4.7.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 153/45


2009. április 24-én benyújtott kereset — Shanghai Biaowu High-Tensile Fastener és Shanghai Prime Machinery kontra Tanács

(T-170/09. sz. ügy)

2009/C 153/89

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperesek: Shanghai Biaowu High-Tensile Fastener (Sanghaj, Kína) és Shanghai Prime Machinery (Sanghaj, Kína) (képviselők: K. Adamantopoulos és Y. Melin ügyvédek)

Alperes: az Európai Unió Tanácsa

Kereseti kérelmek

Az Elsőfokú Bíróság semmisítse meg a Kínai Népköztársaságból származó egyes vas vagy acél kötőelemek behozatalára végleges dömpingellenes vám kivetéséről szóló, 2009. január 26-i 91/2009/EK tanácsi rendeletet (HL L 29., 1. o.), mivel:

az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 1995. december 22-i 384/96/EK tanácsi rendelet (HL 1996. L 56., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 10. kötet, 45. o.) 2. cikke (7) bekezdése c) alpontja rendelkezéseit megsértve nem tartották tiszteletben a piacgazdasági elbánásra vonatkozó megállapítások közzétételére rendelkezésre álló három hónapos határidőt;

a 384/96 rendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontja első franciabekezdésének első részét megsértve indokolatlanul utasították el a felperesek piacgazdasági elbánás iránti kérelmét;

a 384/96 rendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontja második franciabekezdésének második részét megsértve indokolatlanul utasították el a felperesek piacgazdasági elbánás iránti kérelmét;

a 91/2009 rendeletet megállapításai a közösségi jogrend által a közigazgatási eljárásokban biztosított, minden egyes eset valamennyi releváns tényezőjére kiterjedő, gondos és pártatlan vizsgálati kötelezettséget megsértve, elégtelen információn alapulnak;

a 91/2009 rendelet a közösségi jog általános elveivel, különösen a gondos ügyintézés elvével összeegyeztethetetlen módon hárítja a bizonyítási terhet a piacgazdasági elbánásért folyamodó exportáló gyártókra;

a 91/2009 rendelet az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező támogatott behozatallal szembeni védelemről szóló, 1997. október 6-i 2026/97 tanácsi rendelet (HL L 288., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 10. kötet, 78. o.) 1. cikkének (1) és (2) bekezdését, 2. cikkét, 3. cikkének (1) bekezdését, 5. cikkét, 6. cikkét, 8. cikkét, 10. cikkének (1) bekezdését, 11. cikkét és 15. cikkét megsértve használja a támogatások kiegyenlítésére a piacgazdasági elbánás elutasítását;

a 91/2009 rendelet, a 384/96 rendelet 2. cikkének (10) bekezdését megsértve, elmulasztja az árak összehasonlíthatóságát kimutatottan befolyásoló eltérés kiigazítását;

a 91/2009 rendelet az EK 253. cikket megsértve nem indokolja a piacgazdasági elbánás elutasításának helybenhagyását;

a 91/2009 rendelet megállapításai a felperesek védelemhez való alapvető jogát megsértő olyan eljáráson alapulnak, amely megakadályozza, hogy a felperesek ténylegesen vitathassák a vámok kiszámításához és a vizsgálat eredményéhez vezető nélkülözhetetlen megállapításokat; valamint

a Tanácsot kötelezze az eljárás költségeinek a viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperesek a következő jogalapokra hivatkozva kérik a vitatott rendelet megsemmisítését:

A felperesek első jogalapjuk keretében előadják, hogy a 384/96 rendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának második franciabekezdése sérült, amikor a piacgazdasági elbánásról szóló határozatot az e cikkben meghatározott három hónapos határidő leteltét követően, és csak azután tették közzé, hogy a Bizottság már rendelkezett a felperes dömpingkülönbözetének kiszámításához szükséges minden információval.

A felperesek második jogalapjuk keretében előadják, hogy a vitatott rendelet sérti a 384/96 rendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának első franciabekezdését, mivel annak ellenére utasította el a felperesek piacgazdasági elbánás iránti kérelmét, hogy ez utóbbiak bizonyították, hogy üzleti döntéseiket kizárólag a piaci jelzéseket figyelembe véve hozzák, bármilyen állami beavatkozás nélkül. A felperesek szerint a vitatott rendelet nem azonosított a vizsgálati időszakot megelőző, az alatti vagy azt követő állami beavatkozásra utaló egyetlen tényezőt sem. A felrepesek ezenkívül harmadik jogalapjuk keretében előadják, hogy a vitatott rendelet sérti a 384/96 rendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának első franciabekezdését, mivel azután utasította el a felperesek piacgazdasági elbánás iránti kérelmét, hogy azok eleget tettek bizonyítási kötelezettségüknek, és bizonyították, hogy a legfőbb nyersanyagaik költségei piaci értékeket tükröznek.

A felperesek negyedik jogalapjuk keretében előadják, hogy a tényállást nem vizsgálták meg gondosan és pártatlanul. Pontosabban elégtelen információn alapult azon következtetés, hogy a kínai nyersanyagárak a támogatások következtében torzítottak voltak, ami azon megállapítás alapjául szolgált, hogy a felperesek a nyersanyagot nem piaci értéken vásárolták, és a Bizottság nem értékelte gondosan a kínai acéliparra vonatkozó bizonyítékokat.

A felperesek ötödik jogalapjuk keretében előadják, hogy a vitatott rendelet sérti a közösségi jog általános elveit, és különösen az Európai Unió Alapjogi Chartájában is megfogalmazott gondos ügyintézés elvét, mivel ésszerűtlen bizonyítási terhet hárított rájuk a piacgazdasági feltételek érvényesülésének bizonyítása érdekében, ahogy azt a 384/96 rendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontja előírja.

A felperesek hatodik jogalapjuk keretében előadják, hogy a vitatott rendelet sérti a 2026/97 rendeletet, mivel az a piacgazdasági elbánás elutasítását állítólag támogatások kiegyenlítésére alkalmazta az antidömping vizsgálatban, amihez csak a 2026/97 rendelet szerint, a megfelelő vizsgálat lefolytatásával lehetne folyamodni.

A felperesek nyolcadik jogalapjuk keretében azzal érvelnek, hogy nincs jogalap a rendes értékhez való kiigazítás megtagadásához azzal az indokkal, hogy a nyersanyagárak torzítottak, ellentétben a 384/96 rendelet 2. cikke (10) bekezdésének k) pontja szerinti kiigazítás iránti felperesi kérelem elutasítása érdekében az EU intézménye által megfogalmazott indokokkal.

A felperesek a kilencedik jogalapjuk keretében azt állítják, hogy a végleges intézkedések alkalmazását javasló végleges tájékoztatóban a Bizottság egyszerűen átfogalmazta és megismételte a piacgazdasági elbánásról szóló végleges tájékoztatóban használt ugyanazon érvelést, anélkül hogy megvizsgálta volna az előterjesztett bizonyítékokat, és megindokolta volna az elutasítást. Ezenkívül a felperesek azt állítják, hogy a vitatott rendelet egyáltalán nem indokolja a felperesek által előterjesztett bizonyíték elutasításának a megerősítését.

Végül utolsó jogalapjuk keretében a felperesek előadják, hogy a védelemhez való joguk is sérült, mivel nem tették lehetővé számukra a rendes érték és a dömpingkülönbözet kiszámítására vonatkozó alapvető információkhoz való hozzáférést.