                     </blockquote>
                     <blockquote id="B010000010">
                        <title id="B210000006">
                           <number>7.</number>
                        </title>
                        <para style="01PointAltN" id="B150000013">A 2011/64 irányelv 15. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:</para>
                        <para style="02AlineaAltA" id="B150000014">„A gyártók, vagy adott esetben azok Unión belüli képviselői vagy megbízottjai, valamint a harmadik országokból dohányt importálók szabadon határozhatják meg a legmagasabb kiskereskedelmi árat minden termék esetében és minden tagállam számára, ahol a kérdéses terméket szabad forgalomba bocsátják.</para>
                        <para style="02AlineaAltA" id="B150000015">Az első albekezdés azonban nem akadályozhatja az árszínvonalak ellenőrzésére vonatkozó nemzeti jogalkotási rendszerek végrehajtását, vagy a meghatározott árak betartását [helyesen: az árszínvonal ellenőrzésére vagy az előírt árak betartására vonatkozó nemzeti jogszabályok alkalmazását], feltéve hogy azok összeegyeztethetők az Unió jogalkotásával.”</para>
                     </blockquote>
                  </section>
                  <section id="B000000003">
                     <title style="04Titre2" id="B200000002">
                        <number>B –</number>
                        <titlecontent id="B300000002">
                           <emphasis role="italc" id="B400000005">A belga jog</emphasis>
                        </titlecontent>
                     </title>
                     <blockquote id="B010000011">
                        <title id="B210000007">
                           <number>8.</number>
                        </title>
                        <para style="01PointAltN" id="B150000016">A Wet 24 januari 1977 betreffende de bescherming van de gezondheid van de gebruikers op het stuk van de voedingsmiddelen en andere producten (a fogyasztók egészségének az élelmiszerek és egyéb termékek tekintetében történő védelméről szóló, 1977. január 24‑i törvény<footnote role="fNote" id="B110000003">
                              <number>5</number>
                              <para style="footnotetext" id="B150000017"> –	Moniteur belge, 1977. április 8., 4501. o.</para>
                           </footnote>; a továbbiakban: szóban forgó törvény) 7. cikke 2a. §‑ának 1. pontja a következőképpen rendelkezik:</para>
                        <para style="02AlineaAltA" id="B150000018">„Tilos a dohány, a dohányalapú termékek és a hasonló termékek (a továbbiakban: dohánytermékek) reklámozása és az ezek útján történő szponzorálás.</para>
                        <para style="02AlineaAltA" id="B150000019">Reklámozásnak és szponzorálásnak minősül minden olyan közlés vagy cselekmény, amelynek közvetlen vagy közvetett célja a vásárlás ösztönzése, a helyszíntől, az alkalmazott kommunikációs eszközöktől vagy a használt módszerektől függetlenül.”</para>
                     </blockquote>
                  </section>
               </section>
               <section id="B000000004">
                  <title style="03Titre1" id="B200000003">
                     <number>II –</number>
                     <titlecontent id="B300000003">
                        <emphasis role="bold" id="B400000006">A tényállás, az eljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések</emphasis>
                     </titlecontent>
                  </title>
                  <blockquote id="B010000012">
                     <title id="B210000008">
                        <number>9.</number>
                     </title>
                     <para style="01PointAltN" id="B150000020">Az Etablissements Fr. Colruyt NV (a továbbiakban: Colruyt) több szupermarketet üzemeltet Belgiumban.</para>
                  </blockquote>
                  <blockquote id="B010000013">
                     <title id="B210000009">
                        <number>10.</number>
                     </title>
                     <para style="01PointAltN" id="B150000021">A kérdést előterjesztő bíróság szerint a Colruyt a gyártó vagy az importőr által rögzített adójegyen feltüntetett ár alatti egységáron értékesített különböző dohánytermékeket, időszakos általános engedményt és mennyiségi engedményt is alkalmazott ugyanazon dohánytermékekre, és ifjúsági mozgalmak tagjai számára biztosított általános engedményt. Az Openbaar Ministerie (ügyészség) úgy vélte, hogy ezáltal a Colruyt megsértette a szóban forgó törvényt, mivel többek között a dohánytermékek adójegyen feltüntetett ár alatti áron való értékesítése e termékek vásárlásának közvetlen vagy közvetett ösztönzésére irányuló cselekmény.</para>
                  </blockquote>
                  <blockquote id="B010000014">
                     <title id="B210000010">
                        <number>11.</number>
                     </title>
                     <para style="01PointAltN" id="B150000022">Miután a correctionele rechtbank te Brussel (brüsszeli büntetőbíróság) megállapította a jogsértés fennállását, az ügyet fellebbezést követően felterjesztették a hof van beroep te Brussel (brüsszeli fellebbviteli bíróság) elé.</para>
                  </blockquote>
                  <blockquote id="B010000015">
                     <title id="B210000011">
                        <number>12.</number>
                     </title>
                     <para style="01PointAltN" id="B150000023">A hivatkozott bíróság előtt a Colruyt azzal érvelt, hogy az adójegyen feltüntetett ár alatti kiskereskedelmi árak alkalmazásának tilalma összeegyeztethetetlen az uniós joggal, nevezetesen a 2011/64 irányelv 15. cikkének (1) bekezdésével, az EUMSZ 34. cikkel, valamint az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésével együtt értelmezett EUMSZ 101. cikkel.</para>
                  </blockquote>
                  <blockquote id="B010000016">
                     <title id="B210000012">
                        <number>13.</number>
                     </title>
                     <para style="01PointAltN" id="B150000024">Mivel a kérdést előterjesztő bíróságnak kétségei voltak, felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:</para>
                     <blockquote id="B010000017">
                        <para style="15Margeretrait0" id="B150000025">„1)<emphasis role="tab" id="B400000007"/>Ellentétes‑e a 2011/64/EU irányelv – adott esetben az Európai Unió 2000. december 7‑i Alapjogi Chartájának 20. és 21. cikkével összefüggésben értelmezett – 15. cikkének (1) bekezdésével az olyan nemzeti intézkedés, amely minimumárak betartására kötelezi a kiskereskedőket azáltal, hogy megtiltja számukra, hogy a gyártó/importőr által az adójegyen feltüntetett ár alatti árat alkalmazzanak a dohánytermékekre?</para>
                     </blockquote>
                     <blockquote id="B010000018">
                        <para style="15Margeretrait0" id="B150000026">2)<emphasis role="tab" id="B400000008"/>Ellentétes‑e az EUMSZ 34. cikkel az olyan nemzeti intézkedés, amely minimumárak betartására kötelezi a kiskereskedőket azáltal, hogy megtiltja számukra, hogy a gyártó/importőr által az adójegyen feltüntetett ár alatti árat alkalmazzanak a dohánytermékekre?</para>
                     </blockquote>
                     <blockquote id="B010000019">
                        <para style="15Margeretrait0" id="B150000027">3)<emphasis role="tab" id="B400000009"/>Ellentétes‑e az EUMSZ 101. cikkel összefüggésben értelmezett [EUSZ]<footnote role="fNote" id="B110000004">
                              <number>6</number>
                              <para style="footnotetext" id="B150000028"> –<emphasis role="tab" id="B400000010"/>A hof van beroep te Brussel (brüsszeli fellebbviteli bíróság) az EUMSZ 4. cikk (3) bekezdésére hivatkozik, amelyet egyszerű szövegezési hibának tekintek, mivel a hivatkozott rendelkezés nem releváns a szóban forgó kérdés szempontjából.</para>
                           </footnote> 4. cikk (3) bekezdésével az olyan nemzeti intézkedés, amely minimumárak betartására kötelezi a kiskereskedőket azzal, hogy megtiltja számukra, hogy a gyártó/importőr által az adójegyen feltüntetett ár alatti árat alkalmazzanak a dohánytermékekre?”</para>
                     </blockquote>
                  </blockquote>
                  <blockquote id="B010000020">
                     <title id="B210000013">
                        <number>14.</number>
                     </title>
                     <para style="01PointAltN" id="B150000029">Írásbeli észrevételt a Colruyt, a belga, a francia és a portugál kormány, valamint a Bizottság terjesztett elő. A Colruyt, a belga és a francia kormány, valamint a Bizottság szóbeli észrevételeit a 2016. február 17‑én megtartott nyilvános tárgyaláson hallgatták meg.</para>
                  </blockquote>
               </section>
               <section id="B000000005">
                  <title style="03Titre1" id="B200000004">
                     <number>III –</number>
                     <titlecontent id="B300000004">
                        <emphasis role="bold" id="B400000011">Értékelés</emphasis>
                     </titlecontent>
                  </title>
                  <section id="B000000006">
                     <title style="04Titre2" id="B200000005">
                        <number>A –</number>
                        <titlecontent id="B300000005">
                           <emphasis role="italc" id="B400000012">Elfogadhatóság</emphasis>
                        </titlecontent>
                     </title>
                     <blockquote id="B010000021">
                        <title id="B210000014">
                           <number>15.</number>
                        </title>
                        <para style="01PointAltN" id="B150000030">A belga és a francia kormány két okból vitatja az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságát: egyrészt a kérdések olyan uniós jogi rendelkezéseket érintenek, amelyek nem relevánsak az alapügyben, másrészt pedig a hof van beroep te Brussel (brüsszeli fellebbviteli bíróság) nem nyújtott elegendő információt az alapügy jogi és ténybeli hátteréről.</para>
                     </blockquote>
                     <blockquote id="B010000022">
                        <title id="B210000015">
                           <number>16.</number>
                        </title>
                        <para style="01PointAltN" id="B150000031">Számomra ezek az érvek nem meggyőzőek.</para>
                     </blockquote>
                     <blockquote id="B010000023">
                        <title id="B210000016">
                           <number>17.</number>
                        </title>
                        <para style="01PointAltN" id="B150000032">Először, nem hiszem, hogy a hof van beroep te Brussel (brüsszeli fellebbviteli bíróság) által hivatkozott uniós rendelkezéseket irrelevánsnak lehet tekinteni az alapügy szempontjából. A hivatkozott bíróság azt kívánja megállapítani, hogy a Colruyt által állítólag megsértett nemzeti rendelkezés összeegyeztethető‑e az uniós joggal. Egyértelmű, hogy amennyiben az ilyen rendelkezés összeegyeztethetetlen az uniós joggal, akkor annak megsértéséért nem lehet büntetőjogi szankcióval sújtani a Colruytot. Ezzel összefüggésben kiemelem, hogy az uniós szabályok által megengedett vagy előírt magatartás tekintetében bírságot előíró, vagy e szabályokat hatékony érvényesülésüktől megfosztó nemzeti büntetőjogi rendelkezések összeegyeztethetetlenek a Szerződéssel<footnote role="fNote" id="B110000005">
                              <number>7</number>
                              <para style="footnotetext" id="B150000033"> –	Lásd többek között: 2002. március 19‑i Bizottság kontra Olasz Köztársaság ítélet, C‑224/00, EU:C:2002:185; 2007. március 6‑i Placanica és társai ítélet, C‑338/04, C‑359/04 és C‑360/04, EU:C:2007:133.</para>
                           </footnote> és következésképpen a nemzeti bíróságoknak mellőzni kell alkalmazásukat.<footnote role="fNote" id="B110000006">
                              <number>8</number>
                              <para style="footnotetext" id="B150000034"> –	Lásd: 2011. április 28‑i El Dridi ítélet, C‑61/11 PPU, EU:C:2011:268, 55. pont; 1996. február 29‑i Skanavi és Chryssanthakopoulos ítélet, C‑193/94, EU:C:1996:70, 17. pont.</para>
                           </footnote>
                        </para>
                     </blockquote>
                     <blockquote id="B010000024">
                        <title id="B210000017">
                           <number>18.</number>
                        </title>
                        <para style="01PointAltN" id="B150000035">Másodszor, bár igaz, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem tömörnek mondható, úgy vélem, hogy elemei elegendők az előterjesztett kérdések megválaszolásához. A kérelem tehát eleget tesz a Bíróság eljárási szabályzata 94. cikkének.</para>
                     </blockquote>
                     <blockquote id="B010000025">
                        <title id="B210000018">
                           <number>19.</number>
                        </title>
                        <para style="01PointAltN" id="B150000036">Mindezek alapján tehát megalapozatlan az elfogadhatatlansági kifogás.</para>
                     </blockquote>
                  </section>
                  <section id="B000000007">
                     <title style="04Titre2" id="B200000006">
                        <number>B –</number>
                        <titlecontent id="B300000006">
                           <emphasis role="italc" id="B400000013">Az első kérdés</emphasis>
                        </titlecontent>
                     </title>
                     <blockquote id="B010000026">
                        <title id="B210000019">
                           <number>20.</number>
                        </title>
                        <para style="01PointAltN" id="B150000037">Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy ellentétes‑e a 2011/64 irányelv 15. cikkének (1) bekezdésével az olyan nemzeti intézkedés, amely megtiltja a kiskereskedők számára, hogy a gyártó vagy az importőr által az adójegyen feltüntetett ár alatti áron értékesítsenek dohánygyártmányokat.</para>
                     </blockquote>
                     <blockquote id="B010000027">
                        <title id="B210000020">
                           <number>21.</number>
                        </title>
                        <para style="01PointAltN" id="B150000038">Először is, mindenekelőtt emlékeztetek arra, hogy elődjeihez hasonlóan a 2011/64 irányelv célja a belső piac működésének biztosítása és az egészséges verseny ösztönzése azáltal, hogy harmonizálja a dohánytermékek jövedéki adójára vonatkozó tagállami rendszereket. A 2011/64 irányelv (3) preambulumbekezdése megállapítja, hogy e célokat annak biztosításával kell elérni, hogy a dohánygyártmányok forgalmát érintő adók alkalmazása ne torzítsa a versenyfeltételeket, és az Unión belül ne akadályozza e termékek szabad mozgását.</para>
                     </blockquote>
                     <blockquote id="B010000028">
                        <title id="B210000021">
                           <number>22.</number>
                        </title>
                        <para style="01PointAltN" id="B150000039">Mindezek alapján most megvizsgálom a szóban forgó törvénynek a 2011/64 irányelv 15. cikke (1) bekezdésében szereplő rendelkezésekkel való összeegyeztethetőségét.</para>
                     </blockquote>
                     <section id="B000000008">
                        <title style="05Titre3" id="B200000007">
                           <number>1.</number>
                           <titlecontent id="B300000007">A 2011/64 irányelv 15. cikke (1) bekezdésének első albekezdése</titlecontent>
                        </title>
                        <blockquote id="B010000029">
                           <title id="B210000022">
                              <number>23.</number>
                           </title>
                           <para style="01PointAltN" id="B150000040">A 2011/64 irányelv 15. cikke (1) bekezdésének első albekezdése értelmében a tagállamok biztosítják, hogy a gyártók vagy az importőrök szabadon határozhatják meg a dohánygyártmányok legmagasabb kiskereskedelmi árát. Biztosítja tehát, hogy a gyártók és importőrök versenyezhetnek az árakkal, ugyanakkor biztosítja, hogy a százalékos jövedéki adó alapjának meghatározása minden tagállamban ugyanazon szabályok alapján történjék.<footnote role="fNote" id="B110000007">
                                 <number>9</number>
                                 <para style="footnotetext" id="B150000041"> –	Lásd: 2010. március 4‑i Bizottság kontra Francia Köztársaság ítélet, C‑197/08, EU:C:2010:111, 36. pont; 2000. október 19‑i Bizottság kontra Görög Köztársaság ítélet, C‑216/98, EU:C:2000:571, 20. pont.</para>
                              </footnote>
                           </para>
                        </blockquote>
                        <blockquote id="B010000030">
                           <title id="B210000023">
                              <number>24.</number>
                           </title>
                           <para style="01PointAltN" id="B150000042">Úgy tűnik számomra, hogy a szóban forgó törvény nem jelent nehézséget a hivatkozott rendelkezéssel összefüggésben. Egyszerűen megakadályozza, hogy a kiskereskedők az adójegyen feltüntetettnél alacsonyabb áron adják el a dohánytermékeket. Fontos, hogy az adójegyen szereplő árat továbbra is szabadon határozhatják meg a gyártók vagy az importőrök, akik továbbra is szabadon kihasználhatják a versenytársakkal szemben esetlegesen fennálló versenyelőnyüket. A szóban forgó törvény tehát nem ütközik a gyártók vagy az importőrök legmagasabb kiskereskedelmi ár szabad meghatározására irányuló jogával.</para>
                        </blockquote>
                        <blockquote id="B010000031">
                           <title id="B210000024">
                              <number>25.</number>
                           </title>
                           <para style="01PointAltN" id="B150000043">Ami a kiskereskedőket illeti, a 2011/64 irányelv egyszerűen nem említi őket, ahogyan nem említi azt sem, hogy az árak szabad meghatározása tekintetében egyenrangú jogot biztosítanának számukra. Hozzátenném, hogy ezt a mellőzést az irányelv célja magyarázza, amely a fent kifejtetteknek megfelelően a jövedéki adók harmonizálására irányul, tehát azzal foglalkozik, hogy egyenlő feltételeket biztosítson a dohánytermékek gyártói és importőrei piacra jutásához.</para>
                        </blockquote>
                        <blockquote id="B010000032">
                           <title id="B210000025">
                              <number>26.</number>
                           </title>
                           <para style="01PointAltN" id="B150000044">Ezt az értékelést megerősíteni tűnik a GB‑INNO‑BM ítélet. Az ügy tárgyát képező nemzeti intézkedés gyakorlatilag szinte azonos volt a szóban forgó törvénnyel, és a 2011/64 irányelv 15. cikke (1) bekezdésének elődje, a 72/464 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése alapján vizsgálták. Ítéletében a Bíróság megállapította, hogy a belföldi vagy import dohánygyártmányok fogyasztónak való eladására az eladási árat, nevezetesen az adójegyen feltüntetett árat meghatározó nemzeti rendelkezés megengedett, ha a gyártó vagy az importőr szabadon meghatározhatja az árat (azaz az adójegyen szereplő árat).<footnote role="fNote" id="B110000008">
                                 <number>10</number>
                                 <para style="footnotetext" id="B150000045"> –	Lásd: 1977. november 16‑i GB‑INNO‑BM ítélet, 13/77, EU:C:1977:185, 64. pont.</para>
                              </footnote>
                           </para>
                        </blockquote>
                        <blockquote id="B010000033">
                           <title id="B210000026">
                              <number>27.</number>
                           </title>
                           <para style="01PointAltN" id="B150000046">A GB‑INNO‑BM ítélet óta azonban átdolgozták és kodifikálták a dohánygyártmányok jövedéki adóiról szóló irányelvet, és gazdag ítélkezési gyakorlat pontosította értelmezését. Ez az ítélkezési gyakorlat különösen azokkal a minimumárakat megállapító nemzeti rendelkezésekkel foglalkozott, amelyek korlátozták a gyártók vagy importőrök arra irányuló jogosultságát, hogy szabadon meghatározzák a legmagasabb árakat. Mivel a szóban forgó törvény következtében a legmagasabb kiskereskedelmi ár gyakorlatilag azonos a kiskereskedelmi minimumárral, hasznosnak és szükségesnek tartom e törvénynek a minimumárakkal összefüggő ezen legújabb fejlemények tükrében való vizsgálatát.</para>
                        </blockquote>
                        <blockquote id="B010000034">
                           <title id="B210000027">
                              <number>28.</number>
                           </title>
                           <para style="01PointAltN" id="B150000047">A Bizottság kontra Görög Köztársaság ítéletben a dohánytermékek miniszteri határozattal meghatározott kiskereskedelmi minimumárát képviselő intézkedés ellentétesnek bizonyult a 95/59 irányelv 9. cikkével (a 2011/64 irányelv 15. cikke (1) bekezdésének másik elődje). A Bíróság úgy vélte, hogy a minimumár miniszteri határozattal való megállapítása elkerülhetetlenül csorbította a gyártók vagy importőrök ármeghatározásra vonatkozó szabadságát, mivel a legmagasabb kiskereskedelmi áraikat nem állapíthatták meg a kötelező minimum alatt.<footnote role="fNote" id="B110000009">
                                 <number>11</number>
                                 <para style="footnotetext" id="B150000048"> –	Lásd: 2000. október 19‑i Bizottság kontra Görög Köztársaság ítélet, C‑216/98, EU:C:2000:571, 21. pont.</para>
                              </footnote>
                           </para>
                        </blockquote>
                        <blockquote id="B010000035">
                           <title id="B210000028">
                              <number>29.</number>
                           </title>
                           <para style="01PointAltN" id="B150000049">Később, a Bizottság kontra Francia Köztársaság ítéletben a dohánytermékek kiskereskedelmi minimumárát a dohánytermékek piaci átlagárának minimum 95%‑ában meghatározó intézkedés ugyancsak ellentétesnek bizonyult a 95/59 irányelv 9. cikkével, mivel a gyártók és importőrök közötti árverseny megszűnését eredményezte.<footnote role="fNote" id="B110000010">
                                 <number>12</number>
                                 <para style="footnotetext" id="B150000050"> –	Lásd: 2010. március 4‑i Bizottság kontra Francia Köztársaság ítélet, C‑197/08, EU:C:2010:111, 41. pont.</para>
                              </footnote>
                           </para>
                        </blockquote>
                        <blockquote id="B010000036">
                           <title id="B210000029">
                              <number>30.</number>
                           </title>
                           <para style="01PointAltN" id="B150000051">A nemzeti intézkedések mindkét ügyben azzal a következménnyel jártak, hogy korlátozták a gyártók és importőrök rendes versenyfeltételek közötti ármeghatározásra vonatkozó szabadságát. A nemzeti hatóságok által egyoldalúan meghatározott, vagy az átlagárra való hivatkozással megállapított minimumár valóban elkerülhetetlenül megakadályozza a gyártókat abban, hogy szabadon határozzák meg a legmagasabb kiskereskedelmi áraikat: a legmagasabb ár soha nem lehet alacsonyabb a kötelező minimumnál.</para>
                        </blockquote>
                        <blockquote id="B010000037">
                           <title id="B210000030">
                              <number>31.</number>
                           </title>
                           <para style="01PointAltN" id="B150000052">A fent hivatkozott ítélkezési gyakorlat arra enged következtetni, hogy a minimumárat megállapító intézkedések csak abban az esetben tiltottak, ha érintik a gyártó vagy az importőr legmagasabb árak meghatározására irányuló szabadságát, és ennek eredményeképpen kizárják a gyártók vagy az importőrök versenytársaikkal szembeni esetleges versenyelőnyét.</para>
                        </blockquote>
                        <blockquote id="B010000038">
                           <title id="B210000031">
                              <number>32.</number>
                           </title>
                           <para style="01PointAltN" id="B150000053">A szóban forgó törvény lehetővé teszi a gyártóknak és importőröknek a legmagasabb kiskereskedelmi áraik szabad megállapítását, és nem érinti az árversenyre való képességüket. Mindezek alapján arra a következtetésre jutottam, hogy nem ellentétes a 2011/64 irányelv 15. cikke (1) bekezdésének első albekezdésével a szóban forgóhoz hasonló olyan nemzeti intézkedés, amely megtiltja a kiskereskedők számára, hogy a gyártó vagy az importőr által az adójegyen feltüntetett ár alatti áron értékesítsenek dohánytermékeket.</para>
                        </blockquote>
                     </section>
                     <section id="B000000009">
                        <title style="05Titre3" id="B200000008">
                           <number>2.</number>
                           <titlecontent id="B300000008">A 2011/64 irányelv 15. cikke (1) bekezdésének második albekezdése</titlecontent>
                        </title>
                        <blockquote id="B010000039">
                           <title id="B210000032">
                              <number>33.</number>
                           </title>
                           <para style="01PointAltN" id="B150000054">E következtetés ellenére meg kell említeni azt a körülményt, hogy a 2011/64 irányelv 15. cikke (1) bekezdésének második albekezdése kimondja, hogy az első albekezdésben szereplő elv „nem akadályozhatja az árszínvonalak ellenőrzésére vonatkozó nemzeti jogalkotási rendszerek végrehajtását, vagy a meghatározott árak betartását [helyesen: az árszínvonal ellenőrzésére vagy az előírt árak betartására vonatkozó nemzeti jogszabályok alkalmazását], feltéve, hogy azok összeegyeztethetők az Unió jogalkotásával”.</para>
                        </blockquote>
                        <blockquote id="B010000040">
                           <title id="B210000033">
                              <number>34.</number>
                           </title>
                           <para style="01PointAltN" id="B150000055">Mivel e rendelkezés szövege egyértelművé teszi, a második albekezdés az első albekezdésben szereplő szabály alóli kivételt valósít meg. A második albekezdés szerint a tagállamok – bizonyos körülmények között – lényegében bevezethetnek vagy hatályban tarthatnak bizonyos olyan nemzeti intézkedéseket, amelyek hatással lehetnek a gyártók és importőrök dohánytermékek legmagasabb ára szabad meghatározására irányuló képességeire.</para>
                        </blockquote>
                        <blockquote id="B010000041">
                           <title id="B210000034">
                              <number>35.</number>
                           </title>
                           <para style="01PointAltN" id="B150000056">Lényegében, mivel arra jutottam, hogy a szóban forgó törvény nem összeegyeztethetetlen a 2011/64 irányelv 15. cikke (1) bekezdésének első albekezdésével, a hivatkozott törvénynek az ugyanezen rendelkezés második albekezdésével összefüggésben való vizsgálata nem szükséges. Ennek oka nyilvánvaló: mivel a szóban forgó törvény nem sérti az első albekezdésben meghatározott elvet, nincs értelme meghatározni, hogy alkalmazható‑e a hivatkozott elv alóli kivétel.</para>
                        </blockquote>
                        <blockquote id="B010000042">
                           <title id="B210000035">
                              <number>36.</number>
                           </title>
                           <para style="01PointAltN" id="B150000057">Mindazonáltal, mivel a felek hosszasan foglalkoztak ezzel a kérdéssel, és pusztán a teljesség kedvéért, kifejtem, miért vélem úgy, hogy a szóban forgó törvény nem tartozik a 2011/64 irányelv 15. cikke (1) bekezdése második albekezdésének hatálya alá.</para>
                        </blockquote>
                        <blockquote id="B010000043">
                           <title id="B210000036">
                              <number>37.</number>
                           </title>
                           <para style="01PointAltN" id="B150000058">Ez a rendelkezés kétféle nemzeti intézkedéssel foglalkozik: az árszínvonal ellenőrzésére, valamint az előírt árak betartására vonatkozó intézkedésekkel.</para>
                        </blockquote>
                        <blockquote id="B010000044">
                           <title id="B210000037">
                              <number>38.</number>
                           </title>
                           <para style="01PointAltN" id="B150000059">Az előző kategória tekintetében az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az „árszínvonal ellenőrzése” kifejezés <emphasis role="italc" id="B400000014">csupán</emphasis> az általános jellegű, az áremelkedés megfékezését szolgáló nemzeti szabályozásra utal.<footnote role="fNote" id="B110000011">
                                 <number>13</number>
                                 <para style="footnotetext" id="B150000060"> –	Lásd: 1983. június 21‑i Bizottság kontra Francia Köztársaság ítélet, 90/82, EU:C:1983:169, 22. pont; 2000. október 19‑i Bizottság kontra Görög Köztársaság ítélet, C‑216/98, EU:C:2000:571, 25. pont.</para>
                              </footnote> Ez a kifejezés főként az árinfláció megfékezésére irányuló általános intézkedéseket jelenti.<footnote role="fNote" id="B110000012">
                                 <number>14</number>
                                 <para style="footnotetext" id="B150000061"> –	Lásd: 2010. március 4‑i Bizottság kontra Francia Köztársaság ítélet, C‑197/08, EU:C:2010:111, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.</para>
                              </footnote>
                           </para>
                        </blockquote>
                        <blockquote id="B010000045">
                           <title id="B210000038">
                              <number>39.</number>
                           </title>
                           <para style="01PointAltN" id="B150000062">Az utóbbi kategória (az előírt árak betartása) tekintetében úgy tűnik, hogy a Bíróság nagyon megszorítóan értelmezte azt. A GB‑INNO‑BM ítéletben a Bíróság megállapította, hogy a kérdéses rendelkezés csak azzal a feltétellel tette lehetővé eladási ár előírását a tagállamok számára, hogy <emphasis role="italc" id="B400000015">az árat a gyártó vagy az importőr szabadon határozta meg</emphasis>.<footnote role="fNote" id="B110000013">
                                 <number>15</number>
                                 <para style="footnotetext" id="B150000063"> –	Lásd: 1977. november 16‑i GB‑Inno‑BM ítélet, 13/77, EU:C:1977:185, 64. pont. </para>
                              </footnote>
                           </para>
                        </blockquote>
                        <blockquote id="B010000046">
                           <title id="B210000039">
                              <number>40.</number>
                           </title>
                           <para style="01PointAltN" id="B150000064">Később, a Bizottság kontra Francia Köztársaság ügyben az a kérdés merült fel, hogy a dohánytermékek kiskereskedelmi minimumárát a termékek piaci átlagárának 95%‑ában meghatározó nemzeti intézkedés tekinthető‑e „az előírt árak betartására vonatkozó intézkedésnek” a jelenlegi 2011/64 irányelv 15. cikke (1) bekezdésének második albekezdése értelmében. A Bíróság egyértelműen elutasította ezt a lehetőséget, mivel a francia rendszer nem biztosította, hogy a meghatározott minimumár nem sérti a gyártók vagy az importőrök esetleges versenyelőnyét. Mivel sértette a gyártók és importőrök azon szabadságát a legmagasabb kiskereskedelmi ár meghatározásában, amelyet a 15. cikk (1) bekezdésének első albekezdése biztosít, a minimumárat megállapító rendszer nem élhetett az ugyanazon rendelkezés második albekezdésével biztosított eltéréssel.<footnote role="fNote" id="B110000014">
                                 <number>16</number>
                                 <para style="footnotetext" id="B150000065"> –	2010. március 4‑i Bizottság kontra Franciaország ítélet, C‑197/08, EU:C:2010:111, 41–44. pont.</para>
                              </footnote> A Bíróság más ítéletekben lényegében ugyanezt a megközelítést követte, kizárva annak lehetőségét, hogy a dohánytermékek áraival összefüggő tagállami jogszabályok lehetnek a 2011/64 irányelv 15. cikke (1) bekezdésének második albekezdése szerinti, az előírt árak betartására vonatkozó intézkedések.<footnote role="fNote" id="B110000015">
                                 <number>17</number>
                                 <para style="footnotetext" id="B150000066"> –	Lásd: 2010. március 4‑i Bizottság kontra Osztrák Köztársaság ítélet, C‑198/08, EU:C:2010:112 30. pont; 2010. március 4‑i Bizottság kontra Írország ítélet, C‑221/08, EU:C:2010:113, 41. pont.</para>
                              </footnote>
                           </para>
                        </blockquote>
                        <blockquote id="B010000047">
                           <title id="B210000040">
                              <number>41.</number>
                           </title>
                           <para style="01PointAltN" id="B150000067">Ítélkezési gyakorlatában a Bíróság valóban úgy határozta meg az „előírt ár betartása” kifejezést, hogy „az olyan árat jelöl, amely legmagasabb árként kötelező, ha azt a gyártók vagy az importőrök meghatározták, és a hatóság jóváhagyta, és ilyenként kell tiszteletben tartani az értékesítési lánc minden lépcsőjében a fogyasztónak való értékesítésig”.<footnote role="fNote" id="B110000016">
                                 <number>18</number>
                                 <para style="footnotetext" id="B150000068"> –	Lásd: 1991. május 7‑i Bizottság kontra Belgium ítélet, C‑287/89, EU:C:1991:188 13. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.</para>
                              </footnote>
                           </para>
                        </blockquote>
                        <blockquote id="B010000048">
                           <title id="B210000041">
                              <number>42.</number>
                           </title>
                           <para style="01PointAltN" id="B150000069">Ez az ítélkezési gyakorlat annak megfontolására késztet, hogy az előírt árak betartására vonatkozó intézkedések tekintetében az 5. cikk (1) bekezdésének második albekezdése már nem tartalmaz – ha ugyan tartalmazott valaha is – eltérést a gyártók vagy az importőrök szabad ármegállapításra vonatkozó jogától. Egyszerűen csak emlékeztet az irányelvből egyébként is következő tényre, miszerint a tagállamok hozhatnak olyan intézkedéseket, amelyek a fogyasztónak való végső értékesítésig bezárólag biztosítják a gyártó vagy az importőr által megállapított legmagasabb kiskereskedelmi ár betartását.<footnote role="fNote" id="B110000017">
                                 <number>19</number>
                                 <para style="footnotetext" id="B150000070"> –	Lásd: 2010. március 4‑i Bizottság kontra Francia Köztársaság ítélet, C‑197/08, EU:C:2010:111, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.</para>
                              </footnote> Ez a lehetőség biztosítja annak elkerülését, hogy a megállapított ár túllépése miatt a jövedéki adók rendszerének teljessége sérülhessen.<footnote role="fNote" id="B110000018">
                                 <number>20</number>
                                 <para style="footnotetext" id="B150000071"> –	Lásd: 2010. március 4‑i Bizottság kontra Francia Köztársaság ítélet, C‑197/08, EU:C:2010:111, 43. pont; 2000. október 19‑i Bizottság kontra Görög Köztársaság ítélet, C‑216/98, EU:C:2000:571, 26. pont.</para>
                              </footnote>
                           </para>
                        </blockquote>
                        <blockquote id="B010000049">
                           <title id="B210000042">
                              <number>43.</number>
                           </title>
                           <para style="01PointAltN" id="B150000072">Mindezek alapján úgy látom, hogy a szóban forgó törvény nem az infláció megfékezésére irányuló intézkedés, és nem is a jövedéki adók rendszere teljességének biztosítására irányul. Ezért úgy tűnik számomra, hogy a szóban forgó törvény ennek megfelelően semmiképpen nem tartozik a 2011/64 irányelv 15. cikke (1) bekezdése második albekezdésének hatálya alá.</para>
                        </blockquote>
                     </section>
                     <section id="B000000010">
                        <title style="05Titre3" id="B200000009">
                           <number>3.</number>
                           <titlecontent id="B300000009">Az Alapjogi Charta 20. és 21. cikke</titlecontent>
                        </title>
                        <blockquote id="B010000050">
                           <title id="B210000043">
                              <number>44.</number>
                           </title>
                           <para style="01PointAltN" id="B150000073">A kérdést előterjesztő bíróság végül azt kérte a Bíróságtól, hogy a 2011/64 irányelv 15. cikkének (1) bekezdését az Alapjogi Charta 20. (A törvény előtti egyenlőség) és 21. cikke (A megkülönböztetés tilalma) tükrében értelmezze.</para>
                        </blockquote>
                        <blockquote id="B010000051">
                           <title id="B210000044">
                              <number>45.</number>
                           </title>
                           <para style="01PointAltN" id="B150000074">A kérdést előterjesztő bíróság azonban nem fejti ki, hogy álláspontja szerint miért lehetnek relevánsak a hivatkozott rendelkezések a jelen eljárásban. Nem látom továbbá azt sem, hogy a szóban forgó törvény hogyan értelmezhető úgy, mint amely hasonló helyzeteket eltérően kezel, vagy mint amely nem, faj, vallás vagy politikai vélemény alapján történő megkülönböztetést vezet be.</para>
                        </blockquote>
                        <blockquote id="B010000052">
                           <title id="B210000045">
                              <number>46.</number>
                           </title>
                           <para style="01PointAltN" id="B150000075">A Charta 20. és 21. cikkének vizsgálata tehát nem változtat értékelésem eredményén.</para>
                        </blockquote>
                        <blockquote id="B010000053">
                           <title id="B210000046">
                              <number>47.</number>
                           </title>
                           <para style="01PointAltN" id="B150000076">Arra következtetek, hogy nem ellentétes a 2011/64 irányelv 15. cikkének (1) bekezdésével az olyan nemzeti intézkedés, amely minimumárak betartására kötelezi a kiskereskedőket azáltal, hogy megtiltja számukra, hogy az adójegyen feltüntetett ár alatti árat alkalmazzanak a dohánytermékekre, feltéve hogy az intézkedés alapján a gyártó vagy az importőr szabadon állapíthatja meg az adójegyen feltüntetett árat.</para>
                        </blockquote>
                     </section>
                  </section>
                  <section id="B000000011">
                     <title style="04Titre2" id="B200000010">
                        <number>C –</number>
                        <titlecontent id="B300000010">
                           <emphasis role="italc" id="B400000016">A második kérdés</emphasis>
                        </titlecontent>
                     </title>
                     <blockquote id="B010000054">
                        <title id="B210000047">
                           <number>48.</number>
                        </title>
                        <para style="01PointAltN" id="B150000077">Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság azt kérdezi, hogy az EUMSZ 34. cikkel ellentétes‑e az olyan nemzeti intézkedés, amely minimumárak betartására kötelezi a kiskereskedőket azáltal, hogy megtiltja számukra, hogy a gyártó vagy az importőr által az adójegyen feltüntetett ár alatti árat alkalmazzanak a dohánytermékekre.</para>
                     </blockquote>
                     <blockquote id="B010000055">
                        <title id="B210000048">
                           <number>49.</number>
                        </title>
                        <para style="01PointAltN" id="B150000078">Először is arra hívnám fel a figyelmet, hogy a kérdést előterjesztő bíróság a dohánygyártmányok árreklámjának tilalmára korlátozza kérdését. Míg ugyanez a nemzeti jog megtiltani tűnik a reklámot és a kínálás más formáit, a törvény e szempontjai nem képezik a kérdést előterjesztő bíróság kérdésének tárgyát, és ezért nem vizsgálom azokat.<footnote role="fNote" id="B110000019">
                              <number>21</number>
                              <para style="footnotetext" id="B150000079"> –	Csak megjegyzem, hogy a dohánytermékek reklámja az uniós jog tárgyát képzi, leginkább a dohánytermékek határon átnyúló reklámját tiltó, a tagállamok dohánytermékek reklámozására és szponzorálására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítéséről szóló, 2003. május 26‑i 2003/33/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (HL L 152., 16. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 7. kötet, 460. o.).</para>
                           </footnote>
                        </para>
                     </blockquote>
                     <blockquote id="B010000056">
                        <title id="B210000049">
                           <number>50.</number>
                        </title>
                        <para style="01PointAltN" id="B150000080">Az EUMSZ 34. cikk szerint tilos a behozatalra vonatkozó minden mennyiségi korlátozás és azzal azonos hatású intézkedés. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a tagállamok minden olyan kereskedelmi szabályozása, amely közvetlenül vagy közvetve, ténylegesen vagy potenciálisan akadályozhatja az Unión belüli kereskedelmet, a Szerződés hivatkozott rendelkezése szerinti mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedésnek minősül.<footnote role="fNote" id="B110000020">
                              <number>22</number>
                              <para style="footnotetext" id="B150000081"> –	Lásd: 1974. július 11‑i Dassonville‑ítélet, 8/74, EU:C:1974:82, 5. pont.</para>
                           </footnote>
                        </para>
                     </blockquote>
                     <blockquote id="B010000057">
                        <title id="B210000050">
                           <number>51.</number>
                        </title>
                        <para style="01PointAltN" id="B150000082">Mindazonáltal a Keck és Mithouard ítélettel kezdődő ítélkezési gyakorlat mentén a Bíróság úgy ítélte meg, hogy az értékesítés egyes módjait korlátozó vagy megtiltó nemzeti jogszabályok más tagállamokból származó termékekre történő alkalmazása nem minősülhet ilyen akadálynak, amennyiben e jogszabályok minden olyan érintett gazdasági szereplőre vonatkoznak, akik az adott állam területén tevékenykednek, és amennyiben mind jogilag, mind ténylegesen ugyanúgy érintik a nemzeti termékek és a más tagállamokból származó termékek forgalmazását. Amennyiben ugyanis e feltételek teljesülnek, az ilyen típusú jogszabályok alkalmazása a más tagállamból származó, az ezen állam által meghatározott szabályoknak megfelelő termékek értékesítésére nem akadályozza meg vagy nehezíti jobban ezek piacra jutását, mint a nemzeti termékek esetében.<footnote role="fNote" id="B110000021">
                              <number>23</number>
                              <para style="footnotetext" id="B150000083"> –	Lásd: 1993. november 24‑i Keck és Mithouard ítélet, C‑267/91 és C‑268/91, EU:C:1993:905, 16. és 17. pont. Lásd továbbá: 2009. február 10‑i Bizottság kontra Olasz Köztársaság ítélet, C‑110/05, EU:C:2009:66, 36. pont.</para>
                           </footnote>
                        </para>
                     </blockquote>
                     <blockquote id="B010000058">
                        <title id="B210000051">
                           <number>52.</number>
                        </title>
                        <para style="01PointAltN" id="B150000084">Mindezek alapján úgy vélem, hogy a szóban forgó törvény azon szempontját, amely lényegében megtiltja a dohánytermékeknek a gyártó vagy az importőr által szabadon megállapított ár alatti árusítását, a Keck és Mithouard egyesített ügyekben hozott ítélet értelmében vett „értékesítési módnak” kell tekinteni.</para>
                     </blockquote>
                     <blockquote id="B010000059">
                        <title id="B210000052">
                           <number>53.</number>
                        </title>
                        <para style="01PointAltN" id="B150000085">A hivatkozott jogszabályban szereplő rendelkezések valóban nem arra a jellemzőre vonatkoznak, hogy a dohánytermékeket Belgiumban kell forgalmazni, hanem kizárólag az értékesítés módjaira.<footnote role="fNote" id="B110000022">
                              <number>24</number>
                              <para style="footnotetext" id="B150000086"> –	Lásd e tekintetben: 2009. április 30‑i Fachverband der Buch– und Medienwirtschaft ítélet, C‑531/07, EU:C:2009:276, 20. pont.</para>
                           </footnote>
                        </para>
                     </blockquote>
                     <blockquote id="B010000060">
                        <title id="B210000053">
                           <number>54.</number>
                        </title>
                        <para style="01PointAltN" id="B150000087">Következésképpen mérlegelni kell, hogy a szóban forgó törvény minden olyan érintett gazdasági szereplőre vonatkozik‑e, akik az adott állam területén tevékenykednek, és mind jogilag, mind ténylegesen ugyanúgy érinti‑e a nemzeti termékek és a más tagállamokból származó termékek forgalmazását.</para>
                     </blockquote>
                     <blockquote id="B010000061">
                        <title id="B210000054">
                           <number>55.</number>
                        </title>
                        <para style="01PointAltN" id="B150000088">Először is, nem vitatott, hogy a szóban forgó törvény megkülönböztetés nélkül alkalmazandó a Belgiumban gyártott vagy oda behozott valamennyi dohánytermékre. Úgy tűnik, hogy a hivatkozott jogszabály nem ró további terhet az importált termékekre, és nem nehezíti meg a belgiumi piacra jutásukat, mivel a más tagállamok (és a harmadik országok) gyártói vagy importőrei továbbra is teljesen szabadon állapíthatják meg termékeik árát a nekik megfelelő módon, így egyenlő feltételek mellett versenyezhetnek a belföldi gyártókkal.</para>
                     </blockquote>
                     <blockquote id="B010000062">
                        <title id="B210000055">
                           <number>56.</number>
                        </title>
                        <para style="01PointAltN" id="B150000089">Másodszor, bár a kiskereskedők dohánytermékek árának megállapítására vonatkozó jogosultsága komolyan csökken, ez a jogosultság nem szűnik meg teljesen. Valóban, legalább elméletileg, semmi nem akadályozza meg a kiskereskedőket (különösen a nagy kiskereskedőket) abban, hogy a termékek árának a gyakorlatban szokásostól alacsonyabb szinten való megállapítása érdekében a gyártókkal vagy az importőrökkel (a párhuzamos importőröket is beleértve) tárgyaljanak.<footnote role="fNote" id="B110000023">
                              <number>25</number>
                              <para style="footnotetext" id="B150000090"> –	Lásd e tekintetben: 1991. május 7‑i Bizottság kontra Belgium ítélet, C‑287/89, EU:C:1991:188; 1988. július 14‑i Bizottság kontra Belgium ítélet, 298/86, EU:C:1988:404.</para>
                           </footnote> Amennyiben a gyártó vagy az importőr egyetért az alacsonyabb ár adójegyen való feltüntetésével, a dohánytermék ezen alacsonyabb áron való értékesítése megengedett, és annak is kell lennie.</para>
                     </blockquote>
                     <blockquote id="B010000063">
                        <title id="B210000056">
                           <number>57.</number>
                        </title>
                        <para style="01PointAltN" id="B150000091">A fenti megfontolások alapján a szóban forgó törvény a Keck és Mithouard egyesített ügyekben hozott ítélet értelmében vett „értékesítési mód” fogalomkörébe tartozik, és mivel mind jogilag, mind ténylegesen ugyanúgy érinti a nemzeti termékeket és az importált dohánytermékeket, nem tartozik az EUMSZ 34. cikkben előírt tilalom hatálya alá.</para>
                     </blockquote>
                     <blockquote id="B010000064">
                        <title id="B210000057">
                           <number>58.</number>
                        </title>
                        <para style="01PointAltN" id="B150000092">Így a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy az EUMSZ 34. cikkel nem ellentétes az olyan nemzeti intézkedés, amely minimumárak betartására kötelezi a kiskereskedőket azáltal, hogy megtiltja számukra, hogy a gyártó vagy importőr által az adójegyen feltüntetett ár alatti árat alkalmazzanak a dohánytermékekre.</para>
                     </blockquote>
                  </section>
                  <section id="B000000012">
                     <title style="04Titre2" id="B200000011">
                        <number>D –</number>
                        <titlecontent id="B300000011">
                           <emphasis role="italc" id="B400000017">A harmadik kérdés</emphasis>
                        </titlecontent>
                     </title>
                     <blockquote id="B010000065">
                        <title id="B210000058">
                           <number>59.</number>
                        </title>
                        <para style="01PointAltN" id="B150000093">Harmadik és utolsó kérdésével a nemzeti bíróság azt kívánja meghatározni, hogy a szóban forgóhoz hasonló nemzeti jogszabály ellentétes‑e az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésével együtt értelmezett EUMSZ 101. cikkel.</para>
                     </blockquote>
                     <blockquote id="B010000066">
                        <title id="B210000059">
                           <number>60.</number>
                        </title>
                        <para style="01PointAltN" id="B150000094">Kiemelném, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából következik, hogy noha az EUMSZ 101. és 102. cikk önmagában csakis a vállalkozások magatartását érinti, és nem vonatkozik a tagállamoktól származó törvényi vagy rendeleti intézkedésekre, e cikkek ettől még – az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésével összefüggésben értelmezve – arra kötelezik a tagállamokat, hogy ne hozzanak vagy ne tartsanak hatályban olyan – akár törvényi, akár pedig rendeleti – intézkedéseket, amelyek alkalmasak arra, hogy a vállalkozásokra vonatkozó versenyszabályok hatékony érvényesülését gátolják.<footnote role="fNote" id="B110000024">
                              <number>26</number>
                              <para style="footnotetext" id="B150000095"> –	Lásd többek között: 1977. november 16‑i GB‑Inno‑BM ítélet, 13/77, EU:C:1977:185, 31. pont; 2006. december 5‑i Cipolla és társai ítélet, C‑94/04 és C‑202/04, EU:C:2006:758, 46. pont; 2014. szeptember 4‑i API és társai ítélet, C‑184/13–C‑187/13, C‑194/13, C‑195/13 és C‑208/13, EU:C:2014:2147, 28. pont.</para>
                           </footnote>
                        </para>
                     </blockquote>
                     <blockquote id="B010000067">
                        <title id="B210000060">
                           <number>61.</number>
                        </title>
                        <para style="01PointAltN" id="B150000096">A Bíróság kimondta különösen, hogy az EUSZ 4. cikk (3) bekezdést és az EUMSZ 101 cikket sérti akár az, ha valamely tagállam előírja vagy előnyben részesíti az EUMSZ 101. cikkel ellentétes megállapodások kötését, vagy az ilyen megállapodások hatását erősíti, akár az, ha a saját szabályozásának állami jellegét megszünteti azáltal, hogy a gazdasági jellegű döntések meghozatalának felelősségét magán piaci szereplőkre ruházza.<footnote role="fNote" id="B110000025">
                              <number>27</number>
                              <para style="footnotetext" id="B150000097"> –	Lásd többek között: 1995. október 5‑i Centro Servizi Spediporto ítélet, C‑96/94, EU:C:1995:308, 21. pont; 2002. február 19‑i Arduino‑ítélet, C‑35/99, EU:C:2002:97 35. pont; 2006. december 5‑i Cipolla és társai ítélet, C‑94/04 és C‑202/04, EU:C:2006:758, 47. pont; 2014. szeptember 4‑i API és társai ítélet, C‑184/13–C‑187/13, C‑194/13, C‑195/13 és C‑208/13, EU:C:2014:2147, 29. pont.</para>
                           </footnote>
                        </para>
                     </blockquote>
                     <blockquote id="B010000068">
                        <title id="B210000061">
                           <number>62.</number>
                        </title>
                        <para style="01PointAltN" id="B150000098">A jelen eljárásban semmi nem utal arra, hogy az alapügy szerinti helyzet e három körülményegyüttes valamelyikéhez tartozhat.</para>
                     </blockquote>
                     <blockquote id="B010000069">
                        <title id="B210000062">
                           <number>63.</number>
                        </title>
                        <para style="01PointAltN" id="B150000099">Először is, a szóban forgó törvény nem írja elő vagy részesíti előnyben az EUMSZ 101. cikkel ellentétes megállapodások kötését. Valóban, ha a hatóság vagy valamely jogszabály automatikus alkalmazása egyoldalúan állapítja meg a minimumárat, alaptalan arra következtetni, hogy a szóban forgóhoz hasonló törvény versenyellenes megállapodások kötésére kötelezi az importőröket, gyártókat vagy kiskereskedőket.<footnote role="fNote" id="B110000026">
                              <number>28</number>
                              <para style="footnotetext" id="B150000100"> –	Lásd: 1985. január 29‑i Cullet és Chambre syndicale des réparateurs automobiles et détaillants de produits pétroliers ítélet, 231/83, EU:C:1985:29, 17. pont.</para>
                           </footnote> Ez különösen akkor igaz, ha a nemzeti szabály önmagában elegendő, és érvényesítéséhez nincs szükség végrehajtási megállapodásokra.<footnote role="fNote" id="B110000027">
                              <number>29</number>
                              <para style="footnotetext" id="B150000101"> –	Lásd: 1993. november 17‑i Meng‑ítélet, C‑2/91, EU:C:1993:885, 15. pont; 1993. november 17‑i Ohra Schadeverzekeringen ítélet, C‑245/91, EU:C:1993:887, 11. pont.</para>
                           </footnote>
                        </para>
                     </blockquote>
                     <blockquote id="B010000070">
                        <title id="B210000063">
                           <number>64.</number>
                        </title>
                        <para style="01PointAltN" id="B150000102">Másodszor, a kérdést előterjesztő bíróság nem utal arra, hogy az EUMSZ 101. cikkel ellentétes megállapodások álltak fenn a szóban forgó törvény elfogadásakor, vagy jöttek létre a hivatkozott jogszabály létrehozatalát követően.</para>
                     </blockquote>
                     <blockquote id="B010000071">
                        <title id="B210000064">
                           <number>65.</number>
                        </title>
                        <para style="01PointAltN" id="B150000103">Végül, a kérdést előterjesztő bíróság által rendelkezésre bocsátott információban számomra semmi nem utal arra, hogy a belga hatóságok hatáskört ruháztak magán gazdasági szereplőkre.</para>
                     </blockquote>
                     <blockquote id="B010000072">
                        <title id="B210000065">
                           <number>66.</number>
                        </title>
                        <para style="01PointAltN" id="B150000104">A fenti megfontolásokból az következik, hogy az alapügyben szóban forgóhoz hasonló nemzeti törvény nem ellentétes az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésével együttesen értelmezett EUMSZ 101. cikkel.</para>
                     </blockquote>
                  </section>
               </section>
            </section>
         </C_Conc_Txt>
         <C_Conc_Conc>
            <section id="C000000000">
               <title style="03Titre1" id="C200000000">
                  <number>IV –</number>
                  <titlecontent id="C300000000">
                     <emphasis role="bold" id="C400000000">Végkövetkeztetések</emphasis>
                  </titlecontent>
               </title>
               <blockquote id="C010000000">
                  <title id="C210000000">
                     <number>67.</number>
                  </title>
                  <para style="01PointAltN" id="C150000000">Mindezek alapján azt javaslom, hogy a Bíróság az alábbi választ adja a hof van beroep te Brussel (brüsszeli fellebbviteli bíróság) által előterjesztett kérdésekre:</para>
                  <para style="02AlineaAltA" id="C150000001">A dohánytermékek árreklámját tiltó olyan nemzeti rendelkezés, amely minimumárak betartására kötelezi a kiskereskedőket azáltal, hogy megtiltja számukra, hogy a gyártó vagy az importőr által az adójegyen feltüntetett ár alatti árat alkalmazzanak a dohánytermékekre, nem ellentétes a dohánygyártmányokra alkalmazott jövedéki adó szerkezetéről és adókulcsáról szóló, 2011. június 21‑i 2011/64/EU irányelv 15. cikkének (1) bekezdésével, az EUMSZ 34. cikkel és az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésével összefüggésben értelmezett EUMSZ 101. cikkel.</para>
               </blockquote>
            </section>
         </C_Conc_Conc>
      </C_Conclusions>
   </Affaire>
</C_Doc_Ref>