ISSN 1831-5380
Útmutató | Jogi nyilatkozat | Cookie-k | Gyakran ismétlődő kérdések | Kontakt | Az oldal nyomtatása

4.2.2. A dokumentumok logikai szerkezete

A kinyomtatott dokumentum két elemből: a tartalomból – vagyis a logikai szerkezetükhöz rendelt karakterláncokból – és a megjelenítésből tevődik össze.

A dokumentumok logikai szerkezete - 240202-hu.gif

A megjelenítést – amely a tipográfia körébe tartozik – a nyomdász véglegesíti a grafikusok utasításai alapján. Az eredeti szöveg megjelenítése, tördelése stb. többnyire nem egyezik meg a nyomdász által elkészített szöveg végleges megjelenítésével. Ezért legtöbbször felesleges, sőt zavaró, ha a kézirat előkészítése során valaki túlságosan meg akarja közelíteni a nyomtatott szöveg megjelenítését (például vigyázni kell arra, hogy a szövegben ne legyenek kézzel bevitt elválasztójelek, mert ezeket a nyomdásznak a dokumentum feldolgozása során majd törölnie kell).

A nyomdásznak ugyanakkor feltétlenül fel kell ismernie a szöveg különböző részeit. Ennek érdekében a szöveg bevitelekor ügyelni kell arra, hogy

vagy stíluslapot,
vagy pontosan meghatározott protokoll szerinti jelölést alkalmazzunk.

Stíluslapok

Ha azt szeretnénk, hogy a nyomdász jól értelmezze a szöveget, nagyon fontos, hogy helyesen jelöljük annak különböző szintjeit (címek, normál szöveg, jegyzetek).

E tekintetben a Word egyszerű, de következetesen és szigorúan alkalmazandó megoldást kínál: a stílusokat. A szöveg minden alkotórészét egy-egy eltérő jelölővel (stílussal) különböztetjük meg a többitől:

különböző szintű címek (Heading 1, Heading 2 stb.),
normál, sorkizárt, szabadsoros tördelésű szöveg (Normal stb.),
hivatkozások, keretes szöveg, lábjegyzetek stb.

Minden elemhez egyedi, lehetőleg logikus sémába szerveződő stílust kell rendelni.

Ne tegyünk például manuálisan különbséget a különböző értékű címek között (félkövér, dőlt betűs stb.)!

Könnyen nehézségekhez vezetne azonban, ha minden szerző szabadon választhatná meg, hogy milyen stílusokat használ, mivel minden kiadvány külön szerkesztést igényel, és a stílusok túlzott sokféleségét nehéz kézben tartani. Ezért kívánatos, sőt szükséges a stílusok szabványosítása.

Ideális esetben a különféle dokumentumokra alkalmazandó stíluslapoknak egyazon alapra (szabványlapra) kellene épülniük. Ezzel párhuzamosan a stíluslapokhoz saját sablonok is társíthatók, amelyek segítségével meg lehet felelni a megjelenítések sokféleségére irányuló kívánalmaknak („saját sablonon” egy egységes stíluslapnak az előkészítendő kiadvány saját tipográfiai megjelenítéséhez történő hozzáigazítását kell érteni).

A stílusok pontos, következetes használata – többek között a címek megkülönböztetése – a Wordben még egy további előnnyel is jár: a tartalomjegyzéket a szerző automatikusan hozhatja létre, ami a címek manuális megkülönböztetése esetén lehetetlen.

Jelölési protokoll

Az egyes szövegelemek megkülönböztetésének másik alapvető technikája az úgynevezett „jelölési protokoll” alkalmazása, amellyel a szöveg valamennyi elemének logikai szintjét jelölni lehet (például: fejezetcím, szakaszcím; normál szöveg, behúzott szöveg; hivatkozások). A jelölési protokollt az említett elemek leírásával, a jelölésekkel és a kívánt tipográfiai megjelenítéssel együtt kell kidolgozni.

A jelölések formája általában <JELOLES>, a fejezetcím jelölője például <TCHAP>. Ezek az SGML-ből (standard generalised markup language, szabványos általános jelölőnyelv) származnak. Az SGML bevezetése óta számos előrelépés történt; jelenleg az XML a legelterjedtebb.

A protokollokban használt jelölések előnye, hogy a számítógépes szerkesztőprogramokkal (és a magasabb szintű szövegszerkesztő programokkal) közvetlenül értelmezhetők, fölöslegessé téve a dokumentumok nyomtatás előtti, erősen munkaigényes tisztázását. A jelölési protokollok alkalmazása a folyamat meglehetősen korai szakaszában – lehetőleg már a kiadvány tervezésekor – megegyezést igényel.

A többnyelvű dokumentumok esetében az intézmény fordítói szolgálatát is helyénvaló bevonni. A fordítói szolgálat, amely a kívánt nyelvi változatok hozzáadásával megsokszorozza a szöveget, dolgozhat a jelölésekkel ellátott alapszövegen, és ezáltal összpontosíthat a tartalomra, így nem kell erőforrásokat pazarolnia szükségtelenül azzal, hogy reprodukálja a dokumentum megjelenítésének részleteit. Az is megemlítendő, hogy a jelölésekkel ellátott dokumentum, bármily kevés formatálási kódot tartalmaz is, a fejlett nyelvészeti technológiai eszközökkel is könnyebben kezelhető.

Utolsó frissítés: 2020. 8. 10.
Az oldal tetejére
Előző oldalKövetkező oldal