<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><ORDER xmlns:xsi="http://www.w3.org/2001/XMLSchema-instance" xsi:noNamespaceSchemaLocation="http://formex.publications.europa.eu/schema/formex-05.00-20081231.xd"><BIB.ORDER><REF.CASE FILE="ECRCJ2007HUB.0600512701.case.xml"><NO.CASE>C-163/06 P</NO.CASE></REF.CASE><NO.CELEX>62006O0163</NO.CELEX><NO.SEQ>0010.0001</NO.SEQ><PAGE.FIRST.ECR>5130</PAGE.FIRST.ECR><PAGE.SEQ>1</PAGE.SEQ><PAGE.LAST.ECR>5148</PAGE.LAST.ECR><PAGE.TOTAL>19</PAGE.TOTAL><AUTHOR>CJ</AUTHOR></BIB.ORDER><CURR.TITLE><LEFT><DATE ISO="20070621">2007. 06. 21-I</DATE> VÉGZÉS — C-163/06. P. SZ. ÜGY</LEFT><RIGHT>FINNORSZÁG KONTRA BIZOTTSÁG</RIGHT></CURR.TITLE><TITLE><TI><P><HT TYPE="UC">A Bíróság végzése</HT> (nyolcadik tanács)</P><P><DATE ISO="20070621">2007. június 21.</DATE><NOTE NOTE.ID="E0001" NUMBERING="STAR"><P>Az eljárás nyelve: finn.</P></NOTE></P></TI></TITLE><ORDER.INIT><P>A C-163/06. P. sz. ügyben,</P></ORDER.INIT><PARTIES><PLAINTIFS><P>a <HT TYPE="BOLD">Finn Köztársaság</HT> (képviseli: E. Bygglin, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)</P><PARTY.STATUS>fellebbezőnek</PARTY.STATUS></PLAINTIFS><P>a Bíróság alapokmányának 56. cikke alapján <DATE ISO="20060323">2006. március 23-án</DATE> benyújtott fellebbezése tárgyában,</P><AGAINST>a másik fél az eljárásban:</AGAINST><DEFENDANTS><P>az <HT TYPE="BOLD">Európai Közösségek Bizottsága</HT> (képviselik: G. Wilms és P. Aalto, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)</P><PARTY.STATUS>alperes az elsőfokú eljárásban,</PARTY.STATUS></DEFENDANTS></PARTIES><?PAGE NO="I-5131"?><PREAMBLE.GEN><PREAMBLE.INIT><P>A BÍRÓSÁG (nyolcadik tanács),</P><P>tagjai: Juhász E. tanácselnök, J. Malenovský és T. von Danwitz (előadó) bírák,</P><P>főtanácsnok: D. Ruiz-Jarabo Colomer,</P><P>hivatalvezető: R. Grass,</P></PREAMBLE.INIT><P>a főtanácsnok meghallgatását követően,</P><PREAMBLE.FINAL><P>meghozta a következő</P></PREAMBLE.FINAL></PREAMBLE.GEN><CONTENTS.ORDER><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P>Végzést</P></TI></TITLE><NP><NO.P>1</NO.P><TXT>Fellebbezésével a Finn Köztársaság az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="T-177/05" YEAR="2006" PAGE.ECR="I-1">T-177/05. sz., Finn Köztársaság kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="20060109">2006. január 9-én</DATE> hozott végzésének (az EBHT-ban nem tették közzé — EBHT 2006., I-1*, o.; a továbbiakban: a megtámadott végzés)</REF.DOC.ECR> a megsemmisítését kéri, amellyel az Elsőfokú Bíróság elfogadhatatlanként elutasította az Európai Közösségek Bizottsága (Költségvetési Főigazgatóság) által hozott, a <DATE ISO="20050228">2005. február 28-i</DATE> levélben és a <DATE ISO="20050425">2005. április 25-i</DATE> megerősítő levélben foglalt azon határozat megsemmisítése iránti keresetét, amellyel a Bizottság megtagadta, hogy a Finn Köztársasággal tárgyalásokat kezdjen a Bizottság által az EK 226. cikk alapján indított 2003/2180. sz. jogsértési eljárásban a Finn Köztársaságtól visszamenőlegesen követelt vámtartozás és az ennek megfizetése napjáig számítandó késedelmi kamatok feltételes kifizetéséről.</TXT></NP><?PAGE NO="I-5132"?><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P>Jogi háttér</P></TI></TITLE><NP><NO.P>2</NO.P><TXT>A Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló 94/728/EK, Euratom határozat végrehajtásáról szóló, <DATE ISO="20000522">2000. május 22-i</DATE> 1150/2000/EK, Euratom tanácsi rendelet (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="130" DATE.PUB="2000" PAGE.FIRST="1">HL L 130, 1. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 169. o.) 6. cikke, amely a rendelet <QUOT.START ID="QS0001" REF.END="QE0001" CODE="201E"/>Saját források számlái<QUOT.END ID="QE0001" REF.START="QS0001" CODE="201D"/> című II. címében szerepel, előírja, hogy a saját források számláit az egyes tagállamok államkincstára vagy az általuk kijelölt testület vezeti a források típusa szerinti bontásban. Ez a cikk megállapítja az e számlákra, valamint a Bizottság számára továbbítandó információkra vonatkozó részletes szabályokat.</TXT></NP><NP><NO.P>3</NO.P><TXT>Az 1150/2000 rendelet 9. cikkének (1) bekezdése, amely a <QUOT.START ID="QS0002" REF.END="QE0002" CODE="201E"/>Saját források rendelkezésre bocsátása<QUOT.END ID="QE0002" REF.START="QS0002" CODE="201D"/> című III. címében található, a következőképpen rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START ID="QS0003" REF.END="QE0003" CODE="201E"/>A 10. cikkben szabályozott eljárásnak megfelelően minden tagállam a saját forrásokat a Bizottság nevében az államkincstárnál vagy az általuk kijelölt testületnél megnyitott számlán írja jóvá.</P><P>E számla vezetése térítésmentes.<QUOT.END ID="QE0003" REF.START="QS0003" CODE="201D"/></P></QUOT.S></P></NP><NP><NO.P>4</NO.P><TXT>Az említett rendelet 11. cikke szerint <QUOT.START ID="QS0004" REF.END="QE0004" CODE="201E"/>[a] 9. cikk (1) bekezdésben említett számlára történő elszámolás késedelme esetén az érintett tagállamnak kamatot kell fizetnie, amelynek mértéke a tagállam pénzpiacán az esedékességi időpontban a rövid távú közfinanszírozási műveletekre alkalmazandó olyan kamatláb, amelyet két századponttal megemelnek. E százalékot 0,25 századponttal emelik a késedelem minden egyes hónapjára nézve. A megemelt százalékot a késedelem teljes időtartamára alkalmazzák.<QUOT.END ID="QE0004" REF.START="QS0004" CODE="201D"/></TXT></NP></GR.SEQ><?PAGE NO="I-5133"?><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P>A jogvita előzményei</P></TI></TITLE><NP><NO.P>5</NO.P><TXT>A jogvita alapjául szolgáló tényállást az Elsőfokú Bíróság a megtámadott végzés 1-9. pontjában a következőképpen foglalta össze:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><NP><NO.P><QUOT.START ID="QS0005" REF.END="QE0005" CODE="201E"/>1.</NO.P><TXT>A Bizottság <DATE ISO="20031017">2003. október 17-én</DATE> megindította a 2003/2180. sz. jogsértési eljárást a Finn Köztársaság ellen, majd az EK 226. cikk alapján indokolással ellátott véleményt fogadott el, amelyben megállapította, hogy az említett tagállam -mivel nem számította ki és nem bocsátotta a Bizottság rendelkezésére azokat a saját forrásokat, amelyeket az 1998 és 2002 közötti katonai felszerelések importjához kapcsolódóan nem vetettek ki, valamint megtagadta a késedelmi kamat megfizetését — nem teljesítette a közösségi jog alapján fennálló kötelezettségeit.</TXT></NP><NP><NO.P>2.</NO.P><TXT>A Finn Köztársaság vitatta a Bizottság jogi álláspontját, mivel nézete szerint az EK 296. cikk a Finn Köztársaságnak alapvető biztonsági érdekek védelme céljából biztosítja azt a jogot, hogy a katonai felszerelések importjára vonatkozó bizalmas információkat ne közölje, és ugyanezen rendelkezés alapján jogosult volt továbbá arra, hogy a jogsértési eljárás tárgyát képező időszak során a szóban forgó import utáni vámokat ne vesse ki.</TXT></NP><NP><NO.P>3.</NO.P><TXT>Annak érdekében, hogy megszakítsa az [...] 1150/2000 EK, Euratom rendelet 11. cikkében előírt feltételek szerint alkalmazandó késedelmi kamatok halmozódását, a Finn Köztársaság <DATE ISO="20050125">2005. január 25-én</DATE> megkérte a Bizottságot, hogy folytasson tárgyalásokat a Finn Köztársasággal a visszamenőlegesen követelt vámok és a kifizetés napjáig felhalmozódott késedelmi kamatok feltételes kifizetéséről. Az említett tagállam a Bíróságnak a feltételes kifizetés lehetőségére vonatkozó ítélkezési gyakorlatára hivatkozott. A Finn Köztársaság kifejezte, hogy a Bizottsággal megállapodást kíván kötni a szóban forgó feltételes kifizetésre vonatkozóan.</TXT></NP><?PAGE NO="I-5134"?><NP><NO.P>4.</NO.P><TXT>A Bizottság a <DATE ISO="20050208">2005. február 8-án</DATE> a költségvetésért felelős európai biztos levelében (az első megtámadott levél) tájékoztatta a Finn Köztársaságot, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatának megfelelően lehetősége van a tagállam jogait biztosító feltételes kifizetésre a Bíróság határozatáig. A Bizottság felhívta a finn hatóságokat arra, hogy a kifizetés részletes gyakorlati szabályait illetően vegye fel a kapcsolatot a Költségvetési Főigazgatósággal.</TXT></NP><NP><NO.P>5.</NO.P><TXT>A Bizottság egy telefonbeszélgetést követően a költségvetési főigazgató <DATE ISO="20050228">2005. február 28-i</DATE> levelében (a második megtámadott levél) a Finn Köztársaság részére azt a tájékoztatást adta, hogy a Közösség saját forrásaival kapcsolatban fennálló tagállami kötelezettségekre tekintettel nem jogosult a finn hatóságok által kívánt megállapodás megkötésére, és nem folytathat tárgyalásokat az ilyen kifizetés konkrét feltételeire vonatkozóan, kivéve a számítás különleges nehézségeit, amelyre a jelen ügyben a felek nem hivatkoztak.</TXT></NP><NP><NO.P>6.</NO.P><TXT>A költségvetési főigazgató [...] a finn hatóságok számára megerősítette a Bíróság ítélkezési gyakorlatának értelmében vett feltételes kifizetés lehetőségét. A főigazgató tájékoztatást adott azokról a részletes gyakorlati szabályokról, amelyek szerint az ilyen kifizetés teljesíthető, valamint az említett kifizetésnek a bírósági eljárásra gyakorolt következményeiről.</TXT></NP><NP><NO.P>7.</NO.P><TXT><DATE ISO="20050318">2005. március 18-i</DATE> levelében a Finn Köztársaság a Bizottságot emlékeztette arra, hogy a jogsértési eljárásban a jogvita arra vonatkozik, hogy az EK 296. cikk lehetővé teszi-e a tagállamok számára, hogy ne közöljék a katonai felszerelés importjára vonatkozó bizalmas információkat, valamint hogy felfüggesszék az import után fizetendő vámot, és hogy a feltételes kifizetés kifejezett célja az, hogy megszakítsa az 1150/2000 rendelet által előírt késedelmi kamatok halmozódását.</TXT></NP><?PAGE NO="I-5135"?><NP><NO.P>8.</NO.P><TXT>A finn hatóságok továbbá hangsúlyozták, hogy az általuk teljesítendő feltételes kifizetés két feltételhez kötött, nevezetesen egyrészt ahhoz, hogy a Bizottság vállalja az ügynek a Bíróság elé terjesztését, másrészt ahhoz, hogy a finn hatóságok garanciát kapjanak arra, hogy az említett kifizetést a szokásos eljárástól eltérő módon teljesítsék, azaz az információk közlésének kötelezettsége nélkül, amelynek betartása a tagállam alapvető biztonsági érdekeit veszélyeztetné.</TXT></NP><NP><NO.P>9.</NO.P><TXT>A Bizottság a költségvetési főigazgató <DATE ISO="20050425">2005. április 25-i</DATE> levelében (második megtámadott levél) ismételten azt közölte a finn hatóságokkal, hogy nincs lehetősége a kért megállapodást érintő tárgyalások lefolytatására, és ezenfelül megerősítette a korábbi, február 28-i levelének tartalmát.<QUOT.END ID="QE0005" REF.START="QS0005" CODE="201D"/></TXT></NP></QUOT.S></P></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P>Az Elsőfokú Bírósághoz benyújtott kereset és a megtámadott végzés</P></TI></TITLE><NP><NO.P>6</NO.P><TXT>A finn kormány a <DATE ISO="20050511">2005. május 11-én</DATE> érkezett kérelmével benyújtotta azt a keresetet, amely a megtámadott végzés alapjául szolgált.</TXT></NP><NP><NO.P>7</NO.P><TXT>A Bizottság elfogadhatatlansági kifogást terjesztett elő, és a keresetnek az elfogadhatatlanság miatt, valamint másodlagosan megalapozatlanság miatt történő elutasítását kérelmezte.</TXT></NP><NP><NO.P>8</NO.P><TXT>A Finn Köztársaság kérte az Elsőfokú Bíróságot, hogy a keresetet nyilvánítsa elfogadhatónak, és semmisítse meg a Bizottság határozatát, amelyet a <DATE ISO="20050228">2005. február 28-i</DATE>, valamint az előző levelet megerősítő <DATE ISO="20050425">2005. április 25-i</DATE> levél (a továbbiakban együttesen: a megtámadott levelek) foglal magában, amely határozattal a Bizottság<?PAGE NO="I-5136"?> megtagadta, hogy a Finn Köztársasággal megkezdje az azon visszamenőlegesen követelt vámok, valamint a vámok kifizetésének időpontjáig felhalmozódott késedelmi kamatok feltételes kifizetésére vonatkozó tárgyalások megkezdését, amelyeket az EK 226. cikk alapján megindított 2003/2180. sz. jogsértési eljárás keretében követelnek a Finn Köztársaságtól.</TXT></NP><NP><NO.P>9</NO.P><TXT>Az Elsőfokú Bíróság a megtámadott, az eljárási szabályzatának 114. cikke alapján hozott végzéssel az eljárás szóbeli szakaszának megnyitása nélkül a keresetet elutasította mint elfogadhatatlant.</TXT></NP><NP><NO.P>10</NO.P><TXT>Az Elsőfokú Bíróság megállapította, hogy megtámadott levelek, amelyeket a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárásnak a pert megelőző szakaszában a Finn Köztársaságnak küldtek, nem tartalmaz olyan határozatot, amely alkalmas lenne a Finn Köztársaság érdekeit érintő, kötelező joghatás kiváltására.</TXT></NP><NP><NO.P>11</NO.P><TXT>Az Elsőfokú Bíróság a megtámadott végzés 32. pontjában megállapította, hogy a tárgyalások megkezdésének megtagadása nem képez a tagállam számára sérelmet okozó határozatot. Valójában a jelen ügy tárgyát képezőhöz hasonló tárgyalások megkezdése még abban az esetben sem érintené a Finn Köztársaság jogi helyzetét, ha feltételezni kellene, hogy a Bizottság rendelkezik az ehhez szükséges jogkörrel, mivel csupán az e tárgyalások végén — a tárgyalások sikeressége esetén — megkötött megállapodás váltana ki esetlegesen ilyen joghatást.</TXT></NP><NP><NO.P>12</NO.P><TXT>A megtámadott végzés 33. pontjában az Elsőfokú Bíróság megállapította, hogy a Közösség saját forrásai tekintetében sem az 1150/2000 rendelet rendelkezései, sem a Bíróság ítélkezési gyakorlata nem ruházza fel a Bizottságot azzal a jogkörrel, hogy a tagállamokkal bármilyen tárgyalásokat folytasson.</TXT></NP><?PAGE NO="I-5137"?><NP><NO.P>13</NO.P><TXT>A feltételes kifizetést illetően az Elsőfokú Bíróság a megtámadott végzés 34. pontjában emlékeztet arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a kifizetés <QUOT.START ID="QS0006" REF.END="QE0006" CODE="201E"/>feltételes<QUOT.END ID="QE0006" REF.START="QS0006" CODE="201D"/> jellege annak megerősítésében áll, hogy a kifizetéstől függetlenül a tagállam és a Bizottság között vita áll fenn az említett intézmény által követelt tartozás megalapozottságára vonatkozóan.</TXT></NP><NP><NO.P>14</NO.P><TXT>Az Elsőfokú Bíróság ezt követően a megtámadott végzés 35. és 36. pontjában megállapítja, hogy a Bizottság a Finn Köztársaság felé nem tagadta meg a jogsértési eljárás tárgyát képező vámok feltételes kifizetését, hanem ellenkezőleg, arra a lehetőségre hívta fel a figyelmet, amely a finn hatóságok számára a Bíróság ítélkezési gyakorlatával összhangban rendelkezésre áll. A Bizottság azt közölte, hogy elég, ha a finn hatóságok kiszámolják a ki nem fizetett vámot, és a megfelelő főösszeget a saját források számláján a Bizottság rendelkezésére bocsátják, amely alapján a Bizottság kiszámolja az azon időszak után járó késedelmi kamatot, amely azon időponttal kezdődött, amikor a kérdéses vámokat rendelkezésre kellett volna bocsátani (a tagállam által közölt információ), és amely a tényleges kifizetés napjával zárul. Végezetül, amennyiben a Finn Köztársaság pernyertes lesz a jelenleg a Bíróság előtt folyó kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárásban, a Bizottság a feltételesen kifizetett összegeket visszafizeti.</TXT></NP><NP><NO.P>15</NO.P><TXT>A megtámadott végzés 37-40. pontjában az Elsőfokú Bíróság elutasított a finn kormány által előterjesztett két, a feltételes kifizetéshez kapcsolódó feltételt, nevezetesen a Bizottság azon kötelezettségvállalását, hogy kötelezettségszegés megállapítása iránti keresettel fordul a Bírósághoz, valamint a bizalmas információk közlése alóli mentesülést. Egyrészt az a mérlegelési jogkör, amellyel a Bizottság a kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetnek a Bírósághoz történő benyújtására vonatkozó lehetőség tekintetében rendelkezik, kizárja, hogy bárki meghatározott állásfoglalást követeljen tőle. Másrészt a Bizottság semmilyen módon nem követelte a feltételes kifizetés során olyan bizalmas információk közlését, amelyek kiadása a tagállam biztonságához kapcsolódó alapvető érdekeket sértik.</TXT></NP><?PAGE NO="I-5138"?><NP><NO.P>16</NO.P><TXT>Az Elsőfokú Bíróság következésképpen az állapította meg, hogy e körülmények között a megtámadott levelek nem minősülnek az EK 230. cikk értelmében vett határozatnak, és e rendelkezés alapján nem képezhetik megsemmisítés iránti kérelem tárgyát, a megsemmisítés iránti kérelmet ezért el kell utasítani mint elfogadhatatlant</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P>A felek kérelmei</P></TI></TITLE><NP><NO.P>17</NO.P><TXT>A Finn Köztársaság azt kéri a Bíróságtól, hogy:</TXT><P><LIST TYPE="DASH"><ITEM><P>helyezze hatályon kívül a megtámadott végzést,</P></ITEM><ITEM><P>nyilvánítsa elfogadhatónak a Finn Köztársaság által az EK 230. cikk alapján indított keresetet, és</P></ITEM><ITEM><P>utalja az ügyet az Elsőfokú Bírósághoz annak érdekében, hogy érdemi döntést hozzon, és hogy kötelezze a Bizottságot a Finn Köztársaság részéről a fellebbezési eljárás keretében felmerült költségek megtérítésére is.</P></ITEM></LIST></P></NP><NP><NO.P>18</NO.P><TXT>A Bizottság azt kéri a Bíróságtól, hogy:</TXT><P><LIST TYPE="DASH"><ITEM><P>a fellebbezést utasítsa el mint megalapozatlant, és</P></ITEM><?PAGE NO="I-5139"?><ITEM><P>kötelezze a Finn Köztársaságot a költségek viselésére.</P></ITEM></LIST></P></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P>A fellebbezésről</P></TI></TITLE><NP><NO.P>19</NO.P><TXT>Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzatának 119. cikke értelmében, ha a fellebbezés teljes egészében vagy részben nyilvánvalóan elfogadhatatlan, illetve nyilvánvalóan megalapozatlan, azt a Bíróság — az előadó bíró jelentése alapján és a főtanácsnok meghallgatását követően — indokolt végzéssel bármikor, a szóbeli szakasz megnyitása nélkül elutasíthatja.</TXT></NP><NP><NO.P>20</NO.P><TXT>A megtámadott végzés megsemmisítése iránti kérelmek alátámasztása érdekében a finn kormány egyetlen jogalapra hivatkozik, amely négy részből áll. Ez a jogalap téves jogalkalmazáson alapul, amely abban a tényben áll, hogy az Elsőfokú Bíróság megtagadta a megtámadott levelek olyan jellegű határozatként való elismerését, amely az EK 230. cikk alapján keresettel megtámadható.</TXT></NP><NP><NO.P>21</NO.P><TXT>A Bizottság álláspontja szerint mivel a megtámadott levelek csupán értesítő jellegű levelek, amelyek összefoglalják a Bizottság által a jelen ügyben alkalmazott megközelítést, nézete szerint egyik levél sem érinti a Finn Köztársaság érdekeit, és nem is módosítja annak jogi helyzetét a levelek kézhezvétele előtti jogi helyzetéhez képest. A Bizottság következésképpen úgy véli, hogy az Elsőfokú Bíróság helyesen alkalmazta a közösségi jogot, mivel a Finn Köztársaság nem bizonyította a téves jogalkalmazás megtörténtét.</TXT></NP><?PAGE NO="I-5140"?><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P>A jogalapnak a Bizottság hatásköre és a megtámadott levelek kötelező joghatása hiányának téves értékelésére alapított második és harmadik részéről</P></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><P>A finn kormány érvei</P></TI></TITLE><NP><NO.P>22</NO.P><TXT>A finn kormány vitatja az Elsőfokú Bíróságnak a megtámadott végzés 28-36. pontjában foglalt azon megállapításait, amelyek szerint egyrészt a Bizottságnak nincs hatásköre a tagállamokkal történő tárgyalások lefolytatására, és másrészt ennek nem is áll fenn a szükségessége.</TXT></NP><NP><NO.P>23</NO.P><TXT>A finn kormány álláspontja szerint a jogsértési eljárásban a feltételes kifizetés lehetősége nem értékelhető az 1150/2000 rendelet alapján, mivel e rendelet a Közösség rendelkezésére bocsátott saját forrásokhoz kapcsolódókon kívül nem tartalmaz más rendelkezést a kifizetésekre vonatkozó eljárásokat illetően.</TXT></NP><NP><NO.P>24</NO.P><TXT>A közösségi jog nem hozott létre olyan rendszert, amelynek keretében a feltételes kifizetés oly módon teljesíthető, hogy a tagállamok jogait biztosítanák. E tekintetben a finn kormány megállapítja, hogy nem egyértelműen meghatározott, hogy a tagállam milyen eszközzel biztosíthatja azt, hogy a Bizottság az ügyet a Bíróság elé terjeszti azt követően, hogy az összegek a késedelmi kamatokkal együtt kifizetésre kerültek, és az sem, hogy milyen módon kell eljárni akkor, ha a Bizottság nem nyújt be keresetet, mivel a közösségi jog nem ír elő garanciát arra vonatkozóan, hogy az említett állam számára a feltételes kifizetéseket visszatérítik.</TXT></NP><?PAGE NO="I-5141"?><NP><NO.P>25</NO.P><TXT>A finn kormány, különösen a jogalap harmadik részében, tévesnek tartja az Elsőfokú Bíróságnak a megtámadott végzés 35. és 36. pontjában tett megállapításait, valamint a 42. pontban foglalt következtetését, amelyek szerint a megtámadott levelek nem váltanak ki semmilyen kötelező joghatást, mivel a Bizottság nem utasította el a feltételes kifizetést.</TXT></NP><NP><NO.P>26</NO.P><TXT>E körülmények között a finn kormánynak az az álláspontja, hogy a tagállamoknak rendelkezniük kell azzal a lehetőséggel, hogy a Bizottsággal megállapodjanak a feltételes kifizetésre vonatkozó részletes szabályokról, és szükségesnek tartja ennek végrehajtása érdekében a tárgyalások megkezdését az említett feltételes kifizetésre vonatkozó megállapodás megkötése érdekében. Álláspontja szerint ez következik az EK 10. cikkben előírt jóhiszemű együttműködés elvéből, valamint a jogbiztonság elvéből is.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><P>A Bíróság álláspontja</P></TI></TITLE><NP><NO.P>27</NO.P><TXT>Elsőként meg kell állapítani, hogy a jogalap második és harmadik része együttesen vizsgálandó. Annak bizonyítása érdekében ugyanis, hogy a feltételes kifizetésre vonatkozó tárgyalások megkezdésének megtagadása az EK 230. cikk értelmében megtámadható jogi aktusnak minősül, ez a két rész lényegében a Bizottságnak az ilyen tárgyalások megkezdésére vonatkozó hatásköréhez, valamint e tárgyalások szükségességéhez kapcsolódik.</TXT></NP><NP><NO.P>28</NO.P><TXT>Mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy az 1150/2000 rendelet jelentőségének hiányára alapított panasz irreleváns. Ez a rendelet ugyanis, még ha releváns is annyiban, hogy a Közösségek saját forrásai rendszerének szabályozását célozza, nem ír ugyanakkor elő semmilyen rendelkezést a finn kormány által követelt tárgyalásokra vonatkozóan. Az 1150/2000 rendelet huszadik preambulumbekezdése szerint a Bizottság <QUOT.START ID="QS0007" REF.END="QE0007" CODE="201E"/>e rendeletnek megfelelően gyakorolja hatáskörét<QUOT.END ID="QE0007" REF.START="QS0007" CODE="201D"/>.</TXT></NP><?PAGE NO="I-5142"?><NP><NO.P>29</NO.P><TXT>Az Elsőfokú Bíróság tehát jogosan állapította meg, hogy a fent említett rendelet a Bizottságra nem ruház olyan jogkört, amely alapján a tagállamokkal bármilyen tárgyalásokat folytathatna.</TXT></NP><NP><NO.P>30</NO.P><TXT>Másodszor meg kell állapítani, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint, amelyre az Elsőfokú Bíróság a megtámadott végzés 33. pontjában hivatkozott, elválaszthatatlan kapcsolat áll fenn a közösségi saját források megállapításának, e forrásoknak a Bizottság részére a megállapított határidőn belüli jóváírásának, valamint a késedelmi kamat fizetésének a kötelezettsége között (lásd szintén a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-392/02" YEAR="2005" PAGE.ECR="I-9811">C-392/02. sz., Bizottság kontra Dánia ügyben <DATE ISO="20051115">2005. november 15-én</DATE> hozott ítélet [EBHT 2005., I-9811. o.] 67. pontját</REF.DOC.ECR>). E kapcsolat elválaszthatatlan jellege is ellene szól annak, hogy a Bizottság ezekkel az elemekkel kapcsolatban külön-külön kezdjen tárgyalásokat.</TXT></NP><NP><NO.P>31</NO.P><TXT>Ugyanezen okfejtés keretében állapította meg a Bíróság, hogy a késedelmi kamatok a Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló 88/376/EGK, Euratom határozat végrehajtásáról szóló, <DATE ISO="19890529">1989. május 29-i</DATE> 1552/89/EK, Euratom tanácsi rendeletnek (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="155" DATE.PUB="1989" PAGE.FIRST="1">HL L 155., 1. o.</REF.DOC.OJ>) az 1150/2000 rendelet által is átvett 11. cikke alapján (lásd a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-363/00" YEAR="2003" PAGE.ECR="I-5767">C-363/00. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben <DATE ISO="20030612">2003. június 12-én</DATE> hozott ítélet [EBHT 2003., I-5767. o.] 23. pontját</REF.DOC.ECR>) attól függetlenül fizetendők, hogy mi volt a források a Bizottság számláján történő jóváírása tekintetében felmerült késedelem oka (lásd ezzel kapcsolatban különösen a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-96/89" YEAR="1991" PAGE.ECR="I-2461">C-96/89. sz., Bizottság kontra Hollandia ügyben <DATE ISO="19910516">1991. május 16-án</DATE> hozott ítélet [EBHT 1991., I-2461. o.] 38. pontját</REF.DOC.ECR>; a fent hivatkozott Bizottság kontra Olaszország ügyben hozott ítélet 44. pontját és a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-460/01" YEAR="2005" PAGE.ECR="I-2613">C-460/01. sz., Bizottság kontra Hollandia ügyben <DATE ISO="20050414">2005. április 14-én</DATE> hozott ítélet [EBHT 2005., I-2613. o.] 91. pontját</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP><NP><NO.P>32</NO.P><TXT>A Bizottság tehát csupán csak azt tehette, hogy a finn kormányt tájékoztatja arról, hogy a közösségi jog és a Bíróság ítélkezési gyakorlata alapján nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy a saját források kifizetésének feltételeire és részletes szabályaira vonatkozóan tárgyalásokat folytasson. Következésképpen a megtámadott levelek mint tisztán tájékoztató jellegű aktusok, amelyek a feltételes kifizetéseket érintően fennálló jogi helyzettel kapcsolatos magyarázatra szorítkoztak, nem érinthették a Finn Köztársaság érdekeit, és nem is módosíthatták annak jogi helyzetét a levelek kézhezvételét megelőző helyzethez képest.</TXT></NP><?PAGE NO="I-5143"?><NP><NO.P>33</NO.P><TXT>A jelen végzés 8. pontjában említett jogsértési eljárást követően, amelynek keretében a feltételes kifizetésre vonatkozó tárgyalások megkezdésének kérdése felmerült, a kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset tekintetében pontosítani kell, hogy a Bizottságnak a két megtámadott levél megküldésekor hatályban lévő jogszabályokat kellett alkalmaznia (lásd ezzel kapcsolatban a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-361/02+C-362/02" YEAR="2004" PAGE.ECR="I-6405">C-361/02. sz. és C-362/02. sz., Tsapalos és Diamántakis egyesített ügyekben <DATE ISO="20040701">2004. július 1-jén</DATE> hozott ítélet [EBHT 2004., I-6405. o.] 19. pontját</REF.DOC.ECR> és a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-293/04" YEAR="2006" PAGE.ECR="I-2263">C-293/04. sz., Beemsterboer Coldstore Services ügyben <DATE ISO="20060309">2006. március 9-én</DATE> hozott ítélet [EBHT 2006., I-2263. o.] 19. pontját</REF.DOC.ECR>). Ezt az értékelést tehát nem érintheti a Bíróságnak a jelen kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárást lezáró, és így a két levél megküldését követő ítélete.</TXT></NP><NP><NO.P>34</NO.P><TXT>A finn kormány álláspontja szerint a jóhiszemű együttműködés és a jogbiztonság elve együttesen értelmezve megköveteli, hogy a Bizottság megkezdje a tárgyalásokat. Az említett kormány nézete szerint ebből következően a tárgyalások megkezdésének megtagadása, amelyet a megtámadott levelek foglalnak magukban, érinti a Finn Köztársaság érdekeit a Bíróság ítélkezési gyakorlatának értelmében (lásd a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-147/96" YEAR="2000" PAGE.ECR="I-4723">C-147/96. sz., Hollandia kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="20000622">2000. június 22-én</DATE> hozott ítélet [EBHT 2000., I-4723. o.] 25. pontját</REF.DOC.ECR> és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, valamint a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-123/03 P" YEAR="2004" PAGE.ECR="I-11647">0123/03. P. sz., Bizottság kontra Greencore ügyben <DATE ISO="20041209">2004. december 9-én</DATE> hozott ítélet [EBHT 2004., I-11647. o.] 44. pontját</REF.DOC.ECR>). Ez az érv azonban nem elfogadható.</TXT></NP><NP><NO.P>35</NO.P><TXT>Igaz ugyan, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a Bizottság nem tagadhatja meg a tagállamoktól a feltételes kifizetés kedvezményét (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Bizottság kontra Hollandia ügyben <DATE ISO="19910516">1991. május 16-án</DATE> hozott ítélet 17. pontját, valamint a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-359/97" YEAR="2000" PAGE.ECR="I-6355">C-359/97. sz., Bizottság kontra Egyesült Királyság ügyben <DATE ISO="20000912">2000. szeptember 12-én</DATE> hozott ítélet [EBHT 2000., I-6355. o.] 31. pontját</REF.DOC.ECR>). Ennek a kedvezménynek az elismerése azonban alárendelt a feltételes kifizetésre irányadó közösségi jogszabályoknak. A közösségi jog ugyanakkor nem kötelezi a Bizottságot arra, hogy az érintett tagállammal olyan megállapodást kössön, amely érvényesíti a tagállam javára már fennálló közösségi jogi kötelezettségeket. A saját források rendszerével ellentétes a kifizetés feltételeinek és részletes szabályainak megtárgyalása. Ezzel kapcsolatban a Bíróság különösen hangsúlyozta a Közösség saját forrásai gyors és hatékony rendelkezésre bocsátásának fontosságát (a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-378/03" YEAR="2006" PAGE.ECR="I-9805">C-378/03. sz., Bizottság kontra Belgium ügyben <DATE ISO="20061005">2006. október 5-én</DATE> hozott ítélet [EBHT 2006., I-9805. o.] 48. pontja</REF.DOC.ECR> és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP><?PAGE NO="I-5144"?><NP><NO.P>36</NO.P><TXT>Következésképpen a jóhiszemű együttműködés és a jogbiztonság elve nem biztosít a Finn Köztársaság számára jogot arra, hogy e célból tárgyalásokat kelljen folytatnia.</TXT></NP><NP><NO.P>37</NO.P><TXT>A fenti megfontolásokból következik, hogy a jogalap második és harmadik része irreleváns, és ezért azokat mint nyilvánvalóan megalapozatlanokat, el kell utasítani.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P>A jogalapnak a tárgyalások megtagadásának téves értékelésére alapított első részéről</P></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><P>A finn kormány érvei</P></TI></TITLE><NP><NO.P>38</NO.P><TXT>A finn kormány tévesnek tartja az Elsőfokú Bíróság által a megtámadott végzés 32. pontjában tett azon megállapítást, amely szerint a tárgyalások megkezdése iránti kérelem elutasítása nem képez a tagállamnak sérelmet okozó határozatot. Csak a tárgyalások alapján megkötött megállapodás képezhetett volna ilyen sérelmet okozó aktust.</TXT></NP><NP><NO.P>39</NO.P><TXT>A finn kormány szerint valójában a tárgyalások alapján semmilyen megállapodást nem köthettek volna, ha a tárgyalásokat még csak meg sem kezdték. A tárgyalások megkezdésének megtagadásával, és így az EK 10. cikk figyelmen kívül hagyásával a Bizottság ténylegesen megfosztotta a Finn Köztársaságot attól a lehetőségtől, hogy a<?PAGE NO="I-5145"?> Bíróság ítélkezési gyakorlatának értelmében feltételes kifizetést teljesítsen (a fent hivatkozott Bizottság kontra Hollandia ügyben <DATE ISO="19900516">1990. május 16-án</DATE> hozott ítélet 17. pontja és a fent hivatkozott Bizottság kontra Egyesült Királyság ügyben hozott ítélet 31. pontja). A kérdéses határozat tehát sérelmes a Finn Köztársaság számára.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><P>A Bíróság álláspontja</P></TI></TITLE><NP><NO.P>40</NO.P><TXT>Elsőként emlékeztetni kell arra, amint az Elsőfokú Bíróság a megtámadott végzés 30. pontjában szintén rámutatott, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EK 230. cikk alapján megsemmisítés iránti keresettel megtámadható jogi aktusoknak vagy határozatoknak csak a felperes érdekeit érinteni képes, annak jogi helyzetét jelentős mértékben módosító, kötelező joghatásokat kiváltó intézkedések minősülnek (lásd a fent hivatkozott Hollandia kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 25. pontját, és a fent hivatkozott Bizottság kontra Greencore ügyben hozott ítélet 44. pontját).</TXT></NP><NP><NO.P>41</NO.P><TXT>Az Elsőfokú Bíróság ezért nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor megállapította, hogy a tárgyalások megkezdésének a megtámadott levelekben foglalt megtagadása nem képez a tagállam számára sérelmet okozó határozatot. Igaz ugyan, hogy amint azt a finn kormány állította, a tárgyalások megkezdése elengedhetetlen feltétele annak, hogy esetlegesen megállapodás szülessen. Tekintve ugyanakkor, hogy a tárgyalások megkezdése nem garantálja azok eredményes befejeződését, kizárólag maga az eredmény alkalmas arra, hogy a Finn Köztársaság érdekeit érintse. Az eredmény kérdése azonban nem merülhet fel, mivel a Bizottság nem rendelkezik hatáskörrel sem az ilyen eredményhez vezető megállapodás megkötésére, sem arra, hogy e célból tárgyalásokat kezdjen.</TXT></NP><NP><NO.P>42</NO.P><TXT>Következésképpen meg kell állapítani, hogy a Finn Köztársaság a jogalap első részével sem bizonyította, hogy a két megtámadott levél a Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében határozatnak minősül. Ennek eredményeképpen ez a rész irreleváns, és el kell utasítani mint nyilvánvalóan megalapozatlant.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><?PAGE NO="I-5146"?><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P>A jogalapnak a feltételes kifizetés két feltételének téves értékelésére alapított negyedik részéről</P></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><P>A finn kormány érvei</P></TI></TITLE><NP><NO.P>43</NO.P><TXT>A finn kormány kifogásolja az Elsőfokú Bíróság által a megtámadott végzés 37-41. pontjában végzett értékelést a feltételes kifizetésnek a Finn Köztársaság által előterjesztett két feltételét illetően, nevezetesen a Bizottság kötelezettségvállalását arra, hogy a Bíróság előtt kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet indít, és másrészt az említett tagállam mentesülését olyan bizalmas információk közlése alól, amelyeknek a kiadása az említett tagállam biztonságához kapcsolódó alapvető érdekeket sértene, amely feltételek az Elsőfokú Bíróság álláspontja szerint nem alkalmasak a megállapodás megkötésére.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><P>A Bíróság álláspontja</P></TI></TITLE><NP><NO.P>44</NO.P><TXT>Az Elsőfokú Bíróság által a megtámadott végzés 39. és 40. pontjában tett megállapítások jogosan mutatnak rá arra, hogy a finn kormány nem követelheti, hogy a kérdéses kifizetés ahhoz a feltételhez legyen kötve, hogy a Bizottság kötelezettséget vállal a kereset a Bírósághoz való benyújtására, valamint hogy a kifizetés anélkül történik, hogy a Bizottság kérné az 1150/2000 rendelet 6. cikkében előírt információkat.</TXT></NP><NP><NO.P>45</NO.P><TXT>Sem a Bizottság azon esetleges kötelezettségvállalása, hogy a Bíróság előtt kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet indít, sem az 1150/2000 rendelet által előírt, állítólagosán bizalmas információk kérésétől való tartózkodás kötelezettsége nem vonja maga után az e feltételekhez kötött kifizetésre vonatkozó tárgyalás folytatásának kötelezettségét.. Még annak feltételezése esetén is, hogy a Bizottságnak e feltételeket be kellene tartania, fennáll az a tény, hogy e feltételek nem kötelezik a Bizottságot a kívánt tárgyalások megkezdésére, amint arra a jelen végzés 35. pontja is rámutat.</TXT></NP><?PAGE NO="I-5147"?><NP><NO.P>46</NO.P><TXT>Következésképpen a megtámadott levelek nem érinthetik a Finn Köztársaság érdekeit, sem azáltal, hogy a Bizottság megtagadta a Bírósághoz fordulás feltétele melletti kifizetésre vonatkozó tárgyalásokat, sem azáltal, hogy megtagadta az 1150/2000 rendelet által előírt információk közlése alóli mentesség elfogadását, mivel e levelek nem módosítják jelentős mértékben a Finn Köztársaság jogi helyzetét. E levelek ezért nem tekinthetők olyan határozatoknak, amelyek megsemmisítés iránti kereset tárgyát képezik. Az Elsőfokú Bíróság tehát a megtámadott végzés 37. pontjában jogosan állapította meg, hogy e <QUOT.START ID="QS0008" REF.END="QE0008" CODE="201E"/>feltételek<QUOT.END ID="QE0008" REF.START="QS0008" CODE="201D"/> közül egyik sem alkalmas a megállapodás megkötésére.</TXT></NP><NP><NO.P>47</NO.P><TXT>Következésképpen a jogalap negyedik része is irreleváns, és mint ilyet, el kell utasítani mint nyilvánvalóan megalapozatlant.</TXT></NP><NP><NO.P>48</NO.P><TXT>A fenti megfontolásokból együttesen következik, hogy a jogalap valamennyi részében nyilvánvalóan megalapozatlan.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P>A költségekről</P></TI></TITLE><NP><NO.P>49</NO.P><TXT>Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §a alapján, amelyet ugyanezen szabályzat 118. cikke alapján a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Finn Köztársaságot, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><?PAGE NO="I-5148"?><JURISDICTION><INTRO><P>A fenti indokok alapján a Bíróság (nyolcadik tanács) a következőképpen határozott:</P></INTRO><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P>1)</NO.P><TXT>A fellebbezést elutasítja.</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>2)</NO.P><TXT>A Finn Köztársaságot kötelezi a költségek viselésére.</TXT></NP></ITEM></LIST></JURISDICTION></CONTENTS.ORDER><SIGNATURE.CASE><P>Aláírások</P></SIGNATURE.CASE></ORDER>