17.1.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 12/1


A BIZOTTSÁG (EU) 2015/35 FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE

(2014. október 10.)

a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról szóló 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (Szolvencia II) kiegészítéséről

(EGT-vonatkozású szöveg)

TARTALOMJEGYZÉK

I. CÍM

ÉRTÉKELÉS- ÉS KOCKÁZATALAPÚ TŐKEKÖVETELMÉNYEK (I. PILLÉR), MEGERŐSÍTETT IRÁNYÍTÁS (II. PILLÉR), NAGYOBB ÁTLÁTHATÓSÁG (III. PILLÉR) 20

I. FEJEZET

Általános rendelkezések 20

1. SZAKASZ

Fogalommeghatározások és általános alapelvek 20

2. SZAKASZ

Külső hitelminősítések 24

II. FEJEZET

Eszközök és kötelezettségek értékelése 25

III. FEJEZET

A biztosítástechnikai tartalékokra vonatkozó szabályok 29

1. SZAKASZ

Általános rendelkezések 29

2. SZAKASZ

Adatminőség 31

3. SZAKASZ

A biztosítástechnikai tartalékok kiszámítására szolgáló módszerek 32

1. ALSZAKASZ

A biztosítástechnikai tartalékok kiszámításához alapul szolgáló feltevések 32

2. ALSZAKASZ

A legjobb becslés kiszámításához alapul szolgáló információk 34

3. ALSZAKASZ

A legjobb becslés kiszámítására vonatkozó pénzáramlás-előrejelzések 35

4. ALSZAKASZ

Kockázati ráhagyás 37

5. ALSZAKASZ

A biztosítástechnikai tartalékok egészben történő kiszámítása 39

6. ALSZAKASZ

A viszontbiztosítási szerződésekből és a különleges célú gazdasági egységektől megtérülő összegek 39

4. SZAKASZ

Releváns kockázatmentes hozamgörbe 40

1. ALSZAKASZ

Általános rendelkezések 40

2. ALSZAKASZ

Kockázatmentes hozamgörbe 41

3. ALSZAKASZ

Volatilitási kiigazítás 42

4. ALSZAKASZ

Illeszkedési kiigazítás 43

5. SZAKASZ

Ágazatok 44

6. SZAKASZ

Arányosság és egyszerűsítés 45

IV. FEJEZET

Szavatoló tőke 47

1. SZAKASZ

A szavatoló tőke meghatározása 47

1. ALSZAKASZ

A kiegészítő szavatoló tőke felügyeleti jóváhagyása 47

2. ALSZAKASZ

A részesedések kezelése a szavatoló tőke szempontjából 49

2. SZAKASZ

A szavatoló tőke besorolása 50

3. SZAKASZ

A szavatoló tőke figyelembevétele 58

1. ALSZAKASZ

Elkülönített alapok 58

2. ALSZAKASZ

Mennyiségi korlátozások 59

V. FEJEZET

Szavatolótőke-szükséglet: standard formula 59

1. SZAKASZ

Általános rendelkezések 59

1. ALSZAKASZ

Forgatókönyv-alapú számítások 59

2. ALSZAKASZ

Áttekintés elve 60

3. ALSZAKASZ

Regionális kormányzatok és helyi hatóságok 60

4. ALSZAKASZ

Lényeges báziskockázat 60

5. ALSZAKASZ

Az alapvető szavatolótőke-szükséglet számítása 61

6. ALSZAKASZ

Arányosság és egyszerűsítés 61

7. ALSZAKASZ

A kockázati modulok hatálya 72

2. SZAKASZ

Nem-életbiztosítási kockázati modul 72

3. SZAKASZ

Életbiztosítási kockázati modul 87

4. SZAKASZ

Egészségbiztosítási kockázati modul 91

5. SZAKASZ

Piaci kockázati modul 104

1. ALSZAKASZ

Korrelációs együtthatók 104

2. ALSZAKASZ

Kamatláb-kockázati részmodul 105

3. ALSZAKASZ

Részvénypiaci kockázati részmodul 108

4. ALSZAKASZ

Ingatlanpiaci kockázati részmodul 111

5. ALSZAKASZ

Kamatrés-kockázati részmodul 111

6. ALSZAKASZ

Piaci kockázatkoncentrációs részmodul 120

7. ALSZAKASZ

Devizaárfolyam-kockázati részmodul 123

6. SZAKASZ

Partner általi nemteljesítési kockázati modul 124

1. ALSZAKASZ

Általános rendelkezések 124

2. ALSZAKASZ

1-es típusú kitettségek 131

3. ALSZAKASZ

2-es típusú kitettségek 133

7. SZAKASZ

Immateriális javak kockázati modulja 134

8. SZAKASZ

Működési kockázat 134

9. SZAKASZ

A biztosítástechnikai tartalékok és a halasztott adók veszteségelnyelő képessége miatti kiigazítás 135

10. SZAKASZ

Kockázatcsökkentési technikák 136

11. SZAKASZ

Elkülönített alapok 141

12. SZAKASZ

Biztosítóspecifikus paraméterek 142

13. SZAKASZ

A korrelációs paraméterek frissítése 144

VI. FEJEZET

Szavatolótőke-szükséglet – teljes és részleges belső modellek 144

1. SZAKASZ

Fogalommeghatározások 144

2. SZAKASZ

Használati teszt 145

3. SZAKASZ

Statisztikai minőségi standardok 146

4. SZAKASZ

Kalibrációs standardok 151

5. SZAKASZ

Részleges belső modellek integrálása 151

6. SZAKASZ

Az eredmény vizsgálata 152

7. SZAKASZ

Validálási standardok 152

8. SZAKASZ

Dokumentációs standardok 153

9. SZAKASZ

Külső modellek és adatok 155

VII. FEJEZET

Minimális tőkeszükséglet 155

VIII. FEJEZET

Befektetések értékpapírosítási pozíciókba 159

IX. FEJEZET

Irányítási rendszer 162

1. SZAKASZ

Az irányítási rendszer elemei 162

2. SZAKASZ

Feladatkörök 168

3. SZAKASZ

Szakmai alkalmassági és üzleti megbízhatósági követelmények 171

4. SZAKASZ

Kiszervezés 171

5. SZAKASZ

Javadalmazási politika 173

X. FEJEZET

Többletőke-követelmény 174

1. SZAKASZ

Többlettőke-követelmény előírásának körülményei 174

2. SZAKASZ

Többlettőke-követelmények számításának módszerei 175

XI. FEJEZET

A helyreállítási időszak meghosszabbítása 178

XII. FEJEZET

Közzététel 179

1. SZAKASZ

A fizetőképességről és a pénzügyi helyzetről szóló jelentés: szerkezet és tartalom 179

2. SZAKASZ

A fizetőképességről és a pénzügyi helyzetről szóló jelentés: információ közzétételének mellőzése 185

3. SZAKASZ

A fizetőképességről és a pénzügyi helyzetről szóló jelentés: határidők, közzétételi módok és frissítések 186

XIII. FEJEZET

Rendszeres felügyeleti jelentéstétel 187

1. SZAKASZ

Elemek és tartalom 187

2. SZAKASZ

Határidők és tájékoztatás 193

XIV. FEJEZET

A felügyeleti hatóságok átláthatósága és elszámoltathatósága 194

XV. FEJEZET

Különleges célú gazdasági egységek 195

1. SZAKASZ

Engedélyezés 195

2. SZAKASZ

A szerződések kötelező tartalmi elemei 195

3. SZAKASZ

Irányítási rendszer 196

4. SZAKASZ

Felügyeleti jelentéstétel 197

5. SZAKASZ

A szavatolótőke-megfelelésre vonatkozó követelmények 197

II. CÍM

BIZTOSÍTÓCSOPORTOK 199

I. FEJEZET

Csoportszintű szavatolótőke-megfelelési számítás 199

1. SZAKASZ

Csoportszintű szavatolótőke-megfelelés: a számítási mód kiválasztása és általános elvek 199

2. SZAKASZ

Csoportszintű szavatolótőke-megfelelés: számítási módszerek 201

II. FEJEZET

A konszolidált csoportszintű szavatolótőke-szükséglet számításának belső modelljei 206

1. SZAKASZ

Kizárólag a csoportszintű szavatolótőke-szükséglet számításánál alkalmazott teljes és részleges belső modellek 206

2. SZAKASZ

Csoportszintű belső modell alkalmazása 208

III. FEJEZET

Központosított kockázatkezeléssel rendelkező csoportok csoportszintű szavatolótőke-megfelelésének felügyelete 210

IV. FEJEZET

A csoportfelügyelet koordinációja 211

1. SZAKASZ

Felügyeleti kollégium 211

2. SZAKASZ

Információcsere 213

3. SZAKASZ

Az alcsoportok nemzeti vagy regionális felügyelete 213

V. FEJEZET

Közzététel 214

1. SZAKASZ

A fizetőképességről és pénzügyi helyzetről szóló csoportszintű jelentés 214

2. SZAKASZ

A fizetőképességről és pénzügyi helyzetről készült egységes jelentés 216

VI. FEJEZET

Csoportszintű felügyeleti jelentéstétel 217

1. SZAKASZ

Rendszeres jelentéstétel 217

2. SZAKASZ

Jelentéstétel a kockázatkoncentrációkról és a csoporton belüli ügyletekről 219

III. CÍM

HARMADIK ORSZÁGOKRA VONATKOZÓ EGYENÉRTÉKŰSÉG ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK 220

I. FEJEZET

Harmadik országban központi irodával rendelkező, viszontbiztosítási tevékenységet végső vállalkozások 220

II. FEJEZET

Harmadik országbeli kapcsolt biztosítók és viszontbiztosítók 223

III. FEJEZET

Az Unión kívüli anyavállalatokkal rendelkező biztosítók és viszontbiztosítók 224

IV. FEJEZET

Záró rendelkezések 226

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a 2009/138/EK irányelvre és különösen annak 31. cikke (4) bekezdésére, 35. cikke (9) bekezdésére, 37. cikke (6) és (7) bekezdésére, 50. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjára, 50. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontjára, 50. cikke (3) bekezdésére, 56. cikkére, 75. cikke (2) és (3) bekezdésére, 86. cikke (1) bekezdésének a)–i) pontjára, 86. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontjára, 92. cikke (1) bekezdésére, 92. cikke (1a) bekezdésére, 97. cikke (1) és (2) bekezdésére, 99. cikke a) és b) pontjára, 109a. cikke (5) bekezdésére, 111. cikke (1) bekezdésének a)–f) pontjára, 111. cikke (1) bekezdésének g)–q) pontjára, 114. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjára, 126. cikkére, 127. cikkére, 130. cikkére, 135. cikke (2) bekezdésének a), b) és c) pontjára, 135. cikke (3) bekezdésére, 143. cikke (1) bekezdésére, 172. cikke (1) bekezdésére, 211. cikke (2) bekezdésére, 216. cikke (7) bekezdésére, 217. cikke (3) bekezdésére, 227. cikke (3) bekezdésére, 234. cikkére, 241. cikke a), b) és c) pontjára, 244. cikke (4) és (5) bekezdésére, 245. cikke (4) és (5) bekezdésére, 248. cikke (7) és (8) bekezdésére, 249. cikke (3) bekezdésére, 256. cikke (4) bekezdésére, 260. cikke (2) bekezdésére és 308b. cikke (13) bekezdésére,

mivel:

(1)

Az ebben a rendeletben meghatározott követelmények alkalmazása során figyelembe kell venni a biztosító vagy viszontbiztosító üzleti tevékenységével járó kockázatok jellegét, nagyságrendjét és összetettségét. A biztosítóra háruló tehernek és összetettségnek arányban kell állnia kockázati profiljával. Az ebben a rendeletben meghatározott követelmények alkalmazása során az információk akkor tekintendők lényegesnek, ha azok befolyásolhatják az adott információ szándékolt felhasználója általi döntéshozatalt vagy megítélést.

(2)

A külső minősítésekre való túlzott támaszkodás csökkentése érdekében a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak arra kell törekednie, hogy minden kitettségére saját hitelminősítéssel rendelkezzen. Az arányosság elvére való tekintettel azonban a biztosítótól vagy viszontbiztosítótól csak nagyobb és összetettebb kitettségei esetében követelhető meg saját hitelminősítés rendelkezésre állása.

(3)

A felügyeleti hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító megfelelő lépéseket tegyen olyan belső modellek kidolgozására, amelyekkel értékelhető a hitelkockázat azokban az esetekben, amikor a kitettségei abszolút értelemben jelentősek, és egyidejűleg nagyszámú jelentős partnerrel rendelkezik. Ebből a célból a felügyeleti hatóságoknak harmonizált módszert kell alkalmazniuk az abszolút értelemben jelentős kitettségek és a nagyszámú jelentős partner meghatározása során.

(4)

Annak érdekében, hogy a szavatolótőke-szükségletéhez kapcsolódó hitelkockázat kiszámításához nem jóváhagyott modellt alkalmazó biztosító vagy viszontbiztosító ne készítsen elfogult becsléseket a hitelkockázatáról, saját hitelminősítései nem eredményezhetnek alacsonyabb tőkeszükségletet, mint a külső minősítésekből levezetett tőkeszükségletek.

(5)

A minősítésekre való túlzott támaszkodás elkerülése érdekében másik biztosítóval vagy viszontbiztosítóval szembeni kitettség esetén a minősítéseknek a tőkeszükséglet standard formula szerinti kiszámításához való felhasználása helyett a partner szavatolótőke-megfelelési helyzetére is lehet hivatkozni (tőkemegfelelési mutatón alapuló módszer). Ehhez a módszerhez a szavatolótőke-szükségleteken és a figyelembe vehető szavatoló tőkén alapuló kalibrálásra lenne szükség a Szolvencia II hatálybalépése esetén meghatározott szavatolótőke-szükségletek kezelése érdekében. A tőkemegfelelési mutatón alapuló módszernek a nem minősített biztosítókra és viszontbiztosítókra kell korlátozódnia.

(6)

Annak biztosításához, hogy a felügyeleti célú értékelési standardok összhangban legyenek a nemzetközi számviteli fejleményekkel, a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak a piaccal összeegyeztethető, a Bizottság által az 1606/2002/EK rendelet szerint elfogadott nemzetközi számviteli standardokban előírt értékelési módszereket kell alkalmaznia, kivéve, ha a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak egyedi értékelési módszert kell használnia egy eszköz vagy kötelezettség vonatkozásában, illetve ha engedélyezték számára a pénzügyi beszámolóhoz használt értékelési módszeren alapuló módszerek alkalmazását.

(7)

A biztosítónak vagy viszontbiztosítónak az eszközök és kötelezettségek piaccal összeegyeztethető, a Bizottság által az 1606/2002/EK rendelet szerint elfogadott nemzetközi számviteli standardokban előírt értékelési módszerek alkalmazásával történő értékelése során egy bizonyos értékelési hierarchiát kell követnie ugyanazon eszközök vagy kötelezettségek aktív piacokon jegyzett piaci árain alapuló alapértelmezett módszerrel annak biztosítására, hogy az eszközök és kötelezettségek értékelése olyan összegben történjen meg, amelyért jól tájékozott, ügyleti szándékkal rendelkező felek között szokásos piaci feltételek szerint lebonyolított ügyletekben eszközök gazdát cserélhetnek, illetve kötelezettségek átruházhatók vagy teljesíthetők. Ezt a módszert a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak attól függetlenül alkalmaznia kell, hogy a nemzetközi vagy más értékelési módszerek ettől eltérő értékelési hierarchiát követ-e.

(8)

A biztosítónak vagy viszontbiztosítónak meg kell jelenítenie és meg kell állapítania az összes olyan elemre vonatkozó halasztott adókövetelések és -kötelezettségek értékét, amelyek fizetőképességi célokra vagy az adómérlegben megjelenítésre kerültek annak érdekében, hogy a jövőbeni adóügyi pénzáramlásokra esetlegesen okot adó valamennyi összeget számításba vegyék.

(9)

A biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek értékelése kiterjed a meglévő biztosítási és viszontbiztosítási tevékenységekhez kapcsolódó kötelezettségekre. A jövőbeli tevékenységekhez kapcsolódó kötelezettségek nem vonhatók be az értékelésbe. Amennyiben a biztosítási és viszontbiztosítási szerződések a szerződőre vonatkozó opciókat tartalmaznak a biztosítási vagy viszontbiztosítási fedezet létrehozására, megújítására, növelésére, bővítésére vagy újbóli hatályba léptetésére, vagy a vállalkozásra vonatkozó opciókat tartalmaznak a szerződés felmondására vagy a díjak vagy szolgáltatások módosítására, szerződéses határt kell megállapítani annak meghatározására, hogy az ezen opciókból adódó kiegészítő fedezet meglévő vagy jövőbeli tevékenységnek tekintendő-e.

(10)

A biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek átvételi értékének meghatározásához a kötelezettségek értékelése során figyelembe kell venni a szerződésmegújítási opciókra vonatkozó jövőbeni pénzáramlásokat, függetlenül azok nyereségességétől, kivéve, ha a megújítási opció azt jelenti, hogy a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak gazdasági szempontból ugyanolyan jogai vannak a megújított szerződés díjainak vagy szolgáltatásainak megállapítására, mint az új szerződések esetében.

(11)

Annak érdekében, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító pénzügyi helyzetének elemzése ne torzuljon, a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségekből álló portfólió biztosítástechnikai tartalékai negatívak is lehetnek. A biztosítástechnikai tartalékok számítására nem vonatkozik nulla alsó korlát.

(12)

A biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettség átvételi értéke alacsonyabb lehet, mint az alapul szolgáló szerződések visszavásárlási értéke. A biztosítástechnikai tartalékok számítására nem vonatkozik visszavásárlási alsó korlát.

(13)

Annak érdekében, hogy olyan biztosítástechnikai tartalékok jöjjenek létre, amelyek megfelelnek a biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségek átvételi értékének, a legjobb becslés számításának figyelembe kell vennie az olyan jövőbeli fejleményeket, például a demográfia, a jog, az orvostudomány, a technológia, a társadalom, a környezet vagy a gazdaság területén, amelyek befolyásolják a kötelezettségek rendezéséhez szükséges készpénzbe- és kiáramlásokat.

(14)

Annak érdekében, hogy olyan legjobb becslés jöjjön létre, amely megfelel a jövőbeli pénzáramlások valószínűséggel súlyozott átlagának a 2009/138/EK irányelv 77. cikkének (2) bekezdésében említettek szerint, a legjobb becslés számításában felhasznált pénzáramlás-előrejelzésnek figyelembe kell vennie a pénzáramlások összes bizonytalanságát.

(15)

A legjobb becslés számításához igénybe vett módszernek arányosnak kell lennie a biztosító vagy viszontbiztosító által vállalt kockázatok jellegével, nagyságrendjével és összetettségével. A legjobb becslés számításához igénybe vehető módszerek közé tartozik a szimulációs, a determinisztikus és az analitikus módszer. Bizonyos életbiztosítási szerződések esetében, különösen akkor, ha azok a befektetés megtérülésétől függő diszkrecionális nyereségrészesedéseket nyújtanak, illetve ha pénzügyi garanciákat és szerződéses opciókat tartalmaznak, a szimulációs módszerek a legjobb becslés megfelelőbb eredményét adják.

(16)

Amennyiben a biztosítási és viszontbiztosítási szerződések pénzügyi garanciákat és opciókat tartalmaznak, az e szerződésekből adódó pénzáramlások jelenértéke függhet a jövőbeli események és fejlemények várható kimenetelétől, valamint attól, hogy az egyes forgatókönyvek tényleges kimenetele mennyiben tér el a várt kimeneteltől. A legjobb becslés számításához igénybe vett módszereknek figyelembe kell venniük ezeket a függőségeket.

(17)

A jövőbeni diszkrecionális nyereségrészesedések meghatározásának számításba kell vennie a biztosítási és viszontbiztosítási szerződések azon szolgáltatásait, amelyek a garantált szolgáltatásokon felül kerülnek kifizetésre, és amelyek a szerződő nyereségrészesedéséből adódnak. Ugyanakkor nem veheti számításba az indexhez vagy befektetési egységekhez kötött szolgáltatásokat.

(18)

A kockázati ráhagyás számítását arra a feltevésre kell alapozni, hogy a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek teljes portfóliója átadásra kerül egy másik biztosítónak vagy viszontbiztosítónak. A számításnak különösen figyelembe kell vennie a portfólió egészének diverzifikációját.

(19)

A kockázati ráhagyás számításának a szavatolótőke-szükséglet előrejelzésén kell alapulnia, amely figyelembe veszi a viszontbiztosítási szerződések és a különleges célú gazdasági egységek kockázatcsökkentő hatását. Nem írhatók elő külön számítások a viszontbiztosítási szerződésekkel és különleges célú gazdasági egységekkel együtt és azok nélkül számolt kockázati ráhagyásra.

(20)

A hitelkockázatnak az alapvető kockázatmentes hozamhoz való hozzáigazítását olyan piaci kamatlábak alapján kell elvégezni, amelyek a kamatcsereügyletek változó kamatában megjelenő hitelkockázaton alapulnak. Ebből a célból a korrekció meghatározásának a szokásos piaci gyakorlathoz való hozzáigazítása érdekében a 2014/51/EU irányelv elfogadásának időpontjában fennálló piaci feltételek mellett, különösen az euró tekintetében, a piaci kamatlábaknak a 3 hónapos futamidőre kínált bankközi kamatlábaknak kell megfelelniük.

(21)

A 2014/51/EU irányelv elfogadásának időpontjában fennálló piaci feltételekhez hasonló feltételek mellett az utolsó olyan futamidő meghatározásakor, amelynél a kötvények piaca már nem mély, likvid és átlátható a 2009/138/EK irányelv 77a. cikke szerint, az euróban denominált kötvények piaca nem tekintendő mélynek és likvidnek, amennyiben az utolsó futamidőnél hosszabb vagy azzal azonos futamidejű kötvények összesített mennyisége kevesebb, mint az adott piac összes kötvénymennyiségének a 6 százaléka.

(22)

Amennyiben a nemteljesítési statisztikából nem vezethető le megbízható hitelkockázati kamatkülönbözet, mint például az államkötvényekkel szembeni kitettségek esetében, az illeszkedési és a volatilitási kiigazítás kiszámításához felhasznált alapvető kamatkülönbözet a kockázatmentes hozam feletti kamatkülönbözet hosszú távon vett átlagának részösszegével egyenlő a 2009/138/EK irányelv 77c. cikke (2) bekezdésének b) és c) pontja szerint. A tagállamok központi kormányzataival és központi bankjaival szembeni kitettségek tekintetében az eszközkategóriának tükröznie kell az egyes tagállamok közötti különbségeket.

(23)

A releváns kockázatmentes hozam átlátható, a 2014/51/EU irányelv (29) preambulumbekezdésének megfelelő meghatározása érdekében az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóságnak (EIOPA) a 2009/138/EK irányelv 77e. cikkének (1) bekezdése értelmében kiadott technikai információk részeként közzé kell tennie az EIOPA módszertanát, feltevéseit és a hitelkockázati swap-árfolyamokra vonatkozó kiigazításnak, a volatilitási kiigazításnak és az illeszkedési kiigazítás alapvető kamatkülönbözetének a kiszámításához felhasznált adatok azonosítását.

(24)

A biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek biztosítási ágazatokra és homogén kockázati csoportokra való felosztásának tükröznie kell a kötelezettség alapjául szolgáló kockázatok jellegét. Az alapul szolgáló kockázatok jellege olyan felosztást is indokolhat, amely eltér a biztosítási tevékenységek életbiztosítási és nem-életbiztosítási tevékenységekre való felosztásától, a 2009/138/EK irányelv I. mellékletében meghatározott nem-életbiztosítási ágazatoktól és a 2009/138/EK irányelv II. mellékletében meghatározott életbiztosítási ágazatoktól.

(25)

Annak meghatározása során, hogy egy, a biztosítástechnikai tartalékok számítására szolgáló módszer arányos-e a kockázatok jellegével, nagyságrendjével és összetettségével, értékelni kell a módszer modellhibáját. Ehhez az értékeléshez azonban a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak nem szükséges meghatároznia a modellhiba pontos összegét.

(26)

A 2009/138/EK irányelv 77b. cikkének (1) bekezdésében említett illeszkedési kiigazítás használatára vonatkozó felügyeleti jóváhagyás kérelmezéséhez a vállalkozások különböző alkalmas biztosítási termékeket egyetlen portfóliónak tekinthetik, amennyiben a jóváhagyási feltételeket folyamatosan teljesítik, és nincsenek jogi akadályai annak, hogy üzleti tevékenységüket a vállalkozás egyéb tevékenységeitől elkülönülten, egyetlen portfólióban szervezzék meg és irányítsák.

(27)

Annak jóváhagyásához, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító kiegészítő szavatoló tőkét is figyelembe vegyen a szavatolótőke-szükséglet teljesítéséhez, a felügyeleti hatóságoknak értékelniük kell a meghatározó kritériumokat. A kiegészítő szavatolótőke-elemek jóváhagyását kérelmező biztosítónak vagy viszontbiztosítónak ugyanakkor bizonyítania kell a felügyeleti hatóságok felé, hogy teljesítette a kritériumokat, és át kell adnia a felügyeleti hatóságok részére minden olyan információt, amelyre a hatóságoknak az értékeléshez szükségük lehet. A kiegészítő szavatoló tőke jóváhagyására irányuló kérelmet a felügyeleti hatóságok eseti alapon bírálják el.

(28)

A kiegészítő szavatoló tőke jóváhagyása iránti kérelemnek a 2009/138/EK irányelv 90. cikke szerinti értékelése során a felügyeleti hatóságoknak mérlegelniük kell a kérelmezett jóváhagyás tárgyát képező kiegészítő szavatolótőke-elem gazdasági tartalmát és jogi érvényesíthetőségét.

(29)

Az 1. szintű szavatoló tőkét olyan jó minőségű szavatolótőke-elemeknek kell alkotniuk, amelyek teljesen elnyelik a veszteségeket, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító folyamatos jelleggel folytathassa tevékenységét.

(30)

Amennyiben egy ügylet gazdasági hatása vagy kapcsolódó ügyletek egy csoportja egyenértékű a biztosító vagy viszontbiztosító saját részvényeinek tartásával, az eszközök kötelezettségeket meghaladó többletét csökkenteni kell oly módon, hogy az tükrözze a szavatoló tőke adott részére vonatkozó terhelést.

(31)

Annak értékeléséhez, hogy egy adott szavatolótőke-elem elegendő futamidejű-e, az adott elem eredeti futamidejét kell figyelembe venni. A biztosító vagy viszontbiztosító teljes szavatoló tőkéjének átlagos futamideje, figyelembe véve valamennyi szavatolótőke-elem hátralévő futamidejét, nem lehet lényegesen rövidebb, mint a biztosító vagy viszontbiztosító kötelezettségeinek átlagos futamideje. A biztosítónak vagy viszontbiztosítónak saját kockázat- és szolvenciaértékelésében azt is értékelnie kell, hogy a szavatoló tőke teljes összege elegendő futamidejű-e, figyelembe véve valamennyi szavatolótőke-elem, illetve biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettség eredeti és hátralévő futamidejét egyaránt.

(32)

A 2009/138/EK irányelv 93. cikkével összhangban a felszámolás során való veszteségelnyelés értékelése nem alapulhat az eszközök kötelezettségeket meghaladó, folyamatos működés szerint értékelt többletének és az eszközök kötelezettségeket meghaladó, arra a feltevésre alapozva értékelt többletének az összehasonlításán, hogy a biztosítóra vagy viszontbiztosítóra vonatkozóan felszámolási eljárást kezdeményeztek.

(33)

Mivel a meglévő biztosítási és viszontbiztosítási szerződésekből befolyó jövőbeli díjak beleszámítanak a biztosítástechnikai tartalékok számításába, az eszközök kötelezettségeket meghaladó többletének az 1. szintbe belefoglalt összege nem igazítandó ki úgy, hogy abban ne szerepeljen a jövőbeli díjakból származó várt nyereség.

(34)

A visszavásárlást ösztönző jellemzőkkel bíró szavatolótőke-elemeknek – például ahol a szerződés szerint nő a fizetendő osztalék, vagy ahol visszahívási opció alapján nő a kamatszelvény kamatlába – limitáltnak kell lenniük, hogy a szavatolótőke-szükséglet megszegése esetén korlátozható legyen a visszafizetés és a visszaváltás, továbbá azok csak 2. vagy 3. szintűként sorolhatók be.

(35)

A biztosítónak vagy viszontbiztosítónak olyan összegekre kell felosztania az eszközök kötelezettségeket meghaladó többletét, amelyek megfelelnek a pénzügyi beszámolóiban szereplő tőkeelemeknek és egy átértékelési tartaléknak. Az átértékelési tartalék lehet pozitív vagy negatív.

(36)

Mindegyik szinthez létre kell hozni a szavatolótőke-elemek teljes listáját, beleértve a 3. szintet is, hogy egyértelmű legyen, mely elemek besorolásához kell a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak felügyeleti jóváhagyást kérnie.

(37)

Az elkülönített alapok olyan konstrukciók, amelyeknél az eszközök és kötelezettségek egy adott csoportját úgy kezelik, mintha külön vállalkozást képeznének, és azok nem tartalmazzák a hagyományos, indexhez vagy befektetési egységekhez kötött, vagy viszontbiztosítási tevékenységeket. A biztosító vagy viszontbiztosító eszközei kötelezettségeket meghaladó többletét eredményező számításnak tükröznie kell egy elkülönített alap eszközeinek a korlátozott átruházhatóságát.

(38)

Az életbiztosítási és a nem-életbiztosítási, valamint viszontbiztosítási tevékenységek egyaránt eredményezhetik elkülönített alapok létrehozását. A nyereségrészesedés nem feltétlenül tesz szükségessé elkülönített alapokat, és az nem tekinthető az elkülönített alapok legfőbb jellemzőjének.

(39)

Az elkülönített alapoknak olyan megállapodásokra kell korlátozódniuk, amelyek bizonyos szavatolótőke-elemek folyamatos működés melletti veszteségelnyelő képességét csökkentik. A veszteségelnyelő képességet csak felszámolás esetén érintő megállapodások nem tekintendők elkülönített alapnak.

(40)

A biztosítási és a banki ágazatban a szavatoló tőke kettős figyelembevételének megakadályozása érdekében a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak az alapvető szavatoló tőke összegéből le kell vonnia a pénz- és hitelintézetekben fennálló olyan, az 1. szintű szavatolótőke-elemek 10 %-át meghaladó részesedéseket, amelyekre nem vonatkozik semmilyen korlátozás. A pénz- és hitelintézetekben fennálló olyan részesedéseket, amelyek összesítve haladják meg ugyanezt a küszöbértéket, részlegesen kell levonni arányossági alapon. Nincs szükség levonásra abban az esetben, ha a részesedések stratégiai jellegűek, és e vállalkozások esetében a csoportszintű szavatolótőke-megfelelés kiszámításához a 2002/87/EK irányelv I. mellékletében meghatározott 1. módszert alkalmazzák.

(41)

A minimális tőkeszükségletet és a szavatolótőke-szükségletet fedező figyelembe vehető szavatoló tőke összegét többségében 1. szintű szavatoló tőkének kell alkotnia. Annak érdekében, hogy a korlátok ne vezessenek potenciális prociklikus hatásokhoz, a 2. és 3. szintű elemek figyelembe vehető összegeire vonatkozó korlátozásokat oly módon kell alkalmazni, hogy az 1. szintű szavatoló tőkében bekövetkező veszteség ne eredményezzen az adott veszteségnél nagyobb mértékű veszteséget a figyelembe vehető szavatoló tőke teljes összegében. Ezért a korlátozásokat olyan mértékben kell alkalmazni, hogy a szavatolótőke-szükségletet és a minimális tőkeszükségletet a szavatoló tőke fedezze. A korlátokat meghaladó szavatolótőke-elemek nem tekinthetők figyelembe vehető szavatoló tőkének.

(42)

A regionális kormányzatok és helyi hatóságok listáinak összeállításakor az EIOPA-nak tiszteletben kell tartania azt a követelményt, hogy az ezekkel szembeni kitettség ne különbözzön kockázat tekintetében az annak a központi kormányzatnak való kitettségtől, amelynek a joghatósági területén működnek, az előzőek önálló adókivetési jogköréből adódóan, valamint hogy a nemteljesítési kockázatukat csökkentő sajátos intézményi berendezkedéssel rendelkeznek. A 2009/138/EK irányelv 109a. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében elfogadott végrehajtási aktus e listákra gyakorolt hatása az, hogy a standard formula piaci kockázati és partner általi nemteljesítési kockázati moduljának számításához a felsorolt regionális kormányzatokkal és helyi hatóságokkal szembeni közvetlen kitettségeket azon ország központi kormányzatával szembeni kitettségként kezelik, amelyben működnek.

(43)

A hosszú távú szerződések átstrukturálását szolgáló helytelen ösztönzők nyújtásának megakadályozására a nem életbiztosítási és az életbiztosítási tartalékolási technikákhoz hasonlóan kezelt (SLT) egészségbiztosítási díjkockázatnak a standard formulában használt mennyiségi mérőszámának nem a biztosítási és viszontbiztosítási szerződések jogi formáján, hanem azok gazdasági tartalmán kell alapulnia. Ezért a mennyiségi mérőszámnak számításba kell vennie a meglévő és a következő 12 hónapban megkötendő szerződések határain belül megszolgált díjakat.

(44)

Mivel a meglévő nem-életbiztosítási és -viszontbiztosítási szerződések jövőbeli díjaiban foglalt várható nyereség a biztosító vagy viszontbiztosító figyelembe vehető szavatoló tőkéjében kerül megjelenítésre, a nem-életbiztosítási kockázati modulnak számításba kell vennie a nem-életbiztosítási és -viszontbiztosítási szerződésekkel kapcsolatos törlési kockázatot.

(45)

Díjkockázat tekintetében a nem-életbiztosítási és egészségbiztosítási díj- és tartalékkockázat tőkeszükséglete kiszámításának a múltbeli és a várható jövőbeni megszolgált díjak közül a nagyobbikon kell alapulnia a jövőbeni megszolgált díjakkal kapcsolatos bizonytalanság figyelembevétele érdekében. Amennyiben azonban egy biztosító vagy viszontbiztosító megbízhatóan szavatolni tudja, hogy a jövőbeni megszolgált díjak nem haladják meg a várható díjakat, a számításnak csak a várható megszolgált díjakon kell alapulnia.

(46)

Az életbiztosítási kötelezettségek átlagos jellemzőinek a megjelenítése érdekében a tömeges törlési kockázat szavatolótőke-szükségleti standard formulában való modellezésének azon a feltevésen kell alapulnia, hogy a szerződést viszontbiztosításba adó biztosító vagy viszontbiztosító által gyakorolható opciókkal járó kockázat nem lényeges a viszontbiztosításba vevő biztosítóra vagy viszontbiztosítóra nézve.

(47)

Az életbiztosítási tartalékolási technikákhoz hasonlóan kezelt egészségbiztosítás (SLT egészségbiztosítás) és az egyéb egészségbiztosítási tevékenységek (NSLT egészségbiztosítás) eltérő kockázati profiljának a megjelenítése érdekében az egészségbiztosítási kockázati modulnak ennél a két biztosítási típusnál más-más részmodulokat kell tartalmaznia.

(48)

Az életbiztosítási kötelezettségek átlagos jellemzőinek a megjelenítése érdekében az életbiztosítási és SLT egészségbiztosítási kockázati modulok modellezésének azon a feltevésen kell alapulnia, hogy a biztosítási és viszontbiztosítási szolgáltatások inflációtól való függőségével járó kockázat nem jelentős.

(49)

A standard formula nem-életbiztosítási és egészségbiztosítási katasztrófakockázati részmoduljai forgatókönyv-alapú számításainak a katasztrófa miatti bruttó veszteségek specifikációján kell alapulnia a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységektől megtérülő összegek levonása nélkül. A biztosítónak vagy viszontbiztosítónak az alapvető szavatoló tőke forgatókönyvből adódó változásainak meghatározásakor figyelembe kell vennie sajátos viszontbiztosítási szerződései és különleges célú gazdasági egységei kockázatcsökkentő hatását.

(50)

A nem-életbiztosítási kötelezettségek átlagos jellemzőinek a megjelenítése érdekében a felelősségi kockázatnak a standard formula nem-életbiztosítási katasztrófakockázati részmoduljában való modellezése azon a feltevésen kell, hogy alapuljon, hogy a nagyszámú, felelősségbiztosítási kötelezettség hatálya alá tartozó hasonló kárigény felhalmozódásának a kockázata nem jelentős.

(51)

A nem-életbiztosítási kötelezettségek átlagos jellemzőinek a megjelenítése érdekében a tömeges baleseti kockázat standard formulában való modellezésének azon a feltevésen kell alapulnia, hogy a biztosítók és viszontbiztosítók bizonyos európai országoktól eltérő harmadik országbeli tömeges baleseti kockázattal szembeni kitettsége nem jelentős a 2009/138/EK irányelv hatálya alá tartozó biztosítókra vagy viszontbiztosítókra és biztosítói csoportokra nézve. Ezenkívül azon a feltevésen is alapulnia kell, hogy az üzemi balesetbiztosításokkal kapcsolatos tömeges baleseti kockázat nem jelentős.

(52)

A nem-életbiztosítási kötelezettségek átlagos jellemzőinek a megjelenítése érdekében a baleset-koncentrációs kockázat standard formulában való modellezésének azon a feltevésen kell alapulnia, hogy a csoportos szerződések kivételével az egészségügyi költségbiztosításokkal és a jövedelembiztosításokkal kapcsolatos baleset-koncentrációs kockázat nem jelentős.

(53)

A természeti katasztrófákkal kapcsolatos empirikus bizonyítékoknak a standard formula kalibrálásában való megjelenítése érdekében a természetikatasztrófa-kockázat modellezésének olyan földrajzi felosztásokon kell alapulnia, amelyek megfelelően homogének azon kockázatok tekintetében, amelynek a biztosító vagy viszontbiztosító ki van téve. E felosztások kockázati súlyait úgy kell meghatározni, hogy 99,5 %-os biztonsági szintű kockáztatott értékkel számításba vegyék a releváns biztosítási ágazatokban az éves veszteség és biztosítási összeg arányát. A szóban forgó földrajzi felosztások közötti korrelációs együtthatókat úgy kell megválasztani, hogy tükrözzék a földrajzi felosztásokban fennálló megfelelő kockázatok közötti függőséget, figyelembe véve a függőség esetleges nonlinearitását.

(54)

A vállalkozás tényleges kockázati kitettségének a standard formulán belüli, a természetikatasztrófa-kockázati tőkeszükséglet számításában való figyelembevétele érdekében a biztosítási összeget úgy kell meghatározni, hogy az figyelembe vegye a katasztrófaesemények ellentételezésére vonatkozó szerződéses korlátokat.

(55)

A standard formula piaci kockázati moduljának azon a feltevésen kell alapulnia, hogy az eszközöknek és kötelezettségeknek a piaci paraméterek volatilitásában bekövetkező változásokra való érzékenysége nem jelentős.

(56)

A hosszabb futamidők esetén fennálló kamatlábkockázat kalibrálásának tükröznie kell, hogy az a végső határidős kamatláb, amely felé a kockázatmentes hozamgörbe konvergál, időben stabil, és csak a hosszú távú várakozásokban bekövetkező változások esetén módosul.

(57)

A standard formula számításához a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak azonosítania kell, hogy mely kapcsolt vállalkozásai stratégiai jellegűek. A stratégiai jellegű kapcsolt vállalkozásokba irányuló befektetésekkel kapcsolatos részvénypiaci kockázati részmodul kalibrálásának tükröznie kell az értékük volatilitásának a stratégiai jellegből adódó valószínű csökkenését és a részesedő vállalkozásnak a kapcsolt vállalkozásra gyakorolt befolyását.

(58)

A futamidő-alapú részvénypiaci kockázati részmodulnak azon a feltevésen kell alapulnia, hogy a tőkebefektetések 2009/138/EK irányelv 304. cikkében említett jellemző tartási periódusa összhangban van a kötelezettségek 2009/138/EK irányelv 304. cikke szerinti átlagos futamidejével.

(59)

A prociklikusság hatásainak elkerülése érdekében a részvénypiaci kockázati részmodul szimmetrikus kiigazítási mechanizmusának a periódusa egyensúlyt kell, hogy teremtsen a részmodul kockázatérzékenységének a fenntartása és a szimmetrikus kiigazítás céljának tükrözése között.

(60)

Amikor a biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségek legjobb becslésének számításakor illeszkedési kiigazítást alkalmaznak, a szavatolótőke-szükségletnek a kamatrés-kockázati részmodulban való kiszámítása során figyelembe kell venni az eszközökre vonatkozó kamatkülönbözetek változásainak az illeszkedési kiigazításra és ezáltal a biztosítástechnikai tartalékok értékére gyakorolt hatását.

(61)

Figyelembe véve, hogy a harmadik országokban található ingatlanok kockázati profilja nem tér el lényegesen az unióbeli ingatlanokétól, a standard formula ingatlanpiaci kockázati részmoduljának ezt a két kitettségtípust azonosan kell kezelnie.

(62)

Mivel a koncentrációs kockázatot általában azon kibocsátók diverzifikációjának a hiánya okozza, amelynek a biztosító vagy viszontbiztosító ki van téve, a standard formula piaci kockázatkoncentrációs részmoduljának azon a feltevésen kell alapulnia, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító által tartott eszközök földrajzi vagy ágazati koncentrációja nem jelentős.

(63)

A standard formula partner általi nemteljesítési kockázati moduljának azon a feltevésen kell alapulnia, hogy diverzifikálható kitettségek esetén, amennyiben a partner valószínűleg minősített (1-es típusú kitettségek), a nem ugyanazon csoporthoz tartozó partnerekkel kapcsolatos nemteljesítési veszteség független, az ugyanazon csoporthoz tartozó partnerekkel kapcsolatos nemteljesítési veszteség pedig nem független.

(64)

Annak biztosítására, hogy a standard formulával számított szavatolótőke-szükségletben számításba vegyék az összes olyan partnerrel kapcsolatos hitelkockázatot, amelynek a biztosító vagy viszontbiztosító ki van téve, minden olyan kitettséget, amelyet sem a kamatrés-kockázati részmodul, sem a partner általi nemteljesítési kockázati modul nem vesz számításba 1-es típusú kitettségként, 2-es típusú kitettségként kell számításba venni a partner általi nemteljesítési kockázati modulban.

(65)

A standard formula partner általi nemteljesítési kockázati moduljának tükröznie kell a biztosítéki megállapodások gazdasági hatását a partner nemteljesítése esetén. Különösen mérlegelni kell azt, hogy a biztosíték teljes tulajdonjoga átruházásra kerül-e. Azt is mérlegelni kell, hogy a partner fizetésképtelensége esetén a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak a partner fizetésképtelenségi vagyonában fennálló, a biztosítékot meghaladó arányos részesedésének meghatározásakor figyelembe veszik-e, hogy a vállalkozás megkapja a biztosítékot.

(66)

A 2009/138/EK irányelv 104. cikkének (1), (3) és (4) bekezdésében meghatározott módszernek megfelelően az alapvető szavatolótőke-szükségletnek egy további kockázati modult is magában kell foglalnia az immateriális javakból származó olyan egyedi kockázatok kezelése érdekében a szavatolótőke-megfelelési célokra való elismerés és értékelés szerint, amelyeket a szavatolótőke-szükséglet máshol nem vesz számításba.

(67)

A standard formula működési kockázati modulja tényező-alapú számításban tükrözi a nem megfelelő vagy meghiúsult belső folyamatokból, az alkalmazott emberi erőforrásból vagy rendszerekből, vagy külső eseményekből eredő kockázatokat. E célból a biztosítástechnikai tartalékok, az előző tizenkét hónap során megszolgált díjak, és az előző tizenkét hónap során felmerült költségek megfelelő mennyiségi mérőszámnak minősülnek e kockázat tükrözésére. Az utóbbi mennyiségi mérőszám csak az életbiztosítási szerződésekre vonatkozóan releváns, ha a kockázatot a szerződő viseli. Tekintettel arra, hogy a szerzési költségek heterogén módon oszlanak el a különböző biztosítási üzleti modellek között, ezeket a költségeket nem kell figyelembe venni az előző 12 hónap során felmerült költségek összegére vonatkozó mennyiség mérőszámban. Annak biztosítása érdekében, hogy a működési kockázat tőkekövetelménye továbbra is megfeleljen a 2009/138/EK irányelv 101. cikkében meghatározott biztonsági szintnek, a működési kockázati modult felül kell vizsgálni a (150) preambulumbekezdésben említett, a szavatolótőke-szükséglet standard formulával való kiszámításához használt módszerek, feltevések és standard paraméterek Bizottság általi felülvizsgálata részeként. Ennek a felülvizsgálatnak főként azon életbiztosítási szerződésekre kell irányulnia, amelyek esetében a kockázatot a szerződő viseli.

(68)

A biztosítástechnikai tartalékok és a halasztott adók veszteségelnyelő képességét érintő kiigazításnak a számításakor ügyelni kell arra, hogy ne vegyék kétszer figyelembe a jövőbeni diszkrecionális nyereségrészesedések vagy a halasztott adók kockázatcsökkentő hatását.

(69)

A jövőbeni diszkrecionális nyereségrészesedések általában az életbiztosítási és SLT egészségbiztosítási szerződésekre jellemzők. Ezért a biztosítástechnikai tartalékok és a halasztott adók veszteségelnyelő képességét érintő kiigazításnak figyelembe kell vennie a jövőbeni diszkrecionális nyereségrészesedések kockázatcsökkentő hatását az életbiztosítási kockázat, az SLT egészségbiztosítási kockázat, az egészségbiztosítási katasztrófakockázat, a piaci kockázat és a partner általi nemteljesítési kockázat vonatkozásában. A standard formula összetettségének csökkentése és a biztosítóra vagy viszontbiztosítóra nehezedő számítási terhek korlátozása céljából a kiigazítás nem alkalmazandó a nem-életbiztosítások és az NSLT egészségbiztosítások kockázataira. Mivel a nem megfelelő vagy meghiúsult belső folyamatokból, az alkalmazott emberi erőforrásból vagy rendszerekből, vagy külső eseményekből eredő veszteségeket a jövőbeni diszkrecionális nyereségrészesedések esetenként nem nyelik el kellő hatékonysággal, a kiigazítás a működési kockázatra nem alkalmazandó.

(70)

A kockázatcsökkentési technikák szavatolótőke-szükséglet számításában való megjelenítésének tükröznie kell az alkalmazott technika gazdasági tartalmát és azokra a kockázatcsökkentési technikákra kell korlátozódnia, amelyek ténylegesen a biztosítón vagy viszontbiztosítón kívülre helyezik át a kockázatot.

(71)

Annak értékelésekor, hogy ténylegesen megtörtént-e a kockázat áthelyezése, mérlegelni kell a kockázatcsökkentési technika valamennyi elemét, valamint a biztosító vagy viszontbiztosító és a partnereik közötti megállapodásokat. A viszontbiztosítás által nyújtott kockázatcsökkentés esetében az a tény, hogy a viszontbiztosító kifizetéseinek összegében vagy időzítésében bekövetkező jelentős eltérések valószínűsége csekély, önmagában nem jelenti azt, hogy a viszontbiztosító nem vállalt kockázatot.

(72)

A szavatolótőke-szükséglet standard formulájának forgatókönyv-alapú számításai az azonnali stresszhelyzetek hatásán alapulnak, és a biztosító vagy viszontbiztosító a stresszhelyzet bekövetkezésekor nem vehet figyelembe olyan kockázatcsökkentési technikákat, amelyek a biztosító vagy viszontbiztosító jövőbeli intézkedéseire támaszkodnak, így például dinamikus fedezeti stratégiákat vagy jövőbeli vezetői intézkedéseket. A dinamikus fedezeti stratégiákat és a jövőbeli vezetői intézkedéseket meg kell különböztetni a folyamatos fedezeti konstrukcióktól, amelyek esetében hatályban van egy kockázatcsökkentési technika, amelyet lejártakor egy hasonló konstrukcióval váltanak fel, tekintet nélkül a biztosító vagy viszontbiztosító szavatolótőke-megfelelési helyzetére.

(73)

Annak a helyzetnek az elkerülésére, hogy egy kockázatcsökkentési technika hatékonyságát aláássa a báziskockázat jelenléte, különösen pénznembeli eltérés miatt, a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak a szavatolótőke-szükséglet kiszámításakor figyelembe kell vennie a lényeges báziskockázatot. Amennyiben a szavatolótőke-szükséglet számítása nem tükrözi a lényeges báziskockázatot, a kockázatcsökkentési technika nem ismerhető el.

(74)

A szavatolótőke-szükséglet számításában megfelelően tükrözni kell a nyereségrészesedési megállapodások létezését, amelyekkel a nyereség szétosztásra kerül a szerződők vagy kedvezményezettek között.

(75)

Amennyiben az alapvető szavatolótőke-szükséglet valamely kockázati moduljához vagy részmoduljához tartozó tőkeszükséglet számítása kétirányú forgatókönyveknek az alapvető szavatoló tőkére gyakorolt hatásán alapul, mint például a kamatlábkockázat, a devizaárfolyam-kockázat vagy a törlési kockázat esetében, a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak meg kell határoznia, hogy melyik forgatókönyv érinti a legkedvezőtlenebbül a biztosító vagy viszontbiztosító egészének az alapvető szavatoló tőkéjét. Ennek meghatározásakor adott esetben figyelembe kell venni a nyereségrészesedés és a jövőbeni diszkrecionális nyereségrészesedések kifizetésének a hatásait az elkülönített alap szintjén. Az ily módon meghatározott forgatókönyv a releváns forgatókönyv az egyes elkülönített alapok elvi szavatolótőke-szükségletének a kiszámításához.

(76)

A korrelációs paraméterek empirikus adatok – például életbiztosítási kötelezettségek esetén a halandósági vagy a törlési arány változásai vagy nem-életbiztosítási kötelezettségek esetén az egyesített arányszámok vagy a tartalék-felhasználási arányok – alapján történő jövőbeli felülvizsgálatára való felkészülés érdekében az EIOPA-nak megfelelő adatokat kell kapnia a felügyeleti hatóságoktól. A felügyeleti hatóságok ezeket az adatokat a biztosítótól vagy viszontbiztosítótól kapják meg a felügyeleteknek benyújtandó azon információk részeként, amelyekre a felügyelethez szükség van, és ezért ez nem jelent további terhet a vállalkozások számára.

(77)

A korrelációs paraméterek frissítésével kapcsolatos vélemény megfogalmazásakor az EIOPA-nak figyelembe kell vennie, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító frissített korrelációs paramétereinek alkalmazása a 2009/138/EK irányelv 101. cikkében megfogalmazott alapelveknek megfelelő összesített szavatolótőke-szükségletet eredményezne-e, valamint hogy a kockázatok közötti függőségek nonlineárisak-e, illetve hogy szélsőséges forgatókönyveknél hiányzik-e a diverzifikáció, mely esetben az EIOPA-nak alternatív függőségi intézkedéseket kell mérlegelnie a korrelációs paraméterek frissítésének kalibrálásához.

(78)

Valószínű, hogy a belső modellek idővel számos ponton megváltoznak a kockázatmodellezéssel kapcsolatos ismeretek bővülésével, így a felügyeleti hatóságoknak az aktuális információkra és gyakorlatokra kell támaszkodniuk a belső modell értékelésében, hogy az lépést tartson a legfrissebb fejleményekkel.

(79)

Egy belső modell csak akkor játszhat fontos szerepet egy biztosító vagy viszontbiztosító irányítási rendszerében, ha hozzáigazítják a vállalkozás üzleti tevékenységéhez, és a döntéseiket a modell eredményeire alapozó személyek értik a modellt. Ezért a belső modellek használati tesztjének szavatolnia kell, hogy a jóváhagyott belső modellek megfelelőek a vállalkozás üzleti tevékenységéhez, és azokat a vállalkozást ténylegesen irányító személyek értik.

(80)

A szavatolótőke-szükségletet belső modell alapján számító biztosítónak vagy viszontbiztosítónak a belső modellt kockázatkezelési rendszerében és döntéshozatali folyamataiban úgy kell felhasználnia, hogy ösztönzők jöjjenek létre magának a belső modellnek a minőségi fejlesztésére is.

(81)

Az a követelmény, hogy a belső modellnek széles körben használtnak kell lennie és fontos szerepet kell játszania az irányítási rendszerekben a 2009/138/EK irányelv 120. cikkében leírtaknak megfelelően, nem eredményezheti azt, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító vakon bízik a belső modell eredményeiben. A vállalkozások nem alapozhatják döntéseiket a belső modell eredményeire a modell megfelelőségének alapos értékelése nélkül. Tisztában kell lenniük a belső modell korlátaival, és azokat figyelembe kell venniük a döntéseikben.

(82)

Mivel a belső modellek valószínűség-eloszlási előrejelzésének kiszámítására a 2009/138/EK irányelv 121. cikkének (4) bekezdése szerint nincs előírva konkrét módszer, és mivel a belső modelleket hozzá kell igazítani a biztosító vagy viszontbiztosító konkrét üzleti tevékenységéhez, a belső modellek jelentősen eltérhetnek módszertanuk, a bennük felhasznált információk, feltevések és adatok, valamint validálási folyamataik tekintetében. Ezért a statisztikai minőségi előírásoknak és a validálási előírásoknak elvi alapúaknak kell lenniük, és azokban csak konkrét minimumkövetelmények szerepelhetnek. Ugyanebből az okból a dokumentációs előírások sem tartalmazhatják a dokumentumok teljes jegyzékét, hanem csak azt a minimális dokumentumlistát, amelyre minden belső modell esetében szükség van. A vállalkozások dokumentációjának tartalmaznia kell minden olyan kiegészítő információt is, amely a belső modellekre vonatkozó dokumentációs előírások teljesítéséhez szükséges.

(83)

Annak biztosítására, hogy a belső modell mindig aktuális legyen és a lehető legjobban tükrözze a kockázati profilt, a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak tisztában kell lennie a vonatkozó aktuáriusi fejleményekkel és a kockázatmodellezés általánosan elfogadott piaci gyakorlatával. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak mindig az általánosan elfogadott piaci gyakorlatokhoz kell igazítania belső modelljét. A megfelelő belső modell kialakításához sok esetben szükség lehet az általánosan elfogadott piaci gyakorlattól való eltérésre.

(84)

A belső modellek többsége nagyszámú, különböző forrásokból származó és különböző jellemzőkkel és minőséggel bíró adatra épül. A belső modellhez felhasznált adatok megfelelőségének biztosítására a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak átlátható és strukturált módon kell összegyűjtenie, feldolgoznia és felhasználnia az adatokat.

(85)

A biztosítónak vagy viszontbiztosítónak szabadon kell meghatároznia a belső modell azon struktúráját, amely a legmegfelelőbben tükrözi a kockázatait. Ezt a felügyeleti hatóságok jóváhagyásával kell megtenni. Részleges belső modellek esetén érdemesebb lehet a különböző komponenseket külön-külön kiszámítani és azokat közvetlenül, a belső modellben való további aggregálás nélkül beépíteni a standard formulába. Ebben az esetben minden egyes komponenshez ki kell számítani a valószínűség-eloszlást.

(86)

A belső modellek standard formulába való beépítésének a szavatolótőke-szükséglet kiszámítására szolgáló integrálási technikái az adott belső modell részét képezik, és azoknak a részleges belső modell egyéb komponenseivel együtt teljesíteniük kell a 2009/138/EK irányelv vonatkozó követelményeit.

(87)

A biztosítónak vagy viszontbiztosítónak standard számítással kell kiszámítania lineáris minimális tőkeszükségletét, függetlenül attól, hogy a vállalkozás a standard formulával vagy belső modellel számítja-e ki a szavatolótőke-szükségletét.

(88)

A minimális tőkeszükséglet 2009/138/EK irányelv 129. cikkének (3) bekezdésében említett felső és alsó korlátjának a kiszámításához a biztosítóra és viszontbiztosítóra nézve nem írható elő a szavatolótőke-szükséglet negyedéves kiszámítása. Amennyiben a minimális tőkeszükséglet számítása nem esik egybe a szavatolótőke-szükséglet éves számításával, a vállalkozásoknak a szavatolótőke-szükséglet 2009/138/EK irányelv 102. cikke szerint legutóbb számított értékét kell felhasználniuk.

(89)

A 2009/138/EK irányelv 132. cikkében meghatározott „prudens személy” alapelvvel összhangban és a pénzügyi ágazatok közötti összhang biztosítása érdekében a hitelkonstrukciót forgalomképes értékpapírokba és más pénzügyi eszközökbe átcsomagoló vállalkozások (kezdeményezők, szponzorok vagy eredeti hitelezők) és az ilyen értékpapírokba és instrumentumokba befektető biztosítók vagy viszontbiztosítók közötti érdekeket össze kell hangolni. Az összehangolás megvalósításához a vállalkozások számára csak akkor szabad lehetővé tenni az ilyen értékpapírokba és instrumentumokba való befektetést, ha a kezdeményező, a szponzor vagy az eredeti hitelező jelentős nettó gazdasági érdeket tart meg az alapul szolgáló eszközökben. A jelentős nettó gazdasági érdek alapul szolgáló eszközökben való megtartására vonatkozó, a kezdeményező, a szponzor vagy az eredeti hitelező által betartandó követelmény akkor is érvényben van, ha több kezdeményező, szponzor vagy eredeti hitelező van. A követelmények kijátszásának megakadályozása, a félreértések megelőzése és a megfogalmazásnak a hitelintézetek tevékenységét szabályozó uniós jogszabályokkal való összehangolása érdekében az „átcsomagolt hiteleken alapuló, forgalomképes értékpapírokba vagy más pénzügyi eszközökbe történő befektetés” kifejezés helyett az „értékpapírosítási pozíciókba történő befektetés” kifejezés alkalmazandó.

(90)

Az értékpapírosított eszközökbe befektető biztosítónak vagy viszontbiztosítónak átfogó és alapos ismeretekkel kell rendelkeznie a befektetésről és a mögöttes kitettségekről. Ezen ismeretek összegyűjtése érdekében a vállalkozások csak alapos átvilágítás után hozhatják meg befektetési döntéseiket, amelynek nyomán megfelelő információkra és ismeretekre tesznek szert az értékpapírosítással kapcsolatban.

(91)

Annak érdekében, hogy az értékpapírosítási pozíciókból adódó kockázatokat megfelelően tükrözze a biztosító vagy viszontbiztosító tőkeszükséglete, szabályokat kell elfogadni az ilyen befektetések kockázatérzékeny és prudenciálisan megbízható kezelésére, a mögöttes kitettségek jellegétől és jegyzési folyamatától, valamint a strukturális és átláthatósági jellemzőktől függően. Az említett követelményeknek megfelelő értékpapírosításokat egyedi kezelés alá kell vonni a kamatrés-kockázati részmodulban, elismerve alacsonyabb kockázati profiljukat. Mivel csak a legelőrébb sorolt ügyletrészsorozatok alkalmasak ilyen kezelésre, és figyelembe véve a legelőrébb sorolt ügyletrészsorozatokkal járó hitelminőség-javítást összehasonlítva a mögöttes kitettségek teljes halmazával, helyénvaló az ilyen pozíciókra vonatkozó kamatrés-kockázati tényezők felső korlátját a mögöttes kitettségekre alkalmazandó kamatrés-kockázati tényezőnek a szintjén meghatározni, vagyis a nem minősített hitelekre alkalmazandó, futamidő-évenkénti 3 %-os kockázati tényező szintjén. Ezt a megközelítést felül kell vizsgálni a (150) preambulumbekezdésben említett, a szavatolótőke-szükséglet standard formulával való kiszámításához használt módszerek, feltevések és standard paraméterek Bizottság általi felülvizsgálata részeként.

(92)

A szabályozási arbitrázs elkerülése érdekében az értékpapírosítás szabályait „a tartalom elsődlegessége a formával szemben” elv alapján kell alkalmazni. Ezért az értékpapírosítás olyan egyértelmű és átfogó fogalommeghatározására van szükség, amely kiterjed minden olyan ügyletre vagy rendszerre, amelynél a kitettséggel vagy kitettségek halmazával kapcsolatos hitelkockázatot több ügyletrészsorozatba sorolják. Az olyan kitettség, amely közvetlen fizetési kötelezettséget keletkeztet fizikai eszközök finanszírozására vagy működtetésére használt ügyletek vagy rendszerek tekintetében, nem tekintendő értékpapírosítási ügyletből eredő kitettségnek, még abban az esetben sem, ha az ügylet vagy rendszer a veszteségviselési rangsorban különböző helyet elfoglaló fizetési kötelezettségekkel bír.

(93)

A jó irányítás a biztosító vagy viszontbiztosító hatékony és stabil vezetésének az alapja és a szabályozási keret kiemelten fontos eleme. A biztosító vagy viszontbiztosító irányítási rendszerének a felügyeleti és irányítási feladatkörök megfelelő és átlátható kiosztásán kell alapulnia a hatékony döntéshozatal, az érdekütközések megakadályozása és a vállalkozás hatékony irányítása érdekében.

(94)

A jó irányítás alapelve, hogy senkinek sem lehet döntési hatásköre mindenféle ellenőrzés nélkül. Ezért minden, a vállalkozást érintő fontos döntés végrehajtása előtt legalább egy másik személynek ellenőriznie kell a szóban forgó döntést.

(95)

A kockázatkezelési rendszer megfelelő működésének biztosítása érdekében a biztosító vagy viszontbiztosító által hozott intézkedések keretében a vállalkozás kockázatkezelési politikájának megfelelő gyakorlatokat és eljárásokat kell létrehoznia, végrehajtania, fenntartania és monitoroznia a vállalkozás üzleti tevékenységének kiemelten fontos területeire vonatkozóan.

(96)

A biztosítónak vagy viszontbiztosítónak megfelelő belső ellenőrzési rendszerrel kell rendelkeznie annak biztosítására, hogy a működési és felügyeleti feladatkört ellátó valamennyi személy a vállalkozás célkitűzéseinek megfelelően és a vonatkozó jogszabályokkal, rendeletekkel és közigazgatási rendelkezésekkel összhangban járjon el.

(97)

Annak érdekében, hogy a gazdasági értékelés megbízható, pontos és a 2009/138/EK irányelv 75. cikkének megfelelő legyen, megfelelő belső ellenőrzési rendszert kell létrehozni és bevezetni a biztosító vagy viszontbiztosító eszközeinek és kötelezettségeinek az értékelésére, egyebek mellett a felhasznált információk, adatok és feltevések független felülvizsgálatával és ellenőrzésével.

(98)

Annak biztosítására, hogy a biztosítástechnikai tartalékok értékelését a 2009/138/EK irányelv 76–85. cikkével összhangban hajtsák végre, a biztosító vagy viszontbiztosító irányítási rendszerének egy validálási folyamatot kell tartalmaznia a biztosítástechnikai tartalékok számítására vonatkozóan.

(99)

Az irányítási rendszer területén a függetlenség biztosítása érdekében a valamilyen funkciót ellátó személynek vagy szervezeti egységnek objektíven és befolyásoktól mentesen kell tudnia ellátni a feladatát, és a releváns megállapításokat közvetlenül az igazgatási, irányítási vagy felügyelő testülethez kell benyújtania. Annak érdekében, hogy a felügyeleti hatóságok szükség esetén időben meghozhassák a helyreállítási intézkedéseket, a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak megfelelő időben tájékoztatnia kell a felügyeleti hatóságot a vállalkozást ténylegesen irányító vagy egyéb kiemelten fontos feladatkört betöltő összes személy adatairól, és meg kell adnia minden más, e személyek szakmai alkalmasságának és üzleti megbízhatóságának az értékeléséhez szükséges információt. A biztosítóra vagy viszontbiztosítóra, illetve a felügyeletekre nehezedő indokolatlan terhek elkerülésére vonatkozó igény elismerése mellett ugyanakkor a biztosító vagy viszontbiztosító által elküldött értesítés nem jelenti a felügyeleti hatóság általi előzetes jóváhagyást. Amennyiben a felügyeleti hatóság úgy találja, hogy az adott személy nem felel meg a 2009/138/EK irányelvben meghatározott szakmai alkalmassági és üzleti megbízhatósági követelményeknek, jogosultnak kell lennie arra, hogy előírja a vállalkozás számára az illető személy lecserélését.

(100)

A vállalkozást ténylegesen irányító vagy egyéb kiemelten fontos feladatkört betöltő személyek hírnevének értékeléséhez meg kell vizsgálni e személyek múltbeli magatartását, és ellenőrizni kell, hogy előfordulhat-e az, hogy nem tudják hatékonyan ellátni feladataikat a vonatkozó szabályoknak, előírásoknak és iránymutatásoknak megfelelően. A múltbeli magatartással kapcsolatos információk között lehetnek bűnügyi vagy pénzügyi nyilvántartásokból származó adatok is. Egy személy múltbeli üzleti magatartása jelzésértékű lehet az illető személy feddhetetlensége tekintetében.

(101)

Annak biztosítására, hogy a feladatkörök és tevékenységek kiszervezése hatékonyan történjen, és ne ássa alá a biztosító vagy viszontbiztosító által a 2009/138/EK irányelv szerint teljesítendő kötelezettségeket, követelményeket kell meghatározni a szolgáltató kiválasztására, a megkötendő írásbeli megállapodásra és a biztosító vagy viszontbiztosító által a szolgáltatóval kapcsolatban elvégzendő folyamatos ellenőrzésre vonatkozóan.

(102)

Az olyan javadalmazási politikák és gyakorlatok, amelyek a biztosító vagy viszontbiztosító kockázatvállalási hajlandóságát meghaladó kockázatvállalásra ösztönöznek, alááshatják az ilyen vállalkozások hatékony kockázatkezelését. Ezért javadalmazási követelményeket kell meghatározni a vállalkozás körültekintő és megbízható irányítása és a túlzott kockázatvállalásra ösztönző javadalmazási megállapodások megakadályozása érdekében.

(103)

A többlettőke-követelmények előírását lehetővé tevő körülmények és a kiszámításukhoz alkalmazandó módszertan specifikációjának biztosítania kell, hogy a többlettőke-követelmények hatékony és kivitelezhető felügyeleti eszközt jelentsenek a szerződők és kedvezményezettek védelmére egy olyan szavatolótőke-szükséglet kiszámításával, amely megfelelően tükrözi a biztosító vagy viszontbiztosító általános kockázati profilját. A többlettőke-követelmények összegének számszerűen pozitív értéke van. A specifikációnak figyelembe kell vennie azt az igényt is, hogy hasonló körülményekhez egységes és közös megközelítéseket kell kidolgozni. Ebből a célból referenciaként szolgáló százalék- és határértékek szolgálhatnak alapfeltevésként az eltérések értékeléséhez, ám ez nem szoríthatja háttérbe az adott biztosító vagy viszontbiztosító számára megfelelő többlettőke-követelmény előírásának a fő célját.

(104)

A 2009/138/EK irányelv 138. cikke (4) bekezdésének alkalmazása során annak megítélésekor, hogy fennáll-e olyan kivételesen kedvezőtlen helyzet, amely jelentős piaci vagy az érintett biztosítási ágazatban szerzett részesedéssel rendelkező biztosító vagy viszontbiztosító pénzügyi helyzetét befolyásolja, az EIOPA-nak figyelembe kell vennie az összes releváns szempontot az érintett piac vagy ágazat szintjén, beleértve az e rendeletbe foglalt szempontokat is.

(105)

A 138. cikk (4) bekezdésének alkalmazása során annak megítélésekor, hogy egy adott biztosítóra vagy viszontbiztosítóra nézve meg kell-e hosszabbítani a helyreállítási időszakot, valamint a meghosszabbítás időtartamának meghatározásakor – figyelembe véve a 138. cikk (4) bekezdésében foglalt hét éves felső határt – a felügyeleti hatóságnak figyelembe kell vennie a vállalkozásra jellemző összes releváns szempontot, beleértve az e rendeletbe foglalt szempontokat is.

(106)

A 2009/138/EK irányelv előírja a biztosító vagy viszontbiztosító számára, hogy információkat tegyen közzé szavatolótőke-megfelelésével és pénzügyi helyzetével kapcsolatban. A nyilvánosságra hozandó információkat, valamint a közzététel módját szabályozó részletes és harmonizált követelményeknek biztosítaniuk kell az egységes piaci feltételeket és a biztosítási és viszontbiztosítási piacok zökkenőmentes működését az Unió egészében, továbbá Unió-szerte elő kell mozdítaniuk a biztosítási és viszontbiztosítási piacok hatékony integrációját.

(107)

Az arányosság elvének a közzététel területén való alkalmazása nem eredményezhet olyan kötelezettséget a biztosító vagy viszontbiztosító számára, hogy az üzleti tevékenységéhez nem kapcsolódó vagy nem lényeges információkat tegyen közzé.

(108)

A más jogi vagy szabályozási követelmények alapján közzétett egyenértékű információkra való hivatkozások esetén azoknak közvetlenül magukhoz az információkhoz kell elvezetniük, nem pedig egy általános dokumentumra kell mutatniuk.

(109)

Amennyiben a felügyeleti hatóságok a 2009/138/EK irányelv 53. cikkének (1) és (2) bekezdése alapján lehetővé teszik a biztosító vagy viszontbiztosító számára, hogy bizonyos információkat ne tegyen közzé, ez az engedély csak addig van érvényben, amíg a közzététel elmaradásának az oka fennáll. Ha ez az ok megszűnik, az adott naptól kezdődően a biztosító vagy viszontbiztosító köteles közzétenni a megfelelő információt.

(110)

A 2009/138/EK irányelv előírja a tagállamok számára, hogy biztosítsák a felügyeleti hatóságok arra vonatkozó hatáskörét, hogy megköveteljék a felügyelethez szükséges összes információ benyújtását. Ezen információk jelentős részben azok az adatok, amelyeket rendszeresen be kell nyújtani a felügyeleti hatóságokhoz.

(111)

A rendszeresen benyújtandó adatokat és a benyújtás módját szabályozó részletes és harmonizált követelményeket kell elfogadni a felügyeleti hatóságok által lefolytatott felülvizsgálati folyamat hatékony konvergenciájának biztosítása érdekében.

(112)

A biztosító vagy viszontbiztosító által a felügyeleti hatóságokhoz rendszeresen benyújtandó információk tartalmazzák a szavatolótőke-megfelelésről és pénzügyi helyzetről szóló jelentést. Ezenkívül be kell nyújtaniuk a rendszeres felügyeleti jelentést is, amely a szavatolótőke-megfelelésről és pénzügyi helyzetről szóló jelentésben foglalt információkon kívüli, a felügyelethez szükséges információkat tartalmaz. Ennek a két jelentésnek – úgy a biztosító vagy viszontbiztosító, mint a felügyeleti hatóságok érdekében – azonos felépítésűnek kell lennie.

(113)

A biztosító vagy viszontbiztosító kockázatértékelése alapján a felügyeleti hatóságok előírhatják a rendszeres felügyeleti jelentés évenkénti benyújtását a 2009/138/EK irányelv 36. cikkének megfelelően. Ha erre nem kerül sor, és a biztosító vagy viszontbiztosító csak 3 évente nyújtja be rendszeres felügyeleti jelentését, ettől függetlenül évente tájékoztatnia kell a felügyeleti hatóságokat a legutóbbi jelentéstételi időszak óta bekövetkezett jelentős fejleményekről.

(114)

A számszerű és szöveges információkat rendszeresen, szöveges jelentés és számadatokat tartalmazó táblák formájában kell benyújtani a felügyeleti hatósághoz. A számadatokat tartalmazó tábláknak részletesebben meg kell adniuk és szükség esetén ki kell egészíteniük a szöveges jelentésben foglalt információkat. A jelentésnek és a tábláknak – a szavatolótőke-megfelelésről és pénzügyi helyzetről szóló jelentésben foglaltakon túlmenően – elegendő információt kell tartalmazniuk ahhoz, hogy a felügyeleti hatóságok teljesíthessék a 2009/138/EK irányelv szerinti feladataikat, ugyanakkor nem eredményezhet szükségtelen terhet a biztosító vagy viszontbiztosító számára. A negyedévente benyújtandó számadatokat tartalmazó táblák körének szűkebbnek kell lennie az évente benyújtandó számadatokat tartalmazó táblák körénél.

(115)

Az arányosság elvének a felügyeleti jelentéstétel területén való alkalmazása nem eredményezhet olyan kötelezettséget a biztosítók vagy viszontbiztosítók vagy az Unión belül működő fióktelepek számára, hogy az üzleti tevékenységükhöz nem kapcsolódó vagy nem lényeges információkat nyújtsanak be.

(116)

A felügyeleti felülvizsgálati folyamat kritériumait és módszereit közzé kell tenni. Ennek keretében meg kell határozni azokat az általános eszközöket és intézkedéseket, amelyeket a felügyeleti hatóságok a 2009/138/EK irányelv 36. cikke (2) bekezdésében foglalt követelményeknek való megfelelés ellenőrzéséhez és értékeléséhez, illetve különösen a biztosító vagy viszontbiztosító kockázatkezelési megfelelőségének és a kedvezőtlen eseményekhez és változásokhoz való alkalmazkodási képességének a felülvizsgálatához alkalmaznak.

(117)

A 2009/138/EK irányelv 31. cikke (2) bekezdésének c) pontja szerinti összesített statisztikai adatok közzététele általános tájékoztatást biztosít a nemzeti biztosítási szektorokról és maguknak a felügyeleti hatóságoknak a legfontosabb tevékenységeiről. A megadott információknak tartalmazniuk kell a mennyiségi és minőségi követelményekkel kapcsolatos adatokat, valamint az összehasonlítható módon benyújtott összesített nemzeti adatokat.

(118)

A felügyeleti közzététel összehasonlíthatóságának biztosítása érdekében fel kell sorolni a prudenciális keretszabályok alkalmazásának azon kiemelten fontos területeit, amelyeken a felügyeleti hatóságoknak minimálisan közzé kell tenniük az adatokat.

(119)

A különleges célú gazdasági egység kitettségét mindig korlátozni kell annak biztosítására, hogy a különleges célú gazdasági egység eszközei egyenértékűek legyenek az összesített maximális kockázati kitettséggel vagy meghaladják azt.

(120)

Ha egy különleges célú gazdasági egységre több biztosítótól vagy viszontbiztosítótól származó kockázatok hárulnak, az adott különleges célú gazdasági egységnek mindig védelmet kell élveznie minden egyes olyan egyéb biztosító vagy viszontbiztosító felszámolási eljárásával szemben, amely kockázatokat helyez át a különleges célú gazdasági egységre.

(121)

A részvényesekre és a különleges célú gazdasági egységben minősített részesedéssel rendelkező tagokra, valamint a különleges célú gazdasági egységet ténylegesen vezető személyekre vonatkozó szakmai alkalmassági és üzleti megbízhatósági követelmények értékelésekor adott esetben figyelembe kell venni a biztosítókra és viszontbiztosítókra vonatkozó hasonló követelményeket.

(122)

A kockázat biztosítóról vagy viszontbiztosítóról a különleges célú gazdasági egységre, illetve a különleges célú gazdasági egységről a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír vagy finanszírozási mechanizmus nyújtóira való átruházásának mentesnek kell lennie minden olyan kapcsolt ügylettől, amely alááshatja a hatékony kockázatátruházást, például beszámításra vonatkozó szerződéses jog vagy olyan mellékmegállapodások, amelyeknek a célja a kockázatnak a különleges célú gazdasági egységről a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír vagy finanszírozási mechanizmus nyújtóira való átruházásából származó potenciális vagy tényleges veszteségek csökkentése.

(123)

Annak biztosítására, hogy a jövőbeli kifizetések előírása nem ássa alá a kockázatnak a biztosítóról vagy viszontbiztosítóról a különleges célú gazdasági egységre való tényleges átruházását, fontos, hogy a kifizetések elmaradása ne érintse kedvezőtlenül a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjét. Annak meghatározása során, hogy létezik-e olyan forgatókönyv, amelyben ez megtörténhet, a vállalkozásnak figyelembe kell vennie a szerződéses megállapodásokban mérlegelt összes forgatókönyvet és minden más forgatókönyvet, kivéve, ha az egyéb forgatókönyvek bekövetkezésének rendkívül csekély a valószínűsége.

(124)

A 2009/138/EK irányelv 220. cikke előírja, hogy a csoportszintű szavatolótőke-megfelelést az 1. módszer (konszolidált beszámolón alapuló módszer) szerint kell kiszámítani, kivéve, ha annak kizárólagos alkalmazása nem lenne megfelelő. Annak értékelésekor, hogy az 1. módszer helyett – vagy amellett – a 2. módszert (levonási és aggregálási módszer) kell-e alkalmazni, a csoportfelügyeleti hatóságnak számos harmonizált meghatározó tényezőt kell mérlegelnie. Az egyik ilyen tényező az, hogy az 1. módszer alkalmazása nem jelentene-e túlzott terhet, valamint hogy a csoport kockázatainak a jellege, nagyságrendje és összetettsége alapján a 2. módszer alkalmazása nem befolyásolná-e lényegesen a csoportszintű szavatolótőke-megfelelés számítási eredményeit. Annak ellenőrzésekor, hogy a 2. módszer alkalmazása lényegesen befolyásolná-e a csoportszintű szavatolótőke-megfelelés számítási eredményeit, a 2. módszert a csoport 2009/138/EK irányelv szerinti összesített figyelembe vehető szavatoló tőkéje és összesített szavatolótőke-szükséglete alapján az 1. módszerrel kell összehasonlítani, nem pedig egy egyenértékű harmadik országban meghatározott szavatolótőke-szükséglettel.

(125)

Az egyenlő versenyfeltételek olyan harmadik országokban való biztosítása érdekében, amelyekben egy csoport harmadik országbeli kapcsolt biztosítót vagy viszontbiztosítót tartalmaz, és amennyiben a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadott el a 2009/138/EK irányelv 227. cikkének (4) vagy (5) bekezdése alapján az adott harmadik ország szolvenciarendszerének egyenértékűsége vagy átmeneti egyenértékűsége megállapítására, a csoportfelügyeleti hatóságnak elsőbbséggel kell kezelnie ezt a megfontolást annak eldöntésekor, hogy az 1. módszer (konszolidált beszámoló) helyett – vagy amellett – a 2. módszert (levonási és aggregálási módszer) kell-e alkalmazni.

(126)

A 2009/138/EK irányelv szerint amennyiben a felügyeleti hatóságok úgy vélik, hogy valamely kapcsolt biztosító vagy viszontbiztosító szavatolótőke-szükségletének a fedezésére figyelembe vehető bizonyos szavatolótőke-elemek nem állnak ténylegesen rendelkezésre a csoportszintű szavatolótőke-szükséglet fedezésére, ezek a szavatolótőke-elemek csak annyiban vonhatók be a számításba, amennyiben a kapcsolt vállalkozás szavatolótőke-szükségletének a fedezésére figyelembe vehetőek. Ebben az összefüggésben annak megítélésekor, hogy bizonyos szavatolótőke-elemek ténylegesen a csoport rendelkezésére állnak-e, a felügyeleti hatóságoknak arra kell alapozniuk a döntésüket, hogy léteznek-e olyan korlátozások, amelyek befolyásolják a megfelelő szavatolótőke-elemek helyettesíthetőségét (azaz csak bizonyos veszteségek fedezésére szolgálnak-e) vagy átruházhatóságát (azaz vannak-e jelentős akadályai a szavatolótőke-elemek egyik szervezetről a másikra való átruházásának). Ennek értékelésekor a felügyeleti hatóságoknak különös figyelmet kell fordítaniuk a leányvállalat biztosítók vagy viszontbiztosítók, harmadik országbeli biztosítók vagy viszontbiztosítók, biztosítási holding társaságok vagy vegyes pénzügyi holding társaságok szavatolótőke-szükségletének a fedezésére szolgáló figyelembe vehető szavatoló tőkében fennálló kisebbségi részesedésekre.

(127)

Annak biztosítására, hogy az adott csoporthoz tartozó biztosítók és viszontbiztosítók szerződői és kedvezményezettjei megfelelő védelemben részesüljenek minden, a csoportfelügyelet hatálya alá tartozó vállalkozás felszámolása esetén, a csoportban található biztosítói holdingtársaságok és vegyes pénzügyi holdingtársaságok által kibocsátott szavatolótőke-elemek csak akkor tekinthetők tehermentesnek, ha az ezen szavatolótőke-elemekre vonatkozó kárigények alacsonyabb prioritásúak, mint az adott csoporthoz tartozó biztosítók vagy viszontbiztosítók összes szerződőjének és kedvezményezettjének a követelései.

(128)

Megfelelő szabályokat kell létrehozni a csoport szintjén a különleges célú gazdasági egységek kezelésére. E tekintetben a 2009/138/EK irányelv szerinti olyan különleges célú gazdasági egységek, amelyek vagy megfelelnek az irányelvben foglalt követelményeknek, vagy egy harmadik országbeli felügyeleti hatóság szabályozása alá esnek, és így egyenértékű követelményeket teljesítenek, nem vonhatók be teljes mértékben a konszolidációba.

(129)

A csoportszintű biztosítástechnikai tartalékok legjobb becslésének az 1. módszer (konszolidált beszámolón alapuló módszer) szerinti kiszámításának azon a feltevésen kell alapulnia, hogy a részt vevő biztosítók és viszontbiztosítók legjobb becslésének és a kapcsolt vállalkozásaik legjobb becslése arányos részének az összege – mindkettő a csoporton belüli ügyletekre kiigazítva – közelítőleg megegyezik azzal az összeggel, amely a konszolidált biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek legjobb becslésének a csoportszinten történő, a 2009/138/EK irányelv 75–86. cikke szerinti kiszámításából adódna. Konkrétan abban az esetben, ha a számításban harmadik országbeli biztosító vagy viszontbiztosító legjobb becslései kerülnek felhasználásra, a legjobb becsléseket az említett cikkek szerint kell értékelni.

(130)

A csoportszintű biztosítástechnikai tartalékok kockázati ráhagyása 1. módszer (konszolidált beszámolón alapuló módszer) szerinti kiszámításának azon a feltevésen kell alapulnia, hogy a csoport biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségeinek az átadására külön-külön kerül sor a csoport minden egyes biztosítója és viszontbiztosítója esetében, és hogy a kockázati ráhagyás nem teszi lehetővé a vállalkozások kockázatai közötti diverzifikációt. A 2009/138/EK irányelv 73. cikkének (2) és (5) bekezdésében említett vállalkozások vonatkozásában a számításnak azon a feltevésen kell alapulnia, hogy a portfólióbiztosítási kötelezettségek átadására külön-külön kerül sor az életbiztosítási és nem-életbiztosítási tevékenységek esetében.

(131)

A csoportok konszolidált csoportszintű szavatolótőke-szükségletük kiszámításához kétféle belső modell használatát kérelmezhetik. Amennyiben a belső modellt csak a konszolidált csoportszintű szavatolótőke-szükséglet kiszámításához használják, a csoporton belüli kapcsolt biztosító vagy viszontbiztosító szavatolótőke-szükségletének kiszámításához viszont nem, a 2009/138/EK irányelv 230. cikke alkalmazandó. Ebben az esetben biztosítani kell, hogy a csak a konszolidált csoportszintű szavatolótőke-szükséglet kiszámítására használt belső modell jóváhagyását a csoportfelügyeleti hatóság olyan módon adja meg, hogy az összhangban legyen az irányelvben meghatározott, a belső modellek egyedi szintű jóváhagyási eljárására vonatkozó rendelkezésekkel, beleértve az irányelv 114. cikkének (2) bekezdésében említett végrehajtási aktust is. A felügyeleti kollégiumon belüli együttműködés előmozdítása érdekében meg kell határozni, hogy a csoportfelügyeleti hatóságnak a kérelemmel kapcsolatos döntés meghozatala előtt hogyan kell bevonnia más felügyeleti hatóságokat.

(132)

Ha egy csoport a konszolidált csoportszintű szavatolótőke-szükséglet kiszámításához és a csoporton belüli kapcsolt biztosító vagy viszontbiztosító szavatolótőke-szükségletének kiszámításához ugyanannak a belső modellnek a használatát kérelmezi, a 2009/138/EK irányelv 231. cikke alkalmazandó. Ebben az esetben annak biztosítására, hogy a csoportfelügyeleti hatóság és az egyéb érintett felügyeleti hatóságok hatékonyan együttműködjenek és megalapozott közös döntést hozzanak a belső modell alkalmazhatóságáról, rendelkezéseket kell meghatározni a szükséges dokumentációról és a kérelem közös elbírálásának eljárásáról.

(133)

Egy csak a konszolidált csoportszintű szavatolótőke-szükséglet kiszámításához használt belső modell 2009/138/EK irányelv 230. cikke szerinti jóváhagyása nem befolyásolhatja az irányelv 231. cikkén alapuló jövőbeli engedélyeket. Konkrétan az annak engedélyezésére irányuló kérelmeknek, hogy a konszolidált csoportszintű szavatolótőke-szükséglet és a csoporton belüli kapcsolt biztosító vagy viszontbiztosító szavatolótőke-szükséglete együtt, a 2009/138/EK irányelv 230. cikke szerint jóváhagyott belső modellel legyen kiszámítható, az irányelv 231. cikkében leírt eljárást kell követnie.

(134)

A csoportoknak akkor kell engedélyt kérniük a konszolidált csoportszintű szavatolótőke-szükséglet kiszámítására szolgáló részleges belső modell használatára, ha a kapcsolt vállalkozások közül csak néhány tartozik a csoportszintű belső modell hatálya alá, illetve a 2009/138/EK irányelv 112. cikkének (2) bekezdésében említett korlátozott alkalmazási kör vagy ezek kombinációja vonatkozásában.

(135)

Annak érdekében, hogy egy, csak a konszolidált csoportszintű szavatolótőke-szükséglet kiszámításához használt belső modellt széles körben alkalmazzanak és az fontos szerepet játsszon a csoport irányítási rendszerében, a részben vagy teljes egészében a belső modell hatálya alá tartozó üzleti tevékenységet folytató biztosítónak vagy viszontbiztosítónak a belső modell eredményét kell felhasználnia. Ebben az összefüggésben e vállalkozásokra nézve nem írható elő a használati teszt követelményeinek a teljesítése úgy, mintha a belső modellt saját szavatolótőke-szükségletük kiszámítására használnák. E vállalkozások esetében a használati teszt követelményeinek a teljesítése csak az adott belső modell eredményére korlátozódik, valamint arra a célra, hogy a kockázatkezelési és belső ellenőrzési rendszereket az egész csoportban egységesen működtessék.

(136)

Annak értékelésekor, hogy teljesülnek-e a 2009/138/EK irányelv 236. cikkében meghatározott feltételek, a csoportfelügyeleti hatóságnak és az egyéb érintett felügyeleti hatóságoknak számos harmonizált meghatározó kritériumot kell figyelembe vennie a csoportszintű szavatolótőke-megfelelés harmonizált felügyelete érdekében központosított kockázatkezelésű csoportok esetén.

(137)

Annak érdekében, hogy a 2009/138/EK irányelv 237–243. cikke szerinti központosított kockázatkezelésű csoportok esetén hatékony együttműködés valósuljon meg a leányvállalat biztosítók és viszontbiztosítók felügyeletében, harmonizálni kell a felügyeleti hatóságok által az ilyen leányvállalat biztosítók és viszontbiztosítók felügyelete során alkalmazandó eljárásokat.

(138)

Annak egyértelmű meghatározásához, hogy bekövetkezett-e a 2009/138/EK irányelv 239. cikke (2) bekezdése szerinti szükséghelyzet, a leányvállalat biztosítót vagy viszontbiztosítót engedélyező, a romló pénzügyi helyzetet észlelő felügyeleti hatóságnak számos harmonizált kritériumot kell figyelembe vennie.

(139)

A felügyeleti hatóságok közötti koordináció állandó platformja a felügyeleti kollégium, amely elősegíti a csoport és kapcsolt vállalkozásai kockázati profiljának közös értelmezését, és hatékonyabb és eredményesebb kockázatalapú felügyeletre törekszik csoport- és egyedi szinten egyaránt. E tekintetben a kollégium megfelelő működésének biztosításához meg kell határozni azokat a kritériumokat, amelyek alapján egy fióktelep jelentősnek minősül a jelentősebb fióktelepek felügyeleti hatóságainak a kollégiumban való részvétele szempontjából. Ugyancsak fontos a biztosító és viszontbiztosító csoportok felügyeletének koordinálására vonatkozó követelmények harmonizálása a felügyeleti gyakorlatok konvergenciájának előmozdítása érdekében.

(140)

A 2009/138/EK irányelv előírja a részesedéssel rendelkező biztosítók vagy viszontbiztosítók, a biztosítói holdingtársaságok és a vegyes pénzügyi holdingtársaságok számára, hogy információkat tegyenek közzé a csoport szavatolótőke-megfelelésével és pénzügyi helyzetével kapcsolatban. Ugyanez az irányelv lehetővé teszi számukra, hogy a szavatolótőke-megfelelésről és a pénzügyi helyzetről egységes jelentést készítsenek, amely a csoportszintű információkat és az egyes leányvállalatokra vonatkozó szavatolótőke-megfelelési és pénzügyi helyzettel kapcsolatos információkat egyaránt tartalmazza. E rendszer azt hivatott biztosítani, hogy az érdekelt felek megfelelő tájékoztatást kapjanak a biztosító és viszontbiztosító csoportok szavatolótőke-megfeleléséről és pénzügyi helyzetéről, ugyanakkor a lehetséges mértékben csökkentse az ilyen csoportokra háruló terheket. E tekintetben harmonizálni kell a biztosító és viszontbiztosító csoportok általi közzétételre vonatkozó követelményeket, függetlenül attól, hogy a szóban forgó csoportok élnek-e a szavatolótőke-megfelelésről és pénzügyi helyzetről szóló egységes jelentés készítésének lehetőségével.

(141)

A biztosító és viszontbiztosító csoportok által rendszeresen benyújtandó adatokat szabályozó részletes és harmonizált követelményeket kell elfogadni a csoportfelügyeleti hatóságok felülvizsgálati folyamata hatékony konvergenciájának biztosítása érdekében. A követelményeknek lehetővé kell tenniük a felügyeleti kollégiumokon belüli információcserét és a lehetséges mértékben törekedniük kell az ilyen biztosító és viszontbiztosító csoportokra nehezedő terhek csökkentésére.

(142)

Annak a 2009/138/EK irányelv 172., 227. és 260. cikke szerinti értékelését, hogy egy harmadik ország szavatolótőke- vagy prudenciális rendszere egyenértékű-e az irányelv I. vagy III. címében leírt rendszerrel, folyamatosan kell végezni, és azt azzal a céllal kell végrehajtani, hogy biztosítva legyen, hogy a harmadik ország szavatolótőke- vagy prudenciális rendszere az irányelvvel egyenértékű módon védi a szerződőket és a kedvezményezetteket.

(143)

Annak a 2009/138/EK irányelv 172., 227. és 260. cikke szerinti értékelését, hogy egy harmadik ország szavatolótőke- vagy prudenciális rendszere egyenértékű-e az irányelv I. vagy III. címében leírt rendszerrel, az e rendeletben (a 172., a 227. és a 260. cikk vonatkozásában a 378., a 379., illetve a 380. cikkben) leírt kritériumok alapján kell elvégezni.

(144)

A harmadik ország egyenértékűségének értékelése során figyelembe veendő kritériumok teljesülésének a meghatározásakor az adott harmadik ország szavatolótőke- vagy prudenciális rendszerére vonatkozó jogszabályok és más szabályozási követelmények tartalma alapján kell eljárni, továbbá annak alapján, hogy miként hajtják végre és alkalmazzák a szóban forgó jogszabályokat és követelményeket, valamint a harmadik ország felügyeleti hatóságainak a gyakorlatai alapján. E meghatározás során figyelembe kell venni azt is, hogy a felügyeleti hatóságok a harmadik országban milyen mértékben alkalmazzák a 2009/138/EK irányelvben foglalt arányosság elvét.

(145)

Annak biztosítására, hogy az egyenértékűségi vizsgálat pozitív eredménye esetén a 2009/138/EK irányelv 172. cikkének (2) és (3) bekezdésében, valamint e rendelet 211. cikkében foglalt hatások ne ássák alá a biztosítási és viszontbiztosítási szabályozás és felügyelet fő célját, nevezetesen a szerződők és kedvezményezettek védelmét, az egyenértékűség értékelésének az irányelv 172. cikke szerinti kritériumai magukban kell, hogy foglalják a viszontbiztosítási tevékenységek megkezdésének és gyakorlásának általános szabályairól szóló I. címben meghatározott alapelveket.

(146)

Annak érdekében, hogy a harmadik ország által meghatározott szavatolótőke-szükségletnek és figyelembe vehető szavatoló tőkének a csoportszintű szavatolótőke-megfelelés meghatározásában való figyelembevétele a 2. módszer használata esetén a csoportszintű szavatolótőke-megfelelés olyan meghatározását eredményezze, amely egyenértékű azzal, amely a 2009/138/EK irányelv szerinti követelmények alkalmazásából következne, az egyenértékűségnek az irányelv 227. cikke szerinti értékelése során használt kritériumoknak magukban kell foglalniuk az eszközök és kötelezettségek értékelésével, a biztosítástechnikai tartalékokkal, a szavatoló tőkével, a szavatolótőke-szükséglettel, a minimális tőkeszükséglettel és a befektetési szabályokkal kapcsolatos, az I. cím VI. fejezetében meghatározott szabályokat.

(147)

Annak biztosítására, hogy valamely csoport csoportfelügyelet alóli uniós szintű mentessége ne ássa alá a csoportfelügyelet 2009/138/EK irányelvben meghatározott alapvető szerepét, az egyenértékűség értékelésének az irányelv 260. cikke szerinti kritériumai magukban kell, hogy foglalják a csoporton belüli biztosítók és viszontbiztosítók felügyeletével kapcsolatos, a III. címben meghatározott alapelveket.

(148)

A tagállami felügyeleti hatóságoknak, valamint azon harmadik országok felügyeleti hatóságainak, amelyekkel kapcsolatban pozitív egyenértékűségi döntés született, illetve amelyeknél ideiglenes vagy átmeneti egyenértékűségi rendszer van érvényben, együtt kell működniük és információkat kell cserélniük annak érdekében, hogy egyértelműen és kölcsönösen értelmezzék a csoportkockázatokat és a fizetőképességet.

(149)

Az információk felügyeleti hatóságok közötti megoszthatósága céljából azon harmadik országok felügyeleti hatóságaira, amelyekkel kapcsolatban pozitív egyenértékűségi döntés született, illetve amelyeknél ideiglenes vagy átmeneti egyenértékűségi rendszer van érvényben, a szakmai titoktartás kötelezettsége vonatkozik.

(150)

Annak biztosítására, hogy a standard formula folyamatosan megfeleljen a 2009/138/EK irányelv 101. cikkének (2) és (3) bekezdésében meghatározott követelményeknek, a Bizottság felülvizsgálja a szavatolótőke-szükségletnek a standard formulával való kiszámításához felhasznált módszereket, feltevéseket és standard paramétereket, különösen a piaci kockázati modul I. cím V. fejezetének 6. szakaszában meghatározott módszereit, feltevéseit és standard paramétereit, ideértve a fix kamatozású értékpapírokra és hosszú távú infrastruktúrára vonatkozó standard paramétereknek, a díj- és tartalékkockázatra vonatkozó, a II. mellékletben meghatározott standard paramétereknek, a halandósági kockázatra vonatkozó standard paramétereknek, valamint a standard paraméterek azon alhalmazának a felülvizsgálatát, amely a 218. cikkben említett biztosítóspecifikus paraméterekkel helyettesíthető, továbbá az e paraméterek számítására szolgáló, a 220. cikkben említett szabványosított módszereket. E felülvizsgálat során fel kell használni a biztosítók és viszontbiztosítók által az átmeneti időszakban és e felhatalmazáson alapuló jogi aktusok alkalmazásának első éveiben összegyűjtött tapasztalatokat, és a felülvizsgálatot 2018 decembere előtt kell elvégezni.

(151)

A 2009/138/EK irányelv 308a. cikkében meghatározott, 2015. április 1-jén kezdődő bevezetési időszakban a felügyeleti rendszerrel kapcsolatos jogbiztonság javítása érdekében biztosítani kell, hogy e rendelet a lehető leghamarabb, az Európai Unió Hivatalos Lapjában való megjelenés napját követő napon hatályba lépjen,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. CÍM

ÉRTÉKELÉS- ÉS KOCKÁZATALAPÚ TŐKEKÖVETELMÉNYEK (I. PILLÉR), MEGERŐSÍTETT IRÁNYÍTÁS (II. PILLÉR), NAGYOBB ÁTLÁTHATÓSÁG (III. PILLÉR)

I. FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. SZAKASZ

Fogalommeghatározások és általános alapelvek

1. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

1.

„alternatív értékelési módszerek”: a 2009/138/EK irányelv 75. cikkének megfelelő – az ugyanolyan vagy hasonló eszközökre vagy kötelezettségekre kizárólag a jegyzett piaci árat használó módszerektől eltérő – értékelési módszerek;

2.

„forgatókönyv-elemzés”: kedvezőtlen események kombinációjából eredő hatás elemzése;

3.

„egészségbiztosítási kötelezettség”: a következők egyikére vagy mindegyikére kiterjedő biztosítási kötelezettség:

i.

gyógyászati kezelés vagy ápolás nyújtása, ideértve a betegséghez, balesethez, rokkantsághoz vagy fogyatékossághoz kapcsolódó megelőző vagy gyógyászati kezelést vagy ápolást, vagy az ilyen kezeléssel vagy ápolással összefüggésben kapott pénzügyi ellenszolgáltatást;

ii.

betegség, baleset, rokkantság vagy fogyatékosság okán fizetendő pénzügyi ellenszolgáltatás;

4.

„gyógyászati költségek térítésére vonatkozó biztosítási kötelezettség”: a 3. pont i. alpontjában említett ellátás vagy pénzügyi ellenszolgáltatás nyújtásához kapcsolódó biztosítási kötelezettség;

5.

„jövedelembiztosítási kötelezettség”: a 3. pont ii. alpontjában említett, a 3. pont i. alpontja szerinti pénzügyi ellenszolgáltatástól eltérő pénzügyi ellenszolgáltatásra vonatkozó biztosítási kötelezettség;

6.

„üzemi balesetbiztosítási kötelezettség”: a 3. pont i. és ii. alpontjában említett ellátásra vagy pénzügyi ellenszolgáltatásra vonatkozó – csak munkabalesetekből, üzemi balesetekből és foglalkozási megbetegedésekből eredő – biztosítási kötelezettség;

7.

„egészség-viszontbiztosítási kötelezettség”: olyan viszontbiztosítási kötelezettség, amely egészségbiztosítási kötelezettségeket fedező aktív viszontbiztosításból ered;

8.

„gyógyászati költségek térítésére vonatkozó viszontbiztosítási kötelezettség”: olyan viszontbiztosítási kötelezettség, amely gyógyászati költségek térítésére vonatkozó biztosítási kötelezettségeket fedező aktív viszontbiztosításból ered;

9.

„jövedelem-viszontbiztosítási kötelezettség”: olyan viszontbiztosítási kötelezettség, amely jövedelembiztosítási kötelezettségeket fedező aktív viszontbiztosításból ered;

10.

„üzemibaleset-viszontbiztosítási kötelezettség”: olyan viszontbiztosítási kötelezettség, amely üzemi balesetbiztosítási kötelezettségeket fedező aktív viszontbiztosításból ered;

11.

„díjelőírás”: a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak egy meghatározott időszakban fizetendő díj, függetlenül attól, hogy ez a díj teljes egészében vagy részben egy másik időszakban nyújtott biztosítási vagy viszontbiztosítási fedezethez kapcsolódik-e;

12.

„megszolgált díj”: egy meghatározott időszak tekintetében a biztosító vagy viszontbiztosító által az adott időszakban fedezett kockázathoz kapcsolódó díj;

13.

„visszavásárlás”: a szerződés teljes vagy részleges megszüntetésének valamennyi lehetséges módja, többek között a következők:

i.

a szerződés önkéntes megszüntetése visszavásárlási érték kifizetésével vagy anélkül;

ii.

szerződő általi biztosító- vagy viszontbiztosító-váltás;

iii.

a szerződés díjnemfizetés miatti megszűnése;

14.

„megszakítás”: a biztosítási szerződés visszavásárlása, érték nélküli törlése, szerződés befizettetése, automatikus maradékjogra vonatkozó rendelkezések vagy más megszakítási opciók gyakorlása, illetőleg a folyamatossági opciók gyakorlásától való eltekintés;

15.

„megszakítási opciók”: a szerződő jogszabályban vagy szerződésben előírt joga, amely lehetővé teszi az érintett szerződő számára a biztosítási fedezet teljes vagy részleges megszüntetését, visszavásárlását, csökkentését, korlátozását vagy felfüggesztését, illetve a biztosítási szerződés törlésének engedélyezését;

16.

„folyamatossági opciók”: a szerződő jogszabályban vagy szerződésben előírt joga, amely lehetővé teszi az érintett szerződő számára a biztosítási vagy viszontbiztosítási fedezet teljes vagy részleges létrehozását, megújítását, növelését, kiterjesztését vagy újraindítását;

17.

„belső modell terjedelme”: a belső modell alapjául szolgáló valószínűség-eloszlási előrejelzésben megjelenő kockázatok;

18.

„belső modell hatálya”: azon kockázatok, amelyekre a belső modell az engedély alapján kiterjed; A belső modell hatálya magában foglalhatja a szavatolótőke-szükségletre vonatkozó standard formulában tükröződő kockázatokat és az abban meg nem jelenőket is;

19.

„forgalomképes értékpapírba vagy más, újracsomagolt kölcsönökön alapuló pénzügyi eszközbe való befektetés” vagy „értékpapírosítási pozíció”: az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) 4. cikke (1) bekezdésének 61. pontja szerinti értékpapírosításból eredő kitettség;

20.

„újra-értékpapírosítási pozíció”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 63. pontja szerinti újra-értékpapírosításból eredő kitettség;

21.

„értékpapírosítást kezdeményező (originator)”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 13. pontja szerinti kezdeményező;

22.

„szponzor”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 14. pontja szerinti szponzor;

23.

„ügyletrészsorozat (tranche)”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 67. pontja szerinti ügyletrészsorozat;

24.

„központi bankok”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 46. pontja szerinti központi bankok;

25.

„báziskockázat”: az olyan helyzetből eredő kockázat, amikor a kockázatcsökkentési technikák által fedezett kitettség nem felel meg a biztosító vagy viszontbiztosító kockázati kitettségének;

26.

„biztosítéki megállapodások”: olyan megállapodások, amelyek keretében a biztosítéknyújtó:

a)

a biztosíték teljes tulajdonjogát átruházza a biztosíték kedvezményezettjére az adott kötelezettség biztosítása vagy teljesítményének más módon történő fedezése céljából; vagy

b)

értékpapír útján nyújt biztosítékot a biztosíték kedvezményezettjének vagy annak javára, és a biztosíték tulajdonjoga az értékpapírra vonatkozó jog létrejöttekor a biztosítéknyújtónál vagy a letétkezelőnél marad;

27.

elemek egy csoportjával összefüggésben „az összes kételemű kombináció” az adott elemcsoport összes rendezett párja;

28.

„kockázatközösségi (pooling) megállapodás”: az a megállapodás, amelynek keretében több biztosító vagy viszontbiztosító megállapodik arról, hogy meghatározott arányban megosztja az azonosított biztosítási kockázatot; A kockázatközösségi (pooling) megállapodás tagjai által biztosított felek maguk nem tagjai a megállapodásnak.

29.

„A típusú kockázatközösségi kitettség”: biztosító vagy viszontbiztosító által a pooling megállapodásra engedményezett kockázatok, mely esetben a biztosító vagy viszontbiztosító nem részes fele az érintett pooling megállapodásnak.

30.

„B típusú kockázatközösségi kitettség”: biztosító vagy viszontbiztosító által a pooling megállapodás másik tagjára engedményezett kockázatok, mely esetben a biztosító vagy viszontbiztosító részes fele az érintett pooling megállapodásnak;

31.

„C típusú kockázatközösségi kitettség”: pooling megállapodásban részes fél biztosító vagy viszontbiztosító által olyan másik biztosítóra vagy viszontbiztosítóra engedményezett kockázatok, mely biztosító vagy viszontbiztosító nem tagja az érintett pooling megállapodásnak.

32.

„mély piac”: olyan piac, ahol nagyszámú pénzügyi eszközt érintő tranzakciókra kerülhet sor, az instrumentumok árának lényeges befolyásolása nélkül.

33.

„likvid piac”: olyan piac, ahol a pénzügyi eszközök vásárlás vagy eladás útján azonnal átruházhatók az ár jelentős elmozdulása nélkül.

34.

„átlátható piac”: olyan piac, ahol az aktuális kereskedési és árinformáció azonnal a nyilvánosság, mindenekelőtt a biztosító vagy viszontbiztosító rendelkezésére áll.

35.

„jövőbeni diszkrecionális díjvisszatérítés” és „jövőbeni diszkrecionális nyereségrészesedés”: biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződések indexhez vagy befektetési egységekhez kötött szolgáltatásától eltérő jövőbeli nyereségrészesedés, amely a következő jellemzők valamelyikével rendelkezik:

a)

jogi vagy szerződéses előírás alapján a következő egy vagy több eredményen alapul:

i.

meghatározott szerződéscsoport, meghatározott szerződéstípus vagy egyetlen szerződés teljesítménye;

ii.

a biztosító vagy viszontbiztosító által tartott meghatározott eszközhalmazon realizált vagy nem realizált befektetési hozam;

iii.

a biztosító vagy viszontbiztosító vagy alap eredménye a szerződésnek megfelelően;

b)

a biztosító vagy viszontbiztosító nyilatkozatán alapul, és kifizetésének ütemezése vagy összege teljes mértékben vagy részben a biztosító vagy viszontbiztosító döntése;

36.

„alapvető kockázatmentes hozamgörbe”: a 2009/138/EK irányelv 77. cikkének (2) bekezdésében említett legjobb becslés kiszámításához használt releváns kockázatmentes hozamgörbével azonos módon kiszámított kockázatmentes hozamgörbe, illeszkedési vagy volatilitási kiigazítás, illetve a releváns kockázatmentes hozamgörbének az említett irányelv 308c. cikke szerinti átmeneti kiigazítása nélkül;

37.

„illeszkedési kiigazítási portfólió”: olyan biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségek portfóliója, amelyekre illeszkedési kiigazítást alkalmaznak, a 2009/138/EK irányelv 77b. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említett kijelölt eszközportfólióval.

38.

„életbiztosítási tartalékolási technikákhoz hasonlóan kezelt (SLT) egészségbiztosítási kötelezettségek”: az 55. cikk (1) bekezdésének megfelelően az életbiztosítási ágazatokhoz besorolt egészségbiztosítási kötelezettségek.

39.

„életbiztosítási tartalékolási technikáktól eltérően kezelt (NSLT) egészségbiztosítási kötelezettségek”: az 55. cikk (1) bekezdésének megfelelően a nem-életbiztosítási ágazatokhoz besorolt egészségbiztosítási kötelezettségek.

40.

„kollektív befektetési vállalkozás”: a 2009/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (2) 1. cikkének (2) bekezdésében meghatározott átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozás (ÁÉKBV), vagy a 2011/61/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott alternatív befektetési alap (ABA);

41.

„fő üzleti egység”: biztosítóval vagy viszontbiztosítóval összefüggésben a biztosító vagy viszontbiztosító olyan meghatározott szegmense, amely a biztosító vagy viszontbiztosító más részlegeitől függetlenül működik és a biztosítón vagy viszontbiztosítón belül elkülönített irányítási forrásokkal és eljárásokkal rendelkezik, és olyan kockázatokat visel, amelyek a biztosító vagy viszontbiztosító teljes tevékenysége szempontjából lényegesek;

42.

„fő üzleti egység”: biztosító- vagy viszontbiztosító-csoporttal összefüggésben a csoport olyan meghatározott szegmense, amely a csoport más részeitől függetlenül működik és a csoporton belül elkülönített irányítási forrásokkal és eljárásokkal rendelkezik, és olyan kockázatokat visel, amelyek a csoport teljes tevékenysége szempontjából lényegesek; bármely, a csoporthoz tartozó jogalany fő üzleti egység vagy több fő üzleti egységből áll;

43.

„igazgatási, irányító vagy felügyelő testület”: amennyiben a nemzeti jog kétszintű – irányító és felügyelő testületből álló – igazgatási rendszert ír elő, a megfelelő nemzeti jog meghatározása szerint vagy az irányító vagy a felügyelő testület, vagy mindkét említett testület, vagy, ha a nemzeti jog nem tartalmaz meghatározást, az irányító testület;

44.

„összesített legnagyobb kockázati kitettség”: a legnagyobb kifizetések összege, beleértve a különleges célú gazdasági egységeknél esetleg felmerülő költségeket, kivéve azon költségeket, amelyek az alábbi kritériumok mindegyikének megfelelnek:

a)

a költséget a különleges célú gazdasági egység kérésére a rá kockázatot átruházó biztosítónak vagy viszontbiztosítónak kell viselnie;

b)

a költséget a különleges célú gazdasági egység csak akkor köteles kifizetni, ha a rá kockázatot átruházó biztosító vagy viszontbiztosító rendelkezésére bocsátotta annak összegét;

c)

a költséget a különleges célú gazdasági egységre kockázatot átruházó biztosító vagy viszontbiztosító nem sorolja be a különleges célú gazdasági egységtől behajtandó, e rendelet 41. cikke szerinti összegként.

45.

„hatályos biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződés”: olyan biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződés, amely biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettség elszámolását eredményezte;

46.

„jövőbeni díjban lévő várható nyereség”: azon jövőbeni pénzáramlások várható jelenértéke, amelyek a hatályos biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződések alapján a jövőben várhatóan beérkező, de – a biztosított esemény bekövetkeztén kívül bármely okból (függetlenül a szerződőnek a szerződéstől való elállására vonatkozó, jogszabályban vagy szerződésben előírt jogától) – esetleg be nem érkező díjak biztosítástechnikai tartalékban való figyelembevételéből erednek.

47.

„jelzáloghitel-biztosítás”: hitelbiztosítás, amely hitelezőknek nyújt fedezetet jelzáloghiteleik nemteljesítése esetén.

48.

„leányvállalat”: a 2013/34/EU irányelv 22. cikkének (1) és (2) bekezdése szerinti leányvállalat, beleértve annak leányvállalatait is;

49.

„kapcsolt vállalkozás”: leányvállalat, vagy olyan egyéb vállalkozás, amelyben részesedéssel rendelkeznek, illetve olyan vállalkozás, amely a 2013/34/EU irányelv 22. cikkének (7) bekezdése szerint kapcsolatban áll egy másik vállalkozással;

50.

„szabályozott vállalkozás”: a 2002/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) 2. cikkének 4. pontja szerinti szabályozott vállalkozás;

51.

„nem szabályozott vállalkozás”: a 2002/87/EK irányelv 2. cikkének 4. pontjában felsorolttól eltérő vállalkozás;

52.

„pénzügyi tevékenységet végző nem szabályozott vállalkozás”: a 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (5) I. mellékletében említett egy vagy több tevékenységet végző nem szabályozott vállalkozás, amennyiben ezek a tevékenységek teljes tevékenységének jelentős részét teszik ki;

53.

„kiegészítő szolgáltatást nyújtó vállalkozás”: olyan nem szabályozott vállalkozás, amelynek fő tevékenysége ingatlan tulajdonlásához vagy kezeléséhez, adatfeldolgozási szolgáltatások irányításához, egészségügyi és ápolási szolgáltatások ellátásához vagy egyéb hasonló tevékenységhez kapcsolódik, mely tevékenység kiegészíti egy vagy több biztosító vagy viszontbiztosító fő tevékenységét.

54.

„ÁÉKBV-kezelő társaság”: a 2009/65/EK irányelv 2. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti alapkezelő társaság vagy az említett irányelv 27. cikke szerint engedélyezett befektetési társaság, feltéve, hogy nem jelölt ki az említett irányelvnek megfelelő alapkezelő társaságot;

55.

„alternatívbefektetésialap-kezelő”: a 2011/61/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti alternatívbefektetésialap-kezelő;

56.

„foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények”: a 2003/41/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (6) 6. cikkének a) pontja szerinti intézmények;

57.

„belföldi biztosító”: harmadik országbeli felügyeleti hatóság által engedélyezett és felügyelt olyan vállalkozás, amelynek a 2009/138/EK irányelv 14. cikke értelmében biztosítóként engedélyt kellene kérnie, amennyiben központi irodája az Unióban lenne;

58.

„belföldi viszontbiztosító”: harmadik országbeli felügyeleti hatóság által engedélyezett és felügyelt olyan vállalkozás, amelynek a 2009/138/EK irányelv 14. cikke értelmében viszontbiztosítóként engedélyt kellene kérnie, amennyiben központi irodája az Unióban lenne.

2. cikk

Szakértői vélemény

(1)   Amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító feltevésekkel él az eszközök és kötelezettségek, a biztosítástechnikai tartalékok, a szavatoló tőke, a szavatolótőke-szükséglet és a minimális tőkeszükséglet értékelésére, valamint a befektetési szabályokra vonatkozó előírásokkal kapcsolatban, e feltevéseknek a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenységekre jellemző kockázatok terén megfelelő ismeretekkel, tapasztalattal és tudással rendelkező személyek szakértelmén kell alapulnia.

(2)   A biztosítónak vagy viszontbiztosítónak az arányosság elvét kellő mértékben figyelembe véve biztosítania kell, hogy a releváns feltevések belső felhasználói tájékoztatást kapjanak azok tartalmáról, megbízhatósági szintjéről és korlátairól. E tekintetben azok a szolgáltatók, akikhez bizonyos funkciókat vagy tevékenységeket kiszerveztek, belső felhasználónak tekintendők.

2. SZAKASZ

Külső hitelminősítések

3. cikk

Hitelminősítések hitelminőségi besorolásokhoz való hozzárendelése

A hitelminőségi besorolások 2009/138/EK irányelv 109a. cikkének (1) bekezdésében említett skálájának 0-tól 6-ig terjedő hitelminőségi besorolásokat kell tartalmaznia.

4. cikk

A hitelminősítések használatára vonatkozó általános követelmények

(1)   A biztosító vagy viszontbiztosító csak abban az esetben használhat fel külső hitelminősítést a standard formula szerinti szavatolótőke-szükséglet kiszámításához, ha azt egy külső hitelminősítő intézet adta ki vagy hagyta jóvá az 1060/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (7) megfelelően.

(2)   A biztosítónak vagy viszontbiztosítónak egy vagy több külső hitelminősítő intézetet kell kijelölnie a szavatolótőke-szükséglet standard formula szerinti kiszámításához.

(3)   A hitelminősítések felhasználásának következetesnek kell lennie, és az ilyen minősítések nem használhatók szelektíven.

(4)   Hitelminősítések felhasználása esetén a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak teljesítenie kell az összes alábbi követelményt:

a)

amennyiben egy biztosító vagy viszontbiztosító egy kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítések használata mellett dönt bizonyos kategóriába tartozó elemek esetében, az említett hitelminősítéseket következetesen, az adott kategóriába tartozó összes elemre vonatkozóan alkalmaznia kell;

b)

amennyiben egy biztosító vagy viszontbiztosító kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítések használata mellett dönt, azokat a későbbiekben is folyamatosan és következetesen kell alkalmaznia;

c)

a biztosító vagy viszontbiztosító csak olyan, kijelölt külső hitelminősítő intézetek által készített hitelminősítéseket használhat, amelyek elkészítésekor figyelembe vették a tőke és az utána járó kamatok teljes összegét;

d)

ha egy minősített elemre vonatkozóan csak egy, kijelölt külső hitelminősítő intézettől származó hitelminősítés áll rendelkezésre, akkor ezt a hitelminősítést kell alkalmazni a szóban forgó elem tőkeszükségletének meghatározására;

e)

ha egy minősített elemre vonatkozóan két, kijelölt külső hitelminősítő intézettől származó hitelminősítés áll rendelkezésre, és azok különböző paramétereknek felelnek meg, a magasabb tőkeszükségletet eredményező minősítést kell alkalmazni;

f)

ha egy minősített elemre vonatkozóan több mint két, kijelölt külső hitelminősítő intézettől származó hitelminősítés áll rendelkezésre, a két legalacsonyabb tőkeszükségletet eredményező két minősítést kell alkalmazni. Ha a két legalacsonyabb tőkeszükséglet különböző, akkor a két minősítés közül a magasabb tőkeszükségletet eredményező minősítést kell alkalmazni. Ha a két legalacsonyabb tőkeszükséglet azonos, akkor az azt a tőkeszükségletet eredményező minősítést kell alkalmazni.

g)

a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak adott esetben megbízáson alapuló és megbízás nélküli hitelminősítéseket is használnia kell.

(5)   Ha egy elem a biztosító vagy viszontbiztosító nagyobb vagy összetettebb kitettségeinek a részét képezi, a vállalkozásnak saját belső hitelminősítést kell készítenie az adott elemről, és azt hozzá kell rendelnie a hitelminőségi értékelési skála hét besorolási szintjének egyikéhez. Amennyiben a saját belső hitelminősítés alacsonyabb tőkeszükségletet eredményez, mint a kijelölt külső hitelminősítő intézetektől származó hitelminősítés, a saját belső hitelminősítés nem vehető figyelembe e rendelet alkalmazásában.

(6)   Az (5) bekezdés alkalmazásában egy vállalkozás nagyobb vagy összetettebb kitettségeinek a 177. cikk (3) bekezdésében említett 2-es típusú értékpapírosítási pozíciókat és újra-értékpapírosítási pozíciókat kell tartalmaznia.

5. cikk

Kibocsátói és kibocsátási hitelminősítés

(1)   Amennyiben egy adott kibocsátási programra vagy ügyletre vonatkozóan, amelyhez egy kitettséget jelentő elem tartozik, létezik hitelminősítés, ezt a hitelminősítést kell felhasználni.

(2)   Amennyiben egy adott elemre vonatkozóan nem létezik közvetlenül alkalmazandó hitelminősítés, de létezik hitelminősítés egy olyan adott kibocsátási programra vagy ügyletre vonatkozóan, amelyhez a kitettséget jelentő elem nem tartozik, vagy általános hitelminősítés létezik a kibocsátóra vonatkozóan, akkor ezt a hitelminősítést abban az esetben kell alkalmazni, ha:

a)

ugyanakkora vagy magasabb tőkeszükségletet eredményez, mint az egyébként kapott, és a kérdéses kitettség az adott kibocsátási programmal vagy ügylettel, illetve a kibocsátó előresorolt fedezetlen kitettségeivel minden tekintetben pari passu vagy annál hátrébb sorolt;

b)

ugyanakkora vagy alacsonyabb tőkeszükségletet eredményez, mint az egyébként kapott, és a kérdéses kitettség az adott kibocsátási programmal vagy ügylettel, illetve a kibocsátó előresorolt fedezetlen kitettségeivel minden tekintetben pari passu vagy annál előrébb sorolt.

Minden más esetben a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak kijelölt külső hitelminősítő intézet által nem minősítettként kell kezelnie a kitettséget.

(3)   Egy vállalatcsoporton belüli kibocsátóra vonatkozó hitelminősítések nem alkalmazhatók egy ugyanazon vállalatcsoporthoz tartozó másik kibocsátóra vonatkozó hitelminősítésként.

6. cikk

Értékpapírosítási pozíciók kettős hitelminősítése

A 4. cikk (4) bekezdésének d) pontjától eltérve, ha egy értékpapírosítási pozícióra vonatkozóan csak egy, kijelölt külső hitelminősítő intézettől származó hitelminősítés áll rendelkezésre, akkor ez a hitelminősítés nem alkalmazható. Az adott elem tőkeszükségletét úgy kell levezetni, mintha nem állna rendelkezésre kijelölt külső hitelminősítő intézettől származó hitelminősítés.

II. FEJEZET

ESZKÖZÖK ÉS KÖTELEZETTSÉGEK ÉRTÉKELÉSE

7. cikk

Értékelési feltevések

A biztosító vagy viszontbiztosító azon feltevés alapján értékeli eszközeit és kötelezettségeit, hogy a vállalkozás folyamatos működés mellett fogja végezni üzleti tevékenységét.

8. cikk

Hatály

A 9–16. cikk szabályozza az eszközök és kötelezettségek megjelenítését és értékelését, a biztosítástechnikai tartalékok kivételével.

9. cikk

Értékelési módszertan – általános alapelvek

(1)   A biztosító vagy viszontbiztosító a Bizottság által az 1606/2002/EK rendelet szerint elfogadott nemzetközi számviteli standardoknak megfelelően jeleníti meg eszközeit és kötelezettségeit.

(2)   A biztosító vagy viszontbiztosító a Bizottság által az 1606/2002/EK rendelet szerint elfogadott nemzetközi számviteli standardoknak megfelelően értékeli eszközeit és kötelezettségeit, feltéve, hogy a számviteli standardok olyan értékelési módszereket tartalmaznak, amelyek összeegyeztethetők a 2009/138/EK irányelv 75. cikkében meghatározott értékelési megközelítéssel. Amennyiben ezek a standardok több értékelési módszer alkalmazását is lehetővé teszik, a biztosító vagy viszontbiztosító csak a 2009/138/EK irányelv 75. cikkével összeegyeztethető értékelési módszereket alkalmazhat.

(3)   Amennyiben a Bizottság által az 1606/2002/EK rendelet szerint elfogadott nemzetközi számviteli standardokban foglalt értékelési módszerek sem átmenetileg, sem tartósan nem összeegyeztethetők a 2009/138/EK irányelv 75. cikkében meghatározott értékelési megközelítéssel, a biztosító vagy viszontbiztosító más, a 2009/138/EK irányelv 75. cikkével összeegyeztethetőnek minősülő értékelési módszereket alkalmaz.

(4)   Az (1) és a (2) bekezdéstől eltérve, és különösen a 2009/138/EK irányelv 29. cikkének (3) és (4) bekezdésében meghatározott arányosság elvének tiszteletben tartásával, a biztosító vagy viszontbiztosító az éves vagy konszolidált pénzügyi beszámolója elkészítéséhez használt értékelési módszerrel jelenítheti meg és értékelheti eszközeit és kötelezettségeit, amennyiben:

a)

az értékelési módszer összeegyeztethető a 2009/138/EK irányelv 75. cikkével;

b)

az értékelési módszer arányos a vállalkozás üzleti tevékenységével járó kockázatok jellegével, nagyságrendjével és összetettségével;

c)

a vállalkozás a pénzügyi beszámolóiban nem a Bizottság által az 1606/2002/EK rendelet szerint elfogadott nemzetközi számviteli standardoknak megfelelően értékeli az adott eszközt vagy kötelezettséget;

d)

az eszközök és kötelezettségek nemzetközi számviteli standardoknak megfelelő értékelése olyan költségekkel terhelné a vállalkozást, amelyek aránytalanok lennének az összes igazgatási költséghez képest.

(5)   A biztosító vagy viszontbiztosító az egyes eszközöket külön-külön értékeli.

(6)   A biztosító vagy viszontbiztosító az egyes kötelezettségeket külön-külön értékeli.

10. cikk

Értékelési módszertan – értékelési hierarchia

(1)   A biztosító vagy viszontbiztosító az eszközök és kötelezettségek 9. cikk (1)–(3) bekezdése szerinti értékelése során a (2)–(7) bekezdésben meghatározott értékelési hierarchiát követi, figyelembe véve az eszköz vagy kötelezettség jellemzőit azokban az esetekben, amikor a piaci résztvevők ezeket a jellemzőket vennék figyelembe az eszköz árának megállapításakor, beleértve az eszköz vagy kötelezettség feltételeit és helyét, valamint az eszköz vagy kötelezettség értékesítésére vagy használatára vonatkozó korlátozásokat, ha vannak ilyenek.

(2)   Alapértelmezett értékelési módszerként a biztosító vagy viszontbiztosító az aktív piacokon az adott eszköz vagy kötelezettség jegyzett piaci árai alapján értékeli az eszközöket és kötelezettségeket.

(3)   Amennyiben az aktív piacokon az adott eszköz vagy kötelezettség jegyzett piaci árának alkalmazása nem lehetséges, a biztosító vagy viszontbiztosító a hasonló eszközök és kötelezettségek jegyzett piaci ára alapján értékeli az eszközöket és kötelezettségeket, az eltéréseket tükröző kiigazításokkal. Ezek a kiigazítások az adott eszköz vagy kötelezettség jellemzőit tükrözik, beleértve az alábbi jellemzők mindegyikét:

a)

az eszköz vagy kötelezettség feltételei és helye;

b)

az a mérték, amennyire a bemeneti adatok az eszközhöz vagy kötelezettséghez hasonló tételekre vonatkoznak; és

c)

azon piacok tevékenységi volumene vagy szintje, amelyeken a bemeneti adatokat megfigyelik.

(4)   A jegyzett piaci árak biztosító vagy viszontbiztosító általi használatának az aktív piacokra vonatkozó kritériumokon kell alapulnia a Bizottság által az 1606/2002/EK rendelet szerint elfogadott nemzetközi számviteli standardoknak megfelelően.

(5)   Amennyiben a (4) bekezdésben említett kritériumok nem teljesülnek, a biztosító vagy viszontbiztosító alternatív értékelési módszereket alkalmaz, ha ez a fejezet másként nem rendelkezik.

(6)   Alternatív értékelési módszerek alkalmazása esetén a biztosító vagy viszontbiztosító a lehető legkisebb mértékben támaszkodik biztosítóspecifikus bemeneti adatokra, és maximálisan igénybe veszi a vonatkozó piaci adatokat, egyebek mellett az alábbiakat:

a)

azonos vagy hasonló eszközök vagy kötelezettségek jegyzett árai a nem aktív piacokon;

b)

az eszköz vagy kötelezettség vonatkozásában a jegyzett áraktól eltérő bemeneti adatok, beleértve a szokásosan használt időközökkel megfigyelhető kamatlábakat és hozamgörbéket, az implikált volatilitásokat és a hitelkockázati felárakat;

c)

olyan hiteles piaci bemeneti adatok, amelyek ugyan közvetlenül nem megfigyelhetők, de megfigyelhető piaci adatokon alapulnak vagy ilyenek támasztják alá őket.

Mindezeket a piaci bemeneti adatokat ki kell igazítani a (3) bekezdésben említett tényezőkkel.

Amennyiben nem állnak rendelkezésre megfelelő megfigyelhető bemeneti adatok, például olyan esetekben, amikor az adott eszköz vagy kötelezettség vonatkozásában az értékelési napon alig van vagy egyáltalán nincs piaci aktivitás, a vállalkozások olyan nem megfigyelhető bemeneti adatokat használnak, amelyek tükrözik azon feltevéseket, amelyek alapján a piaci résztvevők megállapítanák az eszköz vagy kötelezettség árát, beleértve a kockázattal kapcsolatos feltevéseket is. Megfigyelhető bemeneti adatok használata esetén a vállalkozások korrigálják a biztosítóspecifikus adatokat, ha rendelkezésre álló hiteles információk arra utalnak, hogy más piaci résztvevők eltérő adatokat használnának, vagy a vállalkozás olyan különleges jellemzőkkel bír, amelyek más piaci résztvevőknél nem figyelhetők meg.

A kockázattal kapcsolatos, e bekezdésben említett feltevések értékelésekor a vállalkozások figyelembe veszik a valós érték mérésére használt konkrét értékelési technikában rejlő kockázatot és az adott értékelési technika bemeneti adataiban rejlő kockázatot.

(7)   A vállalkozások olyan értékelési technikákat alkalmaznak, amelyek alternatív értékelési módszerek használata esetén összeegyeztethetők az alábbi megközelítések közül eggyel vagy többel:

a)

piaci megközelítés, amely azonos vagy hasonló eszközökkel, kötelezettségekkel vagy eszköz- és kötelezettségcsoportokkal zajló piaci ügyletek során keletkező megfelelő információkon alapul. A piaci megközelítéssel összeegyeztethető értékelési technikák közé tartozik a mátrixalapú árazás.

b)

eredményszempontú megközelítés, amely a jövőbeli összegeket, így a pénzáramlásokat vagy a bevételeket, kiadásokat egyetlen aktuális összeggé konvertálja. A valós értéknek tükröznie kell az adott jövőbeli összegekkel kapcsolatos aktuális piaci várakozásokat. A bevételi megközelítéssel összeegyeztethető értékelési technikák közé tartoznak a jelenérték-alapú technikák, az opciós árazási modellek és a többperiódusú értéknövekmény módszer;

c)

a költségalapú megközelítés vagy az aktuális pótlási költségen alapuló megközelítés azt az összeget tükrözi, amelyre az adott pillanatban szükség lenne egy eszköz kapacitásának pótlásához. Egy piaci résztvevő eladó szempontjából az adott eszközért befolyó ár azon a költségen alapul, amely egy piaci résztvevő vásárlót terhelne egy hasonló minőségű eszköz megvásárlása vagy pótlása esetén, az avulással kiigazítva.

11. cikk

A függő kötelezettségek megjelenítése

(1)   A biztosító vagy viszontbiztosító az e rendelet 9. cikkének meghatározása szerinti jelentős függő kötelezettségeket kötelezettségekként jeleníti meg.

(2)   A függő kötelezettségek akkor jelentősek, ha a kötelezettségek aktuális vagy potenciális méretével vagy jellegével kapcsolatos információk befolyásolhatják az adott információ szándékolt felhasználója általi döntéshozatalt vagy megítélést, beleértve a felügyeleti hatóságokat is.

12. cikk

Az üzleti és cégértékre és az immateriális javakra vonatkozó értékelési módszerek

A biztosító vagy viszontbiztosító az alábbi eszközöket nulla értéken értékeli:

(1)

üzleti és cégérték;

(2)

az üzleti és cégértéktől eltérő immateriális javak, kivéve, ha az adott immateriális jószág külön értékesíthető, és a biztosító vagy viszontbiztosító bizonyítani tudja, hogy az ugyanilyen vagy hasonló eszközökhöz olyan érték áll rendelkezésre, amelyet a 10. cikk (2) bekezdése alapján vezettek le, mely esetben az eszközt a 10. cikk szerint kell értékelni.

13. cikk

A kapcsolt vállalkozásokra vonatkozó értékelési módszerek

(1)   Az egyes biztosítók vagy viszontbiztosítók eszközeinek az értékeléséhez a biztosító vagy viszontbiztosító értékeli a 2009/138/EK irányelv 212. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti kapcsolt vállalkozásokban fennálló részesedéseket is a módszerek alábbi hierarchiájának megfelelően:

a)

az e rendelet 10. cikkének (2) bekezdésében meghatározott alapértelmezett értékelési módszerrel;

b)

a (3) bekezdésben említett korrigált tőkemódszerrel, amennyiben az a) pont szerinti értékelésre nincs lehetőség;

c)

az e rendelet 10. cikkének (3) bekezdésében meghatározott értékelési módszerrel vagy az e rendelet 10. cikkének (5) bekezdése szerinti alternatív értékelési módszerekkel, amennyiben az összes alábbi feltétel teljesül:

i.

sem az a), sem a b) pont szerinti értékelés nem lehetséges;

ii.

a vállalkozás nem a 2009/138/EK irányelv 212. cikkének (2) bekezdése szerinti leányvállalat.

(2)   Az (1) bekezdéstől eltérve, az egyes biztosítók vagy viszontbiztosítók eszközeinek az értékeléséhez a biztosító vagy viszontbiztosító a következő vállalkozásokban fennálló részesedéseket nulla értéken értékeli:

a)

a 2009/138/EK irányelv 214. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerinti csoportfelügyelet hatálya alá nem tartozó vállalkozások;

b)

a 2009/138/EK irányelv 229. cikkével összhangban a csoportszintű szavatolótőke-megfeleléshez figyelembe vehető szavatoló tőkéből levont vállalkozások.

(3)   Az (1) bekezdésben említett korrigált tőkemódszer arra kötelezi a részesedő biztosítót vagy viszontbiztosító, hogy a kapcsolt vállalkozásokban fennálló részesedéseit a kapcsolt vállalkozás által birtokolt eszközök kötelezettségeket meghaladó többletének a részesedő vállalkozás által birtokolt részaránya alapján értékelje.

(4)   A kapcsolt vállalkozások által birtokolt eszközök kötelezettségeket meghaladó többletének kiszámításakor a részesedő vállalkozás a vállalkozás egyes eszközeit és kötelezettségeit a 2009/138/EK irányelv 75. cikke szerint értékeli, valamint – ha a kapcsolt vállalkozás egy biztosító vagy viszontbiztosító vagy az irányelv 211. cikkében említett különleges célú gazdasági egység – az irányelv 76–85. cikke szerinti biztosítástechnikai tartalékok szerint.

(5)   A biztosítóktól és viszontbiztosítóktól eltérő kapcsolt vállalkozások által birtokolt eszközök kötelezettségeket meghaladó többletének kiszámításakor a részesedő vállalkozás úgy tekintheti, hogy a Bizottság által az 1606/2002/EK rendelet szerint elfogadott nemzetközi számviteli standardokban előírt tőkemódszer összeegyeztethető a 2009/138/EK irányelv 75. cikkével, amennyiben az egyes eszközök és kötelezettségek (4) bekezdés szerint értékelése nem kivitelezhető. Ilyen esetekben a részesedő vállalkozás levonja a kapcsolt vállalkozás értékéből az üzleti és cégértéket és más olyan immateriális javak értékét, amelyek e rendelet 12. cikke (2) bekezdése alapján nulla értéken kerülnének értékelésre.

(6)   Amennyiben teljesülnek az e rendelet 9. cikkének (4) bekezdésében említett kritériumok, és amennyiben az a) és b) pontban említett értékelési módszerek alkalmazása nem lehetséges, a kapcsolt vállalkozásokban fennálló részesedések a biztosítók vagy viszontbiztosítók által az éves vagy konszolidált pénzügyi beszámolójuk elkészítéséhez használt értékelési módszerrel értékelhetők. Ilyen esetekben a részesedő vállalkozás levonja a kapcsolt vállalkozás értékéből az üzleti és cégértéket és más olyan immateriális javak értékét, amelyek e rendelet 12. cikke (2) bekezdése alapján nulla értéken kerülnének értékelésre.

14. cikk

Adott kötelezettségekre vonatkozó értékelési módszerek

(1)   A biztosító vagy viszontbiztosító a Bizottság által az 1606/2002/EK rendelet szerint elfogadott nemzetközi számviteli standardokban említett pénzügyi kötelezettségeket e rendelet 9. cikkének megfelelően kezdeti megjelenítéskor értékeli. A kezdeti megjelenítés után nem kerülhet sor utólagos kiigazításra a biztosító vagy viszontbiztosító saját hitelképességében bekövetkezett változás figyelembevételére.

(2)   A biztosító vagy viszontbiztosító a megjelenített függő kötelezettségeket a 11. cikk szerint értékeli. A függő kötelezettségek értéke egyenlő azon jövőbeni pénzáramlások várható jelenértékével, amelyek a függő kötelezettségnek a függő kötelezettség teljes időtartama alatt történő rendezéséhez szükségesek, az alapvető kockázatmentes hozamgörbe alapján.

15. cikk

Halasztott adók

(1)   A biztosító vagy viszontbiztosító megjeleníti és értékeli az összes eszközre és kötelezettségre vonatkozó halasztott adót, beleértve a biztosítástechnikai tartalékokat is, amelyeket fizetőképességi vagy adócélokra a 9. cikk szerint kell megjeleníteni.

(2)   Az (1) bekezdéstől függetlenül a biztosító vagy viszontbiztosító a fel nem használt adójóváírások vagy a fel nem használt negatív adóalapok továbbviteléből származó halasztott adókövetelésektől eltérő halasztott adókat az eszközök és kötelezettségek 2009/138/EK irányelv 75. cikke szerinti – illetve a biztosítástechnikai tartalékok esetében az irányelv (76)–(85) bekezdése szerinti – értékeléséből és megjelenítéséből származó értéke és az eszközök és kötelezettségek adózási célokra való értékeléséből és megjelenítéséből származó értéke közötti különbség alapján értékeli.

(3)   A biztosító vagy viszontbiztosító csak akkor rendelhet pozitív értéket a halasztott adókövetelésekhez, ha valószínű, hogy a jövőben olyan adóköteles nyereség fog termelődni, amellyel a halasztott adókövetelés szembeállítható, figyelembe véve a fel nem használt adójóváírások és a fel nem használt negatív adóalapok továbbvitelének időkorlátjaira vonatkozó jogi vagy szabályozási előírásokat.

16. cikk

Értékelési módszerek kizárása

(1)   A biztosító vagy viszontbiztosító nem értékelheti a pénzügyi eszközöket és kötelezettségeket a bekerülési értéken vagy csökkentett bekerülési értéken.

(2)   A biztosító vagy viszontbiztosító nem alkalmazhat olyan értékelési modelleket, amelyek a könyv szerinti érték és a valós érték értékesítési költségekkel csökkentett összege közül az alacsonyabbikat veszik alapul.

(3)   A biztosító vagy viszontbiztosító nem értékelheti az ingatlanokat, a befektetési célú ingatlanokat, az üzemeket és felszereléseket olyan költségmodellekkel, amelyeknél az eszközértéket a költségek és az értékcsökkenés, illetve értékvesztés különbségeként határozzák meg.

(4)   A pénzügyi lízingben lízingbe vevőként vagy lízingbe adóként működő biztosítónak vagy viszontbiztosítónak az eszközök és kötelezettségek lízingmegállapodásban való értékelésekor teljesítenie kell az összes alábbi feltételt:

a)

a lízingelt eszközöket valós értéken kell értékelni;

b)

a minimális lízingdíjak meghatározása során a piaccal összeegyeztethető bemeneti adatokat kell használni, és nem kerülhet sor utólagos kiigazításra a vállalkozás saját hitelképességének figyelembevétele érdekében;

c)

nem alkalmazandó a értékcsökkentett bekerülési értéken történő értékelés.

(5)   A biztosító vagy viszontbiztosító a nettó realizálható értéket korrigálja a becsült befejezési költséggel, valamint jelentős értékesítési költségek esetén az értékesítés lebonyolításához szükséges becsült költségekkel. A költségek akkor tekintendők jelentősnek, ha a figyelmen kívül hagyásuk befolyásolhatja a mérleg felhasználói – beleértve a felügyeleti hatóságokat is – általi döntéshozatalt vagy megítélést. Nem alkalmazandó bekerülési értéken történő értékelés.

(6)   A biztosító vagy viszontbiztosító a nem pénzügyi jellegű támogatásokat nem értékelheti névértéken.

(7)   Biológiai eszközök értékelése esetén a biztosító vagy viszontbiztosító korrigálja az értéket a becsült értékesítési költségek hozzáadásával, ha ezek a költségek jelentősek.

III. FEJEZET

A BIZTOSÍTÁSTECHNIKAI TARTALÉKOKRA VONATKOZÓ SZABÁLYOK

1. SZAKASZ

Általános rendelkezések

17. cikk

Biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek megjelenítése és kivezetése

A biztosítástechnikai tartalékok legjobb becslésének és kockázati ráhagyásának a számításakor a biztosító vagy viszontbiztosító azon a napon jeleníti meg a biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségeket, amelyen a vállalkozás szerződő féllé válik a kötelezettséget létrehozó szerződésben, vagy azon a napon, amelyen a biztosítási vagy viszontbiztosítási fedezet érvénybe lép – amelyik korábban bekövetkezik. A biztosító vagy viszontbiztosító kizárólag a szerződés határain belül jelenítheti meg a kötelezettségeket.

A biztosító vagy viszontbiztosító csak akkor vezetheti ki a biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségeket, ha azok megszűntek, ha azoknak eleget tettek, ha azok visszavonásra kerültek vagy lejártak.

18. cikk

Biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződés határa

(1)   A biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződések határát a (2)–(7) bekezdésben leírtak szerint kell meghatározni.

(2)   A szerződéssel kapcsolatos minden kötelezettség, beleértve a biztosító vagy viszontbiztosító szerződés hatályának megújítására vagy kiterjesztésére vonatkozó jogaihoz vagy a befizetett díjakhoz kapcsolódó kötelezettségeket is, a szerződés részét képezi, ha a (3)–(6) bekezdés másként nem rendelkezik.

(3)   A vállalkozás által az alábbi napokat követően nyújtott biztosítási vagy viszontbiztosítási fedezetekkel kapcsolatos kötelezettségek nem képezik a szerződés részét, kivéve, ha a vállalkozás a kötelezettségekre vonatkozó díj megfizetésére tudja kötelezni a szerződőt:

a)

az a jövőbeli nap, amelyen a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak egyoldalú joga van a szerződés felmondására;

b)

az a jövőbeli nap, amelyen a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak egyoldalú joga van a szerződés alapján fizetendő díjak visszautasítására;

c)

az a jövőbeli nap, amelyen a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak egyoldalú joga van a szerződés alapján fizetendő díjak vagy szolgáltatások oly módon történő módosítására, hogy a díjak teljes mértékben fedezzék a kockázatokat.

A c) pont akkor alkalmazandó, ha a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak egyoldalú joga van a biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségek portfóliójához kapcsolódó díjak vagy szolgáltatások oly módon történő jövőbeli módosítására, hogy a portfólió díjai teljes mértékben tükrözzék a portfólió által fedezett kockázatokat.

Életbiztosítási kötelezettségek esetében azonban, ha a biztosított személyhez kapcsolódó kötelezettségek egyedi kockázatértékelését a szerződés kezdetén végzik el, és az értékelés a díjak és szolgáltatások módosítása előtt nem ismételhető meg, a biztosító vagy viszontbiztosító a szerződés szintjén értékeli, hogy a díjak a c) pont alkalmazásában teljes körűen tükrözik-e a kockázatokat.

A biztosító vagy viszontbiztosító nem veheti figyelembe az e bekezdés a), b) és c) pontjában említett egyoldalú jogra, valamint a díjak és szolgáltatások lehetséges módosítási mértékére vonatkozó olyan korlátozásokat, amelyeknek nincs érzékelhető hatása a szerződés gazdasági feltételeire.

(4)   Amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító a (3) bekezdés szerinti, de csak a szerződés egy részére vonatkozó egyoldalú joggal rendelkezik, a (3) bekezdésben meghatározott alapelvek a szerződés adott részére vonatkoznak.

(5)   Az olyan kötelezettségek, amelyek nem már befizetett díjakhoz kapcsolódnak, nem képezik a biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződés részét, kivéve, ha a vállalkozás a díj megfizetésére tudja kötelezni a szerződőt, amennyiben az összes alábbi feltétel teljesül:

a)

a szerződés nem biztosít térítést a biztosított személyt kedvezőtlenül érintő meghatározott bizonytalan eseményre;

b)

a szerződés nem tartalmaz a szolgáltatásokra vonatkozó pénzügyi garanciát.

Az a) és a b) pont alkalmazásában a biztosító vagy viszontbiztosító nem veheti figyelembe az olyan események és garanciák fedezetét, amelyeknek nincs érzékelhető hatása a szerződés gazdasági feltételeire.

(6)   Amennyiben egy biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződés két részre osztható fel, és a két rész közül az egyik megfelel az (5) bekezdés a) és b) pontjában foglalt követelményeknek, az adott rész díjaihoz nem kapcsolódó olyan kötelezettségek, amelyeket már megfizettek, nem képezik a szerződés részét, kivéve, ha a vállalkozás az adott rész jövőbeli díjának megfizetésére tudja kötelezni a szerződőt.

(7)   A (3) bekezdés alkalmazásában a biztosító vagy viszontbiztosító csak akkor tekintheti úgy, hogy a díjak teljes mértékben tükrözik a portfólió által fedezett kockázatokat, ha nincs olyan körülmény, amely mellett a portfólióhoz kapcsolódóan fizetendő szolgáltatások és kiadások összege meghaladja a portfólióhoz kapcsolódóan befizetendő díjak összegét.

2. SZAKASZ

Adatminőség

19. cikk

A biztosítástechnikai tartalékok kiszámításához felhasznált adatok

(1)   A biztosítástechnikai tartalékok kiszámításához felhasznált adatok a 2009/138/EK irányelv 82. cikkének alkalmazásában csak akkor tekinthetők teljesnek, ha az összes alábbi feltétel teljesül:

a)

az adatok elegendő múltbéli információt tartalmaznak az alapul szolgáló kockázat jellemzőinek felméréséhez és a kockázatok trendjeinek azonosításához;

b)

az adatok a biztosítástechnikai tartalékok kiszámításához felhasznált megfelelő homogén kockázati csoportok mindegyikéhez rendelkezésre állnak, és egyetlen releváns adat sem kerül indokolatlanul kizárásra a biztosítástechnikai tartalékok számításából.

(2)   A biztosítástechnikai tartalékok kiszámításához felhasznált adatok a 2009/138/EK irányelv 82. cikkének alkalmazásában csak akkor tekinthetők pontosnak, ha az összes alábbi feltétel teljesül:

a)

az adatok lényeges hibáktól mentesek;

b)

a különböző időszakokból származó, ugyanazon becsléshez használt adatok következetesek;

c)

az adatokat kellő időben és tartósan következetesen rögzítik.

(3)   A biztosítástechnikai tartalékok kiszámításához felhasznált adatok a 2009/138/EK irányelv 82. cikkének alkalmazásában csak akkor tekinthetők megfelelőnek, ha az összes alábbi feltétel teljesül:

a)

az adatok összeegyeztethetők azokkal célokkal, amelyekre használni fogják őket;

b)

az adatok mennyisége és jellege biztosítja, hogy a biztosítástechnikai tartalékok kiszámítása során az adatok alapján készített becslések ne tartalmazzanak lényeges becslési hibát;

c)

az adatok összeegyeztethetők a biztosítástechnikai tartalékok kiszámítása során rájuk vonatkozóan alkalmazott aktuáriusi és statisztikai módszerek alapjául szolgáló feltevésekkel;

d)

az adatok megfelelően tükrözik azokat a vonatkozó kockázatokat, amelyeknek a biztosító vagy viszontbiztosító ki van téve biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségei kapcsán;

e)

az adatok gyűjtése, feldolgozása és felhasználása átlátható és strukturált módon történt a következőkre kiterjedő dokumentált eljárás alapján:

i.

az adatok minőségére vonatkozó kritériumok meghatározása és az adatminőség értékelése, ideértve a különböző adatsorokra vonatkozó specifikus minőségi és mennyiségi standardokat;

ii.

az adatok gyűjtése, feldolgozása és felhasználása során tett feltevések alkalmazása és megállapítása;

iii.

az adatfrissítések elvégzésének folyamata, beleértve a frissítések gyakoriságát és a további frissítéseket indokoló körülményeket;

f)

A biztosító vagy viszontbiztosító gondoskodik arról, hogy adatait tartósan következetesen használja fel a biztosítástechnikai tartalékok számításához.

A b) pont alkalmazásában a biztosítástechnikai tartalékok számításának becslési hibái akkor tekintendők jelentősnek, ha befolyásolhatják a számítási eredmények felhasználói – beleértve a felügyeleti hatóságokat is – általi döntéshozatalt vagy megítélést.

(4)   A biztosító vagy viszontbiztosító külső forrásból származó adatokat is használhat, amennyiben az (1)–(4) bekezdésben meghatározott követelmények teljesítésén kívül az összes alábbi feltétel teljesül:

a)

a biztosító vagy viszontbiztosító bizonyítani tudja, hogy a szóban forgó adatok felhasználása célravezetőbb, mint a kizárólag belső forrásból származó adatoké;

b)

a biztosító vagy viszontbiztosító ismeri az adatok eredetét és az adatok feldolgozásához alkalmazandó feltevéseket és módszereket;

c)

a biztosító vagy viszontbiztosító azonosítja az adatokra jellemző trendeket, valamint az adatok feldolgozásához alkalmazandó feltevések és módszerek időbeli és adatok közötti változásait;

d)

a biztosító vagy viszontbiztosító bizonyítani tudja, hogy a b) és c) pontban említett feltevések és módszerek megfelelően tükrözik a biztosító vagy viszontbiztosító által vállalt kötelezettségek portfóliójának jellemzőit.

20. cikk

Az adatok korlátai

Amennyiben az adatok nem felelnek meg a 19. cikkben leírtaknak, a biztosító vagy viszontbiztosító megfelelően dokumentálja az adatok korlátait, beleértve annak ismertetését, hogy orvosolni kívánja-e ezeket a korlátokat – és ha igen, hogyan –, valamint hogy a biztosító vagy viszontbiztosító irányítási rendszerében mely feladatkörök felelősek ezért a folyamatért. Az adatokat a korlátaik orvoslásához szükséges kiigazításokat megelőzően megfelelően kell rögzíteni és tárolni.

21. cikk

Közelítések megfelelő használata a legjobb becslés kiszámításához

Amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító nem rendelkezik kellő mennyiségű és minőségű adattal egy megbízható aktuáriusi módszer alkalmazásához, megfelelő közelítéseket használhat fel a legjobb becslés kiszámítására, amennyiben az összes alábbi feltétel teljesül:

a)

az adatok elégtelenségét nem a biztosítástechnikai tartalékok értékeléséhez felhasznált adatok gyűjtésére, tárolására és validálására szolgáló belső folyamatok és eljárások alkalmatlansága okozza;

b)

az adatok elégtelensége nem orvosolható külső adatok használatával;

c)

a vállalkozás számára nem lenne kivitelezhető az adatok kiigazítása az elégtelenség orvoslására.

3. SZAKASZ

A biztosítástechnikai tartalékok kiszámítására szolgáló módszerek

1. alszakasz

A biztosítástechnikai tartalékok kiszámításához alapul szolgáló feltevések

22. cikk

Általános rendelkezések

(1)   A 2009/138/EK irányelv 77. cikke (2) bekezdésének értelmében feltevések csak akkor tekinthetők reálisnak, ha megfelelnek az összes alábbi feltételnek:

a)

a biztosító vagy viszontbiztosító minden egyes feltevést meg tud magyarázni és alá tud támasztani, figyelembe véve a feltevés jelentőségét, a feltevésben rejlő bizonytalanságot, valamint a releváns alternatív feltevéseket;

b)

egyértelműen azonosíthatóak azok a körülmények, amelyek fennállása esetén a feltevések tévesnek minősülnének;

c)

ha ez a fejezet másként nem rendelkezik, a feltevések a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek portfólióján alapulnak, lehetőség szerint függetlenül a portfóliót birtokló biztosítótól vagy viszontbiztosítótól;

d)

a biztosító vagy viszontbiztosító időben, valamint homogén kockázati csoportokon és ágazatokon belül következetesen használja a feltevéseket, önkényes változtatások nélkül;

e)

a feltevések megfelelően tükrözik a pénzáramlások esetleges bizonytalanságait.

A c) pont alkalmazása során a biztosító vagy viszontbiztosító csak akkor használhat fel biztosítóspecifikus információkat – úgy mint a kárigények kezelésére vagy a költségekre vonatkozó információkat –, ha ezek az információk jobban tükrözik a biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségek portfóliójának a jellemzőit, mint a nem csak az adott vállalkozással kapcsolatos információk, illetve ha a biztosítástechnikai tartalékok prudens, megbízható és objektív kiszámítása az adott információk nélkül nem lenne lehetséges.

(2)   A 2009/138/EK irányelv 77. cikke (3) bekezdésének alkalmazásában csak akkor használhatók feltevések, ha megfelelnek az e cikk (1) bekezdésében leírtaknak.

(3)   A biztosító vagy viszontbiztosító feltevéseket határoz meg a jövőbeli pénzügyi piaci paraméterekre vagy forgatókönyvekre vonatkozóan a 2009/138/EK irányelv 75 cikkével összhangban. Amennyiben egy biztosító vagy viszontbiztosító modell alapján készíti el a jövőbeli pénzügyi piaci paraméterek előrejelzését, a modellnek az összes alábbi követelményt teljesítenie kell:

a)

olyan eszközárakat állapít meg, amelyek összeegyeztethetők a pénzügyi piacokon megfigyelhető eszközárakkal;

b)

nem számol az arbitrázs lehetőségével;

c)

a paraméterek és forgatókönyvek kalibrálása összhangban van a 2009/138/EK irányelv 77. cikkének (2) bekezdésében említett legjobb becslés kiszámítására alkalmazott releváns kockázatmentes hozamgörbével.

23. cikk

Jövőbeli vezetői intézkedések

(1)   A 2009/138/EK irányelv 77. cikke (2) bekezdésének értelmében a jövőbeli vezetői intézkedésekkel kapcsolatos feltevések csak akkor tekinthetők reálisnak, ha megfelelnek az összes alábbi feltételnek:

a)

a jövőbeli vezetői intézkedésekkel kapcsolatos feltevéseket objektív módon határozzák meg;

b)

a feltételezett jövőbeli vezetői intézkedések összhangban vannak a biztosító vagy viszontbiztosító jelenlegi üzleti gyakorlatával és üzleti stratégiájával, ideértve a kockázatcsökkentési technikák alkalmazását; ha elegendő bizonyíték van arra nézve, hogy a vállalkozás meg fogja változtatni gyakorlatait vagy stratégiáját, a feltételezett jövőbeli vezetői intézkedések összhangban vannak a megváltozott gyakorlatokkal vagy stratégiával;

c)

a feltételezett jövőbeli vezetői intézkedések összhangban vannak egymással;

d)

a feltételezett jövőbeli vezetői intézkedések nincsenek ellentmondásban a szerződőkkel és kedvezményezettekkel szembeni kötelezettségekkel és a jogszabályi követelményekkel;

e)

a feltételezett jövőbeli vezetői intézkedések figyelembe veszik a biztosító vagy viszontbiztosító minden nyilvános tájékoztatását azon intézkedéseket illetően, amelyeket várhatóan megtesz vagy nem tesz meg.

(2)   A jövőbeli vezetői intézkedésekre vonatkozó feltevéseknek reálisnak kell lennie, és tartalmaznia kell az összes alábbi összetevőt:

i.

a feltételezett jövőbeli vezetői intézkedések összehasonlítása a biztosító vagy viszontbiztosító által korábban hozott vezetői intézkedésekkel;

ii.

a legjobb becslés jelenlegi és múltbeli számításaiban figyelembe vett jövőbeli vezetői intézkedések összehasonlítása;

iii.

a jövőbeli vezetői intézkedésekre vonatkozó feltevésekben bekövetkező változások biztosítástechnikai tartalékok értékére gyakorolt hatásának értékelése.

A biztosítóknak és viszontbiztosítóknak a felügyeleti hatóságok kérésére magyarázatot kell tudniuk adni az i. és ii. alponttól való eseteleges eltérésekre, amennyiben a jövőbeli vezetői intézkedésekre vonatkozó feltevések változásainak jelentős hatása van a biztosítástechnikai tartalékokra, ezen érzékenység okaira és arra, miként veszik figyelembe ezt az érzékenységet a biztosító vagy viszontbiztosító döntéshozatali folyamatában.

(3)   Az (1) bekezdés értelmében a biztosítók vagy viszontbiztosítók egy átfogó tervet készítenek a jövőbeli vezetői intézkedésekről, amelyet jóváhagy a biztosító vagy viszontbiztosító igazgatási, irányító vagy felügyelő testülete. A tervnek az alábbiak mindegyikére ki kell terjednie:

a)

a biztosítástechnikai tartalékok értékelése szempontjából releváns jövőbeli vezetői intézkedések azonosítása;

b)

azon sajátos körülmények azonosítása, amelyek között a biztosító vagy viszontbiztosító ésszerű megítélés alapján várhatóan végrehajtaná az a) pontban említett egyes jövőbeli vezetői intézkedéseket;

c)

azon sajátos körülmények azonosítása, amelyek között előfordulhat, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító nem tudja végrehajtani az a) pontban említett egyes jövőbeli vezetői intézkedéseket és annak bemutatása, hogy ezeket a körülményeket hogyan veszik figyelembe a biztosítástechnikai tartalékok számításában;

d)

az a) pontban említett jövőbeli vezetői intézkedések végrehajtásának tervezett sorrendje és a jövőbeli vezetői intézkedésekre vonatkozó irányítási követelmények;

e)

bármely olyan folyamatban levő munka bemutatása, amelyre szükség van annak biztosításához, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító végre tudja hajtani az a) pontban említett egyes jövőbeli vezetői intézkedéseket;

f)

annak bemutatása, hogy miként tükröződtek az a) pontban említett jövőbeli vezetői intézkedések a legjobb becslés kiszámításában;

g)

az a) pontban említett jövőbeli vezetői intézkedésekkel kapcsolatos, a legjobb becslés kiszámításában szerepet játszó belső jelentéstételi eljárások ismertetése;

(4)   A jövőbeli vezetői intézkedésekre vonatkozó feltevésekben figyelembe kell venni a vezetői intézkedések végrehajtásához szükséges időt és az általuk okozott minden költséget.

(5)   Az információáramlást biztosító rendszer csak akkor tekintendő a 2009/138/EK irányelv 41. cikke (1) bekezdése szerint hatékonynak, ha az e cikk (3) bekezdésének g) pontja szerinti jelentéstételi eljárások szerint évente legalább egy tájékoztatás történik az igazgatási, irányító vagy felügyelő testület felé.

24. cikk

Jövőbeni diszkrecionális nyereségrészesedések

Amennyiben a jövőbeni diszkrecionális nyereségrészesedések a biztosító vagy viszontbiztosító által tartott eszközöktől függenek, a vállalkozások a legjobb becslés számítását az általuk az adott pillanatban tartott eszközökre alapozzák, és eszközallokációjuk változásait a 23. cikk szerint feltételezik. Az eszközök jövőbeli megtérülésével kapcsolatos feltevéseknek összhangban kell lenniük a releváns kockázatmentes hozamgörbével, adott esetben beleértve az illeszkedési kiigazítást, a volatilitási kiigazítást vagy a kockázatmentes kamatlábbal kapcsolatos átmeneti intézkedést, valamint az eszközöknek a 2009/138/EK irányelv 75. cikke szerinti értékelését.

25. cikk

A jövőbeni diszkrecionális nyereségrészesedések elkülönült számítása

A biztosítástechnikai tartalékok számításakor a biztosító vagy viszontbiztosító külön meghatározza a jövőbeni diszkrecionális nyereségrészesedések értékét.

26. cikk

Szerződői viselkedés

A szerződéses opciók – ideértve a biztosítás lejárat előtti törlését vagy visszavásárlását is – szerződők általi lehívása valószínűségének meghatározásakor a biztosító vagy viszontbiztosító elemzi a múltbeli szerződői viselkedést és elvégzi a várható szerződői viselkedés előzetes értékelését. Az elemzésnek tekintetbe kell vennie az összes alábbi szempontot:

a)

mennyire volt és lesz előnyös az opciók lehívása a szerződőkre nézve az opció lehívásának időpontjában fennálló körülmények között;

b)

a múltbeli és jövőbeli gazdasági feltételek hatása;

c)

a múltbeli és jövőbeli vezetői intézkedések hatása;

d)

bármely más olyan körülmény, amely valószínűleg befolyásolja a szerződők azzal kapcsolatos döntését, hogy lehívják-e az opciót.

A valószínűség csak akkor tekintendő az a)–d) pontban említett elemektől függetlennek, ha ezt a feltevést empirikus bizonyítékok támasztják alá.

2. alszakasz

A legjobb becslés kiszámításához alapul szolgáló információk

27. cikk

Az információk hitelessége

A 2009/138/EK irányelv 77. cikke (2) bekezdésének értelmében az információk csak akkor minősülnek hitelesnek, ha a biztosító vagy viszontbiztosító bizonyítékokkal támasztja alá az adott információ hitelességét, figyelembe véve annak következetességét és objektivitását, az információ forrásának megbízhatóságát és az információ létrehozási és feldolgozási módjának átláthatóságát.

3. alszakasz

A legjobb becslés kiszámítására vonatkozó pénzáramlás-előrejelzések

28. cikk

Pénzáramlások

A legjobb becslés kiszámításához felhasznált pénzáramlás-előrejelzéseknek az összes alábbi pénzáramlást magukban kell foglalnia olyan mértékben, amennyire ezek a pénzáramlások meglévő biztosítási és viszontbiztosítási szerződésekhez kapcsolódnak:

a)

szolgáltatási kifizetések szerződők és kedvezményezettek részére;

b)

olyan kifizetések, amelyek a biztosítót vagy viszontbiztosítót természetben megfizetett szerződéses szolgáltatások kapcsán terhelik;

c)

a 2009/138/EK irányelv 78. cikkének (1) bekezdésében említett költségekkel kapcsolatos kifizetések;

d)

díjbefizetések és az e díjakból származó egyéb pénzáramlások;

e)

a biztosító vagy viszontbiztosító és a közvetítők között biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségek kapcsán végrehajtott kifizetések;

f)

a biztosító vagy viszontbiztosító és a befektetési vállalkozások között indexhez vagy befektetési egységekhez kötött szolgáltatások kapcsán végrehajtott kifizetések;

g)

mentéshez és engedményezéshez kapcsolódó kifizetések olyan mértékben, amennyire a nemzetközi számviteli standardok alapján nem minősülnek külön eszközöknek vagy kötelezettségeknek az 1606/2002/EK rendelet szerinti bizottsági jóváhagyás alapján;

h)

olyan adóbefizetések, amelyeket ténylegesen vagy várhatóan a szerződőkre terhelnek, vagy amelyekre a biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségek rendezéséhez szükség van.

29. cikk

A külső környezetben bekövetkező várható fejlemények

A legjobb becslés számításának figyelembe kell vennie azokat a várható jövőbeli fejleményeket, amelyek jelentős mértékben befolyásolják a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek rendezéséhez szükséges készpénzbe- és kiáramlásokat azok teljes időtartamán keresztül. E tekintetben a jövőbeli fejlemények közé tartoznak a demográfiai, jogi, orvostudományi, technológiai, társadalmi, környezeti és gazdasági fejlemények, beleértve a 2009/138/EK irányelv 78. cikkének (2) bekezdésében említett inflációt is.

30. cikk

A pénzáramlások bizonytalanságai

A legjobb becslés kiszámításához felhasznált pénzáramlás-előrejelzéseknek kifejezetten vagy implicit módon tekintetbe kell venniük a pénzáramlások bizonytalanságait, beleértve az összes alábbi jellemzőt:

a)

a biztosított események időzítésének, gyakoriságának és súlyosságának bizonytalansága;

b)

a kárigények összegének bizonytalansága, beleértve a kárigények inflációjával és a kárigények rendezéséhez és kifizetéséhez szükséges időtartammal kapcsolatos bizonytalanságot;

c)

a 2009/138/EK irányelv 78. cikkének (1) bekezdésében említett költségek összegével kapcsolatos bizonytalanság;

d)

a 29. cikkben említett várható jövőbeli fejleményekkel kapcsolatos bizonytalanság, amennyire ez kivitelezhető;

e)

a szerződői viselkedéssel kapcsolatos bizonytalanság;

f)

két vagy több bizonytalansági ok közötti függőség;

g)

a pénzáramlásoknak a pénzáramlás napját megelőző körülményektől való függősége.

31. cikk

Költségek

(1)   A legjobb becslés kiszámításához használt pénzáramlás-előrejelzésnek figyelembe kell vennie az összes olyan alábbi költséget, amely a biztosító vag viszontbiztosító elismert biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségeihez kapcsolódik, és amely a 2009/138/EK irányelv 78. cikkének (1) bekezdésében szerepel:

a)

igazgatási költségek;

b)

befektetéskezelési költségek;

c)

kárigény-kezelési költségek;

d)

szerzési költségek.

Az a)–d) pontban említett költségeknek tartalmazniuk kell a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek teljesítése során felmerülő általános költségeket.

(2)   Az általános költségeket reálisan és objektíven, valamint tartósan következetesen kell hozzárendelni azon legjobb becslés egyes részeihez, amelyre vonatkoznak.

(3)   A viszontbiztosítási szerződésekkel és különleges célú gazdasági egységekkel kapcsolatos költségeket figyelembe kell venni a legjobb becslés bruttó számításában.

(4)   A költségek tervezését arra a feltevésre kell alapozni, hogy a vállalkozás a jövőben új biztosítási állományra fog szert tenni.

32. cikk

Szerződéses opciók és pénzügyi garanciák

A legjobb becslés számításakor a biztosító vagy viszontbiztosító tekintetbe veszi az összes alábbi szempontot:

a)

a biztosítási és viszontbiztosítási szerződésekben foglalt összes pénzügyi garancia és szerződéses opció;

b)

minden olyan tényező, amely befolyásolhatja annak valószínűségét, hogy a szerződők lehívják a szerződéses opciókat vagy realizálják a pénzügyi garanciák értékét.

33. cikk

A kötelezettség pénzneme

A legjobb becslést külön kell kiszámítani a különböző pénznemekben fennálló pénzáramlásokra.

34. cikk

Számítási módszerek

(1)   A legjobb becslést átlátható módon és úgy kell kiszámítani, hogy annak alapján egy képzett szakértő betekintést nyerhessen a számítási módszerbe ás az abból származó eredményekbe.

(2)   A legjobb becslés kiszámításának aktuáriusi és statisztikai módszereit annak alapján kell megválasztani, hogy azok mennyire tükrözik az alapul szolgáló pénzáramlások megfelelőségét, valamint a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek jellegét. Az aktuáriusi és statisztikai módszereknek összhangban kell lenniük a legjobb becslés kiszámításához felhasznált összes vonatkozó adattal és azokat fel kell használniuk.

(3)   Ha egy statisztikai módszer csoportosított szerződéses adatokon alapul, a biztosító vagy viszontbiztosító biztosítja, hogy a szerződések csoportosítása nyomán homogén kockázati csoportok jöjjenek létre, amelyek megfelelően tükrözik az adott csoportokban foglalt szerződések kockázatait.

(4)   A biztosító vagy viszontbiztosító megvizsgálja, hogy a pénzáramlások jelenértéke mennyire függ a várható jövőbeli események és fejlemények kimenetelétől, valamint attól, hogy az egyes forgatókönyvek tényleges kimenetele mennyiben tér el a várt kimeneteltől.

(5)   Amennyiben a pénzáramlások jelenértéke a (4) bekezdésnek megfelelően jövőbeli események és fejlemények kimenetelétől függ, a biztosító vagy viszontbiztosító olyan módszerrel számítja ki a pénzáramlások legjobb becslését, amely tükrözi ezeket a függőségeket.

35. cikk

Életbiztosítási kötelezettségek homogén kockázati csoportjai

Az életbiztosítási kötelezettségek legjobb becslésének számításához felhasznált pénzáramlás-előrejelzéseket minden szerződéshez külön-külön el kell készíteni. Amennyiben a szerződésenkénti külön számítás indokolatlan terhet jelentene a biztosítóra vagy viszontbiztosítóra nézve, a biztosító vagy viszontbiztosító a szerződések csoportosításával is elkészítheti az előrejelzést, amennyiben a csoportosítás megfelel az összes alábbi követelménynek:

a)

az azonos csoporthoz tartozó szerződések alapjául szolgáló kockázatok jellege és összetettsége nem tér el jelentős mértékben;

b)

a szerződések csoportosítása nem mutatja be tévesen a szerződések alapjául szolgáló kockázatokat és a költségeket;

c)

a szerződések csoportosítása valószínűleg nagyjából ugyanazt az eredményt hozza a legjobb becslés kiszámításakor, mint a szerződésenkénti számítás, különösen a szerződésekben foglalt pénzügyi garanciák és szerződéses opciók tekintetében.

36. cikk

Nem-életbiztosítási kötelezettségek

(1)   A nem életbiztosítási kötelezettségek legjobb becslését külön kell kiszámítani a díjtartalékokra és a függőkár-tartalékokra vonatkozóan.

(2)   A díjtartalékoknak a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek által fedezett olyan jövőbeli kárigényekre kell vonatkoznia, amelyek a szerződés 18. cikkben említett határán belülre esnek. A díjtartalék kiszámítására vonatkozó pénzáramlás-előrejelzéseknek tartalmaznia kell az ezekhez az eseményekhez kapcsolódó szolgáltatásokat, költségeket és díjakat.

(3)   A függőkár-tartalékoknak olyan kárigényekre kell vonatkoznia, amelyek már megtörténtek, függetlenül attól, hogy az ezen eseményekből származó kárigényeket bejelentették-e.

(4)   A függőkár-tartalékok kiszámítására vonatkozó pénzáramlás-előrejelzéseknek tartalmaznia kell a (3) bekezdésben említett eseményekhez kapcsolódó szolgáltatásokat, költségeket és díjakat.

4. alszakasz

Kockázati ráhagyás

37. cikk

A kockázati ráhagyás kiszámítása

(1)   A biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek teljes portfóliójának a kockázati ráhagyását az alábbi képlettel kell kiszámítani:

Formula

ahol:

a)

CoC a tőkeköltség-rátát jelöli;

b)

az összeg valamennyi egész számra vonatkozik, beleértve a nullát is;

c)

SCR(t) a 38. cikk (2) bekezdésében említett szavatolótőke-szükségletet jelöli t év elteltével;

d)

r(t + 1) az alapvető kockázatmentes kamatlábat jelöli t + 1 év futamidő esetén.

Az r(t + 1) alapvető kockázatmentes kamatlábat a biztosító vagy viszontbiztosító pénzügyi beszámolóihoz használt pénznemnek megfelelően kell kiválasztani.

(2)   Amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító egy jóváhagyott belső modellel számítja ki a szavatolótőke-szükségletét, és megállapítja, hogy a belső modell a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek teljes időtartama alatt minden egyes időpontban alkalmas a 38. cikk (2) bekezdésében említett szavatolótőke-szükséglet kiszámítására, a biztosító vagy viszontbiztosító a belső modell alapján számítja ki az (1) bekezdésben említett SCR(t) összegeket.

(3)   A biztosító vagy viszontbiztosító a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek teljes portfóliójának a kockázati ráhagyását hozzárendeli a 2009/138/EK irányelv 80. cikkében említett ágazatokhoz. A hozzárendelésnek a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek portfóliójának teljes időtartama alatt megfelelően tükröznie kell az ágazatoknak a 38. cikk (2) bekezdésében említett szavatolótőke-szükséglethez való hozzájárulását.

38. cikk

Referenciabiztosító

(1)   A kockázati ráhagyás számításának az alábbi feltevések mindegyikét alapul kell vennie:

a)

a kockázati ráhagyást számító biztosító vagy viszontbiztosító (eredeti vállalkozás) biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségeinek teljes portfólióját átveszi egy másik biztosító vagy viszontbiztosító (referenciabiztosító);

b)

az a) ponttól függetlenül, ha az eredeti vállalkozás egyidejűleg úgy életbiztosítási, mint nem-életbiztosítási tevékenységeket is folytat a 2009/138/EK irányelv 73. cikkének (5) bekezdése szerint, a biztosítási kötelezettségek életbiztosítási tevékenységekre és élet-viszontbiztosítási kötelezettségekre vonatkozó portfólióját és a biztosítási kötelezettségek nem-életbiztosítási tevékenységekre és nem-életviszontbiztosítási kötelezettségekre vonatkozó portfólióját külön-külön veszi át két különböző referenciabiztosító;

c)

a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek átadása kiterjed az e kötelezettségekhez kapcsolódó esetleges viszontbiztosítási szerződésekre és különleges célú gazdasági egységeken alapuló megállapodásokra is;

d)

a referenciabiztosítónak az átadást megelőzően nincsenek biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségei vagy szavatoló tőkéje;

e)

az átadást követően a referenciabiztosító nem vállal újabb biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségeket;

f)

az átadást követően a referenciabiztosító a szavatolótőke-szükségletnek megfelelő figyelembe vehető szavatoló tőkét teremt elő a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek támogatására azok teljes időtartama alatt;

g)

az átadást követően a referenciabiztosító olyan eszközökkel rendelkezik, amelyek megfelelnek a szavatolótőke-szükséglet és a biztosítástechnikai tartalékok összegének, levonva a viszontbiztosítási szerződésekből és a különleges célú gazdasági egységektől megtérülő összegeket;

h)

az eszközök úgy vannak kiválasztva, hogy minimálisra csökkentsék annak a piaci kockázatnak a szavatolótőke-szükségletét, amelynek a referenciabiztosító ki van téve;

i)

a referenciabiztosító szavatolótőke-szükséglete az összes alábbi kockázatot számításba veszi:

i.

az átadott üzleti tevékenységgel kapcsolatos biztosítási kockázat,

ii.

a h) pontban említett, a kamatlábkockázattól eltérő piaci kockázat, ha az jelentős,

iii.

viszontbiztosítási szerződésekkel, különleges célú gazdasági egységeken alapuló megállapodásokkal, közvetítőkkel, szerződőkkel és más olyan jelentős kitettségekkel kapcsolatos hitelkockázat, amely szorosan kapcsolódik a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségekhez,

iv.

működési kockázat;

j)

a biztosítástechnikai tartalékok 2009/138/EK irányelv 108. cikkében említett veszteségelnyelő képessége a referenciabiztosítóban mindegyik kockázat esetében megfelel az eredeti vállalkozás biztosítástechnikai tartalékai veszteségelnyelő képességének;

k)

a halasztott adók esetében nem áll fenn a 2009/138/EK irányelv 108. cikkében említett veszteségelnyelő képesség a referenciabiztosítóban;

l)

a referenciabiztosító az e) és f) pontban leírtak szerint olyan jövőbeli vezetői intézkedéseket hoz, amelyek összhangban vannak az eredeti vállalkozás 23. cikkben említett jövőbeli vezetői intézkedéseivel.

(2)   A biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek teljes időtartama alatt a 2009/138/EK irányelv 77. cikke (5) bekezdésének első albekezdésében említett biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek támogatásához szükséges szavatolótőke-szükségletről azt kell feltételezni, hogy egyenlő a referenciabiztosító szavatolótőke-szükségletével az (1) bekezdésben meghatározott feltevések szerint.

(3)   Az (1) bekezdés i) pontjának alkalmazásában egy kockázat akkor tekintendő jelentősnek, ha a kockázati ráhagyás számítására gyakorolt hatása befolyásolhatja az adott információ felhasználói – beleértve a felügyeleti hatóságokat is – általi döntéshozatalt vagy megítélést.

39. cikk

Tőkeköltség-ráta

A 2009/138/EK irányelv 77. cikkének (5) bekezdésében említett tőkeköltség-ráta feltételezett értéke 6 %.

5. alszakasz

A biztosítástechnikai tartalékok egészben történő kiszámítása

40. cikk

A biztosítástechnikai tartalékok egészben történő számítására okot adó körülmények és az alkalmazandó módszer

(1)   A 2009/138/EK irányelv 77. cikke (4) bekezdésének második albekezdése alkalmazásában a megbízhatóságot e cikk (2) és (3) bekezdése alapján kell értékelni, és a biztosítástechnikai tartalékok értékét e cikk (4) bekezdése szerint kell megállapítani.

(2)   A pénzáramlások helyettesítése akkor tekintendő megbízhatónak, ha azok összegben és időben helyettesítésre kerülnek az adott pénzáramlások mögöttes kockázatai tekintetében minden lehetséges forgatókönyv esetén. A biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségekhez kapcsolódó alábbi pénzáramlások nem helyettesíthetők megbízhatóan:

a)

az olyan biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségekhez kapcsolódó pénzáramlások, amelyek a szerződéses opciók – ideértve a biztosítás lejárat előtti törlését vagy visszavásárlását is – szerződők általi lehívásának valószínűségétől függenek;

b)

az olyan biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségekhez kapcsolódó pénzáramlások, amelyek a halandósági, rokkantsági, betegségi vagy betegségi aránytól függenek;

c)

minden olyan költség, amely a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek teljesítése során felmerül.

(3)   A pénzügyi eszközök akkor tekintendők olyan pénzügyi eszközöknek, amelyek piaci értéke megbízható és megfigyelhető, ha a pénzügyi eszközöket aktív, mély, likvid és átlátható piacon forgalmazzák. Az aktív piacoknak meg kell felelniük a 10. cikk (4) bekezdésében leírtaknak is.

(4)   A biztosító vagy viszontbiztosító a biztosítástechnikai tartalékok értékét a helyettesítéshez felhasznált pénzügyi eszközök piaci ára alapján határozza meg.

6. alszakasz

A viszontbiztosítási szerződésekből és a különleges célú gazdasági egységektől megtérülő összegek

41. cikk

Általános rendelkezések

(1)   A viszontbiztosítási szerződésekből és a különleges célú gazdasági egységektől megtérülő összegeket azon biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződések határával összhangban kell kiszámítani, amelyekhez az adott összegek kapcsolódnak.

(2)   A különleges célú gazdasági egységektől megtérülő összegeket, a 2009/138/EK irányelv 210. cikkében említett pénzügyi viszontbiztosítási szerződésekből megtérülő összegeket és az egyéb viszontbiztosítási szerződésekből megtérülő összegeket külön-külön kell kiszámítani. A különleges célú gazdasági egységektől megtérülő összegek nem haladhatják meg az adott különleges célú gazdasági egység biztosítóval vagy viszontbiztosítóval szembeni maximális kockázati kitettségét.

(3)   A viszontbiztosítási szerződésekből és a különleges célú gazdasági egységektől megtérülő összegek kiszámításakor a pénzáramlások csak a biztosítási eseményekhez és a kiegyenlítetlen biztosítási kárigényekhez kapcsolódó kifizetéseket tartalmazzák. Az egyéb eseményekhez vagy kiegyenlített biztosítási kárigényekhez kapcsolódó kifizetéseket a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységektől megtérülő összegeken, valamint a biztosítástechnikai tartalékok egyéb elemein kívül kell figyelembe venni. Amennyiben a pénzáramlásokra letét került elhelyezésre, a megtérülő összegeket ennek megfelelően ki kell igazítani a letéthez kapcsolódó eszközök és kötelezettségek kettős figyelembevételének elkerülése érdekében.

(4)   A nem életbiztosítási kötelezettségekkel kapcsolatban a viszontbiztosítási szerződésekből és a különleges célú gazdasági egységektől megtérülő összegeket külön kell kiszámítani a díjtartalékokra és a függőkár-tartalékokra vonatkozóan a következőképpen:

a)

a függőkár-tartalékokhoz kapcsolódó pénzáramlásoknak tartalmazniuk kell a kockázatokat átruházó biztosító vagy viszontbiztosító bruttó függőkár-tartalékaiban figyelembe vett kárigényekkel kapcsolatos kártérítési kifizetéseket;

b)

a díjtartalékokhoz kapcsolódó pénzáramlásoknak tartalmazniuk kell minden más kifizetést.

(5)   Amennyiben a különleges célú gazdasági egységektől a biztosító vagy viszontbiztosító felé irányuló pénzáramlások nem függnek közvetlenül a kockázatokat átruházó biztosítóval vagy viszontbiztosítóval szembeni kárigényektől, az e különleges célú gazdasági egységektől a jövőbeli kárigények kapcsán megtérülő összegek csak olyan mértékben vehetők figyelembe, amennyire prudens, megbízható és objektív módon ellenőrizhető, hogy nincs jelentős strukturális egyenlőtlenség a kárigények és a megtérülő összegek között.

42. cikk

Partner általi nemteljesítés kiigazítása

(1)   A partnerek 2009/138/EK irányelv 81. cikkében említett nemteljesítéséből eredő várható veszteségek miatti kiigazításokat az egyéb megtérülő összegektől elkülönülten kell kiszámítani.

(2)   A partner nemteljesítéséből eredő várható veszteségek miatti kiigazítást az adott partnertől a partner nemteljesítése esetén megtérülő összegek mögöttes pénzáramlásaiban bekövetkező változások várható jelenértékeként kell kiszámítani, ideértve a fizetésképtelenség vagy jogvita miatti nemteljesítést is. E tekintetben a pénzáramlásokban bekövetkező változások között – a biztosítéki részesedések kivételével – nem veendők figyelembe a partner hitelkockázatát csökkentő kockázatcsökkentési technikák. A figyelembe nem vett kockázatcsökkentési technikákat külön kell megjeleníteni a viszontbiztosítási szerződésekből és a különleges célú gazdasági egységektől megtérülő összegek növelése nélkül.

(3)   A (2) bekezdésben említett számítás során figyelembe kell venni a viszontbiztosítási szerződés vagy a különleges célú gazdasági egységgel kötött megállapodás teljes időtartama alatt esetlegesen felmerülő nemteljesítési eseményeket, valamint azt, hogy idővel változik-e és hogyan változik a nemteljesítési valószínűség. A számítást minden partnernél és minden ágazatra vonatkozóan külön kell elvégezni. Nem-életbiztosítások esetén a számítást szintén külön kell elvégezni a díjtartalékokra és a függőkár-tartalékokra vonatkozóan.

(4)   A partner 2009/138/EK irányelv 81. cikke szerinti nemteljesítéséből eredő átlagos veszteség nem értékelhető a megtérülő összegek 50 %-ánál alacsonyabbra, nem számítva az (1) bekezdésben említett kiigazítást, kivéve, ha az ettől eltérő értékelés kellően megalapozott.

(5)   A különleges célú gazdasági egységek nemteljesítési valószínűségét a különleges célú gazdasági egység által tartott eszközökben rejlő hitelkockázat alapján kell kiszámítani.

4. SZAKASZ

Releváns kockázatmentes hozamgörbe

1. alszakasz

Általános rendelkezések

43. cikk

Általános rendelkezések

Az alapvető kockázatmentes hozamgörbe kamatlábainak teljesítenie kell az alábbi kritériumok mindegyikét:

a)

a biztosító vagy viszontbiztosító a gyakorlatban kockázatmentesen ki tudja termelni a kamatlábakat;

b)

a kamatlábakat megbízhatóan határozzák meg mély, likvid és átlátható pénzügyi piacon forgalmazott pénzügyi eszközök alapján.

A releváns kockázatmentes hozamgörbe kamatlábait minden pénznemre és futamidőre külön kell kiszámítani az adott pénznem és futamidő vonatkozásában rendelkezésre álló információk alapján. Ezeket átlátható, prudens, megbízható, objektív és tartósan következetes módon kell meghatározni.

2. alszakasz

Kockázatmentes hozamgörbe

44. cikk

Az alapvető kockázatmentes kamatlábak levezetéséhez felhasználható releváns pénzügyi eszközök

(1)   Minden pénznem és futamidő esetében az alapvető kockázatmentes kamatlábakat az adott pénznem kamatláb swaphozamai alapján kell levezetni, kiigazítva a hitelkockázat figyelembevétele érdekében.

(2)   Minden pénznem és azon futamidők esetében, amelyeknél nem állnak rendelkezésre mély, likvid és átlátható pénzügyi piacokról származó kamatláb swaphozamok, az adott pénznemben kibocsátott államkötvények alapján kell levezetni az alapvető kockázatmentes kamatlábakat, kiigazítva az adott államkötvény hitelkockázatával, feltéve, hogy az államkötvények hozamai mély, likvid és átlátható pénzügyi piacokról származnak.

45. cikk

A swaphozamok hitelkockázattal való kiigazítása

A hitelkockázat 44. cikk (1) bekezdésében említett kiigazítását átlátható, prudens, megbízható, objektív és tartósan következetes módon kell meghatározni. A kiigazítást a kamatswapügyletek hitelkockázatot tükröző változó kamata és ugyanazon futamidő egynapos indexált swaphozamai közötti különbség alapján kell meghatározni, úgy, hogy mindkét kamatláb mély, likvid és átlátható pénzügyi piacokról származik. A kiigazítást az adott különbség egyéves átlagának 50 %-a alapján kell kiszámítani. A kiigazítás nem lehet kevesebb, mint 10 bázispont, és nem lehet több, mint 35 bázispont.

46. cikk

Extrapoláció

(1)   A releváns kockázatmentes hozamgörbe extrapolálásakor alkalmazott alapelveknek minden pénznem esetében azonosnak kell lennie. Ez vonatkozik a leghosszabb olyan futamidők meghatározására is, amelyek mély, likvid és átlátható piacokon figyelhetők meg, valamint az végső határidős kamatláb felé történő egyenletes konvergenciát biztosító mechanizmusra.

(2)   Amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító a 2009/138/EK irányelv 77d. cikke szerint jár el, az extrapolációt az említett cikk szerinti volatilitási kiigazítást tartalmazó kockázatmentes hozamgörbére kell alkalmazni.

(3)   Amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító a 2009/138/EK irányelv 77b. cikke szerint jár el, az extrapolációt az illeszkedési kiigazítást nem tartalmazó kockázatmentes hozamgörbe alapján kell elvégezni. Az említett cikk szerinti illeszkedési kiigazítást az extrapolált kockázatmentes hozamgörbére kell alkalmazni.

47. cikk

Végső határidős kamatláb

(1)   A 46. cikk (1) bekezdésében említett végső határidős kamatlábnak minden pénznem esetében tartósan stabilnak kell lennie és csak a hosszú távú várakozásokban bekövetkező változások esetén szabad módosulnia. A végső határidős kamatláb levezetésének módszertanát egyértelműen meg kell határozni a forgatókönyv-alapú számítások biztosító vagy viszontbiztosító általi elvégzése érdekében. Ezt átlátható, prudens, megbízható, objektív és tartósan következetes módon kell meghatározni.

(2)   A végső határidős kamatlábnak minden pénznem esetében tekintetbe kell vennie a hosszú távú reálkamatlábbal kapcsolatos várakozásokat és a várható inflációt, amennyiben ezek a várakozások az adott pénznemre vonatkozóan megbízhatóan levezethetők. A végső határidős kamatláb nem tartalmazhat a hosszú távú befektetések tartásából fakadó kockázatot tükröző felárat.

48. cikk

Az euróhoz kötött pénznemek alapvető kockázatmentes hozamgörbéje

(1)   Az euróhoz kötött pénznemek esetében az euró alapvető kockázatmentes hozamgörbéje – a devizaárfolyam-kockázattal kiigazítva – alapján számítható ki a legjobb becslés az adott pénznemben jegyzett biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségekre vonatkozóan, feltéve, ha teljesülnek az alábbi feltételek:

a)

az euróhoz rögzítés módja biztosítja, hogy az adott pénznem és az euró közötti átváltási árfolyam egy, a tartomány felső határának 20 %-ánál nem szélesebb tartományon belül maradjon;

b)

az euróövezet és az adott pénznem szerinti terület gazdasági helyzete kellő mértékben hasonló ahhoz, hogy az euró és az adott pénznem kamatlábai hasonló módon alakuljanak;

c)

a rögzítési rendszer biztosítja, hogy az árfolyamban egy év alatt bekövetkező relatív változások ne haladják meg az e bekezdés a) pontjában említett tartományt olyan szélsőséges piaci események esetén, amelyek megfelelnek a 2009/138/EK irányelv 101. cikkének (3) bekezdése szerinti biztonsági szintnek;

d)

az alábbi kritériumok valamelyike teljesül:

i.

az adott pénznem részvétele az európai árfolyam-mechanizmusban (ERM II);

ii.

olyan tanácsi határozat létezése, amely elismeri az adott pénznem és az euró közötti rögzítési rendszert;

iii.

a rögzítési rendszer létrehozása az adott ország pénznemét létrehozó ország jogszabályai által.

A c) pont alkalmazásakor figyelembe kell venni a rögzítést garantáló felek pénzügyi erőforrásait.

(2)   A devizaárfolyam-kockázat kiigazítása negatív, és megegyezik az azon kockázatot fedező ügylet költségével, hogy egy euróban denominált befektetésnek a rögzített pénznemben kifejezett értéke az euró és a rögzített pénznem közötti átváltási árfolyam szintjének változásai következtében csökkenhet. A kiigazításnak minden biztosító és viszontbiztosító esetében azonosnak kell lennie.

3. alszakasz

Volatilitási kiigazítás

49. cikk

Referenciaportfóliók

(1)   A 2009/138/EK irányelv 77d. cikkének (2) és (4) bekezdésében említett referenciaportfóliókat átlátható, prudens, megbízható, objektív és tartósan következetes módon kell meghatározni. A referenciaportfóliók meghatározásakor alkalmazott módszereknek minden pénznem és ország esetében azonosnak kell lennie.

(2)   Minden egyes pénznem és ország esetében a referenciaportfóliók eszközeit a 10. cikk (1) bekezdése szerint kell értékelni és olyan piacokon kell forgalmazni, amelyek a stresszes likviditású időszakok kivételével megfelelnek a 40. cikk (3) bekezdésének. A 40. cikk (3) bekezdésének átmenetileg nem megfelelő piacokon forgalmazott pénzügyi eszközök csak akkor foglalhatók bele a portfólióba, ha az adott piac belátható időn belül várhatóan ismét meg fog felelni a kritériumoknak.

(3)   Minden pénznem és ország esetében a referencia-eszközportfóliónak teljesítenie kell az összes alábbi követelményt:

a)

minden egyes pénznem esetében az eszközök reprezentatívak a biztosító vagy viszontbiztosító által az adott pénznemben denominált biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek legjobb becslésének fedezésére eszközölt, adott pénznemben fennálló befektetések tekintetében; az eszközök reprezentatívak a biztosító vagy viszontbiztosító által az adott országban az ország biztosítási piacán értékesített és az adott ország pénznemében denominált biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek legjobb becslésének fedezésére eszközölt befektetések tekintetében;

b)

adott esetben a portfólió olyan megfelelő indexeken alapul, amelyek a nyilvánosság számára könnyen hozzáférhetőek, és az indexeket alkotó elemek változásainak időpontját és módját illetően nyilvános kritériumok állnak rendelkezésre;

c)

az eszközportfólióban megtalálható az alábbi eszközök mindegyike:

kötvények, értékpapírosított eszközök és hitelek, beleértve a jelzáloghiteleket is

részvény

ingatlan

Az a) és b) pont alkalmazásában a biztosító vagy viszontbiztosító kollektív befektetési formákba irányuló befektetéseit és más, alapba csomagolt befektetéseit az alapul szolgáló eszközökben fennálló befektetésként kell kezelni.

50. cikk

A volatilitási kiigazítás alapjául szolgáló különbözet kiszámításának képlete

A 2009/138/EK irányelv 77d. cikkének (2) és (4) bekezdésében említett kamatkülönbözet minden pénznem és ország esetében a következőképpen számítandó ki:

Formula

ahol:

a)

wgov az adott pénznem vagy ország esetében a referencia-eszközportfólióban foglalt államkötvények értéke és az adott referenciaportfólióban foglalt összes eszköz értéke közötti arányt jelöli;

b)

Sgov az adott pénznem vagy ország esetében a referencia-eszközportfólióban foglalt államkötvények átlagos devizaárfolyam-különbözetét jelöli;

c)

wcorp az adott pénznem vagy ország esetében a referencia-eszközportfólióban foglalt, az államkötvényektől eltérő kötvények, hitelek és értékpapírosított eszközök értéke és az adott referenciaportfólióban foglalt összes eszköz értéke közötti arányt jelöli;

d)

Scorp az adott pénznem vagy ország esetében a referencia-eszközportfólióban foglalt, az államkötvényektől eltérő kötvények, hitelek és értékpapírosított eszközök átlagos devizaárfolyam-különbözetét jelöli.

E cikk alkalmazásában az „államkötvény” a központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettség.

51. cikk

Kockázattal korrigált felár

A várható veszteségek, a váratlan hitelkockázat vagy bármely más, a 2009/138/EK irányelv 77d. cikkének (3) és (4) bekezdésében említett kockázat reális értékeléséből adódó átlagos devizaárfolyam-különbözet részösszegét ugyanúgy kell kiszámítani, mint a 2009/138/EK irányelv 77c. cikkének (2) bekezdésében és e rendelet 54. cikkében említett alapvető kamatkülönbözetet.

4. alszakasz

Illeszkedési kiigazítás

52. cikk

Halandósági kockázati stressz

(1)   A 2009/138/EK irányelv 77b. cikke (1) bekezdésének f) pontjában említett halandósági kockázati sokknak az alábbi két forgatókönyv közül annak kell lennie, amely az alapvető szavatoló tőkére gyakorolt hatás szempontjából kedvezőtlenebb:

a)

a legjobb becslés számításához felhasznált halandósági arány azonnali és tartós 15 %-os megemelkedése;

b)

a halandóság tapasztalatokat biztosítástechnikai tartalékok számításához felhasznált, a következő 12 hónapra vonatkozó (százalékban kifejezett) halandósági arány azonnali 0,15 százalékpontos megemelkedése.

(2)   Az (1) bekezdés alkalmazásában a halandósági arány növekedése csak azoknál a biztosítási szerződéseknél bír jelentőséggel, amelyeknél a halandósági arány megemelkedése a biztosítástechnikai tartalékok növekedését eredményezi az alábbiak mindegykének figyelembevételével:

a)

az ugyanazon biztosított személyre vonatkozó több biztosítási szerződés úgy kezelhető, mintha egyetlen biztosítási szerződés lenne;

b)

amennyiben a biztosítástechnikai tartalékok számítása a 35. cikkben említett szerződéscsoportokon alapul, azon szerződések azonosításakor, amelyeknél a halandósági arány növekedése magasabb biztosítástechnikai tartalékokhoz vezet, az egyes szerződések helyett ugyanazok a szerződéscsoportok vehetők alapul, amennyiben ez nem hoz jelentősen eltérő eredményt.

(3)   A viszontbiztosítási kötelezettségek vonatkozásában azon szerződések azonosítása, amelyeknél a halandósági arány növekedése magasabb biztosítástechnikai tartalékokhoz vezet, csak az alapul szolgáló biztosítási szerződésekre terjed ki, és azt a (2) bekezdés szerint kell elvégezni.

53. cikk

Az illeszkedési kiigazítás kiszámítása

(1)   A 2009/138/EK irányelv 77c. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említett számítás során a biztosító vagy viszontbiztosító csak azokat a hozzárendelt eszközöket veheti figyelembe, amelyeknek a várható pénzáramlásaira szükség van a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek portfóliója pénzáramlásainak leképezéséhez, nem számítva az ezen felüli eszközöket. Egy eszköz „várható pénzáramlása” az adott eszköznek az eszköz nemteljesítési valószínűségével kiigazított pénzáramlása a 2009/138/EK irányelv 77c. cikke (2) bekezdése a) pontjának i. alpontjában meghatározott alapvető kamatkülönbözet-elemnek megfelelően vagy, amennyiben a nemteljesítési statisztikából nem vezethető le megbízható hitelkockázati felár, a kockázatmentes kamatláb fölötti felár hosszú távon vett átlagának a részösszege a 2009/138/EK irányelv 77c. cikke (2) bekezdésének b) és c) pontja szerint.

(2)   Az alapvető kamatkülönbözet a 2009/138/EK irányelv 77c. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett, az irányelv 77c. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott számításból történő levezetése során az alapvető kamatkülönbözetnek csak az a részösszege vehető figyelembe, amelyet még nem tükröznek a kijelölt eszközportfólió pénzáramlásainak kiigazításai e cikk (1) bekezdésének megfelelően.

54. cikk

Az alapvető kamatkülönbözet kiszámítása

(1)   A 77c. cikk (2) bekezdésében említett alapvető kamatkülönbözetet átlátható, prudens, megbízható, objektív és tartósan következetes módon kell meghatározni, adott esetben a vonatkozó indexek alapján. Egy kötvény alapvető kamatkülönbözetének levezetésére szolgáló módszereknek minden pénznem és ország esetében azonosnak kell lennie, és azok eltérőek lehetnek az államkötvények és az egyéb kötvények esetében.

(2)   A 2009/138/EK irányelv 77c. cikke (2) bekezdése a) pontjának i. alpontjában említett hitelkockázati felár számításának azon a feltevésen kell alapulnia, hogy nemteljesítés esetén a piaci érték 30 %-a visszaszerezhető.

(3)   A 2009/138/EK irányelv 77c. cikke (2) bekezdésének b) és c) pontjában említett hosszú távú átlagnak a legutóbbi 30 évre vonatkozó adatokon kell alapulnia. Ha az adatok részben nem állnak rendelkezésre, azokat generált adatokkal kell helyettesíteni. A generált adatoknak a legutóbbi 30 évre vonatkozóan rendelkezésre álló megbízható adatokon kell alapulnia. A nem megbízható adatokat generált adatokkal kell helyettesíteni e módszer segítségével. A generált adatoknak prudens feltevéseken kell alapulnia.

(4)   A 2009/138/EK irányelv 77c. cikke (2) bekezdése a) pontjának ii. alpontjában említett várható veszteségnek meg kell egyeznie a biztosító vagy viszontbiztosító által abban az esetben elszenvedett, valószínűséggel súlyozott veszteséggel, ha az eszköz alacsonyabb hitelminőségi besorolást kap és közvetlenül ezután lecserélik. A várható veszteség számításának azon a feltevésen kell alapulnia, hogy az eszközök lecserélése megfelel az összes alábbi kritériumnak:

a)

a helyettesítő eszköz ugyanolyan pénzáramlási rendszerrel rendelkezik, mint a lecserélt eszköz a leminősítést megelőzően;

b)

a helyettesítő eszköz ugyanahhoz az eszközosztályhoz tartozik, mint a lecserélt eszköz;

c)

a helyettesítő eszköz ugyanolyan vagy magasabb hitelminőségi besorolású, mint a lecserélt eszköz a leminősítést megelőzően.

5. SZAKASZ

Ágazatok

55. cikk

Ágazatok

(1)   A 2009/138/EK irányelv 80. cikkében említett biztosítási ágazatok az e rendelet I. mellékletében meghatározott ágazatok.

(2)   A biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségek adott ágazathoz való besorolása tükrözi az adott kötelezettséghez kapcsolódó kockázatok jellegét. A kötelezettség jogi formája nem feltétlenül döntő a kockázat jellege szempontjából.

(3)   Amennyiben a biztosítástechnikai alap összhangban van a kötelezettséghez kapcsolódó kockázatok jellegével, az életbiztosításhoz hasonló biztosítástechnikai alapokon nyugvó egészségbiztosítási kötelezettségeket az életbiztosítási ágazatokhoz, a nem-életbiztosításhoz hasonló biztosítástechnikai alapokon nyugvó egészségbiztosítási kötelezettségeket pedig a nem-életbiztosítási ágazatokhoz kell besorolni.

(4)   Amennyiben a 2009/138/EK irányelv 2. cikke (3) bekezdésének b) pontjában említett műveletekből származó biztosítási kötelezettségek jellegük alapján nem sorolhatók be egyértelműen az e rendelet I. mellékletében meghatározott ágazatokba, azokat az említett mellékletben meghatározott 32. ágazatba kell besorolni.

(5)   Amennyiben egy biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződés életbiztosítási és nem-életbiztosítási kockázatokat egyaránt fedez, a biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségeket fel kell osztani életbiztosítási és nem-életbiztosítási részekre.

(6)   Amennyiben egy biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződés az e rendelet I. mellékletében meghatározott ágazatok közül többet is felölelő kockázatokat fedez, a biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségeket – ha lehetséges – fel kell osztani a megfelelő ágazatokra.

(7)   Ha egy biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződés egészségbiztosítási vagy -viszontbiztosítási kötelezettségeket és más biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségeket is tartalmaz, ezeket a kötelezettségeket – ha lehetséges – fel kell osztani.

6. SZAKASZ

Arányosság és egyszerűsítés

56. cikk

Arányosság

(1)   A biztosító vagy viszontbiztosító olyan módszerekkel számítja ki a biztosítástechnikai tartalékokat, amelyek arányosak a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségei alapját képező kockázatok jellegével, nagyságrendjével és összetettségével.

(2)   Annak meghatározásakor, hogy egy, a biztosítástechnikai tartalékok kiszámítására szolgáló módszer arányos-e, a biztosító vagy viszontbiztosító az alábbiakra kiterjedő értékelést végez:

a)

a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségei alapját képező kockázatok jellegére, nagyságrendjére és összetettségére vonatkozó értékelés;

b)

a módszer eredményeiben fellelhető, az alábbiak közötti eltérésből adódó hibák minőségi vagy mennyiségi jellegű értékelése:

i.

a módszer alapját képező, a kockázatokkal kapcsolatos feltevések;

ii.

az a) pontban említett értékelés eredményei.

(3)   A (2) bekezdés a) pontjában említett értékelés kiterjed minden olyan kockázatra, amely befolyásolja a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek rendezéséhez szükséges készpénzbe- és kiáramlások összegét, időzítését vagy értékét azok teljes időtartamán keresztül. A kockázati ráhagyás számítása során az értékelés kiterjed a 38. cikk (1) bekezdésének i. alpontjában említett összes kockázatra az alapul szolgáló biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek teljes időtartamán keresztül. Az értékelés azokra a kockázatokra korlátozódik, amelyek kapcsolódnak a biztosítástechnikai tartalékok számításának a módszer alkalmazása által érintett részéhez.

(4)   A módszer akkor tekinthető a kockázatok jellegével, nagyságrendjével és összetettségével arányosnak, ha a (2) bekezdés b) pontjában említett hiba a biztosítástechnikai tartalékoknak vagy azok összetevőinek téves bemutatását eredményezi, ami befolyásolhatja a biztosítástechnikai tartalékok értékére vonatkozó információ szándékolt felhasználója általi döntéshozatalt vagy megítélést, kivéve, ha teljesül az alábbi feltételek valamelyike:

a)

nem létezik kisebb hibát eredményező másik módszer, és nem valószínű, hogy a módszer a biztosítástechnikai tartalékok összegének alábecslését eredményezi;

b)

a módszer a biztosító vagy viszontbiztosító biztosítástechnikai tartalékainak olyan összegét eredményezi, amely magasabb az arányos módszerből származó összegnél, és a módszer nem vezet az azon biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségekből eredő kockázat alábecsléséhez, amelyre alkalmazzák.

57. cikk

A viszontbiztosítási szerződésekből és a különleges célú gazdasági egységektől megtérülő összegek egyszerűsített számítása

(1)   E rendelet 56. cikkének sérelme nélkül a biztosító vagy viszontbiztosító a viszontbiztosítási szerződésekből és a különleges célú gazdasági egységektől megtérülő összegeket – azoknak a partner nemteljesítéséből eredő kockázat figyelembevétele érdekében történő kiigazítása előtt – a következő becslések közötti különbségként számíthatja ki:

a)

a 2009/138/EK irányelv 77. cikkének (2) bekezdésében meghatározott módon bruttó értéken kiszámított legjobb becslés;

b)

a legjobb becslés a viszontbiztosítási szerződésekből és a különleges célú gazdasági egységektől megtérülő összegek figyelembevétele után és a partner nemteljesítéséből eredő kockázat figyelembevétele érdekében történő kiigazítás nélkül (kiigazítás nélküli nettó legjobb becslés) a (2) bekezdés szerinti számítással.

(2)   A biztosító vagy viszontbiztosító a bruttó legjobb becslésből olyan módszerekkel vezetheti le a kiigazítatlan nettó legjobb becslést, amelyek explicit módon nem vetítik ki a viszontbiztosítási szerződésekből és a különleges célú gazdasági egységektől megtérülő összegek mögöttes pénzáramlásait. A biztosító vagy viszontbiztosító a kiigazítatlan nettó legjobb becslést homogén kockázati csoportok alapján számítja ki. E homogén kockázati csoportok egyike sem fedezhet egynél több viszontbiztosítási szerződést vagy különleges célú gazdasági egységet, kivéve, ha az adott viszontbiztosítási szerződések vagy különleges célú gazdasági egységek a homogén kockázatok átadásáról rendelkeznek.

58. cikk

A kockázati ráhagyás egyszerűsített számítása

Az 56. cikk sérelme nélkül a biztosító vagy viszontbiztosító a kockázati ráhagyás kiszámítását egyszerűsített módszerekkel is elvégezheti, beleértve az alábbiak közül egyet vagy többet:

a)

a 37. cikk (1) bekezdésében említett SCR(t) kifejezésekkel jelölt összegek közelítéseit felhasználó módszerek;

b)

a 37. cikk (1) bekezdésében említett SCR(t) kifejezésekkel jelölt összegek diszkontált összegeit az egyes összegek külön kiszámítása nélkül közelítő módszerek.

59. cikk

A kockázati ráhagyás számításai a pénzügyi év során

Az 56. cikk sérelme nélkül a biztosító vagy viszontbiztosító a negyedévente elvégzendő számításokhoz szükséges kockázati ráhagyást a kockázati ráhagyás korábbi számításaiból is levezetheti a 37. cikk (1) bekezdésében említett képlet explicit kiszámítása nélkül.

60. cikk

A biztosítási kötelezettségek legjobb becslésének egyszerűsített számítása díjkorrekciós mechanizmussal

Az 56. cikk sérelme nélkül a biztosító vagy viszontbiztosító az olyan életbiztosítási kötelezettségek esetében, amelyek szerint a biztosító jogosult vagy köteles a biztosítási szerződés jövőbeli díjait a kárigények és a költségek várható szintjében bekövetkezett jelentős változásoknak megfelelően kiigazítani (díjkorrekciós mechanizmus), a legjobb becslést olyan pénzáramlás-előrejelzésekkel számíthatja ki, amelyek azt feltételezik, hogy a kárigények és a költségek szintjének változásai egyidejűleg történnek a díjak korrekciójával, és amelyek nullának megfelelő nettó pénzáramlást eredményeznek, feltéve, ha teljesülnek az alábbi feltételek:

a)

a díjkorrekciós mechanizmus teljes körűen és kellő időben ellentételezi a biztosítót a kárigények és a költségek szintjében bekövetkező növekedéssel szemben;

b)

a számítás nem eredményezi a legjobb becslés alábecslését;

c)

a számítás nem eredményezi az adott biztosítási kötelezettségekben rejlő kockázat alábecslését;

61. cikk

A partner általi nemteljesítés kiigazításának egyszerűsített számítása

E rendelet 56. cikkének sérelme nélkül a biztosító vagy viszontbiztosító a partner nemteljesítéséből eredő, a 2009/138/EK irányelv 81. cikkében említett várható veszteségeket egy adott partnerre és homogén kockázati csoportra vonatkoztatva a következőképpen számíthatja ki:

Formula

ahol:

a)

PD az adott partner nemteljesítési valószínűségét jelöl a következő 12 hónapban;

b)

Durmod az adott partnerrel az adott homogén kockázati csoportra kötött viszontbiztosítási szerződésekből megtérülő összegek módosított átlagos hátralévő futamidejét jelöli;

c)

BErec az adott partnerrel az adott homogén kockázati csoportra kötött viszontbiztosítási szerződésekből megtérülő összegeket jelöli.

IV. FEJEZET

SZAVATOLÓ TŐKE

1. SZAKASZ

A szavatoló tőke meghatározása

1. alszakasz

A kiegészítő szavatoló tőke felügyeleti jóváhagyása

62. cikk

A kérelem értékelése

(1)   A 2009/138/EK irányelv 90. cikkének (4) bekezdése szerinti értékelés során a felügyeleti hatóságok az alábbiak mindegyikét figyelembe veszik:

a)

a kötelezettségvállalás feltételeinek joghatályossága és kikényszeríthetősége valamennyi érintett joghatóságban;

b)

a biztosító vagy viszontbiztosító által a források biztosítása érdekében a partnerekkel kötött vagy megkötendő megállapodás szerződéses feltételei;

c)

adott esetben a biztosító vagy viszontbiztosító alapító okirata vagy alapszabálya;

d)

hogy a biztosító vagy viszontbiztosító rendelkezik-e megfelelő folyamatokkal a felügyeleti hatóságok olyan jövőbeli változásokról való tájékoztatására, amelyek következtében csökkenhet az adott kiegészítő szavatolótőke-elem veszteségelnyelő képessége, az alábbiak kapcsán:

i.

a megállapodás struktúrája vagy szerződéses feltételei;

ii.

az érintett partnerek státusza;

iii.

a kiegészítő szavatolótőke-elem beszedhetősége.

(2)   A felügyeleti hatóságoknak azt is értékelniük kell, hogy betartják-e a 2009/138/EK irányelv 90. cikkét, figyelembe véve mindazokat a körülményeket, amelyek mellett az adott elem lehívható veszteségek elnyelésére.

(3)   Amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító az egyes kiegészítő szavatolótőke-elemek összegének meghatározására szolgáló módszer jóváhagyását kéri, a felügyeleti hatóságok értékelik, hogy a vállalkozásnál a módszer rendszeres validálására szolgáló folyamat megfelelő-e annak érdekében, hogy az adott módszerrel kapott eredmények folyamatosan tükrözzék az adott elem veszteségelnyelő képességét.

(4)   Az (1)–(3) bekezdésben felsorolt követelményeken túlmenően a felügyeleti hatóságok a 63, 64. és 65. cikkben meghatározott feltételek alapján is értékelik a kiegészítő szavatoló tőke jóváhagyása iránti kérelmet.

63. cikk

A kérelem értékelése – A partnerek státusza

(1)   A partnerek fizetőképességének a 2009/138/EK irányelv 90. cikke (4) bekezdésének a) pontja szerinti értékelése során a felügyeleti hatóságok az alábbiak mindegyikét figyelembe veszik:

a)

a partnerek nemteljesítésének kockázata;

b)

annak kockázata, hogy a nemteljesítést az adott kiegészítő szavatolótőke-elemhez kapcsolódó kötelezettségvállalások partnerek általi késedelmes teljesítése okozza.

(2)   Az (1) bekezdés a) pontja vonatkozásában a felügyeleti hatóságok úgy értékelik a partnerek nemteljesítésének kockázatát, hogy megvizsgálják a partnerek nemteljesítésének a valószínűségét és a nemteljesítéskori veszteséget, figyelembe véve az alábbi kritériumok mindegyikét:

a)

a partnerek hitelképessége, amennyiben az megfelelően tükrözi a partnerek adott kiegészítő szavatolótőke-elemhez kapcsolódó kötelezettségteljesítő képességét;

b)

hogy vannak-e aktuális vagy várható gyakorlati vagy jogi akadályai annak, hogy a partnerek teljesítsék az adott kiegészítő szavatolótőke-elemhez kapcsolódó kötelezettségvállalásaikat;

c)

hogy a partnerekre vonatkoznak-e olyan törvényi vagy szabályozási feltételek, amelyek csökkenthetik a partnerek adott kiegészítő szavatolótőke-elemhez kapcsolódó kötelezettségteljesítő képességét;

d)

hogy a partnerek jogi formája hátrányosan érintheti-e az adott kiegészítő szavatolótőke-elemhez kapcsolódó kötelezettségvállalásaik teljesítését;

e)

hogy a partnereknek vannak-e olyan egyéb kitettségeik, amelyek csökkenthetik a partnerek adott kiegészítő szavatolótőke-elemhez kapcsolódó kötelezettségteljesítő képességét;

f)

hogy az adott kiegészítő szavatolótőke-elemhez kapcsolódó kötelezettségvállalásaik tekintetében a bármely alkalmazandó jogszabály szerinti megállapodás feltételei jogot biztosítanak-e a partnereknek arra, hogy az általuk kifizetendő összegeket beszámítsák a biztosító vagy viszontbiztosító által számukra kifizetendő összegek terhére.

(3)   Az (1) bekezdés b) pontja vonatkozásában a felügyeleti hatóságok az alábbi kritériumok mindegyikének figyelembevételével értékelik a partnerek likviditási helyzetét:

a)

hogy vannak-e aktuális vagy várható gyakorlati vagy jogi akadályai annak, hogy a partnerek azonnal teljesíteni tudják az adott kiegészítő szavatolótőke-elemhez kapcsolódó kötelezettségvállalásaikat;

b)

hogy a partnerekre vonatkoznak-e olyan törvényi vagy szabályozási követelmények, amelyek csökkenthetik a partnerek adott kiegészítő szavatolótőke-elemhez kapcsolódó azonnali kötelezettségteljesítő képességét;

c)

hogy a partnerek jogi formája hátrányosan érintheti-e az adott kiegészítő szavatolótőke-elemhez kapcsolódó kötelezettségvállalásaik azonnali teljesítését.

(4)   A partnerek fizetési hajlandóságának a 2009/138/EK irányelv 90. cikke (4) bekezdésének a) pontja szerinti értékelése során a felügyeleti hatóságok az alábbiak mindegyikét figyelembe veszik:

a)

mindazok a körülmények, amelyek mellett az adott kiegészítő szavatolótőke-elem lehívható veszteségek elnyelésére;

b)

hogy léteznek-e olyan ösztönző vagy visszatartó tényezők, amelyek befolyásolhatják a partnerek adott kiegészítő szavatolótőke-elemhez kapcsolódó kötelezettségteljesítési hajlandóságát;

c)

hogy a partnerek és a biztosító vagy viszontbiztosító közötti korábbi tranzakciók, beleértve a kiegészítő szavatolótőke-elemekhez kapcsolódó kötelezettségvállalások partnerek általi korábbi teljesítését is, adnak-e útmutatást a partnerek adott kiegészítő szavatolótőke-elemhez kapcsolódó aktuális kötelezettségteljesítési hajlandósága tekintetében.

(5)   A felügyeleti hatóságok a partnerek fizetőképességének és fizetési hajlandóságának értékelése során figyelembe vesznek minden más, a partnerek státusza kapcsán lényeges tényezőt, adott esetben beleértve a biztosító vagy viszontbiztosító üzleti modelljét is.

(6)   Ha egy kiegészítő szavatolótőke-elem a partnerek egy csoportjához kapcsolódik, a felügyeleti hatóságok, valamint a biztosító vagy viszontbiztosító ugyanúgy értékelheti a partnerek csoportjának a státuszát, mintha az egyetlen partner lenne, amennyiben a következő feltételek mindegyike teljesül:

a)

a partnerek külön-külön nem jelentős méretűek;

b)

az adott csoportban található partnerek kellően homogének;

c)

a partnerek csoportjának értékelése nem eredményezi a csoportban található partnerek fizetőképességének vagy fizetési hajlandóságának a túlbecsülését.

(7)   Egy partner akkor tekintendő jelentősnek, ha az adott partner státusza valószínűleg számottevő hatással van a partnerből álló csoport fizetőképességének és fizetési hajlandóságának értékelésére.

64. cikk

A kérelem értékelése – A tőkeelemek beszedhetősége

A tőkeelemek beszedhetőségének a 2009/138/EK irányelv 90. cikke (4) bekezdésének b) pontja szerinti értékelése során a felügyeleti hatóságok az alábbiak mindegyikét figyelembe veszik:

a)

hogy a tőkeelemek beszedhetőségét javítja-e valamilyen, a 209–214. cikkben leírt követelményeket kielégítő biztosíték vagy más hasonló megállapodás;

b)

hogy vannak-e aktuális vagy várható gyakorlati vagy jogi akadályai a tőkeelemek beszedhetőségének;

c)

hogy a tőkeelemek beszedhetőségére vonatkoznak-e törvényi vagy szabályozási feltételek;

d)

a biztosító vagy viszontbiztosító képessége arra, hogy kikényszerítse az adott kiegészítő szavatolótőke-elemhez kapcsolódó kötelezettségvállalások partnerek általi teljesítését.

65. cikk

A kérelem értékelése – Múltbéli lehívások kimenetelével kapcsolatos információk

A múltbéli lehívások kimenetelével kapcsolatos információknak a 2009/138/EK irányelv 90. cikke (4) bekezdésének c) pontja szerinti értékelése során a felügyeleti hatóságok az alábbiak mindegyikét figyelembe veszik:

a)

hogy a biztosító vagy viszontbiztosító élt-e korábban lehívással ugyanazoktól vagy hasonló partnerektől ugyanolyan vagy hasonló körülmények között;

b)

hogy az információk relevánsak és megbízhatóak-e a jövőbeli lehívások várható kimenetele szempontjából.

66. cikk

A kiegészítő szavatoló tőke korlátlan összegéhez kapcsolódó összegmeghatározás

(1)   A felügyeleti hatóságok nem hagyhatnak jóvá korlátlan összegű kiegészítő szavatoló tőkét.

(2)   Amennyiben a felügyeleti hatóságok jóváhagynak egy adott összegű kiegészítő szavatoló tőkét, a felügyeleti hatóságok határozatának meg kell adnia, hogy a jóváhagyott összeg megegyezik-e a biztosító vagy viszontbiztosító által kért összeggel vagy alacsonyabb annál.

67. cikk

A módszer jóváhagyásával kapcsolatos, összegre és időzítésre vonatkozó követelmény

Amennyiben a felügyeleti hatóságok jóváhagynak egy, az egyes kiegészítő szavatolótőke-elemek összegének meghatározására szolgáló módszert, a felügyeleti hatóságok határozatának ki kell térnie az alábbiak mindegyikére:

a)

a kiegészítő szavatolótőke-elem kiindulási összege a jóváhagyás napján az adott módszerrel számítva;

b)

az a legkisebb gyakoriság, amellyel a kiegészítő szavatolótőke-elem összegét újból ki kell számítani az adott módszerrel, ha az az éves gyakoriságnál rövidebb idő, valamint e gyakoriság indoklása;

c)

az az időtartam, amelyre a kiegészítő szavatolótőke-elem adott módszerrel való kiszámítása érvényes.

2. alszakasz

A részesedések kezelése a szavatoló tőke szempontjából

68. cikk

A részesedések kezelése az alapvető szavatoló tőke meghatározásakor

(1)   A biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjének meghatározásakor a 2009/138/EK irányelv 88. cikkében említett alapvető szavatoló tőkét csökkenteni kell a pénzügyi intézményekben és hitelintézetekben fennálló, az irányelv 92. cikkének (2) bekezdésében említett olyan részesedések teljes értékével, amelyek meghaladják a 69. cikk a) pontjának i., ii., iv. és vi. alpontjában leírt elemek 10 %-át.

(2)   A biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjének meghatározásakor a 2009/138/EK irányelv 88. cikkében említett alapvető szavatoló tőkét csökkenteni kell a pénzügyi intézményekben és hitelintézetekben fennálló, az irányelv 92. cikkének (2) bekezdésében említett, az (1) bekezdésben meghatározottól eltérő részesedések értékének azon részével, amely meghaladja a 69. cikk a) pontjának i., ii., iv. és vi. alpontjában leírt elemek 10 %-át.

(3)   Az (1) és (2) bekezdéstől függetlenül a biztosító vagy viszontbiztosító nem vonhatja le a 171. cikkben említett stratégiai részesedéseket, amelyek részét képezik a csoportszintű szavatolótőke-megfelelés 2002/87/EK irányelv I. mellékletében leírt 1. módszer szerinti kiszámításának.

(4)   A (2) bekezdésben meghatározott levonásokat arányosan kell alkalmazni az ott említett valamennyi részesedésre.

(5)   Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott levonásokat az alábbiak szerint arról a megfelelő szintről kell elvégezni, amelyen a részesedés növelte a kapcsolódó vállalkozás szavatoló tőkéjét:

a)

a pénzügyi intézmények és hitelintézetek elsődleges alapvető tőke jellegű részesedéseit a 69. cikk a) pontjának i., ii., iv. és vi. alpontjában leírt elemekből kell levonni;

b)

a pénzügyi intézmények és hitelintézetek egyéb alapvető tőkeinstrumentum jellegű részesedéseit a 69. cikk a) pontjának iii. és v. alpontjában, valamint b) pontjában leírt elemekből kell levonni;

c)

a pénzügyi intézmények és hitelintézetek járulékos tőkeinstrumentum jellegű részesedéseit a 72. cikkben leírt alapvető szavatolótőke-elemekből kell levonni.

2. SZAKASZ

A szavatoló tőke besorolása

69. cikk

1. szint – A szavatolótőke-elemek felsorolása

Az alábbi alapvető szavatolótőke-elemek úgy tekintendők, hogy lényegében rendelkeznek a 2009/138/EK irányelv 93. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott tulajdonságokkal, figyelembe véve az irányelv 93. cikkének (2) bekezdésében foglalt jellemzőket, és azokat 1. szintű tőkeelemként kell besorolni, amennyiben az adott elemek rendelkeznek a 71. cikkben leírt valamennyi jellemzővel:

a)

az eszközök kötelezettségeket meghaladó többletének a 2009/138/EK irányelv 75. cikke, valamint VI. fejezetének 2. szakasza szerint értékelt része, amelybe a következő elemek számítanak bele:

i.

befizetett törzsrészvénytőke és az ahhoz kapcsolódó tőketartalék;

ii.

induló tőke, tagsági hozzájárulás vagy ezekkel egyenértékű alapvető szavatolótőke-elemek biztosító egyesületek és egyesületi formához hasonlóan működő biztosítók esetén;

iii.

befizetett alárendelt egyesületi tagi számlák;

iv.

a 2009/138/EK irányelv 91. cikkének (2) bekezdése alapján nem biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségnek minősülő, nyereségrészesedésből származó szavatoló tőke;

v.

befizetett elsőbbségi részvények és az azokhoz kapcsolódó tőketartalék;

vi.

átértékelési tartalék;

b)

a 2009/138/EK irányelv 75. cikke szerint értékelt befizetett alárendelt kötelezettségek.

70. cikk

Átértékelési tartalék

(1)   A 69. cikk a) pontjának vi. pontjában említett átértékelési tartalék az eszközök kötelezettségeket meghaladó teljes többlete, csökkentve az alábbiakkal:

a)

a biztosító és viszontbiztosító által birtokolt saját részvények összege;

b)

várható osztalékok, kifizetések és díjak;

c)

a 69. cikk a) pontjának i.–v. alpontjában, a 72. cikk a) pontjában és a 76. cikk a) pontjában szereplő alapvető szavatolótőke-elemek;

d)

a 69. cikk a) pontjának i.–v. alpontjában, a 72. cikk a) pontjában és a 76. cikk a) pontjában nem szereplő azon alapvető szavatolótőke-elemek, amelyeket a felügyeleti hatóság a 79. cikk szerint jóváhagyott;

e)

az alábbi követelmények valamelyikét teljesítő korlátozott szavatolótőke-elemek:

i.

meghaladják az elvi szavatolótőke-szükségletet illeszkedési kiigazítási portfóliók és a 81. cikk (1) bekezdése szerint meghatározott elkülönített alapok esetén;

ii.

a 81. cikk (2) bekezdése alapján ki vannak zárva;

f)

a pénzügyi intézményekben és hitelintézetekben tartott, a 2009/138/EK irányelv 92. cikkének (2) bekezdésében említett részesedések összege a 68. cikknek megfelelően levonva, amennyiben ezt az a)–e) pont még nem tartalmazza.

(2)   Az eszközök kötelezettségeket meghaladó, az (1) bekezdésben említett többlete tartalmazza azt az összeget, amely megfelel a 260. cikk (2) bekezdésében meghatározott jövőbeli díjakban foglalt várható nyereségnek.

(3)   Annak meghatározása, hogy az átértékelési tartalék rendelkezik-e – és mennyiben rendelkezik – a 71. cikkben meghatározott jellemzőkkel, nem jelentheti az eszközök kötelezettségeket meghaladó többlete vagy a vállalkozás pénzügyi beszámolóiban szereplő mögöttes elemek kiszámításához használt eszközök és kötelezettségek jellemzőinek az értékelését.

71. cikk

1. szint – A besorolást meghatározó jellemzők

(1)   A 69. cikkben említett jellemzők az alábbiak:

a)

az alapvető szavatolótőke-elem:

i.

a 69. cikk a) pontjának i. és ii. alpontjában említett elemek esetében minden más követelésnél alsóbbrendű a biztosítót vagy viszontbiztosítót érintő felszámolás esetén;

ii.

a 69. cikk a) pontjának iii. és v. alpontjában és b) pontjában említett elemek esetében ugyanolyan vagy magasabb prioritású, mint a 69. cikk a) pontjának i. és ii. alpontjában említett elemek, de alsóbbrendű, mint a 72. és 76. cikkben felsorolt azon elemek, amelyek rendelkeznek a 73., illetve 77. cikkben meghatározott jellemzőkkel, és ugyancsak alsóbbrendű, mint a szerződők és kedvezményezettek, valamint a nem alárendelt hitelezők követelései;

b)

az alapvető szavatolótőke-elem nem rendelkezik olyan jellemzőkkel, amelyek a biztosító vagy viszontbiztosító fizetésképtelenségét okozhatják vagy felgyorsíthatják a vállalkozás fizetésképtelenné válásának a folyamatát;

c)

az alapvető szavatolótőke-elem azonnal rendelkezésre áll a veszteség elnyelésére;

d)

az alapvető szavatolótőke-elem elnyeli a veszteségeket legalább akkor, ha a szavatolótőke-szükséglet nem teljesül, és nem akadályozza a biztosító vagy viszontbiztosító feltőkésítését;

e)

az alapvető szavatolótőke-elem a 69. cikk a) pontjának iii. és v. alpontjában és b) pontjában említett elemek esetében rendelkezik a következő tőkeveszteség-elnyelési mechanizmusok valamelyikével, amelyet a (8) bekezdésben foglalt kiváltó esemény aktivál:

i.

az alapvető szavatolótőke-elem névleges vagy tőkeösszegét az 5. bekezdésben leírtak szerint leírják;

ii.

az alapvető szavatolótőke-elem automatikusan a 69. cikk a) pontjának i. vagy ii. alpontjában felsorolt valamelyik alapvető szavatolótőke-elemmé alakul át a (6) bekezdésben foglaltak szerint;

iii.

olyan tőkeveszteség-elnyelési mechanizmus, amely az i. vagy ii. pontban meghatározott tőkeveszteség-elnyelési mechanizmussal egyenértékű hatást vált ki;

f)

az alapvető szavatolótőke-elem teljesíti az alábbi feltételek valamelyikét:

i.

a 69. cikk a) pontjának i. és ii. alpontjában említett elemek esetében az elem dátum nélküli vagy – ha a biztosító vagy viszontbiztosító rögzített lejáratú – ugyanaz a lejárati dátuma, mint a vállalkozásnak;

ii.

az alapvető szavatolótőke-elem a 69. cikk a) pontjának iii. és v. alpontjában és b) pontjában említett elemek esetében az elem dátum nélküli; az alapvető szavatolótőke-elem lehívására vagy visszaváltására a szerződés alapján leghamarabb a kibocsátástól számított 5 év elteltével nyílik lehetőség;

g)

a 69. cikk a) pontjának iii. és v. alpontjában és b) pontjában említett alapvető szavatolótőke-elem csak a kibocsátástól számított 5–10 év elteltével teszi lehetővé a visszafizetést vagy a visszaváltást, amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító szavatolótőke-szükségletének túllépése meghalad egy bizonyos mértéket, figyelembe véve a biztosító vagy viszontbiztosító szavatolótőke-megfelelési helyzetét, beleértve a vállalkozás középtávú tőkekezelési tervét is;

h)

az alapvető szavatolótőke-elem a 69. cikk a) pontjának i., ii., iii. és v. alpontjában és b) pontjában említett elemek esetében csak a biztosító vagy viszontbiztosító választása alapján fizethető vissza vagy váltható vissza, és az alapvető szavatolótőke-elem visszafizetéséhez vagy visszaváltásához előzetes felügyeleti jóváhagyás szükséges;

i)

az alapvető szavatolótőke-elem a 69. cikk a) pontjának i., ii., iii. és v. alpontjában és b) pontjában említett elemek esetében nem foglal magában semmiféle olyan ösztönzőt az adott elem visszafizetésére vagy visszaváltására, amely növelné a valószínűségét annak, hogy egy biztosító vagy viszontbiztosító – ha arra lehetősége van – visszafizeti vagy visszaváltja az adott alapvető szavatolótőke-elemet;

j)

az alapvető szavatolótőke-elem a 69. cikk a) pontjának i., ii., iii. és v. alpontjában és b) pontjában említett elemek esetében lehetővé teszi az adott elem visszafizetésének vagy visszaváltásának felfüggesztését, amennyiben a szavatolótőke-szükséglet nem teljesül, vagy a visszafizetés vagy visszaváltás annak való meg nem feleléshez vezetne, mindaddig, amíg a vállalkozás meg nem felel a szavatolótőke-szükségletnek, és meg nem szűnik az a helyzet hogy a visszafizetés vagy visszaváltás a szavatolótőke-szükségletnek való meg nem feleléshez vezet;

k)

a j) ponttól függetlenül az alapvető szavatolótőke-elem csak az összes alábbi feltétel teljesülése esetén teheti lehetővé az adott elem visszafizetését vagy visszaváltását abban az esetben, ha a szavatolótőke-szükséglet nem teljesül, vagy a visszafizetés vagy visszaváltás annak való meg nem feleléshez vezetne:

i.

a felügyeleti hatóság kivételesen eltekintett az adott elem lehívásának vagy visszaváltásának felfüggesztésétől;

ii.

az adott elemet egy legalább ugyanolyan minőségű másik 1. szintű szavatolótőke-elemre cserélik le vagy váltják át;

iii.

a lehívás vagy visszaváltás után teljesül a minimális tőkeszükséglet.

l)

az alapvető szavatolótőke-elem teljesíti az alábbi feltételek valamelyikét:

i.

a 69. cikk (1) bekezdése a) pontjának i. és ii. alpontjában említett elemek esetében az alapvető szavatolótőke-elemre vonatkozó törvényi vagy szerződéses rendelkezések vagy a nemzeti jogszabályok lehetővé teszik a kifizetések felfüggesztését az adott elemre vonatkozóan, ha a szavatolótőke-szükséglet nem teljesül, vagy a kifizetés annak való meg nem feleléshez vezetne, mindaddig, amíg a vállalkozás meg nem felel a szavatolótőke-szükségletnek, és meg nem szűnik az a helyzet hogy a kifizetés a szavatolótőke-szükségletnek való meg nem feleléshez vezet;

ii.

a 69. cikk a) pontjának iii. és v. alpontjában és b) pontjában említett elemek esetében az alapvető szavatolótőke-elemre vonatkozó szerződéses rendelkezések feltételei lehetővé teszik a kifizetések felfüggesztését az adott elemre vonatkozóan, ha a szavatolótőke-szükséglet nem teljesül, vagy a kifizetés annak való meg nem feleléshez vezetne, mindaddig, amíg a vállalkozás meg nem felel a szavatolótőke-szükségletnek, és meg nem szűnik az a helyzet hogy a kifizetés a szavatolótőke-szükségletnek való meg nem feleléshez vezet;

m)

az alapvető szavatolótőke-elem csak az összes alábbi feltétel teljesülése esetén teheti lehetővé a kifizetést abban az esetben, ha a szavatolótőke-szükséglet nem teljesül, vagy az alapvető szavatolótőke-elem kifizetése annak való meg nem feleléshez vezetne:

i.

a felügyeleti hatóság kivételesen eltekintett a kifizetések felfüggesztésétől;

ii.

a kifizetés nem gyengíti tovább a biztosító vagy viszontbiztosító szavatolótőke-megfelelési helyzetét;

iii.

a kifizetés után teljesül a minimális tőkeszükséglet.

n)

az alapvető szavatolótőke-elem a 69. cikk a) pontjának i., ii., iii. és v. alpontjában és b) pontjában említett elemek esetében teljes rugalmasságot biztosít a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak az alapvető szavatolótőke-elem kifizetése kapcsán;

o)

az alapvető szavatolótőke-elem tehermentes és nem kapcsolódik egyetlen más olyan tranzakcióhoz sem, amely az alapvető szavatolótőke-elemmel együtt figyelembe véve azt eredményezhetné, hogy az adott alapvető szavatolótőke-elem nem felel meg a 2009/138/EK irányelv 94. cikke (1) bekezdésének.

(2)   E cikk alkalmazásában az alapvető szavatolótőke-elemek másik 1. szintű alapvető szavatolótőke-elemre való lecserélése vagy átváltása, illetve egy 1. szintű alapvető szavatolótőke-elemnek egy új, legalább ugyanolyan minőségű alapvető szavatolótőke-elem bevételeiből való visszafizetése vagy visszaváltása nem tekintendő visszafizetésnek vagy visszaváltásnak, amennyiben a lecserélés, átváltás, visszafizetés vagy visszaváltás felügyeleti jóváhagyást igényel.

(3)   Az (1) bekezdés n) pontjának alkalmazásában a 69. cikk a) pontjának i. és ii. alpontjában említett alapvető szavatolótőke-elemek esetében a kifizetéssel kapcsolatos teljes rugalmasság akkor biztosított, ha a következő összes feltétel teljesül:

a)

a kifizetések sorrendje tekintetében nincs preferenciális kifizetés és a szavatolótőke-elemre vonatkozó szerződéses feltételek nem biztosítanak preferenciális jogokat a kifizetésekre;

b)

a kifizetésekre a kifizethető elemekből kerül sor;

c)

a kifizetések szintje nem azon összeg alapján van meghatározva, amelyért a kibocsátáskor megvásárolták a szavatolótőke-elemet, és a kifizetések maximális szintjére vonatkozóan nincs semmilyen felső határ vagy egyéb korlátozás;

d)

a c) ponttól függetlenül a biztosító egyesületek és egyesületi formához hasonlóan működő biztosítók által kibocsátott instrumentumok esetében felső határ vagy egyéb korlátozás állapítható meg a kifizetések maximális szintjére vonatkozóan, amennyiben a felső határ vagy az egyéb korlátozás nem egy másik szavatolótőke-elemhez kapcsolódóan végrehajtott vagy nem végrehajtott kifizetéshez kapcsolódó esemény;

e)

a biztosító vagy viszontbiztosító nem köteles kifizetéseket végrehajtani;

f)

a kifizetések elmaradása nem jelenti a biztosító vagy viszontbiztosító általi nemteljesítés eseményét;

g)

a kifizetések felfüggesztése nem von maga után korlátozásokat a biztosítóra vagy viszontbiztosítóra nézve.

(4)   Az (1) bekezdés n) pontjának alkalmazásában a 69. cikk a) pontjának iii. és v. alpontjában, valamint b) pontjában említett alapvető szavatolótőke-elemek esetében a kifizetéssel kapcsolatos teljes rugalmasság akkor biztosított, ha a következő összes feltétel teljesül:

a)

a kifizetésekre a kifizethető elemekből kerül sor;

b)

a biztosító vagy viszontbiztosító mindenkor kizárólagos hatáskörrel rendelkezik arra, hogy korlátlan időre és nem kumulatív alapon felfüggessze a szavatolótőke-elemhez kapcsolódó kifizetéseket, és a biztosító vagy viszontbiztosító korlátozás nélkül felhasználhatja ezeket a ki nem fizetett összegeket arra, hogy esedékessé váló kötelezettségeit teljesítse;

c)

nem áll fenn kötelezettség a kifizetés bármilyen más formában történő kifizetéssel való helyettesítésére;

d)

nem áll fenn kötelezettség kifizetések végrehajtására abban az esetben, ha egy másik szavatolótőke-elemből kerül sor kifizetésre;

e)

a kifizetések elmaradása nem jelenti a biztosító vagy viszontbiztosító általi nemteljesítés eseményét;

f)

a kifizetések felfüggesztése nem von maga után korlátozásokat a biztosítóra vagy viszontbiztosítóra nézve.

(5)   Az (1) bekezdés e) pontja i. alpontjának alkalmazásában az alapvető szavatolótőke-elem névleges vagy tőkeösszegét úgy kell leírni, hogy az alábbiak mindegyike csökkenjen:

a)

felszámolási eljárás esetén az adott elem tulajdonosának követelése;

b)

az adott elem visszafizetése vagy visszaváltása esetén fizetendő összeg;

c)

az adott elemhez kapcsolódó kifizetések.

(6)   Az (1) bekezdés e) pontjának ii. alpontja alkalmazásában a 69. cikk (a) pontjának i. vagy ii. pontjában felsorolt alapvető szavatolótőke-elemmé való átváltására vonatkozó rendelkezéseknek a következők valamelyikét kell előírnia:

a)

az átváltás aránya és az átváltás engedélyezett összegére vonatkozó korlát;

b)

az a tartomány, amelyen belül az instrumentumok a 69. cikk a) pontjának i. vagy ii. alpontjában felsorolt alapvető szavatolótőke-elemmé kerülnek átváltásra.

(7)   Az alapvető szavatolótőke-elem névleges vagy tőkeösszegének el kell nyelnie a kiváltó esemény időpontjában fennálló veszteségeket. A kifizetések felfüggesztéséből vagy csökkenéséből adódó veszteségelnyelés nem tekintendő elégségesnek ahhoz, hogy az (1) bekezdés e) pontja értelmében tőkeveszteség-elnyelési mechanizmusnak minősüljön.

(8)   Az (1) bekezdés e) pontjában említett kiváltó esemény a szavatolótőke-szükségletnek való jelentős meg nem felelésnek minősül.

E bekezdés alkalmazásában a szavatolótőke-szükségletnek való meg nem felelés akkor tekintendő jelentősnek, ha az alábbi feltételek valamelyike teljesül:

a)

a szavatolótőke-szükséglet fedezetéhez figyelembe vehető szavatolótőke-elemek összege nem haladja meg a szavatolótőke-szükséglet 75 %-át;

b)

a minimális tőkeszükséglet fedezetéhez figyelembe vehető szavatolótőke-elemek összege nem haladja meg a minimális tőkeszükségletet;

c)

a szavatolótőke-szükségletnek való megfelelés nem áll helyre három hónappal azt az időpontot követően, hogy először észlelték a szavatolótőke-szükségletnek való meg nem felelést.

A biztosító vagy viszontbiztosító az instrumentumokra irányadó rendelkezésekben az a)–c) pontokban említett eseményeken túlmenően egy vagy több további kiváltó eseményt határozhat meg.

(9)   Az (1) bekezdés d), j) és l) pontjának alkalmazásában a szavatolótőke-szükségletre való hivatkozások a minimális tőkeszükségletre való hivatkozásként értelmezendők abban az esetben, ha a minimális tőkeszükségletnek való meg nem felelés a szavatolótőke-szükségletnek való meg nem felelés előtt következik be.

72. cikk

2. szintű alapvető szavatoló tőke – A szavatolótőke-elemek felsorolása

Az alábbi alapvető szavatolótőke-elemek úgy tekintendők, hogy jelentős mértékben rendelkeznek a 2009/138/EK irányelv 93. cikke (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott tulajdonságokkal, figyelembe véve az irányelv 93. cikkének (2) bekezdésében foglalt jellemzőket, és azokat 2. szintű tőkeként kell besorolni, amennyiben a következő elemek rendelkeznek a 73. cikkben leírt valamennyi jellemzővel:

a)

az eszközök kötelezettségeket meghaladó többlete a 2009/138/EK irányelv 75. cikke, valamint VI. fejezetének 2. szakasza szerint értékelve, amelybe a következő elemek számítanak bele:

i.

törzsrészvénytőke és az ahhoz kapcsolódó tőketartalék;

ii.

induló tőke, tagsági hozzájárulás vagy ezekkel egyenértékű alapvető szavatolótőke-elemek biztosító egyesületek és egyesületi formához hasonlóan működő biztosítók esetén;

iii.

alárendelt egyesületi tagi számlák;

iv.

elsőbbségi részvények és az azokhoz kapcsolódó tőketartalék;

b)

a 2009/138/EK irányelv 75. cikke szerint értékelt alárendelt kötelezettségek.

73. cikk

2. szintű alapvető szavatoló tőke – A besorolást meghatározó jellemzők

(1)   A 72. cikkben említett jellemzők az alábbiak:

a)

az alapvető szavatolótőke-elem alsóbbrendű, mint a szerződők és kedvezményezettek, valamint a nem alárendelt hitelezők követelései;

b)

az alapvető szavatolótőke-elem nem rendelkezik olyan jellemzőkkel, amelyek a biztosító vagy viszontbiztosító fizetésképtelenségét okozhatják vagy felgyorsíthatják a vállalkozás fizetésképtelenné válásának a folyamatát;

c)

az alapvető szavatolótőke-elem dátum nélküli vagy eredeti lejárati dátuma legalább 10 év; az alapvető szavatolótőke-elem visszafizetésére vagy visszaváltására a szerződés alapján leghamarabb a kibocsátástól számított 5 év elteltével nyílik lehetőség;

d)

az alapvető szavatolótőke-elem csak a biztosító vagy viszontbiztosító választása alapján fizethető vissza vagy váltható vissza, és az alapvető szavatolótőke-elem visszafizetéséhez vagy visszaváltásához előzetes felügyeleti jóváhagyás szükséges;

e)

az alapvető szavatolótőke-elem korlátozott ösztönzőket tartalmazhat az alapvető szavatolótőke-elem visszafizetésére vagy visszaváltására, amennyiben azokra leghamarabb a kibocsátástól számított 10 év elteltével kerülhet sor;

f)

az alapvető szavatolótőke-elem lehetővé teszi az adott elem visszafizetésének vagy visszaváltásának felfüggesztését, amennyiben a szavatolótőke-szükséglet nem teljesül, vagy a visszafizetés vagy visszaváltás annak való meg nem feleléshez vezetne, mindaddig, amíg a vállalkozás meg nem felel a szavatolótőke-szükségletnek, és meg nem szűnik az a helyzet hogy a visszafizetés vagy visszaváltás a szavatolótőke-szükségletnek való meg nem feleléshez vezet;

g)

az alapvető szavatolótőke-elem teljesíti az alábbi feltételek valamelyikét:

i.

a 72. cikk a) pontjának i. és ii. alpontjában említett elemek esetében az alapvető szavatolótőke-elemre vonatkozó törvényi vagy szerződéses rendelkezések vagy a nemzeti jogszabályok lehetővé teszik a kifizetések elhalasztását az adott elemre vonatkozóan, ha a szavatolótőke-szükséglet nem teljesül, vagy a kifizetés annak való meg nem feleléshez vezetne, mindaddig, amíg a biztosító vagy viszontbiztosító meg nem felel a szavatolótőke-szükségletnek, és meg nem szűnik az a helyzet hogy a kifizetés a szavatolótőke-szükségletnek való meg nem feleléshez vezet;

ii.

a 72. cikk a) pontjának iii. és iv. alpontjában és b) pontjában említett elemek esetében az alapvető szavatolótőke-elemre vonatkozó szerződéses rendelkezések feltételei lehetővé teszik a kifizetések elhalasztását az adott elemre vonatkozóan, ha a szavatolótőke-szükséglet nem teljesül, vagy a kifizetés annak való meg nem feleléshez vezetne, mindaddig, amíg a biztosító vagy viszontbiztosító meg nem felel a szavatolótőke-szükségletnek, és meg nem szűnik az a helyzet hogy a kifizetés a szavatolótőke-szükségletnek való meg nem feleléshez vezet;

h)

az alapvető szavatolótőke-elem csak az összes alábbi feltétel teljesülése esetén teheti lehetővé a kifizetést abban az esetben, ha a szavatolótőke-szükséglet nem teljesül, vagy az alapvető szavatolótőke-elem kifizetése annak való meg nem feleléshez vezetne:

i.

a felügyeleti hatóság kivételesen eltekintett a kifizetések elhalasztásától;

ii.

a kifizetés nem gyengíti tovább a biztosító vagy viszontbiztosító szavatolótőke-megfelelési helyzetét;

iii.

a kifizetés után teljesül a minimális tőkeszükséglet.

i)

az alapvető szavatolótőke-elem tehermentes és nem kapcsolódik egyetlen más olyan tranzakcióhoz sem, amely az alapvető szavatolótőke-elemmel együtt figyelembe véve azt eredményezhetné, hogy az adott alapvető szavatolótőke-elem nem felel meg a 2009/138/EK irányelv 94. cikke (2) bekezdésének első albekezdésében leírt feltételeknek.

j)

az alapvető szavatolótőke-elem rendelkezik azokkal a 71. cikkben meghatározott jellemzőkkel, amelyek a 69. cikk a) pontjának iii., v. alpontjában és b) pontjában említett alapvető szavatolótőke-elemek tekintetében relevánsak, de meghaladja a 82. cikk (3) bekezdésében meghatározott határértéket.

Az f) ponttól függetlenül az alapvető szavatolótőke-elem csak az alábbi összes feltétel teljesülése esetén teheti lehetővé az adott elem visszafizetését vagy visszaváltását abban az esetben, ha a szavatolótőke-szükséglet nem teljesül, vagy a visszafizetés vagy visszaváltás annak való meg nem feleléshez vezetne:

i.

a felügyeleti hatóság kivételesen eltekintett az adott elem lehívásának vagy visszaváltásának felfüggesztésétől;

ii.

az adott elemet egy legalább ugyanolyan minőségű másik 1. vagy 2. szintű szavatolótőke-elemre cserélik le vagy váltják át;

iii.

a lehívás vagy visszaváltás után teljesül a minimális tőkeszükséglet.

(2)   E cikk alkalmazásában az alapvető szavatolótőke-elemek másik 1. vagy 2. szintű alapvető szavatolótőke-elemre való lecserélése vagy átváltása, illetve egy 2. szintű alapvető szavatolótőke-elemnek egy új, legalább ugyanolyan minőségű alapvető szavatolótőke-elem bevételeiből való visszafizetése vagy visszaváltása nem tekintendő visszafizetésnek vagy visszaváltásnak, amennyiben a lecserélés, átváltás, visszafizetés vagy visszaváltás felügyeleti jóváhagyást igényel.

(3)   Az (1) bekezdés f) és g) pontjának alkalmazásában a szavatolótőke-szükségletre való hivatkozások a minimális tőkeszükségletre való hivatkozásként értelmezendők abban az esetben, ha a minimális tőkeszükségletnek való meg nem felelés a szavatolótőke-szükségletnek való meg nem felelés előtt következik be.

(4)   Az (1) bekezdés e) pontjának alkalmazásában a vállalkozások a vételi opció melletti kamatemelés formájában megvalósuló visszaváltási ösztönzőket akkor tekinthetik korlátozottnak, ha az emelés a kamatszelvény kamatlábának egyetlen megemelésével valósul meg úgy, hogy az eredeti kamatláb megemelkedése nem haladja meg az alábbi összegek közül a magasabbat:

a)

100 bázispont mínusz az eredeti indexbázis és a megemelt indexbázis közötti csereügyleti felár;

b)

az eredeti kamatfelár 50 %-a mínusz az eredeti indexbázis és a megemelt indexbázis közötti csereügyleti felár.

74. cikk

2. szintű kiegészítő szavatoló tőke – A szavatolótőke-elemek felsorolása

A 2009/138/EK irányelv 96. cikkétől függetlenül az alábbi kiegészítő szavatolótőke-elemek úgy tekintendők, hogy jelentős mértékben rendelkeznek a 2009/138/EK irányelv 93. cikke (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott tulajdonságokkal, figyelembe véve az irányelv 93. cikkének (2) bekezdésében foglalt jellemzőket, és azokat 2. szintű tőkeként kell besorolni, amennyiben a következő elemek rendelkeznek a 75. cikkben leírt jellemzők mindegyikével:

a)

igény szerint lehívható befizetetlen és lehívatlan törzsrészvénytőke;

b)

igény szerint lehívható befizetetlen és lehívatlan induló tőke, tagsági hozzájárulás vagy ezekkel egyenértékű alapvető szavatolótőke-elemek biztosító egyesületek és egyesületi formához hasonlóan működő biztosítók esetén;

c)

igény szerint lehívható befizetetlen és lehívatlan elsőbbségi részvények;

d)

jogilag kötelező erejű kötelezettségvállalás az alárendelt kötelezettségek igény szerinti lejegyzésére és kifizetésére;

e)

a biztosítási hitelezők javára független letétkezelőnél letétben tartott, a 2013/36/EU irányelv 8. cikkével összhangban engedélyezett hitelintézetek által kibocsátott akkreditívek és garanciák;

f)

akkreditívek és garanciák, amennyiben az elemek igény szerint lehívhatók és tehermentesek;

g)

hajótulajdonosok olyan biztosító egyesülete vagy egyesületi formához hasonlóan működő biztosítója esetén, amely kizárólag a 2009/138/EK irányelv 1. melléklete A. részének 6., 12. és 17. osztályában felsorolt kockázatokat biztosítja, továbbá amelynek tagi hozzájárulásai utólag módosíthatók, az egyesületnek a tagokkal szembeni, a következő 12 hónapon belül előírható pótlólagos befizetésből eredő jövőbeli követelései;

h)

biztosító egyesületek és egyesületi formához hasonlóan működő biztosítók esetén az egyesületnek a tagokkal szembeni, a következő 12 hónapon belül előírható pótlólagos befizetésből eredő jövőbeli követelései, amennyiben az elemek igény szerint lehívhatók és tehermentesek;

i)

a biztosító vagy viszontbiztosító által kapott egyéb jogilag kötelező érvényű kötelezettségvállalások, amennyiben az elemek igény szerint lehívhatók és tehermentesek.

75. cikk

2. szintű kiegészítő szavatoló tőke – A besorolást meghatározó jellemzők

A 2. szintűként történő besorolás érdekében a 74. cikkben felsorolt kiegészítő szavatolótőke-elemeknek rendelkezniük kell az 1. szintre sorolt alapvető szavatolótőke-elemek jellemzőivel a 69. és a 71. cikk szerint az adott elem lehívása és befizetése után.

76. cikk

3. szintű alapvető szavatoló tőke – A szavatolótőke-elemek felsorolása

Az alábbi alapvető szavatolótőke-elemek úgy tekintendők, hogy jelentős mértékben rendelkeznek a 2009/138/EK irányelv 93. cikke (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott tulajdonságokkal, figyelembe véve az irányelv 93. cikkének (2) bekezdésében foglalt jellemzőket, és azokat 3. szintű tőkeként kell besorolni, amennyiben a következő elemek rendelkeznek a 77. cikkben leírt valamennyi jellemzővel:

a)

az eszközök kötelezettségeket meghaladó többlete a 2009/138/EK irányelv VI. fejezetének 1. és 2. szakasza szerint értékelve, amelybe a következő elemek számítanak bele:

i.

alárendelt egyesületi tagi számlák;

ii.

elsőbbségi részvények és az azokhoz kapcsolódó tőketartalék;

iii.

a nettó halasztott adókövetelések értékével megegyező összeg;

b)

a 2009/138/EK irányelv 75. cikke szerint értékelt alárendelt kötelezettségek.

77. cikk

3. szintű alapvető szavatoló tőke – A besorolást meghatározó jellemzők

(1)   A 76. cikkben említett jellemzők az alábbiak:

a)

a 76. cikk a) pontjának i. és ii. alpontjában és b) pontjában említett elemek esetében az alapvető szavatolótőke-elem alsóbbrendű, mint a szerződők és kedvezményezettek, valamint a nem alárendelt hitelezők követelései;

b)

az alapvető szavatolótőke-elem nem rendelkezik olyan jellemzőkkel, amelyek a biztosító vagy viszontbiztosító fizetésképtelenségét okozhatják vagy felgyorsíthatják a vállalkozás fizetésképtelenné válásának a folyamatát;

c)

a 76. cikk a) pontjának i. és ii. alpontjában és b) pontjában említett elemek esetében az alapvető szavatolótőke-elem dátum nélküli vagy eredeti lejárati dátuma legalább 5 év, amennyiben az alapvető szavatolótőke-elem visszafizetésére vagy visszaváltására a szerződés alapján először a lejárati dátum napján nyílik lehetőség;

d)

az alapvető szavatolótőke-elem a 76. cikk a) pontjának i. és ii. alpontjában és b) pontjában említett elemek esetében csak a biztosító vagy viszontbiztosító választása alapján fizethető vissza vagy váltható vissza, és az alapvető szavatolótőke-elem visszafizetéséhez vagy visszaváltásához előzetes felügyeleti jóváhagyás szükséges;

e)

a 76. cikk a) pontjának i. és ii. alpontjában és b) pontjában említett elemek esetében az alapvető szavatolótőke-elem korlátozott ösztönzőket tartalmazhat az alapvető szavatolótőke-elem visszafizetésére vagy visszaváltására;

f)

az alapvető szavatolótőke-elem a 76. cikk a) pontjának i. és ii. alpontjában és b) pontjában említett elemek esetében lehetővé teszi a visszafizetés vagy visszaváltás felfüggesztését, amennyiben a szavatolótőke-szükséglet nem teljesül, vagy a visszafizetés vagy visszaváltás annak való meg nem feleléshez vezetne, mindaddig, amíg a biztosító vagy viszontbiztosító meg nem felel a szavatolótőke-szükségletnek, és meg nem szűnik az a helyzet hogy a visszafizetés vagy visszaváltás a szavatolótőke-szükségletnek való meg nem feleléshez vezet;

g)

az alapvető szavatolótőke-elem a 76. cikk a) pontjának i. és ii. alpontjában és b) pontjában említett elemek esetében lehetővé teszi a kifizetés elhalasztását, amennyiben a minimális tőkeszükséglet nem teljesül, vagy a kifizetés annak való meg nem feleléshez vezetne, mindaddig, amíg a biztosító vagy viszontbiztosító meg nem felel a minimális tőkeszükségletnek, és meg nem szűnik az a helyzet hogy a kifizetés a minimális tőkeszükségletnek való meg nem feleléshez vezet;

h)

az alapvető szavatolótőke-elem tehermentes és nem kapcsolódik egyetlen más olyan tranzakcióhoz sem, amely megfosztaná az adott elemet az e cikk szerint számára előírt jellemzőktől.

Az f) ponttól függetlenül az alapvető szavatolótőke-elem csak az alábbi összes feltétel teljesülése esetén teheti lehetővé az adott elem visszafizetését vagy visszaváltását abban az esetben, ha a szavatolótőke-szükséglet nem teljesül, vagy a visszafizetés vagy visszaváltás annak való meg nem feleléshez vezetne:

i.

a felügyeleti hatóság kivételesen eltekintett az adott elem lehívásának vagy visszaváltásának felfüggesztésétől;

ii.

az adott elemet egy legalább ugyanolyan minőségű másik 1., 2. szintű szavatolótőke-elemre vagy 3. szintű szavatolótőke-elemre cserélik le vagy váltják át;

iii.

a lehívás vagy visszaváltás után teljesül a minimális tőkeszükséglet.

(2)   E cikk alkalmazásában az alapvető szavatolótőke-elemek másik 1., 2. szintű alapvető szavatolótőke-elemre vagy 3. szintű alapvető szavatolótőke-elemre való lecserélése vagy átváltása, illetve egy 3. szintű alapvető szavatolótőke-elemnek egy új, legalább ugyanolyan minőségű alapvető szavatolótőke-elem bevételeiből való visszafizetése vagy visszaváltása nem tekintendő visszafizetésnek vagy visszaváltásnak, amennyiben a lecserélés, átváltás, visszafizetés vagy visszaváltás felügyeleti jóváhagyást igényel.

(3)   Az (1) bekezdés f) pontjának alkalmazásában a szavatolótőke-szükségletre való hivatkozások a minimális tőkeszükségletre való hivatkozásként értelmezendők abban az esetben, ha a minimális tőkeszükségletnek való meg nem felelés a szavatolótőke-szükségletnek való meg nem felelés előtt következik be.

(4)   Az (1) bekezdés e) pontjának alkalmazásában a vállalkozások a vételi opció melletti kamatemelés formájában megvalósuló visszaváltási ösztönzőket akkor tekinthetik korlátozottnak, ha az emelés a kamatszelvény kamatlábának egyetlen megemelésével valósul meg úgy, hogy az eredeti kamatláb megemelkedése nem haladja meg az alábbi összegek közül a magasabbat:

a)

100 bázispont mínusz az eredeti indexbázis és a megemelt indexbázis közötti csereügyleti felár;

b)

az eredeti kamatfelár 50 %-a mínusz az eredeti indexbázis és a megemelt indexbázis közötti csereügyleti felár.

78. cikk

3. szintű kiegészítő szavatoló tőke – A szavatolótőke-elemek felsorolása

A felügyeleti hatóság által a 2009/138/EK irányelv 90. cikke alapján jóváhagyott és a 75. cikkben meghatározott jellemzőkkel nem teljes körűen rendelkező kiegészítő szavatolótőke-elemeket 3. szintű kiegészítő szavatolótőke-elemként kell besorolni.

79. cikk

A szavatolótőke-elemek értékelésének és besorolásának a felügyeleti hatóság általi jóváhagyása

(1)   A 2009/138/EK irányelv 90. cikkének sérelme nélkül, ha egy szavatolótőke-elem nem szerepel a szavatolótőke-elemek 69., 72., 74., 76. és 78. cikkben meghatározott felsorolásában, a biztosító vagy viszontbiztosító csak akkor tekintheti az adott elemet szavatoló tőkének, ha a felügyeleti hatóság jóváhagyta az adott elem értékelését és besorolását.

(2)   A felügyeleti hatóságnak a biztosító vagy viszontbiztosító által benyújtott dokumentumok alapján az alábbiakat kell értékelnie az olyan szavatolótőke-elemek értékelésének és besorolásának a jóváhagyásakor, amelyek nem szerepelnek a szavatolótőke-elemek 69., 72., 74., 76. és 78. cikkben meghatározott felsorolásában:

a)

amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító az 1. szintűként való besorolás jóváhagyását kérelmezi, azt, hogy az alapvető szavatolótőke-elem jelentős mértékben rendelkezik-e a 2009/138/EK irányelv 93. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott tulajdonságokkal, figyelembe véve az irányelv 93. cikkének (2) bekezdésében foglalt jellemzőket;

b)

amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító 2. szintű alapvető szavatolótőke-elemként való besorolást kérelmez, azt, hogy az alapvető szavatolótőke-elem jelentős mértékben rendelkezik-e a 2009/138/EK irányelv 93. cikke (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott tulajdonságokkal, figyelembe véve az irányelv 93. cikkének (2) bekezdésében foglalt jellemzőket;

c)

amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító 2. szintű kiegészítő szavatolótőke-elemként való besorolást kérelmez, azt, hogy a kiegészítő szavatolótőke-elem jelentős mértékben rendelkezik-e a 2009/138/EK irányelv 93. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott tulajdonságokkal, figyelembe véve az irányelv 93. cikkének (2) bekezdésében foglalt jellemzőket;

d)

amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító 3. szintű alapvető szavatolótőke-elemként való besorolást kérelmez, azt, hogy az alapvető szavatolótőke-elem rendelkezik-e a 2009/138/EK irányelv 93. cikke (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott tulajdonságokkal, figyelembe véve az irányelv 93. cikkének (2) bekezdésében foglalt jellemzőket;

e)

a szavatolótőke-elemre vonatkozó szerződéses feltételek jogi érvényesíthetősége valamennyi érintett joghatósági területen;

f)

hogy a szavatolótőke-elemet teljes mértékben befizették-e.

(3)   A szavatolótőke-elemek 69., 72. és 76. cikkben meghatározott felsorolásában nem szereplő alapvető szavatolótőke-elemek csak akkor sorolhatók be 1. szintű alapvető szavatolótőke-elemként, ha teljes mértékben befizették őket.

(4)   A felügyeleti hatóság által e cikk szerint jóváhagyott szavatolótőke-elemekre a 82. cikkben leírt mennyiségi korlátok vonatkoznak.

3. SZAKASZ

A szavatoló tőke figyelembevétele

1. alszakasz

Elkülönített alapok

80. cikk

Elkülönített alapok miatti kiigazítások

(1)   Az átértékelési tartalék 70. cikk (1) bekezdésének e) pontjában említett csökkentésére akkor van szükség, ha egy elkülönített alapban szereplő szavatolótőke-elemek csak korlátozott mértékben képesek elnyelni a folyamatos működés során jelentkező veszteségeket, mert az alábbi okok bármelyike miatt nem ruházhatók át a biztosítón vagy viszontbiztosítón belül:

a)

az adott elemek a biztosító vagy viszontbiztosító biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződéseinek csak egy meghatározott része vonatkozásában használhatók fel a veszteségek fedezésére;

b)

az adott elemek csak bizonyos szerződők és kedvezményezettek esetében használhatók fel a veszteségek fedezésére;

c)

az adott elemek csak bizonyos kockázatokból vagy kötelezettségekből származó veszteségek fedezésére használhatók fel.

(2)   Az (1) bekezdésben említett szavatolótőke-elemek (a továbbiakban: korlátozott szavatolótőke-elemek) nem tartalmazzák a részvényeseknek tulajdonítható jövőbeli átruházások értékét.

81. cikk

Kiigazítás elkülönített alapok és illeszkedési kiigazítási portfóliók esetén

(1)   Az átértékelési tartalék kiszámítása céljából a biztosító vagy viszontbiztosító a 70. cikkben említett, az eszközök kötelezettségeket meghaladó többletét a következő összegek összehasonlításával csökkenti:

a)

az elkülönített alapban vagy illeszkedési kiigazítási portfólióban található korlátozott szavatolótőke-elemek;

b)

az elkülönített alap vagy illeszkedési kiigazítási portfólió elvi szavatolótőke-szükséglete.

Amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító a standard formula alapján számítja ki a szavatolótőke-szükségletet, az elvi szavatolótőke-szükségletet a 217. cikk szerint kell kiszámítani.

Amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító egy belső modell alapján számítja ki a szavatolótőke-szükségletet, az elvi szavatolótőke-szükségletet az adott belső modell alapján kell kiszámítani, mintha a biztosító vagy viszontbiztosító csak az elkülönített alapban vagy az illeszkedési kiigazítási portfólióban foglalt üzleti tevékenységet folytatná.

(2)   Az (1) bekezdéstől eltérve, ha egy elkülönített alapon belüli eszközök, kötelezettségek és kockázatok nem jelentősek, a biztosító vagy viszontbiztosító a korlátozott szavatolótőke-elemek teljes összegével csökkentheti az átértékelési tartalékot.

2. alszakasz

Mennyiségi korlátozások

82. cikk

Figyelembevétel és az 1., 2., és 3. szintekre alkalmazandó korlátok

(1)   A szavatolótőke-szükséglet tekintetében a 2. és a 3. szinthez tartozó elemek figyelembe vehető összegére a következő összes mennyiségi korlát alkalmazandó:

a)

az 1. szinthez tartozó elemek figyelembe vehető összege a szavatolótőke-szükséglet legalább fele;

b)

a 3. szinthez tartozó elemek figyelembe vehető összege a szavatolótőke-szükséglet kevesebb mint 15 %-a;

c)

a 2. és 3. szinthez tartozó elemek figyelembe vehető összege összeadva nem haladja meg a szavatolótőke-szükséglet 50 %-át.

(2)   A minimális tőkeszükséglet tekintetében a 2. szinthez tartozó elemek figyelembe vehető összegére a következő összes mennyiségi korlát alkalmazandó:

a)

az 1. szinthez tartozó elemek figyelembe vehető összege a minimális tőkeszükséglet legalább 80 %-a;

b)

a 2. szinthez tartozó elemek figyelembe vehető összege nem haladja meg a minimális tőkeszükséglet 20 %-át;

(3)   Az (1) bekezdés a) pontjában és a (2) bekezdés a) pontjában említett határokon belül a következő alapvető szavatolótőke-elemek összege nem érheti el az 1. szinthez tartozó elemek teljes összegének 20 %-át:

a)

a 69. cikk a) pontjának iii. alpontjában említett elemek;

b)

a 69. cikk a) pontjának v. alpontjában említett elemek;

c)

a 69. cikk b) pontjában említett elemek;

d)

az 1. szintű alapvető szavatoló tőke kategóriájában a 2009/138/EK irányelv 308b cikkének (9) bekezdésében meghatározott átmeneti rendelkezések alatt említett elemek.

V. FEJEZET

SZAVATOLÓTŐKE-SZÜKSÉGLET: STANDARD FORMULA

1. SZAKASZ

Általános rendelkezések

1. alszakasz

Forgatókönyv-alapú számítások

83. cikk

(1)   Amennyiben az alapvető szavatolótőke-szükséglet valamely moduljának vagy részmoduljának a számítása egy forgatókönyvnek a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjére gyakorolt hatásán alapul, az alábbi feltevések mindegyikével élni kell a számítás során:

a)

a forgatókönyv nem módosítja a biztosítástechnikai tartalékokban foglalt kockázati ráhagyás összegét;

b)

a forgatókönyv nem módosítja a halasztott adókövetelések és -kötelezettségek összegét;

c)

a forgatókönyv nem módosítja a biztosítástechnikai tartalékokban foglalt jövőbeni diszkrecionális nyereségrészesedések értékét;

d)

a vállalkozás a forgatókönyv alatt nem hoz vezetői intézkedéseket.

(2)   A biztosítástechnikai tartalékoknak az adott forgatókönyv biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjére gyakorolt, az (1) bekezdésben említett hatásán alapuló kiszámítása nem módosíthatja a jövőbeni diszkrecionális nyereségrészesedések értékét és tekintettel kell lennie az alábbiakra:

a)

az (1) bekezdés d) pontjának sérelme nélkül a forgatókönyvet követő jövőbeli vezetői intézkedések, amennyiben azok megfelelnek a 23. cikk követelményeinek;

b)

a forgatókönyv vagy az a) pontban említett vezetői intézkedések bármely jelentős káros hatása annak valószínűségére, hogy a szerződők lehívnak szerződéses opciókat.

(3)   A biztosító vagy viszontbiztosító egyszerűsített módszerekkel számíthatja ki az adott forgatókönyv hatásának az (1) bekezdésben említett meghatározása nyomán létrejött biztosítástechnikai tartalékokat, amennyiben az egyszerűsített módszer nem eredményezi a szavatolótőke-szükséglet téves bemutatását oly módon, hogy azzal befolyásolja a döntéshozatalt vagy a szavatolótőke-szükségletre vonatkozó információ felhasználója általi megítélést, kivéve, ha az egyszerűsített számításon alapuló szavatolótőke-szükséglet meghaladja a standard formula szerinti számítás eredményeképpen adódó szavatolótőke-szükségletet.

(4)   Az eszközöknek és kötelezettségeknek az adott forgatókönyv (1) bekezdésben említett hatásán alapuló kiszámításakor tekintettel kell lenni arra, hogy a forgatókönyv milyen hatást fejt ki a vállalkozás 209–215. cikk szerinti kockázatcsökkentő instrumentumainak értékére.

(5)   Amennyiben a forgatókönyv a biztosítók vagy viszontbiztosítók alapvető szavatoló tőkéjének növekedését eredményezné, a modul vagy részmodul számításának azon a feltevésen kell alapulnia, hogy a forgatókönyv nem befolyásolja az alapvető szavatoló tőkét.

2. alszakasz

Áttekintés elve

84. cikk

(1)   A szavatolótőke-szükségletet az összes kollektív befektetési vállalkozás és alapba csomagolt befektetés mögöttes eszközei alapján kell kiszámítani (áttekintés elve).

(2)   Az (1) bekezdésben említett áttekintés elve az alábbiakra is vonatkozik:

a)

a piaci kockázatnak való közvetett kitettség a kollektív befektetési vállalkozások és az alapba csomagolt befektetéseken kívül;

b)

a biztosítási kockázatnak való közvetett kitettség;

c)

a partnerkockázatnak való közvetett kitettség.

(3)   Amennyiben az áttekintés elve nem alkalmazható egy kollektív befektetési vállalkozásra vagy egy alapba csomagolt befektetésre, a szavatolótőke-szükséglet a kollektív befektetési vállalkozás célul kitűzött mögöttes eszközallokációja alapján számítható ki, ha a megcélzott eszközallokáció olyan tagoltsági szinten áll a vállalkozás rendelkezésére, amely lehetővé teszi a standard formula összes érintett részmoduljának és forgatókönyvének a kiszámítását, és a mögöttes eszközöket szigorúan e megcélzott eszközallokációnak megfelelően kezelik. E számítás céljaira adatcsoportok is felhasználhatók, amennyiben azokat körültekintően alkalmazzák, és a biztosító vagy viszontbiztosító teljes eszközértékének legfeljebb 20 %-át használják fel.

(4)   A (2) bekezdés nem vonatkozik a 2009/138/EK irányelv 212. cikke (1) bekezdésének b) pontja és (2) bekezdése szerinti kapcsolt vállalkozásokba irányuló befektetésekre.

3. alszakasz

Regionális kormányzatok és helyi hatóságok

85. cikk

A regionális kormányzatok és helyi hatóságok kategorizálásának feltétele, hogy az ezekkel szembeni kockázati kitettség ne különbözzön a központi kormányzatnak való kitettségtől az előzőek önálló adókivetési jogköréből, valamint a nemteljesítési kockázatukat csökkentő konkrét intézményi berendezkedésből adódóan.

4. alszakasz

Lényeges báziskockázat

86. cikk

A 210. cikk (2) bekezdésétől függetlenül, ha egy biztosító vagy viszontbiztosító olyan viszontbiztosítási szerződésekkel vagy különleges célú gazdasági egységekkel ruházza át a biztosítási kockázatot, amelyeknél lényeges báziskockázat áll fenn a biztosítási kockázat és a kockázatcsökkentési technika közötti pénznembeli eltérés miatt, a biztosító vagy viszontbiztosító figyelembe veheti a kockázatcsökkentési technikát a szavatolótőke-szükséglet standard formula szerinti számításában, amennyiben a kockázatcsökkentési technika megfelel a 209. cikknek, a 210. cikk (1), (3) és (4) bekezdésének és a 211. cikknek, és a számítást a következőképpen végzik el:

a)

a biztosítási kockázat és a kockázatcsökkentési technika közötti pénznembeli eltérésből adódó lényeges báziskockázatot a legtagoltabb szinten kell figyelembe venni a standard formula megfelelő kockázati moduljában, részmoduljában vagy forgatókönyvében oly módon, hogy a következők közötti eltérés 25 %-át hozzáadjuk a megfelelő modul, részmodul vagy forgatókönyv alapján számított tőkeszükségletéhez:

i.

az adott kockázati modulra, részmodulra vagy forgatókönyvre vonatkozó hipotetikus tőkeszükséglet, amely a 188. cikkben meghatározott forgatókönyv egyidejű fellépése esetén következne be;

ii.

az adott kockázati modulra, részmodulra vagy forgatókönyvre vonatkozó tőkeszükséglet.

b)

amennyiben a kockázatcsökkentési technika több modulra, részmodulra vagy forgatókönyvre terjed ki, az a) pontban említett számítást az összes modulra, részmodulra és forgatókönyvre vonatkozóan el kell végezni. Az e számításokból adódó tőkeszükséglet nem haladhatja meg a nem arányos viszontbiztosítási szerződés vagy különleges célú gazdasági egység kapacitása 25 %-át.

5. alszakasz

Az alapvető szavatolótőke-szükséglet számítása

87. cikk

Az alapvető szavatolótőke-szükséglet tartalmazza az immateriális javak kockázati modulját, és a következőképpen számítandó ki:

Formula

ahol:

a)

az összesítés, Corri,j , SCRi és SCRj a 2009/138/EK irányelv IV. mellékletének 1. pontja szerint alakul;

b)

SCRintangibles a 203. cikkben említett, az immateriális javakkal kapcsolatos kockázat tőkeszükségletét jelöli.

6. alszakasz

Arányosság és egyszerűsítés

88. cikk

Arányosság

(1)   A 109. cikk alkalmazásában a biztosító vagy viszontbiztosító az alábbiakat magában foglaló értékeléssel meghatározza, hogy az egyszerűsített számítás arányos-e a kockázatok jellegével, nagyságrendjével és összetettségével:

a)

a vállalkozás adott modulba vagy részmodulba tartozó kockázatai jellegének, nagyságrendjének és összetettségének értékelése;

b)

az egyszerűsített számítás eredményeiben fellelhető, az alábbiak közötti eltérésből adódó hibák minőségi, illetve mennyiségi jellegű értékelése:

i.

az egyszerűsített számítás alapját képező, a kockázattal kapcsolatos feltevések;

ii.

az a) pontban említett értékelés eredményei.

(2)   Az egyszerűsített számítás nem tekinthető a kockázatok jellegével, nagyságrendjével és összetettségével arányosnak, ha a (2) bekezdés b) pontjában említett hiba a szavatolótőke-szükséglet téves bemutatását eredményezi oly módon, hogy azzal befolyásolja a döntéshozatalt vagy a szavatolótőke-szükségletre vonatkozó információ felhasználója általi megítélést, kivéve, ha az egyszerűsített számításon alapuló szavatolótőke-szükséglet meghaladja a standard számítás eredményeképpen adódó szavatolótőke-szükségletet.

89. cikk

Az egyszerűsítésekre vonatkozó általános rendelkezések zárt biztosítók és zárt viszontbiztosítók esetén

A 2009/138/EK irányelv 13. cikkének 2. és 5. pontjában meghatározott zárt biztosítók és zárt viszontbiztosítók az e rendelet 90., 103., 105. és 106. cikkében foglalt egyszerűsített számítást alkalmazhatnak, ha teljesülnek a rendelet 88. cikkében leírt feltételek és az összes alábbi követelmény:

a)

a zárt biztosítók és zárt viszontbiztosítók biztosítási kötelezettségei tekintetében minden biztosított személy és kedvezményezett annak a csoportnak a jogi személye, amelyhez a zárt biztosító vagy zárt viszontbiztosító tartozik;

b)

a zárt biztosítók és zárt viszontbiztosítók viszontbiztosítási kötelezettségei tekintetében a viszontbiztosítási kötelezettségek alapját képező biztosítási szerződések hatálya alá tartozó minden biztosított személy és kedvezményezett annak a csoportnak a jogi személye, amelyhez a zárt biztosító vagy zárt viszontbiztosító tartozik;

c)

a zárt biztosító és a zárt viszontbiztosító biztosítási kötelezettségei, illetve a viszontbiztosítási kötelezettségek alapjául szolgáló biztosítási szerződések nem kapcsolódnak semmiféle kötelező felelősségbiztosításhoz.

90. cikk

A nem-életbiztosítási díj- és tartalékkockázat tőkeszükségletének a zárt biztosítók és zárt viszontbiztosítók által alkalmazható egyszerűsített kiszámítása

(1)   A 88. és a 89. cikk követelményeinek teljesítése esetén a zárt biztosítók és zárt viszontbiztosítók a következőképpen számíthatják ki a nem-életbiztosítási díj- és tartalékkockázat tőkeszükségletét:

Formula

ahol s a II. mellékletben meghatározott valamennyi szegmensre vonatkozik.

(2)   Az (1) bekezdés alkalmazásában egy adott II. mellékletben meghatározott s szegmens nem-életbiztosítási díj- és tartalékkockázatának a tőkeszükséglete a következőképpen számítandó ki:

Formula

ahol:

a)

V(prem,s) az s szegmens díjkockázatának a 116. cikk (3) bekezdése szerint számított mennyiségi mérőszámát jelöli;

b)

V(res,s) egy szegmens tartalékkockázatának a 116. cikk (6) bekezdése szerint számított mennyiségi mérőszámát jelöli.

91. cikk

Az életbiztosítási halandósági kockázat tőkeszükségletének egyszerűsített számítása

A 88. cikk követelményeinek teljesítése esetén a biztosító vagy viszontbiztosító a következőképpen számíthatja ki az életbiztosítási halandósági kockázat tőkeszükségletét:

Formula

ahol a pozitív kockáztatott tőkével rendelkező biztosítási és viszontbiztosítási szerződések esetében:

a)

CAR a teljes kockáztatott tőkét jelöli, ami a nulla és az alábbi összegek különbsége közül a magasabb összeg valamennyi szerződésre kiterjedő összesítését jelenti:

i.

az alábbiak összege:

az az összeg, amelyet a biztosító vagy viszontbiztosító jelenleg kifizetne a szerződéssel biztosított személyek halála esetén a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása után;

az előző francia bekezdés alá nem tartozó azon összegek várható jelenértéke, amelyeket a vállalkozás a jövőben kifizetne a szerződéssel biztosított személyek azonnali halála esetén a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása után;

ii.

a felmerülő kötelezettségekre vonatkozó legjobb becslés a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása után;

b)

q a biztosított személyek várható átlagos halandósági arányát jelöli a következő 12 hónapban a biztosítási összeg szerint súlyozva;

c)

n jelöli a legjobb becslés során figyelembe vett halandósági kifizetések években megadott módosított átlagos hátralévő futamidejét;

d)

ik a 43. cikkben említett kockázatmentes hozamgörbe k lejáratához tartozó évesített azonnali kamatlábát jelöli.

92. cikk

Az életbiztosítási hosszú élet kockázat tőkeszükségletének egyszerűsített számítása

A 88. cikk követelményeinek teljesítése esetén a biztosító vagy viszontbiztosító a következőképpen számíthatja ki az életbiztosítási hosszú élet kockázat tőkeszükségletét:

Formula

ahol a 138. cikk (2) bekezdésében említett szerződések tekintetében:

a)

q a biztosított személyek várható átlagos halandósági arányát jelöli a következő 12 hónapban a biztosítási összeg szerint súlyozva;

b)

n jelöli a legjobb becslés során figyelembe vett, kedvezményezetteknek járó kifizetések években megadott módosított átlagos hátralévő futamidejét;

c)

BElong a hosszú élet kockázatból adódó kötelezettségek legjobb becslését jelöli.

93. cikk

Az életbiztosítási rokkantsági-betegségi kockázat tőkeszükségletének egyszerűsített számítása

A 88. cikk követelményeinek teljesítése esetén a biztosító vagy viszontbiztosító a következőképpen számíthatja ki az életbiztosítási rokkantsági-betegségi kockázat tőkeszükségletét:

SCRdisability-morbidity =

0,35 · CAR 1 · d 1 + 0,25 · 1,1 (n – 3)/2 · (n – 1) · CAR 2 · d 2 + 0,2 · 1,1 (n –1)/2 · t · n · BEdis

ahol a pozitív kockáztatott tőkével rendelkező biztosítási és viszontbiztosítási szerződések esetében:

a)

CAR1 a teljes kockáztatott tőkét jelöli, ami a nulla és az alábbi összegek különbsége közül a magasabb összeg valamennyi szerződésre kiterjedő összesítését jelenti:

i.

az alábbiak összege:

az az összeg, amelyet a biztosító vagy viszontbiztosító jelenleg kifizetne a szerződéssel biztosított személyek halála vagy rokkantsága esetén a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása után;

az előző francia bekezdés alá nem tartozó azon összegek várható jelenértéke, amelyeket a biztosító vagy viszontbiztosító a jövőben kifizetne a szerződéssel biztosított személyek azonnali halála vagy rokkantsága esetén a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása után;

ii.

a felmerülő kötelezettségekre vonatkozó legjobb becslés a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása után;

b)

CAR2 az a) pontban meghatározott teljes kockáztatott tőkét jelöli 12 hónap elteltével;

c)

d1 a várható átlagos rokkantsági-betegségi arányt jelöli a következő 12 hónapban a biztosítási összeg szerint súlyozva;

d)

d2 a várható átlagos rokkantsági-betegségi arányt jelöli a következő 12 hónapot követő 12 hónapban a biztosítási összeg szerint súlyozva;

e)

n jelöli a legjobb becslés során figyelembe vett, rokkantsági-betegségi kifizetések módosított átlagos hátralévő futamidejét;

f)

t a várható felmondási arányt jelöli a következő 12 hónapban;

g)

BEdis a rokkantsági-betegségi kockázatból adódó kötelezettségek legjobb becslését jelöli.

94. cikk

Az életbiztosítási költségkockázat tőkeszükségletének egyszerűsített számítása

A 88. cikk követelményeinek teljesítése esetén a biztosító vagy viszontbiztosító a következőképpen számíthatja ki az életbiztosítási költségkockázat tőkeszükségletét:

Formula

ahol:

a)

EI az életbiztosítási és -viszontbiztosítási kötelezettségek teljesítése során felmerülő költségek összegét jelöli az előző évi egészségbiztosítási és -viszontbiztosítási kötelezettségeken kívül;

b)

n a kötelezettségek legjobb becslése során figyelembe vett pénzáramlások években megadott módosított átlagos hátralévő futamidejét jelöli;

c)

i a kötelezettségek legjobb becslésének számításához felhasznált átlagos inflációs rátát jelöli, ahol a súlyozások a meglévő egészségbiztosítási kötelezettségek teljesítésére vonatkozó legjobb becslés számításánál figyelembe vett kiadások jelenértékén alapulnak.

95. cikk

A törlési arányok tartós változásai tőkeszükségletének egyszerűsített számítása

(1)   A 88. cikk követelményeinek teljesítése esetén a biztosító vagy viszontbiztosító a következőképpen számíthatja ki a törlési arányok tartós növekedéséből adódó kockázat tőkeszükségletét:

Formula

ahol:

a)

lup a pozitív visszavásárlási különbözetű szerződések átlagos törlési aránya és a 67 %-os arány közül a magasabbat jelöli;

b)

nup azt az átlagos időtartamot jelöli években megadva, amelyen belül a pozitív visszavásárlási különbözetű szerződések kifutnak;

c)

Sup a pozitív visszavásárlási különbözetek összegét jelöli.

(2)   A 88. cikk követelményeinek teljesítése esetén a biztosító vagy viszontbiztosító a következőképpen számíthatja ki a törlési arányok tartós csökkenéséből adódó kockázat tőkeszükségletét:

Formula

ahol:

a)

ldown a negatív visszavásárlási különbözetű szerződések átlagos törlési aránya és a 40 %-os arány közül a magasabbat jelöli;

b)

ndown azt az átlagos időtartamot jelöli években megadva, amelyen belül a negatív visszavásárlási különbözetű szerződések kifutnak;

c)

Sdown a negatív visszavásárlási különbözetek összegét jelöli.

(3)   A biztosítási szerződések (1) és (2) bekezdésben említett visszavásárlási különbözete az alábbiak közötti különbség:

a)

a szerződő általi megszakítás esetén a biztosító által jelenleg fizetendő összeg, csökkentve a szerződőktől és közvetítőktől esetlegesen megtérülő összegekkel;

b)

a biztosítástechnikai tartalékok összege kockázati ráhagyás nélkül.

96. cikk

Az életbiztosítási katasztrófakockázat tőkeszükségletének egyszerűsített számítása

A 88. cikk követelményeinek teljesítése esetén a biztosító vagy viszontbiztosító a következőképpen számíthatja ki az életbiztosítási katasztrófakockázat tőkeszükségletét:

Formula

ahol:

a)

az összeg a pozitív kockáztatott tőkével rendelkező valamennyi szerződést tartalmazza;

b)

CARi az i szerződés kockáztatott tőkéjét jelöli, ami a nulla és a következő összegek különbsége közül a magasabbat jelenti:

i.

az alábbiak összege:

az az összeg, amelyet a biztosító vagy viszontbiztosító jelenleg kifizetne a szerződéssel biztosított személyek halála esetén a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása után;

az előző francia bekezdés alá nem tartozó azon összegek várható jelenértéke, amelyeket a biztosító vagy viszontbiztosító a jövőben kifizetne a szerződéssel biztosított személyek azonnali halála esetén a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása után;

ii.

a felmerülő kötelezettségekre vonatkozó legjobb becslés a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása után.

97. cikk

Az egészségbiztosítási halandósági kockázat tőkeszükségletének egyszerűsített számítása

A 88. cikk követelményeinek teljesítése esetén a biztosító vagy viszontbiztosító a következőképpen számíthatja ki az egészségbiztosítási halandósági kockázat tőkeszükségletét:

Formula

ahol a pozitív kockáztatott tőkével rendelkező biztosítási és viszontbiztosítási szerződések esetében:

a)

CAR a teljes kockáztatott tőkét jelöli, ami a nulla és az alábbi összegek különbsége közül a magasabb összeg valamennyi szerződésre vonatkoztatott összesítését jelenti:

i.

az alábbiak összege:

az az összeg, amelyet a biztosító vagy viszontbiztosító jelenleg kifizetne a szerződéssel biztosított személyek halála esetén a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása után;

az előző francia bekezdés alá nem tartozó azon összegek várható jelenértéke, amelyeket a biztosító vagy viszontbiztosító a jövőben kifizetne a szerződéssel biztosított személyek azonnali halála esetén a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása után;

ii.

a felmerülő kötelezettségekre vonatkozó legjobb becslés a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása után;

b)

q a biztosított személyek várható átlagos halandósági arányát jelöli a következő 12 hónapban a biztosítási összeg szerint súlyozva;

c)

n jelöli a legjobb becslés során figyelembe vett halandósági kifizetések években megadott módosított átlagos hátralévő futamidejét;

d)

ik a 43. cikkben említett kockázatmentes hozamgörbe k lejáratához tartozó évesített azonnali kamatlábát jelöli.

98. cikk

Az egészségbiztosítási hosszú élet kockázat tőkeszükségletének egyszerűsített számítása

A 88. cikk követelményeinek teljesítése esetén a biztosító vagy viszontbiztosító a következőképpen számíthatja ki az egészségbiztosítási hosszú élet kockázat tőkeszükségletét:

Formula

ahol a 138. cikk (2) bekezdésében említett szerződések tekintetében:

a)

q a biztosított személyek várható átlagos halandósági arányát jelöli a következő 12 hónapban a biztosítási összeg szerint súlyozva;

b)

n jelöli a legjobb becslés során figyelembe vett, kedvezményezetteknek járó kifizetések években megadott módosított átlagos hátralévő futamidejét;

c)

BElong a hosszú élet kockázatból adódó kötelezettségek legjobb becslését jelöli.

99. cikk

A rokkantsági-betegségi egészségügyi költségkockázat tőkeszükségletének egyszerűsített számítása

A 88. cikk követelményeinek teljesítése esetén a biztosító vagy viszontbiztosító a következőképpen számíthatja ki a rokkantsági-betegségi gyógyászati költségkockázat tőkeszükségletét:

Formula

ahol:

a)

MP az előző évi gyógyászati költségek térítésére vonatkozó biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek kapcsán az előző évben kifizetett gyógyászati kiadások összegét jelöli;

b)

n jelöli a kötelezettségek legjobb becslése során figyelembe vett pénzáramlások években megadott módosított átlagos hátralévő futamidejét;

c)

i jelöli a kötelezettségek legjobb becslésének számításához felhasznált, a gyógyászat kiadásokra vonatkozó átlagos inflációs rátát, ahol a súlyozások az ezen kötelezettségekre vonatkozó legjobb becslés számításánál figyelembe vett gyógyászati kiadások jelenértékén alapulnak.

100. cikk

A jövedelembiztosítási rokkantsági-betegségi kockázat tőkeszükségletének egyszerűsített számítása

A 88. cikk követelményeinek teljesítése esetén a biztosító vagy viszontbiztosító a következőképpen számíthatja ki a jövedelembiztosítási rokkantsági-betegségi kockázat tőkeszükségletét:

SCRincome-protection-disability-morbidity =

0,35 · CAR 1 · d 1 + 0,25 · 1,1 (n – 3)/2 · (n – 1) · CAR 2 · d 2 + 0,2 · 1,1 (n –1)/2 · t · n · BEdis

ahol a pozitív kockáztatott tőkével rendelkező biztosítási és viszontbiztosítási szerződések esetében:

a)

CAR1 a teljes kockáztatott tőkét jelöli, ami a nulla és az alábbi összegek különbsége közül a magasabb összeg valamennyi szerződésre kiterjedő összesítését jelenti:

i.

az alábbiak összege:

az az összeg, amelyet a biztosító vagy viszontbiztosító jelenleg kifizetne a szerződéssel biztosított személyek halála vagy rokkantsága esetén a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása után;

az előző francia albekezdés alá nem tartozó azon összegek várható jelenértéke, amelyeket a vállalkozás a jövőben kifizetne a szerződéssel biztosított személyek azonnali halála vagy rokkantsága esetén a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása után;

ii.

a felmerülő kötelezettségekre vonatkozó legjobb becslés a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása után;

b)

CAR2 az a) pontban meghatározott teljes kockáztatott tőkét jelöli 12 hónap elteltével;

c)

d1 a várható átlagos rokkantsági-betegségi arányt jelöli a következő 12 hónapban a biztosítási összeg szerint súlyozva;

d)

d2 a várható átlagos rokkantsági-betegségi arányt jelöli a következő 12 hónapot követő 12 hónapban a biztosítási összeg szerint súlyozva;

e)

n jelöli a legjobb becslés során figyelembe vett rokkantsági-betegségi kifizetések módosított átlagos hátralévő futamidejét;

f)

t a várható felmondási arányt jelöli a következő 12 hónapban;

g)

BEdis a rokkantsági-betegségi kockázatból adódó kötelezettségek legjobb becslését jelöli.

101. cikk

Az egészségbiztosítási költségkockázat tőkeszükségletének egyszerűsített számítása

A 88. cikk követelményeinek teljesítése esetén a biztosító vagy viszontbiztosító a következőképpen számíthatja ki az egészségbiztosítási költségkockázat tőkeszükségletét:

Formula

ahol:

(1)

EI az egészségbiztosítási és -viszontbiztosítási kötelezettségek teljesítése során az előző évben felmerülő költségek összegét jelöli;

(2)

n jelöli a kötelezettségek legjobb becslése során figyelembe vett pénzáramlások években megadott módosított átlagos hátralévő futamidejét;

(3)

i jelöli a kötelezettségek legjobb becslésének számításához felhasznált átlagos inflációs rátát, ahol a súlyozások a meglévő egészségbiztosítási kötelezettségek teljesítésére vonatkozó legjobb becslés számításánál figyelembe vett kiadások jelenértékén alapulnak.

102. cikk

Az életbiztosítási tartalékolási technikákhoz hasonlóan kezelt (SLT) egészségbiztosítási törlési kockázat tőkeszükségletének egyszerűsített számítása

(1)   A 88. cikk követelményeinek teljesítése esetén a biztosító vagy viszontbiztosító a következőképpen számíthatja ki a törlési arányok tartós növekedéséből adódó, a 159. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett kockázat tőkeszükségletét:

Formula

ahol:

a)

lup a pozitív visszavásárlási különbözetű szerződések átlagos törlési aránya és a 83 %-os arány közül a magasabbat jelöli;

b)

nup azt az átlagos időtartamot jelöli években megadva, amelyen belül a pozitív visszavásárlási különbözetű szerződések kifutnak;

c)

Sup a pozitív visszavásárlási különbözetek összegét jelöli.

(2)   A 88. cikk követelményeinek teljesítése esetén a biztosító vagy viszontbiztosító a következőképpen számíthatja ki a törlési arányok tartós csökkenéséből adódó, a 159. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett kockázat tőkeszükségletét:

Formula

ahol:

a)

ldown a negatív visszavásárlási különbözetű szerződések átlagos törlési arányát jelöli;

b)

ndown azt az átlagos időtartamot jelöli években megadva, amelyen belül a negatív visszavásárlási különbözetű szerződések kifutnak;

c)

Sdown a negatív visszavásárlási különbözetek összegét jelöli.

(3)   A biztosítási szerződések (1) és (2) bekezdésben említett visszavásárlási különbözete az alábbiak közötti különbség:

a)

a szerződő általi megszakítás esetén a biztosító által jelenleg fizetendő összeg, csökkentve a szerződőktől és közvetítőktől esetlegesen megtérülő összegekkel;

b)

a biztosítástechnikai tartalékok összege kockázati ráhagyás nélkül.

103. cikk

A kamatlábkockázat tőkeszükségletének egyszerűsített számítása zárt biztosítók és zárt viszontbiztosítók esetén

(1)   A 88. és a 89. cikk követelményeinek teljesítése esetén a zárt biztosítók és zárt viszontbiztosítók a következőképpen számíthatják ki a 165. cikkben említett kamatlábkockázat tőkeszükségletét:

a)

az e cikk (2) bekezdésében említett hozamgörbe emelkedésének kockázatához kapcsolódó tőkeszükségletek összege az egyes pénznemek tekintetében;

b)

az e cikk (3) bekezdésében említett hozamgörbe csökkenésének kockázatához kapcsolódó tőkeszükségletek összege az egyes pénznemek tekintetében.

(2)   E cikk (1) bekezdésének a) pontja alkalmazásában egy adott pénznem tekintetében a hozamgörbe növekedésének kockázatához kapcsolódó tőkeszükséglet a következőképpen számítandó ki:

Formula

ahol:

a)

az első összeg valamennyi, e cikk (4) bekezdésében meghatározott i futamidő-intervallumra vonatkozik;

b)

MVALi a kötelezettségekkel csökkentett vagyonnak a 2009/138/EK irányelv 75. cikke szerinti értékét jelöli, az i futamidő-intervallumra vonatkozó biztosítástechnikai tartalékok nélkül;

c)

duri az i futamidő-intervallum egyszerűsített időtartamát jelöli;

d)

ratei a releváns kockázatmentes hozamot jelöli az i futamidő-intervallum egyszerűsített időtartamára vonatkozóan;

e)

stress(i,up) a hozamok relatív felfelé sokkját jelöli az i futamidő-intervallum egyszerűsített időtartamára vonatkozóan;

f)

a második összeg az e rendelet I. mellékletében meghatározott összes biztosítási ágazatra vonatkozik;

g)

BElob a lob biztosítási ágazatra vonatkozó legjobb becslést jelöli;

h)

durlob a lob biztosítási ágazatra vonatkozó legjobb becslés módosított átlagos hátralévő futamidejét jelöli;

i)

ratelob a lob biztosítási ágazat módosított átlagos hátralévő futamidejéhez tartozó releváns kockázatmentes hozamot jelöli;

j)

stress(lob,up) a hozamok relatív felfelé sokkját jelöli a durlob módosított átlagos hátralévő futamidőre vonatkozóan.

(3)   E cikk (1) bekezdésének b) pontja alkalmazásában egy adott pénznem tekintetében a hozamgörbe csökkenésének kockázatához kapcsolódó tőkeszükséglet a következőképpen számítandó ki:

Formula

ahol:

a)

az első összeg valamennyi, a (4) bekezdésben meghatározott i futamidő-intervallumra vonatkozik;

b)

MVALi a kötelezettségekkel csökkentett vagyonnak a 2009/138/EK irányelv 75. cikke szerinti értékét jelöli, az i futamidő-intervallumra vonatkozó biztosítástechnikai tartalékok nélkül;

c)

duri az i futamidő-intervallum egyszerűsített időtartamát jelöli;

d)

ratei a releváns kockázatmentes hozamot jelöli az i futamidő-intervallum egyszerűsített időtartamára vonatkozóan;

e)

stress(i,down) a hozamok relatív lefelé sokkját jelöli az i futamidő-intervallum egyszerűsített időtartamára vonatkozóan;

f)

a második összeg az e rendelet I. mellékletében meghatározott összes biztosítási ágazatra vonatkozik;

g)

BElob a lob biztosítási ágazatra vonatkozó legjobb becslést jelöli;

h)

durlob a lob biztosítási ágazatra vonatkozó legjobb becslés módosított átlagos hátralévő futamidejét jelöli;

i)

ratelob a lob biztosítási ágazat módosított átlagos hátralévő futamidejének releváns kockázatmentes hozamát jelöli;

j)

stress(lob, down) a hozamok relatív lefelé sokkját jelöli a durlob módosított átlagos hátralévő futamidőre vonatkozóan.

(4)   A (2) bekezdés a) és c) pontjában, illetve a (3) bekezdés a) és c) pontjában említett i futamidő-intervallumok és duri egyszerűsített időtartam a következőképpen alakul:

a)

egy év futamidőig az egyszerűsített időtartam 0,5 év;

b)

1–3 év futamidő esetén az egyszerűsített időtartam 2 év;

c)

3–5 év futamidő esetén az egyszerűsített időtartam 4 év;

d)

5–10 év futamidő esetén az egyszerűsített időtartam 7 év;

e)

10 év futamidőtől kezdve az egyszerűsített időtartam 12 év.

104. cikk

A kötvények és hitelek kamatréskockázatának egyszerűsített számítása

(1)   A 88. cikk követelményeinek teljesítése esetén a biztosító vagy viszontbiztosító a következőképpen számíthatja ki az e rendelet 176. cikkében említett kamatréskockázat tőkeszükségletét:

Formula

ahol:

a)

SCRbonds a kötvények és hitelek kamatréskockázatának a tőkeszükségletét jelöli;

b)

MVbonds a kötvények és hitelek kamatréskockázatának a tőkeszükséglete által érintett eszközöknek a 2009/138/EK irányelv 75. cikke szerinti értékét jelöli;

c)

%MVi bonds az i hitelminőségi besorolású kötvények és hitelek kamatréskockázatának a tőkeszükséglete által érintett olyan eszközök portfóliójának arányát jelöli, amelyekhez külső hitelminősítő intézet hitelminősítése áll rendelkezésre;

d)

%MVbonds norating a kötvények és hitelek kamatréskockázatának a tőkeszükséglete által érintett olyan eszközök portfóliójának arányát jelöli, amelyekhez nem áll rendelkezésre külső hitelminősítő intézet hitelminősítése;

e)

duri és durnorating a kötvények és hitelek kamatréskockázatának a tőkeszükséglete által érintett olyan eszközök módosított átlagos hátralévő futamidejét jelöli években megadva, amelyekhez nem áll rendelkezésre külső hitelminősítő intézet hitelminősítése;

f)

stressi az i hitelminőségi besorolás és az i hitelminőségi besorolású kötvények és hitelek kamatréskockázatának a tőkeszükséglete által érintett eszközök években megadott módosított átlagos hátralévő futamidejének függvényét jelöli a (2) bekezdésben leírtak szerint;

g)

ΔLiabul a biztosítástechnikai tartalékok növekedését jelöli azon szerződések kockázati ráhagyásának levonásával, amelyeknél a szerződők beágyazott opciókkal és garanciákkal viselik a befektetési kockázatot, amely a kötvények kamatréskockázatának a tőkeszükséglete által érintett eszközök értékének azonnali csökkenéséből adódik:

Formula

.

(2)   stressi (lásd az (1) bekezdés f) pontját) az egyes i hitelminőségi besorolások esetében a következőképpen számítandó ki:Formula, ahol duri az i hitelminőségi besorolású kötvények és hitelek kamatréskockázatának a tőkeszükséglete által érintett eszközök években megadott módosított átlagos hátralévő futamideje, bi pedig a következő táblázat szerint kerül meghatározásra:

i hitelminőségi besorolás

0

1

2

3

4

5

6

bi

0,9 %

1,1 %

1,4 %

2,5 %

4,5 %

7,5 %

7,5 %

(3)   az (1) bekezdés e) pontjában említett durnorating és a (2) bekezdésben említett duri nem lehet kevesebb, mint 1 év.

105. cikk

A kötvények és hitelek kamatréskockázata tőkeszükségletének egyszerűsített számítása zárt biztosító vagy viszontbiztosító esetén

A 88. és a 89. cikk követelményeinek teljesítése esetén a zárt biztosítók és zárt viszontbiztosítók azon feltevés alapján számíthatják ki a 176. cikkben említett kamatréskockázat tőkeszükségletét, hogy minden eszköz 3-as hitelminőségi besorolást kap.

106. cikk

A piaci kockázatkoncentráció tőkeszükségletének egyszerűsített számítása zárt biztosító vagy viszontbiztosító esetén

A 88. és a 89. cikk követelményeinek teljesítése esetén a zárt biztosítók és zárt viszontbiztosítók a következő feltevésekkel élhetnek a koncentrációs kockázat tőkeszükségletének kiszámításakor:

(1)

a zárt biztosítók és zárt viszontbiztosítók csoporton belüli kockázatközösségi ügyletei akkor mentesülhetnek a 184. cikk (2) bekezdésében említett számítási alaptól, ha léteznek olyan jogilag kikényszeríthető szerződéses feltételek, amelyek szavatolják, hogy a zárt biztosítók és zárt viszontbiztosítók kötelezettségeit ellensúlyozzák az őket érintő, a csoport egyéb szervezeteivel szemben fennálló kitettségek.

(2)

a 184. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett relatív túlzott kitettségi határ a következő ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettségek esetében 15 %:

a)

nem ugyanabba a csoportba tartozó és 2-es hitelminőségi besorolású hitelintézetekkel szembeni kitettségek;

b)

a csoport olyan 2-es hitelminőségi besorolású szervezeteivel szembeni kitettségek, amelyek a zárt biztosító vagy zárt viszontbiztosító készpénzállományát kezelik.

107. cikk

A viszontbiztosítási megállapodások és az értékpapírosítás kockázatcsökkentő hatásának egyszerűsített számítása

(1)   A 88. cikk követelményeinek teljesítése esetén a biztosító vagy viszontbiztosító a következőképpen számíthatja ki a 196. cikkben említett viszontbiztosítási megállapodások és értékpapírosítások biztosítási kockázatra gyakorolt kockázatcsökkentő hatását:

Formula

ahol

a)

RMre,all viszontbiztosítási megállapodások és értékpapírosítások biztosítási kockázatra gyakorolt kockázatcsökkentő hatását jelöli valamennyi partner számára, a (2) bekezdés szerint számítva;

b)

Recoverablesi a viszontbiztosítási megállapodásból vagy az értékpapírosításból és az adósoktól megtérülő összegek legjobb becslését jelöli i partner esetében, míg Recoverablesall a viszontbiztosítási megállapodásból, az értékpapírosításból és az adósoktól megtérülő összegek legjobb becslését jelöli valamennyi partner esetében.

(2)   A viszontbiztosítási megállapodások és értékpapírosítások biztosítási kockázatra gyakorolt, valamennyi partnerre vonatkozó, az (1) bekezdésben említett kockázatcsökkentő hatása a következő tőkeszükségletek közötti különbség:

a)

a biztosító vagy viszontbiztosító biztosítási kockázatának hipotetikus tőkeszükséglete, ha egyetlen viszontbiztosítási megállapodás vagy értékpapírosítás sem létezik;

b)

a biztosító vagy viszontbiztosító biztosítási kockázatának a tőkeszükséglete.

108. cikk

Az arányos viszontbiztosítási megállapodások kockázatcsökkentő hatásának egyszerűsített számítása

A 88. cikk követelményeinek teljesítése esetén a biztosító vagy viszontbiztosító a következőképpen számíthatja ki a 196. cikkben említett arányos viszontbiztosítási megállapodások j biztosítási kockázatra gyakorolt kockázatcsökkentő hatását i partner esetében:

Formula

ahol

a)

BE a megtérülő összegekkel együtt számított kötelezettségek legjobb becslését jelöli,

b)

Recoverablesi az arányos viszontbiztosítási megállapodásból és az adósoktól megtérülő összegek legjobb becslését jelöli i partner esetében,

c)

Recoverablesall az arányos viszontbiztosítási megállapodásból és az érintett adósoktól megtérülő összegek legjobb becslését jelöli valamennyi partner esetében,

d)

SCRj a biztosító vagy viszontbiztosító j biztosítási kockázatának a tőkeszükségletét jelöli.

109. cikk

Egyszerűsített számítás kockázatközösségi megállapodások esetén

A 88. cikk követelményeinek teljesítése esetén a biztosító vagy viszontbiztosító a következő egyszerűsített számítást alkalmazhatja a 193., 194. és 195. cikk alkalmazásában:

a)

A 194. cikk (1) bekezdésének d) pontjában említett legjobb becslés a következőképpen számítható ki:

Formula

ahol BEU a vállalkozás által a kockázatközösségre ruházott kötelezettség legjobb becslését jelöli, az esetlegesen a kockázatközösségen kívüli partnerekkel viszontbiztosított összegek nélkül.

b)

A 195. cikk c) pontjában említett legjobb becslés a következőképpen számítható ki:

Formula

ahol BECEP a kockázatközösség által a külső partnerre ruházott kötelezettség legjobb becslését jelöli a vállalkozás által a kockázatközösségre ruházott kockázatok vonatkozásában.

c)

A 195. cikk d) pontjában említett kockázatcsökkentő hatás a következőképpen számítható ki:

Formula

ahol:

i.

BECE a kockázatközösségi megállapodás által a külső partnerre ruházott kötelezettség egészére vonatkozó legjobb becslést jelöli;

ii.

ΔRMCEP az összes külső partnernek a kockázatközösségi megállapodás kockázatcsökkentő hatásához való hozzájárulását jelöli a vállalkozás biztosítási kockázata vonatkozásában;

d)

A kockázatközösségben részt vevő partnerek és a kockázatközösségen kívüli partnerek egy külső hitelminősítő intézet hitelminősítése szerint csoportosíthatók, feltéve, hogy külön csoportok állnak rendelkezésre az A, B és C típusú kockázatközösségi kitettségekhez.

110. cikk

Egyszerűsített számítás – ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettségek csoportosítása

A 88. cikk követelményeinek teljesítése esetén a biztosító vagy viszontbiztosító kiszámíthatja a 192. cikkben meghatározott nemteljesítési veszteséget az ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettségek adott csoportjára. Ebben az esetben az ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettségek csoportjához a csoportban szereplő ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettségekhez rendelt 199. cikk szerinti legnagyobb nemteljesítési valószínűséget kell rendelni.

111. cikk

A kockázatcsökkentő hatás egyszerűsített számítása

A 88. cikk követelményeinek teljesítése esetén a biztosító vagy viszontbiztosító a 196. cikkben említett viszontbiztosítási megállapodások, értékpapírosítások és származtatott termékek biztosítási és piaci kockázatra gyakorolt kockázatcsökkentő hatását a következő tőkeszükségletek közötti különbségként számíthatja ki:

a)

a kockázatcsökkentési technika által érintett biztosító vagy viszontbiztosító biztosítási és piaci kockázati moduljaihoz tartozó részmodulok hipotetikus tőkeszükségletének összege, mintha a viszontbiztosítási megállapodás, értékpapírosítás vagy származtatott termék nem létezne;

b)

a kockázatcsökkentési technika által érintett biztosító vagy viszontbiztosító biztosítási és piaci kockázati moduljaihoz tartozó részmodulok tőkeszükségleteinek összege.

112. cikk

A biztosíték kockázattal korrigált értékének egyszerűsített számítása a biztosíték gazdasági hatásának figyelembevételére

(1)   E rendelet 88. cikkének való megfelelés esetén, és amennyiben a partnerekre és a harmadik felekre vonatkozó, a 197. cikk (1) bekezdésében foglalt követelmények egyaránt teljesülnek, a biztosítók vagy viszontbiztosítók a rendelet 197. cikkének alkalmazásakor az 1. cikk 26. b) pontjával összhangban értékpapír útján nyújtott biztosíték kockázattal korrigált értékét a biztosítékként szolgáló eszközöknek a 2009/138/EK irányelv 75. cikke szerint vett értéke 85 %-ának vehetik.

(2)   E rendelet 88. és 214. cikkének való megfelelés esetén, és amennyiben a 197. cikk (1) bekezdésében foglalt, a partnerekre vonatkozó követelmény teljesül, de a 197. cikk (1) bekezdésében foglalt, a harmadik felekre vonatkozó követelmény nem teljesül, a biztosítók vagy viszontbiztosítók a rendelet 197. cikkének alkalmazásakor az 1. cikk 26. b) pontjával összhangban értékpapír útján nyújtott biztosíték kockázattal korrigált értékét a biztosítékként szolgáló eszközöknek a 2009/138/EK irányelv 75. cikke szerint vett értéke 75 %-ának vehetik.

7. alszakasz

A kockázati modulok hatálya

113. cikk

A nem-életbiztosítási kockázat, az életbiztosítási kockázat és az egészségbiztosítási kockázat tőkeszükségletének számításához a biztosító vagy viszontbiztosító a következőket használja fel:

a)

a nem-életbiztosítási kockázati modult az egészségbiztosítási és -viszontbiztosítási kötelezettségektől eltérő nem-életbiztosítási és -viszontbiztosítási kötelezettségekre;

b)

az életbiztosítási kockázati modult az egészségbiztosítási és -viszontbiztosítási kötelezettségektől eltérő életbiztosítási és -viszontbiztosítási kötelezettségekre;

c)

az egészségbiztosítási kockázati modult az egészségbiztosítási és -viszontbiztosítási kötelezettségekre.

2. SZAKASZ

Nem-életbiztosítási kockázati modul

114. cikk

Nem-életbiztosítási kockázati modul

(1)   A nem-életbiztosítási kockázati modul a következő részmodulok mindegyikét magában foglalja:

a)

a 2009/138/EK irányelv 105. cikke (2) bekezdése harmadik albekezdésének a) pontjában említett nem-életbiztosítási díj- és tartalékkockázati részmodul;

b)

a 2009/138/EK irányelv 105. cikke (2) bekezdése harmadik albekezdésének b) pontjában említett nem-életbiztosítási katasztrófakockázati részmodul;

c)

nem-életbiztosítási törlési kockázati részmodul.

(2)   A nem-életbiztosítási kockázat tőkeszükséglete a következőképpen számítandó ki:

Formula

ahol:

a)

az összeg az (1) bekezdésben meghatározott részmodulok összes lehetséges (i,j) kombinációjára vonatkozik;

b)

CorrNL(i,j) a nem-életbiztosítási kockázat korrelációs paraméterét jelöli az i és j részmodulok esetében;

c)

SCRi és SCRj az i, illetve a j kockázati részmodul tőkeszükségletét jelöli.

(3)   A (2) bekezdésben említett CorrNL(i,j) korrelációs paraméter az alábbi korrelációs mátrix i sorában és j oszlopában meghatározott elemet jelöli:

j

i

Nem-életbiztosítási díj és tartalék

Nem-életbiztosítási katasztrófa

Nem-életbiztosítási törlés

Nem-életbiztosítási díj és tartalék

1

0,25

0

Nem-életbiztosítási katasztrófa

0,25

1

0

Nem-életbiztosítási törlés

0

0

1

115. cikk

Nem-életbiztosítási díj- és tartalékkockázati részmodul

A nem-életbiztosítási díj- és tartalékkockázat tőkeszükséglete a következőképpen számítandó ki:

Formula

ahol:

a)

σnl a nem-életbiztosítási díj- és tartalékkockázat 117. cikk szerint meghatározott szórását jelöli;

b)

Vnl a nem-életbiztosítási díj- és tartalékkockázat 116. cikk szerint meghatározott mennyiségi mérőszámát jelöli.

116. cikk

Nem-életbiztosítási díj- és tartalékkockázat mennyiségi mérőszáma

(1)   A nem-életbiztosítási díj- és tartalékkockázat mennyiségi mérőszáma egyenlő a II. mellékletben meghatározott szegmensekhez tartozó díj- és tartalékkockázatok mennyiségi mérőszámainak összegével.

(2)   A II. mellékletben meghatározott valamennyi szegmens esetében egy adott s szegmens mennyiségi mérőszáma a következőképpen számítandó ki:

Formula

ahol:

a)

V(prem,s) az s szegmens díjkockázatának a mennyiségi mérőszámát jelöli;

b)

V(res,s) az s szegmens tartalékkockázatának a mennyiségi mérőszámát jelöli;

c)

DIVs az s szegmens földrajzi diverzifikációjának a tényezőjét jelöli.

(3)   A II. mellékletben meghatározott valamennyi szegmens esetében egy adott s szegmens díjkockázatának a mennyiségi mérőszáma a következőképpen számítandó ki:

Formula

ahol:

a)

Ps a biztosító vagy viszontbiztosító által az s szegmensben a következő 12 hónapban megszolgált díjak becsült összegét jelöli;

b)

P(last,s) a biztosító vagy viszontbiztosító által az s szegmensben az elmúlt 12 hónapban megszolgált díjak összegét jelöli;

c)

FP(existing,s) a biztosító vagy viszontbiztosító által az s szegmensben a következő 12 hónapot követően megszolgált díjak várható jelenértékét jelöli a meglévő szerződések tekintetében;

d)

FP(future,s) a biztosító vagy viszontbiztosító által az s szegmensben megszolgált díjak várható jelenértékét jelöli azon szerződések tekintetében, amelyeknél a kockázatviselés kezdete a következő 12 hónapra esik, nem számítva a kockázatviselés kezdetét követő 12 hónap alatt megszolgált díjakat.

(4)   A II. mellékletben meghatározott valamennyi szegmens esetében a biztosító vagy viszontbiztosító – az e cikk (3) bekezdésében meghatározott számítástól eltérően – egy adott s szegmens díjkockázatának a mennyiségi mérőszámát a következő képlet alapján is kiszámíthatja:

Formula

feltéve, ha minden alábbi feltétel teljesül:

a)

a biztosító vagy viszontbiztosító igazgatási, irányító vagy felügyelő testülete úgy határozott, hogy az s szegmensben a következő 12 hónapban megszolgált díjak nem haladják meg a Ps összeget;

b)

a biztosító vagy viszontbiztosító hatékony ellenőrzési mechanizmusokat dolgozott ki annak biztosítására, hogy az a) pontban a megszolgált díjak vonatkozásában említett korlátot betartsa;

c)

a biztosító vagy viszontbiztosító tájékoztatta a felügyeleti hatóságát az a) pontban említett döntéséről és annak okairól.

E számításhoz a Ps , FP(existing,s) és FP(future,s) kifejezéseket a (3) bekezdés a), c) és d) pontja szerint kell értelmezni.

(5)   A (3) és (4) bekezdésben meghatározott számítások során a díjakat nettó értéken, a viszontbiztosítási szerződések alapján fizetendő díjak levonásával kell számítani. A viszontbiztosítási szerződések alábbi díjai nem vonandók le:

a)

a nem biztosítási eseményekre vagy olyan rendezett biztosítási kárigényekre vonatkozó díjak, amelyek a 41. cikk (3) bekezdésében említett pénzáramlásokban nincsenek elszámolva;

b)

olyan viszontbiztosítási szerződésekkel kapcsolatos díjak, amelyek nem felelnek meg a 209., 210., 211. és 213. cikkben leírtaknak.

(6)   A II. mellékletben meghatározott valamennyi szegmens esetében egy adott szegmens tartalékkockázatának a mennyiségi mérőszáma egyenlő a szegmensre vonatkozó függőkár-tartalék legjobb becslésének a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása utáni összegével, amennyiben a viszontbiztosítási szerződések és különleges célú gazdasági egységek megfelelnek a 209., 210., 211. és 213. cikkben leírt feltételeknek. A mennyiségi mérőszám nem lehet negatív összeg.

(7)   A II. mellékletben meghatározott valamennyi szegmens esetében a szegmens földrajzi diverzifikációjának alapértelmezett tényezője 1, vagy azt a III. melléklet szerint kell kiszámítani.

117. cikk

Nem-életbiztosítási díj- és tartalékkockázat szórása

(1)   A nem-életbiztosítási díj- és tartalékkockázat szórása a következőképpen számítandó ki:

Formula

ahol:

a)

Vnl a nem-életbiztosítási díj- és tartalékkockázat mennyiségi mérőszámát jelöli;

b)

az összeg a II. mellékletben meghatározott szegmensek összes lehetséges (s,t) kombinációjára vonatkozik;

c)

CorrS(s,t) az s szegmens és a t szegmens nem-életbiztosítási díj- és tartalékkockázatának a IV. mellékletben meghatározott korrelációs paraméterét jelöli;

d)

σs és σt az s, illetve a t szegmens nem-életbiztosítási díj- és tartalékkockázatának a szórását jelöli;

e)

Vs és Vt az s, illetve a t szegmens díj- és tartalékkockázatának a 116. cikkben említett mennyiségi mérőszámát jelöli.

(2)   A II. mellékletben meghatározott valamennyi szegmens esetében egy adott s szegmens nem-életbiztosítási díj- és tartalékkockázatának a szórása a következőképpen számítandó ki:

Formula

ahol:

a)

σ(prem,s) az s szegmens nem-életbiztosítási díjkockázatának a (3) bekezdés szerint meghatározott szórását jelöli;

b)

σ(res,s) az s szegmens nem-életbiztosítási tartalékkockázatának a II. melléklet szerint meghatározott szórását jelöli;

c)

V(prem,s) az s szegmens díjkockázatának a 116. cikkben említett mennyiségi mérőszámát jelöli;

d)

V(res,s) az s szegmens tartalékkockázatának a 116. cikkben említett mennyiségi mérőszámát jelöli.

(3)   A II. mellékletben meghatározott valamennyi szegmens esetében egy adott szegmens nem-életbiztosítási díjkockázatának a szórása egyenlő a szegmens II. mellékletben meghatározott bruttó nem-életbiztosítási díjkockázatának és a nem arányos viszontbiztosítás korrekciós tényezőjének a szorzatával. A II. mellékletben meghatározott 1., 4. és 5. szegmens esetében a nem arányos viszontbiztosítás korrekciós tényezője 80 %. A II. mellékletben meghatározott minden más szegmens esetében a nem arányos viszontbiztosítás korrekciós tényezője 100 %.

118. cikk

Nem-életbiztosítási törlési kockázati részmodul

(1)   A 114. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett nem-életbiztosítási törlési kockázati részmodul tőkeszükséglete egyenlő a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében jelentkező, az alábbi azonnali események együtteséből származó veszteséggel:

a)

a biztosítási szerződések 40 %-ának megszakítása, amennyiben a megszakítás a kockázati ráhagyás nélküli biztosítástechnikai tartalékok emelkedését eredményezné;

b)

amennyiben a viszontbiztosítási szerződések a jövőben megkötendő biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződéseket fedezik, a biztosítástechnikai tartalékok számításához felhasznált jövőbeli biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződések számának 40 %-os csökkenése.

(2)   Az (1) bekezdésben említett események egységesen vonatkoznak minden érintett biztosítási és viszontbiztosítási szerződésre. Viszontbiztosítási szerződések esetén az (1) bekezdés a) pontjában említett esemény az alapul szolgáló biztosítási szerződésekre vonatkozik.

(3)   A biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében az (1) bekezdés a) pontjában említett esemény hatására jelentkező veszteség meghatározásakor a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak azon megszakítástípus alapján kell elvégeznie a számítást, amely szerződésenként vizsgálva a leghátrányosabban érinti a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjét.

119. cikk

Nem-életbiztosítási katasztrófakockázati részmodul

(1)   A nem-életbiztosítási katasztrófakockázati részmodul a következő részmodulok mindegyikét magában foglalja:

a)

természetikatasztrófa-kockázati részmodul;

b)

a nem arányos vagyon-viszontbiztosításra vonatkozó katasztrófakockázati részmodul;

c)

ember okozta katasztrófákra vonatkozó kockázati részmodul;

d)

egyéb nem-életbiztosítási katasztrófakockázati részmodul.

(2)   A nem-életbiztosítási katasztrófakockázati modul tőkeszükséglete a következőképpen számítandó ki:

Formula

ahol:

a)

SCRnatCAT a természetikatasztrófa-kockázat tőkeszükségletét jelöli;

b)

SCRnpproperty a nem arányos vagyon-viszontbiztosításra vonatkozó katasztrófakockázat tőkeszükségletét jelöli;

c)

SCRmmCAT az ember okozta katasztrófák kockázatának a tőkeszükségletét jelöli;

d)

SCRCATother az egyéb nem-életbiztosítási katasztrófakockázatok tőkeszükségletét jelöli.

120. cikk

Természetikatasztrófa-kockázati részmodul

(1)   A természetikatasztrófa-kockázati részmodul a következő részmodulok mindegyikét magában foglalja:

a)

szélvihar-kockázati részmodul;

b)

földrengés-kockázati részmodul;

c)

árvízkockázati részmodul;

d)

jégeső-kockázati részmodul;

e)

földcsuszamlás- és talajsüllyedés-kockázati részmodul.

(2)   A természetikatasztrófa-kockázat tőkeszükséglete a következőképpen számítandó ki:

Formula

ahol:

a)

az összeg az (1) bekezdésben meghatározott i részmodulok összes lehetséges kombinációját tartalmazza;

b)

SCRi az i részmodul tőkeszükségletét jelöli.

121. cikk

Szélvihar-kockázati részmodul

(1)   A szélviharkockázat tőkeszükséglete a következőképpen számítandó ki:

Formula

ahol:

a)

az összeg az V. mellékletben meghatározott régiók összes lehetséges kombinációját (r,s) tartalmazza;

b)

CorrWS(r,s) az V. mellékletben meghatározott r régió és s régió szélviharkockázatának korrelációs együtthatóját jelöli;

c)

SCR(windstorm,r) és SCR(windstorm,s) az r, illetve az s régió szélviharkockázatának a tőkeszükségletét jelöli;

d)

SCR(windstorm,other) a XIII. mellékletben meghatározottaktól eltérő régiók szélviharkockázatának a tőkeszükségletét jelöli.

(2)   Az V. mellékletben meghatározott összes régió esetében egy adott r régió szélviharkockázatának a tőkeszükséglete az alábbi két tőkeszükséglet közül a nagyobb:

a)

r régió szélviharkockázatának a tőkeszükséglete a (3) bekezdésben meghatározott „A” forgatókönyv szerint;

b)

r régió szélviharkockázatának a tőkeszükséglete a (4) bekezdésben meghatározott „B” forgatókönyv szerint.

(3)   Az V. mellékletben meghatározott összes régió esetében egy adott r régió szélviharkockázatának „A” forgatókönyv szerinti tőkeszükséglete egyenlő a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében jelentkező, az alábbi eseménysorból származó veszteséggel:

a)

az adott r régió meghatározott szélviharveszteségének 80 %-ával egyenlő összeg azonnali elvesztése a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása nélkül;

b)

az adott r régió meghatározott szélviharveszteségének 40 %-ával egyenlő összeg elvesztése a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása nélkül.

(4)   Az V. mellékletben meghatározott összes régió esetében egy adott r régió szélviharkockázatának „B” forgatókönyv szerinti tőkeszükséglete egyenlő a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében jelentkező, az alábbi eseménysorból származó veszteséggel:

a)

az adott r régió meghatározott szélviharveszteségének 100 %-ával egyenlő összeg azonnali elvesztése a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása nélkül;

b)

az adott r régió meghatározott szélviharveszteségének 20 %-ával egyenlő összeg elvesztése a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása nélkül.

(5)   Az V. mellékletben meghatározott összes régió esetében egy adott r régió meghatározott szélviharvesztesége a következőképpen számítandó ki:

Formula

ahol:

a)

Q(windstorm,r) az V. mellékletben meghatározott r régió szélvihar-kockázati tényezőjét jelöli;

b)

az összeg az r régió IX. mellékletben meghatározott kockázati zónáinak (i,j) összes lehetséges kombinációját tartalmazza;

c)

Corr(windstorm,r,i,j) az r régió i és j kockázati zónáinak a XXII. mellékletben meghatározott szélvihar-kockázati korrelációs együtthatóját jelöli;

d)

WSI(windstorm,r,i) és WSI(windstorm,r,j) az r régió IX. mellékletben meghatározott i és j kockázati zónáinak szélviharkockázatra vonatkozó súlyozott biztosítási összegeit jelöli.

(6)   Az V. mellékletben meghatározott összes régió és e régiók IX. mellékletben meghatározott összes kockázati zónája esetében egy adott r régió adott i szélviharzónájának a szélviharkockázatra vonatkozó súlyozott biztosítási összege a következőképpen számítandó ki:

Formula

ahol:

a)

W(windstorm,r,i) r régió i kockázati zónájának a szélvihar-kockázatra vonatkozóan a X. mellékletben meghatározott kockázati súlyát jelöli;

b)

SI(windstorm,r,i) r régió i szélviharzónájának a szélviharkockázatra vonatkozó biztosítási összegét jelöli.

(7)   Az V. mellékletben meghatározott összes régió és e régiók IX. mellékletben meghatározott összes kockázati zónája esetében egy adott r régió adott i szélviharzónájának a szélviharkockázatra vonatkozó biztosítási összege a következőképpen számítandó ki:

Formula

ahol:

a)

SI(property,r,i) a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak az I. mellékletben meghatározott 7. és 19. biztosítási ágazaton belül szélviharkockázatra is kiterjedő olyan szerződésekhez kapcsolódó biztosítási összegét jelöli, amelyek kockázata r régió i kockázati zónájában helyezkedik el;

b)

SI(onshore-property,r,i) a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak az I. mellékletben meghatározott 6. és 18. biztosítási ágazaton belül szélvihar okozta szárazföldi vagyoni kárra is kiterjedő olyan szerződésekhez kapcsolódó biztosítási összegét jelöli, amelyek kockázata r régió i kockázati zónájában helyezkedik el.

(8)   A XIII. mellékletben meghatározottaktól eltérő régiók szélviharkockázatának a tőkeszükséglete egyenlő a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében jelentkező olyan veszteséggel, amely az alábbi biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek bármelyikére kiterjedő biztosítási és viszontbiztosítási szerződésekkel kapcsolatos azonnali veszteségből származik:

a)

az I. mellékletben meghatározott 7. vagy 19. biztosítási ágazattal kapcsolatos, szélviharkockázatra vonatkozó kötelezettségek, amennyiben a kockázat nem a XIII. mellékletben meghatározott régiók valamelyikében helyezkedik el;

b)

az I. mellékletben meghatározott 6. vagy 18. biztosítási ágazattal kapcsolatos, szélvihar okozta szárazföldi vagyoni károkra vonatkozó kötelezettségek, amennyiben a kockázat nem a XIII. mellékletben meghatározott régiók valamelyikében helyezkedik el.

(9)   A (8) bekezdésben említett azonnali veszteségnek a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása nélkül számított összege a következőképpen számítandó ki:

Formula

ahol:

a)

DIVwindstorm a III. melléklet szerint számítandó, ám a (8) bekezdésben említett kötelezettségekre vonatkozó díjak alapján és a III. melléklet 8. pontjában meghatározott 5–18. régiókra korlátozva;

b)

Pwindstorm a biztosító vagy viszontbiztosító által a (8) bekezdésben említett kötelezettségekre vonatkozó szerződések alapján a következő 12 hónapban megszolgált díjak becsült összege: e tekintetben bruttó díjakkal kell számolni, a viszontbiztosítási szerződések alapján kapott díjak levonása nélkül.

122. cikk

Földrengés-kockázati részmodul

(1)   A földrengéskockázat tőkeszükséglete a következőképpen számítandó ki:

Formula

ahol:

a)

az összeg a VI. mellékletben meghatározott régiók összes lehetséges kombinációját (r,s) tartalmazza;

b)

CorrEQ(r,s) a VI. mellékletben meghatározott r régió és s régió földrengéskockázatának korrelációs együtthatóját jelöli;

c)

SCR(earthquake,r) és SCR(earthquake,s) az r, illetve az s régió földrengéskockázatának a tőkeszükségletét jelöli;

d)

SCR(earthquake,other) a XIII. mellékletben meghatározottaktól eltérő régiók földrengéskockázatának a tőkeszükségletét jelöli.

(2)   A VII. mellékletben meghatározott összes régió esetében egy adott r régió földrengéskockázatának a tőkeszükséglete egyenlő a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében jelentkező olyan veszteséggel, amely az alábbiak szerinti összeg azonnali elvesztéséből származna a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása nélkül:

Formula

ahol:

a)

Q(earthquake,r) a VI. mellékletben meghatározott r régió földrengés-kockázati tényezőjét jelöli;

b)

az összeg az r régió IX. mellékletben meghatározott kockázati zónáinak (i,j) összes lehetséges kombinációját tartalmazza;

c)

Corr(earthquake,r,i,j) az r régió i és j kockázati zónájának a XXIII. mellékletben meghatározott földrengés-kockázati korrelációs együtthatóját jelöli;

d)

WSI(earthquake,r,i) és WSI(earthquake,r,j) az r régió IX. mellékletben meghatározott i és j kockázati zónáinak a földrengéskockázatra vonatkozó súlyozott biztosítási összegeit jelöli.

(3)   A VI. mellékletben meghatározott összes régió és e régiók IX. mellékletben meghatározott összes kockázati zónája esetében egy adott r régió adott i földrengési zónájának a földrengéskockázatra vonatkozó súlyozott biztosítási összege a következőképpen számítandó ki:

Formula

ahol:

a)

W(earthquake,r,i) r régió i kockázati zónájának a X. mellékletben meghatározott, földrengéskockázatra vonatkozó kockázati súlyát jelöli;

b)

SI(earthquake,r,i) r régió i földrengési zónájának a földrengéskockázatra vonatkozó biztosítási összegét jelöli.

(4)   A VI. mellékletben meghatározott összes régió és e régiók IX. mellékletben meghatározott összes kockázati zónája esetében egy adott r régió adott i földrengési zónájának a földrengéskockázatra vonatkozó biztosítási összege a következőképpen számítandó ki:

Formula

ahol:

a)

SI(property,r,i) a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak az I. mellékletben meghatározott 7. és 19. biztosítási ágazaton belül földrengéskockázatra is kiterjedő olyan szerződésekhez kapcsolódó biztosítási összegét jelöli, amelyek kockázata r régió i kockázati zónájában helyezkedik el;

b)

SI(onshore-property,r,i) a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak az I. mellékletben meghatározott 6. és 18. biztosítási ágazaton belül földrengés okozta szárazföldi vagyoni kárra is kiterjedő olyan szerződésekhez kapcsolódó biztosítási összegét jelöli, amelyek kockázata r régió i kockázati zónájában helyezkedik el.

(5)   A XIII. mellékletben meghatározottaktól eltérő régiók földrengéskockázatának a tőkeszükséglete egyenlő a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében jelentkező olyan veszteséggel, amely az alábbi biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek közül az egyikre vagy mindkettőre kiterjedő biztosítási és viszontbiztosítási szerződésekkel kapcsolatos azonnali veszteségből származik:

a)

az I. mellékletben meghatározott 7. vagy 19. biztosítási ágazattal kapcsolatos, földrengéskockázatra vonatkozó kötelezettségek, amennyiben a kockázat nem a XIII. mellékletben meghatározott régiók valamelyikében helyezkedik el;

b)

az I. mellékletben meghatározott 6. vagy 18. biztosítási ágazattal kapcsolatos, földrengés okozta szárazföldi vagyoni károkra vonatkozó kötelezettségek, amennyiben a kockázat nem a XIII. mellékletben meghatározott régiók valamelyikében helyezkedik el.

(6)   A (5) bekezdésben említett azonnali veszteségnek a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása nélkül számított összege a következőképpen számítandó ki:

Formula

ahol:

a)

DIVearthquake a III. melléklet szerint számítandó, ám az (5) bekezdés a) és b) pontjában említett kötelezettségekre vonatkozó díjak alapján és a III. mellékletben meghatározott 5–18. régiókra korlátozva;

b)

Pearthquake a biztosító vagy viszontbiztosító által az (5) bekezdés a) és b) pontjában említett kötelezettségekre vonatkozó szerződések alapján a következő 12 hónapban megszolgált díjak becsült összege: e tekintetben bruttó díjakkal kell számolni, a viszontbiztosítási szerződések alapján kapott díjak levonása nélkül.

123. cikk

Árvízkockázati részmodul

(1)   Az árvízkockázat tőkeszükséglete a következőképpen számítandó ki:

Formula

ahol:

a)

az összeg a VII. mellékletben meghatározott régiók összes lehetséges kombinációját (r,s) tartalmazza;

b)

CorrFL(r,s) a VII. mellékletben meghatározott r régió és s régió árvízkockázatának korrelációs együtthatóját jelöli;

c)

SCR(flood,r) és SCR(flood,s) az r, illetve az s régió árvízkockázatának a tőkeszükségletét jelöli;

d)

SCR(flood,other) a XIII. mellékletben meghatározottaktól eltérő régiók árvízkockázatának a tőkeszükségletét jelöli.

(2)   A VII. mellékletben meghatározott összes régió esetében egy adott r régió árvízkockázatának a tőkeszükséglete az alábbi tőkeszükségletek közül a nagyobb:

a)

r régió árvízkockázatának a tőkeszükséglete a (3) bekezdésben meghatározott „A” forgatókönyv szerint;

b)

r régió árvízkockázatának a tőkeszükséglete a (4) bekezdésben meghatározott „B” forgatókönyv szerint.

(3)   A VII. mellékletben meghatározott összes régió esetében egy adott r régió árvízkockázatának „A” forgatókönyv szerinti tőkeszükséglete egyenlő a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében jelentkező, az alábbi eseménysorból származó veszteséggel:

a)

az adott r régió meghatározott árvízveszteségének 65 %-ával egyenlő összeg azonnali elvesztése a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása nélkül;

b)

az adott r régió meghatározott árvízveszteségének 45 %-ával egyenlő összeg elvesztése a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása nélkül.

(4)   A VII. mellékletben meghatározott összes régió esetében egy adott r régió árvízkockázatának „B” forgatókönyv szerinti tőkeszükséglete egyenlő a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében jelentkező, az alábbi eseménysorból származó veszteséggel:

a)

az adott r régió meghatározott árvízveszteségének 100 %-ával egyenlő összeg azonnali elvesztése a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása nélkül;

b)

az adott r régió meghatározott árvízveszteségének 10 %-ával egyenlő összeg elvesztése a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása nélkül.

(5)   A VII. mellékletben meghatározott összes régió esetében egy adott r régió meghatározott árvízvesztesége a következőképpen számítandó ki:

Formula

ahol:

a)

Q(flood,r) a VII. mellékletben meghatározott r régió árvízkockázati tényezőjét jelöli;

b)

az összeg az r régió IX. mellékletben meghatározott kockázati zónáinak (i,j) összes lehetséges kombinációját tartalmazza;

c)

Corr(flood,r,i,j) az r régió i és j árvízzónájának XXIV. mellékletben meghatározott árvízkockázati korrelációs együtthatóját jelöli;

d)

WSI(flood,r,i) és WSI(flood,r,j) az r régió IX. mellékletben meghatározott i és j kockázati zónáinak árvízkockázatra vonatkozó súlyozott biztosítási összegeit jelöli.

(6)   A VII. mellékletben meghatározott összes régió és e régiók IX. mellékletben meghatározott összes kockázati zónája esetében egy adott r régió adott i árvízzónájának az árvízkockázatra vonatkozó súlyozott biztosítási összege a következőképpen számítandó ki:

Formula

ahol:

a)

W(flood,r,i) r régió i árvízkockázati zónájának a X. mellékletben meghatározott árvízkockázati súlyát jelöli;

b)

SI(flood,r,i) r régió i árvízzónájának az árvízkockázatra vonatkozó biztosítási összegét jelöli.

(7)   A VII. mellékletben meghatározott összes régió és e régiók IX. mellékletben meghatározott összes kockázati zónája esetében egy adott r régió adott i árvízzónájának a biztosítási összege a következőképpen számítandó ki:

Formula

ahol:

a)

SI(property,r,i) a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak az I. mellékletben meghatározott 7. és 19. biztosítási ágazaton belül az árvízkockázatra is kiterjedő olyan szerződésekhez kapcsolódó biztosítási összegét jelöli, amelyek kockázata az r régió i kockázati zónájában helyezkedik el;

b)

SI(onshore-property,r,i) a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak az I. mellékletben meghatározott 6. és 18. biztosítási ágazaton belül az árvíz okozta szárazföldi vagyoni kárra is kiterjedő olyan szerződésekhez kapcsolódó biztosítási összegét jelöli, amelyek kockázata r régió i kockázati zónájában helyezkedik el;

c)

SI(motor,r,i) a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak az I. mellékletben meghatározott 5. és 17. biztosítási ágazaton belül az árvízkockázatra is kiterjedő olyan szerződésekhez kapcsolódó biztosítási összegét jelöli, amelyek kockázata az r régió i kockázati zónájában helyezkedik el.

(8)   A XIII. mellékletben meghatározottaktól eltérő régiók árvízkockázatának a tőkeszükséglete egyenlő a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében jelentkező olyan veszteséggel, amely az alábbi biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek bármelyikére kiterjedő biztosítási és viszontbiztosítási szerződésekkel kapcsolatos azonnali veszteségből származik:

a)

az I. mellékletben meghatározott 7. vagy 19. biztosítási ágazattal kapcsolatos, árvízkockázatra vonatkozó kötelezettségek, amennyiben a kockázat nem a XIII. mellékletben meghatározott régiók valamelyikében helyezkedik el;

b)

az I. mellékletben meghatározott 6. vagy 18. biztosítási ágazattal kapcsolatos, árvíz okozta szárazföldi vagyoni károkra vonatkozó kötelezettségek, amennyiben a kockázat nem a XIII. mellékletben meghatározott régiók valamelyikében helyezkedik el;

c)

az I. mellékletben meghatározott 5. vagy 17. biztosítási ágazattal kapcsolatos, árvízkockázatra vonatkozó kötelezettségek, amennyiben a kockázat nem a XIII. mellékletben meghatározott régiók valamelyikében helyezkedik el.

(9)   A (8) bekezdésben említett azonnali veszteségnek a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása nélkül számított összege a következőképpen számítandó ki:

Formula

ahol:

a)

DIVflood a III. melléklet szerint számítandó, ám a (8) bekezdés a), b) és c) pontjában említett kötelezettségekhez kapcsolódó díjak alapján és a III. melléklet 8. pontjában meghatározott 5–18. régiókra korlátozva;

b)

Pflood a biztosító vagy viszontbiztosító által a (8) bekezdés a), b) és c) pontjában említett kötelezettségekre kiterjedő szerződések alapján a következő 12 hónapban megszolgált díjak becsült összege: e tekintetben bruttó díjakkal kell számolni, a viszontbiztosítási szerződések alapján kapott díjak levonása nélkül.

124. cikk

Jégeső-kockázati részmodul

(1)   A jégesőkockázat tőkeszükséglete a következőképpen számítandó ki:

Formula

ahol:

a)

az összeg a VIII. mellékletben meghatározott régiók összes lehetséges kombinációját (r,s) tartalmazza;

b)

CorrHL(r,s) a VIII. mellékletben meghatározott r régió és s régió jégesőkockázatának korrelációs együtthatóját jelöli;

c)

SCR(hail,r) és SCR(hail,s) az r, illetve az s régió jégesőkockázatának a tőkeszükségletét jelöli;

d)

SCR(hail,other) a XIII. mellékletben meghatározottaktól eltérő régiók jégesőkockázatának a tőkeszükségletét jelöli.

(2)   A VIII. mellékletben meghatározott összes régió esetében egy adott r régió jégesőkockázatának a tőkeszükséglete az alábbi tőkeszükségletek közül a nagyobb:

a)

r régió jégesőkockázatának a tőkeszükséglete az „A” forgatókönyv szerint;

b)

r régió jégesőkockázatának a tőkeszükséglete a „B” forgatókönyv szerint.

(3)   A VIII. mellékletben meghatározott összes régió esetében egy adott r régió jégesőkockázatának „A” forgatókönyv szerinti tőkeszükséglete egyenlő a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében jelentkező, az alábbi eseménysorból származó veszteséggel:

a)

az adott r régió meghatározott jégesőveszteségének 70 %-ával egyenlő összeg azonnali elvesztése a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása nélkül;

b)

az adott r régió meghatározott jégesőveszteségének 50 %-ával egyenlő összeg elvesztése a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása nélkül.

(4)   A VIII. mellékletben meghatározott összes régió esetében egy adott r régió jégesőkockázatának „B” forgatókönyv szerinti tőkeszükséglete egyenlő a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében jelentkező, az alábbi eseménysorból származó veszteséggel:

a)

az adott r régió meghatározott jégesőveszteségének 100 %-ával egyenlő összeg azonnali elvesztése a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása nélkül;

b)

az adott r régió meghatározott jégesőveszteségének 20 %-ával egyenlő összeg elvesztése a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása nélkül.

(5)   A VIII. mellékletben meghatározott összes régió esetében egy adott r régió meghatározott jégesővesztesége a következőképpen számítandó ki:

Formula

ahol:

a)

Q(hail,r) a VIII. mellékletben meghatározott r régió jégeső-kockázati tényezőjét jelöli;

b)

az összeg az r régió IX. mellékletben meghatározott kockázati zónáinak (i,j) összes lehetséges kombinációját tartalmazza;

c)

Corr(hail,r,i,j) az r régió i és j kockázati zónáinak a XXV. mellékletben meghatározott jégeső-kockázati korrelációs együtthatóját jelöli;

d)

WSI(hail,r,i) és WSI(hail,r,j) az r régió IX. mellékletben meghatározott i és j kockázati zónáinak jégesőkockázatra vonatkozó súlyozott biztosítási összegeit jelöli.

(6)   A VIII. mellékletben meghatározott összes régió és e régiók IX. mellékletben meghatározott összes kockázati zónája esetében egy adott r régió adott i jégesőzónájának a jégesőkockázatra vonatkozó súlyozott biztosítási összege a következőképpen számítandó ki:

Formula

ahol:

a)

W(hail,r,i) r régió i kockázati zónájának a X. mellékletben meghatározott jégeső-kockázati súlyát jelöli;

b)

SI(hail,r,i) r régió i jégesőzónájának a jégesőkockázatra vonatkozó biztosítási összegét jelöli.

(7)   A VIII. mellékletben meghatározott összes régió és az összes jégesőzóna esetében egy adott r régió adott i jégesőzónájának a jégesőkockázatra vonatkozó biztosítási összege a következőképpen számítandó ki:

Formula

ahol:

a)

SI(property,r,i) a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak az I. mellékletben meghatározott 7. és 19. biztosítási ágazaton belül a jégesőkockázatra is kiterjedő olyan szerződésekhez kapcsolódó biztosítási összegét jelöli, amelyek kockázata az r régió i kockázati zónájában helyezkedik el;

b)

SI(onshore-property,r,i) a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak az I. mellékletben meghatározott 6. és 18. biztosítási ágazaton belül a jégeső okozta szárazföldi vagyoni kárra is kiterjedő olyan szerződésekhez kapcsolódó biztosítási összegét jelöli, amelyek kockázata az r régió i kockázati zónájában helyezkedik el;

c)

SI(motor,r,i) a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak az I. mellékletben meghatározott 5. és 17. biztosítási ágazatban felmerülő biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségek tekintetében a jégesőkockázatra is kiterjedő olyan szerződésekhez kapcsolódó biztosítási összegét jelöli, amelyek kockázata az r régió i kockázati zónájában helyezkedik el.

(8)   A XIII. mellékletben meghatározottaktól eltérő régiók jégesőkockázatának a tőkeszükséglete egyenlő a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében jelentkező olyan veszteséggel, amely az alábbi biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek közül egyre vagy többre kiterjedő biztosítási és viszontbiztosítási szerződésekkel kapcsolatos azonnali veszteségből származik:

a)

az I. mellékletben meghatározott 7. vagy 19. biztosítási ágazattal kapcsolatos, jégesőkockázatra vonatkozó kötelezettségek, amennyiben a kockázat nem a XIII. mellékletben meghatározott régiók valamelyikében helyezkedik el;

b)

az I. mellékletben meghatározott 6. vagy 18. biztosítási ágazattal kapcsolatos, jégeső okozta szárazföldi vagyoni károkra vonatkozó kötelezettségek, amennyiben a kockázat nem a XIII. mellékletben meghatározott régiók valamelyikében helyezkedik el;

c)

az I. mellékletben meghatározott 5. vagy 17. biztosítási ágazattal kapcsolatos, jégesőkockázatra vonatkozó kötelezettségek, amennyiben a kockázat nem a XIII. mellékletben meghatározott régiók valamelyikében helyezkedik el;

(9)   A (8) bekezdésben említett azonnali veszteségnek a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása nélkül számított összege a következőképpen számítandó ki:

Formula

ahol:

a)

DIVhail a III. melléklet szerint számítandó, ám a (8) bekezdés a), b) és c) pontjában említett kötelezettségekre vonatkozó díjak alapján és a III. mellékletben meghatározott 5–18. régiókra korlátozva;

b)

Phail a biztosító vagy viszontbiztosító által a (8) bekezdés a), b) és c) pontjában említett kötelezettségekre kiterjedő szerződések alapján a következő 12 hónapban megszolgált díjak becsült összege: e tekintetben bruttó díjakkal kell számolni, a viszontbiztosítási szerződések alapján kapott díjak levonása nélkül.

125. cikk

Földcsuszamlás- és talajsüllyedés-kockázati részmodul

(1)   A földcsuszamlás- és talajsüllyedés-kockázat tőkeszükséglete egyenlő a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében jelentkező olyan veszteséggel, amely az alábbiak szerinti összeg azonnali elvesztéséből származna a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása nélkül:

Formula

ahol:

a)

az összeg Franciaország IX. mellékletben meghatározott kockázati zónáinak (i,j) összes lehetséges kombinációját tartalmazza;

b)

Corr(subsidence,i,j) azi és j kockázati zónák XXVI. mellékletben meghatározott földcsuszamlás- és talajsüllyedés-kockázati korrelációs együtthatóját jelöli;

c)

WSI(subsidence,i) és WSI(subsidence,j) Franciaország i és j IX. mellékletben meghatározott kockázati zónáinak földcsuszamlás- és talajsüllyedés-kockázatra vonatkozó súlyozott biztosítási összegeit jelöli.

(2)   Minden földcsuszamlási és talajsüllyedési zóna esetében Franciaország egy adott, a IX. mellékletben meghatározott i kockázati zónájának a földcsuszamlás- és talajsüllyedés-kockázatra vonatkozó súlyozott biztosítási összege a következőképpen számítandó ki:

Formula

ahol:

a)

W(subsidence,i) i kockázati zónának a X. mellékletben meghatározott földcsuszamlás- és talajsüllyedés-kockázati súlyát jelöli;

b)

SI(subsidence,i) a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak az I. mellékletben meghatározott 7. és 19. biztosítási ágazaton belül az i földcsuszamlási és talajsüllyedési zónában található lakóépületeket érintő földcsuszamlás- és talajsüllyedés-kockázatra is kiterjedő szerződésekhez kapcsolódó biztosítási összegét jelöli.

126. cikk

A katasztrófa-forgatókönyvek értelmezése

(1)   A 121. cikk (3) és (4) bekezdése, a 123. cikk (3) és (4) bekezdése, valamint a 124. cikk (3) és (4) bekezdése alkalmazásakor a biztosító vagy viszontbiztosító a következő feltevések alapján számítja ki a tőkeszükségletet:

a)

a nevezett cikkekben említett két egymás utáni esemény egymástól független;

b)

a biztosító vagy viszontbiztosító nem alkalmaz újabb biztosítási kockázatcsökkentési technikákat a két esemény között.

(2)   A 83. cikk (1) bekezdésének d) pontjától függetlenül, amennyiben az aktuális viszontbiztosítási szerződések lehetővé teszik az ismételt érvénybe helyezést, a biztosító vagy viszontbiztosító figyelembe veszi az első és a második esemény közötti ismételt érvénybe helyezésekkel kapcsolatos jövőbeli vezetői intézkedéseket. A jövőbeli vezetői intézkedésekre vonatkozó feltevéseknek reálisnak, objektívnek és ellenőrizhetőnek kell lenniük.

127. cikk

A nem arányos vagyon-viszontbiztosításra vonatkozó katasztrófakockázati részmodul

(1)   A nem arányos vagyon-viszontbiztosításra vonatkozó katasztrófakockázat tőkeszükséglete egyenlő a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében jelentkező olyan veszteséggel, amely minden olyan biztosítási és viszontbiztosítási szerződéssel kapcsolatos azonnali veszteségből származik, amely az I. mellékletben meghatározott 28. biztosítási ágazattal kapcsolatos, az I. melléklet szerinti 9. és 21. biztosítási ágazatban felmerülő biztosítási kötelezettségekhez kapcsolódó nem arányos viszontbiztosítási kötelezettségektől eltérő viszontbiztosítási kötelezettségekre vonatkozik.

(2)   Az (1) bekezdésben említett azonnali veszteségnek a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása nélkül számított összege a következőképpen számítandó ki:

Formula

ahol:

a)

DIVnpproperty a III. melléklet szerint számítandó ki, ám a biztosítóhoz vagy viszontbiztosítóhoz az I. mellékletben meghatározott 28. biztosítási ágazatban megszolgált díjak alapján, az I. melléklet szerinti 9. és 21. biztosítási ágazatban felmerülő biztosítási kötelezettségekhez kapcsolódó nem arányos viszontbiztosítási kötelezettségektől eltérő viszontbiztosítási kötelezettségek vonatkozásában.

b)

Pproperty a biztosítóhoz vagy viszontbiztosítóhoz az I. mellékletben meghatározott 28. biztosítási ágazatban felmerülő viszontbiztosítási kötelezettségekre vonatkozó szerződésekből a következő 12 hónapban megszolgált díjak becsült összege az I. melléklet szerinti 9. és 21. biztosítási ágazatban felmerülő biztosítási kötelezettségekhez kapcsolódó nem arányos viszontbiztosítási kötelezettségektől eltérő viszontbiztosítási kötelezettségek vonatkozásában: e tekintetben bruttó díjakkal kell számolni, a viszontbiztosítási szerződések alapján kapott díjak levonása nélkül.

128. cikk

Ember okozta katasztrófákra vonatkozó kockázati részmodul

(1)   Az ember okozta katasztrófákra vonatkozó kockázati részmodul a következő részmodulok mindegyikét magában foglalja:

a)

gépjármű-felelősségi kockázatra vonatkozó részmodul;

b)

tengeri kockázati részmodul;

c)

légi kockázati részmodul;

d)

tűzkockázati részmodul;

e)

felelősségi kockázatra vonatkozó részmodul;

f)

hitel- és kezességvállalási kockázatra vonatkozó részmodul.

(2)   Az ember okozta katasztrófákkal kapcsolatos kockázat tőkeszükséglete a következőképpen számítandó ki:

Formula

ahol:

a)

az összeg az (1) bekezdésben meghatározott összes részmodult tartalmazza;

b)

SCRi az i részmodul tőkeszükségletét jelöli.

129. cikk

Gépjármű-felelősségi kockázatra vonatkozó részmodul

(1)   A gépjármű-felelősségi kockázat tőkeszükséglete egyenlő a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében jelentkező olyan veszteséggel, amely az alábbiak szerinti, euróban kifejezett összeg azonnali elvesztéséből származna a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása nélkül:

Formula

ahol:

a)

Na a biztosító vagy viszontbiztosító által az I. mellékletben meghatározott 4. és 16. biztosítási ágazatban biztosított járművek száma 24 000 000 EUR felett megállapított szerződéses értékhatárral;

b)

Nb a biztosító vagy viszontbiztosító által az I. mellékletben meghatározott 4. és 16. biztosítási ágazatban biztosított járművek száma 24 000 000 EUR-ban vagy az alatt megállapított szerződéses értékhatárral.

A biztosító vagy viszontbiztosító arányos viszontbiztosítási kötelezettségei körébe tartozó gépjárművek számát súlyozni kell a biztosító vagy viszontbiztosító kötelezettségeinek a gépjárművekre vonatkozó biztosítási összeg tekintetében fennálló relatív részaránya szerint.

(2)   Az (1) bekezdésben említett megállapított szerződéses értékhatár a gépjármű-felelősségbiztosítási szerződések általános értékhatára vagy – ha a szerződés feltételei között nincs meghatározva ilyen általános értékhatár – a vagyoni károk és a személyi sérülések értékhatárának összege. Amennyiben a szerződéses értékhatár áldozatonkénti legnagyobb összegben van meghatározva, a megállapított szerződéses értékhatárt tíz áldozatot feltételezve kell meghatározni.

130. cikk

Tengeri kockázati részmodul

(1)   A tengeri kockázat tőkeszükséglete a következőképpen számítandó ki:

Formula

ahol:

a)

SCRtanker egy tartályhajó ütközésének a kockázatára vonatkozó tőkeszükséglet;

b)

SCRplatform egy átrakóállomás felrobbanásának a kockázatára vonatkozó tőkeszükséglet.

(2)   A tartályhajók ütközési kockázatának a tőkeszükséglete egyenlő a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében jelentkező olyan veszteséggel, amely az alábbiak szerinti összeg azonnali elvesztéséből származna a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása nélkül:

Image

ahol:

a)

a maximumérték a biztosító vagy viszontbiztosító által az I. mellékletben meghatározott 6., 18. és 27. biztosítási ágazatban tartályhajó-ütközés tekintetében biztosított összes olaj- és gázszállító tartályhajót jelenti;

b)

SI(hull,t) a biztosító vagy viszontbiztosító által hajótest-biztosítás és -viszontbiztosítás céljára t tartályhajóra vonatkozó biztosítási összeg;

c)

SI(liab,t) a biztosító vagy viszontbiztosító által tengeri felelősségbiztosítás és -viszontbiztosítás céljára t tartályhajóra vonatkozó biztosítási összeg;

d)

SI(pollution,t) a biztosító vagy viszontbiztosító által olajszennyezési biztosítás és viszontbiztosítás céljára t tartályhajóra vonatkozó biztosítási összeg.

(3)   Az átrakóállomások felrobbanási kockázatának a tőkeszükséglete egyenlő a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében jelentkező olyan veszteséggel, amely az alábbiak szerinti összeg azonnali elvesztéséből származna a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása nélkül:

Image

ahol:

a)

a maximumérték a biztosító vagy viszontbiztosító által az I. mellékletben meghatározott 6., 18. és 27. biztosítási ágazatban átrakóállomási robbanás tekintetében biztosított összes tengeri olaj- és gáz-átrakóállomást jelenti;

b)

SIp a biztosító vagy viszontbiztosító által a következő biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségek céljára p átrakóállomás vonatkozásában biztosított felhalmozott összeg:

i.

vagyoni kár megtérítésére vonatkozó kötelezettségek;

ii.

a hajóroncs eltávolításával kapcsolatos költségek megtérítésére vonatkozó kötelezettségek;

iii.

a termeléssel összefüggő jövedelemkiesés megtérítésére vonatkozó kötelezettségek;

iv.

a kút lezárásával vagy biztonságossá tételével kapcsolatos költségek megtérítésére vonatkozó kötelezettségek;

v.

felelősségbiztosítási és -viszontbiztosítási kötelezettségek.

131. cikk

Légi kockázati részmodul

A légi kockázat tőkeszükséglete egyenlő a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében jelentkező olyan veszteséggel, amely az alábbiak szerinti összeg azonnali elvesztéséből származna a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása nélkül:

Image

ahol:

a)

a maximumérték a biztosító vagy viszontbiztosító által az I. mellékletben meghatározott 6., 18. és 27. biztosítási ágazatban biztosított összes légi járművet jelenti;

b)

SIa a biztosító vagy viszontbiztosító által légijármű-biztosítás és -viszontbiztosítás és légiforgalmi felelősségbiztosítás és -viszontbiztosítás céljára a légi járműre vonatkozó biztosítási összeg.

132. cikk

Tűzkockázati részmodul

(1)   A tűzkockázat tőkeszükséglete egyenlő a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében jelentkező olyan veszteséggel, amelyet a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása nélkül a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak a legnagyobb tűzkockázat-koncentrációra vonatkozó biztosítási összegével megegyező összeg azonnali elvesztése eredményezne.

(2)   Egy biztosító vagy viszontbiztosító legnagyobb tűzkockázat-koncentrációja az alábbi feltételek mindegyikének megfelelő, legmagasabb összegre biztosított épületcsoportot jelenti:

a)

a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak az I. mellékletben meghatározott 7. és 19. biztosítási ágazatban olyan biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségei vannak minden épületre vonatkozóan, amely kiterjed a tűz és robbanás okozta károkra, beleértve a terrorista támadásokat is;

b)

valamennyi épület részben vagy teljes egészében egy 200 méteres sugarú körön belül helyezkedik el.

(3)   A (2) bekezdés alkalmazásában az épületcsoportra egy vagy több biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződés vonatkozhat.

133. cikk

Felelősségi kockázatra vonatkozó részmodul

(1)   A felelősségi kockázat tőkeszükséglete a következőképpen számítandó ki:

Formula

ahol:

a)

az összeg a XI. mellékletben meghatározott felelősségi kockázati csoportok (i,j) összes lehetséges kombinációját tartalmazza;

b)

Corr(liability,i,j) az i és j felelősségi kockázati csoportok XI. mellékletben meghatározott korrelációs együtthatóját jelöli;

c)

SCR(liability,i) az i felelősségi kockázati csoport felelősségi kockázatának tőkeszükségletét jelöli.

(2)   A XI. mellékletben meghatározott valamennyi felelősségi kockázati csoport esetében egy adott i felelősségi kockázati csoport felelősségi kockázatának a tőkeszükséglete egyenlő a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében jelentkező olyan veszteséggel, amely az alábbiak szerinti összeg azonnali elvesztéséből származna a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása nélkül:

Formula

ahol:

a)

f(liability,i) az i felelősségi kockázati csoport XI. mellékletben meghatározott kockázati tényezőjét jelöli;

b)

P(liability,i) a biztosító vagy viszontbiztosító által a következő 12 hónapban megszolgált díjakat jelöli az i felelősségi kockázati csoportban felmerülő biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségek vonatkozásában: e tekintetben bruttó díjakkal kell számolni, a viszontbiztosítási szerződések alapján kapott díjak levonása nélkül.

(3)   Az alapvető szavatoló tőkében jelentkező, a (2) bekezdésben említett veszteség számítása a következő feltevéseken alapul:

a)

az i felelősségi kockázati csoport veszteségét ni kárigény okozza, és az e kárigényekből adódó veszteségek reprezentatívak a biztosító vagy viszontbiztosító i felelősségi kockázati csoportban folytatott üzleti tevékenységére, és összességében kiadják az i felelősségi kockázati csoport veszteségét;

b)

a kárigények ni száma megegyezik az alábbi összeget meghaladó legalacsonyabb egész számmal:

Formula

ahol:

i.

f(liability,i) és P(liability,i) a (2) bekezdésben leírtak szerint értelmezendő;

ii.

Lim(i,1) a biztosító vagy viszontbiztosító által az i felelősségi kockázati csoportban nyújtott legmagasabb kártérítési felelősséghatárt jelöli;

c)

amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító korlátlan fedezetet biztosít az i felelősségi kockázati csoportban, a kárigények ni száma egy.

134. cikk

Hitel- és kezességvállalási kockázatra vonatkozó részmodul

(1)   A hitel- és kezességvállalási kockázat tőkeszükséglete a következőképpen számítandó ki:

Formula

ahol:

a)

SCRdefault egy jelentős hitel-nemteljesítés kockázatának a tőkeszükséglete;

b)

SCRrecession a recessziós kockázat tőkeszükséglete.

(2)   Egy jelentős hitel-nemteljesítés kockázatának tőkeszükséglete egyenlő a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében jelentkező olyan veszteséggel, amely a biztosító vagy viszontbiztosító 9. és 21. biztosítási ágazatában felmerülő kötelezettségekkel kapcsolatos két legnagyobb kitettség azonnali nemteljesítéséből adódna. A tőkeszükséglet számításának azon a feltevésen kell alapulnia, hogy az egyes kitettségek nemteljesítési vesztesége a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása nélkül a kitettséghez kapcsolódó biztosítási összeg 10 %-a:

(3)   A (2) bekezdésben említett két legnagyobb hitelbiztosítási kitettséget a hitelbiztosítási kitettségek nettó nemteljesítési veszteségének az összehasonlítása alapján kell meghatározni, amin a nemteljesítési veszteségnek a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása után megmaradó részét kell érteni.

(4)   A recessziós kockázat tőkeszükséglete egyenlő a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében jelentkező olyan veszteséggel, amely a biztosító vagy viszontbiztosító által a 9. és 21. biztosítási ágazatban a következő 12 hónapban megszolgált díjak 100 %-ával egyenlő, a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása nélkül számított összeg azonnali elvesztéséből származna.

135. cikk

Egyéb nem-életbiztosítási katasztrófakockázati részmodul

Az egyéb nem-életbiztosítási katasztrófakockázat tőkeszükséglete egyenlő a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében jelentkező olyan veszteséggel, amely az alábbiak szerinti összeg azonnali elvesztéséből származna a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása nélkül:

Formula

ahol:

a)

P 1, P 2, P 3, P 4 és P 5 a biztosító vagy viszontbiztosító által a XII. mellékletben meghatározott 1–5. biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségcsoportok vonatkozásában a következő 12 hónapban várhatóan megszolgált bruttó díj becsült összegét jelöli a viszontbiztosítási szerződésekből megtérülő összegek levonása nélkül;

b)

c 1, c 2, c 3, c 4 és c 5 a XII. mellékletben meghatározott 1–5. biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségcsoportok kockázati tényezőit jelölik.

3. SZAKASZ

Életbiztosítási kockázati modul

136. cikk

Korrelációs együtthatók

(1)   Az életbiztosítási kockázati modul a következő részmodulok mindegyikét magában foglalja:

a)

a 2009/138/EK irányelv 105. cikke (3) bekezdése második albekezdésének a) pontjában említett halandósági kockázati részmodul;

b)

a 2009/138/EK irányelv 105. cikke (3) bekezdése második albekezdésének b) pontjában említett hosszú élet kockázati részmodul;

c)

a 2009/138/EK irányelv 105. cikke (3) bekezdése második albekezdésének c) pontjában említett rokkantsági-betegségi kockázati részmodul;

d)

a 2009/138/EK irányelv 105. cikke (3) bekezdése második albekezdésének d) pontjában említett életbiztosítási költségkockázati részmodul;

e)

a 2009/138/EK irányelv 105. cikke (3) bekezdése második albekezdésének e) pontjában említett felülvizsgálati kockázati részmodul;

f)

a 2009/138/EK irányelv 105. cikke (3) bekezdése második albekezdésének f) pontjában említett törlési kockázati részmodul;

g)

a 2009/138/EK irányelv 105. cikke (3) bekezdése második albekezdésének g) pontjában említett életbiztosítási katasztrófakockázati részmodul.

(2)   Az életbiztosítási kockázat tőkeszükséglete a következőképpen számítandó ki:

Formula

ahol:

a)

az összeg az (1) bekezdésben meghatározott részmodulok összes lehetséges (i,j) kombinációját magában foglalja;

b)

CorrNL(i,j) az életbiztosítási kockázat korrelációs paraméterét jelöli az i és j részmodulok esetében;

c)

SCRi és SCRj az i, illetve a j kockázati részmodul tőkeszükségletét jelöli.

(3)   A 2009/138/EK irányelv IV. mellékletének 3. pontjában említett Corri,j korrelációs együttható az alábbi korrelációs mátrix i sorában és j oszlopában meghatározott elemet jelöli:

j

i

Halandóság

Hosszú élet

Rokkantság

Életbiztosítási költség

Felülvizsgálat

Törlés

Életbiztosítási katasztrófa

Halandóság

1

– 0,25

0,25

0,25

0

0

0,25

Hosszú élet

– 0,25

1

0

0,25

0,25

0,25

0

Rokkantság

0,25

0

1

0,5

0

0

0,25

Életbiztosítási költség

0,25

0,25

0,5

1

0,5

0,5

0,25

Felülvizsgálat

0

0,25

0

0,5

1

0

0

Törlés

0

0,25

0

0,5

0

1

0,25

Életbiztosítási katasztrófa

0,25

0

0,25

0,25

0

0,25

1

137. cikk

Halandósági kockázati részmodul

(1)   A 2009/138/EK irányelv 105. cikke (3) bekezdésének a) pontjában említett halandósági kockázat tőkeszükséglete egyenlő a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében jelentkező olyan veszteséggel, amely a biztosítástechnikai tartalékok számításához felhasznált halandósági arány azonnali és tartós 15 %-os megemelkedéséből adódna.

(2)   A halandósági aránynak az (1) bekezdésben említett növekedése csak azoknál a biztosítási szerződéseknél bír jelentőséggel, amelyeknél a halandósági arány megemelkedése a kockázati ráhagyás nélkül számított biztosítástechnikai tartalékok növekedését eredményezi. Azon biztosítási szerződések azonosításakor, amelyeknél a halandósági arány megemelkedése a kockázati ráhagyás nélkül számított biztosítástechnikai tartalékok növekedését eredményezi, az alábbi feltevésekkel lehet élni:

a)

az ugyanazon biztosított személyre vonatkozó több biztosítási szerződés úgy kezelhető, mint ha egyetlen biztosítási szerződés lenne;

b)

amennyiben a biztosítástechnikai tartalékok számítása a 35. cikkben említett szerződéscsoportokon alapul, azon szerződések azonosításakor, amelyeknél a halandósági arány növekedése magasabb biztosítástechnikai tartalékokhoz vezet, az egyes szerződések helyett a szerződéscsoportok vehetők alapul, amennyiben ez nem hoz lényegesen eltérő eredményt.

(3)   A viszontbiztosítási kötelezettségek vonatkozásában azon szerződések azonosítása, amelyeknél a halandósági arány növekedése magasabb biztosítástechnikai tartalékokhoz vezet, csak az alapul szolgáló biztosítási szerződésekre terjed ki, és azt a (2) bekezdés szerint kell elvégezni.

138. cikk

Hosszú élet kockázati részmodul

(1)   A 2009/138/EK irányelv 105. cikke (3) bekezdésének b) pontjában említett hosszú élet kockázat tőkeszükséglete egyenlő a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében jelentkező olyan veszteséggel, amely a biztosítástechnikai tartalékok számításához felhasznált halandósági arány azonnali és tartós 20 %-os csökkenéséből adódna.

(2)   A halandósági aránynak az (1) bekezdésben említett csökkenése csak azoknál a biztosítási szerződéseknél bír jelentőséggel, amelyeknél a halandósági arány csökkenése a kockázati ráhagyás nélkül számított biztosítástechnikai tartalékok növekedését eredményezi. Azon biztosítási szerződések azonosításakor, amelyeknél a halandósági arány mérséklődése a kockázati ráhagyás nélkül számított biztosítástechnikai tartalékok növekedését eredményezi, az alábbi feltevésekkel lehet élni:

a)

az ugyanazon biztosított személyre vonatkozó több biztosítási szerződés úgy kezelhető, mint ha egyetlen biztosítási szerződés lenne;

b)

amennyiben a biztosítástechnikai tartalékok számítása a 35. cikkben említett szerződéscsoportokon alapul, azon szerződések azonosításakor, amelyeknél a halandósági arány csökkenése magasabb biztosítástechnikai tartalékokhoz vezet, az egyes szerződések helyett a szerződéscsoportok vehetők alapul, amennyiben ez nem hoz lényegesen eltérő eredményt.

(3)   A viszontbiztosítási kötelezettségek vonatkozásában azon szerződések azonosítása, amelyeknél a halandósági arány csökkenése magasabb biztosítástechnikai tartalékokhoz vezet, csak az alapul szolgáló biztosítási szerződésekre terjed ki, és azt a (2) bekezdés szerint kell elvégezni.

139. cikk

Rokkantsági-betegségi kockázati részmodul

A 2009/138/EK irányelv 105. cikke (3) bekezdésének c) pontjában említett rokkantsági-betegségi kockázat tőkeszükséglete egyenlő a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében jelentkező olyan veszteséggel, amely az alábbi azonnali és tartós változások együtteséből adódna:

a)

a rokkantsági-betegségi tapasztalatokat tükröző, a biztosítástechnikai tartalékok számításához felhasznált rokkantsági-betegségi arány 35 %-os megemelkedése a következő 12 hónapban;

b)

a rokkantsági-betegségi tapasztalatokat tükröző, a biztosítástechnikai tartalékok számításához felhasznált rokkantsági-betegségi arány 25 %-os megemelkedése a következő 12 hónapot követő összes hónapban;

c)

a biztosítástechnikai tartalékok számításához felhasznált rokkantsági-betegségi gyógyulási arány 20 %-os csökkenése a következő 12 hónapban és az összes azt követő évben.

140. cikk

Életbiztosítási költségkockázati részmodul

A 2009/138/EK irányelv 105. cikke (3) bekezdésének d) pontjában említett életbiztosítási költségkockázat tőkeszükséglete egyenlő a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében jelentkező olyan veszteséggel, amely az alábbi azonnali és tartós változások együtteséből adódna:

a)

a biztosítástechnikai tartalékok számításakor figyelembe vett költségek 10 %-os megemelkedése;

b)

a biztosítástechnikai tartalékok számításához felhasznált, költségekre vonatkozó (százalékban kifejezett) inflációs ráta 1 százalékpontos megemelkedése.

A viszontbiztosítási kötelezettségek vonatkozásában a biztosító vagy viszontbiztosító ezeket a változásokat saját költségeire és adott esetben az átadó biztosítók költségeire alkalmazza.

141. cikk

Felülvizsgálati kockázati részmodul

A 2009/138/EK irányelv 105. cikke (3) bekezdésének e) pontjában említett felülvizsgálati kockázat tőkeszükséglete egyenlő a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében jelentkező azon veszteséggel, amely csak az olyan járadékbiztosítási és -viszontbiztosítási kötelezettségekhez kapcsolódó járadékok összegének 3 %-os megemelkedéséből adódna, amelyeknél az alapul szolgáló biztosítási szerződések szerint fizetendő járadékok növekedhetnek a jogi környezet vagy a biztosított személy egészségi állapotának megváltozása esetén.

142. cikk

Törlési kockázati részmodul

(1)   A 2009/138/EK irányelv 105. cikke (3) bekezdésének f) pontjában említett törlési kockázat tőkeszükséglete egyenlő az alábbi tőkeszükségletek közül a legmagasabbal:

a)

a törlési arányok tartós növekedéséből adódó kockázat tőkeszükséglete;

b)

a törlési arányok tartós csökkenéséből adódó kockázat tőkeszükséglete;

c)

a tömeges törlési kockázat tőkeszükséglete.

(2)   A törlési arányok tartós növekedéséből adódó kockázat tőkeszükséglete egyenlő a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében jelentkező olyan veszteséggel, amely a (4) és (5) bekezdésben említett opciókhoz kapcsolódó opciólehívási arányok azonnali és tartós 50 %-os növekedéséből adódna. A megnövekedett opciólehívási arányok ugyanakkor nem haladhatják meg a 100 %-ot, és az opciólehívási arányok növekedése csak azoknál az opcióknál vizsgálandó, amelyeknél az opció lehívása a kockázati ráhagyás nélkül számított biztosítástechnikai tartalékok növekedését eredményezné.

(3)   A törlési arányok tartós csökkenéséből adódó kockázat tőkeszükséglete egyenlő a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében jelentkező olyan veszteséggel, amely a (4) és (5) bekezdésben említett opciókhoz kapcsolódó opciólehívási arányok azonnali és tartós 50 %-os csökkenéséből adódna. Az opciólehívási arányok csökkenése ugyanakkor nem haladhatja meg a 20 százalékpontot, és az opciólehívási arányok csökkenése csak azoknál az opcióknál vizsgálandó, amelyeknél az opció lehívása a kockázati ráhagyás nélkül számított biztosítástechnikai tartalékok csökkenését eredményezné.

(4)   A (2) és a (3) bekezdés tekintetében a következő opcióknak van jelentőségük:

a)

a szerződők összes arra vonatkozó törvényes vagy szerződéses joga, hogy részben vagy teljes egészében felmondják, visszaváltsák, csökkentsék, korlátozzák vagy felfüggesszék a biztosítási fedezetet vagy lehetővé tegyék a biztosítási szerződés törlését;

b)

a szerződők összes arra vonatkozó törvényes vagy szerződéses joga, hogy részben vagy teljes egészében létrehozzák, megújítsák, növeljék, bővítsék vagy újra hatályba léptessék a biztosítást vagy annak tartalmát.

A b) pont alkalmazásában az opciólehívási arány (2) és (3) bekezdésben említett megváltozása arra az arányra alkalmazandó, amely az adott opció le nem hívását tükrözi.

(5)   A viszontbiztosítási szerződések vonatkozásában a (2) és a (3) bekezdés szempontjából a következő opcióknak van jelentőségük:

a)

a viszontbiztosítási szerződések szerződőinek a (4) bekezdésben említett jogai;

b)

a viszontbiztosítási szerződések alapjául szolgáló biztosítási szerződések szerződőinek a (4) bekezdésben említett jogai;

c)

amennyiben a viszontbiztosítási szerződések a jövőben megkötendő biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződésekre vonatkoznak, a potenciális szerződők arra vonatkozó joga, hogy ne kössék meg az említett biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződéseket.

(6)   A tömeges törlési kockázat tőkeszükséglete egyenlő a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében jelentkező olyan veszteséggel, amely az alábbi azonnali események együtteséből adódna:

a)

a 2009/138/EK irányelv 2. cikke (3) bekezdése b) pontjának iii. és iv. alpontjában említett tevékenységi körbe tartozó biztosítási szerződések 70 %-ának megszakítása, amennyiben a megszakítás a biztosítástechnikai tartalékok emelkedését eredményezné a kockázati ráhagyás nélkül, az alábbi feltételek valamelyikének teljesülése esetén:

i.

a szerződő nem természetes személy, és a szerződés megszakításához nincs szükség a nyugdíjalap kedvezményezettjeinek jóváhagyására;

ii.

a szerződő a szerződés kedvezményezettjeinek érdekében eljáró természetes személy, kivéve, ha a természetes személy és a kedvezményezettek között rokoni kapcsolat áll fenn, vagy ha a szerződés magánvagyon-tervezési vagy hagyatéki célból jött létre, és a szerződés szerinti kedvezményezettek száma nem haladja meg a 20-at;

b)

az a) pont hatálya alá nem tartozó biztosítási szerződések 40 %-ának megszakítása, amennyiben a megszakítás a biztosítástechnikai tartalékok emelkedését eredményezné a kockázati ráhagyás nélkül;

c)

amennyiben a viszontbiztosítási szerződések a jövőben megkötendő biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződésekre vonatkoznak, a biztosítástechnikai tartalékok számításához felhasznált biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződések számának 40 %-os csökkenése.

Az első albekezdésben említett események egységesen vonatkoznak minden érintett biztosítási és viszontbiztosítási szerződésre. Viszontbiztosítási szerződések esetén az a) pontban említett esemény az alapul szolgáló biztosítási szerződésekre vonatkozik.

A biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében az a) és a b) pontban említett események hatására jelentkező veszteség meghatározásakor a vállalkozás azon megszakítástípus alapján végzi el a számítást, amely szerződésenként vizsgálva a leghátrányosabban érinti a vállalkozás alapvető szavatoló tőkéjét.

(7)   Amennyiben az e cikk (1) bekezdésének a), b) és c) pontjában említett tőkeszükségletek közül a legmagasabb és az e rendelet 206. cikkének (2) bekezdése szerint számított tőkeszükségletek közül a legmagasabb nem ugyanazon a forgatókönyvön alapul, a 2009/138/EK irányelv 105. cikke (3) bekezdésének f) pontjában említett törlési kockázat tőkeszükséglete az e cikk (1) bekezdésének a), b) és c) pontjában említett tőkeszükségletek közül az, amelyiknél az alapul szolgáló forgatókönyv a legmagasabb tőkeszükségletet eredményezi az e rendelet 206. cikkének (2) bekezdése szerinti számítás esetén.

143. cikk

Életbiztosítási katasztrófakockázati részmodul

(1)   A 2009/138/EK irányelv 105. cikke (3) bekezdésének g) pontjában említett életbiztosítási katasztrófakockázat tőkeszükséglete egyenlő a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében jelentkező olyan veszteséggel, amely a halandósági tapasztalatokat tükröző, a biztosítástechnikai tartalékok számításához felhasznált, a következő 12 hónapra vonatkozó (százalékban kifejezett) halandósági arány azonnali 0,15 százalékpontos megemelkedéséből adódna.

(2)   A halandósági aránynak az (1) bekezdésben említett növekedése csak azoknál a biztosítási szerződéseknél bír jelentőséggel, amelyeknél a halandósági tapasztalatokat tükröző, a biztosítástechnikai tartalékok számításához felhasznált, a következő 12 hónapra vonatkozó halandósági arány megemelkedése a biztosítástechnikai tartalékok növekedését eredményezi. Azon biztosítási szerződések azonosításakor, amelyeknél a halandósági arány megemelkedése a kockázati ráhagyás nélkül számított biztosítástechnikai tartalékok növekedését eredményezi, az alábbi feltevésekkel lehet élni:

a)

az ugyanazon biztosított személyre vonatkozó több biztosítási szerződés úgy kezelhető, mint ha egyetlen biztosítási szerződés lenne;

b)

amennyiben a biztosítástechnikai tartalékok számítása a 35. cikkben említett szerződéscsoportokon alapul, azon szerződések azonosításakor, amelyeknél a halandósági arány növekedése magasabb biztosítástechnikai tartalékokhoz vezet, az egyes szerződések helyett a szerződéscsoportok vehetők alapul, amennyiben ez nem hoz lényegesen eltérő eredményt.

(3)   A viszontbiztosítási szerződések vonatkozásában azon szerződések azonosítása, amelyeknél a halandósági arány növekedése magasabb biztosítástechnikai tartalékokhoz vezet, csak az alapul szolgáló biztosítási szerződésekre terjed ki, és azt a (2) bekezdés szerint kell elvégezni.

4. SZAKASZ

Egészségbiztosítási kockázati modul

144. cikk

Egészségbiztosítási kockázati modul

(1)   Az egészségbiztosítási kockázati modul a következő részmodulokból áll:

a)

életbiztosítási tartalékolási technikáktól eltérően kezelt (NSLT) egészségbiztosítási kockázati részmodul;

b)

életbiztosítási tartalékolási technikákhoz hasonlóan kezelt (SLT) egészségbiztosítási kockázati részmodul;

c)

egészségbiztosítási katasztrófakockázati részmodul.

(2)   Az egészségbiztosítási kockázat tőkeszükséglete a következőképpen számítandó ki:

Formula

ahol:

a)

az összeg az (1) bekezdésben meghatározott részmodulok összes lehetséges (i,j) kombinációját magában foglalja;

b)

CorrH(i,j) az egészségbiztosítási kockázat korrelációs paraméterét jelöli az i és j részmodulok esetében;

c)

SCRi és SCRj az i, illetve a j kockázati részmodul tőkeszükségletét jelöli.

(3)   A (2) bekezdésben említett CorrH(i,j) korrelációs együttható az alábbi korrelációs mátrix i sorában és j oszlopában meghatározott elemet jelöli:

j

i

NSLT egészségbiztosítási

SLT egészségbiztosítási

Egészségbiztosítási katasztrófa

NSLT egészségbiztosítási

1

0,5

0,25

SLT egészségbiztosítási

0,5

1

0,25

Egészségbiztosítási katasztrófa

0,25

0,25

1

(4)   A biztosító vagy viszontbiztosító a következőket használja fel:

a)

az NSLT egészségbiztosítási kockázati részmodult az I. melléklet szerinti 1., 2., 3., 13., 14., 15. és 25. biztosítási ágazatban felmerülő egészségbiztosítási és -viszontbiztosítási kötelezettségekre;

b)

az SLT egészségbiztosítási kockázati részmodult az I. melléklet szerinti 29., 33. és 35. biztosítási ágazatban felmerülő egészségbiztosítási és -viszontbiztosítási kötelezettségekre;

c)

az egészségbiztosítási katasztrófakockázati részmodult az egészségbiztosítási és -viszontbiztosítási kötelezettségekre.

145. cikk

Életbiztosítási tartalékolási technikáktól eltérően kezelt (NSLT) egészségbiztosítási kockázati részmodul

(1)   Az életbiztosítási tartalékolási technikáktól eltérően kezelt (NSLT) egészségbiztosítási kockázati részmodul a következő részmodulokból áll:

a)

NSLT egészségbiztosítási díj- és tartalékkockázati részmodul;

b)

NSLT egészségbiztosítási törlési kockázati részmodul.

(2)   Az NSLT egészségbiztosítási kockázat tőkeszükséglete a következőképpen számítandó ki:

Formula

ahol:

a)

SCR(NSLTh,pr) az NSLT egészségbiztosítási díj- és tartalékkockázat tőkeszükségletét jelöli;

b)

SCR(NSLTh,lapse) az NSLT egészségbiztosítási törlési kockázat tőkeszükségletét jelöli.

146. cikk

Életbiztosítási tartalékolási technikáktól eltérően kezelt (NSLT) egészségbiztosítási díj- és tartalékkockázati részmodul

Az NSLT egészségbiztosítási díj- és tartalékkockázat tőkeszükséglete a következőképpen számítandó ki:

Formula

ahol:

a)

σNSLTh az NSLT egészségbiztosítási díj- és tartalékkockázat 148. cikk szerint meghatározott szórását jelöli;

b)

VNSLTh az NSLT egészségbiztosítási díj- és tartalékkockázat 147. cikk szerint meghatározott mennyiségi mérőszámát jelöli.

147. cikk

Az életbiztosítási tartalékolási technikáktól eltérően kezelt (NSLT) egészségbiztosítási díj- és tartalékkockázat mennyiségi mérőszáma

(1)   Az NSLT egészségbiztosítási díj- és tartalékkockázat mennyiségi mérőszáma egyenlő a XIV. mellékletben meghatározott szegmensekhez tartozó díj- és tartalékkockázatok mennyiségi mérőszámának összegével.

(2)   A XIV. mellékletben meghatározott valamennyi szegmens esetében egy adott s szegmens mennyiségi mérőszáma a következőképpen számítandó ki:

Formula

ahol:

a)

V(prem,s) az s szegmens díjkockázatának a mennyiségi mérőszámát jelöli;

b)

V(res,s) az s szegmens tartalékkockázatának a mennyiségi mérőszámát jelöli;

c)

DIVs az s szegmens földrajzi diverzifikációjának a tényezőjét jelöli.

(3)   A XIV. mellékletben meghatározott valamennyi szegmens esetében egy adott s szegmens díjkockázatának a mennyiségi mérőszáma a következőképpen számítandó ki:

Formula

ahol:

a)

Ps a biztosítóhoz vagy viszontbiztosítóhoz az s szegmensből a következő 12 hónapban befolyó díjak becsült összegét jelöli;

b)

P(last,s) a biztosítóhoz vagy viszontbiztosítóhoz az s szegmensből az elmúlt 12 hónapban befolyt díjak összegét jelöli;

c)

FP(existing,s) a biztosítóhoz vagy viszontbiztosítóhoz az s szegmensből a következő 12 hónapot követően befolyó díjak várható jelenértékét jelöli a meglévő szerződések tekintetében;

d)

FP(future,s) a biztosítóhoz vagy viszontbiztosítóhoz az s szegmensből befolyó díjak várható jelenértékét jelöli azon szerződések tekintetében, amelyeknél a kockázatviselés kezdetének eredeti dátuma a következő 12 hónapra esik, nem számítva a kockázatviselés kezdetének eredeti dátumát követő 12 hónap alatt befolyó díjakat.

(4)   A XIV. mellékletben meghatározott valamennyi szegmens esetében a biztosító vagy viszontbiztosító – a (3) bekezdésében meghatározott számítástól eltérően – egy adott s szegmens díjkockázatának a mennyiségi mérőszámát a következő képlet alapján is kiszámíthatja:

Formula

feltéve, hogy teljesülnek az alábbi feltételek:

a)

a biztosító vagy viszontbiztosító igazgatási, irányító vagy felügyelő testülete úgy határozott, hogy az s szegmensből a következő 12 hónapban megszolgált díjak nem haladják meg a Ps összeget;

b)

a biztosító vagy viszontbiztosító hatékony ellenőrzési mechanizmusokat hozott létre annak biztosítására, hogy a megszolgált díjak vonatkozásában az a) pontban említett határértéket betartsa;

c)

a biztosító vagy viszontbiztosító tájékoztatta a felügyeleti hatóságát az a) pontban említett döntéséről és annak okairól.

E bekezdés alkalmazásában a Ps , FP(existing,s) és FP(future,s) kifejezéseket a (3) bekezdés a), c) és d) pontja szerint kell értelmezni.

(5)   A (3) és (4) bekezdésben meghatározott számítások során a díjakat nettó értéken, a viszontbiztosítási szerződésekre jutó díjak levonásával kell számítani. A viszontbiztosítási szerződések alábbi díjai nem vonandók le:

a)

a nem biztosítási eseményekre vagy olyan rendezett biztosítási kárigényekre vonatkozó díjak, amelyek a 41. cikk (3) bekezdésében említett pénzáramlásokban nincsenek elszámolva;

b)

olyan viszontbiztosítási szerződésekkel kapcsolatos díjak, amelyek nem felelnek meg a 209., 210., 211. és 213. cikkben leírtaknak.

(6)   A XIV. mellékletben meghatározott valamennyi szegmens esetében egy adott szegmens tartalékkockázatának a mennyiségi mérőszáma egyenlő a szegmensre vonatkozó függőkár-tartalék legjobb becslésével a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása után, amennyiben a viszontbiztosítási szerződések és különleges célú gazdasági egységek megfelelnek a 209., 210., 211. és 213. cikkben leírt feltételeknek. A mennyiségi mérőszám nem lehet negatív összeg.

(7)   A XIV. mellékletben meghatározott valamennyi szegmens esetében a szegmens földrajzi diverzifikációjának alapértelmezett tényezője 1, vagy azt a III. melléklet szerint kell kiszámítani.

148. cikk

Az életbiztosítási tartalékolási technikáktól eltérően kezelt (NSLT) egészségbiztosítási díj- és tartalékkockázat szórása

(1)   Az NSLT egészségbiztosítási díj- és tartalékkockázat szórása a következőképpen számítandó ki:

Formula

ahol:

a)

VNSLTh az NSLT egészségbiztosítási díj- és tartalékkockázat mennyiségi mérőszámát jelöli;

b)

az összeg a XIV. mellékletben meghatározott szegmensek összes lehetséges (s,t) kombinációját magában foglalja;

c)

CorrHS(s,t) az s szegmens és a t szegmens NSLT egészségbiztosítási díj- és tartalékkockázatának a XV. mellékletben meghatározott korrelációs együtthatóját jelöli;

d)

σs és σt az s, illetve a t szegmens NSLT egészségbiztosítási díj- és tartalékkockázatának a szórását jelöli;

e)

Vs és Vt a XIV. mellékletben említett s, illetve t szegmens díj- és tartalékkockázatának mennyiségi mérőszámát jelöli.

(2)   A XIV. mellékletben meghatározott valamennyi szegmens esetében egy adott s szegmens NSLT egészségbiztosítási díj- és tartalékkockázatának a szórása a következőképpen számítandó ki:

Formula

ahol:

a)

σ(prem,s) az s szegmens NSLT egészségbiztosítási díjkockázatának a (3) bekezdés szerint meghatározott szórását jelöli;

b)

σ(res,s) az s szegmens NSLT egészségbiztosítási tartalékkockázatának a XIV. melléklet szerint meghatározott szórását jelöli;

c)

V(prem,s) az s szegmens díjkockázatának a 147. cikkben említett mennyiségi mérőszámát jelöli;

d)

V(res,s) az s szegmens tartalékkockázatának a 147. cikkben említett mennyiségi mérőszámát jelöli.

(3)   A XIV. mellékletben meghatározott valamennyi szegmens esetében egy adott szegmens NSLT egészségbiztosítási díjkockázatának a szórása egyenlő a szegmens XIV. mellékletben meghatározott bruttó NSLT egészségbiztosítási díjkockázatának és a nem arányos viszontbiztosítás korrekciós tényezőjének a szorzatával. A XIV. mellékletben meghatározott minden szegmens esetében a nem arányos viszontbiztosítás korrekciós tényezője 100 %.

149. cikk

Egészségbiztosítási kockázatkiegyenlítő rendszerek

(1)   A 2009/138/EK irányelv 109a. cikke (4) bekezdésének alkalmazásában az egészségbiztosítási kockázatkiegyenlítő rendszerek (HRES) hatálya alá tartozó egészségbiztosítási kötelezettségeket a biztosítók egyéb tevékenységeitől elkülönülten kell azonosítani, kezelni és szervezni, a HRES hatálya alá nem tartozó egészségbiztosítási kötelezettségek közé történő áthelyezés mindennemű lehetősége nélkül.

(2)   A XIV. melléklet 1., 2. és 3. szegmense NSLT egészségbiztosítási díj- és tartalékkockázatának a szórása a HRES hatálya alá tartozó tevékenységek esetében az alábbi feltételek mindegyikének megfelel:

a)

a szórást külön kell meghatározni a XIV. mellékletben meghatározott 1., 2. és 3. szegmens mindegyikére, valamint a díj- és tartalékkockázatra;

b)

a XIV. mellékletben meghatározott valamennyi szegmens esetében a díjkockázat szórása a következő értékek közül a kisebbik:

i.

a XIV. mellékletben meghatározott adott szegmens NSLT egészségbiztosítási díjkockázatának a szórása;

ii.

az alábbiak közül a magasabb érték:

A.

a XIV. mellékletben meghatározott adott szegmens NSLT egészségbiztosítási díjkockázata szórásának a harmada;

B.

egy biztosító egyesített arányszámának a becsült reprezentatív szórása, mely arányszámot a következő éves összegek adják ki:

a kifizetések összege, beleértve a kapcsolódó kiadásokat