02015R0035 — HU — 30.07.2020 — 007.001

Ez a dokumentum kizárólag tájékoztató jellegű és nem vált ki joghatást. Az EU intézményei semmiféle felelősséget nem vállalnak a tartalmáért. A jogi aktusoknak – ideértve azok bevezető hivatkozásait és preambulumbekezdéseit is – az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett és az EUR-Lex portálon megtalálható változatai tekintendők hitelesnek. Az említett hivatalos szövegváltozatok közvetlenül elérhetők az ebben a dokumentumban elhelyezett linkeken keresztül

Módosította:

Helyesbítette:

▼B

A BIZOTTSÁG (EU) 2015/35 FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE

(2014. október 10.)

a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról szóló 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (Szolvencia II) kiegészítéséről

(EGT-vonatkozású szöveg)

I. CÍM

ÉRTÉKELÉS- ÉS KOCKÁZATALAPÚ TŐKEKÖVETELMÉNYEK (I. PILLÉR), MEGERŐSÍTETT IRÁNYÍTÁS (II. PILLÉR), NAGYOBB ÁTLÁTHATÓSÁG (III. PILLÉR)

I. FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. SZAKASZ

Fogalommeghatározások és általános alapelvek

1. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

▼M5

▼M5

▼M5

▼M5

▼B

▼M4

▼B

▼M6

▼B

2. cikk

Szakértői vélemény

(1)  Amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító feltevésekkel él az eszközök és kötelezettségek, a biztosítástechnikai tartalékok, a szavatoló tőke, a szavatolótőke-szükséglet és a minimális tőkeszükséglet értékelésére, valamint a befektetési szabályokra vonatkozó előírásokkal kapcsolatban, e feltevéseknek a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenységekre jellemző kockázatok terén megfelelő ismeretekkel, tapasztalattal és tudással rendelkező személyek szakértelmén kell alapulnia.

(2)  A biztosítónak vagy viszontbiztosítónak az arányosság elvét kellő mértékben figyelembe véve biztosítania kell, hogy a releváns feltevések belső felhasználói tájékoztatást kapjanak azok tartalmáról, megbízhatósági szintjéről és korlátairól. E tekintetben azok a szolgáltatók, akikhez bizonyos funkciókat vagy tevékenységeket kiszerveztek, belső felhasználónak tekintendők.

2. SZAKASZ

Külső hitelminősítések

3. cikk

Hitelminősítések hitelminőségi besorolásokhoz való hozzárendelése

A hitelminőségi besorolások 2009/138/EK irányelv 109a. cikkének (1) bekezdésében említett skálájának 0-tól 6-ig terjedő hitelminőségi besorolásokat kell tartalmaznia.

4. cikk

A hitelminősítések használatára vonatkozó általános követelmények

(1)  A biztosító vagy viszontbiztosító csak abban az esetben használhat fel külső hitelminősítést a standard formula szerinti szavatolótőke-szükséglet kiszámításához, ha azt egy külső hitelminősítő intézet adta ki vagy hagyta jóvá az 1060/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek ( 9 ) megfelelően.

(2)  A biztosítónak vagy viszontbiztosítónak egy vagy több külső hitelminősítő intézetet kell kijelölnie a szavatolótőke-szükséglet standard formula szerinti kiszámításához.

(3)  A hitelminősítések felhasználásának következetesnek kell lennie, és az ilyen minősítések nem használhatók szelektíven.

(4)  Hitelminősítések felhasználása esetén a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak teljesítenie kell az összes alábbi követelményt:

(5)  Ha egy elem a biztosító vagy viszontbiztosító nagyobb vagy összetettebb kitettségeinek a részét képezi, a vállalkozásnak saját belső hitelminősítést kell készítenie az adott elemről, és azt hozzá kell rendelnie a hitelminőségi értékelési skála hét besorolási szintjének egyikéhez. Amennyiben a saját belső hitelminősítés alacsonyabb tőkeszükségletet eredményez, mint a kijelölt külső hitelminősítő intézetektől származó hitelminősítés, a saját belső hitelminősítés nem vehető figyelembe e rendelet alkalmazásában.

▼M5

(6)  Az (5) bekezdés alkalmazásában egy vállalkozás nagyobb vagy összetettebb kitettségeinek a 178. cikk (8) és (9) bekezdésében említett értékpapírosítási pozíciókat és újra-értékpapírosítási pozíciókat kell tartalmaznia.

▼B

5. cikk

Kibocsátói és kibocsátási hitelminősítés

(1)  Amennyiben egy adott kibocsátási programra vagy ügyletre vonatkozóan, amelyhez egy kitettséget jelentő elem tartozik, létezik hitelminősítés, ezt a hitelminősítést kell felhasználni.

(2)  Amennyiben egy adott elemre vonatkozóan nem létezik közvetlenül alkalmazandó hitelminősítés, de létezik hitelminősítés egy olyan adott kibocsátási programra vagy ügyletre vonatkozóan, amelyhez a kitettséget jelentő elem nem tartozik, vagy általános hitelminősítés létezik a kibocsátóra vonatkozóan, akkor ezt a hitelminősítést abban az esetben kell alkalmazni, ha:

Minden más esetben a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak kijelölt külső hitelminősítő intézet által nem minősítettként kell kezelnie a kitettséget.

(3)  Egy vállalatcsoporton belüli kibocsátóra vonatkozó hitelminősítések nem alkalmazhatók egy ugyanazon vállalatcsoporthoz tartozó másik kibocsátóra vonatkozó hitelminősítésként.

6. cikk

Értékpapírosítási pozíciók kettős hitelminősítése

A 4. cikk (4) bekezdésének d) pontjától eltérve, ha egy értékpapírosítási pozícióra vonatkozóan csak egy, kijelölt külső hitelminősítő intézettől származó hitelminősítés áll rendelkezésre, akkor ez a hitelminősítés nem alkalmazható. Az adott elem tőkeszükségletét úgy kell levezetni, mintha nem állna rendelkezésre kijelölt külső hitelminősítő intézettől származó hitelminősítés.

II. FEJEZET

ESZKÖZÖK ÉS KÖTELEZETTSÉGEK ÉRTÉKELÉSE

7. cikk

Értékelési feltevések

A biztosító vagy viszontbiztosító azon feltevés alapján értékeli eszközeit és kötelezettségeit, hogy a vállalkozás folyamatos működés mellett fogja végezni üzleti tevékenységét.

8. cikk

Hatály

A 9–16. cikk szabályozza az eszközök és kötelezettségek megjelenítését és értékelését, a biztosítástechnikai tartalékok kivételével.

9. cikk

Értékelési módszertan – általános alapelvek

(1)  A biztosító vagy viszontbiztosító a Bizottság által az 1606/2002/EK rendelet szerint elfogadott nemzetközi számviteli standardoknak megfelelően jeleníti meg eszközeit és kötelezettségeit.

(2)  A biztosító vagy viszontbiztosító a Bizottság által az 1606/2002/EK rendelet szerint elfogadott nemzetközi számviteli standardoknak megfelelően értékeli eszközeit és kötelezettségeit, feltéve, hogy a számviteli standardok olyan értékelési módszereket tartalmaznak, amelyek összeegyeztethetők a 2009/138/EK irányelv 75. cikkében meghatározott értékelési megközelítéssel. Amennyiben ezek a standardok több értékelési módszer alkalmazását is lehetővé teszik, a biztosító vagy viszontbiztosító csak a 2009/138/EK irányelv 75. cikkével összeegyeztethető értékelési módszereket alkalmazhat.

(3)  Amennyiben a Bizottság által az 1606/2002/EK rendelet szerint elfogadott nemzetközi számviteli standardokban foglalt értékelési módszerek sem átmenetileg, sem tartósan nem összeegyeztethetők a 2009/138/EK irányelv 75. cikkében meghatározott értékelési megközelítéssel, a biztosító vagy viszontbiztosító más, a 2009/138/EK irányelv 75. cikkével összeegyeztethetőnek minősülő értékelési módszereket alkalmaz.

(4)  Az (1) és a (2) bekezdéstől eltérve, és különösen a 2009/138/EK irányelv 29. cikkének (3) és (4) bekezdésében meghatározott arányosság elvének tiszteletben tartásával, a biztosító vagy viszontbiztosító az éves vagy konszolidált pénzügyi beszámolója elkészítéséhez használt értékelési módszerrel jelenítheti meg és értékelheti eszközeit és kötelezettségeit, amennyiben:

(5)  A biztosító vagy viszontbiztosító az egyes eszközöket külön-külön értékeli.

(6)  A biztosító vagy viszontbiztosító az egyes kötelezettségeket külön-külön értékeli.

10. cikk

Értékelési módszertan – értékelési hierarchia

(1)  A biztosító vagy viszontbiztosító az eszközök és kötelezettségek 9. cikk (1)–(3) bekezdése szerinti értékelése során a (2)–(7) bekezdésben meghatározott értékelési hierarchiát követi, figyelembe véve az eszköz vagy kötelezettség jellemzőit azokban az esetekben, amikor a piaci résztvevők ezeket a jellemzőket vennék figyelembe az eszköz árának megállapításakor, beleértve az eszköz vagy kötelezettség feltételeit és helyét, valamint az eszköz vagy kötelezettség értékesítésére vagy használatára vonatkozó korlátozásokat, ha vannak ilyenek.

(2)  Alapértelmezett értékelési módszerként a biztosító vagy viszontbiztosító az aktív piacokon az adott eszköz vagy kötelezettség jegyzett piaci árai alapján értékeli az eszközöket és kötelezettségeket.

(3)  Amennyiben az aktív piacokon az adott eszköz vagy kötelezettség jegyzett piaci árának alkalmazása nem lehetséges, a biztosító vagy viszontbiztosító a hasonló eszközök és kötelezettségek jegyzett piaci ára alapján értékeli az eszközöket és kötelezettségeket, az eltéréseket tükröző kiigazításokkal. Ezek a kiigazítások az adott eszköz vagy kötelezettség jellemzőit tükrözik, beleértve az alábbi jellemzők mindegyikét:

(4)  A jegyzett piaci árak biztosító vagy viszontbiztosító általi használatának az aktív piacokra vonatkozó kritériumokon kell alapulnia a Bizottság által az 1606/2002/EK rendelet szerint elfogadott nemzetközi számviteli standardoknak megfelelően.

(5)  Amennyiben a (4) bekezdésben említett kritériumok nem teljesülnek, a biztosító vagy viszontbiztosító alternatív értékelési módszereket alkalmaz, ha ez a fejezet másként nem rendelkezik.

(6)  Alternatív értékelési módszerek alkalmazása esetén a biztosító vagy viszontbiztosító a lehető legkisebb mértékben támaszkodik biztosítóspecifikus bemeneti adatokra, és maximálisan igénybe veszi a vonatkozó piaci adatokat, egyebek mellett az alábbiakat:

Mindezeket a piaci bemeneti adatokat ki kell igazítani a (3) bekezdésben említett tényezőkkel.

Amennyiben nem állnak rendelkezésre megfelelő megfigyelhető bemeneti adatok, például olyan esetekben, amikor az adott eszköz vagy kötelezettség vonatkozásában az értékelési napon alig van vagy egyáltalán nincs piaci aktivitás, a vállalkozások olyan nem megfigyelhető bemeneti adatokat használnak, amelyek tükrözik azon feltevéseket, amelyek alapján a piaci résztvevők megállapítanák az eszköz vagy kötelezettség árát, beleértve a kockázattal kapcsolatos feltevéseket is. Megfigyelhető bemeneti adatok használata esetén a vállalkozások korrigálják a biztosítóspecifikus adatokat, ha rendelkezésre álló hiteles információk arra utalnak, hogy más piaci résztvevők eltérő adatokat használnának, vagy a vállalkozás olyan különleges jellemzőkkel bír, amelyek más piaci résztvevőknél nem figyelhetők meg.

A kockázattal kapcsolatos, e bekezdésben említett feltevések értékelésekor a vállalkozások figyelembe veszik a valós érték mérésére használt konkrét értékelési technikában rejlő kockázatot és az adott értékelési technika bemeneti adataiban rejlő kockázatot.

(7)  A vállalkozások olyan értékelési technikákat alkalmaznak, amelyek alternatív értékelési módszerek használata esetén összeegyeztethetők az alábbi megközelítések közül eggyel vagy többel:

11. cikk

A függő kötelezettségek megjelenítése

(1)  A biztosító vagy viszontbiztosító az e rendelet 9. cikkének meghatározása szerinti jelentős függő kötelezettségeket kötelezettségekként jeleníti meg.

(2)  A függő kötelezettségek akkor jelentősek, ha a kötelezettségek aktuális vagy potenciális méretével vagy jellegével kapcsolatos információk befolyásolhatják az adott információ szándékolt felhasználója általi döntéshozatalt vagy megítélést, beleértve a felügyeleti hatóságokat is.

12. cikk

Az üzleti és cégértékre és az immateriális javakra vonatkozó értékelési módszerek

A biztosító vagy viszontbiztosító az alábbi eszközöket nulla értéken értékeli:

13. cikk

A kapcsolt vállalkozásokra vonatkozó értékelési módszerek

(1)  Az egyes biztosítók vagy viszontbiztosítók eszközeinek az értékeléséhez a biztosító vagy viszontbiztosító értékeli a 2009/138/EK irányelv 212. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti kapcsolt vállalkozásokban fennálló részesedéseket is a módszerek alábbi hierarchiájának megfelelően:

(2)  Az (1) bekezdéstől eltérve, az egyes biztosítók vagy viszontbiztosítók eszközeinek az értékeléséhez a biztosító vagy viszontbiztosító a következő vállalkozásokban fennálló részesedéseket nulla értéken értékeli:

▼M1

▼B

(3)  Az (1) bekezdésben említett korrigált tőkemódszer arra kötelezi a részesedő biztosítót vagy viszontbiztosító, hogy a kapcsolt vállalkozásokban fennálló részesedéseit a kapcsolt vállalkozás által birtokolt eszközök kötelezettségeket meghaladó többletének a részesedő vállalkozás által birtokolt részaránya alapján értékelje.

(4)  A kapcsolt vállalkozások által birtokolt eszközök kötelezettségeket meghaladó többletének kiszámításakor a részesedő vállalkozás a vállalkozás egyes eszközeit és kötelezettségeit a 2009/138/EK irányelv 75. cikke szerint értékeli, valamint – ha a kapcsolt vállalkozás egy biztosító vagy viszontbiztosító vagy az irányelv 211. cikkében említett különleges célú gazdasági egység – az irányelv 76–85. cikke szerinti biztosítástechnikai tartalékok szerint.

(5)  A biztosítóktól és viszontbiztosítóktól eltérő kapcsolt vállalkozások által birtokolt eszközök kötelezettségeket meghaladó többletének kiszámításakor a részesedő vállalkozás úgy tekintheti, hogy a Bizottság által az 1606/2002/EK rendelet szerint elfogadott nemzetközi számviteli standardokban előírt tőkemódszer összeegyeztethető a 2009/138/EK irányelv 75. cikkével, amennyiben az egyes eszközök és kötelezettségek (4) bekezdés szerint értékelése nem kivitelezhető. Ilyen esetekben a részesedő vállalkozás levonja a kapcsolt vállalkozás értékéből az üzleti és cégértéket és más olyan immateriális javak értékét, amelyek e rendelet 12. cikke (2) bekezdése alapján nulla értéken kerülnének értékelésre.

▼M1

(6)  Amennyiben teljesülnek az e rendelet 9. cikkének (4) bekezdésében említett kritériumok, és amennyiben az (1) bekezdés a) és b) pontjában említett értékelési módszerek alkalmazása nem lehetséges, a kapcsolt vállalkozásokban fennálló részesedések a biztosítók vagy viszontbiztosítók által az éves vagy konszolidált pénzügyi beszámolójuk elkészítéséhez használt értékelési módszerrel értékelhetők. Ilyen esetekben a részesedő vállalkozás levonja a kapcsolt vállalkozás értékéből az üzleti és cégértéket és más olyan immateriális javak értékét, amelyek e rendelet 12. cikke (2) bekezdése alapján nulla értéken kerülnének értékelésre.

▼B

14. cikk

Adott kötelezettségekre vonatkozó értékelési módszerek

(1)  A biztosító vagy viszontbiztosító a Bizottság által az 1606/2002/EK rendelet szerint elfogadott nemzetközi számviteli standardokban említett pénzügyi kötelezettségeket e rendelet 9. cikkének megfelelően kezdeti megjelenítéskor értékeli. A kezdeti megjelenítés után nem kerülhet sor utólagos kiigazításra a biztosító vagy viszontbiztosító saját hitelképességében bekövetkezett változás figyelembevételére.

(2)  A biztosító vagy viszontbiztosító a megjelenített függő kötelezettségeket a 11. cikk szerint értékeli. A függő kötelezettségek értéke egyenlő azon jövőbeni pénzáramlások várható jelenértékével, amelyek a függő kötelezettségnek a függő kötelezettség teljes időtartama alatt történő rendezéséhez szükségesek, az alapvető kockázatmentes hozamgörbe alapján.

15. cikk

Halasztott adók

(1)  A biztosító vagy viszontbiztosító megjeleníti és értékeli az összes eszközre és kötelezettségre vonatkozó halasztott adót, beleértve a biztosítástechnikai tartalékokat is, amelyeket fizetőképességi vagy adócélokra a 9. cikk szerint kell megjeleníteni.

(2)  Az (1) bekezdéstől függetlenül a biztosító vagy viszontbiztosító a fel nem használt adójóváírások vagy a fel nem használt negatív adóalapok továbbviteléből származó halasztott adókövetelésektől eltérő halasztott adókat az eszközök és kötelezettségek 2009/138/EK irányelv 75. cikke szerinti – illetve a biztosítástechnikai tartalékok esetében az irányelv (76)–(85) bekezdése szerinti – értékeléséből és megjelenítéséből származó értéke és az eszközök és kötelezettségek adózási célokra való értékeléséből és megjelenítéséből származó értéke közötti különbség alapján értékeli.

(3)  A biztosító vagy viszontbiztosító csak akkor rendelhet pozitív értéket a halasztott adókövetelésekhez, ha valószínű, hogy a jövőben olyan adóköteles nyereség fog termelődni, amellyel a halasztott adókövetelés szembeállítható, figyelembe véve a fel nem használt adójóváírások és a fel nem használt negatív adóalapok továbbvitelének időkorlátjaira vonatkozó jogi vagy szabályozási előírásokat.

16. cikk

Értékelési módszerek kizárása

(1)  A biztosító vagy viszontbiztosító nem értékelheti a pénzügyi eszközöket és kötelezettségeket a bekerülési értéken vagy csökkentett bekerülési értéken.

(2)  A biztosító vagy viszontbiztosító nem alkalmazhat olyan értékelési modelleket, amelyek a könyv szerinti érték és a valós érték értékesítési költségekkel csökkentett összege közül az alacsonyabbikat veszik alapul.

(3)  A biztosító vagy viszontbiztosító nem értékelheti az ingatlanokat, a befektetési célú ingatlanokat, az üzemeket és felszereléseket olyan költségmodellekkel, amelyeknél az eszközértéket a költségek és az értékcsökkenés, illetve értékvesztés különbségeként határozzák meg.

(4)  A pénzügyi lízingben lízingbe vevőként vagy lízingbe adóként működő biztosítónak vagy viszontbiztosítónak az eszközök és kötelezettségek lízingmegállapodásban való értékelésekor teljesítenie kell az összes alábbi feltételt:

(5)  A biztosító vagy viszontbiztosító a nettó realizálható értéket korrigálja a becsült befejezési költséggel, valamint jelentős értékesítési költségek esetén az értékesítés lebonyolításához szükséges becsült költségekkel. A költségek akkor tekintendők jelentősnek, ha a figyelmen kívül hagyásuk befolyásolhatja a mérleg felhasználói – beleértve a felügyeleti hatóságokat is – általi döntéshozatalt vagy megítélést. Nem alkalmazandó bekerülési értéken történő értékelés.

(6)  A biztosító vagy viszontbiztosító a nem pénzügyi jellegű támogatásokat nem értékelheti névértéken.

(7)  Biológiai eszközök értékelése esetén a biztosító vagy viszontbiztosító korrigálja az értéket a becsült értékesítési költségek hozzáadásával, ha ezek a költségek jelentősek.

III. FEJEZET

A BIZTOSÍTÁSTECHNIKAI TARTALÉKOKRA VONATKOZÓ SZABÁLYOK

1. SZAKASZ

Általános rendelkezések

17. cikk

Biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek megjelenítése és kivezetése

A biztosítástechnikai tartalékok legjobb becslésének és kockázati ráhagyásának a számításakor a biztosító vagy viszontbiztosító azon a napon jeleníti meg a biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségeket, amelyen a vállalkozás szerződő féllé válik a kötelezettséget létrehozó szerződésben, vagy azon a napon, amelyen a biztosítási vagy viszontbiztosítási fedezet érvénybe lép – amelyik korábban bekövetkezik. A biztosító vagy viszontbiztosító kizárólag a szerződés határain belül jelenítheti meg a kötelezettségeket.

A biztosító vagy viszontbiztosító csak akkor vezetheti ki a biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségeket, ha azok megszűntek, ha azoknak eleget tettek, ha azok visszavonásra kerültek vagy lejártak.

18. cikk

Biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződés határa

(1)  A biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződések határát a (2)–(7) bekezdésben leírtak szerint kell meghatározni.

(2)  A szerződéssel kapcsolatos minden kötelezettség, beleértve a biztosító vagy viszontbiztosító szerződés hatályának megújítására vagy kiterjesztésére vonatkozó jogaihoz vagy a befizetett díjakhoz kapcsolódó kötelezettségeket is, a szerződés részét képezi, ha a (3)–(6) bekezdés másként nem rendelkezik.

(3)  A vállalkozás által az alábbi napokat követően nyújtott biztosítási vagy viszontbiztosítási fedezetekkel kapcsolatos kötelezettségek nem képezik a szerződés részét, kivéve, ha a vállalkozás a kötelezettségekre vonatkozó díj megfizetésére tudja kötelezni a szerződőt:

A c) pont akkor alkalmazandó, ha a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak egyoldalú joga van a biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségek portfóliójához kapcsolódó díjak vagy szolgáltatások oly módon történő jövőbeli módosítására, hogy a portfólió díjai teljes mértékben tükrözzék a portfólió által fedezett kockázatokat.

Életbiztosítási kötelezettségek esetében azonban, ha a biztosított személyhez kapcsolódó kötelezettségek egyedi kockázatértékelését a szerződés kezdetén végzik el, és az értékelés a díjak és szolgáltatások módosítása előtt nem ismételhető meg, a biztosító vagy viszontbiztosító a szerződés szintjén értékeli, hogy a díjak a c) pont alkalmazásában teljes körűen tükrözik-e a kockázatokat.

A biztosító vagy viszontbiztosító nem veheti figyelembe az e bekezdés a), b) és c) pontjában említett egyoldalú jogra, valamint a díjak és szolgáltatások lehetséges módosítási mértékére vonatkozó olyan korlátozásokat, amelyeknek nincs érzékelhető hatása a szerződés gazdasági feltételeire.

(4)  Amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító a (3) bekezdés szerinti, de csak a szerződés egy részére vonatkozó egyoldalú joggal rendelkezik, a (3) bekezdésben meghatározott alapelvek a szerződés adott részére vonatkoznak.

(5)   ►M6  Az olyan kötelezettségek, amelyek nem már befizetett díjakhoz kapcsolódnak, nem képezik a biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződés részét, amennyiben az összes alábbi feltétel teljesül:

Az a) és a b) pont alkalmazásában a biztosító vagy viszontbiztosító nem veheti figyelembe az olyan események és garanciák fedezetét, amelyeknek nincs érzékelhető hatása a szerződés gazdasági feltételeire.

▼M6

(6)  „Amennyiben egy biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződés két részre osztható fel, és a két rész közül az egyik megfelel az (5) bekezdés a), b) és c) pontjában foglalt követelményeknek, az adott rész díjaihoz nem kapcsolódó olyan kötelezettségek, amelyeket már megfizettek, nem képezik a szerződés részét.

▼B

(7)  A (3) bekezdés alkalmazásában a biztosító vagy viszontbiztosító csak akkor tekintheti úgy, hogy a díjak teljes mértékben tükrözik a portfólió által fedezett kockázatokat, ha nincs olyan körülmény, amely mellett a portfólióhoz kapcsolódóan fizetendő szolgáltatások és kiadások összege meghaladja a portfólióhoz kapcsolódóan befizetendő díjak összegét.

2. SZAKASZ

Adatminőség

19. cikk

A biztosítástechnikai tartalékok kiszámításához felhasznált adatok

(1)  A biztosítástechnikai tartalékok kiszámításához felhasznált adatok a 2009/138/EK irányelv 82. cikkének alkalmazásában csak akkor tekinthetők teljesnek, ha az összes alábbi feltétel teljesül:

(2)  A biztosítástechnikai tartalékok kiszámításához felhasznált adatok a 2009/138/EK irányelv 82. cikkének alkalmazásában csak akkor tekinthetők pontosnak, ha az összes alábbi feltétel teljesül:

(3)  A biztosítástechnikai tartalékok kiszámításához felhasznált adatok a 2009/138/EK irányelv 82. cikkének alkalmazásában csak akkor tekinthetők megfelelőnek, ha az összes alábbi feltétel teljesül:

A b) pont alkalmazásában a biztosítástechnikai tartalékok számításának becslési hibái akkor tekintendők jelentősnek, ha befolyásolhatják a számítási eredmények felhasználói – beleértve a felügyeleti hatóságokat is – általi döntéshozatalt vagy megítélést.

(4)  A biztosító vagy viszontbiztosító külső forrásból származó adatokat is használhat, amennyiben az (1)–(4) bekezdésben meghatározott követelmények teljesítésén kívül az összes alábbi feltétel teljesül:

20. cikk

Az adatok korlátai

Amennyiben az adatok nem felelnek meg a 19. cikkben leírtaknak, a biztosító vagy viszontbiztosító megfelelően dokumentálja az adatok korlátait, beleértve annak ismertetését, hogy orvosolni kívánja-e ezeket a korlátokat – és ha igen, hogyan –, valamint hogy a biztosító vagy viszontbiztosító irányítási rendszerében mely feladatkörök felelősek ezért a folyamatért. Az adatokat a korlátaik orvoslásához szükséges kiigazításokat megelőzően megfelelően kell rögzíteni és tárolni.

21. cikk

Közelítések megfelelő használata a legjobb becslés kiszámításához

Amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító nem rendelkezik kellő mennyiségű és minőségű adattal egy megbízható aktuáriusi módszer alkalmazásához, megfelelő közelítéseket használhat fel a legjobb becslés kiszámítására, amennyiben az összes alábbi feltétel teljesül:

3. SZAKASZ

A biztosítástechnikai tartalékok kiszámítására szolgáló módszerek

1. alszakasz

A biztosítástechnikai tartalékok kiszámításához alapul szolgáló feltevések

22. cikk

Általános rendelkezések

(1)  A 2009/138/EK irányelv 77. cikke (2) bekezdésének értelmében feltevések csak akkor tekinthetők reálisnak, ha megfelelnek az összes alábbi feltételnek:

A c) pont alkalmazása során a biztosító vagy viszontbiztosító csak akkor használhat fel biztosítóspecifikus információkat – úgy mint a kárigények kezelésére vagy a költségekre vonatkozó információkat –, ha ezek az információk jobban tükrözik a biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségek portfóliójának a jellemzőit, mint a nem csak az adott vállalkozással kapcsolatos információk, illetve ha a biztosítástechnikai tartalékok prudens, megbízható és objektív kiszámítása az adott információk nélkül nem lenne lehetséges.

(2)  A 2009/138/EK irányelv 77. cikke (3) bekezdésének alkalmazásában csak akkor használhatók feltevések, ha megfelelnek az e cikk (1) bekezdésében leírtaknak.

(3)  A biztosító vagy viszontbiztosító feltevéseket határoz meg a jövőbeli pénzügyi piaci paraméterekre vagy forgatókönyvekre vonatkozóan a 2009/138/EK irányelv 75 cikkével összhangban. Amennyiben egy biztosító vagy viszontbiztosító modell alapján készíti el a jövőbeli pénzügyi piaci paraméterek előrejelzését, a modellnek az összes alábbi követelményt teljesítenie kell:

23. cikk

Jövőbeli vezetői intézkedések

(1)  A 2009/138/EK irányelv 77. cikke (2) bekezdésének értelmében a jövőbeli vezetői intézkedésekkel kapcsolatos feltevések csak akkor tekinthetők reálisnak, ha megfelelnek az összes alábbi feltételnek:

(2)  A jövőbeli vezetői intézkedésekre vonatkozó feltevéseknek reálisnak kell lennie, és tartalmaznia kell az összes alábbi összetevőt:

A biztosítóknak és viszontbiztosítóknak a felügyeleti hatóságok kérésére magyarázatot kell tudniuk adni az i. és ii. alponttól való eseteleges eltérésekre, amennyiben a jövőbeli vezetői intézkedésekre vonatkozó feltevések változásainak jelentős hatása van a biztosítástechnikai tartalékokra, ezen érzékenység okaira és arra, miként veszik figyelembe ezt az érzékenységet a biztosító vagy viszontbiztosító döntéshozatali folyamatában.

(3)  Az (1) bekezdés értelmében a biztosítók vagy viszontbiztosítók egy átfogó tervet készítenek a jövőbeli vezetői intézkedésekről, amelyet jóváhagy a biztosító vagy viszontbiztosító igazgatási, irányító vagy felügyelő testülete. A tervnek az alábbiak mindegyikére ki kell terjednie:

(4)  A jövőbeli vezetői intézkedésekre vonatkozó feltevésekben figyelembe kell venni a vezetői intézkedések végrehajtásához szükséges időt és az általuk okozott minden költséget.

(5)  Az információáramlást biztosító rendszer csak akkor tekintendő a 2009/138/EK irányelv 41. cikke (1) bekezdése szerint hatékonynak, ha az e cikk (3) bekezdésének g) pontja szerinti jelentéstételi eljárások szerint évente legalább egy tájékoztatás történik az igazgatási, irányító vagy felügyelő testület felé.

24. cikk

Jövőbeni diszkrecionális nyereségrészesedések

Amennyiben a jövőbeni diszkrecionális nyereségrészesedések a biztosító vagy viszontbiztosító által tartott eszközöktől függenek, a vállalkozások a legjobb becslés számítását az általuk az adott pillanatban tartott eszközökre alapozzák, és eszközallokációjuk változásait a 23. cikk szerint feltételezik. Az eszközök jövőbeli megtérülésével kapcsolatos feltevéseknek összhangban kell lenniük a releváns kockázatmentes hozamgörbével, adott esetben beleértve az illeszkedési kiigazítást, a volatilitási kiigazítást vagy a kockázatmentes kamatlábbal kapcsolatos átmeneti intézkedést, valamint az eszközöknek a 2009/138/EK irányelv 75. cikke szerinti értékelését.

25. cikk

A jövőbeni diszkrecionális nyereségrészesedések elkülönült számítása

A biztosítástechnikai tartalékok számításakor a biztosító vagy viszontbiztosító külön meghatározza a jövőbeni diszkrecionális nyereségrészesedések értékét.

26. cikk

Szerződői viselkedés

A szerződéses opciók – ideértve a biztosítás lejárat előtti törlését vagy visszavásárlását is – szerződők általi lehívása valószínűségének meghatározásakor a biztosító vagy viszontbiztosító elemzi a múltbeli szerződői viselkedést és elvégzi a várható szerződői viselkedés előzetes értékelését. Az elemzésnek tekintetbe kell vennie az összes alábbi szempontot:

A valószínűség csak akkor tekintendő az a)–d) pontban említett elemektől függetlennek, ha ezt a feltevést empirikus bizonyítékok támasztják alá.

2. alszakasz

A legjobb becslés kiszámításához alapul szolgáló információk

27. cikk

Az információk hitelessége

A 2009/138/EK irányelv 77. cikke (2) bekezdésének értelmében az információk csak akkor minősülnek hitelesnek, ha a biztosító vagy viszontbiztosító bizonyítékokkal támasztja alá az adott információ hitelességét, figyelembe véve annak következetességét és objektivitását, az információ forrásának megbízhatóságát és az információ létrehozási és feldolgozási módjának átláthatóságát.

3. alszakasz

A legjobb becslés kiszámítására vonatkozó pénzáramlás-előrejelzések

28. cikk

Pénzáramlások

A legjobb becslés kiszámításához felhasznált pénzáramlás-előrejelzéseknek az összes alábbi pénzáramlást magukban kell foglalnia olyan mértékben, amennyire ezek a pénzáramlások meglévő biztosítási és viszontbiztosítási szerződésekhez kapcsolódnak:

29. cikk

A külső környezetben bekövetkező várható fejlemények

A legjobb becslés számításának figyelembe kell vennie azokat a várható jövőbeli fejleményeket, amelyek jelentős mértékben befolyásolják a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek rendezéséhez szükséges készpénzbe- és kiáramlásokat azok teljes időtartamán keresztül. E tekintetben a jövőbeli fejlemények közé tartoznak a demográfiai, jogi, orvostudományi, technológiai, társadalmi, környezeti és gazdasági fejlemények, beleértve a 2009/138/EK irányelv 78. cikkének (2) bekezdésében említett inflációt is.

30. cikk

A pénzáramlások bizonytalanságai

A legjobb becslés kiszámításához felhasznált pénzáramlás-előrejelzéseknek kifejezetten vagy implicit módon tekintetbe kell venniük a pénzáramlások bizonytalanságait, beleértve az összes alábbi jellemzőt:

31. cikk

Költségek

(1)  A legjobb becslés kiszámításához használt pénzáramlás-előrejelzésnek figyelembe kell vennie az összes olyan alábbi költséget, amely a biztosító vag viszontbiztosító elismert biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségeihez kapcsolódik, és amely a 2009/138/EK irányelv 78. cikkének (1) bekezdésében szerepel:

Az a)–d) pontban említett költségeknek tartalmazniuk kell a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek teljesítése során felmerülő általános költségeket.

(2)  Az általános költségeket reálisan és objektíven, valamint tartósan következetesen kell hozzárendelni azon legjobb becslés egyes részeihez, amelyre vonatkoznak.

(3)  A viszontbiztosítási szerződésekkel és különleges célú gazdasági egységekkel kapcsolatos költségeket figyelembe kell venni a legjobb becslés bruttó számításában.

(4)  A költségek tervezését arra a feltevésre kell alapozni, hogy a vállalkozás a jövőben új biztosítási állományra fog szert tenni.

32. cikk

Szerződéses opciók és pénzügyi garanciák

A legjobb becslés számításakor a biztosító vagy viszontbiztosító tekintetbe veszi az összes alábbi szempontot:

33. cikk

A kötelezettség pénzneme

A legjobb becslést külön kell kiszámítani a különböző pénznemekben fennálló pénzáramlásokra.

34. cikk

Számítási módszerek

(1)  A legjobb becslést átlátható módon és úgy kell kiszámítani, hogy annak alapján egy képzett szakértő betekintést nyerhessen a számítási módszerbe ás az abból származó eredményekbe.

(2)  A legjobb becslés kiszámításának aktuáriusi és statisztikai módszereit annak alapján kell megválasztani, hogy azok mennyire tükrözik az alapul szolgáló pénzáramlások megfelelőségét, valamint a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek jellegét. Az aktuáriusi és statisztikai módszereknek összhangban kell lenniük a legjobb becslés kiszámításához felhasznált összes vonatkozó adattal és azokat fel kell használniuk.

(3)  Ha egy statisztikai módszer csoportosított szerződéses adatokon alapul, a biztosító vagy viszontbiztosító biztosítja, hogy a szerződések csoportosítása nyomán homogén kockázati csoportok jöjjenek létre, amelyek megfelelően tükrözik az adott csoportokban foglalt szerződések kockázatait.

(4)  A biztosító vagy viszontbiztosító megvizsgálja, hogy a pénzáramlások jelenértéke mennyire függ a várható jövőbeli események és fejlemények kimenetelétől, valamint attól, hogy az egyes forgatókönyvek tényleges kimenetele mennyiben tér el a várt kimeneteltől.

(5)  Amennyiben a pénzáramlások jelenértéke a (4) bekezdésnek megfelelően jövőbeli események és fejlemények kimenetelétől függ, a biztosító vagy viszontbiztosító olyan módszerrel számítja ki a pénzáramlások legjobb becslését, amely tükrözi ezeket a függőségeket.

35. cikk

Életbiztosítási kötelezettségek homogén kockázati csoportjai

Az életbiztosítási kötelezettségek legjobb becslésének számításához felhasznált pénzáramlás-előrejelzéseket minden szerződéshez külön-külön el kell készíteni. Amennyiben a szerződésenkénti külön számítás indokolatlan terhet jelentene a biztosítóra vagy viszontbiztosítóra nézve, a biztosító vagy viszontbiztosító a szerződések csoportosításával is elkészítheti az előrejelzést, amennyiben a csoportosítás megfelel az összes alábbi követelménynek:

36. cikk

Nem-életbiztosítási kötelezettségek

(1)  A nem életbiztosítási kötelezettségek legjobb becslését külön kell kiszámítani a díjtartalékokra és a függőkár-tartalékokra vonatkozóan.

(2)  A díjtartalékoknak a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek által fedezett olyan jövőbeli kárigényekre kell vonatkoznia, amelyek a szerződés 18. cikkben említett határán belülre esnek. A díjtartalék kiszámítására vonatkozó pénzáramlás-előrejelzéseknek tartalmaznia kell az ezekhez az eseményekhez kapcsolódó szolgáltatásokat, költségeket és díjakat.

(3)  A függőkár-tartalékoknak olyan kárigényekre kell vonatkoznia, amelyek már megtörténtek, függetlenül attól, hogy az ezen eseményekből származó kárigényeket bejelentették-e.

(4)  A függőkár-tartalékok kiszámítására vonatkozó pénzáramlás-előrejelzéseknek tartalmaznia kell a (3) bekezdésben említett eseményekhez kapcsolódó szolgáltatásokat, költségeket és díjakat.

4. alszakasz

Kockázati ráhagyás

37. cikk

A kockázati ráhagyás kiszámítása

(1)  A biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek teljes portfóliójának a kockázati ráhagyását az alábbi képlettel kell kiszámítani:

ahol:

Az r(t + 1) alapvető kockázatmentes kamatlábat a biztosító vagy viszontbiztosító pénzügyi beszámolóihoz használt pénznemnek megfelelően kell kiválasztani.

(2)  Amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító egy jóváhagyott belső modellel számítja ki a szavatolótőke-szükségletét, és megállapítja, hogy a belső modell a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek teljes időtartama alatt minden egyes időpontban alkalmas a 38. cikk (2) bekezdésében említett szavatolótőke-szükséglet kiszámítására, a biztosító vagy viszontbiztosító a belső modell alapján számítja ki az (1) bekezdésben említett SCR(t) összegeket.

(3)   ►C3  A biztosító vagy viszontbiztosító a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek teljes portfóliójának a kockázati ráhagyását hozzárendeli a 2009/138/EK irányelv 80. cikkében említett biztosítási üzletágakhoz. A hozzárendelésnek a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek portfóliójának teljes időtartama alatt megfelelően tükröznie kell a biztosítási üzletágaknak a 38. cikk (2) bekezdésében említett szavatolótőke-szükséglethez való hozzájárulását. ◄

38. cikk

Referenciabiztosító

(1)  A kockázati ráhagyás számításának az alábbi feltevések mindegyikét alapul kell vennie:

(2)  A biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek teljes időtartama alatt a 2009/138/EK irányelv 77. cikke (5) bekezdésének első albekezdésében említett biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek támogatásához szükséges szavatolótőke-szükségletről azt kell feltételezni, hogy egyenlő a referenciabiztosító szavatolótőke-szükségletével az (1) bekezdésben meghatározott feltevések szerint.

(3)  Az (1) bekezdés i) pontjának alkalmazásában egy kockázat akkor tekintendő jelentősnek, ha a kockázati ráhagyás számítására gyakorolt hatása befolyásolhatja az adott információ felhasználói – beleértve a felügyeleti hatóságokat is – általi döntéshozatalt vagy megítélést.

39. cikk

Tőkeköltség-ráta

A 2009/138/EK irányelv 77. cikkének (5) bekezdésében említett tőkeköltség-ráta feltételezett értéke 6 %.

5. alszakasz

A biztosítástechnikai tartalékok egészben történő kiszámítása

40. cikk

A biztosítástechnikai tartalékok egészben történő számítására okot adó körülmények és az alkalmazandó módszer

(1)  A 2009/138/EK irányelv 77. cikke (4) bekezdésének második albekezdése alkalmazásában a megbízhatóságot e cikk (2) és (3) bekezdése alapján kell értékelni, és a biztosítástechnikai tartalékok értékét e cikk (4) bekezdése szerint kell megállapítani.

(2)  A pénzáramlások helyettesítése akkor tekintendő megbízhatónak, ha azok összegben és időben helyettesítésre kerülnek az adott pénzáramlások mögöttes kockázatai tekintetében minden lehetséges forgatókönyv esetén. A biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségekhez kapcsolódó alábbi pénzáramlások nem helyettesíthetők megbízhatóan:

(3)  A pénzügyi eszközök akkor tekintendők olyan pénzügyi eszközöknek, amelyek piaci értéke megbízható és megfigyelhető, ha a pénzügyi eszközöket aktív, mély, likvid és átlátható piacon forgalmazzák. Az aktív piacoknak meg kell felelniük a 10. cikk (4) bekezdésében leírtaknak is.

(4)  A biztosító vagy viszontbiztosító a biztosítástechnikai tartalékok értékét a helyettesítéshez felhasznált pénzügyi eszközök piaci ára alapján határozza meg.

6. alszakasz

A viszontbiztosítási szerződésekből és a különleges célú gazdasági egységektől megtérülő összegek

41. cikk

Általános rendelkezések

(1)  A viszontbiztosítási szerződésekből és a különleges célú gazdasági egységektől megtérülő összegeket azon biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződések határával összhangban kell kiszámítani, amelyekhez az adott összegek kapcsolódnak.

(2)  A különleges célú gazdasági egységektől megtérülő összegeket, a 2009/138/EK irányelv 210. cikkében említett pénzügyi viszontbiztosítási szerződésekből megtérülő összegeket és az egyéb viszontbiztosítási szerződésekből megtérülő összegeket külön-külön kell kiszámítani. A különleges célú gazdasági egységektől megtérülő összegek nem haladhatják meg az adott különleges célú gazdasági egység biztosítóval vagy viszontbiztosítóval szembeni maximális kockázati kitettségét.

(3)  A viszontbiztosítási szerződésekből és a különleges célú gazdasági egységektől megtérülő összegek kiszámításakor a pénzáramlások csak a biztosítási eseményekhez és a kiegyenlítetlen biztosítási kárigényekhez kapcsolódó kifizetéseket tartalmazzák. Az egyéb eseményekhez vagy kiegyenlített biztosítási kárigényekhez kapcsolódó kifizetéseket a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységektől megtérülő összegeken, valamint a biztosítástechnikai tartalékok egyéb elemein kívül kell figyelembe venni. Amennyiben a pénzáramlásokra letét került elhelyezésre, a megtérülő összegeket ennek megfelelően ki kell igazítani a letéthez kapcsolódó eszközök és kötelezettségek kettős figyelembevételének elkerülése érdekében.

(4)  A nem életbiztosítási kötelezettségekkel kapcsolatban a viszontbiztosítási szerződésekből és a különleges célú gazdasági egységektől megtérülő összegeket külön kell kiszámítani a díjtartalékokra és a függőkár-tartalékokra vonatkozóan a következőképpen:

(5)  Amennyiben a különleges célú gazdasági egységektől a biztosító vagy viszontbiztosító felé irányuló pénzáramlások nem függnek közvetlenül a kockázatokat átruházó biztosítóval vagy viszontbiztosítóval szembeni kárigényektől, az e különleges célú gazdasági egységektől a jövőbeli kárigények kapcsán megtérülő összegek csak olyan mértékben vehetők figyelembe, amennyire prudens, megbízható és objektív módon ellenőrizhető, hogy nincs jelentős strukturális egyenlőtlenség a kárigények és a megtérülő összegek között.

42. cikk

Partner általi nemteljesítés kiigazítása

(1)  A partnerek 2009/138/EK irányelv 81. cikkében említett nemteljesítéséből eredő várható veszteségek miatti kiigazításokat az egyéb megtérülő összegektől elkülönülten kell kiszámítani.

(2)  A partner nemteljesítéséből eredő várható veszteségek miatti kiigazítást az adott partnertől a partner nemteljesítése esetén megtérülő összegek mögöttes pénzáramlásaiban bekövetkező változások várható jelenértékeként kell kiszámítani, ideértve a fizetésképtelenség vagy jogvita miatti nemteljesítést is. E tekintetben a pénzáramlásokban bekövetkező változások között – a biztosítéki részesedések kivételével – nem veendők figyelembe a partner hitelkockázatát csökkentő kockázatcsökkentési technikák. A figyelembe nem vett kockázatcsökkentési technikákat külön kell megjeleníteni a viszontbiztosítási szerződésekből és a különleges célú gazdasági egységektől megtérülő összegek növelése nélkül.

(3)  A (2) bekezdésben említett számítás során figyelembe kell venni a viszontbiztosítási szerződés vagy a különleges célú gazdasági egységgel kötött megállapodás teljes időtartama alatt esetlegesen felmerülő nemteljesítési eseményeket, valamint azt, hogy idővel változik-e és hogyan változik a nemteljesítési valószínűség. A számítást minden partnernél és ►C3  minden biztosítási üzletágra vonatkozóan ◄ külön kell elvégezni. Nem-életbiztosítások esetén a számítást szintén külön kell elvégezni a díjtartalékokra és a függőkár-tartalékokra vonatkozóan.

(4)  A partner 2009/138/EK irányelv 81. cikke szerinti nemteljesítéséből eredő átlagos veszteség nem értékelhető a megtérülő összegek 50 %-ánál alacsonyabbra, nem számítva az (1) bekezdésben említett kiigazítást, kivéve, ha az ettől eltérő értékelés kellően megalapozott.

(5)  A különleges célú gazdasági egységek nemteljesítési valószínűségét a különleges célú gazdasági egység által tartott eszközökben rejlő hitelkockázat alapján kell kiszámítani.

4. SZAKASZ

Releváns kockázatmentes hozamgörbe

1. alszakasz

Általános rendelkezések

▼M6

43. cikk

Általános rendelkezések

(1)  Az alapvető kockázatmentes hozamgörbe kamatlábainak teljesítenie kell az alábbi kritériumok mindegyikét:

A releváns kockázatmentes hozamgörbe kamatlábait minden pénznemre és futamidőre külön kell kiszámítani az adott pénznem és futamidő vonatkozásában rendelkezésre álló információk alapján.

(2)  A releváns kockázatmentes hozamgörbére vonatkozó, a 2009/138/EK irányelv 77e. cikkének (1) bekezdésében említett technikai információk meghatározásához használt technikákat, adatspecifikációkat és paramétereket – beleértve a végső határidős kamatlábat, az utolsó futamidőt, amelyre a vonatkozó kockázatmentes hozamgörbét nem extrapolálják, valamint a végső határidős kamatlábhoz való konvergenciájának időtartamát – átlátható, prudens, megbízható, objektív és tartósan következetes módon kell meghatározni.

(3)  Az EIOPA tájékoztatja a Bizottságot a vonatkozó kockázatmentes hozamgörbével kapcsolatos technikai információk meghatározására használt adatokban bekövetkezett minden lényeges változásról. Lényeges változás mindazon változás, amely a technikákat, az adatspecifikációkat vagy paramétereket – beleértve a végső határidős kamatlábat, az utolsó futamidőt, amelyre a vonatkozó kockázatmentes hozamgörbét nem extrapolálják, valamint a végső határidős kamatlábhoz való konvergenciájának időtartamát – érvénytelenné teszi.

(4)  Az adatokban bekövetkezett, a (3) bekezdésben említett lényeges változás esetén az EIOPA javaslatot nyújthat be a Bizottságnak, amely tartalmazza a technikák, adatspecifikációk vagy paraméterek azon módosításait, amelyek az érvénytelenítés kezeléséhez szükségesek, és a szóban forgó lényeges változással arányosak. A javaslathoz csatolni kell a javasolt módosítások megfelelőségének és hatásának értékelését.

(5)  A Bizottság kérésére az EIOPA módosítja a technikákat, az adatspecifikációkat vagy a paramétereket – beleértve a végső határidős kamatlábat, az utolsó futamidőt, amelyre a vonatkozó kockázatmentes hozamgörbét nem extrapolálják, valamint a végső határidős kamatlábhoz való konvergenciájának időtartamát – annak biztosítása érdekében, hogy a vonatkozó kockázatmentes hozamgörbe kamatlábait átlátható, prudens, megbízható, objektív és tartósan következetes módon meghatározzák meg.

▼B

2. alszakasz

Kockázatmentes hozamgörbe

44. cikk

Az alapvető kockázatmentes kamatlábak levezetéséhez felhasználható releváns pénzügyi eszközök

(1)  Minden pénznem és futamidő esetében az alapvető kockázatmentes kamatlábakat az adott pénznem kamatláb swaphozamai alapján kell levezetni, kiigazítva a hitelkockázat figyelembevétele érdekében.

(2)  Minden pénznem és azon futamidők esetében, amelyeknél nem állnak rendelkezésre mély, likvid és átlátható pénzügyi piacokról származó kamatláb swaphozamok, az adott pénznemben kibocsátott államkötvények alapján kell levezetni az alapvető kockázatmentes kamatlábakat, kiigazítva az adott államkötvény hitelkockázatával, feltéve, hogy az államkötvények hozamai mély, likvid és átlátható pénzügyi piacokról származnak.

45. cikk

A swaphozamok hitelkockázattal való kiigazítása

A hitelkockázat 44. cikk (1) bekezdésében említett kiigazítását átlátható, prudens, megbízható, objektív és tartósan következetes módon kell meghatározni. A kiigazítást a kamatswapügyletek hitelkockázatot tükröző változó kamata és ugyanazon futamidő egynapos indexált swaphozamai közötti különbség alapján kell meghatározni, úgy, hogy mindkét kamatláb mély, likvid és átlátható pénzügyi piacokról származik. A kiigazítást az adott különbség egyéves átlagának 50 %-a alapján kell kiszámítani. A kiigazítás nem lehet kevesebb, mint 10 bázispont, és nem lehet több, mint 35 bázispont.

46. cikk

Extrapoláció

(1)  A releváns kockázatmentes hozamgörbe extrapolálásakor alkalmazott alapelveknek minden pénznem esetében azonosnak kell lennie. Ez vonatkozik a leghosszabb olyan futamidők meghatározására is, amelyek mély, likvid és átlátható piacokon figyelhetők meg, valamint az végső határidős kamatláb felé történő egyenletes konvergenciát biztosító mechanizmusra.

(2)  Amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító a 2009/138/EK irányelv 77d. cikke szerint jár el, az extrapolációt az említett cikk szerinti volatilitási kiigazítást tartalmazó kockázatmentes hozamgörbére kell alkalmazni.

(3)  Amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító a 2009/138/EK irányelv 77b. cikke szerint jár el, az extrapolációt az illeszkedési kiigazítást nem tartalmazó kockázatmentes hozamgörbe alapján kell elvégezni. Az említett cikk szerinti illeszkedési kiigazítást az extrapolált kockázatmentes hozamgörbére kell alkalmazni.

47. cikk

Végső határidős kamatláb

(1)  A 46. cikk (1) bekezdésében említett végső határidős kamatlábnak minden pénznem esetében tartósan stabilnak kell lennie és csak a hosszú távú várakozásokban bekövetkező változások esetén szabad módosulnia. A végső határidős kamatláb levezetésének módszertanát egyértelműen meg kell határozni a forgatókönyv-alapú számítások biztosító vagy viszontbiztosító általi elvégzése érdekében. Ezt átlátható, prudens, megbízható, objektív és tartósan következetes módon kell meghatározni.

(2)  A végső határidős kamatlábnak minden pénznem esetében tekintetbe kell vennie a hosszú távú reálkamatlábbal kapcsolatos várakozásokat és a várható inflációt, amennyiben ezek a várakozások az adott pénznemre vonatkozóan megbízhatóan levezethetők. A végső határidős kamatláb nem tartalmazhat a hosszú távú befektetések tartásából fakadó kockázatot tükröző felárat.

48. cikk

Az euróhoz kötött pénznemek alapvető kockázatmentes hozamgörbéje

(1)  Az euróhoz kötött pénznemek esetében az euró alapvető kockázatmentes hozamgörbéje – a devizaárfolyam-kockázattal kiigazítva – alapján számítható ki a legjobb becslés az adott pénznemben jegyzett biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségekre vonatkozóan, feltéve, ha teljesülnek az alábbi feltételek:

A c) pont alkalmazásakor figyelembe kell venni a rögzítést garantáló felek pénzügyi erőforrásait.

(2)  A devizaárfolyam-kockázat kiigazítása negatív, és megegyezik az azon kockázatot fedező ügylet költségével, hogy egy euróban denominált befektetésnek a rögzített pénznemben kifejezett értéke az euró és a rögzített pénznem közötti átváltási árfolyam szintjének változásai következtében csökkenhet. A kiigazításnak minden biztosító és viszontbiztosító esetében azonosnak kell lennie.

3. alszakasz

Volatilitási kiigazítás

49. cikk

Referenciaportfóliók

(1)  A 2009/138/EK irányelv 77d. cikkének (2) és (4) bekezdésében említett referenciaportfóliókat átlátható, prudens, megbízható, objektív és tartósan következetes módon kell meghatározni. A referenciaportfóliók meghatározásakor alkalmazott módszereknek minden pénznem és ország esetében azonosnak kell lennie.

(2)  Minden egyes pénznem és ország esetében a referenciaportfóliók eszközeit a 10. cikk (1) bekezdése szerint kell értékelni és olyan piacokon kell forgalmazni, amelyek a stresszes likviditású időszakok kivételével megfelelnek a 40. cikk (3) bekezdésének. A 40. cikk (3) bekezdésének átmenetileg nem megfelelő piacokon forgalmazott pénzügyi eszközök csak akkor foglalhatók bele a portfólióba, ha az adott piac belátható időn belül várhatóan ismét meg fog felelni a kritériumoknak.

(3)  Minden pénznem és ország esetében a referencia-eszközportfóliónak teljesítenie kell az összes alábbi követelményt:

Az a) és b) pont alkalmazásában a biztosító vagy viszontbiztosító kollektív befektetési formákba irányuló befektetéseit és más, alapba csomagolt befektetéseit az alapul szolgáló eszközökben fennálló befektetésként kell kezelni.

50. cikk

A volatilitási kiigazítás alapjául szolgáló különbözet kiszámításának képlete

A 2009/138/EK irányelv 77d. cikkének (2) és (4) bekezdésében említett kamatkülönbözet minden pénznem és ország esetében a következőképpen számítandó ki:

ahol:

E cikk alkalmazásában az „államkötvény” a központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettség.

51. cikk

Kockázattal korrigált felár

A várható veszteségek, a váratlan hitelkockázat vagy bármely más, a 2009/138/EK irányelv 77d. cikkének (3) és (4) bekezdésében említett kockázat reális értékeléséből adódó átlagos devizaárfolyam-különbözet részösszegét ugyanúgy kell kiszámítani, mint a 2009/138/EK irányelv 77c. cikkének (2) bekezdésében és e rendelet 54. cikkében említett alapvető kamatkülönbözetet.

4. alszakasz

Illeszkedési kiigazítás

52. cikk

Halandósági kockázati stressz

(1)  A 2009/138/EK irányelv 77b. cikke (1) bekezdésének f) pontjában említett halandósági kockázati sokknak az alábbi két forgatókönyv közül annak kell lennie, amely az alapvető szavatoló tőkére gyakorolt hatás szempontjából kedvezőtlenebb:

(2)  Az (1) bekezdés alkalmazásában a halandósági arány növekedése csak azoknál a biztosítási szerződéseknél bír jelentőséggel, amelyeknél a halandósági arány megemelkedése a biztosítástechnikai tartalékok növekedését eredményezi az alábbiak mindegykének figyelembevételével:

(3)  A viszontbiztosítási kötelezettségek vonatkozásában azon szerződések azonosítása, amelyeknél a halandósági arány növekedése magasabb biztosítástechnikai tartalékokhoz vezet, csak az alapul szolgáló biztosítási szerződésekre terjed ki, és azt a (2) bekezdés szerint kell elvégezni.

53. cikk

Az illeszkedési kiigazítás kiszámítása

(1)  A 2009/138/EK irányelv 77c. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említett számítás során a biztosító vagy viszontbiztosító csak azokat a hozzárendelt eszközöket veheti figyelembe, amelyeknek a várható pénzáramlásaira szükség van a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek portfóliója pénzáramlásainak leképezéséhez, nem számítva az ezen felüli eszközöket. Egy eszköz „várható pénzáramlása” az adott eszköznek az eszköz nemteljesítési valószínűségével kiigazított pénzáramlása a 2009/138/EK irányelv 77c. cikke (2) bekezdése a) pontjának i. alpontjában meghatározott alapvető kamatkülönbözet-elemnek megfelelően vagy, amennyiben a nemteljesítési statisztikából nem vezethető le megbízható hitelkockázati felár, a kockázatmentes kamatláb fölötti felár hosszú távon vett átlagának a részösszege a 2009/138/EK irányelv 77c. cikke (2) bekezdésének b) és c) pontja szerint.

(2)  Az alapvető kamatkülönbözet a 2009/138/EK irányelv 77c. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett, az irányelv 77c. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott számításból történő levezetése során az alapvető kamatkülönbözetnek csak az a részösszege vehető figyelembe, amelyet még nem tükröznek a kijelölt eszközportfólió pénzáramlásainak kiigazításai e cikk (1) bekezdésének megfelelően.

54. cikk

Az alapvető kamatkülönbözet kiszámítása

(1)  A 77c. cikk (2) bekezdésében említett alapvető kamatkülönbözetet átlátható, prudens, megbízható, objektív és tartósan következetes módon kell meghatározni, adott esetben a vonatkozó indexek alapján. Egy kötvény alapvető kamatkülönbözetének levezetésére szolgáló módszereknek minden pénznem és ország esetében azonosnak kell lennie, és azok eltérőek lehetnek az államkötvények és az egyéb kötvények esetében.

(2)  A 2009/138/EK irányelv 77c. cikke (2) bekezdése a) pontjának i. alpontjában említett hitelkockázati felár számításának azon a feltevésen kell alapulnia, hogy nemteljesítés esetén a piaci érték 30 %-a visszaszerezhető.

(3)  A 2009/138/EK irányelv 77c. cikke (2) bekezdésének b) és c) pontjában említett hosszú távú átlagnak a legutóbbi 30 évre vonatkozó adatokon kell alapulnia. Ha az adatok részben nem állnak rendelkezésre, azokat generált adatokkal kell helyettesíteni. A generált adatoknak a legutóbbi 30 évre vonatkozóan rendelkezésre álló megbízható adatokon kell alapulnia. A nem megbízható adatokat generált adatokkal kell helyettesíteni e módszer segítségével. A generált adatoknak prudens feltevéseken kell alapulnia.

(4)  A 2009/138/EK irányelv 77c. cikke (2) bekezdése a) pontjának ii. alpontjában említett várható veszteségnek meg kell egyeznie a biztosító vagy viszontbiztosító által abban az esetben elszenvedett, valószínűséggel súlyozott veszteséggel, ha az eszköz alacsonyabb hitelminőségi besorolást kap és közvetlenül ezután lecserélik. A várható veszteség számításának azon a feltevésen kell alapulnia, hogy az eszközök lecserélése megfelel az összes alábbi kritériumnak:

5. SZAKASZ

▼C3

Biztosítási üzletágak

▼B

55. cikk

Ágazatok

(1)   ►C3  A 2009/138/EK irányelv 80. cikkében említett biztosítási üzletágak az e rendelet I. mellékletében meghatározott biztosítási üzletágak. ◄

(2)  A biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségek adott ►C3  biztosítási üzletághoz ◄ való besorolása tükrözi az adott kötelezettséghez kapcsolódó kockázatok jellegét. A kötelezettség jogi formája nem feltétlenül döntő a kockázat jellege szempontjából.

(3)   ►C3  Amennyiben a biztosítástechnikai alap összhangban van a kötelezettséghez kapcsolódó kockázatok jellegével, az életbiztosításhoz hasonló biztosítástechnikai alapokon nyugvó egészségbiztosítási kötelezettségeket az életbiztosítási üzletágakhoz, a nem-életbiztosításhoz hasonló biztosítástechnikai alapokon nyugvó egészségbiztosítási kötelezettségeket pedig a nem-életbiztosítási üzletágakhoz kell besorolni. ◄

(4)   ►C3  Amennyiben a 2009/138/EK irányelv 2. cikke (3) bekezdésének b) pontjában említett műveletekből származó biztosítási kötelezettségek jellegük alapján nem sorolhatók be egyértelműen az e rendelet I. mellékletében meghatározott biztosítási üzletágakba, azokat az említett mellékletben meghatározott 32. biztosítási üzletágba kell besorolni. ◄

(5)  Amennyiben egy biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződés életbiztosítási és nem-életbiztosítási kockázatokat egyaránt fedez, a biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségeket fel kell osztani életbiztosítási és nem-életbiztosítási részekre.

(6)   ►C3  Amennyiben egy biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződés az e rendelet I. mellékletében meghatározott biztosítási üzletágak közül többet is felölelő kockázatokat fedez, a biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségeket – ha lehetséges – fel kell osztani a megfelelő biztosítási üzletágakra. ◄

(7)  Ha egy biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződés egészségbiztosítási vagy -viszontbiztosítási kötelezettségeket és más biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségeket is tartalmaz, ezeket a kötelezettségeket – ha lehetséges – fel kell osztani.

6. SZAKASZ

Arányosság és egyszerűsítés

56. cikk

Arányosság

(1)  A biztosító vagy viszontbiztosító olyan módszerekkel számítja ki a biztosítástechnikai tartalékokat, amelyek arányosak a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségei alapját képező kockázatok jellegével, nagyságrendjével és összetettségével.

(2)  Annak meghatározásakor, hogy egy, a biztosítástechnikai tartalékok kiszámítására szolgáló módszer arányos-e, a biztosító vagy viszontbiztosító az alábbiakra kiterjedő értékelést végez:

(3)  A (2) bekezdés a) pontjában említett értékelés kiterjed minden olyan kockázatra, amely befolyásolja a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek rendezéséhez szükséges készpénzbe- és kiáramlások összegét, időzítését vagy értékét azok teljes időtartamán keresztül. A kockázati ráhagyás számítása során az értékelés kiterjed a 38. cikk (1) bekezdésének i. alpontjában említett összes kockázatra az alapul szolgáló biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek teljes időtartamán keresztül. Az értékelés azokra a kockázatokra korlátozódik, amelyek kapcsolódnak a biztosítástechnikai tartalékok számításának a módszer alkalmazása által érintett részéhez.

(4)   ►C3  A módszer akkor számít a kockázatok jellege, nagyságrendje és összetettsége tekintetében aránytalannak, ha ◄ a (2) bekezdés b) pontjában említett hiba a biztosítástechnikai tartalékoknak vagy azok összetevőinek téves bemutatását eredményezi, ami befolyásolhatja a biztosítástechnikai tartalékok értékére vonatkozó információ szándékolt felhasználója általi döntéshozatalt vagy megítélést, kivéve, ha teljesül az alábbi feltételek valamelyike:

57. cikk

A viszontbiztosítási szerződésekből és a különleges célú gazdasági egységektől megtérülő összegek egyszerűsített számítása

(1)  E rendelet 56. cikkének sérelme nélkül a biztosító vagy viszontbiztosító a viszontbiztosítási szerződésekből és a különleges célú gazdasági egységektől megtérülő összegeket – azoknak a partner nemteljesítéséből eredő kockázat figyelembevétele érdekében történő kiigazítása előtt – a következő becslések közötti különbségként számíthatja ki:

(2)  A biztosító vagy viszontbiztosító a bruttó legjobb becslésből olyan módszerekkel vezetheti le a kiigazítatlan nettó legjobb becslést, amelyek explicit módon nem vetítik ki a viszontbiztosítási szerződésekből és a különleges célú gazdasági egységektől megtérülő összegek mögöttes pénzáramlásait. A biztosító vagy viszontbiztosító a kiigazítatlan nettó legjobb becslést homogén kockázati csoportok alapján számítja ki. E homogén kockázati csoportok egyike sem fedezhet egynél több viszontbiztosítási szerződést vagy különleges célú gazdasági egységet, kivéve, ha az adott viszontbiztosítási szerződések vagy különleges célú gazdasági egységek a homogén kockázatok átadásáról rendelkeznek.

58. cikk

A kockázati ráhagyás egyszerűsített számítása

Az 56. cikk sérelme nélkül a biztosító vagy viszontbiztosító a kockázati ráhagyás kiszámítását egyszerűsített módszerekkel is elvégezheti, beleértve az alábbiak közül egyet vagy többet:

59. cikk

A kockázati ráhagyás számításai a pénzügyi év során

Az 56. cikk sérelme nélkül a biztosító vagy viszontbiztosító a negyedévente elvégzendő számításokhoz szükséges kockázati ráhagyást a kockázati ráhagyás korábbi számításaiból is levezetheti a 37. cikk (1) bekezdésében említett képlet explicit kiszámítása nélkül.

60. cikk

A biztosítási kötelezettségek legjobb becslésének egyszerűsített számítása díjkorrekciós mechanizmussal

Az 56. cikk sérelme nélkül a biztosító vagy viszontbiztosító az olyan életbiztosítási kötelezettségek esetében, amelyek szerint a biztosító jogosult vagy köteles a biztosítási szerződés jövőbeli díjait a kárigények és a költségek várható szintjében bekövetkezett jelentős változásoknak megfelelően kiigazítani (díjkorrekciós mechanizmus), a legjobb becslést olyan pénzáramlás-előrejelzésekkel számíthatja ki, amelyek azt feltételezik, hogy a kárigények és a költségek szintjének változásai egyidejűleg történnek a díjak korrekciójával, és amelyek nullának megfelelő nettó pénzáramlást eredményeznek, feltéve, ha teljesülnek az alábbi feltételek:

61. cikk

A partner általi nemteljesítés kiigazításának egyszerűsített számítása

E rendelet 56. cikkének sérelme nélkül a biztosító vagy viszontbiztosító a partner nemteljesítéséből eredő, a 2009/138/EK irányelv 81. cikkében említett várható veszteségeket egy adott partnerre és homogén kockázati csoportra vonatkoztatva a következőképpen számíthatja ki:

ahol:

IV. FEJEZET

SZAVATOLÓ TŐKE

1. SZAKASZ

A szavatoló tőke meghatározása

1. alszakasz

A kiegészítő szavatoló tőke felügyeleti jóváhagyása

62. cikk

A kérelem értékelése

(1)  A 2009/138/EK irányelv 90. cikkének (4) bekezdése szerinti értékelés során a felügyeleti hatóságok az alábbiak mindegyikét figyelembe veszik:

(2)  A felügyeleti hatóságoknak azt is értékelniük kell, hogy betartják-e a 2009/138/EK irányelv 90. cikkét, figyelembe véve mindazokat a körülményeket, amelyek mellett az adott elem lehívható veszteségek elnyelésére.

(3)  Amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító az egyes kiegészítő szavatolótőke-elemek összegének meghatározására szolgáló módszer jóváhagyását kéri, a felügyeleti hatóságok értékelik, hogy a vállalkozásnál a módszer rendszeres validálására szolgáló folyamat megfelelő-e annak érdekében, hogy az adott módszerrel kapott eredmények folyamatosan tükrözzék az adott elem veszteségelnyelő képességét.

(4)  Az (1)–(3) bekezdésben felsorolt követelményeken túlmenően a felügyeleti hatóságok a 63, 64. és 65. cikkben meghatározott feltételek alapján is értékelik a kiegészítő szavatoló tőke jóváhagyása iránti kérelmet.

63. cikk

A kérelem értékelése – A partnerek státusza

(1)  A partnerek fizetőképességének a 2009/138/EK irányelv 90. cikke (4) bekezdésének a) pontja szerinti értékelése során a felügyeleti hatóságok az alábbiak mindegyikét figyelembe veszik:

(2)  Az (1) bekezdés a) pontja vonatkozásában a felügyeleti hatóságok úgy értékelik a partnerek nemteljesítésének kockázatát, hogy megvizsgálják a partnerek nemteljesítésének a valószínűségét és a nemteljesítéskori veszteséget, figyelembe véve az alábbi kritériumok mindegyikét:

(3)  Az (1) bekezdés b) pontja vonatkozásában a felügyeleti hatóságok az alábbi kritériumok mindegyikének figyelembevételével értékelik a partnerek likviditási helyzetét:

(4)  A partnerek fizetési hajlandóságának a 2009/138/EK irányelv 90. cikke (4) bekezdésének a) pontja szerinti értékelése során a felügyeleti hatóságok az alábbiak mindegyikét figyelembe veszik:

(5)  A felügyeleti hatóságok a partnerek fizetőképességének és fizetési hajlandóságának értékelése során figyelembe vesznek minden más, a partnerek státusza kapcsán lényeges tényezőt, adott esetben beleértve a biztosító vagy viszontbiztosító üzleti modelljét is.

(6)  Ha egy kiegészítő szavatolótőke-elem a partnerek egy csoportjához kapcsolódik, a felügyeleti hatóságok, valamint a biztosító vagy viszontbiztosító ugyanúgy értékelheti a partnerek csoportjának a státuszát, mintha az egyetlen partner lenne, amennyiben a következő feltételek mindegyike teljesül:

(7)  Egy partner akkor tekintendő jelentősnek, ha az adott partner státusza valószínűleg számottevő hatással van a partnerből álló csoport fizetőképességének és fizetési hajlandóságának értékelésére.

64. cikk

A kérelem értékelése – A tőkeelemek beszedhetősége

A tőkeelemek beszedhetőségének a 2009/138/EK irányelv 90. cikke (4) bekezdésének b) pontja szerinti értékelése során a felügyeleti hatóságok az alábbiak mindegyikét figyelembe veszik:

65. cikk

A kérelem értékelése – Múltbéli lehívások kimenetelével kapcsolatos információk

A múltbéli lehívások kimenetelével kapcsolatos információknak a 2009/138/EK irányelv 90. cikke (4) bekezdésének c) pontja szerinti értékelése során a felügyeleti hatóságok az alábbiak mindegyikét figyelembe veszik:

66. cikk

A kiegészítő szavatoló tőke korlátlan összegéhez kapcsolódó összegmeghatározás

(1)  A felügyeleti hatóságok nem hagyhatnak jóvá korlátlan összegű kiegészítő szavatoló tőkét.

(2)  Amennyiben a felügyeleti hatóságok jóváhagynak egy adott összegű kiegészítő szavatoló tőkét, a felügyeleti hatóságok határozatának meg kell adnia, hogy a jóváhagyott összeg megegyezik-e a biztosító vagy viszontbiztosító által kért összeggel vagy alacsonyabb annál.

67. cikk

A módszer jóváhagyásával kapcsolatos, összegre és időzítésre vonatkozó követelmény

Amennyiben a felügyeleti hatóságok jóváhagynak egy, az egyes kiegészítő szavatolótőke-elemek összegének meghatározására szolgáló módszert, a felügyeleti hatóságok határozatának ki kell térnie az alábbiak mindegyikére:

2. alszakasz

A részesedések kezelése a szavatoló tőke szempontjából

68. cikk

A részesedések kezelése az alapvető szavatoló tőke meghatározásakor

(1)  A biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjének meghatározásakor a 2009/138/EK irányelv 88. cikkében említett alapvető szavatoló tőkét csökkenteni kell a pénzügyi intézményekben és hitelintézetekben fennálló, az irányelv 92. cikkének (2) bekezdésében említett olyan részesedések teljes értékével, amelyek meghaladják a 69. cikk a) pontjának i., ii., iv. és vi. alpontjában leírt elemek 10 %-át.

(2)  A biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjének meghatározásakor a 2009/138/EK irányelv 88. cikkében említett alapvető szavatoló tőkét csökkenteni kell a pénzügyi intézményekben és hitelintézetekben fennálló, az irányelv 92. cikkének (2) bekezdésében említett, az (1) bekezdésben meghatározottól eltérő részesedések értékének azon részével, amely meghaladja a 69. cikk a) pontjának i., ii., iv. és vi. alpontjában leírt elemek 10 %-át.

▼M1

(3)  Az (1) és (2) bekezdéstől függetlenül a biztosító vagy viszontbiztosító nem vonhatja le a 171. cikkben említett stratégiai részesedéseket, amelyek részét képezik a csoportszintű szavatolótőke-megfelelés 2002/87/EK irányelv I. mellékletében leírt 1. módszer vagy a 2009/138/EK irányelv 230. cikkében leírt 1. módszer szerinti kiszámításának.

▼B

(4)  A (2) bekezdésben meghatározott levonásokat arányosan kell alkalmazni az ott említett valamennyi részesedésre.

(5)  Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott levonásokat az alábbiak szerint arról a megfelelő szintről kell elvégezni, amelyen a részesedés növelte a kapcsolódó vállalkozás szavatoló tőkéjét:

2. SZAKASZ

A szavatoló tőke besorolása

69. cikk

1. szint – A szavatolótőke-elemek felsorolása

Az alábbi alapvető szavatolótőke-elemek úgy tekintendők, hogy lényegében rendelkeznek a 2009/138/EK irányelv 93. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott tulajdonságokkal, figyelembe véve az irányelv 93. cikkének (2) bekezdésében foglalt jellemzőket, és azokat 1. szintű tőkeelemként kell besorolni, amennyiben az adott elemek rendelkeznek a 71. cikkben leírt valamennyi jellemzővel:

70. cikk

▼C3

Kiegyenlítési különbözet

▼B

(1)  A 69. cikk a) pontjának vi. pontjában említett ►C3  kiegyenlítési különbözet ◄ az eszközök kötelezettségeket meghaladó teljes többlete, csökkentve az alábbiakkal:

(2)  Az eszközök kötelezettségeket meghaladó, az (1) bekezdésben említett többlete tartalmazza azt az összeget, amely megfelel a 260. cikk (2) bekezdésében meghatározott jövőbeli díjakban foglalt várható nyereségnek.

(3)  Annak meghatározása, hogy ►C3  a kiegyenlítési különbözet ◄ rendelkezik-e – és mennyiben rendelkezik – a 71. cikkben meghatározott jellemzőkkel, nem jelentheti az eszközök kötelezettségeket meghaladó többlete vagy a vállalkozás pénzügyi beszámolóiban szereplő mögöttes elemek kiszámításához használt eszközök és kötelezettségek jellemzőinek az értékelését.

71. cikk

1. szint – A besorolást meghatározó jellemzők

(1)  A 69. cikkben említett jellemzők az alábbiak:

(2)  E cikk alkalmazásában az alapvető szavatolótőke-elemek másik 1. szintű alapvető szavatolótőke-elemre való lecserélése vagy átváltása, illetve egy 1. szintű alapvető szavatolótőke-elemnek egy új, legalább ugyanolyan minőségű alapvető szavatolótőke-elem bevételeiből való visszafizetése vagy visszaváltása nem tekintendő visszafizetésnek vagy visszaváltásnak, amennyiben a lecserélés, átváltás, visszafizetés vagy visszaváltás felügyeleti jóváhagyást igényel.

(3)  Az (1) bekezdés n) pontjának alkalmazásában a 69. cikk a) pontjának i. és ii. alpontjában említett alapvető szavatolótőke-elemek esetében a kifizetéssel kapcsolatos teljes rugalmasság akkor biztosított, ha a következő összes feltétel teljesül:

(4)  Az (1) bekezdés n) pontjának alkalmazásában a 69. cikk a) pontjának iii. és v. alpontjában, valamint b) pontjában említett alapvető szavatolótőke-elemek esetében a kifizetéssel kapcsolatos teljes rugalmasság akkor biztosított, ha a következő összes feltétel teljesül:

(5)  Az (1) bekezdés e) pontja i. alpontjának alkalmazásában az alapvető szavatolótőke-elem névleges vagy tőkeösszegét úgy kell leírni, hogy az alábbiak mindegyike csökkenjen:

▼M6

(5a)  Az (1) bekezdés e) pontjának i. alpontja alkalmazásában az alapvető szavatolótőke-elem névleges vagy tőkeösszegének leírására vonatkozó rendelkezéseknek elő kell írniuk a következők mindegyikét:

▼B

(6)  Az (1) bekezdés e) pontjának ii. alpontja alkalmazásában a 69. cikk (a) pontjának i. vagy ii. pontjában felsorolt alapvető szavatolótőke-elemmé való átváltására vonatkozó rendelkezéseknek a következők valamelyikét kell előírnia:

▼M6

(6a)  Az (1) bekezdés e) pontjának ii. alpontja alkalmazásában a 69. cikk a) pontjának i. vagy ii. alpontjában felsorolt alapvető szavatolótőke-elemek átváltására vonatkozó rendelkezéseknek elő kell írniuk a következők mindegyikét:

▼B

(7)  Az alapvető szavatolótőke-elem névleges vagy tőkeösszegének el kell nyelnie a kiváltó esemény időpontjában fennálló veszteségeket. A kifizetések felfüggesztéséből vagy csökkenéséből adódó veszteségelnyelés nem tekintendő elégségesnek ahhoz, hogy az (1) bekezdés e) pontja értelmében tőkeveszteség-elnyelési mechanizmusnak minősüljön.

(8)  Az (1) bekezdés e) pontjában említett kiváltó esemény a szavatolótőke-szükségletnek való jelentős meg nem felelésnek minősül.

E bekezdés alkalmazásában a szavatolótőke-szükségletnek való meg nem felelés akkor tekintendő jelentősnek, ha az alábbi feltételek valamelyike teljesül:

A biztosító vagy viszontbiztosító az instrumentumokra irányadó rendelkezésekben az a)–c) pontokban említett eseményeken túlmenően egy vagy több további kiváltó eseményt határozhat meg.

(9)  Az (1) bekezdés d), j) és l) pontjának alkalmazásában a szavatolótőke-szükségletre való hivatkozások a minimális tőkeszükségletre való hivatkozásként értelmezendők abban az esetben, ha a minimális tőkeszükségletnek való meg nem felelés a szavatolótőke-szükségletnek való meg nem felelés előtt következik be.

▼M6

(10)  Eltérve az (1) bekezdés e) pontja szerinti azon követelménytől, miszerint a tőkeveszteség-elnyelési mechanizmust a (8) bekezdésben meghatározott kiváltó esemény aktiválja, az alapvető szavatolótőke-elem esetében nem kötelező a tőkeveszteség-elnyelési mechanizmus aktiválása az adott esemény bekövetkeztekor, amennyiben a következő feltételek mindegyike teljesül:

(11)  Az (1) bekezdés f) pontjának ii. alpontja szerinti követelménytől eltérve az alapvető szavatolótőke-elem az említett időszak előtt lehívható vagy visszaváltható, amennyiben a következő feltételek mindegyike teljesül:

▼B

72. cikk

2. szintű alapvető szavatoló tőke – A szavatolótőke-elemek felsorolása

Az alábbi alapvető szavatolótőke-elemek úgy tekintendők, hogy jelentős mértékben rendelkeznek a 2009/138/EK irányelv 93. cikke (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott tulajdonságokkal, figyelembe véve az irányelv 93. cikkének (2) bekezdésében foglalt jellemzőket, és azokat 2. szintű tőkeként kell besorolni, amennyiben a következő elemek rendelkeznek a 73. cikkben leírt valamennyi jellemzővel:

73. cikk

2. szintű alapvető szavatoló tőke – A besorolást meghatározó jellemzők

(1)   ►M1  A 72. cikkben említett jellemzők vagy az a)–i) pontban, vagy a j) pontban meghatározott jellemzők: ◄

Az f) ponttól függetlenül az alapvető szavatolótőke-elem csak az alábbi összes feltétel teljesülése esetén teheti lehetővé az adott elem visszafizetését vagy visszaváltását abban az esetben, ha a szavatolótőke-szükséglet nem teljesül, vagy a visszafizetés vagy visszaváltás annak való meg nem feleléshez vezetne:

(2)  E cikk alkalmazásában az alapvető szavatolótőke-elemek másik 1. vagy 2. szintű alapvető szavatolótőke-elemre való lecserélése vagy átváltása, illetve egy 2. szintű alapvető szavatolótőke-elemnek egy új, legalább ugyanolyan minőségű alapvető szavatolótőke-elem bevételeiből való visszafizetése vagy visszaváltása nem tekintendő visszafizetésnek vagy visszaváltásnak, amennyiben a lecserélés, átváltás, visszafizetés vagy visszaváltás felügyeleti jóváhagyást igényel.

(3)  Az (1) bekezdés f) és g) pontjának alkalmazásában a szavatolótőke-szükségletre való hivatkozások a minimális tőkeszükségletre való hivatkozásként értelmezendők abban az esetben, ha a minimális tőkeszükségletnek való meg nem felelés a szavatolótőke-szükségletnek való meg nem felelés előtt következik be.

(4)  Az (1) bekezdés e) pontjának alkalmazásában a vállalkozások a vételi opció melletti kamatemelés formájában megvalósuló visszaváltási ösztönzőket akkor tekinthetik korlátozottnak, ha az emelés a kamatszelvény kamatlábának egyetlen megemelésével valósul meg úgy, hogy az eredeti kamatláb megemelkedése nem haladja meg az alábbi összegek közül a magasabbat:

▼M6

(5)  Az (1) bekezdés c) pontja szerinti követelménytől eltérve az alapvető szavatolótőke-elem az 5 év eltelte előtt visszafizethető vagy visszaváltható, amennyiben a következő feltételek mindegyike teljesül:

▼B

74. cikk

2. szintű kiegészítő szavatoló tőke – A szavatolótőke-elemek felsorolása

A 2009/138/EK irányelv 96. cikkétől függetlenül az alábbi kiegészítő szavatolótőke-elemek úgy tekintendők, hogy jelentős mértékben rendelkeznek a 2009/138/EK irányelv 93. cikke (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott tulajdonságokkal, figyelembe véve az irányelv 93. cikkének (2) bekezdésében foglalt jellemzőket, és azokat 2. szintű tőkeként kell besorolni, amennyiben a következő elemek rendelkeznek a 75. cikkben leírt jellemzők mindegyikével:

75. cikk

2. szintű kiegészítő szavatoló tőke – A besorolást meghatározó jellemzők

A 2. szintűként történő besorolás érdekében a 74. cikkben felsorolt kiegészítő szavatolótőke-elemeknek rendelkezniük kell az 1. szintre sorolt alapvető szavatolótőke-elemek jellemzőivel a 69. és a 71. cikk szerint az adott elem lehívása és befizetése után.

76. cikk

3. szintű alapvető szavatoló tőke – A szavatolótőke-elemek felsorolása

Az alábbi alapvető szavatolótőke-elemek úgy tekintendők, hogy jelentős mértékben rendelkeznek a 2009/138/EK irányelv 93. cikke (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott tulajdonságokkal, figyelembe véve az irányelv 93. cikkének (2) bekezdésében foglalt jellemzőket, és azokat 3. szintű tőkeként kell besorolni, amennyiben a következő elemek rendelkeznek a 77. cikkben leírt valamennyi jellemzővel:

77. cikk

3. szintű alapvető szavatoló tőke – A besorolást meghatározó jellemzők

(1)  A 76. cikkben említett jellemzők az alábbiak:

Az f) ponttól függetlenül az alapvető szavatolótőke-elem csak az alábbi összes feltétel teljesülése esetén teheti lehetővé az adott elem visszafizetését vagy visszaváltását abban az esetben, ha a szavatolótőke-szükséglet nem teljesül, vagy a visszafizetés vagy visszaváltás annak való meg nem feleléshez vezetne:

(2)  E cikk alkalmazásában az alapvető szavatolótőke-elemek másik 1., 2. szintű alapvető szavatolótőke-elemre vagy 3. szintű alapvető szavatolótőke-elemre való lecserélése vagy átváltása, illetve egy 3. szintű alapvető szavatolótőke-elemnek egy új, legalább ugyanolyan minőségű alapvető szavatolótőke-elem bevételeiből való visszafizetése vagy visszaváltása nem tekintendő visszafizetésnek vagy visszaváltásnak, amennyiben a lecserélés, átváltás, visszafizetés vagy visszaváltás felügyeleti jóváhagyást igényel.

(3)  Az (1) bekezdés f) pontjának alkalmazásában a szavatolótőke-szükségletre való hivatkozások a minimális tőkeszükségletre való hivatkozásként értelmezendők abban az esetben, ha a minimális tőkeszükségletnek való meg nem felelés a szavatolótőke-szükségletnek való meg nem felelés előtt következik be.

(4)  Az (1) bekezdés e) pontjának alkalmazásában a vállalkozások a vételi opció melletti kamatemelés formájában megvalósuló visszaváltási ösztönzőket akkor tekinthetik korlátozottnak, ha az emelés a kamatszelvény kamatlábának egyetlen megemelésével valósul meg úgy, hogy az eredeti kamatláb megemelkedése nem haladja meg az alábbi összegek közül a magasabbat:

▼M6

(5)  Az (1) bekezdés c) pontja szerinti követelménytől eltérve az alapvető szavatolótőke-elem a kibocsátás dátumát követő 5 évnél hamarabb visszafizethető vagy visszaváltható, amennyiben a következő feltételek mindegyike teljesül:

▼B

78. cikk

3. szintű kiegészítő szavatoló tőke – A szavatolótőke-elemek felsorolása

A felügyeleti hatóság által a 2009/138/EK irányelv 90. cikke alapján jóváhagyott és a 75. cikkben meghatározott jellemzőkkel nem teljes körűen rendelkező kiegészítő szavatolótőke-elemeket 3. szintű kiegészítő szavatolótőke-elemként kell besorolni.

79. cikk

A szavatolótőke-elemek értékelésének és besorolásának a felügyeleti hatóság általi jóváhagyása

(1)  A 2009/138/EK irányelv 90. cikkének sérelme nélkül, ha egy szavatolótőke-elem nem szerepel a szavatolótőke-elemek 69., 72., 74., 76. és 78. cikkben meghatározott felsorolásában, a biztosító vagy viszontbiztosító csak akkor tekintheti az adott elemet szavatoló tőkének, ha a felügyeleti hatóság jóváhagyta az adott elem értékelését és besorolását.

(2)  A felügyeleti hatóságnak a biztosító vagy viszontbiztosító által benyújtott dokumentumok alapján az alábbiakat kell értékelnie az olyan szavatolótőke-elemek értékelésének és besorolásának a jóváhagyásakor, amelyek nem szerepelnek a szavatolótőke-elemek 69., 72., 74., 76. és 78. cikkben meghatározott felsorolásában:

(3)  A szavatolótőke-elemek 69., 72. és 76. cikkben meghatározott felsorolásában nem szereplő alapvető szavatolótőke-elemek csak akkor sorolhatók be 1. szintű alapvető szavatolótőke-elemként, ha teljes mértékben befizették őket.

(4)  A felügyeleti hatóság által e cikk szerint jóváhagyott szavatolótőke-elemekre a 82. cikkben leírt mennyiségi korlátok vonatkoznak.

3. SZAKASZ

A szavatoló tőke figyelembevétele

1. alszakasz

Elkülönített alapok

80. cikk

Elkülönített alapok miatti kiigazítások

(1)   ►C3  A kiegyenlítési különbözet ◄ 70. cikk (1) bekezdésének e) pontjában említett csökkentésére akkor van szükség, ha egy elkülönített alapban szereplő szavatolótőke-elemek csak korlátozott mértékben képesek elnyelni a folyamatos működés során jelentkező veszteségeket, mert az alábbi okok bármelyike miatt nem ruházhatók át a biztosítón vagy viszontbiztosítón belül:

(2)  Az (1) bekezdésben említett szavatolótőke-elemek (a továbbiakban: korlátozott szavatolótőke-elemek) nem tartalmazzák a részvényeseknek tulajdonítható jövőbeli átruházások értékét.

81. cikk

Kiigazítás elkülönített alapok és illeszkedési kiigazítási portfóliók esetén

(1)   ►C3  A kiegyenlítési különbözet ◄ kiszámítása céljából a biztosító vagy viszontbiztosító a 70. cikkben említett, az eszközök kötelezettségeket meghaladó többletét a következő összegek összehasonlításával csökkenti:

Amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító a standard formula alapján számítja ki a szavatolótőke-szükségletet, az elvi szavatolótőke-szükségletet a 217. cikk szerint kell kiszámítani.

Amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító egy belső modell alapján számítja ki a szavatolótőke-szükségletet, az elvi szavatolótőke-szükségletet az adott belső modell alapján kell kiszámítani, mintha a biztosító vagy viszontbiztosító csak az elkülönített alapban vagy az illeszkedési kiigazítási portfólióban foglalt üzleti tevékenységet folytatná.

(2)  Az (1) bekezdéstől eltérve, ha egy elkülönített alapon belüli eszközök, kötelezettségek és kockázatok nem jelentősek, a biztosító vagy viszontbiztosító a korlátozott szavatolótőke-elemek teljes összegével csökkentheti ►C3  a kiegyenlítési különbözetet. ◄

2. alszakasz

Mennyiségi korlátozások

82. cikk

Figyelembevétel és az 1., 2., és 3. szintekre alkalmazandó korlátok

(1)  A szavatolótőke-szükséglet tekintetében a 2. és a 3. szinthez tartozó elemek figyelembe vehető összegére a következő összes mennyiségi korlát alkalmazandó:

(2)  A minimális tőkeszükséglet tekintetében a 2. szinthez tartozó elemek figyelembe vehető összegére a következő összes mennyiségi korlát alkalmazandó:

(3)  Az (1) bekezdés a) pontjában és a (2) bekezdés a) pontjában említett határokon belül a következő alapvető szavatolótőke-elemek összege nem érheti el az 1. szinthez tartozó elemek teljes összegének 20 %-át:

V. FEJEZET

SZAVATOLÓTŐKE-SZÜKSÉGLET: STANDARD FORMULA

1. SZAKASZ

Általános rendelkezések

1. alszakasz

Forgatókönyv-alapú számítások

83. cikk

(1)  Amennyiben az alapvető szavatolótőke-szükséglet valamely moduljának vagy részmoduljának a számítása egy forgatókönyvnek a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjére gyakorolt hatásán alapul, az alábbi feltevések mindegyikével élni kell a számítás során:

(2)  A biztosítástechnikai tartalékoknak az adott forgatókönyv biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjére gyakorolt, az (1) bekezdésben említett hatásán alapuló kiszámítása nem módosíthatja a jövőbeni diszkrecionális nyereségrészesedések értékét és tekintettel kell lennie az alábbiakra:

(3)  A biztosító vagy viszontbiztosító egyszerűsített módszerekkel számíthatja ki az adott forgatókönyv hatásának az (1) bekezdésben említett meghatározása nyomán létrejött biztosítástechnikai tartalékokat, amennyiben az egyszerűsített módszer nem eredményezi a szavatolótőke-szükséglet téves bemutatását oly módon, hogy azzal befolyásolja a döntéshozatalt vagy a szavatolótőke-szükségletre vonatkozó információ felhasználója általi megítélést, kivéve, ha az egyszerűsített számításon alapuló szavatolótőke-szükséglet meghaladja a standard formula szerinti számítás eredményeképpen adódó szavatolótőke-szükségletet.

(4)  Az eszközöknek és kötelezettségeknek az adott forgatókönyv (1) bekezdésben említett hatásán alapuló kiszámításakor tekintettel kell lenni arra, hogy a forgatókönyv milyen hatást fejt ki a vállalkozás 209–215. cikk szerinti kockázatcsökkentő instrumentumainak értékére.

(5)  Amennyiben a forgatókönyv a biztosítók vagy viszontbiztosítók alapvető szavatoló tőkéjének növekedését eredményezné, a modul vagy részmodul számításának azon a feltevésen kell alapulnia, hogy a forgatókönyv nem befolyásolja az alapvető szavatoló tőkét.

2. alszakasz

Áttekintés elve

84. cikk

(1)  A szavatolótőke-szükségletet az összes kollektív befektetési vállalkozás és alapba csomagolt befektetés mögöttes eszközei alapján kell kiszámítani (áttekintés elve).

(2)  Az (1) bekezdésben említett áttekintés elve az alábbiakra is vonatkozik:

▼M6

(3)  A 88. cikk követelményeinek teljesítése esetén, és amennyiben az áttekintés elve nem alkalmazható egy kollektív befektetési vállalkozásra vagy egy alapba csomagolt befektetésre, a szavatolótőke-szükséglet a kollektív befektetési vállalkozás vagy alap célul kitűzött mögöttes eszközallokációja alapján vagy – ha a célul kitűzött mögöttes eszközallokáció nem áll a vállalkozás rendelkezésére – a legutóbb jelentett eszközallokációja alapján számítható ki, feltéve, hogy a mögöttes eszközöket mindkét esetben az adott célallokációnak vagy a legutóbb jelentett eszközallokációnak megfelelően kezelik, és a kitettségek és kockázatok várhatóan nem változnak lényegesen rövid idő alatt.

E számítás céljaira adatcsoportok is használhatók, amennyiben azok lehetővé teszik a standard formula valamennyi releváns részmoduljának és forgatókönyvének prudens módon történő kiszámítását, és azokat a biztosító vagy viszontbiztosító teljes eszközértékének legfeljebb 20 %-ára alkalmazzák.

▼M6

(3a)  Azon eszközök arányának meghatározása céljából, amelyekre vonatkozóan a (3) bekezdésben említett adatcsoportokat alkalmazzák, a biztosító vagy viszontbiztosító nem veheti figyelembe a kollektív befektetési vállalkozás vagy az alapba csomagolt befektetés mögöttes eszközeit, amelyek olyan, indexhez vagy befektetési egységekhez kötött kötelezettségek mögött állnak, amelyeknél a piaci kockázatot a szerződő viseli.

▼M6

(4)   ►M8  A (2) bekezdés nem vonatkozik a kapcsolt vállalkozásokba irányuló befektetésekre, kivéve azon befektetéseket, amelyekre vonatkozóan a következő feltételek mindegyike teljesül: ◄

E bekezdés alkalmazásában a „kapcsolt vállalkozás” és „részesedő vállalkozás” jelentése megegyezik a 2009/138/EK irányelv 212. cikke (1) és (2) bekezdésében szereplő jelentéssel.

▼B

3. alszakasz

Regionális kormányzatok és helyi hatóságok

85. cikk

A regionális kormányzatok és helyi hatóságok kategorizálásának feltétele, hogy az ezekkel szembeni kockázati kitettség ne különbözzön a központi kormányzatnak való kitettségtől az előzőek önálló adókivetési jogköréből, valamint a nemteljesítési kockázatukat csökkentő konkrét intézményi berendezkedésből adódóan.

4. alszakasz

Lényeges báziskockázat

86. cikk

A 210. cikk (2) bekezdésétől függetlenül, ha egy biztosító vagy viszontbiztosító olyan viszontbiztosítási szerződésekkel vagy különleges célú gazdasági egységekkel ruházza át a biztosítási kockázatot, amelyeknél lényeges báziskockázat áll fenn a biztosítási kockázat és a kockázatcsökkentési technika közötti pénznembeli eltérés miatt, a biztosító vagy viszontbiztosító figyelembe veheti a kockázatcsökkentési technikát a szavatolótőke-szükséglet standard formula szerinti számításában, amennyiben a kockázatcsökkentési technika megfelel a 209. cikknek, a 210. cikk (1), (3) és (4) bekezdésének és a 211. cikknek, és a számítást a következőképpen végzik el:

5. alszakasz

Az alapvető szavatolótőke-szükséglet számítása

87. cikk

Az alapvető szavatolótőke-szükséglet tartalmazza az immateriális javak kockázati modulját, és a következőképpen számítandó ki:

ahol:

6. alszakasz

Arányosság és egyszerűsítés

88. cikk

Arányosság

(1)   ►M6  A 2009/138/EK irányelv 109. cikke alkalmazásában a biztosító vagy viszontbiztosító az alábbiak mindegyikét magában foglaló értékeléssel meghatározza, hogy az egyszerűsített számítás arányos-e a kockázatok jellegével, nagyságrendjével és összetettségével: ◄

▼M6

(2)  Az egyszerűsített számítás nem tekinthető a kockázatok jellegével, nagyságrendjével és összetettségével arányosnak, ha az (1) bekezdés b) pontjában említett hiba a szavatolótőke-szükséglet téves bemutatását eredményezi oly módon, hogy azzal befolyásolja a döntéshozatalt vagy a szavatolótőke-szükségletre vonatkozó információ felhasználója általi megítélést, kivéve, ha az egyszerűsített számításon alapuló szavatolótőke-szükséglet meghaladja a standard számítás eredményeképpen adódó szavatolótőke-szükségletet.

▼B

89. cikk

Az egyszerűsítésekre vonatkozó általános rendelkezések zárt biztosítók és zárt viszontbiztosítók esetén

A 2009/138/EK irányelv 13. cikkének 2. és 5. pontjában meghatározott zárt biztosítók és zárt viszontbiztosítók az e rendelet 90., 103., 105. és 106. cikkében foglalt egyszerűsített számítást alkalmazhatnak, ha teljesülnek a rendelet 88. cikkében leírt feltételek és az összes alábbi követelmény:

90. cikk

A nem-életbiztosítási díj- és tartalékkockázat tőkeszükségletének a zárt biztosítók és zárt viszontbiztosítók által alkalmazható egyszerűsített kiszámítása

(1)  A 88. és a 89. cikk követelményeinek teljesítése esetén a zárt biztosítók és zárt viszontbiztosítók a következőképpen számíthatják ki a nem-életbiztosítási díj- és tartalékkockázat tőkeszükségletét:

,

ahol s a II. mellékletben meghatározott valamennyi szegmensre vonatkozik.

(2)  Az (1) bekezdés alkalmazásában egy adott II. mellékletben meghatározott s szegmens nem-életbiztosítási díj- és tartalékkockázatának a tőkeszükséglete a következőképpen számítandó ki:

ahol:

▼M6

90a. cikk

A biztosítási szerződések nem-életbiztosítási törlési kockázati részmodulban történő megszakítására vonatkozó egyszerűsített számítás

A 118. cikk (1) bekezdésének a) pontja alkalmazásában, amennyiben a 88. cikk követelményei teljesülnek, a biztosítók és viszontbiztosítók szerződéscsoportok alapján határozhatják meg azokat a biztosítási szerződéseket, amelyek megszűnése a kockázati ráhagyás nélküli biztosítástechnikai tartalékok növekedését eredményezné, feltéve, hogy a csoportosítás megfelel a 35. cikk a), b) és c) pontjában meghatározott követelményeknek.

90b. cikk

Természetikatasztrófa-kockázatok biztosítási összegének egyszerűsített számítása

1.  A 88. cikk követelményeinek teljesítése esetén a biztosító vagy viszontbiztosító a 121. cikk (6) bekezdésének b) pontjában és (7) bekezdésében említett szélviharkockázatra vonatkozó biztosítási összeget kockázatizóna-csoportok alapján is kiszámíthatja. A csoporton belüli egyes kockázati zónák mindegyikének egyazon, az V. mellékletben meghatározott régión belül kell elhelyezkednie. Amennyiben a 121. cikk (6) bekezdésének b) pontjában említett, szélviharkockázatra vonatkozó biztosítási összeget kockázatizóna-csoport alapján számítják ki, a 121. cikk (6) bekezdésének a) pontjában említett szélviharkockázatra vonatkozó kockázati súly az adott csoporton belüli, a X. mellékletben a szélviharkockázatra vonatkozóan meghatározott legmagasabb kockázati súlyt képviselő kockázati zóna szélviharkockázatának kockázati súlya.

2.  A 88. cikk követelményeinek teljesítése esetén a biztosító vagy viszontbiztosító a 122. cikk (3) bekezdésének b) pontjában és (4) bekezdésében említett földrengéskockázatra vonatkozó biztosítási összeget kockázatizóna-csoportok alapján is kiszámíthatja. A csoporton belüli egyes kockázati zónák mindegyikének egyazon, a VI. mellékletben meghatározott régión belül kell elhelyezkednie. Amennyiben a 122. cikk (3) bekezdésének b) pontjában említett, földrengéskockázatra vonatkozó biztosítási összeget kockázatizóna-csoport alapján számítják ki, a 122. cikk (3) bekezdésének a) pontjában említett földrengéskockázatra vonatkozó kockázati súly az adott csoporton belüli, a X. mellékletben a földrengéskockázatra vonatkozóan meghatározott legmagasabb kockázati súlyt képviselő kockázati zóna földrengéskockázatának kockázati súlya.

3.  A 88. cikk követelményeinek teljesítése esetén a biztosító vagy viszontbiztosító a 123. cikk (6) bekezdésének b) pontjában és (7) bekezdésében említett árvízkockázatra vonatkozó biztosítási összeget kockázatizóna-csoportok alapján is kiszámíthatja. A csoporton belüli egyes kockázati zónák mindegyikének egyazon, a VII. mellékletben meghatározott régión belül kell elhelyezkednie. Amennyiben a 123. cikk (6) bekezdésének b) pontjában említett, árvízkockázatra vonatkozó biztosítási összeget kockázatizóna-csoport alapján számítják ki, a 123. cikk (6) bekezdésének a) pontjában említett árvízkockázatra vonatkozó kockázati súly az adott csoporton belüli, a X. mellékletben az árvízkockázatra vonatkozóan meghatározott legmagasabb kockázati súlyt képviselő kockázati zóna árvízkockázatának kockázati súlya.

4.  A 88. cikk követelményeinek teljesítése esetén a biztosító vagy viszontbiztosító a 124. cikk (6) bekezdésének b) pontjában és (7) bekezdésében említett jégesőkockázatra vonatkozó biztosítási összeget kockázatizóna-csoportok alapján is kiszámíthatja. A csoporton belüli egyes kockázati zónák mindegyikének egyazon, a VIII. mellékletben meghatározott régión belül kell elhelyezkednie. Amennyiben a 124. cikk (6) bekezdésének b) pontjában említett, jégesőkockázatra vonatkozó biztosítási összeget kockázatizóna-csoport alapján számítják ki, a 124. cikk (6) bekezdésének a) pontjában említett jégesőkockázatra vonatkozó kockázati súly az adott csoporton belüli, a X. mellékletben a jégesőkockázatra vonatkozóan meghatározott legmagasabb kockázati súlyt képviselő kockázati zóna jégesőkockázatának kockázati súlya.

5.  A 88. cikk követelményeinek teljesítése esetén a biztosító vagy viszontbiztosító a 125. cikk (2) bekezdésében említett földcsuszamlás- és talajsüllyedés-kockázatra vonatkozó súlyozott biztosítási összeget kockázatizóna-csoportok alapján is kiszámíthatja. Amennyiben a 125. cikk (2) bekezdésében említett, földcsuszamlás- és talajsüllyedés-kockázatra vonatkozó súlyozott biztosítási összeget kockázatizóna-csoport alapján számítják ki, a 125. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett földcsuszamlás- és talajsüllyedés-kockázatra vonatkozó kockázati súly az adott csoporton belüli, a X. mellékletben a földcsuszamlás- és talajsüllyedés-kockázatra vonatkozóan meghatározott legmagasabb kockázati súlyt képviselő kockázati zóna földcsuszamlás- és talajsüllyedés-kockázatának kockázati súlya.

90c. cikk

A tűzkockázat tőkeszükségletének egyszerűsített számítása

(1)  A 88. cikk követelményeinek teljesítése esetén a biztosító vagy viszontbiztosító a következőképpen számíthatja ki a 132. cikk (1) bekezdésében említett tűzkockázat tőkeszükségletét:

ahol:

(2)  A biztosító vagy viszontbiztosító legnagyobb ipari tűzkockázat-koncentrációja a következőképpen számítandó ki:

ahol Ek,i a k. legnagyobb ipari tűzkockázati kitettség kerületén belüli teljes kitettséget jelöli.

(3)  A biztosító vagy viszontbiztosító legnagyobb kereskedelmi tűzkockázat-koncentrációja a következőképpen számítandó ki:

ahol Ek,c a k. legnagyobb kereskedelmi tűzkockázati kitettség kerületén belüli teljes kitettséget jelöli.

(4)  A biztosító vagy viszontbiztosító legnagyobb lakossági tűzkockázat-koncentrációja a következőképpen számítandó ki:

ahol:

(5)  A (2), (3) és (4) bekezdés alkalmazásában a biztosító vagy viszontbiztosító a k. legnagyobb ipari, kereskedelmi és lakossági tűzkockázati kitettség kerületén belüli teljes kitettsége a biztosító vagy viszontbiztosító által egy olyan épületcsoportra vonatkozóan nyújtott biztosítási összeg, amely megfelel a következő feltételek mindegyikének:

Az épületekre vonatkozóan nyújtott biztosítási összeg meghatározásához a biztosítók és viszontbiztosítók figyelembe veszik az összes olyan viszontbiztosítási szerződést és különleges célú gazdasági egységet, amely az adott épülettel kapcsolatos biztosítási kárigények esetén kifizetést teljesít. Azok a viszontbiztosítási szerződések és különleges célú gazdasági egységek, amelyek az adott épülethez nem kapcsolódó feltételek hatálya alá tartoznak, nem vehetők figyelembe.

(6)  A piaci részesedés alapú lakossági tűzkockázati kitettség a következőképpen számítandó ki:

ahol:

▼B

91. cikk

Az életbiztosítási halandósági kockázat tőkeszükségletének egyszerűsített számítása

A 88. cikk követelményeinek teljesítése esetén a biztosító vagy viszontbiztosító a következőképpen számíthatja ki az életbiztosítási halandósági kockázat tőkeszükségletét:

▼M6

▼B

ahol a pozitív kockáztatott tőkével rendelkező biztosítási és viszontbiztosítási szerződések esetében:

▼M6

▼B

92. cikk

Az életbiztosítási hosszú élet kockázat tőkeszükségletének egyszerűsített számítása

A 88. cikk követelményeinek teljesítése esetén a biztosító vagy viszontbiztosító a következőképpen számíthatja ki az életbiztosítási hosszú élet kockázat tőkeszükségletét:

ahol a 138. cikk (2) bekezdésében említett szerződések tekintetében:

93. cikk

Az életbiztosítási rokkantsági-betegségi kockázat tőkeszükségletének egyszerűsített számítása

A 88. cikk követelményeinek teljesítése esetén a biztosító vagy viszontbiztosító a következőképpen számíthatja ki az életbiztosítási rokkantsági-betegségi kockázat tőkeszükségletét:

SCRdisability-morbidity =

0,35 · CAR 1 · d 1 + 0,25 · 1,1 (n – 3)/2 · (n – 1) · CAR 2 · d 2 + 0,2 · 1,1 (n –1)/2 · t · n · BEdis

ahol a pozitív kockáztatott tőkével rendelkező biztosítási és viszontbiztosítási szerződések esetében:

94. cikk

Az életbiztosítási költségkockázat tőkeszükségletének egyszerűsített számítása

A 88. cikk követelményeinek teljesítése esetén a biztosító vagy viszontbiztosító a következőképpen számíthatja ki az életbiztosítási költségkockázat tőkeszükségletét:

ahol:

95. cikk

A törlési arányok tartós változásai tőkeszükségletének egyszerűsített számítása

(1)  A 88. cikk követelményeinek teljesítése esetén a biztosító vagy viszontbiztosító a következőképpen számíthatja ki a törlési arányok tartós növekedéséből adódó kockázat tőkeszükségletét:

ahol:

(2)  A 88. cikk követelményeinek teljesítése esetén a biztosító vagy viszontbiztosító a következőképpen számíthatja ki a törlési arányok tartós csökkenéséből adódó kockázat tőkeszükségletét:

ahol:

(3)  A biztosítási szerződések (1) és (2) bekezdésben említett visszavásárlási különbözete az alábbiak közötti különbség:

▼M6

95a. cikk

Az életbiztosítási törlési kockázati részmodul kockázatai tőkeszükségletének egyszerűsített számítása

A 88. cikk követelményeinek teljesítése esetén a biztosító vagy viszontbiztosító az alábbi tőkeszükségletek mindegyikét szerződéscsoportok alapján is kiszámíthatja, feltéve, hogy a csoportosítás megfelel a 35. cikk a), b) és c) pontjában meghatározott követelményeknek:

▼B

96. cikk

Az életbiztosítási katasztrófakockázat tőkeszükségletének egyszerűsített számítása

A 88. cikk követelményeinek teljesítése esetén a biztosító vagy viszontbiztosító a következőképpen számíthatja ki az életbiztosítási katasztrófakockázat tőkeszükségletét:

ahol:

▼M6

96a. cikk

A biztosítási szerződések NSLT egészségbiztosítási törlési kockázati részmodulban történő megszakítására vonatkozó egyszerűsített számítás

A 150. cikk (1) bekezdésének a) pontja alkalmazásában, amennyiben a 88. cikk követelményei teljesülnek, a biztosítók és viszontbiztosítók szerződéscsoportok alapján határozhatják meg azokat a biztosítási szerződéseket, amelyek megszűnése a kockázati ráhagyás nélküli biztosítástechnikai tartalékok növekedését eredményezné, feltéve, hogy a csoportosítás megfelel a 35. cikk a), b) és c) pontjában meghatározott követelményeknek.

▼B

97. cikk

Az egészségbiztosítási halandósági kockázat tőkeszükségletének egyszerűsített számítása

A 88. cikk követelményeinek teljesítése esetén a biztosító vagy viszontbiztosító a következőképpen számíthatja ki az egészségbiztosítási halandósági kockázat tőkeszükségletét:

▼M6

▼B

ahol a pozitív kockáztatott tőkével rendelkező biztosítási és viszontbiztosítási szerződések esetében:

▼M6

▼B

98. cikk

Az egészségbiztosítási hosszú élet kockázat tőkeszükségletének egyszerűsített számítása

A 88. cikk követelményeinek teljesítése esetén a biztosító vagy viszontbiztosító a következőképpen számíthatja ki az egészségbiztosítási hosszú élet kockázat tőkeszükségletét:

ahol a 138. cikk (2) bekezdésében említett szerződések tekintetében:

99. cikk

A rokkantsági-betegségi egészségügyi költségkockázat tőkeszükségletének egyszerűsített számítása

A 88. cikk követelményeinek teljesítése esetén a biztosító vagy viszontbiztosító a következőképpen számíthatja ki a rokkantsági-betegségi gyógyászati költségkockázat tőkeszükségletét:

ahol:

100. cikk

A jövedelembiztosítási rokkantsági-betegségi kockázat tőkeszükségletének egyszerűsített számítása

A 88. cikk követelményeinek teljesítése esetén a biztosító vagy viszontbiztosító a következőképpen számíthatja ki a jövedelembiztosítási rokkantsági-betegségi kockázat tőkeszükségletét:

SCRincome-protection-disability-morbidity =

0,35 · CAR 1 · d 1 + 0,25 · 1,1 (n – 3)/2 · (n – 1) · CAR 2 · d 2 + 0,2 · 1,1 (n –1)/2 · t · n · BEdis

ahol a pozitív kockáztatott tőkével rendelkező biztosítási és viszontbiztosítási szerződések esetében:

101. cikk

Az egészségbiztosítási költségkockázat tőkeszükségletének egyszerűsített számítása

A 88. cikk követelményeinek teljesítése esetén a biztosító vagy viszontbiztosító a következőképpen számíthatja ki az egészségbiztosítási költségkockázat tőkeszükségletét:

ahol:

102. cikk

Az életbiztosítási tartalékolási technikákhoz hasonlóan kezelt (SLT) egészségbiztosítási törlési kockázat tőkeszükségletének egyszerűsített számítása

(1)  A 88. cikk követelményeinek teljesítése esetén a biztosító vagy viszontbiztosító a következőképpen számíthatja ki a törlési arányok tartós növekedéséből adódó, a 159. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett kockázat tőkeszükségletét:

ahol:

(2)  A 88. cikk követelményeinek teljesítése esetén a biztosító vagy viszontbiztosító a következőképpen számíthatja ki a törlési arányok tartós csökkenéséből adódó, a 159. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett kockázat tőkeszükségletét:

ahol:

(3)  A biztosítási szerződések (1) és (2) bekezdésben említett visszavásárlási különbözete az alábbiak közötti különbség:

▼M6

102a. cikk

Az SLT egészségbiztosítási törlési kockázati részmodul kockázatai tőkeszükségletének egyszerűsített számítása

A 88. cikk követelményeinek teljesítése esetén a biztosító vagy viszontbiztosító az alábbi tőkeszükségletek mindegyikét szerződéscsoportok alapján is kiszámíthatja, feltéve, hogy a csoportosítás megfelel a 35. cikk a), b) és c) pontjában meghatározott követelményeknek:

▼B

103. cikk

A kamatlábkockázat tőkeszükségletének egyszerűsített számítása zárt biztosítók és zárt viszontbiztosítók esetén

(1)  A 88. és a 89. cikk követelményeinek teljesítése esetén a zárt biztosítók és zárt viszontbiztosítók a következőképpen számíthatják ki a 165. cikkben említett kamatlábkockázat tőkeszükségletét:

(2)  E cikk (1) bekezdésének a) pontja alkalmazásában egy adott pénznem tekintetében a hozamgörbe növekedésének kockázatához kapcsolódó tőkeszükséglet a következőképpen számítandó ki:

ahol:

(3)  E cikk (1) bekezdésének b) pontja alkalmazásában egy adott pénznem tekintetében a hozamgörbe csökkenésének kockázatához kapcsolódó tőkeszükséglet a következőképpen számítandó ki:

ahol:

(4)  A (2) bekezdés a) és c) pontjában, illetve a (3) bekezdés a) és c) pontjában említett i futamidő-intervallumok és duri egyszerűsített ►C3  átlagos hátralévő futamidő ◄ a következőképpen alakul:

104. cikk

A kötvények és hitelek kamatréskockázatának egyszerűsített számítása

(1)  A 88. cikk követelményeinek teljesítése esetén a biztosító vagy viszontbiztosító a következőképpen számíthatja ki az e rendelet 176. cikkében említett kamatréskockázat tőkeszükségletét:

ahol:

(2)  stressi (lásd az (1) bekezdés f) pontját) az egyes i hitelminőségi besorolások esetében a következőképpen számítandó ki:
, ahol duri az i hitelminőségi besorolású kötvények és hitelek kamatréskockázatának a tőkeszükséglete által érintett eszközök években megadott módosított átlagos hátralévő futamideje, bi pedig a következő táblázat szerint kerül meghatározásra:

(3)  az (1) bekezdés e) pontjában említett durnorating és a (2) bekezdésben említett duri nem lehet kevesebb, mint 1 év.

105. cikk

A kötvények és hitelek kamatréskockázata tőkeszükségletének egyszerűsített számítása zárt biztosító vagy viszontbiztosító esetén

A 88. és a 89. cikk követelményeinek teljesítése esetén a zárt biztosítók és zárt viszontbiztosítók azon feltevés alapján számíthatják ki a 176. cikkben említett kamatréskockázat tőkeszükségletét, hogy minden eszköz 3-as hitelminőségi besorolást kap.

▼M6

105a. cikk

A kockázati tényező egyszerűsített számítása a kamatréskockázati részmodulban és a piaci kockázatkoncentrációs részmodulban

A 88. cikk követelményeinek teljesítése esetén a biztosító vagy viszontbiztosító a 180. cikk (2)–(16) bekezdése szerinti számításokba bevonandó kötvényektől eltérő kötvényhez a 176. cikk (3) bekezdésének alkalmazásában a 3-as hitelminőségi besorolásnak megfelelő stressi kockázati tényezőt rendelhet, és e kötvényt a 182. cikk (4) bekezdése szerinti súlyozott átlagos hitelminőségi besorolás kiszámítása céljából a 3-as hitelminőségi besoroláshoz rendelheti, feltéve, hogy az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

▼B

106. cikk

A piaci kockázatkoncentráció tőkeszükségletének egyszerűsített számítása zárt biztosító vagy viszontbiztosító esetén

A 88. és a 89. cikk követelményeinek teljesítése esetén a zárt biztosítók és zárt viszontbiztosítók a következő feltevésekkel élhetnek a koncentrációs kockázat tőkeszükségletének kiszámításakor:

107. cikk

A viszontbiztosítási megállapodások és az értékpapírosítás kockázatcsökkentő hatásának egyszerűsített számítása

(1)   ►M6  A 88. cikk követelményeinek teljesítése esetén és amennyiben a viszontbiztosítási megállapodásokból vagy értékpapírosításokból és az érintett adósoktól megtérülő összegek legjobb becslése nem negatív, a biztosító vagy viszontbiztosító a következőképpen számíthatja ki a viszontbiztosítási megállapodások és értékpapírosítások biztosítási kockázatra gyakorolt, 196. cikkben említett kockázatcsökkentő hatását: ◄

ahol

(2)  A viszontbiztosítási megállapodások és értékpapírosítások biztosítási kockázatra gyakorolt, valamennyi partnerre vonatkozó, az (1) bekezdésben említett kockázatcsökkentő hatása a következő tőkeszükségletek közötti különbség:

108. cikk

Az arányos viszontbiztosítási megállapodások kockázatcsökkentő hatásának egyszerűsített számítása

▼M6

A 88. cikk követelményeinek teljesítése esetén és amennyiben az arányos viszontbiztosítási megállapodásokból és az érintett adósoktól megtérülő összegek legjobb becslése i partner esetében nem negatív, a biztosító vagy viszontbiztosító a következőképpen számíthatja ki a viszontbiztosítási megállapodás j biztosítási kockázatra gyakorolt, 196. cikkben említett kockázatcsökkentő hatását i partner esetében:

▼B

ahol

109. cikk

Egyszerűsített számítás kockázatközösségi megállapodások esetén

A 88. cikk követelményeinek teljesítése esetén a biztosító vagy viszontbiztosító a következő egyszerűsített számítást alkalmazhatja a 193., 194. és 195. cikk alkalmazásában:

▼M6

110. cikk

Egyszerűsített számítás – ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettségek csoportosítása

A 88. cikk követelményeinek teljesítése esetén a biztosító vagy viszontbiztosító az ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettségek csoportjára is kiszámíthatja a 192. cikkben meghatározott nemteljesítési veszteséget, ideértve a biztosítási és piaci kockázatokra gyakorolt kockázatcsökkentő hatást és a biztosíték kockázattal korrigált értékét is. Ebben az esetben az ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettségek csoportjához a csoportban szereplő ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettségekhez rendelt 199. cikk szerinti legnagyobb nemteljesítési valószínűséget kell rendelni.

▼B

111. cikk

A kockázatcsökkentő hatás egyszerűsített számítása

A 88. cikk követelményeinek teljesítése esetén a biztosító vagy viszontbiztosító a 196. cikkben említett viszontbiztosítási megállapodások, értékpapírosítások és származtatott termékek biztosítási és piaci kockázatra gyakorolt kockázatcsökkentő hatását a következő tőkeszükségletek közötti különbségként számíthatja ki:

▼M6

▼B

▼M6

111a. cikk

A biztosítási kockázatra gyakorolt kockázatcsökkentő hatás egyszerűsített számítása

A 196. cikk alkalmazásában, amennyiben a 88. cikk követelményei teljesülnek, és a viszontbiztosítási megállapodás, értékpapírosítás vagy származtatott ügylet a II. mellékletben, illetve adott esetben a XIV. mellékletben meghatározott szegmensek közül csak az egyik szegmens (s szegmens) kötelezettségeit fedi le, a biztosító vagy viszontbiztosító a következő módon számíthatja ki a viszontbiztosítási megállapodás, értékpapírosítás vagy származtatott ügylet biztosítási kockázatra gyakorolt kockázatcsökkentő hatását:

ahol:

▼B

112. cikk

A biztosíték kockázattal korrigált értékének egyszerűsített számítása a biztosíték gazdasági hatásának figyelembevételére

(1)  E rendelet 88. cikkének való megfelelés esetén, és amennyiben a partnerekre és a harmadik felekre vonatkozó, a 197. cikk (1) bekezdésében foglalt követelmények egyaránt teljesülnek, a biztosítók vagy viszontbiztosítók a rendelet 197. cikkének alkalmazásakor az 1. cikk 26. b) pontjával összhangban értékpapír útján nyújtott biztosíték kockázattal korrigált értékét a biztosítékként szolgáló eszközöknek a 2009/138/EK irányelv 75. cikke szerint vett értéke 85 %-ának vehetik.

(2)  E rendelet 88. és 214. cikkének való megfelelés esetén, és amennyiben a 197. cikk (1) bekezdésében foglalt, a partnerekre vonatkozó követelmény teljesül, de a 197. cikk (1) bekezdésében foglalt, a harmadik felekre vonatkozó követelmény nem teljesül, a biztosítók vagy viszontbiztosítók a rendelet 197. cikkének alkalmazásakor az 1. cikk 26. b) pontjával összhangban értékpapír útján nyújtott biztosíték kockázattal korrigált értékét a biztosítékként szolgáló eszközöknek a 2009/138/EK irányelv 75. cikke szerint vett értéke 75 %-ának vehetik.

▼M6

112a. cikk

A viszontbiztosítás nemteljesítési veszteségének egyszerűsített számítása

A 88. cikk követelményeinek teljesítése esetén a biztosító vagy viszontbiztosító a következőképpen számíthatja ki a viszontbiztosítási megállapodások vagy biztosítási értékpapírosítások a 192. cikk (2) bekezdésének első albekezdésében említett nemteljesítési veszteségét:

ahol:

112b. cikk

Az 1-es típusú kitettségek partner általi nemteljesítési kockázata tőkeszükségletének egyszerűsített számítása

A 88. cikk követelményeinek teljesítése esetén és amennyiben az 1-es típusú kitettségek veszteségmegoszlásának a 200. cikk (4) bekezdése szerint meghatározott szórása alacsonyabb, mint az összes 1-es típusú kitettség teljes nemteljesítési veszteségének 20 %-a, vagy azzal egyenlő, a biztosító vagy viszontbiztosító a következőképpen számíthatja ki a partner általi nemteljesítési kockázat 200. cikk (1) bekezdésében említett tőkeszükségletét:

ahol σ az 1-es típusú kitettségek veszteségmegoszlásának a 200. cikk (4) bekezdése szerint meghatározott szórását jelöli.

▼B

7. alszakasz

A kockázati modulok hatálya

113. cikk

A nem-életbiztosítási kockázat, az életbiztosítási kockázat és az egészségbiztosítási kockázat tőkeszükségletének számításához a biztosító vagy viszontbiztosító a következőket használja fel:

2. SZAKASZ

Nem-életbiztosítási kockázati modul

114. cikk

Nem-életbiztosítási kockázati modul

(1)  A nem-életbiztosítási kockázati modul a következő részmodulok mindegyikét magában foglalja:

(2)  A nem-életbiztosítási kockázat tőkeszükséglete a következőképpen számítandó ki:

ahol:

(3)  A (2) bekezdésben említett CorrNL(i,j) korrelációs paraméter az alábbi korrelációs mátrix i sorában és j oszlopában meghatározott elemet jelöli:

115. cikk

Nem-életbiztosítási díj- és tartalékkockázati részmodul

A nem-életbiztosítási díj- és tartalékkockázat tőkeszükséglete a következőképpen számítandó ki:

ahol:

116. cikk

Nem-életbiztosítási díj- és tartalékkockázat mennyiségi mérőszáma

(1)  A nem-életbiztosítási díj- és tartalékkockázat mennyiségi mérőszáma egyenlő a II. mellékletben meghatározott szegmensekhez tartozó díj- és tartalékkockázatok mennyiségi mérőszámainak összegével.

(2)  A II. mellékletben meghatározott valamennyi szegmens esetében egy adott s szegmens mennyiségi mérőszáma a következőképpen számítandó ki:

ahol:

(3)  A II. mellékletben meghatározott valamennyi szegmens esetében egy adott s szegmens díjkockázatának a mennyiségi mérőszáma a következőképpen számítandó ki:

ahol:

▼M6

▼B

(4)  A II. mellékletben meghatározott valamennyi szegmens esetében a biztosító vagy viszontbiztosító – az e cikk (3) bekezdésében meghatározott számítástól eltérően – egy adott s szegmens díjkockázatának a mennyiségi mérőszámát a következő képlet alapján is kiszámíthatja:

feltéve, ha minden alábbi feltétel teljesül:

E számításhoz a Ps , FP(existing,s) és FP(future,s) kifejezéseket a (3) bekezdés a), c) és d) pontja szerint kell értelmezni.

(5)  A (3) és (4) bekezdésben meghatározott számítások során a díjakat nettó értéken, a viszontbiztosítási szerződések alapján fizetendő díjak levonásával kell számítani. A viszontbiztosítási szerződések alábbi díjai nem vonandók le:

(6)  A II. mellékletben meghatározott valamennyi szegmens esetében egy adott szegmens tartalékkockázatának a mennyiségi mérőszáma egyenlő a szegmensre vonatkozó függőkár-tartalék legjobb becslésének a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása utáni összegével, amennyiben a viszontbiztosítási szerződések és különleges célú gazdasági egységek megfelelnek a 209., 210., 211. és 213. cikkben leírt feltételeknek. A mennyiségi mérőszám nem lehet negatív összeg.

(7)  A II. mellékletben meghatározott valamennyi szegmens esetében a szegmens földrajzi diverzifikációjának alapértelmezett tényezője 1, vagy azt a III. melléklet szerint kell kiszámítani.

117. cikk

Nem-életbiztosítási díj- és tartalékkockázat szórása

(1)  A nem-életbiztosítási díj- és tartalékkockázat szórása a következőképpen számítandó ki:

ahol:

(2)  A II. mellékletben meghatározott valamennyi szegmens esetében egy adott s szegmens nem-életbiztosítási díj- és tartalékkockázatának a szórása a következőképpen számítandó ki:

ahol:

(3)  A II. mellékletben meghatározott valamennyi szegmens esetében egy adott szegmens nem-életbiztosítási díjkockázatának a szórása egyenlő a szegmens II. mellékletben meghatározott bruttó nem-életbiztosítási díjkockázatának és a nem arányos viszontbiztosítás korrekciós tényezőjének a szorzatával. A II. mellékletben meghatározott 1., 4. és 5. szegmens esetében a nem arányos viszontbiztosítás korrekciós tényezője 80 %. A II. mellékletben meghatározott minden más szegmens esetében a nem arányos viszontbiztosítás korrekciós tényezője 100 %.

118. cikk

Nem-életbiztosítási törlési kockázati részmodul

(1)  A 114. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett nem-életbiztosítási törlési kockázati részmodul tőkeszükséglete egyenlő a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében jelentkező, az alábbi azonnali események együtteséből származó veszteséggel:

(2)  Az (1) bekezdésben említett események egységesen vonatkoznak minden érintett biztosítási és viszontbiztosítási szerződésre. Viszontbiztosítási szerződések esetén az (1) bekezdés a) pontjában említett esemény az alapul szolgáló biztosítási szerződésekre vonatkozik.

(3)  A biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében az (1) bekezdés a) pontjában említett esemény hatására jelentkező veszteség meghatározásakor a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak azon megszakítástípus alapján kell elvégeznie a számítást, amely szerződésenként vizsgálva a leghátrányosabban érinti a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjét.

119. cikk

Nem-életbiztosítási katasztrófakockázati részmodul

(1)  A nem-életbiztosítási katasztrófakockázati részmodul a következő részmodulok mindegyikét magában foglalja:

(2)  A nem-életbiztosítási katasztrófakockázati modul tőkeszükséglete a következőképpen számítandó ki:

ahol: