4.7.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 153/27


Az Elsőfokú Bíróságnak (második tanács) a T-25/07. sz., Iride SpA, Iride Energia SpA kontra az Európai Közösségek Bizottsága ügyben 2009. február 11-én hozott ítélet ellen az Iride SpA és az Iride Energia SpA által 2009. április 27-én benyújtott fellebbezés

(C-150/09.P. sz. ügy)

2009/C 153/51

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Fellebbezők: Iride SpA és Iride Energia SpA (képviselők: L. Radicati di Brotolo, M. Merola, T. Ubaldi ügyvédek)

A másik fél az eljárásban: az Európai Közösségek Bizottsága

A fellebbezők kérelmei

A Bíróság helyezze hatályon kívül az ítéletet;

a Bíróság adjon helyt az első fokon benyújtott keresetben szereplő kérelmeknek, vagy másodlagosan, a Bíróság alapokmánya 61. cikkének értelmében, utalja vissza az ügyet az Elsőfokú Bírósághoz;

a Bíróság kötelezze a Bizottságot az első és a másodfokú eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A fellebbezők állításaik alátámasztására két fellebbezési jogalapra hivatkoznak.

Az első jogalap arra vonatkozik, hogy az Elsőfokú Bíróság tévesen értelmezte és alkalmazta az EK 253. cikket a megtámadott határozat indokolási hiányosságának vonatkozásában. Az Elsőfokú Bíróság ugyanis tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a jelen ügyben az EK 87. cikk (1) bekezdésében előírt feltételek fennállását illetően az EK 253. cikk szerinti indokolási kötelezettség teljesül: i) azon egyszerű megállapítással, amellyel a Bizottság kijelenti, hogy megállapította, a kérdéses intézkedést állami támogatásnak kell minősíteni; és ii) a vizsgálati eljárás megnyitásáról szóló határozat és a Bizottság egy korábbi és eltérő határozata felhasználásának lehetőségével a megtámadott határozat összefüggés alapján történő indokolására.

A második jogalap a jogalapok elferdítésére és az Elsőfokú Bíróság által a Deggendorf-ügyben hozott ítélet hatályának értékelését illetően a jelen ügy értékelése vonatkozásában elkövetett téves jogalkalmazásra vonatkozik. Az Elsőfokú Bíróság többek között:

i)

elferdítette a fellebbezők által az első fokú eljárásban hivatkozott jogalapokat, és arra a következtetésre jutott, hogy a fellebbezők rosszhiszeműen vettek részt az állami támogatásra vonatkozó ellenőrzési eljárásban, ám nem tisztázta, hogy közelebbről miben állt ez a rosszhiszeműség;

ii)

nem tárta fel a Bizottság által a Deggendorf-ügyben hozott ítéletnek a jelen ügyre vonatkoztatott hatályának értékelése során elkövetett tévedést, amelynek lényege abban áll, hogy a Bizottság nem elemezte konkrétan és egyedileg a versenyt és a közösségen belüli kereskedelmet torzító hatást, amely az új támogatásnak a korábbi, vissza nem fizetett támogatással való összevonásából ered;

iii)

nem tárta fel a Bizottság által a Deggendorf-ügyben hozott ítéletnek a jelen ügyre vonatkoztatott hatályának értékelése során elkövetett tévedést, amelynek lényege abban áll, hogy a Bizottság a korábbi támogatás vissza nem fizetését a támogatás összeegyeztethetősége kritériumát a támogatás összeegyeztethetőségének utólagos és meghatározó feltétellé alakította át ténylegesen, amely feltétel nem szerepel a Szerződésben;

iv)

nem tárta fel, hogy a Bizottság által a Deggendorf-ügyben hozott ítéletnek adott túlzó és visszaélésszerű értelmezés azzal a hatással jár, hogy ezen ítélkezési gyakorlat a tagállamok által elkövetett kötelezettségszegések szankcionálásának a Szerződés vagy a másodlagos jog által elő nem írt eszközévé válik;

v)

nem tárta fel, hogy a Bizottság, amikor az Olaszország által közölt intézkedéssel szembeni alakszerű vizsgálati eljárás megindítása mellett döntött, azt állította, hogy rendelkezik az intézkedés összeegyeztethetőségének vizsgálatához szükséges valamennyi információval. A Bizottság így ellentmondott a megtámadott határozat alapjául szolgáló megállapításnak, miszerint az olasz hatóságok és a kedvezményezett társaság az értesítésre vonatkozó eljárás során nem szolgáltatott elégséges információt az intézkedés összeegyeztethetőségének elemzéséhez;

vi)

súlyos fokban tévesen értelmezte a jogot, amikor megállapította, hogy a közösségi ítélkezési gyakorlat szerint nem szükséges, hogy a Bizottság konkrétan és részletesen elemezze, hogy léteznek-e arra alkalmas tények, hogy az EK 87. cikk (1) bekezdésében előírt valamennyi feltételt teljesültnek lehessen tekinteni a szóban forgó intézkedés állami támogatásnak minősítése vonatkozásában.