i.

1. intézkedés: az MFB által 2012. április 24-én nyújtott 400 millió HUF (kb. 1,3 millió EUR) összegű forgótőke-hitel, amelynek kezdeti futamideje 3 hónap, kamatlába pedig 1 havi Bubor + [1–5] % (a kamatlábat 2012. augusztusban [5–10 %]-ra emelték, később pedig lefelé és felfelé is módosították). Magyarország kifejtette, hogy e kölcsön fedezetét az MGH tárgyi eszközei képezték […] eszközök kivételével. Úgy tűnik, hogy a MALÉV felszámolója kérte az MFB-hitelt, hogy áthidalják azt az időt, amíg az MGH hozzáfér a Malév csoportszintű főszámlájához ([1–2 milliárd] HUF) és az MGH értékesítésre kerül a felszámolás alá tartozó vagyonból. Azonban a hitelt végül több alkalommal meghosszabbították a 2012 és 2016 közötti időszakban. Az MGH 2015 végéig visszafizetett 130 millió HUF tőkeösszeget és a kapcsolódó kamatot, a fennmaradó 270 millió HUF hitelösszeg végső kiegyenlítésére pedig 2016 szeptemberében, az MNV általi 2015. évi tőkeemelésből került sor (lásd alább a 4. intézkedést).

ii.

2. intézkedés: 580 millió HUF (kb. 1,9 millió EUR) összegű tulajdonosi kölcsön, amelyet egy állami tulajdonban álló vállalkozás, a Tiszavíz 2012. június 16-án, két nappal azt követően nyújtott, hogy az MNV-vel együtt megvásárolta az MGH tulajdonjogát (9). Az MGH-nak nyújtott ezen áthidaló hitel – amelyet 2013. május 31-ig kellett visszafizetni (kamatokat is tartalmazó) egyösszegű kifizetés formájában – a […] HUF összegű […] finanszírozására szolgált. E hitel kamatlába megegyezett a referencia-kamatlábról szóló közlemény (10) [7–12 %]-kal növelt alapkamatlábával, és a hitelt nem fedezték biztosítékkal. 2012. november 28-án az MNV megvásárolta a Tiszavíz részesedését, és megszerezte a tulajdonosi kölcsönt, amely lejáratkor nem került visszafizetésre. Ezt követően a tulajdonosi kölcsönt évente meghosszabbították, a kamatláb pedig változatlan maradt. 2013. augusztus 30-án a tulajdonosi kölcsön 250 millió HUF tőkeösszegét az MNV saját tőkévé konvertálta (lásd a 3. intézkedést), a fennmaradó tőkeösszeget (és esedékes kamatait) pedig a 2017. évi tőkeemelés keretében konvertálta saját tőkévé (lásd az 5. intézkedést). A tulajdonosi kölcsön nyújtása ugyanabban az évben történt, mint a 800 millió HUF összegű tőkeemelés és az MGH részvények 500 000 HUF áron történő megvásárlása. Az MNV és a Tiszavíz mindkét intézkedést közösen hajtotta végre. A Budport a beadványaiban felhívta a Bizottság figyelmét erre a kérdésre.

iii.

3. intézkedés: az MNV által 2013-ban nyújtott tőkeemelés, amelyre annak révén kerül sor, hogy az említett tulajdonosi kölcsönből – vagyis a 2. intézkedésből – 250 millió HUF (kb. 0,8 millió EUR) összeget saját tőkévé konvertáltak.

iv.

4. intézkedés: az MNV által 2014-ben biztosított, és 2015 januárjában folyósított 465 millió HUF (kb. 1,5 millió EUR) összegű új tőkeinjekció. Ebből [200-400] millió HUF összeget a […] társasággal közösen kifejlesztésre kerülő [X projekt], [0-200] millió HUF összeget pedig [Y projekt] fejlesztésére kellett volna fordítani[…]. A tőkejuttatást azonban nem a tervezett célokra fordították, hanem a magyar adóhatóság és az MFB [felé történő hitelrendezésre] (11) […].

v.

5. intézkedés: az MNV által 2017. szeptember 20-án biztosított 5 364 millió HUF (kb. 17,6 millió EUR) összegű tőkeemelés, az alábbi háromütemezés szerint nyújtva:

i.

Ezt a forgótőke-hitelt (14) az MGH eredetileg 3 hónapos futamidővel kötötte meg (amit később többször meghosszabbítottak), és a 270 millió HUF összegű kintlevőség egyenlegét 2016-ban végül visszafizették.

ii.

Tőkeösszege visszafizetésre került a következő kamatteherrel: i. 1 havi Bubor plusz ii. kamatkülönbözet, amely együtt minden esetben meghaladta (2012. július kivételével) az i. EB 2012–2016-os időszakra vonatkozó referencia-kamatlábát, plusz ii. a referencia-kamatlábról szóló közleményben szereplő kamatkülönbözetet (15). Ami a kamatkülönbözetet illeti, az MFB-hitel futamideje alatt az MFB először [pénzügyi nehézségekkel küzdőnek], majd [gyengének] és ismét [pénzügyi nehézségekkel küzdőnek] minősítette az MGH-t. A magyar hatóságok szerint a biztosítékot szokásosnak, később pedig kiváló minőségűnek minősítették. A magyar hatóságok e tekintetben azt állítják, hogy a hitelbiztosíték könyv szerinti értéke fokozatosan [500–1000] millió HUF-ról [400–1000] millió HUF-ra csökkent, ami fedezte a hitel tőkeösszegét.

iii.

Magyarország szerint továbbá az MGH az MFB-hitelnél kedvezőbb feltételek mellett tudott hitelkeret-megállapodást kötni egy kereskedelmi bankkal: 2013. augusztus 8-án [0–400] millió HUF értékű rulírozó hitelkeret-megállapodást kötött […]-val/-vel, 1 hónapos Bubor plusz [3 %– 6 %]-os kamatláb mellett. Magyarország szerint ez megfelelő viszonyítási alap, amely megerősíti, hogy az MFB-hitel megfelel a piaci feltételeknek.

i.

A 0. ütem (554 millió HUF) arra irányult, hogy visszafizessék az MNV 330 millió HUF tulajdonosi kölcsönének (2. intézkedés) kintlevő egyenlegét, és a kölcsön 224 millió HUF kamatát.

ii.

Az I. ütem (4110 millió HUF) fő célja a beszállítókkal szembeni lejárt tartozások rendezése ([0-2] milliárd HUF), a berendezések korszerűsítésére fordított beruházási kiadásokhoz források biztosítása ([2–4] milliárd HUF), valamint a 2017-es és 2018-as üzemi tevékenység finanszírozása ([0-1] milliárd HUF) volt.

iii.

A II. ütemet (700 millió HUF) […] fordítanák.

i.

Az MNV a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium felügyelete alá tartozó Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Társaság. A Bizottság korábban arra a következtetésre jutott, hogy az MNV által nyújtott hasonló intézkedések az államnak voltak betudhatók (22).

ii.

Maguk a magyar hatóságok is úgy tekintik, hogy a Tiszavíz részvétele csupán […] jellegű volt, mivel az MNV […]. Társaságjogi szempontból az MNV képviselte a Tiszavizet, amely néhány hónappal később az MNV-re ruházta át a tulajdonosi kölcsönét. A Tiszavíz 2008. április 30. és 2012. április 2. között az MNV tulajdonában állt. Azóta közvetlenül a Magyar Állam birtokolja a Tiszavíz tulajdonrészét, és a Magyar Állam jogait az MNV gyakorolja.

iii.

Magyarország 2019. január 11-én kelt beadványában megemlítette, hogy ezen intézkedések tekintetében a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium volt az illetékes döntéshozó szerv.

i.

Az MFB 2012. évi éves jelentése szerint: „MFB Zrt. feladata a kormányzat fejlesztési politikájának támogatása és a rendelkezésére álló teljes eszközkészlet felhasználásával a gazdasági növekedés elősegítése, a versenyképesség javítása, a munkahelyteremtés, a foglalkoztatás megszilárdítása és a regionális különbségek enyhítése .” A MFB tevékenysége „kiterjed kedvezményes hitelek nyújtására belföldi vállalkozások számára” (24).

ii.

Az MFB finanszírozási szükségleteiből eredő fizetési kötelezettségeinek teljesítésére kiterjedő állami kezességvállalás megléte szintén azt támasztja alá, hogy az állam szigorúan felügyeli az MFB tevékenységét.

iii.

Az MFB 2011. december 29-én kelt alapító okirata szerint a tulajdonosi jogokat gyakorló miniszter (jelenleg az állami tulajdonban lévő vagyoni eszközökért felelős nemzeti fejlesztési miniszter) az MFB felügyelő bizottságának, elnökének és vezérigazgatójának kinevezéséért viselt felelőssége mellett arra is jogosult, hogy kinevezze és visszahívja az MFB Igazgatóságának (amelyen a vezérigazgató elnököl) tagjait. A miniszter bármikor indokolás nélkül felmentheti az Igazgatóság tagjait. Ezenfelül az Igazgatóság hagyta jóvá az 1. intézkedést és annak több módosítását.

iv.

Továbbá a határozathozatali gyakorlat során az MNV-vel kapcsolatos döntések tekintetében már megállapítást nyert az államnak való betudhatóság (25).

v.

A Cimos-határozatban (26) a Bizottság hasonlóképpen úgy ítélte meg, hogy az állami tulajdonú SID bank által nyújtott intézkedés az alábbi okokból az államnak tudható be: i. a döntésért felelős felügyelőbizottságnak az állam általi kinevezése, valamint ii. a bank stratégiai célkitűzései.

i.

Magyarország nem szolgáltatott bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy az MFB alapos előzetes értékelést végzett volna annak felmérésére, hogy az MGH képes-e visszafizetni a hitelt: mivel az MGH-nak nyújtott hitel állítólag áthidaló hitelként szolgált arra az időszakra, amíg az MGH nem fért hozzá a Malév Zrt. csoportszintű főszámlájához […] (lásd a 1. intézkedés leírását a (1) bekezdésben), egy magánhitelező felmérte volna különösen azt, hogy mennyire valószínű, hogy az MGH visszakapja a Malév Zrt.-vel közös pénzeszközök rá eső részét. Úgy tűnik azonban, hogy az MFB ezzel nem foglalkozott. Ezenfelül a (26) bekezdésben említett, a BDO által készített tanulmányra Magyarország nem az 1. intézkedés (hanem a 2. és a 3. intézkedés) vonatkozásában hivatkozott, és a tanulmány nem is kapcsolódik az 1. intézkedéshez.

ii.

Megkérdőjelezhető, hogy egy piaci hitelező hajlandó lett volna ilyen hitelt nyújtani, tekintettel arra, hogy az MGH éppen akkor vesztette el legnagyobb ügyfelét (a Malévet), és még nem kötött szerződést [az MGH egyik kulcsfontosságú ügyfelével] (ezt a szerződést 2012. szeptember 3-án írták alá). Magyarország nem szolgáltatott bizonyítékot különösen arra vonatkozóan, hogy az MFB felmérte volna egy ilyen szerződés létrejöttének valószínűségét (például [az MGH egyik kulcsfontosságú ügyfele] vagy más lehetséges jövőbeli ügyfelek szándéknyilatkozata alapján) vagy megvizsgálta volna bármely olyan jelentős jövőbeli ügyfél pénzügyi helyzetét, amellyel az MGH tárgyalásokat folytatott a hitelnyújtás idején.

iii.

Emellett – ellentétben Magyarországnak a (25) bekezdéiii. pontban foglalt állításával – az MFB által 2012 áprilisában nyújtott hitel nem tekinthető egyenrangúnak azzal a hitellel, amelyet egy magán [kereskedelmi bank] nyújtott 2013 augusztusában, és ennek okai a következők:

iv.

Még ha egy piaci hitelező hajlandó is lett volna a szóban forgó hitelnyújtásra, akkor is kétséges, hogy azt ilyen kamatlábak mellett tette volna, tekintetbe véve az MGH rossz pénzügyi helyzetét és a felajánlott biztosíték minőségét, ellentétben azzal, amit Magyarország a (25) bekezdés ii. pontjában állít: Magyarország állítása szerint az MGH által az MFB-nek nyújtott biztosíték ingó javakból állt, amely az MFB megítélése szerint „általános” (azaz szokásos) […] (27) volt a hitel összegéhez (400 millió HUF) képest. Ez az érvelés a fedezetként szolgáló eszközök könyv szerinti értékének és a fennálló tőketartozásnak az összehasonlításán alapul. A Bizottság rendelkezésére álló információk alapján ebben a szakaszban valóban kétséges, hogy a fedezetként szolgáló eszközök – az MGH-nak valószínűleg az MFB felé való nemteljesítés miatti felszámolása esetén bekövetkező – kényszerértékesítéséből származó bevétel nem lett volna lényegesen alacsonyabb, mint a könyv szerinti érték. A Bizottság bekérte különösen az MFB igazgatótanácsának vagy a hitelnyújtásról (és a hitelfeltételek későbbi módosításairól) döntő egyéb belső szervének jegyzőkönyveit, valamint arról érdeklődött, hogy készült-e külső szakértői becslés a hitelhez kapcsolódó biztosíték értékéről; a Bizottsághoz nem jutott el semmilyen, az MFB által a biztosítékra vonatkozóan készített értékelés, és az MFB igazgatótanácsának vagy a hitelnyújtásról döntő legmagasabb szervének Magyarország által megküldött jegyzőkönyveiből nem egyértelmű, hogy az MFB mekkora értékűnek tekintette a hitel biztosítékát. A Bizottság ezért úgy véli, hogy a hitel nemteljesítéskori veszteségrátája valószínűleg nem tekinthető 60 %-nál alacsonyabbnak. A referencia-kamatlábról szóló közlemény (konkrétan annak 6. lábjegyzete) alapján ez azt jelenti, hogy a biztosítékot előzetesen alacsony minőségűnek lehetett volna tekinteni szemben azzal, hogy az MFB 2012. május és 2016. június között általános minőségűnek, 2016 júliusában és augusztusában pedig magas minőségűnek tekintette. Ennek következtében az MFB által az MGH felé felszámított kamatláb alacsonyabb volt annál, amit a referencia-kamatlábról szóló közlemény az alacsony minőségű biztosíték esetére meghatároz.

v.

Az MFB kevesebb mint 4 év alatt [5–10] alkalommal módosította az MGH-nak nyújtott hitel feltételeit a lejárat többszöri meghosszabbítása révén, mivel az MGH képtelen volt az ütemezés szerint törleszteni. Semmi nem bizonyítja, hogy e módosítások tekintetében az MFB mennyiségi értékelést végzett volna, sem pedig azt, hogy törekedett volna a biztosíték érvényesítésére.

vi.

Ezzel szemben az MFB különböző igazgatósági és hitelbizottságainak a hitel nyújtásával és későbbi módosításaival kapcsolatos jegyzőkönyveiből úgy tűnik, hogy több belső eljárási követelmény alól mentességet biztosítottak, így konkrétan az alól is, amelynek értelmében a hitel [80–100 %]-át biztosítékkal kellett volna fedezni. Az MFB elfogadta, hogy a hitelösszegnek csupán [40–59] %-át fedezze biztosíték. Nem világos, hogy mi indokolta az említett mentesség megadását.

vii.

A Bizottság megjegyzi azt is, hogy önmagában Magyarország azon állítása, miszerint az MFB által nyújtott hitelt végül visszafizették (lásd: a (25) bekezdést), olyan utólagos megállapításon alapul, amelyet az MFB a hitel odaítélésének idején nem ismerhetett. A hitel jelentős részét (270 millió HUF-ot) ráadásul egy olyan másik intézkedés (a 4. intézkedés) révén fizették vissza, amely az előzetes értékelés szerint állami támogatásnak tűnik (lásd a (60) bekezdést).

i.

Egy mezzanine vagy alárendelt (azaz közepes vagy alacsonyabb ranghelyű, vagyis természetszerűleg az előresorolt adósságnál magasabb kockázatú) hitelekre szakosodott piacgazdasági hitelező előzetes hitelminősítést végzett volna. Magyarország azt állítja, hogy a Tiszavíz a BDO által a felvásárlást megelőzően készített összehasonlításra támaszkodott, amely szerint az MGH valós nettó értéke az MNV által nyújtott tőkeinjekció és a Tiszavíz által nyújtott tulajdonosi kölcsön értékét egyaránt meghaladta. Mindazonáltal ez nem tekinthető a megfelelő előzetes hitelminősítésre vonatkozó bizonyítéknak: a BDO által készített tanulmány annak kiszámítására összpontosít, hogy egy tőkebefektető az MGH-ban való részesedésszerzése nyomán mekkora megtérülésre számíthat. Egyáltalán nem tartalmaz olyan értékelést, amely az MNV által az MGH-nak nyújtott tulajdonosi kölcsönre vonatkozna adott kamatláb és lejárati időpont figyelembevételével, és nem szolgált az MNV-nek arra vonatkozó értékeléssel sem, hogy a tulajdonosi kölcsönt [7–12] %-os kamatláb mellett várhatóan visszafizetik-e a tervezett lejárati időpontig (2013. május 31.).

ii.

Magyarország állítása szerint akkor sem került sor előzetes hitelképességi vizsgálatra, amikor 2012 novemberében az MNV átvette a Tiszavíz követelését, vagy amikor „évente, azonos kereskedelmi feltételekkel” meghosszabbította, mielőtt a tulajdonosi kölcsönt végül a 3. és 5. intézkedés keretében saját tőkévé alakította. Tekintettel az MGH pénzügyi helyzetében a hitelnyújtást követően bekövetkezett változásokra, egy piacgazdasági szereplő a Tiszavíz tulajdonosi kölcsönének átvételekor és a tulajdonosi kölcsön meghosszabbításakor is új hitelminősítést végzett volna.

iii.

Önmagában az a tény, hogy a tulajdonosi kölcsönt az alapkamatnál 1000 bázisponttal (a nehéz helyzetben lévő adósok esetén biztosíték hiányában alkalmazandó különbözet) magasabb kamatláb mellett nyújtották, nem zárja ki az előnyhöz jutást, tekintetbe véve, hogy az MGH adott pillanatban fennálló, jelentős pénzügyi nehézségeinek fényében valószínűleg semmilyen magánhitelező nem lett volna hajlandó hitelt nyújtani még ilyen feltételek mellett sem.

i.

A szóban forgó intézkedéssel kapcsolatban Magyarország eredetileg azt állította, hogy az ilyen alternatív forgatókönyvek külön értékelésére nem került sor.

ii.

Magyarország későbbi állítása szerint a 3. intézkedés megfelelt a piaci feltételeknek, mivel annak nyomán az MNV által az MGH-ba befektetett teljes összeg nem haladta meg azt az összeget, amelyet egy magánbefektető hajlandó lett volna befektetni az MGH-ba a BDO által készített azon becslés szerint, amely az MGH 2012. február végi valós nettó értékére vonatkozott. A 3. intézkedés célja azonban az volt, hogy 2013-ban egy olyan nehéz pénzügyi helyzetet kezeljen, amelyben feltőkésítés nélkül az MGH nem felelt volna meg a legalacsonyabb jegyzett tőkére vonatkozó, jogszabályban meghatározott követelménynek. Az eltelt idő miatt többé már nem lehetett érvényesnek tekinteni a BDO által az MGH 2012. február végi valós nettó értékének becslésére irányulóan készített 2012. áprilisi tanulmányát. A jelentésben maga a BDO is kifejti, hogy „a jelentést a kiadásától számított [0–6 hónapig] tekinti érvényesnek, amennyiben az értékelés alapját képező feltételrendszer egyik elemében sem következik be materiális változás”.

iii.

Önmagában az a tény, hogy a 3. intézkedés keretében nem nyújtottak további forrásokat az MGH-nak, nem zárja ki, hogy az MGH előnyhöz jutott. Épp ellenkezőleg, a tulajdonosi kölcsön tőkekonverziója révén az MNV növelte az ügylethez kapcsolódó hitelkockázatot és a visszafizetés valószínűségét. A tulajdonosi kölcsön esetében valójában meghatároztak egy konkrét lejárati időpontot (2013. május 31.), és az MNV jogosult volt a [7–12] % kamatra. A tőkekonverzió részeként az MNV lemondott arról a szerződéses jogáról, hogy egy adott lejárati időpontban visszafizessék számára a kölcsönt, valamint arról, hogy egy meghatározott kamatra legyen jogosult, cserébe azért, hogy tőketulajdonosként joga legyen egy olyan bizonytalan osztalékhoz, amelyre vonatkozóan látszólag nem készült értékelés.

i.

Magyarország úgy érvel, hogy az MNV egy, az MGH vezetősége által készített tanulmányra támaszkodott. Mindazonáltal Magyarország nem nyújtott be ilyen tanulmányt, sem pedig olyan bizonyítékot, amely igazolná azt, hogy az MNV belső értékelésnek vetette alá az MGH tanulmányát, valamint azt, hogy figyelembe vette-e azt, és ha igen, milyen módon. Magyarország továbbá azt állítja, hogy „nem volt rá szükség, hogy az MNV előzetes gazdasági értékelésnek vesse alá az MGH-t, mivel az MNV ismerte az MGH gazdasági helyzetét”. Ez inkább azt támasztja alá, hogy az MNV nem végzett belső értékelést. A tőkeinjekció piacgazdasági szereplő elvének való megfelelésével kapcsolatos ezen beadvány alapján a Bizottság felhívta a magyar hatóságok figyelmét arra, hogy önmagában az a tény, hogy az MNV az MGH részvényese volt, az állami támogatási szabályok szempontjából nem teszi szükségtelenné a tőkeinjekció előzetes gazdasági értékelését, és megkérdezte a magyar hatóságokat, hogy vannak-e egyéb érvek, amelyek alátámasztanák, hogy az intézkedés megfelel a piacgazdasági szereplő elvének. A magyar hatóságok az utóbbi kérdésre adott válaszukban kifejtették, hogy az MNV meg volt győződve arról, hogy egy piacgazdasági befektető az MGH számításai alapján észszerűnek ítélné a befektetést, és nem szolgáltak semmilyen bizonyítékkal az MNV által esetleg elvégzett belső értékelésre vonatkozóan (28).

ii.

A magyar hatóságok emellett nem igazolták, hogy az MGH-nak [az X projekttel] kapcsolatos befektetése egyenrangú volt a […] befektetésével. A Bizottság előzetes következtetése szerint [az X projekttel] kapcsolatos befektetés – szemben Magyarország állításával – nem tekinthető egyenrangúnak a […] befektetésével, mivel a közigazgatási szervek és a magánszereplők beavatkozása nem egy időben történt: ténylegesen […] nem folyósított forrásokat [az X projektre], az MNV azonban igen (mivel az MGH végül más célra használta fel az MNV által nyújtott finanszírozást).

iii.

Végezetül, egy piacgazdasági szereplő biztosította volna, hogy a finanszírozást azokra a célzott projektekre fordítsák, amelyek jövedelmezőségére az MGH hivatkozott. Úgy tűnik azonban, hogy az MNV ezt nem biztosította – például oly módon, hogy csak [az X projekt] megvalósulásakor folyósította volna a forrásokat –, és a szóban forgó összegeket valójában a magyar adóhatóság és az MFB felé fennálló kötelezettségek rendezésére használták fel.

i.

Magyarország azzal érvel, hogy az 5. intézkedés egyrészt az MGH által kidolgozott reorganizációs terven, másrészt a reorganizációs terv Deloitte által elvégzett felülvizsgálatán (29) alapul. Tekintettel arra, hogy a Deloitte nem értékelte a reorganizációs terv bevételekre és költségekre vonatkozó feltételezéseinek hitelességét, hanem csupán a „reorganizációs tervben” tervezett szabad pénzáramlások alapján számította ki a belső megtérülési rátát, és ennek keretében nem vizsgálta az MGH reorganizációs tervében felvázolt bevételi és költségterveknek a hitelességét, kétséges, hogy egy piacgazdasági szereplő reálisnak tekintette volna-e az említett feltételezéseket. A Magyarország által benyújtott információk alapján például kétségbe vonható, hogy egy piacgazdasági szereplő reálisnak tekintette volna azt a feltételezést, amely szerint az MGH értékesítései […] HUF-ról 2021-re [5–8] milliárd HUF-ra növekednek úgy, hogy közben az operatív kiadások szinte változatlanul [4,5–5,5] milliárd HUF […] körül alakulnak. Összehasonlításképpen, az MGH 2018-as beszámolója alapján az MGH tényleges kiadásai 2018-ban meghaladták a 6,1 milliárd HUF-ot, tényleges árbevétele pedig körülbelül 6,2 milliárd HUF volt. A rendelkezésre álló információk alapján nem egyértelmű különösen az, hogy az 5. intézkedésről való döntés idején [az MGH egyik kulcsfontosságú ügyfele] mennyire határozottan kötelezte el magát az MGH-val fennálló szerződése újratárgyalása mellett, és e szerződésnek [az MGH egyik kulcsfontosságú ügyfele] általi újratárgyalása milyen mértékben függött attól, hogy az MNV végrehajtja-e az 5. intézkedés keretében tervezett tőkeemelést.

ii.

Továbbá pénzügyi szempontból a Bizottság előzetesen úgy véli, hogy megkérdőjelezhető és esetleg túl alacsony a Deloitte [8–20] % -os […] súlyozott átlagos tőkeköltségre vonatkozó becslése, különös tekintettel arra, hogy az abban feltételezett adósságkomponens esetleg nem tükrözi megfelelően az MGH pénzügyi helyzetét az alább kifejtett okok miatt. Ennek következtében a reorganizációs program belső megtérülési rátája ([8–20] %) túlbecsült lehet. A Deloitte a súlyozott átlagos tőkeköltség számításánál valójában egy tipikus tőkeeszköz-árazási modellt alkalmazott, amely számos – előzetesen kétségesnek tűnő – feltételezésen alapul:

iii.

A Deloitte azon következtetése, amely előnyösebbnek találja a tőkeemelést, a reorganizációs program ([8–20] %-os) belső megtérülési rátájának és egy magánpiaci befektető ([8–20] %-os) hozamelvárásának összehasonlításán alapul. Amint azt a Deloitte kifejti, elemzése a reorganizációs tervben bemutatott „reális forgatókönyvön” alapul, és nem kapott olyan igazoló dokumentumokat, amelyek lehetővé tennék alternatív forgatókönyvek vagy valószínűségi számítások alkalmazását. Tekintettel a két ráta közötti csekély [0,1 %-nál alacsonyabb] különbségre, egy piacgazdasági szereplő megvizsgálta volna az érzékenységeket (pl. alacsonyabb értékesítés, a vártnál magasabb működési költségek, a tervezett reorganizációs terv késedelmes végrehajtása) vagy az alternatív forgatókönyveket, mielőtt úgy dönt, hogy 4 milliárd HUF (14 millió EUR) értékű tőkeemelést hajt végre egy veszteséges társaságban, amely 2012 és 2017 között körülbelül 2,6 milliárd HUF veszteséget termelt (lásd az 1. táblázatot).

iv.

Amint arra az intézkedéssel kapcsolatos ülésen az MNV igazgatótanácsának elnöke rámutatott (majd ennek ellenére az 5. intézkedés mellett szavazott, csakúgy mint a másik 4 igazgatósági tag), úgy tűnik, hogy nem volt reális esély az MGH pénzügyi helyzetének helyreállására: [az MNV igazgatótanácsa elnökének személyes véleménye az MGH pénzügyi helyzetéről]. Az MNV által a Budapest Airportnak küldött megerősítő levél szintén arra utal, hogy az MNV kész volt minden áron támogatni az MGH műveleteit.

v.

Végezetül az MNV azt állítja, hogy még nem döntött az 5. intézkedés II. fázisának végrehajtásáról. Ez nem áll összhangban azzal az állítással, amely szerint az MNV a Deloitte tanulmányában szereplő belső megtérülési ráta alapján döntött, mivel az említett tanulmány az 5. intézkedés mindhárom szakaszának teljes megvalósulását feltételezve számította ki a belső megtérülési rátát. A tanulmány nem számolt az intézkedés szakaszokra bontásával.