4.7.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 153/43


2009. április 14-én benyújtott kereset — Görög Köztársaság kontra Bizottság

(T-158/09. sz. ügy)

2009/C 153/85

Az eljárás nyelve: görög

Felek

Felperes: Görög Köztársaság (képviselők: B. Karrá, I. Chalkías és S. Papaioannu)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

Az Elsőfokú Bíróság semmisítse meg vagy módosítsa a „vállalkozások által elkövetett szabálytalanságok meghatározott tényállásai esetén az EMOGA terhére finanszírozott kiadások pénzügyi kezeléséről” szóló [nem hivatalos fordítás], 2009. február 13-i C(2009)810 megtámadott bizottsági határozatot a Görög Köztársaságra vonatkozó részében;

térítse meg a felperesnek az 1290/05 rendelet 32. cikkének (5) bekezdése értelmében visszatartott összeg 30 %-át, amennyiben nem áll fenn a (3), (4), (6)-(13) bekezdés (a (7) bekezdés kivételével) szerinti szabálytalanság, vagy ha az adós fizetésképtelen (a (2) bekezdés szerinti tényállás);

kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A Bizottság a „vállalkozások által elkövetett szabálytalanságok meghatározott tényállásai esetén az EMOGA terhére finanszírozott kiadások pénzügyi kezeléséről” szóló, 2009. február 13-i C(2009)810 határozatában 13 348 979,02 euró összegű pénzügyi korrekciót alkalmazott a felperessel szemben, a Bizottság szerint a görög hatóságok által négy éves időszakon át tanúsított gondatlanság miatt, a szabálytalanságot megállapító első jegyzőkönyv időpontjától kezdődően azon tény okán, hogy nem kerültek behajtásra az azon 5 vállalkozásnak jogtalanul kifizetett összegek, amely vállalkozások a szőlő- és bortermelés, valamint a gyapot és egyéb ágazatban végeznek tevékenységet, továbbá azon 8 szabványosított vállalkozásnak, amelyek az olívaolaj fogyasztási támogatásának rendszerébe tartoznak.

A Görög Köztársaság első általános megsemmisítési jogalapjában azt állítja, hogy nincs érvényes jogszabályi alapja a korrekció előírásának a vizsgált tizenhárom tényállás egyikében sem, mivel a Bizottság tévesen értelmezte és alkalmazta az 1290/05 rendelet (1) 31. cikkének (1) bekezdését és 32. cikkének (8) bekezdését, amelyeket mint alkalmazandó rendelkezéseket jelölt meg. A felperes azt állítja, hogy a Bizottság nyilvánvalóan megsértette a lényeges eljárási szabályokat, és tévesen értékelte az illetékes görög hatóságok cselekményeire vonatkozó ténybeli körülményeket, továbbá, a megtámadott határozat indokolása — amely azon a téves feltételezésen alapul, hogy eredménytelenül telt el az első szabálytalanság megállapításától kezdődő négy éves határidő, és nem indult meg a behajtási eljárás vagy az érvényes behajtási eljárás — nem felel meg az EK 253. cikk követelményeinek, mivel hiányos és nem konkrét, tekintve, hogy nem tartalmazza a Görögország által a kétoldalú konzultációk és az egyeztető testület előtti eljárás során hivatkozott érvekkel szembeni ellenérveket.

Második megsemmisítési jogalapjában a felperes azt állítja, hogy a Bizottság valójában nem az 1290/05 rendelet 32. cikke (5) bekezdését és (6) bekezdésének a) és b) pontját alkalmazta, ugyanezen cikk (1) és (8) bekezdése helyett négy tényállás esetében, aminek hatására a vonatkozó kiadások a felperest terhelik ahelyett, hogy azokat az EMOGA viselte volna.

Harmadik megsemmisítési jogalapjában a felperes azt állítja, hogy az 1290/05 rendelet 32. cikkének rendelkezése, amely az első közigazgatási vagy bírósági jegyzőkönyv időpontjától számított egy éves határidőt ír elő valamennyi, a nemzeti jog által előírt, behajtásra irányuló közigazgatási vagy bírósági eljárás megindítására, kizárólag a szóban forgó rendelet hatálybalépését követően megvalósult szabálytalanságokra vonatkozik, és nem vonatkozhat az egy évtizeddel ezt megelőzően megvalósult szabálytalanságokra, amikor még egy olyan másik szabályozás volt hatályban, amely nem írt elő ezzel megegyező határidőt, hanem ésszerű határidő betartásának ellenőrzését követelte meg.

Negyedik megsemmisítési jogalapjában a felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság azon követelése, hogy a szóban forgó összegeket a terhére rója az után, hogy tizenöt-húsz év telt el a szabálytalanság megvalósulása óta, már elévült az eljárás kivételes hosszúsága okán, ellenkező esetben sérülne a jogbiztonság elve.

Végül, ötödik megsemmisítési jogalapjában a felperes arra a körülményre hivatkozik, hogy a 3., 4., 6. és 8-13. tényállások esetében nem áll fenn szabálytalanság, továbbá bármely behajtás esetében az 1290/05/EK rendelet 31. cikkének (4) bekezdésében foglalt 24 hónapos szabályt kell alkalmazni, következésképpen az ellenőrzés eredménye közlésének időpontját 24 hónappal jóval meghaladó időszakra vonatkozó összegeknek a felperes terhére történő hárítása jogellenes, tehát semmis.


(1)  A közös agrárpolitika finanszírozásáról szóló, 2005. június 21-i 1290/05/EK tanácsi rendelet (HL L 209., 1. o.)